DÁK NEVEK MEGLEPŐEN KÖNNYED MAGYAR OLVASATA
A dákok a Kárpát-medence ősfoglalói nyelvének egy táji változatát beszélték. Nem tudni, együtt érkeztek-e az első szűzfoglalókkal, vagy valamivel később. Nem éltek teljesen a székely rendtartás szerint. Bár egyik uralkodójuk neve rabonbáni kötődést mutat, mégis e törzs kilógott a székely közbirtok-kalákarendből, vezetőik hatalomra, dicsőségre vágyódása miatt. Vesztükre, mert így teljesen eltűntek a történelem véres színpadáról.
A földrajzi Erdély déli területén néhány megyényi területen laktak, és Bánság egyik részén.
A dákok történelmébe nem kívánok belemenni, ahány történész, annyiféleképpen ír. Nagy a lökdösődés a dákok történelme körül. Amint a világ minden népe dicsőséget álmodón hazudja történelmi meséit, így a dákokra is rátelepült a román dicsőségkeresés mesegyára.
A róluk szóló történelem túlhangolt. Trajánusz római cézár, nagynak akarván látszani kortársai s az utókor szemében, felnagyította győzelmét, diadaloszlopot állíttatva Rómában, mintha hatalmas népet győzött volna le.
A történelemről a földrajzi nevek árulnak el néhány vonást.
Sarmisegetuza, Utidava, Arkidava, Tamaszidava, Piroboridava, Ziridava magyarul érthetőek. Csak mélyen bele kell nézni a gyökökbe a CzF Szótár alapján. Az ősgyökök jelen voltak a dákok nyelvében is.
Az alábbi néhány szó a ránk maradt kb. 80 szóból kiragadott. E dák szavakat Szőcs István kolozsvári író gyűjtötte, és Dályai Bíró Lajos történésznek adta át közlésre.
Bíró Lajos: A magyar régmúlt titkai című művének Dákok és székelyek fejezetében párhuzamba hozza a dák-székely népet: „Székelykapukon fennmaradt az ősi dák jelvény ábrázolása: a farkasfejű kígyó.” Ámbár a székelyeknek semmilyen jelképállatuk nem volt, sem farkas, sem turulmadár, a székely utálta a tenyésztett állatait pusztító ragadozókat. A turulkultuszt a később Árpáddal érkező halász-vadász, kalandozó nép hozta magával.
A dákok nyelvéből fennmaradt szavak csak magyar nyelven érthetőek. Védelmi váraik nevei szintén. Fővárosuk neve magyar értelmű, és talán – bár ez bizonyítást vár – SZARMAta kapcsolatot is sejtet: SZÁRMIsegetuza – SZÁRMIszigetháza. Várakkal VÉDEtt helységeik neve DAVA végződésű. UtiDAVA, ArkiDAVA, TamasziDAVA, PiriboriDAVA, SziriDAVA stb. A D.V – V.D gyök: DaV – VéD, VAD, jelenthet VÉDőárkot is, mivel a VÁD gyök jelent vizet, vizes árkot is. Ugyanakkor a VA végződés lehet a VÁR szó hanghiányos, R hangot ejtő csökevénye is.
UTIdava – ÚTIvár, talán akkori jelentős kereskedelmi ÚTvonal mellett feküdt, annak védelmét szolgálta.
ARKIdava – ÁRoKIvár, körülÁRKOlt, váddal (dav – vád) azaz vizesárokkal körülvett védelmi vár, erődítmény.
TAMASZIdava, akár TEMESvár, TÖMÉSből, töltésből épített védelmi erődítmény, vár.
PIROBORIdava, a PIR a tűz gyökszava is az ómagyarban, a PIR, PÍR gyöknek nagy szóbokra van ma is. A Czuczor-Fogarasi gyökszótár szerint a BOR – forralt, tüzes ital. Ez értelemben TÜZesBORvár. Ez a valószínű, mivel Bíró Lajos történész is a BORral hozza összefüggésbe, és ezt támasztja alá az a tény is, hogy egy folyójuk neve Boristenhesz volt.
