E, É – NEMCSAK HANGOK! MÉLY ÉRTELMŰ FOGALMI TÉNYEZŐK!
A hivatásos nyelvészek szerint a hangoknak nincs értelemhordozó szerepük. Ott vannak a szóban csak úgy, és a szó azt jelenti amit. Nézzük az alábbiakban az E, É hangokat.
Az E hang közelre mutató szó: e, ez. Helyvonatkozású irányt mutató igekötő szerepű gyökökben: be, fel, le, el. Kérdő szócska: -e?, -é? Leggyakoribb magánhangzónk. Az e hanggal kezdődő szavaknál az e mutat rá a lényegre. Az e hang jellem vagy állapot megnyugtató egyensúlyhelyzetét is jelzi. Az é hang szerepe helyenként ujjongó, figyelemfelhívó kedélyhang, máshol magasra mutató, élettel, értelemmel, értékkel, mértékkel kapcsolatos. Az é birtokot jelölő hang is: Évié Feri, Ferié Évi. Kié? Övé.
Az E hang határozott előre, hátra vethető mutatószó, bemutató hang a szó elején, közepén vagy végén: E nélkül, nélkülE, EmErrE. Amikor E hanggal mutatunk, olyankor már megközelítettük a bemutatandót: EmEz, ímE a számos többi hasonló közül a legközElEbbi, ElÉbb van, ErrÉbb van a többinél.
„Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge.” János ev. 1:1
Ma is vannak oly vidékek, ahol az ég helyett az íg a használt változat. Tehát a Károli Gáspár idejében beszélt nyelvezet szerint hosszan ejtették az íge szót. Ez felbontva azt jelenti: ígE, égE, égi E, ÍGi E
János evangélista írja az 1:3. Versében ÍGÉről: „Minden őáltala lett, és nála nélkül semmi sem lett, ami lett.”
Hermesz Triszmegisztos szerint Isten nem személyesen teremtette a világot, hanem a SZÓ által. Azaz az ÍGE, Ígi E, vagyis az Égi E, az ő SZÓszólója, SZÓvivője, SZÓLOGja, hű SZOLGÁja, IGE-hordozója, LOGOSZa által.
SZóLoG – LoGoSZ – SZoLGa hangváz: SZ-L-G – L-G-SZ – SZ-L-G
Magyar Adorján szerint az ősmagyar hitvilágban: „A Nagyisten neve mindig egy mássalhangzós, Ég, Egy.”
Ebből következően, ha G a fizikai világ valahol létező forgási tengelypontja, akkor a szellemi világ tengelye E.
Mély értelmű hangként, az E hang: Erő, ősErő, a mindEnható ŐsEgy, IstEn hatékony Erejének kifejezője a nyelvben! Erő, Emberség, Erény, Erkölcs, Egység, EgyEnsúly fogalmak kifejezéseinek meghatározó kulcshangja.
A GY szerepe összetett, kulcshang: eGY, aGY, naGYság fogalmi hátterében. A GY a cselekvés, alkotás kifejező hangja: néGYel, GYal, GYak, (dja, dia). Az eGY, aGY szavakban elsősorban cselekvés, néGYelés, alkotás, teremtés, és az ezek mögötti naGY erő fogalmát képviseli épp, mint a vaGYok, leGYen szóban. GY hang a MÉK szerint: „Mássalhangzó: a d és a j hang bizonyos tulajdonságait egyesítő zár-réshang, a ty hang zöngés párja.”
Az EGY ugyanakkor a két véglet összefoglalása: Erő és Gyöngédség, férfi és nő, ők ketten EGY.
Megjegyzendő: egy hang többféle értelmet vihet be bármely kifejezésbe, akár hármat is, a benne rejlő különböző értelmi jellemvonásait mutatja más és más hangok társaságában.
Utódnyelvek beszélőinek is lehetnek kitűnő képességei. Ez vitathatatlan. A nyelvek egy adott irányban szakosítók. A beszélt nyelv meghatározó ebben, de egyéni kivételek mindig vannak. Például a germán nyelveket beszélőknél inkább a bal agyfélteke uralja, irányítja mindennapjaik gondolkodását. A bal agyfélteke – jelképesen szólva – prózai, de célratörő. E nyelvek beszélői kitűnőek a műszaki alkotások megvalósításában. Úgy tűnik, az etruszk utód latin nyelvek beszélőinél a jobb agyfélteke dallamosabb, színesebb túlsúlya művészetekre hangolhatóbb. De vannak kivételek.
Az EGYENES, EGYENLETES szavak olyan valamit sugallnak, mintha a magasugró léce lenne, egy oly szint, amelynek megfelelni, vagy nem megfelelni a kérdés. Akár a mérleg EgyEnlEgnyElvE. Ez az Elfogadott szint. A magyar nyelv E elven alapuló nyelv. Ami E mértéknél magasabban van az a lÉptÉkkel, lÉptÉkekkel magasabb, kiemelt ÉrtÉk.
Az E, É hang az emberi agy két féltekéje közti működési egyensúly szabályozóhangja, a tökéletes elmei egyensúly mérlegnyelve a magyarul gondolkodóknál. Lehetett bármilyen származású tudós, csodákra volt képes, ha a teremtés nyelvén, magyar nyelven gondolkodott. A siker titka a nyelv és a hozzá tartozó műveltség, amelyből meríthetett! E meghatározó szereppel leggyakoribb magánhangzó a ma is élő ősnyelvben, a magyar nyelvben. Rendkívül jelentős, mert fogalmak mély értelmi hátterének megjelenítője. Az E hang ily meghatározó jellemzőinek kibontásán keresztül láthatunk bele a kezdetekbe, a megnevezések eredetébe, a történések okaiba.
Az E, É viszonylatú szavak mély értelműek. Legfontosabb ősnyelvi kifejezés E hanggal: Egy, EGY. JOHAVAN Isten EGY, ősi égi teremtő EGY, mindEnEkfElEtti, mindEnnEk kEzdEtE, Első ok. VAN, létezés, ÉLŐ Istene: VAGYOK.
ÁDÁM neve EGYÉN, EGY ÉN. ÁDÁM volt a földi EGY. Első GY. Első földi alkotó, cselekvő. Első GYártó, első GYakó. ÉN vagyok EGY. EGY ÉN, EGYÉN, az első NÉGYElő, dolgozó.
ÉN – ÉrtelmeN nyugvó, alapuló. Az ÉN névmás, a VAN, LENNI ige fogalmi körébe tartozó. Ragozhatnánk így is: ÉN vAN, TE léTEzel, Ő élŐ.
A földi értelEm, az Emberi lét, EGY férfival kezdődött. Saját szempontból ő volt EGY ÉN, azaz Egyén. Én, magas Értelem alapján álló, nyugvó. Ha átváltunk a, á hangra, és a gy rokonhangzójára, a d-re, valamint én – magam, aki számít: ÁDÁM. Számba vett, egy szem ember. Isten szólt:
– Néked ADÁM a Földet! Te leszesz, aki folytatja, alkot és juttat, ÁD, szÁMossá tesz, sokasít – ÁDÁM.
Az E hang más kifejezésekben is megjelenik, de az egy, egyenes, egyenletes fogalomkör legfontosabb, legmélyebb értelmű jelentéshordozó hangja. Jelen van mind a kedvező, mind a kedvezőtlen kifejezésekben, és a szavakban lévő társult hangok, kölcsönhatásuk révén, vagy gyökalkotóként árnyalják, segítik a kifejezés végső értelmének kialakulását.
Az egyenes azt jelenti, hogy EGYen, de azon belül egy En áll a Súly, tehát fontoS mily-En-ségről szól. A font Súlymérték. Tisztességes fontolásnál a mérleg nyelve az EgyEnlEtESt mutató középen áll!
Az egyEnletes állás fontos, az egy-En-létes, az egy En lét, annak trEncsén, fElülEtén széttErülő nyugvó állapot.
Az E hang által a nyelvben megjelenített Erő, EGYségnyi meghatározó súlyhordozó a mindenségben!
Az E-n áll a súly. A E-t követő, helyragnak tűnő n hang értelmi társ, mintegy árnyékhang, nyelvtanilag helyrag. Az egyEnsúlyban –, akár mintha a kötéltáncos egyensúlyozó rúdjának középpontján volna egy E –, az E a billEnő pont.
Elvontan: egy En áll a szellemi értelemben vett világ! Fontos, hogy az Egyben E van, mert így egy-Es. Továbbá: egyEnes, egy En-es, azaz egy En álló, nyugvó. Az egyEnletes, egy En létes, egyszintű, hullámmentes, sima állapot.
Az első ember minden megnevezéshez hasonlítási, viszonyítási alapot keresett. A víz első megnevezése: ID, felÜDítően hIDeg lévén, hatott IDegeire. Az ID nyugalmi helyzetében sima, fényes. A megnevezés hasonlatát ez adja: IDenlét, sima IDen, vízen lét = IDenlétes. Vagyis ami EgyEntEtEs, hasonló a sima, nyugodt víztükör felszíni állapotához.
Ez jEl, IstEn jElEnléte. („…és az Isten lelke lebeg vala a vizek felett.” 1 Mózes 1:2)
Fontos, hogy E alapon nyugvó-E, vagy sem a kifejezés! A szóban van E, vagy nincs E. Ez őskérdésként is így hangzik: van-E, nincs-E? Mert ha nincs E, vagy volt, de kiEsEtt, esetleg kiütöttük, akkor Etlen, E nélküli, kiEtlen, és nemcsak a kifejezés, hanem egész értelmi háttere!
Elmondható, hogy az –etlen, –atlan fosztóképzőknek a hat és hét (nem tőszámnévi jelentésben) gyökökkel való kapcsolatukban széleskörű erkölcsi értelemmélyítő szerepük van. Ezt a hivatalos nyelvtan meg sem említi, mivel a hivatalos nyelvtan csak száraz szabályokkal foglalkozik, és nem néz a hangok, gyökök rejtett értelme mögé. Azért sem, mivel nem ismeri el a hangok értelemhordozó szerepét.
Visszatérve az E hangra, megjegyzendő: az ősnyelvben egész sor kifejezés volt, amely leírja az életben mutatott magatartásformákat. Mindannyi jelen van a ma is élő ősnyelvben, a magyar nyelvben. Többek közt: emberiEs (emberes, emberséges), egyenEs, engedelmEs, kegyelmEs, kegyEs, értelmEs, érzelmEs, ízEs, kellemEs, jellemEs, fegyelmEs, figyelmEs, rendEs, szeretetteljEs, lelkEs, kedvEs, becsEs, és még sok más E fogalomkörbe tartozó kifejezés, amelyek IstEn által meghatározott, hElyEsElt EgyÉni, szEmÉlyi, Erkölcsi visElkEdési tartásformák!
A szavak egy részéből kiérezhető, vagy leírva látható a gondolkodáshoz, ELMÉhez kötődés: engedelmes, kegyelmes, értelmes, érzelmes, fegyelmezett, figyelmes stb.
Más szavakban, mint: kellem, jellem, érzelem, szerelem a MELeg szó fordított kezdőgyökével az emberi MELLben levő vonzó, MELEg tulajdonságokat ELEMeket jelenítenek meg.
Ha ezek E nélkülivé, Etlenné válnak, akkor megbomlik az egy En álló egyEn-súly. Akkor Etlenné, vagyis E nélkülivé, Enetlenné, En nyugvó súllyal nem bíróvá válnak: egyenEtlen, engedEtlen, kegyEtlen, értelmEtlen, érzelmEtlen, ízEtlen, kellemEtlen, fegyelmezEtlen, figyelmEtlen, rendEtlen, fejEtlen, szeretEtlen, lelkEtlen, kedvEtlen és mások.
Továbbá, TETTekre utalva: emberTElen, jellemTElen, becsTElen lesznek.
Figyeljük meg a fenti kifejezéseket a hangok értelme, s azok kölcsönhatása, gyökalkotó volta függvényében. A –tlen, –telen fosztóképző -len gyökvégződése a nel, nél/kül jelentésű gyök fordított alakja. Ez a -tlan, -talan esetében is érvényes (e > a).
Az egyeNETlen szót alkotó elemeire felbontva érdekes jelenségekre bukkanunk. A NETlen különvéve azt jelzi, hogy NET nélküli. A NET, a ned (lásd fennebb: id, üd, ed, nedv) rokongyöke, és a sima, világos, fénylő, csillogó, tiszta jelentése, a vízfelülettel hasonlóságból indul, tehát felületvonatkozású. E jelentéssel jutott át az utódnyelvek közül a latinba: nit, niteo, nitida, származéknyelveibe: olasz: netto, nettamento, nettare; francia nettement, majd innen a román nyelvbe: net, neted, s a többibe is. A NETlen, durva felületű, nem sima, nem tiszta, nem fénylő stb. Ez a keNETlen esetében is igaz, amely szintén felületvonatkozású.
Ha gy hangra is kiterjesztjük az elemzést – amely munka, alkotás kifejezője is – s annak szóban rejlő értelmét akarjuk látni, akkor úgy is elemezhetjük: gyenetlen, vagyis felületileg megmunkálatlan. Példaként: a fa felületi egyengetésének szerszáma a gyalu.
Az engEDElmes, engedELMEs szóban találjuk az EDE, ded (d > t), ÉDEs kEDEsre, kEDŰsre, azaz kedvesre utaló hangcsoportot beépülve – az engEDEtlen ezen tulajdonságok hiányát jelzi. Tovább menvén a gondolattal: ha az engEDElmEs, Etlen, engEDEtlen lesz, megromlik, így engedELMEs ELME hiányában elveszíti az E vonatkozását, s egy másik állapotba tagolódik be: engEd helyett IngAd, vagyis IngAd-ozó, IngAtag lesz, elveszíti egyEnsúlyát, En-súlyát, súlytalanná, nyomaték nélkülivé válik, könnyen billenő libegővé. Jelképesen az ide-oda kilengő INGA tagjává válik, ENGED-ELMEsből, józan ELMÉs ENGEDőből – EngEd – IngAd – ENGED–Etlenné, INGAD–óvá.
Az értELMEtlen szóban is jelentkezik az ELME hangcsoport, az ElmE teljesen Etlenné, E–t nélkülözővé, nem értő mert ELMEtlen, az értő ELMÉt, értELMEt nélkülöző.
Az érzELMEtlen szóban szintén az ELMÉre utal, de a Z hang különleges Zöngéje vezeti be, amely az átÉRZő, gondolkodó ELME érZelmi, lelki-Zönge érintettségét mutatja, akár az iZgalom, Zavar, Zene, Zokog stb. szavakban.
Az érzelmEtlennek vannak érzelmei, de Etlenek, E nélküliek, esetleg kegyEtlenek.
A fegyELMEz szóban is jelen van az ELME és a z hang, ám itt nem bevezeti, hanem követi: elmez, elméz (tanácsol, szigorít), elmé/s/z, vagyis a józanészre térítés gondolata bújik meg a kifejezésben. Ha –Etlen, akkor nincs eredménye az ELMÉzésnek. Ha erélyesebb ráhatással sem, akkor fegyelmezhetEtlen, fegyelmezhet, mert úgyis Etlen. A figyelmEtlen nem elme nélkülivé válik, hanem az egy E célpontra irányítás hiányára mutat, –mEtlen. A met – tem a figyelem, a vigyázati elem tömörítése egy célra. Itt annak hiánya. Fordítva: fegyELMEz – zEMLE, azt sugallja, hogy fegyELMEz és majd szEMLE követi. A fejlEtlen az életrevalóság hiánya, letlen, a létre készség nélküliség, a befejezés hiánya.
A kellemEtlen szó második gyöktag: lem a meleg mel (mell, emlő is ehhez kapcsolódó) gyökének fordított alakja. A kellemetlen, lemetlen, a kebel valós vagy jelképes melegségének a hiányáról beszél, amely mint édes, kedves ének, melódia zöngéjeként simogat. A kellemes szó tartalmazza az emes szót is, nő = em, emes, emEsség, Esség, azaz áldott állapot, amely valaha, és ma is kellemes érzéssel töltötte, tölti el viselőjét, de emlőből emetésre (szoptatásra) is utalt.
Az M hang, az érzelMi finoMság, az intiM, azaz bentiM, érzelmeiMre hatás. Ellenkező oldalon a féleleM érzelMekre hatása. A T hang: TeTT, TapinTaT, érinT értelmű itt, akár a szereTeT szóban. Az S a mennyiSég, (jelképes, valós) Súly, Sodró, elSöprő hatás.
A szereTET szorzatokkal (szer-szor-ször) növekvő vonzó érzelmet igazoló TETTek sora. A szerETET óv, gondoz, ETET. SzeretEtlenség esetén leáll az érzelmi hatványozódás, a vonzalom TETTei is, –tEtlenné, TÉTlenné válnak. A szereTET oly törekvő érzelmi tömegáramlat, amely TETTekben nyilvánul meg. A szereTETben nincs nyugalmi, TETThiányos állapot. Amikor a test nyugszik, a szereTET TETTei a szív érzelmi vezérlésével a gondolatban érlelődnek. E TETTek, TETTEK legkevesebb KETTŐT, KÉT személy érintenek. A szereTETlenség, szereTÉTLENség, a szorzati érzelem és TETTek hiánya. A TETT ősi neveinek egyike: TÉK, az egymást szereTŐKnél ehhez legkevesebb KÉT személy kell.
