9. Kolumbán Sándor A MA IS ÉLŐ ŐSNYELV SZÓTÁRA 9.

NYELVÚJÍTÁS

 

A nyelvújítást sokan túlértékelik, pedig nem volt oly hatalmas, jó irányú fegyvertény. Sőt a nyelvre nézve semmiképp nem volt maradandó értékeket teremtő, jó hatással. E nyelvbe nem kellett volna beleavatkozni!

Évezredeken át egyszerű emberek alkották meg a teremtés nyomán adatott szóalkotó képesség segítségével a teremtés ősnyelvének szavait, minden különösebb irodalmi ismeret, lárma, felhajtás, körülményeskedés, szakmai elismerésre áhítozó fellengős különcködés, gőg, nagyképűség, felsőbbrendűségi külsőségek fitogtatása nélkül.

Ma is alkothat szavakat bárki, nem kell ahhoz nyelvészi engedély! Nem kell irodalmárnak lennie. Lehet tanyalakó egy erdőszélen vagy tehénpásztor, csak ismerje nyelvét, s legyen ráérzése a valós élet jelenségeit ösztöni hangokra, ősgyökökre, gyökszavakra váltani. E nyelv mindenkié, nincs kisajátítási jog, akár kisgyerekek is, sőt ők – akik számára minden új – tudnak alkotni érdekes szavakat. Ha nem illik bele a nyelvbe, úgyis kisodródik. A nyelv megvédi önmagát.

Egy ismerős tanárnő okos kislánya alkotott szavakat: sziklahasadékra, hegyszakadás, a helikopterre pörgény, a kapocsra akacs stb. Egyik fiam rendkívül élvezte egy petróleumlámpa sárga lángját, és attól kezdve számára a sárga szín neve: lámpaég volt sok éven át. Másik fiam, billenő tehergépkocsit, felemelt ürítés látványából ihletve ásító kamionnak nevezte, az úthengert viszont laposító traktornak.

A nyelvújítók nem hoztak létre új gyököt, hangcsoportot. Csak már meglevőkből gazdálkodtak. Csak nagy műgonddal, töprengéssel, vívódással, dagadó kazinczys felsőbbrendűségi gőggel azt tették, amit évezredeken át hétköznapi emberek rögtönzésszerűen egyszerűen kiböktek. Tehát nem jött létre semmi új a nap alatt.

Megjegyzendő: ember sosem alkothat hasznosabbat, jobbat vagy szebbet, mint amit teremtésekor adományként kapott. Legfeljebb az időközben elsatnyultakat javíthatja ki eredeti minőséget megközelítőre.

Amely szavak nem illettek bele a nyelvszerkezeti vázba, kiestek, nem honosodtak meg, bármennyire is szerették volna Kazinczy és társai. Alkotott szavaik, amelyek beleillettek a nyelv eleve meghatározott szerkezeti vázába, meglehet, léteztek már régen, csak időközben kiestek használatból.

Nem zárható ki, hogy létező gyökök alapján alkottak új szavakat ők is, mint annyi más magyar ajkú ember a történelem folyamán, de csak nyelvszerkezeti vázba épülve és annak hangzástörvénye, hangtani szabályai szerint. Ezt alanyi, tulajdonosi jogon bárki magyarul beszélő megteheti. Az idő majd eldönti – megmarad vagy kisodródik.

 

Juhász Zsolt: A magyar nyelv, mint útikönyv című könyvében írja: „[…] valljuk be, így utólag ezek nem minden esetben voltak a nyelvből hiányzó teljesen új szavak. […] olyan is előfordult, hogy az eredeti szavak – amiknek a helyettesítésére az újakat létrehozták – sokkal több szellemiséget hordoztak, mint a nagyon mély igyekezettel létrehozott újak.”

Ezek egyike: KOLOSTOR, ősi KLASTROM alakban más névadó jellemzőket is rejt a STROM – MORTS hangcsoport. Bővebben a szótári címszavaknál. A KOLOSTOR ősnyelvi szó, létezett a múltban, bizonyíték a szócsaládja.

A KOLOSTOR zárt ROSTOKOLÓ hely, ISKOLATÉR, amely oktatói elmélkedő SÉTÁLÁSOKRA is ad lehetőséget.

KoLoSTor – iSKoLaTéR – RoSToKoL – SéTáLáSoKRa
hangváz: K-L-S-T-R – S-K-L-T-R – R-S-T-K-L – S-T-L-S-K-R

 

Kazinczy – német nyelv bűvöletétől bódult – öntömjénező felsőbbrendűségi önteltségéből fakadt, hogy általa imádott, pattogó, raccsoló német nyelvhez hasonlóvá akarta alakítani a dallamos magyar nyelvet. Ezért fogazta ki pattogóra, addig dallamos jövő időt, s kimarta szintén dallamos félmúltját vagy folyamatos jelen időt, mert így – úgymond – modernebbé, és a birodalomban elfogadottabbá válik.

Pallas nagy lexikona így írja le Barcafalvi Szabó Dávid címszónál: „Kazinczy […] a nyelv belső tulajdonságait, szellemét: mondattanát és stílusát igyekezett idegen minták után simítani, reformálni.” Kiem. K.S.

Sajnos ez a való, nyelvújítását szabadkőműves receptre végző „nagy hazafiról”, aki „német nyelv bűvöletében élve” kezdetben nem emelt szót oly romboló, őrült ötlet ellen sem, hogy a magyar nyelvbe bevezessenek nyelvi nemeket, kiküszöbölve „nyelvünknek e nagy-nagy hiányosságát”. Ám amikor ennek megvalósításával, nőstényítéssel” eltorzított, otromba szavakkal találkozott, elszörnyedt és visszakozott. Szerencsére.

Úgy tűnik, voltak nála őrültebb nyelvrombolók is.

Azért kiemelném Kazinczy egyik fő mozgatórugóját: „német nyelv bűvöletében élve” szabta, vágta, újította megújításra egyáltalán nem szoruló magyar nyelvet. Baj, hogy a „hazafijas” írónemzedék egy része „nyugati nagy nyelvek” bűvöletében, és divatos szabadkőműves hatásra vakon majmolva követte őt.  Aki meg nem, kirühellték írói körökből. Ismerős eljárás – ma is e módszer dúl – nem állsz át liberális üzemre, mehetsz a … szemed világába.

Ady Endre véleménye: „Egyébként szamárság, sőt akadémuskodás[?] kerülni a dolgot, s nem nevezni nevén a gyermeket, ha még olyan szívesen nem látható, kellemetlen fattyú is. Ott kezdődik, hogy Kazinczyék eldobtak egy gyönyörű nyelvet ugyanakkor, amikor egy nyelvet akartak bolond apostolsággal megjavítani.” Kiem. K.S.

A tehetséges, választékos Kazinczy nem jutott el ama felismerésre, hogy a magyar nyelv önmagában létező, saját gyökrendszerére épülő, önjáró, szószülő, szóépítő nyelv, és nincs szüksége szerkezeti átépítésre. Azért nem jött rá, mert ő nyugati nyelvek szemszögéből ítélt, amelyeket magasabb rendűnek tartott a társtalan parlagi magyarnál. Azok ekkorra már átestek ily nyelvszerkezeti átépítésen, mert azoknak tényleg szükségük volt rá, mivel folytonosan módosuló, keveredő, alakulgató szógyűjtögető nyelvek. Ezek közül egyik épp az őt elbűvölő német nyelv volt.

Amilyen nagy képességű nyelvésznek tartotta magát, erre alapból rájöhetett volna, de ő „nyugati haladó szellem” szerint korszerűsített nyelvekhez akarta igazítania póriasnak ítélt magyar nyelvet, s így e majmolással mankóra kényszerítve, teljesen ép, önjáró nyelvét, amelynek erre egyáltalán nem volt szüksége. Képzeljünk el egy ép, gömbölyű sértetlen tojást. A tojás nem élettelen, hanem szunnyadó lét csírája van benne. Aztán jön valaki, aki úgy mutatja be magát, mint aki a tojás kereksége fölött áll. Úgy érzi, neki joga van kétségbe vonni a kerekség helyességét, s így – e felsőbbrendűségi tudatától vezérelve – jogot formál, annak szögletesre alakítására. Úgy érzi, túl simán gördülékeny, jobb volna, ha kissé pattogva gurulna. Megbontja az ép tojást. Próbálja fogazni, pattogóra alakítani, a tojás nem enged, viszont bontással elkezdődik belső szervi romlási folyamata, amely mai napig tart, és egyre inkább halad hanyatlása felé.

Kazinczy új szavakat is alkotott. Új szavak alkotása nem baj, hisz évezredeken át mindig új szavakkal telítődött a nyelv. Viszont baj, hogy erre kizárólagos jogot tartott fenn, szerinte erre csak írónak van joga. Arra nem is gondolt, hogy évezredeken át teljesen írástudatlan, egyszerű emberek alkották a teremtés nyelve összes földi vonatkozású szavait, teremtéskor nyert alanyi tulajdonosi jogon! A nyelv viszont nem tisztelte avatott írói őnagyságát, és alkotott szavaiból csak azok álltak meg, amelyek a nyelv íratlan hangzástörvényei nyelvszerkezeti rendszerébe beillettek. Többiek kisodródtak, elenyésztek. A nyelv erősebb volt, mint Kazinczy őméltósága, s megvédte önmagát! De meglehet, valaki később ugyanazt alkotta volna meg vezényszó, felhajtás nélkül.

Kazinczynak nem sikerült kimozdítania alapjaiból a magyar nyelvet, de jelentős lépést tett megrontása irányában. Nagy vihart kavart nyelvi-irodalmi berkekben, kiveszett a kellemes, lágy, dallamos hangzású jövő idő, félmúlt, amely múlt és jelen időt összekötő nyelvi jelenségeként, mint folyamatos jelen, gazdagította a nyelvet. Mutatós lett a kiherélt jövő idő, németesen pattogott a fog segédige. Ami azelőtt egyetlen szóval kifejezhető volt, bonyolították.

Nem szebbé, hanem bonyolultabb szerkezetűvé tették, addigi egyszerűségében is nagyszerű tökéletesre teremtett nyelvet. De legalább kedvükre pattogott németesen, mint a száraz kecskebogyó a deszkán az – addig lágyan hajlítható, dallamos – általuk kiherélt „fog”-ra hegyezett, sarkosított magyar nyelv.

Példaként: menend, menénd = menni fog, csodálkozand, csodálkozánd = csodálkozni fog, építend, építénd = építeni fog, álland, állánd = állni fog, hiend, hiénd = hinni fog, jövend, jövénd = jönni fog, leend, leénd, lészen, leszön, lészön = lenni fog, még érdekesebb: fogand, fogánd = fogni fog, fogadand, fogadánd = fogadni fog. Cifrább: fogadándja: fogai közé fogándja – újítva – fogadni fogja: fogai közé fogja fogni. Akár egy fogasléc, öltözői sorfogas.

Régiesen így hangzott a jövőre vonatkozó terv: Holnap ELMENÉNDEK vásárba. Újítva: Holnap ÉN EL FOGOK MENNI vásárba. Egyetlen szó helyett lett négy. MENÉNDEK újított alakban: ÉN FOGOK MENNI. Egy szóból három.

Ha részeiben, gyökönként elemezzük a régies jövendő idő szavait, érdekes jelenségre bukkanunk. A régies jövő időt leíró szóban ott volt a névmás is beépülve. Az ember: MEN, MÉN. Ha önmagáról szólt: MEN ÉN, azaz ÉN MEN. S mert szeretett MENni, DIKált, KEDűs volt neki: MEN ÉN DEK. Barcasági csángóknál jelen időben: MEN, MENek, MENünk. Erdővidéki székelyül: MEJek, MEJünk.

Egyes szám első személy: MENÉNdek, MEJÉNdek, első gyökszó alany és célt megvalósító cselekvés is egyben: MEN = ember, és MENni ige, MENek. Következőben kiemeli, nyomatékolja a személyt: ÉNmenÉN-dek, mej-ÉN-dek. Ezt követi színező jelző: menénDEK, mejénDEK, DEKál, DIKál, KEDvemre való. DEK – KED gyök erről szól, amikor valaki csak úgy KEDvére DEKázik (labdajátéknál).

Második személy: menenDEl, menenDEsz, mejenDEl, mejenDEsz – DE, mint TE. De az -ESZ gyök E hangja SZ hanggal összeépülve is tE jelentésű. Ez jelen van a székely nyelvhasználatban ma is második személyre, kérdésként: mit kerEssz? Azaz: te mit keresel? Az S külön ejtendő: kereS-sz. MejénDESZ, SZEDD magad!

A harmadik személy menendŐ, menend Ő, mejendŐ, mejend Ő – Ő.

Továbbá: menendÜNK, mejendÜNK – mÜNK, menendeTEK, mejendeTEKTIK, TÜK, menendŐK, mejendŐK – ŐK.

Ez érvényes a mélyhangzós szavaknál is. JÁRni ige. járANdok (an – én), járanDOl (do – te), (járándsz, járandasz), járandÓ (ó – ő), járandUNK (unk – münk), járandoTOK (tok – tük), járandÓK (ók – ők).

Az ELJÖVENDŐ szóban jelen van: a ige, ELJŐ, elJÖ-VEND Ő, a VENDég, Őrá is utal, ELJŐ Ő, akinek örVEND a ház népe. De eljövenDŐ IDŐről is beszél. Az END, ENDŐ jelent végállapotot is: befejezENDŐ. Ha ELJÖVEND, akit, amit várunk, véget érEND a virágzásszerű felajzó, örömteli várakozás, beÉREND gyümölcse, helyreáll a REND.

Kazinczysan kiherélve: csak körülírva lehet: EL FOG JÖNNI. Ám nincs benne az örVENDetes eseményre, s a VENDégre utalás. Mintha csak egy FOG nőne ki. De pattogott németesen, Kazinczy nagy-nagy megelégedésére.

E jövő, jövendő időt sikerült teljesen, végérvényesen kiütni. Nagy erény. Nemde?

Szegényebb, színtelenebb, németesebb, raccsolóbb, pattogóbb lett a „német nyelv bűvöletében” élő Kazinczy nagy-nagy örömére. Pedig Mezzofanti olasz bíboros, az ősi – hajlékonyan ívelő szavakkal zengő – magyar nyelvet ismerte, szerette meg, és dicsérte, egyik legdallamosabb nyelvként.

A félmúlt, közelmúlt vagy folyamatos jelen szintén odaveszett. Ezt megelőzően a magyar nyelvben lágy átmenet volt a régmúlt ––> félmúlt ––> jelen ––> jövendő idők közt.

Például: régmúlt: jött, jött volt, gyütt vót (régen)––> félmúlt: jöve, jövend vala, jövende (épp most, előbb, la) ––> jelen: jön (most) ––> közeljövő: épp jövend (kis türelem azonnal) ––> távoli jövő: jövendő. Ő távolra mutat.

Régmúlt: volt, történt, esett – lehetett sok-sok évvel, évtizedekkel, századokkal, évezredekkel ezelőtt, rég vót. A V.T – T.V gyök: VóT – ToV, mutatja a távot, tova messzi.

Félmúlt, közelmúlt, folyamatos jelen: vala, épp most vala itt, most la, az előbb történe, ese, esék vala, leve meg, még ki sem hűle helye, akár még élő folamatban (vala > fola), folyamatban lehet, még rátalálhatsz, még utolérheted.

