MI A NÉV? MIÉRT VAN NEVE MINDENNEK?
A NÉV oly sajátos jellemzőket magában rejtő ismertető jelző, amellyel minden mástól megkülönböztetünk élőlényeket: embereket, állatokat, növényeket valamint eseményeket, tárgyakat, fogalmakat, jelenségeket, mindent, ami körülvesz. Csak a találó nevek, megnevezések maradtak fenn, minden más kisodródott elhalt végképp.
A bérnyelvészet szerint a NÉV szó finnugor eredetű. NEVek a világegyetem alapításától léteznek, minden NÉVvel bír, ami VAN. NEVek a teremtés nyelvén adattak. NEVe van a Teremtőnek, teremtményeinek, az első égitesteknek, a Földnek, az első embernek, aki aztán NEVet adott minden lénynek, tárgynak, jelenségnek a Földön. A Teremtő Isten sem NÉVtelen. NEVe: VAN, mivel ÉLŐ. Ő minden eredet VÉNája. E szó ősnyelvi eredetű.
A Biblia írja: A teremtett világ vízből és víz által alkottatott. Azaz VANból és VAN által. A NÉV szó vízvonatkozású is.
A NÉV szó NÉ – ÉN ősgyökből indul. Minden lény NÉtől születik, és születésekor NÉt kap. Az elhangzott NÉről tudja: ez ÉN vagyok. A NÉ figyelemfelHÍVó szó. A HÍV szó a HÍjú HÍ gyöke, amely a betöltendő ürességet jelzi. A HÍV HÍ ennek az ürességnek a betöltésére szólít föl, a Valaki kiVálasztottat Vonzaná oda: – NÉ, Vigyázz, figyelj, te Valaki, és sorolják jellemzőit: Balog, Sánta, Szőke, Piros, Rózsa…! Így HÍVják őt, ez a jellemzői szerinti HÍVója, az ő NÉVója.
A H.V – V.H gyök: HíV – ViH gyök, üres jelentésű. Érdekes, némely székely vidéken a HÍVni ige alakja v > l váltással: HÍL. A H.L – L.H gyök: HíL – LeH, a LEH, mint LEHegő, LEVegő, szintén űr üresség. Tehát, akit HÍVnak, HÍLnak, az egy űrt tölt ki majd a várt HELYen. A HELY is űrjelentésű – HIL, HELy. Ismerős a HŰLt HELY kifejezés, szólás.
A NÉ – ÉN ősgyök bővítve N.V – V.N gyökszó: NéV – VaN. A NÉ – ÉN gyök, oda-vissza – vízvonatkozású is. Ez a te NÉD, azaz NEVED. A NEDŰ, NEDV = víz. A NEVetés felÜDítő, ÜDVözítő hatású. A NEVetés testNEDVet kiváltó. Mindenki örül, ha jó viszonylatban hallja NEVét. Örömteli mosolyt, NEVetést kiváltó lehet. Ha NÉVvel HÍVnak, szólítanak valakit, akkor Várják, hogy jöVENd. A JÖN, jöVENd ige: latinul VENi, franciául VIENnent, olaszul VENire, VENgono, románul VINe. Ha ezeket fordítjuk, látjuk, mind a NÉV gyökből indulnak: VEN, VIN – NEV, NIV. Jellemzők szerinti NÉVnek megfelelni annyi, mint tartani a szintVONalat, a NÍVót.
Valakit csak akkor HÍVnak, ha szükség van rá. Latinutód nyelveken: szükség – NEVoia, ez ősnyelvi örökség. Akit NÉVóján HÍVnak, arra szükség VAN, és jöVENd. A NÉV, HÍV és üresség betöltésének szüksége azonos értelmi kör.
A NÉV gyök NŐértelem hordozója is, minden NÉVen NEVezettet NŐ Fan, NŐ Van – NŐ ágyék szül a világra. Az első földi szülött ÉVÁN át, az ő FANján, ágyékán át NAVigált a világra. Ez az emberi utódok eredetVÉNája, mert JohaVAN, a Teremtő Isten, FANon, VANon, ágyékon át folytatja az ember teremtését, a Föld benépesítését. Ezért illetné tisztelet e szerveket, de ma mohó erkölcstelen használat miatt utálat, mocskolódás övezi, s szitokszóként él a közbeszédben.
Aki létezik, az VAN, aki VAN, NEVet kap. Aki NEVet kap, azt VANba, vízbe avatják. ÉVA NEVe JÓ jelentést is hordoz, mert az EVAngélium is JÓhang, JÓ hír, a hírek jAVA. Így ÉVA, Ádám jAVÁra, ÍVÓ, nemző társként teremtetett mellé, de magzatait ÓVÓ anyaként is. Erről még az Éva címszónál. Más megNEVezések is ezen az alapon nyugszanak.
