Tisztázzunk egy dolgot: a gyöknyelvészeti elemzésben nem szótagolunk, hanem gyökökre szedjük a szavakat, és a gyökök mondandója szerint elemezzük a szót.
Példa:
VÁLOGAT. Ha e szót csak szótagolom: VÁ-LO-GAT. Mit tudok meg belőle a szókialakulásról?
Semmit!
Gyökökre szedve: VÁL-LOG-GAT.
A gyökelemzés mindig a gyök oda-vissza elemzésével megy végbe.
Fordítsuk meg a szót: VÁLOGAT – TAGOLVAL. Aki VÁLOGAT, TAGOLVAL teszi.
Amikor VÁLogat, akkor szétszedi, kiVÁLasztja, elVÁLasztja a többitől, TAGolja, külön rakja. Ha a hentesnél VÁLaszt húst, az is TAGolja, taGOLja. Kinézi, szemmel a leendő véGET, és a TAGlóval elvágja, darabolja, szétrakja, A kiVÁLasztott külön kerül, LEVálik a többitől, TAGOLtan lehet VÁLOGATni.
A gyöknyelvészetben a kéthangos igekötő, gyököt alkot az ige első mássalhangzójával: LEVálik.
A TAGolt, taGOLt darabok közt létrejön egy távolság. Közte és többi közt, egy-egy GOL, üres tér van, a darab elméletileg külön LÓG.
Amikor a kívánt darabokat TAGoltuk, taGOLtuk, kiVÁLasztottuk, a váloGATás végére értünk, a GÁThoz, a VÁLOGATásnak vége.
Mit mond erről az egyszerű latin-germán nyelvtani szótagolás: VÁ-LO-GAT?
Semmit!
Megtudom belőle, hogyan is alakulhatott ki a szó?
Nem.
Pedig minden összetett szó úgy alakult ki gyökönként összeépülve, majd az azonos határhangok egybeolvadtak: VÁL-LOG-GAT, az egyik L és G kiesett: VÁLOGAT.
————————————————————————–
A szóvégi L hang a mai nyelvhasználat szerint fölösleges, de mi a kezdetet, a szó valaha volt kialakulását akarjuk megtudni, és akkor a nyelvben használták a befejezettséget, a megVALósítás véGÉT, a cselekvés elhaLását jelentő L hangot. Ez Székelyudvarhely környéki tájnyelvben ma is élénken jelen van.
Példa:
A kaszálás befejeztével azt mondja: Le van kaszálvaL, még érthetőbben: kaszálVAL. Fel van takarVAL a széna. El van gereblyélVEL. Bé van hordVAL a csűrbe. Azaz megVALósítVAL a munka minden VELejáró műVELete.
Ez a régies, a kezdeti nyelvi szóhasználat fennmaradt vonása a tájnyelvben.
Ezért nem szentírás számomra a ma oktatott nyelvtan még akkor sem, a tanügyminiszter, vagy a magasságos Akadémia mondaná.
————————————————————————–
SZEDELŐZKÖDIK. Ragozva: SZE-DE-LŐZ-KÖ-DIK. Gyökönként: SZED-DEL-LŐZ-KÖD-DIK.
Hangcsoportonként: EDE-ELŐ-ŐZKÖ-ÖDI.
SZEDELŐZKÖDIK. Aki SZEDelőzködik, összeSZEDi iDESZórt, oDASZórt dolgait. A gyöknyelvészet szabályai szerint az igekötő szervesen összeépül az igével. A DESZ gyök, nyitást, szétterítést jelent, például a DESZka szóban a tőke szétSZEDését, DESZkelését, szétnyitását szétterítését.
A szEDElőzkÖDÉs IDE meg ODA mozgással, rakosgatással jár.
A tervszerű szedELŐZködéssel megELŐZi a kapkodást.
A szeDELőzködés a valahová inDULás jele. Nem rohanó ütemű, csak LEDéren, DELi könnyedén.
A szedeLŐZködő LAZán, úgymond: SZÁLanként SZEDi össze tárgyait.
A szedelŐZKÖdés búcsÚZKOdás előjele is lehet, útrainDULáskor.
A szedelőzKÖDés lehet KEDvteli csomagolás, egy kis LAZa DEKázás, ami épp DIKál neki, de azért közben IKlat, mozog.
A ZK páros, mint Z.K – K.Z alvógyök: ZoK – KéZ, a ZEKe, ZOKni, ZOKog szavakban kötődik a jelenséghez. A KÉZnek, mint ezKÖZnek nagy szerepe van a szedelőZKödésben.
Az IK gyök jelentheti a személyt is: egyIK, másIK, mindannyian IK vagyunk, akIKet beIKtatnak egy nyilvántartásba, majd létünk végén, amIKor többé már nem IKlatunk, akkor kiIKtatnak.
Az IK kérdése: KI? A mIKor, amIKor, EKkor, AKkor szavakban időpontjelölő.
Aki ezt NEM ÍGY TUDJA, vagy nem AKARJA TUDNI, mert nem érdekli, az nyugodtan maradjon meg a latin-germán grammatikai szótagolás mellett.
Engem nem zavar.
Csak ne piszkáljon oktalanul, ha békét akar, mert a piszkálást, döfködést nehezen viselem!