Kolumbán Sándor honlapja

TÉR, KÖR, SZER

 

Három fogalom van, amely meghatározó a körülöttünk levő világban: TÉR, KÖR, SZER. Mindhárom rendkívül fontos. Ezek külön és együtt, csak a teremtés tényének ismeretében válnak érthetővé teljes mélységükben.

Gyökként: T.R – R.T: TéR – RéT, K.R – R.K: KöR – RöK, SZ.R – R.SZ: SZeR – RéSZ.

A nyelv e gyökszavak köré építi legnagyobb terjedelmű szóbokrait: TÉR, KÖR, SZER. Ezek közül a legfontosabb a SZER, amelynek a TÉR, ŰR minden RÉSZében kiterjedő erővonalain át vezéreli az összes KÖRívű pályán végbemenő mozgást a világegyetem csillagrendszereinek Teremtője.

TÉR – testek mozgásának helyet biztosító kiTERjedés, ŰR, haTÁRa nincs, végtelen. Minden test TÉRben helyezkedik el, és így TÉRigényes. Minden, ami van, elFÉR, elTÉR a TÉRben. Megjegyzendő: a TERemtés nyelvében, TÉRigény értelemben, a TÉR és FÉR gyökök, esetenként azonos értelmet is hordozhatnak. Ily esetben: elFÉR, elTÉR ugyanaz.

KÖR – a testek TÉRben mozgásának és hatósugaruknak teremtői terv szerint meghatározott, kiszabott, szabályozott vonalai. A KÖR szabályos, térfelosztása szabályozott. A KÖRt átmérője körül a TÉRben elforgatva 360 fokban GÖMBpalástot képez. A GÖMB tartalommal tölthető. A TÉRben, ŰRben GÖMBtestek KÖRkörös pályán mozognak.

 SZER – a TÉRben, ŰRben, KÖRben uralkodó törvényeket felügyelő, mozgásokat szabályozó, osztó- és erővonalak összessége. A SZERvonalak átszövik az egész világegyetemet, s mindenhová elviszik a teremtői és fenntartói központ, élő, mindent vezérlő számítógépe által adott utasításokat. Semmi nincs a véletlenre bízva! A SZERvonalakon adatik minden irányító utasítás. Amint távirányítóval, mozgásba hozhatók különböző eszközeink (kapu, ajtó stb.), úgy hat mindenre, ha szükség, a legnagyobb égitesttől, testünk parány DNS-ében levő számítógép programjára is.

A nyelv átfogó magyarázatot mindháromra. E fogalmakat leíró gyökök szoros értelmi összefonódásban rendkívül kifejező erejű, kiterjedt szóbokorral rendelkeznek. Az R hang végtelenül ejthető pöRgő hangként mindháromban: a téR, űR végtelen hatáRtalanságát, a köR végtelenül pöRgő ívét, s a szeR Részek töRés és eRővonalai végtelenségét mutatja. A végtelen TÉR, ŰR, a benne kialakuló KÖRök, KÖRpályák, és a SZER, mint középpont.

A SZER az erővonal rendszerösszesség kiinduló pontja és szétágazva mindennek mozgató ereje, pályák szabályozója, eszköze a teljes kiterjedésben, legnagyobb égitesttől legparányibb atomig, élő sejtig. Minden utasítás a SZERvonalakon jut a célpontig. Mindennek kisebb-nagyobb szerepe van a teremtői tervben, az örök rendben.

Mindenben rend van, ami teremtetett!

A világegyetemet, az ŰRt, a TÉRmértan szabályai uralják. A TÉR, ŰR – végtelen, határtalan. Helyet biztosít minden teremtett testnek, azok szabályos KÖRöző mozgásának. A TÉR, ŰR, SZERekre, RÉSZekre osztható, a SZERvonalak által tagolható a benne SZERepet kapott testeknek. TÉRben, ŰRben élünk. Ám a mi pályánk a behatárolt KÖRben van.

TÉRben, ŰRben a GÖMB uralkodóforma. A KÖR a TÉRből osztott szabályos pálya, amelyen egy test mozoghat. A Föld, a Nap, a Tejút s a csillagrendszerek százmilliárdjai mind KÖRben mozgók. Az égitestek, csillagok, bolygóik, mind GÖMBalakúak, és előretervezetten csavaros pályaKÖRön haladnak. Minden GÖMBtest KÖRpályán való mozgását a TÉRben, szigorú, megmásíthatatlan fizikai TÖRvények irányítják. Ha TÖRvény van, akkor TÖRvényhozó, de végrehajtó is, aki felülvigyázza műve szabályszerű működését, törvényei tiszteletben tartását! Aki megszegi a TÉR, ŰR TÖRvényeit, az vállalja, szenvedi következményeit. Ezt a világűr kutatói, és az űrbe kilépő űrhajósok tudják legjobban.

A SZER legfontosabb, irányító, mozgást szabályozó ERő a TÉRben, KÖRben. A hatalmas mindenség tervezője, Teremtője, a SZER Ura, irányítja a határtalan TÉR, ŰR KÖReit, és pályaKÖRein mozgó minden testet a saját, mindent átfogó, irányító teremtői számítógép rendSZERébe beütemezve. A SZER, a közép. Kiindulva a SZER központról, erővonalain, sugárirányú SZERvonalain, SZÁLain haladva, szabályoz, irányít minden mozgást az ŰR végtelenében.

Aki nem hiszi, az ne higgye az űrkutatás földi irányítórendSZEReinek létét se. A tv-je, kapuja távirányítóját se!

A Teremtő ellenőrzi az egész mérhetetlen világegyetem összes rejtett zugait. Egyetlen elszabadult, törvényen kívül mozgó égitest sem bonthatja meg az egyensúlyt. A csillagközi vándorok nem ellenőrizetlenül, cél nélkül kószálnak a hatalmas, KÖRpályákkal teleírt végtelennek tűnő TÉRben, ŰRben, kiegyenlítő SZERepük van, csak e SZERepük lejártának végén csapódhatnak be valamely égitestbe, és a becsapódással is célja van annak, aki pályára állította.

Nincs az a lény, aki sikerrel szembemehetne a SZER Urának akaratával a fentieket illetően.

Mivel a TÉR, KÖR, SZER a földi ember szempontjából is a legfontosabbak, vizsgáljuk meg a TÉR, KÖR és SZER gyökök szerepét a nyelvben. Előbb szóindító gyökként, hangjaik jelentéséből indulva, s nyelvben képviselt tágabb értelmi SZERepüket. A TÉR, KÖR, mindkettő bizonyos síkTÉRséget jelöl. A fizikai, mértani TÉR lehet különböző méretű, szabálytalan alakú, a KÖR viszont élesen, szabályosan határolt. Nyelvi gyökként mindkettő hatalmas szóbokorral rendelkezik. Minden gyök fordítható, így mindkét irányt elemezni kell a gyökalkotó hangok szerint.

Az ősnyelvben az értelmezés végett a megfelelő hangnak megfelelő helyen kellett lennie. Nem lehetett másként.

 

T.R – R.T gyök: TéR – RéT. A T hang a meglepeTés hangja: T, itt a szó elején felpaTTanó értelmű.  A TÉR nyitott, kiTÁRuló, az É magasan szárnyaló, az értelem, érzelem, élet kezdőhangja. A Térben a Tárgy, TeTT, Tény, TörTénés, mindannyi meglepeTés kiváltója lehet. A meglepeTés mintegy felpaTTintja a képzeleTet: Té. A Tér szó a paTTanó T hanggal kezdődik. FelpaTTan, elszáll, s mivel a végTelen folytonossággal ejthető, pöRgő R a gyökzáró, így a téR lehet végtelen, akár a világűR. A téR hatáRát tovaRöpíti a végtelen felé az R végtelenül pöRgethető zöngéje. A TÉR Tevékenységre való, meghatáRozatlan méretű. Gyökzáró R hangja a hatáRtalan, végtelenbe pöRgő messzeségbe mutat.

A RÉT is tér, de a T haTárt szab, a szó végén lepaTTan, oTT a vége a réTnek, akár láTható is. A réTnél a T elvágja, elTájja (táj = vág ősnyelvben), lezárja azt. A RÉT jól behaTárolT, Tevékenységre alkalmas, szemünk előtt elTERülő. Az ember által a napi gyakorlatban alkalmazott síkmÉRTan, a RÉT behaTÁRolható alakzataival foglalkozik.

K.R – R.K gyök: KöR – RöK. A KÖR meghatározott középpontból kiinduló, szabályos alakú, KÖRülhatárolt, szigorú belső szabályok szerint osztható, ŐRzött terület, szigorú, szabályos záróvonalon belüli hasznos térrel. Az Ö hang Ölelő alakja nem véletlen! Az Ö jelen van az öl (főnév), ölel (karol), öböl, ököl, öv, övezet (körzet), összeg, összes, öreg (koros) és más szavakban, s az azokkal kifejezett fogalmakban, amelyek mindegyike behatárolt valamit jelöl. Meghatározók a Kemény K, mint Közép, s a téridom határán körülpörgő R, nem Röpülhet ki, mert a K vigyázza, Középről Köti, így szabályos öRÖK KÖR marad. A KÖRnek sajátos szigorú belső felosztási törvényei vannak: sugár, körcikk, felező átló, a középponttól távolodó belső KÖRök. A sugárvonalak és belső KÖRök találkozási pontjai irányváltó elágazások. Ezek a KÖR szervonalai, amelyek az állapot meghatározásban tájékozódást segítők. A KÖR Kötött, élesen elKerített, sajátos belső oszthatósággal rendelkező tér, amelynek törvényei csak annak határvonalán belül érvényesek. A KÖR sajátos belső törvényeiből kiindulva, a szervonalakon, szálakon (sugár, körív, átló) haladva, részekre osztható (ív, cikk, szelet stb.) részei szét- és összeROKíthatók, szét- és összeRAKhatók. A KÖR külső vonala védelmi határvonal. Mind a KÖR, mind a TÉR mérete viszonylagos. A körben is lehet tér: nagy KÖRben kis tér, nagy TÉRben kis kör, de a TÉR, ŰR végtelenében csak a KÖR alakja szigorúan szabályozott.

GÖMB palástja védelmi határvonal. A GÖMB belső tere, a palást által, minden oldalról védett szabályos téridom. Az Ö hang meghatározó, tÖrvényt jelentő a kÖrben, gÖmbben is, amely meghatározza a belső kapcsolatokat, vonatkozásokat. A GÖMB mérete viszonylagos. A GÖMB felületén és belsejében osztott vonalak segítik a tájékozódást. A TÉR, ŰR végtelenében a KÖRpalást képzésű GÖMB is szigorúan szabályozott.

SZ.R – R.SZ gyök: SZeR – RéSZ. Teremtő, Alkotó a SZER erejével, annak szálain keresztül uralja, irányítja a hatalmas TÉRt, ŰRt, annak KÖReit, GÖMBjeit. Mind a TÉRnek, mind a KÖRnek legfontosabb pontja a SZER, a közép, ahonnan kiindul a SZER vonalain, SZÁLain haladva az irányító erő. A SZER irányításra alkalmazott eszközeinek, SZÁLainak SZERe megszámlálhatatlan, behálózza a teremtett világot, összes KÖReit, és azokon haladó GÖMBjeit. Ez a világegyetem irányítására alkalmazott felSZERszámozott eszközrendSZER.  A testek, idomok belső törvényei SZERint a SZERből, középpontból kiindulva nyernek irányítást, a SZER vonalain, SZÁLain, SZÁRain haladva, RÉSZekre feloszthatóan aprólékos pontossággal. Az egész teremtett világot, a hatalmas gömböt, a sugarak, körívek mentén futó SZER vonalai osztják meghatározott irányítható RÉSZekre, SZFÉRákra, TÉRRÉSZekre. Mindennemű irányítás a SZER vonalain érkezik a világegyetem legtávolabbi zugában levő célponthoz is, a legparányibb elemi részecskékig.

 

A SZER gyökszó az emberi, testi, anyagi, érzelmi életben

Itt is középpont. Az emberi kapcsolatokra jellemző, meghatározó vonás volna, az igazi önzetlen középRÉSZ, SZERetet. Ez a legfontosabb jellemző, amely végtelen és SZERtelen, ugyanakkor SZERény is. Ha SZERetet uralná az emberi világot, a SZER szálai kötnék össze az embereket, mindenkinek egyenlő RÉSZ jutna mindenből. A világ alapvető jellemzője a kiegyenlítődésre törekvés. Minden anyagi, érzelmi mozgás alapvető célja az egyensúly fenntartása.

A földi teremtésben minden közbirtok volt, bőséges terméssel. Mindenkinek egyenlő RÉSZ jutott abból az alapvető szükséglet bőséges kielégítésére. Bajok akkor kezdődtek, amikor a SZERetethiányos önzés kiZÁRt némelyeket. Az erősebb eRŐSZakkal saját RÉSZként elkülönített magának az addigi közösből. Amikor a közvetlen személyi, testi szükséglet eszközein kívüliekre is kiterjedt a jogtalan egyéni birtoklási igény. A megjelenő magántulajdon megbontotta, tönkretette az emberi élettér egyensúlyállapotát.

A mai világot önzés irigység uralja. Az egyént kizárólag saját tulajdon érdekli: mi RÉSZem van ebből a nagy egészből, melyik TÉR, KÖR saját SZERem, hogy lehet nagyobb? Nem baj, ha a közösből kerekítek ki, más RÉSZét veszem el.

 

G –, mint a nyelv és a világegyetem legfontosabb hangja

Amint a világegyetem égitesteinek középpontja G, a nyelvi középpont is G. A beszéd alapja, alapvető építőköve a G hanG. Ez a nyelv, a loGó, iGe, maGva. Ezt veszi körül a hanGsor, erre épült a maGnyelv, nyelvek maGva, majd az összes nyelv. Az emberi történelem folyamán az összes megszületett kisbaba első G hanGja iGazolja, bizonyítja Teremtőjének a beszélt nyelvre, loGóra vonatkozó alaptételét. Az ember élettere is G, a GAJ, azaz Föld, a Gömb alakú éGitest.

Kezdetben értelmes, gyümölcsöző teremtői hanG törte meg a csenDet, a mindenséget uralta a hanG. A teremtés kezdete a G középpont. E köré szerveződik a viláG. A csillaGrendszereket alkotó éGitestek forGataGa csodálatos, állandó sziporkázó, tündöklő tűzijáték annak, aki megalkotta, átlátja, irányítja, vigyázza az összességet. A teremtett VILÁG összesséGe gyönyörűséges, állandó ünneplőbe öltözött, és folytonosan ünneplő GÁLAÍV.

ViLáG – GáLaíV hangváz: V-L-G – G-L-V.

G és D, fontos hangok

csenD – D, mondhatnánk: kezdetben vala a D, csenD. Anyag léte előtt a semmiséget csenD uralta. Ez volt a TÉR, ŰR alapjellemzője. CSEND idején nincs CSINÁD, CSINÓD, azaz cselekvés. Sem jelképes, sem valós DANCS, DONCS, azaz hulladék. Még NEDÜCS sem, víz, nedű, amely a teremtés alapja: „vízből és víz által…”

csenG – G, hanG volt, ami megtörte a D csenDjét. A D jellemző G-re váltott: csenD ––> csenG. A hanG csenG. A hanG REZgése (rez > resz – szer), rezGése egy pontból kiindulva képes volt teljesen betölteni a TÉRt, ŰRt, annak összes KÖReit a SZERvonalakon, hullámKÖRökön terjedve, haladva. A SZER ereje irányítja a REZgéseket.

 

Minden hang kifejezőerővel bír a szóban, nyelvben

A beszédhanG, nyelv is céllal teremtett eszköz, meghatározó, sőt legfontosabb szerepe van az élőlények közti kapcsolatokban, épp oly csodálatos szerkezeti felépítésű, mint az összes többi alkotás. A HAN, HÓN = kar. A kinyújtott HAN, kar cselekvési eszköz bizonyos határig, ameddig elér. A HAN-G jelképes kar, eszköz, hatósugara szinte végtelen.

Egyetlen beszédhanG sem véletlen műve, mindannyi tudatosan tervezett, alkotott értelemhordozó szereppel bír. A szavak hangjainak elhelyezkedése sem véletlen, akár a dallamvonal zenei hangjainak, a beszédhangoknak is pontos helyük van a nyelv szavaiban, mert különben hamis lesz a zöngéje, s nem azt fejezi ki, amit kellene. Amint a világegyetemben nincs összevissza bolyongó, az összesség rendjét megzavaró elszabadult égitest, úgy a zenében, s a nyelv szavaiban sincsen egyetlen egy céltalan hang sem.

A nyelvi GÖMB belső rendszere, felosztása, működése hasonló a világegyetem nagy GÖMBjében kerengő bolygók milliárdjainak működési rendszeréhez. Van egy GÖMBközéppont a hatalmas nyelvi TÉRben, ŰRben, GÖMBben, amelyből kiindulnak a nyelvi szervonalak, de nem léphetik túl a GÖMB határait, szigorúan azon belül kell maradniuk. Az ősnyelv szerkezeti váza erre alkottatott meg, és több ezer évig egyedüliként fejlődött, bővült, bokrosodott.

A GÖMB belsejében a hanGsor hanGjaiból álló gyökök, hangcsoportok boKORszerűen, sugárirányban haladó tördelt vonalai és körívben mozgó kis KÖRei, a nyelv nagy GÖMBje kristály térrácsos tördelt szerkezetű (fraktál) felépítményének vázvonalai, szervonalai szerint terjednek, helyezkednek, de szigorúan követik a KÖR belső TÖRvényeit. Néhol összefutnak a szervonalak, gyökszavak gócpontjai alakulnak ki, amelyekből szóbokor elágazások vezetnek különböző irányokba, s összefonódnak más gyökökkel szóbokrokkal létrehozván a szócsaládok szövevényét, a nyelvi GÖMB belső sugarai, körei által osztott szerkezet szabályai szerint.

Így alakulnak ki az oda-vissza átforgatva is értelmet hordozó gyökök, gyökrendszerek, azokra épülő szóbokrok, a hangonként, gyökönként átforgatható szócsaládok rendszerezett, szervesen összetartozó szövegszövevényei.

A teremtés uralkodóformája GÖMB. Hangjai mutatják: MÖGBomolhat. A göMB BoMlásakor valami új jön létre.

Minden BiMbó is göMB. BoMlásakor folyamat indul, új forma alakul, GYüMölcsBen érik be, ami szintén GÖMB. A megtermékenyített sejt is egy GÖMB, amely BoMlik, osztódva szaporodik EM méhében. BRIÓ a siker felkiáltása.

GYÖNYÖRrel (genere), GYÖNYÖRÖZÖNnel (genesis) indul a gÖMB. – BRIÓ! Ezzel indul igazgyöngyképező kagylójából az új EMBeR BiMbó, a kis GÖMB, a teremtett új élet. A teremtés valósága a nyelv hangjaiba van rejtve.

A fehér szín is egy GÖMB, amelynek MÖGBomlásakor létrejött a színvilág. A teremtés nyelve is egy GÖMB, MÖGBomlásakor létrejött a nyelvek világa, a világ nyelveinek összessége. Ez a teremtés rendje, és csodáinak egyike.

 

Mi a csoda, mit nevezünk csodának?

Az önműködőre állított világmindenséget, hatalmas számítógéprendszer vezérli egyetlen pontból, a világegyetem központjából. Minden csillagrendnek, GALAXnak, naprendszernek, bolygónak, üstökösnek, s ezek összetevő elemeinek, külön irányítást fogadó kódja, jelkulcsrendszere van. Az atomtól csillagrendekig az elemek viselkedése, a legparányibb összetevő belső működésétől a leghatalmasabb anyagi képződmények mozgásáig irányított, a SZER erejével, hatékonyságával. Aki alkotta, ott és akkor avatkozik be a folyamatokba, amikor, ahol, ahogyan jónak látja, ahol szükséges, tervének véghezvitele érdekében. A GALAX – ősnyelvi szó, amely a módosuló görög nyelvben változott. Fő jellemzője: SZiporkázón CSillogó CSILLAG, és kezdődhetett SZ hanggal is: SZILLAG. Ha átforgatjuk, látható. SZILAG – GALISZ  –> GALASZ –> GALAX.

CSiLLaG – SZiLaG – GaLaSZ hangváz: CS-L-G –SZ-L-G – G-L-SZ

Minden a teremtői utasításra vár. Az emberi testi élősejt DNS-ében három milliárd jelkulcs (kód) várja a teremtői utasítást a gyógyításra, csonkulások kiegészülésére, bénaságok eltűnésére. Számítógép vezérlő központja adatárában eddig elhunytak egyenként három milliárd jelkulcs szerint tárolt adatai várják életre keltésüket, feltámadásukat.

Ha a Teremtő alkalmi terve úgy kívánja, akkor ideiglenesen az anyagok atomjaiban – emberi szemszögből nézve – megszokottól eltérő jelenségek kialakítására alkalmas oda-vissza hatásrendet (reakciót) állít be, váltat ki, indíttat el, többleterőt szabadít fel. Ebben őt senki nem befolyásolja, nem gátolhatja meg. Különösen nem a – világegyetemhez (100 – 800 milliárd galaxis) viszonyítva – bolhányi Föld, ember. A jelenlegi gonosz, becstelen, elnyomó földi uralmi rend megszüntetése – ősi ígérete szerint – szintén a SZER erejével történik az általa elrendelt időben.

A dolgok rendje, menete az Alkotó terve szerint bármikor átütemezhető elemi szinten, emberi szemszögből óriási anyagmozgatással, anélkül, hogy a mindenség rendje megbomolna. A mindenséget megalkotó tulajdonos, Teremtő Isten, teljes mértékben uralja eszközeit, e jelenségeket előidéző, mozgató erőket! Neki ezt elérni kicsinység.

Emberi szemszögből ezt nevezzük csodának. Mivel az ember ereje, képessége és ismeretei is korlátoltak, így előtte csodaszámba megy minden rendkívüli jelenség. Ám ez az ember által érthetetlen jelenség nem természeti zűrzavar! A mindenségben: zűrzavar, összevisszaság – úgynevezett káosz – soha nem volt és nem is lesz soha! A káosz, zűrzavar, összevisszaság kizárólag az istentelen agyak jellemzője.

