2. Kolumbán Sándor A MA IS ÉLŐ ŐSNYELV SZÓTÁRA 2.

TUDATOS, TERVSZERŰ TEREMTÉS VAGY OKTALAN, VAK KIFEJLŐDÉS?

 

Az utóbbi években a vírushisztéria eseményeit figyelmesen követő emberek általános ismeretet nyerhettek az élő test legalapvetőbb elemeiről, a testi sejtekről, azok összetett, bonyolult szerkezetéről, az élő test működésében betöltött meghatározó, és az alapvető jellemzőket átörökítő szerepükről. Akit érdekel, talál leírást a világhálón bőven.

 

A parányok hordozzák a teremtés titkait: az élettelen ATOM és az élő SEJT.

Az atom is ősnyelvi szó, parány, amely szerkezetileg a töm-örített képe a világegyetemnek. Magában rejti, sűríti az adott vegyi elem minden sajátos tulajdonságát. Az atom > mota, jelzi, bent nincs nyugalom, mota, mozgás, matatás van. Atom = mate-ria. A mate = anyag, matika = mozgás, atom-mata, auto-mata folyamat. Az atommagot protonok, neutronok alkotják. A negatív elektronokat a pozitív proton keringeti a mag körül. Számuk, pályájuk, sebességük, köztük levő táv meghatározó, milyen anyag legapróbb elemei: gáz, cseppfolyós, szilárd, mely válfajai.

A matematika, a világmindenség tömörült anyag-mozgásai azaz mate-matikái egyenlegi állapotának kiszámításait végzi. A legjobb matematikus a Teremtő Isten, aki az anyagi (mate) világegyetem matikáját egyensúlyban tartja. A teremtett világ – a földhöz kötött ember előtt csodának minősülő – létező valóságainak összes titkai a parányok szerkezeti felépítésébe rejtettekből érthetők meg. A teremtés titkait ezek őrzik. Innen indulnak, innen követhetők.

Állandó belső mozgású, de élettelen atomokból megteremtette az első élő sejtet, mint legparányibb élő, szerves, önműködő, auto-mata (atomata) gyárat, sokoldalú bonyolultságában. Nemcsak a sejtet alkotó atomok belsejében van mata-tás, hanem a parányi sejt (gyár) belsejében is gyors az atomok, molekulák sürgés-forgása, mata-tása. A belső mozgást, ki- és befelé forgalmat őrök felügyelik. Mindezt a sejt DNS-ébe helyezett – teljes testi szervi működést irányító – hárommilliárd rejtjeles számítógépes szoftver, használati ütemterv vezérli, vezényli, szabályozza.

ATOM – az élettelen anyag összes alapvető jellemzőit TÖMörítő legparányibb elem. Belsejében, kicsinyben a működő világegyetem képét mutató.

SEJT – az élő szervezet minden SAJáTos jellemzőjét hordozó legparányibb elem. A teremtett élővilág összes alapvető, felépítési, működési titka bele van SAJTolva, REJTve a SEJTbe.

Teremtésben nincs véletlen, minden céltudatos. A kutatók ismeretei csak SEJTés szintűek, s bár az utóbbi évtizedekben rendkívül eredményes felfedezésekről számoltak be, rengeteg a feltárandó, és van, ami örök titok.

 

A ma ismert világ és alkotó elemei mérnöki pontossággal megtervezettek.

A világegyetem kialakulását, méreteit illetően a tudomány csak tapogatózik. Becslés szerint 100-800 milliárd csillagrendszerből áll, kora 13,8 ± 0,2 milliárd év. A legtávolabbi csillag – szintén becslés – 9 milliárd fényévre van a Földtől, de vélekednek 13,4 milliárd fényévről is. Eléggé tág határok, a 100 és 800 milliárd közti 700 milliárd a „tudomány levegőjében” lóg, van vagy nincs?! A 9 és 13,4 milliárd fényév közti táv sem egy rövid futamodás.

Más asztrofizikus vélemény szerint az észlelhető univerzum átmérője 93 milliárd fényév, míg a világegyetem széle a Földtől számítva minden irányban nagyjából 46,5 milliárd fényévre van, s fénysebességgel haladva 25 ezer évbe telne eljutni a széléig. A NASA becslése szerint csak a mi galaxisunkban több mint 10 milliárd Föld-szerű planéta van.

Épp ennyire pontatlanok kormeghatározásaik is, tíz-, százezer év ide-oda, semmiség nekik. Pedig, amennyire igénylik a kizárólagosságot a teremtés tényével szemben, több pontosság volna elvárható. Ám csak sötétben tapogatózás van! A teremtés titkai felülmúlják az emberi tudomány képességeit.

Az anyagi világ teremtése az elemek legparányibb élettelen alkotóelemeitől indult, az első ATOMból. Láncolataikból összeálltak a bonyolult szerkezetű mérhetetlen tömegű égitestek, amelyeket az atombelső képe szerinti keringési pályára állított. Ezek alkotják a naprendszereket, s azok csoportjai a csillagrendszereket. A csillag-rendszerek, galaxisok fürtszerűen szervezettek a világűrben. Több csillagrendszer alkot egy nagy fürtöt.

A mindenségre jellemző pontos idő-tér beállítás, tökéletes egyensúly alapjának mintája a parányi ATOMbelsőben van. A bolygórendszerek, az atom belső szerkezetének másolatai. Nagy tömegű, változatos összetételű keringő bolygók egyensúlyrendje kialakításához, elemi szinten tökéletes, pontos, gondos, bölcs előtervezésre volt szükség. Az összesség egyensúlyát, célszerű működési rendjét önműködőre beütemezni, és felügyelni kell!

Amikor Isten a Föld alkotóelemeit megtervezte, olyan anyagokat alkotott, amelyeket később, a teremtendő életformák sejtjeinek alkotásához is felhasznált. Minden tökéletes egyensúlyban van jelen a Földön. Minden anyag a megtervezett rendeltetési helyén, és mindenből pontosan olyan minőség, mennyiség, ami épp szükséges.

A Földön levő életformák is pontos tervek szerint teremtettek, épültek fel. A felszínt alkotó élettelen elemeket, anyagokat következetesen megtervezte, kiválasztotta. S mivel azokból az elemekből alkotta az élőlényeket. Így táplálékul ugyanazokat az elemeket szánta nekik. A növények felszívják a talaj szerves, szervetlen ásványi elemeit, ehető szerves anyaggá alakítják, így emészthetővé teszik állatnak, embernek. Ez történik, amióta élet van a Földön.

A SEJT, az élő test összes sajátos jellemzőit hordozó, önfenntartó, megújuló legapróbb elem. Az emberi test egyetlenegy – osztódásnak, tagozódásnak induló – sejtből, zigótából (zi-gó-ta – ta-go-zó) fejlődik ki. A zigóta sejtmag DNS-ében megjelenik az új emberke rejtjeles felépítési ütemterve, a Teremtőtől nyert életjogának jegye, egyéni jellemzőinek adathordozója, öröklési adathalmaztár. Ez rögzíti életeseményei összes történetét percről-percre, és felelős az átörökítéséért. Belső szerkezetük bonyolult, és az élő test zavartalan működésével kapcsolatos szerepüket, pontosan, hiánytalanul betöltik. A testünket felépítő sejtek száma, a mai ismeretek szerint több milliárd, s mindegyik, egyenként: élő, állandóan üzemben levő gyár. E kis üzemek, az élő test számára előállítják az állandó megújuláshoz szükséges anyagokat, ellenőrzik a sejtközi állományt, újratöltik, és azokkal együtt a testi szervek, szövetek alkotói. Külön-külön minden sejt, bármiféle betolakodó ellen teljes védelemmel ellátott.

Az agy s a belső folyamatokat vezérlő önműködő idegrendszer ellenőrzi, és a sejti DNS ütemterve szerint vezérli.

Minden élő testhez, annak minden szervéhez (szív, máj, vese, vér) szükséges sejtváltozat kialakítása, pontos, gondos előtervezést igényelt. Nem találomra – a szerencsésebb, életképesebb, erősebb fennmarad alapon – haladt a folyamat, hanem teremtői cél, terv szerint, rendezetten vezetve, felügyelve. Így építve fel a teremtett – növényi, állati, emberi – testek szervezetét, a tervezett szerep betöltésére alkalmas élő sejtekből, a majdani sokszínű, nagy kiterjedésű élővilág összességének tökéletes egyensúlya megőrzésével. Megnyilvánuló életjelenségek legparányibb, legösszetettebb csodás elemei, növényi, állati, emberi sejtek, sorban, megtervezetten, kijelölt szerepük szerint hozattak létre. Növényi gyökér-, törzs-, levél-, magsejt. Minden sejtben ott a pontos másolásért felelős osztódást, örökítést vezérlő tervrajz. Kezdettől csodálatosan összeillő, összesimuló harmóniában ment végbe, mint csodálatos hangzatokkal hullámzó, szívet, elmét elragadó, szárnyaló dallamok sora.

Előbb kedvező életfeltételeket teremtett a növényvilágnak. Majd teremtett növényeket fajonként egyenként, szaporodó képességgel, amelyek betöltötték a Földet. Teremtett rovarokat, amelyek a beporzást végezték. Utána megteremtette az állatvilágot: vízi, légi, szárazföldi – volt már táplálék számukra, adottak voltak életfeltételeik.

A SEJTek, tökéletes pontossággal, rendeltetésük célja szerint megtervezett, helyükre beillő, teremtett élő, osztó-dó, önmagukat megújítva sokasodó testelemek. Ezekből tervezte; építette a két összetevő által (hím-nő) szaporodó összes földi, növényi, állati teremtményeinek első példányait, párjait, amelyek aztán betöltötték a Földet teljesen. A földi tervszerű, gondos, előrelátó teremtést a zavartalanul végbemenő, öntisztuló körforgás-összhang bizonyítja.

A teremtéstagadás, a tudomány dühös, küszködő irigység-megnyilvánulása, mert képtelen kialakítani az általa létrehozottak öntisztuló körforgását, szinte belefullasztja a Földet saját találmányú műanyagai piszkába, szennyébe.

 

A teremtés vitathatatlan bizonyítéka!

A ’90-es évek végén, ezredfordulón jutott el az emberi DNS kutatás a benne rejlő, azonosító, létvezérlő, örökítő, sejtvédő program felfedezéséhez. Fény derült arra, hogy a test minden parányi sejtjének még parányibb DNS-e, még parányibb szalagján, hárommilliárd kódjelből álló számítógépes program van! Ez a fogantatástól jegyzi életeseményeit, tartalmazza személyre szóló alanyi jellemzőit: külalaki, belső és benső mérnöki pontosságú építkezési tervét. Személyi sajátosság minden apró testi tulajdonság: női, férfi, bőr-, haj-, hangszín, termet, bal-, jobbkezesség, ujjlenyomat, arcvonások, testillat, érzelmi, érzéki töltet alapja, értelmi képesség, művészi hajlamok, adottság, vonzalom, tehetség, amit örökölt, és továbbörökít, Ádámtól napjainkig, hat évezreden át! Bizonyítja, hogy egyetlen emberpártól származunk, hisz minden ma élő ember sejtjeiben benne van, letagadhatatlanul. Örökítő sejtjeiben alapellátmányként a beszédkészség, beszédképesség, nyelvszerkezeti váz, amelyre a teljes szókincsét építi fel élete folyamán. Az emberi sejt DNS szalagjának számítógépes ütemterve, program – szoftver – a test teljes szervi működésének védője, vezérlője, jellemzők átörökítője. Ugyanez a program tartalmazza az egész test betegségek elleni védekező rendszerét.

  1. június 26-án Bill Clinton elnök a Fehér házban fogadta, üdvözölte azokat, akik elvégezték az emberi genom feltérképezését. Alább három vélemény közismert szaktekintélyektől:

Bill Gates: „A DNS olyan, mint egy számítógépes program, de sokkal, sokkal fejlettebb bármely valaha alkotott szoftvernél.”

Leonard Adleman: „A biológia és a számítógép-tudomány – élet és számítás – kapcsolódnak egymáshoz. Biztos vagyok benne, hogy a határfelületen sok felfedezni való vár arra, aki keresi ezeket.”

Stephen C. Meyer: „A DNS-kód részei ugyanolyan tulajdonságokkal, információs tartalommal rendelkeznek, mint a számítógépes kódok és a természetes nyelven leírt szövegek.”

 

DNSrendkívül összetett, bonyolult jelrendszer a sejtben

A DNS kód- vagy jelrendszerben található a szervezet felépítésének teljes adattára. Ez látja el a sejtet minden szükséges adattal, irányít, utasít, szabályozza annak működését. A test összes sejtjében fellelhető egy számítógépes programhoz hasonlítható aprólékos részletességű jelkészlet sorozat. „A programozók ismerik az egyesekből és nullákból álló jelrendszert, amely így is mutathat: 110010101011000. E sorrend meghatározó a program milyenségét illetően. A sejtjeinkben levő jelrendszer ehhez hasonló. E jelrendszer négy vegyületből áll, amiket a tudósok: A, T, G, C betűkkel rövidítenek. Példaként, ily módon vannak elrendezve: CGTGTGACTCGCTCCTGAT és tovább.”

A fenti bejegyzés a Humán Genom Project igazgatója, Francis S. Collins: Az Isten Nyelve című (Free Press, New York, NY, 2006) művéből van: „… összesen hárommilliárd ilyen betűjel van minden egyes sejti DNS-ben.”

A korábban ateista Dr. Antony Flew feltette magának a kérdést, mi is jogosan megkérdezhetjük: „Vajon ki írta ezt a hárommilliárd betűs kódot? Ki helyezett működő parancssort a sejtjeinkbe?”

Nobel-díjat érdemlő felfedezés volt, de néma csend övezte, mert ettől azonnal alsójába tisztelt, a hitetlen, hiteltelen, „tudományos”, szilárd alap nélküli evolucionizmus, hisz az első sejt kialakulását tudományos kísérletekkel nem sikerült bizonyítani. Egy építmény alap nélkül nem létezhet! Ami nem kezdődik el, annak folytatása sincs!

Ha az evolúció, kifejlődés úgy ment volna végbe, ahogyan állítják, akkor a DNS-ben levő számítógépes program tartalmazná a kifejlődés mozzanatainak ütemtervét: az egysejtű állapottól, ebihal, lábak kifejlődése, pikkelyekből piheszőr, két lábra emelkedés, koponya, agyvelő, beszédképesség stb. stb. Ilyesminek árnya sincs benne.

