SZERDA – A hétfővel kezdődő naptári hét 3. napja. [A Magyar Ért. Kéziszótár szerint: szláv] A SZERDA szó szintén az SZ.R – R.SZ gyök bővítménye, és mint ilyen ősmag(yar)-nyelvi eredetű. A SZER gyök az egyik legnagyobb szóbokorral rendelkező gyökszó a magyar nyelvben. A szláv sztreda, a magyar SZERDA nyomán kialakult szó.
A SZER gyök a magyar nyelvben a közép értelmet is képviseli. A falvak főútvonalán a faluRÉSZek nevei: alszeg, középSZER, felszeg. A szláv nyelvek innen vették a közép értelmet! A SZERDA RD párosa a legerősebb R, és a végletek valamint középállapot kifejezésére képes D hang (vád – de – véd) kettőse. Ennek értelemadó hangcsoportja: ERDA. Ha megfigyeljük azokat a szavakat, amelyeknek értelemalakítói, első ránézésre látható, hogy nem szívderítő, nem kellemes kifejezések, inkább szigorúak: bárd, csalárd, csorda, dárda, gepárd, kard, mordul, ördög, párduc, zord és mások.
Egyik része középpont körüli mozgást leíró: fÜRDŐ, fORDUl, gÖRDÜl, pERDÜl stb. A SZER gyök szorzati, tehát sorozatos sokasodó ismétlődést jelent. Valaha ismétlődően a SZERDAi napon ejtették SZERét, sorát a SZERTArtásoknak, vagyis SZERTArtó nap volt a hét középső napja. Ebből a szóból ered T > D hangváltással a SZERDA megnevezése. A SZERTArtások kötelező érvényűek lehettek, és valószínű, nem lelkileg felemelő tartalommal telítettek. Ezt az RD páros jelenléte igazolja a moRD, zoRD szavakban. Az R.D – D.R alvógyök: RuD – DuR, a DURva szó alapja. A D.R gyök R hangját a lágy párjára, L hangra cserélve, a DÉL szót kapjuk, amely a napszakok felezője, azaz közepe. A CzF Szótár szerint: „a szláv sztreda, ezen szótól: sztred, mely tulajdonképen közepsőt jelent, minthogy a hét nap között, vasárnaptól számitva, a szerda közép helyet foglal.” Nyugodtan kijelenthetjük: a SZERDA megnevezés nem a szlávoktól származik, hanem a szlávok örökölték a magyar nyelvből, épp, mint a csetire szavukat a csütörtökből, mivel kialakulásuk okára csak itt, magyar nyelven lehet átfogó, teljes magyarázatot adni.
CSÜTÖRTÖK* – A hét 4. napja. [A Magyar Ért. Kéziszótár szerint: déli szláv] A CSÜTÖRTÖK a CS.T – T.CS gyökből indul: CSüT – TüCS. Ez a hét napra osztott tevékenységi időtáv billenő, forduló napja. Előző napon, szerdán volt a szer, a szertartás napja. Úgy tűnik, hogy a munkahét kettéosztott volt a régmúltban. A hétvégi vásárnap utáni két első nap, munkanap. A középnap, a szer napja, a SZERTArtás napja. Ebbe más szer is beletartozhatott, hiszen se szeri se száma a sok szernek az életben. Erre jött CSÜTÖRTÖK a negyedik nap, ennek ellenére, újrakezdő. A NÉGY a munka száma: CSATTra (katt, patt, tett) fel! NÉGYelni, kézzel lábbal! A HAN = kéz, GYAL = láb. Aki HANGYAL, az kézzel-lábbal dolgozik, azaz NÉGYel. Nem TÜCSköl, hanem HANGYAL! Évezredek bölcsessége van ebben a két szóban: hangya – tücsök. A hangya címszónál írtam: a hangyaszorgalom fogalma nem a hangya mozgásának hasonlatából ered, hanem a kézzel-lábbal végzett kemény, szorgalmas NÉGYelés adta a hangya nevéhez az ihletet. A haNGYa nevének tengelyében ott az NGY kötött mássalhangzó-páros, amelyben a rovar jellemzőjének képlete szunnyad: haNnal-GYallal – NÉGYel, azaz kézzel-lábbal, mind a NéGY-gyel, egész testét beleadva