8. Kolumbán Sándor A MA IS ÉLŐ ŐSNYELV SZÓTÁRA 8.

SZÓCSALÁDOK  

 

Aki mindeneket megalkotott, rendszerbe szervezve tette. Az ősnyelv szóalkotó alkalmassági határtalansága a nyelv alkotójának bölcsességét dicséri. A beszédhangokkal kezdte. Tudni kell, hogy minden beszédhang képes kifejezni mindkét végletet: jót-rosszat, kellemeset-kellemetlent, nagyot-kicsit stb. A ma is élő ősnyelv, a teremtés nyelve, értelmes szószülő, szóképző nyelv. Nincs a Földön még egy hasonló adottságokkal rendelkező nyelv!

Az élő test alapvető építőeleme az egyedi sejt. Ezek szerep szerint családokba osztályozhatók: ideg-, izom-, bőr-, vér-, csont– stb. sejtek. Mindennek rendelt helye van az élő testben. A sejtek állapotától függ a testi egészség.

Egy élő nép, nemzet alapvető sejtje az egyedekből álló család. A család egysége, erkölcsi állapota az egyedek, a családtagok egészséges erkölcsi állapotától függ.  A családok egészséges egysége, erkölcsi állapota határozza meg a nép, nemzet egészséges erkölcsi tartását, állapotát.

A teremtés nyelve vázszerkezetének alapépítménye az emberi örökítő sejtek DNS szalagjának számítógépes ütemtervébe van betáplálva, kódolva, kitörölhetetlenül és átörökíthetően. A magyar nyelv: élő, eleven szószülő nyelv. Az élő nyelv egészét hangegyedek, hangcsaládok alkotják. Három meghatározó családot különböztethetünk meg: gyök, hangcsoport és hangváz azonosság alapon. Mivel e családtagok letagadhatatlan, egyedi ismertető jegyeket hordoznak, így szótestvéreknek is nevezhetők az adott családon belül. A nyelv azonos tevékenységi, fogalmi körhöz tartozó jelenségeket képes hasonló alaphangokkal megjeleníteni. Ezek olyanok, mint egyetlen édesanya által szült testvérek. A kapcsolódó jellemzőket, cselekményeket leíró szavakat azonos vázhangokkal fejezik ki.

A magyar nyelv önszervezésre képes, mivel a génekbe épített nyelvszerkezeti vázának állandóan éber, rugalmas felépítménye lehetővé tesz menetközben módosításokat. A nyelvszerkezeti váz önműködően kéri át a hangokat megfelelő sorrendbe, az értelem minél hűebb kifejezése végett.

 

Szótestvérek GYÖK alapon – szóbokor és más jelenségek

B.R – R.B gyök: BaR, BeR, BiR, BoR, BuR, BüR – RaB, ReB, RiB, RoB, RöB, RuB, RüB

A gyök jelenthet: elsötétülést, kavarodó rendbontást, takarást, emelkedettséget stb.

Elsötétülés: beBORul, elBORul, BORongós, BORús, BARlang, BURok, kóBOR szavakban.

Kavarodás: kóBORol, felBORul, ROBaj, kiBORul, háBORog, háBORú, ROBban, REBben, BORzad, háBORán, BORjad

Takarás: BURok, BŐRt szőr BORítja, BORzolható, kóBOR, BORít, kiBORul, elBORít, BÍRtok, BORdázat, BORítás stb. Emelkedettség: BÉRc, emBER a nőre BORul, BERbécs és mások.

Szín: RUBin, bíBOR, BÁRsony, BORdó, BARna, cinóBER a BORdélyok csalogató színe, bent jó BŐRök, akik RIBanccá lettek. A felsorolás nem teljes. Folytatható a gyökök keresése. A szóbokorról bővebben egy külön fejezetben

 

Szótestvérek HANGCSOPORT alapon

B hangcsoport. A B hang szókezdőként megjelenít: kicsit, nagyot: Baba, Bibe, Bácsi, Bölény Hangcsoportként is.

Körülölelés, tartalom: gUBA, kABÁt, sUBA, kOBAk, kEBEl, vagy ezzel kapcsolatos: ABA(posztó), zsABÓ, szABÓ stb.

Nagyobb terjedelem: tÁBOr, kalIBA, szOBA, szABAd, ÖBÖl, kÓBOrol stb.

Vonzó, szép, érzelmi., kellemi: IBOlya, bABA, csÁBOs, bIBE, bABÁm, sÁBA, bÍBOr, zsABÓ, kacABAjka stb.

Bolondos: hÓBOrt, tÉBOlyodott, hABArodott, cÁBÁr, ostOBA, gABOrgyás stb.

NG – mozgás hangértelem stb.

Mozgás, helyváltoztatás: barANGOló, bolyONGÓ, csatANGOló, kerINGŐ, csapONGÓ, csellENGŐ, lENGŐ stb.

Hang: csENG, bONG, csilINGEl, dONG, kONG, pENG, zajONG, harANGOzó. A hANGOk is bolyONGÓk az űrben.

Mennyiség: tENGEr, rENGEteg, pANGÓ, az túltENGŐ, terjENGŐ és mások.

Kellemi: zENGŐ, rINGAtó, tANGÓ, kerINGŐ, simONGAtva INGErel, gyENGÜl, ENGEd, zsONGAt stb.

 

Szótestvérek HANGVÁZ alapon

A körülírásban alapszó vázhangokkal írja le jellemzőit. Érdekes módon szövődnek a szavak, beleépülnek az értelemhordozó gyökelemek. A Teremtő által alkotott tökéletes nyelven rendkívüli nyelvi szövevények hozhatók létre értelemhordozók összeépülésével. Alkotó rugalmassága, szóképző készsége, kifejezőképessége révén körülírja a fő jellemzőket. Megtervezett nyelvszerkezeti vázra épülő nyelv, amely az ember teremtésekor lett beültetve az örökítő sejtekbe, nem a kifejlődéstan hablaty nyomán jött létre makogásból. A szavak rokoni ágazatai szétterjedőek, más szócsaládokhoz is kötődnek, más tárgykörök szerinti elemzésben. Az alábbi szavak e szempont szerint elemezve.

KALÁSZ – a KALÁSZ a magvak LAKÁSZa (lakás). A magvakat SZAKÁLLnak tűnő tüskés SZÁLKA SZÁLAK védik. A növény életideje végén a KALÁSZ zöldről átváltozik, megSZŐKÜL, sárgul, KÉSZÜL érésre. A KALÁSZokat KASZÁLják, ilyenkor KUSZÁLódnak a SZÁLAK. A leKASZÁLt SZÁLAKat kévékbe kötik. Itt még száradnak. E napok még ASZALÓK, azaz szárító hatásúak a magvakra. Aratókalákában, ha a KASZÁLó nem bírja a versenyt, akkor KISZÁLL. A KALÁSZok KI LESZnek csépelve, ekkor megSZÜLIK a magvakat. Cséplés után az üres szalmaSZÁLAKat KASZALba rakják. A KASZALra létrával KÁSZÁLódnak fel és le. A KASZALokban a SZÁLAK összeKUSZÁLódnak. A KASZALt a SZÉLEKen bontják meg.  Egyik szokás szerint, kifent KASZAÉLlel SZELIK a SZÉLEKről a SZÁLAKat. A SZÉLEKről lehulló SZÁLAK a SZELEK szárnyán KÓSZÁLva SZÁLLÓK. A KALÁSZról lehulló SZÁLKÁs SZÁLAK a földön maradnak. A kihulló gabonaszemekre a későbbi esőzések KELESZtő hatással lesznek, csírát hajtanak. A kicsépelt kenyérgabona az élelmiszer KÉSZLEt legfontosabb része, ez ASZÁLYOK esetén leSZÜKÜL. A gabonaszemeket lisztté őrölik, KELESZtik, gyúrják, megsütik, majd a kenyeret megSZELIK, s a KÁSZLÓban KÉSZÜLő sültekkel eszik. A kenyér isteni áldás, igazat SZÓLÓKnak való.

KaLáSZ – LaKáSZ – SZáLaK – SZáLKa hangváz: K-L-SZ – L-K-SZ – SZ-L-K – SZ-L-K

KaLáSZ – SZaKáLL – SZőKüL – KéSZüL hangváz: K-L-SZ – SZ-K-L – SZ-K-L – K-SZ-L

KaLáSZ KaSZáL – SZüLiK – KuSZáL hangváz: K-L-SZ – K-SZ-L – SZ-L-K – K-SZ-L

KaLáSZ – KiSZáLL – aSZaLóK – Ki LeSZ hangváz: K-L-SZ – K-SZ-L – SZ-L-K – K-L-SZ

KaLáSZ – KaSZaL – KáSZáL – SZéLeK hangváz: K-L-SZ – K-SZ-L – K-SZ-L – SZ-L-K

KaLáSZ – KaSZaéL – SZeLiK – SZeLeK hangváz: K-L-SZ – K-SZ-L – SZ-L-K – SZ-L-K

KaLáSZ – KóSZáL – SZáLLóK – KeLeSZ(t) hangváz: K-L-SZ – K-SZ-L – SZ-L-K – K-L-SZ

KaLáSZ – KéSZLe(t) – KáSZLó – SZóLóK   hangváz: K-L-SZ – K-SZ-L – K-SZ-L – SZ-L-K

KAZAL sz > z váltás. A KAZALban a SZÁLAK LAZÁK. KaZaL – LaZáK hangváz: K-Z-L – L-Z-K

Ha l > j váltással: KASZAJ. A KASZAJból a SZÁLAKat kampós végű bottal a SZÉJEKről SZAKAJtják ki. A szénaKASZAJból éhes SZÁJAK laknak jól, JESZIK, eszik a szénát.

KaSZaJ – SZaKaJ – aSZáJoK hangváz: K-SZ-J – SZ-K-J – SZ-J-K (aszályok)

KaSZaJ – SZáJaK – JeSZiK – SZéJeK hangváz: K-SZ-J – SZ-J-K – J-SZ-K – SZ-J-K

 

TÁBOR – a TÁBORozás jelenségeinek nevei azonos hangvázzal, mint szótestvérek, a szócsalád tagjai. A nyelvészet cseh eredetűként jegyzi, ám a hangváz mást bizonyít. Azonos hangokkal, a TÁBOR tárgykör valamilyen jellemzőjét világítja meg. A TÁBOR nagy területet foglal el, BORÍT be. A szó T.B – B.T gyökkel indul: TáB – BoT. A TÁBor helyét kijelölték, BOTot, cölöpöt vertek le a négy sarkához. Legyen bármiféle TÁBOR, sok ember, sokféle egyéniség, köztük történhetnek BOTOR dolgok, felBORÍThatják a rendet, rendszabály kell. Hadi vagy törzsi TÁBORba nem TÖRhet BE idegen, akit viszont elfogadnak, azt BETÖRik a belső rendszabályhoz. A TÁBOR tág határok közt létező, kiterjedt, esetleg kör alakú, együtt tevékenykedő, táplálkozó, szórakozó, dolgozó, ROBOToló, egymást támogató, alkalmanként tovább gördülő csoportosulás. A kölöncöt, könnyen összerántható betyárBÚTORt feldobják egy BATÁRra, hadi társzekérre. A hadi TÁBORba TOBORoznak, de oda csak BÁTOR férfiak kellenek. A TÁBORban minden BARÁT együtt issza BORÁT. Aki hadiTÁBORba száll, az a BŐRÉT viszi vásárra. Kezdetben a harc BOTRA ment, mert az volt a fegyver. Később, a fémfegyverek korában sokan veszítették el végtagjaikat, és akkor BOTRA jutottak. Sok esetben TŐRBE csaltak egész nagy harci TÁBORt hadicsellel. A hatalomBITORlók is felépítették saját valós és képletes TÁBORukat, amelyben elnyomták a szembenállókat. Ahhoz, hogy lőni tudj, kell tölteni a TÁRBA.

Az alábbi hangvázak igazolják az értelmi összetartozást, azonos hangvázzal kifejezhetőséget egy tárgykörön belül.

TáBoR – BoRíT – BáToR – BoToR – BiToR hangváz: T-B-R – B-R-T – B-T-R – B-T-R – B-T-R

TáBoR – RoBoT – ToBoR – TáRBa – BúToR hangváz: T-B-R – R-B-T – T-B-R – T-R-B – B-T-R

TáBoR – BaRáT – BoRáT – BeTöR – BaTáR hangváz: T-B-R – B-R-T – B-R-T – B-T-R – B-T-R

TáBoR – BőRéT – BoTRa – TőRBe hangváz: T-B-R – B-R-T – B-T-R – T-R-B

 

RCSAT.R – R.T gyök, körmozgást leíró: TURul, TÉReng, TÉRül stb. De kiTERülés, kiTÁRulkozás is. A TÁRcsa kerek, kör alakú TÁRgy. A TÁRCSA eredeti magyar szó. A germán, francia, német megörökölték az ősnyelvből. A kezdetek idején a TÁRCSÁt, mint célCSITÁRt, célpajzsot, a CSATÁRa, CSÖRTÉre felkészülésre, céllövésre használták. A célpontot TÁRGYnak nevezték magyarul. Innen az angol TARGET = célpont. Kerek TÁRCSÁra TÁRGYaltak, azaz céloztak. Ma is körrajz a célpont. Az átforgatás sokatmondó: TÁRCSA – CSATÁR. Azaz CSATÁRok, CSATÁRa felkészülők eszköze, a célTÁRCSA. A TÁRCSÁra RÁCSATtan a lövedék, de ha célt téveszt, célCSITÁR, célTÁRCSA mellé megy, az RATACS, tévút, CSÜTÖR, CSÜTÖRtököt mond. A CSATÁRa alkalmas téren folyik a harc, aki kiesik, az TACSRA megy, pályán kívülre, TÁCSRA, távolra. A pajzsok egy része TÁRCSA alakú volt, szerepe, hogy elTÉRICCSE (térítse) a RÁCSATtanó nyílvesszőt, sújtást. Készítőiket is CSITÁRnak nevezték. A TÁRCSA alakú CSITÁRra különböző rajzolatokat festettek, amelyek ráACSARÍTottak az ellenségre. Akit kiütöttek – sebesült, halott – TACSRA került, azaz küzdőtéren kívülre.

TáRCSa – CSaTáR – CSiTáR – CSöRTe hangváz: T-R-CS – CS-T-R – CS-T-R – CS-R-T

TáRCSa – RáCSaT – TéRiCCSe hangváz: T-R-CS – R-CS-T – T-R-CS

TáRCSa – TaCSRa – TáCSRa hangváz: T-R-CS – T-CS-R – T-CS-R

TáRCSa – CSiTáR – aCSaRíT hangváz: T-R-CS – CS-T-R – CS-R-T

TáRCSa – CSüTöR – RaTaCS hangváz: T-R-CS – CS-T-R – R-T-CS

 

TÁNYÉR, TENYÉRösszhang a TÁNYÉRTENYÉR és a TANOR föld közt. Kezdetben a TENYÉR volt, abban kenyér és egyéb. TÁNYÉRt készítője darab fából NYERTE, majd NYÍRTA, faragta fúrta ki. A tálalt étket darabokra NYÍRTA, vágta, szelte. A TENYÉRt az elme RÁNYITja, és IRÁNYITja munkára, az éhség a TÁNYÉRra. A munkában a TENYÉR a TÉNYERŐ. Ezzel a NYARAT átdolgozva szerezte keNYERÉT és kenyérre valót. TÁNYÉRon tálalva a munkával NYERT terményből készült étek. Renyhe TENYÉR munkájának eredménye NYERETlenség, RENYET. A TINÓRU gomba TENYÉRnyi TÁNYÉRÚ jellemzője névadó. A TENYÉR eszköz, TÉNYRE, tényekre, hogy legyen, amit tenni a TÁNYÉRra. Megfigyelhető a TENYÉR, TÁNYÉR, s az alábbi TURÁN, TANOR értelmi és hangazonosság kapcsolat is. A TURÁNi NATÚRból, a TENYÉR tényerejével TANORföldön terem a TÁNYÉRra való étek. A jó minőségű TANOR föld kialakítása a TANYA körül kezdődött, TANYÁRA volt jellemző, amely úgy nézett ki távolról, mint egy zöld oázis (övezés) a sivatagban.

TáNYéR – TeNYéR – TéNYeRő – RáNYiT – iRáNYiT
hangváz: T-NY-RT-NY-R – T-NY-R – R-NY-T – R-NY-T

TeNYéR – TéNYRe – ReNYeT hangváz: T-NY-R – T-NY-R – R-NY-T

TeNYéR – NYaRaT – NYeRTe NYíRTa hangváz: T-NY-R – NY-R-T – NY-R-T – NY-R-T

TáNYéR – TiNóRu – TaNoR – TaNYáRa hangváz: T-NY-R – T-N-R – T-N-R – T-NY-R

 

TURÁN, TANOR(ok) – a TURÁN telephely, művelésre fogott NATÚR föld. A NATÚR állapota olyan, ahogy megszületett: NAT, emberkéz által fel NEm TÚRt, nem ÉRINTett, nem művelt terület. A TANOR, már művelt, beTANított, TANÁRi kéz alá vett terület. Ellentétes értelem: NAT-ÚR – TAN-OR. Amit emberi kéz ÉRINT, művel, nem NATÚR, hanem már TANOR. A TANOROK föld a TANYA melletti, TANYÁRA jellemző. A falvakba tömörülés után, a csűrkert, és a KERTEN túli, kertek lábján kívüli, gondosan megművelt térség. E szó a magyar nyelvben ma is él. Székelyföldön majd minden falu határában van TANOROK nevű határrész. TANOROKon termett a legjobb minőség. TANOROK széna a legjobb széna. Az elhanyagolt terület – nem NATÚR, nem TANOR, hanem RÚTAN néz ki. A TANOR TÉREN termő nemes gyümölcs neve: RANET (ranett alma). A NATÚRból TANORok kialakításához RUTIN, azaz jártasság, jó terepismeret, termesztői szaktudás kellett. A TANOROK föld a legtöbb KORONÁT érő. A TANOROK nyilvántartását a rovó NOTÁROK végezték. A NOTÁR nem lehetett KONTÁR, pontosan jegyezte a rovást. A NATÚRból felTÖRENTURÁN földön megművelt TANOR TÉREN termett a TÁNYÉRra való étek. Innen NYERTE a KENYERÉT.

TaNoRoK – NoTáRoK – KoNTáR hangváz: T-N-R-K – N-T-R-K – K-N-T-R

TaNoRoK – KoRoNáT – RoKoNáT hangváz: T-N-R-K – K-R-N-T – R-K-N-T

TaNoRoK – KeRTeN hangváz: T-N-R-K – K-R-T-N

TaNoR – TaNáR – TuRáN hangváz: T-N-R – T-N-R – T-R-N

TaNoR – NaTúR – RúTaN hangváz: T-N-R – N-T-R – R-T-N

TaNoRéRiNT– RuTiN hangváz: T-N-R – R-N-T – R-T-N

TaNoR – RaNeT – TéReN hangváz: T-N-R – R-N-T – T-R-N

 

NYELVEVŐ NYÉL, NYELEVŐ, izomNYALÁB, izomNYÚLVány, LEBENY, LEVENY, vele eszünk, megNYILVÁnulunk. A nyELVvel kifejezzük ELVeinket, ÉRVelünk (l > r) védelmükben. A nyELV egymástól ELVálasztva tagolja a hangokat. A NYeLv látható, amikor kiNYíLik a száj. Oly hegyes, éles, mint a NYíL. Főleg a nőké, mivel a NYELV a LÁNYok, asszonyok legfőbb fegyvere. A NYELV sebezhet is, mint a NYíL. A NYELVvel eNYELeg a fiú LÁNNYal. NYELVÜnkkel valljuk meg ELVEinket, NYILVÁnulunk meg, azzal OLVAsunk hangosan. A NYELVÉn, a NYELVÉvel ízleli a fiú a lányt. A NYELV olyan ízlelő izomNYÚLVÁNY, amelyen a NYÁL segítségével szétOLVAd az étEL, szétterjed az íz. NYELVÜnk ELVEzeti a falatot a szájüregben, s kiÉLVEzi az ízeket. A NYELVvel mondunk VÉLeméNYt, teszünk VALlomást, VÁLaszolunk kérdésre, VÉLekedünk, ezzel tesszük VILágossá mások előtt gondolatainkat, FELsorolva (v > f), LEVezetve érveinket, FELelünk. LEVeleinket adott nyeLVen írjuk. A nyeLV VÁLaszát, FELeletét FÜLlel érzékeljük. A NYELV megpróbálja az ízeket. Csak azt NYELjük le, ami a NYELVnek ízlik, csak azt mondjuk ki NYELVvel, ami illik. A NYELV összehúzva kicsire tömöríthető, de rendkívül NYÚLékony, BILLENŐ izomzat, kiNYÚLVa hosszú. A NYELVvel NYALjuk le a kaLÁNYt, kaNYÁLt. NYELVvel NYALVa érzed ELsőként az étEL, ELedEL ízét, mielőtt NYELed EL (ny/eledel). Az állat NYELVével LEFetyel. A kérődző NYELVével NYALábolja a kötegnyi anyagot s úgy NYELi EL. Az étel leNYELVE gyomorba jut. A száj kiNYILVA mutatja a NYELVEt, beszéd közben megVILLAN, megVILLANY. A NYELV irányító VOLÁNként, VOLÁNYként vezeti a falatot.