Gondoljunk bele: a több tíz milliárd testi: izom, bőr, ideg, vese, zsír, ivar (ondó, pete), vér, szívizom, tüdő, máj és más sejtek mindegyikében, minden sejtünk parányi területén hárommilliárd kódjel! Felfedezték, hogy az emberek DNS-e 99,9%-ban teljesen megegyezik. Ami egyedi, személyre vonatkozó adat, ezen felüli pár milliónyi egyedi, alanyi különbség. E töredék vagyunk mi: te, én, ő. Eddig élt kb. 25 milliárd emberből még az ikreknél sem azonos.

A DNS szerepe: a test működésének – tudatunkon kívüli – szabályozása, örökletes tulajdonságok átszármaztatása, őrzése, a külső, belső egyéni sajátosságok kialakítása. Utasítja a sejtet, a szervi szükségletek kielégítésére. A sejt belső képe mutatja az élővilág összessége szervezettségének tervszerűen, bölcsen megalkotott rendjét.

A teremtés isteni titkát hordozó DNS, hárommilliárd rejtjeles programja irányítja, vezérli a sejttevékenységet. Az örökéletre tervezett emberi test felépítését, örökletes alanyi tulajdonságait tartalmazó, meghatározó működésszabályozó, fejlődési folyamatirányító, aprólékos pontosságú teremtői ütemterv.

Szabályozza az ősiség vonalán az átöröklődést Ádámtól napjainkig, megszakítás nélkül! Az ember teremtésterve van benne! Nincs törés, nincs majom sejtnyom. Ezt már nem lehet a véletlen számlájára írni, mert hárommilliárd egységes számítógépes programok nem születnek csak úgy véletlenszerűen a semmiből. Nem vakduma, hasra ütés nyomán kikerekített mellébeszélés, mint a kifejlődés elmélet alaptalan, homályos évmilliárdok meséje.

Az isteni, teremtői vezérlő központi körből e feladatra kijelölt szellemi fénylény bármikor beléphet bármely egyén DNS jelrendszerébe, és átállíthat fontos életfolyamatokat, kijavíthatja a fogyatéki hibakódot, s így meggyógyítja a beteg szervet, az előállt sérüléseket. Így történt a Bibliában említett őskori csodaszerű gyógyulásoknál, és Jézus földi tevékenysége folyamán is. Ekképp gyógyult meg a vak, süket, sánta, bélpoklos és minden más bajjal küszködő.

Épp, amint a műszaki szerelő a saját számítógépét ráköti a gépkocsi számítógépére, belép annak adattárába, kiszűri a hibákat, kicseréli a meghibásodott alkatrészt, helyreállítja adatjelt, kódot, és újra hibátlanul pörög a motor.

E személyi adattár alapján történik a feltámadás, ugyanaz a személy jön vissza, teljes valója azonosságában.

A DNS vezérletű élő SEJT, isteni, teremtői felségterület! A DNS kódadattár teremtett csoda! A kifejlődés elméleti „tudomány” ez idáig, minden hangzatos szólam, melldöngető dicsekvés mellett sem volt képes alkotni egyetlen élő sejtet sem! Ezért érte övön aluli gyomrosként őket, a DNS létvezérlő ütemterv hárommilliárd rejtjele.

Követhetők az igazi orvosi kutatások a sejtnek testi egészség megőrzésében, az öröklődésben betöltött alapvető szerepét illetően. Ama véleményük is: ha a környezet kellemes, a táplálék egészséges, nyugodt az idegi állapot, a lelki-érzelmi és erkölcsi egyensúly jó, akkor a sejtek megújulása állandó, pontos, folyamatos, nem öregedne a test, az ember örökké élhetne, mert szerintük is úgy tűnik a test felépítéséből, mintha örök életre teremtetett volna! Kedvező körülmények: hit, erkölcsiség, táplálék, levegő, víz, éghajlat. E feltételekhez kötődik az örök élet. A teremtés tényét alátámasztják a sejtkutatási eredmények. Az átörökíthetőség is a végtelen életre tervezés bizonyítéka.

Az igazi tudománynak komoly sejtkutatási eredményei vannak. Kutatói valódi tudósok, igyekeznek a testi sejtek rejtelmeinek felfedésére. Az igazi, célirányos előtervezés, tudatos teremtés bizonyítékai tárulnak fel munkájuk nyomán. Az igazi tudományt, legapróbb részletekig, ezrelékekre menően, kiszámíthatóság bizonyossága, pontossága jellemzi! Nincs mellébeszélés, vakduma – számok, méretek vannak. A sorrendben történő folyamatok pontos levezetése jellemzi, és ’száz kísérletből száz sikeres’ alapon bizonyítja állításait.

A SEJT DNS-ébe van rejtve, az élő test tervezete, test összes titkai, az egyéni sajátosságok öröklődő jellemzői. Az élő SEJTTEL a Teremtő JELEST alkotott. A teremtés ősnyelve, a mai magyar nyelv, szavaiban hordozza a teremtés titkait. SeJTTeL – JeLeST hangváz: S-J-T-L – J-L-S-T.

A DNS spirálján nincs kor és halál kódjel, mert az ember örökéletre teremtetett. A jelenlegi állapotunk egy kisiklás a Teremtő által kezdetben kijelölt, ajánlott pályáról. A helyreállítás terve kész, s a megfelelő időben megtörténik!

Komoly tudósok a DNS véletlenszerű kialakulási lehetőségét a 200100 (200 a 100. Hatványon) jelölik. Ilyen véletlen, amelynek a megvalósulási lehetősége a 10050 (100 az 50. Hatványon) vagy még kisebb, soha nem történhet meg!

E tény agyonvágja a kifejlődés mesét már az elején, mert ha valami nem kezdődhet el, annak folytatása sincs.

A kifejlődés elmélet „tudománya” szerint: Az első sejt évmilliárdokkal ezelőtt, kedvező körülmény közepette, tervezés, irányítás nélkül, önmagától alakult ki az őslevesben.

Önmagától osztódott, fejlődött a mai életformákban ismert millióféle rendeltetéshez: növényi (vízi, szárazföldi), állati (barmok, madarak, hüllők, rovarok), emberi sejtek ezernyi változataivá.

Önmagától, vakon a szárazföldi: fű, fa, zöldség, gabona, azon belül, csodálatos sokszínűségében, hasznossági sokféleségében: gyökér-, szár-, virág-, mag-, gyümölcssejtek millió változata, a rendeltetésnek megfelelő szerep betöltéséhez átváltó gubancos lépéseket, csak úgy vakon, minden irányítás nélkül.

Önmagától alakult ki a DNS vezérlet hárommilliárdos egységből álló rendszere, amely őrzi az egyén teremtési tervét, meghatározó személyiségi jellemzőit, a már említett jegyeket.

Önmagától alakult ki egyféle használati utasítás szabályozó szerepe, és külső vezérlet nélkül állította át, pontos alkalmassági megfelelésre.

Szerintük, de csak szerintük az őslevesben a sejtek, terv, cél nélkül vakon vették a kifejlődés kanyarjait, s alakultak növényi, állati sejtekké, irányítatlanul, különféle szerepet betöltő, különféle testi szerveknek az egymástól teljesen különböző felépítésű sejtjeivé fejlődtek. Vakon dőlt el, mely sejt lesz növényi, melyik állati, mígnem teljesen összeilleszkedtek harmonikusan működő élő testekké. S így, csukott szemmel, értelmes vezetés nélkül alakult ki, az a minket minden szükségessel körülvevő, körülölelő, csodálatos összhangú természeti élővilág, ahogyan ismerjük.

Tudós urak, egy oly fontos, bonyolult, hárommilliárd jegyű DNS jelrendszerrel vezérelt, sokrétű szerepet betöltő, élő testi alapelem nem fejlődött, nem alakult ki csak úgy vakon, terv nélkül, mindennemű irányítást nélkülözve!

Ennek ellenére, mégis küszködik a kifejlődés elméletet sulykoló „tudomány”, s szarba kúszó szkarabeuszként görgeti maga előtt az evolúciós ganéjgalacsint. Hamis érveléssel akarja elhitetni, hogy eme különleges – összetételében bonyolult, szétágazó szereppel, s rendkívüli fontossággal bíró – élő testi alapelem, a SEJT, benne a DNS szoftver, csak úgy ukmukfukk, önmagától létrejött, kifejlődött az őslevesben, majd bármiféle tudatos tervezés, vezérlés nélkül.

Majd magától növényi gyökér, törzs, levél, mag rostsejtté, állati, emberi izom-, máj-, ideg-, bőr-, ivarsejtekké lett.

E „tudománynak” – ellenvéleményi kérdések megválaszolására – nincs alapvető, érdemi, értelmes, nyilvánvaló, világos, egészséges, észérvekkel alátámasztott, bizonyítékok sorait felvezető, meggyőző válasza.

Nincs! Semmi! Egyetlen főfegyvere a gúnnyal telített, harcias letorkolás. Tételesen, aprólékosan semmilyen átalakulási folyamatot nem vezetett le hitelt érdemlően bizonyítva állításait, ahogyan az igazi tudomány megkövetelné: százból száz sikeres kísérlettel! Csak dogmatikus kifejlődéstan hablaty, felsőbbrendű, fennhéjázó magaslatról köpködött, ledorongoló, letorkoló, bálványként imádott „tudomány” varázsszó hangoztatása. A többit vállrándítással, gúnyos vigyorral, epés dühkitöréssel intézik. E pontnál hívják segítségül az évmilliókat, évmilliárdokat, mert szerintük – okos feltételezéssel – időtlen időkön át öntudatlan sejtek minden értelmes irányítás nélkül, osztódással, örökítő képességgel kialakulhattak, szaporodhattak, tolakodva, lökdösődve, egymást irtva az „életképesebb marad fenn” elvén.

De miért nincs az egy sejtből emberré fejlődésnek nyoma a hárommilliárd kódjeles sejti szoftver programban? Ott kellene lennie, világosan, egyenesen, félreérthetetlenül egyértelműen, hisz a világ eddigi legjobb számítógépes szoftvere! Azért nincs, mivel a Teremtő semmit nem bízott a véletlenre. Küszöböt állított a fajok keveredésének meggátolására! Az ember és a főemlősök, de az összes fajok közt is, mély, átugorhatatlan szakadék tátong.

Aki ma azt állítja, hogy az élővilág tökéletes összhangban működéséhez szükséges összes bonyolult életjelenség önmagától, minden előzetes gondos, pontos, célszerű, előrelátó, észszerű tervezés, irányítás nélkül alakult olyanná, amilyennek ismerjük, a körülöttünk levő csodálatos természeti környezetben – nem tudja, mit beszél!

Ismerve a sejtfelépítés bonyolultságát, a test működésében, s az öröklődésben betöltött szerepének fontosságát – ép ésszel bíró ember nem adhat hitelt ilyen állításnak! Olyan ez, mintha az ócskafém telepen összegyűlt anyagoktól várnánk, hogy irányítatlanul űrhajóvá fejlődjenek. Vagy a szerves hulladéktelepen, élő szervezetek alakuljanak ki.

E „tudós koponyák”, a kifejlődés elmélet agytrösztjei azzal bizonyíthatnák állításukat, ha előállítanának bár egy szaporodni képes sejtet. Ám, bármily fényes koponyák az utóbbi körülbelül kétszáz év alatt –, amióta a Teremtő Isten létét, és a teremtés tényét konokul tagadják – még legmodernebb műszaki felszereltséggel ellátott, külvilágtól elszigetelt térben sem tudtak előállítani egy életképes, önmagától osztódó, önmagát másolni képes sejtecskét sem!

Nem sikerült eddig, és nem is sikerül ezután sem. Sosem!

E tény agyonvágja a kifejlődés mesét a kezdeténél. Ha nincs alap, nincs építmény, ha valami nem kezdődhet el, folytatása sincs. Csak az adományul kapott, birtokolt életet képes átközvetíteni, átörökíteni utódaiba, a Teremtő által csodálatosan megtervezett, és élő testbe épített szaporító szervek útján. Tudós urak eszükbe véshetnék – a mindennapi élet bizonyítja – ha nem észszerű tervek alapján megy a munka, az eredmény zűrzavar!

Biztos vannak köztük olyan tiszta elmék, akik tudják, hogy irányítás nélkül semmi nem jöhetett létre, ám a nagy hangadók nem engedik kifejteni az ilyféle véleményt. Jól szemlélteti a hivatalos álláspontot R. C. Lewontin genetikus nyilatkozata a tanszéken: „Nem engedhetjük meg, hogy Isten betegye a lábát az ajtón.” Szerencsétlen fráter!

Bár a tudomány rengeteg hasznos találmánnyal segítette az emberiséget, eddig egyetlen egy találmányának mellékhatásait sem tudta semlegesíteni, s így tönkreteszi a teremtett környezetet, s ha így folytatódik, teljesen ellehetetleníti az életet a Földön. Bármily alapvető – életjelenséget érintő – folyamatba nyúlt bele, az eredetit megváltoztató szándékkal, eddig csak annak tönkretétele sikerült. Azt is tudjuk, hogy létrehozott a legmagasabb szinten oly vegyi-fizikai eszközrendszert, amely képes a földi élet tönkretételére, és akár teljes megsemmisítésére is.

Rombolni mindig könnyebb volt, mint építeni!

A minket körülvevő összesség összevetendő a Biblia teremtés beszámolóval és a teremtés ősnyelvével. A Földön, az ősiségben végbement események, élővilágra vonatkozó jelenségeit kutatók által fellelt, feltárt – Özönvíz előtti-utáni – régmúlt nyomainak leleteivel, képanyagával nem tud mit kezdeni a mai régészet. De e bénaságukat nem kötik a köznép orrára. A földi őstörténet fellelhető tárgyi, épített bizonyítékainak kutatása meghaladja a mai ősrégészet „tudomány szent tehenének” tejelési képességeit, s ezért teljesen mellőzi, nem kutatja. Ha elismerné szerepüket, akkor a teremtés tényét, a Teremtő létét is el kellene ismernie. Inkább behúzott nyakkal hallgat azokról, mint a sír.