ZIRIdava, SZIRIdava – SZEREdavár, a SZEREdás vallás székhelye lehetett, idejártak SZEREdába, SZERÉt ejtvén SZEREdának, a vallásos SZERtartásnak. Vagy pedig a nagy országos SZERt tartották itt. Mint rendtartó magyar nyelvűek, e nép is tartott SZEReket. E szokásuk az ősnyelvi kötődés jele. SZEREDAVA, SZIRIDAVA valahol Arad környékén állt, ugyanis a dákok közigazgatási élettere arra a vidékre is kiterjedt. Talán Világosvárnál, amelynek régi neve SIRI, vagy SZIRI.
A SZERtartó SZERedahelyeknek, helységeknek párhuzama élt az egész Kárpát-medence területén a székely-magyar rendtartásban. Íme, néhány ősi magyar SZERDAHELY: Alsószerdahely, Bodrogszerdahely, Csíkszereda, Drávaszerdahely, Dunaszerdahely, Felsőszerdahely, Fertőszerdahely, Kaposszerdahely, Kisszerdahely, Kőszegszerdahely, Magyarszerdahely, Muraszerdahely, Nyárádszereda és mások.
NAPOKA – Nap-oka, dák, azaz ősszékely település Kolozsvár közelében. Ez magyar szó jelentése: NAP = nap, oka = lyuk, nyílás. Az OK egy kivágott nyílás, ok = lyuk, lik, lék, a sátor tetején, amelyen keresztül jött be a fény a sátor belsejébe. Ezért mondják a nyitott elméjű emberre: OKos. De az angol OKé is, ami valójában azt jelenti: világos vagy: igen, érthető. A NAPOKA név azt jelentette, hogy ez a helység lehetett a NAP kultusz központja. E névnek románul nincs értelme, elemeire bontva sem érthető.
THALMIS – TALMÁCS Huszti András: Ó és újj Dácia című könyvének 141. oldalán ír többek közt a Vöröstoronyi szoroshoz közeli Thalmis nevű dák faluról, ez ma Talmács, nem változott, s így igazolja ősiségét, valamint magyar nyelvi kötődését. E név sem értelmezhető románul.
TaLMiS – TaLMáCS hangváz: T-L-M-S – T-L-M-CS
Egyik vezérük ZOLTÉSZ. E névvel olyan embert neveztek, aki bölcs elméjű emberként ÉSZ-szel SZÓLT. SZÓLT ÉSZ, ő volt a bölcs, a bulcsú, az ÉSZ, aki SZÓLT, utasítást adott: SZÓLT ÉSZ – ZOLTÉSZ, hallgassatok rá!
ZOLTÁNok Atilla seregében összekötő, parancsközvetítő szárnysegédek voltak, ők vitték a SZÓT, a parancsot csata közben, az ő szavuk SZÓLTÁN értesültek a csapattestek parancsnokai: hová, merre mozduljanak.
Magyar nyelvű népnél személynévvé vált: ZOLTÁN. A törököknél uralkodói rang megnevezése lett: SZULTÁN. A bosnyákoknál ZLATAN férfinév.
ZoLTáN – SZuLTáN – ZLaTaN hangváz: Z-L-T-N – SZ-L-T-N – Z-L-T-N
Ám ők nem ismerik a név mélyebb jelentését, mivel nyelvük nem birtokolja az értelmi kapcsolati rendszer teljes viszonyítási alapkészletét. Az csak magyar nyelvben lelhető fel maradéktalanul.
KIK ŐRIZTÉK MEG AZ ŐSNYELVET: JÁFET VAGY NIMRÓD UTÓDAI?
A kezdet mindenben meghatározó! Özönvíz után az állatrabló farkasnak lopós, lupus nevet adtak, s a leselkedőn, lopva közeledő sunyi rókának: volpa nevet: volpa – lopva, az oroszlán, orzó lény, s a medve másik neve orzó volt.
A legeslegelső, BOTTAL támadás célja rablás, LOPÁS volt. Ezért lett BOTOLÁS, BATTALIA, LOPTA, LUPTA a harc, háború neve. Fő cél: értékek, javak megszerzése, elrablása, gazdag területek megszállása, elhódítása.
A nyelv nem hazudik, mindent nevén nevez, úgy rögzít, ahogyan történt, és alapszavaiban őrzi a valós jelentést.