 

 

A BESZÉLT NYELV A GONDOS, TERVSZERŰ TEREMTÉST IGAZOLJA

 

A teremtés ma is élő nyelvének szerkezeti vázfelépítményét a Teremtő Isten az első ember testi sejtjeinek létvezérlő csavaros DNS szalagján levő számítógépen leolvasható ütemtervbe írta be, utódaira maradéktalanul átörökíthetően. A pontosan megtervezett, tagolt beszédhangokból épülő nyelv nem makogásból indult. Ez csak a „tudományosnak” nevezett kifejlődés elmélet hazugsága. A nyelvi vázfelépítmény szerkezetében levő következetes pontos rendszerezettség igazolja az egész teremtésben létező gondos előretervezést, hajszálpontosságot, és az örök rendet. E tökéletes szerkezetű, utolérhetetlen bölcsességgel megtervezett nyelv, már jóval előtte létezett a Teremtő környezetében gondolatközlési eszközként, úgymond: angyalok nyelveként. A minden érzelmet, érzést, jelenséget pontosan kifejezni, leírni képes gyönyörű nyelv oly tökéletes, harmonikus felépítésű, mint a minket körülvevő természeti környezet, vagy az élő test. A nyelv földi élethez kapcsolódó változata: emberi állati, növényi vonatkozás szavainak felépítését az emberre bízta, amint a szaporodást: Töltsétek be a Földet!

Az emberi test, és beszélt nyelv elemi szerkezeti egységére Kosztolányi Dezső érzett rá, és írta le szemléletesen: „Mélyen bennem van, a vérem csöppjeiben, idegeim dúcában, metafizikai rejtélyként.”

Érdekes költői ráérzés, mert akkor még nem volt ismert a sejti csavaros-hullámos DNS szalagon levő, létvezérlő, örökítő, hárommilliárd kódjeles számítógépes teremtői kézjegy!

E nyelv Igazolja az emberi történelem bölcsen megtervezett, hozzáértő pontossággal beindított kezdetét.

Az emberi történelem kezdete, időben kiinduló pontja – az EMBER TEREMTÉSÉNEK pillanata! Az a pillanat, amikor az ember – akit Teremtője saját képére és hasonlatosságára teremtett, az állatoktól világosan megkülönböztethető, hozzájuk viszonyított magasabbrendűsége mindennemű jellemzőinek örökítő anyagai teljes birtokában – felállt az anyaföldről, és elindult életútján. Nem lejött a fáról, hanem felállt az anyaföldről, amelynek elemeiből testének minden sejtje, sejtközi állománya épült!

E pillanattól kezdődött az EMBERI TÖRTÉNELEM.

Az igazság mindig egyenes és világos! A való igazság csak tiszta lehet!

Nincs történelem előtti idő, egy sejtből kifejlődés, állatból emberszabásúvá válás homályos, ködös múlt meséje! A kezdet világos, kiszámítható. A Teremtés könyve beszámol a korai történelmi korokról, emberekről, képességeikről, foglalkozásukról, születésük idejéről, életkorukról, amelyekből levezethető az elmúlt emberi történelem időtartama.

A teremtés ma is élő nyelve – értelemhordozó hangokra, kéthangos ősgyökökre, háromhangos gyökszavakra, szóbokor rendszerre, három-, négyhangos hangcsoportokra, szó-hangvázak szócsaládjaira épülő – sziklaszilárd nyelvszerkezeti vázzal rendelkezik. E nyelvben, semmilyen bizonyíték sincs a tudomány által hangoztatott, erőltetetten oktatott kezdeti gyapjas torzonborz bömbölő, összevisszaságra, makogásra, céltalan felfordulásra, átláthatatlan zűrzavarra, beláthatatlan, kiismerhetetlen bukdácsolásokkal tele, homályos, zagyva, kifejlődési messzi múltra.

Ha a kifejlődés elmélet szerint, a létért versengő küzdelemben, a legalkalmasabb fennmaradásáért folyó harcban fejlődött volna ki az ember, ma egy szemernyi szeretetszikra sem létezne a Földön. Ám ennek a – kifejlődés mesetárban tálalt – kétségbeesett „létért versengő küzdelem, legalkalmasabb fennmaradásáért folyó harc”-nak semmi nyoma nincs a hárommilliárd rejtjelből álló sejti DNS szoftveren.

A beszélt nyelv tudatosan, gondosan megtervezett, világosan érthető, pontosan kifejező értelemhordozókkal felépített, s az összes létező, mindennemű emberi értelem, érzelem, érzés halmazt, szavakban kifejezni képes!

Elsődleges jellemzői: tiszta, pontos, világos kifejezőképesség, átlátható, művészi szintű, leheletfinom részleteket is megjelenítő kép felépítő adottság! A teremtésben sosem volt zagyvaság, zűrzavar. Abban, ami igaz, nincs semmi homály. Homály – hazugságok, félremagyarázások, zagyvaság, zűrzavar – az istentelen elmék jellemzője.

 

A nyelv TÉR, KÖR, SZER gyökökre épülő szóbokor-rendjének kialakulása sem igazolja a földi élet múltjáról „tudományosan” oktatott százmillió évek dadogó, vaksi homályát. Nem igazolja az életnek a feneketlen múltba belevesző, fejlődési kudarcokkal teleszórt, lassú vontatott, kínlódó, makogón, bömbölőn útkereső, minden terv és vezetés nélküli kialakulását. Nem igazolja az emberi fajnak az alacsonyabb rendű vadakból évmilliók alatt, a Föld több pontján egymástól független, kínkeserves, buktatókkal teli kifejlődését.

Ez csak istentagadó elmék – tudományosnak nevezett – otromba, görcsös meseépítménye.

Minden világos, határozott előretervezéssel valósult meg időben és térben pontosan, a legapróbb, csodálatos belsejű, örökmozgó szerkezetű, parányi atomtól a hatalmas égitestekig, a parányi testi sejt legfinomabb DNS csavaros hullámvonalába rejtett számítógép jelrendszertől a legnagyobb élő testekig. A teremtés nyelvében uralkodó rend teljesen ellentmond a káoszelméletnek, és a kifejlődéstannak.

A nyelvben létező kulcsszavakkal is igazolja a teremtést, bűnbe esést, s a megváltás ígéretét.

Földön, szárazföldön, vízben sarki jég alatt fellelt – világra szóló Özönvíz megtörténtét igazoló – „tudomány” által titkolt-tagadott leletek, az Araráton nyugvó – szintén titkolt-tagadott – bárka roncsai, nem az őstörténet „férctudomány” által dogmaként sulykoltakat, hanem a teremtés tényét igazolják! Ám ezeket elrejtik az emberek elől.

A teremtéstörténetben, de még a magyar ősmesékben leírt történetekben is fellelhetők, követhetők az Özönvíz előtti állapotok folyamatok lejátszódó képsorai, valós, életszerű, világos, értelmes leírásban. A kifejlődés elmélet meséje viszont tele van a fajok közti áthidalhatatlan, átugorhatatlan, megmagyarázhatatlan szakadékokkal. Mindenhol hiányoznak az összekötő láncszemek. A kifejlődés elmélet az ősmesék hihetőségi szintje alatti. A habókos Darwin kifejlődés elmélet meséjének még egyetlen állítását sem bizonyította be senki tételesen, száz kísérletből száz sikeres alapon, soha. Csak a bizonyíthatatlan évmilliárdokkal dobálózás folyik.

Útmutató a mindennapokra a teremtés nyelvében

A teremtés nyelvében oly rend uralkodik, amely nem csak feltételezi, hanem igazolja, bizonyítja a gondos előretervezést. E gondos előretervezés és aprólékos megbonthatatlan rend a világegyetemben létező minden másra is érvényes. A teremtés nyelvének alkotó alapegységei, meghatározó értelemhordozó elemei, a fent már említett: hangok, ősgyökök, gyökszavak, hangcsoportok, szó-hangvázak. Ezeknek a nyelvi vázszerkezet felépítményében való elhelyezkedése, nem véletlenszerű, hanem a nyelv alkotója által előretervezett. Rubik kockaszerű átforgathatóságuk, önműködő átrendeződésük biztosítja a nyelv gördülékeny működését.

A teremtés nyelvének tagolt – értelem, érzés, érzelem kifejező – hangokra alapozott tökéletes szerkezeti felépítése a földi teremtésben levő következetes rendet igazolja.

A teremtés nyelvének névalkotó rendszere szintén tervszerűen felépített. Ennek alapján szerveződő, kialakuló, jellemzőket tömörítő állati, növényi megnevezések bizonyítékai a célszerű, tudatos, megtervezett teremtésnek. Minden, ami létezik, céllal, okkal alkottatott, hasznára a teremtés fő kedvezményezettjének, az embernek.

E megnevezések teljes 180 fokban átfordíthatósága, vagy hangonként, gyökönként összeforgathatósága nyomán képezhető szavakkal leírható, körülírható jellemzők rendkívüli bizonyítékai ennek a tudatos tervszerű teremtésnek.

Némely növényről – fáról, cserjéről, fűről – termései alakjáról, megnevezéseiről kiderül: állapota, alakja mire jó. Ez a teremtési bölcs következetesség, összhang a teremtett dolgok és a teremtés nyelve közt.

A dió az AGYra gyakorol hatást, ezt a termés képe, alakja is mutatja.

Az eper, szamóca a SZÍVre, a szőlő és leve szintén. Az eper gyümölcse és a szőlőfürt alakja is mutatja ezt.

A levendula, mandula, imola növények NYUGTATÓ hatását, megnevezéseik 180 fokos átfordításakor ismerjük fel:

LeViNDuLa – aLuDNiVeLe hangváz: L-V-N-D-L – L-D-N-V-L

MaNDuLa – aLuDNáM hangváz: M-N-D-L – L-D-N-M

iMoLa – áLoMi hangváz: M-L – L-M

SZŐLŐ ŐSSZEL terem. SZőLő – őSSZeL hangváz: SZ-L – SZ-L

A KARALÁBÉ KARÓ LÁBÚ kerti zöldségnövény. KaRaLáBé – KaRó LáBú hangváz: K-R-L-B – K-R-L-B

A pityóka szárán fejlődő, beérő gyümölcse PITYÓKOSIT, kótyagosít, mivel mérgező, csak a gyökérgumója ehető, tápláló. Özönvíz előtt nem érték károsító sugarak a Földet, lehetett nagyobb méretű, hasznos, ehető gyümölcs a fenti paradicsomszerű bogyó is. Erjedés sem volt. Bizonyíték, hogy a pityókos állapot megnevezése Vízözön utáni.

A PARADICSOM fő jellemzői: szép piros, pirodó, parádé csomó, csemege, micsoda pír, repedő cseme, pirodó csami. Négykamrás szerkezete mutatja, hogy a szintén négykamrás SZÍV segítője táplálékként.

PaRaDiCSoM – MiCSoDa PíR – PaRáDé CSoMó hangváz: P-R-D-CS-M – M-CS-D-P-R – P-R-D-CS-M

PaRaDiCSoM – RePeDő CSeMe – PiRoDó CSaMi hangváz: P-R-D-CS-M – R-P-D-CS-M – P-R-D-CS-M

A mezőn zömében élelMEZÉshez kellő növények teremnek: MEZŐ – ÖZEM, a MEZŐ, élelmet termő ÜZEM, mintha kínálná: MESZE – ESZEM. A MÉZ a MEZŐ terméke. Télen ZIMA (hó) fedi a MEZŐt, hóMEZŐ, ZIMAMEZŐ.

SZEMmel MESSZire látok, s a látottakat eSZEM tárolja. TekINTtet, kacsINTás SZEMmel MESSZiről INTés, érINTés.

SZÁJjal JÁSZolunk, JESZünk, ESZünk (német ESSen), s ezt ellenőrzi, vezéreli elménk, ESZünk.

AJAKkal KAJÁlunk, KAJAbálunk, néha KAJbón, KAJÁnul, JÁKosan, csalósan beszélünk.

ORral, ARcunkból, ORcánkból kiálló ORmós, ÉRzékszervvel megORontunk, megORROntunk, ROntott szagokat megNESZelünk, megSZENtünk. Ez utóbbi gyökből N.SZ – SZ.N, az utódnyelvi NASus = orr, SENsus = érzés.

HASunk éHES, iHAS, várja, hogy eHESsen, iHASson, s a kellemes telítettség átHASson. Lehet sorolni tovább.

E nyelvnek szóbokor, szócsalád építményrendszere van, gyök, hangcsoport, hangváz alapon, bizonyos fogalmak, tárgykörök megnevezései e rendszerekbe illeszkedően alakulnak ki. Ezekről külön fejezetekben van szó.

Az emberi nemiség, szaporodás gazdag, tartalmas kifejezéseiről külön fejezet van a Függelékben.

Az Özönvíz előtt és utána Noé haláláig eltelt kétezer év alatt az egész Földön kialakult az ősnyelv ezernyi szétágazó tájnyelvi szóbokrosodása. Ennek hang-, gyökkincséből épül fel később a Föld összes beszélt nyelve.

Amint a fénytörés teremtői munka, ahol a fehér fény előbb három alkotó színre, s azok árnyalataira, majd végtelen mennyiségű színárnyalatra bomlik, ugyanígy Bábelnél a Teremtő Isten az ősnyelvi vázszerkezet alapjaiba épített nyelvtörő módosító jelrendszert hozta működésbe egy fordulattal. Így vált szét az addigi egyetlen nyelv, előbb három, majd több ezer ágra. Erről a következő fejezetben.

A teremtés nyelvének az utódnyelvekben jelenlevő, fellelhető alkotó elemei, gyökszavai, hangcsoportjai igazolják, hogy az összes nyelv a kezdeti egyetlen ősnyelvből vált ki. Az ősnyelvi szavak módosultak: hangugrás, teljes átfordulás, hangonként, gyökönként összeforgatás módozatai nyomán. Sosem létezett a „tudósok” által sugalmazott három-négy ősnyelv. Ez is a megtévesztő mese része. Az utódnyelvekben fellelhető ősnyelvi alapelemek a bizonyíték az egyetlen nyelvből eredésre! Egy nyelvből kiindulást az újszülött kisbaba születési alapnyelvezete is igazolja.

Az emberi faj egyetlen pontból, egyetlen alomból indulását a sejti DNS-ben levő, Ádámtól megörökölt, személyre szóló, létvezérlő szoftver igazolja. Az emberpár teremtésekor a Földön rend, szépség, összhang volt: ember, állat-, növényvilág közt. A teremtett rendet a – Teremtőjével szembeforduló – gonosz fénytestű szellemi lény sugallatára az első emberpár bontotta meg. Ebből eredően, utódainak többmilliárdos tömege, a történelem folyamán hatványozottan szenvedte, szenvedi bűne következményeit. Ezek egyike a soknyelvűség.

 

 

NYELV ÉS SZÍN – FELBOMLÁSI PÁRHUZAM

 

Élő párhuzam észlelhető a színek és a nyelvek kialakulásának képletében, s kiterjedésük végleteiben. Ezt érdemes megvizsgálni, mert a szín és nyelv teremtője ugyanazt a módszert alkalmazta a felbontás műveleténél.

Fő színek – nyitó és záró színek nevei – a FE ősgyökkel indulnak. A FE ősgyök az isteni, teremtői ERőt, FE-Rt megjelenítő gyök a nyelvben. Ugyanakkor FÉny vonatkozású is, hisz a FÉny is erő, FE-ERŐ. A Teremtő mindent nyitottan, FÉnyben tesz, s ami emberekre tartozó, világossá, érthetővé teszi előttük. Az igazság csak világos lehet. Tudatja, hogy a világegyetemben nem GOMB (lapos), hanem GÖMB az uralkodó alaki forma. A zárt GÖMB belső törvényei szerint alakul a színvilág, teremtés nyelve, zene stb. szerkezeti váza, és kibomlásuk, születésük is.

 

A színek világa

A színvilág, két véglet közt hatalmas teret tölt ki. Van két teljes (abszolút) szín: FE-hér és FE-kete.

Az SZ.N – N.SZ gyök: SZíN – NáSZ gyökértelemből kiindulva úgy tűnik, mintha e két teljes (abszolút) SZÍN NÁSZából születne, NESZtene e világra a SZÍNek megszámlálhatatlan tömege, e két szín közti téren gomolyog a színvilág.

 

FEHÉR – a FEhér szín a FÉny színe, a színek összessége. FEHér H hangja a könnyed légiesség. Másik szóalakja: FEJér.

A színek FEJe, könnyed FELél, a legFELső. Vagy fehÉL, az ELső, ÉLő. A fehÉL a színek ELeje, ÉLen álló, összesítő. A hAlvÁny, AlfA, AlbA, AblA, mindennek kezdete, színek hAjnAla, kiindulási pont. FEHÉR szín a szülni képes anyaGÖMB. Párhuzama a lényi létben a szülni képes GÖMBölyödő nő – FEHÉRnép. A FEHÉR szín – GÖMB – alkotói parancsra MÖGBomlik, MEGBomlik, megszüli színeit, szétszórva betölti a teremtett világot.

Hogyan alakult a FeHéR, mint éLszín: FeHéL aLaPszín ősnyelvi megnevezése?

Az F rokonhangzói: F > V > B > P. Az L rokonhangzói:  L > J > V > N > R

FeHéL > HaLVa > HaLBa > HoLVa, HaLFa > HaBLa > HaLaB > HaJNa > HaLPa > HaLeP sőt a HoLTár (oltár) is.

Úgy is vélhetjük, hogy a FEHÉR nem is szín, hanem színektől mentes, üres, aBLA terület. Mégis a FEHÉR a színek összessége, kútFEJE – FEJÉR. Az ABLA-k is fénybebocsátó. Nem kizárt, hogy az első alakja a szónak: ALBAK – KALBA, ezen a LEBKÉn látható a ház, KALIBA belseje, KEBLE.

Ám ABLAK alakban is sokatmondó. Ha elvesszük a nyitó A hangot a szó elejéről, elsötétül: (A) BLAK, marad. BLAK némely utódnyelven fekete színt jelent. BLAK, KALAB, KALIBA, ABLAK nélküli sötét.

Hidegtől védő kunyhókra Özönvíz után volt szükség. Azokra kezdetben csak kis ABLAKot vágtak, és az is többnyire csukva, fekete, sötét, BLAK volt – vak-a-BLAK. Amikor a takarót levették róla, akkor lett ALBA, akkor engedett be hALVÁny, fehér, VILÁgos, belendítő, vidámító BLEnde, szelíd fényt. Máskor VAK, BLAK, sötét volt.

 

FEKETE – másik véglet – FEkete, feKETE – a színek teljes hiánya, a KETTEdik, ellentmondás minden fénynek, színnek.

A színek halála, elnyel, megETE (megette) a fényt, színeket. Az ezeket elnyelő (vaka)BLAK. A súlyos FEKEte eltemet minden színt: feke-TE-met. E két véglet közt bontakozik ki, gomolyog a színvilág. E kettő viszonya, a kettőjük közti téren, íven végbemenő mozgás, fontos jelensége a színvilágnak, amely betölti a világegyetemet. E két abszolút, azaz teljes színnek nincsenek árnyalatai. Nincs sötétFEHÉR, vagy halványFEKETE.

A FEHÉR szín egy zárt kör, zárt GÖMB. Amint a göMB kinyílásakor, akár egy biMBó BoMlásakor új alakzat jön létre, úgy a fehér szín BoMlásakor is új jelenség tűnik fel. A jelképes fehér göMBből kiBoMló színek szétterülnek a térben, űrben, világmindenségben. Minden szín a FEHÉR utódszíne. Bizonyított tény, hogy a fehér szín fénytöréssel való felbontásából erednek az összes többi színek. Előbb az egymástól teljesen különböző HÁROM fő szín: vörös, sárga, kék és köztes árnyalataik: narancs, zöld, ibolya – szivárvány – majd ezekből, emberi szemmel érzékelhető több mint kétezer színárnyalat, ám a változatok száma végtelen. A bomlás kezdeti három fő színe: az első eREDő a vörös, a második a halványabb SZITott, CITott tűz színű sárga, a harmadik a vízSZIN, szián, cián, kék. Ezek mind SZÍNek, CINek, azaz felSZÍN felületek képéről visszaverődő, szemmel érzékelhető fényváltozatok.

—————————————————————————————————————————–

A fehér színből kibomló színek közül egyetlen egy sem hasonlít a FEHÉR színre! Pedig bizonyítottan mindannyi belőle való!

Az ŐSNYELVből kibomló nyelvek közül egy sem hasonlít nyelvanyjára. Pedig összes szavaik annak alkotóelemeiből állnak!

—————————————————————————————————————————–

A FEHÉR szín fELBOmlása, ELBOmlása – ALBA – ELBO – a teremtett világ alkotásakor a lények, tárgyak, jelenségek kiszínezése, nem úgy ment végbe, hogy a fELBOmlással a fehér aLaPszín – hALAP, ALPA, ALFA – teljesen eltűnjön.

A FEHÉR SZÍN NEM TŰNT EL!  

Fennmaradt, létezik. A FEHÉR színből kibomló színvilág jellemzője, hogy a térben minden szín összemosódhat a másikkal, újabb és újabb árnyalatot hozva létre, végtelen mennyiségben. Ettől szépül meg a minket körülvevő világ.

Ám, amint az anya nem fogadhatja vissza megszült magzatát, úgy az őket megszülő FEHÉR szín sem fogadhatja vissza megszült színeit, mert akkor bemocskolódna, megfertőződne, már nem lenne tiszta FEHÉR többé!

A FEHÉR szín, mint egy külön jelképes GÖMB megmaradt! Mintegy visszazárt, s őrzi sajátos jellemzőit. A FEHÉR belevegyülhet bármely másik színbe, de azok a FEHÉRbe sosem! Csak úgy maradhat meg igazi, mocsoktalan FEHÉR színként, ha az eredeti – GÖMBön belüli – tisztaságát a legparányibb szennyező elemtől is megőrzi, különben elveszíti azt. A FEHÉR színbe, mint GÖMBbe csomagolt egész színvilág-összesség teremtői érdem. Csodaszerű felbonthatósága szintén. A FEH-ÉL által megszült színeket csak a másik teljes (abszolút) szín, a KETTEdik, a FE-KETE nyelheti el.

 

Szín és nyelv felbomlásának párhuzama

Elméleti párhuzam van a színek, nyelvek, élőlény születése, kibomlása, keveredéssel szaporodása közt. Bár emberileg mindannyi megmagyarázható, mégis mindannyi teremtői terv-tett eredménye.

Az egyetlen ŐSNYELVből ered az összes többi nyelv! Erre annyi bizonyíték áll fenn, ahány szó van a világon.

A SZÍNek példáján induljunk el a hangok világába, hasonlóságot, párhuzamot keresve, hiszen mindkét esetben ugyanaz a teremtői gyakorlat érvényesült.

Az ŐSNYELV is egy GÖMB, amely MÖGBomlott, MEGBomlott, kiBOMLott, és mint szülőanya méhGÖMBje, BOMLó LOMBja s megszülte lányait, lánynyelveit.