Egy biztos, ha a kifejlődés elmélet által sulykolt, rögös, ragacsos, nyögvenyelős, küzdelmes, szőrcsimbókos, csámpázó, bunkóval hadonászó, izzadtságszagú – aki bírja marja – úton-módon, céltalan irányítás nélkül jött volna létre az élet, akkor ma a Földön nem létezne a szeretetnek, rokonszenvnek, ragaszkodásnak egyetlen szikrája sem az élővilágban! Semennyi! Csak, az „életképesebb maradhat fenn” elvű, egymást maró, tépő, kiveszejtő életmód, állandó vészhelyzeti rettegést kiváltó, létért való küzdelem uralná a tudatot. Egyáltalán nem létezne szeretet.

A kezdet rányomja bélyegét az összességre. Állandó gyanakvás, védekező-támadó harc dúlna ma is az emberek közt. Minden a kezdet szerinti állandó űzöttség nyomorult, küzdelmes alkotási módját tükrözné vissza, és nem a lét boldogságát, az alkotás határtalan örömét. Bár a mai világban szeretet nélküli megnyilvánulások is tapasztalhatók, ez az irigység, mértéktelen birtoklás vágya miatti.

 

Az ember teremtése külön fejezet

A Teremtő – miután minden környezeti, növényi, állati élővilágot megteremtett, kedvező életfeltételek biztosításaként – így szólt: „Teremtsünk embert, a mi képünkre és hasonlatosságunkra.” A szerető Teremtő létét igazolja az emberben létező természetes szeretetérzés, mert saját fő jellemvonását ültette az emberbe. Az isteni teremtés alapeszméje a szeretet, s ez visszatükröződik teremtett élő és élettelen alkotásaiban. Mindezeket összevetve a teremtés nyelve, a mai magyar nyelv szavainak mélyreható gyökelemzése nyomán nyert tudással, felismerhető, hogy a megnevezésekbe, állatok, növények neveibe rejtve szunnyad a szerető teremtői szándék szerinti cél: mit, miért, milyen szerepre teremtett, hogy a szabad akarattal bíró ember javát szolgálja.

A genetika egyik kutatói ágazata most azzal dicsekszik, hogy képes feltörni az emberi lény sejtjeinek DNS kódját.  A DNS-t átprogramozva, más irányt szabna az emberi testi lét jövőjének, teljesen újratervezné az emberi nemet, benézne gondolataiba, irányíthatóvá tenné. Szerintük ez lenne a legnagyobb biológiai forradalom a történelemben.

Tönkretennék, ami teremtői vonás az emberben, a szeretetet, mint fő jellemzőt. Robottá, gépies parancsot végreható eszközzé, szerszámmá süllyesztenék az Isten képére hasonlatosságára teremtett értelmes embert.

Az élő emberi sejteket szabad tanulmányozni, szabad megismerni titkaikat, de feltörni, otromba beavatkozással, alapvető tulajdonságaikat megváltoztatni, NEM! A sejt, a DNS jelrendszer teremtői felségterület!

Az emberi nemet így megváltoztatni nincs joga senkinek, mert ez a legdurvább beavatkozás a teremtésbe! Az eredeti teremtői cél lerombolása. Mivel ez a „tudományos” kontárkodás a teremtési műbe való illetéktelen belemocskolás, így ez lesz az istentelen, teremtés- és életellenes „tudomány” utolsó dobása!

A mai emberi társadalmi világrendet az erkölcsi züllés, szutyok, katyvasz, lealjasodás, elállatiasodás jellemzi, az élet eredete, történelem, nyelvészet oktatása hazug, hamis alapokra fektetett. A gyilkolás törvényessé lett, a nemeket kavarják, az elkorcsosulás folyamatos, s az emberiség előtt megválaszolatlan kérdések tömege tornyosul!

 

Tudomány és „tudomány” kétféle tudományágazat.

Egyik valós reáltudomány, amely tételeiben következetes, világos, érthető adatokkal szolgál, ha kell, számszerűen legapróbb részletekig, ezredpercekre, milliméterek ezrelékeire menően a kiszámíthatóság bizonyossága, pontossága jellemzi, és bizonyítja állításait. Nincs mellébeszélés, széllel bélelt lőre. Állításait sikeres kísérletekkel igazolja, akár többször ismételten, ugyanazon végeredménnyel.

Személy szerint, felnőtt gyakorlati emberként tisztelem az igazi egészséges tudományt, ám szememben csak olyan ágazat minősül igazi tudománynak, amely a buktatókkal járó kísérletek, próbálkozások lezárása után, a szakma által nyilvánosság, nagyközönség elé tárt tételei bizonyításánál száz bemutató kísérletnél száz esetben sikeres(!), s így bizonyítja állításait. Ez a valódi, igazi reáltudomány. Előtte le az összes kalapokkal.

Szerencsére a műszaki tudomány tervezései, megvalósításai a teremtés pontos tervszerűségét igazolják. Kérdezhetik: hogyan képzelem: tudomány – teremtés összhang? A reáltudomány a teremtés nyomdokain halad töretlenül pontosan előretervezett megvalósításaival. Miként? Jellemzőik hasonlóak: a műszaki tudomány nem bíz semmit véletlenre, mindent pontosan kiszámít, előretervez, kikísérletez, megalkot, nem kiabálja el részeredményeit, csak a kész megoldást tárja elő. Ugyanígy az öröklődés-tan, élősejt DNS kutatás és a többi igazi tudományos ágazat.

A Teremtő Isten is, pontos, aprólékosan kidolgozott atom, sejttervek alapján indított.

 

Másikkifejlődés elmélet és a hozzá tartozó ágazatok, a homályos tételek, érthetetlen, következetlen állítások halmazával szédítők. Az őslénytan, kifejlődéstan férctudomány, kabarészinten, bűvészeszközökkel bizonygató sarlatánjai nem képesek bizonyítani egyértelműen, világosan követhető kísérletekkel. Helyette van bő mellébeszélés, lőreszöveg, mese, következetlen ábrándozás, röhejes szemfényvesztő hamisítványok, csalások, évmilliók, évmilliárdok sámános segítségül hívása, az ellenvélemények letorkolása, ledorongolása, lebőgése, kiröhögése s egyebek.

A tudománynak nevezett kifejlődés elméleti őstörténet csak sejtésekre alapozott, rajzolt mutatványokra, támaszkodó. Az örökös keresések, bizonytalan kimenetelű, sikertelen kísérletezések sorozatába bonyolódó. Az efféle „tudomány” a soha be nem bizonyítható feltételezések halmazának gyűjtőhelye. Oly hatékony, mint az alkimista aranycsinálás. Nincs egyetlen alapvető tétele, amely százszázalékosan bizonyítható és megdönthetetlen érvekkel aláépített.

Nincs! Mindannyi elméletek, feltételezések szintjén, holtvágányon vesztegel, várva a majdan bekövetkezendő nagy durranásra, a végső bebizonyítás nagy-nagy csattanójára, csodájára. Rosszabb esetben: tévtanhirdetés, szemfényvesztés, sarlatán csalások özöne jellemzi. A középkori alkimista „aranycsinálók” – a „bölcsek köve”, élet titka, aranykészítés módozatainak keresői – is fedeztek fel hasznos dolgokat járulékos eredményként, csak épp azt nem találták meg soha, amit kerestek. A kifejlődés elmélet kutatói sem találandják meg, és ezért eme ágazatok tudományként minősítése kétségbe vonható, eredményeik vagy inkább eredménytelenségeik alapján. Ugyanis, ha a valós, igazi, azaz reáltudománynak a fizika-műszaki, matematikai, szerves- szervetlen vegyészeti ágazatai olyan hézagos eredményeket érnének el, és csak vakdumával töltenék ki a hézagokat, mint emezek teszik, akkor még ma is a vízforraló fazék fedőjének a billegését lesnénk, vagy kitátott szájjal a sült galambra várnánk.

Az ember – és a legfejlettebbnek tartott – főemlősök közt is, óriási, áthidalhatatlan szakadék tátong. Oka, a sejti DNS-ben levő megmásíthatatlan számítógép szoftver ütemterve, amely az emberre szól. Ennek hárommilliárd rejtjele állatiból emberire átalakulására semmilyen néven nevezendő – ’száz kísérletből száz sikeres’ –, s így megdönthetetlen bizonyíték nem áll a „kifejlődés tudomány” rendelkezésre. Csak a vég nélküli, dogmákkal bélelt magyarázkodás van, üres szócséplés. Persze, azért igyekeztek, igyekeznek, akár csalással is (piltdowni koponya, majomcsontok, állati fogak stb.), de nem sikerült. Aki e két szót – tudományos csalások – beüti a Google keresőbe, bőven talál példát.

Különböző fajok nem párosodhatnak, ha párosodnának is, nem hozhatnak létre életképes, önmagát szaporító utódot. Erre jó példa a ló > szamár > öszvér vonal. Az öszvérig megy, aztán tovább már nincs! Az öszvér már nem képes egy másik öszvérrel utódot életre hozni, szaporodni! A sejtjeikben levő számítógépes szoftver nem egyezik. Tehát elakad a vonal. Ahogyan a népnyelv mondja: Bogot vet a fonal. Azt már igazolták, hogy pikkelyből soha nem lehet, és nem lesz tollazat, főleg pihetoll, szőrzet. A sejtekben levő számítógépes szoftver nem egyezik, nem enged változást. Ilyenkor a „tudósok” – afrikai sámánokként – segítségül hívják a bizonyíthatatlan, beláthatatlan százmillió éveket.

A kifejlődés elmélet –> <– teremtéselmélet szögesen szemben áll egymással. Ez a „tudomány” ösztönből tagadja a teremtés tényét állítván, hogy minden csak úgy magától, önvezérelve, véletlenek sorozata nyomán alakult ki olyan csodásan bonyolulttá, ahogyan ismerjük. Ennek bizonyítása végett a gőgösen fölényes „tudomány” több mint 200 éve izzadva küzd teljes laboratóriumi csúcsműszerezettség egész fegyvertárával, hogy létrehozza az élő sejtet, annak bizonyítására, hogy magától is létrejöhetett. Semmiképp nem sikerül neki! Pedig legfényesebb koponyák, kész agytrösztök és temérdek pénz áll rendelkezésre, ám a parányi apróság, az a kis élő sejt – amiről azt mondják: önmagától „kifőtt” az őslevesben – a leghathatósabb segítséggel sem akar összeállni. Ha viszont tényleg sikerülne, az is csak azt bizonyítaná be: nem magától fejlődött ki, hanem terv szerint dolgozó tudós teremtőerő hozta létre!

S akkor… erre mi lenne a „tudomány” válasza?! Síri csend – gondolom. Mi más?

A kifejlődés elmélet fennen okoskodó tudósainak az élő sejt önmagától létrejöttével csak ügyeskedő magyarázkodásokra futotta, és hol van még a DNS-en levő hárommilliárd kódjelű számítógépes létvezérlő szoftverprogram?

Az elmélet képviselői – valós bizonyított eredmények hiányában – nem tudják megcáfolni alapjaiban a teremtés tényét! Bármily nagy nevek igyekeznek bizonygatni elméletüket – csak mosolykategória. Több hitre van szükség hozzá, mint a teremtés tényként elfogadásához. Mint az afrikai úszó, aki Sydneyben, a 100 m gyors selejtezőjében egyedül úszva kis híján belefulladt a vízbe, pedig a pálya szélén képernyők előtt milliók szorítottak neki.

A kifejlődés elmélet talán a szórakoztatóipar része lehetne, kabarészintű, divatos, átmenetet bizonygató, torzított állatok képeivel telített, nevettető show-műsor. Az ősmesék sokkal több valóságanyagot tartalmaznak, mint a kifejlődés elmélet erőltetetten színezett mesetára. Egyes fajok közti szakadékokat áthidaló átalakulás „tudományos” tétele – vagy hüllőpikkelyekből pihetoll – még mindig a kisgyerekeknek mondott altatómese elfogadhatóságának határain mozgó, és a mesére éhes, csillogó szemű kisgyerek képzelőerejét igényli vagy talán azt is túllépi.

Mondják, hogy párszáz millió éve kialakult a sejt. A „hogyan” kérdésre nincs kísérletekkel bizonyított válasz.

De nincs kétkedés! Tessék elfogadni! Ha a „mindenható tudomány” mondja, akkor az megkérdőjelezhetetlen! Elfogadni és kész! Akkor is, ha nincs is rá semmi bizonyíték. Majd lesz! A következő évmilliók alatt.

Aki csak elolvas az élősejt bonyolult szerkezetéről szóló leírást – amint az a fejezet elején fent kivonatosan leírva – tudja, hogy mily szamárság, tudósként azt nyilatkozni, hogy a sejt csak úgy véletlenszerűen magától létrejött.

Azonban még tovább is lépnek a „tudósok”, mondván: „Tegyük fel”, hogy a sejt osztódni kezdett.  Ez is bizonyított tudomány? Na, de „tegyük fel”, hogy az.  Mint a kisgyerekek játék közben: Mondjuk, hogy én vagyok a király.

Aztán 1,5 millió évvel ezelőtt megjelent a homo erectus, felállt, kiegyenesedett. Majd kb. 200 ezer évvel ezelőtt a homo sapiens. Ekkor az emberszabású csodamódon kifejlesztett magának egy olyan gégefőt, amely lehetővé tette a légzés és nyelés különválasztását és tagolt hangok képzését. Addig fulladoztak, krákogtak, makogtak, kimúltak, de egy észbe kapott, és magától megcsinálta ukmukfukk úgy, hogy örökölhetővé is tette! Be is írta az összes sejt DNS csavaros szalagjára a számítógépes ütemtervbe, szoftver programba átörökíthetően. Naná, hogy igen!

Ezt úgy adja elő a tudós, oly határozottsággal állítja, mint egy szemtanú, mintha látta, végigkövette volna! Vagy mintha tudósítást idézne egy korabeli lapból.

Mi ebben hihetetlen? A tudomány mondja! Ez megkérdőjelezhetetlen DOGMA, merev, hajlíthatatlan tantétel, tessék elfogadni, még ha fikarcnyi tárgyi bizonyíték sincs hozzá! Netán hit kell a tudományos dogmához is?