NYeLV – NYaLVa – NYúLVa hangváz: NY-L-V – NY-L-V – NY-L-V

NYeLV – NYaLáB – BiLLeN hangváz: NY-L-V – NY-L-B – B-L-N

NYeLV – NYeLVe – NYiLVa hangváz: NY-L-V – NY-L-V – NY-L-V

NYeLV – VoLáNY – ViLLaN hangváz: NY-L-V – V-L-NY- V-L-N

NYeLV – NYeLeVő – eVő NYéL hangváz: NY-L-V – NY-L-V – V-NY-L

NYeLV – LeBeNY – LeVeNY hangváz: NY-L-V – L-B-NY – L-V-NY

 

AKARAT – az AKARAT leghatározottabb magyar szavak egyike. Az A hang határozott rámutató. Cselekvő KARra van szükség aKARat véghezviteléhez, amely helyreRAK. Az AKARAT legerősebb mozgatóerő. Ezt sugallják a részvevő hangok. E hangokkal fejezzük ki a létfenntartás fontosabb tevékenységeit: ARAT, TAKAR, RAKAT, RAKTÁR, TÁRÓK és az eszköz: KAR. A felsoroltak, egyéni AKARAT által irányított tettek. Aki AKARATtal tele KOTOR, hajt, négyel, nem nézi KORÁT. A RETEK is KOTORással KERÍThető elő a földből. Jó AKARATtal a RÉTEKről sok terményt TAKARnak be. A beTAKARítottak ÉTEKREvalók, amellyel étkezéskor TRAKTÁlnak. Az AKARAT TÖREKedővé tesz. TARKA TEREKen TEKER a cél eléréséért. A kisgyerek, ha valamit AKART, azt KÉRTE. A KURTÁra fogott AKARAT a tett halála.

aKaRaT – TaKaRa – KoToR hangváz: K-R-T – T-K-R – K-T-R

aKaRaT – ReTeK – RéTeK hangváz: K-R-T – R-T-K – R-T-K

aKaRaT – KeRíT – KeRT hangváz: K-R-T – K-R-T – K-R-T

aKaRaT – RaKaT – TRaKTa hangváz: K-R-T – R-K-T – T-R-K-T

aKaRaT – TeReK – TeKeR – TaRKa hangváz: K-R-T – T-R-K – T-K-R – T-R-K

aKaRaT – éTeKRe – KéRTe hangváz: K-R-T – T-K-R – K-R-T

aKaRaT – TöReKi – KuRTa hangváz: K-R-T – T-R-K – K-R-T

aKaRaT – TáRóK – KoRáT hangváz: K-R-T – T-R-K – K-R-T

 

TERASZ – előTÉR, TÉRRÉSZ, TERASZ. A TERASZ kiERESZTés, amit az építményre RÁTESZnek. A TERASZ – SZARET fordítás: TERASZon SZÁRÍTanak, a nap SZÓRTA sugarak. SZERETünk TERASZon lenni szabadban. Ajtaját RETESZelik is. A TERASZon jó kilátás nyílik a tájra, SZATURig, telítődésig jutunk a szép látvánnyal. Szépérzékünk még TESZ RÁ. A TERASZon ülő kiveszi RÉSZÉT a jó levegőből és napsütésből.

TeRaSZ – SZeReT – SZáRíT – RéSZéT hangváz: T-R-SZ – SZ-R-T – SZ-R-T – R-SZ-T

TeRaSZ – RáTeSZ – TeSZ Rá – ReTeSZ hangváz: T-R-SZ – R-T-SZ – T-SZ-R – R-T-SZ

TeRaSZ – SZóRTa – eReSZT – SZaTuR hangváz: T-R-SZ – SZ-R-T – R-SZ-T – SZ-T-R

 

DESZKAa DESZ gyök, nyílt jelentésű az alföldi DESZK falu nevében. DESZKÁért szétSZEDIK a tőkét, tehát több részre SZAKADó tőke. DESZKÁból alkothatod SZÉKED és KÁSZUD, amely SZÁKOD is. Szép erezetű DESZKÁból DISZKE díszelemek készíthetők. DESZKÁból készül a pincei ÁSZKOD. A DESZKAvágást ősnyelven deSZKENDElésnek, SZKENDELésnek nevezték. DESZKENDEL átfordítva LEDNEKSZED, LEDNEK SZED, azaz LEDnek, vékony LEDéren mozgó sávnak SZEDi szét, rétegekre nyitva a tőkét. E neve – hajlékonysága okán – még lehetett SZKENDULA is (pendula), majd innen l > r váltással SZKENDORA, SZKENDURA lett az utódnyelvben. A szláv DOSZKA is a DESZKA szóból ered.

DeSZKa – SZaKaD – SZeDiK hangváz: D-SZ-K – SZ-K-D – SZ-D-K

DeSZKa – KáSZuD – SZáKoD – SZéKeD hangváz: D-SZ-K – K-SZ-D – SZ-K-D – SZ-K-D

DeSZKa – DiSZKe – áSZKoD hangváz: D-SZ-K – D-SZ-K – SZ-K-D

DeSZKeNDeL – SZKeNDuLa – LeDNeK SZeD hangváz: D-SZ-K-N-D-L – SZ-K-N-D-L – L-D-N-K-SZ-D

 

ETRUSZK – az ETRUSZKok Jáfet-utód, székes SZK nép, szervezett, földművelő, állattartó, kézművességhez ÉRTŐK. Nevükben a TRUSZKoló, sarkaló, törekvő, elTÖRŐDŐ FÁRADozás. TRUSZA = készlet. TRUSZÁjukban, TRU SZÁKjukban minden, életvitelhez szükséges szer megvolt, szerszámmal és egyébbel tele, SZATUR volt. Más néven SZATYOR, SZERTARTÓ láda, táska, SZEREDÁS (t > d). Ősnyelvi szó az utódnyelvekben. Minden ETRUSZKnak TRUSZÁKja volt, munkához használt szerszámkészlete. Ők építették az első SZTRÁDÁt, amely kemény TRUDÁt igényelt. Az ETRUSZKok köztársaságnak nevezett, közbirtok-kaláka rendszerben éltek. Az önző, hatalomvágyó, csillogáskedvelő, rangos rendekbe szerveződő latinok szorították peremre az ETRUSZKokat, épp amint Árpád népe a székelyeket.

A TRA, TRU, TRO ősnyelven munkával kapcsolatos. Mindenki KÉSZen állt katTRA, csatTRA, patTRA, tetTRE azaz a munkára, NÉGYelésre. Utódnyelvek NÉGYet jelentő szavaiban él e munkajelentésű ősi TRA hangcsoport: quaTRO, caTRO, paTRU, teTRA stb. A francia TRAvail = munka. Az orosz TRUda is e gondolat. Az eTRUSZKok alkotó, munkás, NÉGYelő, TöRŐDő, TRUSZKoló nép volt, történelmi hagyatékuk bizonyítja. A szó beépült e nép nevébe. A TRUSZA vagy ÚTRA SZÁK, szeredás tele volt, SZATUR volt. A TRUSZA = készlet, vele a SZUTRA, a feladat teljesíthető. A hegyes szerszám kiSZÚRTA a TRUSZA oldalát. Az ETRUSZK SZERETTE a rendet, azért tartott TRUSZÁT. Szerszámait TRUSZÁba rakta, nem SZÓRTA SZERTE. SZATUR ősnyelven: tele, telített. Jóllakottság, telítettség a SZATURnália ünnep jellemzője. Aki SZATURra ette magát, ROSSZAT tett, tömött, teleROTYASZtott SZATYORrá lett.

SZATURNOSnak nevezték a nagyevő  LAKOLÓSt, aki körülövezte hasát. Innen az övezett SZATURNUSZ bolygó neve. A mezőn KUSZTORA ekével művelték a földet, KUSZTORA késsel ették a KOSZTRA valót.

eTRuSZK – SZTRáDa – TuDáSRa – TöRőDőS – TRuDáS
hangváz: T-R-SZ-K – SZ-T-R-D – T-D-S-R – T-R-D-S – T-R-D-S

eTRuSZK – SZaKéRTő – TRuSZáK hangváz: T-R-SZ-K – SZ-K-R-T – T-R-SZ-K

eTRuSZK – TRuSZáK – úTRa SZáK hangváz: T-R-SZ-K – T-R-SZ-K – T-R-SZ-K

eTRuSZK – SZeRTaRTó – SZaTuRoK hangváz: T-R-SZ-K – SZ-R-T-R-T – SZ-T-R-K

eTRuSZK – KuSZToRa – KoSZTRa hangváz: T-R-SZ-K – K-SZ-T-R – K-SZ-T-R

TRuSZa – SZeReTTe – SZúRTa hangváz: T-R-SZ – SZ-R-T – SZ-R-T

TRuSZa – SZóRTa – SZeRTe hangváz: T-R-SZ – SZ-R-T – SZ-R-T

TRuSZa – SZaTYoR – RoTYaSZ hangváz: T-R-SZ – SZ-TY-R – R-TY-SZ

 

KÁMASZUTRA a szaporítás teljességét, a kamatoló feladatot, SZUTRÁt jelentette, amelyhez mindkét részről kell a megfelelő TRUSZA, azaz nemi szerv készlet, hogy mindkét fél elnyerje gyönyörRÉSZÉT, a SZATUR érzetet, és utód szülessen. A KÁMA azt is jelentette, hogy rejtett, KAMU helyen történt a SZERETés. A kámaSZUTRA nem a GENDERelmélethez kötődik, mert az visszaKONDORodik, GÖNDÖRödik, GENDERedik saját neméhez, s így a TRUSZA nem teljes, nincs meg benne mindkét készlet teljesen, a szaporodási feladat eredményes elvégzéséhez. Ha a SZARTA lyukba SZÚRTA, nincs szaporítás. Az igazi bensőséges SZUTRÁhoz őszintén SZERETni kell. Az első nőnek, ÉVÁnak sok neve volt, ezek egyike ESZTER, hiszen SZERETve volt, és SZERETett is. A SZERETet mindenkié, így a TE RÉSZed is.

SZaTuRRoSSZaTRoTYaSZ hangváz: SZ-T-R – R-SZ-T – R-TY-SZ

SZuTRa –TRuSZa ReTeSZ hangváz: SZ-T-R – T-R-SZ – R-T-SZ

SZuTRa – SZaRTa – SZúRTa hangváz: SZ-T-R – SZ-R-T – SZ-R-T

SZuTRa – SZeReT – RéSZéT hangváz: SZ-T-R – SZ-R-T – R-SZ-T

SZuTRa – ESZTeR – TeRéZ hangváz: SZ-T-R – SZ-T-R – T-R-Z

 

KAPTÁR – a szó a nyelvészet szerint: ? görög > latin > német. REPÜL: finnugor. TÖRPE: nem írja magyarnak. TÉRKÉP: TÉR: finnugor, KÉP: török. PORTÉKA: görög > latin > német eredet. NEKTÁR: görög > latin > nemzetközi. Az alábbiak bizonyítják, mindannyi magyar eredetű, egyazon szócsaládba is besorolhatók. Persze, mint minden hangnak, gyöknek, szónak több szerepe van. A méhek a virág PORTOKjából szedik a NEKTÁRt. A KAPTÁRba RÖPTÜKben hordják be e PORTÉKát. A bejáratnál ér véget a RÖPTÜK. A KAPTÁRhoz mérten TÖRPÉK a méhek.  Megtalálják a KAPTÁRt, ösztöni képességük TÉRKÉP alkotása. FolyóPARTOK melletti virágréteken gyűjtik a nektárt. A kis szállítók KAPTÁRba hordják NEKTÁR PORTÉKÁjukat (p > n). A méhész a KAPTÁR lépeiből PÖRGET (k > g) mézet. A legfinomabb, változatos gyógyerejű mézfajtákat a KÁRPÁTOKban gyűjtik. A KAPTÁROK méheit szinte vonzzák a KÁRPÁTOK: Itt gyűjtsetek!

KaPTáR – NeKTáR – TéRKéP hangváz: K-P-T-R – N-K-T-R – T-R-K-P

KaPTáR – PöRGeT – PoRTéKa hangváz: K-P-T-R – P-R-G-T – P-R-T-K

KaPTáR – PoRToK – PaRToK hangváz: K-P-T-R – P-R-T-K – P-R-T-K

KaPTáR – TöRPéK – RöPTüK hangváz: K-P-T-R – T-R-P-K – R-P-T-K

KaPTáRoK – KáRPáToK hangváz: K-P-T-R-K – K-R-P-T-K

 

BÁRKA – a CzF Szótár is idegenként jegyzi a BÁRKA szót. Nézzük, mit mondanak a BÁRKA hangváz hangjai a fő jellemzőiről? Noé és családja hitte a teremtői ígéretet, BÉRÜK a megmentés lett. Az ateisták szerint Noé és a BÁRKA nem léteztek. A magyar nyelv igazolja létezését, és valóban ma is ott áll az Araráton jégbe fagyva. KÉRUBok vigyázták, védelmi BUROKban tartották a BÁRKÁt, amely mintegy KÓBORként, védte őket, de RABOK voltak benne egy éven át. A BÁRKA BURKÁban BÉKÉRE leltek a viharok idején. Noé a BÁRKÁba BERAKta állatait, ABRAKot is rakott a jó KARBAn tartásukhoz. A BÁRKA hatalmas volt, ősnyelven: AKBÁR = hatalmas, belül KÖRBEjárható, az állatok felügyelete végett. Az ABRAKkal etetéshez BAKRA tett edényeket használt, mintegy jászolként. A gondozással BOKORnyi teendője volt az egész családnak egy éven át, tehát nem unatkoztak.

A BÁRKA nem volt irányítható, de ők ÉBEREK voltak (nem héberek), figyeltek az árra, a BÁRKÁval KÓBORolás egész ideje alatt. A BÁRKA egy másik KORBA vitte őket, egy gyökeres változásokkal telitett, új kihívásokkal teli földi létbe. Éghajlat teljes megváltozása az, emberi életkor lerövidülése, betegségek, erjedés stb.

BáRKaBuRoK KéRuB hangváz: B-R-K – B-R-K – K-R-B

BáRKaBéRüK – RaBoK hangváz: B-R-K – B-R-K – R-B-K

BáRKa – BuRKa – BéKéRe hangváz: B-R-K – B-R-K – B-K-R

BáRKa – BeRaK – éBeReK hangváz: B-R-K – B-R-K – B-R-K

BáRKa – aBRaK – BaKRa hangváz: B-R-K – B-R-K – B-K-R

BáRKa – KaRBa – KöRBe hangváz: B-R-K – K-R-B – K-R-B

BáRKa – aKBáR – BoKoR hangváz: B-R-K – K-B-R – B-K-R

BáRKa – KóBoR – KoRBa hangváz: B-R-K – K-B-R – K-R-B

 

ASSZONY – az ASSZONY bő termő lény, és NYOSSZA, NYOSZTJA mindenki, aki szereti. Az igazi ASSZONY szereti, ha NYOSSZÁk, nosztják női, anyai gyümölcseit. ASSZONYOLJ, NÁSZOLJ NYOSZOLYÁN! Hűséges, szorgalmas ASSZON (régi) nagy hASZON. A leány a NÁSZON válik ASSZON. Ha a férj jó, szerető kedves, megértő, az ASSZONYnak érzelmi-testi SZONNYA (szomja) van iránta, ha durva, aljas, érzelmi-testi ISZONYA. Az ASSZONY SZÜNJÉnek (keblének) SZONJA, a kicsinye. SZON a NÁSZ gyümölcse. A SON gyök utódnyelvekben sarjat, fiat jelent: JohnSON, ErikSON, ManSON stb.

aSSZoNYoLJ – NáSZoLJ – ؘNYoSZoLYa hangváz: SZ-NY-LJ – N-SZ-LJ – NY-SZ-LY

aSSZoN – haSZoN – NáSZoN hangváz: SZ-N – h-SZ-N – N-SZ-N

aSSZoNY – NYoSSZa – SZoNNYa – iSZoNYa hangváz: SZ-NY – SZ-NY – SZ-NY – NY-SZ

aSSZoNY – SZüNJe – SZoNJa hangváz: SZ-NY – SZ-NJ – SZ-NJ

 

BOGLYA – összeBOLYGAtot széna-, szalmaszálakból áll. Használatkor a BOGLYÁT tépik BOLYGATják. A BOGLYÁban GABALY van. A BOGLYA csúcsára néha felül a BAGOLY. Nyáron, nagy melegben, BOGLYArakáskor járnak a BÖGÖLYök.

BoGLYa – BoLYGa – BaGoLY hangváz: B-G-LY – B-LY-G – B-G-LY

BoGLYáT – BoLYGaT hangváz: B-G-LY-T – B-LY-G-T

BoGLYa – GaBaLY – BöGöLY hangváz: B-G-LY – G-B-LY – B-G-LY

 

BÜSZKE – az ilyennek BESZŰKül mozgástere, SZÜKEBB a baráti köre. Aki gazdag, tömött BUKSZÁjára BÜSZKE. Az öntelt BÜSZKE férfi-nő csak külsőre ad, a kapuKÜSZÖBön belül kell látni környezetét. Sok BÜSZKE otthona, gazdasága KOSZBAn úszik. A szép nő BÜSZKE, hogy SZEBBKE, mint más. Aki túl BÜSZKÉn viselkedik, arra BŐSZEK a körülötte élők.

BüSZKe – BeSZüK – SZüKeBB hangváz: B-SZ-K – B-SZ-K – SZ-K-B

BüSZKe – BuKSZa – SZeBBKe hangváz: B-SZ-K – B-K-SZ – SZ-B-K

BüSZKe – KüSZöB – BőSZeK – KoSZBa hangváz: B-SZ-K – K-SZ-B – B-SZ-K – K-SZ-B

 

FIGURAFIGARO, a híres borbély, FIGURÁs frizurát készíthetett. Táncban sok látványos mozgásFIGURA van. A jó táncos szépen FIREGŐ- FOROGÓ. A FARAGÓművész FIGURÁs GARAFÁt (kancsót) FARAGA. A nevettető nagy FIGURA, néha RÖFÖGŐ hangon utánozva kiFIGURÁz másokat. Heccelés közben RÁFOG másra elkövetett tréfás tetteket.

FiGuRa – FiGaRo hangváz: F-G-R – F-G-R

FiGuRa – FiReGő – FoRoGó hangváz: F-G-R – F-R-G – F-R-G

FiGuRa – RöFöGő – RáFoGó hangváz: F-G-R – R-F-G – R-F-G

FiGuRa – FaRaGó – GaRaFa hangváz: F-G-R – F-R-G – G-R-F

 

KONYHA, KUNYHÓKONYHA a KUNYHÓ fő része, ASSZONYOK, SZOKNYA birodalma. ANYÓK, ANYÁK, LÁNYOK HATÉKONY élelmiszer feldolgozást végeznek. A fáradtan érkező néha HUNYIK az asztalra bújva. HANYAG asszony koszos KONYHÁján HÁNYIK a betérő. A mezőről jönnek a fáradt ÉHNYELŐK.