Jelen idő: van.

Közeli jövő: lesz, lészen, leszen, leszön, löszön.

Távoli jövő, jövendő: leendő, levendő, lévendő. Oly valami, ami vendégként várandó.

E félmúlt Székelyföldön még él. De különböző vidékek tájnyelvében is biztosan.

Kazinczy és társai elindítottak egy görgeteget, amelyet megállítani nem tudtak, s amely végül nem mindenben hozta kívánságuk szerinti eredményt, de a nyelvromlás elkezdődött. Ekkor vált szét az addig egységes nyelv – úr és paraszt egyformán beszélt – a gazdagabb vezető réteg „irodalmi” nyelve vidéken, távol élő köznép nyelvétől. A vidéki főúri réteg is új kazinczys nyelven kezdett beszélni, ha nem akarta, hogy a művelt réteg kigúnyolja, mint parlagi műveletlent. A butának tartott vidékit ettől kezdve – mind máig – kicsúfolták, kiröhögték, mint parlagi sült parasztot, ízes ősi beszédéért, a röhögő ló, szamár nyűvelt szintjén.

Kik? A „művelt” úrhatnám szavak szólói.  Tisztelet a kivételnek.

A magyar urat és föld népét hosszú századok alatti közös küzdelmekben egységbe kovácsoló nyelv – társadalmi megosztó tényező lett. Mára pedig kifejlődött belőle a katyvasz városi, aszfaltparaszti, utcai hordalék mosléknyelv.

Marton Veronika a Milyen nyelven beszélt a bibliai Noé? írásából: „[…] a Kazinczy-féle nyelvújítást, amikor a „nyelvújítók” belenyúltak a tökéletes magyar nyelv természetes fejlődésébe: Sok új szót alkottak (zengő tambura – zongora), a régi szavak új értelmet nyertek (szép = kies, ma: kopár, köves) stb. Az „ahogy hallik, úgy íratik” helyesírást felváltó etimologizálás elrontotta a magyar nyelv természetéből fakadó ösztönszerű írást. Ezért kínlódnak a gyermekek a helyesírással. Pl az orr szó véletlenül sem ejtetik rr-el, hanem csak r-vel. Így: „Fázik az orom”; leírva „fázik az orrom.” Az „orr” ilyetén helyesírása elsikkasztotta az or eredeti, kiemelkedéscsúcs, oromzat jelentését. Szebb, szabatosabb, magyarosabb lenne mindennapi beszélt nyelvünk, ha kiéreznők belőle a szavak eredeti jelentését, ha megőriznők anyanyelvünk csodáit.” Kiem. K.S.

A magyar írásmódnak „ahogy hallik, úgy íratik” rendjéből kivetése – hatásaiban – egy vasúti szerelvény kisiklatásának párhuzama. De így lettek nélkülözhetetlenné, fontossá a nyelvészek, akik aztán ráállították a finnugor vágányra a nyelvet. Szerintük, ha ők nem volnának, ma már magyar nyelv sem lenne.

Nyelvész urak, hölgyek – nyelvünk vészei a nyelv- és szóeredet megállapításban – évezredeken át egyszerű írástudatlan nép építette a földi nyelvet a sejti DNS-ben levő teremtett nyelvszerkezeti váz alapjaira!

 

Ugyanilyen okoskodó szerkezeti átalakítással siklatták, dobták ki természetes nyomvonalából, a tündökölni szerető ógörög szónokok az akkor még ősnyelvi nyelvszerkezetre épülő, s attól csak kényeskedő, negédes eszező jellegével különböző ógörög nyelvet. Sikerült is nekik kizökkenteni annyira, hogy beindult a folytonos keveredés. Mára az ógörög nyelv ősi szavait csak a ma is élő ősnyelv, magyar nyelv, elemző eszközeivel lehet gyökeire bontva értelmezni.

A zsidók is az ősnyelv egy tájváltozatát beszélték. Babiloni fogságuk alatt írástudóik kifordították ősnyelvi szerkezeti vázából, létrehozván a héber nyelvet. Írásbeliségét is ekkor alakították át, és az összes addigi ősnyelvi írásokat ekkor vitték át írástudó írnokaik, az újonnan kialakított kevert, habart héberre. Ám a köznép még sokáig ősnyelven beszélt, Jézus tanítványainak nevei is magyarul elemezhetők.
A nyelvújítók nem alkottak egyetlenegy új gyököt sem!

Csak ősrégi, eredeti gyökökből építkezhettek. Persze a nyelvújítók ezt fölényesen okoskodó tudományossággal, közember iránti megfelelő megsemmisítő, ledorongoló, lekezelő gőggel tették, akár a mai, délibábozó akadémikus nyelvészek, amolyan: – Álljon félre mindenki, aki gyalog! – stílusban.

Csoda, hogy némelyiknek nem sül el az agya a fennhéjázó gőgtől.

Különben is, nem kell túlhangolni a nyelvújítók szerepét, tevékenységét. Amennyi hasznosat tettek ugyanannyit romboltak is azon az ősi nyelven, amely semmilyen megújításra nem szorult. A nyelvújítók nem tettek mást, mint kezdettől, Ádámtól az egyszerű emberek – bárki is pusztai kisbojtártól, földművelőtől királyig – a nyelv szóalkotó elemeiből hoztak létre új szavakat, és ehhez nem volt szükségük szakavatott nyelvészre, irodalmárra, nem kértek tanácsot, nem vártak kioktatást új szavak alkotásához. Szavak alkotása alanyi jog: látvány, illat, íz, hang, érintés jellemzők hatására azonnali és rögtönzött. Ha a szó nem birtokolta a három névadó jellemzőt, kisodródott rövid időn belül. A nyelv megvédte önmagát.

Ám a megrontott nyelv, egymaga ma már képtelen az önvédelemre. A besodródó szenny miatt segítségre szorul!

Az erőltetett nyelvújítás egyik legelrettentőbb példája az ELÉGIA szó ALAGYA alakra magyarítása vagy inkább agyarítása. Ezt már Kazinczy előtt átgyúrták m/agyarra.

ELÉGIÁról: „Az újkor óta elégia alatt a melankolikus hangulatú, emlékező jellegű, hol fáradt beletörődést, hol bizakodó megnyugvást sugárzó lírai költeményeket értik. (Pl.: Berzsenyi Dániel: A közelítő tél)” Kiem. K.S.

Az ELÉGIA magyar szó: megELÉGedés vagy megELÉGelés (panaszdal) értelmű, mélabús hangulatú, emlékező jellegű lírai költemények vagy zeneművek gyűjtőneve. Mondhatnánk: ELEGE van, régiesen: ELÉGJE, népiesen: ELEGJE van. Ebből az ómagyar ősnyelvi ELÉGJE, ELEGJE szóból módosult az egységes ősi nyelven ELEGIA, ELÉGIA alakra.
Ezt vitte magával a kisiklatott görög nyelv.

Mivel az ALAGYA szó nem mond semmit, értelmezhetetlen, nem fejezte ki az ELÉGIA szó mögötti gondolatiságot, így a nyelv kidobta magából, nem élte túl a 19. századot. A nyelv önműködő védelmi rendszere kiszűrte!

Ma – az úgymond művelt embernek – kötelező vagy divat dicsőíteni Kazinczy és társai újításait, azért az ezernyi hasznavehető szóért. Úgy tűnik, némelyek szemében azok nagyobb értékűek, mint a nyelv többi millió szava összesen.  Németimádatuk nyomán elkövetett károkozást viszont nem illő említeni. Névelők túlzott, sűrű használatával is ők szennyezték a magyar nyelvet német mintára (der, die, das).
A nyelvújítás eredményeit összegezve mondhatjuk a magyar nyelvre: jobb volt, mint lett.

Ám legyünk tárgyilagosak, bár fennebb erről szóltam. Kazinczy előtti egyszerű hétköznapi emberek: földművelők, pásztorok, ácsok, árokásók, vályogozók, egyszerű fonó, szövő, len és kendernyüvő, kapáló, gyomláló, főző, sütő háziasszonyok stb. több évezreden át felépítették minden nyelvészi képzettség, végzettség nélkül szavak százezreit csodálatos összhangzatban, teremtéskor sejtjeikbe ültetett nyelvszerkezeti váz tudatukon kívüli önműködő vezérlésével. A gyökök egyenként épültek be önműködően az alakuló szóba, amint a fenti példa is mutatja: Ember MEN, MÉN. Ha önmagáról szólt: MEN ÉN, ÉN MEN. S mert szeretett MENni, DIKált, KEDűs volt neki: MEN ÉN DEK.

Alakult ki nyelvbe nem illő szó is, de önmagától lemorzsolódott, ez a nyelv öntisztító képességének tudható be.

De miért nem dicsőíti senki a nyelv egyszerű közrendbéli szóalkotóit több százezer, sőt millió szó megalkotásáért? Miért csak a nyelvújítókat? Azokhoz nem kellett kiszállnia az akadémiai nyelvészetnek segítségnyújtásra: gyertek, alkossunk szót, hogy majd Árpáddal Vereckénél ne makogva jelenjetek meg a hágó ormán!

Évezredek bölcsessége halmozódott fel, addig teljességében, minden külső mesterséges vezérlés nélkül, önműködően felépült nyelvben, amelynek egy jelentős részét Kazinczy önkényesen kiseperni igyekezett a nyelvből, mivel úgy érezte, fogyatékkal élő nyelveket – görög, latin, német – majmolva, hogy azok mintájára kell igazítani a magyar nyelvszerkezetet. Mert szerinte a magyar nyelv nem érett meg irodalmi alkotások megjelenítésére.

De nehogy már elhitessék bárkivel, hogy az önkényesen intézkedő, német nyelvet imádó, jakobinus Kazinczy és társai nyelvépítésben többet tudtak volna a nyelv alkotójánál, adományozójánál. Nála, aki a nyelvet önműködően szabályozó, önvezérlő rendszerrel tervezte, alkotta meg, építette be, emberi sejtek vezérlő, örökítő DNS szalagjának számítógépes szoftver programjába, ütemtervébe! Vagy tán Kazinczy okosabb a Teremtő Istennél?

——————————————————————————————————————  Sajnos elmondható, hogy a nyelvújítás egyenes következményeként, további irodalmi alkotásokban, az addigi igazi, tiszta magyar nyelv helyét, többnyire nyelvújítók által megrontott változat vette át, és kialakult az addigitól távolodó, kevésbé tiszta irodalmi magyar nyelv, amely azóta, a mai pesti tájnyelvvel együtt szakadék felé haladó nyelvi zsákutcába vezet. Az igazi veretes, eredeti, nyers, hús-vér értelmet hordozó magyar nyelvet ma csak különböző félreeső zugokban még élettelien virágzó tájnyelvek képviselik, moldvai Csángóföldtől Lajtáig, s Árva megye északi csücskétől le Fiuméig. Nem a megrontott irodalmi nyelv, s nem a pesti úrhatnám tájnyelv igazi értelemhordozó, ízes magyar nyelv, hanem a különböző tájak nyelvei.
——————————————————————————————————————-

 

Miért nincsen hím, nő és semleges nem a magyar nyelvben?

A magyar nyelv, szerkezeti felépítésében a főnevek nincsenek nemi osztályokba sorolva. Ez a nyelv szellemiségéből adódik. Eredeti életminta szerint férfi – nő EGY-enlő. EGY, két FÉLből áll. EGY két véglet összefoglalása: Erő és GYöngédség azaz férfi és. Más szóépítmény szerint: EM és BER és férfi, MEN és me, vagy ÉVAMEN.
Oly szoros EGYség, amely nem bontandó. Csak ebben az EGYségben képes megújulni.

ÁDÁM neve EGYÉN. Földi EGY. Első GY. Első földi alkotó, cselekvő. Első GYártó ÉNEGYÉN, EGY IK. A is EGY egész része, épp, mint EGYÉN, csak ő kissé MÁS. Ö a KEDves MÁS IK.

IK személy, aki IKlat (mozog). Mind IK vagyunk. Ezt rákérdezéssel ellenőrizhetjük: KI vagy? IK vagyok. Én egy IK, te más IK vagy. Tehát a ugyanolyan érték, EGY-(b)en létben.

FELESÉG nem oly fél, amely az egész megtörése nyomán előálló fél elem. Ő oly FÉL, aki EGY egésznek egyenlő értékű építő, alkotó része, eleme: E-GY = Erős + GYöngéd. FELeség: EGY-et, EGészet alkotó összeillő FELek MÁSika, máska, mátka, támasza. EGY ik + MÁS ik = EM és BEREM-BER, EMBER. Ismétlem: EM = nő, BER = férfi. Nem mellesleg, ő – a FELEség*, fELESÉGFELEl a család ELESÉGének elkészítéséért is, mint tápláló anya**.

A szétváló FELek esete már a magára maradt FÉLelem, egyedülléti félelem értelmi körébe tartozik.

A férfi, MEN, MÉN, aki ráMÉN nőjére. Számára a is MÉNNÉM, NŐM. A is járó, MENő. Ketten együtt MEN+NŐ, MENŐ, azaz EM+BER, EMBER. Amikor először meglátta, gyönyörűségtől feltörő csodálkozás ösztöni felkiáltása lehetett: AVÉ –, tE NÉ vagy, te nÉ VAgy, E NÉM, enyém. A magot átveVŐ MEN, ÉVA MEN.

Így alakultak ki a szavak, majd a Föld tájnyelveibe besimultak, s végül a nyelvek szétválásánál, az utódnyelvek örökölték, s új hangzástörvényeik szerint becsiszolódtak azokba.

A teremtés nyelvének szellemisége kifejezéseiben két nemet csak így különböztet meg. E kettőt EGY egészként tartja számon. Általuk EGYben betöltendő szerephez mindkettőnek megvan a teremtésben nyert, adatott sajátosan jellemző, már sejtek DNS számítógépes irányító ütemtervében, programjában kimutatható másság különleges különbözősége. Ezt kívülről, elsődleges, másodlagos nemi jelleg is mutatja. nem lehet férfi, s FÉRFI sem nő!

Az eltérő alapvető képességeivel, két fél kisegítheti egymást alkalmilag, de sikerrel nem vállalhatja magára teljességében. Férfi szerep ősiségtől mai napig, kiépíteni a keretet, amelyet a nő tölt meg, elragadóan nőies, mindent megszépítő tartalommal. A nyelvfelépítés is hasonló alapon áll, mint az EM-BER-pár. A teremtés nyelvében hímnemet mássalhangzók, nőnemet magánhangzók képviselik. Csak ennyi nemre utalás van a magyar nyelvben.

Ősgyökök, gyökszavak, hangcsoportok meghatározó vázhangjai, mássalhangzók, amelyek férfiakhoz hasonlóan megteremtik a keretet. A magánhangzók, hasonlóak nőkhöz, a hangvázakat megtöltik tartalommal. Amint nők nélkül sivár lenne a férfilét, úgy magánhangzók nélkül nincs dallam. Prózaian sivár lenne. Ezt mutatják a hanghiányos utódnyelvek is. Ezért vallottak kudarcot a „nőstényítő” nyelvészek. Még szerencse, hogy a nyelvi nemek bevezetését, elvakult nyelvterroristák eszeveszett, őrült „nőstényítését” még Kazinczy sem merte felvállalni.

