GYÖNYÖRŰ SZÉP
Zene, szöveg: Kolumbán Sándor
Harmónia: Cári Tibor
Tavasszal a Nagy Művész egy új vásznat feszít,
S rászórja a vásznára a legszebb színeit:
Zsenge zöld színt kap a fű, és dús lombot a fák,
Kint a réten virít már a sok-sok vadvirág.
–
Erdő szélén, a zöld ágon ül egy gerlepár,
Gyermekláncfű virágára színes lepke száll.
Forrás mellett padon ülnek egy pár – te, meg én,
Varázsszóra hirtelen a kép életre kél.
—-
Refr.:
Gyönyörű szép ez az élet,
Ha ketten egymás mellett vagyunk,
Olyan szép minden, mint egy tündérkert,
Benne mi boldogok vagyunk.
De gyönyörű szép ez az élet,
Selymes, lágy hangodat hallgatom,
Te mosolyogva nézel szemembe,
S átölel a te két karod.
—-
Napkorongját lehozza a láthatár fölé,
Hosszú árnyat nyújt a fa a kis forrás felé.
Színes lepkénk elrepül, és nyugovóra tér,
Hallgat minden köröttünk, csak a tücsök zenél.
–
Majd más színt az égboltnak, egy sötét tónusút,
Csendben van a gerlepár, már a fészkébe bújt.
Fenn az égen csillagok és a gyér fényű hold,
S mi ketten a forrásnál az öreg padon.
—–
Refr.:
Gyönyörű szép…
—–
Coda:
Csillagok fényénél csendben,
Hallgatunk egy meghitt dallamot:
Azt, amely szívünk húrjain pendül,
S hogy szeretsz, a fülembe suttogod.
Szeretlek, füledbe suttogom.
