A hivatásos magyar nyelvészet tudománytalan szóeredet megállapításai
A hivatásos magyar nyelvészet szóeredet ferdítései, hazugságai minden észszerűséget nélkülözők, ez okból bizonyíthatatlanok és elfogathatatlanok. Olyan szavakat, megnevezéseket eredeztet idegen nyelvekből, amelyeknek kiterjedt szócsalád változatai vannak a magyar nyelvben. Többféle, különböző alapon szerveződő szócsalád, szótestvér változat él a magyar nyelvben:
GYÖK-szóbokor,
HANGCSOPORT és
SZÓ-HANGVÁZ alapú szócsaládok.
GYÖKALAPÚ szóbokor: T.R – R.T gyökre: TéR – RéT.
A nyelvészek szerint a TÉR, amelyet a háromirányú kiterjedés jellemez, finnugor eredetű szó. A TÉR hasonló az ŰRhöz, TARtalmat fogad be. A TÉR lehet haTÁRtalan, a RÉT behatárolt. Ez a hangok jelentése, mondanivalója nyomán érthető meg. A pörgő, röpülő R mintegy szabadon nyitva hagyja a láthatárt. TÉRrrr…, akár a végtelenig. A RÉT is TÉR, de a szóvégi lepattanó T lezárja, kijelöli a RÉT haTárait, nincs Tovább.
A RÉT szó eredetét nem ismeri a nyelvészet.
A RÉTen, kisebb TEReken TERem a RETek.
A RETek szó szerintük latin > germán > szláv úton jött a magyar nyelvbe.
A RETEK a KÖRET része.
ReTeK – KöReT hangváz: R-T-K – K-R-T.
A RETESZ, amely TÉRelválsztó ajtókra szerelt zár, szerintük szlovák eredetű. A RETESZt RÁTESZik az ajtóra.
ReTeSZ – RáTeSZ hangváz: R-T-SZ – R-T-SZ.
A TERASZ szó francia eredetű … szerintük. A TERASZ egyféle főfalon kívüli ERESZT képez, kiERESZTés.
TeRaSZ – eReSZT hangváz: T-R-SZ – R-SZ-T.
Az ERESZ finnugor eredetű … szerintük.
A TERASZajtóra is tesznek RETESZt.
ReTeSZ – TeRaSZ hangváz: R-T-SZ – T-R-SZ.
A TERASZon lehet SZÁRÍTani is, babaruhát és egyebeket. Lehet kis mennyiségű gyümölcsöt SZÁRÍTani, ASZalni.
TeRaSZ – SZáRíT hangváz: T-R-SZ – SZ-R-T.
Még egy jellemző, amely főleg a panelbe zárt életvitel miatti: SZERETünk kimenni a TERASZra a szabad levegőre.
TeRaSZ – SZeReT hangváz: T-R-SZ – SZ-R-T.
Úgy-e mily franciás ez a TERASZ?
A TÉREN, RÉTEN TEREM az élelem. Attól függ, mekkora a RÉTEM MÉRETe?
A TEREMni ige eredete ismeretlen… szerintük.
TeReM – RéTeM – MéReT hangváz: T-R-M – R-T-M – M-R-T.
TEREMet, RÉTEMet megmunkálni kiMERÍTŐ, fáradtságos.
TeReM – MeRíTő hangváz: T-R-M – M-R-T.
Ha van kellő ISMERET, lesz TERMÉS.
TeRMéS – iSMeReT hangváz: T-R-M-S – S-M-R-T.
TEREMen TERmett TERményemet otthon egy nagy TEREMben, rakTÁRban TÁRolom.
A TEREM, amelyben TÁRolom, szerintük szláv vagy török eredetű szó.
Ha jó búza TEREM, a RÉTen, annak lisztje jó lesz RÉTESnek is. A RÉTES, egyforma TERületű, több RÉTegű, vékony tésztalapokból áll.
A RÉTES szó eredete ismeretlen… szerintük.
