A TEREMTÉS NYELVE ÉS A BIBLIA
Két évtizede foglalkozom a nyelvi gyökelemzésekkel, bizonyítékát keresvén Berzsenyi Dániel ama felvetésének: „A magyar nyelv tán az egész óvilág nyelveinek gyökere és anyja.”
Átnéztem sok más ilyen tárgyú leírást, kutatói vélekedéseket, amelyek a magyar nyelv ősiségéről szólnak. Mindannyiban találtam igazolást Berzsenyi véleményére.
A gyökelemző kutatás segítette leginkább ennek igazolását. E nyelv nem szorul támaszra ősisége hitelességének bizonyításához, nincs miért idegen forrásokban keresni eredetisége bizonyítékait, mivel önmagában létező, élő, lélegző, mozgó, szószülő nyelv, amely szavainak alkotó elemeiben hordoz minden ilyen irányú tanúsítványt. Ősi eredetisége hitelesítéséhez nincs szüksége gyámolítókra, súgókra, istápolókra, védőügyvédre, és egyetlen okoskodó nyelvészre sem. A teremtés nyelve olyan, mint egy valós tényeket feltáró, megalkuvásra képtelen, egyenes derekú, bátor, igaz tanú, aki csak a valót mondja nyíltan, érthetően, világosan, kereken, derekasan, magyarán.
Amint Sir John Bowring írta: „…mint egy terméskő…, amin az idők vihara egyetlen karcolást sem hagyott.”
Ha kellő ráérzéssel nyúlunk hozzá, minden mozdulatnál folyvást ömleszti, a benne hemzsegő bizonyítéközönt. Önmagát adja ehhez, a feltárónak csak válogatnia, rendszereznie kell a fellelt nyelvi gyöngyszemeket.
Teremtésnyelvként igazolásához szükséges komoly következtetések levonása végett, összevetettem, párhuzamba állítottam a Biblia teremtéstörténetével. Ezen kívül vizsgáltam a nyelv képleíró, kivetítő képességét, annak minden vetületét az emberi test sejtjeitől kiindulva, minden szerv, testtag megnevezését, jellemzőket, mozdulatokat, tetteket, életjelenségeket. A mozgás, beszéd, látás kifejező szavait, mint legfontosabbakat.
A Földön az első ember, Ádám által kiejtett első szóval kezdte meg a nyelv, mint leghitelesebb történelmi krónikás, az eseményeket szavakban rögzítő szerepét. Ettől kezdve minden mozdulatánál jelen volt, és képleíró, szavaiban rögzített mindent. Minden földi ember kifejezte, szavakba öntötte gondolatait, érzéseit, érzelmeit a beszélt nyelven. A Bábel-zűrig, kétezer éven át e nyelvet beszélte az egész emberi világ. Ekkor alakult ki a földi nyelv. Ugyanis a teremtés nyelve jelen volt már az ember előtti korszakokban a Teremtő és fénytestű fiai környezetében.
E nyelv kifejezőképességét G. B. Shaw villantotta meg egy nyilatkozatában: „…ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az érzelmek titkos rezdüléseit.”
Megállapításaim egyeznek a híres drámaíró nyilatkozatában elhangzottakkal. Nem véletlenül van a magyar nyelvben a mozgás leírására 15 ezer körüli kifejezés, s a hangkibocsátásra is közel ennyi. Mindent megjelenít, pontos, apró részleteiben, a legfinomabb rezdülésig, akár a hangszerek húrjain a legszebb érzelmeket kifejező zenei hangok.
A Teremtés könyvében levő őskori személy- és helynevek gyöknyelvészeti elemzései bebizonyították, hogy a teremtés nyelvének egyetlen gyökszava, hangcsoportja sem módosult az évezredek folyamán.
A Biblia történeteit az ősiségben a teremtés nyelvén írták. Az Özönvíz előtti feljegyzések, időbeosztások, a hetek, hónapok, évszakok, a hét napjainak nevei, hét fő napjától a vásár napjáig, tevékenységi szerep szerintiek! A lepergő évek követése, pontos lejegyzése, születési sorrendben a nemzetségtáblázatok, kinek-kinek leélt évei száma szerint.
Hihetetlen? Pedig így van. Az akkori eseményekről szóló leírások, köztük Énok könyve, amelyben engedély nélkül Földre jött felvigyázókról, és a Teremtő Isten haragját kiváltó tetteikről ír. Noé és családja története is, a teremtésben kapott nyelven írattak le, hisz Noé haláláig egyetlen nyelvet beszélt az emberi világ. A teremtés nyelvén lejegyzett írásokat Noé mentette át az Özönvíz utáni világba. Mózes, e pontos – évszámokkal is adatolt – leírások alapján írta meg a Teremtés könyvét, akkor még nem héberül, hanem a teremtés nyelvének zsidók által használt, beszélt tájnyelvén.
Legmegbízhatóbb történelemkrónikai tekintély a teremtés nyelve!
A teremtés nyelve –, amelynek egyenes ágon fennmaradt utóda a mai magyar nyelv – az ember megteremtése óta, a kezdettől, az élet minden pillanatában jelen volt mindig, mindenhol az első ember legbensőségesebb pillanataiban is. Majd az egész emberiség életében mindenhol és mindent rögzített, ami az emberrel megtörtént. Vele volt örömében, bánatában, bármi is történt vele, minden élményét szavakban rögzítette a nyelv. Az emberi élet minden részét, rezzenetét, mint átélt jót és rosszat, a teljes élményösszességet rögzítette a beszélt nyelv.
A történelem első kétezer évi történeti sorrendje jelen van a teremtés nyelvében, akkor kialakult szavaiban. Első nyelvi tevékenysége volt a körülötte levők megnevezése: „…mindenféle mezei állatot, mindenféle égi madarat, és odavitte az emberhez, hogy lássa, minek nevezi; mert minden élőlénynek az a neve, aminek az ember elnevezi. Így adott az ember nevet minden jószágnak, az égi madaraknak és minden vadállatnak,…” Biblia 1. Móz. 2: 18-23.
————————————————————————————————————————– Minden állat szelíd volt az Özönvízig. Hozzáteendő, az Özönvíz után elvaduló állatok nevei is változtak. Az állatokat nem kellett háziasítani, ez kifejlődés-őstörténészi agymenés. Azokból az álatokból alakult ki a háziállat állomány, amelyek génjeikbe építetten e célra lettek teremtve. A szelíd vadak nem háziasíthatók tömegével, mivel ösztöneik visszahúzzák a vadonba.
