Kolumbán Sándor honlapja

A hang a beszéd, nyelv egységnyi alapja. legegyszerűbb alapvető, értelemhordozó eleme. Épp, amint a sejt az élő test alapvető jellemzőinek, s az atom az élettelen anyagok fő jellemzőinek legparányibb hordozói.  

A hangok beszédben, nyelvben betöltött rendkívül fontos értelemalkotó szerepéhez hasonlóak a házak, építmények alkotóelemei. Az építményeknél a legkisebb, legapróbb, ennek ellenére a legfontosabb alkotóelem a homokszemcse. Legfinomabb homokszemcsékből áll össze a tégla, cserép, kevésbé finomak használatosak a mésszel kevert malter készítésénél. A mész és cement is vízzel keverhető porított kőzet. A kő tömörre préselődött, rokkantott (utódnyelvek: rock) finom elemek sziklakemény sűrítménye. A sziklakemény üveg (sztikla) alapanyaga is homok. Ezen kívül kell fa is az építménybe. Ezek az építmény anyagi összetevői, meghatározó elemei. Minden anyagnak (kemény, lágy) meghatározott helye van az építményben.

 

Az építészmérnök a legapróbb építési alapanyagok beható ismeretével kezdi tanulmányait. Tervezőként tudnia kell, mily minőségű homok, mész, cement, mely keverési arányban alkalmazható felhőkarcolóhoz vagy családi házhoz, szerkezeti terheltsége arányában. Alapba nem építhet fát, ablak helyett cserepet vagy betonvas helyett síküveget, kátrányt tartóoszlopba.

Ha fémből tervez, ismernie kell az acélok ötvözetét, terhelhetőségét, szakítási szilárdságát, csavaró hatásra ellenállását s egyebeket. Nem tehet fát, műanyagot tartóelemként, ahová betonacél vagy fém zártszelvény szükséges. Fontos, hogy a megfelelő helyre a pontosan odaillő anyag jusson. Mindennek sajátos helye, szerepe van az alap és födém között. A fém sajátos kristályos szerkezete: olvasztás, a többi ötvöző anyag adagolási aránya, a hőkezelés milyensége függvényében alakul ki. Nem mindegy, mely fémet hová, mire használjuk, hisz a kristályos szerkezet, szakítószilárdság, rugalmasság minőségi szintje eleve megszabja felhasználási helyüket. Nem lehet készíteni szürkeöntvényből rugót, acélból nem öntenek motortestet. A motor dugattyúit nem rakják a váltószekrénybe, mivel nem odavalók. A kormánykereket nem a futómű tengelyére szerelik, a váltókart nem használják gázpedálként.

Az élő testben is meghatározott helye van mindennek. Nem izomsejtek alkotják a belső elválasztású mirigyeket. Nem állhatnak a csontok bőrsejtekből, a gerincvelő, agy idegsejtjei helyét nem tölthetik ki zsírsejtek (bár a mai világ nagy hangadóinál, a mindent uralni akaróknál ez is meglehet).

Mindennek rendelt helye van az anyagi világban, a teremtett testben, s így a nyelvben is, hogy zavartalan összhangban működjön. Ez egy soha senki által meg nem változtatható teremtői törvény.

————————————————————————————————————————————-

Az emberi beszédhangok nem véletlenszerűen és nem makogásból alakultak ki, hanem pontos teremtői tervezés remekművei! Minden hang külön-külön eleve az emberi érzelmek és bővülő értelem megtervezett kifejezője. Az emberi szájüreg-gégefő hajszálpontosan megtervezett teremtői mestermű, amely – akár egyidejűleg – több életfontosságú feladatot ellát: légzés, hangképzés, előemésztés, nyelés. Az emberi beszédképesség, készség a sejti DNS-ben levő számítógépes ütemterv által vezérelt, és a teremtésben adatott nyelvszerkezeti váz alapján építi beszédelemeit.

—————————————————————————————————————————————

A zenében minden hangnak pontos helye van a hanglétrán, dallamvonalban. Kórusművek szólamai, harmonikus összhangzata mély érzelmeket kifejező. Nem mindegy, hogy vidám, fennkölt, szomorú, drámai mű részei a hangok.

A nyelvben is minden kiejtett emberi HANG valamilyen késztetés nyomán okkal keletkezik, tehát tárgyszerű, értelmet, érzelmet kifejező, közvetítő vagy állapotot leíró. A nyelvben is minden hang megfelelő helyre illesztendő.

Képtelenség a hivatásos nyelvészet állítása, hogy a hang nem értelemhordozó a nyelv szavaiban, a beszédben.

 

A hangok jellemzői

A hangokat egyáltalán nem érdekli a bérnyelvészek véleménye, beviszik a szóba képviselt értelmüket. A nyelv szavai hangokból épülnek fel. A szavak felépítésénél is követelmény a meghatározott helyre az odaillő értelmű hang.

A beszédhang a nyelv legapróbb meghatározó értelemhordozó eleme. Egy hang is lehet ösztöni ősgyök, de hangokból állnak össze a kéthangos ösztöni ősgyökök is, valamint a háromhangos gyökszavak, a három– vagy négyhangos hangcsoportok, amelyek a nyelv szavainak meghatározó értelemhordozó építőelemei.

Másik szemléltetés szerint, ha alapelemként a hang atom, akkor hangokból épülő gyök molekula, ezekből állnak össze a szavak, mondatok, szövegtestek.

Kemény hangok, kemény, erő hangjai erő értelmét hordozók, lehet erőteljes érzelmi, értelmi és testi kifejeződés.

Lágy hangok finom érzelmi töltetűek. Az erőteljes szívbeli érzelmeket kifejező hangok közt is a legerősebb hangok jelennek meg. Minden hangnak értelemhordozó szerepe van a szóban.

A szókezdő hang, gyök meghatározó a mondandóban. Vegyük például a K – L – M hangokat.

A Kő Kemény, Koppanva ütKözik. Az (anya)MeLL KeLLeMes MeLeg érzeLMet hordoz, és MeLLéből, eMlőjéből eMeti (eteti) csöppnyi kicsinyke cseMetéjét.

Érdekes módon, e hangok képezik a KeLLeM – MeLLeK szavak vázát.

A KeLLeM szóban az L és M hangok társaságában, főleg L hatására megszelídül a Kemény K hang.

A hang szerepe ezért igen fontos a szóban, beszédben. Ahová B kell, oda nem mehet C.

Egyik legbeszédesebb a TEST szó. Minden hangja külön mondja a TEST fő jellemzőit kezdőként. A TEST vegyi elemek összeszerveződése, vagy tudatos tömörítés nyomán létrejövő szilárd halmazállapotú Tömörülés.

Melyek a TEST fő jellemzői?

T–apintható, E–gységes, S–úlyos, T–érfoglaló.

A hangváz hangjai a körülírásban is jelen vannak: a TESTtel történnek ESETek, egy élő TeST SéTálhat, lehet SeTTenkedő, eSeTlenül SuTa. Lehet eleSeTT vagy talpraeSeTT, peST mellett SuTban TeSpedő stb. A TeST TiSZTán (s > sz) szép. Várva az eSTeT, a férfi-női TeST az ágyban egymásnak eSeTT, s így SZüleTTek újabb TeSTek. Élete eSTjén, TeSTe elmente előtt, a TeSTe mentén gyűlt javakról, vagyonáról hagyatkozik TeSTamentumban.

 

ERDŐ – szintén jó példa. Az ERDŐ egy természetes ERŐD, és DŐRE dolog kipusztítani.

E hang alapvető tulajdonsága szerint mutatószócska, rámutató hang. Ez egyik szerepe. Ez eset­ben ez is kifejezésre jut. De az EgyEnsúly értelem, természeti EgyEnsúly értelem is megbújik a szóban.

R hang az erő hangja, bárhol van, jelenléte meghatározó, valami olyant je­lent, ami uRal. Ha egy hegytetőről végignézünk a végeláthatatlan messzeséget be­borító, azt uRaló fák sokaságán, ezt egyetlen szóval úgy tudnánk kifejezni – Renge­teg, iRdatlan Rengeteg. Az R ez esetben ezt is jelentheti.

D hang az ősnyelvben folyót jelölő szó egyik hangja – ID. A D hang megmaradt egy nagy súllyal bíró másik szóban, ez az iDő. Az erDő szóban, megszakítatlan folyamatosságot, természetes erőD véDelmező hatását is jelenti.

