A hang a beszélt nyelv egységnyi alapja. legegyszerűbb alapvető, értelemhordozó eleme. Épp, amint a sejt az élő test alapvető jellemzőinek, s az atom az élettelen anyagok fő jellemzőinek legparányibb hordozói.
A hangokat nem érdekli a bérnyelvészek véleménye, beviszik a szóba az általuk képviselt értelmet. A nyelv szavai felépítésénél is követelmény a meghatározott helyre az odaillő értelmű hang. A nyelv szavai hangokból épülnek fel.
A beszédhang a nyelv legapróbb meghatározó értelemhordozó eleme. Egy hang is lehet ösztöni ősgyök, de hangokból állnak össze a kéthangos ösztöni ősgyökök is, valamint a háromhangos gyökszavak, a három– vagy négyhangos hangcsoportok, amelyek a nyelv szavainak meghatározó értelemhordozó építőelemei.
Másik szemléltetés szerint, ha alapelemként a hang atom, akkor hangokból épülő gyök molekula, ezekből állnak össze a szavak, mondatok, szövegtestek.
A kemény hangok, kemény, erő hangjai erő értelmét hordozók, amely lehet erőteljes érzelmi, értelmi és testi kifejeződés.
A lágy hangok finom érzelmi töltetűek. Az erőteljes szívbeli érzelmeket kifejező hangok közt is a legerősebb hangok jelennek meg. Minden hangnak értelemhordozó szerepe van a szóban.
A szókezdő hang, gyök meghatározó a mondandóban.
K – L – M
A Kő Kemény, Koppanva ütKözik.
Az (anya)MeLL KeLLeMes MeLeg érzeLMet hordoz, és MeLLéből, eMlőjéből eMeti (eteti) csöppnyi kicsinyke cseMetéjét.
Érdekes módon, e hangok képezik a KeLLeM – MeLLeK szavak vázát.
A KeLLeM szóban az L és M hangok társaságában, főleg L hatására megszelídül a Kemény K hang.
A hang szerepe ezért igen fontos a szóban, beszédben. Ahová B kell, oda nem mehet C.
Egyik legbeszédesebb a TEST szó. Minden hangja külön mondja a TEST fő jellemzőit kezdőként. A TEST vegyi elemek összeszerveződése, vagy tudatos tömörítés nyomán létrejövő szilárd halmazállapotú Tömörülés.
Melyek a TEST fő jellemzői? A TEST:
T-apintható,
E-gységes,
S-úlyos,
T-érfoglaló.
A hangváz hangjai a körülírásban is jelen vannak: a TESTtel történnek ESETek, egy élő TeST SéTálhat, lehet SeTTenkedő, eSeTlenül SuTa. Lehet eleSeTT vagy talpraeSeTT, peST mellett SuTban TeSpedő stb. A TeST TiSZTán (s > sz) szép. Várták az eSTeT, a férfi-női TeST az ágyban egymásnak eSeTT, s így SZüleTTek újabb TeSTek. Élete eSTjén, TeSTe elmente előtt, a TeSTe mentén gyűlt javakról, vagyonáról hagyatkozik TeSTamentumban.
ERDŐ szó szintén jó példa.
E hang alapvető tulajdonsága szerint mutatószócska, rámutató hang. Ez egyik szerepe. Ez esetben ez is kifejezésre jut. De az EgyEnsúly értelem, természeti EgyEnsúly értelem is megbújik a szóban.
R hang az erő hangja, bárhol van, jelenléte meghatározó, valami olyant jelent, ami uRal. Ha egy hegytetőről végignézünk a végeláthatatlan messzeséget beborító, azt uRaló fák sokaságán, ezt egyetlen szóval úgy tudnánk kifejezni – Rengeteg, iRdatlan Rengeteg. Az R ez esetben ezt is jelentheti.
D hang az ősnyelvben folyót jelölő szó egyik hangja – ID. A D hang megmaradt egy nagy súllyal bíró másik szóban, ez az iDő. Az erDő szóban a megszakítatlan folyamatosságot, az irDatlan rengeteg véDelmező hatását is jelenti.
