5. Kolumbán Sándor A MA IS ÉLŐ ŐSNYELV SZÓTÁRA 5.

HANGCSOPORTOK, A NYELV SZERVES RÉSZEI

 

A HANG érzékeny társas lény, hangulata befolyásolható. Egymagában árva, lézengő, társaságban viszont elemében érzi magát. Azonban – akár az ember – nem mindegy, milyen társaságba keveredik.

JÓ, KELLEMES jelentést hordozó szavakban. Ám ROSSZ társaságba keveredve, KELLEMETLEN dolgokat is mondhat.

A hangok szövevénye, a szövegkörnyezet meghatározó abban, hogy mit fejez ki.

Szerves nyelvészet – így is lehet nevezni a gyöknyelvészetet, hiszen élő szervelemeire szedetten vizsgálja a szóalkotó hanganyagot. A nyelv mély mondanivalóját hozza felszínre, a szavakba rejtett bölcs tanácsot.

A nyelv szervei: HANG, ŐSGYÖK, GYÖKSZÓ, HANGCSOPORT, HANGVÁZ. Ezeknek felismerhető mondanivalójuk van, amelyeket bevisznek a velük képződő szavakba, és megkönnyítik a szó eredetének igazolását.

 

Gyökszóra épül a SZÓBOKOR, s hangváz mutatja ki a SZÓCSALÁDot.

A hangcsoportok a szavakban műveletek részleteit, jellemzőket írnak le. Minden mássalhangzó vagy kötött mássalhangzó-páros körül kialakul egy hangcsoport. A hangcsoport az alaphang jellemzőit viseli. Ismert, hogy minden hangnak legkevesebb három jellemzője van. E jellemzők a társuló hangzókkal való keveredéskor jönnek felszínre, mivel azok is beviszik jellemzőiket a hangcsoportba. Amint a hangok mindkét véglet megjelenítésére alkalmasak, így hangcsoportjaik szintén. Jelen vannak a kellemes és kellemetlen, a és rossz kifejezésekben egyaránt.

 

B hang: Bolond – Boldog, nagy, Bá – piciny, BaBa, Béke – Ború stb. kifejezésére képes. Több a kellemetlen, Balos, Borús kifejezés vele, mint a kellemes jó oldali.

B hangcsoport: hÁBOrú esetén tOBOroznak, tÁBOrba szállnak. A hÁBOrú önző úri, uralkodói ostOBA hÓBOrt volt és maradt. Utána kEBElbánat, gUBAncos élet, tÉBOly. Az ABOrtusz, hÁBOrú a magzat ellen – bABOrtusz, bABAirtás.

A szABAdság érzetével a szív lEBEg, lOBOg, szABAdon szállong.

Ezzel szemben a szABAdos életmód a fő jellemzője a hIBBAnt, hABÓkos állapot. A természetes emberi életviteltől, erkölcstől eltávolodott hIBÁs életszemléletű, tÉBOlyodott, hABArodott, cÁBÁr, ostOBA, gABOrgyás viselkedésű egyedek kÓBOrolnak céltalanul. Aki sEBEsen EBÉdel, az EBÜl eszik, zABÁl. A kÓBOr EBEk falkákba tömörülnek, de az udvar EBE ÉBEr, és mindig határtalan örömmel szalad a gazda elÉBE.

 

C hang: beCéző és Cikiző, Címkéző, Cukor és eCet, élesen kiemelkedő végletek kifejező hangja. PiCinységek, nemiségi és más hunCutságok, CuCálások, de az aCél, pánCél mint éles erős elem megjelenítője is.

C hangcsoport: a pICI, cICI, cICEréz, mACErál szavakban. Aki fACÉr, lehet kACÉr, a CÉlja: fűzni a pACÁkot a CÉrnára, mint a lyukas garast. A vACAk ACAt, hitvány kACAt. Az ACÉl – a pÁnl anyaga. Az ECEt savanyú, ha nagyon savanyú, akkor ACIntos. A nŐCI, pUCA (valaha kút, vízforrás-jelentésű is volt), pOCAk, ICIpICI, bECE, ÉCI, kACAg, örömet kifejezők, a nÁCIó szóban a nemzedékek folyamatossága.

 

D hang: minDen irányba terjedő, De középen ellentmond, más utat nyit. Lehet: keDves és Durva, véD és váDol, viDám és vaD a szavakban. Középen szembehelyezkedő: De! S ellentétes véleményt fogalmaz meg. A D kifejez egyenes tartást: Derék férfi, Deli legény, Dalia. A nappal felén Dél van, a nap magasan áll. A tőke nyitását Deszkelését D hang kezDi: Deszka lesz. Ősnyelven a Deszk, nyitást, nyitottat jelentett, az alföldi napfényes DESZK falu neve is… magyarul!

D hangcsoport kellem és ellentéte kifejezője: jókEDŰt a jó nEDŰ fokozza, de azért nem kell vEDElni. A férfi kellemes kEDŰssége, kEDEssége a nőt jókEDŰvé, kEDEssé, vIDÁmmá, nEDŰssé, ÜDÉvé teszi. Az IDŐ folyamat, az ÜDE víz is folyik. A hIDEg állapot, de lehet folyamat, ami hat az IDEgekre, mert IDEgen a melegségre vágyó testnek.

Vannak vÁDOlók és vÉDŐk. A vÉDŐ szíve ODAadó, odaADÓ. A mADÁr magasban repül, a mEDEr mély. Van IDE út, ODA út. Van támADÁs és vÉDElem. Van rezEDA, rODO (rózsa) ODOr (illat) és van bÜDÖs, ODÚ, bUDI bűz. Van dagADÓ és szorvADÓ, van vIDÁm és szenvEDŐ, van tornÁDÓ és szelÍDEn libbenő szellő.

 

L hang: Lágy, keLLem értelmet hordozó. Az éLettel kapcsolatos, érzeLmi töltetű jelenségek: iLLat, Látás, haLLás, ízet LeLés, azaz ízLeLés, érintéssel iLLetés. De a vég, az eLLás, haLáL is.

L hangcsoportALÁ – az ÉLEt akkor teljes, ha csALÁd vesz körül, mintegy körülÖLElve. A fELEség készít ELEséget. Az egyszerű csALÁdi ÉLEt boldog, sikeres. Az L hang az ÉLEtjELEnségek, jELLEmzők kifejezője: ALÁzat, ILLEm, értELEm, hALLÁs, vILLAnás észlELÉse ttás által, ILLAtérzés, simogató ILLEtés, ízlELÉs. A láb ősi neve gyal, azal gyALOgolunk, egymás ELÉ rakva a gyALOkat.

 

V hang: Végletek és szétVálasztás, kettősség, Virág, Világ, Világosság. A V hang szóközi hangként állapot, művelet, folyamat, sajátosságok megjelenítője. De a ValamiVé Válás kifejezője is. Mint az F hang rokonhangzója megjeleníti a FER azaz erős VASat is,

V hangcsoportÉVA – az AVÉ, azaz üdv asszonya. A dÉVAj, dÍVA, dIVAt szavakban nőiségi értelmet hordoz. Igazi társként a nő a férfi jAVÁra van, csak vele van jÖVŐje. Hosszú ÉVEk alatt új ÍVEket, azaz sarjakat, ifjakat nemzenek, és indítanak el az életre. A dÉVAj szóban utal az örök nő – ÉVAJátékosságára, a sok érzelmi-testi jAVAkra, amelyet a férfi átélhet vele egy életen át. ÉVA AVAtja be a férfit az élet testi legjAVÁt képező nő-férfi, ÉVŐdő szerelmi kAVArodásba az ÍVÁsba a dÍVÁnyon, kerEVEten. A VAÉ szó már a szülés fájdalmát kifejező.

 

A dÍVAság ÉVEi egy szakasz az életből, amelynek ÍVE egyszer véget ér. Kimegy dIVAtból, AVÍt (d > t) lesz, a pálya ÍVE leáldozik. a dIVAt üzlet, valakik számára óriási jÖVEdelem. A dIVAtirányzatot a hangadók az épp menő, azaz közkeDVelt dÍVÁkkal mutatják meg a VIlágnak: ez dÍVIk most, ezt kÖVEtitek! A dIVAt AVUló, rÖVId idő múltán AVIttá válik. Ismerős mondás: múló dIVAt. Emelkedő ÍVElés és AVUlás, rügy,lEVÉl és AVAr.

 

A dÍVÁny, nászágy, nyoszolya, az ÍVÁs helye volt, s maradt. A dÍVÁny vagy eredeti nevén: dÍVÁn, a házasok által kedvelt, kÍVÁnt hely. Hason a kerEVEt, a hancurozó nEVEtés, nemi ÉVŐdés, kEVEredés, a mag bEVEtés helye.

 

DV hangcsoport, ha a D és V összefog, együtt még hangsúlyosabb kifejezők.

oldalon: A jó nedű, nEDV, ital növeli a kEDVEt. Aki kEDVEs, nEDVEs is. Az UDVArias viselkedés, IDVEs, ÜDVÖs kEDVElt személyi jellemző. Az UDVArias, kEDVEs férfi szÍVDErítő, vele a nő vÉDVE érzi magát, és kEDVE határtalan.

 

ROSSZ oldalon: Ha förmEDVE mordul rád, olyan, mint a mEDVEtámadás, szÍVDÚló! Lelki-érzelmi dUDVA, ODVAs, pUDVA, ragADVÁny szövevénybe lök, letör, elveszi kEDVEd.

 

Kötött mássalhangzó-párosok hangcsoportjai

RD hangcsoport: csORDAitató JORDÁn vize csORDOgál. A hORDA is csORDA, lehet selejtet hORDOzó. A pÁRDUc, gepÁRD, leopÁRD, ORDAs az ERDŐben, ha prédát sejt, mORDUl, pERDÜl, fORDUl. Az ÖRDÖg szintén. Az oroszlán ORDÍt, mikor prédára indul. A kARD, dÁRDA, bÁRD fegyverek. Az RD alvógyökből épülnek a RiDeg, RúD szavak.

DR hangcsoport: a mEDRÉben lefelé folyó, sODRÓdó vizből vEDREkkel merítenek, s feltöltik a hORDÓkat. A patakban vIDRÁk, a vADREgényes cÉDRUsERDŐkben mUnDRUcok élnek.

A felélesztett DR alvógyökből épülnek a suDáR, DoRong, DuRva szavak.

 

ND hangcsoport: a jövENDŐ vENDÉgnek mINDEnki örvEND. A vENDÉgségben pENDÜl a húr, húzza a bANDA, tömheted a bENDŐdet. A vÁNDOr is szívesen térne be.

A felélesztett ND alvógyökből épül a NeDű szó. A jófajta hegyaljai NeDű NáDdal is szívható.

DN hangcsoport: a jó szívű örömmel fogADNA, fárADNA, ADNA, ilyen helyen a vENDÉg is szívesen marADNA.

A felélesztett DN alvógyökből épül a DaNol, DiNom-DáNom. Érződik az értelmi kapcsolat a fentiekben.

 

Alvógyökök és hangcsoportok, mint értelemhordozók

Kötött mássalhangzó-párosok alvógyökök, feléleszthetők a kiesett önhangzó beiktatásával. Hangjai egymástól eltávolodva is értelemadók. A körülírásban jellemzőket leírók, hangkieséssel alakultak ki: TeRécsel – TRécsel, DeRága – DRága, süRöGős – süRGős, taLaP – taLP, nyeLeVő – nyeLV, foRoGó – foRGó, szeLeVény – szeLVény, TeRéfa –TRéfa.

RGősség esetén uGRani! RG – GR páros, mint R.G – G.R alvógyök: RuG – GöR, a RUGalmas, GÖRdülékeny.

 

LP – PL páros, mint L.P – P.L alvógyök: LeP – PeL, a LEPedő, PELenka. A bőr ősnyelvi neveinek egyike PEL, PELE, a test LEPele, lePELE. A paPLan egyféle lePLező takaró.

 

Az oSTorral az állat háTSóját érintik, ennek üSTölő, azaz csípős, SújTása SieTTető, SürgeTő hatású.

 

Ősnyelvben kiemelkedő értelemhordozó gyök-hangcsoportok alakultak ki néhány mássalhangzóval az R hang társaságában, a kötött mássalhangzó-páros nyelvi jelenség keretében. Nem írom le az összest, hiszen egész tanulmány kerekedne belőle. Sűrű előfordulással, az alábbi hangokkal találunk: B, F, G, K, P, T.

Minden R hanggal színezett páros R egy másik mássalhangzó mögött – szókezdőként kiemelt lényt, tárgyat, jelenséget, cselekményt, hatást ír le a szavakban. Ezek mindegyike jelképesen és valóságban kiemelkedő, nagy terjedelmű, folyamatos, kitartó, erőteljes kifejeződés, hatás hangban, rangban, tettben, látványban, szoros kötődés, kavarodás, ötvöződés esetleg kicsinység véglet stb. leírói.

Mivel az R hang legerősebb pörgő hangként rendkívül kifejező, így kötött mássalhangzó-párosban kísérő, színező hangként alkalmas kezdőgyök hangcsoport alkotásra, amely négy hangból áll.

Erre alkalmas még a lágyabb párja, a dalolható L hang is, szintén kísérő, színező hangként.

Ha az R hang van elől. Az R hanggal képzett kötött mássalhangzó-páros soha nem lehet szókezdő, de gyökké alakulva már igen. Az itt következő hangcsoportok némelyike tűnhet idegennek, de mindannyi értelme, tartalma csak magyar nyelvi bontásban, elemzésben domborítható ki.