————————————————————————————————————————–
Ádám megteremtése után hosszú éveket, évtizedeket vett igénybe az összes számára fellelhetők megismerése, megnevezése azon a nyelven, amely sajátja volt. Előbb mindent alaposan megfigyelt, tanulmányozta, hogy kiismerje a fő jellemzőiket, és úgy adott nevet nekik. Ő volt az első állat- és növényszakértő, az első természettudós, ő volt az első talajkutató. Gyökelemzéssel megfejthetők az Ádám által adott állat, növény, élettelen elemek neveinek tartalma… a ma is élő ősnyelven, magyarul. Elmondható, hogy Ádám volt az Özönvízig a legnagyobb ismerettel bíró ember a Földön. Ezért is nagy kár, hogy letért a teremtője által kiszabott útról. Az állatok nevei ma is azok, amelyeket az első ember adott nekik. E nevek azok fő jellemzőit sűrítik, tömörítik. A növényeknek adott nevekben is fő jellemzőik sűrítménye van tömörítve. Az élettelen anyagok is a beszélt nyelven kaptak nevet. Ez a történelem korai nyelvi lenyomata. Utódai, saját megfigyelés alapján felismert jellemzők szerint még bővítették, adtak más neveket is. Ha azok találók voltak, beillettek a három névadó jellemző szabály kereteibe, akkor fennmaradtak, ha nem, kisodródtak.
Ez a nyelv önvédelmi törvénye.
A nyelv az ember legközelebbi társa, legbensőségesebb pillanatait is rögzítette szavakban. Sőt azokat rögzítette nagyobb bőséggel. Mindent megnevezett, nevekben rögzített, amit öt érzékkel észlelt a környezetéből.
Párja, Éva megjelenése után a kettejük bensőséges kapcsolata nyomán megtörténő összes esemény képleíró kifejezéseit is. A nyelv szavai közül a férfi-nő közti érzelmi-testi kapcsolat, a szaporodás, család, s az ehhez kapcsolódó bensőséges összesség kialakuló, leíró szavai lettek a legbeszédesebb, legbőségesebb, legárnyaltabb kifejezések.
A közvetlen élettér, a küszöbön belüli otthoni, meghitt, bensőséges páros házas, szaporodás, családi kapcsolatok jelenségeit, a hajlék használati tárgyait, életvitel jelenségeinek képleíró megjelenítését.
A nyelv, a szóképzés jelen volt az első ölelésnél, csóknál, és nevet adott a jelenségnek, érzésnek, a magas röptű érzelmi hullámzásnak. Ott volt velük szerelmi hancúrozás közben, rögzítette a pillanatot, a kéjérzetet kiváltó szervek fő jellemzői szerinti neveiket, nevet adott a testi, érzéki összefonódásnak, minden kellemes jelenségének, az érintés, illat, látvány, hang, íz vonatkozásában mindennek. Nevet adott az esemény legmegfelelőbb idejének, legalkalmasabb helyének. Rögzítette szavaiban az emberpár legbensőségesebb rejtett hálóhelyi nemi titkait, családi eseményeit.
A szülésnél is mindent rögzített, az egész folyamat minden érzelmi, képi jelenségét. Az érzelmi vihar pillanatait is megnevezte, amikor az első csöppséget kezében tarthatta. A megszületett kicsinynek is nevet adott. A sorszámok a család szaporulatát követően kaptak nevet, azok leírt alakjai is az ezt övező folyamatokat tükrözik.
A szóképző nyelv jelen volt akkor is mikor éhezett, szomjazott, amikor evett, ivott, rögzítette a telítődést. Vele ment szükségét végezni, megnevezte azt is, ami elment tőle. Elkísérte élelemszerző, gyümölcsgyűjtő, botoló útjára. Mindenhol jelen volt, mindent rögzített szavaiban. Akkor is jelen volt, amikor munkája megkönnyítése végett, gazdasághoz tartozó szerszámokat készített, s nevet adott alakjuk, műveleti felhasználtságuk jellemzői szerint, munkavégzés jelenségeit leíró kifejezéseket. Az embert körülvevő tágabb tér élővilága, lényeinek jellemzőit, életképeiket, cselekményeiket. Földrajzi képződményeket körülölelő jelenségek jellemzőit, természeti jelenségeket leíró szavakat.
A teremtés beszélt nyelve, az első ember ajkait elhagyó első tagolt hangtól, a történelmi korokon át az ember társa volt, mindenhol szorosan követve őt, az élet mindennapjainak eseményeit rögzítve a hosszú évek alatt kialakuló beszédelemekben, az egész nyelvi felépítményben, s amely az emberi történelem egyedüli, hamisítatlan élő tanúja.
Jelen volt a közerkölcs romlása nyomán előálló állapotok megnevezésénél. A védelemhez szükséges építmények, fegyverek készítésénél, azok megnevezésénél.
Nincs más olyan tanú, amely ennyire szorosan jelen lett volna az ember életében, mint a beszélt nyelv, amely kísérte őt az első lélegzetvételétől, és minden vele történő eseményt, érzelmi rezzenetet rögzíthetett volna a kialakuló szavakban. E nyelv minden emberi mozdulatnál – még a legeslegapróbb, legjelentéktelenebbeknél is – jelen volt, mindennek nevet adott, de az összes vele végbemenő minden történelmi eseménynek is.
E nyelv, az egyszerű ember érzelmi töltetét: indulatait, örömét, bánatát tükröző – minden erőltetés, külső kényszer nélküli – természetszerű kifejeződés szavakban rögzített tömege. A mindennapokban képződő szavaiban, mint rétegződött üledéket rejti magában az egész – kevésbé békés, többnyire viharos, háborús – emberi történelmet. E nyelv az, amelyen az első emberek a teremtői parancsolatokat kapták. E nyelv, amelyen az első dalok, balladák, regék, mesék, legendák, krónikák születtek. Amely elsőként nyert írásbeliséget, s amelyen kezdetben – már az Özönvíz előtt – leírattak az emberrel történő események.
Ismétlésként: a leggazdagabb szókincs, a legváltozatosabb kifejezésözön az emberi létnek azokon a területein alakult ki, amelyek a legnagyobb hatást gyakoroltak érzékeire, ez okon a legnagyobb fokú érdeklődést váltották ki belőle, s így legfontosabbak számára. Ebben messzire megelőz minden mást a férfi-nő, a szaporodás tárgykörének kifejezéshalmaza. Továbbá a menés, járás, szólás, beszéd jelenségeinek több ezerre menő kifejezései. A család létszám bővülésével, majd a kialakuló közösségek életében a leginkább felmerülő tárgykörök kifejezései alakultak ki.