Bizony kell, mert az efféle „tudomány” is dogmákon trónolva sarcolja híveit. Hinni kell még mélyebben, mint a vallási dogmákban, annak ellenére, hogy a bizonygató tudósok elméjében is úgy sorakoznak a kérdő- és felkiáltójelek, mint a sündisznó tüskéi. Végül lassan kiderül, hogy sokkal nagyobb – lehetetlenbe vetett – hitre van szükség a kifejlődés elmélet elfogadásához, mint a teremtés tényét elfogadni. Semmilyen dogmára nem volna szükség, csak hitre, mert környezetünk teremtett tárgyi bizonyítékai igazolják a bölcs tervezést, és ezek mögött áll a Tervező, Teremtő. Az emberi szájüreg, fogak, nyelv, gégefő, több művelet elvégzésére alkalmas teremtői mestermű! E szervépítmény a testbelső előtere: légzés, hangképzés, rágás, előemésztés, nyelés műveletét végzi – akár egyszerre!

Aki utánajárt, tudja:, Charles Robert Darwin, A fajok eredete című könyvében, közel nyolcszáz feltételes módban megfogalmazott mondatban elénk tárt „tudományos” okfejtésnek egyetlen pontját sem bizonyította be tételesen sem ő sem más! Senki! Különben Darwin is csak isteni vezetéssel vélte megvalósítottnak az általa leírtakat, és azt várta, hogy az utókor rásegít, bőséges leletek özönével bizonyítja feltételezéseit, ám ez eddig még nem sikerült. Követői belefulladtak az apró részletek bizonyíthatatlanságába. A majomcsontokkal bűvészkedés nem eredményes.

A neandervölgyi ember meséjét kioktató „tudományossággal” tárják a nagyközönség elé, mint a kifejlődés bizonyítékait. Rajzokon tudatosan túltorzított alakkal ábrázolják a megtévesztés szándékával. Esetenként majomkoponyákat is felvonultatnak bizonyítékként. Történeti meséket kerekítenek hozzá. A valóság viszont teljesen más. Ezek a családok valakiktől félelmükben, vizes nyirkos barlangba rejtőzködve élték életüket hosszú időn át. Nem lévén táplálékuk, emberevésre is ráfanyalodtak. A nyirkos, egészségtelen térben csúztól, köszvénytől, a belterjes szaporodástól, vérbajtól eltorzultan szenvedtek, majd belepusztultak a feneketlen nyomorba. Ők semmiképp nem a kifejlődés, evolúció valamely köztes szakaszának bizonyítékai.

A pikkelyek tollá, pihetollá válását sem sikerült bizonyítani. Az élőtest működési rendjének sejtszinti, DNS szoftveres bonyolultsága agyonvágja az erőltetett dogmatikus vakdumát. Sokszor folyamodtak csaláshoz, s lelepleződtek. A feltételezések akkor válnának bizonyítás megingathatatlan oszlopaivá, ha bebizonyítják kísérletekkel. Minden maradt feltételezések szintjén, bár nagy a tolakodás a pályán, de előrehaladás nincs.

Mégis erre a „homokra” épült egy „tudományág”, amely oly szilárd, mint az alap, amelyen áll.

Darwin állítólag a Galápagos-szigeteki pintyeknek a külső hatásokhoz alkalmazkodó átalakulását figyelte meg, és azt vélte a kifejlődés egyik bizonyítékának. Ezt ma már cáfolják, de ma divat minden eddig bevettnek vélt dolog cáfolása. Amire nincs bizonyíték, az annyira képlékeny, mint a vályog. De bárki is vette volna a pintyek példáját, tudnia kellene, hogy a teremtéskor minden élőbe bele lett táplálva sejtszinten ez a külső hatásokhoz alkalmazkodási képesség!

1967 zord, hideg telén, katonaként Moldvában jártam. Egy udvaron láttam tehenet és disznót megkötve. Egész télen kint voltak az udvaron. A hideg, fagy ellen védekezve vastag bundát növesztettek. Meggyapjasodtak vastagon. Ez igazolja a változásokhoz viszonyulás képességét embernek állatnak, mint teremtési adottságot. Darwin pintyei is alkalmazkodtak a körülményekhez. Így hát ez még nem bizonyítja az irányítás nélküli, csak úgy vaktából kifejlődését.

Bizonyítási kényszertől hajtottan, kísérletként alkottak már búzaszemet is laboratóriumban. Minden alkotóelemet belehelyeztek: keményítő, fehérje, cellulóz, cukor stb. A csírát is megalkották az eredeti szerint. Mikor készen volt elültették egy eredeti búzaszemmel együtt. Az eredeti kikelt, a mesterséges nem. Miért?

Azért, mert életet teremteni isteni felségjog!

Bennem – ezernyi bizonyíték nyomán – szilárd a meggyőződés, hogy a teremtés tény! Ezt a teremtés ősnyelvének, a mai magyar nyelvnek beható, mélységekben elemzése még jobban megerősítette. Ezért, ha – bárki a világon – a kifejlődés elmélet „valóságosságát” akarja bizonyítani előttem, elvesztegetett erőlködés.

A teremtés tényét a körülöttünk levő élettelen és élővilág tökéletes összefüggő kapcsolattartási rendje, azok egymásba fonódó, fűződő láncolata bizonyítja, mert ilyen tökéletes rend csak pontos előretervezés nyomán alakulhat ki, nem véletlenszerűen, a kavargó, irányítatlan káoszból.

Egy szembeötlő, le nem tagadható érdekes jelenség is a teremtés bizonyítékául szolgál. A tápláléknak szánt földből sarjadó növények: fa, gabona, zöldségek gyümölcseinek alakja, neve meghatározó útmutató. Némely gyümölcs, teremtésben nyert alakja mutatja: milyen testi szervre fejt ki jó hatást. A dióbél alakja az agyra mutat. A gyümölcs nevét alkotó hangok átforgatásából megtudjuk, mire jó, mely emberi szervre van jótékony hatással. Az alma testi nyugalmat nyújt. A levendula, levindula neve átfordítva: alundivel, aludni vele. Nyugtató hatású fürdő, tea, balzsam készül belőle. A mandula magvai is nyugtatóak. Átfordítva: mandula – aludnam, aludnám. A teremtés nyelvének ily szervezettsége is a teremtés rendjét mutatja.

A későbbi tárgyak, jelenségek megnevezései is nyelvi szervezettség jeleit viselik: kandalló – óladnak, lakodnak fűtésére, a jászol – lószáj fordítás mutatja, etetőeszköz. A korpa – aprok, hogy a szemcsék aprók. A kalász – szakállas, szálkaszerű szálak védik magvait. Van remény a nyomorból kijutni. Érzékeink fő észLeLésigéi L hanggal képezhetők: Lát, haLL, iLLat, ízLeL, iLLet. Az L hang a keLLem kifejezője. Az ember békés életre teremtetett. A szeretet etet, táplál érzelmileg. A gyűlölet bűnre sarkall – ölet.

A nyelv szavaival ad tanácsot, útbaigazítást. Ezek nem véletlen művei. Nem őslevesben évmilliárdok alatt kifőtt véletlen, hanem tudatos teremtést bizonyító apró elemek. A teremtés nyelve csak róla beszél, mint Teremtőt, csak őt nevezi meg. A Teremtőnek neve, lakhelye, hatalmas, szervezett alkotó-végrehajtó serege van. A Teremtő teljes mértékben ura, irányítója az általa tervezett, teremtett világnak. Ő, aki megalkotta, és hatalmas számítógéprendszerén beütemezte, pályára állította a csillag és bolygó milliárdokat. Fenntartja, vezérli azokat. Persze – ember számára láthatatlan – fénytestű teremtményeit használja hatalmas birodalma igazgatásában. A többi mitológiai istenséget emberi képzelet szülte, és mindannyi hamis ábrándkép.

A teremtés előretervezetten, minden szempont figyelembevételével történt. Az állatok ösztönvezérelt beütemezéssel élik életüket. Például a méhek ösztöneikbe épített lépték szerint építik a lépet. Ha a méhész egy üres keretet tesz be a kaptárba, három ponton kezdik a hatszögű sejtek építését. Senki nem méri be nekik a távolságot, mégis amikor a sejtépítéssel összeérnek, pontosan találnak a hatszögek. Bármily éles szem sem tudja megállapítani utólag, hol vannak a találkozási pontok. A szövőmadár, pók okos szövevényei tanácsadó céllal, az ő sejtjeikben is irányító szoftver van, ami nem magától lett csak úgy. Ez csak néhány példa sok ezer közül, és nem az őslevesben főttek ki maguktól véletlenszerűen, hanem tudatos, tervszerű teremtés eredményei. Tetteik testi sejtjeikbe beépített program szerintiek.

Sok jeles tudós szerint, a minket körülvevő mindenség tudományos kutatási eredményei is Isten létezését bizonyítják. Nem egy névtelen senki alkotott meg oly műalkotás összességet, amely működik, évmilliárdok óta zavartalanul, és mellé még a Földön levő életet, annak csodáit. Az ember korlátolt képességekkel rendelkezik, nem látja a fénytesteket, de attól még léteznek. Az embernek a Teremtő csak megengedett felfedezni némely apró dolgot az ő titkaiból. E titkok, a parányi, korlátolt ember számára mégis mily csodásak, s földi szempontból hatalmasak.

Az ember hibája, hogy meg sem említi azt, aki megteremtette, s számára elérhető helyre elrejtette, hogy örüljön, ha megleli. Az ember csak azt, dicsőíti, aki meglelte, felfedezte. Csak a felfedezőket. A megalkotó Teremtőt nem!

A másik nagy baj az, hogy bármit fedezett fel az ember, azt rögtön rosszra – népirtó hadi célokra – fordította, fordítja. Eljutottunk oda, hogy mindazt, amit emberileg hatalmas vívmánynak ismerünk, most a felső gőgös réteg teljesen az emberiség kárára használja, és eme eszközökkel milliárdokat akar kiveszejteni.

 

BEVEZETŐ A MAGYAR NYELV TITKAIBA

 

Amióta az eszemet tudom, mindig rendkívül szerettem anyanyelvemet, ezt az összevissza átforgatható, játszható, bármit több szóval is kifejezni képes, kedves, csodálatosan színes és színezhető, rugalmas nyelvet.

Már jóval iskoláskor előtt tudtam olvasni, és minden elém kerülő betűt elolvastam. Később a keresztrejtvények érdekeltek, mert azzal lehetett fejleszteni a szóbőséget, egy lény, tárgy, jelenség, cselekmény többféle megnevezését megismerni. Rengeteget olvastam, kezdetben meséket, verseket, régi történeteket, Bibliát, később főleg klasszikusokat. Szerettem a patinás, veretes régies hangzású nyelvet.

Az olaszteleki és vargyasi Dániel bárók könyvtárainak a kommunisták általi becstelen szétrombolása, tűzre vettetése, felégetése idején néhány egyszerű helyi – betű- és írásszerető – ember megmentett azokból néhány példányt, és rejtegették, mert féltették.

Később ezek az emberek, látva a betűk iránti érdeklődésemet, adtak titokban néhány könyvet olvasni. Így ismertem meg már akkor Berzsenyi Dániel véleményét a magyar nyelvről, miszerint: „a magyar nyelv tán az egész óvilág nyelveinek gyökere és anyja”. Azt is olvastam, hogy csak a beszélt nyelv lehet a történelem hű tanúja, hiszen minden más iromány hamisítható, de a nép ajkán élő beszélt nyelv érintetlen.

Minden körülöttem levő apró érdekesség megfogta, megfogja figyelmemet. Mint minden kisgyerekben, bennem is rengeteg miért, hogyan, mi módon, ki által kérdés fogalmazódott meg. E kérdések ma is bennem élnek. Az akkor ezekre kapott válaszokat tároltam magamban, s ahogy értelmem bővült, lassan kiértékeltem. Érdekelt minden apróság és érdekelt, érdekel a végtelen nagyság, a befoghatatlan messzeség. Nekem a nyelv csodának tűnik ma is. Apró cseppekből lesz a tenger, egyszerű hangokból a nyelv, a szavak határtalan, követhető varázslatos szövevénye.

Csöppnyi kiskorom óta tényként hittem, s hiszem ma is a teremtést. Nem vakon, hanem – ma már – milliónyi bizonyíték ismeretében, azok valóságának tudatában.

A mai napig nem hozott fel a tudomány –, amely a teremtés tényét unos-untalan cáfolni próbálja – olyan egyértelmű biztos, elfogadható bizonyítékot, amely megingathatna ebben.

Mivel felnőttként én is terveztem műszaki területen, így gyakorlatból tudom, hogy semmi nem jön létre előzetes tervezés nélkül. Még a nagyon egyszerű dolgokat is előzetes tervek alapján készítjük el.

Mennyivel inkább terv szerint alkotta a Teremtő, növényt, állatot, embert, mint élő testet teljes szervi összefüggő kapcsolatrendszerré, tervszerinti örökíthetőséggel. Az emberi beszédkészséget, beszédképességet, nyelvet, mint gondolatközlés, kifejezés legfőbb eszközét, továbbá a körülöttünk létező csodálatos világot minden szépségével.

Leszögezem az elején – nem vagyok nyelvész. Ugyanis, hivatásos nyelvész csak finnugrista lehet, a képzésnél annak hamis tanaival mérgezik az elmét. De a magyar nyelv könnyen felfogható, megérthető titkaihoz nem kellenek különleges nyelvészi ismeretek.

A mai – dogmákkal bélelt – bonyolult, száraz, élettelen nyelvészi elméletek ismerete semmiképp.

A magyar nyelv, mint nyelvek anyja, a teremtés ma is élő, szószülő nyelve, bármennyire összetett, és hatalmas szókinccsel rendelkezik, megértése mégis egyszerű, lévén könnyen követhető, felépítési szerkezeti rendszerén át. E nyelvet teremtője, létrehozója az egyszerű embernek szánta, és egyszerű emberek építették fel az elmúlt évezredek folyamán. Egyszerű csomagolásban örököltük meg, nincs rejtjelek kulcsaival zárva, minden beszélőjének saját édes tulajdona, kellő ráfigyeléssel, egyszerű eszközökkel bontható, elemezhető.

Elemzésére teljesen más módszer alkalmazandó, mint a hivatalos hivatásos nyelvészet által ráerőltetett. Semmilyen más nyelvvel nem vethető össze, nincs semmi köze az utódnyelvek grammatikájához! Teljesen más, mint a világ többi nyelve, hiszen azoknak anyja.

Szavainak értelemhordozó alkotói: hang, ősgyök, gyökszó, hangcsoport, szó-hangváz elemezendők.