Ha Földünkre úgy tekintünk vissza, mint eseményeknek helyet adó történelmi térre, képzeljünk el egy cirkuszi porondot, színpadot, amelyen előadások zajlanak. Az előadások fő megrendelői – a sátáni világ láthatatlan világbírói – a színfalak mögül, a háttérből figyelnek, és előretolt szószólóikkal irányítanak. Az előadások élőben mennek, s cirkuszi vállalkozók – királyok, vezérek, államfők – tartják. E vállalkozók, földi világunk különböző színterein – megrendelőik kényére-kedvére – sokszereplős gálaelőadásokat tartottak, tartanak, világkörüli előadássorozataikon az elmúlt évezredek folyamán, s ma is, élesben. E porondon, színpadon is voltak, vannak színfalak, díszletek, rendezők, szereplők. A rivaldán felvonuló szereplők, hősök, leírt, betanított, kikényszerített szerepüket játsszák. Ők bőrüket viszik vásárra. Van rivalgó nagyérdemű közönség, akik balgán elhiszik, hogy értük fut az előadás, s ezért hálából minden díszletért, kellékért ők fizetnek javaikkal! Véres– tömegjelenetek szereplőiként fiaikat, lányaikat dobják áldozatul. Mindezt buzdító hazafias jelszavak kíséretében, ám ez a rablóként fellépők ajkán hamisan cseng! Csak az igazságtalanul megtámadottak, jogosan védekezők esetében természetes.
Ha végignézzünk különböző, ismert világtörténelmi porondokon, láthatjuk kik és mily indítékból rendezték a hódító cirkuszokat, háborúkat, kik tolakodtak főszerepért. Kizárólag olyan egyéneket találunk, akiket nem érdekelt, hány ember vérén-életén kell átgázolniuk, hogy csúcsra, a hatalom csúcsára feljuthassanak.
A történelem folyamán, a különböző népekből származó cirkuszi vállalkozók sportot űztek egymás lerohanásából, versenyezve emberölésben, kínzásokban, területek, javak elrablásával dicsekedve. Az élesben tartott sikeres nagy előadások után önajnározó diadalmeneteket tartottak. Felvonultak a szereplő hősök minden retyerutyáikkal.
Magukkal hurcolták a legyőzöttek jeles személyiségeit, aztán a nagyérdemű szórakoztatására néhányat élve megnyúztak, egyeseket széttépettek betanított harci kutyáikkal, a szerencsésebbeket csak egyszerűen lefejezték.
„A halál látványa szórakozás a barbár lelkeknek.” A nagyérdemű közönség, a – „cirkusz- és kenyér” követelő – nép élvezte a parádés műsort, mert minden nép olyan, mint hősei, példaképei, ez fordítva is igaz! A hősök is csak olyanok lehetnek, mint népük, amelyből valók. Ez volt a gála. E gálákon is volt kifutó, vörös szőnyeg, amelyen parádéztak a hősök. Az a szőnyeg embervértől lett vörös! Ezt nevezik ma a népek ősi hadi kultúrának, dicső történelemnek. A mai gálák vörös szőnyegei, akkoriak jelképes folytatásai. Meglehet, kívülről, innen távolból visszatekintve „dicsőnek” néz ki, de ha lebontjuk apró képekre, látjuk a megtámadottakat, édesanyát, halálfélelemben védően ölelve kicsinyét, s a bátor hadfit, aki nem pazarolta mozdulatait, hanem mindkettőjüket egyszerre döfte át. Látjuk a megrettent öregeket, gyerekeket, védtelen nőket, falhoz vert csecsemőket, házaikban szénné égetett csontvázakat, felperzselt térségeket.
Nem szívderítő kép, igaz? E tetteket a történelem kiemelt, dicsfénnyel övezett „hódító hősei” vitték véghez!
Ma a Földön élő minden nemzet fő törekvése, hogy történelmének kezdetét az említett „dicső tettek” főszereplő hősei közül válogatva, minél fajsúlyosabbhoz kösse, s a legfényesebb személyiségtől eredő népként jelölje magát.
Se szeri, se száma az ősi hősök felsorolásának, még a legcsenevészebb kis népek újraálmodott, giccsesre színezett történelmében is. Minden nép valamely ősi híresen nagy gyilkos egyéniség köpönyegébe kapaszkodik bele, mert úgy dicső történelemmel bíró népként tetszeleghet, s igényt tarthat a se széle, se hossza mesebeli országra.