A NÉV tehát azt is jelenti: VAN, mert ha nem volna, NEVe sem VÓNa (volna). Életre jöVENdőnek NEVet adnak, mindenki NEVet kap. A NÉV gyök – vízVONatkozású léVÉN – üdeség értelmet is hordoz. A kisgyerek örül, ha NEVét hallja. A NÉVadást már az ősiségtől aVATással kötötték egybe. Aki NEVet, neVET kapott, beaVATták: VATba, VANba. VANból jött VANba, azaz vízbe mártották a megNEVezendőt. Később különleges adottságai, jellemzői szerint, környező ismerősei is adtak NEVet, ezt mondták ragadVÁNyNÉVnek, amely megragadVÁN, egy életen át megmarad.
VAT is vizet jelent: V.T – T.V gyök: VaT – TaV. A víz, a VAN, VAT, TAVakat alkot. A TAVasz NEVe is vízértelmű. A kikelet NEVe: TAVas, eszezve TAVasz, sok kis TAVat, taVAT látunk TAVasszal. A TAVasz NEVe kellemesen hangzik, jó kedvre hangol, sokat NEVetünk, neVETünk.
Örömmel viseljük becsületes szüleinktől örökölt NEVünket, és büszkék vagyunk rá, hogy ők NEVeltek fel, s szüleink NEVén, neVÉN lettünk ismertek. Szülői NEVelés célja, oly utódot NEVelni, aki nem hoz szégyent VÉNülő szülei NEVére.
Aki megVETi szüleit, az nem érdemli meg a tőlük örökölt NEVet, neVET. Némelyik elVETi örökölt NEVét, neVÉT. Ezt önzően, rosszul TEVén, NEVet változtatva, VÉT szülei iránt.
Aki VÉN, az még VAN. Ugyanakkor a VÉN a korral oda érVÉN, rangot vívott ki magának kiérdemelVÉN közössége tiszteletét. NEVet szerzett, oly NÉV, amelyet tisztelettel említenek. Jelentős ősi VÉNek NEVén, neVÉN intézmények nyugszanak. Egy találó NEVet egész életében visel, és megVÉNül azzal, ha illik rá. A NÉV elkíséri VÉN koráig, haláláig.
A jóhiszemű ember VENdégszerető, és vigyáz jó hírNEVére. A becstelen ember sűrűn cseréli NEVét, mert a VANban, vízben szerzett előző NEVét eláztatta, jelképesen vízbe fullasztotta, NYUVasztotta.
Minden VANból, azaz vízből és VANtól, ÉLŐtől, JohaVANtól VAN, ami teremtetett. Ő léVÉN az élet forrása, tőle leVÉN minden eleVEN lény, aminek NEVe VAN. Ha engedjük életünket általa NAVigálni, akkor nem futunk zátonyra.
A CzF Szótár a NÉVről: „[…] a név tulajdon eredeti értelemben oly szó, mely által valakit vagy valamely állatot hivunk, felszólítunk: legvalószinübbnek tartjuk, hogy a név gyöke a hivást, idézést jelentő indulatszó ne! melyből ü képzővel lett ne-ü, nev, s megnyújtva név, t. i. a neü úgy tekintendő, mint más ó, ő v. u, ű képzőjü melléknevek, melyek főnevekké lettek, pl. nyelő nyelü nyelv, ölő ölü ölv, homu homv stb. Sőt a régieknél csak tisztán ne v. né törzs igen gyakran található, pl. „Egy özvegyasszony, kinek csak két fillére vala, azt es isten nébe (= nevébe) adá.” (Góri-codex). „Seneca neü (= nevü) mester.” (Ugyanott). „Dacianus neü fejedelm.” (U. o.). „Cassiodorus neü doctor.” (U. o.). Egyébiránt más nyelvekben számos rokonságai vannak, haszinte más származatuak lehetnek, ú. m. a német Name, dán navn, angol name, (olvasd: ném), görög onoma, szanszkrit náman, latin nomen, persa-török nam, finn nimi, mongol nere stb.” Kiem. K.S. Ezek azt is jelentik, hogy minden és mindenki NEMe szerint kapta NEVét. A gyökhasonlóságok a közös tőről eredés bizonyítékai. E közös tő a teremtés ómagyar ősnyelve.
Néhány ruhaféleség, lábbeli nevének kialakulása
A testet, a test bőrét takaró első LEPel, lePEL, PELből, azaz bőrből volt. A szövés, kötés az Özönvíz előtti másfél ezer év találmánya. A Teremtő gondoskodott ösztönző ötletadókról az emberek számára, a szövőmadár, a pók mutatta nekik a keresztszálas szövedékkészítés módját. Ötletes, tehetséges emberekben nem volt hiány. A szövedékek szövése, testet burkoló, szálakat horgoló kötés is beindult a hosszú évszázadok alatt. A ruházatok kezdeti kialakulása idején a szövedékből készült, puszta testet takaró, bőrre tapadó anyag a HÁRÁSZ volt. Az első HÁRÁSZ valószínűleg valamely rostos növény – len, kender – SZÁRÁHnak rostSZÁLAiból készült. Innen a neve.
E puszta bőrt tapasztó POSZTÓanyag kezdetben sok aprólékos odaadó, szálakat keresztbe OSZTÓ-VETŐ munkával készült. Ehhez készítettek fakeretes OSZTÓFÁT, amit OSZTOVÁTA, OSZTOFÁTA néven neveztek. Ezen a szálakat TÁVOT OSZTÓ módszerrel, mintázni is lehetett. Az OSZTOVÁTA, OSZTOFÁTA TAFOTÁt, SZTÓFÁt, pOSZTÓt VETEtt.