A szerELEMnél az ELEM kiemelés nem véletlen. A teremtés nyelvében, szavakba szövötten használati utasítás van mindenre. A szerELEM oly hatalmas erejű érző (érz – zer, szer, zűr) ELEMhalmaz, amelyet értELEM ellenőrzése alá kell rendelni, különben a testisége fertőbe, mocsokba, s végül őrületbe kergethet.
A Teremtő a Földbolygó élőkkel betöltését KETtős összetevő egyesülésével, együttműködő TÉKolásával tervezte meg. Ez okból hím- és nőneműre osztotta a szaporító feleket. Ezt előbb a növény-, és állatvilág szaporításánál alkalmazta, KÉT elem – hím- és nőnem – együttműködésével. Az ösztön vezette növény- és állatvilágban a nemek egymás iránti hatalmas, leküzdhetetlen ösztöni vonzereje meghatározott időszakokban jelentkezik.
Az emberi faj szaporodását, az ember teremtésének továbbvitelét is KÉT személy együttműködő TÉKolásával indította el. Előbb EGY teremtetett, utána MÁS. Ők KETten egyenként egymást, EGY a MÁSt egy+más szereTŐK. EgyüttTÉKolásuk eredménye a kis harmat, a harmadik. Ez a TÖKéletes, TÖK életes, és KÉT életes folyamat kezdete.
A saját képére és hasonlatosságára teremtett, értELEMmel bíró EMBERnél ezt a kapcsolatrendszert – a növény- és állatvilágét meghaladóan – sokkal szebbé, magasztosabbá, gyönyörrel telítettebbé tette. Egy határtalan erejű életre szóló, sőt örök életre szóló érzELEM alapjaira építette a KÉT fél közt kibontakozó szerELEM TÖKéletes együttlét átélését. A szerELEM mélységében, szélességében, magasztosságában mérhetetlen kiterjedésű. Itt is jelen van az ösztöni érzELEM ereje, de a józan értELEM alá rendelten. A szerELEM fontosságban hasonló a létfontosságú élELEM szóhoz, amely fizikailag a sejtekbe beépülő, a boldog élet fenntartásához szükséges, nélkülözhetetlen élet-ELEM.
A szerELEM is sejtekbe, génekbe beépülő ELEM. Ilyen mérhetetlen erejű érzelemözönhöz használati utasítás kell, mivel ez mindKÉT félbe külön-külön beépített, az egész élet SZERére, sorára, SZORosan összekapcsoló, sorsukat meghatározó ELEM. Így hát, ÉRTelmes, ÉRTŐ ELMÉs embERként, az ERős ÉRzelmet KULCS alatt kell tartani, mert könnyen elhERdálódik. Ezt a használati ERős KULCSot, mint rendszert ERKÖLCSnek nevezzük. Aki tisztességes akar maradni, ne hERdálja, ne KÖLCSE el, ne váltsa apróra ezt a KÖLTSégében ÉRtékes KULCSot, mert az ERKÖLCS és BECSÜLET csak egyszer eladható, s azzal örökre elveszhet!
A SZER ELEM hatványozódó, E alapú SZORzati Erő, az Egyén tEsti-lElki világába tEljEsEn beépülő. Felhangoló, ihlető, felhajtó ELEM, erőteljes vonzó hatásként, vonzALOMként, egy ALOMra vonzó. Ez a házasság. Igazi mély SZERELEM bűvöletében, testi távollétnél is szinte önmagukban érzik egymás lényét.
Hűtlen félnél a magasztos érzELEM elmúlta után a SZER ELEMnek minden töltete kihuny, nULLÁra süllyed. A hű szerELMEs, ha csalódik, lelkileg megBILlen, elveszítheti ELMÉje egyEnsúlyát, elborul, valóban megbolondulhat. Ősnyelven a SZERELEM másik neve: DILI volt. A csalódott SZERELMES hatalmasat zuhan, az érzELEM felhők fölé EMELő magasságból, az édes ÁLOMi házas ALOMról a fájdALOM feneketlen mélységébe. A fájdALOM ereje egyenlő a szerELEM töltetének erejével. A fájDALOM szóban a szerelmi csalódás ihlette rengeteg DAL gondolata is érződik.
Ha valakit csak az ALOM varázsa vonz, elkezdeni sem kell.
Vannak a kelleMETES, szerelMETES, félelMETES és más szavak, amelyekből az tűnik ki, a MET – TEM gyök nyomán, vagy TÖMeg, vagy MATat, tehát mozgás, esetleg mindkét értelmet magában rejtő. A félelMETESnél mindkét vetület jelen van. A mély hangzós folyaMATOS szóban az állandó áramlás is hordoz TÖMeg-, mennyiSégértelmet.
A kelleMETES, szerelMETES, szavak viszont érzelmi-érzéki töltetűek, így az érzelemösszesség TÖMege mellett a lelki-TeSTi érinTéS is beépül. Hogy kellemes, kellEMETES legyen, kell egy kis, kedves szavakkal EMETÉS, azaz etetés.
A kedvES is Es. A kedvESség ESetében, de minden –ESség ESetében is – édEsség, nőiEsség stb. – az S hangsúlyt kölcsönöz az E-nek, és a kifejezés rendkívüli (jó) voltát jelenti. Azért jó a kedvESség, hogy jól ESsék a velem lét. Itt a jó életkedv, ami persze kivetítődik a környezetben élőkre is. Aki kedvES, az kegyES is mások iránt. Ha E értékét veszti, kedvEtlen lesz, ez viszont rossz irányba tereli érzelmileg (érző elme a szívre hat), ám hosszú távon testileg is betegségek, romlás előidézője lehet, nem csak az egyén, de környezete számára is. A kedvEtlen érzelmi lehangoltság, a kedvTElen viszont TÉtlenné válik. Durvább kimenetelnél kegyEtlenné.
A kegy, kegyELEM, az Istentől jövő bizalmi ELEM, amely lelki visszahatást kíván a kedvezményezettől. A k a hatékony ék. Mind az l, mind az m lágy, kellemes, érzelmi hangok. Ha a kegy Etlenné válik, az Etlen kegy, k_gy, kegyetlen lesz, gyalázkodó, gyűlölködő, gyilkos kígyó.
A felEség szó is Es. Ez nem az a fél, amely az egész megtörése nyomán előálló elem (lásd alább). Ez olyan fél, amely az egy, az egész építő alkotó része. Nem az egytől elváló fél, hanem az egyet alkotó összeillő felek egyike. Ez az állapot Es, tiszteletteljEs, azaz tiszta élettel teljes, és az ég, Isten által is elfogadott E vonatkozású, minthogy a tisztEsség is Es, tisztEs égiEs. Egyszerűbben: tisztEsségEs.
A szerelmesek egyEtlenEm megszólításában a másik fél fontosságát emeli ki, s jelzi, hogy két E kell egy EgÉszhez. Egy csak fél E. Az EmbEr két E-t tartalmaz: Em és bEr, nő és férfi. Úgy lesz EgÉsz, kErEk. Ha nem tartalmaz két E-t, nem célravezető Egyedül számára az élet. Társ kell ahhoz, hogy betöltse szerepét a Földön. Vagyis: te Egy Etlen vagy nélkülEm, kEllEk én nEkEd, te vagy az én Em, egyetlen Em. Csak vElEd vagyok kErEk Egy.
Ha a rEndEs Etlenné, E nélkülivé válik, rendEtlen lesz. Ha a rEnd vázból az E eltűnik: r_nd, s az űrt egy másik hang tölti ki, felcserélődik, lehet rOnda, majd d > gy hangváltással még tovább romlik, gyűrődik: rIngy-rOngy, rIngyó.
Ugyanakkor vannak tekintélyfüggőséget kifejező szavak, amelyekből kiérezni, hogy megvalósulásuk egy hatalomtól, vagy hatalomra érvekkel való ráhatástól függ. Ha hatásos az érvekre alapozott kérelem, akkor a hatalom szerint is megengedhető. Adott esetben a hatalom tapintatos ráhatással engesztelhető, engESZtelhető hatásos ÉSZérvekkel. Az érvekre alapozott kérelem hathat (kétszeres), azaz kérhető a siker reményében.
Ha a hatalom szempontjából elfogadhatatlan az érv, akkor részéről megengedhetEtlen, a kérelem tárgya. Ezért a hatalom engesztelhetEtlen, kérlelhetEtlen keménységű, és nemhogy a hatványozott érvre, hanem a hetedikre sem, sőt hetvenhetedik érvre sem enged. Vagy a kérelem – a kérés eleme – vagy maga a hatalom Etlen, nem E viszonylatú.
EGY, a benne levő meghatározó E nélkül csak GY marad. Az addigi teherviselő E nélkül az egyEnsúly megbomlik és a súly a GY-t terheli, amely magában, E nélkül, GYenge (gyenged), gyámolításra szoruló.
Ez történik az EGYénnel is, ha Etlen-né válik, ha nem az E-n nyugvó súllyal bír, akkor súlypontját veszítve könnyen billen, elfordul az IstenEs állapotról. Ha az E elkülönül, fél lesz, félremegy, átkerül a GY másik oldalára, GYE, és az ellentmondó d hang mellé társul – dE – már nem egyEnes, hanem ferdE lesz, szembehelyezkedő az Istennel. A ferde az egyenestől eltérő irányú. Az rd páros a ferde, herdál, horda, korda, mord, ordas, ordít, ördög, zárda, zord szavakban nem kellemes sugallatú.
E félségi állapothoz kötődő kifejezés: félELEM. Az addigi egészséges lelki EGYség félbetörik, az E helyén egy másik ELEM jelenik meg, amely már nem egész, hanem fél: félELEM. E szót nem lehet Etlenné tenni – nincs félelmEtlen, félelemTElen szavunk –, ez maga az Etlenség félelMETes METsző állapota, azaz az Istentől elszakadt, Etlenné vált EGYén, gyEngült, TÖMör riadalma. Az Etlenné vált (k)Egy ELEM helyét átveszi a fél ELEM.
Továbbiakban EGY helyett, a d társaként – dE – (d > gy) GYE-ng-E, leng-E E-ként tEngődik. A inga engedékeny kileng, az inga kilengő, amely a bizonytalan ingatagságot, és nem az erős, egyEnes tartást szemlélteti.
A forgás középpontja, tengelye a G, a viláG legfontosabb pontja, maGva, közepe, tenGelye, amely körül az anyagi világmindenség elforog. E TENgely nem engEd a dE ellentmondásának, csak az egy E-n létező, végbemenő, egy-En-létes, azaz egy–En-letes, egyenletes körforgást engedi. Ott nem bomlik meg a rend!
IsTEN az Első, az EGY, az általa alkotott TENgely körül ő uRal mindent s csak En nyugvó D létezhet. A D alapállapot: csenD, renD. Ezek mind En nyugvók: En D. Nála csak a RE-n nyugvó megrenDíthetetlen (rendönthetetlen) D lehet meghatározó, nem az ellentmondó D, s csak az engeD–elmes. Az elmés, az ésszerűen gondolkodó foroghat el tengelye körül. Bölcs, aki neki engeD, elmés – engeD az ELMÉs, s ő lehet végül diadalmas. DALMAS = derekas.
A Teremtő Ős–EGY az EGYség megőrzése, az irány tartása végett jelt állít. Egy jelképes Feszesség, amely egyenesen áll, és egyenes utat mutat. Az F ugyanakkor az erő kulcshangja: Forte. Így az F a Teremtő erős jelmutatójaként egyenget az úton – Fegyelmez, Figyelmeztet: így járj, Fegyelmezetten, mert ez az (F)egyEnes irány (e, i értelmi együttműködés). Ez esetben megtart feszesen EGYként, EGYÉNként, erős (forte) EGYÉNiségként.
Ha nem tartod az EGYenes irányt – Fedd. A gy > d hangváltás, nyomatékkal, bekeményítést jelez. De a d hang itt a védelem jele is! A Feddéssel véd a rossztól, bűntől. Lehetne folytatni, és ezt mindenki megteheti.
Az E hang a hely szóban is helyettesíthetetlen meghatározó értelmi kulcshang. A hely adott esetben lehet érzelmi töltetű kifejezés. Ezt a h és ly hangok okán bizonyítottnak vélem.
Egy hely lehet esetleges vagy kijelölt. Az esetlegesség kifejezés tartalmazza létrejötte körülményeit – oda esett az E. Az s itt a súly (az esőnél súly mellett még a suhogó, ismétlődés –és-s-s-s hangja is). Véletlen esetén (esetlegesség) odaEJtették, így oda EJtve, ott lett véletlen – előzetes megfontolás nélküli hEJe, azaz HELYe.
Az emberi történelem hajnalán a HELY kijelölése lelki tényezőktől is függött. A HELY bensőséges viszonylatú, és mint ilyen, erkölcsi magaslat.
Mire jelöltek helyet? Bensőséges hangulatú: otthon, imádat, végső nyugalom céljaira.
Ezeken kívül a testi szükség dolgának helye, ahol szintén egymagában illő lennie az embernek.
A Teremtő kijelölt egy helyet az élet kifejlődésére alkotott műhelyként. Ez a méhely, az anyaméh, a magzat helye. Értékpárhuzama az igazgyöngynövesztő kagylónak, csak hatványozott mértékben!
Mit mondanak a H és LY hangok?
H hanggal egész legbelső önmagunkat adjuk. Mélyről jön, a mellkas közepéből, lelki, szívbeli érzelmek, indulatok – a jó vagy rossz hangulat – fészke közeléből. A H Hangot a CzF szótár is kedélyHangként jelöli. A H meghatározó a fohász, óhaj, sóhaj, kehely, hüvely, lehelet, méh, hit, hála, hűség, háborgás, harag stb. szavakban. Bárki kipróbálhatja – a H kiejtésénél szinte egész bensőnket adjuk.
Nem véletlen! Teremtői akaratból ilyen a H – bensőséges, odaadó.
LY (rovásban J) meghatározó hang a lyuk, mélység, vályú, kehely, hüvely, rejtély, bélyeg stb. szavakban, ahol értelmi háttere többirányú, de a hely kifejezésben főleg a mélységre (érzelmi), és a bélyegre vonatkoztatható. A bélyeg szó bejegyzést jelent (állat farába bé-égetett jegy, bé–jegy, régiesen még bilog, bi-log innen a logó is, azonosító jegy). Vannak szavak, amelyekben a magánhangzók változhatnak, és a tájak nyelvei ezt igazolják is. Ám a hely mindenhol hely. Kérdőszóval lehet próbára tenni. Mely hely? Egy kivétel: páholy, a puhahely rövidítése.
Bensőségesség meghatározója a H hang: hon, otthon stb. Kérdőszavai: hol, hová, honnan, táji hun, hunné, honné stb.
A helyEs azt jelenti, hogy a hely Es, vagyis tartalmazza az Et, így tiszteletre méltó.
A hElyTElen nem azt mondja, hogy nincs meg már az E (nincs helyEtlen szavunk sem), hanem azt, hogy valamely TEttünk – képletesen vagy valóságban – nem arra a helyre illő, vagy valamit nem jó helyre ejTEttünk, nem jó helyen vittünk véghez. Mert mivel ott az E helye van, oda más nem illő, vagyis illEtlen lenne (az E értelmi háttere a fontos – Ist-E-n). Tisztelet nélkül illEttük a TE méltóságát (lásd alább: emberTElen, jellemTElen). Ahogy egy régi mondás tartja: ’TEmplomban nem illik fütyülni.’ Vagyis nem ott van a helye a fütyülésnek – hElyTElen, kilóg a sorból.
Meg kell őriznünk, védenünk tisztEs helyünket, óvnunk nem oda illő TEttektől, tárgyaktól, mert személyi-fizikai értelemben mélységesen legfontosabb tényező életünkben. Bélyegünket (mély jegyünk helyét) hordozza, bélyegét hordozzuk mi magunk. A helytELENSÉG, továbbá: képtELENSÉG, becstELENSÉG, szívtELENSÉG, ezek mind ELLENSÉGeink.
Kitérhetünk a hülyEség szóra is. A hü, hüly gyökök üres vagy lesüllyedt állapotot jelentők. Ez esetben a szóvégi E visszamutató: hüly-E, hülyEség, űrminősítő, hülyetlen fogalom nincs. Az hülyE, akinél az E fogalomnak hűlt a helye.
A TÖK-ÉLETES összetett szó. A cselekvést jelentő régies ták, ték, tik, tok, tök, tuk gyökök, és ilyen vagy fordított alakban beépülnek: a tákol, játék (jó, kellemes munka – jó ték, játék), érték (magas minőségű termék), jótékony, kártékony, teker, köt, rostokol, tokány, kotol, tukmál stb. szavakba. A tököl szó itt nem útszéli értelmű, nemi szervre utaló. A TÖKölés = ÖTölés, tervezés. A TÖK gyökfordított alakja a KÖT. A TÖKéletes, tökÉLETES szó a terv szerint végbevitt cselekvés eredményét írja le: ÉLETES, ÉLETre való munka, oly eredmény, amely tele van ÉLETtel: TÖK–életes. A tökÉLETLEN, TÖKéletlen ennek ellentéte: ÉLETrevalóságot is nélkülöző (len – nél).