Nyugodtan kijelenthető: a nyelvi gazdagság legbőségesebb, legváltozatosabb, legszínesebb, legbensőségesebb kifejezései a házaspár legbelső hálószobájából indulnak és kettőjük közti érzelmi-testi egység kifejezői. A gyerek-szülő oda-vissza ragaszkodás, családi meghittség, egység színes szótömege, mind a bensőséges együttléthez kötődő. Folytatódik a konyhában, a közös étkezések, tevékenység a meghitt vérségi: apa, anya, testvér, nagyszülő kötődések kifejező szókincse is rendkívül gazdag. Majd a küszöbön kívüli tágabb tér, a ház körül, gazdaság, kert, rokoni kör, a mező, aztán tágul a kör a nagyvilág irányába. Az összességhez tartozik, istenes emberek esetében, a hála, köszönet, áldás bőséges szókincstára. E nyelven, nevezte meg a körülvevő környezetet: forrásokat, csermelyeket, patakokat folyókat, dombokat, hegyeket, völgyeket. Ezek mai napig őrzik eredeti neveiket és a legbiztosabb, legerőteljesebb bizonyítékai az ősnyelv jelenlétének. Mindenre több kifejezése volt, hatalmas szóbőséggel.
A teremtés nyelve, a mai magyar nyelv egy élő nyelv, amelynek szóképzési lehetőségei végtelenek. Azaz ma is, holnap is a végtelenig képezhet bárki, bármily egyszerű ember új szavakat, anélkül, hogy valakitől erre engedélyt kérne. A nyelv úgyis megszűri, és a nem illeszkedő szavak önműködően kisodródnak. A beszélt nyelv által alkotott – mindent jellemzője szerint megnevező – szavakkal lehet a leginkább bizonyítani a mai magyar nyelv ősnyelvként a teremtéstől induló eredetét.
Azonban a teremtés nyelvének az egész földi világban fellelhető nyomai nem azt jelentik, hogy a magyarok voltak a Föld urai, vezető nemzete! Csak azt jelenti, hogy e nyelv volt a világ egyetlen akkor beszélt nyelve, amelynek nem volt neve, mivel nem kellett megkülönböztetni semmilyen más nyelvtől. Isten nem nemzeteket – hanem EMBERT teremtett! Különböző fajú, nyelvű népek nemzetek létrejötte – az édeni engedetlenségből eredő, s azt követő további istenellenes bűnök eredménye – az emberi világot megosztó legeslegnyomorúságosabb földi következmény.
Mi történt édenben? Erre is a teremtés nyelve ad választ
Nyelvi elemzésekkel szerzett ismeretek késztetnek kimondani a létező bizonyítékokat, amelyek az emberi történelem kezdetén meghatározóak voltak a további folyamatokra, még akkor is, ha vita kerekedne ez okon. Bár szembemegy az eddigi magyarázatokkal, mivel nyelvi bizonyíték van rá, nem mellőzhető. A legkiválóbb képalkotó tanú, amely jelen volt, szavakban rögzítette az édeni eseményeket. E tanú a teremtés nyelve, amelynek élő örököse az általunk beszélt magyar nyelv. E nyelv birtokosa, az első ember, aki szóalkotóként jelen volt minden mozzanatnál, nappal és éjjel, így kialakuló szavaiban a történet minden jelenségét megörökítette, pontosan, árnyaltan, érthetően. Ezt nem hamisították, eszébe sem jutott senkinek.
A teremtés nyelvénél hitelesebb történelmi tanú nincs!
A nyelv szavaiban rögzített valóság nem felülírható! A Biblia kutatói héber nyelven próbálják megfejteni a történtek titkait, de héberül soha senki nem fejti meg a valós isteni igazságot!
Senki, soha!
Nem megfejti, inkább megfojtja! Ugyanis, a Biblia könyveit kezdetben a teremtés nyelvén írták, és az nem a héber nyelv! A Biblia tényleges mondanivalója csak a teremtés ősnyelvének ma is élő, egyenes ági utódnyelvén fejthető meg. Az ősi bibliai kulcsszavak, nevek is csak magyarul fedik fel rejtett mondandójukat.
Lehet bármilyen hévvel-gúnnyal cáfolni, támadni az általam leírtakat, de biztos vagyok benne, az eljövendő idő a teremtés nyelve által rögzítetteket igazolja.
A Biblia nyelvezete többnyire burkolt, jelképes – ezért keresni kell, milyen jelentés rejlik egy szó mögött – kutatást igényel a mondanivaló felderítése, s ez nem megy héberül, csak a teremtés nyelvén!
Amiket alább e tanulmányban leírok, azokért a középkorban máglyára vittek volna.
Mi volt valójában a próbatétel kívánatos tárgya? Semmiképp nem egy bármilyen ízletes tucat gyümölcs. Az csak jelkép lehet. A kezdetre jelképes tilalomként egy gyümölcsfa termését említi, amelyet tilos volt érinteni is.
Az érintés tilalma valós, de a gyümölcs jelképes volt! Mélyen elemző elmével az ember nem is gondolhat másra.
Ugyanígy jelképes volt, Ádám bordája, mint Éva teremtési testi alapeleme. A Teremtő Isten az Ádám testéből vett egyetlen sejtből indult ki Éva teremtésekor.
A borda körülölelő mellkasi vázelem. Érzelmek, indulatok kebelbeli fészkét, szívet körülölelő, védelmező. Ez a férfi védelmező kötelességére mutat! A férfikar – mint borda a keblet – öleli, védelmezi szeretett nőjét. Így lett a nő: „testemből való test” Ádám szempontjából. De jelképesen „védőborda” az övéit átölelő szerető nő, feleség, anya is. Ez a borda jelképes szerepe. Az édeni tiltott fa gyümölcse, a tilalom megszegésének következményeire mutató: „Gyümölcséről ismerszik meg a fa.” A Bibliában sok ilyen prófétai előképi példabeszéd található, amelynek egyike sem szó szerint értelmezendő.
Köntörfalazás nélkül állítható: a kívánatos gyümölcs a testi szerelem gyönyörűsége, a két nem egyesülési vágya volt, amellyel Teremtőjük erkölcsi próbára tette a szabad akarattal rendelkező emberpárt, akiknek egyébként feladatként szánta: „Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet…”
Egymásnak teremtette, nem zárta külön őket. Azonban, házasságra vonatkozó, szigorú, követendő erkölcsi mintát akart állítani a kezdet kezdetén az ősszülőkön át, minden leendő szülőnek, s jegybe lépő ifjú párnak, a vég nélküli örökéletre mintaként, ami oly erőteljes, súlyos, mélyre ható erkölcsi példaként, törvényként marad fenn az öröklétben az utódok számára, hogy soha ne merüljön feledésbe, és minden leendő házasság ily alapról induljon.