HÁRÁSZ – mint alapanyag előbb a PEL, azaz bőr beLEPő takarójaként, LEPelként, lePELként használatos. Özönvíz utáni éghajlatváltozás miatt valakiben felvetődött a lábak szára, SZÁRAH külön-külön burkolásának ötlete. Ám ezért a HÁRÁSZt – később posztót – darabokra kellett tájni, azaz vágni. Az értékes HÁRÁSZ összevagdosása nem volt patáliamentes, a TAJLÉRt, vágót, a HÁRÁSZt, drága posztót elpusztító, elbaszó szabót érhette néhány keresetlen szó.
HARISNYA – a HÁRÁSZt összehajtva, egy NYAKszerű, NÁDhoz is hasonlítható üreges szövetcső lett belőle. Ez volt az első HÁRÁSZNYAK, HÁRÁSZNYA, HARISNYA, ami az elején eléggé RUSNYÁN mutathatott, de HA RUSNYÁn, ha nem, mégis elterjedt a viselete. A HARISNYA szó Rubik-kockás hangátforgatásával: HARISNYA – ANYUSRAH, más is kitűnik. Vagyis ANYUSRAh talál jobban? Ebből arra is gondolhatunk, hogy talán a női HARISNYA volt előbb. A nő, a női bőr volt az érzékenyebb, finomabb, s ezért védendő. A megállapítás érvényes a kezdeti, kötött női HARISNYÁra is.
HaRiSNYa – aNYuSRaH hangváz: H-R-S-NY – NY-S-R-H
NADRÁG – majd jött egy ötlet, hogy férfinak is jó, de nemcsak a SZÁRAH, hanem az ágyék, a kégyó is legyen burkolva. Ehhez azonban még inkább DARabolni kellett a szövedéket, s mivel ez DRÁGÁN kivitelezhető művelet volt, elképzelhető, hogy csak egy módos ember engedhette meg magának.
A két NÁDszerű szárat összevarrták az altestet borító, összeAGYAGolt (székely szó a tákolásra), bugGYANtott, rogGYANtott résszel, így lett belőle NAGYRÁG (székely szó, Erdővidék) Az első NAGYRÁG eléggé GÁRGYÁN, GÁRGYUN nézhetett ki.
NaGYRáG – GáRGYuN hangváz: N-GY-R-G – G-R-GY-N
Idővel finomodott az ízlés, fejlődött, tanult hibáiból a tajlér, a szabó, olyannyira, hogy elterjedt e ruhaféleség viselete. Későbbi időkben az uralkodók testőrei a GÁRDÁN csak feszes NADRÁGban jelenhettek meg. Így hát, bármilyen DRÁGÁN, DERÁGÁN de végül kedvelt ruhaDERab, ruhaDARab lett a NADERÁG, NADRÁG. A NADRÁGot DERÉKON (g > k), DEREKÁN kötötték meg övvel.
NaDRáG– GáRDáN – DRáGáN hangváz: N-D-R-G – G-R-D-N – D-R-G-N
NaDRáG – DeRéKoN – DeReKáN hangváz: N-D-R-G – D-R-K-N – D-R-K-N
SZOKNYA – a bérnyelvészet szerint a SZOKNYA is szláv eredetű szó. Elemezzük névadó jellemzőit. A SZOKNYA szó az SZ.K – K.SZ gyökből indul: SZoK – KoSZ. E gyökből indul a SZOKás, SZÉKely, SZOKmány, SZEKrény, a KÉSZ, KESZkenő és a KOSZolás, amely a székely népnyelvben ma is HASZnálatot jelent.
A SZOKNYA egyféle KESZON, KESZONY. A KESZON az iparban harangSZEKrény. A SZOKNYA egy szerény kis hárász harangSZEKrény, amely leborítja az ASSZONYKA KÉNYES testrészeit.
SZoKNYa – aSSZoNYKa – KeSZoNY – KéNYeS
hangváz: SZ-K-NY – SZ-NY-K – K-SZ-NY – K-NY-S
A SZOKNYA SZOrosan Kötött, derékban összehúzott, SZŰKített, de általában lazán lengő ruhadarab. A SZOKNYA ASSZONYOK öltözete. Úgy is mondhatták: SZŰKNYAKú. Az idős ASSZONYOK olyan ANYÓKÁS SZOKNYÁban jártak. E jellemzők is mind beépültek a névbe. A női SZOKNYA KANOS, KANYOS vágyakat ébreszt a férfi szívében.