Ő hang távolra mutató, és a bŐ, tág tér jelzője is. A messzirŐl jövŐ esŐ. Névmásként a harmadik, a távol levŐ Ő.
Az ERDŐ, EgyEnsúlyt biztosító tErmészEti Rengeteg, irDatlan, végeláthatatlan, folytatólagos, bŐ távolba veszŐ.
E meghatározás, egyetlen, négy hangból álló szóban elrejtve – ERDŐ, amelynek minden hangja külön beszél.
A hangváz a körülírásban: az eRDő a Föld ReDőit, boRDázatát (hegyek, völgyek), szuRDokvölgyeit, DomboRulatait takarja. Az eRDő az élet eReDőit RejTő (d > t). DőRe, oRDas dolog, önző haszon okán az iRDatlan, nagy eRDők esztelen meggondolatlan iRTása (d > t).
A G és D hangok értelemhordozó szerepéről szűkszavúan volt már szó. Mindkét hang végletek kifejezésére képes. CSEN gyökről a CzF Szótár: „hangutánzó elvont gyök”.
Az ereDet, a kezDet a hangnélküli, zajtalan állapot: a csenD, ám a CSEN gyök D hangból inDít, életre kel: csenDül (dül, dal, lid), s a Gördülő G hangra váltva: csenG. A CS itt a CSárma, CSörgés, CSirikolás …
A csenGő hangok közül egy jó zenei fül több mint 2200 hangszínt, hangmagasságot, hangerőt képes megkülönböztetni a zenei hangtól a zörejig, suttogástól a harangszóig, a robbanó dörejig.
Ha a G-ről visszavált D hangra, újra csenD. Ez már a gyökeres, ereDeti, raDikális, csenGés előtti alapállapot.
A CS hang képviselte: CSárma, CSörgés, CSirikolás teljes hiánya, a lárma, hangoskodás vége, a CS enDje.
A D fura, ellentmondó, ellentmondást nem tűrő hang: De! DagaDó Düh, asztalon DönDülő ököl, bírói kalapács, amely bevág a lárma sűrűjébe: csenD! Egyetlen pisszenés sem törheti meg, mert az már nem lenne igazi csenD.
Ameddig a D hang áll, CS–enD van, ez a CS hatás vége = enD. Ha mozDul, Dől a D, beinDul. Tehát a D hang jelenti a beinDulást is: csenDül, konDul, ez a csenD megtörése. CsenD –> Dül –> InDít –> GörDül –> csenG.
Ha a konDulás folyamattá válik, a Gördülő G veszi át a D hang helyét: csenG, konG, és a jelenség akár véGtelen Gördülő folyamattá válhat. A G is kifejezi mindkét véGletet. Egy adott pillanatban meGáll, véGet vet – becsomaGol, Golt, űrt hagy, átadja helyét a D-nek – csenD. A befejezésnél újra a D kap szerepet, miután a G véGet, Gátat vet a csenGő, konGó, hanGnak – cseND lesz.
Tehát feltehető a kérdés: van értelemadó szerepe a G és D hangnak és minden más hangnak is? A válasz: VAN!
I, Í hangról
Az I, Í hang áthelyezése a gyök elejéről a végére, megváltoztatja annak értelmét. A szó elején álló I, Í hang a tartást, egyenes Irányt mutat. A szó végén mintha rejtve volna, épp a fordított értelmet képviseli.
Az I hang egyik jelentése I–gyenes, azaz e-gyenes.
Ami I–gyenállásban van, feszesen áll, I-gyenruha is feszes. Aki, ami I-gyen-es, erős is. Ha I nincs ott, gyen-ge.
Jelent telÍtésre Igényt.
Szomjas vagyok, régiesen: szomÍ vagyok. Mit tegyek? Iszom. A nyelv az I hangot mozgatja el: szomI – Iszom
Valaki I-gent mond valamire, van aki neg-I, tagadja.