E – minősítés, T – tevékenység, teremtés jelhangja, összességében tök életes, azaz: tök jó. A tökélEtlen, élet nélküli, nem életrevaló, sőt van egy olyan kicsengése: ÉLETLEN, nincs ható ÉLE, ÉL nélküli, tahó (ható – tahó), buta nem vág – tompa. A köznyelvben használt, kérdésként feltett: – vágod – érted? A tahó elme nem hatékony, nem vág az esze.
Az É az egyik legmagasabb fekvésű magánhangzó. Az ÉS nyílás (rés) ahonnan fÉny áramlik. Térelválasztó, amely a dolgok titkát, nyitját takarja. Csak rajta átjutva ISmerhető, ESmérhető, ÖSmerhető, ÜSmerhető, ki a temérdek titok, amely nem mindenkié! Az ÉS kötődés (szavak, mondatok közt). Az s hang a súly szó kulcshangja. A T tett, teremt, lét, történet, múlt. Az ISmeret az E-n nyugszik, a siker még inkább a TE-n, ISmereTEN (Teremtő Erőn), TEN, ami hatalom.
Rejtvényszerűen is leírható: IS
TE
Azaz, a titkok nyitja az ISmeret, tudás, a TEN nyugszik, ez ISTEN. A TEN végtelen Teremtő Erő, ŐSERŐ birtokosa. A TEN – NET jelentése: víz, azaz VAN, és Isten a VAN NÉVen néVEN mutatta be magát az embernek. Hatalma végére mehetetlen, mint a TENger. A Teremtő Isten, határtalan Erő birtokosa, így ő nyitja ki a titkokra rálátás rÉSét, csak annyit enged láttatni az ember számára, amennyit ő akar, s csak oly titkot enged felfedni, amit Ő akar!
Az istenTElen a TEtTEivel a végTElenből a TE-hez való kötődéstől fosztja meg magát. De ugyanígy az emberTElen, jellemTElen, becsTElen is.
A tájnyelvek mutatják meg, hogy a magánhangzók egy adott értelmű szóba, eltérő színezetet vihetnek be. A hangzók cserélésével a kifejezés mélységében más árnyalatot, tágabb értelmet kap. A nyelv szószerkesztő vázrendszere ezt azért teszi lehetővé, hogy több vetületét is feltárja az adott szónak.
Sok példa van erre, egyik az ISMERET szó. Tájszólási alakjai: Ismeret, Üsmeret, Ösmeret, Esméret, mind ugyanazt fejezik ki, ám mégis van egy árnyalatnyi különbség köztük.
IS- a folytonos újrázást, az ISmétlés fontosságát.
ÜS– az elmélyedést (süllyed) az ÜSt is mélység (űr fogalomkör).
ÖS– az átfogó teljességet (körös), az ŐSöktől örökölt tapasztalat fontosságát.
ESméret a teljESséghez való ESméglő, MÉRhető hozzáadás halvány árnyalatát tükrözi.
A tájnyelvek őrzik a nyelv igazi ízét, bölcsessége mélységeit. Oktatni kellene alapszinttől, élőnyelvként, de az Akadémia – bár tagadja – a tájnyelvek teljes elsorvasztásában, csak szótörténeti-régiség értékként kezelésében érdekelt. Nem a magyar nyelv valós értékeit, beszélői érdekeit képviseli. Élőnövényhez, virághoz hasonló, bármilyen jelenség érzelmi rezdülései ezernyi árnyalatát kifejezni képes szószülő nyelvet, sunyi, béna szólopkodóként nevezik meg.
Fondorlatos, ravasz, huncut, rögeszmés vénségek zártkörű, „nyelvtudományos” savanyító, aszalóműhelye.
——————————————————————————————————————————
A tájnyelv nem alárendeltje a hivatalos, akadémikus közhasználati nyelvnek, amely olyan, mint a mindennap koptatott szürke hétköznapi munkaruha, rátapadva temérdek oda nem illő szenny. Édes anyanyelvét szerető magyar ember, aki csak a hivatalos városi nyelvet ismeri, valamely tiszta tájnyelvet beszélők közé csöppenve, igazi színes népünnepélyi nyelvi forgatag hangulatában sodródva érzi magát, amint körülötte zsong a temérdek – számára ismeretlen – ízes szavak dallamos zenei zöngéje.
——————————————————————————————————————————
Az E hang – bár már volt szó róla – a hetes fogalmi körében is társul az egyik legmagasabb fekvésű magánhangzóval, az É hanggal: hét. A hét szóösszetételekben – beépült –het– gyökként – arra utal, ami messze van tőlünk, elérhetetlen, felérhetetlen, vagy adott esetben mégis elérhető, felérhető. Mérlegelés: mérhető vagy mérhetetlen. A mérték oly szint, akár a magasugró léce, amelyhez föl kell emelkedni, és csak úgy érjük, nyerjük el a célként kitűzött mértéket. Aki mérLEGel, a LEGre kíváncsi, a csúcsra. E mérték lehet jelképes érték, értelmi magasság. Érthető vagy érthetetlen számunkra, képEsség (E függvény) kérdése is!
Az É égi magasság. Az értelem ér gyöke arra utal, hogy a magasan levő értékhez felérni, növekedni, nyúlni, nyújtózni kell, erőt kifejteni. Az értelem oly ékes ért-ék elem, amely az elme tartozéka, szellemi terjeszkedésre, bővülésre, nyújtózásra való képEsség, hogy fölérjen a nagyon magasan levő ékes értékekig. Ha képEs vagyok, fölérhető, elérhetővé válik az addig elérhetetlennek tűnő, keresett, vágyott, magasan levő elem. Ha érték elem számomra, akkor fölérem, de csak, ha értékelem.
É az ék, ez akkor szép, ha ép, és épp ott ékEskedik, ahol valamilyen szépség ékEsségét emeli ki. Az ékEs is Es. Ha az ékEsség elveszíti Es jellegét, ékEtlen, ékTElen lesz.
Az ék eszköz, hatékony, erőt kifejtő, ahol be kell hatolni valahová. A szép nőt ékítő ék, a férfi szívébe hatoló.
A szerszámként használt műszaki ék hatékony, fizikailag hatol be a kijelölt helyre.
A hetes jelölhet távoléti állapotot, mivel mindig a messzeségre mutat. Emlékszünk, az a valami, amely oly nagy messzeségben levő, mint a mesében a hetedhét ország.
Jelenti a figyelemfelhívások sokaságát: hetvenhétszer szóltam.
A temérdek sokat: hétszázhetvenhétezer-hétszázhetvenhét.
A megtehetetlen, elvégezhetetlen, kivitelezhetetlen stb. azt jelenti, hogy a feladat meghaladja az alany hatékonyságát, erejét, képességét. Számára nem érhető el.
A képEsség, tökéletEsség, fejlettség jele. Tehát fej-, elmefüggő.
E szempontból valaki lehet képtelen, tökéletlen, fejletlen, de ráhatással képezhető, tökéletesíthető, fejleszthető, ami azt jelenti, hogy hetes léptékkel távolítható a képtelen, tökéletlen, fejletlen állapottól. Ha viszont képezhetetlen, tökéletesíthetetlen, fejleszthetetlen, akkor nincs ereje a ráhatásnak, nagyon távol áll, meg sem közelíti, vagy soha nem is ér el a végkifejletig, azaz végére mehetetlen a ráhatási folyamat – oktathatatlan, a tanítás nem fejt ki hatást. Az ok ősnyelven, a sátor csúcsán levő nyílás, amelyen behatol a fény. Az oktathatatlannál nem hatol be a fény.
Itt már ismételten egy másik számmal, a hatossal találkozunk.
A fenti bontásból részben megismerhető: az E hangnak az összes többi magánhangzó közül kiEmElkEdő rendkívüli jelentése, jelentősége, fontossága van az emberrel kapcsolatos kifejezésekben.
Más hangok „társaságában”
Az eb szó: e bolond eszik bomolva, habzsolva, közben az udvaron lebzsel. Ebül jött vagyonnak ebül kell vesznie. Az EB-BE ősgyök itt becstelenségre utal. Az éber szó é hangja a magas figyelmi készség. A be gyök lehet becs, becses dolgokra való figyelés. A béke, békesség összetett szavak, de ez alakban az állapot ékességét dicsérik. A béke két fél kebelügye, kapcsolatuk éke, s bár a szó kialakulásának van más kiváltó oka, de ez is benne foglaltatik.
A c hanggal előtte címkéző: a cécó felhajtás, s két c hang közé ékelve emeli ki. A cecc! (cicc), macskariasztó. A cenk, céda szavakban n és d hangok társulnak, ez nőre utaló. A cenk szóban az NK alvógyök valami NéKüli (nélkül) jelzőként áll a tisztességes életútról levált erkölcsi csonkaságot jelölve, akár a fizikai: tönk, csonk, rönk szavakban. Az enk, E néküliség, nélküliség kárhozata. A nk párosnak van kellemes jelentése a cinka, cinke szavakban.
A c hang társaságában kellemetlen, zavaró hatásra is utaló: ecet, kecmereg, kecetel (folyamatosan koccanó hangot ad). A rece erő behatása által végzett eredményt ír le, és itt a c játékos hatása is érződik, lásd: recefice. A kacér, cérna (c hatás) valami finom, akár játékra, elérhető értékes jóra utaló. A cérna, cérna kettőt összeölt, az rn páros a párna szóban is kettőt jelez (pár). A kacér facér árnyékvetülete a cicerézés.
Az ellentmondó d hang kettőssége hatással van: kerekded, édes, ledér, kedves, éden, védenc. Az érem másik oldalán: de, dermed. A dermed szóban az rm páros tengelyhangzó. Az r a legerősebb, az m (mol, málé) egyik leglágyabb hang. Az RM párosban, akár a D hangban is, oly erős ellentmondás van, hogy az ölelő E hangok nem tudják ellensúlyozni. Jelenlétével a szavakban is fele-fele arányban képvisel ellentétes értelmet. Például lárma – mormol.
A dereng – világosodik, mintha a lélek is belereng, a dér el-, előtűnő fehér. Az ng végcsengő, megvalósulás. Ilyen a hang, reng stb.
Az f hang, erős feszes (forte) jelenségek leírója. A fe ősgyök értelme bővítményeitől függ. Lehet: fedd, fegyelem (d hatás), fehér (a h könnyeddé teszi), fejt (j, jó), fekete, fekély (sötét), fék (erős hatású akadályozó ék, k hatás), feleség, félelem, fél (életre kihatók, el hatás). A fenség (En nyugvó). A fertő (erősen ártó, r hatás), fess, festék (kellemesen mutatós, s hatás), feszes (szíjas). A fejsze, fejtő (f) szekercével erővel apró (ce) szakaszokra szedik, szelik (sz).
A h hang mélységből jövő: éh, henger, hely (űrhatás), hecc (lélekre ható ciki), fehér (felhő színe, felszálló, könnyű), méh, here (űr, őserő, eredet), hév (hő), a v lendület (vita, vitalitás – életrevalóság). A h árnyékhang, néha eltűnik.
A j hang a jókedv felkiáltó hangja: jééé (ujjongás), ez egy jel, ha viszont az e hang van elől, akkor ej, s lehet indulatszó: ejnye! De ej lehet az ejtés gyöke. Az itt jelen levő nye gyök nem feltétlenül rossz. A ló nyerítése lehet öröm jele, de a nyer, kenyér sem kedvezőtlen értelmű. Bővítmények esetén szintén a társult hangok „szólnak” bele a végső értelem kialakulásába. A tej ej de jó kifejtett fejér folyadék. Az f az erő (forte), a t hang a tett. Különben az emlő a tej forrása. Az említett irányjelölő szerepéből jön le ősgyökből: lejt, amely szintén ejtés, de lágyabb. Ezt az l hang érzékelteti.
Az e és m hangoknak jelentős szerepük van a nőiség kihangsúlyozásában. A mell, emlő, emesség (terhesség) emelése, emetés (szoptatás), ezek mind kellemes érzést keltők. Innen az Emese, Emőke nevek. Régiesen – tájnyelven ma is – a női mellet mejnek mondták, így a szóban benne volt a tejre utaló ej gyök.
Az ember szóban az em a nőt jelenti. Az ember a legkiemelkedőbb az összes földi lények közül. A nemzet szóban is utal a nőre (ne, né, nő), de a férfire is (nem – men) a z hang az ehhez fűződő érzelmet jelenti a szóban. Az em gyök az érzelem legmélyebb kifejezője, az érzelem omló lágysága. A nők inkább őrzik az emlékeket. Az émik régiesen ébred. Felrémlik – ébred az emlékezet. Az emlék szóban a lék gyök az elmúltakra való rálátás megnyíló rése, léke, ablaka. Az em gyök utódnyelvi, nő jelentésű szavakban is megjelenik. Femme, femeie, femina, damen woman, emakumea stb.
A sokasítás meg szava a magból jön, de a szem többes számú alakjába – szemek – is beépült (g > k). Jelen van a gyermek szóban is, ahol szintén a mag, meg értelmét hordozza.
A birtokos eset egyes szám első személyben enyém, részes esetben részemre, nekem, helyhatározói esetben bennem, belőlem, tőlem.
A tagadás nem szava szintén egyes szám első személyre, a menőre, emberre szabott, és a menés lehetőségének tagadása. De a női men-re vonatkozó nem is.
Az n hang, –en, ragszerepben, valami egy helyen, amire rámutat: ne! A nesz szóban jelenthet hangot, de érzelmi töltetet is, amit megszent, észlel az egyén. A ne, nem – tiltás, tagadás, ez a világ nagyon sok nyelvében.
A p hanggal kis dolgokat: perc, vizet, amelyért eped. Ponthelyzetet: kép, szép a kép ha ép. A p itt pont, amelyre tekintenek. Vízért a föld eped, és reped. Az epe is folyadékkal kapcsolatos. Az eper lepergő szemei. A perc, perec kerek. A gyepen lágy, puha a lépés. A pehely, pihe szóban a h hang a lehelet könnyedsége. A pete, kis pont, sejt, a t hang további történést sejtet. És még: penész, pemete, gép, pele, per, repes, seper, telep, terep, tép, perem stb.
Az r hanggal együtt erőt, mozgást feltételező – repes. Az é érték, emelt mérték szerint készült minőségi munka (ták, ték) eredménye. Az r hanggal való viszonyát azért érdemes boncolni, mivel az r hanggal együtt mutatkozik meg legjobban az e hangnak erőt megjelenítő szerepe. A remél – a megoldás világosságára remegőn, de mégis lelkierővel várakozó élni akarás, életvágy. Az ér eredet. A rezzen z hangja valamilyen érzelem. (Rezzen a bokor – Petőfi). Az erő néha gyengül. A nyelvnek van eszköze a megjelenítésére. Ezek a lágy mássalhangzók, amelyek enyhítenek a merevségen. Például ernyed. Hasonló a szárhoz, amely merev, de az ny hanggal szárny, és mint ilyen, lehet hajlékony. A hajlék szárny-éka megtöri a nap erejét, árnyat nyújt, amely enyhíti a hőt. A már említett enyhe szó a renyhe esetében erőt megtörő, a lágy ny, és a lehelet h hangjával.
A seper a repes fordított alakja, a se-, -es, mindkettő állandó ismétlődő, esméglő mozdulatok sorozata.
A serken szó az erjedéssel, gerjedéssel (erő) kapcsolatos, és tulajdonképpen szorzatokkal növekvő. Hasonló a gyermek, amely gerjedő, serkenő mag, majd serdülő, hatványozódó (szer) növekedéssel. A lágy kezdőhang a gyarló (gyerlő) kicsinységet szemlélteti.
Az ész é hangja a magasság, az sz hang az érett állapot. Az esztendő az évek sorának észérlelő munkájáról szól. A szél is szárít, vagyis érlel. Az évek észéretté avatnak, esztendenek. Az ősz érleli a gyümölcsöt, ami érett aszalódott, száraz, a cséplésre érett gabona asztagban áll. Asszonnyá érett – mondják. Itt a lány házasságra érési folyamatának végét jelöli az sz hang. A kész lesz az érési folyamat végének ígérete, a rossz, az elrontott, elromlott, túlérett vég bejelentése.
Az étek evésre készített, tékolt táplálék, ami lehet tokány, frisstek is. Az etetés is tett. A tettetés is (erős t hatás). A rettenet esetében az r hang a kulcs, de valamilyen történet kapcsán (tör, ter-ret, erős r és t hatás).
Évek, tested megevők, veretes emlékek rejtői, eleven léted éveid végén leveted.