Legvalószínűbb, hogy meghatározott számukra egy tisztességes, önmegtartóztató, udvarlási, jegyességi időtávot, házasságuk megkötése előtt. Gátat szabott, küszöböt állítva, érzékek fölötti önuralomra serkentett, hangsúlyozva: a férfi-nő szerelmi kapcsolat, és az ezt követő házassági testiség, egymás iránt öröklétre elkötelezettség, erkölcsi tisztaság fontosságát! Nem a „meglátni, megkívánni, s rögtön összebújni” elven, mint manapság. Mindent megadott nekik, de a legjobb testi jó ízlelése előtt, atyailag türelemre intett.
Célja: kihangsúlyozni a házasság szentségének, tisztaságának fontosságát, s ezt az erkölcsi tudat leges legmélyére, az érzelmek, indulatok gyökerére, tövére, a szívbe ültetni, rögzíteni örök érvénnyel!
Elvárta, hogy ne parancsra, hanem szabad akaratból, teremtőjük iránti önzetlen szeretetből, önként állják ki a jegyességi tisztaság próbatételét!
Ugyanis a Teremtő hosszú távra, örökkévalóságra tervezett. Nemcsak a Föld benépesítése áll az isteni tervben. A teljes világegyetem összességét sok milliárd csillagrendszerét, galaxisát, több ezermilliárdnyi naprendszere kedvező fekvésű, Földszerű összes bolygóit nem fölöslegesen, hanem komoly céllal teremtette meg. E bolygókat, a Földről induló, erkölcsileg tiszta emberi nemzedékkel kívánja betölteni egy vég nélküli öröklétben. Ezért volt fontos, hogy a kezdet, minden mocsoktól mentes, megszentelt tiszta legyen.
A kezdet mindenben meghatározó! Ez a lét megmásíthatatlan alaptörvénye.
A nemi kapcsolat az egymás iránt érzett magasztos szerelem csúcskifejeződése, teremtői kincsértékű adomány. Ez a továbbteremtés eszköze, de bölcsen tervezve, hogy az utódnemzés minden eseménye – semmi máshoz nem hasonlítható, felemelő, kimondhatatlan gyönyörözönként – testi-érzelmi boldogság forrásaként, állandó visszatérő, életre szóló kívánatos élmény legyen. Oly testi-lelki érzelemözön, amely serkentő a Föld, s a világegyetem benépesítésére, boldog, örömteli, hálás szívű, egymást szerető, istenfélő, békés utódokkal, családokkal. A szülés is gyönyörérzettel tervezett volt a tökéletes nő számára.
A feladat fennkölt magasztossága megkövetelte a hozzákötődő erkölcsi tisztaságot, felelősségérzetet, esetenként önmegtartóztatást, mindenféle romlástól megőrzés fontosságát, hiszen a Teremtő Istenük munkatársai voltak a Föld igazságos nemzedékkel benépesítése feladatában. Nem a mai istentelen, embertelen állapotok voltak előretervezve! Tehát biztosak lehetünk, nem véletlenül rendelte el a Teremtő e rövid jegyességi önmegtartóztatást számukra.
A véget nem érő örökélethez viszonyítva egy félév jegyesség, piciny töredéknyi idő! Ezt kellett volna betartani!
A felsoroltak magyarázata a nyelv kulcsszavaiban rejlik. Az eddig oktatottak ismeretében hihetetlennek tűnő, de az összességet egybevetve, e megállapításra jutunk.
Azonos kulcshangokkal jeleníti meg az eseményösszesség vonatkozó képsorát!
Adott egy időhatárt, ígéretet, hogy EGYBEKELnek, összeházasítja őket, s attól kezdődően egy testté lehetnek. Előtte néhány hónap önmegtartóztatást várt el tőlük, amibe ők valószínűleg beleegyeztek, s szavukat adták, ígérték, hogy betartják. Ismétlem: az erkölcsi próbatétel kiállása, a jegyességre vonatkozó teremtői parancs tiszteletben tartása hosszú távon, örökké tartó életükre, végtelenségre mintaként szolgált az összes később kötendő házasság bevezetésére. Fontos gyermekeik, utódaik erkölcsi neveléséhez. Vagyis, nemcsak engedelmességük próbája volt, hanem örökéletre szóló előképi minta, a nemek egymással szembeni tiszteletteljes viselkedésére egy örökké tartó életen át, hogy a Földön s a világegyetem emberlakta bolygóin a rend, béke, tiszta erkölcs fennmaradjon mindörökre.
Erre, mint jövőbe mutató szabályrendre a Teremtőnek teljes joga volt, az emberpár és eljövendő utódaik, az egész emberiség érdekében. Mivel ő teremtett minden élőt, az élet az ő tulajdona, így szabályokat állítani joga volt és van minden élő számára. Joga van a „hogyan tovább” meghatározására, azért, hogy a dolgok rendje jó mederben haladjon. Ő jobban tudja, milyen viselkedésmódot, tetteket, követnek jó, és milyeneket rossz eredmények, következmények. Azért, hogy ez javukra legyen – úgymond – használati utasítást adott, hogy megfelelően használják életükben testük érzelmi-érzéki örömforrásait, s azok áldásait javukra és utódaik javára. Ez volt az első – napokhoz, időszakokhoz kötődő viselkedésmódokról szóló – teremtői törvény.
Hasznos szabályzó, jó irányban vezető életvitel előképi minta, az embereknek, ha betartják.
A kulcsszavak hangjai mindent elmondanak
Az emberpár számára a Teremtő legnagyobb KEGYE, KELGYE, hogy házasságban EGYBEKELve a LÁGYÉKBAN, ÁLGYÉKBAN levő nemzőszerveikkel GYAKva utódokat nemzzenek. E házasÁGYI, házasÁLGYI EGYBEKELés csodálatos teremtői KEGYBŐL való emberi KEBELÜGY, ekkor helyezi a férfi a női ÁLGYÉKBA, a nő méhébe –, mint kincsértékű igazgyöngynövesztő KAGYLÓBA – a magot. A kis magzat a leendő igazgyöngy.
eGYBeKeL – áLGYéKBa – KaGYLóBa – KeGYBőL – KeBeLüGY hangváz: GY-B-K-L – L-GY-K-B – K-GY-L-B – K-GY-B-L – K-B-L-GY
A férfi-nő testet gyönyörözönnel legerőteljesebben átfogó, átható, mámorító érzés. Semmi nincs a földi testi létben, ami ehhez hasonló gyönyörérzetet nyújt. Legerősebb, szinte leküzdhetetlen érzéki erő a két különböző nemű ÁLGYÉK vonzásában, egyesülési vágyában. Kell egy férfi KÉLGYÓ, hozzá női nemi KAGYLÓ. Férfihez nő, nőhöz férfi.
KéLGYó – áLGYéK – KaGYLó hangváz: K-L-GY – L-GY-K – K-GY-L
Amilyen erős e vágy, épp oly erőteljes erkölcsi visszatartó gát kell a fékezésére, hogy ne váljon bűn rabjává.
