HOGYAN ÁLLAPÍTHATÓ MEG A SZAVAK EREDETE?
Egy adott szó oly nyelvből való, amelyben alkotó gyökeinek, hangcsoportjainak sajátos érthető mondanivalója más szavakban is azonos értelmet hordozóként jelenik meg, s minden alkotó elemre világos értelmi magyarázat adható. Ugyanakkor minden gyökelemző, hangátrendező: hang és gyök átforgatással, teljes átfordítással végzett átmozgatásban, a címszóban megnevezett tárgykörhöz kötődő, jellemzőt leíró szavak alkothatók.
A kutatás szó jelentése hasonló, amikor kutat ás. Kútásásnál mélyre kell hatolni, hogy vízforráshoz jussunk. Molnos Angéla által adott példa a keres és kutat szó összehasonlítása: keres felszínen, kutat a mélyben. A szavak eredetének kutatásánál alapvető szempont: kiásni, feltárni a hang, gyök alapú szóbokrokat, vagy hangcsoport, hangváz alapú szócsaládokat. Fontos ehhez:
- Hangok egyéni tulajdonságainak ismerete, amelyek saját jellemzőiket viszik be a gyökbe, hangcsoportba, s így alakítják a szó végső értelmét. Egyetlen hang sem véletlenül kerül egy kifejezésbe, egy adott helyre, mindegyik értelmet közvetít, és a sorrend sem mindegy. Hangok egyéni tulajdonságaikat, saját fő jellemzőiket viszik be a gyökbe, hangcsoportba, s így alakítják a szó végső értelmét.
Példa: a HOMLOK szó H, M, L, K hangjaival. Ezek lágy, könnyed hangok. H – takart, rejtett mellkasi tüdő mélyéről, szív közelből induló, halk lehelethang. Érzelmek, indulatok kifejezője. M – ajaknyitó hang, mint tojásnyitó csibe: mutatja: mi van a mélyben, a titkokat rejtő méhben. L – lágy, lenge, szálló. Amit H takart, M felnyitott, L engedi lassan szállni, lebegni. K – kemény, ütköző, pontos, okok, célok kifejezője.
H.M – M.H gyök: HoM – MoH, és az ML hangcsoport. HOMok, lágy MOHa, HAMu, HÁM – mindannyi hordoz takaró értelmet. HOMokkal takart a sivár, avatag sivatag. MOHával belepett fa vagy gyökérzet környéke. HAMu takarja a kialvó parazsat. HÁM fedi testünket, bőrnek nevezzük. Csak sejtjük, de szemmel nem látható, mit takarnak!
M és L hangok alkotják az ML és LM hangcsoportot. A HOMlok, hOMLOk, takar egy helyet, LOKot, amely rejti az OKot, tudást és EMLÉKet Nem tudjuk, mily gondolatok, EMLÉkek fordulnak meg a HOMlok, hOMLOk mögötti ELMÉben. Ha szóra bírjuk a HOMLOK mögötti embert, bOMLIk a takaró, s ÖMLIk belőle az ELMÉjében tárolt EMLÉkek, ÉLMÉnyek sora. Arról, amely közelebb áll szívéhez, ÖMLEng szép szavakkal. De tán megvalósítandó ÁLMAiról is száll a szó. Ezek addig rejtve voltak a HOMlok, hOMLOk mögött, de most kiOMLOtt, kiÖMLÖtt ELMÉjéből, mint a dús EMLŐből a tÖMLŐnyi friss tej. Az eMLék tárhelye az eLMe – helyet cserél az L és M hang: ML, LM, és változik a szó jelentése. A hoMLok mögött van az áLMok helye. A HOMlok mögött van egy LOK, tárház, hely, ahol minden takart, senki nem tud róla. Tán a HOMlok, hoMLok mögötti ember is belefelejtett. Aztán jön egy hatás – kívülről katalizáló: egy kép, egy szó –, amint a kotló is kívülről katalizálja a tojásban levő szunnyadó csírát, s erre megboMLik, eLMozdul a HOMlok mögötti takaró, és az eLMe tárolt hoLMijainak LoMjai LOKjából, egy kis LÉKen oMLani kezd az eMLÉK, emLÉKtömeg. Az ML páros, alvógyök: MeL A MELL érzeLMi tárháza is megnyílik. A HOMLOK mögötti ELME EMLÉK LOKja, tárháza és a MELL érzELMI össztömege szoros kapcsolatban vannak. Érző emberről beszélünk.
- Kötött mássalhangzó-párosok ismerete, értelemhordozó szerepük alkotó hangjaik értelmének függvényében. A kötött mássalhangzó-páros – két hang értelemalakító szövetsége. Ezek a szavak eredetének azonosításkor olyanok, mint a születési bizonyítvány, személyi igazolvány, útlevél, igazolják a szó ősnyelvi eredetét. Egyetlen nyelv sem tud szabadulni az ősnyelvből átvett szavak kötött mássalhangzó-párosaitól, ám semmilyen magyarázat nincs rájuk ott. Példa: a süRGős szó. Utódnyelvi: uRGent, emeRGency, uRGente. A kötött mássalhangzó-páros alvógyök, felélesztve gyökalkotó, bővítményeikkel az adott név, megnevezés jellemzői írhatók körül, magyarázhatók vele. Az RG – GR páros, R.G – G.R alvógyök: RöG – GuR. A süRGős esetnél RÖGvest indulni, GÖRdülékenyen beavatkozni! A mentőkocsi GURuló süRGősségi ellátó, így RUGalmas, és eredményes a közbelépés.
- Hangok, kötött mássalhangzó-párosok körül létrejövő hangcsoportok – alkotó hangjaik függvényében kialakuló – értelmének ismerete. Példa: a csERJE nő, tERJEd, a bojtORJÁn is, ugyanúgy a pERJE. Némelyik jó bAJRA, betegségre, másik hAJRA, bÁJRA, gyümölcse szÁJRA. Ami nagyon ERJEd, gERJEd, gondot okoz, hogyan fÉRJEn el kis helyen.
- Ősgyökök, gyökök, mint alapszavak ismerete s azok elemzése. Ehhez tartozik a gyök– és szófordíthatóságra figyelés, amely csak ősnyelvi, magyar nyelvi jellegzetesség, mivel ezrével találni kifejezéseket, amelyek hangonként, gyökönként átforgatott vagy teljesen átfordított alakban jutottak át az utódnyelvekbe, és ott még módosultak.
VERANDA – agyagpadlója VERENDŐ, döngölték, ne maradjon DURVÁN. VERANDA – ADNAREV fordítás, VERANDA Kellemes, vendéget VÁRANDÓ hely, betérést kínál, és ADNA RÉVet. Este DENEVÉR csapong ott. Reggelre VIRANDÓ napsugarak a VERANDÁt érik előbb. Ide lép be az útról érkező VÁNDOR. A VERANDA kirakat, ha ott nem őrzik meg a RENDEt, akkor az összkép RONDÁVÁ válik. A házasélet bensőséges jelenségei sem illenek a VERANDÁra, ahol mindenki láthatná. RONDÁVÁ válhat mások szemében. VERANDÁn pihenve hallgathatunk ANDAlító zenét, engedjük ÁRADVÁN ÁRADNI érzelmeinket, és pihenés után egy kis ANDAlgó sétára is indulhatunk az UDVARON, majd tovább. VERANDÁról indul a világba a VÁNDOR, innen EREDVÉN további útjai, hogy REDVÁN éljen idegenben. Látható, mily sok jellemzője leírható a szót alkotó hangokkal. Tehát e szó a teremtés ősnyelvén költ.
VeRaNDa – VeReNDő – aDNa RéV – DuRVáN hangváz: V-R-N-D – V-R-N-D – D-N-R-V – D-R-V-N
VeRaNDa – VáRaNDó – VáNDoR – ViRaNDó hangváz: V-R-N-D – V-R-N-D – V-N-D-R – V-R-N-D
VeRaNDa – RoNDáVá – ReDVáN – DeNeVéR hangváz: V-R-N-D – R-N-D-V – R-D-V-N – D-N-V-R
VeRaNDa – áRaDVáN – eReDVéN – uDVaRoN hangváz: V-R-N-D – R-D-V-N – R-D-V-N – D-V-R-N
- Hangvázak szerepe a felismerésben. A címszót hangváza elforgatás nyomán kialakuló szavakkal körülírja, akár a fenti VERANDA szónál. A hangváz bármely hangja lehet kezdőhang a SZÓCSALÁD szavaiban. Példa: a VARKOCS átfordítva CSOKRAV. Hang és gyökátforgatás nyomán. A VARKOCS a fej díszévé, CSOKRÁVÁ köthető. A gondozatlan, kacsos VARKOCS kócos, csepűs RÜCSÖKVÉ válik, KORCSVÁ avatja viselőjét. A rendszeresen befont VARKOCS kibontva CSAVARKÁS mintájú. Minden sehonnai VAKARCSnak nem lehet szép VARKOCSA. Ahol a hajnyalábot összekötik, ott KARCSÚVÁ szorítják. Tornáztatható a szlovák VRKÔČ, VRKÔČIK, hisz a bérnyelvészet szerint onnan lopkodtuk.