Erre van egy népi mondás: Nem akarásnak nyögés a vége, azaz tagadás: neg-I. I-gen – neg-I
Aki Í-gér, ne legyen gér-Í, azaz ferde.
Ismerős az asztalosmunkában a gérvágás, ferdevágás a sarokléc illesztéseknél. Bármily rég–I az Í-géret, érvényes, ha az Í-gérő, nem gér-Í, azaz ferde. Nem gérvágottan ferde jellemű.
Az érzelmet, kellemet kifejező gyökökben is jelen van az I hang. A rIngat szóban fInom, hIntázó mozgást jelent. Ha Á hangra cseréljük: rÁngat. Nem mindegy, ha egy kisbabát lágyan rIngatnak vagy durván rÁngatnak.
Ez csak néhány értelmi vetülete az I, Í hangoknak. E szavak két végletet kifejező, azonos hangvázra épülők.
A TENGER RINGAT, de RÁNGAT is. Nem mindegy!
RiNGaT – RáNGaT – TeNGeR hangváz: R-N-G-T – R-N-G-T – T-N-G-R.
Mindkettő kilengő mozgás, de az I és Á hangok közti jelentésbeli különbség a meghatározó. Az I hang itt érzelmi fInomságot, az Á hang viszont, ez esetben Ártó értelmet hordozó. Van értelemalakító szerepe az I hangnak?
VAN!
De ez csak egyik oldal, mert minden hang több értelmet hordoz. A hangok érzékenyek akár az emberek, képlékeny, hajlítható eszközök, attól függ, milyen hangok társaságába kerülnek. Emberekhez hasonlóak, saját egyéni tulajdonságaik vannak, mindannyi befolyásolható, a „társaság”, azaz a körülvevő többi hang, de a kifejezendőt pontosan leíró kötelezettség miatt is, mert a hang mintegy kötelességtudóan részt vesz az értelemalakításban.
A mássalhangzók alkotják a beszéd, a szavak vázát, megszabják a mondandó irányvonalát, fő értelemhordozók. A mássalhangzók akár a férfiak: szilárdak, határozottak, iránymutatók, célratörők, erőteljesek, kemények, pattanók.
A férfi megépíti a házat, a csupasz falakat. Mint mássalhangzók üres váza a nyelvben, áll az üres ház, rideg otthontalan, nem vonzó, csak sejteti, hogy értelemmel, érzelemmel feltölthető a száraz egyhangú férfilét.
Aztán megérkezik a nő, és egyszerre megtelik a ház édes melegséggel, érzelemmel, illattal, színnel, dallal, szerelemmel, s ettől kezdődően van értelme az életnek.
A magánhangzó fontos eleme a nyelvnek. A magánhangzók olyanok, mint a nők, a mély érzelmek átélői, megjelenítői. Magánhangzó nélkül nincs tartalom, nincs értelem, nincs érzelem, nincs szín, nincs dallam, egyszerűen, nincs nyelv. A magánhangzók tartalommal, dallammal töltik fel a beszéd vázát, színt, érzést, érzelmet visznek a szóba. Minden magánhangzó folyékony zöngehang, az érzelmek igazi kifejezői, a beszéd muzsikáját adják, különlegesen zsongó érzelmi tartalommal. S amint nő nélkül sivár, színtelen a férfisors, úgy magánhangzók nélkül nincs dallam.
——————-
Megjegyzendő: A teremtés ma is élő nyelvének 14 magánhangzója van, egyenként három árnyalattal. Ettől oly gazdag e nyelv, és nincs párja az egész nyelvi világban!
Az utódnyelvek alig 5 – 7 magánhangzóval bírnak! Annyival szegényebbek.
A hangok ily szerves, értelemhordozó nyelvi jelenléte bizonyíték a teremtés nyelve, egyenes főágon fennmaradt utódnyelvének, a mai magyar nyelvnek magasrendűségére. Bizonyíték, hogy az ember teremtője ültette a sejti DNS szalag számítógépes ütemtervébe a nyelvi vázat, amelyet minden kisbaba öröklött kincsként hoz magával a világra.