Ő hang távolra mutató, és a bŐ, tág tér jelzője is. A messzirŐl jövŐ esŐ. Névmásként a harmadik, a távol levŐ Ő.

Az ERDŐ, EgyEnsúlyt biztosító tErmészEti Rengeteg, irDatlan, végelátha­tatlan, folytatólagos, bŐ távolba veszŐ. E meghatározás négy hangból álló szóban elrejtve – ERDŐ, amelynek minden hangja külön beszél. E természetes eRőD, az eRDő a Föld ReDőit, boRDázatát (hegyek, völgyek), szuRDokvölgyeit, DomboRulatait takarja. Az eRDő az élet eReDőit RejTő (d > t). DőRe, oRDas dolog, önző haszon okán az iRDatlan, nagy eRDők iRTása (d > t).

 

CSEND – CSENG. A CSeN gyökről a CzF Szótár: „hangutánzó elvont gyök”. Alap a CS.N – N.CS gyök: CSeN – NiCS. Az ősereDet, a kezDet a hangnélküli, zajtalan állapot: a teljes CSEN-D. Aztán megszülettek a CSEN-Gő hangok.

A hangok világában, kicsiben él bizonyos értelemben a fehér – fekete színellentéthez hasonló két véglet a csenD ––> csenG viszonyban. Ez mutatja a hangértelem fontosságát, hogy nem vehető félvállról azok kifejezőképessége a szavakban. Minden hang szélesen mozog a két véglet közti pályán. Kifejezhet kellemest és kellemetlent is.

G – GéGehanG, csenG – ebből bomlik ki a zenGő hanGzatok összessége elejétől véGiG, a halk sóhajtól, a kisbaba GőGicsélésétől a dörGő hanGiG, haranGszóiG, fülsiketítő, bántó, elviselhetetlen dübörGésiG.

D – csenD – elnémít! A kemény ellentmonDás bírói kalapácsa minDen hanGnak: De(!), elhal minDen más hanG. A D nem tűr ellentmonDást, Dönt, szembemegy, kettéválaszt, elhallgattat, lezár. Visszaállítja az eredeti ősi csenD állapotot. A csenD megtöréséről, az inDításról is a D Dönt, s Dalol, bolDogan jóDlizik, ha Dilis (szerelmes).

A nyelvben e két hang fenti jellemzői a csenG és csenD szavak jelentésében, mondanivalójában jutnak kifejezésre. Ám e két hang – G, D – rendkívül jó viszonyban van, egymást váltva, kisegítve a mondanivaló árnyaláskor.  Például, a G véGhanG is, és ha úgy hozza a helyzet, a D parancsa nélkül is zár: GörDít  –> röGzít: Gát, véGe!

A CS hang – a CSeles, CSintalan – sem marad ki az értelemhordozó szerepből. A hangtalan, lapuló CSEN gyök D hangból inDul, életre kel: felcsenDül – Dül a Dal, líD – s utána Gördülő G hangra, állanDóra, folytatanDóra vált: csenG.

A D inDító jelére, a játékos, CSintalan CS – amely eDDiG lapult – CSármára, CSörgésre, CSirikolásra vált át.

És az N, hisz ő is ott vaN, cseNdben? Az N fiNom érzelmi, érzéki Nesz, zeNe, éNek, a Nász előhaNgja.

Ha a G-ről visszavált D hangra, újra csenD. Ez már a gyökeres, ereDeti, raDikális, vagyis a csenGés előtti alapállapot. Ez a CS hang képviselte: CSárma, CSörgés, CSirikolás, a lárma, haNGoskodás véGe is, a CS enDje. Nesz sem hallik!

A CSENGŐ hangok közül egy jó zenei fül több mint 2200 hangszínt, hangmagasságot, hangerőt képes megkülönböztetni a zenei hangtól a zörejig, suttogástól a harangszóig, a robbanó dörejig.

A D mutatja magát a másik végleten is: fura, ellentmondó, ellentmondást nem tűrő hang: De! DagaDó Düh, a DönDülő ököl, bírói kalapács, amely bevág a lárma sűrűjébe: csenD! Egyetlen pisszenés sem törheti meg, mert az már nem lenne igazi csenD. Ameddig a D hang vigyázban áll – CS–enD van, NiNCS haNG, ez a CS hatás véGe = CS enD.

Ha mozDul, Dől a D, beinDul. Tehát a D hang jelenti a beinDulást is: csenDül, konDul, ez a csenD megtörése. CsenD –> Dül –> InDít, tovább GörDül –> csenG. Ha a konDulás folyamattá válik, a Gördülő G veszi át a D hang helyét: csenG, konG, és a jelenség akár véGtelen Gördülő folyamattá válhat.

A G is kifejezi mindkét véGletet. Adott pillanatban meGáll, véGet vet – becsomaGol, Golt, űrt hagy, helyet ad a D-nek – csenD, a D kap szerepet, miután a G véGet, Gátat vet a csenGő, konGó, hanGnak – cseND lesz. A CSEND – CSENG váltakozásnál az inDítás, GörDülés vezénylő szerepe a D és G hangoké. A CS és N szófogadó felek.

S végül az E hang? Magánhangzó nélkül nincs értelmes szó, nincs dallam, zEnE, ÉnEk, nEm lEnnE ÉrtElmEs bEszÉd, ürEs, sEmmit Érő, ÉrtElmEtlEn lEnnE az ÉlEt! Oly sivár, rideg, mint nő nélkül, a zord, durva, vad, örömtelen férfisors!

Tehát feltehető a kérdés: van értelemadó szerepe a hangnak a szóban? VAN!

S annak a neve is VAN, aki mindent megteremtett: a világot, embert, nyelvet, hangot!

 

I, Í hangról 

Az I, Í hang áthelyezése a gyök elejéről a végére, megváltoztatja annak értelmét. A szó elején álló I, Í hang a tartást, egyenes Irányt mutat. A szó végén mintha rejtve volna, épp a fordított értelmet képviseli.

Az I hang egyik jelentése I–gyenes, azaz e-gyenes. Ami I–gyenállásban van, feszesen áll, I-gyenruha is feszes. Aki, ami I-gyen-es, erős is. Ha I nincs ott, gyen-ge. Jelent.

Szomjas, régiesen: szomÍ vagyok, telÍtésre Igény. Mit tegyek? Iszom. A nyelv az I hangot mozdítja el: szomI – Iszom

Az I hang azonosító is: kI, mI. Valaki I-gent mond valamIre, van akI neg-I, tagadja.

Egy népi mondás: Nem akarásnak nyögés a vége, azaz tagadás: negés, neg-I. I-gen – neg-I

Aki Í-gér, ne legyen gér-Í, azaz ferde. Ismerős az asztalosmunkában a gérvágás, ferdevágás a sarokléc illesztéseknél. Bármily rég–I az Í-géret, érvényes, ha az Í-gérő, nem gér-Í, azaz ferde. Nem gérvágottan ferde jellemű.

Az érzelmet, kellemet kifejező gyökökben is jelen van az I hang. A rIngat szóban fInom, hIntázó mozgást jelent. Ha Á hangra cseréljük: rÁngat. Nem mindegy, ha egy kisbabát lágyan rIngatnak vagy durván rÁngatnak. Ez csak néhány értelmi vetülete az I, Í hangoknak.  E szavak két végletet kifejező, azonos hangvázra épülők.
A TENGER RINGAT, de RÁNGAT is. Mindegy? Nem!
RiNGaT – RáNGaT – TeNGeR hangváz: R-N-G-T – R-N-G-T – T-N-G-R.

Mindkettő kilengő mozgás, de az I és Á hangok közti jelentésbeli különbség a meghatározó. Az I hang itt érzelmi fInomságot, az Á hang viszont, ez esetben Ártó értelmet hordozó.
Van értelemalakító szerepe az I hangnak? VAN!

Ám ez csak egyik oldal, mert minden hang több értelmet hordoz. A hangok érzékenyek akár az emberek, képlékeny, hajlítható eszközök, attól függ, milyen hangok társaságába kerülnek. Emberekhez hasonlóak, saját egyéni tulajdonságaik vannak, mindannyi befolyásolható, a „társaság”, azaz a körülvevő többi hang, de a kifejezendőt pontosan leíró kötelezettség miatt is, mert a hang mintegy kötelességtudóan részt vesz az értelemalakításban.