TÉR, TÉRség, TERem, TERemtés, TERmény, TERmékeny, TERmés, TERmészet, TERmőföld, TERület…
Mindannyinak ura, létrehozója, irányítója a TERemtő Isten.
Tekintsék végig a fenti szöveget. Minden szóban ott a TéR – Rét gyökpár egyike.
Továbbá:
SZÓTESTVÉREK, SZÓCSALÁD, SZÓBOKOR gyök alapon:
B.R – R.B gyök: BaR, BeR, BiR, BoR, BuR, BüR – RaB, ReB, RiB, RoB, RöB, RuB, RüB
A gyök jelenthet: elsötétülést, kavarodó rendbontást, takarást, emelkedettséget stb.
Elsötétülés: beBORul, elBORul, BORongós, BORús, BARlang, BURok, kóBOR szavakban.
Kavarodás: kóBORol, felBORul, ROBaj, kiBORul, háBORog, háBORú, ROBban, REBben, BORzad, háBORán, BORjad
Takarás: BURok, BŐRt szőr BORítja, BORzolható, kóBOR, BORít, kiBORul, elBORít, BÍRtok, BORdázat, BORítás stb. Emelkedettség: BÉRc, emBER a nőre BORul, BERbécs és mások.
Szín: RUBin, bíBOR, BÁRsony, BORdó, BARna, cinóBER a BORdélyok csalogató színe, bent jó BŐRök, akik RIBanccá lettek. A felsorolás nem teljes. Folytatható a gyökök keresése.
Csak a hétokleveles, akadémikus hivatásos nyelvészek nem akarják elismerni, hogy mindannyi magyar eredetű szó.
HANGCSOPORT alapú szócsaládok.
Egyes hangokra épülő:
B hangcsoport: A B hang szókezdőként megjelenít: nagyot, kicsit. Hangcsoportként szintén mindkét oldalon.
Körülölelés, tartalom: gUBA, kABÁt, sUBA, kOBAk, kEBEl, vagy ezzel kapcsolatos: ABA(posztó), zsABÓ, szABÓ stb.
Nagyobb terjedelem: tÁBOr, kalIBA, szOBA, szABAd, ÖBÖl, kÓBOrol stb.
Vonzó, szép, érzelmi., kellemi: IBOlya, csÁBOs, bIBE, bABÁm, sÁBA, bÍBOr, zsABÓ, kacABAjka stb.
Bolondos: hÓBOrt, tÉBOlyodott, hABArodott, cÁBÁr, ostOBA, gABOrgyás stb.
V hangcsoport – ÉVA – az AVÉ, azaz üdv asszonya. A dÉVAj, dÍVA, dIVAt szavakban nőiségi értelmet hordoz. Igazi társként a nő a férfi jAVÁra van, csak vele van jÖVŐje. Hosszú ÉVEk alatt új ÍVEket, azaz sarjakat, ifjakat nemzenek, és indítanak el az életre. A dÉVAj szóban utal az örök nő – ÉVA – Játékosságára, a sok érzelmi-testi jAVAkra, amelyet a férfi átélhet vele egy életen át. ÉVA AVAtja be a férfit az élet testi legjAVÁt képező nő-férfi, ÉVŐdő szerelmi kAVArodásba az ÍVÁsba a dÍVÁnyon, kerEVEten. A VAÉ szó már a szülés fájdalmát kifejező.
A dÍVAság ÉVEi egy szakasz az életből, amelynek ÍVE egyszer véget ér. Kimegy dIVAtból, AVÍt (d > t) lesz, a pálya ÍVE leáldozik. a dIVAt üzlet, valakik számára óriási jÖVEdelem. A dIVAtirányzatot a hangadók az épp menő, azaz közkeDVelt dÍVÁkkal mutatják meg a VIlágnak: ez dÍVIk most, ezt kÖVEtitek! A dIVAt AVUló, rÖVId idő múltán AVIttá válik. Ismerős mondás: múló dIVAt.
