A hivatásos nyelvészet nem ismeri el a hangoknak a szavakban betöltött értelemhordozó szerepét. Alapelvük:
A hang ott van ahol, és a szó azt jelenti, amit.
Soha ennél nagyobb szamárságot elképzelni nem tudtam!
A hangok építik a szót, a szót a mondatot, beszédet, de az építőelemek – mi, hová – nem számítanak, jelentéktelenek.
Szerintük!
Építünk egy házat, ott a szükséges építőanyag: kő, tégla, homok, kavics, mész, cement, fa, üveg stb.
Az anyag oda kerül, ahová, s a ház olyan lesz, amilyen.
Nincs pontos megtervezett helye semminek, ahogyan jön ész nélkül. Alapba homok, és fa, utána üveg, s a tető kő, a végén megszórva cementtel, leöntve mésszel.
Na, ez az igazi hibbant délibábos nyelvészet!
Az övék.
A BESZÉLT NYELV EGY, MINDEN RÉSZLETÉBEN HAJSZÁLPONTOSSÁGGAL MEGTERVEZETT MŰ!
———————–
Két szó példaként:
- Az uDVar szóban a D, V hangok által bevitt keDVeség, üDV értelem, és az R hang, mint építő eRő kifejezője.
- A CSALÁD szó alkotó hangjainak kellemes kicsengése, értelme, valamint ennek értelmét gyökeresen megváltoztató R hang, mint Rossz eRőt megjelenítő.
UDVAR – egy szó, megnevezés kialakulása nem véletlenszerű. A szót alkotó hangok által hordozott értelem sűrítve van a szóban. Ez az UDVAR szót alkotó hangokról is elmondható.
Az UDVAR egy üDVöt nyújtó, keDVelt, szeRetett hely. A szép ViRágos UDVAR jókeDVRe DeRítő, szíVeDRe kellemesen ható RéVeD, mentsVáRaD a külvilág gondjai elől.
A D hang végletei: véD > < váD a két véglet. A D választóhang is: a Deszk = nyit, kettészel. A D hang mondatot kettéválasztó ellentétes kötőszó – De – fő alkotóhangja. A D, keDű, neDű, éDes jelenségeket leíró szavak kulcshangja.
A V hang szétVálasztás, Váltás jelenség leíróhangja: Völgy, Vált, Válogat, Vélemény és más szavakban. Ugyanakkor a nedV, Víz, üdV jelentést is hordozza.
A D és V hangok szövetségesek kellem kifejezésében. A neDV, üDV, keDVes, uDVar, DíVány, DéVaj, DiVat, VaDonat, jaVaD és más szavakban meghatározó jelentéshordozók.
Az R az éRzelem eRejét kifejező. A téR, szeR, köR gyökökben a végtelen felé mutat. A szeRetet, szeRelem, Rokon és hasonló szavakban kulcshang, mint éRzelmi töltet, kötődések eRejének kifejezője.
Az uDVaR az üDVös, keDVes, szeRetet, szeRelem, kellem helye, akár a DíVány, dÍVÁny, a DéVajkodó, dÉVAjkodó szeRelem, ÉVA és az ÍVÁs helye.
A D hang ellentmondásossága, befolyásolhatósága miatt az AD, ED, ID, OD, UD, ÜD és a DA, DE, DI, DO, DU, DÜ ősgyökök szókezdőként lehetnek bensőséges érzelmek leírói, de kemény, durva kifejezésekben is jelen vannak.
A VAR – RAV gyök, a beszéd és írás, a két fő gondolatközlést kifejező szavakban.
Beszéd: VERbál, paláVERez, VARog, VERi a száját stb.
Írás: ROVás, ROVó stb.
UDVARod a RAVÁD, utad kezdete, vége. Ott búcsúzol, és ODAVÁRnak vissza:
uDVaR – oDaVáR hangváz: D-V-R – D-V-R.
A VÁR védelmi hely, egy RÉV, nyugalmi hely, amely véd, de védeni is kell, ha kell, VÉRED adod érte. UDVARod is VÁR, bekerített, garádolt, grádolt VÁRAD:
uDVaR – VáRaD – VéReD hangváz: D-V-R – V-R-D – V-R-D.
A családi UDVARon nincs helye a DURVAságnak és nem lehet elhanyagolt, REDVÁs sem.
uDVaR – DuRVa – ReDVa hangváz: D-V-R – D-R-V – R-D-V.
Ezek a fent felsorolt gyökök a magyar nyelv minden szavába beviszik, hordozzák alapvető értelmüket.