SZoKNYa – SZüKNYaK hangváz: SZ-K-NY – SZ-K-NY-K
SZoKNYa – aSSZoNYoK – aNYóKáS – KaNYoS
hangváz: SZ-K-NY – SZ-NY-K – NY-K-S – K-NY-S
A SZOKNYA magyar eredetű szó. A szláv neve még őrzi az eredeti magyar nyelvi szóalakot: szűknya – szuknya,
SZoKNYa – SZüKNYa – SZuKNYa hangváz: SZ-K-NY – SZ-K-NY – SZ-K-NY
KABÁT – a KABÁT szó a K.B – B.K gyökből: KaB – BeK indul. A KEBelt takarja, a BEKecs is KEBeltakaró. A KABÁT – TÁKAB gyökátforgatás k > g hangváltás mutatja: TÁGABB ruhadarab. Ha KABÁT van hátadon, nem leszel BETEG.
KaBáT – KeBelT – TáGaBB – BeTeG hangváz: K-B-T – K-B-l-T – T-G-B – B-T-G
A B.T – T.B gyök: BáT – TéB, kényelmes, gondos otthonjelentésű a helységnevekben: ThÉBa, BÉThel, BETfalva BÉTa, BÁTa, BÁTaszék, TABán, TIBold, BEThlen stb. A BET, TÉB, azaz otthon melegséget sugárzó. A kaBÁT szerepe is ez. „Hűvös estén vedd fel a kabátot!” BET, mint otthoni felüdülést, kellemes takarást nyújtó. Az ErzséBET névben még a meleg (ERZSE = tűz) gondoskodás is jelen van, de a vele némileg ellenkező értelmű ElizaBET név is kifejezi. Az ELIZabet a LIZ, ZIL, azaz víz, amely LAZít, felüdít, hűsít, esetenként BETeget takargat, gyógyít. De azért ELIZabet is LÁZít, mint ERZSE, BÖRZSE pÖRZSÖlő tüze.
LAJBI – vállra vethető, LIBbenő, LEJthető, BILlenthető ujjatlan kis mellény. Az I hangot AJ, ÁJ alakra váltva is használták: LIBEg ––> LAJBOg (kiabál ––> kajabál, szakít ––> szakajt). Innapi LAJBInak díszítményei JELBEn beszéltek. A kalotaszegi BUJKA két változata ismert kabát és mellény, azaz LAJBI. A LAJBI, LÁJBI nem német, hanem magyar, ezen belül a székely népviselet szerves része ősidőktől fogva.
LaJBi – JeLBe hangváz: L-J-B – J-L-B // LaJBI – BuJKa hangváz: L-J-B – B-J-K
DOLMÁNY – a DOLMÁNY a DALMÁra, azaz derékra, törzsre simuló felső, akár térdig érő öltözet. DERék ember DOLMÁNYt viselt, az illett DALMÁjára. Mind a dolMÁNY, mind a MENte, NEMes, azaz ünnepi ruhaviselet, tehát nem a köznapi, mívesnapi, miesnapi, munkanapi viselet részei. A DOLMÁNYt ne nyúzd, ne NYÁMOLD közönséges napokon!
DoLMáNY – NYáMoLD hangváz: D-L-M-NY – NY-M-L-D
A DOLmány D.L – L.D gyökéből: DoL – LóD van az utódnyelvi LÓDen.
MENTE – rövidebb a dolmánynál, könnyebben felölthető: könnyed MENTÉM veszem MENTEN, s máris MENTEM. Úgymond: nevében az íze. Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk című versében: „…díszes mentém menten mentem.”
MeNTéM – MeNTeN – MeNTeM hangváz: M-N-T-M – M-N-T-N – M-N-T-M
BOLERÓ – a BOLERÓ esetenként szabadon, LEBERÉN LOBOGÓ kis női mellény. Székelyül a könnyed libegő felsőruhára, mellényre mondják: LIBIRÓk. Ez jóval a spanyol nyelv kialakulása előtti. A BOLERÓ egyféle LIBEGŐ lajbogó, felsőtestre BORULÓ LIBIRÓk lajbi.
BoLeRó – LiBeRó – LiBiRó’ – BoRuLó hangváz: B-L-R – L-B-R – L-B-R – B-R-L
PONGYOLA régebb: PONGYOLLA – a szóba minden hang, gyök beviszi értelmét. A P hang: takarás, lePel. A PON gyök a célPONt szóban figyelem összPONtosító. Az NGY hangpáros laza haNYaG roNGY értelmet visz a szóba. Az OLA, OLLA jelentése nyÍLÓ, akár az OLLÓ. A női PONGYOLA laza otthoni. PONGYÓ, TONGYÓ, kÖNNYed lepelruha. De fiGYELEm felhívó is, a pongyOLA OLLÓszerű szétnyÍLÁsa GYOLA, GYULÓ hatást is előidézhet a férfiszívben.
PONGYOLA – ALOGYNOP átfordítás: A LOGY NO P –> A LÁGY NŐ Pelt (bőrt) rejti.
UJJAS – Az ujjatlan lajbi bővítménye UJJAkkal ellátva: UJJAS. Az UJJAS már komoly öltözet: mente, kabát, dolmány, ködmön, köpeny stb. Az UJJAS öltözetnek a megjelenésben rangja, SUJJA volt, másként hatott, komolyabb külsőt kölcsönzött, mint az ujjatlan, könnyed lajbi, lájbi.