A dÍVÁny, nászágy, nyoszolya, az ÍVÁs helye volt a kezdetben s a továbbiakban. A dÍVÁny vagy eredeti nevén: dÍVÁn, a házasok által kedvelt, kÍVÁnt hely.
Kötött mássalhangzó-párosra:
NG hangcsoport:
Mozgás, helyváltoztatás: barANGOló, bolyONGÓ, csatANGOló, kerINGŐ, csapONGÓ, csellENGŐ, lENGŐ stb.
Hang: csENG, bONG, csilINGEl, dONG, kONG, pENG, zajONG, harANGOzó. A hANGOk is bolyONGÓk az űrben.
Mennyiség: tENGEr, rENGEteg, pANGÓ, az túltENGŐ, terjENGŐ és mások.
Kellemi: zENGŐ, rINGAtó, tANGÓ, kerINGŐ, simONGAtva INGErel, gyENGÜl, ENGEd, zsONGAt stb.
RL hangcsoport:
Terméssel kapcsolatos, a gabona útja:
ÉRLEl, sARLÓ, tARLÓ, tÁRLÓ, ŐRLŐ
MP hangcsoport – figyelemfelhívó, -felkeltő, szép, emelt szintű, kellemes, kellemetlen hatás, tetszetős állapot, tartás, feltűnő mozdulatok kifejezője, megmutatkozási készség
AMPUtál – AMPU – az AMPUtálásnál annak a végtagnak kAMPEc. utána már nem teljes értékű, csak csÁMPÁzva, kalIMPÁlva használható.
cakOMPAkk – OMPA – figyelemfelhívó, és mennyiség értelmű is a lÁMPA, kalIMPÁl, pUMPA (tömörítés), pAMPA (kiterjedt füves mezők) szavakban. Ez esetben mennyiségi, összességi: cakOMPAkk.
csIMPÁnz – IMPÁ – a jellemzőit leíró. A csIMPÁnz ágakon csIMPAszkodó, csÁMPÁzó járású, mellső lábaival kalIMPÁl, így próbál IMPOnálni.
csIMPOlya – IMPO – figyelemfelhívó, mint a kalIMPÁlás, kolOMPOlás, vagy IMPOnál, feltűnően tetsző, mint a szépen világító lÁMPA.
dÖMPEr – ÖMPE – ősnyelvi szóalkotó szabály szerinti kialakulásról árulkodik. A dÖMPEr nagytestű jármű, és mint ilyen IMPOnáló nagyságával, adottságaival figyelemfelkeltő. A figyelemfelkeltés további példái: csEMPE, csIMPÁnz, IMPAla, kalIMPÁl, lÁMPA, pOMPA és mások.
dÖMPIng – ÖMPI – áll a szó tengelyében. A dÖMPIng célja a lehengerlő figyelemfelkeltés, vetélytársak eladási esélyeire gyakorolt tOMPÍtó hatás.
kAMPÁny – AMPÁ – a szépen megművelt, rendben tartott nyíltszíni kAMPA, pAMPA, pOMPÁsan mutató termőterület volt, mint ilyen: terményekkel takart szép látvány. Idénymunkát a kAMPÁn, pAMPÁn, kAMPÁnyban is végeztek kalákában. A kAMPÁn teremtek a MAKvak…
pAMPA – AMPA – a pAMPA, pOMPÁs, szép füves rét, mező megnevezése, amely az ott legelő IMPAlákkal, tetszetős, IMPOnáló látvány. Hasonló volt még a kAMPA, amely szintén mező, de többnyire ültetett, vetett termények részére.
pAMPUska – AMPU – a pAMPUska egy pOMPÁs ízű, gömbölyű alakra felpUMPOlt sütemény.