Az anyára nem lehet ráerőltetni a kislánya ruháit. Azok a nyelvek ebből áradtak ki, mindegyik örökölt az ősi nyelvanyától hasznos vonásokat, ám csak az összesben lelhetők fel elszórtan azok az erények, amelyeket a teremtés élő nyelve ma is birtokol önmagában teljes egészében. A nyelvanya nem mérhető a lánynyelvek mércéjével!

A teremtés nyelvét, a mai magyar nyelvet szeretni kell, s tervezőjét, alkotóját illik tisztelni. Őt, aki az embert beszédképességgel teremtette. Érzés, érzelem kifejező beszédhangokat alkotott számára, s olyan mestermű gégefőt, amely képes a légzés, nyelés, hangképzésre azonos időben egyszerre. Örökítő sejtjeibe ültetett nyelvszerkezeti vázat, s annak alapjaira a szófelépítő képességet végtelenül átörökíthetően.

Célom e bevezető tanulmánnyal, szótárral, ráébreszteni azokat, akiket lehet, hogy ilyen szemszögből közelítsék meg a teremtés ma is élő ősnyelvét, a magyar nyelvet.

Nem az én hibám, hogy bizalmatlan vagyok a hivatalos kijelentések, dogmaként elfogadott tételek iránt. Soha nem adok igazat elsőre egy hivatalosan leszögezett tételnek, bármennyire fajsúlyos egyéniség megállapítása lenne. Az eddig tapasztalt, hivatásos, hivatalos szervek által köznép elé tárt temérdek sok hazugság miatt van így.

Hivatalosságoktól jövő – igazságként tálalt – kijelentések rengeteg hamis valótlanságot, becstelen hazugságot tartalmaznak, legyen politikai, gazdasági, társadalmi, történelmi, tudományos, vallási, egészségügyi s egyéb leszögezett, bebetonozott dogmatétel. Így hát elsőre soha semminek nem adok hitelt, nem veszem készpénzként.

A hivatalos, hivatásos akadémikus nyelvészet részéről a magyar nyelv eredete kapcsán, eddigi rengeteg hazugságot, tévtant, lekezelő, gúnyos mellébeszélést, félvállról odavetett, fölényesen „tudományos” ködös magyarázatot olvastam, hallottam, hogy tisztán kívántam, kívánok látni. Ezért kezdtem kutatni magánszorgalomból felnőtt korban a magyar nyelv felépítését, szerkezetét, mert csak a való igazság érdekel!

Érdekelt:

Milyen nyelvet beszélt az első ember, ha „az egész óvilág nyelveinek gyökere és anyja” a magyar nyelv? S ha ez így igaz, és a magyar nyelv tényleg a teremtés nyelve, akkor további kérdések:

Birtokolja e nyelv az ember által, erőltetés nélkül kiejthető összes beszédhangot?

Van olyan két-három hangból álló beszédelem készlete, amely soha nem változott az évezredek folyamán?

Felismerhető, fellelhető szerkezetében egy világos, könnyedén követhető, értelmezhető bölcs kapcsolatrendszer?

Felismerhetők az egyszerű kezdet jegyei, értelemhordozó a hang, igaz a gyökök léte, szóbokrosodás és egyebek?

Felismerhető benne a szószerkezet kialakulásának füzérszerű összefonódó folyamatossága tárgykörönként?

Felismerhetők benne az életjelenségek kezdeti egyszerű szóképei, s a köztük levő összhang, a szavak lassú bővülése, kiegészülése majd bokrosodása nyomán?

Jellemző rá az észszerű következetesség, világosság: gyökértől, törzsön át a legvékonyabb ágig, amely igazolja egy bölcs tervezőtől eredését?

Felismerhetők az apró léptek nyomai, a létrafokok, a kifejezések bővülésében, kiteljesedésében?

Követhetők a mindennapok használati eszközeinek fontossági sorrend szerint megjelenő kezdeti egy, két, három hangos megnevezései, s a fontosabb történések megnevezéseiben a névképződések üledékszerű nyelvi rétegződései?

Felfedi a teremtett világ titkait, az élőknövény, állat, emberjellemzőit, szavai szerkezeti felépítésében?

Észlelhető kiegyensúlyozott értelmi kapcsolat a kialakuló megnevezések elágazó, bokrosodó, oda-vissza forgatható szavainak rendszerében?

A mai magyar nyelv a saját szavaiban ad-e választ, tanácsot a mindennapi élet gyakorlati kérdéseire?

Van összhang az eszközök, anyagok és felhasználtságuk szerinti megnevezéseiben?

Van összhang a növény-gyümölcs megnevezések, jellemzők, és az élőszervezetben kifejtett hatásaik közt, azaz megtudható nevéből – mire jó? Ezt akár hangonként, gyökönként, hangcsoportokként, hangvázként összeforgatva?

Az élet továbbadását, a szaporítás szerveit és életjelenségeit a társadalom alapelemei – egyén, párja, család, nép, nemzet – felépítését kifejezi-e tömören ugyanazzal a hangkészlettel?

 

Mit mond a nyelv önmagáról saját szavaival?

A teremtés tényét vagy az irányítás nélküli kifejlődést támogatja?

Ha az irányítás nélküli kifejlődést, akkor igaz-e, hogy több kezdet volt, egymástól függetlenül fejlődtek emberré a makogó vadak Földünk különböző részein, és végül szintén egymástól függetlenül alakultak értelmes szavakká különböző nyelveken, a kezdeti tagolatlan, üvöltő torokhangok? Ez esetben teljesen más rendszerű nyelvek fejlődtek ki egymástól függetlenül, s egymástól teljesen eltérő sejtszerkezetek, örökítő gének jellemzik a fajokat.

Ha a teremtés tényét, ez esetben van egy kezdet, a teremtés pillanata, amely a történelemben meghatározható időben és térben. Akkor igaz az egyetlen pár embertől induló szaporodás. Egyetlen helyről, magból indult az emberi társadalom, tagolt, értelmes beszélt nyelv, így összefüggő rendszert alkotva, fő jellemzője a nyelvi összhang, alkotó gyökökben. S ami fontos: ismerjük az emberiség korát, eddigi történelmének időhosszát, nincs végtelen homályba vesző, hazugságokkal feltölthető múlt, homályos, széllel bélelt lőreszöveg.

 

Ha még ma is él az ősnyelv, a legősibb, a teremtés nyelve…

Mit mond Istenről, nevéről, az anyagi világ létrejöttéről, lélekről, életről, emberről és az őt körülvevő világról, s az embert érdeklő legfontosabbakról: érzelmekről, szeretetről, szerelemről, nemiségről, családról és egyebekről?

Tőle kaptuk-e a beszélhető nyelvet –, amelyen értelmesen, érthetően kifejezhetjük magunkat?

Összefüggő tömör egység-e a beszélt nyelv kiindulási alapja, akár egy gömbbe zárt összesség?

Oly forrás-e, amely mint kis ér, csermely indul, patakká, folyóvá dagad, majd lassú folyású folyamként haladva szétterülő, végtelen tengerré válik?

 

A teremtés nyelve létezik ma is!

Mert, ha Isten alkotta, akkor semmi oka nem volt eltörölni, elvetni.

Azt is felismertem, hogy egyedül csak a közszájon forgó beszélt nyelv lehet az, amely minden befolyás nélkül rögzítette az emberi történelem egyszerű kezdetét, egy pontból induló meghatározó pillanatait, mivel a köznyelvet nem befolyásolta, nem befolyásolhatta senki.

A beszélt nyelv szavaiban, kifejezéseiben, örök, eltüntethetetlen, visszavonhatatlan, elmozdíthatatlan értelemhordozó elemek, szószerkezetek állnak irányító jelzőoszlopokként.

Az ember első – hangban megnyilvánuló – kifejezései, az őt érő, általa észlelt hatásokra, ajkaira törő egy-kéthangos válasz.

Valószínű, hogy az első kiejtett hangok a magánhangzók voltak, amelyek az ámulat, csodálat és a mély érzelmi töltet kifejezői. A magánhangzók a dallam, érzelmi szépség megjelenítői a nyelvben.

Több évtizedes nyelv-, szóelemző munka eredményeként mindenre kaptam választ.

—————————————————————————————————————————————–

Az első ember nem makogott, nem gagyogott, nem hebegett-habogott, nem bőgött, nem bömbölt, hanem érthetően, tisztán, világosan, tagoltan beszélt teremtőjével a teremtés nyelvén, amely a fénytestűek közti értekezés eszköze volt az ember teremtése előtt. Érthetően mondta ki, a földi lények, anyagok, jelenségek megismerése során, azok jellemzőit leíró első rövid gyökszavakat, a Teremtője által alkotott hangképző gégefőn, szájüregen át kiejtett hangokkal.

——————————————————————————————————————————————

 

Önhangzók néhány jellemzője vázlatosan:

Az első emberi hang, az ámulat, bámulat A és Á hangjai. Az első ősgyök, amelyet kiejtett, valószínű az ÉL ősgyök. A későbbiekben megtudjuk, mily nagy szerepe van az L hangnak az éLetjeLenségek leírásában. E hangok kiváltói a körülötte levő elemek: föld, levegő, víz, tűz, a növényzet, állatok, ezekhez kapcsolódó jelenségek: képek, színek, illatok, élmények, érzések, érzelmek voltak, amelyek nyomán nevet is adott mindennek. A teremtés nyelvén adott ősi nevek, nem kövületek, hanem a magyar nyelvben mai napig élő, jellemzőket sűrítő megnevezések nyelvelemei. A magánhangzók, vagy önhangzók édestestvérek, zöngéjük szerint, eredeti teremtői tervben az égbolt félkörének ívét követik.

A hangsor az alapról az A alaphanggal indul, az ív befejező hangja végül az Ü hang. Ahogyan a hAjnAl derengő vilÁgossÁga megjelenik a lÁthatÁr szélén, majd lassan EmElkEdvE előjön a napfÉny, erősödik fölfelÉ dÉlig, Itt éri el a csúcsot, s az Ív csúcsáról finOman, Óvatosan gÖrbül, gUrUl lefelé, mígnem eltŰnik, elsÜllyed, elÜl a látóhatár szélén.

Az önhangzók a mindennapi beszédben, a tájnyelvekben néha egymással felcserélődnek. Ez is bizonyítja, hogy szoros rokonhang kapcsolatban állnak, mint egymást szerető lánytestvérek.

Az önhangzóknál az A hang az Alap, Alfa, a kiinduló. A legkomolyabb, legszigorúbb hang. A hangrend (abc) nAgyAsszonyA, amely útjára bocsátja a többit. Akár a fehér, AlbA AlAp-, AnyAszín, amelyből kiválik a többi. Az A hang AnyA. Az önhangzók az ő lányai. Első lÁnya az Á hang az AnyA kitÁrt, emelt, hosszabban ejtett csodálat – esetenként haragos hangja: Ámul, bÁmul, kiÁlt, lÁrmÁz. Az A hang hAtározott AkArAtot kifejező. Ami AtlAn, az nem megbízható. Ha AtlAn, akkor nincs AlAp, tAlAp, akkor AlAptAlAn.

 

Az E, a vékonyka E, az A-ból vált át E-re, EngEdElmEsEn az ívEt kövEtvE, EmElkEdvE, a magas, Éles É hangra vált. Némelyek beszédében megfigyelhető, hogy az A hangot szinte E hangként, és az Á hangot É hangként ejtik.

Az É a legÉlesebb, legÉkesebb hang. Ezek a zEnE, az ÉnEk hangjai. Az ívnek az Alap és a csúcs közötti felezőjén áll, de kÉpes emelkedni a dÉl csúcsának ÉlÉig, ahol átvált I-re. Ez a jelenség, az E –> I, É –> Í átválthatóság a tájnyelvekben figyelhető meg inkább.

 

Az I hang van a zenIten. Az Í, főleg a vIsÍtó, sIkÍtó változata a legkihegyezettebb éles hang, olyan vékony hegyes, mint a nyÍl. E két hang – E,É, I,Í – sok jellemzőben közös. A nyElv szó mutatja. A nyElv is hEgyEs, mint a nyÍl a valóságban és képletesen is. Különösen a menyecskés változat. A sIkamlós, vIdám, vIjjogó, sIkÍI, Í hang van az Ív csúcsán. Innen már lefelé hajlik az ív. Az íven felfelé haladó hangok egyre vékonyabbak, élesebbek. A továbbiak az ív lefelé hajló vonalán, egyre mélyebbek.

 

Az O hang a kOpOnya, gOnd, gOndOlat, a megfOntOltan kimOndOtt – jó, rosz – gOndOk, fOndOrlatOk hangja. A hOgyan tOvább? Az OntOtt áldás, a termékenység, az OndÓ hangjai. A másik végleten, lehet Ocsmány, Ocsú, OtrOmbán pOcsék is. Az Ó a vágy, az Óhaj, sÓhaj, az elrOntOttak fölötti Óbégatás hangja. A másik végleten Ócska, ÓcsárlÓ hang. A tájnyelvekben az A hang sok esetben szinte átmegy az O hangba. Egyébként is kötődnek fontos értelmi kapcsolatokban. A gOndOlAt fOntOs, ha –AtlAnná válik, nagy baj, elveszíti AlApját. A meggOndOlAtlAnság, megfOntOlAtlAnság nAgy bAjok forrása lehet.

 

Az Ö, Ő a tÖprengŐ, ÖtÖlŐ, ÖrÖm, vagy Önmagába forduló, Önző, Öntelt, amely Önkénybe torkolhat. Leírja az Összeséget, de az ÖrÖk állapot kifejezője is. ŐrzŐje az Ősiségnek, a hŐ vágynak, az Ősi hŐsök emlékének. Az Ő a minŐség leíróhangja, az igazi nŐiség életminŐség leghŐbb vágya és feltétele. Az Ö, Ő hang az E, É csücsörítő változata.

 

Az U, Ú a legmélyebb hangok. Az U, Ú hangok az O, Ó mélyített változatai, az U, Ú a legmélyebb szint. A kÚtásó mélyre hatol, víz Után kUtat, s reméli, hogy megtalálja az Utat. A kis Unoka, a kis néppótló Utód, aki a többi Után vonUl a sorban Utolsóként. Van, aki a földön kÚszik, vagy a víz felszínén Úszik. A bÚvár már a mélybe megy. Állítólag BÚvár KUnd a víz alatt Úszva fÚrta meg az ellenséges hajókat. Utált állapotra a távolító: á, Uá! Távolítás az utódnyelvekben is: evakl, menstrl.