 

BR páros szókezdőként valóban idegenek, de csak magyar elemzésben mutatják valós értelmüket: brácsa, brancs, brandy, bravúr, brekeg, brigád, brigadéros, brikett, briliáns, brokát, bróm, bronz és mások. A B hang jelentése: nagy, az R: eRő. Mindannyinál keveredésben, kavarodásban, ötvözetek, tömörülés, zavartság. vegyületek vagy rögzült keverékek, érdekes vegyes képek, vegyes alkotások esetében erős kötődést, erőt BiRtokló hatást leírók.

Hangcsoport: abrak, ábrándozás, abriktol, abroncs, abrosz, ébredő, fabrikál, hebrencs, szobrász és mások.

Gyökként: barom, barna, bárd, ember, berbécs, bírlal, bor, kóbor, borít, boríték, bőr, burok, bürök stb.

RB páros sosem szókezdő. Mindig a szó tengelyében áll és többnyire gubancos tartalmat, keveredő állapotot, ehhez tartozót leíró: árboc, berbence, berbécs, borbély, borbolya, cirbolya, csorba, dorbézol, dorbély, görbe, hurbol, korbács, nyirbál, orbánc, turbékol, verbál, zurbol stb.

Gyökként: rab, rebben, ribanc, ribillió, rubin, kérub és mások.

 

FR páros szókezdő: fragmentum (faragmány), frakció (farakció = karc, töredék), fránya (finya), frappáns, fricska (firicska, faricska), frigy, friss, front, frizura …

Szóközi: Afrika, Afrodité, cefréz, cifrít, cifráz, Eufrátesz, Nofretété, páfrány, refrén, sáfrány és mások. Mind az F, mind az R: eRő. A kettő együtt: ifjúság feltűnést keltő, tetszetős szépség, fényesség, kellem, üdeség, termékenység, érzékekre, érzelmekre, mélyen ható jelenségek leírói.

Gyökként far, farok, férfi, firtat, forcál, fordít, furcsa, fürdő stb.

RF páros sosem szókezdő. A szó tengelyében cseverés, csavaros jelenségek leírója: cserfel, férfi, furfang, hárfa, karfiol, körforgás és mások.

Gyökként: grafika, ráf, refrén, röfög, rőf és mások.    

Kecses mozgás, kép, alkotáshoz alkalmas alap, ámulatot kiváltó jelenség, megmutatkozás leírói is.

GR párossal szókezdőként: grácia, grádics, grafika, grand, gránát, gránit, grizzli, gróf, grund, grupp és mások.

A G: Gördül és Gátol. Az R hatékony eRő.

Szóközi: ugrándozó, ugrasztó, ágrólszakadt és mások.  Földművelő, növénytermesztő agrár, aki magról szaporító, s akit a cifra urak bugris parasztnak gúnyolnak – őseitől kapott, régről őrzött tanácsok szerint dolgozik. Az időjárás végett, és annak követelményei szerint ugrál. Sokszor figyel az égre, tavasszal a zsenge ágra, virágra, fagyra, nyáron a jégre. Apró gyenge sarjadó növényeit támaszbotokhoz kötözi bogra. Termeszt egrest is. Munkáját teljességében betakarításkor tudhatja végrehajtottként elkönyvelni, terményeit, eredményeit szemlélve. Ekkor akasztja szögre a mezőre járó eszközeit.

Gyökként: garád, agár, gerezd, géra, görbe, gördül, göröngy, gurul és mások.

RG páros sosem szókezdő. Szóközi hangcsoportként többnyire hangos gyors mozgást is kiváltó sürgés, forgás, árgus, bizsergő, csavargó, csikorgó, csorgó, dorgál, dörgő, eszterga, fergeteg, forgó, fürge kerge, kérges, kesergő, korgó, mérges, morgó, nyargal, nyergel, pergő, orgona, sárga, sürgős, szorgalom, ürge, varga, vergődő, virgács, virgonc, zerge, zörgő stb.

Gyökként: ragad, rág, rege, rég, rigolya, rög, rögzül, rúg és mások.

 

KR páros szókezdő: krajcár (kraj = kiráj, cer-rec = apró), kráter, krém, kréta, kristály, krokodil, krónika, krumpli és mások. A K: Kemény, éKes, az R: eRő.  A KR, a KöR, ahonnan kipattanhat a sziKRa. Az öKöRből az erő. TönKRetétel és soKRa szaporítás.

Szóközi: akrobata, cukros, csokros, ikrás, makranc, pokróc, szikrázó, szekrény és mások.

Gyökként: akar, kar, kár, kér, kerek, király, kor, kór, kör, ökör, kurva, kürt és mások.

RK páros sosem szókezdő. Szóközi hangcsoport: bonyolultság, bonyodalom, hangoskodás, biztatás, sürgetés, megmutatkozás, kiemelkedő jelenségek, tartalmas értékek leírói: acsarkodó, árkád, barkácsol, bárka, berkenye, berke, birka, cirkalmas, csirke, erkölcs, érke, farkas, firka, fondorkodó, fürkész, gyerkőc, harkály, horkol, hurkol, iparkodik, járkál, kérkedő, lurkó, markol, mérkőzés, nyirkos, orkán, párkány, pirkad, sarkal, sárkány, szerkezet, szurkál, szürke, tarka, torkolat, törköly, türköl, uborka, varkocs, zárka, zárkózó stb.

Gyökként: rak, rák, rekken, rékli, rikkancs, ríkat, rokka, róka, rokon stb.

 

PR párossal szókezdőként: prém, prés, priccs, príma, próba és mások. A P: Piciny Pont, egy Pontra ható nyomás, mellesleg kellemes érzést, élvezetet keltő hatás, eredmény. Az R annak hatékony eReje.

Szóközi hangcsoport: apróban, apránként, paprika, apród, aprólék, napról-napra stb.

Gyök: paripa, pár, per, pír, por, porc, pőre, pörköl, pörcen, purcan stb.

RP páros sosem szókezdő. Szóközben: hanghatás, apró és hatalmas képi megmutatkozás: árpa, cirpel, hárpia, horpasz, hörpöl, kárpál, Kárpátok, kárpit, korpa, körpöl, serpenyő, szerpentin, szörpöl, terpesz, törpe, turpiság stb

Gyökként: reped, repül, répa, rippad, ropog, röpül és mások.

 

TR párossal szókezdőként: traccs, tradíció, tragacs, tragédia, trágya, trák, traktor, trambulin, transzport, trapp, tréfa, trén, tromf, trón és mások. A T TeTT, Tudás, TiTok. Az R ezek hatékony eReje. Jelképesen és valóságban: kiemelkedő magaslat, erős kötés, nagy TeRjedelem vagy folyamatos, nagy, hatalmas, győzelemre TöRő, kiTaRtó hatás.

Szóközi hangcsoport: batrán, bátran, citrom, fetreng, hátrány, ketrec, katrinca, salétrom stb.

Gyökként: tar, tarkó, tarsoly, tár, tér, tor, túr, tűr és mások.

RT páros sosem szókezdő. Szóközi hangcsoport: kellemetlen hatás, idő-tér behatárolás, zárt állapot, mozgás, ismétlés, tömörülés és mások leírója: ártó, birtok, börtön, csoportos, csörte, csütörtök, értő, érték, fertály, furtonfurt, fürtös, gyakorta, házsártos, hóbortos, irtó, ismert, kerti, kertes, körte, kürtő, kurta, mártó, mérték, part, portéka, sertepertél, sértő, szirt, szúrt, szűrt, takart, kitartó, tört, történelem, várta, virtus, zárt, zsörtöl stb.

Gyökként:  retten, rét, rothad, rőt, rút és mások.

 

DR párossal szókezdőként: drága, drót, drom, dromedár

Szóközi hangcsoport: cédrus, cidri, condra, gödrös, hidra, hídra, hidro-, hüdre, Madrid, medres, mundruc, nadrág, pedrő, pödrő, pondró, sodró, vadregényes, vidra, vedres, …

Gyökként: derű, dér, didereg, darab, dereng, derma, dorong, dörren, durran, sudár

RD páros sosem szókezdő. Szóközi hangcsoport: kellemetlen hatás, gyilkos  fegyverek, ragadozók nevében, de kellemes, játékos hangulat kifejezője is : bárd, borda, bumfordi, csalárd, csorda, csordul, dalárda, dárda, erdő, érdem, ferde, fürdő, fordul, fordánc, gepárd, gördül, herdál, hord, horda, hordó, irdatlan, járda, kard, kérdés, korda, kordé, mardos, mordul, orda, ordas, ordít, ördög, párduc, perdül, purdé, szeleburdi, szilárd, szerda, szurdok, térd, rdel, várda, verdes, zárda, zord,

Gyökként: redő, redőny, rideg, ródal, rúd…

 

TRÉ hangcsoport a TÉR gyök hang-ugrott változata, az N hang itt helyrag: TRÉ-N. A TÁRszekér TERÉN, TRÉN.

TREN, TRON értelemhordozó hangcsoport. N és M válthatják egymást, az értelem csak árnyalatokban különbözik.

A szavakba erőt, értéket TöMöRíTő TaRTós hatás jelentését viszi be. Valós, képletes ToRONY, magaslat. Vázhangok TeRjedeleM szóban erő, magasság értelem.

 

TREN hangcsoport kiemelkedést, magasságot jelent a peTRENce szóban is. A léTRÁN álló is magasban van. Jelent erőt: isTRÁNg, erős kötőelem. A TRÓN, erő és magasság, többi fölött álló díszes, TORNYos fejedelmi, királyi ülőhely. TRENCS – széles lapos, építésre is alkalmas elTRANCSírozott TÉRség. TRENCSÉN vára.

TREN, TRAIN – hatalmas mennyiséget szállító jármű, amelynek rakTERÉN, hang kiejtve: TRÉN, RENgeteg áru elfér, elTÉR. A TRÉNnel nagy TERületen TERíthető az áru.

 

TROM – várvívó harcok csúcstámadása: osTROM. Az őrséget fülsiketítően oTROMba, magas hangú TROMbitával riasztották. A várvédők nevét lajsTROMba foglalták, ez több mint lista, mert minden személyi adatot TaRTalMaz.

A TROM hangcsoport csúcsértékek értelmét hordozza magában. A saléTROM (sóléTROM), mint utolérhetetlen tartósító (múmia). A rendkívüli fehérségű, áttetsző alabásTROM. A ciTROM sem véletlenül kapta e nevet, élettanilag fontos értékes elemeket TaRTalMaz, TöMöRít. A TROMf, a győzelem esélyét rejti.

Az utódnyelvek is megörökölték. Ott is ugyanezt az értelmet képviseli, a TRIUMf = győzelem. A TRAMbulin, mint magaslat, ugróToRONY.

Az R hang legerősebb pörgő hang lágy hangpárja a könnyedén dalolható L hang. Ez is alkalmas kötött mássalhangzó-párosban kísérő, színező hangként, kezdőgyök hangcsoport alkotásra, amely négy hangból áll. B, F, G, K, P hangokkal képezhet szókezdő hangcsoportot. Ezek jelen voltak az ősnyelvben, de a mai magyar nyelvben nincs jelen mindannyi. Utódnyelvekből visszatért szavakban megtalálhatók. Azonban: bontani, elemezni, szóalkotó elemeinek értelmét, mondanivalóját kimutatni kizárólag magyar nyelvi elemzésben lehet. Példaként:

BL –  blamázs, blankol, blitz, blokk, blöki…, BALog és BOLdog, BOLond, LIBeg , LOBog jelentés.

FL – flanc, flamingó, flegma, flúg…, FELhajtó és LEFelé irány.

GL – glanc, gleccser, glossza, glükk…, hang, fény, GÁLáns csilLOG, szóLOGó, LÓGós nyelv, eszezve LOGosz.

KL – klapfol, klumpa…, KALap, KALapál, KALimpa, KALé = út, LÜKög, LÉKel

PL – platni, plecsni, pléh, plussz, plüss…, LAPos, LEPel, lePEL, takaró, LEPcsenő, töbBLet értelem

Fordítottjaik: LB, LF, LG, LK, LP így nem – csak gyökként szókezdők: LáB, LoB, LeF, LóG, LéG, LuK, LöK, LéP, LeP

 

Összetett szavak határhangjai

Olyan összetett szavaknál, ahol a határhangok mássalhangzók, az összeépülésnél kötött mássalhangzó-párosok alakulnak ki, amelyek ugyanakkor alvógyökök is. Ez esetben felmerülhet a kérdés: értelemhordozóként a létrejövő alvógyök, beépül-e szervesen, összhangban van-e a létrejött szó, kifejezés tartalmával, mondanivalójával?

Például: véRTanú: Két szó: vér és tanú. Oly valaki, aki vérét, életét is adja azért az ügyért, amelyet alapvetően teljesen és megdönthetetlenül alapigazságon nyugvónak vél. Ez okon bármily nagyhatalommal rendelkező vádlók ellenében vállalja az ügyet, kiáll – akár az egész világ, vagy Isten ítélőszéke előtt is – bátran érvel, küzd, bizonyít, harcol.

A véRTanút – más szóval máRTírt –, aki az elvet védelmező váRTán áll báTRan, hűséggel, s kiáll az alapvető éRTék védelmében, böRTönbe vetik. A hatalom és a közvélemény közt csöRTe van emiatt. Némelyek éRTelmetlen hóboRTnak látják az áldozatvállalást. Megvetően mondják: miéRTRTotta bele magát? Esetenként még hozzátartozói is séRTő szavakkal illetik. Mások kiállnak éRTe. A helytállása nem viRTus kérdése, ő az általa igaznak vélt ügyéRT vállalja akár a halált is.

