A magyar nyelvben – annak ellenére, hogy ragozó nyelv – nincsenek ragok! Csak olyan gyökök, amelyek ragszerepet is betöltenek.
Egy ilyen jelenségről írtam egyszer kistérségi vonatkozásban.
Erdővidékről mindig kimentünk Udvarhejjré.
Brassóba viszont bémentünk.
Udvarhejjről Csíkba bémenyünk, de Gyergyóba átalmenyünk
Vásárhejjré viszont felmenyünk, s Kolozsvárra es.
KolozsvárRA, VásárhejjRÉ, TemesvárRA, PestRE. Ezek jelképesen magasabb RAngúak. A RAng emelt szint, ide FEL, RÁ, REÁ kell emelkednünk.
Nekünk, erdővidékieknek Udvarhejj es magos vót, de itt más ok es van, vót.
Amikor a Kárpát-medencét víz borította, itt Erdővidékön csak küsebb szigetökön vót élet. Az út innen KIfelé vezetött a Rikán, Hagymáson. BrassóBA viszont BÉfelé.
Az országok?
Ismétlem: kifejezetten ragok, képzők a magyar nyelvben nincsenek, csak rag- és képzőszerepet betöltő gyökök. A gyökök viszont értelemhordozók, és szóközbe is beépülnek, s beviszik értelmüket.
A nyelv sosem téved az értelmi árnyalatok, titkos rezdülései (G.B. Shaw) megjelenítésében!
Az –ON helyrag, és a VAN gyök, vagyis a létezés értelmét viszi a szóba.
Ott vAN, MagyarországON.
Nekünk, székelyeknek, magyaroknak, nincs igazi hON ezEN a földÖN, országON kívül. „Bölcsőd ez, majdan sírod is…”
Itt lakUNk, mert ez a hazÁNk, rajta élÜNk, nekÜNk csak ezEN a földÖN vAN, vÓNa igazi saját helyÜNk.
A SAJÁT szó átfordítva: TÁJAS. Ez a TÁJ a mienk, SAJÁT.
A TÁJ gyöknek van VÁG, SZEL, SZAB jelentése is. Ha elTÁJod a kezed, FÁJ. A szabó egyik neve az ősiségben: TÁJó.
Amit a szemünk befog a láthatárig, az a kiszelt, kivágott, kiTÁJt része az előttünk levő térnek, ez a TÁJ, amely a SAJÁT.
A SAJÁT szülőföldi TÁJ emléke a távolban levőnek mindig FÁJ.
A teremtés nyelve pontosan közli az apró érzelmi rezdüléseket is.
„Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj.” Nekünk viszont létünk helye, HONa.
A többi ország számunkra csak átjáró ház, ahová BE (-ba)-megyünk. Ha –BEN, –BAN vagyunk, csak idegenek maradunk. Olyan számunkra, mint a BENdő, megemészt, aztán hátul kilök.
Ez a mélyebb értelme annak, hogy a MagyarországON változat él. Magyarország a HON. Ott vagy ottHON. Nem MagyrországBAN.
De a többinél: AngliáBAN, HollandiáBAN, NémetországBAN, SvájcBAN, AusztriáBAN.
Ha van kivétel, az csak erősíti a szabályt
Talán ezért van az, hogy bármerre jártam, járok, amikor Balavásárnál ráfordulok a Szováta, Udvarhejj, vagy Héjasfalvánál a Körösztúr, Udvarhejj felé vezető útra, elönt egy érdekes, kellemes hullám: Hazaértem, nemsokára SzovátÁN, KörösztúrON, UdvarhejjÖN, vagyis ottHON vagyok!