KoNYHa – KuNYHó – SZoKNYa – aSSZoNYoK hangváz: K-NY-H – K-NY-H – SZ-K-NY – SZ-NY-K

KoNYHáT – HaTéKoNY – éHNYeLőK hangváz: K-NY-H-T – H-T-K-NY – H-NY-L-K

KoNYHa – HáNYiK – HuNYiK hangváz: K-NY-H – H-NY-K – H-NY-K

KoNYHa – KiHuNY – KáLYHa hangváz: K-NY-H – K-H-NY – K-LY-H

KuNYHóHuNYoK – aNYJuK hangváz: K-NY-H – H-NY-K – NY-J-K

KuNYHó – KoNYHa – HaNYaG hangváz: K-NY-H – K-NY-H – H-NY-G

 

KALÁNYKALÁNY, KANYÁL szócsalád: a KALÁNY, KANYÁL jól áll a LÁNYKA kezében. A LÁNYOK készülnek a főzésre, a KALÁNY forgatására, a KALÁNYolásra. Régen a közös KALÁNYon vegyültek a NYÁLAK. Ha nem mossák meg rendesen, NYÁLKA marad rajta. KALÁNY-nyal mohón evő, NYAKLÓ nélkül NYAKALja ételét. A nagyKANYÁL, KÉNYÁLó, tálaló eszköz. NYALKA, NYALÁNK, NYALAKodó legény vigyáz a KALÁNY-nyal, nehogy leegye magát a LÁNYOK előtt. KALÁNYt NYALÉK, s NYELÉK, NYELÖK. Ha éhes vagyok KALÁNY után NYÚLOK, NYÓLOK, jó falat előtt megNYÍLOK. A KALÁNY előtt megNYÍLIK a száj. A KALÁNY KINYALható. Torokba mélyre nyúló KALÁNY ÖKLENYt okoz.

KaLáNY – KaNYáL – KéNYáL hangváz: K-L-NY – K-NY-L – K-NY-L

KaLáNY – LáNYKaLáNYoK hangváz: K-L-NY – L-NY-K – L-NY-K

KaLáNY – NYaKLó – öKLeNY hangváz: K-L-NY – NY-K-L – K-L-NY

KaLáNY NYáLKa – NYáLaK hangváz: K-L-NY – NY-L-K – NY-L-K

KaLáNY – NYaKaLNYaLKa hangváz: K-L-NY – NY-K-L – NY-L-K

KaLáNY – NYaLéK – NYeLéK – NYeLöK hangváz: K-L-NY – NY-L-K – NY-L-K – NY-L-K

KaLáNY – NYíLiK – NYaLáNK hangváz: K-L-NY – NY-L-K – NY-L-N-K

KaLáNY – NYúLoK – NYóLoK NYíLiK hangváz: K-L-NY – NY-L-K – NY-L-K

KaLáNY – NYíLoK – KiNYaL hangváz: K-L-NY – NY-L-K – K-NY-L

 

KOTROBÁL – a szó kószálót, barangolót, gyűjtögetőt jelentett. KOToRÓ LÁBalót. Nincs jelen a magyar nyelvben, de itt a szócsalád többi tagja. A KOTROBÁLÓ sokat BOTORKÁLt, de BOTRAKÉLt, ha a KERETBŐL fogyott az élelem. A BOT fő munkaeszköz volt, így a BOTRAKELés, munkába indulást is jelentett. A KOTROBÁLÓ LÁBAIT RAKja egymás elé, s halad. A KOTROBÁLÓk bizony RABOLTAK is mások KERTÉBŐL, kertjéből. Szerettek BIRTOKOLni. Nevük hangvázából ítélve, a KELTAIBÉRek is KOTROBÁLÓ életmódban jutottak el a mai Brit-szigetekre. A nyelvben nincsenek véletlenek!

KoTRoBáLó – BoToRKáL hangváz: K-T-R-B-L – B-T-R-K-L

KoTRoBáLó – LáBaT RaK hangváz: K-T-R-B-L – L-B-T-R-K

KoTRoBáLó – BoTRaKéL hangváz: K-T-R-B-L – B-T-R-K-L

KoTRoBáLó – KeReTBőL hangváz: K-T-R-B-L – K-R-T-B-L

KoTRoBáLó – RaBoLTaK hangváz: K-T-R-B-L – R-B-L-T-K

KoTRoBáLó – KeRTBőL hangváz: K-T-R-B-L – K-R-T-B-L

KoTRoBáLó – KeLTaiBéR hangváz: K-T-R-B-L – K-L-T-B-R

KoTRoBáLó – BiRToKoL hangváz: K-T-R-B-L – B-R-T-K-L

 

TANÁSZ – bölcs érett ember, aki TANított, TANÁSZolt, TANÁCSolt. Akkor nem TANÁRnak, hanem TANÁSZnak nevezték. A TANÁSZ mélyen SZÁNTÓ ismerettel bírt. A jó, bölcs TANÁSZ, SZÁNATot érzett a tudatlan iránt, TANÁCSolta, TANÁSZolta, felNESZTEtte, keltette érdeklődését. TANÁSZolt a NÁSZT illetőleg is: házasságra, családra. Ő maga sem SZÜNT meg TANulni élete SZENTülésléig, élete végéig. „Az igazi bölcs holtáig tanul.” Az igazi, jó indulatú bölcs TANÁSZokat a nép SZENTként tisztelte, mert SZÜNET nélkül TESZEN vala a körülöttük élők javára. Ezek a SZENÁT (szenát = tanács) tagjai voltak, bölcs SZENÁTORok, NESZTORok, akik egészségre, SZANÁTRA vonatkozó TANÁSZokkal is ellátták a kór további RONTÁSZA (eszezve) ellen a SZÁNATRA méltó betegeket. A jóTANÁSZRA adtak az emberek.

TaNáSZ – NeSZTő – NáSZT hangváz: T-N-SZ – N-SZ-T – N-SZ-T

TaNáSZ – SZáNaT – SZeNT hangváz: T-N-SZ – SZ-N-T – SZ-N-T

TaNáSZ – SZeNáT hangváz: T-N-SZ – SZ-N-T

TaNáSZRa – NeSZToR – SZeNáToR – SZáNaTRa hangváz: T-N-SZ-R – N-SZ-T-R – SZ-N-T-R – SZ-N-T-R

TaNáSZ – SZaNáT – SZüNeT hangváz: T-N-SZ – SZ-N-T – SZ-N-T

TaNáSZ – SZáNTó – TeSZeN hangváz: T-N-SZ – SZ-N-T – T-SZ-N

 

CSONKA – a CSONKAsággal kapcsolatos szócsalád: A CSONKA maradvány CSÜNG. A magyar CSONKA, SONKA szavak a CSONt szó gyökét tartalmazzák, amelyből a CSONka kifejezés indul. A SONKA a padláson, KACSON, azaz rúdon CSÜNGött. A SONKÁra mondták régen: NOCSAK, kitartson újig! A CSONKAság a KANCSALság is. Ez székelyül: KANCSI. A CSONKA – KACSON gyökátforgatás mutatja, hogy a CSONKAság a KACSON, a karon gyakoribb.  De azt is, hogy amikor lefosztják a szőlőtőkét, akkor CSONKA marad, mert a KACSON nincs semmi. A KANCSÓ egy olyan korsó, amelynek a szűkített felső része nincs, eleve CSONKÁn készítették, nagyobb felső nyílással, más szerepet szánva. A szép, mutatós KANCSÓt hajdan, fent ÁGACSON, GÖCSÖN felakasztva tartották. A KANCSÓ, korsó, ha eltört, rút, CSONKA lévén, így ÓCSKÁN mutat, s már nem hasznavehető. CSONKA KANCSÓ már nem KINCS. A lábon legtöbb esetben a CSÁNK, boka CSONKul. Van olyan népi szokás, hogy a CSÁNKra, bokára apró CSENGŐket kötöznek, amelyek tánclépés közben CSÖNGnek. Valaha CSÜNGŐnek nevezték az alkart, és ez a CSÜNGŐ adta könyöktől ujjbegyig a CSING, SING, más szóval: könyök hosszmérték méretét. A CSENGŐ is CSÜNG, és mozgatva CSINGIlingi, CSENGŐ hangot ad. A szép zöld ág megtörve CSÜNG a CSONKA ágon, sérült GÖCSÖN.

CSoNKa – SoNKa CSoNT hangváz: CS-N-K – S-N-K CS-N-T.

CSoNKa – KaCSoN – CSüNG hangváz: CS-N-K – K-CS-N – CS-N-G.

CSoNKa – SoNKa – NoCSaK hangváz: CS-N-K – S-N-K – N-CS-K.

CSoNKa – KaNCSaL – KaNCSi hangváz: CS-N-K – K-N-CS-L – K-N-CS.

CSoNKa – KaNCSó – CSaNaK hangváz: CS-N-K – K-N-CS – CS-N-K.

CSoNKa – áGaCSoN – GöCSöN hangváz: CS-N-K – G-CS-N – G-CS-N

CSoNKa – KaNCSó – óCSKáN hangváz: CS-N-K – K-N-CS – CS-K-N.

CSoNKa – KaNCSó – KiNCS hangváz: CS-N-K – K-N-CS – K-N-CS.

CSoNKa – CSeNGő – CSöNGő SiNG hangváz: CS-N-K – CS-N-G – CS-N-G – S-N-G

CSoNKa – GöCSöN – CSáNK hangváz: CS-N-K – G-CS-N – CS-N-K.

 

ROSTOKOL – a mai német ROSTOCK kikötő valaha ősnyelven kapta nevét a SOK ZSÁKOLÁS, TOKOLÁS, TÁKOLÁS, kényszerű várakozás, ROSTOKOLÁS okán. Akár STOKHOLM kikötő neve a SOK HOLMi ki-, berakodása, TOKolása, raktározó STOKolása mián. Tudni kell, hogy az ALKOTÁS szó ősi változata: TÁKOLÁS. Ide érthető a TOKOLÁS, azaz csomagolás, de a TÖKÖLÉS, mint tétova, ötletező megoldáskeresés, sőt a nemzés is. Ha egy szó hangjainak átforgatása nyomán másik értelmes szó képződik, amely a tárgykörhöz illő kifejezés, akkor ősnyelvi eredetről beszélhetünk. Tárgykörhöz tartozók: ROSTOKOLÓ, SARKALATOS, KÓSTOLÓRA, SÉTÁLÁSOKRA… A bérnyelvészet a ROSTOKOL szót német nyelvből eredezteti. A KOLOSTOR szót – szerintük – nyelvújítók hozták létre. Mi köze a ROSTOKOL és KOLOSTOR szavaknak egymáshoz? Gyökelemzéssel, gyök- és hangátforgatással, kiderül, hogy az összes szó egy tárgykörhöz köthető. Kényszerű állóállapot velejárói. Alaphangjaik: R-S-T-K-L – K-L-S-T-R.

A kikötői ROSTOKOLás kényszerű várakozás közben, meghívhatták egymást közös KÓSTOLÓRA. Hangátforgatással: ROSTOKOL – KÓSTOLÓRA. A ROSTOKOLÓ várakozás alatt érkezési SORrend alakul ki, régiesen: SORALKOTÁS, SORTÁKOLÁS. A ROSTOKOLÓ várakozásra kényszerítő állapotokért, meglehet, valakik RÖSTELLIK magukat. Kényszerű, elhúzódó ROSTOKOLÁS alatt, közös, SARKALATOS gondokat megtárgyalhatták könnyebb megoldások keresése végett.

Berakodásnál RÉSTÁKOLÓ átmozgatással helyet képeztek szoros TOKOLÁSRA, csomagolásra. A LAKATOLÁSRA is figyeltek. Tolvajok már akkor is voltak. A hajóban tároltak LEKÖTÉSÉRE is gondot fordítottak, hiszen a hullámverések miatt elszabadulhatott, és tönkremehetett az áru. A kikötői várakozás ROSTOKOLÁS alatt SÉTÁLÁSOKRA is volt idő.

Ősnyelvi szóalkotási alaptörvény: bármely szóbeli mássalhangzó lehet kezdő s alkotható velük új szó más sorrendbe helyezve: Rostokolás, Sétálásokra, Sarkalatos, Soralkotás, Réstákolás, Röstellik, Kóstolóra, Tokolásra, Lakatolásra, Lekötésére… Még több is lehet, csak én mindannyira nem éreztem rá. Lehet keresni.

RoSToKoL – KóSToLóRa – RöSTeLLiK hangváz: R-S-T-K-L – K-S-T-L-R – R-S-T-L-K

RoSToKoLáS – SoRTáKoLáS – SoRaLKoTáS hangváz: R-S-T-K-L-S – S-R-T-K-L-S – S-R-L-K-T-S

RoSToKoLáS – SaRKaLaToS – SéTáLáSoKRa hangváz: R-S-T-K-L-S – S-R-K-L-T-S – S-T-L-S-K-R

RoSToKoLáS – RéSTáKoLáS – RéSaLKoTáS hangváz: R-S-T-K-L-S – R-S-T-K-L-S – R-S-L-K-T-S

RoSToKoLáS – ToKoLáSáRa – TáKoLáSáRa hangváz: R-S-T-K-L-S – T-K-L-S-R – T-K-L-S-R

RoSToKoLáS – LeKöTéSéRe – LaKaToLáSáRa hangváz: R-S-T-K-L-S – L-K-T-S-R – L-K-T-L-S-R

A gyöknyelvtan felfedi a teremtés nyelvében rejlő bölcsességet, a követhető következetességet. Csodálatos összhang van e nyelvben. Ez a különbség a grammatika és a gyöknyelvtan közt. A grammatika az utódnyelvek száraz, élettelen lárvaszavainak elemzéséhez alkalmazható.

 

KOLOSTOR – a KOLOSTOR ősnyelvi szó, létezett a múltban, bizonyíték erre a szócsaládja. A KOLOSTORI élet kényszerű, egyhelyben veszteglés, bezártság, ROSTOKOLÁS is. KOLOSTOR egyféle ISKOLATÉR, bent fontos SARKALATOS rendi hittételek oktatása, sőt lovagi képzés is folyt. Alkalom adatott oktatói elmélkedő SÉTÁLÁSOKRA is.

KoLoSToR – iSKoLaTéR – SéTáLáSoKRa hangváz: K-L-S-T-R – S-K-L-T-R – S-T-L-S-K-R

KoLoSToR – RoSToKoL – SaRKaLaToS hangváz: K-L-S-T-R – R-S-T-K-L – S-R-K-L-T-S

 

KABALA, KALÉBA – a ősi nevei: KALÓ, KABALA, KABALÓ. Az ÚT neve: KALÉ. KABALÁval mentek KALÉBA, vagyis útra. Ennek megértéséhez egy kacskaringós magyarázatot kell fűzni. Tudni kell: minden fogalomkörnek sajátos értelemhordozó elemei vannak, a szavak, kifejezések felépítésére. A már a kezdetektől az ÚT fogalmával társult. Így a különböző neveibe is beépültek. Ugyanis, mint minden másnak, a nak is több neve volt. Minden ősnyelvi szó fordítható volt, és úgy is érthető szó jön létre, így e jelenség a szavak elemzésénél vizsgálandó! A vizsgált szó átforgatásával létrejövő szavak a jellemzőket írják le.

Az északi sarki jég Özönvíz utáni kezdeti olvadásakor, a mai Franciaország és Brit-szigetek közt, a csatorna lassú feltöltődése előtt szárazföldi átjáró volt. Az ott élők, Jáfet ősnyelvet beszélő utódnépe, az átjáró UTat, KALÉ, KALÉZÓ néven nevezte, arra KALÉZoltak. Ma is az a neve: CALAIS = KALÉZ. ÚTra, KALÉBA indulás előtt a , KALÓ elhagyta az ÓLat, istát. Az ÚTra indu ember elhagyta a LAKOt, feltette a KALAPot, és maga elé vette a KALÉt, KÁLÓt azaz UTat. A KABALÓ, KABALA gyorsabban visz. Gyorsabban szedi a LÁBAKat, jó LÁBALÓK a KABALÁK. A jó hátas néha tánco paripa. Az erős KABALA KILÁBAL a bajból.

Nem véletlen, hanem a nyelvi egységhez, kifejezési szövevényeinek csodáihoz tartozó, hogy ZABnak nevezték a legkedvencebb – ZABján, ZÁPján rágott – szemes takarmányát, a ZABot. Ismerős a ZABot ZABáLÓ LÓ. Ilyenkor kiveszik a ZABlát a szájából, hogy ZABjával, ZÁPjával ZAVartalanul (b > v) ZABálni tudja a ZABot. A KABALÁK ZABot ZABÁLÓK. Régi szólás: A lónak vagy menni, vagy enni kell! A LUcernát, a legkedvencebb, legtáplálóbb zöld növényét sem véletlenül nevezték e néven! LUCERNA – NACERLU, gyökátforgatás. A LUCERNA NACERŰ eledel. A hátán ülő LÓBÁLja a LÁBait. Egy másik névadó a KABALA névre: a fő ereje a LÁBAKban rejlik, mert azokkal száguld, LOhol gyorsan. KABALA – ALÁBAK átfordítás mutatja, a KABALA aláBAKOLt jászolból eszik. A KABALA gyorsan szedi a LÁBAKat. Minthogy minden ősnyelvi szó fordítható volt, és úgy is érthető, a LÁBAK erejével száguldó másik neve: KABALA lett. A , a KABALA, KABALÓ, szokott KABÁLÓzni, KAPÁLÓzni is első LÁBaival. A KABALÁn ülő könnyen LEBUKhat, ha nem jól üli meg. De az is idetartozik, hogy a , legszebb háziállat, az ember szívéhez, KEBELÉhez– KEBLÉhez nőtt. A nak, féltett állatnak épített először beál, védett helyet, ÓLat, istált, ÓLAKBA zárta, ÓLAKBAn tartotta. Az öreg székelyek gyerekkoromban sűrűn használták e szót, KABALÁnak mondták a LOvat.

KaBaLa – LáBaK – LeBuK hangváz: K-B-L – L-B-K – L-B-K

KaBaLáK – LáBaLóK – KiLáBaL – LóBáLóK – ZaBáLóK hangváz: K-B-L-K – L-B-L-K – K-L-B-L – L-B-L-K – Z-B-L-K

KaBaLa – KaPáLó – KáBáLó – BaKoL hangváz: K-B-L – K-P-L – K-B-L – B-K-L

KaBaLa – KeBeLe – óLaKBa hangváz: K-B-L – K-B-L – L-K-B

KaBaLa – KaLéBa – KáLéBa hangváz: K-B-L – K-L-B – K-L-B

 

A LOVAG – GAVOL fordítás mutatja: e szóból van a GAVAL, GAVALLÉ megnevezés. A k > g és b > v rokonhangváltással alkotható a GAVALA, GAVALLÉ szó. GAVALA – ALAVAG fordítás mutatja a kezdetet: LAVAG. A LOVAG jól megülte lovát, különben ALÁVÁGta hátáról a földre. A LOVAG lóháton állandóan a LEVEGŐn volt. A GAVALlér LOVAG, VALAGán ülve LOVAGol, s indul KALÉBA, GALÉBA, GÁLÁNs KALANdra a VILÁGba. Számára GAVALLÉ GÁLÁVal egyenlő volt a LOVAGi torna, ő volt a GAVALLÉr. A LOVAGnak azért volt KALPAG a fején, mivel rögzítve volt egy szalaggal, így vágtákban, GALOPPOKban sem röpült le a fejről. A nyelvben nincs véletlen kialakulás, csak a kifejlődés, evolúciós mesékben. A teremtésben, a beszélt nyelvben minden pontosan megtervezetten jön létre.

LoVaG – GaBaLa – KaBaLa hangváz: L-V-G – G-B-L – K-B-L

LoVaG – GaVaLLé – GáLáVaL hangváz: L-V-G – G-V-L – G-L-V-L

LoVaG – VaLaG – ViLáG hangváz: L-V-G – V-L-G – V-L-G

LoVaG – LeVeGő – aLáVáG hangváz: L-V-G – L-V-G – L-V-G

KaLPaG – GaLoPPoK hangváz: K-L-P-G – G-L-P-K

 

JUBÁL az Özönvíz előtti első zenész neve: JuBÁL. JUBÁL érzelmileg túlfűtött, BUJa, JUBÁLó, BUJÁLó, azaz szerelmes alkatú volt, a nőket BÚJta, velük ELBÚJt BUJÁLni, JUBÁLni, szeretni. A sötétből, ÉJBŐL dalolt nekik elBÁJOLÓ dallamokat. A LÁB önkéntelenül mozdul az ütemes zenére: LÁBAL – LÓBÁL. A LÁB BÁL fordítás már Ádám után az első zenésznél megjelenik, beleszövődik nevébe. A JUB – BUJ gyök részben az utódnyelvekben szeretni jelentéssel fellelhető. Főként a szláv nyelvekben, de nekik nincs magyarázatuk a gyökre.