VaRKoCS – CSoKRáVá – KoRCSVá – KaRCSúVá hangváz: V-R-K-CS – CS-K-R-V – K-R-CS-V – K-R-CS-V
VaRKoCS – CSaVaRKa – VaKaRCS – RüCSöKVé hangváz: V-R-K-CS – CS-V-R-K – V-K-R-CS – R-CS-K-V
- Három névadó jellemző összhangja. Minden szó ezek nyomán alakult ki, rögzült a nyelvben. Ez a harmónia szabály. Ebből eredően több – legkevesebb három – értelmet hordoz egy kifejezés hanganyaga. Ez alapvető ősnyelvi, s így magyar nyelvi jellegzetesség. A SZIROM a SZERÉNY virág MERÉSZ megmutatkozása, s még MIROSZt, illatot is áraszt. A szép SZIROM a szív SZOMORÚságán enyhít. Honnan a MIROSZ szó? A virágillatban nincs semMI ROSSZ. Mert MI ROSSZ, ha SZÓROM illatom, MIROSZom? A szócsaládba illeszkedés igazolja a szószülést: SZIROM MIROSZa, illata.
SZiRoM – MeRéSZ – MiRoSZ – SZóRoM – SZoMoRú
hangváz: SZ-R-M – M-R-SZ – M-R-SZ – SZ-R-M – SZ-M-R
A fenti értelemadó, értelemhordozó szóelemek gyakorlati szerepe más magyar szavak százaiban, ezreiben alkotó elemként, csírájában elfojt minden idegen eredetre való utalást!
——————————————————————————————————————————
Eredetet ráfogni egy szóra könnyű. Ezt teszi a bérnyelvészet! Ám bizonyítani jóval nehezebb! Rá kell mutatni névalkotó jellemzők nyomán történő szókialakulás lépcsőfokaira. Előbb a fő névadó jellemzőre. Ez felvillan már a kezdőhangban, ősgyökben, gyökszóban. Ez az alap! A szószülő anya-nyelv, fialásának minden sajátos jellemzőjét ismeri, s magyarázatot ad jellemzőire. Elősorolandók a megnevezés keletkezésének okai, nyomai, párhuzamai, rokon értelmű kifejezések viszonyító elemei, hasonlóságai, az értelemhordozó gyökök, hangcsoportok jelenléte, másodlagos jellemzők, párhuzamos értelmi kapcsolatok, bokrosodás, szócsalád, szótestvérek stb. E próbatételbe bukik bele az összes erőltetett szóeredet meghatározás.
——————————————————————————————————————————
Mely nyelvből eredő egy szó?
Törvény, hogy mindig az egyszerűtől haladunk a bonyolult felé, a hangtól, a kéthangos ősgyöktől a háromhangos gyökszón át a már szóalkotó műveleten átesett kifejezés felé. Ezért minden esetben vizsgálandó, hogy a szóalkotó műveleten átesett kifejezés, ősgyökként, gyökszóként mely nyelvből indul, mint meghatározó értelemadó elem, és mely nyelvben indul bokrosodása. Az utódnyelvi szavakban csak ősnyelvi nyelvelemek találhatók.
V hangos ősgyök: VI – IV és változatai: VA – AV, VÉ – ÉV…. VITA = élet, latin eredetűként jegyzik.
A VAn = létezés, VIta = élet, ennek fenntartásához leVEgő, lEVegő és VÍz szülséges. Az élet VIlágosság. A láthatártól felÍVelő Nap fénye VIlágosságot hoz. Az ÉV az élet kerek ÖVének egy ÍVe, szakasza.
Az ÍV egy út. A VIta, azaz élet, ÍVástól (fogamzás) AVulásig (öregkor, halál) tart. Az ÍVás kÍVánságon, VÁgyon (szerelem, nemiség) alapszik. Az IFjak, FIjak (v > f) éjjel VÍjják kéjjel IVadék ÍVó szerelmi VIadalukat, csatájukat.
A dÍVányon, díVÁnyon, kerEVeten, kereVEten ily kÍVánságok, kíVÁnságok VÁlnak VAlóra, ÍVás közben a magot elVEtik, és később magzatot VEt az anya. ÉVA teremtéskor nyert adottsága, hogy ÉVenként ÍVelhet belőle életnek ÍVe, kis IVadék. A VIta (élet) ÉVei alatt is különböző VÁgyak VAlóra VÁltásáért folyik a küzdelem. Az ÍV minden ÉVvel AVul, majd VÉge szakad. A napnak VIlágos ÍVe a nappal. A szóVIta élénk szóVÁltás, perelés. A felÍVelő Nap tüze perzsel. Lehetne tovább elemezni. A latin VItae = élet, ez olaszul: VIta, spanyolul: VIda, románul VIața.
E nyelvek, vagy az összes többi tud-e magyarázatot adni a fentihez hasonló bőséggel a V hangos VI – IV ősgyökre, amely bebizonyítja annak latin eredetét? Vagy csak ősnyelvből örökölt nyelvelem a latin nyelvben, mint szóalkotó elem? Mely nyelvben képes megVIlágítani a szót alkotó hangok, ősgyökök, gyökszavak felhasználásával a szó értelmét teljes mélységében, úgy, mint itt fent, magyarul? Így megállapítható, mely nyelvből ered? Talán a fent említett latin, és utódnyelvei némelyikében egy-két szó. De csak ennyi. Körülírni, összes jelentéseit felsorolni egyik nyelv sem képes.
Ebből alakul a háromhangos ViT – TiV gyök. Az élet ősnyelven VITA. A VITA, élet birtoklója TEVŐ, magvakat VETŐ. Ameddig a VITA tart, azaz élünk, addig TEVŐk, VETŐk VAgyunk. A VITA, élet vége az AVIT öregség.
ViTa – TeVő – VeTő – aViT hangváz: V-T – T-V – V-T – V-T
VAN – létige, V.N – N.V gyök: VaN – NaV, ősi, tájnyelvi: V.SZ – SZ.V gyök: VaSZ – SZaV, V.T – T.V gyök: VaT – TaV, V.L – L.V gyök: VaL – LeV. Mindannyi VÍZjelentésű is. A V.Z – Z.V gyök: VíZ – ZiV is kifejez állapotot bővítményekkel.
Minden nyelv gyökökre épül, de egyetlen nyelven sem lehet megvilágítani az összes gyökök értelmét, mivel nem azoknak a nyelveknek a szüleménye. A gyök nem csak a szó indítója, hanem beépül a szavakba bárhová. A magyar nyelvben nincsenek kifejezetten csak ragok, képzők, ezek szerepét gyökök töltik be. Különböző hangzós változataik mást és mást mondanak el. A rokonhangokkal képzett gyökök is.
Például a -BAN, -BEN, ragként is alkalmazott gyökök a VAN ige (v > b) B hangos változatai, vagy a P hangos: PIN, PÉN – NÍP, NÉP, az F hangos FAN – NAF, az L hangos VAL – LEV, ezek mind a léttel, teremtéssel kapcsolatosak.
A VAN gyök elsősorban a létről szól, de lét, élet teremtése is kötődik a VANhoz. Minden vízből és víz által teremtetett, ami VAN. A Teremtő Isten tulajdonNEVe: VAN, az eszköz, amivel létrehozta a földi világot: VAN = víz:
Írható: Minden VANból és VAN által teremtetett, ami VAN. VAN egyik jelentése: út, a lét is út, életút, VAN, ennek raVÁN halad a VÁNdor. VÍZen, azaz VANon át is VEZet út – vízi út. A VAN, azaz víz, VÁNdorol, s e körVÁNdorlással teremtői eszköz szerepét tölti be. Ami VAN, annak NEVet adnak. Akinek, aminek NEVet adnak, VANba, VATba, VASZba, vízbe merítik, vagy meglocsolják. Csak az kap NEVet, aki létezik, s VANon kapott NEVét VÉNségéig viseli.
A nagyteknőt ősnyelven VANnak, VÁNának is NEVezték. A hajó is teknő: VAN, VÁNa, NÁVa volt. Építésénél fontos volt a kiegyensúlyozott merülési szintVONal, a NIVel pontossága, üresen, vagy tele, biztonságos billenése.
Volt egy hatalmas VAN, NÁVa amelyben egy család megúszta a világot elöntő nagy VANt, amelyen egy kerek évig VÁNdoroltak, NAVigáltak a VAN felszínén. Így mentette át az emberi családot a Mindenható VAN Isten az Özönvízen, a nagy VANon NOVé által. Volt és VAN olyan VÁNa, NÁVa, amelyet VONtatni kell. Ilyen az úszó uszály.
Ami VAN, az mozoghat is: VÁNdorol egy raVÁN, úton. A VaN – NaV gyök az alapja a VÁNdor szónak.
A tudatos ide-oda VÁNdorlás megélhetési, üzleti céllal történik. Ez esetben VÁNdorolhattak karaVÁNnal is. Vízi úton, raVÁN, a VÁNa, NÁVa, azaz hajó volt a karaVÁN szállítója. A VÁNát, NÁVát NAVigálni kellett. A NAVigálás a tapasztaltabb, VÉNebb hajósok feladata volt. Nappal és éjjel is az égitestek állása szerint NAVigáltak.
A VANdálok is északi vízi, VAN nép voltak, mint a litVÁNok, de ők szárazon is VÁNdoroltak északról dél irányába. Talán tőlük leszakadt maradVÁNy nép a VENdek, szloVÉNek, elszakadVÁN tőlük.
Szárazon teVÉN szállítottak, NEVezték sivatag NÁVájának, hajójának. E karaVÁNok a homok raVÁN, útján jártak. Ők is az égitestek állása szerint NAVigáltak. Aki sokat VÁNdorolt, megtörte a sors, koraVÉN lett. A VÁNdor, ha végigfutja raVÁN pályáját, győz (winner). VÁNdor – várt, nem várt eljöVENdő VENdég. A kedves VENdéget örVENdve várják: mikor jöVENd? JöVENdő: bekövetkező események. AdVENt, örVENdetes várakozás. ADassék, hogy eljöVENdjen.