pOMPA – OMPA – a pOMPA mutatós, emelkedett, szép, csillogó, tetsző, figyelemfelhívó. Szép, IMPOnáló a csillogó csEMPE. Vagy pOMPÁs egy szép lÁMPA. Széppé teszi a nő arcát, bőrét a pEMPŐ. Valaha pOMPÁsan fényűző volt POMPEi városa, amelyet eltemetett a vulkáni hamu. A pUMPA szó is emelkedést jelent, persze nem fényűzésként. Ez okból kapta nevét a kecses IMPAla, szépségének kifejezéseként. A szép füves mezők neve pAMPA.
pUMPA – UMPA – szintemelést jelent, a pUMPA felpUMPÁlja, régiesen: felhOMPOlja, púpossá teszi a felfújt tárgyat, amely úgy jobban IMPOnál.
rÁMPA – ÁMPA – kiemelkedő, feltűnő jelenség, hely, mozdulat leírója a szavakban. Ilyen a lÁMPA, csEMPE, kalIMPÁl és mások.
sAMPOn – AMPO – a csÁMPÁl mellett a másik értelme a kellemes hatás: IMPOnál, kOMPÓt, pEMPŐ, pOMPÁs, lÁMPA (fény) és más szavakban.
slAMPOs – AMPO – figyelemfelhívó jelenségek leírója: kalIMPÁl, kolOMPOl.
sorOMPÓ – OMPÓ – a sorOMPÓ szóban jellemzőt leíró figyelemfelkeltő jelenség kifejezője. Hasonló a lÁMPA, kalIMPÁl, csÁMPÁl stb. A SOROMPÓ kalIMPÁlva ereszkedik le. Régen a sorOMPÓ leereszkedésekor kolOMPOló hangot is hallatott, hogy a hanggal is felhívja a figyelmet a veszélyre, és mindig volt egy lÁMPA a sorOMPÓ közepén.
szIMPÁtia – IMPÁ – a szIMPÁtia érzékszervekre hatás, látvány nyomán alakul ki. Ezért szIMPAtikus a folyton csIMPAszkodó, kalIMPÁló csIMPÁnz. IMPOnál nekünk a szép, fényes, sima csEMPE, amely már a pOMPÁs POMPEi városában is használatban volt. De szIMPAtikus a pOMPÁs szépségű táj, amilyenek a pAMPÁk füves, tarka virágokkal tele kAMPÁi (ősnyelvi mező). A füves szavannák –, amelyek szintén pAMPÁk, kAMPÁk – szép IMPAlái. Ugyanakkor egy szép lÁMPA, a finom kOMPÓt.
tAMPOn – AMPO – több jelentésű, ezek egyike: a tOMPÍtó hatás. A vasúti kocsik rugós szerkezetű ütközőjét tAMPOnnak nevezik. Ez tolatásnál, csatlakoztatásnál, leállításnál tOMPÍtja az ütközés erejét.
tEMPÓ – EMPÓ – a kalIMPÁlás lehet üTEMes, például az időt mutató órainga. De kolOMPOl az időterv szerint induló kOMP, vagy a leereszkedő sorOMPÓ. A jó üTEMű, jó tEMPÓjú zene is kellEMes hatású. Nem olasz kölcsönszó, hanem ősnyelvi eredetű. Még az ókori latin világ fényűző POMPEi város neve is ősnyelven adatott, és a mai magyar nyelven magyarázható, értelmezhető.
tOMPA – OMPA – ami tOMPA, életlen, lehet tÖMPE, csÁMPÁs, csendesen sOMPOlygó. Lehet tOMPA fénye a csEMPÉnek. A hang is lehet tOMPA.
