Az ÉVA névről hivatalosan annyi tudható: Héber név, jelentése: minden élő anyja.
Ám a név keletkezésekor egy fia héber sem élt a Földön! Sőt az ősatyjuk Ábrahám bő kétezer évvel később született. Özönvíz előtt tehát nem létezett héber nép és nyelv.
Akkor mit jelent az ÉVA név?
A teremtés ma is élő nyelve elmondja, MAGYARázza.
ÉVA – Az első nő neve. ÉV – VÉ ősgyökből indul. A névről adott héber magyarázat: minden élő anyja. A hivatásos Biblia magyarázók az ÉVA névre csak annyit írnak: „… életet adó, a bibliai magyarázat szerint minden élők anyja.” Ennyi, semmi több. Ám ez a szűkszavúság érthető, mert mivel a héber nem a teremtés nyelve, így csak egy vetületét képes megjeleníteni a névnek.
Az első nő nEVÉt a férfi, Ádám adta. A Teremtő, Ádám egyetlen sejtjéből alkotta nŐVÉ, vitte elébe, és úgy mutatta be, hogy ez az ÖVÉ. Az a gyönyörű lény, aki egész életében körülveszi, átöleli, ÖVEzi lényét. Aki EVŐjét elkészíti, s minden ÖVÉinek szeretettel felkínálja.
ÉVA nEVE valóban eredet, a nEVEk tÖVE, ÖVÉit féltve ÖVEző, pÁVAként, pajzsként ÓVÓ, VÉdő ernyő. A nő, ÉVA megjelenésekor a meglepetés felkiáltása is lehetett Ádám ajkain a magas É kíséretében, a V hang, a VA, VO ősgyök is, hiszen az összes addigi élő-mozgó közül ekkor találkozott – az őhozzá is hasonló, de mégis más – legeslegszebbel.
Ősnyelven az ember másik neve: MENŐ. A MEN-NŐ és EM-BER szavakban sűrítve, összevonva jelen van a férfi és nő megnevezése: EM = nő, BER = férfi, MEN, MÉN = férfi, NŐ = nő.
A fentiekből kikövetkeztethető, hogy mivel a nő, ÉVA, Ádám, azaz MENŐ NŐje, így kedves NŐjét ÉVAMENnek is nevezhette. Az É/VAMEN szó a magyar nyelvben nincs jelen, de utódnyelvben módosulva igen (femen, woman). ÉVA – ÁDÁM DÁMÁja, MADÁM, akinek mindeneM ADÁM.
Nehogy már, a párszáz éves francia nyelven alakult ki e szó. Alig több mint ötszáz éve, hogy véglegesen letisztult a latin utcanyelvből utódnyelveinek serege.
ÉVÁnak rengeteg szerepe van.
ÉVA neve JÓ jelentést is hordoz, mert az EVAngélium is JÓhang, JÓ hír, a hírek JAVA. Vitathatatlan, hogy ÉVA, Ádám jAVÁra teremtetett: ÉVA az AVÉ, az üdvök forrása.
Ám az ÉVA név hangjai leírják a fájdalmat kifejező szót is: VAÉ!
A V hangcsoport – ÉVA – rávilágít, nEVE átszÖVI szerepeit. ÉVA szeret vég nélkül csEVEgni, csEVErészni. A dÍVA szerepében kIVÁló. ÉVÁt többnyire a szÍVE vezeti. Tudja, hogy megjelenése a férfi nyugalmát egy csapásra felkAVArja. Tudja, hogy mosolya széppé, dÉVAj nEVEtése, negédes, ÉVŐdése ellenállhatatlanul kÍVÁnatossá teszi. Szereti az épp dÍVÓ dIVAtot. Szeret álmokat szÖVÖgetni, szereti a szÖVEvényes kapcsolatokat, de azért ÓVAtos. Ám ÓVAtlanná válik, mihelyt megérinti a szerelem fUVAllata, s szÍVÉt körülÖVEzi annak szIVÁrványos koszorúja. Ekkor már ÍVÁsra csábító. A dÍVÁny, kerEVEt az ő asszonyi birodalma. ÉVA nEVÉben rejlik, hogy akár ÉVEnként szülhet. Ameddig ÍVÁsra való képessége, készsége el nem AVUl, szÍVE alatt mindig hordhat magzatot. Készülhet kicsinye nEVElésére, a kÖVEtkező ÉVEket kitöltő soha meg nem szűnő anyai örömökre, mert a belőle kiÍVElő kis ágacskákból majd szép szál leány, legény csAVArodik. Prózai szerepébe is beleéli magát. ÉVA a nyers élelmet EVÉsre alkalmassá tEVŐ nő. Ő a kamrába tárolható tartósítottak eltEVŐje. Ő a legAVAtottabb házvezető, tEVÉkeny, fonó-szÖVŐ nagyasszony. A kÍVÁnatos étkek, IVÁsra alkalmas nedűk, italok – köztük a kÁVÉ – elkészítője. ÉVA egy hosszúÍVŰ világító fénycsÓVA a férfi életében az első ÍVÁstól az AVUló ÉVEk végéig.
Az első nő, ÉVA nevét, nevének értelmét, mondanivalóját csak akkor értjük meg, ha elemezzük a róla szóló teljes szövegkörnyezetet, járulékos kifejezéseivel együtt.
Könnyebben Ádám első feltételezett mondatából érthető meg. Vegyük az ujjongó meglepetés hangján ÉVÁhoz intézett, feltételezett első ádámi mondatot:
Te nÉ VAgy! Akár fordítva: NÉ VAgy te!