JUBÁL másik névadó jellemzője: zenéjének ütemére mozgatta LÁBUJjait, mezítlábas világ volt, nevében ez is megjelenik: JUBÁL – LÁBUJJ. A későbbi JUBÁLok, azaz zenészek már LEBUJokban is zenéltek.

LÁBaló, láBALó, LÁBat LÓBáló, lóBÁLó, doBÁLó mozdulatait mások is utánozták, innen ered a BÁL szó.

Mellékág: minden BÁLban ZABÁLtak, azaz ettek is a BÁLOZók akkoriban. Ez volt a LÁBAZó, ZABÁLó BÁLOZás. ZABÁLáskor a ZABján (innen a szláv: zub = fog), ZÁPján (b > p) rágja az ételt az ember. Ma is létezik a kosaras BÁL rendezvény, ahol egymást kínálva esznek is, azaz ősiesen ZABÁLnak.

JuBáL – LáBuJJ – LeBuJ hangváz: J-B-L – L-B-J – L-B-J

JuBáL – BuJáL – eLBúJ hangváz: J-B-L – B-J-L – L-B-J

JuBáL – BáJoL – éJBőL hangváz: J-B-L – B-J-L – J-B-L

LáBaZ – ZaBáL – BáLoZ hangváz: L-B-Z – Z-B-L – B-L-Z

 

AKROBATA – a nyelvészet szerint görög eredetű szó, AKROSZ = legfelső csúcsjelentéssel. AKROSZ – SZOKRA átforgatás mutatja a valamikori ősnyelvi alakot: SOKRA, többre. Az elemzésekből látható, hogy a szó ősnyelvi eredetű szócsalád része, amely megragadt a görög nyelvben. Az igazi AKROBATA sikere töretlen AKARATÁBAn keresendő. Elhatározása, hogy a szakmai képzésének minden gyötrelmét tudatosan vállalja: a rendkívül BÁTRAKÉ a siker esélye. Az AKROBATA igazi BIRTOKA az erő, ügyesség, kitartás. Az AKROBATA a tornamutatványok összességét, mozdulatok titkainak BOKRÁT-BERKEIT ismeri. AKROBATA mutatványok betanulására, szófogadó, tanulékony, türelmes, BIRKÁT jellemző, szerény ember kell. Az AKROBATA tehetség már kiskorában feszegeti BURKÁT, mint a csibe a tojáshéjat, és kibújik a közrendi egyszerűségből. Az AKROBATA alapképzés TÁBOROKban történt, majd csak a legjobbak maradtak a pályán, de azok is csak addig, ameddig BIRTÁK erőnléttel és teljes értékű összpontosítással. Az AKROBATÁk úgy sikeresek, ha erős kötődésű BARÁTOK, hisz egymás épségére vigyázniuk kell.

aKRoBaTa – aKaRaTáBa – BiRToKa hangváz: K-R-B-T – K-R-T-B – B-R-T-K

aKRoBaTa – BáTRaK – BaRáToK hangváz: K-R-B-T – B-T-R-K – B-R-T-K

aKRoBaTa – BoKRáT – BeRKeiT hangváz: K-R-B-T – B-K-R-T – B-R-K-T

aKRoBaTa – TáBoRoK – BiRKáT hangváz: K-R-B-T – T-B-R-K – B-R-K-T

aKRoBaTa – BuRKáT – BiRTáK hangváz: K-R-B-T – B-R-K-T – B-R-T-K

 

VÁROSe név valaha védVÁRral, VÁRfallal kerített VÁRas települést jelentett. Minden VÁROS kezdete egy tanya, az első levert cövek. Tanya köré épült FALu volt a folytatás. FALU valamely FOLÓ mellé települt emberFALka által épített FALak, házak tömege. Távolról nézve, egy FOLt a tájban. Történészek szerint, a VÁROSok az emberiség fejlődésének épített nyomai. Igen, a félelemből eredő védekezési ösztön miatt kénytelen volt kellemes szabad életét biztosító tanyáról, faluról, kőfallal kerített VÁRASba zsúfolódni, kőfallal körülvett nyomorúságos rabságba tömörülni. A védekezés fejlődéseként valóban nagy lépés volt, mert a VÁROS létrejöttének valódi oka nem a társadalmi felemelkedés, fejlődés, hanem az emberi erkölcs folyamatos romlása, süllyedése, züllése. A kalandozó fegyveresek rablásai, gyilkosságai elleni védelem végett épültek a VÁRak, fallal bekerített VÁRAS falvak, VÁROSok, VÁROSállamok, amelyeknek királyai adóztatták, sarcolták, zsarolták a környék védtelen tanyái földműves népét, az alkalmi védelem nyújtás fejében. A VÁRfalakkal körülvett VÁROSok a történelem folyamán VÉRES háborúk színterei voltak. Alig akadt olyan, amely elkerülhette ezt. A félelem miatt erősítették a falakat, és a védősereget minél ütőképesebbé fejlesztették. A fő cél, védelmi és visszavágó erejük folyamatos növelése volt. Ily szempontból a VÁROS valóban egy erőteljes fejlődő ROVÁSa az emberi történelemnek. Ennek ellenére, sokszor végződött VÉRES VERESéggel az ostromháború, s a VÁROS elesett, volt RÍVÁS, az elfoglalt erősséget SÍRVA adták fel. VÁSÁRtartási jogot azért kapott a VÁROS, mivel feltétel volt a felhozott értékek védelmének biztosítása. A gyönyörű természethez, a színes tanyai világhoz viszonyítva, a VÁROS sűrű építményei, SIVÁR környezet. A VÁROS falai közti rabság miatt mindenki SÓVÁRog falai közül, igazi emberi létre alkalmas, teremtett természet ölébe. Ez soha meg nem szűnő vágy ma is. Alig várják a szabadnapokat, hogy tanyát verjenek kis időre a zöldellő természetben. A VÁROS falai közti zsúfoltságban, mintegy VARSÁba fogott halakként éltek az emberek. VARAS sebeket okozó járványos betegségek is felütötték fejüket.

VáRoS – VáRaS – RoVáS – RíVáS hangváz: V-R-S – V-R-S – R-V-S – R-V-S

VáRoS – VéReS – VeRéS – SíRVa hangváz: V-R-S –V-R-S –V-R-S – S-R-V

VáRoS – VáSáR – SiVáR hangváz: V-R-S – V-S-R – S-V-R

VáRoS – SóVáR – VaRSa – VaRaS hangváz: V-R-S – S-V-R – V-R-S – V-R-S

 

KÉRDÉS – a bérnyelvészet szerint finnugor. Ám mást mond a hang és gyökelemzés. Vázhangokkal – K-R-D-S – felépíthető a szócsalád, így feltárja a szó szerepét, a vele kapcsolatos mozzanatokat, s az alkalmazás módjait is felsorolja. Ez a nyelv bölcsessége. Megfigyelhető a K-R-D-S vázhangok tolongása a körülíró szövegben. A KÉRDÉS K.R – R.K gyökre épül: KéR – RéK. A KÉRdés valójában ÉRDeklődő KÉRés. ÉRtelmet KÉR, ÉRDemi választ vár. KÉRD ÉS RD a választ. Néha RIKkant a válaszért. A DES, DÉS gyök, főleg eszezve: DESZ, sűrűt jelentett, a szóvégi –ÉS, a KÉRDÉSek végtelen sűrűségét: ÉS, ÉS, ÉS…  DEKRESS, zavarj a KÉRDÉSsel, ha tudni akarsz! A tapasztalt idősek, őszek, DERESEK, sok KÉRDÉSre tudják a választ. A KÉRDÉS – SÉDRÉK fordítás mutatja, a figyelmet felkeltő KÉRDÉSek magukkal SODRÓK. A helyén feltett KÉRDÉS lehet ÉRDEKES. Vannak KÉRDÉSek, amelyek SÉRTŐK (d > t). Némely KÉRDÉS KARDOSan elevenbe vágó. Egy vizsgán kapott KÉRDÉS helyes megválaszolásától függ SIKERED. Az élet nagy KÉRDÉSeinek megválaszolásában lehet teljes SIKERED, ha KERESED a megoldási módozatokat, fontossági sorrendben helyükre RAKDOSol mindent, és DEREKAS munkával megoldod a feladataidat. Ne legyél KESEREDŐ, ha nincs azonnali SIKERED! Néha SARKADra kell állnod, és küzdened SIKEREDért! Ha KÉRDÉSedre kedvező választ kapsz, olyan, mintha KORSÓDat éltető, üdítő friss vízzel töltenék fel. Van eset, az életben felvetődő KÉRDÉSeidre SOKADRA kapsz választ.

KéRDéS – SoDRóK – KeReSeD hangváz: K-R-D-S – S-D-R-K – K-R-S-D

KéRDéS – KeReSD – SéRTőK hangváz: K-R-D-S – K-R-S-D – S-R-T-K

KéRDéS – RaKDoS – SiKeReD hangváz: K-R-D-S – R-K-D-S – S-K-R-D 

KéRDéS – DeReKaS – éRDeKeS hangváz: K-R-D-S – D-R-K-S – R-D-K-S

KéRDéS – éRDeSeK – KeSeReDő hangváz: K-R-D-S – R-D-S-K – K-S-R-D

KéRDéS – DeReSeK – DeRűSeK hangváz: K-R-D-S – D-R-S-K – D-R-S-K

KéRDéS – KéRéSeD – DeKReSS hangváz: K-R-D-S – K-R-S-D – D-K-R-S

KéRDéS – SoKaDRa – KaRDoS hangváz: K-R-D-S – S-K-D-R – K-R-D-S

KéRDéS – KoRSóD – SaRKaD hangváz: K-R-D-S – K-R-S-D – S-R-K-D

A KÉRDÉS szó minden vázhangja kezdőhang a megoldást kínáló szavakban. Ez a Teremtő Isten által megtervezett, Ádám teremtéskor az ő testi sejtjei DNS csavaros szalagjának számítógépes ütemtervébe betáplált örökíthető nyelv.

 

ÖSVÉNY – az ÖSVÉNY, egy kESkeNY SÁVON haladó útrövidítés, tapOSVÁNY, amelyen kikerülhető a pOSVÁNY is. Aki ÖSVÉNYt ver, az gyalogolni fÖSVÉNY, nem akar fölÖSlegesen sokat lábalni.  Résúton, ÖSVÉNYen fÖSVÉNYt menvén, az út hamarabb ESVÉN meg, egy kEVÉSNYI tojásfŐVÉSNYI időt megtakarít a nyíllÖVÉSNYi távon, hogy ne legyen SAVANYú a gyaloglás. A tájat átlósan NYESVE, egy rÉSNYIre kESkENY, SOVÁNY, SÁVNYI úton, két EVÉSNYI idő közt célhoz ér. A tanyák közt is a SÖVÉNY mellett SUVad, mert úgy rövidebb. Ez lehet lábbeli NYŰVÉS kezdetben, de aztán vert ÖSVÉNY lesz belőle, és utána már nem NYŰVŐS.

öSVéNY – tapoSVáNY – poSVáNY hangváz: S-V-NY – t-p-S-V-NY – p-S-V-NY

öSVéNY – föSVÉNY – NYeSVe hangváz: S-V-NY – f-S-V-NY – NY-S-V

öSVéNY – SoVáNY – eVéSNYi hangváz: S-V-NY – S-V-NY – V-S-NY

öSVéNY – SöVéNY – NYűVéS hangváz: S-V-NY – S-V-NY – NY-V-S

öSVéNY – SáVNYi – NYűVőS hangváz: S-V-NY – S-V-NY – NY-V-S

öSVéNY – eSVéN – keVéSNYi hangváz: S-V-NY – S-V-N – k-V-S-NY

öSVéNY – SáVoN – löVéSNYi hangváz: S-V-NY – S-V-N – l-V-S-NY

öSVéNY – SaVaNYú – föVéSNYi hangváz: S-V-NY – S-V-N – f-V-S-NY

A szócsaládok egymás közti átmenetet segítő mellékágazásaik bizonyítják a pontosan megtervezettséget.

 

LABDA, DEBLE – gömbölyű jelentés. DEBLE, a sütőtök székelyföldi, erdővidéki neve. A D-B-L hangok, gömbölyű, szép ívelést jelentenek. Gyerekként a kisméretűre nőtt DEBLÉt is LABDAként DOBÁLtuk. Jó, kellemes oldalon: LABDA, játékszer, LÁBADdal továbbítható. A szép ívelt nyakú, libegő hattyú ősi neve: LEBEDA. BÉLD, jelentése: szép, LABODA, régebben kedvelt tápláléknövény, DALBA rejtett, mondott, énekelt szép szavak. DEBLE, a finomra sült sütőtök.

DeBLe – LaBDa – LeBeDa – BéLD – LaBoDa – DaLBa
hangváz: D-B-L – L-B-D – L-B-D – B-L-D – L-B-D – D-L-B

Rossz, kellemetlen oldalon: DeBeLLa, csúnyára elhízott nő, DiaBLo, valaha fény angyala, aki gonosszá vált, BaLLaDa, gyászos vég DaLBa sűrítve. Az ősi ABELLA, ADELA, ADÉL, LÉDA női nevek, a gömbölyű szépség, és a DAL okán adattak. BELLADY – e név is e gondolatból sarjadt valaha.

DeBLe – DeBeLLa – DiaBLo hangváz: D-B-L – D-B-L – D-B-L 

DeBLe – LaBDa – DoBáL hangváz: D-B-L – L-B-D – D-B-L.

LaBDa – LáBaD hangváz: L-B-D – L-B-D

LeBeDa – BeLLaDy hangváz: L-B-D – B-L-D

BaLLaDa – DaLBa hangváz: B-L-D – D-L-B

 

SZÓBOKOR

 

A SZÓBOKOR mindig egy gyökből indul ki. Czuczor Gergely és Fogarasi János szerint a magyar nyelvben körülbelül 2000 gyök található. Minden gyökből kialakítható egy szóbokor.

Leggazdagabb szóbokrai: TÉR, KÖR, SZER gyököké. A gyökváz két mássalhangzó, közte az önhangzók változhatnak.

T.R gyök: tér, térség, terem, teremtés, termény, termékeny, termés, természet, termőföld, terület, területi…

SZ.R gyök: szeret, szeretet, szerelvény, szerszám, szerkezet, szerelem, szerelmes, szerez, szerzet, szerény, szerkesztő, szerencse, szervez, szerep, szereplő….

K-R gyök : kör, köret, körív, köröm, körte, környék, körül, körtér, körülmény, körsánc, körfal, köröskörül, körpánt

A bérnyelvészet részéről fújó ellenszél a nyelvet nem érdekli, a szóbokrok élnek és virágoznak. Vannak nyelvek, amelyek az ősnyelv e vonásait részben megörökölték, van néhány szóbokor ott is, de a teremtés ősnyelvének egyenes örököse, a mai magyar nyelv teljesen erre épül. A magyar nyelvben a gyökök bárhová beépülhetnek.

A szóbokorban a gyökök lehetnek gyökérről induló szókezdők, de a bokor ágaiba is beépülhetnek. A szavak tengelyébe, s lehetnek szózárók is.

 

Néhány szóbokor a CzF Szótárból:

„FOG: fogad, fogadó, fogadós, fogás, fogadalom, fogalmaz, fogalom, fogan, foganatosít, fogantyú, fogas, fogdos, fogékony, fogház, foghegyről, foglal, foglalkozás, foglaló, fogó, fogócska, fogoly stb.

KÖZ: közel, közelebb, közelít, közeleg, közül, közép, közepes, közöd, közös, közeg, közösül, közösködik, közösség, közönség, közönséges, között, közöl, közvetett, közvetlen, ütköz, ütközet, megütközik, stb.

TUD: tud, tudás, tudva, tudomás, megtud, tudákol, tudálékos, tudakozik, tudós, tudomány, tudatlan, tudta (pl. tudtára ad), megtudakozik, stb.

JEL: jel, jeles, jelez, jelöl, jelzés, jelzet, jellem, jellemes, jellemző, jelleg, jellegzetes, jelent, bejelent, kijelent, feljelent, jelentés, jelentőség, jelen, jelenlét, jelző, megjelenít, stb.

ÉG (magyar gyök) ég, egész, egészség, -eg képző: összeg (egybe összesített), köteg (egybe kötött), tömeg (egybe tömörült) stb.

EGY (magyar gyök) egy, egyetlen, egyezmény, egyed, egyén, egyedül, egység, egyenlő, mindegy, kiegyezés, elegy”

 

B.R – R.B gyök: BőR, BáR – RiB, RaB

BÁRSONY, BÁRSZONY – Az ősiségben élt az S és SZ párhuzam. Az ősnyelv ógörög, csángó ága, eszező volt. A szó B.R – R.B gyökből indul: BáR, BőR – RaB, RiB. A BáR – RaB gyök, a BőR – RiB hasonlata a finom, simogatható ASSZONYI BŐR, RIB, amelynek RABja a férfi. BíBORba-BÁRSONYba, BÁRSZONYba BURkolható női, ASSZONYi test. A BERSZA, BORZA, BARCA legelőkön élő juhtenyésztőket kezdetben BERSZÁNYnak is nevezték.

BÁRSZONYt a legfinomabb gyapjúból szőtték. A gyapjút a juh, BIRka BŐRéről NYOSZtották, nyírták le.

A BÁRSZON – NOSZRÁB fordítás mutatja: férfi-nő, mindketten a NÁSZ RABjai, szomjazzák, SZONNYazzák egymás BŐRének BÁRSZONYát.
A piszkos, büdös BŐR viszont BŐRISZONY kiváltó.

BáRSZoNY – aSSZoNYBőR hangváz: B-R-SZ-NY – SZ-NY-B-R

BáRSZoNY – aSSZoNY RaB hangváz: B-R-SZ-NY – SZ-NY-R-B

BáRSZoNY – BeRSZáNY – BőR NYoSZ hangváz: B-R-SZ-NY – B-R-SZ-NY – B-R-NY-SZ

BáRSZoNY – BőRSZoNNY – BőRiSZoNY hangváz: B-R-SZ-NY – B-R-SZ-NY – B-R-SZ-NY

BáRSZoN – NáSZRaB hangváz: B-R-SZ-N – N-SZ-R-B

Látható, a BÁRSONY, BÁRSZONY szó kialakulásához vezető minden nyelvműveleti szóalkotó jellemző magyarul magyarázható, magyar értelmet hordozó, magyar nyelvelem.

 

Szóbokor tövétől hegyéig mellékágakkal, mindkét irányba fordított gyökkel

A szóbokor jelenség gyökértől a legvékonyabb ágig kimutatható a nyelvben.

TéR – RéT gyök. A TERemtett világban minden TÉR kihasználható. TERmészeti adottságtól függően, kis TÉR, nagy TÉRség TERmékeny TERmőfölddé tehető TERmények TERmesztésére, és minden megTERem, ami SZÜKséges. A SZÜKség nagyúr, senki nem szeret SZŰKölködni, inkább KÜZd, minthogy gondokkal KÜSZködjön.

A megművelendő TERület egy TÉRség a RÉTen, ahol TERmesztés folytatható, de az ilyen TERet, teRET felhasználhatják többRÉTű, más TERmelési ágazat telephelyeként is.

A TERmesztésre használt TERület elmozdíthatatlan, ingatlan ÜLET. Erre ÜLEThető, ÜLTEThető haszonnövényzet, amelyek némelyike TERmetes, terMETes. De épÜLET is ÜLEThető, építhető oda.

A TERmesztett, terMETes növényt néha METszeni kell, különben elvadul. METszéssel TÖMöttebb, TÖMörebb TERmmőágcsokor hozható létre. A növények TERmesztése, terMESZtése SZEMmel követett, gondozást igénylő. TERmesztés, termESZtés ÉSZ-szel TERvezetten, az ESZnivaló (sz > n – enni), előTERemtési céljával TÖRténik.