 

A mássalhangzók alkotják a beszéd, a szavak vázát, megszabják a mondandó irányvonalát, fő értelemhordozók. A mássalhangzók akár a férfiak: szilárdak, határozottak, iránymutatók, célratörők, erőteljesek, kemények, pattanók.

A férfi megépíti a házat, a csupasz falakat. Mint mássalhangzók üres váza a nyelvben, áll az üres ház, rideg otthontalan, nem vonzó, csak sejteti, hogy értelemmel, érzelemmel feltölthető a száraz egyhangú férfilét.

Aztán megérkezik a nő, és egyszerre megtelik a ház édes melegséggel, érzelemmel, illattal, színnel, dallal, szerelemmel, s ettől kezdődően van értelme az életnek.

A magánhangzó fontos eleme a nyelvnek, olyanok, mint a nők, a mély érzelmek átélői, megjelenítői, kifejezői. Magánhangzó nélkül nincs tartalom, nincs értelem, nincs érzelem, nincs szín, egyszerűen, nincs nyelv. A magánhangzók tartalommal, dallammal töltik fel a beszéd vázát, színt, érzést, érzelmet visznek a szóba. Minden magánhangzó folyékony zöngehang, érzelmek igazi kifejezői, a beszéd muzsikáját adják, különlegesen zsongó érzelmi tartalommal. S amint nő nélkül sivár, színtelen a férfisors, úgy magánhangzók nélkül nincs érzelmek hullámzását kifejező, finom, hajlékony dallam, nincs igazi élő nyelv, csak kattogó, makogó durva ropogás.

Megjegyzendő: A teremtés ma is élő nyelvének 14 magánhangzója van, egyenként három árnyalattal. Az utódnyelvek alig 5 – 7 magánhangzóval bírnak!

A hangok ily szerves, értelemhordozó nyelvi jelenléte bizonyíték a teremtés nyelve, egyenes főágon fennmaradt utódnyelvének, a mai magyar nyelvnek magasrendűségére. Bizonyíték, hogy az ember teremtője ültette a sejti DNS szalag számítógépes ütemtervébe a nyelvi vázat, amelyet minden kisbaba öröklött kincsként hoz magával a világra.

————————————————————————————————————————————

A teremtés nyelvének emberi örökítő sejtekbe épített nyelvszerkezeti váza szerint minden hangnak rendelt helye van a szóban, beszédben, mivel sokirányú értelmezhetőségének egyikét biztosan beviszi minden esetben a kért helyre. A szavak kialakulásánál teljesen önműködően rendeződnek helyükre a hangok. Ezt a nyelvszerkezet önszabályozó hangtani, matematikai, zenei összhangja kéri, követi, biztosítja, a nyelv kifejezési választékosságának végtelen gazdagsága szerint.

————————————————————————————————————————————

Fontos! Minden hang mindkét végletet, jellemzőket leíró: kellemes-kellemetlen, nemes-nemtelen, jó-rossz stb.

B hang képviseli, bemutatja a nagy és a parány jelenséget is. A Barom, Bika, Bölény, Bálna Bivaly nagytestű állatok. Utódnyelvben Big, Bolsoj stb. Fokozásban: nagyoBB, töBB.

BaBa, Bimbó, Bolha, BaB, Borsó kicsinyek, aprók.  Tud Becézni és Bolondnak minősíteni. Aki Boldog, az Bolondos.

C hang beCéz, de Cikiz, Cukkol is. Édes Cukor, de savanyú eCet. Cifra, fiCere, CiComa, ám Cudar kaCat, Cafat is. Éles: aCél. A C hang mindig egy Célra hat, a Cél a léC, mint teljesítendő Cint, azaz szint. Ettől lesz boldog felliCilált.

CS hang CSodásan CSillogó, CSengő, diCSő, de lehet poCSék, oCSmány, oCSú, moCSári, ramoCSa moCSadék is.

D keDves, Díva, DiDi, éDes, oDaaDó, DunDi, véDő, vagy vaD, váDló. Dolog, nem jó, ha ellógoD. Párban R hanggal fegyverek: karD, DárDa, bárD, ragaDozók: párDuc, orDas, munDruc, örDög, Durva, ferDe, csalárD és más szavakban.

Tovább: van Feszes és lazán Fityegő, Gátló és Görgető, GYőztes és GYáva, uJJongó, JaJongó, Kedves, Kevély stb.

H hang Halk leHelet, Hiányt, óHajt, jelöl, néHa eltűnő árnyékhang, ott volna, de mégsem.

 

A, Á a leghatározottabb hangzók. Az AkArAt szó alapja, a legjelentősebb három vázhangja: Kemény K, az eRős, pöRgő R, a TeTTre paTTanó T. Ezeket a hangokat köti össze a hAtÁrozott A hang. Az A hang, akár az ház pArAncsló nAgyAsszonyA. A legfontosabb AKARATlagos létfontosságú tevékenységek megnevezései némelyikét is e hangok alkotják: ArAt, tAkAr, kAr, rAk stb. Az A, Á, az erkölcsi hAtÁr megtArtÁsÁhoz legfontosAbb hAtÁrozott AkArAti (nem véletlenszerű) mAgAtArtÁs kifejezésében kulcshangzók. Akkor haTÁROZott, ha TÁROZott elég AkArAti eRőt.

Á – nyitott, észrevétel éles, magas hangja, meglepetés kifejezője. Ha valakit nyakon öntenek hideg vízzel, idegesen nyomban Á-t kiált, Á-zik, mert ÁZik. Az Á-zást kiváltó okra mutató hang az ösztöni felkiáltásban: a víZ Z hangja.

 

E, É hangzók az ElmE, ÉrzElEm, Erkölcs, EgyEnlEtEs lElkisÉg, EmlÉkEzÉs, szErEtEt, szErElEm mÉlysÉgEinEk kifejezője. A E hang a nyelvi EgyEnsúlyt biztosítja. Vannak E–s és E–tlen fogalmak: egyenEs – egyenEtlen.

A kEllEmEs, élvEzEtEs dolgok közt az EgyEnsúly az Erkölcsi EgyEnEs visElkEdÉs, megtartására, az (állati) ösztönök mÉrsÉklÉsÉrE, a mEgfElElő ÉlElmEzÉs (abból épül a test) ÉlEtfontosságú szüksÉgEssÉgÉnEk mEgÉrtÉsÉrE és egyebekre rávezető. A fElEsÉg fElElőssÉgE az ElEsÉgfÉlÉk ElkÉszítÉsE. Az E, É hangokról alább egy külön fejezet.

 

I, Í hangzók jó Irány, Irányzatok, Ítélőképesség, Idők, vIszonyok, Iszony, Indulatok, vIdámság, Illanás, fInom, pIna, sIkamlósság s egyebek megjelenítői, hIányt és pótlási Igényt: szomI vagyok, Iszom.

Az O, Ó hangzók: OkOk, fOlyamatOk, sOrsfOrdulatOk, fOndOrlatOk, mOdOr, kOmOly, mOsOly kifejezői. A termékeny OkOs gOndOlatOk, összefOnÓdásOk, OndÓ.

 

Az Ö, Ő hangzók: bÖlcsŐtŐl a sírig, bÖlcsességre, kÖtelességre, jó erkÖlcsre, kÖlcsÖnÖs szeretetre, Összefogásra ÖsztÖnzŐ. Ölben tart, de Öl is.

 

A mélységet leíró U, Ú, kÚt, fÚr, bÚvár KUnd. Rangbéli magaslat: Úr. Mély Utálat, Undor, bUdi.

 

Az Ü, Ű hangzók, kellemesen ÜdÜl, sÜl a kenyér, hús, mély Üst Űrje, az Űrbe távozó bÜdös sŰrŰ fÜst.

A magánhangzók egy adott értelmű szóba, eltérő színezetet vihetnek be. A hangzók cserélésével a kifejezés mélységében más árnyalatot, összességében tágabb értelmet kap.

A nyelv szószerkesztő vázrendszere ezt azért teszi lehetővé, hogy több vetületét is feltárja az adott szónak.

Erre egy példa az ISMERET szó. Tájszólási alakjai: Ismeret, Üsmeret, Ösmeret, Esméret, mind ugyanazt fejezik ki, ám mégis van egy árnyalatnyi különbség köztük.

Az IS– a folytonos újrázást, az ISmétlés fontosságát.