Zene, z hanggal (rezzenet) társulva érzelmi töltete van. A zene szóban jelen van az érzelem, és a nő (ne). Zeng az ének. Ené, az első nő neve – zeng Enének. Az ének, e szó nagyon fontos kifejezés, hiszen a zene, ének az élet megszépítői. Az é hang magasban szárnyalást is jelent. Elemeire bontva: ének – én tőlem, neked, (tessék) ne, kedűvel fogadd, ne, kedves, ne vess el. Lám, a ne, nő is benne foglaltatik az ének szóba.
A zs hang a zsendül, zsenge szavakban e hatásra kellemes kifejezés, mert a többi zs hang által uralt szavunk majd mind kellemetlen fogalmakat takarnak (házsártos, zsörtös, gúzs, zsarol, kapzsi, zsarnok, zsugori, zsivány, uzsorás stb.).
Lehetne folytatni az e, é hangok többi hanggal való kapcsolatait, együtthangzás viszonylatában árnyalódó értelmét. Az ősnyelv egyetlen hangja is oly temérdek titkot rejt, amelyeket egy életen át kutatva sem tudunk mind feltárni.
Az egyensúly nyelve
Már Bolyai János felfedezte és kutatta a magyar nyelv és a matematika szoros párhuzamát.
Az anyagi világ, a világegyetem, és minden, ami anyag, csak úgy maradhat fenn, ha képletes és valós egyensúlyát megőrzi. Minden, ami a világegyetemben létezik, egyensúlyra törekszik.
A mate-matika alapja a szám vagy anyagmennyiség, mate olyan mozgatása, matika, hogy az = egyenlőség jele két oldalán létrejöjjön a tömeg (szám, anyag) EGYENSÚLYA, EGYENLEGE.
A nyelvben is érvényesül ez a jellemző.
Teller Ede: „… ha én nem Ady Endre nyelvén tanulok gondolkodni, akkor belőlem egy közepesnél alig jobb fizikatanár lett volna.” Teller tudta, mit beszél, ismerte anyanyelve nyelvszerkezeti felépítésének alapjellemzőit, amely valóban csak a magyar nyelv sajátja. Teller fizikus volt, jártas a matematikában. Ráérzett oly dolgokra, amire más nem. Kitűnően forgó elméje kiszámítások végzésekor, anyagok mate alapelemei (mate – atom, molekula) tömeg-egyensúlyi helyzetének szervezésében, egyensúly megőrzése – mozgatás, matika által – ide-oda billentése érdekében.
Ezen múlt a siker vagy sikertelenség!
Játékos könnyedséggel képes volt kiszámítani: mit tesz, matat az atom, ha így vagy úgy helyezi el az = egyik vagy másik oldalán, mivel ő az EGYENSÚLY nyelvét beszélte. Így válhatott nemcsak fizikatanárrá, hanem tudós felfedezővé.
Nem eszményíteni akarom a bombaépítőt, csak a nyelv képességnövelő erejét kiemelni.
Az elején említve volt: az emberi agy két féltekés. A jobboldali a színesebb, lángoló, a művészetekkel – kép, zene, vidámság, jókedv, szépérzék – kapcsolatos tevékenység irányítója.
A baloldali ridegebb, a próza – gyakorlat, anyag, számolás, műszakiság – központja.
A teremtés nyelve, a mai magyar nyelv, a két félteke egyensúlyban működésének megőrzésére törekszik. A teremtés nyelvében, a magyar nyelvben minden hangnak sajátos értelemhordozó szerepe van. Minden mással- és magánhangzó külön értelmet hordozó, fontos, meghatározó tényező a szóértelem kialakításában.
A magyar nyelvben az E és É hangzók vannak túlsúlyban. E hangok biztosítják a nyelvszerkezeti váz EGYENSÚLYa megőrzését, s ennek nyomán az emberi agy két féltekéjének EGYENSÚLYban működését.
Aki ezt a nyelvet beszéli, könnyebben, szinte játszi könnyedséggel válik zseniális alkotások szerzőjévé. Ezzel nem azt mondjuk, hogy mindem magyar zseni, de birtokolja alapfeltételi eszközét, és ha tehetség szikrája érinti, felgyullad.
A magyar nyelv szóalkotásaiban az összes nyelvek közül a leginkább EGYENSÚLYRA törekvő.
E jellemzője bizonyítja nyelvszerkezeti felépítésének tudatos tervezését. Nem makogásból kialakult, ahogyan a béna, nyomorék kifejlődés elmélet járókeretével bicegő, arra támaszkodó nyelvészek tömege állítja.
E nyelvet az ember teremtője tervezte, alkotta és helyezte el az emberi örökítő sejtek DNS csavaros szalagjaira, számítógépes, vezérlő nyelvi ütemtervként, utódokra átörökíthetően. Azért tervezte ilyenné a teremtés nyelvét, hogy az EMBER elméjének mérlegelő képessége teljes, tökéletes egyensúlyban működjön, az:
… értékek hibátlan, pontos megítélésében,
… érzelmeinek szíve által vezérelt indulatai, valamint
… érzéki élete erkölcsi egyensúlya megőrzésében. Saját és mások életét megkönnyítő, rombolást kizáró
… tervei készítéseiben, a véghezvitelhez szükséges fontos
… döntései meghozatalánál, alkotásai tökéletes képzéséhez.
Ezért mondható, hogy tökéletes nyelv. A nyelvújításig őrizte szavaiba rejtett nyers bölcsességet, eredeti nyelvi értékeit. Szerencsére, nem sikerült megbontani nyelvszerkezeti vázfelépítését. Pedig a szándék az volt – németesen pattogó, raccsoló nyelvvé alakítani.
A mai magyar nyelv már némileg megrontott változat, de még mindig bírja, őrzi szerkezeti váza alapjellemzőit.
Utódnyelvek által utánozhatatlan, mivel azok e nyelv szövegépítő alaphangjait – beleértve érzelmeket kifejező, dallamképző önhangzóit – csak részben birtokolják. A beszédhangok tartalmi, jelentésbeli értelmét, mondanivalóját nem ismerik. Azokra érvényes a nyelvészi megállapítás: „…a hang csak ott van, és a szó azt jelenti, amit.”
Semmilyen értelmező magyarázatuk sincs gyökszavaira, hangcsoportjaira, szócsalád vázhangjaira. Egyik nyelvnél ez, a másiknál az, harmadiknál amaz a fő jellemző, de a teljesség hiányzik. Többnyire más-más alaphangzókra, hangzástörvényekre épülő nyelvek.
Egyik utódnyelvben sem magyarázható az E, É hangok értelemhordozó szerepe, de a többié sem. A magyar nyelvben viszont e hangok ily szerepe alapvető nyelvi jellemző.
Az iskolákban a hivatásos akadémiai nyelvészet által tantervbe iktatott hivatalos grammatikát oktatják, amely tagadja a beszédhangok, gyökök értelemhordozó szerepét. A szavakat a latin-germán grammatika szerint elemzik.
Akinek az jobban illeszkedik a nézőpontjához, lelke rajta fogadja el.
De akkor nyugodjon bele, hogy a hivatalos, hivatásos akadémiai nyelvészet nyelvészi dogmái szerint a szavaink 95%-a idegen eredetű. Abba is, hogy a magyar nyelv egy jelentéktelen, társtalan, peremre szorult hordalékszavakkal feltöltött nyelv!
Szerintük.
Ám, a szóalkotó elemek – hangok, ősgyökök, gyökszavak, hangcsoportok, szó-hangvázak – mélyreható elemzése igazolja, hogy e nyelv pontos terv szerint épült, és Özönvíz előtti örökség.
Teremtettségünket az első ember sejtjeibe ültetett DNS csavaros létraszalag hitelesíti. E számítógépen leolvasható, utódokba örökíthető, hárommilliárd rejtjelű, minden idők legeslegjobb szoftvere, egyéni jellemzőink, adottságaink, sejttevékenységünk létvezérlője, sejtvédelmünk biztosítója, életünk minden mozzanatát megörökítő program, ütemterv, tartalmazza a nyelvszerkezeti vázat is.
A magyar szavak ősi eredete, szavainak színes mondandója, mély értelme kizárólag gyöknyelvészeti elemzés eszközeivel tárható fel. Ily gyökelemzés által mutatható ki: a gyökök, hangcsoportok, mint szóépítő nyelvelemek, külön-külön mit visznek be a szóba, hogyan épülnek fel a gyökalapú szóbokor rendszerek, és a hangváz alapú szócsaládok.
Ugyanis, minden szó azt a mondandót hordozza, amit a hangok és más szóalkotó elemek bevisznek, beilleszkedve, egy szóvá kovácsolódva, összesítik, s kivetítik a közlendőt.
———————————————————————————————————————————
A TEREMTÉS ŐSNYELVÉNEK egyenes ágon örököse, a MAGYAR nyelv a világ nyelvi titkainak MAGYARÁZÓ nyelve. A nyelvi titkok MAG-vát AGYAkba RÁZÓ nyelv!
———————————————————————————————————————————
A MAGYAR NYELV SZÓÉPÍTŐ, SZÓSZÜLŐ
A ma is élő ősnyelv, a teremtés nyelve, értelmes szószülő, szóképző nyelv, amely mintegy láncolatban mutatja az értelmi kapcsolatok zökkenőmentes folyamát, folyamatát, s alkalmas új szavak szülésére a végtelenig, amelyek, mint édestestvérek, hasonlítanak egymásra. A nyelv szóképzése elsősorban ösztöni, csak másodsorban tudati. Egyetlen szó sem alakult ki egyik napról a másikra. Egy pillanat alatt csak az ösztöni hangok, ősgyökök (id, hű, hő, jó, jé stb.) születhettek meg. Minden megnevezés egy arra a képre legjellemzőbb kifejező hangból indult. A kezdőhang, az ősgyök az első hatásra tört az ajkakra mintegy ösztönszerűen. Minden szóba belevitte az érzékszervekre ható első benyomást, a látvány, a jelenség összképi hatását, s majd a használat során a további jellemzők beleépültek a névbe bővítésként, de soha egy hang sem véletlenül került a szóba. Minél több névadó jellemző van, annál hosszabb idő alatt kapta meg végső alakját egy megnevezés. Az alap meghatározó. A szókezdő gyök legalapvetőbb jellemzőt örökítő. Ebből kiindulva, később felismert jellemzők, azokból eredő következmények hangok átszervezésével leírhatók.
A teremtés nyelve, az ősnyelv elŐRetervezett szerkezeti vázépítménye az ember ÖRökítő sejtjei DNS szalagjának számítógépes kódjába íratott teremtésileg, annak felépítménye onnan kitÖRölhetetlen. Az ÖRökítő sejt, egyebek mellett ŐRzi a nyelv rendjét is. A beszédkészség nem véletlenül, nem makogásból vakon fejlődött ki, hanem egyik legcsodálatosabb, legbonyolultabb isteni alapadomány. A szóépítés csak a nyelvszerkezeti váz alapján lehetséges. A gégefő, szájüreg, nyelv több célt betöltő teremtői mestermű. Szerepei: légzés, hangképzés, rágás, előemésztés, nyelés.
E fentihez hasonló tudatos szóalkotás a legapróbb értelemhordozó elemek szóba beépülésének okait, céljait, értelmét is pontosan, részletesen megmagyarázza. Ez csak a mai magyar nyelvre, az egyedüli élő nyelvre jellemző.
——————————————————————————————————————————
Az ŐSNYELV, a MAGYAR nyelv – egyik legbiztosabb igazolója a teremtés tényének. Sem a kifejlődéstan elméletet vallók, sem a hivatalos nyelvészet képviselői – bármily nagy harcot folytatnak a teremtés tényként elismerése ellen – nem tüntethetik el nyomtalanul az emberi örökítő sejtekbe táplált – DNS hárommilliárd kódjelű létvezérlő szoftverén levő, szóalkotásban végtelenre képes – nyelvszerkezeti vázat, amely minden újszülött ősi örökségeként a teremtés egyik fő bizonyítéka.
——————————————————————————————————————————
Az alábbiak a hivatásos nyelvészet szerint csupán merő véletlenek. Ámde ilyen véletlenek ezrével vannak jelen, ismétlődően a nyelvben. Viszont a tudományos matematika valószínűség számítása nem ismer 100%-os véletlen egyezést. Természetesen létezik, de az csak ezrelékekben mérhető. Az ősnyelvi szó önmagáról magyarázatot ad alkotó hangjaival. A Rubik-kockaszerű összeforgatás titkokat fed fel. E kockát csak magyar nyelvet beszélő ember fedezhette fel. A teremtés ősnyelvének minden szava – saját alkotó hangjaival – körülírja, megmagyarázza önmagát! Minden megnevezés a fő jellemzők tömörítése az adott szóban. Példák alább:
CSALÁN, CSIHÁNY – szép, CSIPkés, mélyzöld leveleivel odaCSALta a gyanútlan embert, s amikor megérintette, megCSÍPte. Ez volt az első hatás, és fő névadó. Mintha LÁNCSA, LÁNYCSA szúrás lenne. Ezt CSALÓdásként élte meg. A CSÍPés helyét NYALogatással, NYÁLACSkával próbálta enyhíteni. Azonban a LENYalás, NYALogatás, beNYÁLazás ellenére a CSÍPés nyomán sok vörös kiütés HÁNYta ki magát a bőrön. A nemtetszés indulatszava a pIHÁ. A növény fő névadói, a kezdők: CSAL, CSÍP. CSÍPés következménye: NYÁL, NYAL, LENYal, kiHÁNY. Társítás: CSAL-NYÁL, fordul: CSAL-LÁNY – CSALÁNY. Vagy CSÍP-HÁNY, CSIP-HÁNY, PIHÁ, kiesik a P hang – CSIHÁNY.
CSaLáN – LáNCSa hangváz: CS-L-N – L-N-CS, kezdők a CS és L.
CSaLáNY – NYáLaCS hangváz: CS-L-NY – NY-L-CS, kezdők a CS és NY.
CSALOGÁNY – a CSALogány, hangjával CSALogató kismadár. A lepeCSELő dALÁval csALOgat. Ez volt az első hatás. A gÁLÁns dALOló hangjával szóLOGat, csaLOGat, hív. Daloló hangjával ÁGÁl párjának, párzásra csalOGAtva őt. A CSALafinta csaLOGató, LOCSOGÓ hang a hím, a madárleGÉNY csalogatókÉNT (nt = ny) szánt kÉNYes, iGÉNYes LEGÉNYES GÁLÁNYOSan, szerelmesen udvarló, körülkerítő GÁNYOLÓS dALA a madárleÁNYnak. CsaloGÁNY, vaGÁNY, leGÉNY – minősítő. Emberi, hallás szempontból: FÜLEM MÜLE, azaz fülem melódiája zene füleimnek
CSaLoGáNY – LoCSoGóN hangváz: CS-L-G-NY – L-CS-G-N.
CSaLoGáNY – LeGéNYeS – NYűGöLőS hangváz: CS-L-G-NY – L-G-NY-S – NY-G-L-S
CSaLoGáNY – GáNYoLóS hangváz: CS-L-G-NY – G-NY-L-S.
CSaLoGáNY – GáLáNYoS hangváz: CS-L-G-NY – G-L-NY-S.
A kedves GÁNYOLÁS körülkerítés, ölelés. Nem GÚNYOLÓS, az már az ellenoldal.
SZEKÉR – kezdetben SZÉKszerű, négylábú, REKESZekre, RÉSZEKre osztott SZERKEzetre rakták a szállítani való SZEREKet elkülönítve, s azt egy vagy két ember rudakkal, karral felemelve vitte. A felkarolhatónál nagyobb tömeget előbb talán csúsztatták. De korán, kezdetben megalkották a KEREKet. KERÉKkel ellátott, SZEREKet szállító REKESZ SZERKE, a KEREKES, KEREKESZ REKESZ – SZEKER nevet kapta. Többes számban: SZEKEREK, egyben SZEKER, KEREK.
SZeKéR – SZeRKe – ReKeSZ – RéSZeK – SZeReK hangváz: SZ-K-R – SZ-R-K – R-K-SZ – R-SZ-K – SZ-R-K
SZŐLŐ – régebb: SZÖLLŐ (tájnyelveken ma is), SZÁLAi fölfelé SZÁLLÓk, akár a SZULÁK, PASZULY, FUSZULYka. A kalász SZÁLAk is. A SZUL, SZULY gyök, KÚSZÓ emelkedőt jelent. A SZŐLŐ, SZÖLLŐ is kúszó. A SZŐLŐ, SZÖLLŐ SZÁLAi megSZÜLIk a termést. Ez az első névadó. A SZŐLŐ, SZÖLLŐ neve átforgatva mutatja, hogy ŐSSZEL érik be, akkor LÖSZ SZŐLŐ, SZÖLLŐ. A SZŐLŐ, SZÖLLŐ gerezdjei az ágak, SZÁLAi közt találhatók meg. A SZŐLŐ, SZÖLLŐ levéből LÖSZ, LÖSZÖn a bor. Az ember e látható jellemzők, a műveleti folyamatok nyomán adott nevet a növénynek, gyümölcsnek.