KÖDMÖN – a testhez szorosan simuló kabát, mintegy KÖZMÉNt, KÖDMÉNt fog, körülfog. A KÖDMÖN a KÖDben MÖN leginkább, megvéd. A KÖDMÖN a test MENEDÉKe hidegben. A szép KÖDMÖN kedvelt, KEDMÉNt való öltözet. A KÖDMÖN szó a névalkotó jellemzők összességének sűrítménye. Veszöm a KÖDMÖNt, s mentön menéndök, MENDÖK.
KöDMöN – KöD MöN – MeNeDéK – MeNDöK
hangváz: K-D-M-N – K-D-M-N – M-N-D-K – M-N-D-K
KÖPENY – KÖnnyen vállra, PANYÓKra, PANYÓKÁra KAPható felső ruhadarab. A KUPola is KÖPenyszerűen takarja az épület csúcsát. De vehetjük KÖB gyökből eredőnek, mint KABát, amely a KEBel burkolója, s amely p > b váltással lett KÖPeny. A P.NY – NY.P gyök: PeNY – NYeP, vagy PeN – NeP, azt is jelenti, hogy valaha ünNEPélyes, FÉNYes (p > f) alkalmakkor előkelő kÉNYes, FÉNYes külsőt kölcsönzött. Aki KÖPENYben van, NYE PÖKjön, mert nem illik!
KöPeNY – PaNYóKa – NYe PöK hangváz: K-P-NY – P-NY-K – NY-P-K
KÖPÖNYEG – a KÖPÖNYEG rangot jelentő öltözet. A KÖPönyeg viselője régen nagyKÉPű, PÖKhendi viselkedéssel lenézte az egyszerű embert. A KÖPÖNYEG, hANYAG, leGÉNYEsen, kacaGÁNYOsan PANYÓKára vethető. A KÖPÖNYEG – GENYÖPÖK fordításból látható, a KÖPÖNYEGes amolyan NAGYKÉPŰ, GÚNYPÖKŐ, mindenkit megvető volt hajdan.
KöPöNYeG – GúNYPöKő – NaGYKéPű hangváz: K-P-NY-G – G-NY-P-K – N-GY-K-P
E jellemzők beleépültek a megnevezésbe.
SARU – Nem török eredetű, amint bérnyelvészet állíja, hanem ősnyelvi eredetű. A mezítlábas világban a SARU, kényes, URAS lábravalónak számított, főleg SÁRban.
SaRu – uRaS – SáR hangváz: S-R – R-S – S-R
TOPÁNKA – TOPÁNKÁban lehet TIPegni, TOPogni, helyben TOPorogni, ugrálva PATtogni. TOPÁNKA: toppanó, botló, toppantó, tipegő, cipellő lábbeli. PÁNTOKkal felköthető lábbeli volt. TOPÁNKÁval könnyedén PATTANOK.
ToPáNKa – PáNToK – PaTTaNoK hangváz: T-P-N-K – P-N-T-K – P-T-N-K
Ennek T hangot vesztett változatából alakult ki a román OPINKA megnevezés: TOPÁNKA – TOPINKA – OPINKA.
ToPáNKa – oPiNKa hangváz: T-P-N-K – P-N-K
Valaha az ősnyelven az utódokat, a NÉPességPÓTló kisgyerekeket, kis unokákat, NEPPÓTlókat NEPÓTnak nevezték, és e kicsinyeknek, NEPÓTKÁknak készítettek TOPÁNKÁkat az anyukáik.
ToPáNKa – NePóToK – NePóTKa hangváz: T-P-N-K – N-P-T-K – N-P-T-K
PAPUCS – könnyű PUha lábbeli, a P hang felülettakaró értelmű. A PAPUCS – CSUPAP fordítás szerint a PAPUCS CSUPASZ lábon is viselhető. PaPuCS – CSuPaSZ hangváz: P-P-CS – CS-P-SZ. PAPUCSban TAPICSkol.
BAKANCS, BOKANCS – a BAKANCS „nevében az íze”. A BOKÁt, a CSÁNKot is körülfogó lábbeli. Mondhatjuk, hogy a BAKANCS illik a CSÁNKBA, azaz fordítva, de így rögzült a nyelvben. Példa a lábbeli szó. A BAKANCS annyira védi a lábat esőben, sárban, mintha CSÓNAKBA szállna. A KANCSÓBA nem megy be kívülről a víz. A jó BAKANCS is ilyen.
BaKaNCS – CSáNKBa – CSóNaKBa – KaNCSóBa hangváz: B-K-N-CS – CS-N-K-B – CS-N-K-B – K-N-CS-B
Belemegy lábad a BAKANCSba? NOCSAK BE. S egy jó tanács a szóalkotó hangokkal: a BAKANCSot megóvja az átázástól a KENŐCSBE mártott ronggyal BEKENÉS.
BaKaNCS – NoCSaK Be – KeNőCSBe – BeKeNéS
hangváz: B-K-N-CS – N-CS-K-B – K-N-CS-B – B-K-N-S
KATRINCA – nem román eredetű. A KATRINCA derékban KÖTött, TAKaros, ruhát védő TAKaró. Járás közben lágyan RINgatózik, fINCÁl. A katRINCA derékban RÁNCOlva KÖTött. A csinos KATRINCA a szép KATINCÁRA való.