TERmesztésnél, termESZTÉsnél a kOSZTOlnivaló TERmények külalaki, ESZTÉtikai, ép, szép látványa is számít.

Ha jó a TERvezés, terVEZés, gondosan VEZetett megmunkálás folyik TÉRben időben, s az időjárás is kedvező, akkor nincs VESZteség. A TERmesztés, termeszTÉS, TEVÉS, TETT, munka.

A TÉRnek, rajta élőknek, a TÖRténő eseményeknek TÖRvényei vannak.

Valaha az ősök, a kezdők a naTÚR földet TÚRták fel, s annak TURán sok munkával, kiTARtással, TÜRelemmel TERmesztettek étekre való TERményeket. Komoly kiTARtás, hozzáértés, szeretettel végzett munka meghozza gyümölcsét kiTÁRul a világ, s eredményesen megkapaszkodik az ember a TERmészeti TÉRben.

Szóbokor gyökpár alapon

Szóbokorral sokan foglalkoztak, foglalkoznak, eléggé közismert jelenség. Mivel a magyar nyelvben minden gyökszó fordítható, így csak akkor építhető fel igazi teljes szóbokor, ha gyökpár alapon képezzük. Alább csak a rendhagyó, gyökpár változatát mutatnám meg a székely életvitelt leíró szövegbe építve, történelmet végigkövető példával e nép mindennapjaiban.

Az SZ.K – K.SZ gyökpár, amelynél az összes hangzókkal alkothatunk gyököt: SZaK – KaSZ, SZáK – KáSZ, SZeK – KeSZ, SZéK – KéSZ és így tovább. Úgy mutatom be, ahogyan a szövegbe beépülnek a mindennapi események leírásakor. A kifejtésnél figyelembe véve az alvógyök változatait, és a rokonhangzós változatait szintén.

A SZÉK – KÉSZ gyökpárral kezdve.

Letelepült nép, SZÉKes nép. A mi esetünkben ez: SZÉKita, SZÍKita, SZKíta, SZÉKely, SZÍKöly nép.

SZÉKes, SZÉKita, SZKíta lét, teljesen KÉSZ állapot, amelyen soha nem kíván változtatni. Oly SZÉKhellyel bír, amelyhez ragaSZKodik. Mint nép soha nem vándorolt ki SZÉKes helyéből a Kárpát-medencéből, nem tört be más népek földjére, nem hódított, nem rabolt. Nem KÓSZált céltalanul jobblétet keresve más népek KÖZt. Nem vegyült senkivel.

Így őrizte meg csodálatosan szép nyelvét tisztán mocsoktalanul.

Mindennek ők adtak nevet Bécstől Gyimesig a térségben: hegynek, völgynek, síkságnak forrásnak, pataknak.

Voltak némely cifraságot kedvelő törzsek, amelyek maradtak Ázsiában meggazdagodtak, de végül ellenség által legyőzetve, kirabolva, a Kárpátok sűrűjén át menekülve a fák közt átszűrődve, nyeregre kötött kézi batyuval, szinte üres KÉZzel jöttek a SZÉKes helyre, a SZÉKELYek közé.

A SZÉKely nép azt ette, amit jó GAZdaként termesztett, tenyésztett. KÁSZuba, SZAKajtóba, SZÁKokba gyűjtött, hogy a KÁSZlóban mindenféle ízletes KOSZtra valót megKÉSZítsen a családnak.

SZOKotáló, KISZámítással élő nép volt, emberben sem szerette a GAZt, csak aki iGAZ. Az egymást mindenben segítő kaláka-KÖZbirtok rendszer KIZárta a mélyszegénységet, a bűnözést.

Termesztő munkáihoz sajátos eszKÖZöket használt, úgy művelte földjeit. Minden mesterséget űző, ezermestereik, jóKEZű iparosaik voltak. Soha semmilyen más nép segítségére nem szorultak. E nép a történelem évezredein át minden SZÜKségeset önmaga KÉSZített el fából, vasból: SZEKeret, KASZát, kapát, lapátot ásót, gereblyét, s földet vágó, hasító, felSZAKító KUSZtora eszKÖZöket, szerszámot: ekét, hozza való taligát, boronát, mángorlót.

Falvai kisKÖZösségeiben minden KÖZtulajdon, KÖZbirtok volt, és minden földbirtok KÖZös tulajdonként, nyílföldekre osztva.  KASZált, SZÁKolt, aratott, takart, hogy legyen, amit a szuSZÉKba rakjon. Vigyázott mindennek a SZÍKjára, mert tudta, hogy abban van az élet csírája.

Nem vadászott, nem halászott. Még ma is él egy mondás: Halász, vadász, madarász, üres tarisnyába’ kotorász.

Ha úgy hozták a körülmények, SZŰK esztendők KÖSZöntöttek rájuk, akkor mindenki egyformán SZŰKölködött, a közSZÉKely, a lófő és a rabonbán is. Felélték a KÉSZletet, de bőség idején a KÖZbirtokon, KÖZös kalákamunkával termelt javakból újra feltöltötték a szuSZÉKokat, KÁSZukat, SZÁKokat. Egyenlő volt a KÜZdfelem, KÜSZködés a létért. KÖZös kalákamunkáik – bár keményen dolgoztak – szóraKOZtató alkalmak voltak, KÖZös étKEZéssel, nótával, tánccal végezvén minden nap.

Mívesnapi KOSZoló munkáikhoz hétKÖZi SZOKásos viseletüket hordták, ünnepnapokon annak díszes változatait SZÉKeik falvainak SZOKásos mintái szerint.

SZIKár, kemény, KÜZdelemtől edzett SZÉKita, SZKíta, SZÉKely férfiak szavatartók voltak. Ki-ki amit KISZólt a száján, igyeKEZett megtartani. Nem KÚSZtak térden megalázkodva, SZŰKölő SZUKa módján semmiféle hatalmasság elé.

 

Gyökpárok

SZaK – SZáK,   KaSZ –  KáSZ ––> SZAKad, SZÁK,      KASZa, KÁSZu

SZeK – SZéK,   KeSZ – KéSZ ––>   SZEKrény, SZÉK,   KESZtyű, KÉSZ

SZiK – SZíK,     KiSZ – KíSZ   ––>   SZIKár, SZÍKja,       KISZe, KÍSZ (tájszavak)

SZoK – SZóK,   KoSZ – KóSZ ––>  SZOKás, SZÓK        KOSZ, KÓSZa

SZöK – SZőK,   KöSZ – KőSZ ––>  SZÖKés, SZŐKés    KÖSZön, KŐSZál

SZuK – SZúK,   KuSZ – KúSZ ––>  SZUKa, SZÚK         KUSZa, KÚSZó

SZüK – SZűK,   KüSZ – KűSZ ––>  SZÜKség, SZŰK,     KÜSZködő, KÜSZürű (tájszó) 

 

 

 

 

AZ ŐSNYELV ESZKÖZEI, ÖNVÉDELMI RENDSZERE

 

A teremtés ősnyelvébe, s így a magyar nyelvbe „gyárilag” komoly védőelemek vannak beletáplálva. Épp oly rejtjel, kódrendszer védi, mint az emberi sejtek DNS-ébe ültetett számítógépes rejtjelek, kódok az adott test sajátosságait, s amelyek képesek kijavítani az erőszakos külső hatások által keltett sérüléseket egy bizonyos időhatáron belül.

E védőelem összességnek az egynyelvűség idején nem volt jelentősége, de a nyelvkavarodás után, utódnyelvek kialakulása idejétől mai napig jelentős szerepük van, mivel nem engedik kivetni az ősnyelvet eredeti nyomvonalából.

A teremtés élő nyelve Bábelnél nem magától bomlott fel. Teremtője lépett közbe, és elindította a bomlási folyamatot, mintegy vírust ültetve nyelvszerkezeti csomópontokhoz. Ettől kezdve bomlasztható lett, akár a fehér szín feltörésekor. De amint a fehér fennmarad, úgy az eredeti ősnyelv is, s ami maradt, felbonthatatlan! Bár szennyezhető, idegen szavakkal, mint a fehér szín, úszó szennyszigetekkel, de szervesen nem olvadnak be soha. Az ősnyelvnek számítógép programhoz hasonló rejtjele, kódja van, amely nem engedi az utódnyelvi szavak szerves beépülését.

Az utódnyelvek egymás közt keveredhetnek. Bábeltől errefelé sok utódnyelvi szó szennyezhette az ősnyelvet, de mindannyi kiesett, lemorzsolódott. A több évszázados latin, német korszak jó példa, képtelenek voltak végképp beolvadni a magyar nyelvbe. Ugyanígy az angol. A piszok beszennyezi az arany, gyémánt felületét, de esővíz lemossa róla.

Szervátültetéseknél beültetnek: szívet, májat, vesét, ám annak sejti DNS-én más rejtjel rendszer van. Egy ideig működik, aztán kilökődik. David Rockefellernek hét új fiatal szívet ültettek be, ám szervezete sorra kidobta, mert nem talált rejtjele, kódja!

A történelem folyamán a bábeli vírus néha felbukkant. Öntelt felsőbbrendűségi viszketegség által serkentett ógörög szónokok, írástudók kizökkentették az ősnyelv eszező ógörög változatát, eredeti szerkezeti rendszeréből. A héber nyelv is így alakult ki, épp az általuk utált babiloni hatásra, Kr. e. VII-VI században a zsidó írástudók akaratából.

Kazinczy nyelvrontása óta, az ősnyelv önvédelmi eszközrendszerét főképp a beszélt népi tájnyelvek éltetik, biztosítják. Ezért a leértékelés iskolai tanórákon, alig leplezett gúny minden tájnyelvi szóra, és finom vagy kemény ledorongolás: Nem helyes, nem így ejtjük!

A nyelvi önvédelem meghatározó eszköze: értelemhordozó beszédhangokból álló gyökökre épülő szóbokor és szócsalád rendszer. Ezeknek szétágazó szerkezeti vázvonal kötődései, összefonódásai oly erősek, mint a testi kötőszövet. E nyelv nem változik meg semmi hatásra. Az ősnyelv, mai magyar nyelv nem léphet ki e nyelvszerkezet rendszeréből. Amint a méhek, ősidők óta kötelezően hatszögsejt alakzatban építik a lépet, úgy a nyelvnek is követnie kell rácsszerkezete által, alkotóelemei számára kijelölt helyezkedési rendjét. De lehet próbálkozni az összes méh sejtépítő terv átállításával, sejtalakzataik változtatására, egyszerre világszinten. E nyelvépítményi rend sem változtatható, saját védelmi (immun) rendszere van. Hasonló az emberi testi sejtekbe beépített DNS-hez – rejtjelek, kódok védik.

A nyelvi önvédelem meghatározó alapvető pillérei a következők:

  1. beszédhangok teljes tára,
  2. gyökrendszer, gyökvázakra épülő szóbokor rendszer, gyökértől utolsó levélig, amely nagyon régtől ismert,
  3. hangcsoportok, a mássalhangzók és kötött mássalhangzó-párosok körül, gyökök összekötőiként, és
  4. hangvázak, amelyekre azonos tárgykör szavainak szócsaládjai épülnek.

A hangokról már volt szó fennebb egy külön fejezetben. A hangok beszédben, nyelvben betöltött szerepéhez hasonlóak a házak építmények alkotóelemei, ahol legkisebb, legapróbb elem a homokszemcse. Ezekből áll össze a ház!

A beszélt nyelvben, hang a homokszem. Ezek a szavak összetevői, meghatározó értelemhordozó elemei. Mindennek sajátos helye, szerepe van az alap és födém között. Mindennek rendelt helye van az anyagi világban, teremtett testben, a zavartalan összhanghoz. Ez egy soha senki által meg nem változtatható teremtői törvény.

Mindennek sajátos szerepe van a nyelvben is. A teremtés nyelve építményében alapanyag a hang!

E nyelvet az atom, élősejt és a világegyetem teremtője tervezte! Gondosan megválogatott hangokon alapszik. Az általa teremtett ember génjeibe építette be átörökíthetően. A nyelvben vannak Kemény, eRős, paTTanó, Pattanó, Bolondos, Dévaj, JaJongó, Gördülést, Hálát kifejező, Suhanó, SZiSZegő, Zöngő, Zörgő, ZSongó és más hangok.

A hangcsoportokra eddig nem figyelt senki, bár évezredek óta meghatározó értelemhordozók az ősi nyelvtől, ma is élő ősnyelvig, a magyar nyelvig. A kérdésre: hogyan tűntek fel és miért épp most, válaszként:

Ugyanúgy, ahogy a világhálót működtető, hang-kép közvetítésére alkalmas Föld körüli hullámok, sugarak, amelyek mindig jelen voltak a teremtés kezdetétől a Föld körüli térben, ősiségtől, ember előtti időktől napjainkig, de a XX. századig rejtve maradtak. Mondhatnánk úgy is: most jött el az ideje bizonyító erejük felfedezésének!

 

A nyelv által „levédett” jelenségek – Tettek, cselekedetek, számok felbonthatatlan kapcsolata

A nyelv egy adott tárgykör kifejezéseinek megjelenítésére, azok jellemzőinek körülírására bizonyos hangok csoportjait használja, amelyek állandó visszatérők a körülíró magyarázatokban. Ilyenek a fent már említett szócsaládok: kalász, mező, akarat, osztováta és sok más körleírásban, magyarázatban megjelenő alaphangok.

Némely cselekvést, tettet leíró szónak indító ősgyöke eltűnt az idők folyamán, vagy teljes szóbokorral nincs jelen a mai magyar nyelvben. Ilyenek az F hangos: FA(ktor), FO(rte). A FORca él némely magyar tájegység nyelvében.

Némelyik leértékeltté vált:(kol), TA(jkol), (kol), SZO(kotál) stb. TÁKOL – KOTOL. Az ógörög nyelv a T.K – K.T gyökből: TeK – KaT, álló TEKnika szót jól KATtanó szerkezetek  alKOTó munkája megnevezésére használta. TEK-KÖT szövevény: TEKsztil szálak, TEKsztus szavak szövevénye. A mai magyar nyelvben a T.K – K.T gyök: TáK, TaK, TeK, TéK, TiK, ToK, TöK, TüK és fordítottjai bizonyítják e gyökkel kezdődő szavak ősnyelvi eredetét. Az ógörög nyelv csak megörökölte. Az alKOTó ember KOTort, KATogTATott, MATatott, mATAtott, maTATott, a TÁKoló, TÉKoló TETTei végzése közben. A MATatónak kedve TÁMad alKOTó TETTre. Mivel?  MANcsával, MUNájával, MUNkál, MATat, MATikál, MOTollál, anyagot TÖMörít, MUTatós tárgyakat alKOT. Fonal vékony KÖTelékéből készülő TEKsztilt, TAKács TÁKolja.

Az M.K – K.M gyök: MeK – KoM, MEKanikai MÓKolás KOMoly, áKOM-báKOM kusza, KOMplikált változataira. ALKOTás KOTOLás, KATALIZÁLás, TÁKOLás előtt SZOKOTÁLás, ÖTölés, TÖKÖLés hajdan SZámítgatást, kiSZámítást, tervezést jelentett. Aki alKOT, az előbb szoKOTÁL, beleLÁT, kiszámítja KÖLTségeit, és utána TAJKOL, TÁKOL.

KoToL – szoKoTáL – TöKöL – KöLT – TáKoL – aLKoT
hangváz: K-T-L – sz-K-T-L – T-K-L – K-L-T – T-K-L – L-K-T

E fenti gyökökkel fejezték ki tetteiket kezdetben, az ősiségben. A T.K – K.T gyökből indul: TAKács – szövő, TÁKász – cipész, TAjKoló – szabó, mind TÖKöl – ötöl, tervez, KÖT, KUTat, TÁKol, TÉKol, közben TUKmál – beszél, megbeszél. A TIK – tyúk, TIKol – KITol,  tojik, majd KOTolva LÁZítja (katalizál –> lázítalak) a TIKmonyban levő csírát és alKOT, TÉKol kis TIKokat. E gyökökből indulnak az ógörög nyelv által megörökölt, TEKnika, MEKanika szavak, ezekben az N.K – K.N gyök: KiN – NiK a mozgás: kinetika, iklatás győzelmét is jelenti a tunya tétlenség fölött: Niké, Nyék, Nyikó.

A NIK, MIK, VIK gyökök győzelemjelentésű szavak kezdőgyökei: NIKátor, NIKé, MIKáél, VIKtor stb. A HEK gyök százszor jobb, több jelentésű volt az ősnyelvben: HEKtór (hektár, hektó stb.). A TOR, TÓR gyök jelentése: magaslat.

Ezek mind kapcsolatban állnak a MATeMATikával, maTEMatikával, matemATIkával, matemaTIKával, amely a MATéria TÖMegeinek TÖMörítő, MATató, összeKATtanó adATAit hivatott kezelni, és egyensúly esélyeit kiszámítani.

 

Foglalkozás, fogalom körülírása néhány meghatározó vázhanggal 

DAJKA – hivatásos nyelvészek a DAJKA szó eredetét ide-oda tologatják (perzsa, szláv), csak épp magyar eredete ne legyen. DAJKA, dada, pesztra, pesztonka, mind magyar szavak. SZ-P – P.SZ gyök: SZoP – PeSZ, SZOPtatással kapcsolatos, amint a PASZita, PESZotka, PESZtrálás is.

Elemezzük a DAJKA szót, alkotó hangjait: D-J-K, esetenként zöngés-zöngétlen rokonhangjaikkal, és azok szerepét a DAJKAság kapcsolódó kifejezéseiben. A szaporodással kapcsolatos körülírásban megfigyelhető a D-J-K, DAJKA alkotó hangjainak sűrű előfordulása. DAJKA – a szó ösztönből eredő legkeDveskeDőbb D hanggal indul.

Mire kell DAJKA? Az Akadémia által kiadott Magyar Értelmező Kéziszótár (MÉK) szerint: „Csecsemő vagy kisgyerek gondozására, felügyeletére felfogadott nő. Aki dajkál.” Ezek szerint DAJKA oda kell, ahol van egy kisbaba. Első számú DAJKA az anyuka, ő az igazi DAJKA. Anya csaklehet!

A DAJKA szó a D.J – J.D gyökből ered: DaJ – JeD (d > t: játék). A JED az ősi nyelven kisbárány, GIDa, és kicsiny gyermeKED (kid), akit teJEDdel táplálsz. A JED a kis bárány, GIDa, a DAJkálásra, védelemre, ápolásra szoruló, iJEDős kisbaba. Némely utódnyelvben a kiGIDa neve ma is JED.

Hogyan jön a világra a DAJKÁlandó kisbaba? Figyeljük meg az értelemhordozó kulcshangok szerepét a leírásban.

A természetes erkölcsi törvények szerint, egy lányból szülőanya, DAJKA lesz, ha férjhez megy. Ez két ellenkező nemű (!) személy – FÉRFI és – közt kötött házasság. Kell FÉRJ, aki beFÉRJen testébe. Kell egy BUJKA, amelyben régiesen: JUBÁLva, azaz szerelmesen elBÚJnak, DÉVAJkodva JUKba BÚJtatnak, és a férfi mAKKJA JuttatJA a kis DÉVAJKA méhébe a magot. Tehát kell FÉRFI és, akik ezután bUJKÁjukat (fészküket) lAKJÁk, és egymáshoz tartozásukat életük AJánDénak tartják.

Tanácsként a DAJKÁhoz: DAJKA, arcodon levő JÁKOD, AJKAD kedves szavaival bűvölöd, csalod magadra megtermékenyítő férfIJÚDAt. Van nemző JUKAD, DÁKÓJA, GYAKÓJA befogadására, megtermékenyítésre, szülésre.

DaJKa – JuKaD – DáKóJa hangváz: D-J-K – J-K-D – D-K-J

Ha szerelmes vagy, légy ízlésesen KOsan DévAJKODó! Arcod, JÁKOD, azaz AJKAID kipirulnak, csÓKJAID forróak, szemed csillog, és nagyon BÚJós vagy. A KÉJ iDeJe az ÉJ, amikor ketten elBÚJtok saJát bUJKÁba bujka JUKba, kis fészekbe, szobába (szoba – baszo) KÉJesen BUJÁn összeBÚJva, BUJtattok a JUKba (lyuk). Ebből a BUJtatásból feJDiK ki a kis magzat, mAJD várakozás után kiBÚJik mindkettőJÜK örömére a JUKon a kis pUJA (pulya).