dolgozik, TÖRi magát, TÖRekedik. Székelyföldön ma is használatos kifejezés a NÉGYelni ige. Ha valaki keményen dolgozik, arra mondják: jól NÉGYeli. A szorgalmas ember pattan, kattan, csattan, fárad – tettre fel, négyelni, ferőt nem kímélve! Ezek mind a NÉGYes sorszám nevei voltak az ősmag-nyelvben. Az utódnyelvek: tetra, quatro, patru, csetire, four, fire szavai a bizonyítékok! Tehát, a szorgalmas ember kiSÜTi a munkatervet, TÖRi fejét, hogyan TÁKoljon, lehetett ez a korai név: SÜTÖRTÁK. Vagy CSATtan a munkára, TÖRi magát, TÁKol (tak, ták, ték… tök), azaz dolgozik. Végül a nyelv zeneisége végett alakult TÖK végződésűre, igazodva az Ü és Ö hangzókhoz. A szó tengelyében levő RT páros R.T – T.R gyök: RéT – TéR alkotó hangjai, amely rejt még névadó jellemzőt a nap megnevezése vonatkozásában: a RÉT, TÉR, TÉRség, mint munkaTERület, amelyen lehet eredményre TÖRekedni. Érdemes megfigyelni az RT hangcsoport – ÖRTÖ – párhuzamait: bIRTOk, ÉRTÉk, mÉRTÉK, pacsIRTA, pORTÉka, sERTEpERTÉl, vIRTUs, zsÖRTÖl és mások. Összegezve: a CSÜTÖRTÖK reményteli újrakezdés, mintegy újra kiSÜTése a teendőknek, újratervezés, ÖTÖlés, vagy a tervek újraolvasása(!). Egyről kettőre kell jutni. Nem csűrni-csavarni, csücsülni, tücskölni, hanem CSATtanni, TÖRekedni, négyelni, hangyalni, tákolni, tékolni, azaz TÖKölni. Ez itt nem lealacsonyító kifejezés. A TÖK – a tak, ták, tek, ték, tok, TÖK, tuk, tük – munkát, tevékenységet, (jó-, kár-) tékonyságot jelentő gyökcsalád része, a TÖKéletes, TÖKéletlen tőszava, indító gyöke, s jelenthet a TÖK – KÖT gyökként tervezést is. A T hangcsoport – ÜTÖ – jó oldali kifejezései: ÖTÖl, vETŐ, kÖTŐ, ÉTEl, ITAl stb. A CSÜTÖRTÖK szóból ered a román nyelv citire (csitire) – olvasás, a szlávok csetire – négy szava! Ez azt jelenti, hogy a citire szó a román nyelvben, még iráni, perzsa elődjéből való (bár lehet ez kun örökség is). Világos, hogy nem a magyar nyelv vette át a csetire szláv szót, hanem a szláv nyelvek az ősmag(yar)-nyelvből. Épp, mint a SZERDA szót, amelynek közép jelentésére a magyar nyelvben világos magyarázat van. Erről bővebben a szerda címszónál. Végül térjünk ki a CSÜTÖRTÖK szó egy másik jelentésére is: ’csütörtököt mond’ A CSÜ ősgyökkel van két szavunk, amely ily értelmet rejt: CSÜlök – botladozó testrész, CSÜcsül – tétlenség. De a fő példaszó a TÜCS-ÖK, amelynek szómegfordított alakja: CSÜT-ÖK. A TÜCSÖK az ősi népmesében a lusta, hanyag, nemTÖRődöm, értelmetlen, céltalan élet példaszava. Az ilyen ÜCSörög, TÁCSog, TOCSog, TÜCSköl. Ezek nem a szorgalmas ember jellemzői. Az ilyen ember tevékenysége tücsökmunka, tücsökták, így természetes, hogy tücsöktököt, csütörtököt mond. Itt még szóba jöhet a TÖKölés, mint eredménytelen párosodás értelme is.
Még a ’beleTÖRik a bicskája’ is találó.
*Az előző szóboncolásom értelme inkább a bizonytalanságot sugallta. Bár ismertem a NÉGY szám jelentését, de nem minden vonatkozását. Aztán az utódnyelvek NÉGY változatait figyelve, rájöttem a pontos mondanivalójára. Ettől a pillanattól más megvilágításba került a CSÜTÖRTÖK megnevezés. Igaza volt Tomory Zsuzsa, Amerikában élő nyelvészasszonynak: e megnevezést sokan próbálták megfejteni, de még nem sikerült. Most viszont úgy érzem, megtaláltam a kulcsot.