————————
/*/ Mint ASSZON, asszony, ő a legnagyobb hASZON, aki NOSZA, pattan, ha kell. Az igazi férj hűséges felesége! Régi székely szólás:
Ha van valamid, köszönd az asszonynak, s ha nincs, azt es!

/**/ TÁPLÁLÓ ANYA – ANYA ÓLÁLPÁT, a szerető TÁP LELŐ ANYA mindenre figyel, aggódón ÓLÁL, les, PÁTol, és ha szükség, saját gyűjteményű, készítésű éléstára mindennemű ízes, csodás TÁPjaival ÖLEL körül, TÁPOL, ÁPOL. Lám, a teremtés nyelve – szavai alkotó elemeiben – minden árnyalatot megjelenít, s nem a nyelvész jóvoltából, hanem eredeti teremtési ősereje folytán. Amint G.B. Shaw mondta: „…ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az ér­zelmek titkos rezdüléseit.”

 

 

—-

 

ÓGÖRÖG – AZ ÓMAGYAR ŐSNYELV LEÁNYNYELVE

 

Az ősiség titkai a teremtés ősnyelvén át kutathatók. A nyelvben soha nem rögzül véletlenül semmi! Hogyan alakult ki az ógörög nyelv az ősnyelvből?

Íratlan törvény: a kezdet mindenben meghatározó!

Az ógörög nyelv a teremtés nyelvének negédesen eszezett változata. Eszező tájnyelv kialakulása: van egy negédesen, beszélő törzsfő, sátorapa, nesztor, aki kényesen eszezve ejti az S hangot. A fő törzsi* tekintélytől, sátorapától eredő beszédbeli jellemzőt sátoralja népe minden tagja utánozza, akár csibék a kotlót, s kialakul az eszező nyelvjárás. Ez a tájszólások kialakulásának titka is. Kezdetben egy ősnyelvi törzs beszélte, amely törzsben rendkívüli tekintélyt élvező, koruk miatt tán görnyedt, jellemben gerinces öregek (gör + öreg – göreg – görög) tanácsa vezetett.

Később, bölcselkedő, bonyolult, cikornyás körmondatokat kedvelő ógörög szónokok felcicomázták, felhígították, átalakították az ógörög nyelvet, amely ettől kezdve kilépett ősnyelvi szerkezeti szabályai rendszeréből és alkalmas lett minden más nyelvvel való keveredésre.

E déli ősnyelvi eszező néptörzsnek egy jelentős számú tömege, még szónokaik nagy nyelvrontó újításai előtt, levált főtörzséről, és északra vándorolt termőtalajt keresve. Végül a Kárpát-tenger – akkor még teljesen üres – keleti lejtős partvidékén telepedtek le. Ők a moldvai csángók, székelyek után érkező egyik ómagyar ősnyelvű törzs a térségben. Mint békés szűzfoglalók adtak nevet a lágy hajlatú Moldovának, folyónak, hegynek, völgynek. Mai napig őrzik híven ősi eszező nyelvüket, ősnyelvi szavaikat, kifejezéseiket: munkál, pulya, szompolyog stb. Viseletük is az ősi görögös rajzolatokat. Nem azonos ág a székelyekkel, de ősnyelvet beszélő nép, nem keveredtek velük, kezdetben semmiképp.

Soha nem tudnak elegyülni teljesen, mert más helyről, térségből jöttek. Nem is szabadna erőltetni erre őket. Mind a székely, mind a csángó népet világörökséggé kellene nyilvánítani ősiségtől őrzött nyelvük értéke kapcsán.

Ha a hivatásos akadémiai nyelvészet komolyan kutatná a nyelvek eredetét, akkor moldvai csángók nyelvéből indulva kezdhetné keresni az ógörög kapcsolatot. Azonban az akadémiai hivatásos nyelvészetnek nem volt és sosem lesz célja valós eredet felkutatása, sőt inkább annak minden áron meggátolása a cél.

Aki több ismeretet kíván az ógörög ággal kapcsolatban, ajánlom Varga Csaba: Ógörög: régies csángó nyelv című könyvét. Rengeteg ógörög szót felsorol, amelyek csak rokonhangokkal váltott gyökszavaikkal, hangugratott, hangcserés szóvázaikkal, eszező alakjukkal térnek el magyar megfelelőiktől, ennek ellenére azonosíthatók.

Egy másik eszező nyelvű feszes, spannos törzs valószínű Spártából indult nyugatnak. Ők Afrika keleti csücskén, akkor még száraz lábbal átkelhető, bereg, brig, azaz hídszerű keskeny, ívelt domborulatú földsávon, nagy Gib-r-oltár-kő, G-ibér-oltár-kő felől értek partot, s ott letelepült ibéreket szorították észak felé róluk elnevezett félszigetről. A gallokat az óceánpart felé, azok lettek később partigallok. Eszező spártai görög és latin utcanyelv keveredéséből alakult ki a spanyol nyelv. A spanyolok őrzik a spártaiak fallanx jellegű merev, kemény, kérlelhetetlen jellemzőit is.

 

Néhány görög szó, név megfejtése, értelmezése

Minden ógörög név, megnevezés magyar nyelven fejthető meg. PROMÉTEUSZPR-OMÉT-EUSZ, PR –> PüR = tűz, OMÉT = IMÁD, TEUSZ = istenszerűPÜR = tűzIMÁDÓ. Ő volt Lucifer, elején, kezdetben fény angyala. PIRAMIS – PEREMES építmény, PÜRIMÁDÓ oltárok, PIRAMIDÁk, talán emberáldozatra való is. Tele volt velük az Özönvíz előtti Föld. Ma is itt vannak: szárazföldön ezernél is több. Ezeken kívül a világtengerekben, a sarki jégpáncél alatt.

PüRiMáDó – PiRaMiDa hangváz: P-R-M-D – P-R-M-D, vagy

PiRaMiS – PeReMeS hangváz: P-R-M-S – P-R-M-S

Az Özönvíz után a Földön, ágyékkötős, taliga-lapát műszakisággal biztosan nem építettek PIRAMISokat!

 

ORFEUSZ – mitológiai ORFEUSZ ősi HÁRFÁS, HÁRFÁzó zenész volt, eszező ógörögül: HÁRFÁSZ, HÁRFEUSZ. Ő hárfán zenélt, HÁRFÁS volt, eszező ógörög nyelven lágy végződést kapott: HÁRFÁSZ, HÁRFEUSZ, majd ORFEUSZ.

HáRFáS – HáRFeuSZ – HoRFeuSZ hangváz: H-R-F-S – H-R-F-SZ – H-R-F-SZ.

A HÁRFA nevére csak magyar elemzésben van értelmes magyarázat. A HÁRFA szó H.R – R.H gyökből indul: HáR – RáH. Az első HÁRFA már egynyelvűség idején készült, lehet épp juHAR-, iHARfából: iHARFA. E fa ma is kedvelt hangszer alapanyag. HÁR magaslat, ősnyelvi eredetű HARmat, mint áldást jelentő szó (román: har = áldás). A HÁRFA HÁRomszög alakú, Istent dicsőítő HÁLaadó (l > r) hangszerként volt ismert a régi időkben.

A HÁRfa zenéjének erős RÁHatása van hallgatóira. A HÁRFA másik gyökszava FA, az anyag, amiből készült: iHARFA. Az ógörög mitológia minden istenségének neve még az egynyelvűség idején alakult ki. Előbb HÁRFÁS, HÁRFÁSZ, majd Hárfeusz, Horfeusz, végül ORFEUSZ. Az RF páros és az ÁRFA hangcsoport eredetigazoló. Első hÁRFA készítője fÉRFI. Elkészítéshez: zenei tudás, és alkotói fURFAng kellett. A rEFRÉn szó és hÁRFA – AFRÁh fordítás is igazolja. Az őskorban féRFi és női, sőt virág, folyó, földrész nevekben is megjelennek: sáFRány, páFRány, OFRa, EFRaim, AFRodité, NoFRetété, EuFRátész, AFRika stb. Mindegyikben szépségről szól. Tehát magyarázat adható magyarul e tárgykörben.

 

APOLLÓN neve ÁPOLÓból módosult. Egyéb teendői mellett, hiedelem szerint gyógyított, ÁPOLt. Hiedelem szerint életet elLOPÓ szerepe is volt:
APoLLó – áPoLó – LoPó hangváz: P-L – P-L – L-P.

 

AFRODITÉ nevének értelme ógörög nyelvben APRÓ (f > p) FoDRozóDó habot jelent. Ám magyarul többet árul el. AFRO hangcsoport: fényes, kellemes, szépség, kellem, gerjedés, termékenység EREjének értelmét hordozza a cAFRAng, cAFRInka, cEFRE, cIFRA, lÓFRÁl, pÁFRÁny, sÁFRÁny és más szavakban. Az EUFRÁtesz folyó, teremtés ősnyelvén, ómagyarul adott neve, édes, kellemes, jó, termékeny jelentéssel. A rEFRÉn, a dal szebbik, ismétlésre érdemes része. EFRAim szép, fiatal férfit jelentett. Valamikor a kezdetek idején AFRIka is ez okon kapta nevét. Gyönyörű föld volt a kiszáradás előtt. Jelen van a FRIssesség megjelenítésében. AFROdité neve ősnyelvi értelemhordozó elemekből áll. R.D – D.R gyök: RoD – DoR, az eREDet, eREDmény szavakban termékenység, DERű, magasröptű vágy.  Felemelkedés a maDÁR szóban. A ROD gyök az ősi RÓZSa, a szívet fájón ZSARoló. RODosz, rózsa vágyak felé szoDOR. AfRODité is. Ez érthető férfivágy a szerelem istennője iránt. A RODITÉ őseREDETI gyümölcsöző szépség, gyönyörűség. A hiedelem szerint AFRODITÉ a habokból született, azaz észlelésekor látvány szerint épp FEREDETT, FÜRÖDÖTT, FÜRDÖTT.
AFRoDiTé – FeReDeTT – FüRöDöTT hangváz: F-R-D-T – F-R-D-T – F-R-D-T

 

GAIA a Föld, nagy rög, GAJ istene, Földanya volt a babonás ógörögök hiedelme szerint. Valaha az ősnyelvből módosult, képzelt istennő GAIA neve, már az Özönvíz előtti is lehet. Székelyföldön a rög neve ma is GAJ. Székely szólás a kerülendő dolgokra: Nem ké minden gajba belérugni (rúgni)!

 

NIMFAFA – tő – ágazás, NIMFA, NEMFA – nőfi – nőlány, NEMTŐ. NIMFA, Rubik-kockás átforgatásban: FAMIN. FAMIN > FEMIN = NŐ. Magyar nyelven bontható, magyarázható, mivel ősnyelven alkottatott. IMFA hangcsoport nIMFA jellemzői: rejtőzködő, gyorsan elő- és tovatűnő tündér, a sOMFOrdál, kÁMFOr szavakban. Bizonyos kettősség értelem van itt. A NIMFA megjelenik, eltűnik. A sOMFOrdáló ott akar lenni, de ne lássák. Illanó kÁMFOr – volt, nincs. A forráskapcsolatot az AMFOra szóban mutatja. Az utódnyelvekben továbbélő AMFIbie szó kétéltűt jelent. Az ógörög nyelv lassú kialakulásakor továbbvitte a babonáikhoz tartozó NIMFA kifejezést többivel együtt. Nem kizárható, hogy a görög mitológia istenségei, istennői, NIMFÁi az Özönvíz előtt a Földre jött felvigyázók személyiségeinek, képzeletben isteni tulajdonságokkal felruházott másolatai.
NiMFa – FeMiN hangváz: N-M-F – F-M-N

 

FILOZÓFIA – e szó is ősnyelvi eredetű. Az ógörög nyelv kezdetben csak kényesen, negédesen eszező jellegével különbözött a teremtés ősnyelvétől. Egy tájváltozata volt a teremtés ősnyelvének. Aki bölcsen kíván dönteni, sokat töpreng, hányja-veti gondolatait, SZÁLanként (szál = fil) veszi szemügyre, azaz mintegy FILÓZza, SZÁLalja, lapozza azokat. Ilyen bölcseleti töprengő FILÓZással férFIAk foglalkoztak. Ők voltak a FILÓZÓ FIAk. Hasonló a pithagoreuszok, püthagoreusok megnevezéshez. Hérakleitosz szerint: „Nagyon sok dolgot kell saját kutatásuk alapján tudniuk a bölcsességszerető férfiaknak.” Tehát töprengeni, FILÓZni kell, elemeikre, szálaikra szedni, VÉLekedni azokról (f > v, fil – vél). Ez volt egyik névadó jellemzője a jelenségnek. A magyar nyelv is megőrizte, Székelyföldön ma is használt szó a FILÓZ, FILÓZni: Azon FILÓZOK, azaz gondolkozom, tűnődök, töprengek, tépelődöm, hogy bölcsen, előrelátóan, megfontoltan dönthessek. Az ógörög SOPHIA kifejezést, magyarul bölcsességnek fordítják, de sokak szerint inkább jártas jelentésű. SZÓFILÓZással, töprengéssel, kutatással (Herakleitosz), magába SZIVja, SZOPJA a SZÓ FIÁt, FILÓt, a szálat, tudást, akár baba a tejet, szert tehet jártasságra (f > p > v, szof –> szop  –> szív). Ezt lehet szóban szó jelenségnek is nevezni. Valamely tudós oktatónak FILÓZÓ FIAI, a bölcs SZÓ FIAI. Bárhogyan nézzük, magyar gyökelemekből áll.