RT páros, mint R.T – T.R alvógyök: ReT – TöR, a báTORRTanú, máRTír – bármily RÚTul viszonyulnak hozzá – igazának tudatában nem RETten, nem TÖRik meg a kínzások sem. Kész adni, életét, véRÉT is. Talán csak hosszú évek múltán igazolja őt a TÖRténelem, töRTénelem, és válik igazi éRTékké az utókor szemében.

Az RT és TR párosok értelmi összhangja: a véRTanú, máRTír, gyöTRő szenvedések közepette is báTRan vállalja igazát.  Gyökké alakulva is hordozzák eme értelmet: nem RETten, kitaRTó, kiTARtó, akaRATa, megTÖRhetetlen.

Látható, hogy a szóösszetételnél létrejövő kötött mássalhangzó-páros, alvógyök, mint teljes értékű értelemhordozó vesz részt a szó mondanivalójának kifejtésében, és ezt a magyarázó körülírásban is képviseli.

A gyeRMek, ádáMCSutka, haBLeány, eMBer és más szavakban a két szó találkozási hangjai kötött mássalhangzó-párosok, alvógyökök, értelemhordozók, az adott szó valamely jellemzőjét rejtők, amelyek felélesztve, oda-vissza gyökökként feltárják, mutatják is ezt.

 

A nyelv alkotó szervelemei magyarázatot adnak önmagukról

A szerves gyöknyelvészet által feltárt nyelvelemeknek – hang, ősgyök, gyökszó, hangcsoport, hangváz – felismerhető mondanivalójuk, amelyet bevisznek velük képződő szavakba, megkönnyítik a szóeredet meghatározást.

A hivatásos nyelvészeket bosszantja a gyökelemző nyelvészet, mert sarkaiból forgatja ki a bebetonozott, erőltetett, hamis szóeredet hazugságaikat. Gúnyolják is, amennyire nyűveltségükből kitelik. Néhány bennfentes vájt fülűnek, a finnugor eredethazugságok alapján megírt tankönyvei után lecsepegő jogdíjak nagyon jól fizetnek. Ezért már nem is az elvet, inkább a prédát, a koncot féltik! (Márai S.)

Nem fogják fel, hogy a magyar nyelvet nem lehet, latin-német grammatika szerinti rendszerbe belekényszeríteni. Az ilyeneknek nem tetsző a valós alapokon álló, a nyelv szellemi mélységeit elemző szerves gyöknyelvészet.

 

SZL – LSZ páros alvógyök, de amely körül hangcsoportok is képződhetnek, különböző hangzókkal, és amelyek OSZLÓ jelenségeket írnak le. Ami fOSZLIk, mISZLIkbe szakad, szétOSZLIk. Ami nyESZLEtt, az is fOSZLÓ.

A zÁSZLÓ a megOSZLOtt nézetű csoportok azonosítója. A zÁSZLÓt OSZLOpra rögzítik. Az OSZLOpnak némelykor  megosztó, máskor távosztó szerepe is van. A zÁSZLÓt tartó OSZLOp keményen, mozdíthatatlanul rögzített. A zÁSZLÓ nem fOSZLAdozhat, mert az már rongy. Erős erkölcsi értékrend szerint élő ember, nem áll be a fOSZLÓ, nyESZLEtt erkölcsiségűeket azonosító zÁSZLÓk alá.

Áldozatát az orOSZLÁn mISZLIkbe fOSZLAtja, fOSZLÁnyaira szedi. A maradék OSZLIk a gyengébbek közt.

POROSZLÓ – kezdetben várkapitányi rang volt. A P.R – R.P gyök értelmét ismerve, a PORoszló, porOSZLÓ, a PARázs égető erejével és ROPpant nagy PERdöntő, akár fejvesztő hatalommal bírt az alája beosztottak fölött. Egyben tartó, összetartó és OSZLAtó hatású hatalma is volt. Ha a perESZLE, perESZLEn szó értelmével társítjuk, akkor annak könnyed, gyors mozgása párhuzam lehet.

Az északi zord, mord, NORd VÉGek országa NORVÉGia. A norvég főváros, OSZLÓ neve nem véletlen, hanem beszédes. Az odaérkező ősnyelvűek ott tárgyalhatták: a hogyan és hová tovább kérdést. Tőlük északra még a jég volt az úr. Erre bizonyíték az akkor már létező UTOJA sziget, amelyet az azon túl nem JUTÓk neveztek így. A vélemények megOSZLOttak, s ők szétOSZLOttak, onnan, OSZLÓból indultak többfelé, különböző irányba.

Az SZL páros hangzókiesés nyomán alakult ki. Ha visszahelyezzük a hangzót, elmondja: ami fOSZLIk, mISZLIkbe szakad, szétoSZOL, széthordja a SZÉL, elSZÁLL a légben. A fOSZoLÓ anyagot a SZÉL általában a SZÉLén kezdi ki.

A megőrölt gabonaszemek is szétOSZLAnak, a malomkő szétfOSZLAtja, LISZtté málLASZtja. A LISZtet is könnyedén elfújja a SZÉL. De LISZtből LESZ a kenyér és sok más finomság.

Az egymást ÉSZLElő fiatal fiú és lány közt felnESZLŐ szerelem nÁSZLÁssal folytatódik, majd nesztés, azaz SZÜLés következik. Az anyatest SZÜLéskor – úgymond – OSZLIk, magzatát megSZÜLvén, utódja, gyermeke LESZ, aki egy édes kis SZELetkéje marad további életének.

Ha valamilyen okon megOSZLIk egy addigi erős egységes test, közösség, akkor szétfOSZLIk, mindegyik felOSZLOtt része fÉLSZEggé válik. Minél többfelé OSZLIk, annál fÉLSZEgebb LESZ minden töredéke.

Aki ALSZIK, KISZÁLL a gondok sodrából, s mialatt pihen, minden gondja szétOSZLIK.

KiSZáLL – aLSZiK – oSZLiK hangváz: K-SZ-L – L-SZ-K – SZ-L-K

SZLLSZ értelmi összhang. Ami miSZLikbe foSZLik az a SZéLLel eLSZáll.

 

Értelemhordozó nyelvelem az M-R – R-M hangvázra épülő hangcsoport, előhanggal, amely lehet bármely hangzó. E hangok fény- és árnyoldali értelmüket viszik be a kialakuló nyelvelemekbe: gyökökbe, hangcsoportokba, szavakba. Olyan állapotokat megjelenítők, amelyek hangulatbefolyásolók is.

Például az OMOR hangcsoport, amelyet az OM ősgyök és az M.R – R.M gyök: MoR – RoM alkot. Jelen van OMló, OMlasztó, bOMlasztó, ROMló, MORd jelenségek kifejezésében. A gyOMOR bOMlasztja a lenyelt ételt. A nyOMOR sok szOMORúság, kOMOR hangulat forrása. Román nyelven az OMOR = ölés, gyilkosság.

Megfigyelhető: a velük képzett szavakban a hangcsoport elé beépülő hang meghatározza a kezdőgyök értelmét. A GYOMor kezdőgyöke a GYÖMöszölés értelmét viszi a szóba. A NYOMor NYOMasztó tehert. SZOMorú hangulat érzelmi üresség, hiány, valaki utáni SZOMj érzete. A KOMor hangulat csukott KUMált állapot, takar, rejt valamit.

Az ÖMÖR hangcsoport jelen van a tÖMÖR szóban, és valamilyen tÖMÖRülést leíró. Ha kellemetlen, akkor lehet csÖMÖR, vagy sÖMÖR is. Az utódnyelvi tUMOR = daganat, innen, e szóból ered. Átfordítva: ÖRÖM, de lehet ÜRÖM is.

Az A hangos utódnyelvi változat: AMOR = szerelem, amelyből kiábrándulni, AMAR = keserű, RAMAty érzés.

De beépül a HUMor, hUMOR szóba is, amely szintén hangulati.

Kellemes: sziROM, MIRosz (illat) szavakban.

 

Az igekötő szervesen összeépül az igével

Az igekötő és az ige együtt az előzőtől eltérő fogalom kifejezőivé válnak. Ez minden igekötős szóra érvényes.

Ami RIKít, az KIRívó.

Ha azt kérdezem: KI VÁG? Itt egy személyről és egy műveletről van szó, valaKIről, aKI fát, kenyeret, pofont… VÁG.

Lehet VÁGásról is szó: a huszár KIVÁGja magát az ellenség gyűrűjéből.

De lehet jelképes KIVÁGás, amikor nem tényleges VÁGásról van szó. Semmi köze ahhoz.

Mert KIVÁGhatja magát egy okos érvvel egy kínos helyzetből, szócsatából is. Tehát a KIVÁG egyetlen szóvá hegedt össze. Az igekötő az ige első hangjával alkot gyököt: KiV – ViK. KIVálóan KIVágja magát a VIKotából, azaz vitából, és VIKtor, azaz győztes lesz.

Az ige csak az igekötővel egyben adja az aprólékos, célirányt is mutató értelmet. MEGY, mozog, de a FELMEGY nem ugyanaz a LEMEGY értelmével. Aki BEMEGY, nem KIMEGY, de lehet, csak ÁTMEGY a másik szobába.

A fentiekben is látható volt: a nyelvi kifejező eszközök egyik eleme a hangcsoport. A fELMEgy tengelyét az LM hangcsoport alkotja meghatározott értelemmel. A gyökhatár az L és M hangok közt van. Ám e kettő szervesen összeforr. A szerves összeépülés bizonyítéka, hogy a nyelv követi azonos hangokkal kifejezve a követelményeket. A fELMEnés, EMELkedés nem kényELMEs, mert erőkifejtés szükséges. Az ELME is szerepet kap a jelképes EMELkedésnél. A jelképes és valós felfelé EMELkedéshez eszközök kellenek, amelyek megalkotása fölött ELMÉlkedni kell. A sikeres EMELkedés érzELMI hatást vált ki, dagad a MELLE az örömtől, mert folyamatos EMELkedéssel a csúcsra jutni kELLEMes ÉLMÉny.

A jelenség körülírásánál a hangcsoport hangjai helyüket változtatják.

Ez csak egy vetület, példaként, de tele van velük a nyelv.

A hivatásos nyelvészet nem kutatja a nyelv mély bölcsességének kifejező eszközrendszerét, csak latin-germán grammatika száraz eszközeivel piszkálják, kapirgálják a nyelv felszínét. Bár arra a módszerre is szükség van, de csak mellékesen.

Lehet keresni tovább. A fenti hangcsoportok csak töredéke a példáknak. Ezeknek felismerése szilárd alapot ad a hangértelem meghatározó szerepének bizonyításához: a gyökökben, hangcsoportokban és a teljes szavakban.

 

 

A nyelv teljességében is vizsgálandó!

Az a gond, hogy sokan nem teljességében, egészében tekintik át a nyelvet, hanem részleteket ragadnak ki, és csak azokon a jelenségeken vívódnak. Pedig a nyelv összességében vizsgálva ad teljes képet önmagáról. Nem vita, az utódnyelvek is képesek némely nyelvi tornamutatványra, ám összességükben képtelenek a teremtés nyelvének minden irányú képességeit felmutatni, mivel csak részben örökölték azokat. Tehát külön-külön mindegyik képes valamelyik ősnyelvi erény kimutatására, de az összességet nem birtokolja egyik sem közülük.

Ha egy nyelvből csak egyetlen hang hiányzik, már nincs olyan sokrétű nyelvi fordulékonysága, mint a nyelvanyának. S ha több is hiányzik, akkor még inkább kitűnik e képtelenség. Ugyanis az ember által természetes könnyedséggel kiejthető összes beszédhang birtoklása ad lehetőséget egy tárgykörön belüli gazdag kifejezésözön létrejöttére.

 

Néhány vonás mutatóba, mi hiányzik az utódnyelvekből:

Nincsen hangértelem alapon kiértékelhető egységességük, gyökök nyomán követhető, szétágazó szóbokor rendszerük, amely e rendszer alapja, amelyek találkoznak bizonyos pontokon a többi szóbokor elágazásaival, és élő kötőszövetszerű szövegrendszert képeznek: KÖR, KÖRönd, KÖRet, KARika, KARék, KARének, KÁR, KÁRtya, KERek, KERék, KERítés, RAKás, REKesz, RIKít, RIKolt, RIKtol, ROKon, ROKka, RÖKöny, RUKkol és mások.

 

Azonos gyökből építeni értelmes gondolatsort: KÉREK KERÉK-nek teKERŐKEREKet, teKEREK KEREKet KEREKen KEREKre, teKERve KEREKítem teKERŐKEREKem. Te-KER-Ő-KER-ÉK, teKE-RŐK-ERÉK stb.

 

Nincs nyelvükön elemezhető gyök, hangcsoport, alvógyök alapra épülő, követhető egységes rendszer: SELEJT EJTÉS nem a JELEST alkotó TELJESségre hAJTÁS eredménye. Szakmailag nem megEJTŐ, akinek SEJTÉSE, SEJTELME sincs a kiFEJTÉS mikéntjéről, inkább elEJTEndő. A Teremtő a SEJTTEL JELEST alkotott.