Békés ősök nem kellenek!
A mai magyarságnak, a Vízözön utáni első századok idején a Kárpát-karéjon, majd medencében letelepedett, a teremtés ősi nyelvét, népi művészetét, népmeséit, népdalait is híven őrző, csodálatos önsegélyző, kaláka-közbirtok elven megszervezett békés földművelő, állattartó, építőmunkát végző, nép, nem felel meg ősként. Pedig az összes földrajzi – hegy, völgy, forrás, tó, patak, folyó – név bizonyítja, hogy ők voltak itt a szűzfoglalók.
Talán azért nem kellenek ilyen ősök, mert e nép nem vett részt semmilyen – világtörténelmet alakító –, hódító, hadi romboló, gyilkos vállalkozásban. Csak békés, teljesen önfenntartó életvitelből mutatott példát. Ám ez okon, a hős ősökről álmodó utódaik szemében névtelen történelmi senkik!
Szerintük, igazi, követendő ősi példakép a történelemben csak oly nép lehet, amely megszervezett államrendben élt, fényűző udvartartó királya, uralkodója, s azt majmoló pompakedvelő hűbéres, alárendelt főurai, ügyvivői, hadserege, adóbehajtói, kiképzett népnyomorgatói voltak, teljes létszámú semmittevő, ingyenélő falka, akiket mezőn gürcölő, kétkezi munkát végző népe korokon keresztül eltartott, etetett, öltöztetett, s minden jóval ellátott.
Kárpát-medence önfenntartó székes népe viszont oly maradi volt, hogy a fent említett kizsákmányolás módjait sem ismerték. Évezredeken át éltek itt fényes, gőgös, elnyomó urak nélkül, csak a szerény rabonbán és lófők igazgatásával, akik azonos anyagi szinten a köznéppel, együtt vállaltak minden terhet, önvédelmet is beleértve.
Névtelen békés ősök, fényes hadi tettek, dicső hódító harcok nélkül? Na, nem! Ilyen ősök nem kellenek!
Pedig e nép életrevaló bátorságával megvédte magát, túlélte a római kort. Ha úgy hozta a helyzet, a császárt is lemarházták, pofán verték! Nem keveredett senki fia-borja néppel, megmaradt tisztán. Erre legerőteljesebb bizonyíték a tisztán megőrzött ősi nyelve, a teremtés nyelve és a közbirtok-kaláka társadalmi rend szervezettsége évezredeken át. Ám e békés ős nem felel meg a magas rangú hősökkel álmodó magyar közkívánalomnak.
Igazi tiszteletet érdemlő tekintély
Noé 350 évvel élte túl a Vízözönt, ő volt a legtekintélyesebb ősatya, akit mindenki tisztelete övezett, mindenki szeretett. Ennek ellenére, sőt épp ez okból nem alapított elnyomó államgépezetet, nem akart király lenni, urakat, sanyargatókat, ingyenélő szipolyozókat ültetni sarjai közül, a többi sarjainak nyakára. Az Özönvíz előtti kaláka-közbirtok társadalmi rendet vezette be. Néphagyományokban él – írva, íratlanul –, hogy életének további évei alatt beutazta az akkori lakott földet többször is, felkereste távolra költözött szaporodó sarjait, tanácsokkal látta el őket. Amikor róla beszéltek Ősatyaúr néven is említették. Az utódnyelvekben emlékezete, neve: Utnapistim, Isatur, Satyaurata formában maradt fenn. Utnapistim – talán mert Útjait napestig járta e látogatások alatt. Tény, hogy ősnyelvi szóból módosult, amint az Ősatyaúr lett: Isatur, Satyaurata.
Megbecsültsége, határtalan tekintélye ellenére nem törekedett hatalom kiépítésére, nem gyűjtött vagyont, nem tobzódott bőségben, nem akart népek királya lenni. Ő a köztük levő szeretet tartotta fontosnak, közösen használt birtokrendben, s az egymást felkaroló kölcsönös kalákasegítségi életvitelt ajánlotta utódainak. E javakat egyenlően birtokló, elosztó társadalmi berendezkedés, mindenkinek biztosította szükségleteit, nem voltak ingyenélő semmittevők, s az összetartó közösségi szellem, egymásra figyelés, nem adott teret bűnözésnek.