 

DAPHNÉ avagy DAFNÉ, BABÉR. DAFNÉ = TAFNÉ = selyem, selymes bőrű lány, FÁTa. Ha a bajnok viadalban DÖFNE, GYŐZne, jutalomként övé a BABÉR, DAFNÉ személye, TAFota, DAFota, selymes bőrével. A szóban az FN páros, F.N – N.F alvógyök: FiN – NiF, NYiF, a FINom, FAN, NYIFfan, nyifFAN szavakban nemi jelentésű is, FINom, FAN (ágyék), s nemiségi vonatkozásban köze van a görög DAFNÉ legendához. DAFNÉ tafné – tafen – tafota = selymes FINomság, DAFNÉFENdő selymes ágyéka jutalom. DAFNÉ – ÉNFAD átfordítás: ÉNFED. A nemi közösülés: FEDez, mivel a férfi FEDezi nője testét. Apollón, ha közösülne, FEDNÉ, DÖFNÉ selymes bőrű nőjét, TAFNÉt, DAFNÉt. Ez a BABÉR – DAFNÉ értelmi egyezés.
DaFNé – FeDNé – DöFNé hangváz: D-F-N – F-D-N – D-F-N

 

PITHAGORÁSZ – ókori jelentős görög filozófus, matematikus tudósa. PITHAGORÁSZ, neve a P.T – T.P gyökből indul: PiT – ToP. PIThagorász a természet minden jelenségét mennyiségi, számszerű viszonyításban vizsgálta, azokra vezette vissza. PIThagorász mértani síkidom rajzolatairól volt ismert. TIPeket, TOPokat, területi rajzokat készített, és azok területének kiszámításait végezte. A síkmértani ábrákat TAGokra OSZtotta, TAGORÁSZta. E nevet nem születésekor adták, hanem tevékenységének jellemzői nyomán. ITHA hangcsoport, PITHAgorászt a jelenségek kiszámÍTHAtósága érdekelte. Munkássága egyik ága: alkOTHAtó, egymáshoz kÖTHEtő, elmozgATHAtó, szögeiket változtATHAtó térhatároló vonalak szerkesztése, a bezáródó szögek egymáshoz viszonyÍTHAtósága, számadataik, egymástól függőségének megállapÍTHAtósága volt. TH páros, mint T.H – H.T gyök: TeH – HaT, HéT. Pithagorász az anyagmennyiség tömegarányai kiszámítHATóságát, számadatok ismeretében megTEHető különböző irányú elmozgatHATóságot is vizsgálta, hogy egymás viszonylatában milyen helyzetet szülHETnek, s ezek nyomán milyen következményekre készülHET fel. H.G – G.H  gyök: HáG – GeH, jelent magasságot és mélységet, lágyítva: HEGY – GYEH. Ismert PitHAGorásznak térmértani érdeklődése, a síkból kiemelkedő, elHEGyesedő idomok oldalainak felHÁGó, PITire elHEGyesedő vonalai iránt. Ezek felületterületi, térfogat, szögméretek számításait végezte. Neve része: HÁGORÁ, HÁGÓRA, ez síkból kiemelkedő, HÁGÓRA menő kúp, gúla alakzatokkal kapcsolatos, amelyeknek számításaival is foglalkozott. Tételét már előtte ismerték Özönvíz előtt a PITire hegyezett, mAGAs HÁGÓRA emelt gúlák, piramisok építői, s a nulla fogalmát is. Pithagorász neve magyar nyelvelemekből áll, mint minden ismert ógörög név, megnevezés is. Az ógörög nyelv a teremtés nyelvének negédesen eszezett változataként különült el. Nevének befejező ORÁSZ hangcsoportja, szenvedélyes beszéddel is kapcsolatos. Istenészettel is foglalkozott, megszállt szektavezérnek is tartották. Azonos értelmű a bogARÁSZ szóban is. Amint ArchiMÉDesz, nevében a MEDence jelenik meg, addig a PitHAGORÁSZ nevében az elHEGyesedó, HÁGÓRA haladó vonalakat bogARÁSZó, homokba rajzoló kotORÁSZó jellemző. Ha megfordítjuk a nevét a lágyító H hang nélkül: PITAGORÁSZ – SZÁROGATIP – mutatja, agyagtáblákra készített rajzot, TIPet, TOPot, és SZÁROGAT ÉPP. Vallásalapítóként SZIGORÚ TÍPus volt.
PiTaGoRaSZ – SZiGoRú TiP – SZáRoGaT éPP
hangváz: P-T-G-R-SZ – SZ-G-R-T-P – SZ-R-G-T-P

Amint Archimédesz, úgy Pithagorász sem volt első felfedező. ők csak újból felismerői voltak az általuk kutatott jelenségeknek. Az Özönvíz előtt készült építmények bizonyítják, hogy ismert volt a később Pithagorászról elnevezett tétel, s az összes szögfüggvény jelenség is. Tudtak a bolygók gömbölyűségéről, sőt, a Π, pi-nek nevezett kulcsszámról: 3,14 is. A nyelv szavai igazolják, ismert volt a bemerítéses méretvétel. Tehát nem elsők, csak újra felfedezők.

 

SZÓKRATÉSZÓkori görög filozófus. SZÓKRATÉSZ ógörög neve az SZ.K – K.SZ gyökre épül: SZóK – KoSZ. A bölcselő az előzőleg elhangzott SZÓKhoz mindig hozzáTESZ, SZÓKRA TESZ. Ezzel tisztázza a nem eléggé világos, kiismerhetetlen homályt, KOSZmát, KOSZt (káosz). SZÓKRA TESZ SZÓt. Az OKRA hangcsoport, vita közbeni értelmes OKRA hivatkozás. Ősnyelven az agy: IKRA. Ama szerv, amellyel OKokat keresünk, megvilágítjuk. OKos ember IKRÁját, agyát használva OKRA OKkal válaszol, tehát SZÓKRA szókat TESZ. Tőle el is várják, hogy hozzáTÉSZen. Tehát a maga korában e bölcs férfi SZÓKRA TÉSZen vala más SZÓKat: SZÓKRA TESZ. A KR páros K.R – R.K gyök: KöR – RaK, egy tárgyKÖRben kiRAKott, hozzáRAKott érvek. Végül a néptudatba e néven került be: SZÓKRATÉSZ. Ez azt is igazolja, hogy SZÓKRATÉSZ idejében, aki Kr. e. 469 – 399 közt élt, még az ősnyelv eszező ógörög változatát használta névadásokban az ógörögök athéni törzse. Másik bizonyíték, hogy neve a mi mai magyarázó nyelvünkön érthető, elemezhető beszédes szó!

SZÓKRATÉSZ nem születéskor adatott név, ez tevékenységének jellemzői nyomán az őt körülvevőktől, kapta, örökölte.  SZÓKRÁTÉSZ – SZÉTÁRKÓSZ teljes átfordítás nyomán, hangzó átcsoportosítással a SZÓTÁRKÉSZ kifejezést kapjuk. Elhihetjük, hogy a bölcselő SZÓKRÁTÉSZ mindig SZÓTÁR KÉSZ állapotban volt, ha valaki kérdezte, magyarázott, osztályozott, SZÉT ÁRKOSZta, szétárkozta, elhatárolta, elkülönítette egymástól a különböző fogalmakat.

SZóKRáTéSZ – SZóTáRKéSZ – SZéTáRKoSZ
hangváz: SZ-K-R-T-SZ – SZ-T-R-K-SZ – SZ-T-R-K-SZ

 

ARCHIMÉDÉSZÓkori természettudós. A név, jellemzőket tömörít. ARCHE görög szóról – Kiss Sándor [1] szerint a szó jelentése kezdet, eredet, uralom, hatalom. Balázs Károly [2] az eredet és kezdet, mint jelentés mellett a következők: „A szó további jelentései: egy ország első embere, legfőbb méltósága: uralkodó, (…) fő, főség”. Varga Zsigmond [3] szerint pedig “az ‘elsőség’ másik oldalaként: uralkodás, uralom, hatalom jelentésében. ARCHIMÉDÉSZ főúri családból származott. Az AR – RA ősgyök kihegyesedő, magasodó csúcs, amelyRE feljutni ERőfeszítés szükséges. RK hangcsoport – ARKI – kifejezhet gondolkodást, megfigyelést a fÜRKÉsz, tevékenységet a bARKÁcsol szóban. Állapotot a nyIRKAs, megvilágosodást a pIRKAd szóban. ARCHIMÉDÉSZ görög volt, s ez időben az ógörög nyelv még az ősnyelv eszező tájnyelve. E nevet a körülötte élők adták neki a fő viselkedési jellemzői szerint. Állandóan a medencék körül, vizek mellett töltötte idejét. Az ARCHE, ARCHI előtag az ő nevében oly jelentésű is, mint akit URAL egy gondolat, egy eszme, rögeszme, mintegy URalKOdik, ÚRKOdik, ŐRKÖdik fölötte, és mindent annak rendel alá. Az M.D – D.M gyök: MeD – DeM, a MEDence, DEMizson NEDvtartó EDények. ArchiMÉDész állandóan a MEDencék környékén járt-kelt. Mondhatnánk rá: MEDencék URa. Lehet az IM – enyÉM, enyIM, hisz ő volt a szülők ÉDESZ fia, enyIMÉDÉSZ. Az –ÉDÉSZ, -IDISZ, –IDESZ hangcsoport a gyerek származását is jelentette, mint a magyar –fi, az angol son, a szláv -ics.

ARKHIMÉDÉSZ – SZÉDÉMIHKRA átfordítás: SZEDEM IKRA, a MEDencék halai ívásakor IKRA SZEDEM is. Hangzás szerint:

ARKiMéDéSZ – SZeDeM iKRa hangváz: R-K-M-D-SZ – SZ-D-M-K-R.

A környezetében élők a fő alapjellemzője szerint adtak nevet neki. A több jelentést figyelembe véve, az ArchimédÉSZ név szóvégi ÉSZ ősgyöke lehet épp olyan jelentésű is, mint a méhÉSZ, kertÉSZ, vegyÉSZ stb. szavakban. Így ragadt rá az ARCHIMÉDÉSZ név, akár Szókrátészre, az értelmező, bölcselkedő jellemzője miatt, Pithagorászra a rá jellemzők okán. ARKHIMÉDÉSZ csak újra felfedezte azokat a jelenségeket, tételeket alkotott, amelyek már az Özönvíz előtt ismertek az ősnyelvet beszélők, különben nem lennének a nyelvben az ismeret alapú, méret vonatkozású: mérték, érték, merít stb. szavak. Eközben elmélkedett a vízbe mártott test tömege szerinti vízkiszorító jellemzőiről. A környezetében élők a fő alapjellemzője szerint adtak nevet neki. A nyelv nem téved a megnevezések kialakításánál, rögzítésénél! Mindhárom tudós az ősnyelv akkor még létező eszező ógörög tájnyelvét beszélte. Nevük is ezen alakult ki fő jellemzőik nyomán!

 

ARTEMISZSZIMETRA teljes átfordításból kitetszik, hogy volt SZIMETRÁja, Apollón, akivel ikerként születtek, de nevéből kiérthető ÁRTALMAS, ÁRTAMOSZ szerepe is. SZIMATRA ítélt, mindenkit SZEMÉTRE vetett, vettetett, megölt, megöletett, aki ő vagy nimfái szüzességére tört. Állatvédő és gyilkoló volt. Egy személyben volt ÁRTÓ és ÁRTÓ ellenes.

ARTeMiSZ – áRTaMoSZ – SZiMaTRa hangváz: R-T-M-SZ – R-T-M-SZ – SZ-M-T-R

ARTeMiSZ – SZiMeTRa – SZeMéTRe hangváz: R-T-M-SZ – SZ-M-T-R – SZ-M-T-R

 

HERMÉSZ a HÍRek MESSZe vivője.
HeRMéSZ – HíR MeSZe hangváz: H-R-M-SZ – H-R-M-SZ

 

HÁDÉSZ – SZÉDAH, a sírgödör SZÁDAH, amelybe idővel bele SZÉDÜH mindenki.
HáDéSZ – SZáDaH – SZéDüH hangváz: H-D-SZ – SZ-D-H – SZ-D-H

 

DÉMÉTÉR – RÉTEMED, a TERMŐD képzeletbeli istennője.
DéMéTéR – TeRMőD hangváz: D-M-T-R – T-R-M-D.

 

FILOMÉLA, görög mitológiai női név, jelentése dalos kedvű, énekével gyönyörködtető, írják a szakértők, és hogy innen a magyar FÜLEMÜLE szó. Azonban a FÜLEMÜLE szó minden ízében magyar. A FÜLEM MÜLÉje, olyan e rigmus MELÓdiája, mint a szívet MÁLLAsztó, hULLÁMos dALLAM, amelyek sodra fellazítja a MÓLÓt.

A FÜLEMÜLE a FELEMELŐen szép rigmusai nyomán már az Édenben nevet kapott. 2000 évig egynyelvűség volt! FILOMÉLA, a FÜLEMÜLE módosulata.
FiLoMéLa – FüLeMüLe – FeLeMeLő hangváz: F-L-M-L – F-L-M-L – F-L-M-L 

Lehet elemezni SZOFOKLÉSZ, SZISZIFUSZ, BAZILIDESZ, SZTEFANOSZ, ALEXANDROSZ és a többi ógörög neveket. A jelentős ókori személyiségeknek a fő jellemzőik okán, a köznéptől kiérdemelt neve maradt az utókorra. Az ógörög, óhéber nevek tartalmát csak a ma is élő ősnyelven, magyarul lehet megfejteni.

 

Dióhéjban a latin nyelvről

A latin nyelv az alföldön, laton, latin lakó etruszkok és a már megrontott görög nyelv keveréke.

Megjegyzendő, hogy az ősnyelvből kialakuló latin nyelvben is rengeteg név van, amelynek ősnyelvi eredete kimutatható. Elsősorban isteneik nevei, de sok más személynév is.  Egyik például LUCULLUS neve.

„A LUCULLUS lakomáiról terjesztett hírek a Kr. e. 60–50-es években hozták izgalomba Róma városának előkelő társaságát. Különleges ízeket elemeztek, színpompás környezetről meséltek, újszerű étkezési szokásokról számoltak be a pazarlásáról híres házigazda vendégei. Lucius Licinius LUCULLUS (Kr. e. 117–57/56) ősi előkelő családból származó, híres politikus és hadvezér volt, aki legyőzte Mithridatész pontuszi és Tigranész arméniai uralkodót. Irigyei és politikai ellenfelei azonban bevádolták, ezért visszahívták Rómába. Sokat nem bánkódhatott, hiszen ragyogóan élt a keleten zsákmányolt kincsekből.
A hadjáratok fő célja mindig a rablás volt!
Görög bibliotékájának és műtárgygyűjteményének páratlan értéke volt. Nevét mégsem e kulturális értékek vagy az európai területen általa meghonosított növények (cseresznye és őszibarack) és állatfajták (házinyúl) örökítették át az utókorra, hanem azok a híressé vált LAKOMÁK…”  Kiem. K.S.

Az ősnyelven a LAKOMA lehetett LAKOLA, LAKOLÓ az m > l hangváltás gyakori jelenség. A LAKOMA kedvelőt nevezhették LAKOLÓnak, LAKOLÓSnak, LAKOLLÓSnak, hiszen akinek megfizetnek valamiért, az is megLAKOL, azaz jólLAKTATják, LAKOLtatják tettei által előidézett következménnyel.

A LUCULLUS családnév, valószínűleg lehetett ragadványnév, hiszen köztudott, minden családnév ragadványnév volt előbb, abból alakult ki. Gazdag, jómódú elődei is kedvelhették a LAKOMÁt, LAKOLLÓt, s így erről lettek ismertek, s e jelző maradt meg névként: LAKOLLÓS. Később a latin nyelv hangzásrendjének kialakulásakor LUCULLUSként rögzült.

LuCuLLuS – LaKoLLóS hangváz: L-C-L-S – L-K-L-S

A sok LAKOLLÁSt végül megSOKALLhatja a szervezet, túltelítettség, SOKALLÁS érzetét, csömört kiváltó is lehet. A másik következmény: sok a KAKÁLÁS utána.

LaKoLLáS – SoKaLLáSKaKáLáS hangváz: L-K-L-S – S-K-L-S – K-K-L-S

Megjegyzendő, hogy azon népek, amelyek alaptermészetüknél fogva durva, utálatos, undorító, elnyumó, gyilkus (elnyomó, gyilkos) életmódot élő hódítók voltak, azoknak nyelvét az alacsony hangzók uralják. Így alakult ki a latin nyelv az U hangzók túltengésével. A nyelv minősíti használóját a valóságban és képletesen is.