– Férfi, legyenek kedveskedő bÓKJAID leendő anyuka-DAJKA körül udvarlására!

DaJKa – JáKoD – aJKaiD – csóKJaiD bóKJaiD
hangváz: D-J-K – J-K-D – J-K-D – cs-K-J-D – b-K-J-D

DAJKA, mindkét AJKAD ADJAD férfiJADNAK!

A D-J-K és rokonhangok szerepe érzékelhető a továbbiakban is. Kis DunDi, akit keDvesen, Dalolgatva, Dajnálva, DéDelgetve Dajkál. Az ő keDves, szépen DAJnáló GAJDÓ (k > g) AJKA GAJDOl, énekel a babának.

DaJKa – GaJDó hangváz: D-J-K – G-J-D

– Kisbaba, anyukád ADJA JÁKODba, AJKADba, szÁJADba a KAJÁD, a tejet, mindenféle élelmet, ami jóízű, tápláló csemege, s egészségesen megtartva, növekedésedet szolgálja.

Ha DAJKA vagy, legyenek DALoló AJKAID, JÁKOD a kicsi szórakoztatására, szeretettel nevelésére.

DaJKa – JáKoD – aJKaiD – KaJáD hangváz: D-J-K – J-K-D – J-K-D – K-J-D

A világra kiBÚJó kis pUJA gyorsan megszOKJA az anyán kívüli létet, pAJKOsan KOs, iDe-oDa bUJKÁl, szereti, ha tEJKÓl kap, DAJKÁlják. A DAJKA AJKAi KOs DAJKAmeséket is monDanak. A kicsi néha KAJDIn figyeli DAJKÁit:

– Mikor ADJÁK már a tejet, hogy IDJAK.

DaJKa – aDJáK – KaJDi – iDJaK hangváz: D-J-K – D-J-K – K-J-D – D-J-K

A DAJKAKEDŰJE a baba javára van, szórakoztatja, szeretettel gondozza, játszik vele jókedvében, jóKEDŰJÉben, amely meghatározó tényező a baba egészséges növekedéséhez. DaJKa – KeDűJe hangváz: D-J-K – K-D-J

A DAJKA gondozza a kis JEDKÉt. A kisbárány, kiGIDa neve valaha becézve: JEDus JEZus, JEDKE.

DaJKa – JeDKe hangváz: D-J-K – J-D-K

A DAJKÁnak AKAD dolga. AKAD régiesen: AKAJD, JAKAD.
A székely ajándék –> jándék. Vagy ijesztget –> jesztöget.

DAJKAként fontos, hogy ADJAK. Sok dolga közben a DAJKA azért titokban, KAJDI szemmel mindig figyel a babára.

DaJKa – aKaJD – JaKaD – aDJaK hangváz: D-J-K – K-J-D – J-K-D – D-J-K

DAJKA: a CzF Szótárban: „Általán nőszemély, ki kisdedeket ápol, nevel, táplál. (…) Különösen, 1) szoptató nő, szoptató dajka; 2) ki a kisdedekre vigyáz, velök játszik, őket hordozza, ringatja stb. […] Héberül daváh, arabul dájet, daviji, törökül dajeh, perzsául dájki. A szanszkritban daj am. táplál. A szláv nyelvekben eléfordúl doyka, dojke, dogka, melyekben dojiti am. fejni, tejet fejni.” Kiem. K.S.

A gyökegyezések, a meghatározó értelemadó kulcshangok sűrű előfordulása a körülírásban, azonos forrásból eredést jelentenek. A DAJKA szót csak magyar nyelven lehet elemeire bontva átfogóan, teljes értelmi mélységében magyarázni, szóalkotó elemeit felvonultatni, alkotó hangjainak, gyökeinek, hangcsoportjainak meghatározó értelemhordozó szerepét kimutatni, a bensőséges férfi-nő-család fogalomkör kapcsolatrendszerébe beilleszteni.

 

BESZÉD – evolúciósék szerint, morgó, üvöltő torokhangból alakult ki a makogás, ebből hangok, később a beszéd.

Ezzel szemben – már többszörösen ismételtem, mivel fontos – a beszédhangok gondosan megtervezett gondolatközlő eszközök. A hangokat képző emberi gégefő, több életfontosságú művelet – légzés, nyelés, hangképzés – akár egyidejű elvégzésére alkalmas teremtői mestermű.

A BESZÉD egy csoda, csodálatos teremtői adomány. A szó is ezt rejti. Kezdő gyökszava B.SZ – SZ.B: BeSZ – SZeB. E gyök az emberi lét megnyilvánulásaiból a legnagyobb tény, eset, tünet, élvezet jelentését viszi a szavakba. Ilyen:

BASZ, a testben átélhető legnagyobb érzéki élvezet megnevezése. Az érzékek felfokozásában nincs SZEBB annál.

BOSZ-szú szóban is nagyot jelent, a megtorlásra ösztönző haragvás csúcsa, ami kiküSZÖBölendő.

BÜSZkeség, az önteltség legmagasabb foka a magánál SZEBBet, jobbat el nem ismerő részéről.

BESZéd, az emberi BESZédkészség, képesség, csúcs, mindennél SZEBB, csodálatos, gondolatközlő, SZÓBan kifejezési mód. Aki BESZél, beSZÉL, az bentről SZÉLlel SZÓL, könnyedén LAZán (sz > z), és LÉSZen szép (b > p) ékes a SZÓLás. Hogyan LÉSZen érthető a hang? A BEntről jövő SZÉLlel megmozgatott hangSZÁLak által adott hang a LÓGatható, limbáló nyelvvel taGOLva szóLOGat.

A BESZéd is egyféle nemzés (basz), hiszen a kintről BESZedett ismeretanyagok nyomán, bentről SZÉLlel beSZÉLve SZÜL SZEBBnél SZEBB szavakat, szövegeket. Aki bESZÉl, bent ESZÉben megfogantakat, megfogalmazottakat szólja ki.

Amikor bESZÉl használja az ESZÉt. A BESZéd, beSZéD lehet DíSZes a beSZÉDdel SZÉDíteni is lehet. A szép beSZÉD DÍSZére válik az embernek, de ha ocsmány, DISZnó módon szól, önmagát alázza meg, SZIDalmazható lesz. Okos BESZÉDből tudást is BESZED a hallgató.   BeSZéD – BeSZeD hangváz: B-SZ-D – B-SZ-D

A fent kiemelt szavak – DAJKA, BESZÉD – elemzéséből látható, hogy a címszó alkotó hangjaival körülírhatók a címszó jellemzői, szerepe, a kapcsolódó jelenségek, azok kiváltó okai, párhuzamok, viszonyítások, következmények és egyebek. Tehát, mintegy élő közvetítés adható a címszó szerepéről, mibenlétéről.

—————————————————————————————————————————

Fordítóprogram sejtjeink DNS-én

Egy érdekesség, ami az egyetlen nyelvből eredést bizonyítja.

A teremtés ősnyelvéből leágazó összes nyelveknek van egy közös rejtjelkulcsa, kódja, amely a sejtjeink DNS-én levő számítógépes szoftverbe van betáplálva, de ami csak teremtői irányítással működik.

Az, hogy ez valóság, arról van egy i.sz. 33-ból származó bibliai beszámoló PÜNKÖSDről.

Mi történt PÜNKÖSDkor? Jézus ígérte, hogy SOK NÉP jut el az ő tanításai megismerésére mindenféle nemzetből, és megkapják áldását. Ekkor terjedt ki a pogányokra a megváltás áldása. PÜNKÖSD szó teljesen megfordítva: DSÖKNÜP, hangváza: D-S-K-N-P –> De SoK NéP. A tömeg láttán tényleg felkiálthattak tanítványai: DE SOK NÉP! Gyök átvetéssel: SOK NÉPED.

PüNKöSD – De SoK NéP – SoK NéPeD hangváz: P-N-K-S-D – D-S-K-N-P – S-K-N-P-D

Ekkor Péter szólt az egybegyűlt tömeghez a saját nyelvén, és kivétel nélkül mindenki értette szavait! A Teremtő bekapcsolta a „fordítóprogramot” minden jelenlevő DNS-ének vezérlő rendszerén külön-külön.

Hihetetlen? Akkor a DNS-ünkben levő számítógépes szoftverprogram is?

Pedig az ott van! Épp azon át működtette a „fordítóprogramot”.

Ennek számítógépes leolvasása volt az 1990-es évek végi, Nobel-díjat érdemlő nagy tudományos felfedezés! Csak azért nem kapták meg, mert megcáfolta a liberalizmus bálványát, a kifejlődés elméletet.

 

Biblia, Apostolok cselekedetei 2. rész 6 -12, Károli fordítás szerint: „Minekutána pedig ez a zúgás lőn, egybegyűle a sokaság és megzavarodék, mivelhogy mindegyik a maga nyelvén hallá őket szólni. Álmélkodnak pedig mindnyájan és csodálkoznak vala, mondván egymásnak: Nemde nem Galileusok-é ezek mindnyájan, a kik szólnak? Mimódon halljuk hát őket, kiki közülünk a saját nyelvén, a melyben születtünk? Párthusok és médek és elámiták, és kik lakozunk Mesopotámiában, Júdeában és Kappadócziában, Pontusban és Ázsiában, Frigiában és Pamfiliában, Égyiptomban és Libiának tartományiban, mely Cziréne mellett van, és a római jövevények, mind zsidók, mind prozelitusok, Krétaiak és arabok, halljuk a mint szólják a mi nyelvünkön az Istennek nagyságos dolgait.

Álmélkodnak vala pedig mindnyájan és zavarban valának, egymásnak ezt mondván: Vajjon mi akar ez lenni?”

 

A nyelvzsenik sejti létvezérlőjén valószínűleg részben némileg működik e program, és azért veszik könnyen a nyelvi fordulatokat. Eljön a nap, amikor mindenki DNS-én működni kezd e program tökéletes fordítással.

 

IGÉK ALKOTÁSÁNAK VÉGTELEN LEHETŐSÉGE

 

A magyar, mint élő ősnyelv újabb szavak nemzésére, szülésére képes ma is, akár a végtelenig, nincs végső határ az újabb szavak számának növelésére, születésére.

Új szavak alkotása nem a nyelvészek, nem az írók kiváltsága, mert a nyelv nem kisajátítható, nem az ő tulajdonuk, hanem mindenkié, a nyelvet beszélőké, az egész népé. Évezredek alatt nem nyelvészek szigorú ellenőrzése alatt alkottak újabb és újabb szavakat ezrével az egyszerű hétköznapi emberek. Tehát ha egy tanyai kisgyerek vagy pusztai kisbojtár alkot egy szót, annak is helye van a nyelv szókincsében, hiszen évezredek alatt az írástudatlan köznép építette fel a nyelv teljes szókincsét. A szóképzés képessége velünk született, elbitorhatatlan teremtői adomány.

Varga Csaba írja A kőkor élő nyelve kötetében a temérdek képezhető szó kapcsán: „akinek ennyi sem lenne elég, könnyedén létrehozhat még további egy-két millió szót úgy, hogy mindenki meg is érti.”

Illyés Gyula: „A magyarul beszélők annyi igét csinálhatnak, amennyit kedvük tartja. Ez anyanyelvünk …kiváltságos joga és irigyelt képessége … A nyugati nyelvek … eligétlenesednek. Mi nemcsak főnévből, de szinte minden hangból, szisszenetből teremthetünk igét. Tulajdonnevekből is. Pl. sz – sziszeg, z – zizeg, Tamás – tamáskodik, Panama – panamázik.”

A magyar nyelv igebőségének egyik titka: igekötői. A cselekvési változatok különbözőségét színező, bővítő képességében rejlik az igebőség. Az igekötő teljesen megváltoztathatja az eredeti gyök, szó, ige alapjelentését.

 

Igekötők: abba-, agyon-, alá-, által-, át-, be-, bele-, benn-, egybe-, el-, ellen-, elő-, előre-, fel- v. föl-, félbe-, félre-, felül- v. fölül-, fenn- v. fönn-, hátra-, haza-, helyre-, hozzá-, ide-, keresztül-, ketté-, ki-, körül-, közbe-, közé-, közre-, közzé-, külön-, le-, meg-, mellé-, neki-, oda-, össze-, rá-, rajta-, széjjel-, szembe-, szerte-, szét-, tele-, tova-, tovább-, tönkre-, túl-, újjá-, újra-, utána-, végbe-, végig-, vissza-

 

CSAP, csapni, csapás, csapdosás, lepcsenés, pacsi hangutánzója. A csap megnyitása után eleredő csöpp.

Igekötővel: átcsap (hullám a gáton), becsap (szélhámos valakit, politikus minket), kicsap (tehenet csordába), elcsap (szolgát), felcsap (valaminek), kicsap (iskolából), lecsap (rendőr valakire, sas valamire), odacsap (asztalra), összecsap (munkát hanyagul bevégez), tenyereit összecsapja (ámulattól), rácsap (fedelet), visszacsap (visszasújt) és mások.

 

AD, juttat. Igekötővel: átad (díjat), bead (gyógyszert), belead (apait-anyait), elad (árut), előad (dalt), hátraad, előread (labdát), hozzáad, felad (levelet), idead (tárgyat), kiad (könyvet), lead (küldeményt), megad (tartozást), nekiad (ajándékoz), odaad (kölcsön), összead (pap), ráad (kabátot), továbbad, túlad, visszaad (kölcsönt). Itt mindenki ad, de kettőnek sincs ugyanaz az értelme „ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven…” G.B. Shaw.

 

VÁG, szel. De igekötővel: átvág (úton), bevág (pohárral), belevág (üzletbe), elvág (utat), kettévág (szövetet), előrevág (labdát), felvág (nagyzol), idevág (tárgyat), hozzávág (szitkot), kivág (fát), levág (disznót), megvág (átejt), nekivág (falnak, útnak), hátravág (labdát) odavág (földhöz), összevág (papírt), rávág (asztalra), visszavág (a csapat).

 

FOG, tart. Igekötővel: belefog (üzletbe), átfog (karol), hozzáfog (munka), ráfog (valamit) kifog, befog (lovat) felfog (ésszel) odafog (fagy) rajtafog (lopáson) visszafog (lendület) elfog (bűnözőt), nem csak tartásról szól.

 

JÁR, megy. De: átjár (szomszédba), bejár (valahová, egy utat), eljár (idő fölötte), feljár (emeletre), kijár (neki), lejár (szavatosság), megjár (elbukik valamiben), megjár (jó, úgy ahogy van), összejár (valakivel), visszajár (területre, apró) rájár (valamire), hátrajár (kertbe) stb.

 

RONT, tör, zúz. De: átront (dühösen) beront (házba), elront (gépet, helyzetet), kiront, (házból), nekiront (valaminek), beleront (tömegbe), leront (osztályzatot), megront (szüzet), ráront (valakire, valamire), odaront (valakihez), szétront (szerkezetet), előront (sűrűből), hazaront (részegen) lehet folytatni.

 

Ahány igekötő, annyi értelmezés! Majd mindegyiknek más jelentése van. De lehet próbálkozni a hozzá illők közül: csal, ejt, fog, forgat, fúj, int, szab, szed, tesz, vág, vesz, ver és más igékkel.

Ez egyik titka a magyar nyelv szóbőségének. Ezért van a magyar nyelvnek kb 15 ezer szava a mozgás, s 8-10 ezer körüli vagy tán még több a szólás kifejezésére. Az ősnyelvben még több szó volt, egy jelentős része kiesett a magyar nyelvből, és azok ma az utódnyelvekben élnek tovább.

Ezek az igék képezhetők főnévvé, képzőszerepben levő gyökökkel: CSAPás, ADás, VÁGás, FOGás, JÁRás, RONTás

 

Járás, menés, helyváltoztatás Igék:

andalog, aprít, aprítand, araszol, araszoland, avászkodik,

ácsorog, áll, álland, állít, ámbolyog, áramlik,

baktat, ballag, ballagand, bandukol, barangol, barangoland, battyog, biceg, billeg, billen, bitangol, bócorog, bódorog, bogároz, bógenez, bógenyez, bóklászik, bóklász, bolyong, botlik, botladozik, botorkál, botorkázik, bucskázik, bukdácsol, bukdosik, bukik, burungóz, burungózik, büklög, büllen, büllög,

cammog, caplat, ceplet, cirkál, cikázik, cirkál, cirkáland, cocókázik, cocókáz, cucukál,

csalinkázik, csap, csapódik, csapong, csámolyog, csámbolyog, csámborog, csámpál, csámpázik, csángál, császkál, csatangol, csatrat, csavarog, cselleng, cserkész, csicsonkázik, csoflingál, csordogál, csoszog, csöszög, csörtet, csuszamlik, csúszik, csúszkál, csusszan,

dagonyáz, döcög, döccen, döcögend, dőledez, dőlingél, dübörög, dülöngél, dülöngélend

előz, eregel, ered, eredend, ereszkedik, esik, evickél, evickélend

ér, érend, érkezik, érkezend,

fallangéroz, farol, faroland, fárad, fáradozik, fáradand, fartat, férkőzik, fe­szeng, fészkelődik, ficánkol, fic­kándozik, flangál, fordul, for­golódik, forog, furakszik, furakodik, fut, futamodik, futkároz, futkározik, futko­rászik, fut­kos, füstöl,

gázol, gördül, göcög, görög, gurul, guruland

gyalogol, gyorsít, gyorsul, gyorsuland, gyüszméköl, gyün, gyűvend, gyűvénd

hág, hajszol, hajt, hajszol, hajhász, hajkurász, halad, hancúrozik, hasít, hengeredik, hentereg, hátrál, hord, hömpölyög, huppan, hurcol, hurcolkodik, húz, húzand,

iceg, indul, igye­kezik, igyekszik, iklat, illan, imbolyog, inal, indul, ingadozik, iparkodik, iramodik, irongál, isz­kol,

jár, járand, járkál, jár-kel, járkocsol, járkocsál, járogat, járogol, jön-megy jön, jövend, jövöget,

kacsázik, kacskaringóz, kajtat, kalézol, kanyarodik, kanyarog, kapar, kapaszkodik, kaptat, kasornyázik, kecmereg, kerekel, kereng, kerget, kering, kerül, kerülget, kísér, kóborol, kóborász, kóborog, kocog, kódorog, kolbászol, koslat, kosléroz, kosornyáz, kóricál, kószál, kóvályog, kotródik, köröz, követ, közelít, kujtorog, kullog, ­kutya­gol, kúszik,

lábal, lábatlankodik, lassít, lébecol, lebzsel, lécel, lejt, lendül, lép, lépik, lépdel, lépeget, lépend, lépked, léptet, lézeng, libeg, libben, lódul, lófrál, lóg, lohol, lopakodik, lopódzik, lót,  lődörög, lökdös, lötyög, lübben,

mászik, mászkál, mászand, megy, mejen, menyen, meneget, menen, mendegél, menend, menénd, menődik, menekül, menekülend, menekülénd, menetel, menyen, merészkedik, mocorog, motoszkál, mozdul, mozduland, mozdulánd, mozog, mozogand, mozogánd

nyargal, nyargalánd, nyergel, nyomul, nyüslet, nyüzsög

ólálkodik, oldalaz, oldalog, oson, osonand, osonkodik, orozkodik, óvakodik

ődöng, őgyeleg, ömlik, ösvenyel, ösvenyöl, ösvényöl, özönlik,

pattan, perdül, poroszkál, portyázik, pottyan, préselődik, pördül,

radináz, rajcsújoz, rajtol, rejtőzik, robog, rogy, rohamoz, rohan, rohanand, rohangál, ront, ruccan, rugaszkodik,

sántikál, seplet, sertepertél sétál, sétafikál, sétifikál, settenkedik, siet, sifitel, sifitéroz, siflindérez, siringóz, slisszol, slappog, slattyog, somfordál, sompolyog, sórikál, spurizik, suhan, surran, suvad, suvadoz, süfütöl, süfütyöl, süllyedez, sündörög, süpped, sürög,

szabadul, száguld, szalad, szaladánd, szalajt, szállong, szállingózik, szédeleg, szekerez, szekernyéz, szelel, szeplet, szívódik, szompolyog, szökdel, szökdös, szökdécsel, szökdelget, szökell, szökik, szökken, szöklet,

tágul, takarodik, támad, támolyog, táncol, tántorog, tántorodik, talpal, távozik, tapog, tapos, téblábol, tekeredik, tekereg, ténfereg, teng-leng, tér, terel, téreng, tipeg, tipog, tipor, tolong, topog, toporog, tolakodik, tolakszik, totyog, tör, törtet, tódul, toppan, trappol, tötyög, tuszkol,

­ ugor, ugrik, ugránd, ugrándoz, utazik, utazand, utazánd,

ücsörög, üget, ügetend, ügeténd, üldöz, üldözend, üldözénd, űz, űzend, üzénd

vág, vágand, vágánd, vágódik, vágtat, vágtatand, vágtatánd, vágtáz, vágtázik, vakarodik, vakarodand, vakarodánd, vándorol, vánszorog, vángliz, verekszik, vergődik, vezet, viharzik, visz, vo­nszol, vo­nul, vonuland, vontat,

zötyög, zötyögénd, zuvad  445 szó, de még sok kimaradt.