Minden nyelv az ősnyelv utódnyelve, amint minden szín a fehér utódszíne. Az ősnyelvbe rejtett összes nyelvek, azok kibonthatósága, több ezer ágra osztódása úgyszintén teremtői érdem. Gyakorlati vetületeiről alább esik szó.

Az ŐSNYELV felbontása ugyancsak a színfelbontáshoz, színszüléshez hasonló teremtői tett, s az előálló helyzet is hasonló. Előbb talán csak három fő ág és köztes árnyalataik az elsők – szivárvány – majd keveredtek. Felbomlás után teljes szerkezeti vázmódosuláson mentek át, de kizárólag csak az eredeti szóalkotó elemekkel.

—————————————————————————————————————————–
Az ŐSNYELV, akár a FEHÉR szín, mint jelképes GÖMB megmaradt, szülőrése a kirajzás után visszazárt! A FEHÉR szín, és az ŐSNYELV élesen elhatárolt a belőlük létrejöttektől! Ez megváltoztathatatlan, felülírhatatlan teremtői törvény!
Ezen felül, amint az élő testet erős kötőszövete védi, úgy e nyelvet is, szerkezeti vázának bonyolult szövevénye.
—————————————————————————————————————————–

Az ősnyelvből kiágazó, az eredeti alapvető nyelvszerkezeti szabályoktól eltérő utódnyelvek (latin, germán, észak-germán, szláv, angolszász, afrikai, ázsiai, ausztráliai, amerikai nyelvek stb.) még ma is állandóan alakulgató, egymással is vegyülő, keveredő – az eredeti rendszer alapvető szerkezeti jegyeit csak elvétve, nyomokban viselő, de annak nyelvelemeiből álló – összerázott nyelvek. E nyelvi átrendeződés úgy vált lehetővé, hogy a továbbiakban NEM a szabályos körben, GÖMBben érvényes, világos, szigorú rendszerű nyelvi TÖRvényekre, vázszerkezetére épülnek. Kiléptek a GÖMB határain kívüli, könnyed nyelvi összefolyások, kötődések lehetőségének TERébe. Hasonlóak a fehér színből kibomló színvilághoz, minden szín összemosódhat a másikkal, új sajátos árnyalatban. Csak így alakulhattak ki.

Alapnyelv, széknyelv, magnyelv az, amely egy adott helyen érintetlenül megmaradt, a többiek kószáló nyelvek, egymással keveredők, akár a fehérből kiváló színek egymás közt. Amint a fehérből kibomló, létrejövő színvilág megjelenésekor nem veszett el az eredeti alapszín – a FEHÉR –, úgy felbomlásakor az eredeti nyelv, az ŐSNYELV sem tűnt el.

A TEREMTÉS ŐSNYELVE MA IS ÉL!

Mert ugyan miért tűnt volna el? A Teremtő isten nem vetette el, amit megteremtett, jónak ítélt.

 

Szigorú törvénye mindkét ősi elemnek

Az eredeti ŐSNYELV –, akár a FEHÉR szín – belevegyülhet bármelyik nyelvbe, tele van gyökszavaival az összes. Azonban utódnyelvek szavai az ősnyelvbe nem vegyülhetnek. Szervesen soha nem épülhet bele egyetlen egy szavuk sem az élő ősnyelvbe, a mai MAGYAR nyelvbe, mert bemocskolná, megrontaná.  Ez folyik ma erőltetetten, teljes gőzzel, becstelen akadémiai nyelvészeti segédlettel.

Az ŐSNYELV csak úgy maradhat meg tisztán – FEHÉRen –, ha a GÖMBön belüli sajátos tisztaságát megőrzi.

A FEHÉR színbe sem vegyülhet egyetlen utódszín sem, mert bemocskolja, megrontja.

Az anyatestbe sem térhet vissza egyetlen belőle származó utód sem, de kint keveredhet, szaporodhat végtelenig.

—————————————————————————————————————————–
Egy nyelvnek évezredek történelmi viharaiban érintetlenül megmaradnia, csodának számít! Akár hiszik, akár nem e csoda megtörtént! A világegyetem, az ember és nyelv ALKOTÓJA megóvta művét, saját nyelvét! E nyelv tisztán megóvásához FELTÉTELT is teremtett. A hely, a Kárpát-medence – ekkor még tenger – ahol érintetlenül megmaradt, védett hely volt.
Felszíni természeti gazdagsággal, jól termő földdel, altalaji kincsekkel, összetartó, összezárt közbirtok- kaláka közösségben, önmagát mindennel ellátó ezermester népe nem szorult idegen segítségre. Nem vándorolt, nem hódított, csak művelhető talajt keresve, szervezettségét megőrizve, a vízapadást követve, egyre lejjebb költözött lassan terjeszkedve a medence felszáradó földjén, és ősatyjától szívébe táplált léttörvények szerint, soha semmilyen más néppel nem vegyült!
—————————————————————————————————————————–

A jelképes GÖMBben fennmaradt, ma is élő ŐSNYELV, sajátos GYÖKRENDSZERE nem enged módosulatokat. Bokrosodó, szétágazó, irányváltó, elforgatható szóelemekből áll, s e nyelvszerkezetbe épülnek be a hangok, ősgyökök, gyökszavak, kötött mássalhangzó-párosok hangcsoportjai, a szócsaládok hangvázai.

E nyelvi GÖMBben szilárd alapvető nyelvi törvények uralkodók mind a mai napig.

Aki a nyelvi GÖMBöt MÖGBontotta kirajzás végett, meghagyta az eredetit, akár a FEHÉR színt. Egyenes ágon egy MAGnyelv maradt, a világ rejtett nyelvi titkainak MAGYARázó nyelve, amely ősnyelvi jellemzőit változatlanul sajátjaként őrzi, bírja, benne: ősgyökök, gyökszavak, hangcsoportok, szavak megfordíthatóságát, átforgathatóságát, s szavainak alkotó hangjaival azok értelmének, jellemzőinek részletekbe menő, aprólékos körülírási képességét is.

Vizsgálható a hangsor, az ABC, az ősnyelvből örökölt görög ALFABET is. Felépítésükben van-e közös vonás? Melyik milyen magyarázatot ad önmagáról? Van-e valamilyen rendszer, vagy csak összedobálták a hangokat találomra.

Az ABC első hAngja az A, a hAng mAgva, mint leghAtÁrozottAbb hAngzó. Az Ámuló Á, Beindító Boldog, Bolondos B. Ízes, játékos, Cizelláló, Cikiző, CiCerésző, beCéző C hang, a CSodák, Dalok hangjai, rendkívüli ÉrtElEm hordozó szerepet betöltő E, É hangok. A legmélyebb érzelemkifejező H. Az ABC hangsor utolsó hangja a Z, a Záró, Z, amely minden hangot A-tól Z-ig, Ától CETig, (c > z) visszaZár a jelképes GOMolyba, GÖMbbe (csoMAG – GAM, GÖMb). A nyelv a számoknál is így jelenítette meg: ZÉRÓ az indulás, EZER a záró, annak szorzatai, szorzatai a végtelen. A ZETbe Zár. ZET > CET gyök: tuCAT = számok, eCET = savanyú íz összesség, kaCAT = lim-lom összesség, CEThal = nagy térfogat.

A görög hangsorban ALFA nyit, h/ALFA, amely ősnyelven a fehér FeHéL szín neve is: hALVÁny (f > v), ALBA (f > b), s amely megnyitja a hangok ABLAkát, mint a kIViLÁgosodó hOLVAl, azaz hAJNAl az induló nAPPALt.

Az OMEGA, oMEGa: MEG – GEM, csoMAG. Az OMEGA – csOMAGOlja, becsOMEGÁlja a végén a hangokat. Az OMEGA, a sor vége, a zárt MAG – GAM, GÖMb, amely visszazár, becsOMAGOl, becsOMEGÁl. Úgy tűnik, mintha az OMEGÁBA, mint GÖMBBE csOMAGBA, sűrített MAGBA rejtené az összes beszédhangot.

GöMBBe – csoMaGBa – oMeGáBa – MaGBa hangváz: G-M-B – cs-M-G-B – M-G-B – M-G-B

ALFA és OMEGA, kezdet és vég. Ezeket így nevezték az eredeti ősnyelven, majd a lassan leváló ógörög ág azt a változatot vitte magával, amely jobban illeszkedett alakuló hangtani szabályaihoz, hangzástörvényeihez. Ám ezt a mai görög nyelv nem tudja megmagyarázni, mivel a fogalom meghatározó szavai az ómagyar ősnyelven alakultak ki, és az ógörög nyelv leválása után, több változáson, keveredésen átesett mai görög nyelv, de a többi utódnyelv sem birtokolja a megfejtéshez szükséges viszonyítási alapkészletet. Az OMEGA sem csOMAG értelmű a mai görög nyelven. Az ALFABET szó hangjait átforgatva bizonyítja ősnyelvi, ómagyar eredetét.  Az ALFABET betűit FATÁBLÁra rótták, vésték, írták. Ha nem ismered az ALFABET hangjait, akkor TE BALFA vagy, fejét FALBA ÜTŐ, értelmetlen BUTA FÜL.

aLFaBeT – FaTáBLa – Te BaLFa – FaLBaüTő – BuTaFüL hangváz: L-F-B-T – F-T-B-L – T-B-L-F – F-L-B-T – B-T-F-L

 

Csak a ma is élő ősnyelvben, a magyar nyelvben van jelen az ősi nyelvelemző viszonyítási alapkészlet, amely a teremtés óta változatlan: hangértelem, ősgyökök, gyökszavak, hangcsoportok, hangvázak, amelyek szóbokrok, szócsaládok építőelemei.

Ehhez hozzájön a gyök és szófordíthatóság vagy hang és gyök alapú átforgathatóság. Az ősnyelvi szavak alkotó hangjaikkal bemutatják, körülírják, felvonultatják fő jellemzőiket, megmagyarázzák önmagukat.

 

A KÁPOSZTA egymást borító levelekből áll. Így szétszedhető, levelenként OSZTható, KOPASZTható a KÁPja, feje.

KáPoSZTa – KoPaSZTó – KáP oSZTó hangváz-: K-P-SZ-T – K-P-SZ-T – K-P-SZ-T

 

A KARALÁBÉról távolról látszik, hogy KARÓszerű LÁBon áll: KARÓLÁBÚ.

KaRaLáBé – KaRóLáBú hangváz: K-R-L-B – K-R-L-B

 

A BOJTORJÁN csúcsán, ORJÁN van egy kis sziromBOJT, azaz BOJT van az ORJÁN, így lett a neve BOJTORJÁN.

BoJToRJáN – oRJáN BoJT – BoJT oRJáN hangváz: B-J-T-R-J-N – R-J-N B-J-T – B-J-T-J-N

 

Az alapszó megfordított alakja jellemzőkről beszél. A LEVENDULA, LEVINDULA nyugtató hatású, jó ALUDNI VELe. Fürdő- vagy ivóLEVÉN INDUL a hatás, ALUDNI NEVEL, szoktat. DÚLVA LÉVÉN, megnyugtat.

LeVeNDuLa – aLuDNi VeLe – DúLVa LéVéN hangváz: L-V-N-D-L – L-D-N-V-L – D-L-V-L-V-N

LeVeNDuLa – LeVéN iNDuL – aLuDNi NeVeL hangváz: L-V-N-D-L – L-V-N-N-D-L – L-D-N-N-V-L

Látható, a SZÓ saját alkotó hangjaival bemutatkozik, úgymond, megmagyarázza bizonyítványát.

 

Özönvíz előtt a Föld minden táján élt mindenféle állat, és a teremtés ősnyelvén kaptak nevet, fő jellemzőik szerint.

A már említett KANGÚR neve teljesen megfordítva: RÚGNAK. KANGURok, KENGURUk a hátsó lábaikkal dobbantva, nagyokat RÚGNAK és UGORNAK.  Lehetett kezdetben nevük: RÚGNOK, UGORNOK is.

KaNGuR – KeNGuRu – RúGNoK – uGoRNoK hangváz: K-N-G-R – K-N-G-R – R-G-N-K – G-R-N-K

KAMÉLEON is volt mindenhol. Nevét érdekes rejtőzködő, KAMUzó, színváltó képessége okán kapta: KAMULÉNY. A KAMULÉNY színei MULÉKONY színek. Színei egymás után NYOMULÓK. Csak elÁMULOK, NYÁMULOK a látványtól.

KaMuLéNY – MuLéKoNY – NYoMuLóK – NYáMuLoK hangváz: K-M-L-NY – M-L-K-NY – NY-M-L-K – NY-M-L-K

 

A teremtés ősnyelve, a világ nyelveinek MAGva, nyelvi titkok MAGYARÁZó nyelveként maradt fenn, amely a hangok, ősgyökök, gyökök, hangcsoportok nyelvépítő elemként használatával, a legkifejezőbb, egyedüli élő nyelv minden nyelvek közt. MAGYARÁZ – ZÁR AGYAM teljes átfordítás mutatja. E nyelv megMAGYARÁZ minden nyelvi titkot, beleRÁZ AGYAMba, s így ZÁR AGYAM minden tudnivalót.  A teremtés ma is élő ősnyelvének, a magyar nyelvnek nincs szüksége kölcsönzőkre, közvetítőkre, mivel minden egyes szava, kifejezése saját szülöttje. A magyar nyelv magában hordozza az összes nyelvi gyökerek alkotó elemeit és azok titkainak világos MAGYARÁZatát!

MaGYaRáZ – RáZ aGYaM – ZáR aGYaM – aGYaM ZáR hangváz: M-GY-R-Z – R-Z-GY-M – Z-R-GY-M – GY-M-Z-R

 

Az ŐSNYELV minden gyökszava oda-vissza átfordítható volt és maradt. Összes szavai szintén fordíthatók, vagy hangonként átforgathatók voltak. Egy fogalmi körön belül ugyanazon hangvázzal felépülő szavak alakultak ki, amelyek a különböző jellemzőket vetítik elő, s a körülírásban, és az értelem kibontásában segítenek. Erről rengeteg, temérdek példa van mind az előtanulmányban, mind a szóelemzésekben, mind a Függelékben.

 

Egy másik példa: a SZIGorú, sziGORú ember – családapa, vezető – RAGaszkodik, raGASZkodik leSZÖGezett álláspontjához. Kemény, mint a fa GESZtje, törzse. A szóban a G hangcsoport: IGO, az IGA, mint IGAzságos teher, az R hangcsoport: ORÚ az ERŐ, érték ŐRE. E szó hangonként, gyökönként átforgatható: Az SZ hang a végére ugrik: IGORÚSZ és egy R hangot kap kezdőnek: RIGORÚSZ, az O és Ú hangok helyet cserélnek: RIGUROSZ.

E szóalak biztosan élt az ősnyelvben is. Az utódnyelvek némelyike megörökölte, ebben az alakban. Ha jól megnézzük, a G és R hangcsoport jelen van: IGU és URO, IGAz és ERŐ. A G.R – R.G: GoR, GuR: – RaG, RiG gyök is. A riguROSZ szóban a ROSZ záró gyök SZORzati erőteljes hatás, SZORos, SZIGORÚ RAGASZkodás valamely szabályhoz.

SZiGoRú – RiGuRoSZ hangváz: SZ-G-R – R-G-R-SZ.

Magyarul töpörtyű a neve a kiolvasztott szalonnából visszamaradt töpörödött kis kockának. Ha túlégetik, kiszárad és MURvaszerűen MORZSÁlódik. Nevezhették MORZSA néven is valaha, és átforgatva lehetett ZSAMOR, ZSAMUR a neve. A román nyelv átvette, és ZSUMAR (jumari) alakban használja:

MoRZSa – ZSuMaR hangváz: M-R-ZS – ZS-M-R.

Az ősnyelv hangjai, gyökei, hangcsoportjai, szavai jelen vannak az utódnyelvekben, mint alvó, szunnyadó nyelvelemek, az eredeti értelmet képviselve. De ezt csak akkor mondják el, ha a magyarázó nyelvbe visszahozva, felébresztjük, felRÁZzuk MAGYARán, s szembesítjük a viszonyítási alapkészlet eszközeivel, átvezetjük azok szűrőjén!

LEVENDULA, MANDULA, KAMULÉNY, KANGOO nevek utódnyelveken: LAVENDER, AMANDOLA, CHAMALEON nekik semmit nem árul el az ő kevert nyelvükön, azok alapvető fő jellemzőiből! Nem lehet megangolozni, meglatinozni, megnémetezni, meghéberezni, megrománozni ezeket. Csak megMAGYARÁZni, mivel a teremtés ősnyelvének egyenes ágon fennmaradt utódnyelve, a mai MAGYAR nyelv a világteremtés titkainak magyarázó nyelve!

 

A teremtés ősnyelvének őrzői

Nem Ázsiában, nem Lappföldön keresendő a magyar nyelv gyökere! Az ősnyelvet nem az Ázsiában élő, a harcias szkíta törzsek őrizték meg, hanem itt a Kárpát-medencében, ahová a Vizek mezejéről, Mezopotámiából, Sineár síkjáról érkezett az Özönvíz utáni századokban. Nem a besenyők által Kárpát-medencébe beszorított Árpád és kalandkedvelő csapata hozta magával. A nyelvőriző Kárpát-medencei magyarság zöme – Lajtától Gyimesig, Árvától Zimonyig – nem az Árpáddal érkező, százezer főnyi sereg utódai, hanem az őstelepes szkíta, székelyek leszármazottai! Árpád serege több mint 2500 évvel az első szűzfoglalók után érkezett. A minden magyar nyelvű törzsek ősnyelvőrző főtörzse itt élt ősidők óta, az Özönvíz utáni időktől mindig a Kárpátok karéján, később annak védett övén belül. Kárpát-medence ősnépe, nem Atilla népéből lemorzsolódott tömeg, bár lehet, azok közül is maradtak, beházasodva közéjük.

Az ősnyelv csak székes-telepes, önfenntartó, önsegélyző közbirtok-kaláka rendszer összezáró szervezettségében tudatosan, elkötelezetten élő, gazdálkodó, termesztő, termelő, békés földművelő nép ajkán maradhatott meg. A semmilyen más néppel nem keveredő, tiszta, szitta, szittya, székita, szkíta, szabad székely törzsek ajkán.

A székely nép szerette, őrizte híven ősi nyelvét és jól megszervezett közbirtok-kaláka társadalmi rendszerét!

 

Az ősnyelv legbiztosabb történelmi vezérfonal, mert egyetlen az ősiségtől fennmaradt kutatható ősterületek közül. Ebbe nem nyúltak bele önző hatalmak, hamisítók mocskos kezei. A ma is beszélt ősnyelv szavaiban elrejtve jelen van a történelem. E nyelv szavai, az egymást követően megjelenő megnevezések, mint földtani üledékes rétegződések, őrzik az igazi titkokat. A beszélt nyelv mindenhol jelen volt, emberrel együtt Kialakuló szavai rögzítettek mindent, és őrzik a jelenségek, dolgok, tárgyak emberi élettérben megjelenésének, tudatba beépülésének időrendi sorrendjét is. Ezek hosszú, alapos munkával, elindulva a teremtéstörténet kezdeti, emberkörüli eseményeitől – a kezdőhangok, egy, kéthangos ősgyökök, alvógyökök, háromhangos gyökszavak nyomán – kutathatók, kimutathatók lennének.

 

Bár szavainak egy jelentős része kiszakadt belőle, s az utódnyelvekbe távozott, legtisztább, legerőteljesebb, legkifejezőbb – önmagukat megmagyarázni képes – szavai megmaradtak.

Minden nyelvfelépítési jellemzője mutatja az ősnyelv-anya, anya-ősnyelv, mag-nyelv, nyelvek magva töretlen folytatását, megmaradván egyedüli élő nyelvként a beszáradt, élettelen bábeli lárvanyelvek között.

—————————————————————————————————————————–

A bizonyítékok halmazát látva, bátran leszögezhető: a mai MAGYAR nyelv, maga a teremtés élő ŐSNYELVE, s mint tőnyelv, anya-nyelv, az összes nyelvek anyja – ősiségből fennmaradt VILÁGÖRÖKSÉG.

—————————————————————————————————————————–

Fontos újólag hangoztatni: ősnyelvként minősítését, életteliségét azzal igazolja, hogy minden egyes gyökszava értelemhordozó, amely értelmet az utódnyelvbe távozottak is őrzik, de az ott nem –, csak visszahozva az anya-nyelvbe – bontható, elemezhető, magyarázható.

E nyelven alkotott szavak MAGYARÁZatot nyújtanak a teremtés jelenségeire. A szó vázát alkotó kulcshangokkal pontosan megMAGYARázza, körülírja a kifejezés által leírt lény, tárgy, jelenség, cselekvés alapvető jellemzőit. Nincs e nyelvnek szüksége bölcseleti szólamok megszövegezésére, mivel minden egyes szavában szervesen benne él az általa megjelenített kép összes jellemzője. Ezek megfigyelhetők az: akarat, értelem, ismeret, asztal, mező, kalász, medve, de az összes többi címszónál is. A magyarázó szövegben feltűnő sűrűséggel térnek vissza a megnevezés alkotó hangjai. Alább példákat is találnak.

 

Legerősebb, minden ellenvetést elsöprő bizonyítékokat, az embert, emberpárt – nő-férfi, feleség-férj, anya-apa – érintő kapcsolatot, annak bensőséges jelenségeit leíró szavakban mutatja ki. Ebbe beleérthető a tisztességes házas  nemiség, annak kifejezései, az otthonhoz, a családi élethez, az emberi társas élethez tartozó kifejezések, amelyek a földi létben legfontosabbak (volnának). E jelenségre példák vannak alább, de végigkövethetők a szótár címszavainak elemzéseit olvasva is. A nemiségről a Függelékben külön fejezetben van szó.

A szótár összessége bizonyítékok sokaságát teríti elénk arra vonatkozóan, hogy az ősnyelv nem emberi kotyvalék, hanem a Teremtő Isten – mint ember feletti felsőbb értelem – tudatos tervezése. Szavai, kifejezései olyan egybehangolt értelmi kapcsolatrendszerben fűződnek egymásba, hogy azt véletlen egyezésnek nevezni épp oly botorság, mint a sejti DNS csavaros szalagján levő hárommilliárd rejtjeles számítógépes szoftver, tervezés nélküli, önmagától kialakulását az ősleves tengerfenéken.

Nyilvánvaló a bizonyítékok halmazai nyomán: a történelmi magyar nyelv, élő ősnyelvként, épségben megőrizte eredeti szerkezeti felépítését, ősi gyökeit, szavait olyannyira, hogy új fogalmat is lehetne alkotni megnevezésére: a teremtés magyarázó ősnyelve. A világ összes nyelvei a teremtés ősnyelvéből alakultak ki, és értelemhordozó elemei mai napig megtalálhatóak az összes utódnyelvben.