SZőLő – SZöLLő – SZáLa – SZáLLó – SZüLi – LöSZ – őSSZeL hangváz: SZ-L – SZ-L – SZ-L – SZ-L – SZ-L – L-SZ – SZ-L
Gazdálkodási ágazat, gabona útját leíró szavai: éRLel, saRLó, taRLó, táRLó, őRLő, RL hangcsoportra épülve.
LAPÁT – szükség volt egy LAPos nyeles eszközre, amellyel ÁT rakható a homok, kavics és egyebek. Ez a fő névadó. LAP PÁToló PÓTló volt, amellyel a hiányos csomó, PÓTolható, TÁPolható. Az anyag könnyedén ÁT-LAP-ÁTolható, ÁT-LOPható vele másik csomóba. De PALlhATó, LAPogATható, TAPogatható a csomóba LAPátolt, átTÁPolt anyag. LAPÁT, ÉPÜLET, PALOTA aLAPOT, TALAPot, taLAPOT építők ALAPeszköze. A LAPÁToló, lapáTOLó tudja, hogy TOLni lehet vele.
A magyar nyelvi eredet bizonyítéka, hogy a szóalkotó hangokkal a LAPÁT jellemzőinek összessége körülírható.
LaPáT – LoP áT – TáPoL – áTLoP – PaLoTa hangváz: L-P-T – L-P-T – T-P-L – T-L-P – P-L-T
LaPáT – PóToL – éPüLeT – aLaPoT hangváz: L-P-T – P-T-L – P-L-T – L-P-T
CSOLNAK – az evezőlAPÁt vízben – ÁPÁban, EPÜben – mozog. Az evezőLAP-ÁT LAPját újra és újra ÁT-helyezzük, azzal lapáTOLva TOLjuk előre a CSOLNAKot. A LAPÁTok loCSOLNAK, panCSOLNAK, s úgy TOLják a CSOLNAKot.
CSoLNaK – loCSoLNaK hangváz: CS-L-N-K – l-CS-L-N-K
NADRÁG – Özönvíz utáni ruha. Kezdetben pocsékolásnak tűnt: NA, DRÁGa posztó, összevagdosnak. Ez volt a fő névadó. A NADRÁG kezdeti jellemzői: olyan lyukas, mint a NÁD, két ÁGa van, nem diDeReG benne. Nem RÁGja az ülepét az izzadság az állat hátán ülve, NADon jó. Bár DRÁGa, mivel szabni, varrni kell, de, ha AD RÁ, jó. Aztán összeállt a szó: NAD-ADRÁ-RÁG. Később a többi névadó jellemzők is hozzáadódtak. A NADRÁG – DRÁGÁN átforgatás mutatja: DRÁGÁN előállítható ruhadarab. Ha átfordítjuk teljesen 180 fokban: NADRÁG – GÁRDÁN, azt is elmondja, hogy feszesen áll a testen. Az ősnyelvi eredetű szavak egyik fő jellemzője: a szóban levő bármely mássalhangzó lehet kezdőhang a címszó többi jellemzőinek leírására képezhető szavakban.
NaDRáG – DRáGáN hangváz: N-D-R-G – D-R-G-N. Itt kezdőhang a címszó N hangja és a D.
NaDRáG – GáRDáN hangváz: N-D-R-G – G-R-D-N. Kezdőhang a G.
A GORDON szó KÖRüljárhatót, KÖRülölelőt jelentett az ősnyelven, K hangos változata: KORDON. A NADRÁG a lábakat, derekat GORDON fogja. NaDRáG – GoRDoN hangváz: N-D-R-G – G-R-D-N. Kezdőhang a G.
A jól illeszkedő, feszes NADRÁGot, vetkőzéskor nem RÚGNÁD le könnyen.
NaDRáG – RúGNáD hangváz: N-D-R-G – R-G-N-D. Kezdőhang az R.
Erdővidéken helyenként: NAGYRÁG. A székely lábaira feszülő harisnyában járt. Idegen volt neki a bő, lötyögő NADRÁG. A székely szerint: GÁRGYUN áll. Városról érkező uraságok „NAGYRÁGos embörök” voltak, gyerekkoromban hallottam egy véleményt, más vidékről való székelytől: Mien nagyrág, az oan nagyrág, alól bőebb, min föel?
A nyelv híven örökítette a NAGYRÁG alakot, mert átfordítva is értelmes szót alkot. Tehát kiállja a nyelvi próbát a név.
NaGYRáG – GáRGYuN hangváz: N-GY-R-G – G-R-GY-N
TÁBOR – T.B – B.T gyök: TáB – BoT, leverik az első BOTot, cölöpöt. Nagy teret BORÍT be. Özönvíz utáni romló állapotokban a BETÖRők BOTOR tettei miatt, védett TÁBORokat szerveztek. A TÁBORozás jelenségeinek megnevezései is ekkor alakultak ki a nyelv szószülő képessége nyomán azonos hangvázzal. A T.B – B.T gyök: TaB – BeT, otthonjelentést is hordoz: TABán, TÉBa (Théba), TIBód, BEThlen, BETfalva, BÉThel, BÁTa stb. A TÉBláboló BETeget otthon ápolják. A TÁBORban sok ember, sokféle egyéniség, történhetnek BOTOR dolgok, felBORÍThatják a rendet. Viselkedési rendszabály kell. MunkaTÁBORban ROBOTolnak. Nincs fölös kölönc, csak betyárBÚTOR. A hadi TÁBORba BÁTOR férfiak kellenek. TÁBORokban szoros BARÁTi kapcsolatot alakulnak ki. A kifejezés minden hangja, gyökszava magyar nyelven külön magyarázható, érthető. A Bibliában említett TÁBOR helység és hegy az akkor ott élő, teremtés ősnyelvét beszélő népek által nevezett helyek voltak. A fenti – TÁBORral kapcsolatos – kifejezések azonos hangvázai is igazolják a magyar nyelv képlékenységét, azonos hangvázzal kifejezhetőséget egy tárgykörön belül.
TáBoR – BoRíT – BoToR – BeTöR hangváz: T-B-R – B-R-T – B-T-R – B-T-R
TáBoR – RoBoT – BúToR – BaRáT – BáToR hangváz: T-B-R – R-B-T – B-T-R – B-R-T – B-T-R
CSIMPÁNZ – a név kialakulásra az első névadó hatás a CSÁMPÁZó, de mégis ügyes, CSINtalan, játékos kaPASZkodó, CSIMPASZkodó tulajdonságát figyelve, az IMPOnálóan CSIMPASZkodása volt. Majd később felismerve utÁNZÓ, ÖNZŐ természetét, került a névbe az NZ hangpáros, s így kialakult a végleges megnevezés: CSIMPÁNZ. Sok utódnyelvben hasonló a neve, de egyiken sem lehet teljes magyarázatot adni a szó kialakulására.
MALOM – Egyetlen nyelv sem tudja levezetni a névadás lépcsőit. Az M.L – L.M gyök – akár alvógyökként: ML – LM – minden változatát az értelmi határon belül. A magyar nyelvi öt hangos szóba viszont – MALOM – minden jellemzője bele van sűrítve. Az első MALOM készítője: Odateszem ELMÉM, hogy a gabonaszemeket MÁL-lasztó, szétbOMLAsztó, OMLAsztó szerkezetet készítsek. Ami MÁLLASZT, MÁL-LISZT, LOMmá tesz, OMLÓ LISZT–et készít. A MÁL-LISZTből zsEMLÉt sütnek. De finOM a frissen sült MELeg, OMLÓs MÁLé is. A MALOM az élELEM alapanyagát feldOLgozó, előÁLlító gépsor, ELMÉs talÁLMÁny, mivel a mALOM nagy hALOM gabonát képes MÁLLÓ lISZTté bOMLAsztani, MÁLlasztani, málLASZTom, MÁLliszteni, málLISZTem. A LISZt a kaLÁSZ magvaiból való. Az összhang tökéletes, ha SZÉL fújja, könnyedén SZÁLL. MaLoM – eLMéM hangváz: M-L-M – L-M-M
GÖRDÜL – RÖG, első hatás: mintha oda volna RÖGzülve, de RÚGva elmozdul, s GÖRdül. A GÖRdülő, göRDülő, görDÜLő RÖG elDÜLve GÖRgésnek, göRGésnek inDUL, a DÜLŐ RÖG, és GÖRögve, göRÖGve, DÖRgő, döRGő, düböRGő hangot GERjeszt, ha nagyméretű, akkor DÚL is. Labdaként RUGalmasan uGRik, pöRÖG fent a levegőben, s a játékosok uGORnak föl érte. A GÖRDÜL teljesen átfordítva: LÜDRÖG. Ide-oda GÖRDÜLŐ test: LŐDÖRÖG. GaRáDicson GöRDül le.
GöRDüL – LőDöRöG – DüLő RöG hangváz: G-R-D-L – L-D-R-G – D-L-R-G
GRÁDICS – A hivatásos nyelvészet a GRÁD szót szláv kölcsönszóként jegyzi. Ám ez is ősnyelvi eredetű. Ami magas, átuGRÁD, átuGRÁNDod, ebből latin GRANDis, az angol GRAND. Ami egy fokkal magasabb az egy uGRATó GRÁDiccsal feljebb van. Ennek régies változata: GARÁDICS, A GARÁDICS fordítva CSIDÁRAG. A lépcső egymáshoz RAGasztott fokokból áll. A CSIDA egyik jelentése ménló. A mén uGRATva hág, párosul. A garÁDICSon hágunk fölfelé. A lépcsőfokok hosszú sora uGRATó lépésekre kötelező járDA. A toronyépületekbe rengeteg GARÁDICS vezet, amelyet CSIGAvonalban építenek. Érdekesség: a nyelv követi, két összekapcsolható elem: GArádICS: CSI-GA. A szóban rejtve ott a CSIGAlépcső neve is, és ez nem véletlen. A GRÁD a régi magyar GARÁD hangzóvesztett alakja. GARÁDot is átuGRÁD. A magaslatra épített GARÁDos (Bel- Vise- Nóg-) GRÁD várakba GARÁDICS, GRÁDICS vezet. GARÁD, GRÁD építése DRÁGA, költséges. GaRáD – GRáD – DRáGa hangváz: G-R-D – G-R-D – D-R-G
GULYA – kezdetben GULA, majd lágy hangú változata: GULYA. Ez a LEGelő, leGELŐ látványból. A LEGelő, leGELő állat addig LEGel, ameddig eLEGet eszik, amíg megeLÉGeli, eléGELi, azaz jóllakik. Bővítve a gyököt: a leGELŐn gomOLYOG, GOLYOmog, Távolról gombOLYAG gomOLYOGó GOLYÓnak tűnő – GULYA. Nappali hőségben a körülöttük rajzó-dongó élősdi röpködő rovarok, LEGYek, böGÖLYÖk miatt LEGYElve, leGYELŐn mozgatják fülüket, farkukat. A GULYA képe nappal változó, szétterülő, táGULÓ, vagy szorosan, GOLYÓként gördülve gomOLYOG. Éjjelre egymáshoz bújnak, távolról gombOLYAG gomolynak tűnik a GULYA. E jellemzők alapján adattak a megnevezések.
MEZŐ – a MEZŐ szó, ZÖld MEZÉben pompázó tér látványa nyomán alakult ki. Felkínálás ősgyöke: ME, ami azt jelenti: tessék, vedd, tied. Mit, miből kínál fel? Zöldet: ME ZŐd! A térséget borító ZÖld MEZ növényzetének gyümölcseiből. ME, ZÖld, egyed! Ez egyik névadó. Az emberek rájöttek, hogy MEZŐt megmunkálni jövedelMEZŐ, mivel az élelMEZÉshez szükséges termények ZÖME MEZŐn terem meg. Látták, hogy a MEZŐ kikelettől tél beálltáig ZÖMÉben ZÖld növényeinek MEZÉbe öltÖZIk, s mivel rengeteg terménye van, így az ember legfontosabb élelMEZŐje. Látták, hogy a MEZŐ ZÖld növényMEZÉnek virágairól a méhek MÉZEt gyűjtenek.
Aztán Özönvíz után, a gyökeresen megváltozott éghajlati viszonyok közt észlelték, hogy ősszel a MEZŐ mintegy levetette addigi szép ZÖld színű MEZÉt, s ZUzMArás reggelekre ébredt. Ám a MEZŐ télen sem MEZtelen, MEZEtlen, mert fehér MEZbe, ZIMÁba öltÖZIk, hóMEZŐvé válik, jönnek a ZIMAnkós, azaz havas téli viharok.
MeZő – MeZe – ZöMe – MéZe – ZiMa hangváz: M-Z – M-Z – Z-M – M-Z – Z-M
KAMPA – a mező másik ősi neve. K.M – M.K gyök: KaM – MaK (k > g: mag), A KAM gyök takar, rejt jelentésű. A KAMpáról betakarít a KAMrába, zárt, takart helyre KAMolás. A PA, sík terület, PArlag, PÁzsit, PAmPA, a PEmetével (fűvel) tele, PArézható, legelhető hely – KAM-PA. KAMPÁn, mezőn, MAKvakat, MAGvakat termesztenek a MAGrárok, agrárok. A KAMpán legfontosabb eszköz a KAr, megtoldva egy KAróval, bottal, amelyet MAgad felé húzva mozgatsz. KAMPÁra többnyire hosszúKARú, nyelű KAMPÓs, KAJla szerszámokkal mennek: KAsza, régen KAJsza, KAPirgáló KAPa, KARmoló KARablya vagy GÖRbe GEReblye stb. Nagy munkáknál: KAszálás, aratás, közös KAMPAmunkát, KAMPÁnyt szerveztek, KALákában együtt. MEZŐt, KAMPÁt KAMó azaz, takaró terményt beKAMálták, KAMrába ZÖMÍtették, azaz: betaKArították. A KAM gyök, taKArást jelent a KAMpa, KAMra, KUMál, KAMéleon (kamulény), KAMion, KAMásli és más szavakban. A KAMpa MAKvait is KAMrába gyűjtik. A vékony Pillék tÖMEgével fedett MEzőt, PEMeteszerű fűPAMacsos, PÁzsitos rétet PAMPÁnak is nevezték. E névadó jellemzők nyomán alakult ki a KAMPA név.
CSONKA – az első CSONKítás állaton esett. Névadója a CSONT. Ez a fő névadó. A CSONKA maradvány CSÜNG. De ez is csak magyarul értelmezhető. A CSONKAság hiányállapot, nem teljes érték, fogyatékosság. Lehet mANKÓra van szüksége, rimÁNKOdik, bÁNKÓdik, sirÁNKOzik csONKAsága miatt. E jellemzőt leíró az NK hangcsoport. A magyar CSONKA, SONKA szavak az eredetet, a CSONt szó gyökét tartalmazzák. A CSONKA – KACSON gyökátforgatással mutatja, hogy a CSONKAság a KACSON, görbe, ívelt karon mutatkozik. Legtöbb esetben a CSÁNK, boka CSONKUl. A szem CSONKAsága, KANCSALság, régiesen KANCSI.
CSoNKa – CSáNK hangváz: CS-N-K – CS-N-K
CSoNKa – SoNKa hangváz: CS-N-K – S-N-K
CSoNKa – KaNCSaL – KaNCSi hangváz: CS-N-K – K-N-CS-L – K-N-CS
VÍZ – mindent VISZ. Amikor az ember vízbe nyúlt, első hatás: HIDeg volt, felÜDÍtően Hatott IDEgeire. Teremtéskor adatott beszédképessége folytán így szólt: – ID, ÜD! A folyót HIDdekel néven nevezte: HIDegel, azaz ÜDít, HŰsít. Levegő után legfontosabb életfeltételi elem a víz, földből tör föl. Első élmény: firis forrásvíz hideg, felüdítő volt. Az ivóvíz ID, UD (így, úgy), HID, HUD, jó. A forrás vize elFOLyik, mert a víz FOLyó, POLyó állapotú: IPOLY.
A folyó, fojó víz inni jó (lyó = jó), mivel hideg, fürödni, fürödni is jó, felüdít, firissít, frissít.
A víz MOS, tisztít, ezért aVATnak bele TAVába minden tisztátalant. Tisztaság MOSolyt fakasztó. A bibliai Mózes, MOSós, MOJsós MOSojos, MOSolyos, így kapta nevét. MOSóból, MOSósból, vízből vették ki, és MOSolygós kisfiú volt.
A víz, ID, ÜDE, folyó elem, a folyás folyamat, az IDŐ is folyamat, az ÜDE és ÜDŐ, IDŐ közös jellemzője, amit rögzít a nyelv, sőt a tÜDŐ nevében is megjelenik, mit ÜDE levegőt szolgáltató szerv. VÍZ, LEVEGŐ, IDŐ, IDEG kapcsolatai létezőek, valamely jellemzőjükben mindig „találkoznak” mindennapjainkban. Első három különböző jelenségei hatnak IDEgeinkre. Természetes kellemes folyamatban felÜDÍtőek, felHÜDÍtőek, máskor DÜHÍtőek, akit nyakon öntenek hideg vízzel, Á-t kiált, Ázik. Az L.V – V.L gyök: LeV – VeL E gyök két legfontosabb életelem kifejezője: a víz LEVe és a LEVegő. Csak e kettőVEL biztosított létünk. Ragszerepben is használt –VAL, –VEL gyök vízkapcsolatú. Utódnyelvek némelyikében VAL = hullám. Megfigyelhető a kapcsolatrendszer: a víz LEVe FOLik (v > f), FALú csak FORRás (l > r), vagy FOLó, folyó mellé épült. A FOLót FORRás táplálja. Az ember FALni csak FOLóvíz vagy FORRás mellé telepedett le.