Az ÜS– az elmélyedést (süllyed) az ÜSt is mélység (űr fogalomkör).

Az ÖS– az átfogó teljességet (körös), az ŐSöktől örökölt tapasztalat fontosságát.

Az ESméret a teljESséghez való ESméglő, MÉRhető hozzáadás halvány árnyalatát tükrözi.

Ha átforgatjuk e szavakat, többet is megtudunk.

ISMERET – TEREM IS – az ismeret haszna a MESTERI tudás.

ÖSMERET – TEREMŐS, termős – szintén a haszon.

ESMÉRET – MÉRETES – növelik az agytérfogatot, s a megvalósítás is MÉRETES.

ÜSMERET – ÜSTMÉRŐ – nagy Űr méretű, ÜSTMÉRETŰ, elmélyÜlő terjedelem.

 

A P és T hang rokonok, ahol P hang van, ott legtöbb esetben Takarás, TaPadás értelem is megbújik: PázsiT, PadolaT, TaPéta, gyeP, de a Pü, azaz víz is borít, Takar felületet. A cseréP szintén.

Mindkettő TaPadást, PaTTanást, ráTaPadást, és ellenkezőjét; felPaTTanást kifejező. Ez sok szóban megfigyelhető.

Tehát ama akadémus nyelvészet szerinti: „A hang nem bír jelentéssel a szóban, a hang csak ott van, és a szó azt jelenti, amit.” – egy tömény szakmaiatlan hazugság.

 

A tájszólás, a tájnyelv őrzi a nyelv igazi ízét, és bölcsességének mélységeit. Oktatni kellene már alapszinten, de az Akadémia – még ha tagadja is – a teljes elsorvasztásában érdekelt.

A beszélt nyelv meghatározza beszélőinek magatartását is. Például azon nyelvek beszélői, amelyek a mély hangzókat részesítik előnyben – azaz mély hangzók uralják nyelvüket – a történelem folyamán hajlamosabbak voltak durva, kegyetlen viselkedésre: öltek, zúztak, romboltak válogatás nélkül. Ilyen a latin nyelv. Nem mondhatjuk, hogy mindenki olyan volt a latin nyelvet beszélők közül, ám a történelmi összkép a latin nyelv beszélőinek ilyen magatartását igazolja. A leigázó római hadak durva, erőszakos hódításai, uralma jó példa erre.

Azok is, akiknek beszélt nyelve túlzottan tömöríti a mássalhangzókat főként a szavak elején egymás után, mintegy kidobva a dallam magánhangzóit magából, ez kiejtési türelmetlenség jele, amikor mellőzi a – nyelvben a lágy zeneiséget képviselő – hangzót, csakhogy mielőbb kimondhassa a prózaiság kemény, komor mássalhangzóját.

E beszédbeli türelmetlenség kivetítődik a viselkedésre: otromba, durva, kíméletlen, kegyetlen eljárásmódra.

Olvasói vélemény: „A mássalhangzó torlódás számomra is mindig a türelmetlenséget, erőszakosságot fejezte ki.”

Csak körül kell nézni, kik voltak hajlamosak becstelen tömeggyilkosságokra, több ezer áldozat bestiális kiirtására? Nem azok, akikre a történelemkönyvekben ráfogták, hanem inkább azok, akik ráfogták, s mintegy a sajátjuk álcázása végett, rákenték a másikra.  A nyelv sohasem hazudik, beszélői jellemére és a történelem valóságaira mutat rá.

 

Érzékeinket érő hatások nyomán kibocsátott hangok

Érzékelő szerveink: szem, fül, orr, íny, bőr fogják fel a felénk érkező, minket érintő, ránk ható jeleket, jelzéseket. Ezek: kép, hang, illat, íz, érintés, más szavakkal: fény, hang, illat, íz, illetés. Ezekre választ adunk hangban is.

A meleg híja, hiánya = hideg, amely hatással van a bőrfelületi: derma, pel, hüd, hid idegeire. Ha hirtelen kilép a téli hidegbe: rebeg, hű de, hí de hideg van (hű de > hide), ezt hüdje, hidje, testét fedő, védő bőre, ribje érzi, de bírja. A G hang állapotjelölő is: hideg, meleg. Így indult a megnevezés: hű de hide van a levegőnek. Mivel két véglet, így határ-, gátjelölő is: hideg – meleg, a hidegtől > melegig, melegig (jég > gőz), odafog (odafagy) > párolog (lég), felleg. Ezt érzi hüdje, derméje, ribje, peléje, testének borító lepele, lepele, azaz bőre, amely hidegben didereg (g = állapot), dermed.

Ha viszont nagy erejű hő éri, visszahőköl: hő!

Ha nyakon öntik hideg vízzel: Á-t kiált: á-zik.

Ha bűzt érez: BŰ, de büdös! A BŰn is büdös.

 

Érzékszervek észlelésigéi. Hogyan érkeznek az észLeLések? L alaphangon: a beszélt nyelv L hanggal fejezi ki ezeket.

VaLami viLLan a Látó szem előtt.

A füL figyeL, hangot haLL.

A szagLó orr iLLatot érez.

A nyeLv ízet LeL, ízt LeL, ízLeL.

A bőrt érintéssel iLLetik.

Az elme, az ész felLeLi, észLeLi, kiELEmzi, átÉLI a pILLAnatot.

Érzékeink Lágy, keLLemes hatásra várnak. Az ember eleve békére teremtetett.

 

Gyök:

A szem NÉZ, megSZENti, lát – megNESZel: NÉ! Aztán nézi, szen – nez sz > z, szen, n > m szem, SZEM – MESZ-sze lát.

A fül is megSZENti, megNESZeli, NESZt fog.

Az orr a NÓZi SZIMatot fog, megorrontja (székely).

A bőr érintése érzéki NESZt kelt, a test megSZENti, észleli, fellármázza, SZENzuálisan, érzékileg felkavaró.

A nyelv az íZEN próbálja ki: jó vagy nem elfogadható, és hanggal üZEN.

 

A kisbaba hangjai, ösztöni ősgyökei

A kisbaba nyelvezetét megfigyelve, jobban, könnyebben megértjük a hangok, ösztöni ősgyökök szerepének fontosságát, nála ez természetesen működik. A babánál a g-g-g a torokpróba kezdete, gőgicsélés kora. Majd ha valami nagyon tetszik: c-c-c, d-d-d, m-m-m. A felnőtt neki: bá-bá, a pici: ba-ba. Ha fény villan: lá, ha zajt hall: ha. A víz neki pü, ak, hu, va, na, da stb. A G hang mindig jelen van nála, később majd társítva L hanggal, mielőtt még az R hangot ejteni bírná: gl-gl-gl, amelyek az önfeledt játékosság tovagörgető, galatyoló hangjai, és így tovább. Ez minden kisbaba sajátos nyelve, az ősnyelv ösztöni ősgyökei, amelyekkel génjeiben, örökítő sejtjeiben világra jön.

Ki mondja neki, hogy ezt így kell? Senki. Honnan venné azt a tudást, hogy ezzel kell kezdeni a torokpróbát, mivel a gége szóban is jelen levő G, nyelvi alaphang? A hanG, amely a hanGkibocsátást jelenti a szavakban: kong, bong, vakog, varrog, korog, zúg, búg, súg, harang és mások?

Vagy tán tudja a baba, hogy a beszédkészség, hang– és szóképzés az embert, minden másnál magasabb rendű földi lényként minősítő képesség? Azt is tudja, hogy amikor gurít egy golyót, s az ütközik: – G-t kell mondania?

Nem, ez is ösztöni. Látja, hogy gátnak futott, ütközött, megállt, az a gördülés vége, addig tartott a pálya. Nem tudja, ösztönből mondja: G.

A piCinyke kisbaba sajátos hangja a C hang. Ösztöni késztetés nála, hogy a C hanggal kell be-Cézni, azaz C-vel teleszórni azokat a szavakat, amelyekkel szeretett kedvenceit dédelgeti: cici, cica, cocó, maci? Hogy a legkedvesebb, kedvencebb édes adomány számára anyuci, mamici didije, cicije? Amikor éhes, miért ezt gügyögi minden csecsemő szerte a világon: ma-ma, di-di, ci-ci?
Mert ezzel az örökölt nyelvkészlettel született.