Ádám évtizedeken át élvezte a teremtés áldásait, ami alatt tanítva, oktatva volt, megismerte a körülötte levő világot, nevet adott fűnek, fának, baromnak, madárnak. Csodálatos átfogó kiképzésben részesült. Köszönettel tartozott azért is égi Atyjának, Teremtő Istenének, hogy minden földiek urául, fejedelméül őt nevezte ki az örökélet ígéretével! Ha gerinces egy férfi, akkor feszesen egyenes tartású erkölcsiekben is. Ha a jótevője észszerű törvényt szab számára, nincs oka kételkedni! Nincs! Betartja, mert férfi, van gerince, becsülete, feszes erkölcsi tartása!
Hogy érthetőbb legyen, pőrébben fogalmazok. A férfi nemi szerv feszes, innen a neve. De csak, amíg a kéjérzet csúcsára ér. Utána lágy, lapuló málé lesz. Nincs gerince, csak kéjvágytól feszes.
Igazi, felelősségteljes, kötelességtudó férfit nem e szerve vezeti!
Az igazi férfinek gerince (!) van, és ha sorsdöntő feladatot kap, kéjvágya nem lehet oly erős hatású csali, ami erkölcstelenné, kötelességszegővé, becstelenné, majd utána lapuló málévá teszi.
Állhatatlan szegi meg szavát, gerinces férfi nem! Mint értelmes lény, legyen képes, önfegyelmet gyakorolni! Az olyan, aki hasonló a kéjre lendülő nemi szervhez, s utána csak egy mihaszna málé, arra tovább már nem bízható komoly, egész világ népességére kiható sorsdöntő feladatsorozat. Le kell tűnnie a színről!
Fényhordozó Hajnalfiát, Lucifert mérhetetlen önzés ejtette rabul, megkívánta, magának akarta az imádatot, s ezért tudatosan kidolgozta az elbitorló, csalás, lopás tervét.
– Miért ne én vezetném be őket a legjobb földi testi jó ízlelésébe? Így nekem lesznek hálásak. Istent imádják elegen a mennyben, miért ne imádna engem az ember és utódai? Teszek arról, hogy az én sugallatomra kóstolják meg a legjobb földi testi mámort! Tudta, a nő a gyengébb szál, így őt próbálta befonni. Éva kezdetben óvakodott:
– Nem tehetjük, mert meghalunk!
A válasz: – Nem haltok meg, csak tudja Isten, hogy jónak és rossznak tudói lesztek.
Ádám előbb ellenállt a kísértésnek. Ám a ravasz – gőgjében megromlott, Sátánná, ördöggé lett – Fényhordozó, Lucifer, Éva bujaságra ösztönzésére felhasználta élőképként a körülötte fintergő élő kígyó, kégyó, KÉLGYÓ fészeklyukába ki-, bebujkálását. Ezt még fokozta Ádám életteli ÁLGYÉK KÉLGYÓja, ÁGYÉK KÉGYÓja ébredési merevedésének minden reggeli látványa, amely rendkívül kíváncsivá tette Évát a buja bújtató ívás, GYAKás iránt. Az ő ÁLGYÉKa, ÁGYÉKa nem állta ki a jegyességi türelem, önuralom próbáját, és magára vonta Ádámot, aki ekkor már ellenállásra képtelen lett. Az ÁLGYÉK KÉLGYÓja GYILOKká vált számukra.
KéLGYó – áLGYéK – GYiLoK hangváz: K-L-GY – L-GY-K – GY-L-K
Fényhordozó, Lucifer, felvigyázó főangyal, önzésében elbukott, nem ösztönözte, vigyázta a dolgok rendben alakulását, hanem a teremtői akarat ellen ténykedett! Nem várta ki a teremtői terv szerinti időpontot, hanem, sunyi ravaszsággal, tudatosan ellenszegülve, kísértette Évát, s idő előtt vitte bele a párt a legjobb földi jó ízlelésébe, nem várva ki a jegyességi időhatár végét. Ezzel olyan áldást tulajdonított magának, amelynek nem ő volt a szerzője! Hazug, csaló Sátán, ellenálló, dögletes Ördög lett, magával rántva az engedetlenség bűnébe az emberpárt és így azok utódait is. Azóta is bűnös párosodásra ösztönöz mindenkit, a bűnre csábító, érzékeket felajzó teljes eszköztárával, s tapossa, nyomorgatja, szenvedteti, betegíti, gyilkolja az emberiséget.
Ez lett a teremtett földi világ, de főként az ember tragédiája.
Ádám elveszítve éberségét, elbukott az állhatatosság, szavahihetőség, becsület, tisztesség férfias próbatételén, nem vált ígéretét álló, egyenes tartású gerinces, derék férfivé, akire rábízható lenne az Föld ügyeit vezető fejedelmi kötelezettség. Szófogadatlan kéjelgő, jellemtelen, megbízhatatlan, lágy málévá lett. Az őt körülvevő teremtett világról addigra már rengeteg ismeretet szerző – korábban bátor, teremtője elé mindig örömmel járuló – egyenes tartású férfi, ekkor, a tiltott kéjtől megsemmisülve, remegő, magyarázkodó, szégyenében lapuló máléként, nyúlszívűen elbújt a sűrű bokrok mögé. Felelősségét nem vállalva, onnan kiabált ki gyáván, Istenre hárítva azt:
– Az asszony, akit mellém adtál, ő vitt bele.
Az asszony is a Teremtőre dobta a felelősséget:
– A kígyó, akit teremtettél, csábított rá.
Ám – asszony ide vagy oda – Ádám parancsot megtartó, szavának álló gerinces férfi maradhatott volna!
Megtudta, amit addig nem. Belekóstolt a legfinomabb testi jóba… jogtalanul, lopott, s ekkor ébredt rá, hogy a rossznak is tudója lett. Annak, hogy mit nem tett jól. Hogy engedetlenül, szószegően meglopta Teremtő égi Atyja bizalmát! Pedig a nemiség csak áldás lett volna, ha kivárnak. Ám, idő előtt kóstolva, tilosba lépve, éretlen gyümölcsként rossz oldalát is megismerték, ami egyelőre tiltott volt, amit akkor még nem szabadott volna.
Ádám ráébredt, teljesen meztelen nemcsak valóságban, hanem képletesen is. Pucér szégyenében összegörnyedő, nyomorult senkivé vált. Már egyikük sem volt egyenes tartású, azaz DÁM, sem ÁDÁM, sem DÁMA, azaz Éva. Két lelki, erkölcsi rongy. Visszaéltek annak jóságával, aki őket örök életre teremtette, rájuk bízta a Föld benépesítését utódaikkal, s ezzel a Föld népességének atyjává, fejedelmévé, első asszonyává emelte. Lefoszlott róluk a becsület, fenség, tartás jelképes palástja.