A víz – idő kapcsolatot – mindkettő folyamat – a T.M – M.T gyökkel: TeM, TiM – MeT, MaT, is megjeleníti a nyelv. TEMp = idő, utódnyelvekben. METeo = időjárás, csapadék. TEMpó, üTEMes, megszakítatlan folyaMAT, TÖMörített időhatáron belül. A víz TÖMörülő képessége folyók neveiben: TEMze, TEMes, TÖMös stb. A víz TÁMad is, ellene TÁMaszt DAMot, gátat emelnek.
HOGYan kérdés vízkapcsolatú. GY = D + J együtthangzó. HOGY – HOD, a HOD – HID = víz. Létünk VÍZ FOLamat, víztől függő. HOGY? Felelet: így VAGY úgy. – id VAD ud, vízkapcsolat. A víz, HID összeköt, HÍD is, H-ágó az ID fölött.
VAD, VÁD = vízmeder. A VAGY – VAD kötőszó és feltételező szerepe is van. Mindannyi hordoz vízjelentést is, mert bennük a VÍZ neve van jelen. VÍZ = VID, vIDÁmító, ID, UD, JÓ, és jelen van életünkben, létünkben, csak úgy élhetünk, ha van VIDünk. Az adomány kedves, kEDŰs felÜDÍt, e szó is vízértelmű. Jelen van a BUDa névben, a VEDer, vEDEr, VEDel, vEDEl, VODa, vODA szavakban. Itt is van egy érdekes kapcsolat, a VEDER másik neve VIDÖR, és jelen van benne az IDŐ gondolata. Az egyszerű ember a kútnál a VIDÖRből ivott, VIDet, VEDELt egy RÖVIDet, röVIDet, rövIDEt, és ettől folyamatosan jókEDvű, jókEDŰs, MOSolygós VIDOR lett.
A VÍZzel kapcsolatosak átSZÖVik (vasz – szav) az élet minden területét. A térképre tekintve látható a VÍZ SZÖVevények hálózata. A VÍZ mindent VISZ, ami útjába kerül. SZAVainkat is átSZÖVi (szöv – vasz – visz – víz), felSZÍVódik, mindenütt (den – ned) jelen van, mert a VAN, a VASZ, a lét függ a VANtól, VASZtól, azaz a víztől.
Létigék: LENni, VAN, VASZ vízkapcsolatúak, a klasszikus LENni vagy (vad) nem LENni is víz (LÉNa). VANon, VASZon úsznak a VÁSZok, NÁVák, azaz hajók. A SZÍV folyadék víz értelmet is hordozó, folyadékot hordoz (hart), köröztet (cor, cuore): SZÍV – VISZ. A kör is víz értelmű (körforgás). A NEVetés, neVETés is, a NÉV szavak is VÍZ jelentésűek. A NEVetés felÜDÍt, a szép NÉV is felÜDÍtően hat. Amikor NEVet, neVET adnak, VATba, TAVba VETnek, mártnak. A hat is víz értelmű, a hét a tér, ahol elfolyik. A szép is víz értelmű (szép, szíp – pész, pis, Ipoly, po, pü), a szó, SZAVaink, mint folyamat: SZAV – VASZ (Száva) is: a szép SZAVak felÜDÍtőek.
A víz jelenléte bizalom (v > b) forrása. Élet csak a vizek mellett lehetséges. De áradáskor visszaél a bizalommal.
A források életfontosságúak. FANta: kút, forrás, a NAFta a NEDv. Víz a levegő után legFONtosabb létszükségleti elem. Nélküle nincs élet, lét. A lét, VAN, az élet víz, lé függvénye. A víz felÜDÍtő NEDű, MED, mederben fologat, folyik, folik, mint a FOLga, VOLga. A ZSINdelyen, ereszen ZSILizve (Zsíl) folyik, kúszik, és lecsöpög, leszöpög. A jikba, jukba, likba, lukba is befolik. A lyuk is vízvonatkozású. A fel, le igekötők is: le = víz, fel = pára. A víz lefetyelhető, lefetyelhető. A víz lötty, locsog, a csolnak úszik rajta. A víz csobog, szeretik benne a medve és bivaly bocsok, csobogtatnak benne
A folyóvíz viszi a hordalékot, főleg áradat esetén. A vízért eped a test, mivel felüdíti. Esőzés (baba: ecső) idején a csapadék, a víz csorog, csöpörög, szaporodik, locsog, minden benne tocsog, szárazság idején csak csordogál, csordogál (Jordán), elapad, a tikkadt föld elEPEd, víz hiányában megrEPEd. A kisbaba is EPEd a vízért, ezért kéri: PÜ-PÜ. De kéri úgy is: HU, HI, AD, DA, AKA, KE stb. Az EPEdarugó, epEDArugó nevébe is a kellemesen LENgő, ÜDÍtő érzést viszi be.
A víz VÁNdorol. E jellemző folyók neveiben: Száva, Néva, Dráva, Moldva, Boldva, Bodvaj, Morva, Prahova stb. A víz NŐiségi jellemző. Amint a nőiség szelleme kitölti az emberi lét világának összes réseit, úgy a vizet bőVEN ONTó (ONTárió, ont a rió) forrás kiönt, elönt, minden rést kitölt. Az igazi nő kedves, NEDves, NEVető, ÜDvöt hozó, minden jellemzőjét a víz neveivel lehet kifejezni. Folyammá dagadó, dagadó, életet továbbadó forrás. Jelen van a Duna, Szajna, Majna, Rajna, Pina és több más folyó neveiben. TISZa, MISSISSippi, MississIPPI neveiben: ISZ, IP, PI gyökök.
A PÜ ösztöni ősgyök, amelyet legtöbb kisbaba ismétel, jelen van a PO, PIavé, PAtak, IPOly, PIna, POtomac és más folyók neveiben. A víz hideg, az első folyónevek egyike az Édenben eredő HIDdekel folyó, ám ez egy mási jellemzőt is rejt: H.D – D.H gyök: HID – DÜH, gyors folyású, dühös. A vizet nevezték hidernek, hidernek is, mivel dermesztett is. A hider szóból hangugrással lett hidro. A székelyföldi FeketeID, valaha FeketeHID, ma FeketeÜGY. Az ügy folyamat, ez az elfolyó víznek is jellemzője, csak addig folyik, ameddig egy digben, gödörben, valahol összegyűl dögivel, és nagy körben dengert azaz tengert alkot. A víz, a denger, tenger, a tavak (tav – vat) felülete net (ned), azaz sima (med, ned), fényes, csillogó. A vízben, vízzel avatnak, beavatnak (vat), az özönével érkező víz zavart okoz (Zazar), áradatot, áradatot (ud, id), eláztat, minden nedves, úszik. Voltak néhányan, akik az Özönvizet is megúszták. A víz a tűz ellensége, folyamatát folyásával oltja, de a víz a SZOMjat is oltja, akár az OLT vize. A szom gyök fordítottja: mosz, ez is víz értelmű. MOSZes, Mózes neve vízjelentésű név, akár MOSon vidéke. A jéghideg víz marón ható, partot is mardos. Ilyen hideg volt a Maros vize az első kóstolásnál, és partot maró is. A mar – ram (m > n) ran is vízjelentésű: sűrűn, komoran hull az őszi eső, de így van rendjén.
Az: id, üd, fi, fo, fö, fü, jó, pi, po, pü ősgyökök, a DEN, NED, HÍD, HUD, HÜD, VÍZ, SZÍV, VAD, VÁD, VED, VID és más gyökszavak, a D, GY, N, P és más hangcsoportok a kifejezésekben. A víz ősnyelvi neveit: b, cs, d, f, gy, h, j, k, l, m, n, p, sz, t, v, z, zs hangokkal alkotott gyökök képezték. Az ősgyökök, gyökszavak: BO, CSO, CSÖP, ID, IDE, UD, ÜD, FO, HUD (GY), JÓ, AKA, LÉ, LOCS, MAD, MED, NAD, NED, EPI, PI, PO, PÜ, SZI, TA, VAD, VAN, VASZ, VAT, ZI, ZSIL, ZSIN stb.
Talán elég ennyi bizonyíték arra, hogy a VÍZnek – a teremtés legfontosabb alakító elemének – több mint tíz neve volt, százféle változattal az ősnyelven. Megnevezéseinek gyökszavai teljesen átszövik az ősnyelvet, a magyar nyelvet, beépülve szavaiba, és csak magyarul van magyarázat rá.
A fenti felsorolások teljesség igénye nélküliek, hiszen se vége, se hossza a nyelvi kapcsolatok sokaságának. E nyelvi jelenségeket egy nyelvész csak felelőtlensége teljes tudatában nevezheti véletlennek.
SZIKLA – az első emberrel Teremtője ismertetett némely teremtésben végbemenő folyamatot. A SZIKLA keletkezését is: magas hőfokon és hatalmas nagy nyomáson PRéselve, sűrítve, megROKKantva (rock) kialakuló PRéselt, TöRhetővé válik, miután tüze kiALSZIK, megSZILárdul, kőSZÁLlá LESZ, SZIKLA, amely csendben ALSZIK. Egy szép hegy, magas SZIKLAtömb, ősi KLASSZIKus szépségű darab. Ebből eredően az ember tisztelte a SZIKLA keménységét, magasságát, csendjét, és SZENT alkotásként kezelte. Tudta – a SZIKLA valaha forró olvadék volt, majd kihűlt, kialudt. Nevében van állapota: ALSZIK. Az ALszik szó a megALvadt állapotot rögzíti, de benne rejlik a felOLvasztás gondolata is. Azonos hangokból áll: alvad – olvad. Van olyan SZIKLA, amely APRÓra TÖRhető, TÖRPE lesz: TÖRPE – PETÖR. Innen a PÉTER név SZIKLA jelentése. A SZIKLA elFEKvő, FEKve, KÉFE, KÉFA, kemény tömeg. Jézus, PÉTER nevű tanítványának KÉFE, KÉFÁS neve is kőSZIKLÁt jelentett. Mivel a SZIKLA kiOLTOTT olvadék volt, némely magas SZIKLÁt OLTÁRként neveztek meg: GibrALTÁR, OLTÁRkő stb. Az ősiségben SZENT áldozat bemutatására való OLTÁR építésére használtak kőtömböket, elkövetett bűnök miatti isteni harag OLTÁsa végett. Evégből SZENT nevet is kapott a SZIKLA. A szóban levő IK ősgyök sejteti, hogy SZIK-SZAK, leSZAKadhat, KImozdulhat, IKLAtásba kezdhet, gördülhet. Ha gördül, ami útjába kerül, azzal nem ALKUSZIK, menthetetlenül eltapossa, szétnyomja.
SZiKLa – aLSZiK – KőSZáL – iKLaT hangváz: SZ-K-L – L-SZ-K – K-SZ-L – K-L-T
SZiKLa – KiaLSZiK – KLaSSZIK – aLKuSZiK hangváz: SZ-K-L – K-L-SZ-K – K-L-SZ-K – L-K-SZ-K
SZTIKLA – az ősmesék üveghegye Özönvíz előtti valóság. A mesék nem hazudnak, az egyszerű ember a valóságból merített, majd némileg színezte. Hazudni a történetírók, krónikások, történészek szoktak érdekből, uraik, fajtáik mocskos tetteit takargatva. A SZIKLAszerű kemény, de áttetsző hegy másik neve SZTIKLA volt. A SZTRIKA szó is akkor alakult ki: SZéTTöRIK. A TR páros mutatja az üveg TöRhetőségét, az SZT páros a TöRés utáni SZéToSZTódását, e jelentés benne a SZTikla szóban is. A sztiKLA, SZTikla (üveg) átteTSZő tiSZTasága benne a szóban, tiSZTa – sztiKLA – KLÁR szavak azonos jelentésűek. A T.K – K.T gyök: TiK – KaT, az üveg, koppantásra kemény KATtanó hangja. Az IKLA hangcsoport a szIKLA keménysége, a rEKLÁm csillogása, a cIKLÁmen szépsége, a GLEccser (k > g) fénye.
SZTiKLa – SZiKLa hangváz: SZ-T-K-L – SZ-K-L
VERÉB – másik ősi neve: SZAPORA, SZAPORÁK. Némely északi nyelven: SPORK, SPÖRK, kiejtve: szpork, szpörk, bár jelentését nem ismerik. A hangvázba illesztett alvógyököt felélesztő magánhangzóval mutatja önmagát: SZaPORáK.
SZaPoRáK – SZPöRK – SZPoRK hangváz: SZ-P-R-K – SZ-P-R-K – SZ-P-R-K
REGGELI, EBÉD, VACSORA – Az alábbi mondatokban láthatók, ahogyan a napszakok megnevezéseiben egymást követik az értelemkifejtő folyamatos kapcsolódások, amelyek névadókká váltak.
REGGELtől ESTig. REGvel indul, s eREGEL az ÉGbolton egyre inkább hévvel ÉGve a nap DÉLig, a DELI magas ÉGi csúcsig. A nap másik vÉGE, amikor a nap már megelÉGElve az ÉGEn erEGElést, a táj ÉGEtését, az eREGelÉST, elESVE, ESTvel fejeződik be, a nap elESTE, lenyugVÁSA (lenyugvása: elvása, eltűne) után.
REGGEL a mezőre eREGELés előtt a sietős REGgeli lEGElés, a gyorsan, FRISSen elköltött éTEK, azaz FRISS ÉTEK járja.
Az EBÉD DÉBE (délbe) bőséges, így jó ízűen EVÉD. Majd délután az osonón sietős OZSONNYA, mivel még munka van. Szürkület előtt megelEGELik a REGGELtől estvÉLIG tartó állandó eREGELést. Mindenki beérkezik a kunyhó konyhájába estebédre, aminek neve: VACSORA.
A VACSORA, VECSERE, a nap végén, a kötetlenül elEREdő FECSegő CSEVERE ideje. ESTE jön el a míVES munkától megnyuguVÁS SORA, elVÁSott a nap. Ekkor van a VACSORA sora. A VACSora, CSEVerésző FECSegő ráérős, RACSOVÁzó, tRACCSoló étkezés. Ez a napi, REGtől ESTvélig, estVÉLig ESEtt ESEmények VÉLelmezÉSÉnek, vélELMEzésének, megbESZÉLésÉNEK és az ÉNEKlésnek, a REGének, regÉNEK ideje. Utána jön a puha LOM, pihés ALOM, édes ÁLOM ideje. Ezzel vÉGE a napi eREGelésnek, erEGElésnek, s az élet egy napra ESŐ REGéjének, amely az életre GERjedéssel induló, eREGelő REGtől a nap elESTÉig, vESZTÉig, ESTÉig tartott.
ReGGeL – eReGeL hangváz: R-G-L – R-G-L
FRiSS éTeK – FRiSSTeK – FRüSSTöK hangváz: F-R-S-T-K – F-R-S-T-K – F-R-S-T-K
eBéD – DéBe hangváz: B-D – D-B
VaCSoRa – CSeVeRe – RaCSoVa hangváz: V-CS-R – CS-V-R – R-CS-V
MADÁR – A madár szó eredetét összetevőiben kell keresni. A MAD, táMAD, feltáMAD. FeltáMAD a szél, poraiból a főnixMADár, feltáMAD a halott. A MEDve két lábra emelkedik (mellét mutatja), mikor táMADni akar, „székely táMADt, székely bánja” – mondta János Zsigmond a székelyeknek. Mindegyik felemelkedésről szól. MADrid nevében is emelt térség, MADeira – vízből kiemelkedő, MADrigál – emelkedett érzelmek regélő dala. DAM, emelt gát, DÁMszarvas emelt fővel jár. ÁDÁM és DÁMája, Éva, egyenesen emelt fővel jártak. Nem négykézláb, csimbókos szőrösen, az csak a kifejlődés hazug meséje szerinti. A MADám, maDÁM emelt rangú hölgy.
MADár, madÁR is felemelkedik a légbe, ÁERbe légÁRba. Az –ÁR jelentése: levegő, ÁER. Ez sem görög, csak ott ragadt meg, magyar nyelvben fordított alakjára – re – épült a repül és a hozzá kötődő kifejezések, ezen kívül a ledér utal rá, de a RÁ, REÁ igekötőként is, és a –ra, –re, ragszerepű gyökök szintén az áer, re gyökhöz kötődők, értelmükben a légből érkezés, valamire ráhelyezkedés jelensége rejlik. A szóösszetételek előtti légre utaló – aero- kifejezés joggal mondható ősnyelvi, s így magyar gyöknek. Ezt a fordítás is igazolja: ÁER – REÁ.
