Mit igazol a nyelv: gondosan előretervezett teremtést, vagy „tudományos” összevisszaságot?
A teremtés ma is élő nyelvének a belső szerkezetében fellelhető, követhető, tervszerűen, pontosan rendszerezett vázfelépítmény, az egész teremtésben létező gondos előretervezést, hajszálpontosságot, és az örök rendet igazolja.
A teremtés nyelvének az emberi örökítő sejtekben, génekben levő, onnan kipusztíthatatlan, kitörölhetetlen, utódokra hibátlanul, maradéktalanul átörökíthető hang- és gyökkészlete igazolja, hogy volt egy megtervezett kezdet.
E kezdet a teremtés pillanata.
A teremtés ma is élő nyelvében nincs semmilyen bizonyíték a „tudomány” által hangoztatott – erőltetett, oktatott – kezdeti összevisszaságra, céltalan felfordulásra, átláthatatlan zűrzavarra, „magyarul”: káoszra. A teremtésben soha nem volt zagyvaság, zűrzavar, kiismerhetetlen, kiszámíthatatlan zűrös állapot.
Minden világos, határozott előretervezéssel valósult meg időben és térben pontosan, a legapróbb atomtól a leghatalmasabb égitestekig, a legfinomabb DNS csigavonal tekervénytől a legnagyobb élő testekig.
A nyelv nem igazolja a földi élet múltjáról oktatott százmillió évek homályát. Nem igazolja az életnek abba a feneketlen múltba belevesző, fejlődési kudarcokkal teleszórt, lassú vontatott, kínlódó, útkereső, minden terv és vezetés nélküli kialakulását. Nem igazolja az emberi faj évmilliók alatti, a Föld több pontján egymástól független, kínkeserves, buktatókkal teli kifejlődését.
A teremtés nyelvében uralkodó rend teljesen ellentmond ennek. Az utódnyelvben rögzült, onnan visszahozott GENÉZIS, GENERE = eredet, származás, az ősnyelvi GYÖNYÖRŰ szó satnya módosulata. Az eredeti ősnyelvi szó mutatja, hogy a dolgok GENÉZISe, eredete egy GYÖNYÖRŰ kezdet volt. A Teremtő az ember földi további teremtését, szaporodását is GYÖNYÖRŰ felemelő szerelmi, érzelmi-testi boldogságözön összességgel tette lehetővé. Mindenféle nemzés GYÖNYÖRrel indul.
A teremtés, a kezdet, nem nyögvenyelős, kínkeserves indulás, hanem a GYÖNYÖRŰ ÉRZelmi ÖZÖn. Ezt a GENÉZIS szó nem képes kifejezni, mivel csak egy eredeti értelmét elveszített szó módosulata.
A Földön – szárazföldön, vízben sarki jég alatt – fellelt, de titkolt leletek nem a tudomány által dogmaként sulykoltakat, hanem a teremtés tényét igazolják. A teremtéstörténetben, de még a magyar ősmesékben leírt történetekben is fellelhető a követhető folyamatok valós, életszerű, világos értelmi kapcsolatrendszere.
A kifejlődéstan meséje viszont tele van a fajok közti áthidalhatatlan, átugorhatatlan, megmagyarázhatatlan szakadékokkal. Mindenhol hiányoznak az összekötő láncszemek. A kifejlődéstan az ősmesék hihetőségi szintje alatti. A kifejlődéstan még egyetlen állítását sem bizonyította be tételesen, száz kísérletből száz sikeres alapon.
A teremtés nyelvében olyan rend uralkodik, amely nem csak feltételezi, hanem igazolja, bizonyítja a gondos előretervezést. E gondos előretervezés és aprólékos megbonthatatlan rend a világegyetemben létező minden másra is érvényes.
A teremtés nyelvének alkotó alapegységei, meghatározó értelemhordozó elemei: hangok, ősgyökök, gyökszavak, hangcsoportok. Ezeknek a nyelvi vázszerkezet felépítményében való elhelyezkedése, előretervezett Rubik kockaszerű átforgathatósága, önműködő átrendeződése biztosítja a nyelv gördülékeny működését.
A teremtés nyelvének tökéletes szerkezeti felépítése a földi teremtésben levő következetes rendet igazolja.
A teremtés nyelvének az utódnyelvekben jelenlevő, fellelhető alkotó elemei, gyökszavai, hangcsoportjai igazolják, hogy az összes nyelv egyetlen ősnyelvből vált ki, annak szétágazásából indult el.
A teremtés nyelve azt mutatja, hogy egyetlen pontból, egyetlen alomból indult az emberi faj, az emberi történelem.
A Földön levő kezdeti teremtett rend megbontásáért a földi lények közül egyedül az ember felelős. A rendet az ember bontotta meg, önző kapzsiságával.