 

Nincsenek szócsaládjaik (azonos hangváz alapra), amelyek egy tárgykörön belül minden vetületet megvilágítanak azonos vázhangokkal: A GYÁRTÓ a GYATRA, ROGYOTT, TRÁGYA minőségű TÁRGYakat nem engedi forgalomba hozni.

GYáRTó – GYaTRa – RoGYoTT – TRáGYa – TáRGY hangváz: GY-R-T – GY-T-R – R-GY-T – T-R-GY – T-R-GY

TRÁGYA GYATRA anyag, de talajra szórva, termények GYÁRTÓja lehet, némelyikből TÁRGY is készül (len, kender).

Nem érzékelhető az egyensúlyra törekvő képességük, mivel az egyensúly E, É hangjai nem uralják e nyelveket.

A gyök- és szóátforgatás csak részben, elvétve sajátjuk.

 

A mondatokbeli szavak sorrendi felcserélhetősége hiányzik belőlük. A folyamatosság, zökkenőmentes gördülékenység, folytonosságra képesség is. Igeszegények. Ez szövegszerkesztésnél vehető észre.

Az utódnyelvek egyik fő jellemzője: döcögő nyelvek.

Ahogyan G. B. Shaw mondta: „…úgy érzem, hogy a mi angol nyelvünkön a legtöbbször képtelen vagyok a közlendőm belső lelkiismeretem szerinti pontos visszaadására és ahelyett, hogy biztosan odatalálnék, ahová akarok, csak járom és járom az utam a körül a szólás-mondásunkban szereplő bizonyos bokor körül. (I am just going and going around the bush.).”

E szóalkotó mozgásképtelenség az összes hanghiányos, s ebből eredően fogyatékos utódnyelvre is érvényes. Képtelenek: mesterien fordulatos, szemléletes, beszédes, bonyolult szavak, jelenségek ezernyi változatainak leírására.

—————————

RIKSAKelet- és Dél-Ázsiában emberi erővel vont, együléses, könnyű kétkerekű bérkocsi. Azt mondják, hogy az angolok a japán JINRIKISHA szóból faragták ki: jinRIKISHA – RIKSARIKSA, eszezve: RIKSZA.

Minden nyelv a teremtés ősnyelvének alapelemeiből épült fel, a japán, angol is.

A kezdet mindenben meghatározó.

Az ősiségben, már az Özönvíz előtti másfél évezred kezdetén felismerték a gördülés előnyeit.  Már kezdetben szállítottak valamiféle REKESZben gyümölcsöket. E REKESZ alá került KERÉK, így lett KEREKES, KEREKESZ REKESZ. A szóforgatás ősnyelvi jellemző. Ez esetben teljes átfordítás: REKESZ – SZEKER.

Csíki székelyeknél ma is ez az ősi név él: SZEKER.

A KEREKESZEKER hangjai rejtik a valót: KEREKESZ SZEKER REKESZE SZEREK KEREKES szállítására jó.

A jinRIKISha megnevezésben is ott van a RIKISZ, REKESZ szó. RIKISZ > SZIKIR.

Ha a RIKsa szóból a RIK – KIR gyököt nézzük, a RÉK – KER, KER-RÉK, KERÉK.

RIKSA – hangjaival magyarázatot ad. KS hangcsoport – IKSA – a rIKSA szÜKSÉg szülte jármű, amely tAKSA fejében szállítja a bent (jó értelemben) kUKSOló, kitekintgető utast. A rIKSÁt sÍKSÁgon, azaz egyenes területen könnyű húzni, hegymenetben nehezebb.

A RIKSA szó eszezve RIKSZA, Rubik-kockásan átforgatva: RIKSZA > SZAKIR > SZEKÉR.

RIKSZA ASZKIR fordítás még mutat egy régi, RIKSZÁra is jellemző szót:

– Fogd meg a rudat, és ISZKIRI, azaz futás!

Tehát a nyelv előhozza a szócsalád tagjait, s azok felsorolnak minden vonatkozást, igazolják, hogy már az ősnyelvet beszélők idején létezett. Sőt – ez volt a kezdet! A később kialakuló keleti nyelvek megörökölték.

Hatezer éves ősi hagyomány!

A SZEKÉR RÉSZEKből, REKESZekből áll: derék, első, hátsó saroglya.

RiKSa – RiKSZa – SZeKéR – KeReKeS – iSZKiRi hangváz: R-K-S – R-K-SZ – SZ-K-R – K-R-K-S – SZ-K-R

SZeKéR – ReKeSZ – RéSZeK hangváz: SZ-K-R – R-K-SZ – R-SZ-K

 

 

A „LEHARAPOTT” SZÓVÉG JELENSÉG

 

A leharapott szóvég jelenséget a pedagógusok jól ismerik. Például, amikor verset, vagy más szöveget rágnak a gyerek fejébe, és ő halkan magában mondja, majd csak az utolsó szótagot, esetleg a rímet ejti ki hangosan.

A gyökfordítás, gyök- és hangátforgatás, a szó teljes átfordítása mellett, a nyelvek szóképzésében létezik a leharapott szóvég jelenség. Ez ősnyelvi örökség, meglehet, már az eredeti nyelvben is akadt ilyen tájnyelvi szóképzés, amikor az utolsó szótagból képez új szót. A teremtés nyelvének rugalmassága valamint ily irányú képlékenysége lehetőséget ad erre is. Az utódnyelvek így örökölték meg az ősnyelv felbomlásakor.

A szavak ily kialakulása attól is függött, hogy egy törzs vagy egy tájon letelepülő népcsoport tekintélynek számító személyisége, személyiségei, egyéniségei milyen szavakat, hogyan használták, mivel a tekintély rendkívüli utánzásra sarkalló erő volt és maradt mind a mai napig. A közösség többi tagja őket utánozva vitte tovább, az utánzás révén végül megragadva többé nem változott.

A szlávos mássalhangzó torlódásokat is ilyen egyszerű jelenség következményének látom, akár a negédes, finomkodó eszező végződéseket.

A gyöknyelvészet alapú kutatás kiterjesztendő ezekre is. Nem nehéz, mert a leharapott szóvéggel ugyanazt az értelmet viszi tovább, alig változik, legfeljebb árnyalatnyi a változás.

Teljesség igénye nélkül az utolsó szótagból, szóközi gyökből képzés példái főleg román, de más nyelvben is:

 

piROS ROŞu, ROSe, rouge, red

MÜLT, tuMULTMULT, MULTum, multus, jelentése – sok

ivADék, utÓD – ODraslă (rom), jelentése – magzat, sarj

undOR – ORoare  (rom)

tAPOSAPASă – rálép, ránehezedik, rányom (rom)

PÉS, taPOSPAS, PASager – utas, PAŞaport, PASsport – útlevél

taPOS, POSta – POSta, aPOStol, ePIStola (küldött levél)

lePELPERdea (l > r), jelentése – függöny (rom)

lePEL PIELe, PELe, jelentése – bőr

rePES PASăre, PASaro, PAXaro – madár

özVEGYVĂDuv/ă, VEDova

őSZENSENator – a vének tanácsának tagja, NESZtor, törzsfő, taNÁSZ, oktató

voNUL, elNYÚLón – LUNg, LINia, hosszanti

áll, taPOSPOSt – állás

jarGAL – aGALe – lassan sétál, GYALogol

guRUL – RULant – gördülő

paTAK TECuci – ukránul: TECuci: paTAKocska

doBOZBOXă – elkülönített hely, láda, doboz

aDATADATA – keltezés

emelET ETaj – rátÉT

nyarGAL – GALop

doLOGLUCru

ba – bau – CĂlău (rom)

laKÁSCASa – ház

kalMÁR MERcant/il – kereskedői kalmárszellem (MERkel = tágra nyitott szem, száj, székely tájszó)

kapaRÁS RAŞchetare (rom)

vaKAR – sCARpină (rom)

ZELZEL – túlbuzgóság

nyuGALMi – CALM – nyugalom, g>c (k) hangváltás

oroszLÁNLION, LEON, LEU

betEGaEGer (latin)

helyZETSITuaţie

deSZKASCÂndurâ (rom)

ifIUvenis … és még sok ezer hasonló, csak rá kell keresni.

 

De lehet kutatni tovább.

 

 

JELLEMZŐK, FŐ NÉVADÓK

 

A szavak, megnevezések kialakulásakor mindig az első benyomás külalaki képe, láttatott, látható jellemzők, épültek be a rögtönzött névbe. Majd később többi más jellemző folyamatos felismerése nyomán kiegészült a pótlólagos jellemzőket leíró, kifejező gyök-hangcsoport elemekkel. Emberek, élőlények esetén viselkedési vagy életmód jelenségeit leírókkal. E nyelv oly aprólékos pontossággal megtervezett, mint az élő szervezet. Valóságban az is – élő, mozgó, lélegző, szószülő nyelv. Szavai, nevei, megnevezései, alkotó hangjaikból összeálló nyelvelemeikben rejtik: jellemzők, hajlamok, adottságok, képességek, érzelmek legfinomabb árnyalatait, rezdüléseit.

E nyelvjelenségek a kifejezés hangjainak átcsoportosításakor csillannak fel, mutatkoznak meg.

Gyöknyelvészeti elemzéseknél figyelembe veendők a rokonhangváltások: mássalhangzók zöngés-zöngétlen, kemény-lágyított változatai, valamint az eszező jelenség. A teremtés ősnyelvi, azaz a mai magyar nyelvi szövegben a lágyított mássalhangzók, latin betűkkel: GY, LY, NY, TY, árnyaló, finomító szerepet töltenek be. A GY hang a D és a lágyító J együtthangzása: GY = DJ: tuDJuk, tuGYuk, nyomatékkal: tuGGYuk.

Gyöknyelvészetben nincs köznyelvi, városi helyes és népnyelvi, tájnyelvi helytelen. A tájnyelv épp oly helyes, mint a közbeszédként használt városi nyelv. Aki magyar nyelvről mélyebb ismeretet akar, tanulja meg a tájnyelveket is. A tájnyelvek a nyelvi gazdagság, sokszínűség, érzelmek árnyalatainak, halvány rezdüléseinek legpontosabb kifejezői.

A tájnyelveknél ősi szabály: ahogyan ejtjük, úgy írjuk!

Példaként: a menni ige a hivatásos ősnyelv kutatók szerint a MEI (mej) gyökből ered. E gyök ma is használt Erdővidéken: megyek = mejek, menyek. A barcasági csángóknál: menek. Arad környékén, Kisiratoson megyek = mék.

A V.J – J.V VeJ – JöV gyök is része volt a szókincsnek. Bizonyíték a jövök ige kisodródott társa: jövök – vejek. További bizonyíték: az utódnyelvek némelyikén: VEJ, WAY = út. Alföldön, Délvidéken jön = gyün, jövök = gyüvök.

 

Növények és terméseik neveiben: külakaki, hasznossági jellemzőik, és fogyasztóra hatásuk

PÓNYIK – a PÓNYIK alma nevében ott van begyűjtése utáni utóérése, idővel PONYul, PONYIK, puhul, írhatnánk: NYOPIK, nem kizárható e változat léte sem, mert a GYOPár nevében is tapintási puhasága rejlik. Ugyanígy PONYIK a LASPONYA is, amely szintén PONYULÁSI folyamaton megy át.  A KOPONYA is kemény, jelképesen s valóságban is, aztán lassan a benne levő elmei képesség érik, PONYIK észérlelő, ÉSZ-TANító iDŐK, ész-teen-dők, esztendők nyomán.

PoNYiK – KoPoNYa hangváz: P-NY-K – K-P-NY

LaSPoNYa – PoNYuLáS hangváz: L-S-P-NY – P-NY-L-S

 

MÁK – nevében a többes számot, MAgvaK sokaságát a szóvégi K hang is mutatja: soK MÁK vannak benne. De fordítva a szót – KÁM – látható, hogy azok elrejtve, védetten KAMu, alvó, KUMáló állapotban, bent sötétben, takarva, akár a KAMion rakománya. A MÁK, altató hatású, KUMálást, alvást segítő. Tehát fő jellemzői nevében találhatók.

 

LEVENDULA e céllal teremtetett, neve azért az, ami, hogy bemutassa, mi mindenre jó a növény. Nem találkoztam más ilyen növénnyel, amely neve hangjaival ily bőséggel körülírná önmagát, felsorolva összes jellemzőit. LEVENDULA – a bérnyelvészet szerint latin eredetű, de lássuk, mint mond a növény neve, eredeti ősnyelvi elemzésben, magyarul?

LEVENDULA, LEVINDULA – nevében viseli egyik fő jellemzőjét nyugtató hatását. Ha teljesen megfordítjuk a szót: LEVINDULA – ALUDNIVEL.  A LEVENDULA, LEVINDULA LEVEgőben szálló ILLÓanyaga nyugtató, jó ALUDNI VELe.

LEVÉN DÚLÓ, azaz ható leginkább. Főként LEVÉN INDUL be a szervezet idegrendszerében egy jótékony nyugtató, idegi egyensúly helyreállító folyamat. A szintVONALAD, a NIVELED nem szabad LEVINNED egy észszerű szinten alul.