 

Az Ü, Ű hangnál már nincs alábbi hang, nincs szint sem, amit megjelenítene. Ami U, Ú alatti, az már eltŰnik, elÜL. Aki elfárad az úton, az leÜL, ha nagyon fáradt, lefekÜszik. A már említett búvár a felszín alá megy, lemerÜl. Az Üledék a vízfenékre sÜllyedt anyagból képződik. A jellemzés, minősítés hangja is: Ügyes, Ügyibe való. Hosszú folyamatok, Ügyek kifejező hangja. Folyóvíz névben is. FeketeÜgy.  De az erkölcsi magasság, mély érzelmiség megjelenítésének hangja is. Az Ű hang, az Ő elmélyÜlŐ változata. Érződik máshol is az Ő ––> Ű átmenet. Bizonyítja a „hŐn vágyottak iránti hŰség” értelmi-érzelmi összefonódás. MinŐségi jelzŐként: nagyszerŰ, népszerŰ, gyönyörŰ stb.

 

A hang nem csak valamiféle jelentésnélküli bamba részvevő a szóban, nem „csak ott van, s a szó azt jelenti, amit”; hanem fontos, sőt legeslegfontosabb, legmeghatározóbb értelemhordozó, értelemalakító alapelem! A teremtés nyelve magán- és mássalhangzóinak komoly vizsgálata nyomán felismerhető, hogy tervszerű teremtési munka jegyeit viselik.

 

A mássalhangzók vázhangok, a kifejezés keretének alaphangjai. Olyanok, mint a férfiak. Egyik része kemény, erős, határozott, pattogó, zöngétlen. Azonban ezeknek vannak kellemesen lágyított, szelíd és zöngés rokonhangjaik, amelyek az állapotok árnyaltabb megjelenítését segítik. Ugyanakkor mély emberi érzelmek tökéletes kifejezői is. Ezek mindegyike beviszi a szóba, az általa képviselt, hordozott sajátos értelmet.

 

Magánhangzók töltik ki a vázhangok közti űrt. Nélkülük nincs dallam. Amint a férfilét magában szárazan, kongó üresség, s a nőiség tölti meg mindent megszépítő tartalommal, úgy a mássalhangzók közt a magánhangzók a nyelvi szépség zönge, dallam megjelenítői.

A Teremtő által az emberi gégefő eleve úgy terveztetett, hogy ezeket a hangokat képezze, s így minden közlendőjét kifejezésre juttathassa árnyaltan, köztük a lelki benső töltet legapróbb rezdülésének részleteit is: hangszín, hangerő, hangmagasság, hangrezgésszint eszköztárával a mélytől a fennkölt érzelmi magasságokig. Ezt még inkább kiteljesíti a dallamképző adottság. Nem magától alakult ki, amint a kifejlődés elmélet istentagadó sarlatánjai hangoztatják. A gégefő komolyan megtervezett, sokrétű feladatot ellátó, bonyolult, összetett egység: légzés, nyelés, hangképzés akár egyszerre, vagy egymásután sűrűn váltva. Mindez összekötve az orr, fül, szem nyirokvezetékeivel. A gégefő teremtői mestermű! Abból is látható a teremtés nyelvének gazdagsága, hogy jóval több hangból építkezik, mint az utódnyelvek bármelyike. Sokkal változatosabb, színesebb, bővebb gondolatkifejező.

 Az ember által kiejthető minden hangot birtokol. A teljes hangsor a nyitható Ajtó A hangjával kezdődik, amelyet a végén a Z (zs) hanggal Zár.

A hangsor a hangoknak a színek fehér színből születésének párhuzamát is idézi. Az Alfa (fehér, halvány) a kezdő, ebből bomlanak ki a többiek, majd az Omega csOmegolja be őket. Ezt az ősnyelvtől levált ógörög nyelv örökölte meg.

Az ember és a nyelvi beszédkészség, -képesség egyszerre született. Aki teremtette az embert, az vele együtt, szervesen eggyé építve ültette örökítő sejtjeibe a nyelvszerkezeti vázat is, utódaira átörökíthetően.

Nem vak véletlen szülte a nyelvet, és mivel az ősi nyelv él, egy nép ma is beszéli, így az ősnyelvet kutatónak nem kell feltétlenül mélyre ásni, keresni köveket, agyagtáblákat, bár azok is hasznosak, s mint ősi kor tanúi, bizonyítanak.

Lények, jelenségek, cselekmények, tárgyak, több sajátos névadó jellemzőjének elősorolásával egyszer s mindenkorra bizonyítva van, a magyar nyelv minden szava saját szüleménye, saját szóalkotás, saját fejlesztés.

 

A magyar nyelv minden szava megcáfolja a hivatásos nyelvészek összes szóeredet hazugságát!

Nem szomszéd népektől összekapirgált, gyűjtött, ahogyan kajánul, okoskodó „tudományossággal” – voltaképp tudatlansággal – a hivalkodó hivatalos hivatásos nyelvészet állítja. Nevezzük nevén: állításuk vagy tudatosan kitervelt hazugság része, vagy a magyar nyelv belső titkait, szerkezeti felépítését ki nem ismerő hozzá nem értésből fakad. Nem én mondom, hanem a NYELV, amely utálja, s így megcáfolja a hivatalos hivatásos nyelvészek állításait! Minden egyes magyar szó a teremtés nyelvén fogant, ősnyelvi eredetű, annak saját szüleménye, képzése, tulajdona!

A nyelvfelépítmény ismeretében bizonyított, a teremtéskor emberi örökítő sejtekbe, és csavaros DNS szalagjára ültetett, számítógépes ütemterv, szoftver által irányított, nyelvet keretben tartó szerkezeti vázépítmény léte. Hangvázak igazolják, a nyelvben tárgykörönként szótestvérekből álló szócsaládok vannak, amelyek szervesen illeszkednek a szövegszövevényekbe. Szavanként tartozhatnak egy kezdőgyök alapú elágazó szóbokorhoz, amely hasonló a fák elágazó, bokrozódó, levelező, virágzó, gyümölcsöző növekvő bonyolultságához. Ezeken át követhető, a kialakuló szerteágazó, de kiismerhető nyelvszerkezet. Bizonyítja ezt az utódokra átörökíthető teljes hangkészlete, amely alapja a beszélt nyelv, gyökszavakra épülő szóbokrainak, szó-hangváz alapú szócsaládjainak is.

A teremtés élő ősnyelve az adott beszédvázon belül kiépülő nyelvi ősgyökök, gyökszavak, hangcsoportok minden földi nyelvben jelenlétével bizonyítja: az élet, az emberi faj a Föld egy adott pontjáról indult. Nem különböző, egymástól távoli helyeken. Nem makogó hordák egyedei hosszú nyögvenyelős kifejlődésének eredménye, hanem meghatározott pontos céllal megtervezetten teremtetett.

Az igazi tudomány bizonyítja az öröklődés tényét. Az első teremtett ember DNS-ébe ültetett, életfolyamatokat vezérlő számítógépen leolvasható szoftver, örökítő ütemterve, programja révén mai napig minden ember átörökíti utódaiba fő jellemzőit. Minden ilyen megörökölt létvezérlő ütemterv, szoftver személyre szóló, saját, elidegeníthetetlen, kitörölhetetlen. A kutató tudósok, és, az igazi nyelveredet kutatók eljutottak arra a megállapításra, hogy egy pontból indult a földi, emberi élet és a Földön ma beszélt összes nyelv egyetlen tőről fakad.

A nyelv alapelemeivelhangok, ősgyökök, gyökszavak, hangcsoportok, szavak hangvázai – bebizonyítható a fenti állítás. Az értelmes ember, itt a Földön, egy adott helyen, teremtés útján egyszerre jelent meg. Így természetes, hogy e nyelvet beszélő első egy pár embertől, egyetlen alomból, ősszülőktől, származik minden ember, innen – egyetlen pontból indult, terjedt szét az egész Földön a népesség és a beszélt nyelv.

Sokak által feltett kérdés, hogyan szaporodhatott el az emberiség egyetlen emberpártól? Honnan vettek feleséget Káin és Ábel? – A húgaikat? – szörnyülködnek. Igen – ez a válasz. Nem kell elfeledni: Isten tökéletes embert teremtett, akinél nem állt elő génkorcsosulás ily esetekben. Így rendelte el a szaporodást. Biztosan nem tévedett, hiszen tudta: mit, hogyan alkotott, műve tökéletes volt. A köcsög nem kérheti számon a fazekast, miért így alkottál meg?

A mára elsatnyult embernél vérfertőzés lenne, de a tökéletes testtel bíró első embereknél nem. Jóval az Özönvíz után tiltotta meg a testvérházasságokat, mivel a megromlott földi viszontagságos életfeltételek miatt az ember ekkorra már satnyulni, silányulni kezdett. De elindult az elkurvulás is, és fennforgott a vérfertőzés veszélye.

Az első ember, mint tökéletes teremtmény, kezdet kezdetén mindent megnevezett. Az eléje táruló, számára érdekes, érzékszerveire ható jelenségrenem bambán tagolatlanul, makogva, bárgyún, nyálcsorgatón vigyorogva, hanem – értelmesen, érthetően, tagoltan, pontosan ráillő, világosan érthető, egy vagy kéthangos ősgyökkel válaszolt: kő, üt, só, pü, ág, fa, hő, nő stb. Ezek a legrégebbi szavak. Minden észlelt lény, tárgy, jelenség, cselekmény legszembetűnőbb fő jellemzőjét nevezte meg első ösztöni kifejezéseivel. Ez ősgyökökből álló, rövid, találó neveket jó megfigyelőképessége folytán, ismeretei elmélyülésével tovább bővítette más – közben még észlelt – jellemzőket leíró, háromhangos gyökszavakkal. Később a több jellemzőt is tartalmazó összeálló gyökszavakból, hangcsoportokból alakultak ki a hosszabb megnevezések. Minden hang, gyök hangcsoport, valamilyen sajátos értelmet visz a szóba.

A nő megjelenésével a bensőséges érzelmek, testiség, egymás iránti mély vonzalmat élénken kifejező szertelen szerelmes szavak, a nyelv cizellált, kellemesen hullámzó, fodrozott, bodorított, élénken színezett, színezhető, elzsongítóan illatos szirmai, mint költői rímek, dallamok is megjelentek a nyelvben. Ekkor – a párkapcsolatok kezdetén, hajnalán – kaptak nevet a bensőséges párkapcsolat, nemi szervek, a nemiség jelenségei. Egyetlen szó sem született ocsmány indíttatásból, mindannyi az észlelt jellemzők, megnevezésekbe tömörítése. Az első ember által kiejtett hangok, az általa alkotott ősgyökök, gyökszavak, hangcsoportok mai napig élnek a magyar nyelvben, azokat szóljuk, azok alkotják a ma is élő ősnyelv, magyar nyelv alapjait. A nyelv, az első ember ajkait elhagyó első tagolt hangtól, a történelmi korokon át az ember társa volt, mindenhol szorosan követve őt. A nyelv nevet adott az élet mindennapjai eseményeinek. Hosszú évek alatt kialakuló beszédelemekben, az egész nyelvfelépítményben, beszélt nyelvben mindent rögzített, így egyedüli, hamisítatlan élő tanúja az emberi történelemnek. Nincs más oly tanú, amely ennyire szorosan jelen lett volna az ember életében, mint a beszélt nyelv.

A nyelv kísérte az embert az első lélegzetvételétől, és minden vele történő eseményt, érzelmi rezzenetet ösztöni szóképzéssel erőltetés, külső kényszer nélkül természetszerűen rögzített kialakuló szavaiban. Az egyszerű ember érzelmi töltetét: indulatait, örömét, bánatát. E nyelv minden emberi mozdulatnál – még a legeslegapróbb, legjelentéktelenebbeknél is – jelen volt. Rögzítette szavaiban a család legbensőségesebb szeretetteljes pillanatainak, fontos apró eseményeinek megnevezéseit, és onnan kiindulva az összes vele, közösségével végbement minden életfolyamati eseményt. Mint rétegződött üledéket rejti magában az egész – kevésbé békés, többnyire viharos, háborús – emberi történelmet. Ez az a nyelv, amelyen az első emberek a teremtői parancsolatokat kapták. Amelyen az első dalok, balladák, regök, regék, mesék, legendák, krónikák születtek, amelyeket Noé és családtagjai később átadtak utódaiknak. Ezek élnek a teremtés nyelvét beszélők meséiben, dalaiban mind a mai napig. E nyelv elsőként nyert írásbeliséget, s a kezdetben – már az Özönvíz előtt – e nyelven írattak le az emberekkel történő események.

A Kedves Olvasó oly szavakkal találkozik az előtanulmányban, szótárban, Függelékben címszavak magyarázatai közt –, amelyek a mai köztudatban, józan megítélés szerint ocsmányok, közönségesek.

Ne lepődjön meg ezen.

E szóelemzések követéséhez minden olvasó komolyságát, megértését kérem. Családom, környezetemben élők bizonyíthatják, nem szokásom trágár szavak használata, tehát nem kedvtelésből, nyegleségből, sikamlós élvezetből hozom be a szövegbe a mezítelen testiség, nemiség szavait, hanem bizonyítékként a magyar nyelvben születésükre, eredésükre, a nyelvi összességhez szerves kapcsolódásuk, és kifejező erejük bizonyítására.

Valaha a kezdetben minden szó, kifejezés az első észlelt hatás késztetése nyomán a legtermészetesebb pőre, nyers, őszinte, nyílt valóság, mezítelen, életszerű, ösztön-szülte kifejezéseként keletkezett. Minden szó, lépcsőzetes, kezdeti, korai kialakulása figyelembevételével elemezendő, gyökönként, hangcsoportonként, ahogyan valaha megszületett. Mivel minden szó az életben történtek nyomán alakult ki – a szólopkodás hamis állítása, vádja megcáfolásához – erőteljes bizonyítékkal szolgálnak e szavak, úgy ahogyan, s amilyen indítatásból megszülettek, mivel a megnevezések a kezdeti, első átélés élményének hatására feltörő őszinte ösztöni hangfoszlányokra épülnek.