Az élet, a VAN, létezés egy csoda – WONDER. VÁNdor = WANderer, VANdraren, VANdreren, VANdringsmand, de próbálja bárki, a Van – NaV gyök összes szerepét megvilágítani, magyarázni: angolul, németül, svédül, dánul, norvégül, izlandi stb. nyelven. Vagyis ősnyelvi VAN gyökre épülő VÁNdor szó utódnyelvi módosult beszáradt változatai.
E fentiek folytatása a V hang rokonhangjával, az F hanggal a VAN, FAN teremtésben való szerepét is megvilágítják.
Az F.N – N.F gyök FaN – NaF, szintén VAN, azaz víz értelmű. A FAN az emberi – férfi-női – ágyék, ahol a nemző szervek, nedvek FANja, forrásai, kútfeje VAGYnak, VANnak.
Ami a FANban VAN, VAGYon, az mindkét félnek a legbecsesebb VÁGYkeltő alapVAGYona. Ezek tárgyai, célképei a másik fél nemi VÁGYának. Mindkét FAN, ágyék, a testből eredő NAFtának, VANnak, azaz NEdVnek forrása is.
VAN Isten, emberi – férfi-női – FANon, ágyékon átközvetített NAFtával, NAVtával, NEdVvel folytatja az ember teremtését a Földön. A férfi vágyait felkelti a női FAN, ösztöne NAVigálja irányába. FAN tézist, FAN táziát épít e vágyra. A férfi-női FAN, azaz ágyék
NAFtájának, NAVtájának, NEdVének keveredésével születnek kis FANok. Innen a francia enFANt, ibériai inFANt szavak. A német VON, holland VAN, vagy a rokon B hanggal képzett keleti BEN szavaknak is.
A PIN, PÉN – NÍP, NÉP, a FAN – NAF, VAL – LEV gyökökről bővebben a Függelékben, a nemiségről szóló fejezetben.
Látható, hogy az ősnyelv birtokolja a létige összes gyökváltozatait. Az utódnyelvek nem!
J hangos ősgyök: ÉJ – JÉ, és hangzóváltott alakjai. Itt a hangzásra kell figyelni. Az ÉJ a sötétség mÉLYsége, a mÉLYsötét időszaka. Ha ÉJ van, akkor kell a hÉJ, a hAJlék, hogy ne fázz, és ne fÉLJ. Ez a testi szerelem, a kÉJ idEJe, ideJE is. Ilyenkor a pár elbÚJik, elbúJIk bUJkájába, fészkébe, és az ÉJ sötétJÉben kÉJesen bUJtatnak a JUkba, JIKba. ÉJJEl vÍJják, vijJÁK kÉJjel JUKat igénylő szerelmi csatÁJukat csatáJUkat. A kÉJ legJObb testi JÓ. A kÉJ varázsa rejtÉLY, amelyet mÉLYen kell átÉLJ. Gyökszót képezve: JuK – KuJ. A JUKba KUJ (szög) kell, a KUJon keresi is. JuK – KuJ hangváz: J-K – K-J.
Más gyökök: BuJ – JuB, hangváltott alakjai: PuJ – JaP. Bővebben itt alább. BuJ – JuB hangváz: B-J – J-B.
A szláv nyelvek, a román is a J hangos JU ősgyököt, a IUbi, JUbi szót használják a szerelem megnevezésére, de nem tudnak a J hanggal, a JU ősgyökkel magyarázatot adni a fentihez hasonló bőséggel, leírva a kedvező körülményeket, az események lefolyását, a következményeket, mert csak beszáradt ősnyelvi örökség a nyelvükben?
A ma is élő ősnyelv, a magyar nyelv más szavaiban a fenti gyökök, hangcsoportok –, mint értelemhordozó szóalkotók – szavak százaiban fellelhetők. Értelemazonosság, összképi párhuzam él a magyar nyelvben.
Kérdésként feltehető: Hordoznak-e a fenti szóelemek külön-külön értelmet a szláv, román utódnyelveken? Jelen vannak-e, mint kiemelhető értelemhordozó elemek e nyelvek más kifejezéseiben?
Válasz: Nem sajátjuk, csak megörökölték a kész szóképet, beszáradt nyelvükbe, nyelvi szabályaik szerint.
POJÁNA – erdei tisztás, a bérnyelvészet szerint szláv eredetű, a poiană fonetikus átírásából származik. Ha ez így igaz, akkor valamely szláv nyelven, értelemhordozó elemekre bontva magyarázat van a szó eredetére, de úgy, hogy az illető nyelvben az indító ősgyök (két hang: po), a gyökszó (három hang: poj) s az ezt követő többi szóalkotó elem minden oldalági vonatkozását vázolni lehessen. Íme, alább a gyökalapú magyar elemzés:
A POJÁNA szó P.J – J.P gyökbővítmény: PoJ – JoP. POJána, erdei tisztás, az erdő PUJája (pulyája), FIJa, amelyet körülölel, PÓJál (pólyál), vihartól véd. POJánán található tiszta PIJa forrás. PAJkos játékra alkalmas tér, lapos, régiesen: laPIJas, játszótér: JUPééé! Párhuzam: PIJac, a falu házakkal körülölelt PÓJált PUJája, FIJa. A POJÁna bejátszható PÁJA (pálya), mint a PIJAc. Az ősiségben a kicsinyeket PUJáknak, PAJdiszeknek is nevezték. Rokonhangokkal: a kisBOJtár (p > b) is PUJa. Költéssel TOJásból FIJak (p > f) BÚJnak a világra. A költő, a POJéta FIJai a POJézisek. A nemzés BUJa BUJtatás, a szerelmesek BUJkájukba, fészkükbe BÚJnak, és BUJán BÚJtatnak a jukba. Az erdei pojÁNA, olyan, mint a lagÚNA, amely a tenger viharaitól védett. Az erdő ANYAként védi a kis PUJa pojÁNÁt a pusztító viharoktól. A POJÁNA ősnyelvi szó, PUJA-ANYA egység, erdő ANYA által körülölelt PUJA, PUJANYA képe. A POJÁna lehet PÁJA (pálya), a PAJkos kis PUJÁk JÁtékainak hEJE (helye), PÁJÁja. Régen BAJOkat vÍJÓ (vívó) fIJAk ÍJAt feszítő gyakorlóhEJE. De fIJAk, bÁJOs JÁNYok BUJA kÉJEs kívánsága is tEJJEsülhet (teljesül) a pOJÁnán, poJÁNán.
Lehet vallatni a román, szláv nyelveket a poiană, pojana szavakról.
BUJA – a bérnyelvészet szerint a BUJA szó szláv eredetű. A BUJA és a POJÁna kifejezések értelmi köre átfedi egymást. A POJÁnát fűfélék BUJA sűrűsége jellemzi. A POJÁna az erdőANYA PUJA–FIJA, amely megBÚJIk az erdő védő ÖJElésében (ölelésében). Tehát a BUJA szó ily értelemben is kötődő, hiszen nőnek FIJA csak BUJA, PAJzán összeBÚJÁs, a legJOBB testi JÓ átélése nyomán jöhet a világra, akit az anya pUJA, puha PÓLYÁba BÚJtatva védőn ÖJEl (ölel) magához. E két szó kezdőgyöke a P és B rokonhangokkal indul. Egyikük zöngétlen, a másik zöngés, mutatván, hogy a BUJAsághoz szerelmi zönge kell, az eredmény a Pöttömnyi aPró, Piciny kis PUJA (pulya), aki PUPUJgatható. BUJA másik változata BULA (j > l) A JUBÁLó szerelmespár BUJÁL-BULÁL. Lehet tornásztatni a szláv nyelveket, hasonló elemzést levezetni, kirázni a szerb-horvát ljubav, bolgár, orosz ljubov, a román iubi szavakból a szláv eredet bizonyítékait.
POÉTA, POJÉTA – a nyelvészet szerint a szó ógörög eredetű. A valóság: az ősi POJÉTA = költő szót megörökölte az ógörög nyelv. Az ógörög nyelv – zengedező szónokai nagyravágyó, cifrázott szóvirággyártó hajlamától vezérelve – idővel kilépett, eltávolodott az ősnyelvi vázszerkezet felépítési rendszeréből, és keveredéseken esett át. Ma már nem képes a megörökölt szókincsét elemeire bontva megmagyarázni, kialakulásuk folyamatát levezetni. A POJÉtának POJÉzisei, PUJÁi világra hozásához, ihletadóra, jelképes tiszta térre, POJÁnára és tiszta forrásra, PIJÁra van szüksége. A POJÉta költ, akár a költő kotló. A kotló tOJÁsokból költi kis PIJÉs (pihés) PUJA csibéit. A POJÉtának is vannak PUJÁi. A POJÉta PUJÁi a POJÉzisek. A POJÉta érzelemvilága BUJÁn dús, tele BUJA érzelmekkel. Érzelmei égő vágytól vezéreltek, GYAPOntosan, JAPOntosan tüzesek, könnyen lángra gyúlók, mint a JÁPA (kanca), a PÁJJA (párja) a mén közelségétől.
PIAC, PIJAC – a szó a nyelvészet szerint olasz eredetű. A PIJAc és a POJÁna azonos értelmű. Mindkettő ómagyar ősnyelvi eredetű. A POJÁna bejátszható PÁLYA, mint a PIJAc. Valaha az első házakat a falu alapítói egy forrás, kút: PI, PÜ köré építették. Ha elemezzünk a PIAC szót, a kiejtés szerinti hangzásban: PIJAC, akkor a PI, PIA, PIJA – víz és a JA JAC – játsz szóalakhoz érünk. Tehát a falu magva valaha a víz, a kút, a PI (pü) körüli JÁCcó (játszó), libalegelő körül alakult ki. A PIJAc a falu (majd város) házai által körülvett, körülölelt, védett FIJA tér, akár a POJÁna, az erdő PUJÁja, védett kicsinye, FIJA. Voltak olyan pIJAcok, ahol a fIJAk IJAk szÍJAit feszÍJtve JÁtszottak.