Noé az utódai közti csorbíthatatlan tekintélyét addigi életével, jó tetteivel szerezte meg. Vízözön után 350 évig semmilyen államgépezet, államforma nem létezett a Földön. Békésen éltek, s ha voltak visszásságok – mert biztosan voltak –, azt a törzsi sátorapák, vének, rabonbánok bírálták el.
Noé halála után hatalmas, betölthetetlen űr keletkezett. A jóságos, szeretőszívű Ősatyaúr helyét betölteni senki nem volt képes, fiai sem. Három fia volt: Szem, Kám, Jáfet. Szem neve, a mindent átlátó bölcs jellemzője nyomán ragadt meg. Az őt követő Kám, másik nevei: Csoma és Eröklös (az első Herkules), mivel hatalmas erejű ember volt, aki erős öklével verte agyon az oroszlánt. Kámnak, Eröklösnek unokája volt Nimród, s valószínű, épp oly erős, mint ő.
Nimród úgy érezte, egyedül ő rátermett, őt illeti meg az addig Noét övező tekintély. Kívánta volna megörökölni a köznép őszinte, Noé felé sugárzó, Noét illető, őt körülvevő szeretetet, tiszteletet, és Noé hatalmas tekintélyét. Nem tudta, hogy a szeretetet, tiszteletet csak kiérdemelni lehet természetes úton. Azt viszont csak jó tettekkel, szeretetteljes érzelmi kötődések kiépítésével lehet megszerezni. Kikövetelni, kikényszeríteni semmiképp.
Nem ismerjük, milyen állapotok alakultak ki Noé halálát követően. A legnagyobb földi tekintély halálával némelyek úgy érezhették, hogy ők most azt tesznek, amit akarnak, és megbontották az ősi rendet. Nem zárható ki, hogy a hatalmas testi erejű Eröklös unoka, Nimród úgy érezte, hogy a fennálló rend megőrzése végett hatalmat, erőt kell felmutatni. Nimródnak hatalmas testi ereje végett az őt körülvevők előtt nagy tekintélye lehetett, ezért tömegesen követték őt. E hatalmas erejével szerzett ugyan tekintélyt, ám ez még nem elégséges a tisztelet, szeretet kiérdemléséhez, mert aki erős, attól csak félnek, rettegnek, de nem biztos, hogy szeretik is.
Nimród az akkor élő nép összességének királya akart lenni, s mivel a tekintélytisztelet megszerzése nem ment szépszerével, így kemény kézzel, hatalmi szóval követelve kényszerítette ki.
Udvartartást épített ki hűbéreseket tartott, hadsereget szervezett.
Személyiségét későbbi tettei világítják meg. Nimródról a Bibliában: „Khús nemzé Nimródot is; ez kezde hatalmassá lenni a földön. Ez hatalmas vadász vala az Úr előtt, azért mondják: »Hatalmas vadász az Úr előtt, mint Nimród.« Az ő birodalmának kezdete volt Bábel, Erekh, Akkád, és Kálnéh a Sineár földén.” Kiem. K.S.
Nimród – a Noétól vett tanács ellenére, s mintegy világuralmi jelképként is – hatalmas torony építésébe fogott, mondván: egy újabb áradás ellen. De, mivel ígéret volt, hogy nem lesz több világraszóló vízözön, ily módon szembe ment a teremtői akarattal. Ennek eredményeként – a toronyépítés alatt – akik ott voltak Bábelnél, elveszítették az ősnyelvet, a Teremtő Isten összezavarta nyelvüket, hogy megszüntesse az építkezést.
A magyar ősiséget kutatók egy része az őskori hatalmas Nimródot jelöli, mint a magyarság ősét, holott Nimród volt a nyelvfelbomlás előidézője. Ez esetben el kell dobni ama gondolatot, hogy a magyar nyelv a teremtés ősnyelve!
E kettő egymással szembenálló, egyik a másikat kizárja.
A magyar nyelv viszont minden jellemzőjével igazolja ősnyelvi folytonosságát. Bármilyen elemzési próbát kiáll. Oda és visszaforgatva, csűrve-csavarva bizonyítja, hogy szavaiban, kifejezéseiben elrejtve őrzi, birtokolja: a teremtés, bűnbeesés, és a megváltás, helyreállítás ígérete leírásának nyelvi kulcselemeit is! Ha Nimród lenne ősünk, akkor nem mi őriznénk a teremtés ősnyelvét! Vagy ez, vagy az, mert különben itt hatalmas ellentmondás kerekedik!