Amikor BÁ-t mond a felnőttre, a BÁcsira, vajon tudja az a picinyke lény, hogy a B hanggal kell megnevezni azt, ami töBB mint az átlag? Ami nagyon nagy számunkra is legnagyoBB: Bálna, Bölény, Bika, GiBraltár s egyebek?

Tudja, hogy a LÁ ösztöni ősgyök a LÁtás, a viLÁgosság, LÁmpa, vilLAny, vilLÁm értelemmeghatározó ősgyöke? Vagy a HA ősgyök a HAllás, HAng, HArang, és más ilyen értelmű szavakban értelemhordozó?

Nem tudja. Ennek ellenére, ha fény vilLAn, azt mondja: LÁ. Ha valami zajt HAll, mondja: HA.

Ez örökítő sejtjeiben kitörölhetetlenül jelen levő készlet része. A teremtés tényének bizonyítéka!

A vízre PÜ-t, HU-t, AK-ot, VA-t, NE-t, DU-t mond. A baba tudja, hogy a P hanggal kell nevet adni a Pó, Piavé, Potomac, Prut, Prahova, IPoly és más folyóknak? A Pocsolyának, a Pangó vizeknek, a Párának?

HIDro- víz jelentését is ismeri, ő nevezte meg az édeni HIDdekel folyót? AKváriumnak, AKónak ő adott nevet? Ő nevezte meg a litván, svéd, dán, vandál vízi népeket (van, nedű, vedel)?

Nem, a baba nem tudja. Ezek ösztönből feltörő hangok, amelyek – a teremtés folytonosságát igazolandó – az ő génjeiben, örökítő sejtjeiben örökölt nyelvének kezdő ösztöni hangjai, amelyre később ráépül egész nyelvezete. A kicsi, génjeiben, örökítő sejtjei DNS szalagján levő számítógépes programba rögzített ősnyelv szerkezeti vázával születik, és bárhová is születik, bármely nép közé, később kezdi megtanulni a körülötte élő felnőttek által beszélt nyelvet, amely lehet akármely nyelve e világnak, a baba által génjeiben örökölt, vele született ősnyelvi váz alapjára épülő. Az utódnyelvi új szavak alkotásakor is csak a fogalomra megfelelő hang, gyök jöhet számításba, mivel nincs más alkalmazható készlet a világ egyetlen nyelvében sem.

Nincs az a nyelvész, aki e fentieket – hatékonyan, hitelt érdemlően, szakmailag igazolhatóan – tagadni, cáfolni, eltitkolni képes, mert bele kell fojtani minden kisbabába a gőgicsélő, gügyögő gagyogás hangjait. Akkor is így van, ha a hivatalos nyelvészet képviselői nem veszik alapul, elsurrannak mellette, igyekeznek elkendőzni, félremagyarázni.

Az újszülöttként, kisbabaként használt ösztöni ősgyök készlet később a felnőtt korba jutott ember készletében is öröklődően, átörökíthetően és kitörölhetetlenül megmarad. Erre bizonyíték a szóalkotó készsége, képessége, amelyet élete végéig birtokol, és továbbörökít.

A baba hanghasználata mérvadó rokonhangok társításában. Mily hangokat ejt ki, mely hangok helyett? A valós hang és cserehang valamely jellemzője egyezik.

ViLLany – NiNNany, LiLLany,
Vonat – Monat,
apuKa – apuPa,
CSikó – Tikó, Cikó,
KaLaPács – TaTaJács, TaJaTács,
Répa, Retek, moGYoRó – Jépa, Jetek, mogyoJó, Lépa, Letek, moDoLó és mások.

 

A beszélt nyelv, a zene és színvilág párhuzama

Az alábbiakhoz tudni kell, hogy az emberi beszéd nem a „tudomány” által sulykolt nyögvenyelős kifejlődés eredménye. Egy dolog biztos, soha senki nem írja le az egyes hangok jelentését teljesen. Próbálkozni lehet, én is ezt teszem, de eljutni a teljességhez lehetetlen. Csak a gyök, a szavak, szöveg elmélyült elemzésekor döbben rá egy hang jelentésének árnyalataira, és mindig van, lesz új szín, új árnyalat, új zönge.

A nyelv, a zene és a színek világa azonos rendszerbe illeszkedő. Lehet vitatni e három megnyilvánulási mód párhuzamának létét, de fölösleges, eredménytelen küzdelem. E három megnyilvánulási forma a teremtett világ érzelmi kifejezéstárának alapját képezi. A hivatalos, hivatásos nyelvészet, üres hordó kiszáradt dongáiként kopogó elaszott dogmatikus tételei nem szólnak a beszédhangok érzelemben gazdag világáról.

Nem tudhatom, ki mennyire érzi át a zenei hangokat, harmónia hangzatokat, a zene, a dallamvilág végtelen kimeríthetetlen gazdagságát?  Azt, hogy soha nincs vége, mindig jön új dallam, új zönge, új ívek, hajlatok, szólamok.

Azt sem tudhatom, kiben mennyire élénken él a színek tömkelegének összessége, a színek kavargó, tobzódó forgataga árnyalatainak szinte követhetetlen végtelensége? Új színvilág, új árnyalat, új színörvény.

Ugyanis van olyan, akinek érzelmi töltete képes ráhangolódni a fentiekre. Az ilyen ember egyre mélyebben átérzi a beszédhangok sokszínűségét, zöngéinek árnyalatait. Csak az ilyen lenne képes megfejteni az emberi beszédhangok titkainak rejtélyét, aki a zene és a színek talányát is megfejti teljesen.

Ám ez eddig teljesen még senkinek sem sikerült. Legkevésbé a „dallamtalan, színvak” hivatásos nyelvészetnek.

Zenéhez, színekhez hasonlóan, a beszédhangok, a szóban kifejezés eszköztárának teljes szerkezeti felépítménye, megnyilvánulási módozatainak sokszínűsége, ennek az összességnek a teljessége, tudatos tervezés eredménye.

Aki a nyelv, a zene és a színek világát megtervezte, létrehozta – miután az embert is megteremtette – az egész összességet, annak örökítő sejtjeibe ültette átörökíthetően. Így minden ember birtokolja részben vagy egészben a fenti három kifejezési képességet. De legalább az érzékelés szintjén biztosan.

 

Az R hang szerepe – mássalhangzó tömörülésben

A Czuczor Fogarasi Szótár megállapítása: „elül közvetlen egymás mellett álló két mássalhangzóval, idegen eredetü.” E megállapítás nem állja meg a helyét, mivel e kérdéskört: R hanggal épülő kötött mássalhangzó-páros – alvógyök jelenség keretei közt kell vizsgálni. E jelenséget ők akkor még nem ismerték fel.

Az R hang, bármely szóban a túlhangolt eRőteljesség megjelenítője, akár kellemes, pozitív, akár kellemetlen, negatív értelemmel. Az R hangos kifejezések, s a vele kötöttségben levő hangok, főleg ha a szó elején állnak, eRőTeljes éRzelmi haTásra kialakult megnevezések. Az R hangos kötött mássalhangzó-párosok különleges sűrítményű értelmet hordozó alvógyökök.

A TR páros a szavakban háromszoros behaTó, odahaTó >< visszahaTó, azaz szembenálló eRő kifejezője. A TR páros alvógyök: TaR, TáR, TeR, TéR, TöR, TúR, TüR értelemhordozók. A TR páros, az azt követő magánhangzóval és a záró mássalhangzóval léTRejövő gyök-hangcsoport együttes meghaTáRozó a szó éRTelmének alakításában.

 

TR-N – N-RT, lágyítva: TR-NY – NY-RT. TRóN – NoRT, TReNY, TRoNY – NYeRT.

A TRÓN: erő, hatalmi magaslat. A magasra épült TORONY nehezen bevehető erődítmény.

TRENcsén; TRENYcsén vára egy erőd. TRENYcsény, TRENY – NYERT, helyzeti előnyt jelent, NYERT helyzetet. De NYERőT is, a személyt. A TREN REN gyökszava RENdezettséget sejtet.

 

TRoM – MoRT. A TROM – MORT fordítás jelenthet MERőT, a MERészen Tevő MERészT. MORT, MORTál jelenthet halálra MARóT, de jelenthet halálra MART halál után MERőT, MERevedeTT állapotot is.

 

Az oTROMba több mint csúnya. A TR párost követő R.M gyök: RoM, ez lehet ROMbol értelmű is. Ami oTROMba, az lehet osTROM utáni TÖRt, ROMbolt állapotú.