KaTRiNCa – RáNCKöTő – KaTiNCáRa hangváz: K-T-R-N-C – R-N-C-K-T – K-T-N-C-R
Székelyföldön KARINCA néven is nevezik. Még ma is él olyan kifejezés Erdővidéken, amelyet nagyanyámtól hallottam: Magamra KARINTOK egy kendőt. Szép KARINCA nem való a CENKRE.
KaTRiNCa – KaRiNTó hangváz: K-T-R-N-C – K-R-N-T
KaRiNCa – CeNKRe hangváz: K-R-N-C – C-N-K-R
KALAP – nem német eredetű. A KALAP KALLózással tömörített nemezből készül. A KAL gyöknek ÚTtal kapcsolatos jelentése is van. Magyar ember a házban nem hord KALAPot. Azt olyankor teszünk fejünkre, amikor valahová indulunk. A KALAP, KALpag, KALÉ (út), KALÓ (ló), KALAnd kifejezések kapcsolatban állnak. KALÉra, KALAndra indulok.
KA-LAP – LAP-KA. KERek LAPKA, KAL LAPKA. A KALAPot LEKAPják. KALAPpal lePALLOK a rám szálló porból.
KaLaP – LaPKA – LeKaP – PaLLoK hangváz: K-L-P – L-P-K – L-K-P – P-L-K
SAPKA – nem német, francia. A SAPKA S.P – P.S gyökbővítmény: SaP – PoS. A SAPka fejhez simuló laPOS takaró, LAPKA, amellyel CSAPkodni, PASkolni lehet. SAPKÁval PASKOl, SUPÁKol szavak azonos alaphangokra: S-P-K hangokra épül. Valakit megSAPKÁznak, azt elSUPÁKolják, elPASKOlják. SAPKÁban útra KÉPES vagyok. Mondják BASZKÁnak is.
SaPKa – PaSKo – SuPáK – KéPeS hangváz: S-P-K – P-S-K – S-P-K – K-P-S
SAPKA, eszezve: SZAPKA a KOPASZ fejre való. A SAPKAdivat választékos, vannak SZÉP SAPKÁK.
SZaPKa – KoPaSZ – SZéPeK hangváz: SZ-P-K – K-P-SZ – SZ-P-K
ZOKNI – a Z.K – K.Z gyökből: ZoK – KoZ indul. A ZOKniba beleZÖKken a láb. A ZOKNIt megSZOKNI nem volt nehéz, mert a kapca felcsavarás bonyodalmasabb. A ZOKNI kifog a KOSZON, nem engedi a lábat beporosodni.
ZOKNIban lehet SZÖKNI, nem esik le a lábról. Ha eltűnik a ZOKNI párja, ZOKON veszi a gazdája. A KN hangcsoport az AKNA, tEKNŐ, glOKNI szavakban mélyedésértelmű. A ZOKNIt néha felKÍNOZzák a kisgyerek lábára.
ZoKNi – SZöKNi – ZoKoN – KoSZoN hangváz: Z-K-N – SZ-K-N – Z-K-N – K-SZ-N
ZoKNi – KíNoZ hangváz: Z-K-N – K-N-Z
A z > zs > sz rokonhangok, velük alkothatók: ZSÁK, SZÁK, SZAKajtó, KÁSZu, KESZon stb. mélyedésjelentésű szavak.
ISTIRIMPFI – STRÜMPFE = harisnya. Hogyan képződött a német nyelven ősnyelvi elemekből? A szó elején a mássalhangzó tömörülés hangzókieséssel alakult ki. Visszahelyezve a hangzókat, kifejti eredeti értelmét.
Az S.T – T.S gyök: SuT – TuS, a harisnya, zokni, egyféle SUTu, amely ráhúzható a lábra, s amelyben elTUSolható, elrejthető a láb, amint a TÁSkában egy tárgy. STR, az első három hang egyezik a SáToR szó hangvázával: S-T-R.
Az S-T-R-M váz a SáToRoM szó hangváza. SÁTOROM, védőernyőm. A harisnyát felSIRÍTEM a lábamra.
STRüMPFe – SiRíTeM FeL hangváz: S-T-R-M-P-F – S-R-T-M-F-L
Az ST hangcsoport – ISTE – védelem értelmű az ISTEn, ISTÁlló, ISTÁpol szavakban, az ISTErümpfe védi a lábszárat.
Az ISTER, ISZTER folyónévben hosszanti folyamat, ami a harisnyára is találó, hiszen a lábszáron megy végig, folytatólagosan ráTERülve. A STRÜM szó is hordoz folyójelentést.
A STÜRM = vihar, amely ellen véd a harisnya, ISTIRIMPFI. Az ISTRÁng szálak erős köteléke, az ISTRÜmpfe is szálak szövevénye.