Jáfet – Noé harmadik fia – nevének jelentése: jó fet, jó fiú, békét és szépet szerető családapa. Az ő törzsének népes családjai nem vettek részt a bábeli zűrben, így érthető, hogy az ő nyelvük nem keveredett, az ősnyelvet beszélték továbbra is. A nyelvelemzések is azt igazolják, hogy a teremtés ősnyelve beszélőinek semmi közük nem volt a nyelvi zűrzavart előidéző körülményekhez. Istennek gondja volt, hogy az általa az első emberbe ültetett nyelv megmaradjon.
Számomra világos, az elemzések nyomán, de a kívülállók számára eldöntendő kérdés marad: Kitől származik a teremtés ősnyelvét, a mai magyar nyelvet beszélő nép?
Ami biztos, csak a gyenge, önbizalom hiányos, tehetetlen, erőtlen ember kapaszkodik általa erősnek vélt másik emberbe. Ugyanígy van a népeknél, keresnek egy keménykezű őst, még ha nem is köti vérség ahhoz. A történészeik majd kitalálják, felépítik a vérségi vonalat. Ahogy a kalandozó rablásokat átnevezik igazságos, kincset visszaszerző küzdelemnek, úgy a nemzetségi táblázatok is felépíthetők.
Idézzük újra Napóleont: „Ami megtörtént, azon Isten sem tud változtatni, csak a történészek.”
Ki volt az ősnyelvet megőrző nép ősatya: JÁFET vagy NIMRÓD?
Melyik ellentmondás nélküli valóság? Az világos, hogy gyökeiben és más alapelemeiben, szerkezeti felépítésében semennyit nem változó ősnyelv NEM köthető, a bábeli zűrzavarhoz vezető oktalan kalandhoz!
Ha Jáfet az ősapa, akkor nyelvük teljesen tisztán maradt meg, ahogyan a teremtésben Ádám kapta.
Nemcsak a nyelviek, hanem e nép társadalmi, életviteli rendje megszervezési módjának időtálló, évezredeken át zavartalan működése is bizonyítékként, az ádámi tiszta leszármazási vonalon születő, utódait szeretettel, tisztességes munkára nevelő, családépítő őshöz, Jáfethez köti a teremtés ősnyelvét beszélő népet! Jáfet, akit egyenes jellem, szava tartás, gyermekei, utódai iránti határtalan atyai szeretet jellemzett, nem hódításra, háborúra, hanem testi-lelki békére, szeretettel végzett építő munkára, egymást a legnehezebb pillanatokban is kalákában, oda-vissza, kölcsönösen segítő hozzáállásra nevelte övéit. Ezermestereket képezett, hogy mindenben önfenntartók legyenek!
Olyannyira szerették s tisztelték édesapjukat, és az utódok ősatyjukat, hogy tanácsait megfogadva, mindenben szavai, utasításai szerint jártak el, békére törekedtek, sosem törtek más népekre, nem foglalták el más népek földjét, nem keveredtek más népekkel, őrizték ősi szokásaikat és beszélt nyelvüket tisztán.
Nimród viszont – nagy vadászként – harcra, háborúra, vitézi életre, hódításra képezte ki övéit. Nimród utódai nem békés, letelepedett, székes életet kedvelő-élő, székita szkíták! Nimród igazi utódai az asszírok, babilóniaiak, akik vérszomjas, kegyetlen, durva népként, elrettentésül élve nyúztak meg ezreket a legyőzöttek soraiból.
Az ő nyelvük folytonosan keveredett, és mára vagy eltűnt, vagy összemosódott másokkal. Meglehet, hogy a hun és magyar törzsek az ő sarjai, mivel az ő hódító, kalandozó, birodalomépítő életmódját követték.
Ez esetben komolyan megfontolandó gondolat: Kárpát-medence ősnyelvet őrző, székes törzse nem vérrokon velük!