Ádám bűne nagyobb volt, mert ő kapta a parancsot. Így szószegésével mindent elveszített, ami addig, mintegy fénykoszorúként övezte, és örök időkre fejedelemmé emelte volna emberi lényként. Az ÁLGYÉK, KILGYÓja számukra GYILOK lett. Szószegőként nem maradhattak meg KEGYBELI állapotban.
Ekkor hangzott a Teremtő ítélete fölöttük, kiűzte Édenből, és jelképes ezeréves napon belüli halál lett osztályrészük. A megváltást nem nekik, utódaiknak ígérte. Az asszony MAGVÁTÓL származó MEGVÁLTÓt, bűntől szabadítót.
MeGVáLTó – MaGVáTóL hangváz: M-G-V-L-T – M-G-V-T-L
A megígért MAG, a közel négy évezred múlva Máriától születő Jézus. A Teremtő Isten, Johavan, nem hagyta magára a csalás áldozataivá vált földi gyermekeit, megváltást ígért utódai azon részének, akik hozzá, és az ő törvényéhez, a tiszta őszinte szeretethez hűek maradnak. Azóta, az emberi történelem alatt folyt, folyik a kiválasztási munka. A nyelvben élő kulcsszavak, szóalkotó elemek tehát bizonyítják, hogy a tiltott fa és gyümölcse csak jelkép, ám mégsem véletlen az Éden eseményeit leíró szövegben. A szófogadás jó, vagy annak elmulasztása keserű gyümölcseit vetíti elő az eljövendő időkre az emberiség családfáján, ez esetben az egész emberi történelemre hatóan!
A mai ember, aki a jelenlegi – ismeretség első estéjén összebújó – elkurvult világ lesüllyedt erkölcsi mércéje szerint ítéli meg ezt az esetet, talán úgy véli, hogy az első emberpár tette nem is volt oly súlyos bűn. Ám jó tudni: a mostani istentelen, nehezen elviselhető állapot, életkörülmény összesség azért olyan, amilyen, mert akkor az és úgy történt, ahogyan.
Minden tett, cselekedet erkölcsi szintje, elfogadhatósága, hosszú távú következményeiből ítélhető meg!
Az emberi történelem alatt dúló háborúk indító okait nézve, felismerjük: majdnem az összes rejtett háttéri oka nemi indíttatású. Így, vagy úgy, végül minden GYILKOLás az ÁLGYÉKra (álgyék – gyilok – kilgyó) vezethető vissza. A történelem összes drámái, emberi tragédiák, napjaink nyomora, édeni bűn kihatása. Akkor indult el a romlás, ami az Özönvíz büntetését is kiváltotta, és tart már hatezer éve az emberiség kárára. Az ÁLGYÉK áldása átváltott átokká.
A kezdet mindenben meghatározó!
Összegzés
Mivel bizonyítást nyert, hogy minden nyelv egyetlen tőről indul, ez azt is jelenti, hogy az emberi faj egyetlen alomból származik. A nyelv emberi beszédhangokból áll, amelyek az ősgyökök, gyökszavak, hangcsoportok, hangvázak tömegének alkotói. Mindannyi – egyenként és összeépülve – meghatározó értelemhordozók az elágazó bokrosodó nyelvi vázfelépítmény összesimuló, illeszkedő rendszerében. Az összesség hangzási harmóniája bizonyíték, hogy bölcsen, előrelátóan megtervezett építmény, amely igazolja, megerősíti a teremtés tényét.
A beszédképesség, beszédkészség emberi teremtési alapadottság, és ősidők óta, a teremtés pillanatától folyamatosan, folytatólagosan átörökíthető, átöröklődő isteni adomány, amelyet az önző emberi hatalmak rosszindulata sem tud meggátolni. Bizton állítható: a beszéd fontosabb, mint az írás, mivel minden emberi kapcsolat elsősorban a kiszólt szavakon keresztül létesül. Öt érzékünk által észlelés, a beszéd, szeretet, szerelem – ezekre készség, képesség, mind teremtési alapadomány. Minden más tanulással sajátítandó el, az írás is. Az írás a beszéd fontos elemeinek rögzítése, és a beszédben részt nem vevő mellékszereplők, az utódok számára készül maradandó tanúságtételként. A szerződések első írásban rögzítése a kialakuló bizalomhiány és az emlékezetkiesés miatti, a csalások elkerülésére!
Ha nem bukik el, nem esik bűnbe az első emberpár, talán soha nem születik meg az írás.
Az írás, ha a valót rögzíti, a történelem tanúságtétele volna, de tudjuk: a ránk hagyott írások zöme hamis tartalommal telített. A történelemként leírt szövegek kétharmada, önző érdekek igazolására költött sima hamisítás, valótlanság, hazugság. A népi ősmesék sokkal őszintébbek, s több valóságot tartalmaznak az Özönvíz előtti világról.
A bevezetőben felhozott példákkal igazolást nyert, hogy a magyar nyelv minden szava érzékeket érő hatásokra hangválaszként létrejött ösztöni ősgyökök alapjaira épülő képalkotó kifejezés. Kifejezései, szavai a kapott jelzésre válaszként születő képleíró, hangutánzó, szemléltető ösztöni hangok, ősgyök elemeiből képzett gyökszavak, hangcsoportok beosztályozható nyelvszerkezeti rendszerbe illeszkednek.
Gyökök, hangvázak alapjaira épülő szóbokor– és szócsaládszövevény rendszerének összhangzata, összesimuló egybefűzöttsége, magas szintű alkotó értelem nyomait viselők. Nyelvi nyomvonalából kizökkenthetetlen, évezredek viharainak ellenálló, azokat sértetlenül átvészelő, gondolatközlő, érzelem-, értelemkifejező célnak megfelelő eszköz.
Mivel ez ma is élő ősnyelv, így az eredeti nyelvszerkezeti vázára épülő teljes szókincsében egyetlen idegen eredetű szava sincs! Viszont belőle megörökölt gyökszavakból épülnek fel a világ összes nyelvei, amelyeknek értelme csak magyar elemzésben bontható ki.
A magyar embernek nem büszkének kell lennie beszélt nyelvére, hanem hálásnak azért, hogy – különleges áldásként – a teremtés nyelvét örökölhette meg, és azt ápolhatja.
Persze az erkölcsi viselkedés is ahhoz igazítandó.
A bevezetőben felvillantottakról bővebb tájékoztatást találnak a szótárban a címszavaknál. Hiszem, hogy a szóelemzéseket olvasva, érendi önöket néhány kellemes meglepetés is. Olvassák el figyelmesen, alkossanak véleményt. Próbálják összehasonlítani eddigi – hamis szóeredetet sulykoló – nyelvi, történelmi ismeteteikkel, és a különbséget kiértékelni a két megvilágítás közt.