PULYA, PUJA – a szó a nyelvészet szerint szláv eredetű. Párhuzam: az ember kicsinye a PUJA, az erdő kicsinye a POJÁna. A férfi a BÁJOs, BUJÁn BÚJÓ szerelmes kis nővel, JÁPával a BUJkában BUJÁn összeBÚJva, JAPontosan, tüzesen BUJtatnak, BUJÁlnak, BULÁlnak, s a BUJálkodás nyomán az anyaméhbe BUJtatott magból fejlődik ki a kis PUJA. A PUJA az anyaméhben megBÚJÓ, onnan előBÚJÓ, PÓLYÁba BUJtatott kicsi. A kis PUJÁnak van aPÁJa és JAPája, azaz apja és anyja. Mondják, hogy a gÓLYA hozza pÓLYÁban. Számított mindig a kis pULYA sÚLYA. Ha nő a kis PUJA, a POJÁna, PIJAc PÁLYÁján JÁtszhat.
PÓLYA, PÓJA – a szó a nyelvészet szerint déli szláv eredetű. A PÓLYA védő ölelő LEPel, lePEL, amint az erdő öleli a POJÁnát, úgy a PÓLYA lePELJe öleli a kis PUJÁt. A PÓLYA a kis PUJA kellemes BUJkája, fészke. A PÓLYA, PÓJA az életbe indulási PÁLYA, PÁJA kiinduló pontja. Lehet küszködni a fentiekkel az eredőként vélt nyelveken a szókialakulás lépcsőzetes bemutatásával. Ha onnan erednének, jóval többnek kell lennie, mint itt.
BÁL – ezt a szót olasz eredetűként jegyzi a nyelvészet. A BÁL – LÁB gyökfordítás azonban elárulja, hogy LÁBbal kapcsolatos esemény. Tánc közben ide-oda LÓBálja, lóBÁLja LÁBait. A BÁL szó ősi, az első zenész: JUBÁL. A táncmulatság, BÁL, társas élet egyik jelensége, s a BUJÁL-JUBÁL-BULÁL-szerelem, érzelmi bonyodalom része. A BÁL nem olasz nyelvből átvett szó, hanem ősi: LÁBal, láBAL, a BÁLozó táncoló a LÁBait használja, LÓBálja, lóBÁLja, LÁBal, láBAL, Végül a LÁBat LÓBÁLó mulatságnak BÁL nevet adtak. Minden BÁLban zaBÁLtak is, azaz ettek a BÁLozók. A kosaras BÁLokban ma is. A BÁLokban LÁBaltak, láBALtak, TÁNtorogva, Cikázva, TÁNCikálva mozogtak. Tehát a TÁNC sem német szó, mert a TÁNColó TÁNCorgó mozgása a névadó. A TÁN gyök, TÁNtorgó mozgás, nem egyenes állás, ide-oda dőlés alapszava, így a TÁN gyökből, a játékosan becéző C hanggal lett TÁNC, majd G hanggal az érzékien érintő TANGÓ.
K hangos ősgyök: az ÉK behatol. Ez fizikai és jelképes ÉK. ÉKkel ÉKelik a lÉKet. Az ÉK KÉpes beÉKelődni, lÉKet KÉpezni. A kerÉK elé rAKott ÉK bAKot KÉpez, és fÉKezi a haladást. Átvitt értelem: egy gyönyörű, értÉKes ÉKkövekkel díszített tárgy ÉKes érzetet KElt, elnyeri az ember tetszését. De lehet érzÉKi értelmű is. Egy ÉKszerekkel ÉKesített ÉKes szépségű, magaKEllető nő látványa ÉKként behatol, lÉKet üt a férfiszívbe, és felforgatja az addig ott uralKOdó nyugalmat. ÉG (k > g) a szíve érte, KÉjes érzÉKi gondolatokat KElt. Szerelmessé teszi, ÉKes, KÉjes vágyat ébreszt. Erre a KAn, a férfitest KÉjérzetet kiváltó érzÉKi, érzéKI ÉKe, éKE; KÉJE ÉKJE a válasz.
KéJe – éKJe hangváz: K-J – K-J
A KŐ ősgyök meghatározó a KÖlyű malom ÖKlöző mozgással törte lisztté a gabonaszemet. A KOnyha, KÁlyha, KAtlan, KAzán, KOhó, tűzhely körüli kifejezésekben: KŐvel rakták KÖrül. A főzés ősrégi gyakorlat volt a tűzben izzított KŐvel, faedényben. Kiss Dénestől olvastam a Zalában KÖvesztett szalonnáról, amely még ma is köztudatban van, és Tomory Zsuzsa hívta föl a figyelmemet a Magyar Adorján által kutatott: „ … kő természeti ősszóra és származékaira, melyek között minden főzéssel (kövesztéssel) kapcsolatos szó idegenben is innen származik (német kochen, angol cook, stb.) Nagyon fontos megkülönböztetni a természeti ősszót a műveltségi szótól: az átvétel irányának legfőbb tanúi.”
A német KOchen és az angol COok szavak az ősi KŐ szóból származnak, s mivel a KŐ ősgyök ősi alak, így látható az átvételi irány. A magyar KUkta szó is beszél a KÖvesztés műveletéről, de ez játékosabbnak tűnik annyiban, hogy a fazékba lesést, KUkkantást is magában rejti. Majd minden nyelven a szakács vagy főzni szavak zömében jelen van a KŐ ősgyök. Példák a világháló fordítójától a szaKÁcs szóra: kukhár (szlovák), cuinar (katalán), kukhar (cseh), koken (holl), kokk (norv), kuvar (szerb), kuhati (szlov), kuhanje (horv), cocinar (spa), cozinhar (port), kokata (finn), cuciniere (ol) stb. Vannak nyelvek, amelyek k > g hangváltással ejtik: goginio (walles), gotvya (bolg), gatuaj (albán) stb.
A KOvács és szaKÁcs is KÖvet használt szakmájában. Egyik KŐvel indított, KOvaKŐvel csiholt tüzet (kop = tűz) a KOhóban, azért áll nevében elöl a KŐ. A SZAkács, SZA ősgyök, előbb szabdalta, szacskálta, szakcsálta fazékba rakta a főznivaló ételt, vízzel feltöltve. Ezután jött a tűzben melegített KŐ, KÁCS. Megnevezésében ezért került középre a KŐ. De a szaKAszolás, darabolás értelmét is rejti. Mindkettő –ÁCS: kovÁCS, szakÁCS, alkotó, ÁCSiáló, CSInáló, CSInyáló.
TAKARÉK, SPARHELT – magyar neve: TAKARÉKtűzhely. Ahhoz, hogy ennek jelentését megértsük, vissza kell menni időben az első tűzHELyekhez. Az első tűzHELy szabadban volt, nem takarékoskodtak, SPÓRoltak a tüzelővel, mert fa volt bőven, SZAPORán szedtek belőle, s REPESZtették vele hazafelé SEPERvén az utat az ágakkal. Az ágas-bogas fára ráakasztották az üstöt, vagy parázsra, fémrácsra tették, amit később a látványból eredően bográcsnak neveztek.
Minden, ami tűzhely, KŐhöz kötődő: KOnyha, KOvács, KOtyvasztás, KOhó, KÁlyha stb.
A KŐTLEN szabadtűzhelynek volt egy hátránya: könnyen elfújta az oldalszél a hőt az edény alól, így későre készült el az étel. Rájöttek, hogyha KŐből köbölszerűen körülrakják a tűzHELyet, akkor gyorsabban fő a leves, s így TAKARÉKOSabb is, nem kell annyi rőzsét gyűjteni. Ez már nem KŐTLEN, de még KATLAN tűzhely. A KATLAN kőből van, de nincs ráKATtanó teteje, ezért volt a neve KATlan, katLAN, mivel NÉLkülözte a KATtanó tetőt.
Később lefedték, TAKARTák a tűzHELyet egy ráKATtanó tetővel, nem akasztották bogra az edényt, hanem rátették a tetőre. A TAKART tűzhellyel sok tüzelőanyagot TAKARítottak meg, SZAPORA, SPÓR volt. Bár még mindig KŐtűzhely, de már nem KATLAN – lévén KATtintható, TAKARÓ teteje. Aztán a mesteremberek készítettek téglából, fémből olyan tűzKOHOLó, POKOLÓ (pok = tűz), tüzelő, KAHOLó, KAHOLY, KALYHA dobozt lábakkal, zárt tűzHELLyel. Ezen nagyon SZAPORán készült az étel. TAKARÉKtűzHELy volt, SZAPORa tűzHELY. Ezt nevezhették SZAPORHELY néven. Majd ezt örökölte meg a német: SZPORHELY > SPARHELT.
TAKARÉK – KÉRAKAT teljes átfordítás azt is elárulja, hogy a kész éTEK, ételek, a finomra TÉKolt TÁKok, TOKányok látványa a TAKARÉKtűzhelyen, ínycsiklandó KIRAKAT. A TAKARÉKtűzhelyen az étek lehet fedővel leTAKART, vagy fedő nélkül kiTAKART. A családtagok KÉRTEK, AKARTAK belőle, és kaptak is.