SZÓCSALÁD, SZÓTESTVÉREK hangváz alapon
Az alábbi szavakat más szempontok szerint elemeztem. Az alapszó azonos vázhangjaival jeleníti meg jellemzőit a körülírásban. A KALÁSZ magvak LAKÁSa, (s > sz) LAKÁSZa. Magvait tüskés SZÁLAK védik, hosszú SZAKÁLLnak tűnő SZÁLKÁk, Amikor sárgul a KALÁSZ, a gabona KÉSZÜL az érésre. A KALÁSZosokat KASZÁLják, s csépléskor a KALÁSZok megSZÜLIK a magvakat. Cséplés után KASZALba, – KASZAJ, KAZAL – rakják. A KASZALra létrával KÁSZÁLódnak fel és le. A KASZALban a SZÁLAK összeKUSZÁLva tömörülnek. A szélben KÓSZÁLnak a KALÁSZról lehullt SZÁLKÁs SZÁLAK. A KASZALt a SZÉLEKen bontják meg. Ez az összhang nem véletlen, az alábbiak egyike sem idegen szó! A nyelvészek többnyire szláv eredetűként jegyzik.
A második oszlopban megjelenő szavak bármelyikének ugyanígy felállítható a hangváz alapú szócsaládja.
KaLáSZ – LaKáSZ hangváz: K-L-SZ – L-K-SZ
KaLáSZ – SZáLaK hangváz: K-L-SZ – SZ-L-K
KaLáSZ – SZüLiK hangváz: K-L-SZ – SZ-L-K
KaLáSZ – SZáLKa hangváz: K-L-SZ – SZ-L-K
KaLáSZ – SZaKáLL hangváz: K-L-SZ – SZ-K-L
KaLáSZ – KaSZáL hangváz: K-L-SZ – K-SZ-L
KaLáSZ – KaSZaL hangváz: K-L-SZ – K-SZ-L
KaSZaL – KáSZáL hangváz: K-SZ-L – K-SZ-L
KaSZaL– KuSZáL hangváz: K-SZ-L – K-SZ-L
KaSZaL– KóSZáL hangváz: K-SZ-L – K-SZ-L
KóSZáL– SZáLaK hangváz: K-SZ-L – SZ-L-K
KóSZáL– SZáLKa hangváz: K-SZ-L – SZ-L-K
KaSZaL– SZéLeK hangváz: K-SZ-L – SZ-L-K
KaLáSZ– KéSZüL hangváz: K-L-SZ – K-SZ-L
Ha sz > z váltással írjuk: KAZAL. A KAZALban a SZÁLAK LAZÁK, azaz LAZÁn állnaK.
KaZaL – LaZáK hangváz: K-Z-L – L-Z-K
Ha l > j váltással: KASZAJ. A KASZAJból a SZÁLAKat kampós végű bottal a SZÉJEKről SZAKAJtják ki.
KaSZaJ – SZaKaJ hangváz: K-SZ-J – SZ-K-J
KaSZaJ – SZéJeK hangváz: K-SZ-J – SZ-J-K
A szénaKASZAJból éhes SZÁJAK laknak jól.
KaSZaJ – SZáJaK hangváz: K-SZ-J – SZ-J-K
Lehet folytatni a KASZÁL címszóval. KASZÁLással összeKUSZÁLódnak a SZÁLAK. KASZÁLáskor vigyáz a SZÉLEKre, nehogy elKÓSZÁLjon a kasza, és beleKASZÁLjon a szomszédéba. A KASZÁLó kalákában, aki nem bírja a versenyt, az KISZÁLL a sorból. A leKASZÁLt fűből KÉSZÜL a jó takarmány.
A KALÁSZ, SZÁLAK, SZÁLKA, SZAKÁLL, KASZÁL és a többi. Lehet keresni továbbiakat.
A TÁBOR, TÁBORozás jelenségeinek megnevezései azonos hangvázzal, mint szótestvérek, a szócsalád tagjai.
A nyelvészet önkényesen cseh eredetűként jegyzi a szót, azonban a hangváz mást bizonyít. Azonos hangok azonos témakör, és mindegyik a TÁBOR egy valamilyen jellemzőjét világítja meg.