LUMBUS = ágyék, amely a LOMBOS BOMLÓS ágyékszőrzet képe nyomán kapott ősnyelvi névből alakult ki és latin nyelven maradt így fenn. Ágyék, nemzés: latin FUTuit szó, TAFotás, taFOTás, finom, selymes bőrű FÁTa, lány, s FET, fiú párzása, becsusszanás, nász, amely székely tájnyelvben még ma is az ősi FÚTos szóval van jelen. UTódot, FIT, FIAT VETő FÁTa = lány nem román szó, hanem általuk az ősnyelvből megörökölt. Nász, FÚTossás, párzás, nemzés tárgykörének minden kifejezése ősnyelvből jutott utódnyelvekbe, és minden ilyen kifejezést csak mai magyar nyelven lehet kielemezni gyökelemző eszközökkel.
LuMBuS – LoMBoS – BoMLóS hangváz: L-M-B-S –L-M-B-S – B-M-L-S

 

A római hitvilág istenségei

A római hitvilág istenségei neveinek értelme, mondandója, jelentése is magyar gyökelemzéssel fejthető meg.

JUPITER: JÓ PÁTER, JÓ ATYA, a név hangváza, hiedelmük szerint lelkük mennyekbe felemelője, RÖPÍTŐJE lehet.

JuPiTeR – Jó PáTeR – RöPíTőJe hangváz: J-P-T-R – J-P-T-R – R-P-T-J

Ugyanakkor a JÓ PÉTER, azaz JÓ SZIKLA név is kiolvasható belőle.

JuPiTeR – Jó PéTeR hangváz: J-P-T-R – J-P-T-R

Talán ez okból lett Szent Péter, Róma védőszentje később, a hatalommal megalkuvó kereszténységben, bár szemernyi valós, igazolható történelmi bizonyíték sincs arról, hogy Péter apostol valaha is járt volna Rómában.

JUNÓ, felesége JÓ NŐ.
JuNó – Jó Nő hangváz: J-N – J-N

MINERVA istenségük nevét az etruszkoktól örökölték meg, bár azt tartják, hogy a görög Athéné római párhuzama. Az etruszkoknál MNRV hangvázzal volt jelen, és a kézművesek védő istene volt. Megfejtése: valószínű MANRÓVÓ. Az etruszkok kitűnő kézművesek voltak. Az ősnyelven MAN = kéz, amely RÓVA dolgozik. Vagyis a KÉZzel, MANnal ROVÓk istene. Ebből módosult a latin nyelvben MINERVA alakra. Ami még érdekes: MINERVA görög megfelelője, Pallas Athéné sosem ment férjhez, magányos maradt. MINERVA név hangváza alapján ÁRVA NŐM szó építhető. Mivel hadi dolgokba is beleszólása volt a hiedelem szerint, így MANEVRA név is találó.

MiNeRVa – MaNRoVó – áRVa NőM – MaNeVRa
hangváz: M-N-R-V – M-N-R-V – R-V-N-M – M-N-V-R

 

MARS, háború istene, aki életeket MAR halálra, MARÓS, és erőltetett menetben, MARSban hajtotta katonáit.
MaRS – MaRóS hangváz: M-R-S – M-R-S, háborús MARakodáS képzeletbeli istensége.

 

VÉNUSZ neve ősi ÉVA, ENÉ és a NÁSZ, SZÉN, azaz tűz, fényesség, NÁSZtól termékeny SZUNa, valamint  SZÜN = kebel, tejjelentés. De nőként SZÍVÉN, SZŰVÉN hordozza gondjait, s ami SZÍVÉN, az a SZAVÁN. Ez is lehet etruszk örökség, hiszen a név valószínűleg élt már az ősiségben ÉVA NÁSZA után becenévként: ÉVANÁSZ –> VÉNUSZ. ÉVA VÉNÁja a mi eredet VONAlunk.

VéNuSZ – ÉVaNáSZa – SZíVéN – SZaVáN
hangváz: V-N-SZ – V-N-SZ – SZ-V-N – SZ-V-N  

E nevekről, megfejtéseikről egész tanulmányt lehet írni.

—————-

/*/ [1] Kiss Sándor: Újszövetségi görög-magyar szómagyarázat, Ref. Zsinati Iroda Sajtóosztálya, Bp. 1990. p. XII.

[2] Balázs Károly: Újszövetségi szómutató szótár, Logos, Bp. 1998. p. 70.

[3] Varga Zsigmond: Újszövetségi görög-magyar szótár, Kálvin, Bp. 1996. p. 110.

 

 

—-

 

AZ ÓMAGYAR ŐSNYELV KIFEJEZŐ EREJE

 

A teremtés nyelve legőszintébb, legtisztább, legkifejezőbb nyelv, minden szava képszerű valót ír le, jelenít meg. A teremtés nyelve nem álságosan, pirulósan szégyenlős, hanem pőrén, tisztán természetesen fogalmaz. A mai élő utód, a magyar nyelv minden szava kendőzés nélkül legtermészetesebb, apró mozzanatokig kép, hang, íz, illat, érzet megjelenítő. Minden szava felbontható, szóelemei szinte tapinthatóan mutatják be az életben történő eseményeket, valós képekben, árnyaltan, színezve. Nézzük, mire képes az a nyelv, amelyről azt merészeljük kijelenteni, hogy a teremtés mai napig élő ősnyelve, és annak minden jellemzőjét, minden jellegzetességét birtokolja?

Az a nyelv, amelyről Bernard Shaw drámaíró nyilatkozta: „[…] ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lehetett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az ér­zelmek titkos rezdüléseit.”

 

A teremtés ősnyelvének kifejező ereje

Az embert kezdetektől mai napig legjobban mindig a NEMek, férfi – nő kapcsolat, szaporodás körüli tárgykör érdekelte. Semmilyen más dolog nem keltette fel oly hatóerővel az emberpár figyelmét már az ősiségben, mint a nemiség, persze – kivételektől eltekintve – az erkölcsi gátlás természetes, s tisztesség észszerű keretei közt. Ezért állítható, hogy a nemiséghez, szaporodáshoz kötődő kifejezések, megnevezések legfinomabb érzelmi rezdüléseket is képesek értelmesen, közérthetően megjeleníteni. E nyelv ősiségben kialakult szavai megmagyarázzák a szavak alkotó hangjaikkal önmagukat, körülírják szerepüket a legapróbb részletekig lemenően?

Akit az alábbi pőre szófejtés zavar, túl nyersnek véli, nyújtson be óvást a világegyetem, az ember és a nyelv Teremtőjénél, kérje tőle számon, miért ilyen szókimondó, a testiséget ily természetesen kifejező nyelvet alkotott. Kizárólag a szóeredet bizonyítása végett írtam le ily pőrén, kendőzetlenül, nem ajánlom társalgás tárgyául!

 

FIGYELEM: alább érett, komoly felnőtteknek való tartalom!

ÁDÁM – ÉVA találkozása

Az egyedi, addig soha nem tapasztalt elragadó látványtól fellelkesülő Ádám feltételezett első mondata a virágok sűrűjéből előbukkanó, vele szembejövő elbűvölően gyönyörű nőhöz, akiben ÖNmaga, az ÉN párját, MÁSát ismerte fel: a t, t. Ezért kiálthatott fel így: Te né vagy! Né vagy te! Né vasz te!

E mondatokban benne van a nő féltucatnyi neve, és elhívatásának lényege tömören: Te nÉ VAgy – ÉVA, AVA. TE NÉ vagy – ENÉh, ANA. Te NÉ VAgy – NÉVA – VÉNA (Vénusz), eredő VÉNÁja, VONAla egy népnek.

Az ősnyelven a lenni ige egyes szám harmadik személyben: VAN alakjának másik változata: VASZ.  E szót még nagyanyám is használta (szül. 1882), mikor este a csirkéket kereste: Hol vasztok, hol vattok? VASZ másik jelentése: VÍZ. A VAT – TAV gyök is VÍZ. VAN Isten VANból, VASZból, VATból teremtette a világot VAN, VASZ, VAT által. A VASZ, VAT, VAN gyökök mindegyike létige.

NÉ VASZ TE! – mondta Ádám, azaz: nő vagy te. A jelenlegi ismeretek szerint NEVASZTA román nyelven = feleség. A szlovák NEVESZTA = menyasszony. Ezek szerint ez nem magyar szó? Nézzük. Minden szó abból a nyelvből ered, amelyben alkotó hangjaival körülírhatók jellemzői. Mely nyelven lehet megtenni? Van-e magyarázat a mai magyar nyelven e szóra? Hordoz-e valamilyen értelmet e szó magyar nyelven, amely a menyasszonyhoz, feleséghez kötődő?

Mi az egyik fő jellemzője a menyasszonynak, leendő feleségnek, a NEVESZTÁnak, NEVASZTÁnak?

A NEVESZTA, NEVASZTA, feleség, áldottan magzatot NÖVESZTŐ. Ő a férfi SZÖVÉTNÖke, világító fénye. NŐ, aki VÉSZTŐl védi magzatát. Teljesen átfordítva: NEVESZTA – NÖVESZTŐ – ŐTSZEVÖN. Az igazi anya, ŐT SZÍVÉN hordja.

NeVaSZTa – NeVeSZTa – NöVeSZTő hangváz: N-V-SZ-T – N-V-SZ-T – N-V-SZ-T

NöVeSZTő – SZöVéTNök – öT SZíVéN – Nő VéSZTől’
hangváz: N-V-SZ-T – SZ-V-T-N-k – T-SZ-V-N – N-V-SZ-T-l

Lehet küszködni a fenti két nyelven is. De akár a világ többi nyelvén is.

Sorolhatók a névadó jellemzők nyomán kapott megnevezések: SZONJA: asSZONYA valakinek, a szerelmet SZONNYAzó nő, aki a kICSi SZONYt, IDESZ MAGzatot, FIt is szüli (Janics, Johnson, Stefanidesz, Mac Artur, Péterfi).

EMESE: EMES, nEMEs terhét EMElő, majd csEMEtéjét EMlőjéből EMEtő, EMA, EMMA, mAMA, ANA, anya, ANNA.

 

Minden név ŐSNYELVEN alakult ki, az első kétezer évben. Az utódnyelveken csak módosult.

Nincs oly nyelv a Földön, amelyen a NEMiség, a NÁSZ körüli – azt megelőző és követő események – csokornyi azonos néhány hangból felépített kulcsszavakban kifejezhetné teljességükben. Erre csak a teremtéskor az emberi génekbe, örökítő sejtekbe beépített eredeti nyelv képes. A MENY, MENYecske, az ASSZONY diNASZtia stb. szavak eredetét, a szerepkör ily bőségesen kibontott magyarázatával vázolni egyetlen nyelv sem képes.

 

LEÁNY – LEGÉNY.

E két szó a magyar nyelvben a nemek illeszkedését is leírja. Ránézésre is észlelhető azonosságuk: LeáNY – LeéNY. A két szó hangvázát egy hang – középre beilleszkedő G: Le-G-ény – változtatja meg. Ám ez megváltoztatja a szó értelmét is. A LEGény oly LEG lény, akire a LEÁNY ébren és álmaiban vár. LEÁNY – LEÉNY, bővítve: leJány – leGény.

Átfordítva: LÁNY – NYÁL (nedv). LEÉNY > LÉNYNYÉL (rúd). LÁNY a legédesebb LÉNY, szereti a csókolózást, NYALakodást és a NYÉL hatását.

LáNY – LéNY – NYáL – NYéL hangváz: L-NY – L-NY – NY-L – NY-L

LEGÉNY egyik fő testi LÉNYEGE, kemény NYELE, amit a LÁNY IGÉNYEL.

LeGéNY – LéNYeG – iGéNYeL – NYeLe hangváz: L-G-NY – L-NY-G – G-NY-L – NY-L

Az érett, virágzó lEÁNY, lIÁNY egy furcsa, vonzó, betöltetlen érzelmi-testi űrt, hEÁNYt, hIÁNYt, golt érez. A női SZÍV szenvedélyes érzelmi SZÍVó (vákuum) hatásban LENG. Mindig vár egy LÉNYre, aki ezt az űrt kiEGÉszíti, hIÁNYérzetét megszünteti, betölti az érzelmi-testi űrt, GOLt, rést. Erre a kiEGÉszítésre csak neki tetsző, arra megfelelő LÉNY, LEGNY, l-EGÉ-ny alkalmas, mivel szemében ő LEG, LEG lÉNY. A LEGÉNY mindig ott NYŰGÖLne a leány mellett, keríti, GÁNYOLja a LEÁNYt. A GÁNYOL nem volt rosszízű kifejezés. A tákol, mókol is igényes munkát leíró: takács, takaros.

LeGéNY – NYűGöL – GáNYoL hangváz: L-G-NY – NY-G-L G-NY-L

A LEÁNY a neki tetsző LEGÉNY udvarló közeledését, simogatását, ölelését, a LEGÉNY a LÁNY ölét IGÉNYLI. A neki nem tetsző, körülötte legyeskedő, NYÜGÖLő LEGÉNYt kiGÚNYOLja.

LeGéNY – iGéNYLi – GúNYoL hangváz: L-G-NY – G-NY-L – G-NY-L

A leJÁNY szó JÁNY változata is él. A JÁNY JÁNYOSan NYÁJAS.

JáNYoS – NYáJaS hangváz: L-NY-S – NY-J-S

A LEGény a lEÁNY érzelmi hIÁNYérzete betöltése mellett testén levő GOL, űr betöltésére is törekszik LÓGó fölösLEGével. A két fél érzelmi-érzéki LEG-LEG állapotra teljesen összehanGOLódik: LÓG –> GOL, LEG –> GÉL (nedv).

LEGÉNY a LEÁNYt nász, nemzés előtt leGÚNYÁLja, GÚNYÁJából kivetkőzteti. Nász után leNYUGOLnak mindketten.

LeGéNY – GúNYáL – NYuGoL hangváz: L-G-NY – G-NY-L – NY-G-L

 

A lEÁNY, örök ÉVA, IGÉnyei szerinti –, őt párként kiEGÉszítő, szÍVÉben élő szÍVÓ űrt, hIÁNYt, GOLt teljesen betöltő – LEGénnyel, lEGÉnnyel NÁSZra lép, és dÍVÁnyon, kerEVEten ÍVÁsban a LEGény LEGével betölti, kiEGÉszíti testén levő GOLt, így beteljesül kÍVÁnsága. Ekkor érzi, hogy ezt a napot érdemes volt kIVÁrni. Ha hűen, hÍVEn egymás mellett maradnak, boldogok egy életen át. A lEGÉny a LEÁNY minden hIÁNYérzetét megszünteti, kiEGÉszíti. A leGÉNY eNYEGes ondóját, leGÉNYes megtermékenyítő nedvét, népi nyelven GENYónak mondták, mondják, ezzel termékenyíti meg a LEÁNYt, ezzel küldi át GÉNjét, GÉNYjét, örökítő sejtjeit – mindkettőjük GYÖNYörérzete és kéjes NYÖGései kíséretében ؘ– a LEÁNY méhébe. E GYÖNYÖR új életet GENERáló (gyönyörű – gen-ereeredő). Az ember nemzése, GENÉZISZe, igézőn, IGENZŐN ZENGŐS, NEGÉZŐS GYÖNYÖRrel, GYÖNYÖrérZEttel indul. A GENÉZISZ – SZIZÉNEG átfordítás mutatja, hogy a nemzés, új élet teremtése, a GENÉZISZ, SZŰZÉNEK, zöngés élvezete nyomán keletkezik.