TaKaRéK – KiRaKaT – TaKaRT – KéRTeK – aKaRTaK
hangváz: T-K-R-K – K-R-K-T – T-K-R-T – K-R-T-K – K-R-T-K
Tornáztatható a német SPARHERT, SPARHELT szó is, ám amikor az első ilyen SZAPORA tűzHELYek, SZPORHELYek készültek, a német nyelv még csírában sem volt, lévén egynyelvűség a Földön. Noé ősnyelvet beszélő unokái a bábeli nyelvzavarodás előtt már fémeket olvasztottak-öntöttek, fémeszközöket készítettek. Évezredekkel a német nyelv kialakulása előtt összevontan, rövidítve alakult ki a szó azon a nyelven: SZaPORa > SZPAR, SZPOR. A német nyelv megörökölte, és hangzástörvényei szerint módosult: SZAPOR, SZPOR > SPAR, s a tűzHELyből lett HELT (l > r) HERT.
TÁK EMŐ – TAKarékhoz, éTEKhez, TÁKhoz, TOKányhoz kötődő, a TÁKok, éTEKfélék fogyasztásához kell TÁK EMŐ, TÁKEMŐ, azaz EVŐ (emő = evő) eszközök. TÁK EMŐvel, TÁK EVŐvel illik kiszolgálni az EMŐKET, evőket.
TáK eMŐ – eMőKeT hangváz: T-K-M – M-K-T
Ilyen a fából FARagott FÚRt, FARFÚR, mélyített TÁNYÉR, FAKALÁNY, FURKÁLÓ villa, KECCINTŐ kés és mások.
A román nyelv örökölte az evőeszközök neveit, amelyek nyelvi hangzástörvényei szerint módosultak ott: a TÁK EMŐ, azaz evőeszköz neve: TACÂM, FARFURIE = tányér, FĂCĂLEȚI = fakalány, FURCULIȚĂ = furkáló, azaz villa, CUȚIT (kucit – keccintő) = kés, amely CAKKra KECCint. Azonban, román elemzésben nincs rájuk magyarázat.
Ha német, vagy román nyelven bizonyíthatóak a fenti szavak eredete gyökelemi szinten, csak akkor hihető el a megnevezések azokon a nyelveken kialakulása.
Szókezdő, szóközi gyökök, hangcsoportok értelemhordozó szerepe
OSTROM, OSZTROM – nyelvészek szerint a német STURM szóból van. Az elemzés szerint, fordítva.
OSTROM = csúcstámadás, minden mozgósítható erő jelen van: a TROMbita OTROMba hangjelére mOST ROMlunk rá! SzétRÁMoljuk és olyan súlyos csapással, mint a kíméletlenül, kegyetlenül lesújtó, ÜSTÖlően csípős, OSTOROM.
Az OSTROM ROMOS képet, ROMOSAT hagy maga után. A TROM értelemadó hangcsoport, jelképesen és valóságban: kiemelkedő, kihegyezett, nagy terjedelem, az ősnyelvben nagy, kitartó hatás értelmű. Ily jelentésű a saléTROM (sóléTROM) alabásTROM, ciTROM, oTROMba, TROMf, TROMbita, monsTRUM, klasTROM szavakban. Ez a TROM, TRUM hangcsoport vagy tömörgyök már az Özönvíz előtt kialakult, az óriások monsTRUMszerű alakjai, vagy az általuk épített monsTRUMok látványa nyomán. Utána az ORMóTlan bábeli ToRONY a folytatás. A TROM – MORT fordítás hangváza: M-R-T hangzóval kitöltve a MÉRET, TÖMÖR szavakat adja, de a MARÓT is. Vagyis, MÉRETe TÖMÖR erőt mutató. Az OSTROM, MÉRETES erejű támadás. A felsoroltak bizonyítják, hogy az OSTROM szó ómagyar ősnyelvi eredetű. Az OSTROM a legyőzötteknek SZOMORÚ eredményt hoz. OSTROMLÁS rengeteg halálos, MORTÁLOS esettel jár. OSTROM és a német STURM szavak közös eredet. OSTROM után a győztesek STRAMM hangulatba jutnak.
oSTRoM – MéReTeS – RoMoSaT – oSToRoM hangváz: S-T-R-M – M-R-T-S – R-M-S-T – S-T-R-M
oSTRoM – SZoMoRúT hangváz: S-T-R-M – SZ-M-R-T
oSTRoMLó – MoRTáLoS hangváz S-T-R-M-L – M-R-T-L-S
oSTRom – STuRM – STRaMM hangváz: S-T-R-M – S-T-R-M – S-T-R-M
Az első őskori OSTROMok idején a német nyelv még sehol sem volt. A szó a teremtés ősnyelvén alakult ki.
Termesztett növények, élelmiszerek
KUKORICA – a KU – UK ősgyök összevont alapjáról indul. A torzsát KŐKemény (kuk) szemek veszik körül. A kUKOricaszemek KARnyi vastag torzsán egy csOKOrban vannak, teljesen tAKArják a csusza törzsét. A kukORIcaszemek kÓRIcálva gurulnak. Ha a KUKORICA megnevezést új keletű szóként vesszük, akkor is a nyelv névképző törvényei, szabályai szerint történt, mert nem történhetett másként. Van azonban itt egy érdekes jelenség, amelyet nem lehet tudatos „összebeszélésnek” venni. A CIROK nevű növény ránézésre hasonlít a KUKORICÁra. Ismeretesek a magyar nyelv szómegfordító lehetőségei, amely csak e nyelv sajátossága. Többféle fordítási mód van, ez esetben a teljes 180 fokos fordítást nézzük: KUKORICA – ACIROKUK. Emeljük ki néhány összefüggő hangját: aCIROKuk. Mit találunk? A CIROK nevét! KuKoRiCa – CiRoK hangváz: K-K-R-C – C-R-K. A CIROK Etiópia és Szudán sztyepp-szavanna területein őshonos. A KUKORICA pedig Amerikában. Azért hasonlítanak neveik, mert Özönvíz előtti ősiségben az egynyelvűség idején jelen volt az egész földkerekségen mindenhol, és akkor is ez volt a neve, mert nem lehetett más a jellemzők nyomán. A mai magyar nyelvnek megmaradtak ugyanazok a névképző eszközei, és ez senki által nem felülírható!
BURGONYA – Özönvíz előtt az egész Földet jó, omló PORhanyó BURok BORította, GOND nélkül termett minden rajta – BURGONYA is. A szó a B.R – R.B gyökre épül: BuR – RuB. Ismert tény, hogy a Föld legfelső BURok, RÖGrétege termő, ez alkalmas termesztésre. E felső – jól ROPpanó, PORhanyó, PORonyó – termő BURokrétegben BURran a bORGÓ, bizsERGŐ életerő, REPed ki a mag, és kihajt. A gumók felülete BŐRszerű. Ezek a fő névadó jellemzők.
Mondják, hogy nyelvújítási műszó. Minden szavunk hangokból képzett műszó! Minden szó beszédhangok értelmes tömörítéséből képzett műveleti eredmény. Sosem számított, hogy kinek ajkain képződött. Lehetett egy csordapásztor vagy épp Kazinczy Ferenc. Nyelvi szempontból mindegy. Egy e nyelven beszélő ember alkotása. Ennyi.
Évezredekkel az Özönvíz után, Kolumbusz új világi kalandja után jelent meg Európában a BURGONYA. Sokak szerint a név francia, német eredetű, és Burgundia vidékéhez kötik. Ám BURGUND földje ősnyelvet beszélőktől kapott nevet a szűzfoglalás idején a térség jellemzői alapján. Ők jó földBURkot kerestek, s itt e BUR (RG) RÖGön meglelték. Azt jelentette, hogy ezen a BUR RÖGöN, BURGON, BERGEN mentve lesznek a szűkölködéstől. Itt lett vége, ENDje a termőföldkereső GONDjaiknak. A jó BUR GONDja megoldódott. A bő termő BURGUND vidék e jellemzőkről kapta nevét ősnyelven. Biztosan termesztettek BURGONYÁt ők is az 1500-as évektől, hisz hozzájuk korábban eljutott a gumó, mint a Kárpát-medencébe. Ám a BURGONYA név a teremtés ősnyelvén évezredekkel előbb kialakulhatott. Névadó jellemzői, ma is jelen vannak a magyar nyelvben. A bURGOnyát a szORGAlmas, kÉRGEs tenyerű mAGRÁrok, földművelők termesztették, termesztik. BURGONYA, KRUMPLI – amikor a magyar élettérben újra megjelentek a régen is létezett növények –, a magyar nyelv nem adhatott más nevet azoknak, mint valaha a kezdetben, mivel a létező jellemzőkre, ugyanolyan névalkotó készlettel bírt, mint a teremtés hajnalán. Sem a PITYÓKA, sem a KUKORICA, sem a PAPRIKA nem kaphatott más nevet, mint valaha az ősiségben – a jellemzőik szerintit.
KRUMPLI – neve K.R – R.K gyökbővítmény: KöR – RoK. A KRUmpli szókezdője az a/KRU – a mAKRAnc, szIKRA szavakban kellemetlen hatást jelez. Megtörténhet, hogy ez a KeseRű benyomás a KRUmpli tényleges maghozó termésének, a szárán levő bogyónak a kóstolása nyomán alakult ki, amely kellemetlen KeseRnyés ízű, evésre alkalmatlan, sőt mérgező. Fogyasztása kábulttá, PITYÓKOSsá tesz. A gyökérgumó krUMPLI íze IMPOnáló, pOMPÁsan körített étkek készülnek belőle. A krUmPLI tÁPLÁló eledel. Ha elfogadjuk a KRUMPLI nevet új keletűekként, a francia, német nyelvektől várnánk magyarázatot kialakulásukra. De nekik még a gyökszavakra sincs magyarázatuk. Ám lehet próbálkozni.