Nyilvánvaló a bizonyítékok nagy tömege nyomán: a nyelvek eredetét illetően nem az akadémiai nyelvészet szóösszelopkodó agyréme a valóság, hanem fordítottan! Nem a magyar nyelv lopkodta össze a szavakat a többi nyelvből, hanem minden ma beszélt földi nyelv a teremtés nyelve, az ősnyelv gyökeiből, hangcsoportjaiból épült föl az eredeti hangvázak hangjaira. Különben erre már rájöttek korábban: Berzsenyi Dániel és Táncsics Mihály is.

Nyilvánvaló a bizonyítékok elsöprő mennyisége nyomán: a finnugor nyelvek is a teremtés ómagyar ősnyelvéből erednek, ennyi a rokonság!

A nyelvi vérvonal megőrzője a mai magyar nyelv.

Az ősnyelv szerkezeti jellemzőiről, szóalkotó szabályairól, a magyar nyelv vázszerkezeti felépítményének tanulmányozása, kutatása nyomán lehet teljes képet alkotni. Ez a nyelv, amely – hasonlóan a fehér színhez – megőrizte a kör, gömb határain belül uralkodó térrács vagy tördelt, fraktál rendszerben bokrosodó nyelvszerkezeti vázra vonatkozó szigorú szabályok szerinti jellemzőit.

 

A nyelv védőpajzsa

A teremtés nyelve célszerűen megtervezett szerkezeti építményének több pillérre épülő belső kapcsolatrendszere:

1. hangokra, mint fő értelemhordozókra épülő ősgyökök, gyökszavak,
2. gyökökre épülő szóbokrok,
3. hangokra, és kötött mássalhangzó-párosokra épülő, gyököket összekötő, értelemhordozó hangcsoportok,
4. hangvázakra épülő szócsaládok.

Ezek teljes értelmi összhangban, harmóniában, gördülékenyen, rugalmasan, és mégis képlékenyen együttműködő nyelvfelépítő szerepet töltenek be.

Minden szóbokor egyetlen gyökről induló, sarjadzó, több irányba elágazó fához hasonlítható.

Minden szócsalád azonos vázhangokból épülő, egy adott tárgykör jelenségeit, jellemzőit körülíró szavakkal. A szócsalád egyes szavai beépülhetnek azonos hangokra épülő szóbokor rendbe, hatalmas szövegszövevényt hozva létre. E szabályok szerint, az érzelmeket hűen kifejező hangok, gyökök köré épülő szóbokrok, szócsaládok végtelenig terjedhetnek, szaporodhatnak a NYELVI KÖR, GÖMB belsejében levő váz TÖRvényei szerint, megfelelő rugalmas helyezkedéssel, soha nem lépik túl a nyelv alkotója által a nyelvSZERkezeti vázban megszabott kis és nagy belső nyelvi sugarak, körívek vagy tördelt, gyűrött rendszerek szerkezeti határait. Ezekbe épülnek bele a gyök alapú szóbokor, alvógyök alapú hangcsoport, szó-hangvázakra épülő szócsaládok. Ezek a nyelv leghatékonyabb védő elemei!

 

Mivel a teremtés nyelve: értelem, érzelem, érzés kinyilvánító eszköz, ezért megőrzi változatlanul…:

… az embert mindennapi életében érintő, környezeti hatások által kiváltott, érzelmi bensőből kiinduló, természetes ösztöni késztetés hangjára épülő gyökszavait, mivel a megváltoztathatatlanság fő nyelvelemei.

… a gyökszavak alapértelme szerinti szóbokor családok egyező vonásainak szövegszövevény viszonyát.

… kötött mássalhangzó-párosok azonosító szerepét az utódnyelvekbe távozott szavak felismerhetőségéhez.

… gyökszavait összekötő hangcsoportok értelemhordozó szerepét a szövegszövevényben.

… szó hangvázai szerepét a szócsalád osztályozásban, az utódnyelvbe jutott szócsalád tagok felismerésében.

… az itt említett, érvényes megmásíthatatlan nyelvszerkezeti jegyei összességét, az eredeti ősnyelvre szigorúan érvényes, szabályos kereteken, határokon belül, az utolsó hangig.

A teremtés nyelve napjainkig megmaradt tisztán – a fehér szín párhuzamában – egyedüli élő, ősi nyelvként! Ezekről részletesebben az alábbi fejezetekben lesz szó.

Az a tény, hogy a magyar nyelvet is beszélő vezető nyelvészek ezt nem ismerték fel, nem kívánják felismerni, vagy felismervén, eltitkolják, bizonyítja szűklátókörűségüket, következtető-képesség hiányukat, vagy a valósággal szembemenő rosszindulatukat. Ezek a nyelvtudósok – szándékosan vagy tudatlanul – becsapják a világot a nyelv, a világ nyelvei eredetét illetően.

E tény őket minősíti.

Valószínű, attól félnek, hogy ez esetben elismerendő lenne a Teremtő Isten lénye, és a teremtés ténye!

A teremtés ősnyelve a magyar nyelv: ALFAnyelv. Világos, ALBA = fehér, nyelvi szempontból ABLAk a világra.

A teremtés nyelvéből, a mai magyar nyelvből érthető meg az utódnyelvek eredete, szavaik eredeti mondanivalója. A magyar nyelvi gyökelemzés ad választ szavaik kialakulásának módjára.

 

Megjegyzendő: a nyelvek összezavarása után maradtak még ősnyelvet beszélő törzsek. Ezek nyelvezete közt megjelentek a tájnyelvi eltérések elválasztó redői, amelyek az idő múlásával árkokká, szakadékokká mélyültek. Ám az eredeti ág fennmaradt a Kárpátok gyűrűjén, a felszáradó medencében! A miként és miért kérdésekre a nyelv alkotója tudja a választ! Ha mélyebben kutatjuk, mi is rájöhetünk a válaszra.

 

 

ÉRTELEMHORDOZÓK A MAGYAR NYELVBEN

 

A teremtés nyelve tudatosan megtervezett. A Teremtő Isten körében használt nyelv vázszerkezetét az emberi sejt DNS-e hárommilliárd rejtjelű létvezérlő ütemtervébe építette be, rábízva a Föld beszélt nyelvének kialakítását. Szerves kapcsolat van egy tárgykör hangjai közt. Azonos vázhangokkal körülírja fő mozzanatait, jelenségeit, fő jellemzőit.

Hangok, ősgyökök, gyökszavak, hangcsoportok, a magyar nyelv értelemhordozói. Elemzéskor nem egyetlen nézőpontból kell szemlélni a hangot, ősgyököt, gyökszót, hangcsoportot. Mindannyi legkevesebb három jellemzőt hordoz. Sajátos értelmüket –, amely a körülvevő hangok jelentése függvényében bizonyos elméleti határokon belül mozoghat – beviszik a szavakba. Összeforgatott hang és gyöksorrendben, utódnyelvekben is jelen vannak sajátos értelmükkel. A mondandót akkor értjük meg pontosan, ha hangonként, gyökönként, hangcsoportonként, hangvázanként vizsgáljuk. Egy gyök, három sajátos értelemből egyiket viszi a szóba. Hat rá a hangkörnyezet, vagyis, nem mindegy, mily társaságba keveredik, mivel minden oldalról érheti hatás, amely értelemváltoztatást idézhet elő.

– hangok, a nyelv magvai: A, B, E, G, H, F…. tovább az egész hangsor Z, ZS-ig. A hanGzás, mint jelenség alaphanGja a G: konG, zenG, bonG, haranG, GőGicsél, makoG, Gajdol, GagyoG stb. A G hang a szóban, cselekményt indít, bevégez: Gördül, röGzül, leraGad, Gátat vet, véGe. A szóloGás, beszéd alaphanGja, legyen iGaz vagy hazuG.

– ősgyökök, a nyelv kicsírázó magvai: BO – OB, CSI – ICS … több mint 200, önálló szóként használt a köznyelvben.

– gyökszavak, a nyelvbokor rügyei, bimbói: BOL – LOB, KÖR – ROK …, más szemléltetésben a nyelv sejtjei, a szavak gyökerei. Számuk: a mássalhangzók száma a köbön, szorozva a magánhangzók számával.

– kötött mássalhangzó-párosok, mint alvógyökök: BR, MP, ND, NG stb.

– hangcsoportok, a gyökök összekötői: ABÁ, IGA, ÓHA, EFÉ…, más szemléltetésben, mint sejtközi anyag.

– kötött mássalhangzó-párosok hangcsoportjai: ÁBRA, IFRA, IMPA, ONDA …, szintén, mint sejtközi anyag. ­

– hangvázak – hangjaik összeforgatásával kimutathatók a szócsaládok. A szócsaládot alkotó szótestvérek azonos hangok összeforgatása nyomán, azonos tárgykörön belüli műveletek, jellemzők, sajátos árnyalatok körülírói, így címszóhoz kapcsolódó rokon értelmű szavak.

T-B-R: TáBoR – BoRíT – BáToR – ToBoR – BoToR – BaRáT hangváz: T-B-R – B-R-T – B-T-R – T-B-R – B-T-R – B-R-T

K-L-SZ: KaLáSZ – SZáLaK – SZáLKa – KéSZüL – SZüLiK – KaSZáL hv.: K-L-SZ – SZ-L-K – SZ-L-K – K-SZ-L – SZ-L-K – K-SZ-L

Utódnyelvben a megörökölt szavakban, hang, szóelem sorrend felcserélődhet: SZIGORÚ > RIGUROS. Az elemzőt érdekli, a szó mit jelent egy utódnyelvben, de az is: mit jelentett eredeti helyén, az ősnyelvben. A SZIGORÚság sátorapai ÖREGES jellemző, törzsi SEREGI népnél nélkülözhetetlen jellemzője a REGULÁS rendnek. ÍGÉRÉS nem elég, tartani kell az adott szót. Utódnyelven a RIGUROS szónak egyetlen jelentése van: SZIGORÚ, RIDEG keménység.

SZiGoRú – öReGeS – SeReGi – ReGuLáS – íGéRéS hangváz: SZ-G-R – R-G-S – S-R-G – R-G-L-S – G-R-S

 

DEFEND – ősnyelven DÖFENDést kiVÉDEND jelentést hordozott. FEDENDve lenni kiFUNDÁlt FENEkEDŐ támadással szemben, kiFENENDett éles tőr DÖFENDés ellen. A DE ősgyök ellentmondó értelme is, az utódnyelvi szóban: DEfend.

DöFeND – FeDeND – NeDöFD – DeFeND hangváz: D-F-N-D – F-D-N-D – N-D-F-D – D-F-N-D

Némely szó hangzóvesztett alakban öröklődött az utódnyelvekben: SZÉTTÖRIK >>> STRIKE, STRICA,     

Más, gyökönkénti átforgatásban: REPESŐ madár: RE-PE-SŐ > PE-SŐ-RE, ebből: PA-SSA-RO, PA-SA-RE, PA-XA-RO

Az idegen, vagyis utódnyelvekbe elszármazott szavak fellelhetők ezen értelemhordozó elemek segítségével, és visszavezethetők elemzésre a ma is élő ősnyelvbe, a magyar nyelvbe. Minden ilyen értelemhordozót tartalmazó idegen, utódnyelvi szó elemezhető. A fenti értelemhordozó elemekkel egyszerű, könnyen kezelhető bizonyítóanyag kerül a nyelvek gyökereit, ősnyelvet kereső-kutató nyelvészek kezébe, csak használni kellene!

Elvárható lenne, a magyar nyelvészek, magyar szavak eredetének kutatásánál, csak magyar nyelvi szempontokat vegyenek figyelembe. Megkeresni a nyelvben egy adott szó kialakulásához szükséges minden fellelhető elemet: hangokat, gyököket, hangcsoportokat, hangvázakat. Sajnos, a mai hivatásos nyelvészet nem bír kilépni a bűvkörből, amelyben tagadják még a hangok értelemhordozó szerepét is. Arra hivatkoznak, hogy minden nyelv változik. Ez igaz az állandó keveredésre alkalmas utódnyelveknél. Ám a teremtés nyelve, a fehér szín nyelvi párhuzama soha nem keveredhet! Gyökeinek változatlanságára sok ezrével hozható fel bizonyíték minden ősi írásban, beleértve a Bibliát.

Minden utódnyelv ősnyelvi hangokra, gyökökre, hangcsoportokra, hangvázakra épül, és ősnyelvi alkotóelemeket használhat szóépítésre. Nincs sajátos francia, angol, szuahéli, latin, német, maláj, román, dakota, koreai, szláv, spanyol, hawai skót, kecsua gyök vagy hangcsoport. Csak a teremtés ősnyelvének, szó és nyelvépítő elemei!

 

Ősgyökök a nyelv csírái

Az ősgyökök egy- vagy kéthangosak. A magánhangzó érzet-, érzés-, érzelemkifejező, dalolható ősgyök külön is. Végtelenül ejthető, hangutánzó mássalhangzó önmagában is ősgyök: R, S, SZ, Z, ZS.

A kéthangos ősgyök meghatározó vázhangja a mássalhangzó. A kéthangos ősgyökök megfordíthatók, az önhangzó változása színezi a szót, és jelentésbeli jellemzői változtatják az értelmet. Az ősgyök mindkét irányba indulásra nyitott, és sejteti, hogy mássalhangzójának két értelmi végletet megjelenítő képességéből eredően melyik juthat érvényre, miután háromhangos gyökszóvá bővül.

Példa: a PA, PE, PI, PO, PÜ ősgyök, amely lehet PIS, PES, POLY, azaz víz, de teljesen ellenoldali is lehet PÍR, PÜR, tűz, PARázs, PERzs, POR (hamu).

Képletesen: ha a hangképzés a nemzés, akkor az ősgyök a fogamzás, de a nemek világos ismerete nélkül. A megszületett gyökszó már a bizonyosság, hogy mely értelmi oldalt képviseli: víz vagy tűz.

 

Gyökök – értelemhordozók, szavak alapelemei, a szóbokor alapjai

A gyökök lehetnek egy vagy kéthangos ösztöni ősgyökök. A kéthangos ősgyök egy hanggal bővülvén, három hangból álló gyökszóvá alakul.  A gyökváz két mássalhangzója közt egy magánhangzó. A két vázhang közti önhangzó változhat, a változatok sokszínűségét vonultatva fel.

A szó eleji mássalhangzó torlódás nem jelent idegen eredetet! A szókezdő alvógyök egy hangzóval gyökszóvá lesz, és mutatja valós értelmét: a PRém egy PeRemdísz, az ősnyelvi DRom = út, a kerekek DöRömbölő hangja.

A gyök, akár a torma mélyre hatoló gyökere (gyök-ere), nem enged torzítást, módosulást. Nem változtatható a szó alapja, mivel ezt a ráképződött szóbokor sem engedi meg. Gyökér nélkül teljesen elszáradna a szóbokor. Elég csak a TÉR és KÖR, SZER gyökök terebélyes szóbokor alakzatait venni figyelembe. Ám a hivatalos, hivatásos nyelvészet szerint a hangoknak nincs értelemhordozó szerepük, a gyököknek sincs, azaz szerintük, gyökök nincsenek is.

—————————————————————————————————————————–

A szó alapgondolatát a kezdőgyök hordozza. A gyökelmélet szerint az igekötő is gyök. A szó elején levő kéthangos igekötő értelemhordozó, eggyé válik az igével, s a szókezdő hanggal alkot gyököt. Példaként vehetjük az R.K – K.R gyököt: KiR – RiK, a KIRívóan (ki-rívó) öltözködő, RIKító ruhákban járó RIKek (gazdagok) voltak az URak, uRAK, közülük választottak KIRályt.

Eredő ősnyelv az, amelyben minden gyökszó átfordítható, és mindkét gyökkel értelmes szóbokor alakítható ki.

—————————————————————————————————————————–

A nyelvet nem érdekli a mai hivatásos nyelvészvélemény, végzi gondolatközlő feladatát, amire teremtve volt. Gördülékeny, rugalmas, de képlékeny is. Minden magyar gyök és szó megfordítható, illetve hangonként, gyökönként összeforgatható, minden gyök sajátos értelemhordozó, oda-vissza fordítva is, kezdve a három legkiterjedtebb szóbokorral rendelkező TÉR, KÖR, SZER gyökökkel a legutolsóig, és értelmüket minden szóba beviszik. E jelenség átszövi az egész magyar nyelvet, és csak magyarul van rá magyarázat.

A teremtés nyelvéből töltődött fel az összes utódnyelv, így előfordul, hogy a gyökszavak minden oda-vissza változata ma már nem lelhető fel a magyar nyelvben, de kimutatható az utódnyelvekben, és visszahozható elemzésre, mert az utódnyelvekben egyetlen gyökszó értelme sem bontható ki teljesen.

 

Kötött mássalhangzó-párosok

A kötött mássalhangzó-párosok legfontosabb azonosítók, s legkönnyebben felismerhetők, fellelhetők utódnyelvi szavak elemzésekor, azok eredete keresésében. A kötött mássalhangzó-párosok segítségével rálelünk az utódnyelvekbe elszármazott szavakra. A kutató nyelvész számára olyanok, mint irányító forgalmi jelzőtáblák, útjelző bóják: Erre tarts a cél felé! Mutatják a gyökelemzés irányát egy tárgykör vizsgálata, elemzése közben.

A kötött mássalhangzó-párosok tulajdonképpen alvógyökök, oda-vissza fordításban értelemhordozók egy tárgykörön belül. Ezek hangkieséssel alakultak ki. Felélesztve egy beillesztett hangzóval, gyökké válnak. Minden kötött mássalhangzó-páros sajátos értelemhordozó. Különböző jelenségek leírásánál visszatérő hangként jelennek meg a szóban, együtt és elválasztva, akár több hang távolságra is.

—————————————————————————————————————————–

A kötött mássalhangzó párosok létezésének tagadása olyan, mintha a napot akarná letagadni valaki az égboltról.

—————————————————————————————————————————–

A KN – NK kötött mássalhangzó-párosok, jelképes és valós – esetenként feltölthető – mélységeket, mélyítéseket, bemaródásokat jelenítenek meg. Ilyenek az aKNa, teKNő, zoKNi, de mélybe leszöKNi is. Valamit megszoKNi, gyakorlatban bele kell mélyülni. De életre keltett alvógyökként, a teKeNő, KeNu, KaNál, KaNNa, KaNcsó, KaNdalló, vulKáN (kráter) szavakban is mélység.

A KN hangok eltávolodva is bemélyedést leírók a szavakban: KemeNce, KatlaN stb. Ugyanezt jelenítik meg KászoN és KovászNa térségek nevében is. Mindkettő medencében terül el. De ugyanígy bemélyülő tért jelentenek az utódnyelvi: KamioN, KaNion (canyon), KeszoN, KaszteN szavakban.

Ellenoldalon kiemelkedéseket: KaN, KáN, hegyképződmény: vulKáN, BalKáN, ezek mélyedésekkel is kapcsolatosak.

Az NK páros szintén valamiféle jelképes vagy valós érzelmi-testi mélységben lét, hiányosság kifejezője, ahonnan szabadulna, ha lehet: báNKódik, csoNKa, laNKad, maNKó, rimáNKodik stb. De ellenkező jelentésű, kellemes, játékos túlmozgást leíró a csaliNKázik, csicsoNKázik, ficáNKol, lábatlaNKodik szavakban.

Gyökként – NáK – folyadék, amellyel feltölthető a mélyedés, a KaNnában, KaNcsóban, csaNaKban is NáKot tárolnak. A csaNaKból inNáK, inNéK, ihatNéK, NáKolNéK, NáKolNáK. Mit? NáKot, azaz italt, vizet.

A KaN böKNé a KaNcát NáKkal töltve. A kihalt vulKáNi aKNába, teKNőbe NáK, víz gyűl, tó lesz, pl: Szent Anna-tó.

 

Az RG – GR kötött mássalhangzó-párosok hangjai, együtt és elválasztva is, mozgással és velejárókkal kapcsolatos szavakban meghatározó értelemhordozók: süRGés, foRGás, pöRGés, GöRdülés, uGRás eRőteljes mozGás kifejezői.

Az olyan ember süRöG-foRoG, akinek sok dolga van. Tehát süRGés-foRGás jellemző rá, mivel süRGetik a körülmények. A süRGés, foRGás nagy GaRral jár, néha moRGás, döRGés duRoGás (durrogás) színezi.

Ellenpár RG – GR: süRGős, keRGetik, nem szájat tát az éGRe, uGRik, s GÖRdül, GURul, mint a pottyantott eGRes.

Ezek a kötött mássalhangzó-párosok alvógyökök, és egy hangzóval felélesztve RG – GR gyökként: RuG – GöR, a RuGalmas, GöRdülő szavak alapjai, amely jellemzője annak, aki süRGős munkáját füRGén végzi.

Az ellenkező értelmi oldalon is kifejező gyökként: nem GöRdül, GuRul, hanem RaGad, RöGzül.

Példaként a SÜRÖG, SÜRGÉS szavak. A hivatásos nyelvészet finnugor eredetűként jegyzi e magyar szót.

A kötött mássalhangzó-párosok mutatják az angol emeRGency, angol, francia, román, katalán, uRGent, latin, olasz, spanyol, portugál uRGente, máltai uRGenti szavakban, hogy az ősnyelvi süRGősség gondolatát hordozzák. Az RG hangpáros, mint alvógyök vitathatatlan értelemhordozó e szavakban, ám e nyelvekben nincs magyarázata e jelenségnek. A nevezett nyelveknek semmi közük a finnugor ághoz. Akkor hol kereshető a szó eredete?

Ott, ahol a többi szóelemre is – a nyelvi titkok MAGYARázó nyelvében.

Az S.R – R.S gyök: SüR – ReS, azonos jelentést hordoz eszező változatával, SZ.R – R.SZ gyökkel: SZoRzati SüRgösség SoRozatos ismétlődése. Ilyenkor nincs üReSjárat, ReStség kizárt. Párosként: GyoRSan vaSRa verték a bűnözőt.

A kötött mássalhangzó-párosok könnyen kezelhető nyomravezető eszköz lennének a nyelvészek számára a szavak eredetének vizsgálatához. Csak épp használni kellene.

 

Az olasz aBLuente a magyar öBLít, öBLent, öBLítend szóból indult, de magyarázat csak magyar elemzésben van rá. A BL – LB mutatja, hogy BeLe a LéBe, és úgy öBLít, öBLös táLBan, annak öLéBen, LéBen. Az ABLA hangcsoport az áttetsző fehér, fényáteresztő, tiszta állapot értelmét viszi a lemosott, leÖBLÍtett ABLAk szóba is.