A TÁBOR nagy területet foglal el, BORÍT be. A TÁBor szó a T.B – B.T gyökkel indul: TáB – BoT. A TÁBor helyét kijelölték, BOTot, cölöpöt vertek le a négy sarkához. Legyen bármiféle TÁBOR, sok ember, sokféle egyéniség, köztük történhetnek BOTOR dolgok, felBORÍThatják a rendet, s így viselkedési rendszabály szükséges. A TÁBORba – legyen akár törzsi, vagy hadi jellegű – nem TÖRhet BE idegen, akit viszont elfogadnak, azt BETÖRik a belső rendszabályhoz illeszkedésre. A TÁBOR tág határok közt létező, kiterjedt, esetleg kör alakú, együtt tevékenykedő, táplálkozó, szórakozó, dolgozó, ROBOToló, egymást támogató, alkalmanként tovább gördülő csoportosulás. Nincs sok kölönc, könnyen összerántható a betyárBÚTOR. A hadi TÁBORba TOBORoznak, de oda csak BÁTOR férfiak kellenek. A TÁBORban minden BARÁT együtt issza BORÁT. Aki hadiTÁBORba száll, az a BŐRÉT viszi vásárra. Kezdetben a harc BOTRA ment, mert az volt a fegyver. Később, a fémfegyverek korában sokan veszítették el végtagjaikat, és akkor BOTRA jutottak. A történelem folyamán sok esetben TŐRBE csaltak egész nagy harci TÁBORt különböző hadicsellel. A hatalmat BITORlók is felépítették saját valós és képletes TÁBORukat, amelyben elnyomták a szembenállókat.
A fenti – TÁBORral kapcsolatos – kifejezések azonos hangvázai igazolják: a magyar nyelv képlékenységét, azonos hangvázzal kifejezhetőséget egy tárgykörön belül, akár a kalász szó esetében.
TáBoR – BoRíT hangváz: T-B-R – B-R-T
TáBoR – BoToR hangváz: T-B-R – B-T-R
TáBoR – RoBoT hangváz: T-B-R – R-B-T
TáBoR – BeTöR hangváz: T-B-R – B-T-R
TáBoR – BúToR hangváz: T-B-R – B-T-R
TáBoR – ToBoR hangváz: T-B-R – T-B-R
TáBoR – BáToR hangváz: T-B-R – B-T-R
TáBoR – BiToR hangváz: T-B-R – B-T-R
TáBoR – BaRáT hangváz: T-B-R – B-R-T
TáBoR – BoRáT hangváz: T-B-R – B-R-T
TáBoR – BőRéT hangváz: T-B-R – B-R-T
TáBoR – BoTRa hangváz: T-B-R – B-T-R
TáBoR – TőRBe hangváz: T-B-R – T-R-B
AKARAT – az AKARAT leghatározottabb, legkifejezőbb magyar szavak egyike. A leghatározottabb rámutató hangzó van jelen, az A hang. aKARat véghezviteléhez cselekvő KARra van szükség, amely helyreRAKja a dolgokat. Az AKARAT a legerősebb mozgató hatás, és ezt a részvevő hangok sugallják is. Ezekkel a hangokkal fejezi ki a magyar nyelv az életfenntartáshoz szükséges legfontosabb alaptevékenységeket: ARAT, TAKAR, RAKAT, RAKTÁR és az eszköz: KAR. A felsoroltak mind az egyéni AKARAT által irányított tettek. Aki AKARATtal tele KOTOR, hajt, négyel, EREdményes. A RETEK is KOTORással KERÍThető elő a földből. Jó AKARATtal a TEREKről, RÉTEKről sok terményt TAKARnak be. A beTAKARított termék ÉTEKREvaló, amellyel étkezéskor az asztalon TRAKTÁlnak. Az AKARAT TÖREKedővé tesz, s TEKER a cél eléréséért. A kisgyerek, ha valamit AKART, azt KÉRTE. A KURTÁra fogott AKARAT a tett halála.
