Az ŐSETIMON azaz az ősgyökök, gyökszavak bizonyítására nem kell a Sorbonne-hoz fordulni, mert kéznél van a magyar nyelv, és én abban mindannyit felleltem. Nincs oly anyaszült nyelvész, aki azt eredményesen megcáfolhatná.
TAMANA jelenségről az én véleményem, hogy léteznek, de annyival eltér a bizonyítékok gyűjtőinek véleményétől, hogy nem Magyarországról kirajzásnak tulajdonítom a névhasonlóságokat.
Mivel a Vízözön után még 350 évig egyetlen nyelvet beszélt az egész emberiség, így az általuk belakott térségeken minden jelentősebb földrajzi hely: hegy, völgy, folyó, síkság, tenger az akkor beszélt egyetlen nyelven kapott nevet. Az ősnyelvi ősgyökökre, gyökszavakra, hangcsoportokra épült minden, ami megneveztetett.
A ma is élő ősnyelv, a magyar nyelv ugyanazokra az ősgyökökre, gyökszavakra, hangcsoportokra épül. Innen a hasonlóság. Mivel a magyar nyelv szavai képre, jellemzőkre épülnek, így azokon a helyeken is ezek szerint adtak neveket. Hasonló kép, hasonló névadó jellemzők, hasonló megnevezéseket szülnek.
GOL Felé, üresség felé folyó áramlat. Érdekességként: Az Özönvíz utáni földrajzi átalakulás a megnevezésekben is visszatükröződik. Volt egy vízáramlat, amely egy GOL Felé tartott, s az ATLANTI, nagy kATLANokba ömlött.
ATLANTISZ névadása. Az irdatlan mélységű (5-8 km) kATLANok oly benyomást keltőek voltak a szemlélőkre, hogy a mellettük elterülő szárazföld, ATLANTISZ is a kATLANokról nyerte nevét. A nagy, mély KATLANok jellemezték azt a vidéket, mielőtt nem töltötte fel, és nem rejtette el a víz. Néhányat felfedeztek belőlük.
SÁRGÁSZÖLD tenger, az tenger, az ATLANTI özönben, azaz óceánban. Névadók a sárgászöld algák. Latin nyelvűre nyomorítva: SARGASSO. https://gobertpartners.com/why-is-sargasso-sea-a-sea
ŐSNYELV, írásbeliség. Az ŐSNYELVnek már az Özönvíz előtt volt írásbelisége. Nóé átmentette azokat a táblákat. Erről Babiloni Berossus történetíró beszámol. Azokból merítettek a későbbi akkád, sumer, zsidó történetírók.
G.B. SHAW, SIR JOHN BOWRING A hivatásos nyelvészet körömszakadtáig tagadja mind Bowring, mind mind G. B. Shaw kedvező véleményét a magyar nyelvről. Ám, ha nem is írták, mondták volna, mégis az a nekik tulajdonított jellemzés pontosan úgy igaz, ahogyan ők elmondták, leírták.
G.B. Shaw: „…ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az érzelmek titkos rezdüléseit.”
Sir John Bowring: „A magyar nyelv a régmúltba vezet. Nagyon sajátos módon fejlődött, és szerkezete ama távoli időkre nyúlik vissza, amikor a legtöbb európai nyelv még nem is létezett. Ez egy olyan nyelv, melynek logikája és matematikája, a feszített húr erejének kezelhetőségével és rugalmasságával bír. […] a magyar nyelv olyan, mint a terméskő, egy tömbből van, amin az idő vihara egyetlen karcolást sem hagyott. Nem naptár ez, amely a korok változásához alkalmazkodik. E nyelv a legrégibb és legdicsőségesebb emlékműve a nemzeti önállóságnak és szellemi függetlenségnek. Amit a tudósok képtelenek megfejteni, azt mellőzik. A nyelvészetben csakúgy, mint a régészetben.”
A hivatásos nyelvészeknek meg kellene ismerniük a magyar nyelvet. Ez óriási szemléletváltást igényel, ami nem elképzelhető ebben az istentelen, becstelen világban, mert mivel a mai magyar nyelv a teremtés ősi nyelvének utóda, így el kellene ismerni a Teremtő Isten létét, a teremtés tényét.
Mivel a nyelv egy teremtési alapadomány, nyelvszerkezeti építőváza az örökítő sejtek szerves része, így a nyelv igazi szerepe, a szavain, kifejezésein át, a tanítás.
A teremtett növényzet megnevezései tartalmazzák fő jellemzőiket, használati utasítás van beépítve azokba. A nevek alkotó hangjaival leírhatók a növény fő jellemzői. Az hogy melyik mire jó.
A nyelvszerkezeti váz lehetővé teszi a hangok, gyökök összeforgatását, a szó teljes megfordítását. A Teremtőnek az volt a célja, hogy életre szóló oktatást nyújtson a lények, tárgyak, jelenségek, események, testrészek és egyebek megnevezéseiben.
