A hangok értelemalakító szerepe kitűnik minden szóban, de csak elmélyült komoly vizsgálattal értjük meg. Például meglátható az ug, úg gyök esetében is, mely előhanggal több értelmet közvetít. Hátsó bővítménnyel hang és mozgás leírására alkalmas: ugat, ugrál stb.
Előhangok esetében azok jellemzői szerint alakul értelme. Például a b hanggal hangot megjelenítő: búg mely lehet bol érzelemtől vezérelt: boldog vagy bolond. A gerle turbékoló szerelmi búgása, a kan búg párzás közben, a búgócsiga is búg, de leálláskor bolondul kalimpál. A c hang elől címkéző hang, mely valamit vonz maga után, és ezzel jelölik a léghuzatot: cúg. Ez nem német szó. A cúg néha oly erős, hogy hangot ad: zúg. Aki dug, az valamit elrejt, és azt általában összegomolyítja, csombolyítja, vagyis kerekded értelem rejlik a szóban. A fug régi ősmag(yar)-nyelven futva gördül vagy nagyokat felugorva halad. Itt az f – erőkifejtés is. A húg h hangja a belső érzelmi mélység érzését viszi a szóba. A lúg kissé más. A lucsok rokona. A lúg és az ég g hangja az égető tulajdonságot is mutatja, melynek fájdalmában ugrál az érintett. A nyug gyöknél az ny hang az ernyedést leíró. A rúg esetében erő alkalmazásáról van szó. Amit felrúgnak, az felugrik. A súg, a susogó s hang értelmét viszi a szóba. A régies szug ma zug, egy kis szögletet jelent. A z hanggal: zúg, mely zavaró hanghatás. Az ősmag(yar)-nyelvi zsug a gúzs fordítottja, mely korlátozottság, megkötöttség.