Az elemzésekben megjelenő, a való élet jelenségeit leíró, némelyek előtt trágárnak tűnő pőre, nyers szavak nem csámcsogón, kajánul nyálazó vigyorgók, hanem értelmes – eredeti nyelvi kifejezések kialakulását megismerni, követni kívánó – egyszerű, komoly emberek számára írattak le!

Tudni kell, hogy a teremtés nyelvében, az eredeti ősnyelvben nem voltak, nem lehettek eleve ocsmánynak minősülő, trágár, mocskos szavak, mert minden szót a mindennapokban átélt természetes élethelyzetek, életképek, az élet sodra, folyama alakított ki, illetve életképek, jelenségek, jellemzők, tulajdonságok nyomán alakultak olyanná, ahogyan ismerjük. Ezzel együtt az első emberekben még élt az a természetes erkölcsi gátlás, amely az elszabaduló, eltorzuló fesztelen kivetkőzés önműködő ellenszere. Így a bensőséges életéhez kapcsolódó szavait magába zárta, nem vitte ki a bensőséges élményei átélésének belső elméleti körén kívül. Pontosabban: nem tette közhírré azokat.

Kezdetben a Földön beszélt egyetlen nyelven mindenki megalkotta magában, bensőséges élete eseményeihez köthető saját szavait, ahogyan őt megérintette, finom rezdüléseit megélte, szívében megfogalmazta, hiszen e gazdag nyelv adott lehetőséget változatok végtelen sokaságára. E szavak később, közbeszédben megjelenésükkel, az erkölcs elsekélyesedésével váltak közmegítélés szerint ocsmánnyá. Amikor a „művelődő” ember rendeltetésellenessé, szégyellni valóvá tette, az Isten által ráruházott teremtés folytatását, bensőséges szerelemben megélhető nemiséget, a vágyott emberi utódok nemzésére kapott, testben megélhető fenséges, kéjes gyönyörérzéssel járó áldást.

Amikor kiforgatva sarkaiból, kéjsóvár malackodó élvezethajszolássá, ocsmány üzleti célok eszközévé, eladható áruvá, megélhetési forrássá züllesztette, süllyesztette, sorvasztotta, kiteregette, s a közbeszédben szitokszóként kezdte használni. Az isteni teremtés folytatására, a Föld betöltésére teremtett, megszentelt erkölcsi, testi tisztaságot igénylő szervek megnevezései ekkor váltak valóban ocsmánnyá, szégyellnivalóvá.

Meghatározható, hogy egy szó használata az általános emberi műveltség elemi követelményei szerint ma mily fokon illő vagy nem illő mások előtt, társalgásokban? Olyannyira, amennyire a kép, tett, jelenség, amelyet kifejez, terítékre illik valóban művelt, jól nevelt emberekből álló társaság elé.

A hálószobánk, illemhelyünk jelenségeit, történéseit leíró szavak – bár azok is a nyelv szerves részei – nem tartoznak senkire, kizárólag reánk vagy az eseményben részvevőre. Ezek nem társalgás tárgyai. Világosabban: ha undokságról beszélek egy társaság előtt, olyan, mintha elébük, a tányérjukra raktam volna.

Illendő, avagy nem? A válasz: Nem illendő!

Viszont szóeredet elemzésnél, amikor a szó kialakulásának lépcsőzetes folyamatát írjuk le – e szóalkotó elemek, mint jellemzők beépülését bizonyítandó – kötelezően elő kell sorolni: mi miért, milyen jelentéssel került oda, hogyan alakult ki a szó? Mit fejeznek ki a szó elemei és az összesség együtt?

E szavak ezért vannak jelen a szótári kifejtésekben, hogy felsorolt névadó jellemzőik bizonyítékul szolgáljanak magyar eredetükre, mert különben a hivatásos nyelvészet mindannyit más nyelvekből eredőként jegyzi.

De egyébként – úgymond művelten – orvosi nyelven megnevezik ezeket a szerveket, mert valamilyen néven nevezni kell. Az ősiségben is azért kaptak nevet. Mennyivel illőbbek az orvosi megnevezések? Csak mert idegen szavaknak tűnnek, és úgy nem szégyellendőek? A lumbus mitől műveltebb, mint az ágyék? Mert latin? Ám e szó az ágyék lombos szőrzetének képe nyomán eredő megnevezéséből ragadt meg a latin nyelvben.

LuMBuS – LoMBoS hangváz: L-M-B-S – L-M-B-S

A férfi nemi szerv: pénisz. A pénisz + pina = szinap kapcsolat szerepet leíró: a pina, a níp, a nép eredő forrása.

PéNiSZ – PiNa – a NéP – SZiNaP hangváz: P-N-SZ – P-N – N-P – SZ-N-P

Bibliai jövendölés: „…ágyékából eredő folyam.” A mondás szerint: ekkor látta meg a napVILÁGot. LOVAGIas GÁLÁVAL induló férfi-nő összefonódó esemény következményeként, VALAGból jön a VILÁGra, LEVEGŐre a VILÁG népe.

LoVaGi – GáLáVaL – VaLaG – LeVeGő – ViLáG hangváz: L-V-G – G-L-V-L – V-L-G – L-V-G – V-L-G

Nyelvi jelentés végett előhozandó e pőrének tűnő megnevezés is. Leszögezhető, az eredeti megnevezések nem ocsmány szavak voltak, hanem az igazi jellemzők szerinti, valós természetes nevek. Nem bátorítok senkit közbeszédben használatukra manapság, de nyelvi eredet megállapításakor kötelező elemezni. Biblia CzF Szótár szerint: „Mert minden férfiu, valag megnyitó (első szülött értetik) szentnek hívattatik úrnak. (Münch. cod. Lukács. II. Tárkányinál.”

 

Legősibb szavak

A legkorábbi időkben végső alakzatukat elnyert szavak: állatok, növények, folyók, természeti térségek nevei, Éden, Hiddekel, Eufrátesz, Pison, kérub, skarlát, szeráf, s az összes többi is – csak magyar gyökelemzés szerint bontható, értelmezhető. Minden akkor létező, az ember látóterébe kerülő lény, tárgy, jelenség, cselekmény elnyerte nevét, és azok a Vízözön előtti másfél évezredes egynyelvűség, s a ma is élő ősnyelv létének bizonyítékai.

E szavak –, de a Biblia őskori névtára is – csak a ma is élő ősnyelven, magyar nyelven magyarázhatók, mivel a teremtés nyelve gyökeiben fikarcnyit sem változott több évezred múlása ellenére sem.

A Biblia névtárában levő nevek, szavak csak a teremtés nyelvén elemezhetők, magyarázhatók meg teljességgel.

Ádám, Éva, Ené, Kan, Anna, Ábel, Ábrahám, Melkisédek, Éfraim, Ézsaiás, Dávid, Saul, Gedeon, Izsák, Jákob, Jefte, Jéhu, Jeremiás, Jessé, Jézabel, Jézus, József, Jubál, Manassé, Sára, Tamás és más ősi bibliai nevekre héberül rendkívül vérszegény, sovány magyarázat adható. Szóelemenként, aprólékosan, átfogóan csak magyarul értelmezhetők. Néhány névelemzést találnak a Függelékben. Ez bizonyítja ősnyelvi eredetűket. Így a nagy önteltséggel hangoztatott, mindenkit letorkoló hivatalos vallásos vélemények ellenére leszögezhető:

A héber nyelv nem a teremtés nyelve!

Egy név, megnevezés soha nem csak egyetlen valamit jelent, mert minden gyöke legkevesebb három névadó jellemző sűrítménye. A Teremtő személyes neve, minden jellemzője, a korai összes ősi bibliai név, de a világon fellelhető összes név, megnevezés, a mai magyar nyelven sorolható elő, csak magyarul elemezhető, értelmezhető.

Az ősi bibliai személynevek a székelységben, nem héber nevek! Azok – Ádám, Éva, Ábel, Sára, Anna, Eszter, Efraim, Zsuzsánna, Gedeon, Ábrahám, Ézsaiás, Dávid, Izsák, Jeremiás, Mózes, Áron, Gerzson stb. – azért voltak jelen évezredeken át, s vannak jelen ma is a székely névtárban, mivel ősiek, ősnyelvi eredetűek, a héber nyelv előtti korból valók, s így folytonosak. E nevek kialakulásakor még nem létezett héber nyelv!

Jézus idejében, az első századi zsidó írástudók már a teremtés nyelvétől eltérő héber nyelven beszéltek, írtak. Mégis a köznép tulajdonnevei a mai magyar nyelven többnyire érthetőek, hiszen Jézus és tanítványainak nevei – Máté, Tamás, Bertalan, János, Péter, András, Jakab stb. – értelmezhetők magyar gyökelemzéssel.  Sok más kulcsfontosságú apróság, amit észre sem veszünk, csak amikor elemeikre szedve, átforgatva benézünk mögéjük.

Nem a héber nyelv megalázása a célom, hanem az igazság kiderítése, felszínre hozatala, az igazságot kívánom tudatni mindenkivel, amint a nyelvben fellelt sok titkot is megosztottam az világháló olvasóival, hadd tudja más is.

A szavak elemzésénél soha semmiféle misztikumot* nem veszek figyelembe. Ugyanis, amikor az egyszerű ember szembetalálta magát egy lénnyel, jelenséggel, tárggyal, cselekménnyel, annak legfőbb jellemzője által kiváltott hatást jelezte a száján kibukó első hang, ősgyök. Nem gondolt elvont dolgokra. Még a villámlásnál sem, pedig hiszem, hogy megrémült. Az első hang, a V, a meglepetés egyik kifejező hangja, bővült VI (vi-gyázz, vi-lág) ősgyökké, és az ILLanás jelensége kiteljesítette a gyökszót: VIL. A következő gyök, amely a szót bezárja, amellyel végleges alakját elnyerte, a LÁ, LÁM, ez a tással kapcsolatos. Tudta az egyszerű ember, hogy Isten az ura a jelenségnek, mert ő alkotta a fizikai elemeket, s természetszerinti törvényeiket, az összes tulajdonságaikat ő szabta meg. Ám a jelenség megnevezésébe ezt nem vitte bele. Ez ugyanígy igaz minden más megnevezésnél is.

A nyelvi alapelemeknek az összes mai földi nyelvekben jelenléte bizonyítható „száz kísérletből száz sikeres” alapon! Nem, mint az őslénytan meseszerű, merev, tévedhetetlenként hirdetett, de soha be nem bizonyított tételei!

Hosszú éveken át végzett átfogó, elmélyült nyelvelemzés még inkább megerősítette bennem a tudatot, hogy a teremtés valóságos, tagadhatatlan tény.

Az egyetlen tőről, magból induló beszélt nyelvnek egyik jellemzője: megbonthatatlan gyökalapú vázfelépítménye, amely teljesen összefüggő, bonyolult kapcsolatrendszert alkot, ám ennek ellenére, komoly odafigyeléssel követhető. Mindez, az emberi beszédkészség, beszédképesség adományával együtt, az emberi örökítő sejtekbe, génekbe ültetve, az első embertől a ma született legutolsó kisdedig minden utódra átörökített, és átörökíthető a végtelenig.

Világossá vált, hogy ma is él az ősnyelv, a legősibb, a teremtés nyelve, és a kezdet idején alkotott gyökszavakkal beszél mindenről: Istenről, nevéről, az anyagi világ létrejöttéről, lélekről, életről, emberről. A férfi-nő viszonyhoz, családhoz tartozó legbensőségesebb testi életjelenségeiről, amelyek az emberi létnek, családi életnek tartalmat, értelmet adó meghatározói. Az embert körülvevő – látható anyagi és láthatatlan, fénytestű szellemi világról, szorosan összefűződő, egymáshoz csatolódó értelmi kapcsolódásban Ezekre bizonyíték egy tárgykör összesség – érzelmek, szeretet, szerelem, nemiség, szaporodás, családjelenségeinek néhány kulcshanggal leírható kifejezései.

A növények, állatok neveibe rejtett fő jellemzők, hasznosságuk, amelyek neveik átforgatásával vagy alkotó hangjaik, gyökszavaik összeforgatásával jönnek felszínre.

Az első oldalakon már említett MANDULA – ALUDNÁM, LEVENDULA – ALUDNIVEL, BOJTORJÁN – ORJÁN BOJT. Vagy: KANGÚR – RUGNOK, KENGURU – UGORNOK, KÉLGYÓ, KÍLGYÓ – GYILOK, KLOKOGYÍL – GYILKOLOK. De KAMULÉNY a MÚLÉKONY színeivel, ágra RÁHAJLÓ HAJLÁR-LAJHÁR és mások.

Jól felismerhetők az egyszerű kezdet jegyei, a lassú ütemű szókialakulás füzérszerűen összefonódó folyamatossága, folytonossága, az élet mindennapjai jelenségeinek kezdeti egyszerű szóképei, azok

bővülése jegyei.

KALÁNY, KANYÁL, jól áll a LÁNYKA, LÁNYOK kezében. Régen kevés KALÁNY, KANYÁL volt, így többen ettek egy KANYÁLlal, amelyen a NYÁLAK vegyültek. NYELV egy izomNYÉL, amellyel leNYALható a kaNYÁL, kaLÁNY, ez NYELvvel, NYÁLlal érintkezve viszi be a leNYELendő falatot.

KAPkodó mozdulatokkal KOPPAKAPA. KAPÁval PAKOlja a növény tövére a laza földet, így KAP erőre a növény. LAPÁT, amellyel ÁTLOPható egy csomó máshová, TÁPOLható a kisebb csomó a nagyból, a végén LAPÍTható a felülete. Nélkülözhetetlen ÉPÜLETeknél, még PALOTA  ALAPOT ásásánál is. CSOLNAK, amely csak úgy halad a vízen, ha a nyeles LAPOT, ÁTrakva, LAP ÁTrakva, LAP-ÁT-olva, húzva loCSOLNAK, kalánCSOLNAK, (lapá-)TOLVA előre a CSOLNAKot.

KALÁSZ, KASZÁLandó SZÁLKA, SZÁLAK, KALÁSZokkal kapcsolatos minden fő mozzanat kifejezhető. SZEKÉR kerekes, csángó: keREKESZ REKESZ, amellyel különböző SZEREK vihetők: keREKESZ SZEKERen REKESZben visznek SZEREKet. KONYHA a KUNYHÓ része. Valaha a család nappalija, ahol kellemesek ENYHÉK voltak az együtt töltött órák. EBÉD az EVÉD szó módosulata, nem szláv, a bérnyelvész nagy bánatára. Az EBÉD DÉBE, azaz lBE járja. VACSORA, ezt este EVÉD, ezért estEBÉD is. Ekkor már leCSAVAROdott a nap. VACSORA a kötetlen CSEVERE ideje, ilyenkor a jókedvű szónak CSAVARA van, traccsolnak, RACSOVÁlnak. A magyar VACSORA szóból ered a szláv VECSERA.