CSIZMA – a CS.Z – Z.CS gyökből indul: CSiZ – ZüCS (z > sz: csisz, szücs). A SZÜCS szintén a bőrművességhez tartozó. nem török > szerb-horvát eredetvonal, magyar e szó velejéig! A CSIZMA a legfinomabb kifeszíthető, fényesíthető bőrből készül. Nevét a CSISZolt, fényezett külalak látványa nyomán kapta. Az igazi fényezett, CSISZolt, CSESZetelve SZÖSZMÖtölt, CSISZMÁlt CSISZMA olyan a lábbelik közt, mint a fényes, zománcos CSÉSZE az agyagbögrék közt.
Szépen CSISZolt lábbeli, a CSISZMA. A térség népei közül a magyarság „dobta” el elsőként a bocskort, és váltott cipőre, bakancsra, CSIZMÁra. Azt állapíthatjuk meg, hogy a CSIZMA megnevezés egyféle becézése a szép, kedvelt hosszúszárú lábbelinek. Ez onnan tudható, hogy a szeretett, kedvelt, szép kiscsikót MACSInak becézik, azaz MACSIZzák. A CSIZ-MA – MA-CSIZ fordítás ezt igazolja. A CSIZMA SIMÁZva, azaz fényesítve szép: CSIZMA a lovas magyar nép lábbelije. Van bizonyíték bőven a magyar nyelvi eredetre! Nem szerb-horvát – török eredetű sem a CSIZMA, sem a név. A csiZMa jellegzetes neMZeti lábbeliként, jelleMZője a magyarnak. A magyar CSIZMÁról már Kr.u. 359-ben említést tesz Ammianus Marcellinus római tábornok és történetíró, Rerum Gestarum című művében.
CSiZMa – SiMáZ – MaCSiZ hangváz: CS-Z-M – S-M-Z – M-CS-Z
HÁZ – a H.Z – Z.H gyök: HáZ – ZuH. Özönvíz utáni egynyelvűség alatt kapott értelmet a szó. Ugyanis, előtte nem volt szükség szilárd falú, fedelű építményre. Egyenlő hőmérséklet volt a Föld minden pontján, a légtérhatáron levő pára és jégkristály burok védelme alatt, és nem hullt semmi fentről. Egyedüli csapadék az éjszakai harmatképződés volt. Később már csapadék – eső, jégeső, hó – ZUH-atag veszélyeztetett, fedélre volt szükség.
A H hangnak különleges szerepe van. Az érzelmek, indulatok, lelkiismeret, erkölcsi tartás, szeretet fészkéből indul. H hangot a szívet övező tüdőből induló leHelet képezi, a hangszál meg sem rezdül. Majdnem minden szóban, amely jó vagy rossz mély érzelmi kötődésű, H a névadás hangja. A jó oldalon: Ház, Hon, Haza, óHaj, sóHaj, Hűség, anyaméH, …
Rossz oldali: Harag, Háború, Háborgás, Hiba, Hibbantság, Hülyeség, Hülyítés…
H hanggal képződnek figyelmeztető és indulatszavak: Hej, Hurrá, Hajrá, Hajts rá, juHé, HaHó, HűHa, Halló… Utódnyelvekben cserélődött a hangzó – H-á-Z, jött egy rokonhang: Z –> S, és tapadt hozzá hangzó: e –> H-ou-S-e, H-au-S, HOUSE, HAUS. A H rokonhangra vált: K – > K = C, így lett: C-a-S-a, CASA. De itt már az SZ.K – K.SZ gyök: SZaK – KaSZ, mint lakható SZAKasz, szaKASZ értelmű is.
Fekhelyek rendeltetésük szerinti nevei
KEREVET – KEREtre VETett fekhely. A KEREVETre RÁVETIK az ágyneműt. Kellemes TEREFERÉK, csEVERÉK helye is. De ott esik meg a férfi nemiszerv mEREVEDés, nőjével KEVEREDés. Ott KÉRI ÉVÁT összebújásra, KEVERETre.
KeReVeT – KeVeReT – KéRi ÉVáT hangváz: K-R-V-T – K-V-R-T – K-R-V-T
KeReVeT – RáVeTiK hangváz: K-R-V-T – R-V-T-K
DÍVÁNY – ÉVÁval, a gyönyörű DÍVÁval VIDÁM, VIDÁNY, DÉVAJ NYIVÁkolás, ÍVÁS. Ám a DÍVÁNY, mint fekhely akkor is szükség, amikor az egészség NYAVAlyák miatt VÁNYAD, NYAVIDdá válik. Végül ott NYUVAD halálba a test. A DÍVÁNYon NYŰVÖD asszonyod, kellemes nemi összefonódásban.
DiVáNY – NYűVöD hangváz: D-V-NY – NY-V-D.
DíVáNY – ViDáNY – ViDáM hangváz: D-V-NY – V-D-NY – V-D-M
DíVáNY – VáNYaD – NYaViD – NYuVaD hangváz: D-V-NY – V-NY-D – NY-V-D – NY-V-D
NYOSZOLYA – ASSZONYOLÓ, a társalgás helye: NO SZÓLJ. A NYOSZOLYA a NÁSZra NOSZOgatás, lányságtól megNYOSZtás, megFOSZtás helye. NYOSZOLYÁn ASSZONYOL a férj. E NYÜSZÜLésből LÉSZEN, NESZÜL SZÜLEtik, a SZÜLŐANYA szemefénye, a kis SZON. NYOSZOLYA jó SZUNYÁLÓ hely.