NiVeLED – VoNaLaD – LeViNNeD hangváz: N-V-L-D – V-N-L-D – L-V-N-D

LeVeNDuLa – aLuDNi VeLe – LeVéN DúLó hangváz: L-V-N-D-L – L-D-N-V-L – L-V-N-D-L

Jó aludNIVELe. NIVEL – szóban szó jelenség, e szónak az ősnyelvben szintVONAL, főleg víz, folyadék LEVÉNek nyomán maradt VONAL értelme volt. Bár e szó nincs jelen a mai magyar nyelvben, de felleljük utódnyelvekben az említett jelentéssel. VONAL – LEVÉN – NOVAL – NIVEL, a hangváz bizonyít. NiVeL – VoNaL hangváz: N-V-L – V-N-L

ALUDNI VELE, illatával jó, kellemes, egyenletes szintVONALÚ az ALUDvás. Nem DÚLÁ fel az ALUDvás nyugalmát.

De mást is találunk e névben. LEVEN – NEVEL átfordítás mutatja: e növény LEVÉN NEVEL. Azaz VELE ELŐNEVELED szervezetedet, idegrendszeredet a nyugalomra. Már kezdettől beINDULA VELE, tőle egy jótékony hatás.

LeVeNDuLa – eLőNeVeLeD – iNDuLa VeLe hangváz: L-V-N-D-L – L-N-V-L-D – N-D-L-V-L

A levenDULA idegi, hangulati elláGYULÁst (d > gy) előidéző. Ám – mint minden a teremtésben – ellenkező hatást is kivált, ha szükséges, lehet jó értelemben GYULAsztó (gyullasztó), felDÚLÓ, LENDÜLŐ hatást kiváltó is.

A LEVENDULA NÖVELENDI serkenti az érzéki ingerhatást, ha NŐVEL van a férfi, LEVÉN DÚLÓ ez mindkettőjük örömére. A LEVENDULA illatától felfelé ÍVELENDEL testileg, s lelkileg is ÍVELŐDNÉL a magasba.

LeVeNDuLa – íVeLőDNéL – íVeLeNDeL – LeVéN DúLó hangváz: L-V-N-D-L – V-L-D-N-L – V-L-N-D-L – L-V-N-D-L

LEVENDULA hatása pihentető alvásban, utána test LENDÜLŐVÉ válik, LENDÜL VELE. NŐVEL (nej) ALUDVA, termékeny szaporító kéjhatást NÖVELENDI. Érzelmileg, érzékileg addigi VALÓDNÁL, magasabbra LENDÜLVÉN.

LeVeNDuLa – NőVeLeNDi – NőVeL aLUDó – LeNDüLőVé hangváz: L-V-N-D-L – N-V-L-N-D – N-V-L-L-D – L-N-D-L-V

Érzelmileg, érzékileg addigi VALÓDNÁL, magasabbra LENDÜLVÉN.

LeVeNDuLa – VaLóDNáL – LeNDüLVéN – LeNDüL VeLe hangváz: L-V-N-D-L – V-L-D-N-L – L-D-L-V-N – L-N-D-L-V-L

A LEVENDULA, ráNEVELENDI tested megnyugtató szintre, simítod, NIVELÁLOD érzelmi-testi egyenetlenségeidet.

LeVeNDuLa – NiVeLáLoD – NeVeLeNDi hangváz: L-V-N-D-L – N-V-L-L-D – N-V-L-N-D

LEVENDULA kezeléssel ELEVENEDEL, INDUL VELE a gyógyulás. LEVENDULÁval ALUDVA, ELEVEINDULÓ leszel.

LeVeNDuLa – eLeVeNeDeL – iNDuL VeLe – eLeVe iNDuLó hangváz: L-V-N-D-L – L-V-N-D-L – N-D-L-V-L – L-V-N-D-L

MANDULA – a gyümölcs nevét, a hivatásos nyelvészet latin nyelvből átvettként jegyzi, holott a gyökelemzés igazolja eredeti ősnyelvi, azaz magyar eredetét. A MANDULA magvak nyugtató hatása ismert. A gyógyászat többféle INDULÓ betegség DÚLÁsa ellen ajánlja megelőzésként. Hasonlóan felerősítő, LENDÜLŐ hatást kiváltó, mint a levendula. A különbség: egyik levével, illatával, párlatával, a másik a magvaiban rejlő hatóanyaggal.

A MANDULA neve is átfordítva válik beszédessé, igazoltan ősnyelvi eredetűvé, magyarrá: MANDULAALUDNÁM.

MaNDuLa – aLuDNáM hangváz: M-N-D-L – L-D-N-M.

A MANDULA magvak tápanyagai mintegy INDULÓM, LENDÜLŐIM lehetnek életjelenségeim elevenebbé tételére.

MaNDuLa – iNDuLóM – LeNDüLőM hangváz: M-N-D-L – N-D-L-M – L-N-D-L-M.

Hosszas kúrával DOMOLAN, nyugalomban érzed magad, mintha jó értelemben tested ellazultan MÁLLADNA. Nyugtató, mintha a kellem hullámain ringatna, s elzsongítva átALUDNÁM az éjt kellemes, altató DALLAMÁN. Ősnyelven a DILI szó boldog, szerelmes állapotot jelentett. A MANDULA segít javítani az én DILIMEN.

MaNDuLa – DoMoLaN – MáLLaDNa hangváz: M-N-D-L – D-M-L-N – M-L-D-N

MaNDuLa – aLuDNáM – DaLLaMáN – DiLiMeN hangváz: M-N-D-L – L-D-N-M – D-L-M-N – D-L-M-N

Utódnyelvi nevei: angol ALMOND, német MANDELN, holland AMANDELEN, azonos hangvázra épülnek.

MaNDuLa – aLMoND – MaNDeLN – aMaNDeLeN hangváz: M-N-D-L – L-M-N-D – M-N-D-L-N – M-N-D-L-N

Az észak-germán nyelveknél kis eltérés az R hang: svéd MENDLER, dán, norvég MANDLER, izlandi MÖNDLER.

MaNDuLa – MeNDLeR – MaNDLeR – MöNDLeR hangváz: M-N-D-L – M-N-D-L-RM-N-D-L-R M-N-D-L-R

——————————————————————————————————————————–
A teremtés nyelve, az ősnyelv, a mai magyar nyelv kifejezési eszköztárában élő, lépten-nyomon kimutatható a kór és gyógymód, kutyaharapást szőrével jelenség. Azonos kulcshang készlettel, azonos vázhangokkal fejezi ki a két szögesen ellenkező, ellentétes értelmet – esetenként jót és rosszat.
——————————————————————————————————————————– 

BURJÁN – bérnyelvész: szláv. BURJÁN szó B.R – R.B gyök bővítménye: BuR – RoB. E gyökkel alkotható: BŐR szó, REBeka név: szép BŐRű, KEBlű lány. Népi nyelvben: kiBURran, ROBban társa, a bőség kitörését írja le. A BURján termő földBURokból, kiBURranó, talajt beBORító, BURkoló hasznavehetetlen, élősdi RIBancnak tűnő, igen gyors növésű, sűrűsödő növényösszesség. URJÁ hangcsoport eRőtelJes, gyors növekvést szemléltető: bORJÚ, csERJE, gERJEd, sARJAd, vIRJAd szavakban. Az R.J – J.R alvógyök: RaJ – JáR, tömeget, mozgást leíró. A BURJÁN valóban BUJÁN nagy RAJban, sűrűn növő gyom. ElBURJÁNzik szó túlsűrűsödés. Ember bőrén, régiesen: BŐRJÉN lehet ártó (csalán, csihány). Ennek főzetével az ember lánya, NŐJE BŐRét kellemesen ápolja. Szóvégi J.N – N.J gyök: JáN – NőJ, JáNY – NYáJ.

BuRJáN – BőRJéN – NőJe BőRe hangváz: B-R-J-N – B-R-J-N – N-J-B-R

Özönvíz előtti Földön nem gyomok, hanem buJÁN növő, gyümölcstermő hasznos növények, és az emberek is hosszú életet éltek. A JÁN gyök sejteti, mely a JÁNos névben JÁNYos szelídséget, ságot jelent. Ugyanakkor: JÁN – GYÁN – GYÁM. A nyelvben sosem rögzültek valótlanságok. BURJÁN – JÁNBUR átfordítás mutatja, hogy a sok mérgező BURJÁN közt van JÁMBOR gyógyító növény is. A JÁNYok, nők számára NYÁJas hatású, kedvező a BŐR BÁRsONYosságának megőrzésében. BURJÁN rostjában, erében, ÉRJÉBEN rejt kitűnő festékanyagokat. Nem szláv eredetű, hanem ősnyelvi.

BuRJáN – JáMBoR – JáNYBőR – éRJéBeN – eReJéBeN hangváz: B-R-J-N – J-M-B-R – J-NY-B-R – R-J-B-N – R-J-B-N

 

BOJTORJÁN – is BURJÁN, BOjtoRJÁN, nagy levelű gyom, lila, fészkes virágzatú, szúrós, mindenre tapadó termése. Bérnyelvészek szerint, török eredetű szó. Fő névadója: BOJT van ORJÁN. BoJ – JoB gyök, de a szóban levő JT páros is takarhat egy – testi BAJra alkalmazható, elfOJTÓ, egészségJOBBító, OJTÓ (oltó) – hatást. A növény nevét azért is kapta, mivel ORJÁN virágzáskor BOJTszerű szirmok vannak, ROJT van a BOTJÁN. Ez sem véletlen, mivel a nyelvben nincsenek véletlenek! Virágzáskor látható, hogy TORJÁN, TORJA BOTJÁN BOJT BUJT ki. E jellemzők névadók.

BoJToRJáN BoTJa oRJáN ToBJa oRJáN – oRJáN BoJT hangváz: B-J-T-R-J-N – B-T-J-R-J-N – T-B-J-R-J-N – R-J-N-B-J-T

BoJToRJáN RoJT BoTJáN – BoTJáN RoJT hangváz: B-J-T-R-J-N – R-J-T-B-T-J-N – B-T-J-N-R-J-T

A BOJTORJÁN nevében azonosíthatók egészségre ható jellemzői. Növényről van szó, vizsgálandó élő testre kifeJTett gyógyhatása, erre utal majd minden növény megnevezése. Ezek nem véletlenek. JT páros, mint J.T – T.J alvógyök: JóT – TeJ szavakban, sajátos növényTEJre is utalhat, mint JÓT, hatást kiváltó teremtett anyagra, amely sEJTEk közt kerengő ÚTJAin áthATJA a test szerveit, sEJTJEit, JOBBító hatással a BAJra. Talán azt is rEJTI e név, hogy e növényt gyógyításra alkalmazó beteg szinte lÁTJA a JOBBulást, oly gyors folyamat. A bOJTORJÁn nevében levő hangcsoport jelen van, felemelkedést jelentő-szemléltető, azt leíró LAJTORJA (létra) szóban.

BoJToRJáN – LaJToRJáN hangváz: B-J-T-R-J-N – L-J-T-R-J-N. Bővebben a címszónál.

 

PETREZSELYEM – P.T – T.P gyökből induló szó: PeT – TéP. A PET gyök utalhat földből kiPETckelés műveletére is. A fordított TÉP gyök a növény földből kiTÉPését vagy leveleinek leTÉPve használhatóságát jelenti. PETREZSELYEM név, jellemzői sűrítménye. P hanggal kezdődő ősgyökök védelmet, kellemes testiséget (pi, po), nemiség, szaPorodás jelenségeit is kifejezők, a PE ősgyök szintén ezek közül való. A PETrezselyem növénynek – ily készséget, képességet növelő – hatását kezdetek idején felismerték. E növény gyökere, szára, levele, minden része serkentő hatóanyagot tartalmaz PETE, TERmékenység, nemzőerő összességre. Ősi név: PETRE, PETRA = SZIKLA, azaz , PATtanó és TÖRékeny. A pETREzselyemben hatékony életfontosságú anyagok TömöRülnek, akár a cITROmban. A pETREzselyem tömény hatóanyagrakTáR, pETRE szókezdet utalhat hatóanyagainak frissítő, TETTREkészséget (tetra = négy), négyelő képességet növelő erejére. Az R.ZS – ZS.R gyök: ReZS – ZSeR, a paRÁZS, ZSARát szavakban tűzre, biZSERgető, vaRÁZSlatos hatásra utal. Azt jelenti, hogy a növény természetes „tüzes” SERkentőket tartalmaz. Székelyül PETÖRZSELYÖM, PETERZSELYEM, nem véletlenül. A PETER, PETÖR szó egyik fordításban: TER-PE, TÖR-PE, a PETERzselyem, PETÖRzselyöm TERPE, TÖRPE növésű. Az ERZSE hangcsoport a petERZSElyemnek a szervezet sejtjeiben végzett SERkentő hatása. A pERZSEl, pÖRZSÖl, bÖRZSÖny (tűzhányó), dÖRZSÖl szavakban a tűz kifejezője. A petERZSElyem, petÖRZSElyöm felületi gyulladást gátló hatása is ismert, rovarcsípés elleni bedÖRZSÖléssel. De hORZSOlt bőrfelületre is jó. Szárított levelét ÉTElekbe mORZSOlva szórják. Gyökerének TÖRZSE, TORZSÁja különleges ízt kölcsönöz hús-, zöldség- és más leveseknek, de sülteknek is. A szóvégi EM kellEMi gyök, nőiséghez kötődő (ember, emlő stb.), EMésre, evésre, EMésztésre alkalmasságot is jelenti. PETERZSELYEMmel BETÖRZSÖLÖM (régies székely).

PeTeRZSeLYeM – BeTöRZSöLöM hangváz: P-T-R-ZS-LY-M – B-T-R-ZS-L-M.