A magyar nyelv, mint egyedi magyarázó nyelv, a világos értelmet hordozó: beszédhangok, ősgyökök, gyökök, hangcsoportok használatával a legkifejezőbb nyelv a világon az összes létező nyelvek közt. A magyar nyelvnek nincsen szüksége kölcsönzőkre, közvetítőkre, mivel a teremtés nyelve önmagában létező, mint a Teremtő, aki létrehozta. Önmagában birtokol minden olyan szóalkotó elemet, amellyel a végtelenségig alkothat újabb és újabb szavakat. Ezek mellett képes a világ összes nyelvein eddig megalkotott összes szó titkainak világos magyarázatára!
A mai MAGYAR nyelv a világ összes nyelvi titkainak MAGYARázó nyelve.
Az emberi génekbe, örökítő sejtekbe betáplált, élő teremtett ősnyelv annyira tökéletes, mint egy élő test, amelynek minden sejtje, minden szerve teljes összhangban, zavartalan oda-vissza kapcsolati kötődésben működik.
A beszédkészség, képesség a génekbe, örökítő sejtekbe épített egységes nyelvszerkezeti váz, mint teremtési alapadomány létezésének fő bizonyítéka, hogy a világ bármely táján megszülető kicsinyke ember ugyanazon gyökökkel kéri a vizet: PÜ, AK, HÚ, HI, VI, ZI. Születhet Budapesten, a Hortobágyon, Londonban, a brazil őserdőben, valamely tenger szigetén, északon, délen.
A nyelvszerkezeti váz minden újszülöttnek, teremtésben alanyi jogon ráosztott nyelvi alapkészlete, s annak alapszavaival indul, azokkal kezdi közlendőit tudatni a körülötte levőkkel. Minden újszülött az ősnyelv birtokosa. Élete első hónapjaiban ez a sajátja, és azért képes elsajátítania a körülötte élők nyelvét, mert mindannyi ugyanarra a teremtési nyelvszerkezeti vázra épül, mint amit ő – sejti DNS-e, hárommilliárd rejtjelű, létvezérlő ütemtervén, szoftverén – megörökölt.
A teremtés nyelvének, az ősnyelvnek élő töredéke a mai magyar nyelv. Azért töredéke, mivel nem birtokolja az összes ősnyelvi szót, mert azok egy hányada az utódnyelvekbe távozott, ott lelhetőek meg. Ám a magyar nyelvben maradtak fenn a legerőteljesebb képmegjelenítő, legszínesebb kifejező, leggazdagabb változatokban bokrosodó szavak.
A hivatalos, hivatásos nyelvészet képviselői, a nyelveredetet tévútra terelők azzal érvelnek, hogy nem is volt nyelvünk, s ami volt az is tagolatlan, makogó, hasznavehetetlen, leírhatatlan torokhang nyelv, s ezért kényszerültünk összelopkodni a szomszédos népektől az egész szókincsünket.
E becstelen hazugsággal szemben, a szótár oldalain levő elemzések nyomán kiderül, hogy minden szó a teremtés nyelvének, a ma is élő ősnyelvnek, a magyar nyelvnek saját fejlesztése, és ebből ered a világ összes nyelvének minden egyes szava!
GONDOLATOK A KÖZELJÖVŐRŐL
A ’90-es években jutott el a DNS kutatás a benne rejlő számítógépes program felfedezéséhez. 2000. június 26-án Clinton elnök a Fehér Házban üdvözölte azokat, akik elvégezték az emberi genom feltérképezését. E felfedezés Nobel-díjat érdemelt volna, ám ennek ellenére mély csend lett úrrá körülötte mind a mai napig. Ugyanis a kifejlődés elmélet őslevesben „kifőtt” sejtjébe nem lehetett belemagyarázni a hárommilliárd kódjelből álló számítógépes program minden irányítás nélküli kialakulását. A „tudomány” – amit képtelen megmagyarázni – arról úgy hallgat, mint a sír.
Utólag sarlatánok próbálják magyarázni, hogy hidegfúziós folyamatban képződött a sejt önmagától.
Ám a sejt bonyolult élőszervi felépítése, benne a világ eddigi legfejlettebb létvezérlő szoftverével meghazudtol minden ilyen béna kifejlődés elméleti állítást, amelyet eddig egyetlen sikeres kísérlettel sem bizonyított be senki.
Alább három vélemény a DNS számítógépes programjáról, közismert szaktekintélyektől:
BILL GATES: „A DNS olyan, mint egy számítógépes program, de sokkal, sokkal fejlettebb bármely valaha alkotott szoftvernél.”
LEONARD ADLEMAN: „A biológia és a számítógép-tudomány – élet és számítás – kapcsolódnak egymáshoz. Biztos vagyok benne, hogy a határfelületen sok felfedezni való vár arra, aki keresi ezeket.”
STEPHEN C. MEYER: „A DNS-kód részei ugyanolyan tulajdonságokkal, információs tartalommal rendelkeznek, mint a számítógépes kódok és a természetes nyelven leírt szövegek.”
Oly csodás szervi építmény a parányi sejt még parányibb DNS csavaros szalagján a maga hárommilliárd jegyű számítógépes programjával, ami a TEREMTŐ ISTEN létét, a TEREMTÉS TÉNYÉT támasztja alá, nem az „őslevesben kifőtt”, béna evolúciót, kifejlődés elméletet.
Az alábbiakról nem tud a közember, a média nem hirdeti öblös hangon. Ám attól még igaz, és lehet megfontolás tárgyaként kezelni:
Az ember Teremtője annak megteremtésekor összes sejtjei DNS csavaros létraszalagjára helyezte e hárommilliárd rejtjelből, kódból álló, egyéni azonosító, létvezérlő számítógépes ütemtervet, programot, szoftvert, amely irányítja, vezényli a test mindennemű életműködését, funkcióját.
A DNS a teremtés isteni titkát hordozó, örökéletre tervezett emberi test felépítését, örökletes tulajdonságait tartalmazó, meghatározó működésszabályozó, fejlődési folyamatirányító, aprólékos pontosságú teremtői ütemterv.
A DNS nem tartalmazza az öregedést és a halált, mivel nem volt betervezve. Ez az édeni bűnbeesés utáni romlás következménye. De beletáplálta a belső szervi önvédelmi képességet (immunitás), valamint szerzett sérülések kijavításának, öngyógyításának képességét is.
Az elveszített szervek, végtagok visszanövesztését nem. Elveszített, elhalt szerveinket visszanövesztő programutasítás a jövő helyreállítási terv része, ugyanígy a visszafiatalodás is.