Az olasz nem tudhatja, hogy e jelentés is benne van, mivel az olasz nyelvben csak egy beszáradt lárvaszó. Olyan lárvaszó, amely a bábeli nyelvek grammatikája szerinti, s amely a magyar(talan) nyelvészek által képviselt latin-német nyelvtani szabályok alapjain nyugszik: Ama véleményük – „A hang nem jelent semmit a szóban, a hang csak ott van, és a szó azt jelenti, amit.” – az utódnyelvek szavaira valóban érvényes.

 

MP páros figyelemfelkeltő, kellem értelmet hordoz: kaliMPál, koloMPol, jelt ad vagy iMPonálni akar. Fára csiMPaszkodik, mint a csiMPánz. A szép állású, iMPonáló iMPala a füves PaMPán, kaMPán (mezőn) legelész. Finom a koMPót. Az ókori PoMPej városa, PoMPája révén PoMPázó, PoMPás szépségű város volt, cseMPékkel kirakott falakkal stb. A soroMPó láMPája  éjjel is  segít a tájékozódásban.

 

PM páros nincs jelen a mai magyar nyelvben. Talán csak a hopPMester, géPMű szavakban. Ám jelen van, mint gyökszó: PaMacs, PeMete, PiMasz, PiMpó, PoMpa és más szavakban.

 

TV, TeVékenység alapú kötődések: hiTVes, öTVöz, köTVény stb. megjelenítője. Gyökként: az elVeTett mag megköTVén, gyökeret ereszt, egy időTáV alatt gyümölcsöt VeT. Ellenoldali értelem: hiTVány, paTVar, óTVar, teTVes…

 

VT, az íVTa szóban a létrehozást, a víVTa, óVTa szóban a küzdelmet, óVoTT, VédeTT állapotot írja le. Gyökként: ViTa, amely ősnyelven élet. A két hiTVes víVTa sikamlós, selymes, TaVotás, taVoTás, TaFotás, taFoTás (v > f) szerelmi csatájában íVTa utódját. TeVékenységük nyomán VeT egy kis sarjat, utódot, íVeT, FeT (Jáfet = jó fiú), FáTát (lányt).

 

RZ minden, ami éRZés, éRZelem, a boRZalom is, amely ZűRt okozó. A mély éRZelmi hatásra megReZdül a szív húrja, mint a ReZeda SZiRma. De megRáZó események is.

 

A ZR a helyet jelöli meg: a réti madár a fűZRe, a fecske a háZRa rakja fészkét. De utalhat eszköZRe, kéZRe, eZResre, gáZRa, gőZRe, háZRa, ZRi…, gyökként: ZáR, ZöRög, ZűR…

 

LM – az eLMe érteLMes, tanuLMányozással tudást haLMoz, amelyeket az életben alkaLMaz, ugyanakkor vannak megáLModott cirkaLMas, okos taláLMányai. Néha érzeLMesen aggodaLMaskodó küzdeLMek közt, de minden keLLeMes, keLLeMetlen éLMényt, eLMéjében tárol.

 

ML – a siMLi által védett hoMLok mögött, ide-oda áraMLanak a csilláMLó eMLékek, néha kéMLőn keres köztük, az eLMében bár a roMLó, roMoLó eMLékezőtehetség miatt nehezen boMLanak, boMoLnak ki, ám úgy réMLik ott kell lenniük, majd később beindul a MaLoM, kiháMLik a többi közül, és eMLékek töMkeLege oMLik, oMoL szembe vele.

 

Megfigyelhető az LM – ML páros, szoros kötődésű „együttható” érdekesség: eLMe tárol eMLékeket. Az eMLékek és áLoM, áLMok képei kiboMLanak, boMoLnak a hoMLok mögötti eLMéből. Ezek érteLMi kapcsolata vitathatatlan.

 

LK páros jeLKépes és valós mozgásról beszél. A gondoLKodni szóban már az aLKot tengelyében levő két kulcshang összefűzött párosa van jelen. Ez két – legLágyabb és a legKeményebb – hang „szövetsége” új doLGok megjelenítésére. A k > g váltásra jó példa: gondoLKozik, gondoLGozik. Az agy akkor aLKot, doLGozik, amikor gondoLKozik, és LöKést ad a tettre. De feltűnést KeLtő: csúfoLKodó, hivaLKodó, kínáLKozó, leLKes, nyaLKa és más szavakban is.

 

KL a gondokon KotoLó elme, cseLeKvő testi mozgásra serkent. Figyelem feLKeltő, felKeLtő, ha iKLat, bóKLászik, csiKLand, öKLel, érdeKLődik. De a szónoKLó, öKLend, zaKLat, ciKLámen és más szavakban is reKLámozza magát. Vagy KiabáL, régiesen: aKLamál. A reKLám, reKLamál, utódnyelvből tért vissza, de szülőhelye az ómagyar ősnyelv.

 

Külön a DZ és DZS párosokról:

Sem a DZ, sem a DZS nem minősíthető egyetlen hangnak. Mindkettő kötött mássalhangzó-páros. Erre a maDZag és lánDZSa szavak bizonyíték, mivel a DZ, DZS két gyök határán állók, és alvógyökként jellemzőt rejtenek a szóban. Ez annak ellenére is igaz, hogy még a CzF Szótár is egyetlen hangként említi.

DZ – a kemény kötődés: eDZés, fogóDZó, maDZag, de a fellazítást is: peDZ, bont, old. A kérőDZő újrakérőDZi a bendőben DuZzadó, fellazított takarmányt. A maD-Zag szóban az M.D – D.M gyök: MaD – DoM, kiemelkedést jelent, kis DOMbot, csomót, bogot. A ZAG gyök a szálak ZEG-ZUGos csavarodása.

A beteg állatot a gazda biZtatja: VeDD fel a kérőD, kérőDZél! Tehát, a Z hang a biZtatás, moZgás hangja. A D és Z munka, tevékenység, és biZtatás kifejezői: küZDj, moZDulj! Van, hogy egymást váltják: csizmaZia, csizmaDia.

Az eDZés alapgondolata: eDD teDD, hogy legyen erőD. A végtelenül ejthető Z – zzzzzz – itt is biZtató.

ZD – fordított párként a ZD páros oly szavakban van jelen, amelyek szinte válaszolnak a DZ általi biZtatásra. Az eDZést fiatalon keZD el! A gaZDa szó, gaZDálkodással kapcsolatos: moZDul, baráZDát húz, tavasszal újrakeZD, felbuZDul, küZD a garáZDák ellen, amelyek a termésre ráZúDulnak, tavasszal maDZaggal szőlőt kötöz, ősszel gereZDet szüretel. Valamit keZDeni, kéZ kell. Itt is munkára biZtat: kéZ, inDulj, keZD el, küZDj!

A lánDZSa, fegyver. Nemcsak sújtó-döfő, mint a kard, hanem lenDítő-döfő, lenDítéssel elDobható. Félelemkeltő, ZSAroló, LENDítve az ellenség testébe toLANDó ZSAroló, két külön szó: LÁND-ZSA. ZSA – ÁZS = nagy ÁZSIÓ, hatékony.

Tehát a DZS kötött mássalhangzó-párosként a szó tengelyében, gyökhatáron áll: lánD-ZSa, LENDítő-ZSAroló.

A fentiekből látható: a kötött mássalhangzó-párosok meghatározó értelemhordozó sűrítmények.

Amit még fontos tudni a hangcsoport és gyökelemzéseknél: a szavak ősi formáit kell keresni, nem a nyelvészek, irodalmárok által megrontott szavakat, nyelvi alakzatokat. Erről alább egy fejezetben és a Függelékben is.

—————————————————————————————————————————–

Fontos megjegyezni, hogy a gyökök, hangcsoportok, mint szóépítő nyelvelemek külön-külön hordozzák a szóba beépített, elrejtett értelmet, és beilleszkedve, egy szóvá kovácsolódva, összesítik, sűrítik, és kivetítik a közlendőt, mint egészet.

—————————————————————————————————————————–

Hangcsoportok

A hangcsoportok a szavakban műveletek részleteit, jellemzőket írnak le. Minden mássalhangzó vagy kötött mássalhangzó-páros körül kialakul egy hangcsoport. A hangcsoport összeköt, áthidal két gyököt, akár férfi-nő párost összekötő harmadik, a kis harmat, a gyermek, vagy a falban két téglát a fölöttük levő borító harmadik. Minden hangcsoport az alaphang jellemzőit viseli. Ismert, hogy minden hangnak legkevesebb három jellemzője van, a kötött mássalhangzó-páros hangcsoportjának még több, mert a társuló hangzók is beviszik jellemzőiket a csoportba.

Jelen vannak az ellenoldali: kellemes és kellemetlen kifejezésekben egyaránt. Néhány példa:

A cinÓBEr – B hangcsoport – ÓBE – a cinÓBEr felhívó, kiABÁló, ÓBÉgató szín, zsIBOngó, kEBElre, érzékre hat.

 

C hangcsoport – ICE – a cICErél, kACAg, cICI, cICEréz, ICIpICI, kACÉr, fACÉr, mACErál, ACÉl, ECEt szavakban mutatja a C hang mindig Célratörő kihegyezett élét.

 

G hangcsoport – EGE – a csemEGE, csemEGEevés a lEGEk sorába tartozó. A csemEGÉt más módon eszi, emEGEti az ember, de még az állat is másképpen lEGEli, mint a más ennivalót, élelmet.

 

CSK hangcsoport – ECSKE – a kis fECSKE, ugrándozó kiskECSKE, tACSKÓ, szÖCSKE megnevezésekben is. De a kukUCSKÁló csACSKA kislányt, a bújÓCSKÁzó, néha farICSKÁló fiÚCSKÁt is e KiCSinyítő jelzővel illetik.

 

GL hangcsoport – EGLE – nyEGLE, többnyire laza kötődés: bOGLÁr, ideIGLEnes, rIGLI, vonAGLÓ és mások. A NYEGLE viselkedés jellemző a LEGÉNYre is. NYeGLe – LeGéNY hangváz: NY-G-L – L-G-NY

 

RG kötött mássalhangzó-páros hangcsoportja szavakban sajátos erejű kifejező: akinek sÜRGŐs dolga van, fÜRGE, mint az ÜRGE, nem csámbORGÓ, hanem fERGEtegként nyARGAl, mint a gyorsan mozgó zERGE.

 

Szó-hangvázak, szócsaládok

Azonos hangokból álló különböző szavak hangvázai erőteljesen igazolják az ugyanazon fogalmi körhöz, tárgykörhöz, szócsaládhoz tartozást. Ha akad is néhány kivétel, nem jelentős, ám ott is fellelhető a kapcsolati szál.

 

PÁLINKA – PÁLINKÁval kapcsolatos jellemzőösszességek, a PÁLINKA szó vázhangjaival: P-L-N-K.

PÁLINKÁtól LIPINKÁzik, szédeleg, néha a PALÁNKra támaszkodik.

PáLiNKa – LiPiNKa – PaLáNK hangváz: P-L-N-K – L-P-N-K – P-L-N-K

PÁLINKA – AKNILÁP teljes átfordítás megvillantja, a PÁLINKA hatására olyan üreseket lép a részeg, mintha gödörbe, AKNÁba LÉPne, azaz AKNALÉPtekkel halad. A túlzottan sok PÁLINKÁt fogyasztónak néha a PELENKA is elkelne.

PáLiNKa – aKNaLéP – PeLeNKa hangváz: P-L-N-K – K-N-L-P – P-L-N-K

Mind az akna, mind a pelenka magyar eredetű szavak, az AK ősgyök vízértelmű, a kisbaba szókészletében, a PeL – LeP gyök LEPedő szó alapgyöke.

PÁLINKA lePÁRLÁssal, PÁLLONGÓ (k > g) eljárással készül, nem szláv eredetű szó. Ők vették át a magyar nyelvből.

PáLiNKa – PáLLoNGó hangváz: P-L-N-K – P-L-N-G

 

REMÉNY – REMÉNYED, ha van, lesz EREDMÉNY is. NYOMOROD véget ér. Jó IRÁNYOD, jó értelmű MERÉNYED, merészséged, bátorságod, kitartó küzdelmed, akaratod gyümölcsöt terem!

ReMéNYeD – iRáNYoD – eReDMéNY hangváz: R-M-NY-D – R-NY-D – R-D-M-NY

 

Másik vetület: élő REMÉNYEM, hogy megNYEREM a főNYEREMÉNYt.

ReMéNYeM – NYeReMéNY hangváz: R-M-NY-M – NY-R-M-NY

 

ROKON – régen, ha sok volt belőle szerencse, ősnyelven: NOROK. Az ősiségben arra törekedtek, minél nagyobb család, sok ROKON vegyen körül. Ha sok ROKONod van, nagy NOROK, mert AKKORON a ROKONOK összetartottak.

RoKoN – NoRoK – aKKoRoN hangváz: R-K-N – N-R-K – K-R-N

ROKONOK sokasága KOROKON át, sok év alatt épül ki.

RoKoNoK – KoRoKoN hangváz: R-K-N-K – K-R-K-N

A bajba jutottat a szerető ROKONok KARON fogva segítették át az elszenvedett KÁRON, KÁROKON.

RoKoN – KaRoN – KáRoN hangváz: R-K-N – K-R-N – K-R-N

KÁROKON szóban megoldásra a tanács: nagy KÁRon, káROKON ROKONOK segítenek át. Ez a KALÁKA alapelve.

RoKoNoK – KáRoKoN hangváz: R-K-N-K – K-R-K-N

Ha kihal egy család, közeli ROKONOK osztoznak az ÖRÖKÖN.

RoKoN – öRöKöN hangváz: R-K-N – R-K-N

Évezredre a teremtés kezdetétől, az első királyi családoknál a ROKONI KÖRÖN belül öröklődött a KORONA.

RoKoNi – KöRöN – KoRoNa hangváz: R-K-N – K-R-N – K-R-N

 

RABONBÁN – az akadémiai dörzsölt, menő történészek még ma is térdüket verve kiröhögik a – szerintük sosem volt – székely RABONBÁN tisztséget említőt. Kegyesen annyit hajlandók mondani: ha mégis volt, akkor csak a zsidó RABBI nyomán. Azonban a hamisíthatatlan nyelv másként tudja, és ez nem felülírható!

A RABONBÁN szóban levő RABON nem a zsidó RABBI megfelelője, hanem a zsidó RABBI az ősnyelvi RABONBÁN rövidült alakja. A RABONBÁN tisztség Özönvíz előtt alakult, ekkor még egy fia zsidó sem élt a Földön.  Ugyanis Ádám után 2.000 évvel született ÁBRAHÁM az ő ősük, Özönvíz után 350 évvel. Születésekor talán atyja, Tháré ÁBRÁzata vonásait hordozta: Ez az én ÁBRÁM! Így lett ÁBRÁM. A Biblia szerint, később Teremtőjétől tekintélyes sátorapa címet nyert, és akkor kapta az ÁBRAHÁM nevet. A héber nyelv i.e 600-as években alakult ki, addig a zsidók az ősnyelv egy tájnyelvi változatát beszélték.

A RABON cím jelentése: MESTER, régiesen: mésztor, nesztor, majszter. A majszter, tudásban még magasabb szintet képvisel. Ezt a JSZ – SZJ alvógyök mutatja: maJSZter, JeSZ – SZuJ gyök, felkúszó, felkúJSZó emelkedést haJSZolót jelent. Ugyanezt a paSZULY, fuSZULYka (ly = j) szavakban, az alapnál többet a meSZELY szóban.

BÁN – NÁB gyök jelentése: nagy. Ez a BÁ ősgyökből induló, ami szintén nagy.

RABON – BARON átforgatás mutat a – később rövidítéssel kialakuló – BÁRÓ címre. Utódnyelvekben az eredeti BARON változat él. BARON – NORAB átfordítás mutatja, hogy NO RAB, nem rab, hanem magas tisztség.

A RABON méltóságcímből vezethetők le az ősi székely ORBÁN, ABRÁN nevek is. ORBÁN – kiemelkedő: OR (orjas, óriás), BÁN = nagy méltóság. A székelységben ma s él az ORBÁN és ABRÁN családnév. Az ABRÁNfalva településnév is, sőt a Székelykeresztúr közeli, Gagy-völgyi Szentábrahám nevű helység nevét népiesen ma is SzentABRÁNként ejtik.

RaBoN – ORBáN – ABRáN hangváz: R-B-N – R-B-N – B-R-N

A RABONBÁN – ABRONBÁN atyai méltóság volt, akire népe hallgatott. A szófordítás, átforgatás szabálya enged változatokat: RABONBÁN – ABRONBÁN – BARONBÁN. Ezek ősi címek voltak. A szóvégi BÁN = nagy. A NÁBob szóban is azt jelenti. A BAN gyök, -ban helyragként is használatos, épp a nagy befogadó képessége révén, minden elfér BENne.  A RABONBÁN, BARONBÁN = nagymester. Azaz, a BÁRÓ cím – mestert jelent eredetileg.

Azonos jelentésű a RABONBÁN, (hangzás: rabombán) és ÁBRAHÁM.

 

ÁBRAHÁM –, mint RABONBÁN, sátorapa, nesztor, mésztor, vagyis mester volt saját utódai, népe közt. Tehát az ÁBRAHÁM is ősnyelvi név, nem HÉBER! A székely névtárban, mint ősnyelvi név van jelen, nem zsidó névként.

RaBoNBáN – ÁBRaHáM hangváz: R-B-N-B-N – B-R-H-M

Viszont lehet, hogy a HÉBER megnevezés az ÁBRAHÁM névvel is kapcsolatos. Mivel Isten választotta őt sátorapai nemzetségfőnek, így mondhatta: ÁBRAHÁM az én HÉBEREM, azaz kiemeltem.

ÁBRaHáM – HéBeReM hangváz: B-R-H-M – H-B-R-M

 

BRAHMÁN, BRÁHMIN – a Nagy vizek mezejéről, Mezopotámiáról kelet felé indulók mestereit az ő később kialakuló tájnyelvükön BRAHMAN, BRÁHMIN alakban ejtették. Az indiai kasztrendszer felső fokán, a BRAHMÁN, BRÁHMIN tanítómestert jelent. Az araboknál IBRAHIMra változott az ÁBRAHÁM név.

ÁBRaHáM – IBRaHiM – BRaHMaN – BRáHMiN hangváz: B-R-H-M – B-R-H-M – B-R-H-M-N – B-R-H-M-N

 

HAMMURABI – a babiloni HAMMURABI ugyancsak tisztségéből fakadóan kapta nevét. HAMMURABI is nesztor, mésztor, vagyis mester, BRAHMAN volt, mint ÁBRAHÁM.

ÁBRaHáM – HaMMuRaBi hangváz: B-R-H-M – H-M-R-B

Világos, a fentiek azonos értelemhordozó hangokkal épülő hangvázak, így mint szócsalád szótestvérek, bizonyítják gyakorlati-értelmi összetartozásukat, s az alany valamely fontos névadó jellemzőjét mutatják azonos hangokkal.

 

——-

ETIKETT – mi az ETIKETT? Magyarul: ILLEMTAN. ETIKETT szó csak magyarul bontható érthető elemekre.

Társadalmi társasági illendő viselkedés, magatartás szabályait előíró, mozgás és beszéd rendszabály. Az ETIKETT a TETTEK szabályozója. Mozgás és beszéd – ezek cselekmények, TETTEK.

Mindannyian IK vagyunk. Én egy IK, te más IK, ő harmad IK. Mindannyian IKlatunk, mozgunk. Ameddig mozgásban vagyunk, addig IKtatva is vagyunk. Minden IK felelős az általa TETTEKért, TETTEIKért. Helyes TETTEK, TETTEIK illeszkednek az ETIKETT szabályaihoz.

eTiKeTT – TeTTeK  – TeTTeiK hangváz: T-K-T-T – T-T-T-K  – T-T-T-K

TETTEK ETIKA szerinti vonalvezetése lenne: ETIKA – T-ETIKA. AKI TE vagy, TETTEK által mutatod meg. Azt, hogy milyen ETIKAI nevelést kaptál, milyen ETIKAi vonalat követsz.

TeTTeK – aKiTe – eTiKa hangváz: T-T-K – K-T – T-K

ILLEM többet mondó. ILLEM – az ETIKETT által megkövetelt TETTEK, érzelmek, indulatok, erkölcs tartás fészkére mutat: MELLI, kebelbeli eredet.  Az ILLEM szívünkbe írva, részünkké válik. ILLEM – MELLI fordítás mutatja, ez kebel, szív vonatkozású, tiszteletre nevelés eredménye, és ha MELLreható, MÉLLreható, MÉLYreható, sosem vész ki az egyénből. Ez az igazi ETIKA, AKI TE vagy! A jól nevelt ember szerves tartozéka, ELEMI része az ILLEM, amely élete végéig kíséri. A nevelés a fogamzáskor kezdődik!

  

 

A HANG, MINT LEGFONTOSABB ÉRTELEMHORDOZÓ

 

A hang a beszéd, nyelv egységnyi alapja. legegyszerűbb alapvető, értelemhordozó eleme. Épp, amint a sejt az élő test alapvető jellemzőinek, s az atom az élettelen anyagok fő jellemzőinek legparányibb hordozói.  

A hangok beszéd építményében, nyelvben betöltött rendkívül fontos értelemalkotó szerepéhez hasonlóak a házak, építmények alkotóelemei. Az építményeknél a legkisebb, legapróbb, ennek ellenére a legfontosabb alkotóelem a homokszemcse. Legfinomabb homokszemcsékből áll össze a tégla, cserép, kevésbé finomak használatosak a mésszel kevert malter készítésénél. A mész és cement is – kiégetés után – vízzel keverhető, porított kőzet. A kő tömörre préselődött, rokkantott (utódnyelvek: rock) finom elemek sziklakemény sűrítménye. A sziklakemény üveg (sztikla) alapanyaga is homok. Ezen kívül kell fa is az építménybe. Ezek az építmény anyagi összetevői, meghatározó elemei. Minden anyagnak (kemény, lágy) meghatározott helye van az építményben.

Az építészmérnök a legapróbb építési alapanyagok beható ismeretével kezdi tanulmányait. Tervezőként tudnia kell, mily minőségű homok, mész, cement, mely keverési arányban alkalmazható felhőkarcolóhoz vagy családi házhoz, szerkezeti terheltsége arányában. Alapba nem építhet fát, ablak helyett cserepet vagy betonvas helyett síküveget, kátrányt tartóoszlopba.