Értelemhordozó szóelemek a névben levő: ZSELYEM, SELYEM szó. Az ősnyelv nemiséget, szaporodást köti a SELYEM szóhoz. A SELYEM másik ősi neve: TAFOTA. A nő SELYEM finomságú MELYES bőre is névadó jellemző. A nemi nászt SELYMES csusszanás okán nevezték FOTÁnak is. Székelyül némely tájon ma is. Hozzátehetjük a szóban tűzre utaló ERZSE hangcsoportot, amely a BÖRZSÖny tűzhányó nevében is jelen van. A REZS gyök a paRÁZS szóban, szintén tűz. A bálokban mellőzött „peterzselymet, petrezselymet áruló” lány SELYMES bÖRZSÉs tÖRZSÉnek értékeit csak az ismeri meg, aki az életre szóló táncra viszi el őt később.  A peTRezselyem – fűszernek is minősülő – éRTékes, taRTalmas ízesítő zöldségféle. Gyógyhatású, pl. éRTágító, így vérnyomáscsökkentő. A peteRZSelyemlevél használható szárítva moRZSolva, nyersen bedöRZSölésre, a rovarcsípések közül a daráZSRa, kiváló hatóanyag.

E növény névadói kapcsolatba hozhatók a TERÉZ név TRÉZSI, RÉZI változatainak felrázó, varázslatos valóra ébresztő értelmével. De ERZSÉbet, ÖRZSE, BERZSE, BÖRZSE pERZSElő vaRÁZS-paRÁZS, tűzkapcsolatával is. A PÉTER sziklakemény, derék jelentésével, és REZSŐ, PÁRIZS (ősnyelvi PARÁZS) nevek férfiasan parázsló, névadó jellemzőivel.

 

BURZSOÁZIA – kommunista csöcsöt szopó történész szerint: kizsákmányolót jelent, a bérnyelvész szerint francia szó. A BOR – ROB gyökre épülő gyaBÚR, BURgya, BURzsa, BORza eredeti jelentése: növénytermesztő földművelő. Ők a föld, a mező PORZSOLÓ, MORZSOLÓ, a növényzetét BORZOLÓ népe. A szó értelmének megfejtéséhez B.R gyökből induló szavakat vizsgálva alapgyöke értelme földBURok RÁBotoló, ROBotoló RABjait jelenti, a föld BURkát megművelő BÚR, PÓR, a föld PORának művelő emberét, PÓRt is jelenti. A talajt, rögöt PORrá törő, PORasztó PARasztot. Innen a neve. Tevékenysége a növényzettel, földBURkon végzett életfontosságú, élelmet előállító munka.

A B.R gyökből sarjadnak: barack, barom, barázda báró, bárány, bér, béres, bérlő, bír, birka, bíró, birtok, bor, borona, bőr, búrján és más szavak. Ez a B.R – R.B gyök mögötti értelem. A dél-afrikai szorgalmas BÚRok is.

A BURZSOÁZIA szó fő elemei: BUR-ZSOÁZ-ZIA. A BUR a POR, a föld. BURZS, BÖRZS tűz, ég keze alatt a munka.

Az OÁZ OÁZIAV hangkiesés: OÁZis, OVÁZis, zöldÖVEZet (övezés ovázis – oázis), amely a jól vezetett tanyagazdaságot is jellemző látvány, mint kellemes színfolt a tájban. ZIA – megmunkáló, bia, dia, csia, a művelet. Ők a földBURok RABjai, munkálói, a BARÁZda húzók, a föld növényzetét BORZOlók, ZIÁzók, művelők.

A valóságban az egyszerű falusi földműves volt a termőföldet szerszámaival BORZOló, mORZSOló, mORGYOBURZSA, BURGYA. Ő, aki pERZSElő napon, kemény munkától felhORZSOlt tenyérrel végigdolgozta a napot, és este még kukoricát vagy más magvakat mORZSOlt állatainak. E körhöz tartozó kifejezések még: tORZSA, petERZSElyem (székelyül), pORZSOl, pÖRZSE. De a pergő-forgó, pERZSElően serény forró ERZSÉbet, ÖRZSE is. A bURZSOá, bURZSUj termelői tÖRZS. Őket tartották a mocskos kommunista elnyomók BURZSOÁ osztályhoz tartozó dÖRZSÖlteknek.

A szóban levő RZS páros, mint R.ZS – ZS.R alvógyök: RiZS – ZSíR. Hangjaival alkotható szavakból látható, hogy RIZS, ROZS, RÓZSa és egyebeket termesztők, akik úgymond kemény munkával kicsikarták, „kiZSARolták” a föld, ZSÍRját.

ÁZI hangcsoport élelmEZŐ mEZŐ, megalapOZOttság, bIZAlom, a mEZŐn tŰZŐ napon égő, máskor esőn ÁZÓ, néha fÁZÓ, dolgOZÓ. Ők az emberiség élelmiszerellátója. A ZIA (dia) = munka. Dologi jelenségek szavai, magyar nyelvűek.

Viszonylag jó anyagi helyzetüket mindig irigyelte, a munkától betegesen iszonyodó semmittevő, csavargó, hitvány kommunista-liberális népség. A társadalmi osztályok mesterséges kialakításakor francia nyelven lett –, ősnyelvi gyökből – a BURZSOÁ megnevezés a gazdagabb rétegre rásütve. Ez is a vérfertőző francia forradalom „áldásai” közé tartozó. Ismerve az emberi önzést, nem kizárt, voltak köztük dÖRZSÖlt elnyomók is, hasonlók a kommunistákhoz.

A szó régi alakja BURZA, BURZSA, BÖRZSE. Vagy BURGYA, GYABÚR, mint a BÚR, POR, talaj JOBítója, GYOBítója, GYÁBítója, GYARolója, a termőBÁGY, termőföld, GYÁB URa, talajt művelő. Így TÖRi BÁGYgyá, TORBÁGYgyá, BUJA növényzetű TORBÁGYgyá. Így ragadt meg utódnyelvekben a módos GYÁBÚR megnevezése. Innen a román CHIABUR.

A Bibliában van egy BOÁZ nevű ember, földművelő gazda. A zsidók ekkor még az ősnyelvet beszélték, a név a mai magyar nyelven elemezhető. BOÁZ, aki az ő OÁZisában, zöldÖVEZetében – ZIA, dia, csia – művelte, vigyázta, bólyázta, bokrázta birtokát, pólyázta zsenge növényeit. A BOÁZ, rövidített név, jellemzőinek sűrítménye. Művelte a BURt, PORt, BÁGYat, termőföldet. BOÁZ és ZOÁZ, ZSOÁZ ugyanazt jelenti, lásd fentebb: ZIA, bia, dia, csia – cselekvőként.

A kommunista felbujtók, semmittevő csavargást, tekergést kedvelő, bármily becstelenségre is képes rétege, lejáratta e tisztességes munkát végző népréteg összegző BURZSOÁ alakra módosult nevét, akár az elvtárs szót.

 

BOJÉR – földművelő, gazdálkodó, aki RÁBUJva, szeretve műveli terményeit, JOBBÉRt BAJoló, ÉRtéket teremtő. A föld jól ROPpanó BŐRét, BURkát, PORát BUJán beBORító, hasznos növényeit fajtánként, sávonként RAJBA osztva gondozza, kemény ROBotoló, BAJoló, JOBBító munkával termeszti élelmező terményeit. BOJÉR – JERBO, BAJER JERBA gyökátforgatás a parlagnövényzet ősi JERBA (j > h), HERBA nevét mutatja ki, amely akár a BAJOR nép egyik névadója is lehet a többi névadó jellemző mellett. Mintha a növény mondaná: BOJÉR, műveld a földet körülöttünk, majd RABOJJ (rabolj) terményt, gyümölcsöt rólunk, JOBBÁRA ez a fizetséged.

BoJéR – JeRBo – BaJeR – JáR Be – RáBúJ – RaJBa hangváz: B-J-R – J-R-B – B-J-R – J-R-B – R-B-J – R-J-B

BoJéR – RaBoJJ – JoBBáRa – BeJáR – JoBBéR hangváz: B-J-R – R-B-J – J-B-R – B-J-R – J-B-R

 

JOBBÁGY – hivatalosan: hűbéri alattvaló. Összetett szó, a földet művelőt, munkálót, a földművest jelentette: JOB = munka, munkás, műves, BÁGY = föld. Együtt: JOBBÁGY = földműves. A JOBBÁGY megnevezés az ősiségben a JÓ FÖLD, a JÓ BÁGY megművelőjét jelentette. JOB – BAJ gyök az ősnyelvben: munka, munkavégző értelmet is hordozott, a JOB az erőkifejtést, a BAJ a megoldandó feladatot jelentette. Székelyföldön a gazdasággal járó gondokat ma is BAJ szóval nevezik: reggeli BAJ, estéli BAJ, az állatok, a ház körüli teendők ellátása, elvégzése. Ezek a JÓ BAJok sorába tartoznak. Az volna rossz előjelű nagy BAJ, ha nem volnának ilyen BAJaik, mert az koldusszegénység.

BáGY – enyhe szelíd domborulat, művelhető, BÁGYasztható termőföld, amelyet GYÁBok, vizes árkok segítségével öntöztek. A GYÁB jelentett még enyhén mélyülő lankás, láGYABB ívelésű lejtőt is. A BÁGY gyök az alföldi és erdélyi HortoBÁGY nevekben a jól megművelhető kertgazdálkodásra (kert = hort) alkalmas BÁGYadt, porhanyós földet jelenti, amely l BÁGYasztható, azaz művelhető. Ugyanígy az udvarhelyszéki BÁGY falu nevében is.

Bibliai JÓB neve munkát jelentett a talajt l BÁGYasztó, JOBB termőÁGYnak előkészítő, JOBB BÁGY-gyá tevő. A JÓ BÁGY, JOB BÁGY értékes, tehetséges földművelő volt. Kitűnően értettek BÁGYoló munkához már kezdetben a vizek síkságán, Mezopotámiában. JÓBok, dolgos emberek, jó BÁGY művelők. Az első e néven a bibliai JÓB. De nem egyedüli, csak egy közülük. A név mutatja, hogy békés emberek voltak a BÁGY művelők, JOBBak a többinél. A JOBBÁGY megnevezés a termőföldjét jól művelő, l BÁGYasztó gazda volt. Történelmi gazság, hogy a szolgaságba döntött földművelők megnevezése lett.

 

Állatok külső látható alaki képe, fő viselkedési, életmód jellemzőik

PÁRDUC – mivel PRÉdáló, RÖPítő, ragadozó vad, PARázni, félni, rettegni lehet tőle. Áldozatának torkát ROPpantja szét. Az RD kötött mássalhangzó-páros, gyilkos, moRD jelentést hordoz: öRDög, oRDas, leopáRD, gepáRD, de a kaRD, dáRDa, báRD nevekben is. A párDUC a prédát mindig felDÚColja, RÖPíti a fára, mivel CUDarul félti más ragadozóktól.

 

KAMÉLEON – eredeti neve KAMULÉNY, hiszen rejti, KAMUzza önmagát, LÉNYét, környezete szerint váltva színét. KaMéLeoN – KaMuLéNY hangváz: K-M-L-N – K-M-L-NY azonos hanganyag. Ez oly szembetűnő jellemzője, hogy fő névadóvá vált az ősiségben. Mondhatja erre egy bérnyelvész: szamárság! Ő ugyanis száraz, élettelen latin-német grammatikai szempontból elemez. Nem érdekli a(z) – ősnyelv hangjai, gyökei, hangcsoportjai közt rejlő – mély mondanivaló. Ám nézzük, mi történik a KAMULÉNY színeivel? A további hang-, gyökelemzés előhozza másodlagos jellemzőit is. Mit mond el szóalkotó hangjaival, ha névadó jellemzőit kutatjuk mögötte? A KAMULÉNY minden színe MULÉKONY, változó. Azonos hangokkal mutatja az állat fő jellemzőjének egyik alapvonását, színeinek gyorsan elő-, és tovatűnő látványát.  A KAMULÉNY mondhatná: MULÉKONY színeimet környezetem színei szerint váltva NYOMULOK előre. Ez élőkép! Színének váltogatása KELLEMES, hatást keltésKELLEMÉNY, látványa (mint: kelés = kelevény, úgy kellem keltése = kellemény), amin ÁMULOK ÉN, az ember. KAMULÉNYként színt váltva NYÍLOK ÁM más színek felé. Áldozata elNYÁMUL színein, s könnyen áldozatul esik. A -LEON = LÉNY az oroszLÁN, orzóLÉNY = LEON névben is megjelenik. Vagyis a LEON név a LÉNY névvégződés utódnyelvi torz módosulata.

KaMuLéNY – MuLéKoNY – NYoMuLoK – NYáMuLoK hangváz: K-M-L-NY – M-L-K-NY– NY-M-L-K – NY-M-L-K

KaMuLéNY – KeLLeMéNYáMuLoK éN – NYíLoK áM hangváz: K-M-L-NY – K-L-M-NY – M-L-K-N – NY-L-K-M

 

OROSZLÁN – ERŐS LÉNY, Özönvíz után ragadozó, ORZÓ. OROZó, OROZ LÉNY, URUSZ LÉNY, népiesen, régiesen OROSZLÁNY. Az OROSZLÁNY nősténye ROSSZLÁNY, mert mindig ő erőlteti a párzást, ő kínálja fel magát a hímnek.

oRoSZLáNY – eRőSLéNY – uRuSZLáNY – RoSSZLáNY hangváz: R-SZ-L-NY – R-S-L-NY – R-SZ-L-NY – R-SZ-L-NY

Az OROSZLÁNY áldozatát FOSZLÁNYRA szedi szét. OROSZLÁNY – NYÁLSZORO teljes átfordítás beszédes:

oRoSZLáNY – NYáLSZóRó – FoSZLáNYRa hangváz: R-SZ-L-NY – NY-L-SZ-R – F-SZ-L-NY-R

 

LAJHÁR – az egyébként rokonszenves LAJHÁR nagyon lassú mozgású, lusta, nem siet. Ha – fára felmászik, lustán végigfekszik az ágon. Nevében ott a jellemzője, lustán, LAJHÁN, LANYHÁN RÁHAJOL az ágra. A LAJHÁR lustán ernyedt, HAJLÉkony, úgymond: HAJLÁR. LAJHÁR nem tudni HOL JÁR?