GeNéZiS – ZeNGőS – iGeNZőS – NeGéZőS – SZűZéNeK
hangváz: G-N-Z-S – Z-N-G-S – G-N-Z-S – N-G-Z-S – SZ-Z-N-K

Az eredeti isteni terv szerint a szülés GYÖNYÖRérzettel történne. A bűnbeesés következménye, teremtői döntés: „Fájdalommal szülsz magzatokat!…” – hangzott el. Ám van ma is eset, amikor a nő GYÖNYÖRként éli meg a szülést.

Tehát a megnevezések a fogalomkör gyökkészletéhez tartozók, és kezdetben nem volt ocsmány jelentésük. A teremtés nyelve célszerűen és észszerűen használja hangjait, hogy pontos, közérthető, és árnyalt legyen a kifejezés.

A lnyban, lnyban, örök ben, ÉVÁban oly hatalmas a telítésre vágyó a testi-érzelmi- érzéki űr, GOL, hny, hny, hogy egy egész életen át kellemes, ellenállhatatlan Örnyszerű szÍVÓ, ÍVÁsra VOnzó erőteljes hatást gyakorol – számára mindenséget jelentő – férfi, LEGény IrÁnyába. E hatásnak, a LEGekre képes férfi, nem tud ellenállni, ellensúlyozni sem tudja, csak mérsékli az illendőség határain belül. A fölös-LEG –> GOL, üres ellenpont VOnzásban ellenállhatatlanul sodródik az örök ÉVA ÍVÁsra szÍVÓ, VOnzó ÖLÉbe, mindig közELÉben lenne. A jelenség minél hűebb érzékeltetésére a nyelv az EÁ, IÁ kötött magánhangzó-párosokat használja: lny, lny. Ugyanígy magánhangzó-párossal szemlélteti a megtermékenyülés hnyát, hnyát a menstrl szóban. A nyelvben nincsenek véletlenek.

 

A fekvőhelyek – megnevezései a páros kapcsolatok különböző változatait idézik:

SZÓFAból való pad, a SZÓ, együttlét közbeni SZAFtos beszéd, majd a FESZes nemi cselekmény helye.

ÁGYAK, ÁLGYAK – kezdetben GYÉKényből készült KAGYszerű fekhelyek, a GYAKás KEGYe betelésének helyei.

NYOSZOLYA – a NÁSZ, szüzességtől megNYOSZtás, nemi SZONY betöltésének, kis SZONYok születésének helye.

KEREVET – nemi mEREVEdés, KEVEREdés, mag beVETésének, elVETésének és a magzat kiVETésének fekhelye.

KANAPÉ – amely puha kenderrostból, ősnyelven: KANAPból készült APÁNAK, PINÁNAK.

FOTELTAFOTás, selymes FOTÁval beTELés, és a FET vagy FÁTA megszülésének helye.

DÍVÁNY – az éDes, éDI ÍVÁs, az egymást kéjjel, VIDám éDI VÁNYolás, s NYÁVID pihenés helye.

A lEÁNYból a lEGÉny csinál ASSZONYt. A lEÁNYért LEGekre képes lEGÉny a házasságban kiEGÉszíti a LEÁNY testi-érzelmi-érzéki űr, GOL, hIÁNY érzetét a LEGgel, LÓGóval. Ezzel a LEÁNY, örök ÉVA, a dÍVÁnyon, kerEVEten NEMileg megNYOMva MONY által, szüzességétől NYOSZolyán megNYOSZtva, FASZ által megFOSZtva, átMENYEn a NÁSZon, a LEGkellemesebb becsusSZANás, ÍVÁs SZENvedélyes, NESZült mámorának ASZ (f-, b-) élMÉNYÉn, és MENYEcske lesz (menye – enyém). A szűzLÁNY ösztönösen fél ettől a pillanattól, ezért kedvesen NOSZOgatni kell NYOSZOlyai NÁSZra, gyöngéd, kedveskedő szerelmes simogatással kell felkészíteni erre az életfontosságú eseményre.

 

Asszon, asszony, nász, szül, szün

A lány átéli NYOSZOLYÁn a szüzességtől megNYOSZtó élvezet ÁSZát, átmegy a nÁSZON, kell (b)ASSZON, (f)ASZON érik, ASZik, NÁSZON át válik ASSZONvá, ASSZONYvá, ASSZON, ASSZONYnyá. Ettől kezdve ismétlődő ASSZONYi örömök közt él. A lÁNYból úgy lesz érett, ASZ lÁNY, vagyis ASSZONY, ha a férfi nemileg hASZ(o)Nálja, s így ASSZON, érjen nővé. A LE-ÁNY, LENge leÁNY, ANYÁvá érik, ASZIk, ASZ ÁNY lesz. E szavak az átélt valóság élményeit rögzítik. Innen az ASSZON, ASSZONY szó. NYOSZOLYAASSZONY: NYOSZOLYÁn – ASZONYOLY! A szorgalmas, tisztességes, hűséges ASSZON, ASSZONY az igazi férfi számára, életre szólóan legnagyobb hASZON.

aSSZoNNá – NáSZoN hangváz: SZ-N-N – N-SZ-N

 NYoSZoLYa – aSSZoNYoLJ hangváz: NY-SZ-LY – SZ-NY-LJ

Az L, SZ, N hangok kifejezésbeli szerepe: az N.SZ – SZ.N gyök: NÁSZ – SZüN, valamint az SZ.L – L.SZ gyök: SZüL – LeSZ, LéSZeN. A férfi és nő SZÜNtelen kívánják egymás közelségét. Ennek következménye LESZ, hogy NÁSZra SZÁNják magukat. Komoly SZÁNdékká LESZ a NÁSZ, nem csak szösSZENet, életre SZÓLó, mert SZÜLés a következmény!

A tényleges NÁSZ, érzelmileg túltelített két szerelmes SZENvedélyes testi egyesülése házasságban NYOSZolyán. Itt válik testileg asSZONY-nyá a lány. E gerjedelem, más szóval NESZülés. Nemi felNESZülésből, felneSZÜLésből LÉSZen, léSZEN NÁSZ. A NÁSZra izgatottan kéSZÜLnek. NÁSZban izgalmi csúcsra NESZülve egymásnak feSZÜLnek. NÁSZ alatt csak a NYOSZolyán ide-oda csusSZANás halk NESZezése hallik, a NÁSZ alatti becsusSZANás is NESZtelen.

E neSZÜLésnek következménye LESZ: a női test a fogamzásra kéSZÜL, fogamzás után egyre inkább feSZÜL, magzata kijönni kéSZÜL, majd eléri a legfeSZÜLtebb NESZülő, neSZÜLő testi állapotot, megSZÜLi életre SZÁNt magzatát.

Ez a diNASZtia építésének kezdete. A SZÜLéssel megSZŰNik a női test NESZülő feSZÜLtsége, a családban a feSZÜLt, NESZülés, neSZÜLés hangulata, többen LESZünk, leSZÜNk. Az anya SZÜNjéből azaz melléből táplálja kicsinyét.

Ez eseményösszességnek neve lehetett az ősiségben, az egynyelvűség idején: NÁSZ CSINY, NŐ SZÁNAT, NŐ TEVET. Bizonyíték, hogy az utódnyelvek e szóalakokat vitték tovább: NASCIere, NAISSANce vagy NATIVITatis.

A SZON, SZEN gyök jelentette az asSZON NÁSZ nyomán született fiát is: NÁSZ – SZON. E nyelvi jelenség angolszász, észak-germán nyelvekben él. Például: ErikSON = Erik FIA. JohnSON = John FIA, JackSON = Jack FIA. Vagyis SZONja, szülői SZÜN – kebel szeretetének SZOMja, MOSolya. Ugyanez más nyelvekben más-más gyökökkel: BEN, MAC, (mek = kicsi), -VILI, -FILI (fi), -IDÉSZ, -IDISZ (édes), -KISZ (kis), -ICS (öcs, kicsi) stb. Mindannyi ősnyelvi eredetű.

 

KÉFA, KÉFÁS férfinév volt az ősiségben. A közösülést leíró KEFÉL szó valóságot megjelenítő. KEFÉLni FAKEmény rfi KEll. A KEFÉL – LEFEK fordítás mutatja, a KEFÉLést LEFEKvés előzi meg.  A közösülés, KEFélés FEKvő helyzetben történik. Ez az odaadás legKIFEjezőbb testhelyzete: LeFeKVe – KeFéLVe hangváz: L-F-K-V – K-F-L-V.

A KÉFA szó sziklát is jelentett: KŐFAL. KEFÉlni csak sziklaszerűen kemény hímtaggal lehet és érdemes. Ezért lehetett férfinév az ősiségben: KÉFÁS. FÁS a SÁFba, a SZÉP SZÉFbe, nőbe küld magot. Ezt igazolja az utódnyelvi FECundatio, FEKundáció = megtermékenyülés jelentésű szó, amely ebből kiinduló.

 

FESZ van, innaPINAp, Éva, ívás

FOSZT – NYOSZT hasonló jelentésűek. NYOSZolyán NYOSZtja, FOSZtja meg szüzességétől a LEÁNYt a LEGÉNY. A szüzességtől megFOSZTáskor kemény férfiasságot IGÉNYEL a LEÁNY a LEGÉNYtől. Erre a NÁSZban, a becsusSZANáskor NYOSZolyán kerül sor. A FOSZtás szóban az eszköz neve, a férfi FESZes szerve, a FASZ. Az örök ÉVA ÍVÁsa, amelyet ettől kezdve FESZt kÍVÁn. Az ÍVÁs FESZtevő, azaz ünnepnapi, innaPINApi élmény. ÍVÁst csak akkor mÍVElik, ha van mIVEl, kIVEl. Az utódnyelvi FESZTIV (festiv) szó az első NÁSZ ünnepi FASZtevő, innaPINApi eseményétől eredő szó módosulata. FESZTIVÁL és INNAPINAP, JUBILÁL, BULÁL az emberpár összeBUJÓ egyesülése utáni első év szavai közt alakulhattak ki. Utódok nemzésére parancsot is kaptak, ekkor csak ketten voltak, senki nem zavarta, így FESZT ÍVÁSon, BUJtatáson járhatott eszük, és minden nap INNAPINAP innap, ünnep, fesztivál volt számukra. FESZTIVÁLon FESZT felfelé ÍVEL a kedv.  Ha ÉVA vágya felÍVEl, FESZT ÍVÁL vala.

FaSZ – FoSZT – FeSZT hangváz: F-SZ – F-SZ-T – F-SZ-T

FaSZTeVő – FeSZTiV – FeSZTiVa hangváz: F-SZ-T-V – F-SZ-T-V – F-SZ-T-V

FOTel, dÍVÁny, kerEVEt, ÉVA birodalma, az IVAri ÍVÁs, FOTa, kÍVÁnt helye. A KEREVETen mEREVEdik LEGre a vőLEGény szerve, s KEVEREDnek össze selymesen, taFOTÁsan finom nemi FOTÁban, FOTElen. KEREVETen nemzenek utódokat, új VÉREKET, testVÉREKET a házaspár. KerEVEten, kereVETen VETél, életre szülve, selymes, taFOTás bőrű, elEVEn kis FET magzatát, aki vagy FET, fiú vagy FÁTa, lány:

KeReVeT – VéReKeT hangváz: K-R-V-T – V-R-K-T

FoTa – TaFoTa – FáTa – FeT hangváz: F-T – T-F-T – F-T – F-T

Az örök ÉVA jó értelemben vett dÉVAjsága, VAJsága JAVaDra van. A kifinomult nőiség olyan finom, akár a VAJ, amely a tej legJAVa. A dÉVAj szóban ott az örök nő – ÉVABUJa, KÉJes, BÚJós, BÚJtatni vágyó JátéKossága, a sok érzelmi-testi , amelyet a férfi átélhet vele egy életen át. Minden teremtésbeli adottsága megvan, hogy a szerelmes férfit a boldogság legmagasabb fokára röpítse. A szerelmes örök ÉVA VIDám DÉVAJ DÍVAként van jelen a férfi képzeletében. A DÉVAJság, jó értelemben vehető DUVAJság. Eredménye: megtermékenyülés, majd VAJÚDás.

DéVaJ – DuVaJ – JaVaD – VaJúD hangváz: D-V-J – D-V-J – J-V-D – V-J-D

A Rubik kocka jelenség hangátrendezéssel átalakítja a szószerkezetet, amely csak az eredeti – tudatosan alkotott, teremtett – nyelv sajátja. A DÉVAJ szó hangjaiból alkotható további szavak minden eleme magyar kifejezés. A D és J hangok értelemhordozó szerepe a DaJka DaJnál szavakban. DAJNÁL = énekel. Bővebben a címszavaknál.

 

Férjfiú, férfi, férj, mony, meny, menyecske

FIÚból LEÁNY csinál FÉRJFIÚt. A FIÚ alkatilag FURakodó, FURkászó, FUKászó természetű, igyekszik beFÉRni a LEÁNY szÍVÉbe, kegyeibe. Körüludvarolja, HÍMez-HÁMoz, rÍMet (összhangot) keres, érzelmi-érzéki-testi sIMulásban leHÁMozza burkát, testének hIÁNYos részébe a HÁMja, bőre alá is beFÉRni akaró. A házasság megkötése után ennek semmi akadálya nem lehet: FÉRJ be FIÚ! Így lesz a FIÚból FÉRJ-FIÚ, FÉRJFIÚ, FÉRFI. A fiatal FÉRJ nemileg folytonosan ERJedő, gERJedő állapotban van. Állandó vágya, hogy beFÉRJen asszonya szÍVÉbe, testébe. Az aSSZONY epedve SZONNYAzza (szomjazza) gERJEdő fÉRJE szERElmét, FÉRFIÚi EREJét, aki alig vÁRJA, hogy hazaÉRJEn, őt SZONNYAzó aSZONYÁhoz ÉRJEn, s belefÉRJEn. A szerelmes ASSZONY titkos óhaja: ne FÉRJ FIÚ bőrödben, FÉRJ belém, légy FÉRFIÚ! Innen a SZONJA név is. A SZON másik jelentése: FI, SARJ. Egymást SZONNYazó vágyból ADATott UTÓD a kis SZONY.

aSSZoNY – SZoNYa – NYoSZT – NYoSZoLYa
hangváz: SZ-NY – SZ-NY – NY-SZ-T – NY-SZ-LY

A férfi MONYától a lány MENNYei örömöket él át. MENNYei parancs volt a szaporodás. MONYtól MENYecskévé lesz a lány, megNYOMván őt, MONNYal megFOSZtván szüzességétől, MONY beNYOMásával, becsusSZANásával. Ezek a NÁSZösszességhez tartozó gyökszavak. A MENYecske, ASSZONY SZÜLi, NYOMja a világra a kis MONYt, öklöMNYi kis újszülöttet, a kis SZONYt. Párhuzam: bottal, MONNYal NYOM lyukat talajba, s mint fészekbe helyez magot. Aki BASZIK, SZIKBA, féSZEKBE rejt magot.