A szárnyasok megragadták a földhöz kötött ember fantáziáját. A levegőben könnyedén libegő, szálló, repkedő, repeső, bolyongó, burungozó, kerengő, térengő, lengő, sivalkodó MADÁR szórakoztatta. A felsorolt jelzők, jellemzők megnevezések is voltak egyben. Az ősnyelven a Föld különböző pontjain így is nevezték a repülő állatokat, s az átfordított, összeforgatott nevekből később kialakultak az utódnyelvi nevek.
EGÉR – Az egér fő jellemzői: fürge, motoszkáló, surranó, rágcsáló, rotoló. Az ősnyelv – mint a csalán, káposzta esetében – mindannyit használta. A mai magyar nyelvben fürge, rágó jellemzője okán: egér és féreg. A többi: surranó, motosz, rágó, rotoló neveket az utódnyelvek használják, sajátos hangzástörvényeik szerinti alakban.
FiReG – FoRoG – FéReG – FüRGe hangváz: F-R-G – F-R-G – F-R-G – F-R-G
eGéR – RáGó hangváz: G-R – R-G
BŐR – az ősiségben több neve volt jellemzői alapján: BŐR, DERMA, DERME, HÜD, HIDE, PEL, IRHA s mások. A REBeka, ReBEKa név egyik névadója: szép bőrű, keblű lány (reb – ber – bőr, bek – keb). A BŐR BORítja, beLEPi a testet, akár egy LEPel, lePEL, LEPedő, PELenka. HIDEgben DERMEd, gémBERedik, szőre BORzolódik, de azért kiBÍRja bár a nagy HIDEgben néha remeg, REBeg. Az emBER, némBER BŐRe teljesen más, mint az állatoké. Az arcBŐR mutatja ha felBORult a belső béke, felBORzolt idegek miatt elBORul az arcBŐR. A BŐR és szŐRe, ŐRe a testnek. AsszonyBŐR BÁRsonyos, BÁRszonyos. A szép nőre mondják: jó BŐR. Az ilyen szép nőt sokan udvarolják, ám vigyáznia kell, mert ezek a férfiak csak BIRtokolni akarják finom BŐRű testét, BŐRe alá, BURkába akarnak bújni, s így könnyen RIBanccá válhat. A tiszta, gondozott, ápolt BŐR kedvelt, simogatásra ösztönző, mintegy BŐRSZOMJ, BŐRSZONNY keltő. A nem gondozott, tisztán nem tartott, nem ápolt test BŐRe visszataszító, elriasztó hatású, BŐRISZONYt idéz elő.
BáRSZoNY – aSSZoNYBőR – BőRSZoNNY – BőRiSZoNY hangváz: B-R-SZ-NY – SZ-NY-B-R – B-R-SZ-NY – B-R-SZ-NY
DERME – színe igazolja a BŐRszín szerinti száRMazást. Az ellenálló DE gyökkel indul: DE-RME. Tűrő képes, így ellenáll: hiDEgnek, MElegnek. Nagy HIDEgben DERMEd, diDEReg, REMeg, MERED, gémBERedik (bőr), gÉMbeREDik. DURMOló álmában a DERME kisimul. Hirtelen ébredéskor, EMREDéskor kissé megREMeg. A DERME nem szereti, ha cIRMOlják, kARMOlják. Az arcDERME külsőleg kifejező, mutatja a jó nevelést, jó MODORt. Az arc DERMÁja, rosszkedv esetén MORD képű. Mutatja, ha jó MEDERben mennek a dolgai, ha jól DURMOlt az éjjel, vagy DURMOnyás.
DeRMe – MeDeR – DuRMo – MoRD hangváz: D-R-M – M-D-R – D-R-M – M-R-D
DeRMe – MoDoR – eMReD – MeReD hangváz: D-R-M – M-D-R – M-R-D – M-R-D
Nagy hőben, melegben a DERME szereti a hűs PERMEtet. A finom SZŐRME simogatja a DERMÉt. Az egészséges DERME jó MEDERben tartja a testet. A DERME tERMÉszetes ŐRe a testnek. Érdekes társítás: aki alszik – DURMOL, más szóval: húzza a lóBŐRt, azaz a lóDERMÉt. Ez sem véletlen. Betegség, láz esetén a testet a DERME felületén át tORMÁval beDÖRzsölve kezelik.
Régen az út másik neve DÖRÖM, DRÖM, DROM, amelyen végigDÖRÖMböltek a szekerek, lovasok, de a DROMedárok is. A jó, sima útra mondták: olyan, mint a bőr, azaz DERMA.
DeRMa – DRoM hangváz: D-R-M – D-R-M.
HIDE, HÜD – a HÜD nagy melegben izzadással H–ÜDít. A HIDE sűrűn ellátott érzőIDEgekkel, amelyeket ingerli a HIDEg. Nagy HIDEgben ellenáll: DE (csak azért is), s vÉDI a testet. Minden bántó hatás BORzolja a BŐR, HIDE, HÜD SZŐRét, IDEgesíti. Szép HIDE nagyon ÉDI, szereti, ha vÉDIk. Az arcHÜD érzelmet mutat: ha jó keDÜH vagy DÜH uralja.
HiDe – HüD – DüH – HiDeg hangváz: H-D – H-D – D-H – H-D-g
IRHA – az arc IRHÁján meglátszik a HARag. Az IRHÁból nő ki a HAIR, szőr, HAJ, de az IRHÁt támadja a RÜH is. Az IRHA HÁRÍtja a külső behatásokat
iRHa – HaRag – HaiR – RüH – HáRít hangváz: R-H – H-R-g – H-R – R-H – H-R-t
PEL – a BŐR beLEPi a testet, akár egy LEPel, lePEL, LEPedő, PELenka. A PEL képes LEPlezni takarni az indulatokat. A PELt áPOLni kell. PeL – LePeL hangváz: P-L – L-P-L
TEKSZTIL – hasonlóan alakult ki a folyamatok nyomán a TEKSZTIL kifejezés. Fonalak TESZ-VESZ TÉKoló SZÖTTese. Az ősiségben élt egy szó TÁKÁSZ. Lehetett TÉKÁSZ változata is, és ma már kevésbé használt TAKÁCS is. Ez mindenféle alkotó munkát felölelt. A lábbelit készítőt még gyerekkoromban is TÁKÁSZnak nevezték. A SZÖVéshez, SZÖTTeshez TILolt SZÁLak kellenek. A szövő takács, TÉKÁSZ TILolt fonalakból dolgozott. TÉKÁSZ TIL-olt, hangzó kieséssel TÉKSZ-TIL. Így alakult ki a TEKSZTIL szó, amelyet az ógörög nyelv megőrzött, a magyar nyelvből kimaradt. Helyette: szövet, szőttes, vászon, posztó, kelme, tafota, gyolcs szavakkal különböztetik meg a szövedékeket. Ma X-el írják a KSZ hangkapcsolatot, annak ellenére, hogy gyökhatáron áll a K-SZ. Ez alapon a tyúkszar is írható X-el: tyúxar.
PARÁZS – emésztő tűz, forróság. Az első PARÁZS nem anyagot elemésztő tűz volt, hanem a szerelem tüze, a PÁRZÁS vérforraló, egész testet tűzbe hozó eseménysorozata. A PARÁZS szó a nemiségben, PÁRZÁS tárgykörében is meghatározó kifejező. A szerelem, érzelmi-érzéki testiség PÖRZSÉn PERZSElő hatóerejű összessége. Ezt már az első emberpár érezte és megnevezte. Utódaik is átélték személyenként mind a mai napig. Ezért lett az összeadás, szorzás jele a nemek – férfi-nő – útjainak kereszteződését is jelző + és x. Ha sok a + (még-még) akkor van x-zati növekedés. Az emberi történelem kezdetekor nem létezett fontosabb cél, mint a SZORzati SZAPORodás, amely PARÁZSló PÁRZÁSsal érhető el. E PARÁZS tüze nyomán telt be a Föld emberrel. A tüzet, Teremtő Ura ellen lázadó Pürimádó (Prométeusz) hozta a Földre évszázadokkal az ember teremtése után, még az Özönvíz előtt. PARIZS, PÁRIZS, az örökösen PARÁZSló érzékiségű, éjjel nappal csőre töltött, PÁRZÓ királyfi is e jellemzője miatt kapta nevét. Heléna szerelme VARIZSolta izzását. Trójai leírások szerint az ostrom szüneteiben is Heléna ágyában sürgött-forgott. E szenvedélye végett pusztult el Trója. A PARÁZS – ZSARÁP (p > t), ZSARÁT. A PARÁZS – ZSARÁT párosnál mindkettő ugyanazt jelenti ám a ZSARÁT inkább a kihunyás felé tartó folyamat. A ZSARÁT RŐZSÉT kér a tűz újjáélesztéséhez.
PaRáZS – ZSaRáT – RőZSéT hangváz: P-R-ZS – ZS-R-T – R-ZS-T
PaRáZS – PáRZáS – PöRZSe hangváz: P-R-ZS – P-R-Z-S – P-R-ZS
POROZSNOK – csali tojás is PÁRZÁS, PÁROS, PÁRZÓ gomolyodás terméke, s arra ösztönzi a tojót, hogy mÉG-mÉG. A POROZSNOK jó SZAPORítást ösztönző PARÁZSNAK. A POROZSNOK – KONZSOROP fordítás mintegy ösztönző szóként: KONCSORODj ide tojni. A rokonhangváltások érthetőek.
PaRáZSNaK – PoRoZSNoK – PáRZáSNaK hangváz: P-R-ZS-N-K– P-R-ZS-N-K – P-R-Z-S-N-K
LOPTA = harc. Hogyan alakult ki a szó? Az egynyelvűség idején, egyes henyélő, dologtalan, semmittevő törzsek, lusta, dög férfi emberei csoportos támadást indítottak a békésen dolgozó, szorgalmas, termesztő, termelő néptörzsek ellen. Irigyelték a munkával megtermelt javaikat. Rájuk támadtak, s a támadó banda elPALTA őket botokkal, hogy elvegyék megszerzett javaikat. A beszélt nyelv minden eseménynél jelen volt, megnevezéseiben rögzítette az okot, módot. LOPTAk, mert nem kellett megdolgozni érte. A LOPOTT holmival TÁPOLták a saját törzsük népét. A becstelen törzsek így teremtettek anyagi ALAPOT maguknak a LOPOTT holmiból. Ez okon mondhatták egymás közt: Megyünk LOPTÁba. Ebbe beleérthető volt a LOPás, rablás, BOTokkal verekedés is. Ilyen eseteknél zajtalanul LÉPTEK, lassan, LOPakodva mentek. Általában nem NAPPAL, hanem LAPPANgva éjjel. Lehetőleg álmában LEPTÉK meg, az éjszaka LEPle alatt a gyanútlan, békés népet. A javak becstelen megszerzéséért indított támadás, harc neve így lett LOPTA. E szót az utódnyelvek őrizték meg: harc = lotta, lupta, loita, lota … Kitől LOPTAK? ATTÓL, akinek volt, mert szorgalmasan megdolgozott érte. A LOTTA szó teljes megfordítása mutatja: ATTÓL.
A beszélt nyelv ott volt az eseménynél, és rögzítette a kimondott szavakat. Kezdetben a BOT munkaeszköz volt, azzal BOTOLtak a földeken. A támadók is BOTotkal támadtak, BOTOLtak, ellenük is BOTtal védekeztek. Ez az Özönvíz előtti, kezdeti, még fémek nélküli kor, tehát a lopás, rablás már akkor elkezdődött.
A BOT szóból induló háborúskodáshoz kötődő szavakat is az utódnyelvek őrzik BATallion, comBAT, BATtle, BATaie, BATere stb. P és B rokonhang, így a LOPTA és BOTOL szavakat is a harc, rablás tárgykörében.
Énók írta le, hogy a földre szállt égiek később megtanították az embereket, hogyan kell fémfegyvert készíteni. A fémfegyverek használata után a harc neve a csattanó, csattogó fémfegyverek hangja nyomán lett CSATA, majd a CS.T – T.CS gyökből: CSaT – TaCS, kialakultak a szóbokornak a tárgykörhöz tartozó többi szavai.
A kezdeti sikerek lendületet adtak a LOPTÁval gyarapodó törzseknek. Később, az Özönvíz után kialakuló királyságok, államok, saját törvényi rangra emelték a LOPTÁba járást, a rablást, akár emberölés útján.
E becstelen LOPTÁKkal kezdődtek az erőszakos népek birodalomépítései Özönvíz után, rablással, emberöléssel. Ezért kényszerültek védekezni a békés törzsek. Ezért tömörültek FALkába, erős FALakkal védett FALukba, FALvakba, majd még erősebb FALAS, VÁRas POLUSokba zsúfolódni, népet szipolyozó POLISZokba, az addig egymástól távoli tanyalakók a védettség végett. Ezt a történelem fejlődésként értékeli, holott ez volt a feneketlen nyomor kezdete.
A LOPTA és BOT szavak háborús, harci állapothoz kötődését többnyire azok a nyelvek őrizték meg, amely népek fő jellemzője volt a LOPás, BOTokkal, fegyverekkel rablás. Ilyen a római latin hatalom és utódnépei. Az ehhez kötődő szavakat is főként a latin-utód nyelvek őrzik: LOTTA, LUPTA, BATallion, comBAT, BATtle, BATaie, BATere stb.
LoPTa – TáPoL – LoPoTT – aLaPoT – BoToL hangváz: L-P-T – T-P-L – L-P-T – L-P-T – B-T-L
LoPTáK – LoPTaK – LéPTeK – LePTéK hangváz: L-P-T-K – L-P-T-K – L-P-T-K – L-P-T-K
LoTTa – aTTóL hangváz: L-T-T – T-T-L
Az ősnyelvet őrző székelyek nyelvében nincs jelen e szavak egyike sem ily vonatkozásban, ők nem hódítottak, nem raboltak ki más népeket. A csürhében lopás, rablás, a gyilkos, rabló hadjáratok, békés emberek álmukban lerohanása nem volt jellemző székely nemzeti szokás! Csak Árpádék ideérkezése után indult rabló hadjárat a határon túlra.
KIRÁLY – e szót német > szláv közvetítésűként jegyzik. Az ősiségben KERÁL. Fordítsuk: KERÁL – RÁLKE. Bővítsük: uRÁLKEdó, uRALKOdó. Mond ez valamit német vagy szláv nyelveken vagy csak magyarul? KIRályt a RIKek, gazdagok közül választottak, és RIKítóan szép ruhákban járt. A KERÁL felKAROLta népe ügyét, LERAKta az állam alapjait, s KÚRÁLta az előálló bajokat. A KIRÁLY az URALKOdói REndeLKEzéseit ÍRÁLYban, azaz ÍRÁsban RÓJa ki, amelyeket a tRÓn erejével, tekintélyével érvényesít. A KIRÁLY IRÁnyító, KIÁLL a nép elé. Ha a hadi helyzet válságos volt, a harctéren parancsait RIKoltva adta ki. A kapcsolatos cselekményekben jelen van a Kemény K és az eRő R hangja.
KeRáL – uRaLKodó hangváz: K-R-L – R-L-K-d
KeRáL – KaRoL – LeRaK – KúRáL hangváz: K-R-L – K-R-L – L-R-K – K-R-L
OSZTOVÁTA – Özönvíz előtt 1656 év telt el, mint Róma bukásától napjainkig. Ekkor már fontak, szőttek. Fonásra len, kender rostok voltak kéznél. Teremtői útmutató ötletadók: pók, szövőmadár stb. A hivatásos bérnyelvészet csípőből vágja rá az OSZTOVÁTA szóra szláv eredetet. Szerintük a SZŐTTES, SZÖVET, SZŐ, ÖV, OSZT finnugor, a TAFOTA (selyem) perzsa, a POSZTÓ szláv. Az OSZTOVÁTA ősnyelvi szó. Az Özönvíz után rideg éghajlatviszonyok miatt kényszerhelyzet állt elő. Vastag öltözetre volt szükség. Az egynyelvűség idején családonként készült egyszerű szálVÁLASZTÓ, OSZTÓVETŐ szövőszék. Ha fordítjuk: OSZTOVÁTA – ATÁVOTSZO. Tagolva, hangzóváltással: A TÁVOT SZŐ. A szálak hosszában ÁTSZŐ TÁVOT, amelyet beOSZT minták szerint. Az OSZTOVÁTA SZÖVEDÉK féléket, SZÖVETET sző. Vázhangokkal leírja a folyamatot: SZÖVÉS, SZ-ÖVÉS a felvetett SZálak közt, kereSZTező SZálak jÖVÉS-menése. Fonalak közti sűrű, TÖMött, töMÖTT ÖVEzés, mintegy SZÖVETkezve, hogy létrejöjjön a SZÖVÖTT ÖSZVESség, SZÖVEDék.
oSZToVáTa – TáVoT SZő – TáVoSZTó – SZöVeTeT
hangváz: SZ-T-V-T – T-V-T-SZ – T-V-SZ-T – SZ-V-T-T
OSZTOVÁTA vagy SZÖVŐSZÉK teljesen a számok, OSZTás és SZOrzás MATeMATikája MATató beállítása alapján működő, OSZT – SZŐT – TESZ – VETŐ SZÉK. Az OSZTOVÁTA, FAanyaga végett OSZTOFÁTA is. Az oszTOVÁTA, oszTOFÁTA szülőanyja a TAVOTA, TAFOTA finom selymes szövevénynek. Anya utódot VETŐ, ősi FET (fiú), FÁTA (lány).