PÉNTEK – A hétfővel kezdődő hét 5. napja. [A Magyar Ért. Kéziszótár szerint: szláv] A PÉNTEK P.N – N.P gyökből képzett szó: PéN – NéP (p > f: fény) Még véletlenül sem hihető, hogy a PÉ ősgyökből induló PÉNTEK szláv eredetű szó lenne. A csütörtök címszónál rávilágítottam, hogy értelme szerint miért eredeti magyar kifejezés, amelyből aztán a szláv nyelv a négyes számot nevezte, valamint onnan a román nyelvben levő olvas (a citi – olvasni, citire – olvasás) szó eredete (a csütörtök címszónál). A hét ötödik napja ősmag(yar)-nyelven kapott nevet, és ez olyan értelmű kell legyen, amely a tétovázó, botladozó, sikertelennek induló, de végül terveket szövő csütörtök utáni felszabadulás tényét, érzetét foglalja magába. Az eredeti magyar megnevezésnek semmi köze nincs a bűn, bűnbánat szóhoz. A Ű és az É hangok mögötti lelkiség különbözősége kizár minden ilyen irányú okoskodást. Az É hang tiszta és felfelé mutat (ég). Az Ü, Ű alanti hangok (ül, süllyed, bűn, sűrű). A PÉNTEK szó a kellemes érzés PENDErülő hangulatát árasztja. A szó vége EK, és ez sem lefelé irányt mutat, hanem inkább jókedvet, lehet ÉKnek is érteni, sőt helyenként úgy is ejtik. PÉN – FÉNY, TEK, ták – munka, tevékenység, vagyis jókedvvel végzett, jókedvre hangoló. PÉNTEK hosszabb, mint szombat, kilátszik a vasárnap – így szól egy, ki tudja milyen régi mondás. Lányról van szó. Mondjuk másképp: A PENDEly hosszabb, mint a COMBja, de a PENDErülésnél mégis kilátszik az eladó lány csINTAlan szépsége. A szóban levő NT páros jelen van a kaNTár szóban, amely az ősnyelvben mérleget is jelentett. Tehát PÉNTEKen mérlegeltek is. Szombaton az eredményeket összegezték, úgymond: tömbözték ennek semmi köze a zsidó sabbath-hoz, amely mindenféle munkától mentes nap volt a zsidóknál. A heti eredmények összegzése – tehát a szombat nap után – kinek milyen fölöslege volt, azzal másnap mentek a vásárba, vásárnapon. Akkor még a szerda volt a szertartások napja) Az NT páros hangcsoporttal – ÉNTE – alkotható szavak szintén jókedvre utalnak. Íme: csINTAlan, hINTA, kacifÁNTOs, kacsINTÓ, kÖNTÖs, köszÖNTŐ, kurjANTÓ, lANTOs, palacsINTA és mások. Ez az értelemadó hangcsoport az utódnyelvekben is kellemes hangulatot, éneklést kifejező. Például az olasz cANTAre, román cÂNTA, spanyol, portugál, galiciai, katalán cANTAr és mások. Az N-T – T.N gyökkel: NóT – TáN alkotható NÓTa, TÁNc szavak sem a bűn miatti szomorúságra utalók. A P > F hangváltással PÉN > FÉNY*, mivel a P és F, mint ajakhangok fölcserélődhetnek. Ez sem mond ellent a fentieknek, hiszen a PÉNTEK örömről, és ily módon: FÉNYről, felszabadultságról is szól. Erre bizonyíték az is, hogy némely utódnyelvben a szabadság fogalmában gyökerezik a nap megnevezése, az ősmag(yar)-nyelvi eredetű név gondolatából indulva. Példa az angol FRIday, a német FREItag és lehet keresni még. Tehát a hivatalos nyelvészet által: PÉNTEK = bűnbánati, bűntudati nap értelmezés nem állja ki a próbát. A szót alkotó hangok elemzése nyomán más eredmény születik.
*Tomory Zsuzsa amerikai nyelvész (levélben közölt anyag) szerint is.