Ugyanis a teremtés ősnyelvét őrző nép társadalmi rendiségében sem hasonlított hozzájuk. Nem épített államot, nem voltak ingyenélő urai, adóbehajtó vámszedői, hódító hadai. Több ezer éven át zárt közösségben élt a rabonbánok, lófők irányításával, tisztességes földművelő, állattartó munkájából. Nem az álságos csillogó, magamutogató rangkórságos életvitelt követte. Nem kalandozott, hadi dicsőséget űzve, gyilkolva, nem rabolta végig szomszédait.
Az ősnyelvet őrzők rabonbánjai az egymást segítő, kalákaszellemet évezredeken át belenevelték utódaikba, és következetesen ápolva, tanítva ezt, szerves része, fő jellemzője lett életvitelüknek. Jáfet utódai megőrizték Vízözön előtti, ősatyáiktól meghagyott társadalmi rendjüket, SZÉKes-telepes népszokásaikat. Nem erőszakra építkeztek, hanem a föld emberének józan bölcsességére. Így maradtak erősek évezredeken át, háborítatlanul, a legvédettebb, legbiztonságosabb európai tájegység, a Kárpát-medence ölén, teremtői segítséggel!
Csak ilyen csendes, békés életmódot követve maradhatott fenn évezredeken át a teremtés ősi nyelve!
Így éltek itt a Kárpát-medencében több ezer éven át SZÉKeknek nevezett területekre osztva, megbonthatatlan egységben, túlélve különböző birodalmakat, kizsákmányoló állam alapítása nélkül, a Noé és Jáfet ősatyáik által mutatott minta szerint. E nép mind a mai napig beszéli az ősatyjuktól, Jáfettől megörökölt teremtés nyelvét, amely nyelvet a szilárd gyökrendszere, változatlan hangcsoportjai, hangvázai védenek meg a teljes meghamisítástól.
A Kárpát-medencében évezreden túl fennálló közbirtok-kalákarendszer – amelyben központból a rabonbán, és kisközösségekben a lófők irányítottak, s mindenki egyenlő volt – igazolja a kezdeti ősatyai tanácshoz hűséggel igazodó ragaszkodást. A rabonbán, s a lófők is saját gazdálkodó munkájukból tartották el családjaikat.
Az adó fogalma ismeretlen volt számukra, pénz sem volt forgalomban köztük.
Bizonyítja ezt az a tény, hogy ők – az ősnyelvet beszélő, Jáfet-utód székita, szkíta székelyek – a Kárpát-medencét már az Özönvíz utáni első századokban birtokba vették, s minden forrásnak, pataknak, hegynek, völgynek nevet adtak a Kárpátok karéján kívül is. A legerősebb bizonyítékok a földrajzi nevek, de az állatok, növények, a közvetlen élőtér, gazdaság közhasználati tárgyai, s mások is.
Azt tudni kell, hogy minden név, megnevezés okkal adatott. Semmire nem dobtak rá egy nevet csak úgy, és legalább három névadó jellemző összhangja nyomán maradt meg, állandósult a név!
Amikor Isten megteremtette az embert, azt a nyelvet adta neki, amelyet Ő, és a körülötte élő fénytestű fiai beszéltek. A bábeli engedetlenségnél szétbontotta a nyelvet – akár a fehér fényt a szivárvány ívében – ám az eredetit meghagyta azoknak ajkain, akik nem vettek részt a bábeli zűrben. Tehát az angyalok nyelve megmaradt.
Felbonthatóvá tette a fehér fényt és a teremtés ősnyelvét is, de ennek ellenére a fehér fény és az ősnyelv is fennmarad örökre. Mert ugyan miért ne őrizte volna meg a saját teremtésű, eredeti, legszebb, legkifejezőbb nyelvet?
Sajnos, a népesedéssel együtt járt az erkölcs romlása, emberi értékrend felhígulása, fegyveres rablások beindulása. Fontossá vált a védelem megszervezése, amelynek nyomán megindult a társadalom rétegződése.
A történelem- és társadalomtudományok szakemberei szerint csak az a néptörzs indult igazán fejlődésnek a történelem korai szakaszában, csak az volt képes megvédeni magát hatékonyan, amely rang-rend szerint rétegződő, keménykezű tekintélyuralom alapú államrendet alakított, épített ki, és akaratát képes volt ráerőltetni a körülötte élő minél több törzsre. Így alakultak meg az első városállamok, kiskirályságok, birodalmak.