Az ősiségtől elhaltak – fizikai testben újéletre – feltámasztása is a teremtői számítógépben, mindennemű személyi jellemzőik aprólékos igényességgel követett, rögzített, tárolt adatai nyomán megy végbe.
Ez a hárommilliárd rejtjelből, kódból álló számítógépes ütemterv kívülről irányítható, javítható, újraírható. Ám, e hasznos változtatásokat, hibakód javításokat, csak az ember Teremtője vagy az általa megbízott fénytestű lény képes megtenni. Ez a magyarázata a prófétai korban és Jézus idején történt csodaszerű gyógyulásoknak.
A testi-szervi elváltozások, torzulások, hibakódjai, sejti rejtjelei kijavítása, hasonló a műszaki rendszerek számítógépes hibaelhárítási módozataihoz. A különbség – ez élő testen történik, a DNS csavaros fogazott létrába rejtett ütemterv átállítása folyamán, teremtői utasításra, parancsra.
Dr. Y. N. Harari – a földi új világrendet megalapítani kívánó mai pénzvezérelt hatalmi gépezet egyik szócsöve – viszont azt mondja, hogy ők képesek rontani az emberen a DNS programba belenyúlva.
Jellemző rájuk, a rombolás már megy nekik.
Most nagyon készülnek erre. A hatalmas világszintű szurkálós, oltogató tervük ezt célozza!
A háttérben megbújó földi hatalmi erők, a pénzvilág urai egy új világrendet akarnak létrehozni, távolról vezérelhető gépiesen engedelmeskedő embertípussal. E sátáni erők már az emberi faj egy részének kipusztítását, maradéknak pedig akaratnélküli ostoba robottá alakítását tervezik.
Az emberi történelem, korszakos történelmi csomópont közvetlen közelébe érkezett. A Teremtő Isten – ősi ígérete szerint – egy teljesen ÚJ VILÁGRENDET szándékozik létrehozni. Az édeni bűneset után beindított megváltási terve szerint hamarosan lép, és gyakorlatba ülteti.
Nem világvége lesz, csak a jelenlegi – élet-, ember és istenellenes – mocskos földi világrendet törli el nyomtalanul!
Az ő Új Rendjébe csak olyan juthat be, aki szerető szívű, és neki szabad akaratából engedelmeskedik, betartja rendelkezéseit, a SZERETET TÖRVÉNYE alapján: „…a mint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást.”
Jó szívvel ez nem nehéz. A DNS létra bennünk van! A teremtés nyelve is erre ösztönöz.
Lehet választani – a LÉT a TÉT!
Az öröklét!
—————————————————————————————————————–
Tartalom
Új nyelvi utakon…………………………………………………………………………………………………… 4
Álláspontom ………………………………………………………………………………………………………. 6
Nyelvbe rejtett történelem………………….………………………………………..………………………..7
A nyelvből tudjuk meg………………………………………………………………………………………… 11
Elemzéseim során felismertem………………….………………………………..………………………. 13
Tudatos, tervszerű teremtés vagy oktalan, vak kifejlődés ………………………….…………… 19
Bevezető a magyar nyelv titkaiba..…..……….……….…………………………………………………. 26
Legyen világosság! ……………………………….……………………………………………………………35
Teremtés a végtelenségre ……………………………..……………………….……………..…………… 40
TÉR, KÖR, SZER ………………………………..…….……..………………………………………………42
A beszélt nyelv a gondos, tervszerű teremtést igazolja…………………….………..………….. 45
Nyelv és szín – felbomlási párhuzam…..………………………………………………………..…….47
Értelemhordozók………………………………………………………………………………………….……52
A hang, mint legfontosabb értelemhordozó ……,………………………………………………….. 57
Ősgyökök, a nyelv csírái ………………………………….………………………………………………… 66
Gyökök, mint szókezdő fő értelemhordozó elemek …………..………………………………….. 67
Gyökök és hangcsoportok szóalkotó szerepben……………………………………………………..78
Átforgatható gyökök, hangcsoportok, szavak ……………………………………………………… 82
A gyök-, szófordulás és hangvázak kételyeket elsöprő bizonyító ereje………………………85
A hangcsoportok is a nyelv szerves részei……………………………..……………………………. 101
A „leharapott szóvég” jelenség ………………………..…………………………………………………107
Jellemzők fő névadók……………………………………………………………………………………….108
E, É nemcsak hang, mély értelmű fogalmi tényező…………………….……………………… 115
A magyar nyelv szóépítő, szószülő…………………………………………………………………… 123
Hogyan állapítható meg a szavak eredete?………………………………………………………..132
Szócsaládok……………………………………………………………………………………………………141
Szóbokor…………………………………………………………………………..…………….…………… 150
Az ősnyelv eszközei, önvédelmi rendszere ….…………………………………………………….152
Igék alkotásának végtelen lehetősége ………………………………………………………………155
A magyar nyelv sajátos mondatépítési képessége………………………………………………158
Változó-e a magyar nyelv? ………………………..……………………………………………………159
Nyelvújítás……………………………………………………………………………………………………162
Az ógörög az ómagyar ősnyelv leánynyelve …………………………………………………….166
Az ómagyar ősnyelv kifejezőereje……………………………………………………………………170
Vízözön okozta hatalmas átalakulások ……………………………………………………………177
Ősnyelvet megőrzők………………………………………………………………………………………181
A hivatalos hivatásos nyelvészet ……………………………………………………………………193
Ragozó nyelv-e a magyar nyelv? ……………………………………………………………………204
Kell egy új magyar nyelvtan! …………………………………………………………………………206
Több más észrevétel …………………………………………………………………………………… 210
Az ősnyelv, mint örök tanú, a földrajzi nevekben.……………………………………………216
Földrajzi nevek a Kárpát-medencében……………………………………………………………221
Utódnyelvek szavainak kialakulása…..……………………………………………………………225
A számok, számnevek mondanivalója …………………………………………………………..236
A hét napjai ……………………………………………………………………………………………….243
A Kárpát-tenger apadó vizeinek hatása a Duna melletti települések neveinek…. 249
A magyar helységnevek nem idegen eredetűek………………………………………………253
Mi a név? Miért van neve mindennek?………………………………………………………….260
Az etruszkokról……………………………………………………………………………………………265
Kámaszutra…………………………………………………………………………………………………266
Dák nevek meglepően könnyed magyar olvasata ……………………………………………268
Kik őrizték meg az ősnyelvet, Jáfet vagy Nimród utódai?…………………………………269
Az utódnyelvek szétrázottsága.………………………………………………………………………272
A teremtés nyelve és a Biblia…………………………………………………..…………………….273
Gondolatok a közeljövőről…………………………………………………………………………… 279
Tartalomjegyzék ……………………………………………………………………………………..… 280