A hivatásos nyelvészet a DAJKA szó eredetét ide meg oda tologatja, itt-ott perzsa, máskor szláv, mert, ami nem a valóság sziklaszilárd alapjain áll, azt állandóan csavarni kell ide meg oda. Amit a hivatásos nyelvészet a szavak eredetéről állít, az józan meggondolással már rég nem elfogadható.
A magyar nyelvnek nincs szüksége idegenből hozni egyetlen szót, megnevezést sem, mert mindenre van több szava is. A DAJKA, dada, pesztra, pesztonka, mind magyar szavak. Elemezzük a DAJKA szót alkotó hangok szerepét, a DAJKAsághoz kapcsolódó kifejezésekben. Előrebocsátom: nagyon pőre nyelvezettel írom le, hogy a nyelvészek előtt is világos legyen: a magyar nyelv egy fogalomkört érintő szavakban hasonló hangokkal fejezi ki mondanivalóját. Az eredeti ősnyelvben nem voltak trágár ocsmány szavak, mivel minden szót maga az élet, a megélt élethelyzetek alakítottak ki. Ocsmánnyá később, az emberi erkölcs elsekélyesedésével váltak. Amikor a csodálatos nemiséget, az emberi utódok nemzésére adott, a legnagyobb testben megélhető fenséges érzéssel járó áldást, kizárólag élvezeti cikké süllyesztette, majd eladható áruvá züllesztette. Kezdjük az alapoknál, és keressük meg a kapcsolódó jelenségek szavait a magyar nyelvben. Mire kell DAJKA? Ezt írja az Akadémia által kiadott Magyar Értelmező Kéziszótár (MÉK): „Csecsemő vagy kisgyerek gondozására, felügyeletére felfogadott nő. Aki dajkál.” Tehát DAJKA oda kell, ahol van egy kisbaba. Hogyan jön a világra egy kisbaba? Ahhoz, hogy utód szülessen, szükség van két ellenkező nemű személy – egy FÉRFI és NŐ – közt kötött házasságra, akik az élet AJándéKÁnak tartják egymáshoz tartozásukat. Tehát kell egy FÉRFI és NŐ, akik ezután saját házukat, BUJKÁjukat lAKJÁk. A szerelmes NŐ ízlésesen JÁtéKOs, dévAJKOdó, arca, AJKAi kipirulnak, csÓKJA forró, szeme csillog, és nagyon BÚJós. A KÉJ ideje az ÉJ, amikor ketten elBÚJnak saJát BUJKÁjukba bujkáJUKba, kis fészkükbe, KÉJesen BUJÁn összeBÚJva, BUJtatnak a JUKba (lyuk), ahová a férfi mAKKJA JuttatJA a magot. Ebből a BUJtatásból feJlőDiK ki a magzat, mAJD várakozás után megszületik mindkettőJÜK örömére a JUKon át a kis pUJA (akadémikusan: pulya). A világra jött kis pUJA gyorsan megszOKJA az anyán kívüli létet, pAJKOsan JÁtéKOs, ide-oda BUJKÁl, szereti, ha tEJKÓval etetik, ha DAJKÁlják. Ha DAJKA vagy, legyen DAJNÁló DALos AJKAD. Aki DAJKÁlja, annak AJKAi JÁtéKOs DAJKAmeséket is mondanak. A DAJKA szó a D.J – J.D gyökből ered: DaJ – JeD (d > t: játék). A JED az ősi nyelven kicsiny gyermeket jelentett, akit teJEDdel táplálsz. Némely utódnyelvben a kiGIDa neve: JED. A CzF Szótár leírása: „Általán nőszemély, ki kisdedeket ápol, nevel, táplál. Oh édes anyám, szerelmes dajkám, téged is elhagylak. (Búcsudal). Különösen, 1) szoptató nő, szoptató dajka; 2) ki a kisdedekre vigyáz, velök játszik, őket hordozza, ringatja stb. […] Héberül daváh, arabul dájet, daviji, törökül dajeh, perzsául dájki. A szanszkritban daj am. táplál. A szláv nyelvekben eléfordúl doyka, dojke, dogka, melyekben dojiti am. fejni, tejet fejni.” Kiem. K.S. A gyökegyezések azonos forrásból eredést jelentenek. A DAJKA szót csak a ma is élő ősnyelven, a magyar nyelven lehet elemeire bontani, és csak magyarul ad magyarázatot alkotó hangjaival saját szerepének mibenlétére.