LaJHáR – RáHaJoL – HaJLáR – HoL JáR hangváz: L-J-H-R – R-H-J-L – H-J-L-R – H-L-J-R

Székelyeknél ma is LAJHÁR a semmittevő, lusta. Ez ősi, amikor még lusta LAJHÁRok éltek az ősnyelvűek közelében.

 

MEDVE – is az ERŐS jellemzője okán kapta az ősnyelvi URUSZ nevet. A MEDVE szereti a NEDVEs és MEDVEs, vizes környezetet. ODban, MEDVÉben (üregében) lakó MEDVEs, NEDVEs MEDVE. MED üreget jelent a MEDence, MEDer szavakban. MEDben, üregben élő méhek által gyűjtött MED, azaz méz is a kEDVEnce, szereti EDVE a lép NEDVÉt, a mézet. A MEDVE növényevő, ragadozó. Békésnek látszó viselkedésből könnyen vált át táMADó. Özönvíz előtt minden állat növényevő volt. Ősnyelven más nevet is kapott fő jellemzői nyomán. Hatalmas ERŐS, URUS, eszezve URUSZ. Özönvíz után ragadozó ORZÓ, odúját, zsákmányát ŐRZŐ. Utónyelvi nevei ezek módosulata. Latin: URSUS, olasz ORSO, francia OURS, román URS. BARlangban lakik, nagy RABBARom, BARna a színe. A germán nyelvcsaládban BEAR, BÄR, BJØRN, BJÖRN. Szláv nyelveken, oroszul: МЕДВЕДЬ = MEDVED, horvátul: MEDVJED, csehül: MEDVĚD és mások. E nyelveken részletes magyarázat az állat összes jellemzőinek beleszövésével nem adható, de lehet nyelvészként lehet küszködni.

BÖLÉNY – nagytestű, terjedelmű, testű LÉNY, összevontan BŐLÉNY, BÖLÉNY. A BÖLÉNY egész nap legel, sokat eszik, NYELŐBB, mint a többi. Kérődzőként, nyelvével NYALÁBolja takarmányát. A BÖLÉNY párviadalban verhetetlen más kérődzővel szemben. Ő a NYERŐ, esélyesebb, NYERŐBB (l > r). Valószínű, hogy az olasz BOLOGNA, a francia BOULOGNE, és a régi Brassó várfalon kívüli BOLONYA városrésze, valaha a tömegesen ott élő BÖLÉNYekről kapták nevüket.  BÖLÉNY helynév olaszul és franciául módosult: BOLOGNA, BOULOGNE alakra, bár már nem azt jelentette (bisonte, bison). Mindkét nyelven GN párost lágyan, NY hangként ejtik. A székelyföldi Homoród völgyben is éltek hajdan. Ott a BÖLÉNY másik nevét ZSOMBOR falu hordozza.

BöLéNY – NYeRőBB NYeLőBB – NYaLáB hangváz: B-L-NY – NY-R-B – NY-L-B – NY-L-B

BöLéNY – BoLoNYa – BuLoNYe hangváz: B-L-NY – B-L-NY – B-L-NY

 

TIGRIS e nevét Özönvíz utáni ragadozó természete miatt kaphatta. TIGRIS – SIRGIT teljes átfordítás azt mutatja, hogy a TIGRIS megjelenése menekvésre SÜRGET. RÖGVEST menekülni kell.

TiGRiS – SűRGeT – RöGveST hangváz: T-G-R-S – S-R-G-T – R-G-v-S-T

 

Más kifejezések, megnevezések

KÉMÉNY – bérnyelvész szerint: görög > latin > német > szláv útvonalon jött. Fő névadó jellemzői alkotó hangjaival magyarázza a név kialakulását? A KÉMÉNY magasban van, messzeséget KÉMleli. Füstje léte, nem léte messziről mutatja, azaz KÉMlelhető: otthon vannak-e? KÉMÉNYen MÉN KI vagy KIMÉN a füst. Ha látom, akkor KÉMÉNYiránt MENYEK haza. A KÉMÉNY alatt mindenek az ENYÉMEK, sajátjaim. Azt is elmondja, hogy építMÉNYek kezdeténél a KÉMÉNY, mint KEMENYCE kivezető részeleme volt, függőleges gerincként, legKEMÉNYebb eleme a háznak. KEMÉNY, tartós KÉMÉNY építésébe sok KŐ MÉN bele. KÉMÉNYen KINYOMul a füst. A jól épített KÉMÉNY MOKÁNY, ellenálló minden viszontagságnak. Nem lehet lomhán összeMONYÓKolt építmény. Ha túl magas a KÉMÉNY, könnyen beleüt a MENYKŐ.

KéMéNY – KiMéN – MeNYeKeNYéMeK hangváz: K-M-NY – K-M-N – M-NY-K – NY-M-K

KéMéNY – KeMéNY – Kő MéN – KeMeNCe hangváz: K-M-NY – K-M-NY – K-M-N – K-M-N-C

KéMéNY – KiNYoM – MoKáNY – MoNYóK – MeNYKő hangváz: K-M-NY – K-NY-M – M-K-NY – M-NY-K – M-NY-K

 

DOKTOR – a szó már az ősiségben kialakult. Ha a népi nyelvet nézzük, a TUDOK szót röviden TOK alakban ejtik ki: TUDOK valamit, helyett: TOK valamit. TOK > DOK váltás, rokonhangok a T és D, zöngétlen > zöngés váltások egyike.

TUDÓK TUDOROK, TODOROK, minden TUDást összegző elmék. TODOROKból lett DOKTOR.  Mindannyian idősek, hisz élettapasztalat hozta az ismeret bővülését, a mindent átfogó TUDást, bölcsességet, ami csak úgy TÓDult belőlük.

TODOROK átfordítva: KORODOT. Vagyis a KORODOT, KORODAT is nézem, és így elfogadom, hogy a TUDÓK, a TÁDÉK, TÓDOROK egyike vagy, akinek patinaként, KORODÁT üledékként halmozódott KOROKon ÁT az ismeretanyaga.

DoKToR – TuDoRoK – KoRoDaT hangváz: D-K-T-R – T-D-R-K – K-R-D-T

A DOKTOR sok ismeretet, tapasztalatot RAKTÁRozott el. A még fiatal tanulót kérdezték, kérdezik: jól elRAKTAD az elmédbe a TUDást? A DOKTOR tehát a TUDÓK, a TUDOROK egyike volt. Az ősiségben az orvoslás része volt a borogatás, és fontos volt jó helyre kerüljön. Az ilyen DOKTOR megnézte, hogy jó helyre RAKTAD-e a borogatást.

DoKToR – TuDoRoK – RaKTaD hangváz: D-K-T-R – T-D-R-K – R-K-T-D

A vallásokban szintén DOKTORoknak neveztek elöljáró személyeket. Szónokoltak, beszédkészségüket fejlesztve, használván torkukat. Tanács volt számukra: szónokként fejleszd TORKODat! DOK-TOR – TOR-KOD. A megbetegedések előbb tán légzőszervet, TORKOT érintők lehettek, így a DOKTOR szó nem véletlenül találó itt. Nehéz betegség esetén éjjel is DEKRETik, zaklatják a DOKTORt, mert már akkora a baj, hogy a beteg KÉTRÉT görbülve, TÉRDÉT fogja az ágyon.

DoKToR – DeKReT – ToRKoD hangváz: D-K-T-R – D-K-R-T – T-R-K-D

 

GÁTER – ez nem német GATTERból, hanem az van az ősnyelvi GÁTERből! A GÁTER RÉTEGeket TERGÁl a rönkből. Ősnyelvi TERGA = RÉTEG. A RÉTeg sima, a RÉT is síkfelület. A GÁTER RÉTEGekre TERGÁljka a tőkét. A szétTERGÁlt RÉTEGeket kiTEREGetik száradni. Az eszTERGA is RÉTEGeket esz le, TERGÁl le a felületről.

GáTeR – eszTeRGa – RéTeG – TeRGa hangváz: G-T-R – sz-T-R-G – R-T-G –T-R-G

TeRGáT – RéTeGeT – TeReGeT hangváz: T-R-G-T – R-T-G-T – T-R-G-T

 

GLECCSER – RECSELG teljes átfordítás. Hőingadozás miatti, úgymond: GÖRCSÖLŐ mozgásban, RECSEG régiesen RECSELGŐ, RECSEGLŐ hangot bocsát ki: GLECCSER – GÖRCSÖL – RECSELGŐ – RECSEGLŐ. Az első ilyen jelenséget, ősnyelvet beszélők észlelték, és ők adtak nevet a jellemzők nyomán.

GLeCCSeR – GöRCSöL – ReCSeLGő – ReCSeGLő hangváz: G-L-CS-R – G-R-CS-L – RCS-L-G – RCS-G-L

GLeCCSeR – CSeReGeL – CSeReGLő hangváz: G-L-CS-R – CS-R-G-L – CS-R-G-L

 

MORÉNA – ANÉROM teljes átfordítás mutatja, hogy a jég által feltúrt ROMON a kőhalmaz egyre NŐ, azaz NŐ A ROM, amely szétszórt törmelék miatt ROMINA (székely szó romos jelenségre) képet nyújt. A MORÉNAvölgy látványa alakra ARÉNÁRA hajaz. Mozgás közben ennek is van sajátos MORAJA, MORÉNJA.

MoRéNa – Nő a RoM – RoMoN – RoMiNa – aRéNáRa hangváz: M-R-N – N-R-M – R-M-N – R-M-N – R-N-R

 

JÁSZOLLOSZÁJ teljes átfordítás mutatja: JÁSZOLnál (fn) a LÓSZÁJ JÁSZOL (ige: jászol = jeszik, azaz eszik), SZÁLAJJA a takarmányt. Az első ÓL LÓnak épült, így a benne levő JÁSZ-OL is Lovaknak, LÓ SZÁJnak készült. Az ÓLban istálban, IST = védetten, ÁLLva JÁSZolt a a JÁSZOLnál. JÁSZOL mellett nőttek SZILAJ lovak, paripák.

JáSZoL – LóSZáJ – SZáLaJJa – SZiLaJ hangváz J-SZ-JL-SZ-J – SZ-L-J – SZ-L-J

 

JÁVORROVÁJ átfordítás. A fák közül a JÁVOR, IVOR, JUVAR (v > h) JUHAR, IHAR, egyik legjobb RÓVÓ, ROVÁJ faragásra, ROVásra: A ROVÁJ végző mesterek voltak a VÁJÁRok. Az elefántagyar ÍVELt és ROVható jellemzője az utódnyelvi IVOR, IVORY szóban, amely ősnyelvi örökségük. JÁVOR-, IHARfából készülnek hangszerek, például HÁRfa.

JáVoR – RoVáJ – VáJáR hangváz: J-V-R – R-V-J – V-J-R           

HáRFa – iHaRFa hangváz: H-R-F – H-R-F

 

VÁSZOL – az első VÁSZOLLOVÁSZ volt, értett a lóhoz, s szerette. A név magyar, nem a BAZIL, VASZIL változata!

 

KALAPÁCS – a CSÁPALAK, teljes átfordítás mutatja: KALAPÁCS-csal, karomatt lendítve CSÁPOLOK, CSÉPELEK, ütök, verek. A KALAPÁCS PACSKOLÓ. KALAPÁCS KOPOLÁSra való. KALAPÁCSolva, fémből LAPOCSKÁt készítek.

KaLaPáCS – CSáPoLoK – CSéPeLeK hangváz: K-L-P-CS – CS-P-L-K – CS-P-L-K

KaLaPáCS – PaCSKoL – KoPoLáS hangváz: K-L-P-CS – P-CS-K-L – K-P-L-S

KaLaPáCS – LaPoCSKa – hangváz: K-L-P-CS – L-P-CS-K

 

KANKALIN – a nyíló KANKALIN, a tavasz NYÍLÁSának, NYILAKNAK jele, és kedvencük a NYULAKNAK is. Érdekes egyezés a teljes átfordítás, akár a fenti többinél: KANKALIN – NILAKNAKNULAKNAK

KaNKaLiN – NYiLaKNaK – NYuLaKNaK hangváz: K-N-K-L-N – NY-L-K-N-K – NY-L-K-N-K

 

KÜSZÖBBÖSZÜK átfordítás: BŐ SZŰK, a KÜSZÖBön kívül , belük SZŰK a tér. Kívül ÖBlös, tágas, a térség, belül SZŰK, SZŰKEBB, e jellemző beépült a névbe. KÜSZÖB – BÖ SZŰK – SZŰKEBB. A ház gazdája BÜSZKE a KÜSZÖBön kívüliekre, belüliekre. De a KÜSZÖBöt illetéktelenül átlépőre BŐSZEK a háziak. Aki átlépi a KÜSZÖBöt, a család élettér közepébe, a SZÍKBA lép be. A családtagok, KÜSZÖBön belüli és kívüli jussának KISZABása KÜSZÖBön belül történik.