 

Az osTROM több mint egyszerű küzdelem, mivel ez összes erőket bevető csúcstámadás folytonos áramló STROM (stream) folyama. A végső osTROM alatt oTROMbán TÖRnek, ROMbolnak. A szóban ott a TROMf erejének érvényesítési esélye.

 

TROMbitahang, a győzelemre törők jeladása, és a győzelmet hírül adó hang. A várvívó harcok győzelemre vezető csúcstámadása: osTROM. Az éles, fülsiketítő, oTROMba TROMbitahang, amely ROMbolja a hallást, osTROMra, harcra, oTROMbát rikoltva, ROMbolásra hív:

TRoMBiTa – oTRoMBáT hangváz: T-R-M-B-T – T-R-M-B-T

 

Az alabásTROMot, bányászva ROMbolva TÖRik lelőhelyén. De van magas minőség értelme is. Az alabásTROMból tetszetős alakzatok készülnek. Hajdan TRÓNok TORNYok alapanyaga volt.

 

A CITROM név kialakulásának mozzanatai: a névadók felismerték, hogy a SZÍTott (szít > cit) lángszínű, TISZta, felkelő napfényhez hasonló, oTROMbán savanyú gyümölcs, de rendkívüli értékes táplálék, s az egészség megőrzését segíti. A TROMf a győzelem esélyét rejtő, ez jelen van a ciTROM szóban is. A mindenkinek ajánlható fontos gyümölcs, a ciTROM nem véletlenül kapta e nevet, mert az egészség megőrzéséhez szükséges, ma C betűvel jelölt vitamin nagy mennyiségben fordul elő benne. Használata hosszú távon győzelemre: TROMf (triumf) vezet az egészségért vívott küzdelemben! Nem lehet félvállról venni a nyelv alkotójának jelzéseit. A CITROM a MORTIC, betegség, halál ellen való.

 

TRuC – CuRT, a sTRUCC nevében. A sTRUCC dacos természete miatt kapta nevét: TRUCcol. CS hangra váltva: CSÖRTE. A STRUCC vállalja a CSÖRTÉt.

Az S.T – T.S szókezdő alvógyök: SöT – TuS, a STrucc SÖTétben, állítólag fejét homokba dugva, a láthatókat önmaga elől elTUSsolva vonná ki magát a körülötte levő világból. A TRUC szóban az R.C – C.R gyök: RuC – CuR, jelenthet kiugrást, de hőkölést is. Ezt a kiRUCcan, vagy a magyar ló biztató CO, CU, az ősnyelvi CURukkol (kirukkol – curukkol = cu ki a körből vagy curukk a körbe) szókban találjuk meg. Különben a KUtyát is KUCU szóval űzik el. A TRUCC nem hígnyelvi (szleng) szó, hanem része az ómagyar alapnyelvnek.

 

TRiSZ – SZiRT. A TRISZ – SZIRT fordítás mutatja, hogy háromszorosan kiemelkedő.
Hermész TRISZmegisztosz neve háromszor magasztost jelent. Nála képességi csúcs jelölője is.

A TRI ősnyelvi három. Az R.SZ – SZ.R gyök: RéSZ – SZoR, SZORzattal növekvők személyiségi jellemzőinek RÉSZletei.

TR páros egyik hangcsoportja: OTRO, ami OTROmba, az hÁTRÁnyos, sőt bOTRÁnyosan hÁTRÁnyos. Olyasmi, ami ÁTRÁg. Az ÁTRÁ – ÁRTÁ hangátforgatás tovább: ÁRTÓ.

 

FR páros – szépséget kiemelő. Az erő ősnyelvi neve F.R gyökből indul: FORca, FORte. A szépség éRzékekre ható eRős vérFoRraló hatású. A FRuFRu FRizura szép, a FRiss erő (forca) hatékony, ami FRiss, az finom.

FR hangcsoport – szépségek megjelenítője. Ezt jelenti a cIFRA, AFROdité, NOFREtété, pÁFRÁny, sÁFRÁny, FRUska, cIFRUska és más szavakban. A német FRAu az ősnyelvi, azaz magyar ciFRA szóból ered: ciFRA nő – ciFRAu – FRAU. Az FR hangok a FehéR szín nevében, egymástól eltávolodva is a színek összességének szépségét jelentik.

A cIFRA nőiség, és az AFROdité, NOFREtété nevekben levő: AFRI, AFRO, OFRE – IRFA, ORFA, ERFO átfordítás a nő fÉRFIvel csERFElése, a hÁRFA zenéje, a női fURFAng, táncban kÖRFOrgás, szintén az élet megszépítői közé tartozók.

 

PR páros – a figyelmet különleges PontRa, elmére, széPéRzékre terelő, arra ható jelképes-valós eRő kifejezője. A PRés egy csomóPontRa hat eRős nyomással. A PRém látványa széPéRzékre különlegesen ható eRő, érintése rendkívül kellemes. A PRóbatétel nagy eRőbevetést megkövetelő. Az olasz PoteRe, román PuteRe = eRő, ez ősnyelvi örökség. Az anyagra ható eRő APRÓra tIPRÓ, tiPORó, felélesztett alvógyök. A sEPRŰvel sePERő (alvógyök). Vele összegyűjthető a POR. Ha túl PRŰD vagy legyen erkölcsi sePRŰD.

A PRÉS, a szőlőPRÉS volt az első. Szerepe: a fölösleges anyagok kisöPRÉSe, kisöPÖRése (felélesztett alvógyök) a must kinyeRÉSekor. A Pű, folyadék a RÉSen át kiPRÜSSZen az eldobandó söPREdék közül. A PRÉSelés, PRÖSSZentés eredménye: SZÖRP és SEPRő.

PRéS – SePRő hangváz: P-R-S – S-P-R, PRöSZ – SZöRP hangváz: P-R-SZ – SZ-R-P

 

PRÉM – első benyomás képe a női szeMÉRem PeREMén, a PőRe bőRön levő PRÉM. A PRÉM e teremtett, eredeti díszelemet másoló alkalmazás a ruházaton, mint PeREMre helyezett, érzéki hatást kiváltó szépségelem. Az M hang a siMogatáskor érződő oMlóan puha, kelleMes, Meleg taPintást kifejező hang. Némely alkotó hangja jelen van ősnyelvi szóképződményekben: szőRMe, deRMe, bőRMe. Mellesleg a PRÉMium is érzelemgerjesztő juttatás.

PRéM – PeReM hangváz: P-R-M – P-R-M

 

A PRÓBA nem más, mint PoRszerűen aPRÓlékos ellenőrzés a hiBA kiszűrésére. Komoly PRÓBA esetén aPRÓBAn vizsgálódnak, tételesen ellenőriznek folyamatokat minden oldalról ROPpant APRÓlékosan és részleteiben, APRÓban, aPRÓban vizsgálódó, tÖPREngő tüzes, PRÓBAtétel a minőség javítása végett. A PR páros, mint P.R – R.P gyök: PoR – RoP, alapja a  POR, PER, PÍR szavaknak. Az iPARkodás = cselekvés, az eredmények megvizsgálása: PRÓba, ez ROPpant fontos. A PRÓBA, az A kezdőhangját elvesztő ősnyelvi szó. PRóBa – aPRóBa hangváz: P-R-B – P-R-B

A PRÓBA szó kapcsán megemlíthető a rokonhangváltás jelensége, amelyet sokan nem vesznek figyelembe, vagy nem értenek meg. Székelyföldön a PRÓBA sok helyen TRÓBA, tehát p > t váltás.

Mi a TRÓBA, milyen magyarázat adható erre? Hogyan kerül a T hang a P helyére? Mert mindkettő PaTTanó hang.

Akit felvesznek egy munkahely betöltésére, azt kiPRÓBÁlják. PRÓBAdarabot kell készítenie. Esetleg élőben kell egy PRÓBAmunkát, műveletet bemutatnia: képes lesz, vagy nem, véghezvinni egy cselekedetsorozatot. Ez esetben a PRÓBA egy valamilyen munkát, TRÓBÁt jelent (innen a treaba). A TRÓBA = TRUDA = TÖRŐDŐ = TÖRŐDÉS, azaz kemény elTÖRŐDŐen TRÓBÁra, PRÓBÁra tevő MUNKA.