Egy példa a több ezerből: a levendula, levindula kellemes illata ajánlja: aludni vele jó. A levendula nővelendi az életkedvet, a páros élet örömeit, a nővel leend kellemét. A levendula illat, fürdő, tea pihentető hatása utáni alvás nyomán a test lendülővé válik.
A nyelv belső bölcsessége megdöbbentő erejű.
Az ember születésekor szülei két szempontot tartanak elsődleges fontosságúnak. Mielőbb tanuljon meg járni és beszélni. Az életben is e két adottság a legfontosabb.
Nos, e nyelvnek csak a mozgás, járás leírására közel 15 ezer szóváltozata van. A beszédre, szólásra is közel annyi.
Akkor kifejezi az érzelmek titkos rezdüléseinek ezernyi változatát? Aki a szótárban elolvassa az emberi képzeletet leginkább felcsigázó nő-férfi kapcsolat, szerelem, nemiség kifejezéseit, meggyőződik az „érzelmek titkos rezdüléseinek” ezerféle különbözőségein, ahogyan G. B. Shaw mondta.
A magyar nyelv gyökszavai ma is ugyanazok, mint az ősiségben, egy fikarcnyit sem változtak. Tehát igaz az, hogy egy karcolás sem esett rajta, amint Sir John Bowring mondta?
Nyelvész urak, lehet küszködni ezek ellen. Ismerik a búsképű lovag és a szélmalom meséjét? Annyira lesznek eredményesek, mint az a szerencsétlen félnótás. A nyelv nem hagyja magát!
Önök örök vesztesek a magyar nyelvvel, annak alkotójával szemben!
MARHA TÜNET. A hivatásos nyelvészet azt is tagadja, hogy Ammianus Marcellinus római tábornok és történetíró szövegében levő „Marha, marha” magyar szavak volnának, mondván, hogy azon nép harci kiáltása volt.
Fel sem fogják, hogy mily marhára nagy, sőt hatalmas öngólt rúgtak. Ugyanis, nyelvészként illene tudniuk, hogy egy bármilyen nyelvű ösztöni csatakiáltásban három meghatározó hang van: H, J, R.
A H hang mindig jelen van. A többiek együtt vagy felváltva. A sorrend sem mindegy. A H, mint mélyről feltörő, Hangulatot, Háborgó indulatot, HaJtóerőt, Heves érzelmet kifejező hang áll elöl. Utána egy önhangzó: A, É vagy Ú, s ezt a J vagy R hang követi. Ez a nyelvnek a szerkezeti váza által, a szóalkotásra kötelező önműködő törvénye szerinti! Lehet végigkövetni a nyelveken szerte a világban. Csak odafigyelés szükséges.
Az ösztöni előreHAJtás, RÁHAJtás indulatszavaként: HÚÚÚ, HAHÓ, HAJRÁ, HUJ-HUJ-HAJRÁ, HEJA-HEJA, HURRÁ stb.
De MARHA semmiképpen, az legfeljebb jelzőként, valakit jellemezve.
Ezt a nyelvészek egy része valószínűleg tudja is, de a kenyéradótól való félelemből nem merik előtárni, mert oda a tanszék, az állás. A hangadók viszont szinte semmit sem tudnak erről, mivel a magyar nyelvet nem saját szeretett anyanyelvükként kezelik, hanem csak, mint a hidegsebész a hullát.
A hivatásos nyelvészet Mario Alinei kutatási eredményeit is kétségbe vonja, mivel az veszélyezteti az általuk bebetonozott elméletet, s ami még elrettentőbb: a téves elmélet szerint megírt tankönyveik után csöpögő jogdíjaikat!
Ez, amit nehéz lenne elviselni.
A magyar nyelv TÖMÖRÍTŐ HATÁSÁNAK bizonyítására nem kell kimenni sehová, csak ismerni kell a nyelvet. Minden gyökszó, szó, megnevezés több értelmet, jellemzőt tömörít, legkevesebb hármat.
Például a TEST szó a kezdőhangjaival mondja el, melyek a fő jellemzői?
T-apintható, E-gységes, S-úlyos, T-érfoglaló
Más szavak igekötők, képzők segítségével.
HAJ: kihajt, héjként takar, hajlékony
VÁG: elvág, vágtat, odavág, kivág, bevágódik…
MAGÁNHANGZÓK. Tetszik vagy nem, a magyar nyelv 14 azaz tizennégy magánhangzót birtokol. A nyelvész által megvetett (tisztelet a kivételnek) népi tájnyelvek a magánhangzók mind a négy árnyalat változatát is használják. Ez nincs jelen a nyelvújítók által kiherélt, megrontott köznyelvben. De létező! Az már a hivatásos nyelvészet hibája, hogy nem használtatja.
Jó megjegyezni: a tájnyelv nincs alárendelve a hivatalos köznyelvnek!