Ha fémből tervez, ismernie kell az acélok ötvözetét, terhelhetőségét, szakítási szilárdságát, csavaró hatásra ellenállását s egyebeket. Nem tehet fát, műanyagot tartóelemként, ahová betonacél vagy fém zártszelvény szükséges. Fontos, hogy a megfelelő helyre a pontosan odaillő anyag jusson. Mindennek sajátos helye, szerepe van az alap és födém között. A fém sajátos kristályos szerkezete: olvasztás, a többi ötvöző anyag adagolási aránya, a hőkezelés milyensége függvényében alakul ki. Nem mindegy, mely fémet hová, mire használjuk, hisz a kristályos szerkezet, szakítószilárdság, rugalmasság minőségi szintje eleve megszabja felhasználási helyüket. Nem lehet készíteni szürkeöntvényből rugót, acélból nem öntenek motortestet. A motor dugattyúit nem rakják a váltószekrénybe, mivel nem odavalók. A kormánykereket nem a futómű tengelyére szerelik, a váltókart nem használják gázpedálként.

Az élő testben is meghatározott helye van mindennek. Nem izomsejtek alkotják a belső elválasztású mirigyeket. Nem állhatnak a csontok bőrsejtekből, a gerincvelő, agy idegsejtjei helyét nem tölthetik ki zsírsejtek (bár a mai világ nagy hangadóinál, a mindent uralni akaróknál ez is meglehet).

Mindennek rendelt helye van az anyagi világban, a teremtett testben, s így a nyelvben is, hogy zavartalan összhangban működjön. Ez egy soha senki által meg nem változtatható teremtői törvény.

—————————————————————————————————————————–

Az emberi beszédhangok nem véletlenszerűen és nem makogásból alakultak ki, hanem pontos teremtői tervezés remekművei! Minden hang külön-külön eleve az emberi érzelmek és bővülő értelem megtervezett kifejezője. Az emberi szájüreg-gégefő hajszálpontosan megtervezett teremtői mestermű, amely – akár egyidejűleg – több életfontosságú feladatot ellát: légzés, hangképzés, előemésztés, nyelés. Az emberi beszédképesség, készség a sejti DNS-ben levő számítógépes ütemterv által vezérelt, és a teremtésben adatott nyelvszerkezeti váz alapján építi beszédelemeit.

—————————————————————————————————————————–

A zenében minden hangnak pontos helye van a hanglétrán, dallamvonalban. Kórusművek szólamai, harmonikus összhangzata mély érzelmeket kifejező. Nem mindegy, hogy vidám, fennkölt, szomorú, drámai mű részei a hangok.

A nyelvben is minden kiejtett emberi HANG valamilyen késztetés nyomán okkal keletkezik, tehát tárgyszerű, értelmet, érzelmet kifejező, közvetítő vagy állapotot leíró. A nyelvben is minden hang megfelelő helyre illesztendő.

Képtelenség a hivatásos nyelvészet állítása, hogy a hang nem értelemhordozó a nyelv szavaiban, a beszédben.

A megteremtett első ember a Földön, életre kelvén, eszményien, gyönyörű környezetben találta magát. Egyik ámulatból a másikba esett. Beszédhangjai is ezt tükrözik. Az A, Á voltak ÁmulAttól kiejtett első hangjai, s Boldogságban leBegett az apró piCinységek CSoDáitól elBűvölten, CSoDás vÉDEtt otthonában, ÉDEnben.

 

A hangok jellemzői

A hangokat egyáltalán nem érdekli a bérnyelvészek véleménye, beviszik a szóba képviselt értelmüket. A nyelv szavai hangokból épülnek fel. A szavak felépítésénél is követelmény a meghatározott helyre az odaillő értelmű hang.

A beszédhang a nyelv legapróbb meghatározó értelemhordozó eleme. Egy hang is lehet ösztöni ősgyök, de hangokból állnak össze a kéthangos ösztöni ősgyökök is, valamint a háromhangos gyökszavak, a három– vagy négyhangos hangcsoportok, amelyek a nyelv szavainak meghatározó értelemhordozó építőelemei.

Másik szemléltetés szerint, ha alapelemként a hang atom, akkor hangokból épülő gyök molekula, ezekből állnak össze a szavak, mondatok, szövegtestek.

Kemény hangok, kemény, erő hangjai erő értelmét hordozók, lehet erőteljes érzelmi, értelmi és testi kifejeződés.

Lágy hangok finom érzelmi töltetűek. Az erőteljes szívbeli érzelmeket kifejező hangok közt is a legerősebb hangok jelennek meg. Minden hangnak értelemhordozó szerepe van a szóban.

A szókezdő hang, gyök meghatározó a mondandóban. Vegyük például a K – L – M hangokat.

A Kő Kemény, Koppanva ütKözik. Az (anya)MeLL KeLLeMes MeLeg érzeLMet hordoz, és MeLLéből, eMlőjéből eMeti (eteti) csöppnyi kicsinyke cseMetéjét. Érdekes módon, e hangok képezik a KeLLeM – MeLLeK szavak vázát.

A KeLLeM szóban az L és M hangok társaságában, főleg L hatására megszelídül a Kemény K hang.

A hang szerepe ezért igen fontos a szóban, beszédben. Ahová B kell, oda nem mehet C.

Egyik legbeszédesebb a TEST szó. Minden hangja külön mondja a TEST fő jellemzőit kezdőként. A TEST vegyi elemek összeszerveződése, vagy tudatos tömörítés nyomán létrejövő szilárd halmazállapotú Tömörülés.

Melyek a TEST fő jellemzői?  T–apintható, E–gységes, S–úlyos, T–érfoglaló.

A hangváz hangjai a körülírásban is jelen vannak: a TESTtel történnek ESETek, egy élő TeST SéTálhat, lehet SeTTenkedő, eSeTlenül SuTa. Lehet eleSeTT vagy talpraeSeTT, peST mellett SuTban TeSpedő stb. A TeST TiSZTán (s > sz) szép. Várva az eSTeT, a férfi-női TeST az ágyban egymásnak eSeTT, s így SZüleTTek újabb TeSTek. Élete eSTjén, TeSTe elmente előtt, a TeSTe mentén gyűlt javakról, vagyonáról hagyatkozik TeSTamentumban.

 

ERDŐ – szintén jó példa. Az ERDŐ egy természetes ERŐD, és DŐRE dolog kipusztítani.

E hang alapvető tulajdonsága szerint mutatószócska, rámutató hang. Ez egyik szerepe. Ez eset­ben ez is kifejezésre jut. De az EgyEnsúly értelem, természeti EgyEnsúly értelem is megbújik a szóban.

R hang az erő hangja, bárhol van, jelenléte meghatározó, valami olyant je­lent, ami uRal. Ha egy hegytetőről végignézünk a végeláthatatlan messzeséget be­borító, azt uRaló fák sokaságán, ezt egyetlen szóval úgy tudnánk kifejezni – Renge­teg, iRdatlan Rengeteg. Az R ez esetben ezt is jelentheti.

D hang az ősnyelvben folyót jelölő szó egyik hangja – ID. A D hang megmaradt egy nagy súllyal bíró másik szóban, ez az iDő. Az erDő szóban, megszakítatlan folyamatosságot, természetes erőD véDelmező hatását is jelenti.

Ő hang távolra mutató, és a bŐ, tág tér jelzője is. A messzirŐl jövŐ esŐ. Névmásként a harmadik, a távol levŐ Ő.

Az ERDŐ, EgyEnsúlyt biztosító tErmészEti Rengeteg, irDatlan, végelátha­tatlan, folytatólagos, bŐ távolba veszŐ. E meghatározás négy hangból álló szóban elrejtve – ERDŐ, amelynek minden hangja külön beszél. E természetes eRőD, az eRDő a Föld ReDőit, boRDázatát (hegyek, völgyek), szuRDokvölgyeit, DomboRulatait takarja. Az eRDő az élet eReDőit RejTő (d > t). DőRe, oRDas dolog, önző haszon okán az iRDatlan, nagy eRDők iRTása (d > t).

 

CSEND – CSENG. A CSeN gyökről a CzF Szótár: „hangutánzó elvont gyök”. Alap a CS.N – N.CS gyök: CSeN – NiCS. Az ősereDet, a kezDet a hangnélküli, zajtalan állapot: a teljes CSEN-D. Aztán megszülettek a CSEN-Gő hangok.

A hangok világában, kicsiben él bizonyos értelemben a fehér – fekete színellentéthez hasonló két véglet a csenD ––> csenG viszonyban. Ez mutatja a hangértelem fontosságát, hogy nem vehető félvállról azok kifejezőképessége a szavakban. Minden hang szélesen mozog a két véglet közti pályán. Kifejezhet kellemest és kellemetlent is.

G – GéGehanG, csenG – ebből bomlik ki a zenGő hanGzatok összessége elejétől véGiG, a halk sóhajtól, a kisbaba GőGicsélésétől a dörGő hanGiG, haranGszóiG, fülsiketítő, bántó, elviselhetetlen dübörGésiG.

D – csenD – elnémít! A kemény ellentmonDás bírói kalapácsa minDen hanGnak: De(!), elhal minDen más hanG. A D nem tűr ellentmonDást, Dönt, szembemegy, kettéválaszt, elhallgattat, lezár. Visszaállítja az eredeti ősi csenD állapotot. A csenD megtöréséről, az inDításról is a D Dönt, s Dalol, bolDogan jóDlizik, ha Dilis (szerelmes).

A nyelvben e két hang fenti jellemzői a csenG és csenD szavak jelentésében, mondanivalójában jutnak kifejezésre. Ám e két hang – G, D – rendkívül jó viszonyban van, egymást váltva, kisegítve a mondanivaló árnyaláskor.  Például, a G véGhanG is, és ha úgy hozza a helyzet, a D parancsa nélkül is zár: GörDít  –> röGzít: Gát, véGe!

A CS hang – a CSeles, CSintalan – sem marad ki az értelemhordozó szerepből. A hangtalan, lapuló CSEN gyök D hangból inDul, életre kel: felcsenDül – Dül a Dal, líD – s utána Gördülő G hangra, állanDóra, folytatanDóra vált: csenG.

A D inDító jelére, a játékos, CSintalan CS – amely eDDiG lapult – CSármára, CSörgésre, CSirikolásra vált át.

És az N, hisz ő is ott vaN, cseNdben? Az N fiNom érzelmi, érzéki Nesz, zeNe, éNek, a Nász előhaNgja.

Ha a G-ről visszavált D hangra, újra csenD. Ez már a gyökeres, ereDeti, raDikális, vagyis a csenGés előtti alapállapot. Ez a CS hang képviselte: CSárma, CSörgés, CSirikolás, a lárma, haNGoskodás véGe is, a CS enDje. Nesz sem hallik!

A CSENGŐ hangok közül egy jó zenei fül több mint 2200 hangszínt, hangmagasságot, hangerőt képes megkülönböztetni a zenei hangtól a zörejig, suttogástól a harangszóig, a robbanó dörejig.

A D mutatja magát a másik végleten is: fura, ellentmondó, ellentmondást nem tűrő hang: De! DagaDó Düh, a DönDülő ököl, bírói kalapács, amely bevág a lárma sűrűjébe: csenD! Egyetlen pisszenés sem törheti meg, mert az már nem lenne igazi csenD. Ameddig a D hang vigyázban áll – CS–enD van, NiNCS haNG, ez a CS hatás véGe = CS enD.

Ha mozDul, Dől a D, beinDul. Tehát a D hang jelenti a beinDulást is: csenDül, konDul, ez a csenD megtörése. CsenD –> Dül –> InDít, tovább GörDül –> csenG. Ha a konDulás folyamattá válik, a Gördülő G veszi át a D hang helyét: csenG, konG, és a jelenség akár véGtelen Gördülő folyamattá válhat.

A G is kifejezi mindkét véGletet. Adott pillanatban meGáll, véGet vet – becsomaGol, Golt, űrt hagy, helyet ad a D-nek – csenD, a D kap szerepet, miután a G véGet, Gátat vet a csenGő, konGó, hanGnak – cseND lesz. A csenD – csenG váltakozásnál az inDítás, GörDülés vezénylő szerepe a D és G hangoké. A CS és N szófogadó felek.

S végül az E hang? Magánhangzó nélkül nincs értelmes szó, nincs dallam, zEnE, ÉnEk, nEm lEnnE ÉrtElmEs bEszÉd, ürEs, sEmmit Érő, ÉrtElmEtlEn lEnnE az ÉlEt! Oly sivár, rideg, mint nő nélkül, a zord, durva, vad, örömtelen férfisors!

Tehát feltehető a kérdés: van értelemadó szerepe a hangnak a szóban? VAN!

S annak a neve is VAN, aki mindent megteremtett: a világot, embert, nyelvet, hangot!

 

I, Í hangról 

Az I, Í hang áthelyezése a gyök elejéről végére, megváltoztatja értelmét. A szó elején álló I, Í hang a tartást, egyenes Irányt mutat. A szó végén mintha rejtve volna, épp a fordított értelmet képviseli. Az I hang jelentése I–gyenes, azaz e-gyenes. Ami I–gyenállású, feszesen áll, I-gyenruha is feszes. Aki, ami I-gyen-es, erős is. Ha I nincs ott, gyen-ge.

Szomjas, régiesen: szomÍ vagyok, telÍtésre Igény. Mit tegyek? Iszom. A nyelv az I hangot mozdítja el: szomI – Iszom

Az I hang azonosító is: kI, mI. Valaki I-gent mond valamIre, van akI neg-I, tagadja.

Erre van egy népi mondás: Nem akarásnak nyögés a vége, azaz tagadás: negés, neg-I. I-gen – neg-I

Aki Í-gér, ne legyen gér-Í, azaz ferde. Ismerős az asztalosmunkában a gérvágás, ferdevágás a sarokléc illesztéseknél. Bármily rég–I az Í-gér-et, érvényes, ha az Í-gér-ő, nem gér-Í, azaz ferde. Nem gérvágottan ferde jellemű.

Az érzelmet, kellemet kifejező gyökökben is jelen van az I hang. A rIngat szóban fInom, hIntázó mozgást jelent. Ha Á hangra cseréljük: rÁngat. Nem mindegy, ha egy kisbabát lágyan rIngatnak vagy durván rÁngatnak. Ez csak néhány értelmi vetülete az I, Í hangoknak.  E szavak két végletet kifejező, azonos hangvázra épülők. A TENGER RINGAT, de RÁNGAT is. Mindegy? Nem!  RiNGaT – RáNGaT – TeNGeR hangváz: R-N-G-T – R-N-G-T – T-N-G-R.

Mindkettő kilengő mozgás, de az I és Á hangok közti jelentésbeli különbség a meghatározó. Az I hang itt érzelmi fInomságot, az Á hang viszont, ez esetben Ártó értelmet hordozó.

Van értelemalakító szerepe az I hangnak? VAN!

Ám ez csak egyik oldal, mert minden hang több értelmet hordoz. A hangok érzékenyek akár az emberek, képlékeny, hajlítható eszközök, attól függ, milyen hangok társaságába kerülnek. Emberekhez hasonlóak, saját egyéni tulajdonságaik vannak, mindannyi befolyásolható, a „társaság”, azaz a körülvevő többi hang, de a kifejezendőt pontosan leíró kötelezettség miatt is, mert a hang mintegy kötelességtudóan részt vesz az értelemalakításban.

A mássalhangzók alkotják a beszéd, a szavak vázát, megszabják a mondandó irányvonalát, fő értelemhordozók. A mássalhangzók akár a férfiak: szilárdak, határozottak, iránymutatók, célratörők, erőteljesek, kemények, pattanók.

A férfi megépíti a házat, a csupasz falakat. Mint mássalhangzók üres váza a nyelvben, áll az üres ház, rideg otthontalan, nem vonzó, csak sejteti, hogy értelemmel, érzelemmel feltölthető a száraz egyhangú férfilét.

Aztán megérkezik a nő, és egyszerre megtelik a ház édes melegséggel, érzelemmel, illattal, színnel, dallal, szerelemmel, s ettől kezdődően van értelme az életnek.

A magánhangzó fontos eleme a nyelvnek, olyanok, mint a nők, a mély érzelmek átélői, megjelenítői, kifejezői. Magánhangzó nélkül nincs tartalom, nincs értelem, nincs érzelem, nincs szín, egyszerűen, nincs nyelv.

A magánhangzók tartalommal, dallammal töltik fel a beszéd vázát, színt, érzést, érzelmet visznek a szóba. Minden magánhangzó folyékony zöngehang, érzelmek igazi kifejezői, a beszéd muzsikáját adják, különlegesen zsongó érzelmi tartalommal. S amint nő nélkül sivár, színtelen a férfisors, úgy magánhangzók nélkül nincs érzelmek hullámzását kifejező, finom, hajlékony dallam, nincs igazi élő nyelv, csak kattogó, makogó durva ropogás.

Megjegyzendő: A teremtés ma is élő nyelvének 14 magánhangzója van, egyenként három árnyalattal. Az utódnyelvek alig 5 – 7 magánhangzóval bírnak!

A hangok ily szerves, értelemhordozó nyelvi jelenléte bizonyíték a teremtés nyelve, egyenes főágon fennmaradt utódnyelvének, a mai magyar nyelvnek magasrendűségére. Bizonyíték, hogy az ember teremtője ültette a sejti DNS szalag számítógépes ütemtervébe a nyelvi vázat, amelyet minden kisbaba öröklött kincsként hoz magával a világra.

—————————————————————————————————————————–

A teremtés nyelvének emberi örökítő sejtekbe épített nyelvszerkezeti váza szerint minden hangnak rendelt helye van a szóban, beszédben, mivel sokirányú értelmezhetőségének egyikét biztosan beviszi minden esetben a kért helyre. A szavak kialakulásánál teljesen önműködően rendeződnek helyükre a hangok. Ezt a nyelvszerkezet önszabályozó hangtani, matematikai, zenei összhangja kéri, követi, biztosítja, a nyelv kifejezési választékosságának végtelen gazdagsága szerint.

—————————————————————————————————————————–

Fontos! Minden hang mindkét végletet, jellemzőket leíró: kellemes-kellemetlen, nemes-nemtelen, jó-rossz stb.

B hang nagy és a parány megjelenítője. A Barom, Bika, Bölény, Bálna Bivaly nagytestűek. Utódnyelvben Big, Bolsoj stb. Fokozva: nagyoBB, töBB. BaBa, Bimbó, Bolha, BaB, Borsó aprók.  Becéz, leBolondoz. Aki Boldog, az Bolondos.

C hang beCéz, de Cikiz, Cukkol is. Édes Cukor, de savanyú eCet. Cifra, fiCere, CiComa, ám Cudar kaCat, Cafat is. Éles: aCél. A C hang mindig egy Célra hat, a Cél a léC, mint teljesítendő Cint, azaz szint. Ettől lesz boldog felliCilált.

CS hang CSodásan CSillogó, CSengő, diCSő, de lehet poCSék, oCSmány, oCSú, moCSári, ramoCSa moCSadék is.

D keDves, Díva, DiDi, éDes, oDaaDó, DunDi, véDő, vagy vaD, váDló. Dolog, nem jó, ha ellógoD. Párban R hanggal fegyverek: karD, DárDa, bárD, ragaDozók: párDuc, orDas, munDruc, örDög, Durva, ferDe, csalárD és más szavakban.

Tovább: van Feszes és lazán Fityegő, Gátló és Görgető, GYőztes és GYáva, uJJongó, JaJongó, Kedves, Kevély stb.

H hang Halk leHelet, Hiányt, óHajt, jelöl, néHa eltűnő árnyékhang, ott volna, de mégsem.

 

A, Á a leghatározottabb hangzók. Az AkArAt szó alapja, a legjelentősebb három vázhangja: Kemény K, az eRős, pöRgő R, a TeTTre paTTanó T. Ezeket a hangokat köti össze a hAtÁrozott A hang. Az A hang, akár az ház pArAncsló nAgyAsszonyA. A legfontosabb AKARATlagos létfontosságú tevékenységek megnevezései némelyikét is e hangok alkotják: ArAt, tAkAr, kAr, rAk stb. Az A, Á, az erkölcsi hAtÁr megtArtÁsÁhoz legfontosAbb hAtÁrozott AkArAti (nem véletlenszerű) mAgAtArtÁs kifejezésében kulcshangzók. Akkor haTÁROZott, ha TÁROZott elég AkArAti eRőt.

Á – nyitott, észrevétel éles, magas hangja, meglepetés kifejezője. Ha valakit nyakon öntenek hideg vízzel, idegesen nyomban Á-t kiált, Á-zik, mert ÁZik. Az Á–Zás szóban a kiváltó okra is rámutat az ösztöni felkiáltásban: a víZ Z hangja.

 

E, É hangzók az ElmE, ÉrzElEm, Erkölcs, EgyEnlEtEs lElkisÉg, EmlÉkEzÉs, szErEtEt, szErElEm mÉlysÉgEinEk kifejezői. E hang nyelvi EgyEnsúly. E–s és E–tlen fogalmak: egyenEs – egyenEtlen. A kEllEmEs, élvEzEtEs dolgok közti EgyEnsúly. Az Erkölcsi EgyEnEs visElkEdÉs, megtartására, ösztönök mÉrsÉklÉsÉrE, a mEgfElElő ÉlElmEzÉs (abból épül a test) ÉlEtfontosságú szüksÉgEssÉgÉnEk mEgÉrtÉsÉrE és egyebekre rávezető. A fElEsÉg fElElőssÉgE az ElEsÉgfÉlÉk ElkÉszítÉsE.

 

I, Í hangzók Irány, Irányzatok, Ítélőképesség, Idők, vIszonyok, Iszony, Indulatok, vIdámság, Illanás, fInom, pIna, sIkamlósság s egyebek megjelenítői, hIányt és pótlási Igényt: szomI vagyok, Iszom.

Az O, Ó hangzók: OkOk, fOlyamatOk, sOrsfOrdulatOk, fOndOrlatOk, mOdOr, kOmOly, mOsOly kifejezői. A termékeny OkOs gOndOlatOk, összefOnÓdásOk, OndÓ.

Az Ö, Ő hangzók: bÖlcsŐtŐl a sírig, bÖlcsességre, kÖtelességre, jó erkÖlcsre, kÖlcsÖnÖs szeretetre, Összefogásra ÖsztÖnzŐ. Ölben tart, de Öl is.

A mélységet leíró U, Ú, Út, kÚt, fÚr, bÚvár KUnd. Rangbéli magaslat: Úr. Mély Utálat, Undor, bUdi.

Az Ü, Ű hangzók, kellemesen ÜdÜl, sÜl a kenyér, mély Üst Űrje, az Űrbe távozó, de bÜdös sŰrŰ fÜst.

A magánhangzók egy adott értelmű szóba, eltérő színezetet vihetnek be. A hangzók cserélésével a kifejezés mélységében más árnyalatot, összességében tágabb értelmet kap: vEdEr, vIdÖr, vÜdÖr. Valami IdvEs, IdIllIen kEdvEs. Ha ÜdvÖs, felÜdítően kellemes. Az OdvAs már a kellemetlen oldal.