PITYÓKA – neve P.T – T.P gyökből indul: PiT – TáP valaha volt egyik ősnyelvi neve is e gyökből: PaT – TaP indult. E gyökkel több nyelvben is jelen van: angol potato, német kartoffel (p > f), svéd potatis, olasz patata és mások. Azonban ezekben a nyelvekben nem mond semmit a gyök, nem adható átfogó magyarázat a név kialakulására, míg a magyar nyelvben arra is rámutat: PaT – TáP, hogy ledobva PATtog a talajon, és TÁPlálkozásra alkalmas. A PITYÓKAgumó, ha lePOTTYantják felPATtan. A piTYÓKa szárán levő tulajdonképpeni bogyótermés, amely mérgező hatású, KÓTYagosító, piTYÓKosító. Innen ered az italos részegségre mondott piTYÓKos, KÓTYagos jelző. PITYÓKA – AKÓTYIP.
PAPRIKA – a név PAP gyökszava a P hang alapjelentése nyomán védőt is jelent. A szárított pAPRIkát tIPRÓ malomban őrlik, APRÓ, csEPRŐ, PiRos PoRított anyaggá. A PIRos PORított nemes őrlemény a konyhaművészet egyik fő alapanyaga, kapcsolatba hozható a tűzzel: PERzsel. A csípős PAPRIKA tüzes, égő érzést kelt fogyasztáskor. Mondják, hogy a bors PEPPER nevéről nevezték el. Mindkettő nevében ott a P hang PERzselő tűz értelme: PaPrika, csíPős, PiPer, mindkettő ősnyelvi, A nyelvnek ugyanazok a névadó eszközei, mint a múltban, tehát természetes a név ilyetén kialakulása.
A fenti elemzésekből látható, hogy a gyökök, hangcsoportok a magyar nyelv szerves szóalkotó elemei, nem innen-onnan összelopkodott szavak a magyar nyelvben.
Külső, benső tisztaság
ESZTÉTIKA – a nyelvészek szerint görög, latin. De vajon az volna? A görög eredetije, észlelést, érzékelést jelent. Tehát látvány. Ha valaki feltűnik előttünk, kÉSZTETI tekintetünket az ÉSZlelésre. Ami ÉSZTET, tanít is, elmében szépít, TISZTÍT. Az ESZTÉTIKA a benső érzelmi TISZTAság tetTEKben megmutatkozó SZÉPsége, a lelki TISZTAság kivetítődése.
Fordítsuk meg a szót: ESZTÉTIKA – AKITÉTSZE. Vagyis teljes lénye egyéni TISZTAsága betölti az igény szerinti követelményeket, AKI TETSZŐ, ESZTÉTIKAilag elfogadott. Ahhoz, hogy egyének, tárgyak, külsőleg ESZTÉTIKAilag TETSZŐK legyenek, elsősorban észlelhetően, érzékelhetően TISZTÁKnak kell lenniük. Az ESZTÉTIKA – nevelés, cselekvés, eljárásmód kérdése. Példamutató cselekedeteiTEKkel, nevelési útmutatóiTOKkal teszTEK, TÉKoltok, TESZTEK érte, hogy az ESZTÉTIKA kiteljesüljön, az iránta való igény lényévé váljon az egyénnek.
eSZTéTiKa – aKi TeTSZő – TeSZTeK – TeTSZőK – TiSZTáK
hangváz: SZ-T-T-K – K-T-T-SZ – T-SZ-T-K – T-T-SZ-K – T-SZ-T-K
ESZTÉTIKAi követelmény, az egyén benső-külső TISZTAsága. A jól képzett, nevelt – felelősség tudatával élő egyénnél ez természetes követelmény, életfolyamati következmény is. Az ESZTÉTIKAi nevelés kiteljesítéséhez szükséges ismeret TÉKÁban is megszerezhető. TÉKÁban, könyvtárban ugyanis az elmúlt korok értelmes embereinek idevonatkozó taPASZtalatai vannak leírva. A TÉKA sikere KÉT TÉKoló, cselekvő tényezőn múlhat. E KÉT TÉKoló tényező: az író, és olvasó. Tehát az olvasás lehet: igényre ráébrESZTŐ, ismeretet felélESZTŐ TÉKA. A TÉKA ez esetben lehet: TETT is: TÉKOL
SZEPTIKA – latinul: SEPTICA. Az SZ.P – P.SZ gyökből: SZeP – PiSZ indul. Magyar nyelvben a PiSZ gyökből indítja a szót: PISZKÍT. A SZEPTIKA szó kezdetben jelentett SZÉPTIKÁlót, SZÉPÍTKEzőt de amelyhez szükséges a bePISZKÍTók eltávolítása. A SZEPTIKUS, bePISZKÍTÓ, PISZKÍTOTT, fertőzött állapot. Az ősiségi, ősnyelvi kifejezések közt a SZEPLŐ, SZEPLŐS állapot, testi-lelki PISZKOS, fertőzöttséget jelentett. A SZÉP ellenpárjai SZEPlő, PISZok. A SZEPLŐS szóból alakult ki a latin SZEPTIKUS kifejezés.
SZePTiKa – SZéPíTKe – PiSZKíT hangváz: SZ-P-T-K – SZ-P-T-K – P-SZ-K-T
A SZÉPség a test külső TISZTAsága, fertőnélkülisége. A PiSZok elriasztó, fertőző. A PISZok ellenszere: SZAPpan, SZAPuló. Ezek fertőzést megelőzők. A férfi-női kapcsolatban a testi PISZok, s az erkölcsi SZEPlő elriasztó tényező.
A latin nyelv etruszk, ógörög nyelvek keveredéséből eredő. Mindkettő a teremtés ősnyelvének utódnyelve. Az elemzések kiderítették, hogy a latinnak, görögnek tartott szavak – ESZTÉTIKA, SZEPTIKA – ősnyelvi eredetűek, és csak a mai magyar nyelvben lelhetők fel szóbokor, szócsalád kapcsolatai, és itt adható rájuk magyarázat magyar nyelven.
SZAPPAN – a nyelvészet szerint szláv < … germán eredetű szó. A SZAPPAN SZAP gyöke a SZAPora szó alapja. Kezdetben iSZAP volt az első kéztisztító. SZEP – a SZÉPség, SZEnny elválasztás, SZEParálás is. Ami tiszta, SZÉP.
SZaPPaN – iSZaPoN – SZéPeN hangváz: SZ-P-N – SZ-P-N – SZ-P-N.
A PASZ-szívan megtelepedett PANgó PISZok legjobb ellenszere a SZAPpan, szapPAN.
A P hangcsoport – APPA – jelzi a vízzel, APpal való kAPcsolatot, de azt is, hogy a víztől pÉPEssé váló szAPPAn kÉPEs (pes – sep, seprűz) a rátAPAdt SZEnnyet szAPOrán, szÉPEn elsEPErni, szEPArálni, eltávolítani. HamuiSZAPból főzik a lúgot, amely a SZAPpankészítéshez szükséges. Tehát a SZAPPAN hamuiSZAPON alapszik. A SZAPpannal, szapPANnal SZÉPen, széPEN kimosott vászon SZÉP, tiszta lesz, akár a NAP fénye.
SZAPPAN – NAPPASZ teljes átfordítás mutatja: SZAPPANnal mosva, oly tiszta, mint a NAPOS szép, fényes égbolt. Ha a gyerek PISZkosan jön be az udvarról, nem SOPÁNkodni kell, hanem megmosni SZÉPEN SZAPPANnal:
Az ősnyelvi eredet abból látszik, hogy az utódnyelvek mind megörökölték a gyököt. A SZAPPANfőzés, hamuiSZAP lúgból már az egynyelvűség idején beindult, s így épült be az ősnyelvből kiágazó többi nyelv szókészletébe. A latin nyelvek a magyar SZAP gyökszó módosult alakjait használják: latin SAPonem, galíciai XABón, katalán SABó, olasz SAPone, spanyol JABon, francia SAVon, portugál SABao, de sorolhatnánk tovább is. Néhányat kiragadva: afrikaans seep, albán, bolgár, szerb, horvát sapun, angol soap, baszk xaboia, latin sapo, szuahéli sabuni, thai sbü, japán sekken, maláj, indonéz sabun, vietnámi xà phòng, walesi sebon és mások. A koreai binu (sa/binu, leharapott szóvég jelenség).
A szláv nyelvek közül a cseh, szlovák, lengyel mydlo, szlovén milo, a szenny fellazítását jelentő MÁLLÓ szóból vették a SZAPPAN nevét, tehát az ősnyelven ez a név is használatban volt, lehetett szennyMÁLLAsztó neve is. A CzF Szótár is felsorol néhány példát: „[…] számos ázsiai nyelvekben is feltaláltatik, ú. m. latinul: sapo, görögül sapwn, németül: Seife, persául: szabonu, szabun, törökül, arabul: szabun, örményül: szavaun, hindu nyelven: szabon, szavin, mongolul: szabong.” Kiem. K.S. A sok gyökegyezés az egyetlen forrásból eredés bizonyítéka. A szóelemek és a SZAPPAN szó egészének kialakulására magyarázattal csak a magyar nyelv szolgál.
Vagy talán a római kor elején, idején megjelenő germánok, szlávok előtt nem volt SZAPPAN, mosás, mosakodás?
