A hangcsoportok különleges értelemhordozók a magyar nyelvben, és a társult hangzóktól függően különböző értelmet visznek be a szóba.
Ezek ősnyelvi elemek, amelyeket megörököltek az utódnyelvek is, ám azok nem tudnak magyarázatot adni róluk, mert ott csak lárvaszerűen beszáradt elemek.
Magyarázat csak a nyelvi titkok magyarázó nyelvén, magyarul adható.
A PT hangcsoport – APTÁ –, amely feszesség, rend, alkotás, alkalmazkodás, illeszkedés, emelkedés értelmű, a magyar eredetet bizonyítja.
A szekérre rakott fát megcsAPTAtják, azaz szorosra húzzák a rakományt, hogy feszesebben, jobban illeszkedjenek, úgymond adAPTÁlják, egymáshoz közelítik a fákat.
A hAPTÁk feszes állást jelent.
Az emelkedő másik neve kAPTAtó.
A helikOPTErt rÖPTEtik, és emelkedik, kAPTAt felfelé.
A pár azért kAPTA a dicséretet, mert szépen lÉPTE, rOPTA a táncot.
Ősnyelven az emelkedő lépcső, amelyen kAPTAtva, esetenként sietve (trap) mentek fölfelé: trAPTA, trEPTA.
A kicsi szOPTAtva nő, növekedik.
Az alkalmazkodás jelentésű latin adAPTAtio, angol adAPTAtion, francia adAPTAtion, román adAPTAre elemeikre bontva, csak magyar fülnek adnak értelmes hangzást.
Latin nyelvcsaládhoz tartozó egyén füle számára csak száraz szókép, olyan, akár egy minta utáni rajzolat, másolt műalkotás, amelyből hiányzik a szerzői küzdelem tüze, hiába követik a körvonalat, nincs bennük az értelem szikrája, az élet ereje. Hasonlóak a művirágokhoz.
Magyar nyelvben a Rubik-kocka átforgathatóság elmélete szerint, a hangcsoport hangjai értelemhordozóként megjelennek hasonló értelmű szavakban: bontva, tagolva, fordított sorrendben.
Például: kAPcsolAT, TAPAd, TAPOs, TÖPEt, ÉPÍT, TÁPOl, TElEP, telEPÍT, rÖPÍT, TEPEr, TIPOr és mások.
A PT páros P.T – T.P gyök: PaT – TaP, a PATtan, TAPad szavakban hasonlóan a feszesség, illeszkedés értelmét közvetíti.