A nyelv szószerkesztő vázrendszere ezt azért teszi lehetővé, hogy több vetületét is feltárja az adott szónak.

Erre egy példa az ISMERET szó. Tájszólási alakjai: Ismeret, Üsmeret, Ösmeret, Esméret, mind ugyanazt fejezik ki, ám mégis van egy árnyalatnyi különbség köztük.

Az IS– a folytonos újrázást, az ISmétlés fontosságát.

Az ÜS– az elmélyedést (süllyed) az ÜSt is mélység (űr fogalomkör).

Az ÖS– az átfogó teljességet (körös), az ŐSöktől örökölt tapasztalat fontosságát.

Az ESméret a teljESséghez való ESméglő, MÉRhető hozzáadás halvány árnyalatát tükrözi.

Ha átforgatjuk e szavakat, többet is megtudunk.

ISMERET – TEREM IS – az ismeret haszna a MESTERI tudás.

ÖSMERET – TEREMŐS, termős – szintén a haszon.

ESMÉRET – MÉRETES – növelik az agytérfogatot, s a megvalósítás is MÉRETES.

ÜSMERET – ÜSTMÉRŐ – nagy Űr méretű, ÜSTMÉRETŰ, elmélyÜlő terjedelem.

A P és T hang rokonok, ahol P hang van, ott legtöbb esetben Takarás, TaPadás értelem is megbújik: PázsiT, PadolaT, TaPéta, gyeP, de a Pü, azaz víz is borít, Takar felületet. A cseréP szintén.

Mindkettő TaPadást, PaTTanást, ráTaPadást, és ellenkezőjét; felPaTTanást kifejező. Ez sok szóban megfigyelhető.

Tehát ama akadémus nyelvészet szerinti: „A hang nem bír jelentéssel a szóban, a hang csak ott van, és a szó azt jelenti, amit.” – egy tömény szakmaiatlan hazugság.

A tájszólás, tájnyelv őrzi a nyelv igazi ízét, és bölcsességének mélységeit. Oktatni kellene már alapszinten, de az Akadémia – még ha tagadja is – a teljes elsorvasztásában érdekelt.

A beszélt nyelv meghatározza beszélőinek magatartását is. Például azon nyelvek beszélői, amelyek a mély hangzókat részesítik előnyben – azaz mély hangzók uralják nyelvüket – a történelem folyamán hajlamosabbak voltak durva, kegyetlen viselkedésre: öltek, zúztak, romboltak válogatás nélkül. Ilyen a latin nyelv. Nem mondhatjuk, hogy mindenki olyan volt a latin nyelvet beszélők közül, ám a történelmi összkép a latin nyelv beszélőinek ilyen magatartását igazolja. A leigázó római hadak durva, erőszakos hódításai, uralma jó példa erre.

Azok is, akiknek beszélt nyelve túlzottan tömöríti a mássalhangzókat főként a szavak elején egymás után, mintegy kidobva a dallam magánhangzóit magából, ez kiejtési türelmetlenség jele, amikor mellőzi a – nyelvben a lágy zeneiséget képviselő – hangzót, csakhogy mielőbb kimondhassa a prózaiság kemény, komor mássalhangzóját.

E beszédbeli türelmetlenség kivetítődik a viselkedésre: otromba, durva, kíméletlen, kegyetlen eljárásmódra.

Olvasói vélemény: „A mássalhangzó torlódás számomra is mindig a türelmetlenséget, erőszakosságot fejezte ki.”

Csak körül kell nézni, kik voltak hajlamosak becstelen tömeggyilkosságokra, több ezer áldozat bestiális kiirtására? Nem azok, akikre a történelemkönyvekben ráfogták, hanem inkább azok, akik ráfogták, s mintegy a sajátjuk álcázása végett, rákenték a másikra.  A nyelv sohasem hazudik, beszélői jellemére és a történelem valóságaira mutat rá.

 

Érzékeinket érő hatások nyomán kibocsátott hangok

Érzékelő szerveink: szem, fül, orr, íny, bőr fogják fel a felénk érkező, minket érintő, ránk ható jeleket, jelzéseket. Ezek: kép, hang, illat, íz, érintés, más szavakkal: fény, hang, illat, íz, illetés. Ezekre választ adunk hangban is.

A meleg híja, hiánya = hideg, amely hatással van a bőrfelületi: derma, pel, hüd, hid idegeire. Ha hirtelen kilép a téli hidegbe: rebeg, hű de, hí de hideg van (hű de > hide), ezt hüdje, hidje, testét fedő, védő bőre, ribje érzi, de bírja. A G hang állapotjelölő is: hideg, meleg. Így indult a megnevezés: hű de hide van a levegőnek. Mivel két véglet, így határ-, gátjelölő is: hideg – meleg, a hidegtől > melegig, melegig (jég > gőz), odafog (odafagy) > párolog (lég), felleg. Ezt érzi hüdje, derméje, ribje, peléje, testének borító lepele, lepele, azaz bőre, amely hidegben didereg (g = állapot), dermed.

Ha viszont nagy erejű hő éri, visszahőköl: hő!

Ha nyakon öntik hideg vízzel: Á-t kiált: á-zik.

Ha bűzt érez: BŰ, de büdös! A BŰn is büdös.

 

Érzékszervek észlelésigéi. Hogyan érkeznek az észLeLések? L alaphangon: a beszélt nyelv L hanggal fejezi ki ezeket.

VaLami viLLan a Látó szem előtt. A füL figyeL, hangot haLL. A szagLó orr iLLatot érez. A nyeLv ízet LeL, ízt LeL, ízLeL. A bőrt érintéssel iLLetik. Az eLme, az ész felLeLi, észLeLi, kiELEmzi, átÉLI a pILLAnatot.

Érzékeink Lágy, keLLemes hatásra várnak. Az ember eleve békére teremtetett.

Látás: szemmel, tekintettel illetés, érintés. a szemmel, tekintettel, tekintéssel illetés, egyféle érintés, szemmel intés, intet. a kacsintás is érintés, érzelmi, érzéki érintés. A gyönyörűség látványa, tekintettel illetése a szépérzék szívet melengető tellítése. Ellenkező látvány: szemmértékes aránytalanság, eltorzult méret, nyomorított felületi otromba durvaság, giccses – népiesen: csűg-bűg – színek torlódott tömege, nyálkás, ragacsos látvány.

Hallás: hanggal illetés, érintés. A teremtés ősnyelvén: han, hón = kar. Oly szerv, ami messzi távolra elér. A hangot hanolom, hanlom, hallom. A hang körülöleli a földet, mindenkihez elér, illeti, érinti. A hang lehet intő szó, ami megérint érzelmileg. Lehet dallam, amelyet kellemes hallani.

Kellemetlen: lárma, ricsaj, csattogás, csatara, bőgés, idétlen ordítás, dörömbölés, sikoly, nyafogás, jajongás

 

Szaglás: Minden felemelő, kellemes, találó illat és ellentéte: szétáramló, romló, rontó, átható, rothadás szaga, orrfacsaró bűzhödt büdös, bűz. Régiesen: szaglás = orrontás, orrontás, bűzlelés, az or (or-mó) észleli, megleli a rontást, bűzt lel, bűzlelő. Veszi a lelt jelt, s jelzi az észnek, elmének, amely észreveszi, észreveszi, tárolja a tudatba.

 

Ízlelés: teljes összhang a szaglás, ízlelés, közt. Régiesen: bűzlelés, ízlelés, mindkettő lelés, íz és bűz lelése. E kettő egyeztet. A bűzlelő előre jelzi ízlelőnek észen át, hogy lelt valamit. Vigyázz, itt valami gyanús! A nyelv, ízlelő „hallgat” bűzlelő kiértékelésére, észre hat, ész veszi az üzenetet, észreveszi, s jelzi: nem elfogadni, nem ízlelni, ami bűzlik.

 

Illetés: az illetés, valamire illeszteni kezet, ujjat. Érintés, hozzáérés, egyféle intés, jelzés. A rátekintés is illetés, egyféle érintés, szemmel intés. A kacsintás is érintés. Fokozatai vannak, a simogatástól a tapsikolásig kellemes. Az érzéki illetés, telítés vágyát keltő. Ami ezen felül van rontó érintő hatás: ütés, csapkodás, kínzó, felsebző verés, rúgás.

 

Gyökként:

SZem NÉZ, megSZENti, lát – megNESZel: NÉ! NÉzi, szen – nez sz > z, szen, n > m szem, SZEM – MESZ-sze lát.

A fül is megSZENti, megNESZeli, NESZt fog.

Az orr, NÓZi SZIMatot fog.

A bőr érintése érzéki NESZt kelt, a test megSZENti, észleli, fellármázza, SZENzuálisan, érzékileg felkavaró.

A nyelv az íZEN próbálja ki: jó vagy nem elfogadható, és hanggal üZEN.

 

A kisbaba hangjai, ösztöni ősgyökei

A kisbaba nyelvezetét megfigyelve, jobban, könnyebben megértjük a hangok, ösztöni ősgyökök szerepének fontosságát, nála ez természetesen működik. A babánál a g-g-g a torokpróba kezdete, gőgicsélés kora. Majd ha valami nagyon tetszik: c-c-c, d-d-d, m-m-m. A felnőtt neki: bá-bá, a pici: ba-ba. Ha fény villan: lá, ha zajt hall: ha. A víz neki pü, ak, hu, va, na, da stb. A G hang mindig jelen van nála, később majd társítva L hanggal, mielőtt még az R hangot ejteni bírná: gl-gl-gl, amelyek az önfeledt játékosság tovagörgető, galatyoló hangjai, és így tovább. Ez minden kisbaba sajátos nyelve, az ősnyelv ösztöni ősgyökei, amelyekkel génjeiben, örökítő sejtjeiben világra jön.

Ki mondja neki, hogy ezt így kell? Senki. Honnan venné azt a tudást, hogy ezzel kell kezdeni a torokpróbát, mivel a gége szóban is jelen levő G, nyelvi alaphang? A hanG, amely a hanGkibocsátást jelenti a szavakban: kong, bong, vakog, varog, korog, zúg, búg, súg, harang és mások?

Vagy tán tudja a baba, hogy a beszédkészség, hang– és szóképzés az embert, minden másnál magasabb rendű földi lényként minősítő képesség? Azt is tudja, hogy amikor gurít egy golyót, s az ütközik: – G-t kell mondania?

Nem, ez is ösztöni. Látja, hogy gátnak futott, ütközött, megállt, az a gördülés vége, addig tartott a pálya. Nem tudja, ösztönből mondja: G.

A piCinyke kisbaba sajátos hangja a C hang. Ösztöni késztetés nála, hogy a C hanggal kell be-Cézni, azaz C-vel teleszórni azokat a szavakat, amelyekkel szeretett kedvenceit dédelgeti: cici, cica, cocó, maci? Hogy a legkedvesebb, kedvencebb édes adomány számára anyuci, mamici didije, cicije? Amikor éhes, miért ezt gügyögi minden csecsemő szerte a világon: ma-ma, di-di, ci-ci? Mert ezzel az örökölt nyelvkészlettel született.

Amikor BÁ-t mond a felnőttre, a BÁcsira, vajon tudja az a picinyke lény, hogy a B hanggal kell megnevezni azt, ami töBB mint az átlag? Ami nagyon nagy számunkra is legnagyoBB: Bálna, Bölény, Bika, GiBraltár s egyebek?

Tudja, hogy a LÁ ösztöni ősgyök a LÁtás, a viLÁgosság, LÁmpa, vilLAny, vilLÁm értelemmeghatározó ősgyöke? Vagy a HA ősgyök a HAllás, HAng, HArang, és más ilyen értelmű szavakban értelemhordozó?

Nem tudja. Ennek ellenére, ha fény vilLAn, azt mondja: LÁ. Ha valami zajt HAll, mondja: HA.

Ez örökítő sejtjeiben kitörölhetetlenül jelen levő készlet része. A teremtés tényének bizonyítéka!

A vízre PÜ-t, HU-t, AK-ot, VA-t, NE-t, DU-t mond. A baba tudja, hogy a P hanggal kell nevet adni a Pó, Piavé, Potomac, Prut, Prahova, IPoly és más folyóknak? A Pocsolyának, a Pangó vizeknek, a Párának?

HIDro- víz jelentését is ismeri, ő nevezte meg az édeni HIDdekel folyót? AKváriumnak, AKónak ő adott nevet? Ő nevezte meg a litván, svéd, dán, vandál vízi népeket (van, nedű, vedel)?

Nem, a baba nem tudja. Ezek ösztönből feltörő hangok, amelyek – a teremtés folytonosságát igazolandó – az ő génjeiben, örökítő sejtjeiben örökölt nyelvének kezdő ösztöni hangjai, amelyre később ráépül egész nyelvezete. A kicsi, génjeiben, örökítő sejtjei DNS szalagján levő számítógépes programba rögzített ősnyelv szerkezeti vázával születik, és bárhová is születik, bármely nép közé, később kezdi megtanulni a körülötte élő felnőttek által beszélt nyelvet, amely lehet akármely nyelve e világnak, a baba által génjeiben örökölt, vele született ősnyelvi váz alapjára épülő. Az utódnyelvi új szavak alkotásakor is csak a fogalomra megfelelő hang, gyök jöhet számításba, mivel nincs más alkalmazható készlet a világ egyetlen nyelvében sem.

Nincs az a nyelvész, aki e fentieket – hatékonyan, hitelt érdemlően, szakmailag igazolhatóan – tagadni, cáfolni, eltitkolni képes, mert bele kell fojtani minden kisbabába a gőgicsélő, gügyögő gagyogás hangjait. Akkor is így van, ha a hivatalos nyelvészet képviselői nem veszik alapul, elsurrannak mellette, igyekeznek elkendőzni, félremagyarázni.

Az újszülöttként, kisbabaként használt ösztöni ősgyök készlet később a felnőtt korba jutott ember készletében is öröklődően, átörökíthetően és kitörölhetetlenül megmarad. Erre bizonyíték a szóalkotó készsége, képessége, amelyet élete végéig birtokol, és továbbörökít. A baba hanghasználata mérvadó rokonhangok társításában. Mily hangokat ejt ki, mely hangok helyett? A valós hang és cserehang valamely jellemzője egyezik, tehát rokonhangok.

ViLLany – NiNNany, MiNNany, LiLLany, Vonat – Monat, apuKa – apuPa, CSikó – Tikó, Cikó, KaLaPács – TaTaJács, TaJaTács, Répa, Retek, moGYoRó – Jépa, Jetek, mogyoJó, vagy: Lépa, Letek, moDoLó és mások.

 

A beszélt nyelv, a zene és színvilág párhuzama

Tudni kell, hogy az emberi beszéd nem a „tudomány” által sulykolt nyögvenyelős kifejlődés eredménye. Nem makogásból fejlődött ki. Egy dolog biztos, soha senki nem képes leírni az egyes hangok jelentését teljesen. Próbálni lehet, de eljutni a teljességhez nem. Csak a gyök, szavak, szöveg elmélyült elemzésekor döbben rá egy hang jelentésének árnyalataira, és mindig van, lesz új szín, új árnyalat, új zönge.

A nyelv, zene és színek világa azonos rendszerbe illeszkedő. Lehet vitatni e három megnyilvánulási mód párhuzamának létét, de fölösleges, eredménytelen küzdelem. E három megnyilvánulási forma a teremtett világ érzelmi kifejezéstárának alapját képezi. A hivatalos, hivatásos nyelvészet, üres hordó kiszáradt dongáiként kopogó elaszott, dogmatikus tételei nem szólnak a beszédhangok érzelemben gazdag világáról.

Nem tudhatom, ki mennyire érzi át a zenei hangokat, harmónia hangzatokat, a zene, dallamvilág végtelen kimeríthetetlen gazdagságát?  Azt, hogy soha nincs vége, mindig jön új dallam, új zönge, új ívek, hajlatok, szólamok.

Azt sem tudhatom, kiben mennyire élénken él a színek tömkelegének összessége, a színek kavargó, tobzódó forgataga árnyalatainak szinte követhetetlen végtelensége? Új színvilág, új árnyalat, új színörvény.

Ugyanis van olyan, akinek érzelmi töltete képes ráhangolódni a fentiekre. Az ilyen ember egyre mélyebben átérzi a beszédhangok sokszínűségét, zöngéinek árnyalatait. Csak ilyen lenne képes megfejteni az emberi beszédhangok titkainak rejtélyét, aki a zene és a színek talányát is megfejti teljesen. Ám ez eddig teljesen még senkinek sem sikerült.

Legkevésbé a „dallamtalan, színvak” hivatásos nyelvészetnek.

Zenéhez, színekhez hasonlóan, a beszédhangok, a szóban kifejezés eszköztárának teljes szerkezeti felépítménye, megnyilvánulási módozatainak sokszínűsége, ennek az összességnek a teljessége, tudatos tervezés eredménye.

Aki a nyelv, zene és színek világát megtervezte, létrehozta – miután az embert is megteremtette – az egész összességet, annak örökítő sejtjeibe ültette átörökíthetően. Így minden ember birtokolja részben vagy egészben a fenti három kifejezési képességet. De legalább érzékelés szintjén biztosan.

 

Az R hang szerepe – mássalhangzó tömörülésben

A Czuczor Fogarasi Szótár megállapítása: „elül közvetlen egymás mellett álló két mássalhangzóval, idegen eredetü.” Már említettem, e megállapítás nem állja meg a helyét, mivel e kérdéskört: R hanggal épülő kötött mássalhangzó-páros – alvógyök jelenség keretei közt kell vizsgálni. E jelenséget ők akkor még nem ismerték fel.

Az R hang, bármely szóban, túlhangolt eRőteljesség megjelenítője: kellemes, pozitív, vagy kellemetlen, negatív értelemmel. R hangos szavak, s a mellé kötődő hangok, főleg a szó elején, eRőTeljes éRzelmi haTásra kialakult megnevezések. Az R hangos kötött mássalhangzó-párosok különleges sűrítményű értelmet hordozó alvógyökök.

A TR páros a szavakban háromszoros behaTó, odahaTó >< visszahaTó, azaz szembenálló eRő kifejezője. A TR páros alvógyök: TaR, TáR, TeR, TéR, TöR, TúR, TüR értelemhordozók. A TR páros, az azt követő magánhangzóval és a záró mássalhangzóval léTRejövő gyök-hangcsoport együttes meghaTáRozó a szó éRTelmének alakításában.

TR-N – N-RT, lágyítva: TR-NY – NY-RT. TRóN – NoRT, TReNY, TRoNY – NYeRT.

TRÓN: erő, hatalmi magaslat. Magasra épült TORONY nehezen bevehető erődítmény.

TRENcsén; TRENYcsén vára egy erőd. TRENYcsény, TRENY – NYERT, helyzeti előnyt jelent, NYERT helyzetet. De NYERőT is, a személyt. A TREN REN gyökszava RENdezettséget sejtet.

 

TRoM – MoRT. A TROM – MORT fordítás jelenthet MERőT, a MERészen Tevő MERészT. MORT, MORTál jelenthet halálra MARóT, de jelenthet halálra MART halál után MERőT, MERevedeTT állapotot is.

 

Az oTROMba több mint csúnya. A TR párost követő R.M gyök: RoM, ez lehet ROMbol értelmű is. Ami oTROMba, az lehet osTROM utáni SÖTét, TÖRt, ROMbolt állapotú. Az osTROM több mint egyszerű küzdelem, mivel ez összes erőket bevető csúcstámadás folytonosan áramló SATRAtó ROMbolás, STROM (stream) folyama. A végső osTROM alatt oTROMbán TÖRnek, ROMbolnak. A szóban ott a TROMf erejének érvényesítési esélye.

TROMbitahang, a győzelemre törők jeladása, és a győzelmet hírül adó hang. A várvívó harcok győzelemre vezető csúcstámadása: osTROM. Az éles, fülsiketítő, oTROMba TROMbitahang, amely ROMbolja a hallást, osTROMra, harcra, oTROMbát rikoltva, ROMbolásra hív: TRoMBiTa – oTRoMBáT hangváz: T-R-M-B-T – T-R-M-B-T

Az alabásTROMot, bányászva ROMbolva TÖRik lelőhelyén. De van magas minőség értelme is. Az alabásTROMból tetszetős alakzatok készülnek. Hajdan TRÓNok TORNYok alapanyaga volt.

A CITROM név kialakulásának mozzanatai: a névadók felismerték, hogy a SZÍTott (szít > cit) lángszínű, TISZta, felkelő napfényhez hasonló, oTROMbán savanyú, de rendkívüli értékes táplálék, s oTROMba kórtól az egészséget megőrzi.  A TROMf a győzelem esélyét rejtő, ez jelen van a ciTROM szóban is. A mindenkinek ajánlható fontos gyümölcs, a ciTROM nem véletlenül kapta e nevet, mert az egészség megőrzéséhez szükséges, ma C betűvel jelölt vitamin nagy mennyiségben fordul elő benne. Használata hosszú távon győzelemre: TROMf (triumf) vezet az egészségért vívott küzdelemben! Nem lehet félvállról venni a nyelv alkotójának jelzéseit. A CITROM a MORTIC, betegség, halál ellen való.

 

TRuC – CuRT, a sTRUCC nevében. TRUCcoló természete miatt kapta a sTRUCC nevet. CS hangra váltva: CSÖRTE. A STRUCC vállalja a CSÖRTÉt. Az S.T – T.S szókezdő alvógyök: SöT – TuS, a STrucc SÖTétben, állítólag fejét homokba dugva, a láthatókat önmaga elől elTUSsolva vonná ki magát a körülötte levő világból. A TRUC szóban az R.C – C.R gyök: RuC – CuR, jelenthet kiugrást, de hőkölést is. Ezt a kiRUCcan, vagy a magyar ló biztató CO, CU, az ősnyelvi CURukkol (kirukkol – curukkol = cu ki a körből vagy curukk ki, be a körbe) szókban találjuk meg. Különben a KUtyát is KUCU szóval űzik el. A TRUCC nem hígnyelvi (szleng) szó, hanem része az ómagyar alapnyelvnek.

TRiSZ – SZiRT. A TRISZ – SZIRT fordítás mutatja, hogy háromszorosan kiemelkedő. Hermész TRISZmegisztosz neve háromszor magasztost jelent. Nála képességi csúcs jelölője is.

A TRI ősnyelvi három. Az R.SZ – SZ.R gyök: RéSZ – SZoR, SZORzattal növekvők személyiségi jellemzőinek RÉSZletei.