———————–
CSALÁD – vérségi alapon létrejövő, tagonként egymáshoz legbensőségesebben kötődő emberi csoportosulás. A CS kezdő mutatja: a CSalád alapítás CSodálatosan beCSes, CSELes CSínnyel indul, két különböző nemű fél összefonódása, CSombolyodása, CSintalankodó CSinálása nyomán születik a kiCSi, a harmadik, aki CSaláddá avatja őket.
Az igazi boldog CSALÁD egy DALOS kis közösség. A boldogságra, szeretetre az ősnyelvben a DILI szót is használták. Az igazán bOLDOg ember, OLDOttan DILIS, DALOS kedvű.
CSaLáD – DiLiS – DaLoS hangváz: CS-L-D – D-L-S – D-L-S.
A boldog CSALÁDot mindenki CSODÁLja, mert ebben a mocskos, erkölcstelen világban valóban CSODÁLatra méltó.
CSaLáD – CSoDáL hangváz: CS-L-D – CS-D-L.
A társadalom sejtje a CSALÁD, egy teremtői intézmény, amelyben minden tag egy hasznos CSELÉD. Mint szerető és szeretett CSALÁDtagnak, CSELÉDnek, a te minden jó irányú alkotóképességedre, CSELEDre szükség van, mint megoldást kínáló CSELEkeDetre.
CSaLáD – CSeLéD hangváz: CS-L-D – CS-L-D.
Minden intézményben elvárások vannak, sajátos szabályrendszer, amelyhez a viselkedést igazítani, illeszteni kell. Mint társas együttélésre berendezkedett sziklaszilárd klasszikus alapegység, megkövetel egy főt, egy férfit, apát, aki egyébként feles kötelesség megosztásban az anyával, értelmes, átgondolt tervek szerint, szeretettel irányít. Olyan, aki iránt – a közös alkotó tevékenységben – egészséges ALÁrendeltségben helyezkednek el a csALÁDtagok. ALÁD rendeljük magunkat értelmes, egészséges gondolkodásmód nyomán hozott döntéseidben. Fontos, a péLDAadás (-lda – ládd, mutatom) erejével nevelés, a DALoló (alád – dalá) jókedv, meghitt ÉDes, ÁLDott melegség és más értelem is. Az erős CSALÁD az egészséges tárSADALom sejtje, alappillére. Lám, a tárSADALom szóban ott a CSALÁD szó beépülve.
A CSALÁD, amelyben felnőttél, ahol szeretve vagy, egész életed folyamán a támaszod, LŐCSÖD lesz. E LŐCSÖDbe kapaszkodj, mert különben DŐLÉS lehet a vége!
CSaLáD – LőCSöD – DőLéS hangváz: CS-L-D – L-CS-D – D-L-S.
Ezért utálja a szabadelvűség oly mérhetetlenül a CSALÁDot, s ezért küzd ellene foggal-körömmel, ezért ösztönzi a fiatalokat, hogy elég összefeküdni, fölösleges a CSALÁDi kötöttség.
Az A hang a leghAtározottabb, legkomolyAbb emberi hAng, az AkArAt kifejezője. A CSALÁD AlApítÁsA AkArAti tett, nem alkalmi bódulatban létrejövő összebújás, összefekvés nyomán előálló kényszerhelyzet agyatlan szüleménye.
Az L hang a Lágy finomság, a szereLem, a daL, a keLLem hangja.
Az Á a hAtÁrozottság magaslata, amelyet ÁldÁs kísér.
A D hang itt a kellemes oldali éDes, keDves, álDás jelentését viszi be a szóba.
CSaLáD – áLDáS hangváz: CS-L-D – L-D-S
——————–
CSALÁRD – ha egyik fél Rossz útra téR, ezt a meghitt, hű, meleg, bizalomra épült, DALOS, DILIS, bOLDOg állapotot megtöRi – csaláRd lesz. Ez esetben gyökeresen megváltozik a szó értelme. A D hang, párt alkotva az R hanggal, szögesen ellentétes, DuRva vaD értelmet visz a szóba. RagaDozók: oRDas, páRDuc, gepáRD, fegyverek: kaRD, báRD, DáRDa stb.
A CSALÁDot alkotó tagokban addig élő – szeretetből fakadó, önkéntes, egészséges – ALÁrendelésre késztető érzet megtöRik, megszűnik. A CSALÁRDság beDARÁLja a CSALÁDot, majd DARAbjaira hull.
Ilyenkor a szabadelvű örömében tapsolva, ugrándozva mutogat: No lám, csak mi győztünk!