CERUZA – CERuzával CÉRnavékony vonalat hÚZA. Hivatalos nyelvészi megállapítás szerint, a CERUZA latin szó, és ólomfehéret jelent. Csak hát a latinok az emberi történelem közepe táján léptek a színre, s nyelvük a megrontott görög és etruszk keveréke. Vízözön előtt már építkeztek, hÚZÁnak CÉRnavékony vonalakat! A PLAJBÁSZ szó a német Bleiweiss (ólomfehér) szóból ered, írja a nyelvész. Nem kétlem, hogy ő nálam hétszerte okosabb, de az ősnyelvnél nem! Ha fordítom, beszédes: SZÁBJALP. Mivel MINDEN NYELV összes szava az ŐSNYELVBŐL ered(!), így magyar minden elemük! Német szólás szerint: Kétszer mérj, egyszer vágj! SZABJÁL Pontosan, ehhez CÉRnavékony vonalat hÚZÁl CERUZÁval, PLAJBÁSZ-szal, ahogy tetszik!
Egyéb kifejezések
SZOLIDÁR – a szó jelentése mai értelmezés szerint: összetartó, egyetértő, támogató, egymásért kölcsönösen kiálló. Megértő, együtt érző, segítő, kemény támasz. E szó valószínű, létezett az ősnyelvben, SZOLIDÁR alakban, bár a nyelvészet latin eredetűként jegyzi a SZOLID szót. Ám, ha a hangvázat megnézzük, mutatja. A szó teljesen átfordítva: SZOLID – DILOSZ. A DILOSZ, DILISZ egyik ősnyelvi jelentése: tisztelt, szeretett. Amint elSZÓLOD bajodat, bánatodat, már SZALAD segíteni. Tisztelt megbízható, egyenes derekú, SZOLID ember általában békés, SZELÍD. Jóindulatú, tisztaszívű ember lehet DALOS kedvű, és soha nem DÚLÓS, aki ilyen, IDEÁLIS társ egy életre. A SZELÍD ember segítően melléd áll, SZOLIDÁR. Aki SZOLIDÁR, határozott, SZILÁRD alkat.
SZoLiD – SZóLoD – SZaLaD – SZeLíD – DiLiSZ
hangváz: SZ-L-D – SZ-L-D – SZ-L-D – SZ-L-D – D-L-SZ
DaLoS – iDeáLiS – DúLóS hangváz: D-L-S – D-L-S – D-L-S
SZoLiDáR – SZiLáRD hangváz: SZ-L-D-R – SZ-L-R-D
CÖLIBÁTUS – honnan ered a szó? Mit jelentett a kezdetben? Mi a mögötte rejlő értelem? A CSELEB szó ősnyelven BÖLCSet, BULCSÚt jelentett.
CSeLeB – BöLCS – BuLCSú hangváz: CS-L-B – B-L-CS – B-L-CS
A CÖLIB, CELEB a finomkodó változata a szónak. Az ősi CSELEB olyan férfi, aki elmélyült az elmélkedésben, kereste az embert körülvevő világ dolgainak értelmét, és az általa felfedezetteket BÖLCS megfogalmazásban embertársai elé tárta, tálalta. Az ősiségben az ilyent látónak, látósnak, táltosnak nevezték, az általa meglátottakat tálalta, közzétette. A táltos, eszezve: táltosz szó hangjait, gyökeit Rubik-kockásan átforgatva, még inkább megértjük jelentését: táltosz – szóttál, azaz: szóltál arról, amiről te, mint BÖLCS CSELEB tudsz. Ugyanez a látós, látósz esetében: látósz – szótál.
A BÖLCS, BULCSÚ, LÁTÓS, TÁLTOS CSELEB, eredeti elkötelezettsége, fogadalma szerint, önmegtartóztató, visszavonult, szerény, hivalkodástól mentes életet élt. A Teremtő Isten jelentéktelen egyszerű fiának, aPRÓ FETjének (fet = fiú) számított, PRÓFÉTA – aPRÓ FET. Némelyik nem is alapított családot. Önkéntes lemondás testi élvezetektől való önmegtartóztatás, de nem követelmény! A CÖLIBÁTUS szónak semmi köze a nőtlenséghez, csak rádobott, erőltetett jelentés. Az igazi CSELEBEN viselkedési kötelezettségként, jelképes BILINCS volt, tehát BÖLCSEN tartózkodnia kellett olyan eljárásmódtól, amely miatt méltatlanná vált volna a köznépi megBECSÜLtségre. A CSELIBÁTUS, CELIBÁTUS szót fordítsuk teljesen át: SUTÁBILEC. A CELIBÁTUS elkötelezettje SUTÁBB LESZ (c > sz), mint a többi férfi, mert megtagadja a Teremtő Isten által melléje rendelt társát, a nőt, akivel EMBERként (em = nő, ber = férfi) kiteljesedhet.
CSeLeBeN – BöLCSeN – BiLiNCS hangváz: CS-L-B-N – B-L-CS-N – B-L-N-CS
CeLiBáTuS – SuTáBB LeSZ hangváz: C-L-B-T-S – S-T-B-L-SZ
URSUS, ORSO, URS = MEDVE. A medve is az ERŐS, URUSZ, ORZÓ és odúŐRZŐ jellemzője okán kapta az ősnyelvi neveit. Ez az utónyelveken, például a latin és származéknyelveiben: latin URSUS, olasz ORSO, francia OURS, román URS alakra módosult. Ám egyik nyelven elemezve sem lehet megmagyarázni a szó mondanivalóját. A barnamedvét egyszóval BARNÁnak, de RABló BARomnak is nevezték. Ez jelen van az utódnyelvekben: BEAR, BÄR, BJØRN, BJÖRN alakban, de ott nem értelmezhető, csak a teremtés ma is élő ősnyelvén, magyarul.
KALUGER – a szó nem román eredetű, hanem ősnyelvi. KALAGOR alakban a görög földről északra költöző csángók hozták magukkal. Az ógörögök ekkor még az ősnyelv eszező változatát beszélték. Tehát a görög nyelvromlás előtti a KALAGOR szó. Az ógörög KALAGORok lehettek a köznéptől elszigetelődő, útraKELŐ, vándor görög ősvallási REGULÁK szerint élő, GÁLÁKRA, úri ELÉGIÁKRA hajló dalokat zengő, garabonciás, írástudó REGÉLŐK. A KALAGORok jóval a keresztényi idők előtt, valamiféle REGULÁK szerint élő szerzetesi rendbe tömörülő GALERIK csoportjai lehettek.
A csángók moldvai letelepülés idején még nem voltak keresztények, jóval a Krisztus előtti korban települtek át. Ekkor alapították LujziKALAGOR nevű helységüket, amely jóval régebbi a román népnél. Elképzelhető, hogy a csángóknak is voltak KALAGORjaik, ELÉGIÁKRA hangolt, azokat zengő REGÉLŐIK.
Apostolok utáni keresztény görög vallásrendben szerzetesrend neve lett: KALAGOR, KALUGER. Későbbi időkben a görög-keresztény papság vlach-oláh ága használta KALUGER alakban, mint görög örökséget. Ezek is külön szerzetesi REGULÁK szerint éltek. A szó-hangváz átforgathatóság bizonyítja ősnyelvi eredetét. LujziKALAGOR alapításának idején a vlach-oláh nép és nyelve még csírában sem létezett. Bizonyíték: minden óromán területi földrajzi és településnév magyar nyelvi gyökökre épülő szó, s mindegyik magyar gyöknyelvi elemzéssel bontható, értelmezhető KALAFÁTtól BOKOROSTon át, le TÖLCSÉig.
KaLuGeR – KaLaGoR – GáLáKRa – ReGuLáK – ReGéLőK – GaLeRiK – eLéGiáKRa
hangváz: K-L-G-R – K-L-G-R – G-L-K-R – R-G-L-K – R-G-L-K – G-L-R-K – L-G-K-R
TÜNDÉR – a szó a T.N – N.T gyökből: TüN – NüT indul. A TÜNDÉR, aki TÜNDÖklő lény, előTŰNik, mintegy rádNYIT váratlanul, majd elTŰNik, akár a fehér DÉR, amely az első meleg napsugár hatására vízzé válik. Az ND hangcsoport – ÜNDÉ – jelen van a tÜNDÖköl szóban, de a legENDA, mONDA szavakban is. A DÉR, a fehér hóharmat egyszerre csapódik ki és a nap hatására gyorsan eltűnik. Ez a mesebeli TÜNDÉR jellemzője is: amilyen hirtelen TŰNik elő, ugyanúgy távozik. TÜNDÉR, aki TÜNDÖklő, TÜNEmény. A TÜNDÉR szó összefonódott a szépséggel. RONDÁT nem neveztek TÜNDÉRnek. A TÜNDÉR szép volt, de lehetett gonosz. A szó Özönvíz előtti, amikor valóban történtek rendellenes – fizikai törvényeken felüli – dolgok. A nyelv, a magyar ősmesék sokkal több valóságot rögzítettek az Özönvíz előtti világból, mint a száraz, rideg, korhadt, hazug „tudományos” történelem. A tünDÉRek RIDeg szépségek. A hirtelen előTŰNő TÜNDÉR látványa megijesztette, valósággal megRENDÍTette az átlagembert. A gonosz TÜNDÉR felforgatja az addigi RENDET. Madách Imre: „Pokolbeli káprázat, el veled! Hiú törekvés, dőre nagyravágy.” A nagyravágyó, szépséges DŐRE NŐT is TÜNDÉR jelzővel illették. A TÜNDÉR sosem férfit, csak NŐEREDŐT sejtetett. Nőként, ahhoz, hogy az életben mindenki számára, mindig jó TÜNDÉR legyél, sokat kell TŰRNÖD. Az igazi nő, jó TÜNDÉR! Az igazi jó TÜNDÉR RENDET rak maga körül, a férfi életében, és családja körében. Falusi lányként, ha TÜNDÉRi szépségű vagy, és egy szerető férfi lesz a társad, nem kell mindig a földet TÚRNOD.
