A BESZéd szóban nem véletlen a B.SZ kezdőgyök: BeSZ – SzeB, hisz a nyelv e gyökkel írja le a nemek egybefonódásának gyümölcsöző tusáját, a férfiben, nőben legbensőségesebb érzelmi vihart kavaró, legnagyobb élvezettel járó, legcsodálatosabb hatású szerelmi bódulatnak, a parány és végtelen mindenség érzetét testben legmélységesebben átélhető kifejeződését is. E párhuzamból köveztethető, hogy tagolt hangokkal kifejezni gondolatokat: BESZ, azaz szép, legSZEBB. Az érett ember ilyenkor használja az ESZÉt, ÉSSZEl megfontoltan, SZABatosan bESZÉl. Kifejezni választékosan, szóban beSZÉDben minden összeSZEDett gondolatunkat, a bennünk felhalmozódó értelmi, érzelmi töltet színes tartalmát, a legapróbb rezdülésig, beh SZÉP! Oly SZÉDítően DÍSZes adottság, csodálatos adomány az ember számára akár a nemzés gyönyörűsége. Ezt még fokozza a dallamokban kifejtett BESZéd, beSZÉD elbódító, SZÉDítő, elragadó, szárnyalásra késztető SZÉPsége, Az első embereknél ez különösen így volt, hisz addig soha nem létező szavak születtek a világra, amelyek ma is élnek! Egyetlen földi lény sem birtokol hasonló képességet, csak az ember.