B.J – J.B gyök: BuJ – JuB, a gyök váza BJ – JB kötött mássalhangzó-páros. A szerelem csáBJa olyan vonzó fonadék, amelyet a lány BÁJból, báJBól, kéJBől fon a comBJán, és ha nem vigyázol, úJBól és úJBól BUJán baJBa, BAJba visz.
A BUJ – JUB gyök jelent: túlfűtött érzékiséget, dús életteliséget, sűrű növényzetet, a BÁJ, kéj túltengését, testi szerelmet, elkülönülésre hajlamot (jó és fájó okokból) stb. A szövegben megfigyelhető a B és J hangok elszórt jelenléte is a gyökszavakon, párosokon kívül. A hangváltások: b > p > f > v
A BUJka egy csinos BÁJkiemelő női mellényke neve, de a fészek ősi neveinek egyike is BUJka. A BUJka egy kis JUK, fészek, ahová a szerelmesek BUJán BÚJós hangulatban, elBÚJnak, azaz BUJkáJUKba a világ szeme elől egymást elBÁJolva, s mint a BOJt szálai szorosan összeBÚJni, BUJálkodni, és titokban JUKba BUJtatni. E BUJtatásból lehet BAJ is, mivel később e BUJtatás nyomán megszületik a PAJkos kis PUJa (pulya), akivel sok BAJ van, ameddig felnő és BOJtár, ifJú BAJnok vagy BÁJos kislány lesz belőle, s akik majd szintén elBÚJnak párJUKkal egy kis alkalmi JUKba, BUJkába, BUJtatni. Az elBÁJoló kéJes éJi BUJaság UJJongásra késztető megÚJító hatású.
A BAJusz a férfiarc éke, férfias BÁJa. Vannak nők, akikben BUJa vágyat kelt a szÁJ fölötti BÁJos, kÉJes ÉJre csábító, felAJzó férfias rAJzolat.
A BAJnok BAJvívó az ősidőben BAJt vívott, hogy utódai ne legyenek szolgák, JOBB életük legyen.
A Bő életerős, dús növényzet jelzője: BUJa. A BUrJán (gyom) is BUJa bőséggel, sűrűbben BÚJva terJed erJedő ereJében. A BUJán termő haszonnövényeket a JOBok, a földművesek termesztették a JÓ BÁGYokon, termővé tett földeken, ezért nevezték őket JOBBÁGYoknak. A bibliai JÓB is ilyen, földet munkáló, dolgos ember volt.
A testi BAJát az ember mások elől elBÚJva végzi a BU(j)din.
A BAJba jutott embernek BÚJa van. Volt, aki BÚJdosásra adta feJét BÚJában, de azért várJa sorsa JOBBra fordulását.
A leBUJ OJan, olyan hEJ, hely ahová az ital mellett kUJtorgók elBÚJnak.
Utódnyelvekben: A fordított gyök: JUB lelhető fel. A szerb-horvát lJUBav, bolgár, orosz lJUBov, a román a IUBi, IUBire jelentése: szerelem, szeretni.
Az angol BOY = fiJÚ, fiú, a román BĂJat = fiJÚ, fiú is kÉJes BUJtatás nyomán fogant PUJa egy BUJán BÚJó BÁJos kis nő méhében, de erre angol, román nyelveken nincs átfogó magyarázat.
A szláv nyelvekben a BAJnok = VOJnik megnevezése az ősnyelvből megörökölt szó. A román BOJár az ősnyelvi BAJár nyomán, ami szintén BAJnokot jelent. A BEJ is innen induló, ez egyféle kényúr. Mindannyi a PUJából nő férfivé, s mindannyi igyekszik JOB, JOBB BOJ lenni – akár BAJok árán is – a többinél. Ám ezek a nyelvek nem szolgáltatnak bizonyítékot szavaik egyszerű alapról induló kezdeti kialakulására. Lehet folytatni A CzF szótárban a B.J gyökök címszavainál: http://osnyelv.hu/czuczor/index.html.
Magyar nyelven az elemzés mindenre választ ad.
B.J – J.B gyök: BaJ – JoB, BAJnok a legJOBbakból lesz. Ahhoz, hogy BAJnokként a legJOBb légy, régiesen szólva: sokat kell JÓBolni, BAJolni, azaz dolgozni kell. A BAJ gyökből indul a BAJnok szó. A BAJnokokból lettek a VAJdák (b > v).
A VAJ a tej legJAVa, tehát a gyök a magas minőséget jelenti. VAJda is a BAJnokok legJAVából kerülhetett ki. A VAJDA cím nem idegen, hanem ősnyelvi, innen megörökölték az utódnyelvek.
A VAJdának nemcsak jó vitéznek, BAJnoknak kellett lennie, mert egy nép, ország vezetéséhez FEJ, ész, jó mérlegelő képesség is kell. A VAJda másik megnevezése tehát (v > f): FEJde, FEJdelem, FEJedelem. Innen további kifejezések is alakultak. Az f > s rokonhangok, a FEJedelem győztes, a SEJ – JES gyökkel SEJk= győztes. A SEJK, mint FEJedelmi cím az arab utódnépnél van jelen. De a J.Z, J.ZS gyökök is győzőt jelentenek a JÉZus, JÓZSef, JÉZSó, JESsé (Ézsau, Józsué) nevekben.
Utolsó megjegyzésként: megfigyelendő, hogy a Jót jelentő J hang mindegyik feJedelmi címben benne van. Tehát ezeket fő jellemzőként a Jóság illette volna. Sajnos, e jellemző nem általánosítható.