OSZTOVÁTÁn szövik az ASZTAl – EVŐT OSZTÓ, kOSZTVETŐ hely – terítőjét, amit ASZTAlra VETnek étek alá.
oSZToVáTa – eVőT oSZTó – koSZTVeTő hangváz: SZ-T-V-T – V-T-SZ-T – k-SZ-T-V-T
Az OSZTOVÁTA szó magyar eredetű, vázhangjaiból megalkothatók a rajta készült termékek nevei is! Nézzük:
OSZTOVátán szövik a POSZTÓt (v > p),
oSZToVáta – PoSZTó hangváz: SZ-T-V-t– P-SZ-T
oszTOVÁTÁn szövik a TAVOTÁt, TAFOTÁt (v > f),
oszToVáTa – TaVoTa – sz-T-V-T – T-V-T
OSZtoVátáN készül a VÁSZON,
oSZtoVátáN – VáSZoN hangváz: SZ-t-V-t-N – V-SZ-N
oSZTOváTán szövik a SZŐTTest,
oSZTováTa – SZőTTes hangváz: SZ-T-v-T – SZ-T-T-s
oSZToVáTán szövik a SZöVeTet,
oSZToVáTa – SZöVeT hangváz: SZ-T-V-T – SZ-V-T
oSZTOFÁtán szövik a SZTÓFÁt (v > f),
oSZToFáta – SZTóFa hangváz: SZ-T-F-t – SZ-T-F
SZÖVÉShez kapcsolódó munkálatok:
KENDER, LEN – tövestől nyövés, áztatás, szárítás, tilolás, gerebenezés, fésülés, fonás, csőrlés…
GYAPJÚ – nyírás, mosás, fésülés, fonás, csőrlés…
SZÖVÉS – előkészület: osztó, vetőlős felvetés, minták matató, számítgató, matematikai beállítása, utána szövés
GYÖMBÉR – a hivatalos nyelvészet a magyar szavak idegen eredetének keresésében rendkívül szorgalmas. A GYÖMBÉR neve óindiai eredetű a nyelvészet szerint. Persze, hogy szerintük nem magyar! A GYÖMBér gyökerek GÖMBölyűek, GYÖMBölyűek. Ez volt az egyik fő névadó jellemzője. A GYÖMBÉR neve a benne rejlő, belé GYÖMöszölt gyógy- és tápérték. A Liptó megyei GYÖMBÉR hegy? Ez is óindiai? Vagy tán a még az egynyelvűség idején nevet kapott gyömbér növény gyökere és a liptói Gyömbér hegy valamely alaki hasonlósága ihlette az azonos megnevezést? Az ősnyelven a hegynek GYÖLV neve is volt. Nézzék meg képeken a Gyömbér hegyet több oldalról. A GYÖMB – DOMB hasonlóság, a nagy hegytÖMB, GYÖMöszölt BÉRcek, amelyekről messzire BáMulható a vidék, akár a ház áMBitusáról a táj. A hegyek GÖMBölyűek, GYÖMBölyűek, mint a COMBok, mint a GYÖMBér gyökerek.
POLITIKA – az első pusztai hódító államokat rablással ALAPÍTOTTÁK meg. LOPÓ TÉK azaz lopó tettek, gyilkos rablások sorozata, volt az első, PALOTÁKat építő, központosított rabló államokat ALAPÍTÓK POLITIKÁja. Az alapító szemlélete szerint: AKIT Ő LOP meg, annak javaiból tartja fenn államát. Ez mindent elmond róluk és POLITIKÁjuk jelleméről. A támadók, LOPTÁnak, LOPTÁKnak nevezett rablóháborúk, gyilkosságok révén szerzett zsákmányból éltek.
A szó vázhangjaival körülírhatók a POLITIKA fő jellemzői. Ma teljesen a PALOTÁK ellenőrzése alatt áll a világ minden POLITIKAi irányzata. Ahogy az öreg székely mondta: A pólitika úri huncuccság.
PoLiTiKa – aLaPíTóK – LoPó TéK – LoPTáK – PaLoTáK
hangváz: P-L-T-K – L-P-T-K – L-P-T-K – L-P-T-K – P-L-T-K
A rablások megállítása végett is ALAPÍTOTTAK államot. Épültek várak, úgynevezett: FALASOK, PÓLUSOK, POLISZOK, s kialakultak az első védekező városállamok kiskirályságai. A rabló állam által törvényesített rablóháború, hadviselés, emberölés már nem volt szégyellnivaló, sőt birodalomalapító dicső harcnak számított. Mai utódok is dicső hősöknek tartják rablógyilkos őseiket. A babiloni-asszír pusztai rablóállamok erkölcsisége megengedte, elPALLTÁK, megölték azt, AKITŐL LOPtak. AKIT Ő LOP meg, annak élete sem számít. Csak sajátjaik közt volt büntetendő. A védekező fél viszont azt verte, ölte, AKI TŐLE LOPott. Ebből alakult ki az ősiségben a hadi POLITIKA fogalom. A támadók igyekeztek szétverni az őrséget a KAPUTÓL. Ez a támadó hadiPOLITIKA része volt.
PoLiTiKa – aKiT LoP – aKiTőL LoP – aKiTőLe LoP
hangváz: P-L-T-K – K-T-L-P – K-T-L-L-P – K-T-L-L-P
PoLiTiKa – PaLLTáK – KaPuTóL – KáPTóL
hangváz: P-L-T-K – P-L-T-K – K-P-T-L – K-P-T-L
A rablóPOLITIKAi belső egyetértés megromlott a LOPTÁKban LOPOTTAK, rabolt javak elosztásakor. Ki kellett dolgozni a LOPTÁKban, LUPTÁKban szerzett zsákmány elosztási POLITIKÁját, kit mennyi illet meg?
PoLiTiKa – LoPTáK – LuPTáK – LoPTaK hangváz: P-L-T-K – L-P-T-K – L-P-T-K – L-P-T-K
A védekezők saját nemes hadiPOLITIKA szerint segítették, TÁP OLTÁK a LOPTÁKban közülük megLOPOTTAKat.
PoLiTiKa – LoPTáK – TáPoLTáK – LoPoTTaK hangváz: P-L-T-K – L-P-T-K – T-P-L-T-K – L-P-T-K
Ha a támadó túlerőben volt a védők inkább tárgyaltak, LEPAKTÁLtak, a KAPUTÓL ELÁLLtak, azaz KAPITULÁLtak.
PoLiTiKa – LePaKTáL – KaPiTuLáL – KaPuTóL eLáLL
hangváz: P-L-T-K – L-P-K-T-L – K-P-T-L-L – K-P-T-L-L-L
Idővel a rablók kiművelődtek, szokássá vált, hogy üzentek: amennyiben hajlandók ennyi és ennyi sarcot fizetni, akkor nem ontanak vért. Ez volt a kezdeti dIPLOmácia. Igyekeztek finoman tárgyalni. A POLITIKAi dIPLOmácia az elkendőzés, figyelem elterelés, hazudozás magas művészi szintre emelt, szövevényes, ravasz, körmönfont, színesen burkolt, aljas húzások eszközrendszere lett egymás megtévesztésére. A dIPLOmatikus POLITIKA az alkalmas PILlanatot leste, hogy LÉPjen a jelképes sakktáblán. Kialakult az államhatalom belső erőinek egymás közti viselkedésmódja, a belső dIPLOmácia, az érdekcsoportok közti POLITIKAi illeszkedés illemrendje. A POLITIKA, különböző elvi ALAPOKAT valló, jelképesen más-más TELEPEKen szerveződő, más-más ELVEKET (p > v) valló PÁRTOK (l > r) küzdelmeinek helye, színtere. Egymás előtt nem fedik fel a kártyaLAPOKAT. A mindenkori POLITIKA mindig legkevesebb KÉT ALAPon, KÉT LAPon, KÉT LÁBon (p > b) áll. Ha egyik bukik, van másik: A és B terv. Mint Eötvösnél a cirkuszban: Van másik!
PoLiTiKa – aLaPoKaT – TeLePeK – LaPoKaT – KéT aLaP
hangváz: P-L-T-K – L-P-K-T – T-L-P-K – L-P-K-T – K-T-L-P
Az őket hatalomra segítőik, a TÁPOLÓK. Hatalomra kerülés után a POLITIKA viszonozza ezt. Előnyökben részesítik a TÁPOLÓKat, akik a fő eszközt a KAPITÁLt, azaz a pénzALAPOKAT biztosítják, a választás megnyeréséhez.
PoLiTiKa – KaPiTáL – KéT LaP – PáRToK – TáPoLóK
hangváz: P-L-T-K – K-P-T-L – K-T-L-P – P-R-T-K – T-P-L-K
A nép az, AKITŐL LOP bizalmat a POLITIKA. Beférkőzik bizalmába kedvező ígéretekkel. Az ígéretek be nem tartását követelők előtt LAPÍTÓK. Felelősségvállalás nincs. Ha veszítenek, KAPITULálnak, amint a régi védvárak, KAPUTÓL elálló őrsége, feladják állásaikat. Ciklus végén KALAPOT emelve távoznak.
PoLiTiKa – aKiTőL LoP – KaPuTóL – LaPíTóK – KaLaPoT
hangváz: P-L-T-K – K-T-L-L-P – K-P-T-L – L-P-T-K – K-L-P-T
Menekvésre esély, az addig TÁPOLTAK szemhunyásával, POLITIKAI KATAPULT, egérúton kiugrás. Lásd 1989.
PoLiTiKa – KaTaPuLT hangváz: P-L-T-K – K-T-P-L-T
Vagyis, a POLITIKA szó a teremtés ősnyelvén képződött, onnan a görögbe, de csak a nyelvi titkok MAGYARázó nyelvén, a mai magyar nyelven bontható, világosítható meg tartalma.
SZAPULÓ – az első SZAPpan iSZAP volt. Az iSZAPnak van SZENYoldó képessége. Már az Özönvíz előtt készítettek SZAPPANt, valószínű növényi olajokból, iSZAPpal. A SZAPPAN SZAP gyöke a SZAPora szó alapja. A szAPUló szóban az APU hangcsoport vízjelentésű, de rátAPAdt szennyet szAPOrán, szÉPEn elsEPEri. A szövetszálak közt meglAPULÓ szenny eltávOLÍtásának hatékony módja a SZAPULÓ. A szAPULÓ a szövetre ÁPOLÓ hatással van. SZAPULÓ mosás alkalmával a szövetet LAPOS sulykolóval csapkodják, így ALAPOS a mosás. A patakon nagymosásnál, SZAPULÁSnál sok a SALAPOLÁS a vízben.
SZaPuLó – áPoLó – LaPuLó – LaPoS – aLaPoS hangváz: SZ-P-L – P-L – L-P-L – L-P-S – L-P-S
SZaPuLáS – SaLaPoLáS hangváz: SZ-P-L-S – S-L-P-L-S
E fentiek és hasonlók, erőteljes bizonyíték arra is, hogy az ősnyelv – mint tökéletesre tervezett és az ember teremtésekor annak teljes vázszerkezetével együtt örökítő sejtjeibe (gén) beépített nyelv – minden egyes ősgyöke, gyökszava és kész szavai is fordíthatók, összeforgathatók voltak. A hangok, hangcsoportok, ősgyökök, gyökszavak, hangvázak átrendezhetősége, összeforgathatósága a szószerkezetben, ad választ a megnevezések sokaságára.
Vitathatatlan – csak a nyelv rögzítette a való igazságot
A fent leírtak erőteljes bizonyítékai a magyar nyelv más nyelvektől eltérő, önépítő képességének. Bizonyítékai annak, hogy e nyelv észszerűen, célszerűen, következetesen, gondosan megtervezett. Az élethez, élővilághoz kötődő jelenségek, cselekmények, a kapcsolódó anyagok, eszközök stb. megnevezései jellemzőket leginkább kifejező hangcsoportok által leírhatók, azonos hanganyagon nyugszanak, s egyetlen hang, ősgyök, gyökszó, hangcsoport sem véletlenszerűen kerül be egy szóba, hanem a nyelvszerkezet vázának önépítő rendszere vezérli a szóképzést.
A magyar nyelv önmagában létező nyelv, nincs szüksége semmilyen külső segítségre szavainak, kifejezéseinek megalkotásához. A hivatásos hivatalos nyelvészetnek nincsenek hatékony ellenérvei erre. Csak béna kötözködés, a világosan, hatékonyan kifejthető ellenérvek helyett.
Szóeredet elemzéseik teljesen idegenek a magyar nyelvtől.
Ideje otthagyni a sehová nem vezető béna finnugor vágányt, s ráállni az egyenes, széles, világos nyelvi útra!
A teremtés nyelve, a magyar nyelv önszervezésre képes, mivel a sejti génekbe épített nyelvszerkezeti vázának állandóan éber, rugalmas felépítménye lehetővé tesz egy adott gyökre épülő szó, beszéd közben módosításait a bővítményekben változatos hangbeillesztésekkel, hangugratásokkal.
Egy ilyen példa egy gyökre: A FOLYatás, betervezett FOLYamatos FOLYattatás FOLYtatólagos FOLYamattá tételével FOLYtatható a szaporulat FOLYtatólagosságának FOLYamata a tenyésztésben.
GYERMEK – a GYERMEK szó létrejötte jellemzőiből való. A GYERmekszületés előfeltétele: egy férfi és nő egymás iránti szereleMRe GERjedése: – GYER velem, legyél feleségem, férjem. Az RM hangcsoport: ERME, jelen van utalásként a gyERMEkáldás férfi-nő együttdURMOlása (együtthálás), két test hARMOnikus egyesülésének nyoma, a spERMA csírára, mint eredetre, tERMÉszetes szÁRMAzásra, kicsinységre, akár a finom hARMAt, kis csERMEly, a gyARMAt, gazdaság örököse, szülei fORMÁját hozza, később sURMÓ suhanc. A gyERMEk, jelképesen kis gyURMA, aki e korban még képezhető, alakítható. Elsőszülött gyERMEkkel megjelenik a pár mellé a hARMAdik személy, családdá válnak, és a családi hARMÓnia egyik fő megteReMtője lehet. E nyelvi bizonyítékok a GYERMEK szó magyar eredetét erősítik meg! De a szaporodásáról, növekvésről is ad képet. A GY.R – R.GY gyök: GYeR – RüGY, a GYÜRke és RÜGY szavakban kicsiny sarjról beszél. GYERe – eREGY (eredj) szavak, kicsit hívó és küldő. A GYERMEK szó egyik névadó alapja a szülő hívószava a már JÁRó, tőle elmaradozó kicsinye felé: JER, GYER! A másik gyök: MEK, amely kicsit jelentett az ősi nyelven. Tehát, a felnőtt, a szülő hívta: JER, GYER, MEK-em. GYER, MÓKás kicsinyem, MAGzatom! GYERMEKEM, ha fordítjuk: MEKEMREGY, RÜGY, MEKEM – kicsinyem, RÜGYem, GYÜRkém, GYERkőcöm. Ugyanez, ugyanígy minden szóban kielemezhető. E két gyökből: GYER-MEK, összevontan kialakult a GYERMEK szó. E jelenség nem véletlenül alakul ki a nyelvben, mivel a nyelvben nincsenek véletlenül kialakuló kötődések. Ez az ősnyelv, a mai magyar nyelv értelmi kapcsolatrendszerében az önműködő önépítő képesség bizonyítéka.
Van sok más példa is erre a jelenségre, ezrével. Tele van vele a nyelv.
Például: ádáMCSutka, véRTanú, miSMás szavaknál is megjelennek a kötött mássalhangzó-párosok a szavak tengelyében, amelyek szintén alvógyökök. Az ádáMCSutka egy CSoMó, MoCS az érett férfi nyakán.
Az igazi véRTanú megTöRhetetlen, báToR, nem ReTten a haláltól sem. Az igazi véRTanú véRét adja Tanúságként.
Aki miSMásol, az SUMák, SIMlis, alattoMOS. Ezekről bővebben a szótárban a címszavaknál.
Sajátos jellemzője a magyar nyelvnek: akár a gyeR-Mek, véR-Tanú, ádáM-CSutka, miS-Más és más szavakban is, két gyök összekapcsolódásánál, ha eltérő mássalhangzók, akkor kötött mássalhangzó-páros jön létre – RM, MCS, RT, SM –, amelyek alvógyökként, a címszó egy vagy több jellemzőjét rejtik magukban, igazolva a nyelv önműködő értelmes szóalkotó képességét. Bármely szóépítő hang és gyökmozgásból csak értelmes hangcsoport képződmény alakulhat ki!