KüSZöB – Bő SZűK – SZűKeBB – KiSZaB hangváz: K-SZ-B – B-SZ-K – SZ-K-B – K-SZ-B

KüSZöB – BüSZKe – BőSZeK – SZíKBa hangváz: K-SZ-B – B-SZ-K – B-SZ-K – SZ-K-B

 

ZIGÓTA – a fogamzást követően a ZIGÓTA elkezd osztódni, azaz TAGOZÓdik. Ahogyan a SZÓ több TAGgal bővülve végül szöveggé válik, így a TAGOZÓdó sejt, ZIGÓTA élő szövetté, testté: ZI-GÓ-TATA-GO-ZÓ. Az ógörög ág e jelenségre a ZIGÓTA változatot használta.

ZiGóTa – TaGoZó – SZóTaG hangváz: Z-G-T – T-G-Z – SZ-T-G

 

DENEVÉRRÉVENED 180 fokban átfordítva, fő jellemzőjére a RÉVületszerű alvóállapotára utalhat. Régiesen: álomba RÉVEND, RÉVENED. Hiedelem szerint VÉREDEN él, vérszívó. A DENEVÉR kiszáradhat RÉVENDésekor, ezért NEDVRE, nedves helyre van szüksége. A DENEVÉR szeret megbújni a lakások VERANDÁin. „Csapong a denevér az ereszt sodorván.” Arany. J. A csapongó DENEVÉR akkor csap le rád, hirtelen, amikor nem VÁRANDÓ, nem VÁRNÁD.

DeNeVéR – RéVeND – VáRNáD – VéReDeN hangváz: D-N-V-R – R-V-N-D – V-R-N-D – V-R-D-N

DeNeVéR – VeRaNDa – VáRaNDó – NeDVRE hangváz: D-N-V-R – V-R-N-D – V-R-N-D – N-D-V-R

 

ASZTAG –  ASZTAGból kinyert gabonából készült kenyér kerül az ASZTALra. A nagy ASZTAG a GAZDAGság jele.

aSZTaG – aSZTaL – GaZDa – GaZDaG hangváz: SZ-T-G – SZ-T-L – G-Z-D – G-Z-D-G

ASZTAGRA épül a KOSZTRA, GASZTRO élelmezés:

aSZTaGRa – KoSZTRa – GaSZTRo hangváz: SZ-T-G-R – K-SZ-T-R – G-SZ-T-R

 

ASZTAL – négy lába SZÉTÁLL, régen a ház közepén SZTÁLLt, állt, az ASZTAL – LATSZA átfordítás beszédes. Az ASZTAL rendezettségéről LÁTSZÓ, kik lakják a házat.

aSZTaL – SZéTáLL – LáTSZó – SZTáLL hangváz: SZ-T-L – SZ-T-L – L-T-SZ – SZ-T-L 

ASZTALon SZELETelnek kenyeret, és minden más élelmet oda TESZ LE a gazdasszony.

aSZTaL – SZeLeT – LeTeSZ – TeSZ Le hangváz: SZ-T-L – SZ-L-T – L-T-SZ – T-SZ-L

ASZTALra teszik a LISZTet.

aSZTaL – LiSZT hangváz: SZ-T-L – L-SZ-T

ASZTALon TÁLALSZ, ott TALÁLSZ étket.

aSZTaL – TáLaLSZ – TaLáLSZ hangváz: SZ-T-L – T-L-L-SZ – T-L-L-SZ

ASZTALT használhatsz arra, hogy ATLASZT teríts rá, így könnyebben eligazodsz, ÁTLÁTSZ rajta.

aSZTaLT – aTLaSZT – áTLáTSZ hangváz: SZ-T-L-T – T-L-SZ-T – T-L-T-SZ

Az ASZTAL hamisítatlan tiszta magyar szó, de a magyartalan bérnyelvészet szerint nekünk kötelezően majmolni kell! Nem kell rémüldözni a: SZTÁNa, SZTÁTó, SZTÁLL, iSTÁLLó, iSZTÁLLó, SZTELLázsi (ázsi = nagy) mindannyi ősi magyar gyökökre, hangcsoportokra épülő szavak, függetlenül attól, hogy mely nyelvek vették át, és milyen eredetűnek jegyzi a bérnyelvészet.

 

ORION – a ma ORION néven ismert csillagkép is a teremtés ősnyelvén, az egynyelvűség idején kapott nevet. Fő jellemzője: az égbolt ORJÁN, ORJON áll. ORION = ORJON. Nincs görög, latin vonása a névnek. Az OR – RO ősgyök jelentése: kiemelkedés és ellentéte: bemélyedés. Ha az R előtt van önhangzó, akkor többnyire kiemelkedést, emelt értéket jelöl: ARany, ARa, ARarát, ÁRad, ERő, ÉRték…

Mivel az ember minden jót, áldást mennyből vár, így jelentheti azt is: az ÚR JÖN onnan. ÚR JÖN az ORJON.

ORioN – oRJoN – oRJáN – ÚR JöN hangváz: R-N – R-J-N – R-J-N – R-J-N

 

TEVE, HAMEL, KAMEL – az ősi karavánok áruszállító, teherhordó KAMionja – teremtés nyelvén kapta nevét, megnevezése jellemzőt tömörítő. Fő névadó jellemzője kezdetben a teher, rakományTEVÉse, ráVETÉse, de a hosszú útrakészüléskor a sokat EVÉse, IVÁsa is. A TEVE csak akkor indítható hosszú sivatagi útra, ha már EVETT, IVOTT.

TeVe – eVeTT – iVoTT hangváz: T-V – V-T – V-T

Az evés H.M – M.H: HaM – MáH gyökkel is kifejezhető. A TEVE sokat fal, HAMOL, h > k rokonhangváltással KAMEL, így lassan, LOMHA evés-ivással tölti fel testi táplálékkészletét. Egy nagy HALOM takarmányt KAMEL be, fogyaszt el.

HAM – bekap, MÁHol – eszik. HAMEL LOMHÁn, lassan LEMÁHol, leMÁHOL mindent, s feltölti, tárolja készletét.

HaMeL – MáHoL – LoMHa hangváz: H-M-L – M-H-L – L-M-H

A rakomány neve: MÁLHA. Gazdája ráTEVÉ, ellenőrizte: LÁM HA minden a helyén, és indulhatott. Ez is névadó jellemzője: MÁLHAcipelő HAMÁL.

HaMeL – MáLHa – LáM Ha – HaMáL hangváz: H-M-L – M-H-L – L-M-H – H-M-L

 

A KAMEL név KAM gyökszava jelen van az éléstároló KAMra szóban. K.M – M.K gyök: KaM – MeK. A TEVE mintha KAMrába tárolna, MÁHOLja, MÁKOLja, HÁMOLja, KAMELi LOMHÁn magába ételét-italát. Egyesek szerint a TEVE hangjában van némi MEKegés.

A KAM – MAK gyök nagy befogadóképességet, tartalmat is jelent. A MÁK gumójába rejtve rengeteg MAG van.

A KAMion – a mai világ tehercipelő „motoros TEVÉje” – is nagy befogadóképessége miatt kapta nevét.

Az őskorban nagy MÁLHÁkkal utaztak a kereskedők. Az ilyen MÁLHA csak úgy LOMHA kötésben állt, mielőtt a HAMEL, KAMEL hátára dobták.

HAMÁLnak nevezik törökül a hordárt. Ez ősnyelvi örökségük. E szót a román nyelv is megörökölte.

MáLHa – LoMHa – HaMáL – KaMeL hangváz: M-L-H – L-M-H – H-M-L – K-M-L

 

TÉRDEL – a szó T.R – R.T kezdőgyök: TéR – RéT elmondja a látvány szerinti állapotot. A láb, mint hosszú végtag, egyenes állapotától elTÉR, középen kétRÉT valamilyen szögben beTÖRve, hajlítva, nem egyenes, hanem TÖRDELt állapotban van. A bérnyelvészet szerint török eredetű.

Szóközépen az RD kötött mássalhangzó-páros alvógyök, egy hangzóval felélesztve: RÚD, ami egyenes, de attól DURva hajlatban elTÉRhet, beTÖRhető. A TÉRD majdnem 180 fokban.

Az RGY alvógyök: RoGY – GYaR, az egyenes állapottól megROGYás GYARló állapota, ami lehet fáradtság, öregség miatti, vagy ROGYasztó kényszerítés.

D.L – L.D  gyök: DeL – LeD, a szép láb DELi látvány. A LED gyök, mozgást is jelent: feléLED, közeLEDik stb. A szép női láb léptei, LEDér mozgásúak.

GY.L – L.GY gyök: GYaL – LáGY. GYAL = láb. GYALlal lép, GYALogol, ilyenkor LÁGY hajlatokkal behajló TÉRGYGYEL lépDEL, lépGYEL Mozgásra a tájnyelv használja a LEGYel, leGYEL szót is. A kenGYEL, KENgyel (hallás: kenygyel), a GYAL KÉNYelmére szolgál.

Tehát a TÉRDEL szó nem jelent mást, mint a láb egyenestől megTÖRt hajlatát, behajlított, TÖRDELt állapotát.

A TÉRGYEL szó már egy árnyalattal többet mond: TÉRDEL, TÉRDEPEL. Tájszóként:  TÉRGYEL, TÉRGYEPEL, TÉRGYÉPEL, TÉRGYÖL, TÉRGYÉPÖL.

A TÉRGYELés egyféle ROGYLAT. A TÉRGYELővel nem TÁRGYALtak egyenrangú félként, a TÉRGYELŐben a beTRÁGYÁLó (beszari) gyávát, GYARLÓT látták. Csak parancsot, utasítást adtak neki.

TéRGYeL – RoGYLaT – TáRGYaL hangváz: T-R-GY-L – R-GY-L-T – T-R-GY-L

TéRGYeL – GYaRLóT – TRáGYáL hangváz: T-R-GY-L – GY-R-L-T – T-R-GY-L

TÉRDEPEL, TÉRGYEPEL – a fentieken kívül még pontosít.

TérDEPel, térGYEPel – D.P – P.D gyök: DeP – PeD, PaD: LEnt a PADlón, GYEPen. Behajlított, beTÖRt PEDdel, lábbal.

TÉRGYEPEL – hozzáadja: LETÉR GYEPre, GYEPre TÉR LE. Legalázatosabb állapot. Ha kényszerítés, akkor leggyalázatosabb.

TÉRGYÉPÖL – egy árnyalattal más: TÉR-GYÉP-ÖL, TÉRGYÉPÖLéskor ÖLe is hajlik. TÉRGYÉPÖL, az Ö hanggal színezi, színözi a szót. Ez a látvány összképe, amely megszülte a szót.

Istenéhez LETÖRten GYEPre ereszkedik. Vagy LETÖRten TÉRGYEPEL.

A halálra ítéltet lefejezéskor TÉRGYEPEL-tették, megalázták, TÉRGYÉP-ÖL-tették leÖLése előtt.

 

A fentiekből látható, mindannyi ősnyelvi eredetű, sajátos jellemzőkre épülő megnevezés, és a szóeredet kutató nyelvész agyába rázható magyarázat csak a történelem folyamán csodaszerűen megőrzött magyarázó nyelven, a mai magyar nyelven adható e megnevezésekre. Fölösleges bérnyelvész fáradozás idegenből eredeztetni e megnevezéseket. A szavak hangvázai igazolják ősnyelvi, azaz magyar eredetüket. A kialakuló szavak, megnevezések hanganyagával körülírhatóak a megnevezett akárminek fő alapjellemzői. Rengeteg ilyen szó lelhető. E szavakat mind a CzF Szótár, mind a mai bérnyelvészet idegen nyelvekből származtatja, vagy nem tudja, honnan is származnak.

A bérnyelvészet szerint a magyar nyelv összelopkodott szavakból áll, egyik sem eredeti magyar szó, csak beilleszkedett a nyelvbe. Szerintünk épp fordítva van. Az utódnyelvek szókészlete az ómagyar ősnyelvből származik, amelynek egyenes ágán megmaradt változatlanul a mai magyar nyelv. Inkább azt kell mondanunk, hogy a BÉRNYELVÉSZEK, ők maguk az innen-onnan „ÖSSZELOPKODOTTAK” (Budenz – Hunfalvy et Co), s csak ügyeskedőn beilleszkedettek.

A mai vezető nyelvészekre is elmondható: lelke mélyén egyiknek sem saját tulajdona a magyar nyelv úgy, mint Kosztolányinak. Nincs mélyen bennük, nincs vérük csöppjeiben, idegeik dúcában, metafizikai rejtélyként.

Ők csak beszélik, de értelmét mélységeiben soha nem kutatják, és nem is értik. Nem látnak bele a szóba! Csak belebújtak a magyar nyelv idegeinek dúcába, vérének cseppjeibe hamisító, tönkretevő szándékkal, mint a tüskefehérje! Kitűnően megtanultak mellébeszélni, hazudozni nekünk a magyar szavak eredetéről.

Még pástra kihívni sem érdemes őket, mert igazi magyar nyelv értékeinek vitájára nem párbajképesek.

Döbbenetes szakmai szégyen, hogy több okleveles magas végzettségükkel nem ismerik fel a magyar nyelv – minden más nyelvtől eltérő – különleges nyelvszerkezeti felépítését.