Az ELŐSZÓból Oly nevek, amelyekkel több, mint négyezer évvel ezelőtt neveztek meg embert, hegyet, völgyet, folyót és ma is érthető vagy ugyanazt a szót használjuk. Példaként az IZSÓ (Ézsau) öccse JÁKÓB, amely nem héber, hanem ómagyar ősnyelvi név, mivel a zsidók akkor még az ősnyelvet beszélték.
Teremtés könyve (I Móz.) 25:25 – 26-ban írja: „És kijöve az első , vereses vala, mindenestől szőrös, mint egy lazsnak, azért nevezék nevét Ézsaunak. Azután kijöve az ő atyjafia, kezével Ézsau sarkába fogódzva, ezért nevezék nevét Jákóbnak.” Kiem. K.S. Az első szőrős volt, így a szőrzsákról nevezték meg: IZSÓ. Az öccse JÁKÓB a bátyja BOKÁJát fogva jött a világra. Ezért kapta a JÁKÓB nevet. JáKóB fordítva BoKáJ-a, a hangváz: J-K-B – B-K-J. A J.K – K.J gyök: JaK – KaJ másik jelentése: csavaros eszű, cseles, ravasz, csaló, KAJán, KAJla indulatú, esetenként KAJabáló. A Teremtés (I Móz.) 27:36 versében erre is van bizonyíték: „Nem méltán hívják-e őt Jákóbnak? Mert immár két ízben csalt meg engemet…” Kiem. K.S. Tehát ők az ősnyelvet beszélték, mint mi is manapság. A JÁK gyök jelent szájat is, aki JÁKos, JÁKás, az szájas, KAJabáló, KAJátó, KAJántó. De a JÁKkal, amely JIK (lik, lyik, lyuk), lehet KAJálni és KÉJes csókot adni is. A JÁKÓB név bizonyíték arra, hogy a BOKA, BOKÁJA szó, a JÁK – KAJ gyök jelentése 4 ezer éve változatlan. Bizonyítja, hogy a gyökfordítás élő jelenség volt az ómagyar ősnyelvben. De arra is bizonyíték, hogy akkor még nem létezett héber nyelv, mivel a zsidó törzsek az ősi nyelvet beszélték. Erre az összes akkori ottani helységnév is bizonyíték. A Biblia és a magyar nyelv viszonya kölcsönös. A Biblia névtára a legerősebb bizonyítékokat tartalmazza a magyar nyelv ősiségére. ÉDEN kert, amelynek vÉDENcei voltak az első emberpár, az onnan eredő négy folyó: PIson (pi, pü), GIHon (híg = víz, higro) a hűs vizű HIDdekel (hidegel, h/üdít, hidro), Eufrátesz (EU = jó Jeuforratú, Jóforratú, EUrópa = JÓpora, JÓropa, JÓ termőföld). A JORDÁN folyó lassan csORDOgáló csORDAitató volt. MEGIDDÓ vizét megidd, mert IDható IDves, azaz ÜDE, hIDEG. Egy másik: KISON, kis osonó patak. GYEHhinnom, Hinnom völgye (völgye/h), a GYEH – HEGY gyökpáros a két véglet megjelenítője. h/ARARÁT, HÓREB, TÁBOR hegyek nevei. SZÁLEM (Szállásom), ARAD (védett, megmarad), DAMASZKUSZ (Támasz építette). ÁDÁM, ÉVA, KAN (Káin, Kaján), ÁBEL (Béla), JUBÁL (juhbélből készített húrokkal zenélt), HÁDA, CILLA, SÁRA nőnevek, ÁBRAHÁM, MOJSÓS (Mojszesz, Mózes) neve ma is vízértelmű. Másik jelentése: MOSOLYOS, mosolygó kisfiú volt. ÁRON, akit áron váltottak meg a fiúgyermekek összegyűjtésekor. JÓZSEF (kiskorában Jó szép – Jószép, felnőttként Jó séf – Jóséf), EFRAIM (Efrám = cifrám, szépem), SZÁL, SZÁR (Saul), DÁVID (vidám) JÉHU (juhé) JÉZUS (jed, gida, jeszke = bárány), MÁTÉ (számvevő, matek) JÁNOS (jányosan szelíd) és mások. Ezek és sok más név, gyökökre bontva magyarul elemezhetők. A héber viszonylag fiatal nyelv, kb. 2.600 – 2.700 éves. A Bibliában levő nevekre magyar nyelven sokkal bővebb, széleskörű magyarázat adható, mint a magyarázó szótárakban található, héberből kiinduló fejtegetésekben. A magyar, mint ma is élő ősnyelv bizonyítja a Bibliában leírtak valóságát. Mózes a tízparancsolatot a teremtés nyelvén, az ómagyar ősnyelven kapta, s a Biblia első könyveit ómagyar ősnyelven írták. A héber nyelv nem a teremtés nyelve*.
/*/ Nem a nyelv ócsárlása a célom, hanem a való igazság kimondása. Több mint tíz éves nyelvelemző munka nyomán leszűrt, kikristályosodott megállapítás.