Szép lány vagy, megjátszod a DÉRszerű RIDeg szép TÜNDÉRt, ám ha szerelmet ébreszt benned egy férfi, fel kell TÁRNOD szíved titkait, felolvad a DÉR, ekkor leszel igazi önmagad. A TÜNDÉR szóból képzett TENDER egyik jelentése: gyöngéd, finom, tapintatos, óvatos. Ezek jóindulatú, jószívű, TÜNDÉRi szépségű lány jellemzői. Ha gonosz férfi vagy, egy jószívű TÜNDÉRi széplányért meg kell TÖRNÖD, jó útra TÉRNED.
TüNDéR – RoNDáT – ReNDíT – ReNDeT hangváz: T-N-D-R – R-N-D-T – R-N-D-T – R-N-D-T
TüNDéR – NőeReDőT – DőRe NőT hangváz: T-N-D-R – N-R-D-T – D-R-N-T
TüNDéR – TűRNöD – TúRNoD – TáRNoD hangváz: T-N-D-R – T-R-N-D – T-R-N-D – T-R-N-D
TüNDéR – TeNDeR – TöRNöD – TéRNeD hangváz: T-N-D-R – T-N-D-R – T-R-N-D – T-R-N-D
Látható az elemzésekből, hogy a TÜNDÉR szó ősnyelvi, magyar eredetű, hangjaival minden jellemzője körülírható.
TEPERTŐ – olyan szalonna, amelyből kiolvasztották a zsírt és összeTÖPÖRÖDÖTT, zsugorodott, kisebbé vált. Az ilyen művelet alatt PIRÍTják is. A TEPERTŐ szó hangjaival ez is leírható. A zsírját vesztett, PIRÍTOTT, összeTÖPÖRÖDÖTT TEPERTŐ úgy néz ki, mint egy leTEPERT, összeaszott, megTIPORT vesztes a küzdőtér szélén. A túlszárított TEPERTŐ MORZSÁlódik, REPEDT felületű. Valószínű, hogy MORZSA neve is volt az ősiségben, mert románul JUMĂRI (zsumar – morzsa) a neve. A MORZSAfélék széle összevissza ORMÓS:
TöPöRöDő – RePeDT hangváz: T-P-R-D – R-P-D-T
TePeRTő – PiRíToTT – TePeRT – TiPoRT hangváz: T-P-R-T – P-R-T-T – T-P-R-T – T-P-R-T
MoRZSa – ZSuMaR – oRMóS hangváz: M-R-ZS – ZS-M-R – R-M-S
Az elemzések mutatják a szavak ősnyelvi alakját, eredetét.
TAPASZTAL – érdekes a magyar nyelv, mert rögzíti szavaiban szócsaládként az életképeket. TAPASZTAL átfordítva: LATSZAPAT. Aki idős, sokat TAPASZTAL, LÁT SZÉPET is, de SZÉLTÉPTE, SZÉLTÉPETT, széttaposott, SZÉTLÉPETT, SZÉTTALPALT érzelmi gubancok is tisztítják TAPASZTALat anyagát.
TaPaSZTaL – LáTSZéPeT – SZéLTéPTe – SZéLTéPeTT – SZéTLéPeTT – SZéTTaLPaL hangváz:
T-P-SZ-T-L – L-T-SZ-P-T – SZ-L-T-P-T – SZ-L-T-P-T – SZ-T-L-P-T – SZ-T-T-L-P-L
Település félék jellemzői neveikben
Kezdetben a SÁTOR volt a lakhely. SátorTELEPülésnél, előbb LEPELT használtak borítóként, elválasztóként. Később aztán tanyáknál kemény anyagból raktak FALAT (p > f rokonhang), szilárd ÉPÜLEThez.
Kialakult a tanyavilág TELEPülésforma. A nyelv követi az eseményeket azonos vázhangokkal.
LePeLT – FaLaT – éPüLeT – TeLeP hangváz: L-P-L-T – F-L-T – P-L-T – T-L-P
Az ősiségben már elkezdődtek a rablások, kalandozások, így a tanyák népe, több család közös területre tömörülve kezdett építkezni, mert a FALKÁban támadó hordák ellen csak FALKÁban lehetett védekezni eredményesen.
A kezdet mindenben meghatározó, így a névadásban is.
A FALU, mint településforma egyik névadó jellemzője tehát a FALKA. De rendkívül népszerű lett a védelmet nyújtó szilárd anyagból épült FAL, a megváltozott mostoha időjárási viszonyok miatt. A FALU nevét alakulása körülményei határozták meg. Például: Péter üres téren építeni kezdte házát. Híre ment: Péter FALAt emelt. Így az ő neve szerint adtak nevet: PéterFALA. Lassan többen is társultak, építettek Péter mellé, de mivel ő volt a kezdő, a település neve Péter nevéhez kötődött: PéterFALA. Valaki MALOM meghajtására alkalmas folyóparton kezdett építeni FALAt, malomháznak. Ez lett MalomFALA. Egy másik helyen jellemző volt, hogy jó, kemény kőFALÚ házakat építettek. Ez lett KeményFALA.
Székelyudvarhely környékén, Nyikó-, Gagymentén, Sóvidéken a FALU ma is FALA: SóFALA, MalomFALA, PatakFALA. Ezek hivatalosan FALVA utónevűek: SóFALVA, MalomFALVA, PatakFALVA, de a népnyelv őrzi az eredeti gondolatot is. Mivel minden munkájukat kalákában végezték, úgymond sülve-főve együtt voltak. A munka után közös étkezéssel, együtt FALVA fejezték be a napot. Háttéri, másodlagos értelemhordozóként ez is jelen van FALVA nevekben: KeményFALVA, MáréFALVA, CsomaFALVA, ÁkosFALVA, SóFALVA, MalomFALVA, PatakFALVA és mások.
A háromszéki MárkosFALVA is, de az ott nem FALA, mert ott nem ez a tájszólás él.
A VÍZ meghatározó, a levegő utáni legfontosabb elem az ember és élőlényei életében. Minden FALU, FOLÓ, folyó mellé épült. A FOLYÓ, FOLÓ, másodlagos névadójellemző a FALU megnevezésében: FOLÓ – FALU.
De forrás, kút mellé is épültek települések, azonban ez már másként jelenik meg neveikben.
Például BRASSÓ a BARASÓ forrás mellé épült. BÖLÖN kezdetben a BÖLÖN forrás és patak mellé. DITRÓ a DETRE forrás és patak mellé. BARÓT forrásától, BARÓT-köve mellől költöztek le, követve a patakot, s a víz apadását a mai BARÓT lakói. VARGYAS lakói szintén a VARGYAS forrásától. POSZÁDA vízfő: PO = víz, SZÁDA, a szája, nyílás, ahol meríthető.
A PATAK is névadó: PATAKfalva, TekerőPATAK, ÁraPATAK, ElőPATAK. pa/TAKocs/ka (ma Tecuci = Tekucs, Moldva).
Távolból, magasabb helyről nézve, a FALU, zöld sziget, gyümölcsFÁIval kellemes FOLt a tájban. A FOLt is másodlagos névadó jellemző. Nevében, kedvelt a tanya mellett a kemény törzsű, gesztű, illatos virágú, árnyat tartó vadGESZTENYE.
A FA fontos vonzó tényező településalapításnál. FA, főleg gyümölcsFA nélkül nincs élet. Falunevekben: KörtvélyFÁJA, AbaFÁJA, CsomaFÁJA, RadnótFÁJA, HéderFÁJA.
Vas megyében csak FA: AndrásFA, SzentpéterFA, BalogFA, CsekeFA, DénesFA, IpaFA és mások
A FALU így ez alakban is jelen van a nevekben: AlFALU, ÚjFALU, SzépFALU és a többi.
A HÁZ is névadója némely helységnek. János épített egy HÁZat, ez egymagában állt. Az arra járók úgy ismerték: ez a János háza. Később egész falu épült mellé: JánosHÁZA. Van MikHÁZA, MátraHÁZA, BúzaHÁZA, MenyHÁZA…
TELEK kell a településnek. Vannak falvak, amelyek ezt nevükben hordozzák: OlaszTELEK, TELEKfalva, TELKI, KelemenTELKE…
HÍD, mint fontos száraz átkelőhely is névadó jellemző: ApaHIDA, HÍDvég…
RÉV, mint vízi kompátkelő: BiharRÉV, TatárRÉV, RÉVfülöp…
HEGY, meghatározó névadó: OroszHEGY, KőrösHEGY, SzárHEGY, HEGYhát…
VÁR, jelentős erődítmények: SzékesfehérVÁR, GyulafehérVÁR, KolozsVÁR, TemesVÁR, VÁRpalota, DunaföldVÁR, DombóVÁR, BarcaföldVÁR… Erődítmények közelében: VÁRalja.
Továbbá a HELY, VÁSÁRHELY, mint névalkotó, ez már jelentősebb, mert többnyire SZERtartó vagy VÁSÁRHELYek nevében leljük: MarosVÁSÁRHELY, KézdiVÁSÁRHELY, HódmezőVÁSÁRHELY…
ÉRCbányák, RESICA neve ÉRCESjelentésű, BesztERCE, ToROCKÓ, eredetileg, ToROCKŐ..
BÁNYA, mint névadó: NagyBÁNYA, SelmecBÁNYA, HegyBÁNYA, BélaBÁNYA, FelsőBÁNYA…
FÜRDŐ, FÜREDŐ, mint névadó: BalatonFÜRED, MátraFÜRED, LippaFÜRED, LillaFÜRED, TusnádFÜRDŐ…