aKaRaT – TaKaRa hangváz: K-R-T – T-K-R
aKaRaT – KoToR hangváz: K-R-T – K-T-R
aKaRaT – ReTeK hangváz: K-R-T – R-T-K
aKaRaT – KeRíT hangváz: K-R-T – K-R-T
aKaRaT – RaKaT hangváz: K-R-T – R-K-T
aKaRaT – TeReK hangváz: K-R-T – T-R-K
aKaRaT – RéTeK hangváz: K-R-T – R-T-K
aKaRaT – éTeKRe hangváz: K-R-T – T-K-R
aKaRaT – TRaKTa hangváz: K-R-T – T-R-K-T
aKaRaT – TöReKi hangváz: K-R-T- T-R-K
aKaRaT – TeKeR hangváz: K-R-T – T-K-R
aKaRTa – KéRTe hangváz: K-R-T – K-R-T
aKaRaT – KuRTa hangváz: K-R-T – K-R-T
A KAPTÁR szó eredetét a bérnyelvészet így jelzi: ? görög > latin > német eredetvonal. REPÜL: finnugor. TÖRPE: nem írja idegen eredetűnek, de kifejezetten magyarnak sem. TÉRKÉP: TÉR: finnugor, KÉP: török. PORTÉKA: görög > latin > német eredetvonal. NEKTÁR: görög > latin > nemzetközi.
Az alábbiak bizonyítják, mindannyi magyar eredetű, egyazon szócsaládba is besorolhatók. Persze, mint minden hangnak, gyöknek, szónak több szerepe van. A méhek a virág PORTOKjából szedik a NEKTÁRt. A KAPTÁRba RÖPTÜKben hordják be e PORTÉKát. A bejáratnál ér véget a RÖPTÜK. A KAPTÁRhoz mérten TÖRPÉK a méhek. A méhek megtalálják a KAPTÁRt, ösztöni képességük van saját TÉRKÉP alkotására. FolyóPARTOK melletti virágréteken gyűjtik a nektárt. A kis szállítók KAPTÁRba hordják NEKTÁR PORTÉKÁjukat (p > n). A méhész a KAPTÁR lépeiből PÖRGETve (k > g) nyeri ki a mézet. A legfinomabb, legváltozatosabb gyógyerejű mézfajtákat a KÁRPÁTOKban gyűjtik.
KaPTáR – NeKTáR hangváz: K-P-T-R – N-K-T-R
KaPTáR – PöRGeT hangváz: K-P-T-R – P-R-G-T
KaPTáR – PoRToK hangváz: K-P-T-R – P-R-T-K
KaPTáR – PaRToK hangváz: K-P-T-R – P-R-T-K
KaPTáR – TöRPéK hangváz: K-P-T-R – T-R-P-K
KaPTáR – RöPTüK hangváz: K-P-T-R – R-P-T-K
KaPTáR – TéRKéP hangváz: K-P-T-R – T-R-K-P
KaPTáR – PoRTéKa hangváz: K-P-T-R – P-R-T-K
KaPTáR – KáRPáT hangváz: K-P-T-R – K-R-P-T
A CzF Szótár is idegen eredetűként jegyzi a BÁRKA szót – latinként – ez tévedés. A BÁRKA ősnyelvi szó, egyébként ott van az Ararát egyik csúcs közeli gleccserében, befagyva örök bizonyítékaként a 4500 évvel ezelőtt tomboló világraszóló Vízözönnek! Az ateisták szerint sem Noé, sem a BÁRKÁja nem léteztek soha, ám a magyar nyelv igazolja létezését, a nyelvben fellelhetőek a szó hangváz hangjainak átforgatásaival alkotható fő jellemzők megnevezései.
A BÁRKA egy BUROK volt, mintegy KÓBOR, héjként, védelmet nyújtott számukra, de RABOK voltak egy éven át. Noé a BÁRKÁba BERAKta állatait, ABRAKot is rakott. Az ABRAK az állatok jó KARBAn tartásához kellett a hosszú időre. A BÁRKA hatalmas volt, ősnyelven: AKBÁR = hatalmas. Belül KÖRBEjárható volt az állatok felügyelete, szemmel tartása végett. Az ABRAKkal etetéshez BAKRA tett edényeket használt, mintegy jászolként.