Van egy mondás: a BÁTRAké a szerencse. A BÁTOR és BARÁT kiállja a TRÓBÁt. TRÓBA ––> TRÁBA,

BáToR – TRóBa – TRáBa – BaRáT – RoBoT hangváz: B-T-R – T-R-B – T-R-B – B-R-T – R-B-T

A nyelv, a hangokkal mutatja az értelmi kapcsolatot.

A munka egyik ősi megnevezése: TÖRÉS, TÖRŐDÉS. Valaki TÖRI magát, TÖRŐDŐ, teste elTÖRŐDIK, ha lelkiismeretesen végez el egy munkát, a jó eREDmény elérése végett. TRÓBÁl többet tenni az elTÖRŐDŐ TRÓDA, TRUDA alatt. Némely nyelvben a munka megnevezése ma is: TRÓDA –> TRUDA = munka.

TöRőDő – TRóDA – TRuDa hangváz: T-R-D – T-R-D – T-R-D

A továbbiakban megfigyelendő a T, R, B, D hangok szerepe, de a B > V > P > F rokonhangváltások is.

A RÁBOToló, ROBOToló folyamat alatt elFáRaD, elTöRőDik teste (Arany J.: Családi kör), hiszen kemény PRÓBA-, TRÓBAtétel lehet az elvégzett munka, TRUDA.

A RÁBOTolás német nyelven ARBEIT = munka. A szlávoknál RABOTA.

TRóBa – RaBoTa – aRBeiT hangváz: T-R-B – R-B-T – R-B-T

Innen a TIBOR név. A TIBORok, kemény kiTRÓBÁlt, kiTIRÓBÁlt, kiTERÓBÁlt, TRÁBAvégző, BÁTOR, jelképesen: a gyengéket, értékeket BORÍTÓ, védelmező férfiak voltak.

TORBÁGYon, szántóföldön, keményen TIPORtak (b > p), ha kellett, TOPORral, fejszével irtották a gazt, ami nem kis TRÓBAtétel. Katona József megTÖRT TIBORCa nem véletlen névválasztás, a költő tán ismerte az eredeti jelentést.

TiBoR – BáToR – BoRíT – TRáBa – TRóBa hangváz: T-B-R – B-T-R – B-R-T – T-R-B – T-R-B

Munka egyféle életÚT. Az ősiségben az ember egyik neve, jellemzője okán: menő. Ez az utódnyelvi: man. A manusz, ment, járt, hisz alkotásra, jártásra, gyártásra TeRemtetett, élete abból áll: menő, menj, RóDD uTADat, életed SZÉTágazó TIRÁDÁját, SZTRÁDÁját! Az éleTED, szTRÁDÁD, TRUDA, a TRÓBA, TRÁBA, munka, testedet TÖRŐ, abban elTÖRŐDŐ.
A kemény TRÓBAtételek népe, eTRuszkok nevében állt e két fontos hang, Alkotó nép volt. Ők építették kemény TRÓBÁval, TRÁBÁval, TRÓDÁval, TRÁDÁval, TRUDÁval, RABOTÁval az első komoly alapozású szTRÁDÁkat, a mélybe VÁJt utakat, amely később latinul: VIA. Ezt a menőknek, néhol ERDŐT is IRTVA, OROTVA TOPORral. A latinok tőlük vették át a menő, bevált útépítő mintát.
TRuDa – eRDőT hangváz: T-R-D – R-D-T  

ToPoR – TiPoR – iRTVa – oRoTVa hangváz: T-P-R – T-P-R – R-T-V – R-T-V

A fenti szavak ma tájnyelvekben élnek. A tájnyelvi szó nem alábecsülendő, valamilyen jelentéstartalommal, észszerű okok mentén alakult ki és nyelvi titkok megfejtésének kulcsa lehet.

 

D, V, R hangok, mint érzelem kifejezők

UDVAR – egy szó, megnevezés kialakulása nem véletlenszerű. A szót alkotó hangok által hordozott értelem sűrítve van a szóban. Ez az UDVAR szót alkotó hangokról is elmondható.

D és V hangok szövetségesek kellem kifejezésében. A neDV, üDV, keDVes, uDVar, DíVány, DéVaj, DiVat, VaDonat, jaVaD és más szavakban meghatározó jelentéshordozók.

UDVAR, üDVöt nyújtó, keDVelt, szeRetett hely. A szép ViRágos UDVAR jókeDVRe DeRítő, szíVeDRe kellemesen ható RéVeD, mentsVáRaD, VéDett, elVálasztott hely a külvilág gondjai elől.

A D hang végletei: véD > < váD, két véglet. A D választóhang is: a Deszk = nyit, kettészel. A D hang mondatot kettéválasztó ellentétes kötőszó – De – fő alkotóhangja. A D, keDű, neDű, éDes jelenségeket leíró szavak kulcshangja.

A V hang szétVálasztás, Váltás jelenség leíróhangja: Völgy, Vált, Válogat, Vélemény. Ugyanakkor a nedV, Víz, üdV.

Az R az éRzelem eRejét kifejező. A téR, szeR, köR gyökökben a végtelen felé mutat. A szeRetet, szeRelem, Rokon és hasonló szavakban kulcshang, mint éRzelmi töltet, kötődések eRejének kifejezője.

Az uDVaR az üDVös, keDVes, keDVelt, szeRetet, szeRelem, kellem helye.

A DíVány, dÍVÁny, a DéVajkodó, dÉVAjkodó szeRelem, ÉVA és az ÍVÁs helye.

A D hang ellentmondásossága, befolyásolhatósága miatt az AD, ED, ID, OD, UD, ÜD és a DA, DE, DI, DO, DU, DÜ ősgyökök szókezdőként lehetnek bensőséges érzelmek leírói, de kemény, durva kifejezésekben is jelen vannak.

A VAR – RAV gyök, a beszéd és írás, a két fő gondolatközlést kifejező szavakban.

Beszéd: VERbál, paláVERez, VARog, VERi a száját stb. Írás: ROVás, ROVó stb.

UDVARod a RAVÁD, UtaD kezdete, vége. Ott búcsúzol inDUlsz, ODAVÁRnak vissza. A VÁR védelem, RÉV, nyugalmi hely, amely véd, de védeni is kell, ha kell, VÉRED adod érte. UDVARod is VÁR, bekerített, garádolt, grádolt VÁRAD:

uDVaR – VáRaD – VéReD – RaVáD – oDaVáR hangváz: D-V-R – V-R-D – V-R-D – R-V-D – D-V-R.

A családi UDVARon nincs helye a DURVAságnak és nem lehet elhanyagolt, REDVÁs sem.

uDVaR – DuRVa – ReDVa hangváz: D-V-R – D-R-V – R-D-V.

Ezek a fent felsorolt gyökök a magyar nyelv minden szavába beviszik, hordozzák alapvető értelmüket.

 

CSALÁD, a társadalom alapsejtje

CSALÁD – vérségi alapon létrejövő, tagonként egymáshoz legbensőségesebben kötődő emberi csoportosulás. A CS kezdő mutatja: a CSalád alapítás CSodálatosan beCSes, CSELes CSínnyel indul, két különböző nemű fél összefonódása, CSombolyodása, CSintalankodó CSinálása nyomán születik a kiCSi, a harmadik, aki CSaláddá avatja őket.

Az igazi boldog CSALÁD egy DALOS kis közösség. A boldogságra, szeretetre az ősnyelvben a DILI szót is használták. Az igazán bOLDOg ember, OLDOttan DILIS, DALOS kedvű. A boldog CSALÁDot mindenki CSODÁLja, mert ebben a mocskos, erkölcstelen, durva világban valóban CSODÁLatra méltó.

CSaLáD – CSoDáL – DiLiS – DaLoS hangváz: CS-L-D – CS-D-L – D-L-S – D-L-S.

A társadalom sejtje a CSALÁD, egy teremtői intézmény, amelyben minden tag egy hasznos CSELÉD. Mint szerető és szeretett CSALÁDtagnak, CSELÉDnek, a te minden jó irányú alkotóképességedre, CSELEDre szükség van, mint megoldást kínáló CSELEkeDetre.