BaSZiK – SZiKBa – SZeKBe hangváz: B-SZ-K – SZ-K-B – f-SZ-K-B

Bélbe, lukba NYOMott, BASZott apró hús: kolBÁSZ. A kolBÁSZ szó igazolja, a BASZ, BÁSZ gyök értelme NYOMás, de azt is, hogy kezdetben ez nem lehetett ocsmány, aljas, szégyellendő kifejezés. A kezdetek idején semmilyen szó nem született ocsmány indíttatásból. Természetes cselekményt leíró szó volt, különben nem került volna bele egy közkedvelt hentes termék nevébe. A legmélyebb zenei hang neve is BASSZus. A BASZ gyök nem ótörök! A hivatalos nyelvészet mindig más szénájában keresi a tűt. Az első NYOMBASZ testi élmény után kb. 3 ezer évvel későbbi az ótörök nyelv. A kolBÁSZ is korábbi, mint ők. NYOM – BASZ azonos értelmű ómagyar ősnyelvi gyökszavak.

 

Szombat, sábesz

SZOMBAT munkaszünetre már Ádám idejében volt utasítás. SZOM = üres, roBOTolástól mentes nap. Ezt Isten dicséretére, akaratának cselekvésére áldozták. A szaporodás is teremtői parancs volt: „Töltsétek be a Földet!”. Erre is használták e napot, hisz a nappalt kéj éje követte. SZOMBAT – BATSZOM Rubik-kockás átforgatás: a BOT SZOMja. A nemi BOT ekkor oltotta SZOMját. SÁBESZ = ünnep, nem héber, hanem eredeti ősnyelvi szó. Átforgatási lehetőség: SÁBESZ – BASZÁS – SZABÁS, az élet átSZABÁSa nemzés, utódok által. A teljesen üres Föld betöltésre ösztönzött.

A BASZÁS szó a férfi-nő testének összefONÓDását, a szerelem fONDOrlatainak (ondó) szaporodás szempontjából kedvező állapotát, a közösülést jelentette, a leghatalmasabb testi élvezetet, legmagasztosabb testi SÁBESZt ünnepet.

BaSZáS – SZaBáS – SáBeSZ hangváz: B-SZ-S – SZ-B-S – S-B-SZ

A roBOTolástól mentes napok neve, már a történelem hajnalán, az első emberpár idejétől nemcsak SÁBESZ, hanem INNAP azaz ÜNNEP, FESZTIVÁL is. A női nemi szerv neve: PINA, amely az INNAP szó átforgatott alakja. Ez több jelentést hordozó megnevezés. A PI gyök egyik jelentése: víz. A NA gyöké szintén víz. A PINA NAPI élvezet forrása a házaséletnek, de nem akármilyen, hanem innaPINApi, ünnePINApi élvezet.

iNNaP – PiNa – NaPi hangváz: N-P – P-N – N-P

A Teremtés könyve azt írja, hogy minden VÍZből és VÍZ által állt elő. A női nemi szerv neve négy hangból áll, ebből a két vázhang: P.N – N.P gyök: PiN – NéP. A PI gyök jelentése: VÍZ, jelen van folyók neveiben: PIavé, , IPOly, POszáda, PIna (fehérorosz folyó) stb. A NA gyök szintén folyók neveiben: DuNA, MajNA, SzajNA, RajNA. Tehát mindkét gyök vízjelentésű, amint a férfié is. A PÉNISZ is hasonlóan e gyökkel indul: P.N – N.P gyök: PéN – NéP.

N.SZ – SZ.N gyök: NiSZ SZaN. A házasság kezdő eseménye a NÁSZ. A NÁSZ az ASSZONná, ASSZONNYá válás örömeseménye:

NáSZ – aSSZoN hangváz: N-SZ – SZ-N.

N.SZ – SZ.N gyök: NáSZ – SZaN, a két szerv összecsusSZANása, a kellemes becsusSZANás az igazi NÁSZ. Ebben jelen van, hogy a PÉNISZ kezdeményezi a NÁSZt. Ha csak NYESZlett, NYÁPIC (c > sz) nem áll kéSZEN, FESZesen, nincs NÁSZ. A NÁSZ egyféle SZINapszis, SZINAPszis, ingerület átvitel. A szóban mindkét nemi szerv nevének hangjai jelen vannak. Ettől az ingerület átviteli NÁSZ kapcsolattól termékenyül, NŐSZül a , s mint kagyló az igazgyöngyét, NÖVESZTI méhében édes kis magzatát. Így vekSZik a diNASZtia, később a NÉPek, nemzetek.

 

Töltsétek be a Földet!

A szerelmi összebújást határtalan inaPINApi FASZtevő, ünnepi fesztiv, igazi testi-érzelmi SÁBESZ hangulat jellemzi.

A B.Z – Z.B gyök rokonhangok bokraival, azok családjával együtt a teremtés ALAPjáról, BÁZisáról szól. A BÁZa, BAZ – ZAB gyök alap. Eszezve sem volt ocsmány értelmű szó kezdetben. E tett SZABta meg a házaspár jövőjét: gyermekek, gondozás, nevelés stb. E gyökhöz rokonhangváltással, értelemegyezés és más okok miatt. VASZ – SZAV, FASZ – SZAF, PASZ – SZAP, de H, G, K stb. A BÁZis, alap, családteremtés végett a ZÁBét, (f)OSZlopot, PÓZnát nő kelyhébe helyezi. A két FAN, azaz ágyék TASZító egyesülése, TIKolása, FAN-TASZ-TIK, FANTASZTIKus élvezetet nyújt.

A teremtés nyelvét, annak hangjait Isten alkotta, és hangjaiba, szavaiba rejtve van bölcsességének minden titka. Kezdetben legfontosabb volt a szaporodás. A Föld teljesen üres volt. Az emberi tevékenység fontossága függvényében alakultak ki a számok, neveik, rajzolt alakjaik, a hét napjainak nevei. A szóközi hangcsoportok a gondolati összesség képét kialakítók.

A férfi szerv FESZesen vesz részt az innaPINApi összefonódásban. A férfinek állandóan, FESZT ÍVÁson jár az esze, ezért könnyedén kapható ilyen FESZT ÍVÁsos FESZTIVÁLra. A POZI legyen TIVikenységre alkalmas, POZI-TÍV.  Ha a POZI CIre , CIntalan, CSIntalan játékra áll, jó POZÍCIÓ. Csak a , GÁTNE legyen ily TIVikenységre: NE-GA-TÍV.

Kissé pőre, de ez teremtői elrendezés! E szókimondó nyelv a részleteket is feltárja. A mai végbél őrült, szopós, gender ocsmányságok korában rendkívül fontos kijelentés!

A nő testén – és csak a NŐ testén – létezik egyetlen nyílás a megtermékenyítésre. Ez a NÉPED folyamának eredő forráshelye! NEM szájad, nem végbeled – hanem a PINÁD!

PiNáD – NéPeD hangváz: P-N-D – N-P-D

Amint nemi GÁLÁVAL fogamzik, s VALAGból születik, jön a LEVEGŐre az egész VILÁG népessége.    

GáLáVaL – VaLaG – LeVeGő – ViLáG hangváz: G-L-V-L – V-L-G – L-V-G – V-L-G

NAPI sűrűséggel lehetett, lehet innaPINApi FESZtIVÁl SÁBESZ, mivel ez a szaporodás alapfeltétele.

Tény, egyik szó sem aljas indítékból született kezdetben.

 

Aki nem így ismeri a TEREMTÉS NYELVÉT, a magyar nyelvet, annak van még mit tanulnia. A TEREMTÉS TÉNY, és ennek az egyik legerőteljesebb bizonyítéka a nyelv, a teremtés nyelve, a mai magyar nyelv, amelyet a teljesen zárt székely társadalmi rend őrzött meg az ősiségtől évezredeken át. Csak így maradhatott fenn a nyelv sértetlenül.

Az ÉLETre volt egy másik ősnyelvi szó: VITA (V.T – T.V gyök, vízértelem), amely ma már nincs a magyar nyelvben. ÉLET, VITA, a nemek közti szerelmi VÍVÁssal kezdődik, eredménye az ÍVÁs, amely a szÍVEkben leginkább kÍVÁnt, vágyott kapcsolat a nemek közt. A dÍVÁnyon, kerEVEten ÍVÁs, vagy NÁSZ a NYOSZolyán. Erre nem kell NOSZogatás.

Az örök ÉVA, az ÍVÁs, a NYOSZolya NÁSZának SZENvedélyes NESZülése, felfokozott érzelmi-érzéki lánGOLás és a GOLnak a LEGényi LEGgel betöltése után LÉSZen SZÜLésre alkalmas, kéSZÜLhet rá. ÉVA nEVÉben rejlik: akár ÉVEnként szülhet, s míg ÍVÁsra képessége, készsége el nem AVUl, szÍVE alatt akár ÉVEnként mindig hordhat magzatot. ÉVA tehát EMEs lett, EMEse, aki szÍVE alatt EMEli édES terhét. Ez hamarosan annyira feSZÜL, neSZÜL, hogy SZÜLnie kell. ÍVÁs nyomán szép ÉVI, É-VIrág ÁGZÓ LESZ, kis csEMEtéje SZÜLetik, akit EMlőjéből, SZÜNjéből EMEt. KéSZÜLhet SZÜNtelen gondozására, EMEtésére, nEVElésére, a kÖVEtkező ÉVEket kitöltő soha meg nem SZÜNő anyai örÖMÖkre, mert a belőle kiÍVElő kis ÁGacskákból majd szép szál LEÁNY, LEGÉNY csAVArodik, s a folyamat folytatódik végtelenül.

L.SZ – SZ-L gyök: LeSZ – SZüL meghatározó. Csak a SZÜLés után SZOPtató anya LESZ nemileg PASSZív egy ideig.

PaSZiTA – SZoPTaTó – SZoPaTó hangváz: P-SZ-T – SZ-P-T-T – SZ-P-T

 

Élet, nemzés, szaporodás jelenségei: kifejezések gyökszavak

B.SZ – SZ.B gyök által leírt BASZ –, mint F.SZ – SZ.F: FESZes FASZ, SZAFtos, a testben megélhető legnagyobb, FESZtevő (fesztivál), ünnepi, innaPINApi és legSZEBB élvezetet nyújtó sáBESZ nőnek, férfinek egyaránt.

M.NY – NY.M gyök: MoNY – NYoM. MONYoló, beNYOMó cselekMÉNY, ünnepi élMÉNY, csintalankodó párosodási két test PASZ-szos ilLESZkedése, vele járó, testben átélhető leghatalmasabb MENNYEI élvezet teszi MENNYÉ, MENYecskévé a lányt, és legcsodálatosabb élMÉNYként átSZABja a pár életét. A tárgykör leíró gyöktár a B, C, F, L, N, P, SZ hangokra épül, a hangváltások gazdagítják a változatok képzését. Némelyekről már volt szó.

 

Család, família, mafilia

A CSALÁD, teljes SZÜNt (szív, kebel, érzelem) igénylő odaadó NÁSZ-szal SZAPorodik, LESZ, SZÜLetik a harmadik, aki PASZ-szol a két szülőhöz. Egy SZÉP – előbb PÖSZén BESZélő (p > b) – kis utód, CÖPség  aki élettel telve CAPlat, CAFlat, FICánkol körülöttük, ide-oda PÖCcenve, ugrándozva.

C.F – F.C gyök illeszkedik az SZ.P – P.SZ gyök által is megjelenített értelemhez. A CAF – FIC élet, mozgás: CAFlat, FICánkol. Az élet SZÉP, a PISZe is SZÉP. A PASZita (ősnyelvi szó) SZOPtatás idején segítség az anyának. Ilyenkor a nő nemileg PASZ-szív, PUSZin túl semmi. A CAF, CIF az élet SZÉPsége, amely CEFetül elrontható, ha túlFICánkolunk benne erkölcsi SZABályokra fittyet hányva, elBASZunk, elSZABunk mindent, ami SZÉPen SZABottan, PASZ-szosan indult.

Az érkező harmadik SZÜLetésével a párból FAmília, CSAlád LESZ. A FA gyök teremtőerőt jelent, kemény kötődést, egyenes állást, akár az élő FA. Az emberi társadalom legerősebb érzelmi kötődésű sejtjének két megnevezése: FAmília és CSAlád. A FAmília szókezdő, kemény gyökerű, kemény törzsű FA hasonlatából indul, e FA mellé nőnek a fILIÁk, FÁM fILIÁi, FAMÍLIÁm. A CSALÁD, kapCSOLATi csúcs, az összes CSELÉDet magába foglalja, ez alkotja a CSALÁDFÁt.

A FAMÍLIA másik neve: MAFILIA. A FAMÍLIA, MAFILIA az én FILIÁM, szeretetem tárgya. MAF = apa, FIA = fia. Innen az atyai MAFlás megnevezése.

FaMíLia – MaFiLia – FiLiáM hangváz: F-M-L – M-F-L – F-L-M

CSALÁD a Teremtő által alapított: DALOS, LÍDES, DILIS szeretett CSELÉDeink, IDEÁLIS CSELekvő intézménye. Ezért akarják tönkretenni a szabados-elvűek a CSALÁD intézményét!

CSaLáD – DaLoS – LíDeS – DiLiS – CSeLéD – iDeáLiS
hangváz: CS-L-D – D-L-S – L-D-S – D-L-S – CS-L-D – D-L-S

 

Dőre igények

Manapság egyre több nyelv képviselője ugrik elő azzal az igénnyel, hogy az ő nyelve az eredeti ősnyelv.

Állítani lehet bármit, de bizonyítani is kell. Az ősnyelv címet igénylő bármely nyelv nyelvésze, annak a nyelvnek: LEÁNY, ASSZONY, LEGÉNY, FIÚ, FÉRFI, FÉRFIÚ, FÉRJ jelentésű szavaival adjon magyarázatot azon a nyelven a legfontosabb emberi kapcsolatra, annak a NÁSZig és NÁSZon túlvezető eseménysorozatára, úgy amint azt a fenti szövegben megtettük, bár csak szűkszavúan, de a szótárban bővebben kibontva található.

Ha az utódnyelvek bármelyikén leírható a legbensőségesebb férfi-nő kapcsolat, a szaporodás minden jelensége, a megtermékenyítés, várandóság, magzat világra jötte folyamat, annak minden vetülete, árnyalata, a fenti szerteágazó bőséggel, az érzelmek, érzékek legfinomabb rezdüléséig, akkor pályázhatnak a teremtés nyelve címre.

A fentiekhez hasonlóan leírni, levezetni az emberi nem, teremtői utasítás szerinti szaporodásának, a Föld betöltésére vonatkozó legfontosabb eseménysorozatát, s amelynek szavakba öntésére, teljes leírására csak a teremtés nyelve alkalmas.

E fentiek könnyebb megértéséhez érdemes elolvasni a Függelékben található leírást: a nemi szervekről, a nemiség jelenségeiről szóló magyarázatot, amelyeknek néhány hangból álló megnevezései árnyalt finomsággal írják le azok szerepét az ember, emberpár életében. Lehet küszködni a héber nyelvvel is, hiszen némely vallások dogmái szerint a héber volna a teremtés nyelve. Nos, tessék bebizonyítani legalább annyira bőséges kifejezésözönnel, amint a teremtés ma is élő nyelvén, a magyar nyelven itt fent és a szótárban! A Bibliát kutatók hatalmas tévedése, hogy „héber eredetiben” keresik minden titokra választ, holott a héber nyelv nem első nyelv, nem a teremtés nyelve!

