Elmondhatom, hogy én is megdöbbentem, amikor a FEHÉR szín felbomlásának párhuzamában vizsgáltam az ŐSNYELV felbomlását.
Mindkettőt egy-egy GÖMBként kell elképzelni.
A FEHÉR szín előbb három meghatározó alapszínre bomlik: vörös, sárga, kék. Ezekből jön létre a több mint 3000 színárnyalat.
Az ŐSNYELV is előbb három ágra bomlott, majd ebből alakult ki a 6-7000 nyelv.
Ám, amint a FEHÉR szín nem vész el a felbomláskor, hanem érintetlenül visszazár a jelképes GÖMBbe, úgy az eredeti ŐSNYELV sem tűnt el a felbomláskor, hanem megmaradt, visszazárt a jelképes GÖMBbe, és él a mai napig.
A FEHÉR színre nem hasonlít egyetlen belőle eredő szín sem, pedig szerves része volt, mielőtt kivált.
Az ŐSNYELVre sem hasonlít egyetlen belőle származó nyelv sem, pedig mindannyi annak szerves elemeiből épül fel. Egyetlen utódnyelvnek sincsen saját gyökszava – egyetlen egy sem, csak amit megörökölt!
Amint a FEHÉR színbe nem vegyülhet semmilyen más, belőle származó szín – mert akkor már nem maradna tiszta FEHÉR, úgy az ŐSNYELVbe sem tud szervesen visszatérni utódnyelvi elem. Csak így maradhat meg tisztán.
Az anyatestbe sem térhet vissza egyetlen belőle származó utód sem.
Nagy igazságok ezek, de nem bírnak értékkel a hivatásosok előtt, mert akkor összeomlik az egész világ eddig felépített nyelvészeti tudománya.
Az eddigi nyelvészeti kutatások a száraz utódnyelvi szavaktól indulnak ki, és próbálnak haladni visszafelé, keresvén az eredetet.
Ha felismerik, hogy él az ősnyelv, akkor meg kell fordítani a kutatási irányt. Az élő ősnyelvi gyökökből, szavakból kiindulva kell haladni az utódnyelvi beszáradt szavak felé.
Azonban a tudományos gőg nem alázkodik meg, nem képes elismerni több évszázados tévúton bolyongását, inkább szembeköpködi azt, aki feltárja a valót.