CSaLáD – CSeLéD hangváz: CS-L-D – CS-L-D

 

Minden intézményben elvárások vannak, sajátos szabályrendszer, amelyhez a viselkedést igazítani, illeszteni kell. Mint társas együttélésre berendezkedett sziklaszilárd klasszikus alapegység, megkövetel egy főt, egy férfit, apát, aki egyébként feles kötelesség megosztásban az anyával, értelmes, átgondolt tervek szerint, szeretettel irányít. Olyan, aki iránt – a közös alkotó tevékenységben – egészséges ALÁrendeltségben helyezkednek el a csALÁDtagok. ALÁD rendeljük magunkat értelmes, egészséges gondolkodásmód nyomán hozott döntéseidben. Fontos, a péLDAadás (-lda – ládd, mutatom) erejével nevelés, a DALoló (alád – dalá) jókedv, meghitt ÉDes, ÁLDott melegség és más értelem is. Az erős CSALÁD az egészséges tárSADALom sejtje, alappillére. Lám, a tárSADALom szóban ott a CSALÁD szó beépülve. A CSALÁD, amelyben felnőttél, ahol szeretve vagy, egész életed folyamán a támaszod, LŐCSÖD lesz. E LŐCSÖDbe kapaszkodj, mert különben DŐLÉS lehet a vége!

CSaLáD – LőCSöD – DőLéS hangváz: CS-L-D – L-CS-D – D-L-S.

 

CS – jelöl CSoportot CSelekvést, CSínyt, CSodát. A CSalád e jellemzők hordozója.

A – a leghAtározottabb, legkomolyAbb emberi önhAngzó, AkArAt kifejezője. A CSALÁD AlApítÁsA AkArAti tett.

L – a Lágy finomság, a szereLem, a daL, a keLLem hangja.

Á – a hAtÁrozottság magaslata, amelyet ÁldÁs kísér.

D – itt a kellemes oldali éDes, keDves, álDás jelentését viszi be a szóba.

 

Ezért utálja a szabadelvűség oly mérhetetlenül a CSALÁDot, s ezért küzd ellene foggal-körömmel, ezért ösztönzi a fiatalokat, hogy elég összefeküdni, fölösleges a CSALÁDi kötöttség.

A CSALÁD, a természetes mély érzelmi kötődést keresőknek ÁLDÁS.

CSaLáD – áLDáS hangváz: CS-L-D – L-D-S

 

R hang, mint töRő

CSALÁRD – ha egyik fél Rossz útra téR, a meghitt, hű, meleg, bizalomra épült, DALOS, DILIS, bOLDOg állapotot megtöRi – csaláRd lesz. Ekkor gyökeresen megváltozik a szó értelme. A D hang, párt alkotva az R hanggal, szögesen ellentétes, DuRva vaD értelmet visz a szóba. RagaDozók: oRDas, páRDuc, gepáRD, fegyverek: kaRD, báRD, DáRDa stb.

A CSALÁDot alkotó tagokban addig élő – szeretetből fakadó, önkéntes, egészséges – ALÁrendelésre késztető érzet megtöRik, megszűnik. A CSALÁRDság beDARÁLja a CSALÁDot, majd DARAbjaira hull. Ilyenkor a szabadelvű örömében tapsolva, ugrándozva mutogat: No lám, csak mi győztünk!

———————————-

J, L, valamint az LY írásmódjáról

A nyelv belső igényei szerint, a hangok egymásközti kölcsönös viszonya alapján él egy szabály (nem akadémiai), ez önműködő, amely szerint mintegy összekacsintanak, és néha egymás szerepét átvállalják. A jelenlegi szabály szerint, amely szóban L hanggal is kiejthető, annál LY-vel írjuk. Például: foLó – foLYó, goLó – goLYó, góLa – góLYa

A LUK lehet JUK, mivel a nyelv a továbbiakban megoldást is mutat rá: bedugJUK. A KUJon is a JUKat keresi, ám a KULcs is egyféle KUJ (szög), beduJUK a JUKba, elfordítJUK, nyitJUK, és bejutunk a JUKba, LUKba, KALantyú LUKba.

A FOLYÓ lehetne FOJÓ is, de vannak olyan életszerű kötődései, amelyek az L hangot nem engedik elsikkadni.

A gyököt kell figyelni: F.L – L.F: FoL – LeF. A FOLók mellett alakulnak ki a teLepülések, a FALu. Valaha oda ültek le FALni az emberek, mert FALás után LEFetyeltek a FOLó üdítő vizéből. A FOLÓ vizét LEFetyelik az állatok is.

A FOLYÓ, FOJÓ, FOLÓ a FÖLdből tör FÖL, a FÖLd szüli, tehát a FOLó a FÖLd FILa, FIJa, PUJája, PULYája.

A FOLó vizének párája FELszáll a LEFegőbe (f > v), LEVegőbe.

A FOLóba beleFULLadhat. A FULLadást a LEFegő, LEVegő hiánya idézi elő, amely a léthez fontosabb, mint a FOLóvíz. A FOLYónak, FOLónak, FOJónak nem FOLLása, hanem FORRása van (l, j > r). KiRÖFFen, kitör a FÖLdből, hevítve FORRalható. Vize JÓ, FOLYik, FOLik, FOJik.

Az EUFRÁTesz foló JÓ.FORRATos víz.  E minősítés adta nevét. Az EU gyök EUrópa nevében is: JÓ. EU ropa, pora, földje, JÓ ropa van. ÉVA nEVében az ÉV = JÓ, JÓV. ÉVA Ádám JAVÁra teremtetett. A nÉV szóban szintén ezt jelenti, nEVünk JAVunkra szóló megkülönböztetés.

Tehát az EUFRÁTESZ foló, folyó  JÓ FORRATOS, JEU FORRATOS, JÓ FORRAT EZ = EU FRÁT EZ.

 

A HAJÓ csak HAJÓ lehet. Egyik fő jellemzője a HAJÓ borító HAJÁnak, HÉJÁnak HAJlított vonalvezetése. A hosszú útra kelő HAJÓt sok sÓHAJ kísérte, és ÓHAJ volt a visszatérésére. A távolban megpillantott HAJÓ körvonalai lassan kivehetők, s mint a HAJnal fénye, egyre erősödő.

 

A HÜLYE szó a H.L – L.H gyökre épül: HüL – LéH, oly dolgokat követ el, hogy elHŰL a szemlélő. A HOL gyök jelent fehéret, de ürest is. A HÜLYét kérdezik HÜLLedezve: HOL az eszed, te LÉHa? Neked a fejedben csak káposztaLÉ(h) van? A jellemzőket leíró hangok jelenléte a körülírásban nem véletlen.

A SÓLYom, testSÚLYát használva hirtelen SÜLLYed a levegőben. Itt talán a J is megtenné, de a SÓLYom SZÁLL.

A GÓLYa GALYakból rak máGLYaszerű fészket.  A GALLY (ág), ez az áG ALJát, végét jelenti. Ez LJ-vel is mehetne. Ám a GAJ valaha földrög (székelyül ma is). A Föld is egy GAJ, innen a képzeletbeli görög GAIa azaz GAJa istennő neve.

 

A MUSZÁJ – ez az Özönvíz túlélőitől ered, akik a legmagasabbra kapaszkodó rémülten menekvést keresőkre mondták: Most ÚSSZ vagy SZÁLLJ! Ekkorra már rájöttek, megtudták, hogy Noé nem volt hülye, hogy a puszta életüket kell menteni. A MUSZÁJ a JÁSZMA (játszma) vége. A MUSZÁJ nem ismer, nem tűr halasztást – a lét a tét.

 

A SZABÁLY tájnyelven, helyenként SZABÁL. A SZABÁL, az SZABÁL. Fordítva: LÁBASZ, a SZABÁL SZÓ LÁBon, erős LÁBon áll, és a be nem tartót ALÁBASZ-sza, LEBASZ-sza, lenyomja, eltapossa. Más szóval: maga ALÁ NYOMja, nyomás alá helyezi (basz = nyom), MONYolja. Lehetne SZABÁR, a be nem tartóra RÁBASZ, szenvedi a következményeket. Az eRős R-t váltja a Lágy L.

A B.SZ – SZ.B gyök: BaSZ – SZaB, nagy nyomást jelent, valamibe erőltetve benyom, például a bélbe az apróra vagdalt húst, s így készül a kolBÁSZ. Ez írja le a nemzést, amely átSZABja az emberpár életét. A SZABLYA viszont lehetne: SZABJA, hiszen valakinek a bőrét SZABJA. A SZABLA is alkalmas. Ha rosszul SZABLA ELBASZ-sza.

A J és LY hangra alkalmazott szabályok csak latin betűs írásnál érvényesek.

A rovás egyszerűbb, ott eredetileg csak J jel van.