A létezést kifejező ősi gyökkel NÉ VAsz te! Arra, hogy ez így elhangozhatott, bizonyíték az ősnyelvi eredetű, szanszkrit nyelvben rögzült feleség jelentésű NAVASTI szóalak.
Ez ragadt meg a román nyelvben NEVASTA, a szláv nyelvekben NEVESTI alakban. Ám az ő nyelveiken e szó nem értelmezhető.
A lenni ige alakjai változtak, de a van, lesz, jelen és jövő idejű alakja a régies jelen idejű VASZ alakot is kivetíti. A NÉ VAGY TE, NÉ VASZ TE kifejezés több mondandót tömörít: NÉ vasz te, jelenti, hogy NŐről, NÉról van szó. A NÉ Vasz te viszont, hogy NÉV rejlik benne.
A nÉVAszte szóban, az ÉVA név.
TE NÉ vagy, az ENÉ, ENÉh nevet rejti, a mély hangzós ANA, ANYA szavakat is. A névASZte szóban jelen van az érésre utaló ASZ ősgyök, az érett ASZ-szony körüli eseményeket, jellemzőit leíró legfontosabbak egyike. A NÉ VASZ TE egészében: NŐ VAGY TE jelentésű.
A nÉVAszte szó átforgatott alakja vÉNAszte, amelyben szintén jelen van két másik ősi név, az ÉNA, azaz ENÉH, de a VÉNA is, amelyből később kialakult a latin VÉNUsz.
A VÉNA ér eredő kapcsolat. Így érthető, honnan az „eredő VÉNA” kifejezés. Ez átforgatva NÉVA.
A NEVASZTE, NEV-ASZTE szóban az SZT hangcsoport – ASZTE – a női, anyai ÖSZTÖn, akár az ESZTEr névben.
Ha férfi-nő a nyoszolyán együtt lESZTEk, akkor a szaporodtok, s az ASZTAlnál többen ESZTEk, többen vASZTOk, a kenyérre, ételre több kerESZTEző vonalat hÚZTOk, többfelé OSZTOtok mindent.
Az ősiségben egyik legfontosabb volt a szaporodás. Ha egy nő meddő lett, ijESZTŐ volt a családra nézve.
A NŐ sok esetben a férfi ESZTEtője, gondolkodásra serkentője, okosítója, tanácsolója, hogy NE menjen VESZTÉbe.
A nEVEszta, nEVÁszta szóban ott van ÉVA nEVE.
A NEVASZTE szóra, mondanivalójára, mai magyar nyelvi elemzésben teljes válasz adható. A NEVASZTEt, a nőt, feleséget férfi, a férje teszi NESZTŐVÉ, NÖVESZTŐVÉ, termékennyé, szülőanyává, aki így méhében NÖVESZTI magzatát. Az igazi anya, NEVESZTA, SZÍVÉNT (régies) viseli szerettei sorsát. Ha titkolja is, ŐT SZAVÁN lehet fogni ŐSZINTE anyai, ÖSZTÖNIVÉ vált érzelmeiben.
Az emberi nem korcsosulásával jár: némely NŐ VESZTI, valami okon magzatát. Sajnos, ma már gyakorlattá vált, hogy tudatosan, szándékosan is megöli, meggyilkolja, elVESZTI a NŐ, a NEVESZTA a magzatát. A lesztek, vagytok, vattok, vasztok irányába: VASZok, és a v > f váltással, magas hangzóval: FÉSZek.
A VASZokban történik az (f, b) ASZ élmény, minden testi élmények legnagyobbikának átélése, a nÁSZ, a nemzés.
A nő, csodálatos női öSZTönéből eredően fészekrakó. nÉVAszte – né vasz te, né vagy te, szülő, fészekrakó, vaszokrakó ÉVA, Néva, Véna, Éna, Enéh, Ana, Anya, egy férfi szerelmét SZONnyazó asszONYA, aki SZÜNjéből SZÜli meg FIait, SZONjait, FANjait, VANjait, VONjait, BENjeit, MAGzatait.
ÉVA NÁSZa a VÉNUSZ névben rögzült. A NÁSZtól asSZONY lesz, és megtermékenyült SZÜNében, méhében védi magzatát, majd szügye SZÜNjéből, kebléből táplálja SZÜNnel, azaz tejjel a SZONját, kicsinyét, gyermekét.
A fentiekből leszűrhető, az első nőnek, ÉVÁnak sok neve volt, ezek egyike ESZTER, hiszen SZERETve volt, és SZERETett. Sőt ősnyelvi NASZTER = szül összeköthető az ÉVANASZTER, VENASZTER nevekben, ÉVA eredő VÉNA. A nASZTER, szülés után SZERETI magzatát, s kiérdemli az ESZTER, TERÉSZ (Teréz) nevet is.
A fenti szövegben látszik, mely nyelv az, amely az első nő ÉVA nEVE kialakulását nÉVAdó jellemzőivel érthetővé teszi? Mely nEVÉnek alkotó kulcshangjával körülírja betöltött szerepét?
Nos, az a nyelv a teremtés nyelve.
NeVeSZTa – NöVeSZTő hangváz: N-V-SZ-T – N-V-SZ-T
NeVeSZTa – öSZTöNiVé hangváz: N-V-SZ-T – SZ-T-N-V
ÉVa NáSZ – VéNuSZ hangváz: V-N-SZ – V-N-SZ
ESZTeR – SZeReT hangváz: SZ-T-R – SZ-R-T