Eltüntetett leírások, képek, elhallgatott feltárási adatok a rejtélyes ősiségről. Azok, amelyek bántóan hatnak az áltudományra. Amelyekről nem akar magyarázattal szolgálni, mivel fél a valós okról nyilatkozni.
Ugyanis, ha nyilatkozik, el kell ismernie a Teremtő Isten létét, a teremtés valóságát, törvényéhez igazodás kötelezettségét. A szeretet törvénye okán, elrendelni az erőszak, kapzsi uzsorázás megszüntetését! A mai világkormányzat nem volna képes elviselni ezt, összeomlana!
Ám összeomlását épp az idézi elő, akinek tettei feltárásától retteg!
———————–
Évekkel ezelőtt még elérhető volt írott szöveg és képanyag a feltárt alaszkai jégtemetőkről, amelyben leírta, mutatta, hogy egész nagy – ma trópusinak minősülő – állatcsorda mélyre fagyott tetemeit találták meg. Az állatok szájában megrágatlan friss fű volt, és bendőjükben is frissen lenyelt, megrágott, kérődzésre váró anyag.
Az állatok húsából mintát vettek, s a laboratóriumi vizsgálatok nyomán kimutatták, hogy ezek az állatok másodpercek alatt fagytak le szörnyhalállal. Sejtromlásnak még a nyomai sem mutatkoztak.
A hús, kiolvasztás után, ehető volt.
Mivel ez nem magyarázható a „fokozatos eljegesedés, jégkorszakok” áltudományos állításaival – mert fokozatos tömény eljegesedés, úgy ahogyan tanítják, mesélik, soha nem történt a Földön, fokozatos olvadás igen –, így igyekeztek minél előbb kisiklatni, eltüntetni a köznépi látókörből, úgymond: jegelték a hírt.
A valóság viszont: ezeket az ott szabadon legelő állatokat, Vízözönkor a Föld sarkaira, a világűr hidegével (kb. -270 Co) hatalmas sebességgel és mennyiségben leomlott jégkristály tömeg fagyasztotta halálra másodpercek alatt. Ki tudja, mik vannak még a Grönland több mérföld (!) vastag jégpáncélja alatt?
Vízözön előtt a Föld egész felületén, a sarkoknál is, kellemes egyenletes hőmérséklet volt, mivel a Földet egy vízpára-jégkristály (hidroszféra) köpeny védte, amely a szférák magasságában helyezkedett el, s kiszűrt minden űrből érkező ártalmas sugárhatást és egyebeket.,
A Szibériában talált mamut ugyanerre a sorsra jutott – hirtelen fagyhalál a világűr hidegével –, de egy „bölcs” kifejlődéstanász fokozatos eljegesedés tüneteként akarta beállítani, annak ellenére, hogy ennek szájában és bendőjében is zöld füvet találtak. Tehát a „tudós” szerint a több száz éves eljegesedés folyamata alatt nem tudta megrágni a szájában levő füvet.
Sántít, de legalább „tudományos”.
——————
A köznép nem lel sehol tudósítást az Ararát csúcs közeli gleccserágyába fagyott Noé bárkáról, bár korábban az ott járt kutatók jóvoltából fényképfelvételek is készültek róla. Sőt könyv is van róla beszámolókkal. Az orosz cári kormány feltáró kutatókat küldött, katonai védelemmel, akik felvételekkel, rajzokkal, leírásokkal tértek vissza 1917 őszén, de a hatalomra jutott bolsevik csürhe megsemmisítette.
A török kormány is küldött fel kutatókat, azok feltárták írásban és képekben a valót, de a nyugati liberális sajtófertő elsöprő, trágyabűzű, mocskos, lejárató, gúnyolódó hadjárata miatt, végül visszavonták. Nem kizárt, hogy Isztambulban léteznek még valamely irattárban ezek a bizonyítékok.
A liberális sajtó fostartalmú igazságszeretetét már mi is megtapasztaltuk első kézből.
—————-
A közember nem talál leírást – mivel katonai és államtitok – az Antarktisz jégpáncélja alatti kutatások eredményeiről, amelyek a Vízözön előtti – Énók által felvigyázókként említett – Földre szállt fénytestűek által ott felejtett építményekről, tárgyakról, gépezetekről szólnak, s amelyek a piramisok belső képanyagaként már ismertek. Csak a bennfentes amerikai politikusoknak engedték meg az oda betekintést.
Még rengeteg megfeleletlen kérdés leng körülöttük: óriások, torz, csúcsos koponyák, egyszeműek, a hatalmas kőtömbökből álló építmények, a félbe maradt obeliszk maradványok s egyebek.
„‘A 147 méteres magasságú nagy piramishoz miként, mivel tudtak 2,3 millió darab, 2–10 tonnás kőtömböt kibányászni, pontosan kidolgozni, odaszállítani, felemelni, beilleszteni?”
Megy a „tudományos” ötölés-tökölés, de egy biztos, a mai tudálékoskodó áltudomány soha nem ad ezekre magyarázatot.
Mert tetteti ugyan, de annyira azért nem tudós!