A gondozással BOKORnyi teendője volt az egész családnak egy éven át, tehát nem unatkoztak.
A BÁRKA nem volt irányítható, de azért ők ÉBEREK voltak mindvégig (nem héberek), figyelték az ár viselkedését, a BÁRKÁval KÓBORolás egész ideje alatt, mialatt egy másik KORBA vitte őket, egy gyökeres változásokkal telített új kihívásokkal teli földi létbe: éghajlat teljes megváltozása az, emberi életkor lerövidülése, betegségek, erjedés stb.
BáRKa – BuRoK hangváz: B-R-K – B-R-K
BáRKa – BeRaK hangváz: B-R-K – B-R-K
BáRKa – aBRaK hangváz: B-R-K – B-R-K
BáRKa – KaRBa hangváz: B-R-K – K-R-B
BáRKa – KöRBe hangváz: B-R-K – K-R-B
BáRKa – BaKRa hangváz: B-R-K – B-K-R
BáRKa – aKBáR hangváz: B-R-K – K-B-R
BáRKa – KóBoR hangváz: B-R-K – K-R-R
BáRKa – KoRBa hangváz: B-R-K – K-R-B
BáRKa – BoKoR hangváz: B-R-K – B-K-R
BáRKa – éBeReK hangváz: B-R-K – B-R-K
BáRKa – RaBoK hangváz: B-R-K – R-B-K
Az ASSZONY bő termő lény, és NYOSSZA, NYOSZTJA mindenki, aki szereti. Az igazi ASSZONY szereti, ha NYOSSZÁk, azaz nyosztják női, anyai gyümölcseit. ASSZONYOLJ a NYOSZOLYÁN! A hűséges, szorgalmas ASSZON (régies ) nagy hASZON. A leány a NÁSZON válik ASSZONNÁ. Ha a férj szeretően kedves, megértő, udvarias, az ASSZONYnak érzelmi-testi SZONNYA (szomja) van iránta. Ha durva, aljas, akkor érzelmi-testi ISZONYA van. Az ASSZONY SZÜNJÉnek (keblének) SZONJA, a kicsinye. A SZON a NÁSZ gyümölcse. A SON gyök az utódnyelvek némelyikében a sarjat, kicsinyt, gyermeket, fiat jelent. Pl. JohnSON, ErikSON, ManSON stb.
aSSZoNY – NYoSSZa hangváz: SZ-NY – NY-SZ.
aSSZoNYoLJ – NYoSZoLYa hangváz: SZ-NY-LJ – NY-SZ-LY
aSSZoN – haSZoN hangváz: SZ-N – h-SZ-N.
aSSZoN – NáSZoN hangváz: SZ-N-N – N-SZ-N
aSSZoNY – SZoNNYa hangváz: SZ-NY – SZ-NY
aSSZoNY – iSZoNYa hangváz: SZ-NY – SZ-NY
aSSZoNY – SZüNJe – SZoNJa hangváz: SZ-NY – SZ-NJ – SZ-NJ.
Letagadhatatlan a fenti szavak magyar eredete.
————————————————————-
A magyar nyelv megőrizte a TEREMTÉS ŐSI NYELVÉNEK minden jellemzőjét. Az akadémiai nyelvészek, akik beszélik a magyar nyelvet is – bár nem sajátjuk – tagadják, mert ha elismerik ezt a magyar nyelvről, akkor kiderül, hogy a HÉBER NYELV NEM A TEREMTÉS NYELVE.
Kiderül, hogy Ábrahám előtt élt embereknek nincs zsidó gyökerük.
Kiderül, hogy az első törvényt, benne a szombatra vonatkozót is, nem a zsidók, hanem Ádám harmadik fia, Séth leszármazottai kapták.
Oda az ősiség meséje, az elsőbbség joga.