TR páros hangcsoportja: OTRO, ami OTROmba, az hÁTRÁnyos, sőt bOTRÁnyosan hÁTRÁnyos. Olyasmi, ami ÁTRÁg. Az ÁTRÁ – ÁRTÁ hangátforgatás tovább: ÁRTÓ. Ám lehet hozzáÉRTŐ művészi hajlammal megáldott is: ÉRTŐ – ÁRTÁ. Innen ered az utódnyelvi, művészetet, művészit jelentő ARTA kifejezés.

FR páros – szépséget kiemelő. Az erő ősnyelvi neve F.R gyökből indul: FORca, FORte. A szépség éRzékekre ható eRős vérFoRraló hatású. A FRuFRu FRizura szép, a FRiss erő (forca) hatékony, ami FRiss, az finom.

FR hangcsoport – szépségek megjelenítője. Ezt jelenti a cIFRA, AFROdité, NOFREtété, pÁFRÁny, sÁFRÁny, FRUska, cIFRUska és más szavakban. A német FRAu az ősnyelvi, azaz magyar ciFRA szóból ered: ciFRA nő – ciFRAu – FRAU. Az FR hangok a FehéR szín nevében, egymástól eltávolodva is a színek összességének szépségét jelentik.

A cIFRA nőiség, és az AFROdité, NOFREtété nevek FR hangpáros átfordítása hozza a fÉRFIt, csERFElő udvarlást, a hÁRFA zenét, a női fURFAngot, táncban kÖRFOrgást, ezek az élet megszépítői közé tartozók.

 

PR páros – a figyelmet különleges PontRa, elmére, széPéRzékre terelő, arra ható jelképes-valós eRő kifejezője. A PRés egy csomóPontRa hat eRős PORrá törő nyomással. A PRém látványa PERemszőrzet éRzékre különlegesen ható eReje, érintése rendkívül kellemes. A PRóbatétel nagy eRőbevetést megkövetelő. Az olasz PoteRe, román PuteRe = eRő, ez ősnyelvi örökség. Az anyagra ható eRő APRÓra tIPRÓ, tiPORó, felélesztett alvógyök. A sEPRŰvel sePERő (alvógyök). Vele összegyűjthető a POR. Ha túl PRŰD vagy legyen erkölcsi sePRŰD.

A PRÉS, a szőlőPRÉS volt az első. Szerepe: a fölösleges anyagok kisöPRÉSe, kisöPÖRÉSe (felélesztett alvógyök) a must kinyeRÉSekor. A Pű, folyadék a RÉSen át kiPRÜSSZen az eldobandó söPREdék közül. A PRÉSelésnek PRÖSSZentés az eredménye: SZÖRP és SEPRő. PRéS – SePRő hangváz: P-R-S – S-P-R vagy PRöSZ – SZöRP hangváz: P-R-SZ – SZ-R-P

PRÉM – első benyomás képe a női szeMÉRem PeREMén, a PőRe bőRön levő PRÉM. A PRÉM e teremtett, eredeti díszelemet másoló alkalmazás a ruházaton, mint PeREMre helyezett, érzéki hatást kiváltó szépségelem. Az M hang a siMogatáskor érződő oMlóan puha, kelleMes, Meleg taPintást kifejező hang. Némely alkotó hangja jelen van ősnyelvi szóképződményekben: szőRMe, deRMe, bőRMe. Mellesleg a PRÉMium is érzelemgerjesztő juttatás.

PRéM – PeReM hangváz: P-R-M – P-R-M

 

A PRÓBA nem más, mint PoRszerűen aPRÓlékos ellenőrzés a hiBA kiszűrésére. Komoly PRÓBA esetén aPRÓBAn vizsgálódnak, tételesen ellenőriznek folyamatokat minden oldalról ROPpant APRÓlékosan és részleteiben, APRÓban, aPRÓban vizsgálódó, tÖPREngő tüzes, PRÓBAtétel a minőség javítása végett. A PR páros, mint P.R – R.P gyök: PoR – RoP, alapja a  POR, PER, PÍR szavaknak. Az iPARkodás = cselekvés, az eredmények megvizsgálása: PRÓba, ez ROPpant fontos. A PRÓBA, az A kezdőhangját elvesztő ősnyelvi szó. PRóBa – aPRóBa hangváz: P-R-B – P-R-B

A PRÓBA szó kapcsán megemlíthető a rokonhangváltás jelensége, amelyet sokan nem vesznek figyelembe, vagy nem értenek meg. Székelyföldön a PRÓBA sok helyen TRÓBA, tehát p > t váltás.

Mi a TRÓBA, milyen magyarázat adható erre? Hogyan kerül a T hang a P helyére? Mert mindkettő PaTTanó hang.

Akit felvesznek egy munkahelyre, kiPRÓBÁlják. PRÓBAdarabot készít. Esetleg élőben kell PRÓBAmunkát, műveletet bemutatnia: képes-e véghezvinni egy cselekedetsorozatot. Ez esetben a PRÓBA egy valamilyen munkát, TRÓBÁt jelent. TRÓBA = TRUDA = TÖRŐDŐ = TÖRŐDÉS, azaz kemény elTÖRŐDŐen TRÓBÁra, PRÓBÁra tevő MUNKA.

Van egy mondás: a BÁTRAké a szerencse. A BÁTOR és BARÁT kiállja a TRÓBÁt. TRÓBA ––> TRÁBA,

BáToR – TRóBa – TRáBa – BaRáT – RoBoT hangváz: B-T-R – T-R-B – T-R-B – B-R-T – R-B-T

A munka egyik ősi megnevezése: TÖRÉS, TÖRŐDÉS. Valaki TÖRI magát, TÖRŐDŐ, teste elTÖRŐDIK, jó eREDmény elérésében. TRÓBÁl többet tenni az elTÖRŐDŐ TRÓDA, TRUDA alatt. Utódnyelvben a munka megnevezése ma is: TRÓDA –> TRUDA = munka. TöRőDő – TRóDA – TRuDa hangváz: T-R-D – T-R-D – T-R-D

NÉGYEL. NÉGYEL = CSÜTÖR. Nem TÜCSköl, CSÜTÖR, TÖRi magát, keményen NÉGYEL, hogy eredmény LEGYEN.

A továbbiakban megfigyelendő a T, R, B, D hangok szerepe, de a B > V > P > F rokonhangváltások is.

A RÁBOToló, ROBOToló folyamat alatt elFáRaD, elTöRőDik teste (Arany J.: Családi kör), hiszen kemény PRÓBA-, TRÓBAtétel lehet az elvégzett munka, TRUDA.  A RÁBOTolás TRÓBA németül ARBEIT = munka. A szlávoknál RABOTA. A hangok mutatják az értelmi kapcsolatot. TRóBa – RaBoTa – aRBeiT hangváz: T-R-B – R-B-T – R-B-T

Innen a TIBOR név. A TIBORok, kemény kiTRÓBÁlt, kiTIRÓBÁlt, kiTERÓBÁlt, TRÁBAvégző, BÁTOR, jelképesen: gyengéket, értékeket BORÍTÓ, védelmező férfiak voltak.

TORBÁGYon, szántóföldön, kemény a TRÁBA, TIPORtak (b > p), TOPORral, fejszével irtották a gazt, ami nem kis TRÓBAtétel. Katona József megTÖRT TIBORCa nem véletlen névválasztás, a költő tán ismerte az eredeti jelentést.

TiBoR – BáToR – BoRíT – TRáBa – TRóBa hangváz: T-B-R – B-T-R – B-R-T – T-R-B – T-R-B

Munka egyféle életÚT. Az ősiségben az ember egyik neve, jellemzője okán: menő. Ez az utódnyelvi: man. A manusz, ment, járt, hisz alkotásra, jártásra, gyártásra TeRemtetett, élete abból áll: menő, menj, RóDD uTADat, életed SZÉTágazó TIRÁDÁját, SZTRÁDÁját! Az éleTED, szTRÁDÁD, TRUDA, a TRÓBA, TRÁBA, munka, testedet TÖRŐ, abban elTÖRŐDŐ. A kemény TRÓBAtételek népe, eTRuszkok nevében állt e két fontos hang, Alkotó nép volt. Ők építették kemény TRÓBÁval, TRÁBÁval, TRÓDÁval, TRÁDÁval, TRUDÁval, RABOTÁval az első komoly alapozású szTRÁDÁkat, a mélybe VÁJt utakat, amely később latinul: VIA. Ezt a menőknek, néhol ERDŐT is IRTVA, OROTVA TOPORral. A latinok tőlük vették át a menő, bevált mintát. TRuDa – eRDőT hangváz: T-R-D – R-D-T  

ToPoR – TiPoR – iRTVa – oRoTVa hangváz: T-P-R – T-P-R – R-T-V – R-T-V

A fenti szavak ma tájnyelvekben élnek. A tájnyelvi szó nem alábecsülendő, valamilyen jelentéstartalommal, észszerű okok mentén alakult ki és nyelvi titkok megfejtésének kulcsa lehet.

 

TROLL – mit jelent? Ismerős, hogy az utódnyelvekbe sodródott szavak módosultak a kialakuló nyelvi hangzástörvény szerint. Némely hangzók kiestek, átcsoportosultak. A szókezdő TR alvógyök: ToR – RoT, ToROLL.

Oly valaki, aki felingerlő hangnemben avatkozik be, tán nem is a TÁRgyhoz tartozóan, szétTÚRni mindent. Ellentmondást nem TŰRő, pökhendi, erőszakos hangnemben szól.

A TROLL, bosszúsan, valamilyen sérelmét meg-T-o-ROLL-ó szándékkal kavar bele a párbeszédbe, „csakazértis”, mintha megTÖRné, beleRÓna, OLLÓval csapná szét az egészet.

Célja: elTERELni, erőszakos, leTAROLÓ, LATOR módon, megTORLÓ szándékkal, a feleket kisiklatni a TÁRgykörből.

Tehát: TROLL = TAROLÓ, LATOR, TORLÓ, TERELŐ

TRoLL – LaToR – ToRoL – TaRoL – TeReL hangváz: T-R-L – L-T-R – T-R-L – T-R-L – T-R-L

 

D, V, R hangok, mint érzelem kifejezők

UDVAR – egy szó, megnevezés kialakulása nem véletlenszerű. A szót alkotó hangok által hordozott értelem sűrítve van a szóban. Ez az UDVAR szót alkotó hangokról is elmondható.

D és V hangok szövetségesek kellem kifejezésében. A neDV, üDV, keDVes, uDVar, DíVány, DéVaj, DiVat, VaDonat, jaVaD és más szavakban meghatározó jelentéshordozók.

UDVAR, üDVöt nyújtó, keDVelt, szeRetett hely. A szép ViRágos UDVAR jókeDVRe DeRítő, szíVeDRe kellemesen ható RéVeD, mentsVáRaD, VéDett, elVálasztott hely a külvilág gondjai elől.

A D hang végletei: véD > < váD a két véglet. A D választóhang is: a Deszk = nyit, kettészel. A D hang mondatot kettéválasztó ellentétes kötőszó – De – fő alkotóhangja. A D, keDű, neDű, éDes jelenségeket leíró szavak kulcshangja.

A V hang szétVálasztás, Váltás jelenség leíróhangja: Völgy, Vált, Válogat, Vélemény. Ugyanakkor a nedV, Víz, üdV.

Az R az éRzelem eRejét kifejező. A téR, szeR, köR gyökökben a végtelen felé mutat. A szeRetet, szeRelem, Rokon és hasonló szavakban kulcshang, mint éRzelmi töltet, kötődések eRejének kifejezője.

Az uDVaR az üDVös, keDVes, keDVelt, szeRetet, szeRelem, kellem helye.

A DíVány, dÍVÁny, a DéVajkodó, dÉVAjkodó szeRelem, ÉVA és az ÍVÁs helye.

A D hang ellentmondásossága, befolyásolhatósága miatt az AD, ED, ID, OD, UD, ÜD és a DA, DE, DI, DO, DU, DÜ ősgyökök szókezdőként lehetnek bensőséges érzelmek leírói, de kemény, durva kifejezésekben is jelen vannak.

A VAR – RAV gyök, a beszéd és írás, a két fő gondolatközlést kifejező szavakban.

Beszéd: VERbál, paláVERez, VARog, VERi a száját stb. Írás: ROVás, ROVó stb.

UDVARod a RAVÁD, UtaD kezdete, vége. Ott búcsúzol inDUlsz, ODAVÁRnak vissza. A VÁR védelem, RÉV, nyugalmi hely, amely véd, de védeni is kell, ha kell, VÉRED adod érte. UDVARod is VÁR, bekerített, garádolt, grádolt VÁRAD:

uDVaR – VáRaD – VéReD – RaVáD – oDaVáR hangváz: D-V-R – V-R-D – V-R-D – R-V-D – D-V-R.

A családi UDVARon nincs helye a DURVAságnak és nem lehet elhanyagolt, REDVÁs sem.

uDVaR – DuRVa – ReDVa hangváz: D-V-R – D-R-V – R-D-V.

Ezek a fent felsorolt gyökök a magyar nyelv minden szavába beviszik, hordozzák alapvető értelmüket.

 

CSALÁD, a társadalom alapsejtje

CSALÁD – vérségi alapon létrejövő, tagonként egymáshoz legbensőségesebben kötődő emberi csoportosulás. A CS kezdő mutatja: a CSalád alapítás CSodálatosan beCSes, CSELes CSínnyel indul, két különböző nemű fél összefonódása, CSombolyodása, CSintalankodó CSinálása nyomán születik a kiCSi, a harmadik, aki CSaláddá avatja őket.

Az igazi boldog CSALÁD egy DALOS kis közösség. A boldogságra, szeretetre az ősnyelvben a DILI szót is használták. Az igazán bOLDOg ember, OLDOttan DILIS, DALOS kedvű. A boldog CSALÁDot mindenki CSODÁLja, mert ebben a mocskos, erkölcstelen világban valóban CSODÁLatra méltó.

CSaLáD – CSoDáL – DiLiS – DaLoS hangváz: CS-L-D – CS-D-L – D-L-S – D-L-S.

A társadalom sejtje a CSALÁD, egy teremtői intézmény, amelyben minden tag egy hasznos CSELÉD. Mint szerető és szeretett CSALÁDtagnak, CSELÉDnek, a te minden jó irányú alkotóképességedre, CSELEDre szükség van, mint megoldást kínáló CSELEkeDetre. CSaLáD – CSeLéD hangváz: CS-L-D – CS-L-D

Minden intézményben elvárások vannak, sajátos szabályrendszer, amelyhez a viselkedést igazítani, illeszteni kell. Mint társas együttélésre berendezkedett sziklaszilárd klasszikus alapegység, megkövetel egy főt, egy férfit, apát, aki egyébként feles kötelesség megosztásban az anyával, értelmes, átgondolt tervek szerint, szeretettel irányít. Olyan, aki iránt – a közös alkotó tevékenységben – egészséges ALÁrendeltségben helyezkednek el a csALÁDtagok. ALÁD rendeljük magunkat értelmes, egészséges gondolkodásmód nyomán hozott döntéseidben. Fontos, a péLDAadás (-lda – ládd, mutatom) erejével nevelés, a DALoló (alád – dalá) jókedv, meghitt ÉDes, ÁLDott melegség és más értelem is. Az erős CSALÁD az egészséges tárSADALom sejtje, alappillére. Lám, a tárSADALom szóban ott a CSALÁD szó beépülve. A CSALÁD, amelyben felnőttél, ahol szeretve vagy, egész életed folyamán a támaszod, LŐCSÖD lesz. E LŐCSÖDbe kapaszkodj, mert különben DŐLÉS lehet a vége!     CSaLáD – LőCSöD – DőLéS hangváz: CS-L-D – L-CS-D – D-L-S.

CS – jelöl CSoportot CSelekvést, CSínyt, CSodát. A CSalád e jellemzők hordozója.

A – a leghAtározottabb, legkomolyAbb emberi önhAngzó, AkArAt kifejezője. A CSALÁD AlApítÁsA AkArAti tett.

L – a Lágy finomság, a szereLem, a daL, a keLLem hangja.

Á – a hAtÁrozottság magaslata, amelyet ÁldÁs kísér.

D – itt a kellemes oldali éDes, keDves, álDás jelentését viszi be a szóba.

Ezért utálja a szabadelvűség oly mérhetetlenül a CSALÁDot, s ezért küzd ellene foggal-körömmel, ezért ösztönzi a fiatalokat, hogy elég összefeküdni, fölösleges a CSALÁDi kötöttség. A CSALÁD, a természetes mély érzelmi kötődést keresőknek ÁLDÁS.  CSaLáD – áLDáS hangváz: CS-L-D – L-D-S

 

R hang, mint megtöRő, széttörő

CSALÁRD – ha egyik fél Rossz útra téR, a meghitt, hű, meleg, bizalomra épült, DALOS, DILIS, bOLDOg állapotot megtöRi – csaláRd lesz. Ekkor gyökeresen megváltozik a szó értelme. A D hang, párt alkotva az R hanggal, szögesen ellentétes, DuRva vaD értelmet visz a szóba. RagaDozók: oRDas, páRDuc, gepáRD, fegyverek: kaRD, báRD, DáRDa stb.

A CSALÁDot alkotó tagokban addig élő – szeretetből fakadó, önkéntes, egészséges – ALÁrendelésre késztető érzet megtöRik, megszűnik. A CSALÁRDság beDARÁLja a CSALÁDot, majd DARAbjaira hull.

Ilyenkor a szabadelvű örömében tapsolva, ugrándozva mutogat: No lám, csak mi győztünk!

 

J, L, valamint az LY írásmódjáról

A nyelv belső igényei szerint, a hangok egymásközti kölcsönös viszonya alapján él egy szabály (nem akadémiai), ez önműködő, amely szerint mintegy összekacsintanak, és néha egymás szerepét átvállalják. A jelenlegi szabály szerint, amely szóban L hanggal is kiejthető, annál LY-vel írjuk. Például: foLó – foLYó, goLó – goLYó, góLa – góLYa.

A LUK lehet JUK, mivel a nyelv a továbbiakban megoldást is mutat rá: bedugJUK. A KUJon is a JUKat keresi, ám a KULcs is egyféle KUJ (szög), beduJUK a JUKba, elfordítJUK, nyitJUK, és bejutunk a JUKba, LUKba, KALantyú LUKba.

A FOLYÓ lehetne FOJÓ is, de vannak olyan életszerű kötődései, amelyek az L hangot nem engedik elsikkadni.

A gyököt kell figyelni: F.L – L.F: FoL – LeF. A FOLók mellett alakulnak ki a teLepülések, a FALu. Valaha oda ültek le FALni az emberek, mert FALás után LEFetyeltek a FOLó üdítő vizéből. A FOLÓ vizét LEFetyelik az állatok is.

A FOLYÓ, FOJÓ, FOLÓ a FÖLdből tör FÖL, a FÖLd szüli, tehát a FOLó a FÖLd FILa, FIJa, PUJája, PULYája.

A FOLó vizének párája FELszáll a LEFegőbe (f > v), LEVegőbe.

A FOLóba beleFULLadhat. A FULLadást a LEFegő, LEVegő hiánya idézi elő, amely a léthez fontosabb, mint a FOLóvíz. A FOLYónak, FOLónak, FOJónak nem FOLLása, hanem FORRása van (l, j > r). KiRÖFFen, kitör a FÖLdből, hevítve FORRalható. Vize JÓ, FOLYik, FOLik, FOJik.

Az EUFRÁTesz foló JÓ.FORRATos víz. E minősítés adta nevét. Az EU gyök EUrópa nevében is: JÓ. EU ropa, pora, földje, JÓ ropa van. ÉVA nEVében az ÉV = JÓ, JÓV. ÉVA Ádám JAVÁra teremtetett. Az EVang = JÓV hang. A nÉV szóban szintén ezt jelenti, nEVünk JAVunkra szóló megkülönböztetés.

Tehát az EUFRÁTESZ foló, folyó, JÓ FORRATOS, JEU FORRATOS, JÓ FORRAT EZ = EU FRÁT EZ.

 

A HAJÓ csak HAJÓ lehet. Egyik fő jellemzője a HAJÓ borító HAJÁnak, HÉJÁnak HAJlított vonalvezetése. A hosszú útra kelő HAJÓt sok sÓHAJ kísérte, és ÓHAJ volt a visszatérésére. A távolban megpillantott HAJÓ körvonalai lassan kivehetők, s mint a HAJnal fénye, egyre erősödő.

 

A HÜLYE szó a H.L – L.H gyökre épül: HüL – LéH, oly dolgokat követ el, hogy elHŰL a szemlélő. A HOL gyök jelent fehéret, de ürest is. A HÜLYét kérdezik HÜLLedezve: HOL az eszed, te LÉHa? Neked a fejedben csak káposztaLÉ(h) van? A jellemzőket leíró hangok jelenléte a körülírásban nem véletlen.

A SÓLYom, testSÚLYát használva hirtelen SÜLLYed a levegőben. Itt talán a J is megtenné, de a SÓLYom SZÁLL.

A GÓLYa GALYakból rak máGLYaszerű fészket.  A GALLY (ág), ez az áG ALJát, végét jelenti. Ez LJ-vel is mehetne. Ám a GAJ valaha földrög (székelyül ma is). A Föld is egy GAJ, innen a képzeletbeli görög GAIa azaz GAJa istennő neve.

 

A MUSZÁJ – ez az Özönvíz túlélőitől ered, akik a legmagasabbra kapaszkodó rémülten menekvést keresőkre mondták: Most ÚSSZ vagy SZÁLLJ! Ekkorra már rájöttek, megtudták, hogy Noé nem volt hülye, hogy a puszta életüket kell menteni. A MUSZÁJ a JÁSZMA (játszma) vége. A MUSZÁJ nem ismer, nem tűr halasztást – a lét a tét.

 

A SZABÁLY tájnyelven, helyenként SZABÁL. A SZABÁL, az SZABÁL. Fordítva: LÁBASZ, a SZABÁL SZÓ LÁBon, erős LÁBon áll, és a be nem tartót ALÁBASZ-sza, LEBASZ-sza, lenyomja, eltapossa. Más szóval: maga ALÁ NYOMja, nyomás alá helyezi (basz = nyom), MONYolja. Lehetne SZABÁR, a be nem tartóra RÁBASZ, szenvedi a következményeket. Az eRős R-t váltja a Lágy L.

B.SZ – SZ.B gyök: BaSZ – SZaB, nagy nyomást jelent, valamibe erőltetve benyom, például a bélbe az apróra vagdalt húst, s így készül a kolBÁSZ. Ez írja le a nemzést, amely átSZABja az emberpár életét. A SZABLYA viszont lehetne: SZABJA, hiszen valakinek a bőrét SZABJA.

J és LY hangra alkalmazott szabályok csak latin betűs írásnál. A rovás egyszerűbb, ott eredetileg csak J jel van.