 

Néhány igekötős szó a mozgás leírására:

elbarangol, elballag, elbaktat, elbandukol, elbiceg, elbitangol, elbolyong, elcammog, elcsatangol, elcsavarog, elcselleng, elcsoszog, elcsörtet, eldöcög, eldülöngél, elered, elfarol, elfut, elgyalogol, elhajt, elinal, eljár, eljön, elkísér, ellohol, elmén, elmegy, elmenyen, elmenen, elmejen, elnyargal, eloson, eltalpal, eltántorog, eltáncol, elugor, elüget, elüldöz, elűz, elvágtat, elvakarodik, elviharzik, elbarangoland, elballagand, elbaktatand, elbandukoland, elbicegend, elbitagoland, elbolyongand, elcammogand, elcsatangoland, elcsavarogand, elcsellengend, elcsoszogand, elcsörte-tend, eldöcögend, eldülöngélend, eleredend, elfaroland, elfutand, elgyalogoland, elhajtand, elinaland, eljárand, eljö-vend, elkísérend, elloholand, elmenend, elnyargaland, elosonand, eltalpaland, elvakarodand…

 

előballag, előbaktat, előbandukol, előbiceg, előcammog, elő­csoszog, előcsörtet, elődöcög, elődülöngél, előered, előfut, előgyalogol, előhajt, előjön, előkísér, előlohol, előmegy, előnyargal, előoson, előtáncol, elővakarodik, elő-ballagand, előbaktatand, előbandukoland, előbarangoland, előbicegend, előcammogand, előcsellengend, előcsoszo-gand, elő-csörtetend, elődöcögend, elődülöngélend, előeredend, előfutand, előfaroland, előgyalogoland, előhajtand, előinaland, előjövend, előkísérend, előloholand, előinaland, előmenend, előnyargaland, előosonand, elővakarodand…

 

előrebaktat, előrebandukol, előrebiceg, előrecammog, előre­csoszog, előrecsörtet, előredöcög, előredülöngél, előreered, előrefut, előregyalogol, előrehajt, előrejön, előrekísér, előrelohol, előremegy, előrenyargal, előrevakarodik, előreballagand, előrebaktatand, előrebandukoland, előrebarangoland, előrebicegend, előrecammogand, előre­csoszogand, előrecsatangoland, előrecsörtetend, előredöcögend, előredülöngélend, előreeredend, előrefaroland, előrefutánd, előrefutand, előregyalogoland, előrehajtand, előreinaland, előrejárand, előrejövend, előrekísérend, elő-reloholand, előremenend, előreoson, előrenyargaland, előreosonand, előrevakarodand…

 

nekibotorkál, nekibotorkáland, nekiered, nekieredend, nekieredénd, nekifarol, nekifaroland, nekifut, nekifutand, nekihajt, nekihajtand, nekihátrál, nekihátráland, nekiindul, nekiinduland, nekiindulánd, nekimegy, nekimenénd, nekirohan, nekirohanánd, nekirohanand, nekidöcögénd, nekicammogand, nekisurranánd, nekiosonand, nekisuhan, nekinyargaland, nekidölend, nekidölénd, nekiloholand, nekiloholánd, nekibolondulánd

felbarangol, felballag, felbaktat, felbandukol, felbiceg, felbitangol, felbolyong, felcammog, felcsatangol, felcsavarog, felcselleng, felcsoszog, felcsörtet, feldöcög, feldülöngél, felered, felfarol, felfut, felgyalogol, felhajt, felinal, feljár, feljön, felkísér, fellohol, felmén, felmegy, felmenyen, felmenen, felmejen, felnyargal, feloson, feltalpal, felvakarodik, felviharzik, felbarangoland, felballagand, felbaktatand, felbandukoland, felbicegend, felbitagoland, felbolyongand, fel-cammogand, felcsatangoland, felcsavarogand, felcsellengend, felcsoszogand, felcsörtetend, feldöcögend, feldülön-gélend, feleredend, felfaroland, felfutand, felgyalogoland, felhajtand, felinaland, feljárand, feljövend, felkísérend, felloholand, felmenend, felménend, felmejend, felmegyend, felnyargaland, felosonand, feltalpaland, feltántorogand, felvakarodand, felviharzand…

 

idebaktat, idebiceg, idecammog, idecammoga, idecsoszog, idefarola, idefarol, idefarola, idehátrál, idehátrála, ideindul, ideindula, idejár, idejára, idekullog, idekulloga, idelép, idelépe, idemegy, idebaktatand, idebicegénd, idecammogánd, idecsoszogánd, idefaroland, idehátráland, ideinduland, idejárand, idekullogánd, idelépend, idelépende, idemenénd

 

kibotorkál, kiballag, kibaktat, kibandukol, kibiceg, kicammog, ki­csoszog, kicsörtet, kidöcög, kidülöngél, kifarol, kigyalogol, kihajt, kiinal, kijár, kijön, kikísér, kilohol, kimegy, kinyargal, kioson, kifut, kihurcol, kilábal, ki­menekül, kirajoz, kisántikál, kitalpal, kitántorog, kiviharoz, kizúdul, kibotorkáland, kibaktatand, kibandukoland, kibicegend, kicammogand, ki­csoszogand, kicsörtetend, kidöcögend, kidülöngélend, kifaroland, kigyalogoland, kihajtand, kiinaland, kijárand, kijövend, kikísérend, kiloholand, kimenend, kimejend, kimenyed, kinyargaland, kiosonand, kifutand, kihur-colkodand, kilábaland, ki­menekülend, kirajozand, kisántikáland, kitalpaland, kitántorogand, kiviharzand, kizúduland…

 

leballag, lecammog, lecammoga, lecsoszog, lecsoszoga, leér, leére, leérkeze, leérkezik, lefut, lefuta, legyalogol, legyalogola, lehajt,  lehajta, leindul, leindula, lejön, lekullog, lekulloga, lerohan, lerohana, leterel, lecammogand, lecsoszogánd, leérend, leérkezénd, lefutand, legyalogolánd, lehajtand, lejövénd, lekullogánd, lerohanánd, leterelénd

 

megérkezik, megfut, meghátrál, meghátrála, megindul, megindula, megjön, megjöve, megiramoda, megiramodik, megrohan, megérkezénd, megfutánd, meghátráland, megindulánd, megjövénd, megiramodánd, megrohanánd

 

odaállít, odaballag, odabaktat, odabandukol, odabiceg, odacammog, odacselleng, oda­csoszog, odacsörtet, odadöcög, odadülöngél, odaered, odafarol, odagyalogol, odahajt, odajár, odajön, odakísér, odalohol, odamegy, odanyargal, odaoson, odaér, odafut, odaindul, odakerget, odalép, odasurran, odaszalad, odatámolyog, odavezet, odazötyög,

 

összebotlik, összebaktat, összebandukol, összebarangol, összebiceg, összebitangol, összebo­lyong, összecammog, összecsatangol, összecsavarog, összecselleng, össze­csoszog, összecsörtet, összedöcög, összedülöngél, összeered, összefarol, összefaroland, összegyalogol, összegyalogoland, összehajt, összelohol, összeloholand, összenyargal, összejár, összejön, összekóborol, összeszalad, összeterel, összetódul, összetalpal, összetáncol, összetolat

 

botlik, rábaktat, rábiceg, rácammog, rá­csoszog, rácsörtet, rádöcög, ráfarol, ráfut, rágyalogol, ráhajt, ráhajszol, ráhátrál, rájár, rákerget, rálép, rámegy, rárohan, ráront, rászalad, rászökik, ráterel, rátér, rátolat, rátódul, rátömörül, rá­vágtat, rávezet, rábotorkál, rácsoszogand, rácsörteténd, rádöcögénd, ráfaroland, ráfutánd, rágyalogoland, ráhajtand, rájárand, rákergeténd, ráloholand, rámenénd, rárohanánd, rárontand, rászaladánd, ráterelénd

 

visszacsoszog, visszabaktat, visszabandukol, visszabarangol, visszabiceg, visszacammog, vissza­csoszog, visszacsörtet, visszadöcög, visszadülöngél, visszafarol, visszagyalogol, visszahajt, visszainal, visszajár, visszajön, visszakísér, vissza-lohol, visszamegy, visszanyargal, visszaoson, visszaér, visszaérkezik, visszalép, visszasiet, visszatolat, visszacsoszogánd, visszabaktatánd, visszabandukoland, visszabarangoland, visszabicegénd, visszacammogánd, visszacsoszogánd, vissza-csörteténd, visszadöcögénd, visszadülöngélend, visszafarolánd, visszagyalogoland, visszahajtand, visszainalánd, vissza-jövend, visszakísérend, visszaloholand, visszamenénd, visszanyargalánd, visszaérend, visszaosonand, visszaérkezénd, visszalépend, visszasieténd, visszatolatand

 

Körülbelül 15.000 azaz tizenötezer változat él ma is ezekből, az akadémiai nyelvészek nagy-nagy bánatára. Mert ők úgy tanítják, hogy alig van saját szava a magyar nyelvnek.

Az igekötő határozza meg a mondandó értelmét. Nem mindegy: feltolat, visszatolat, tolat, odatolat, kitolat, betolat. Ugyanaz az ige, teljesen más jelentést kap a különböző igekötőkkel. De nemcsak!

Teljesen más értelmű szóvá válik az ige is, a rag-, képzőszerepbe helyezett gyökökkel.

Például a már említett vágni ige, amely valaminek az elszelése, darabolása értelmet is hordozza. Ám a vágtat szóban már teljesen más értelmet kap, és az igekötőkkel dúsítható a változatok sokasága: kivágtat a kapun, felvágtat a dombra, belevágtat a folyóba, bevágtat a sűrűbe.

Vagy, igeként, de nem szelő, hasító, daraboló értelemmel: vágja az angol nyelvet, vágódik egy lánynak.

Jelző értelem: felvág-ós, büszke, ós – só ősgyök képzőként.

Főnévvé igéből:  vág-ó, favág-ó lett belőle, –ó hang képzőként. Vasúti vág-ány, amelyen fut a vonat, az ány ősgyök képzőként.

 

A MAGYAR NYELV SAJÁTOS MONDATÉPÍTÉSI KÉPESSÉGE

 

A magyar nyelvben a szavak sorrendje mondatokon belül tetszés szerint változtathatók. Folyamatosság, sima, zökkenőmentes gördülékenység, folytonosságra képesség, szavak sorrendi felcserélhetősége jellemző. Ez a szövegszerkesztést segíti. Magyar nyelvű szövegben a mondatokat alkotó szavak sorrendje felcserélhető, a mondanivaló megváltoztatása nélkül. Az lesz mondatkezdő, amit ki akarunk emelni. Az alkotó szavak felcserélése nem változtat a mondat alapvető értelmén, csak árnyalja, vagy a kezdő szóval különböző vetületeit emeli ki a mondandónak.

Az alábbi öt szóból álló mondattal a mai magyar nyelven annyi változtathatósági lehetőség van, mint öt számjegyből összeállítható változatokkal, legkevesebb huszonöt változat (telefonszámok példája), tovább a végtelenig. Ez a nyelv szavainak Rubik kockaszerű átforgathatóságát, átrendezhetőségét igazolja. Tegyük rá a szavakat képzeletben egy-egy kockára. Előbb a mondatkezdő alany változatlanul helyén marad.

Azzal kezdem, amit az egészből kiemelni akarok. Azt teszem kezdő szónak.

Előbb a gyerek, mint alany. Majd az időpont: reggel. A cselekmény milyensége: sietve. Aztán a cselekmény: megy. Végül a célirány: iskolába.

 

A gyerek   reggel      sietve      megy        iskolába. – A gyerekről van szó.

Reggel       sietve      megy       iskolába   a gyerek. – Az esemény reggel történik.

Sietve        megy       iskolába  a gyerek  reggel.     – Sietve nehogy elkéssen.

Megy        iskolába  a gyerek  reggel       sietve.     – Megy, halad.

Iskolába   a gyerek reggel       sietve       megy.      – Iskolába siet.

 

A kezdő és befejező szót változatlanul hagyva, a belső három szó helycseréjével:

A gyerek megy reggel sietve iskolába. Mit csinál?Megy.

A gyerek sietve megy reggel iskolába. Hogyan?Sietve.

A gyerek reggel megy sietve iskolába. Mikor?Reggel.

 

Teljesen összeforgatva is még mindig érthető:

A gyerek reggel sietve megy iskolába.

A gyerek iskolába reggel sietve megy.

A gyerek sietve megy reggel iskolába.

A gyerek megy reggel sietve iskolába.

Lehet folytatni tovább.

Kockába építve, minden irányban, átlósan is összhang van. Hátulról előre, alulról, fentről lefelé olvasva is.

A GYEREK     REGGEL         SIETVE            MEGY              ISKOLÁBA.

REGGEL         SIETVE          MEGY              ISKOLÁBA       A GYEREK.

SIETVE           MEGY            ISKOLÁBA      A GYEREK       REGGEL.

MEGY            ISKOLÁBA     A GYEREK       REGGEL          SIETVE.

ISKOLÁBA     A GYEREK     REGGEL           SIETVE            MEGY.

 

Alább a szavak sorrendjének felcserélését. Ha több szóból álló mondat, akkor szintén a szavak számának hatványa szerint. Mindenki megteheti az általa ismert utódnyelveken, de csak azonos szavakkal! Nem azonos jelentésűekkel! Lehet, hogy öt változatnál tovább nem jut, és az is csak előképzőkkel, ragokkal. Ha azonos jelentésű szavak változataival kívánjuk a fenti mondandót kifejezni magyar nyelven, mondatok tízezreit alakíthatnánk.

 

Egy másik példa több szóval:

Hajtják a tehenet korán reggel csordába.

Hajtják korán reggel csordába a tehenet.

Hajtják reggel csordába a tehenet korán.

Hajtják reggel korán csordába a tehenet.

Hajtják csordába korán reggel a tehenet.

Hajtják reggel korán a tehenet csordába.

A tehenet korán reggel csordába hajtják.

A tehenet csordába hajtják korán reggel.

Reggel korán hajtják a tehenet csordába.

Korán reggel csordába hajtják a tehenet.

Csordába hajtják korán reggel a tehenet.

Csordába hajtják reggel korán a tehenet.

 

Annyi változat hozható létre, mint a telefonszámokkal.

Ez csak a teremtés tökéletes nyelvének sajátos erénye. Egyetlen utódnyelv sem képes erre a mutatványra!

Volt vitám a hálón néhány emberrel, kiderült, hogy az általuk ismert nyelveken csak néhány mondat erejéig működik, aztán kifullad.

 

VÁLTOZÓ-E A MAGYAR NYELV?

 

A Halotti beszéd szövegében levő szavakkal sokszor példázzák, hogy mennyire más volt az akkori magyar nyelv. Ha komolyan, gyökök mentén vizsgáljuk, semmi különös nincs benne, ami nyelvi változásra utalna az elmúlt ezer év alatt. A szavak kiejtése nem az volt, amit ott leírva találjuk. A leírónak küzdelmes volt a bő hangkészletű magyar nyelv szavainak a szűkre szabott, száraz, színtelen, hangzóhiányos latin nyelv betűkészletével való leírása. Látható a GYÜMÖLCS háromféle alakjában: GIMILCÍCTUL, GIMILCETVL, GIMILſ TWL, vagy a SZEM: ƷUMTUCHEL, ſƷUMTUCHEL. IMÁDJUK: WIMAGGUC, VIMAGGUC, UIMAGGUC alakban írva, tanácstalanul kereste a megfelelő betűt a hanghoz.

Ehhez tegyük hozzá: a helyi tájnyelv kiejtési sajátosságait, mivel a közérthetőség végett azt rögzítette az írás!

A saját magyar nyelvét hivatalos nyelvként használni tiltott, eredeti ősi írásjeleitől megfosztott nép, évszázadokon át küszködött a szóban világosan megfogalmazott kifejezései papírra vetésével, mivel egy suta, hangokban szegény, fogyatékos, hanghiányos, száraz, merev nyelvet és annak a – gazdag magyar nyelvhez viszonyítva – fogyatékos, csonka, nyomorék írásjel rendszerét erőltették rá. Ez a Halotti beszédtől vissza és erre majdnem minden korai latin betűs magyar nyelvű írásra érvényes megállapítás. Nem a nyelvvel volt baj, nem azt jelenti, hogy olyan volt a beszéd, ahogyan leírva találjuk. A beszéd ékes volt, az írásjel-rendszer volt csonka, fogyatékos, béna, suta, torz, nyomorék.

Mintha egy teljesen ép embert köteleznénk, hogy méretéhez nem illő, ruhában, kezében mankóval, sántítson, hallókészülékkel, vastag szemüveggel ellátva, mert így lesz elfogadott, mivel ez menő, és tudományosan jól néz ki.

Valakik, valahol tán azt hitték, ha a magyar vallási-világi közéletben hivatali ügyvitelben erőlteti a latin nyelv használatát, végre eltüntetheti az utált őshonos népet nyelvével együtt Európából, a világból. Csak hogy e nép ösztönből – tudva, tudatlanul – nem kívánta feladni a világ legszebb beszélt nyelvét oly fogyatékos, béna, gyengén fejlődött nyelvekért, mint a latin, német. A hivatalos ügyvitelből kiszorítás javára vált a magyar nyelvnek, mivel nem mocskolt bele a politikai hatalom évszázadokon át. Magyarán: nem szarták össze, mint a madarak a köztereket. Bár próbálkozott a szabadkőművesség nyelvújítás címén belekotorni, némileg sikerült is megrontani a nyelv dallamosságát.

Vegyünk néhány szót a Halotti beszédből és elemezzük gyökönként. Változott valami a közel 1000 év alatt a nyelvben? Itt van az elrettentő példaként leggyakrabban említett: szümtükkel, vogymuk, homou, gyimilcs.

SZÜMtük = SZEMeTEK, azaz SZ.M – M.SZ gyök: SZeM, SZöM – MeSZ, MöSZ. A tájnyelvekben ma is: szép SZÖMű lányok vannak Székölyföldön, Körösztúron, de a Magyar Alföldön is. Szerintem a SZÜM gyök is él.  T.K – K.T gyök: TeK – KeT, a régies TIK, TÜK személynévmás, ez tájszólásokban ma is él. Székelyföldön, Erdővidéken, de másutt is él még a TITEKET ősi változat: TÜKTÖKÖT, gyökönként: TÜK-TÖK-KÖT. SZÜMTÜK = TÜK SZÜMe, TIK SZEME, SZEMeTEK, SZÖMöTÖK, amellyel TEKinteTEK. SZÜMtükkel, SZÖMötökkel, SZEMetekkel MESSZire, MÖSSZire láttok. Ha valakik elé tesznek bármi SZEMmel láthatót, mondják: MESZtök.

Nincs olyan, hogy a tájszólás helytelen! Egy magyar nyelv van ezernyi szóváltozattal.

SZüMTüK – SZeMeTeK – SZöMöTöK – MeSZTöK
hangváz: SZ-M-T-K – SZ-M-T-K. – SZ-M-T-K – M-SZ-T-K

VOGYmuk, VOGYmük = VAGYunk, azaz V.GY – GY.V gyök: VaGY – GYüV, aki megGYÜVe, az itt VAGYon.  A VAN – VAGYon változat ma is él tájnyelven. M.K – K.M gyök: MuK – KuM, MÜK, MÜNK, MIK, MINK, azaz MI.

