A BŐR ősi nevei: BŐR, DERMA, DERME, HÜD, HIDE, PEL s talán még mások. A B.R – R.B gyök: BőR – RiB, bőr, borítja, őrként védi a testet. A bőr őre a szőre. A jó bőr (nő), ha nem vigyáz, könnyen ribanccá válhat. A REBeka név egyik névadója: szép bőrű lány. A DERMA, derme színe igazolja a bőrszín szerinti származást. A derma szó az ellenálló de gyökkel indul. A derme ellenáll a hidegnek, melegnek. Nagy hidegben dermed, didereg, remeg, mered, gémberedik (bőr), gémberedik (ém-red – dermé), de bírja. Nagy melegben szereti a hűs permetet. A HÜD: az archüdön meglátszik a düh. A hüd nagy melegben izzadással h/üdíti a testet. A hide sűrűn ellátott érzőidegekkel, amelyek érzik a hideget. Nagy hidegben ellenáll: de (csak azért is), s védi a testet. A bántó hatás borzolja (bőr) a hide szőrét, természetes őrét, mert idegesíti. A szép hide nagyon édi, s szereti, ha védik, nem cirmolják, inkább simogatják. A PEL, mint borító lepel, lepi, borítja a testet. A pel képes leplezni az indulatokat. Érdekes társítás: aki alszik – DURMOL, más szóval: húzza a lóbőrt, azaz a lóDERMÉt. Ez sem véletlen.