Megkockáztatható felvetés: Mi lett volna, ha Nimród követi Noé vezetői felfogását, megőrzi a közbirtok kaláka egyenlőségi rendszert, amely nem ad esélyt a bűnözésre, nem épít ki rang-rend szerint rétegződő elnyomó államot? Ez esetben nincs nyelvek összezavarodása, marad az egy nyelv, nem jönnek létre nemzetek, és elkerülhető lett volna a sok véres háború. Talán.
AZ UTÓDNYELVEK SZÉTRÁZOTTSÁGA, RENDSZERTELENSÉGE
A magyar nyelvben a TÉR gyökkel és bővítményeivel megjeleníthetők az összes vele kapcsolatos jelenségek. Az utódnyelveknek nincsen élő, ható szabályos gyökrendszerük. A TÉR gyökkel nem kifejezhetők a TÉR értelmet hordozó szavaik, csak a TÉRhez kötődő másodlagos jellemzőket leíró szavakkal. A TÉR lehet piac, nagy befogadó hely, a terem szellős, a teremtéshez alkotói szikra kell. A termény sok iparkodás eredménye, a termékenység fakasztó erő nyomán indul. A termést karral rakják el. Az igazi szűz természet fel nem túrt tér, innen a natúr, na-túr. A lakott területek körül megművelt térségek ennek fordítottja: tanor, tan-or, műveléssel betanított. A termőföld laza hamvas, homokos föld. A terület bejárható, megyhető, eregelhető ősi mérce szerint: járás, megye, régió és más térségek megnevezésében.
A TER, TÉR gyökhöz kapcsolódó magyar szóbokor néhány változata az olasz nyelvben:
tér – piazza, ősnyelvi, közkút, PI = víz és JÁTSZótér (tsz = c) összevont PIJAC, PIAC nevéből
térség – spazio, SPA térigény, kiterjedés, kifeszítés, SPAnos állapot gyöke: S.P – P.S, eszezőn SZéP az (térség, hely)
terem – sala, SZ.L – L.SZ gyök SZeLLős, LAZa nagy helyiség
teremtés – creazione, K.R – R.K gyök: KöR amelyből jön a szikra (crea), ősnyelven az agy másik neve ikra
termény – prodotto, P.R – R.P a RoPpant sok aPRÓlékos iPARkodás eredménye
termékeny – fecondo, F.K – K.F gyök, FeK – KEF közösül, élet FaKad, fordított gyökkel: KeFél
termés – raccolto, R.K – K.R gyök: KaR – RaK, betaKARít, RAKtároz
természet – natura, N.T – T.N gyök: NaT – TaN. NATúra, kéz NEm TÚRta TÉR, anyaszülte, NAT állapot
termőföld – humus, H.M – M.H gyök: HoM – MoH, HAMvas, HOMokos, MŰHvelhető, anyaMÉH (méh – hum)
terület – area, J.R – R.J gyök: JáR – RaJ, a terület lábbal beJÁRható, kiRAJzás, az ÁR, ÁER, szabad térség
területi – teritoriale, T.R – R.T gyök: TéR – RéT, egyedüli, amely e gyökre épült
A magyar kifejezések, mint az egy anya szülte gyermekek, alapvetően hasonlítanak, gyökük ugyanaz. Olasz megfelelőikből viszont kettő sem egyforma. Egyazon fogalomkörhöz nincs közös gyök. Érződik a szétrázottság.
Ugyanazok a szavak románul:
tér – piaţa
térség – spaţiu
terem – sală
teremtés – creatură
termény – produs
termékeny – roditor
termés – recoltă
természet – natură
termőföld – pământ, a kampa (mező) értelemadó hangjai
terület – teritoriu
területi – teritorial
Itt is hasonló a helyzet, csak a terület és területi szavaknál adja az egyforma, ősnyelvből örökölt gyököt.
franciául:
tér – place
térség – espace
terem – salle
teremtés – creation
termény – produit
termékeny – productif (productiv(
termés – récolté
természet – nature
termőföld – terroir
terület – territoire
területi – regionale, R.G – G.R gyök: ReG – GöR, KÖRértelmű, a régies bejáROGol, eREGel értelem
Mindhárom nyelvben az egységesség hiánya, összefüggéstelenség. A TÉR és a vele kapcsolatos fogalmaknak csak magyar nyelven van szóbokra.