Lehet elővenni az angol, francia, német, olasz, spanyol, orosz, szlovák, cseh, szerb, román s a többi nyelvek megfelelő szavait is. Küzdelmes lesz, de megéri, mivel szembesülnek azzal a rideg ténnyel, hogy nyelvük nem élő nyelv, hanem csak lárvaként beszáradt gyökökből, hangcsoportokból álló, ragokkal, képzőkkel mozgatható, életre kelthető szavak tömörülése. Oly nyelvek, amelyeknek szavait csak az ómagyar ősnyelven, a teremtés ma is élő, magyarázó nyelvén lehet megfejteni.

A Teremtő Isten által alkotott eredeti nyelvet, egyetlen, későbbiekben kialakult, összerázott nyelv sem múlhatja felül szóbőségben, pontosságban, színességében, hangzatos, dallamosságának és az „érzelmek apró rezdülései” kifejezőerejében. Ez vitathatatlan! Ha bármely nyelven a fenti folyamatokat, azok szorosan egymást követő eseményeit, a kulcshangokkal ugyanígy körülírja, megmagyarázza, nos, tán akkor leülhetünk beszélgetni a többi százezer szó kielemzésére, ha annyi alapszavuk van összesen együtt azoknak a nyelveknek! Amikor azoknak a nyelveknek lesz megközelítőleg 10-15.000 szavuk a mozgás, járás, menés, s úgyszintén a beszéd, szólás jelenségének leírására külön-külön – amint a mai magyar nyelvnek van – nos, akkor indulhat a vita arról: mely nyelv a legkifejezőbb.

A ma is élő teremtés nyelve, a magyar nyelv igazolja a teremtés tényét, igazolja: az emberiség egy emberpártól ered, egyetlen alomból, s a világon ma beszélt összes nyelv az általuk beszélt egyetlen ősnyelvből indult.

 

Világegyetemet, embert és nyelvet teremtő!

A Biblia szerint a Teremtő egy hatalmas lény, aki ATYA, tehát férfijelleg, minden körülötte szolgáló fénytestű lény ugyanúgy férfijelleg. Minden igazolja, hogy a hatalmas Teremtő Isten – aki a galaxisok milliárdjait megteremtette – egy jól felépített tervre. Az atomok mind azonos elemekből állnak, és az hogy milyen anyaggá válnak alkotó elemeik számától, azok belső kötődéseitől, pályáitól, forgási sebességétől függ. Alapalkotó elemeik molekulákká összeállva ugyanezt a képletet követik. Aki mindent létrehozott, megvan alkotói hatalma, tudása, képessége.

Az ő jellemzői összessége szerint, saját képére és hasonlatosságára teremtette meg az embert, akire ráruházta a földi teremtmények fölötti hatalmat. Az ember – ha az isteni terv és törvény szerint élne – bölcsen igazságosan kormányozna, akkor nem a jelenlegi állapotban sínylődne! Ha szeretetet gyakorolna nemcsak sajátjai, de minden teremtett élőlény – ember, állat, növény – irányába, béke lenne a Földön.

A TEREMTÉShez MESTERI ISMERET kell, hiszen a világ felépítése bonyolult. A Teremtő nem végez fércmunkát. Az élő testek alapelemei, a sejtek belső felépítése, az emberi sejtekbe beépített, a test működését, egyéni jellemzőket, örökítést vezérlő, szabályozó számítógépprogram, a belső kapcsolatrendszer, a szervek egymás közti élettani kötődése, akadálytalan működése végett, beleértve az átörökítést, a sokszorozó, vég nélküli szaporodást.

TeReMTéS – MeSTeRi – iSMeReT – TeRMéS
hangváz: T-R-M-T-S – M-S-T-R – S-M-R-T – T-R-M-S

Teremteni, főleg életet teremteni, isteni felségjog. Olyant, amely TERMÉSE, magvai nyomán ISMÉTLI (r > l) önmagát:

TeRMéS – iSMéTLő hangváz: T-R-M-S – S-M-T-L.

Ő hozta létre az ember által is beszélhető nyelvet olyan belső szerkezeti összhangban, mint az élő test alkotóelemei közti eszményi működési kiegyensúlyozottság, tökéletes harmónia. Azonos hanganyag vázfelépítéssel képes körülírni lény, tárgy, cselekmény, jelenség összes fő jellemzőit, amint a fentiekben, alábbiakban, az egész szótárban, de mindennapi életünkben is kimutatott és kimutatható.

Az ember szaporodása –, mivel értelmes gondolkodó, isteni jellemzőkkel bíró lény – tudatos, elmei vezérlésű. Az állati szaporodás ösztönirányítású. A növényi önműködőre állított.

Az ÉRTELMES, INTELLIGENS, azaz: INTELemre IGENnel felelő embernél, nem az ÖSZTÖN NESZTI, szüli a tetteket, hanem a létező ÖSZTÖNt ellenőrző ÉSZ vezérli a TÉNYek megvalósítását. Az ilyen ember számára a legfontosabb feladatok egyike volt a Föld betöltése értelmes, igazságos utódokkal. Tehát az ember részt vehet a teremtés folytatásában. E feladat véghezvitelét nem robotnehézségű munkával kell végeznie, hanem testben megélhető legnagyobb gyönyörérzettel. Az emberi szaporítás, a továbbteremtés fogalomkörének összes jelenségei leírhatók néhány vázhangot felhasználva:

öSZTöN – NeSZTő – éSZ TéNY hangváz: SZ-T-N – N-SZ-T – SZ-T-NY.

A Teremtő Istennek tulajdonneve van. Természetes, hogy nevét a teremtés nyelvén adta. Fontos, hogy a névben összegzett személyes fő jellemzői, teremtményei előtt világosak, érthetőek legyenek. Ezért nem lehet, holmi elvont misztikus, homályos jelentést takaró műnév. Jézus Krisztus és az egyiptomi bölcs Hermész Triszmegisztos szerint, csak az Atya egyedül. Balkányi Szabó Lajos: Magyar ősmesék szerint: JAV. Az emberiség JAHVÁra van, szerető HAjlama VAN. Ő teremtett mindent, ami VAN. Mózesnek úgy mutatkozik be: Mondd nekik, a VAGYOK küldött téged, ÉN, aki VAN! Az ÉLŐ Isten, VAN Isten, a LÉT Istene, aki , akinek JOHA, azaz indulata, bensője, szerető szíve VAN, neve tehát: JOHAVAN. Jellemzői szerint más nevei: Gondviselő, Atya, Teremtő, Úr, Úristen, Élő, Magasságos, Örökkévaló, Mindenható, ÉN AKI VAN… Ebből lett a babiloni ENKI. Mózesnek úgy mutatkozott be: Mond nekik, a Vagyok küldött. Vagyok, harmadik személyben: VAN. 

Ő JOHAVAN Isten, a világ teremtője.

Az írás szerint: Minden vízből és víz által lett, ami teremtve van, azaz: minden VANból és VAN által lett, ami teremtve VAN. A nyelv rögzítette a valót! Ő teremtéskor úgy döntött: a két szaporítószervet a férfi és női FANba, ágyékba helyezi el, és a két FAN NAFtája, nedve egyesüléséből indul az új élet. A VAN gyök jelent vizet is. A nagy NÁVa a VANon úszik. A FAN – NAF gyök szintén víz, nedv. Az ősi kút, forrás neve FANtaNA. A feltörő víz: NAFta:

FaNTa – NaFTa hangváz: F-N-T – N-F-T

Az emberi FAN = áGYÉK. Az áGYÉKot, a KÉGYót takarni, azaz GYÉKolni kell. A GYÉK gyök egyik jelentése takar, ezt jelenti a GYÉKény szó is. A növény GYÖKere is takart. Az em-ber (nő-férfi) származási GYÖK-ere, FANja is takarandó, nem közszemlére való. E szervek isteni KEGYből, KEGYelemből adattak az emberpárnak, hogy a házassági NÁSZ SZENtségében GYAKva szaporodjanak, és minél GYAKrabban hozzanak létre utódokat, s így beteljen a Föld.

A FAN gyök, jelen van oly szavakban, amelyek a testi gyönyörhöz, annak vonzerejéhez, őrjítő, bolondító hatásához viszonyítható párhuzamokat írnak le: FANtasztikus, FANtázia, FANatikus stb.

Utódnyelvekben a gyermek, sarj megnevezése: inFANt, enFANt, de a ToFAN, TiFANNY nevekben is ily jelentésű. Használják a FANtastic, FANtezie, FANatic szavakat is. Megörökölték a NÁSZ – SZAN gyökkel képzett szóalakokat: NASciere, NAStere, NAISsance, naisSANce. De nem tudják, hogy a NESZülő szerelmi NÁSZ FANba csusSZANó NAFtája az emberi szaporodás alapja. Halvány fogalmuk sincsen, miből erednek, mi az alapjelentésük e szavaknak, gyökeiknek.

Az áGYÉK alkotó hangjai a GYErmeK szóban is jelen vannak. E gyökök, szavak a teremtés ősnyelvén képződtek, és csak magyarul fejthetőek meg. Tömegnyi más gyök is van, a nemiség, a szaporodás jelenségeinek leírására a magyar nyelvben. A szótárban bővebben fellelhetők. Így magyarázható a Biblia szerinti teremtés dióhéjban, mutatván azt az összhangot, amelyet a teremtés ma is beszélt ősnyelve igazol.

A JACKSON név – úgymond – magyarított alakja: GYEKSZON. Én fordítva gondolom – a GYEKSZON ősnyelvi, az angolosított változata, JACKSON. A kis GYEK-SZON az áGYÉK KEGYének NÁSZából NESZül, születik, s anyai SZÜNből táplálkozik.

 

Megjegyzem, a Biblia teremtéstörténet leírásának Ábrahámig nincs köze a zsidókhoz. Ő volt az ősatyjuk, előtte senki nem volt zsidó. A teremtés leírásnak csak annyi köze van a zsidókhoz, hogy a fáraó lányának fogadott gyermekeként az uralkodóház tagjaként fejedelmi oktatásban részesülő Mózes másolta ki az ősnyelvi anyagot, Noé által átmentett lejegyzésekből. Ezeket az egyiptomi királyi ház könyvtárában találta. Ebből írta a Teremtés könyvét, amelyet a zsidó írástudók őriztek meg. Később, babiloni fogságuk alatt ültették át a kialakuló héber nyelvre. Az Ábrahám előtti világnak semmi köze a zsidókhoz. Ábrahám a teremtés után két évezreddel született. Az ősnyelvből leágazó héber nyelv még annál is jóval később, Kr. e. a VI.-VII. században alakult ki. A teremtés története a teremtés ősnyelvén íratott le, a Teremtő Isten ihletésével a kezdetek idején, az Özönvíz előtt! Ugyanis, a világ teremtésről, a Föld lakóhellyé alakításának módjáról csak Ő tudott.

Téves némelyek azon állítása is, hogy mi magyarok vagyunk az ősnép. A Teremtő Isten nem teremtett nemzeteket, EMBERt teremtett. Az általuk beszélt nyelvnek nem volt neve, mivel nem kellett megkülönböztetni semmilyen mástól. Így a nyelvet beszélőknek sem volt megkülönböztető nevük, mindannyian emberek, menők voltak.

Az ŐSNYELV MA IS ÉL. De ez csak olyan nyelv lehet, amely minden érzékre ható ingert ösztönösen kibocsátott hangokkal, kéthangos ősgyökökkel megválaszolni képes, és azokból a hangokból, ősgyökökből olyan gyökszavakat, teljes szavakat alkot, amelyek annyira találóan, híven írják le az észlelt jelenséget, hogy a megnevezés hallatán a leírt kép hasonmásának képzeletbeli megalkotására késztetik a fogadó elmét.

 

A nevelés a fogamzással kezdődik!

Az egész életükre tudatosan családos együttlétre tervezett, egymás iránt elkötelezett, hűséges szerelmes házaspárnál az összebújási ösztöni indulat is teljesen más.

Egymás iránti mély tisztelet övezi a mámort, őszinte kölcsönös megbecsülés légköre hatja át az érzéki, érzelmi, szerelmi összefonódást.  A pár erkölcsi töltete, indulatösszessége uralja a pillanatot. ez lengi át a magzat fogantatását, ezt örökíti a megtermékenyítés pillanatában.

A kezdet mindenben fő meghatározó!

Ebben az érzéki, érzelmi, szerelmi összefonódó indulatösszességben kapja kezdő alapörökségként a megfogandó magzat a leendő DNS szalagra rögzítendő személyi-egyéniség alapvonásait, amelyek meghatározók lesznek számára egy életen át. Ebben a pár lelkiállapotának a fogantatáspillanati összes indulatárnyalata is benne van. Ekkor nyitnak egy tiszta lapot, amelyre a születendő kisemberke leendő életét felvezetheti. Ily esetben nem a mohó nemi túltengés, hanem erkölcsi gáttal őrzött családközpontú életminta rögzül a DNS szalagon.

Élete olyan lesz, mint magzati indulása!

A többit az érzelmi melegségtől áthatott, szeretet légkörében kapott tanítás, jóra, becsületre, tisztességre ösztönző nevelés segítségével megvívott küzdelmek, s a körülmények alakítják.

A pusztán ösztöni nőstényi üzekedési hajlam által tüzelt, kanos, bikás alkalmi kalandban fogant, gondolatban is elutasított, nem kívánt, utólag pusztán kész tény kényszeréből elfogadott, megtűrt, állandó viták közt kihordott magzat öröksége silány, sivatagian sivár, száraz, üres.

A magzat a fogantatás minden rezdületét, magzati fejlődése során, az anyát érő érzelmi hatások kellemes-kellemetlen hullámait átéli. A durva hangok, szép dallamok mind hatnak rá a magzati létben.

Az elvált szülők, elhagyott gyermekek sorsa még rosszabb. A későbbi hiányos, érzelmi melegséget, szeretetet nélkülöző nevelésük sem segíti a becsületes, tisztességes nyomvonalon haladást. Sajnos, a mai elkurvult erkölcsi zuhanórepülésben utazó, szabadelvű genyóban úszó emberiség, jóval több mint fele így fogamzik!

 

A nyelvet átszövik a nemiség, szaporodás kifejezéseit alkotó hang, gyök és hangváz elemek. Az emberrel közölt első teremtői parancs így szólt: töltsétek be a földet! E parancsot a földi fejedelmi pár kapta, az első emberpár: Ádám és Éva. Fontos tudni, hogy a leírtak csak törvényes házastársakra érvényesek Isten előtt. Aki ezt megszegi, előbb-utóbb viseli következményeit! A következmények észleléséhez csak szét kell nézni a világban.

A szabados elvű életmód „élj a mának” jelszava szerint tobzódó világ a nemiség csapdájában fetreng. Felfoghatná: ez lökte, taszította mocsárba az emberi társadalmat a történelem folyamán. Nemiség körüli járulékos jellemzők: csillogás, dicsfény, kivagyiság, hősködés, birtoklás vágya, meggazdagodás, rablási hajlam nyomán keletkező személyi villongások, családi tragédiák, kisközösségi összezördülések, társadalmi összetűzések, nemzetek közti háborúk.

E körítésben nő fel az új nemzedék, amelynek erkölcsisége pontos másolata lesz annak a kornak, amelyben fogantatott, született és felnevelkedett.

Mára a teremtői adományként kapott nemiség kegye vakvágányra futott, mocsárban fuldokol. Ma az egész emberi világ, e holtvágányra futás következményeit nyögi, szenvedi.

A család, mint társadalmi alapegység, alapintézmény felrúgása vezet a szakadékba.