NYoSZoLYa – SZuNYáLó hangváz: NY-SZ-LY – SZ-NY-L
NYoSZoLYa – aSSZoNYoL – NYüSZüL – SZüLőaNYa
hangváz: NY-SZ-LY – SZ-NY-L – NY-SZ-L – SZ-L-NY
FOTEL – a fáradt testet LETEVŐ (f > v) pihenőhely. FOTELben is történhet TAFOtás, selymes FUTOsás, amikor a férj FELTOL.
KANAPÉ – valaha KANAPból, kenderből készült. Lehet enyelégő, társalgó fekhely, ahol NAPOKon át élvezi a pár a kellemes együttlétet. Teljesen átfordítva. ÉPANAK, vagyis APÁNAK, de az anyák, PANNÁK helye is.
KaNaPé – PaNNáK – aPáNaK – NaPoK hangváz: K-N-P – P-N-K – P-N-K – N-P-K
ÁGY, ÁLGY – elLÁGYUló, fáradt, GYArolt test pihenőhelye. Az ÁLGY a nemi felGYÚLás, LÁGY, puha fekhelye. ÁGYAK a GYAKás helyei is. LÁGY ÁLGYon pihen a test:
áLGY – LáGY – GYúL hangváz: L-GY – L-GY – GY-L
SZÓFA – FAanyagból készült SZÓváltó, társalgó ülőhely, de FESZEs nemi ösSZEFOnódás helye is lehet.
Milyen jellemzők alapján kapta nevét a SZŰKÁTOR SZŰK ÁTJÁRÓ, eSezve SIKÁTOR.
A bérnyelvészet a SIKÁTOR szót latin nyelvből átvettként jegyzi. Egy idegenből érkező szó teljesen magányos, akár egy idegenből érkező utas – a nagy és számára ismeretlen – városban.
SIKÁTOR, SZŰKÁTOR szónak tehát senkije nincs a magyar nyelvben, azaz nem volna, ha tényleg idegen volna.
Ezzel szemben, nézzük meg a SIKÁTORhoz kapcsolódó tárgykört, s a szó kiterjedt rokoni szálait a magyar nyelvben. Az összes fő jellemzőt képes leírni a más sorrendbe rakott, különböző hangzókkal színezett öt vázhanggal: S-K-T-R.
SIKÁTOR szűk átjáró már a sűrűn rakott SÁTOROK közt volt. A SÁTOR is szűk hely. Hangvázuk azonos hangokból áll.
SiKáToR – SáToRoK hangváz: S-K-T-R – S-T-R-K
SIKÁTORokat alakítottak ki régi épületek bontása nyomán maradt falTÖRÉSEK mentén is.
SiKáToR – TőRéSeK hangváz: S-K-T-R – T-R-S-K
A SIKÁTORnak KÖRÍTÉSE van. Építmények körítik a szűk SIKÁTORt, de futhat két párhuzamos KERÍTÉS közt is.
SiKáToR – KöRíTéS – KeRíTéS hangváz: S-K-T-R – K-R-T-S – K-R-T-S
SIKÁTORon a nagy létszámú csoport úgy jut át, mint a ROSTÁK lyukain a szemek, egyenként. Szűk SIKÁTORon nem lehet KÉT SORban menni.
SiKáToR – RoSTáK – KéT SoR hangváz: S-K-T-R – R-S-T-K – K-T-S-R
Este sötétben a SIKÁTORon, főleg nőknek, gyerekeknek csak férfi TÁRSAK KÍSÉRETe mellett tanácsos átmenni.
SiKáToR – TáRSaK – KíSéReT hangváz: S-K-T-R – T-R-S-K – K-S-R-T
SIKÁTORon nem sétálva, nem RESTEK módján, hanem sietve haladnak át.
SiKáToR – ReSTeK hangváz: S-K-T-R – R-S-T-K
A szűk, sötét SIKÁTORok ma nem a kedvelt, KERESETT helyek közé tartozók.
SiKáToR – KeReSeTT hangváz: S-K-T-R – K-R-S-T
A történelem folyamán sokszor álltak lesben a SIKÁTORban, SZŰKÁTORban, RETKES lelkületű rablók, bérgyilkos TŐRÖSÖK, SAKTERek, akik ott SZÚRTÁK le ellenfeleiket, megKESERÍTve a hátramaradottak életét.
SiKáToR – TőRöSöK – KeSeRíT – ReTKeS – SaKTeR
hangváz: S-K-T-R – T-R-S-K – K-S-R-T – R-T-K-S – S-K-T-R
SZűKáToR – SZúRTáK hangváz: SZ-K-T-R – SZ-R-T-K
A félreeső SZŰKÁTORokba SZERETTEK megbújni, s ott SZARTAK némelyek.
SZűKáToR – SZeReTTeK – SZaRTaK hangváz: SZ-K-T-R – SZ-R-T-K – SZ-R-T-K
A teremtés nyelvében nincsenek véletlenül kialakult szavak, megnevezések, mert mindannyi névadó a fő jellemzők sűrítménye!