HOMou = HAMu, H.M – M.H gyök: HaM – MaH. A gyök itt sem változott. A HAMu HÁMként borítja a felületet, akár a MOHa. A gyök él, sőt a nyelvészek által latinból eredeztetett HUMusz is innen ered, de van a HOMok is.

GYIMilcs = GYÜMölcs, GY.M – M.GY gyök: GYiM, GYüM – MoGY, MaGY. A G hangos változattal azt mutatja, hogy a GYÜMölcs rejti a MAGot, amelyből majd kiGYŰN (m > n) a csíra. Nem változott a gyök. Az ILCS, ÖLCS, valaminek a kicsinyét jelenti, de azt is, hogy bILCS, azaz bÖLCS dolog a gyimILCS, gyümÖLCSfogyasztás.

A gyökök ugyanazok 7-800 év távlatából is. Kiemelendő: minden emberi hangra volt megfelelő rovásjel!

 

A Biblia igazolja a magyar nyelv változatlanságát

Jó tudni, hogy az írást, számokat, időbeosztást (óra, nap, hét, hó) nem a sumérek, zsidók, egyiptomiak találták fel. Már az első emberek adatait lejegyezték Ádám teremtésétől számítva születéseik éveit, ki hány évet élt, mivel foglalkozott, milyen tehetséggel bírt. Kezdetben minden beszámolót a teremtés ősnyelvén jegyeztek le. Ki, kinek volt fia. Lejegyezték fő jellemzőiket, foglalkozásukat. Ezekből a jegyzetekből merítettek a későbbi történetírók: Mózes, de a babiloni írástudók is: neveket, adatokat, történeteket. Abban is biztosak lehetünk, hogy Teremtőjük már az elején tudatta az első emberekkel a napi időbeosztást, napok hetenkénti, havonkénti csoportosítását, Hold, csillagok állása szerint. Ismertette irányadó követelményeit. Gondoljuk el, Mózes Ádám teremtése után több mint 2500 évvel született. Ennyi ideig nem hagyta törvény nélkül földi gyermekeit. Az Özönvíz előtti jegyzeteket Noé mentette át. Erről babiloni Berossus ír.

A héber viszonylag fiatal nyelv, kb. 2.600 – 2.700 éves. A Biblia ősi neveire magyar nyelven sokkal bővebb, széleskörű magyarázat adható, mint a magyarázó szótárakban levő héber nyelvű névfejtésekben. A magyar, mint élő ősnyelv bizonyítja a Bibliában leírtak valóságát. A Biblia első könyveit a teremtés ősnyelvén írták.

Teremtéskor a nem létező héber nyelven nem írhattak teremtéstörténetet. Az első kinyilatkoztatások idején nem létezett héber nyelv, hiszen még Ábrahám anyanyelve az ősnyelv volt, neve magyarul fejthető meg. A minden emberre érvényes Tízparancsolat nem héberül, hanem a teremtés ősi nyelvén, ősi írásjelekkel, rovásokkal volt kőbe vésve. A parancsolatokat nem Mózes kapta előbb, hanem Ádám korai utódai.

Mózes összemberiségre érvényes változatot kapott, de zsidókra szabva. Szombat neve nem héber eredetű, az első emberek hétvégi  botolástól, munkától mentes szom = üres napja: SZOM-BAT, rá következett a csere-bere vásárnap.  Mózes a tízparancsolatot a teremtés ősnyelvén kapta. Héber nyelv ekkor még nem létezett. Ábrahám utódai a teremtés ősi nyelvet beszélték sokáig, később fogságaik idején idegen földön, főleg írástudóik kezdték más nyelvekkel keverni, habarni a későbbi hébernek nevezett (habar, evre, ebre) nyelvre. Ám a köznép őrizte az ősnyelvet. Jézus tanítványainak nevei mind magyarul megfejthető nevek. Az alábbi nevekkel több, mint négyezer évvel ezelőtt neveztek meg embert, hegyet, völgyet, folyót és ma is érthetők. Ezek az eredeti alakot őrzik.

 

Ősi nevek magyar nyelvi elemzése

Példaként az IZSÓ, JÉZSÓ (Ézsau) és öccse JÁKÓB, amely teremtés ősnyelvi eredetű név, mivel a zsidók akkor még az ősnyelvet beszélték. Teremtés könyve (I Móz.) 25:25 – 26-ban írja: „És kijöve az első, vereses vala, mindenestől szőrös, mint egy lazsnak, azért nevezék nevét Ézsaunak. Azután kijöve az ő atyjafia, kezével Ézsau sarkába fogódzva, ezért nevezék nevét Jákóbnak.” Kiem. K.S. A lazsnak = durva szőrpokróc, szőrzsák.

Az első szőrős volt, így őt szőrzsákról nevezték el, ez volt egyik fő jellemzője. Ám ő volt az első, a GYŐZtes, s így a név első gyökszava – JÉZS – azt is jelenti: JÉZSó, JÉZó, GYŐZő. Az ÉZSAU név a később kialakuló héber nyelvi változat.

Az öccse, JÁKÓB a bátyja BOKÁJát fogva jött a világra. Ezért kapta a JÁKÓB nevet. JáKóB fordítva BoKáJ-a.

A JÁKÓB név a J.K – K.J gyökből indul: JáK – KaJ, a JÁK gyök jelent szájat. JÁKkal KAJál, amint SZÁJjal JESZik.

JÁKkal KAJabál is. A JÁK gyök ma is szájat jelent: aJAK. Aki JÁKos, JÁKás, szájas, KAJabáló, KAJátó, KAJántó KAJla szándékkal aJAKol, JÁKol, beszél. Aki JÁKos, JÁKás, az csavaros eszű, cseles, csaló, ravasz, KAJán, KAJtár, KAJla, KAJmán indulatú, szájas, KAJbó. A Teremtés (I Móz.) 27:36 versében van erre bizonyíték: „Nem méltán hívják-e őt Jákóbnak? Mert immár két ízben csalt meg engemet…” Kiem. K.S.

JáKóB – BoKáJa – KaJBó hangváz: J-K-B – B-K-J – K-J-B

JÁKób, JáKÓB névben a K.B – B.K gyök: KóB, KáB – BóK, BéK jelenti, hogy aJAKkal szólva, BÓKkal, dicsérő szóval KÁBít BÉKés hangulatban. De szájjal, JÁKkal KAJáL, A JÁK KÉJes JIK, JUK (lik, lyik, lyuk), lehet vele, KÉJes csókot adni is. Aki több nővel él, nagy KUJon, állandóan JUKon lenne. JUKBA bújna. JÁKóbnak négy asszonya volt, így négynek kellett KOJjon, BÓKoljon, BÓKOJjon, JUKÁBA bújjon. Asszonyai versengtek azért, hogy melyikükkel BÚJJÉK ágyba. JÁKÓB belefürdött az asszonyi KÉJBE, része volt az éjek KÉJÉBen. Ez a pőre való. A JÁKÓB név összes vonatkozásai bizonyíték arra, hogy ő és környezete a teremtés ősnyelvét, a mai magyar nyelvet beszélte.

JáKóB – BóKoJ hangváz: J-K-B – B-K-J

JáKóB – BúJJéK – JuKáBa – KéJBe – KéJéBe hangváz: J-K-B – B-J-K – J-K-B – K-J-B – K-J-B

JÁKÓB élete BAJOKkal volt tele. Nem lelte BÉKÉJét csak miután megtalálta József nevű fiát Egyiptomban.

Apósával több ízben KAJABálnia kellett a feleségei, és a juss miatt.

JáKóB – BaJoK – BéKéJe hangváz: J-K-B – B-K-J – B-K-J

JáKóB – KaJaBál hangváz: J-K-B – K-J-B-l

A bibliai JÓB is tele volt BAJokkal, mégis JOBB volt másoknál, mert dolgozott, JOBBágy volt, földművelő, a talajt BOJgatással, (bolygat = forgat) JOBBá tevő, termőágyat BÁGYító gazdaember.

JÁKób, JáKÓB KÓBorolt, vándorolt. A JÁK – KAJ, JOB – BAJ, KÓB – BÓK és a többi gyökök jelentése 4.000 éve változatlan. E nyelvnek alkotó gyökszavai, hangcsoportjai 4 ezer év óta nem változtak semmit.

JÁKÓB neve is bizonyíték, hogy BOKA, BOKÁJA szó, JÁK – KAJ, BÓK, KÁB gyökök jelentése 4 ezer éve változatlan. Bizonyítja, hogy a gyökfordítás élő jelenség volt a teremtés ősnyelvében. E jellemző sajátja a mai magyar nyelvnek is.

Bizonyíték: a zsidó törzsek az ősnyelvet beszélték. Erre tanú az összes akkori ottani helységnév és földrajzi név.

A Biblia és a magyar nyelv viszonya kölcsönös. A Biblia névtára a legerősebb bizonyítékokat tartalmazza a magyar nyelv ősiségére. A magyar nyelv bizonyítja a Biblia szövege mondandójának örök maradandóságát.

 

Földrajzi nevek

JORDÁN vize lassan csORDOgáló csORDAitató volt. MEGIDDÓ vizét MEGIDD, mert IDható IDves, azaz ÜDE, hIDEG.

MeGiDDÓ – MeGiDD hangváz: M-G-D – M-G-D

KISON, kis osonó patak. GYEHhinnom, Hinnom völgye (völgye/h), GYEH – HEGY = hegy-völgy.

ARARÁT = hAR ÁRAT meghaladó har = hegy, ARARÁT – TÁRARA, messzi földek TERÉRE ellátni innen.

HÓREB, TÁBOR hegyek nevei. ARAD – védett, megmARAD.

JERU-SZÁLEM – Melkisédek király SZÁLEM, SZÁLLÓM, békés honom.  Balkányi Sz. Lajos szerint GYERŐ SZÁLLÓM.

KÁRMEL-hegyről tágra nyitott szemmel messzire látni, MERKELni. A MERKEL szó nagy szájjal kiáltót is jelent.

DAMASZK – Magyar ősmesék szerint: Támasz építette TÁMASZKént, DOMOSZKént, otthonként, SZÁMADÓK helyeként.

DaMaSZK – SZáMaDóK hangváz: D-M-SZ-K – SZ-M-D-K

ÉDEN, a kert, amelynek vÉDENce volt az első emberpár, az onnan eredő négy folyó: PISon (pi, pü, pis, pes), GIHon (híg = víz, higro) a hűs vizű HIDdekel (hidegel, h/üdít, hidro), Eufrátesz (Jeuforrátos, forratú). Az ÉDEN szó ÉD – DE ősgyökből.

Olyannyira magyar szó, mint a csárdás vagy huszár!

Az ÉDEN szóban az ÉDes jelző. A D hang itt a kellemest, folyamatosságot, hisz végtelen állapot helyszíne lett volna. Az N a haNg szóban zöNgés, éNeklő hang, tehát érzelmi, haNgulati töltete van, ugyanakkor az N a NŐ, NŐISÉG kezdőhangja, az otthoN egyik haNgja. Nő Nélkül nincs otthoN. Az E hang különleges szerepű a magyar nyelvben: ÉDes, kEDves, kEDűs, egyENletes, szeretetEN, ÉD-EN nyugvó állapot. A szó fordítva: ÉDENNEDÉ, tovább más hangzóval: NEDŰ, ÜDÉN, mutatja az ott uralkodó felÜDÍtő állapotot.

A D hangcsoport – ÉDE – biztonságot sugalló, vÉDŐ, ÉDEnben ÉDEngetve (székely = szeretve), vÉDElmezve van, ÉDEnben vÉDEncként, vÉDVE, ÉDVE, vÉD(en)ve, vÉDElembeN van. Jelent gondtalan, tiszta, ÉDEs életet is. ÉDEn ÁDÁm földje volt, ADOmányként bírta az engEDElmesség feltételével.

A megteremtett első ember a Földön, életre kelvén, eszményien, gyönyörű környezetben találta magát. Országnyi területen védett, félelemmentes – PARA, szép, rendezett – DÍSZes, DICSő, szívhez kötődő – HON, PARA-DICS-HON, PARA-DÍSZ-HON, PARADICSHON, PARADÍSZHON. Később PARADICSOM, az utódnyelvekben PARADISO változatban épült be a köztudatba.

E PÁRAtlanul DICSő, DÍSZHONban, ÉDENgetett vÉDENcként élhetett állandóan, NEDŰs testi-érzelmi frissességben, ÜDÉN, gondtalanul.

 Nem szőrcsimbókos, makogó, bömbölő, ordítozó, bunkóval hadonászó félmajomként!

Mert az ilyen  „kifejlődésnek” soha egyetlen állítását sem bizonyította be senki: tételesen, lépésről lépésre!  Senki! SOHA!

A kifejlődés elmélet, vagy evolúció – ha úgy jobban tetszik – világszélhámosok rablómeséje!

 

Ősi nevek, megnevezések

ÁDÁM, ÉVA, KAN (Káin, Kaján), ÁBEL (Béla). HÁDA, CILLA, SÁRA élő ősnyelvi nőnevek. JUBÁL zenélt, és LÁBUJjait mozgatta a zene ütemére. JUBÁL szerelmes típus volt: JUBÁLó, BUJÁLó.

TUBÁLKAIN fémöntő, kovácsoló mester. ÉNÓK történetíró. JÁFET = JÓ FET, JÓ FIÚ, Noé legkisebb fia, az Európába költöző SZK népek őse.

Özönvíz után, ÁBRAHÁM, előbb ÁBRÁM, Apja adta: az én ÁBRÁM, arcom, képem. Később sátorapa, RABONBÁN címként kapta az ÁBRAHÁM nevet, sok nép atyjaként. ÁBRAHÁM neve még tartalmazza az arcbőrjelentést is: ÁBRA HÁM. Az ÁBRAHÁM – MÁHARBÁ fordításból indult az indiai MAHARaBA, MAHARaDzsA cím. De a BRAHMAN, BRÁHMIN is innen ered.

Utódai közt, ÁBRAHÁM is RABONBÁN, sátorapa, nesztor, mésztor, mester, BÍRÓ, BÁRÓ, RABON volt. HAMMURABI is RABONBÁN volt Babilonban. Mindannyi azonos értelmet hordozott.

RaBoNBáN ÁBRaHáMHaMMuRaBi – BRaHMaN hangváz: R-B-N-B-N – B-R-H-M – H-M-R-B – B-R-H-M-N

MOJSZESZ, MOJSZ – SZOMJ, MOJSZOS, MOJSZESZ, MÓZES, neve ma is vízértelmű, akár MOSON és vidéke. Másik jelentése: MOSOLYOS, mosolygó kisfiú volt. MÓZESZ neve a szétnyílással is kapcsolatos. Az arab mesék SZEZÁM tárulj varázsszava innen ered: MóZeSZ – SZeZáM hangváz: M-Z-SZ – SZ-Z-M.

ÁRON, az ő bátyja, akit áron váltottak meg a fiúk összegyűjtésekor. Az egyiptomi hivatalnok is lefizethető volt.

JÓZSEF, kicsiként Jó szép Jószép, felnőttként Jó séf Jóséf. JÓZSe = GYŐZő. Bátyjai leborultak előtte.

EFRAIM Efrám, cifrám, ÉN FRIGYEM, ÉN VÉREM, szépem, ifjam, ÉFIJAM, ifjú. Székelyül: éfijú = fiatal.

SZÁL, SZÁR, majd később héberesítve: SZAUL.

DÁVID a vidám, VIDÁD fiú, VIDÍDtó, hadak élén VADÍDtó, de kemény merészsége miatt DÚVAD is.

JÉHU, a szeles – lófogatot bolondul hajtó – juhé, jahó, jéhu!

 

MANASSÉJózsef fia születésekor: MA NASSÉ (naszté) fiam, MENESSE, MENESZTÉ Isten az én nyomorúságomat.

Markos Gyula: Az Úr szava magyar volt c. könyvében megjegyzi, hogy Jákób – bár tudta, hogy MANASSÉ az elsőszülött – nem adott neki elsőszülöttségi áldást. Ennek oka: József felesége ASZENA, meglehet valaki ASSZONYA volt, előtte hASZ(e)lta valaki, tán a fáraó ágyasa volt.

MANASSE, MENESSE fordítva: ESSENEM (ez se nem). Jákób szerint: NEM ESSE.

E névadó jellemzőket csak magyar elemzéssel leljük fel.

 

JÉZUS – a JÉZUS név J.Z – Z.J gyökből indul: JéZ – ZeJ. JÉZUS névben fellelhetők: küldetése, leendő szerepei. A név az ő fő jellemzőinek sűrítménye. Mint kicsiny újszülött, JESZke, JEDke, ijedős, gida, bárány, aki JÁSZolban, JEZben fekszik, alszik: JEZuska, azaz kisbárány. Ismert a Bibliából: ő Isten Báránya. A JeZ ZeJ, JeSZ – SZeJ gyök: jelent JESZtőt, veSZEJtőt, JŐZtest, azaz GYŐZtest (j > gy) is az ellenség felett. Nem véletlen a régies felkiáltás: JESSZusom!

Kettős jelentés: iJESZtés, JESZtés, a másik: a remélt GYŐZtesért kiáltás! A nyelvben nincsenek véletlenek!

Az ősi JEZréel mezeje, GYŐZelem mezeje volt, JIZráel név Isten elleni GYŐZtest jelent.  JÉZUS a kísértést kiállván, leGYŐZte Sátánt és az utolsó próba előtt kijelentette tanítványainak: Bízzatok, én leGYŐZtem a világot. Mint mennyei felkent király, GYŐZ e világ gonosz urai fölött a kijelölt időben.

Ekkor kapott oly dicső rangot, hogy Jézus nevére meghajoljon minden térd mennyen és Földön.

JÉZUS, JÉZUSZ név, JÉZ – ZÉJ = isteni, a gyökök átforgatásával: SZUJÉZ. A SZUJÉZ szó felemelkedést jelent ősnyelven. Ez a paSZUJ (fuszulyka, paszuly) SZŐLő, SZULák (j > l) szavakban is a felemelkedő SZÁJst, kúszást, SZÚJást jelenti. JÉZUS felemelkedett, SZÁLLt, SZULYt, SZUJt a mennyekbe, onnan LÉSZen eljövendő.

JéZuS SZuJéZ hangváz: J-Z-S – SZ-J-Z

 

TAMÁS – a TAMÁS név T.M – M.T gyökkel indul: TaM – MaT. Mivel TAMÁS KETTŐSnek is hívatott, így a TAMÁS mintegy ikret, MÁSAT is jelentett. A KETTŐS, a MÁSODik. Nevezték KÉTkedőnek, aki nem hisz, annak minden KÉTES, amit MÁS mond, mivel arra gondol, MÁSAT mond, mint a való, így maga kívánt meggyőződni. Miután meggyőződött, ő lett az egyik legerősebb TÁMASZ a hitben gyengék számára.

TaMáS – MáSaT – MáSoD – TáMaSZ hangváz: T-M-S – M-S-T – M-S-D – T-M-SZ

 

MÁTÉ, számvevő, MATEkos, számokkal MATIkált, MATEkolt.

 

BERTALAN, szegény, BIRTALAN, birtoktalan volt. Neve halála milyensége is, élve nyúzták meg: BŐRTELEN lett.

BeRTaLaN – BiRTaLaN – BőRTeLeN hangváz: B-R-T-L-N – B-R-T-L-N – B-R-T-L-N

 

JÁNOS, szelíd, finom lelkületű, lányos, azaz JÁNYOS fiatalember. JáNoS – JáNYoS hangváz: J-N-S – J-NY-S

 

PÉTER nevének alapjelentése: szikla, kő. A szikla PATintással TÖRhető: PATÖR. Az első PÉTER nevű férfi valószínűleg alacsony volt. A PÉTER – TERPE átfordítás ezt mutatja, PÉTÖRTÖRPE, azaz alacsony TERmetű, és valószínű, keménykötésű is. A név aráminak mondott KÉFA változata = erős, sziklaszerű: KŐ-FA, KŐ-SZÁL.

Látható, hogy e bibliai nevek csak magyar elemzésben fedik fel jelentéstartalmukat.