A nyelv tudja a valót. Megmutatja, mit jelent a TURÁN kifejezés.  Az, hogy nem csak egy – sokak által hangoztatott – TURÁN föld, TURÁN nemzetség volt, hanem minden új életet kezdő ősnyelvű nép, amely NATÚR területet tört fel  TURÁN rögén, így neveztetett. A termőföld aranyKORONA érték mérése őskori. TANOROK átfordítva: KORONAT. A jó TANOROK föld aranyKORONÁT ért.

TaNoRoK – KoRoNáT hangváz: T-N-R-K – K-R-N-T

Kapcsolatok füzérei: NATÚR TURÁN, TANOR TÉREN terem (n > m) a (lágyul: N > NYNYERT termény, a TENYÉRbe vett KENYÉR, ami TÁNYÉRra kerül, is a felTÚRt NATÚRból lett TANOR TÉREN NYERT eleség egyike: NATÚR TURÁN TANOR TÉREN NYERET – TENYÉR TÁNYÉR KENYÉR…amiből aztán végtermékként RENYET (ürülék) lesz.

Kezdeti, fontossági sorrendben megjelenő két-, háromhangos megnevezései: pü, hő, hű, kő, só, ék, lég, víz, mag stb. Egymást követő időrendi történések üledékszerűen beágyazódó, színesedő rétegződései. Elágazó, bokrosodó vonalvezetésű szóbokor rendszere. Vagy kristályszerűen tördelt szerkezetű szócsalád hangváz rendszerébe illeszkedő kiegyensúlyozott értelmi kapcsolatai, a létező legerőteljesebb, legtisztább bizonyítékok a mai magyar nyelv ősnyelvként azonosításához. A nyelv szavaiban olyan aprólékos élethűséggel, az érzelmi rezdülések mélységéig lemenően írja le a meztelen igazságot, amilyen a természetes élet valósága. E nyelv maga a teremtői csoda!

A magyar nyelvi kifejezések megértése könnyű. Minden megnevezés gondolatébresztő. Az AJTÓK olyan lapok, amiket be- és kihAJTOK, úgy JUTOK át. A KÜSZöbön, küszÖBön átlépve bejutok egy SZŰK öblű, szűk ÖBlű térbe. A KÜSZÖBön belül SZŰK, kívül a tér. Ha valaki erőszakkal lépi át a KÜSZÖBöt, a háziak BŐSZEK lesznek.

A helyesen használt kifejezésben, a megnevezett akármi főjellemzőinek minden árnyalata leírható, tehát akár egyetlen szóban, oda-vissza forgatva megjeleníthetők a nevezett alapjellemzői.

A hogyan mondjam, hogy jól megértsd, kérdés ritkán vetődik fel egy olyan nyelvnél, amelyben a mozgás leírására közel 15 ezer kifejezés van, s a beszéd, szólás leírására majdnem ugyanennyi. Ezeken minden árnyalat megjeleníthető.

Őszintén beismerem: én is folyamatosan tanulom a nyelvet, rengeteg felfedezendő, rejtett titka van számomra még. Ehhez mérten parányian kevés az, amiről már tudok.

Az eredeti nyelven, a teremtés nyelvén, a nyelvanyján, elemezhető az utódnyelvek teljes szókészlete szavanként.

E nyelv az eredeti, megtervezett nyelvi vázszerkezetre épül, s birtokolja az ősnyelvi értelmi kapcsolati rendszer teljes viszonyítási alapkészletét, amelyek az elemzéseknél kulcsfontosságúak.

Az értelemhordozó viszonyítási alapkészlet ősiségtől változatlan:

  1. Hangokra, ősgyökökre, gyökszavakra épülő SZÓBOKOR rendszer.
  2. Hangokra, kötött mássalhangzó-párosokra épülő HANGCSOPORT rendszer.
  3. Hangvázakra épülő SZÓCSALÁD rendszer.

Ezrével voltak, vannak jelen a teremtés nyelvében, a mai magyar nyelvben, és összes utódnyelveiben. Ezekből épülnek fel összes szavaik, és ezek mutatják ősnyelvből eredésüket. Ez végigkövethető a szótári elemzéseken.

A teremtés nyelve szavainak rugalmas megjátszhatósága, egy cselekmény ezernyi változatban kifejezhetősége, az ősnyelv bölcs tervezése nyomán válik lehetővé. A szóelemek kölcsönös egymásra hatása, összefűzhetősége, áthidalási lehetősége, a hangok, gyökök Rubik-kockás átrendezhetősége, fordíthatósága révén mutatják meg igazi értelemhordozó szerepüket. A hangvázak összeforgathatósága nyomán kialakuló szócsaládok, mint szótestvéri közösség megvilágítja a tárgykör minden szege-zugát gazdagítva a nyelvet.

Az utódnyelvek árnyaltságot nélkülöző száraz lárvaszavai csak körülírva képesek a hallgatónak, olvasónak visszaadni azt a jelentést, amit a nyelvanya egyetlen szóval kifejez. Az utódnyelveknél a megértéshez feltétlenül szükséges a következtetőképesség, hogy talán ez is beleértendő, esetleg két-három szóra van szükség, hogy azt körülírva kifejezze, amit a magyar nyelv akár egyetlen szóval képes.

 

Nyelv és teremtés

Mivel a magyar nyelv az eredeti teremtés ősnyelvének egyenes ágon fennmaradt utódnyelve, így teljes megértése csak a teremtés tényének figyelembevételével lehetséges. E nyelvet csak a tökéletes Mindenható elméje, bölcs teremtőképessége alkothatta ilyenné!

Egyetlen ismert nyelv sem birtokol a teremtett világról, benne levő élőkről, élettelenekről ilyen tőrőlmetszett, valós, élethű képleíró szavakat, oly nagy választékban, mint a ma is élő ősnyelv, hisz ezek a való élet apró rezdüléseit testközelből bemutató tökéletes kifejezések. Oly nyelvet alkotott, amely végtelen számú utódnyelv megalkotására elegendő szóalkotóelem (hang, gyök, hangcsoport) készlettel bír. Később felbomolva ez be is bizonyosodott. A mai utódnyelvek száma csak töredéke ama nyelvmennyiségnek, amely a teremtés nyelvéből kialakítható lenne. Sok nyelv kialakult és kihalt történelem folyamán, s napjainkban is kialakíthatók lennének új nyelvek, egész a végtelenig.

Ha akad a kedves Olvasók közt olyan, aki a magyar nyelvet teljességében, átfogóan szeretné megérteni, olvassa figyelmesen, mélyen gondolkodva a bevezető tanulmányban, a szótárban, s a függelékben felsorolt bizonyítékokat.

 

Célom sajnos nem lehetett az, hogy a nyelv minden szavát, azok minden változatát elemezzem, hiszen hatalmas ívmennyiségen férne el, az én anyagi lehetőségeim viszont korlátoltak. Nem áll mögöttem tőkeerős megértő, pártoló tehetős csoport, így csak a gyökelemzési módozatok szavakon át bemutatására törekedhettem. Ennek ellenére a világhálón érkező olvasói kéréseknek eleget téve, közel ötven szót még elemeztem, és ezek bekerültek a szótárba.

Az elemzésekkel csak egy bizonyos határig terjedek, a szavak összes vetületeit, kapcsolatait, a bokrosodások oldalhajtásait nem vázolhatom fel. Ha mindennek elmegyek a legvégére, akkor óriási tömegű anyaghalmaz jön létre, ami bár kezelhető lenne, de kiadhatatlan a fent említett anyagi ok miatt. Így az én szerepem a gondolatébresztés, iránymutatás, hogy mások folytassák tovább, ha tetszik nekik az általam mutatott irány.

E szótárban sehol nincsenek sorvégi elválasztások. A helyes elválasztás gyökhatáron lenne alkalmazandó, ám annál is különös odafigyeléssel, mivel a gyökök határhangjai egybeolvadnak. A gépi önműködő elválasztás a mai szótagoló rendszerű grammatikai helyesírás szerinti, így nem alkalmaztam. Egy ilyen nagy terjedelmű szótár szövegének tördelését viszont nem kívántam kézi módszerrel végigvinni, inkább kihagytam. A sorvégi elválasztásokkal egy későbbi tanulmányban foglalkozom.

A szövegben – a könnyebb áttekinthetőség, megértés végett – a bekezdéseket sok helyütt sorközzel tágítottam, amint itt is látható. Ne lepődjenek meg hát, a kissé szellős szövegképen.

A szótári címszavak közt levő idegen szavakkal bizonyítani kívántam azoknak a teremtés nyelvéből eredését, magyar nyelven elemezhetőségét. Erőteljes bizonyíték ez arra, hogy innen eredtek, származtak.

E szótár szerepe, célja: a hivatásos, hivatalos nyelvészet bebetonozott, ám bűzösre elavult, haszontalan dogmáinak teljes szétverése. Szembemegy minden eddig elfogadott, de bizonyíthatatlan hazug, csaló hamisítással, amit a magyar nyelvről, magyar nyelvűeknek és idegeneknek tanítanak több mint másfél évszázada.

 

Mit remélek kutatásaim feltárásától?

A nyelvész szakmától semmit! Komoly ellenérveik hiányában, elhallgatás vagy inkább személyem elleni gúny, becsmérlés, megvetés lesz a nyelvészszakma válasza. Felkészültem. Nincsenek önáltató vágyálmaim, nem kecsegtetem magam gyors siker reményével, sőt semmilyen szakmai elismerés sikerével sem. De a nagyközönség egy része talán értékeli, ráfigyel, ráébred a valóra. Ma még nem, de biztos vagyok, hogy az eljövendő időben sokan lesznek, akiket érdekelend, s akik értékelendik. Fő célom, a ráébresztés, rávezetni a nyelvi valóságra, s általa a teremtés valóságára.

A műkedvelő régész, német kereskedő Heinrich Schliemannra gondolok, akit Trója, majd néhány ógörög város, több más ókori történelmi színhely felfedezése és feltárása végett nagyon megirigyelt a gőgös hivatásos régészet. Akit sikeres tevékenysége miatt keresztben nyelt le a régész szakma, torkán akadt, s mai napig bögyében hordja. Sokáig, s talán még ma is az „ásó világhírű dilettánsaként” emlegették, emlegetik gúnyosan ez okon. Meglehet, voltak hibái is, de eredményei elhalványították azokat, sőt sokszor épp szakmaiatlan hibái teremtek gyümölcsöt. Eduard Meyer, nagy német történész szerint: „Módszertelen eljárása, amellyel lehatolt az őstalajig a tudomány számára igen áldásosnak bizonyult. Rendszeres ásatások esetén a domb régebbi rétegei nemigen kerültek volna napvilágra.” Munkássága fő haszna: a görögöket ráébresztette, hogy a mondaként elkönyvelt eposzaiknak történelmi valóság alapja van. Schliemann nyomán láttak neki a görög régészek a régészeti kutatásoknak.

Az egri várvédők szívből tették dolgukat, életük árán is megvédték a várat, sikerre vitték a kívülállók megítélése szerint eleve vesztesnek vélt küzdelmet. Jelentős részük – úgymond – amatőr volt, és sok nő is volt köztük.

Temesvár védői valamennyien képzett végvári zsoldos katonákként „szakszemmel” úgy látták, nem éri meg védeni a várat a túlerővel szemben. Hiába volt Losonczy kapitány vitéz magyar ember, a zsoldosok nagy része idegen nép fiaiból állt, feladták a várat. Ők valamennyien profik voltak. Az idegenszívű profik gőgje nem mérvadó az őszinte kutatónak, egyszerűen nem érdekel. Késleltethetik, de nem állíthatják le a nyelvre vonatkozó igazság napfényre törését.

Idézném Jézus szavait Pilátus leveléből: „Parancsolj a zuhatagnak, hogy álljon meg a hegyszakadék közepén. […] A zuhatag azt feleléndi, hogy a természet és a Teremtő törvényeit követem.”

Schliemannal, s a hasonlókkal szemben élő ellenszenv miatt elég nehéz elképzelni, hogy egy kívülálló, megvetett, hozzá nem értőként kezelt, nyelvészvégzettséggel nem rendelkező senki, kutatási eredményeit elfogadja a hivatásos nyelvészet. Méghozzá olyanét, aki ebben a hitetlen ateista világban, a teremtést tényként fogadja el.

A hivatásos nyelvész képtelen szabadulni a bevett dogmáktól. Nem ismeri el több mint évszázados tévúton bolyongást. A magaslatokon tündöklő, önfényezőn feszülő tudományos gőg nem alázkodik meg. Ugyanis, még ha megértené is, és elismeri az általam e szótárban leírtakat, szembefordul, mert retteg, hogy összeomlik az egész világ eddig felépített ősnyelvkereső nyelvészeti tudománya, és sutba dobhatók a nyelvek kialakulásáról írt tévtanok összes szakkönyvei – s ami legfájdalmasabboda a folyamatosan lecsöpögő jogdíj!

Márai után szabadon: „…már nem az elvet, hanem a zsákmányt félti.”

—————————————————————————————————————————————-

A teremtés ősnyelve a mai magyar nyelv, teljesen különbözik jellemzőiben az összes ma élő utódnyelvtől, így e nyelvhez teljesen más – a mai nyelvészettől idegenelemző eszközök szükségesek. Csak az élő hangok és gyökök értelmi összességét elemezve, kiismerve jutunk el e szószülő nyelv belső szerkezeti titkainak feltárásához.

—————————————————————————————————————————————–

Nem becsvágy, nem nevem szellőztetésének hiúsága vezet, nincs feltűnési viszketegségem, sem megfelelési kényszer nem hajt. Díjat, dicsfényt sem kívánok, ha adnák sem. Van elég érdemtelenül díjazott, nem kívánnék közéjük tartozni.

Tisztelet a díjat kiérdemlő kivételnek!

Nem ily vágytól vezérelve kutattam oly sok éven át kora hajnalokon. Alaptermészetemnél fogva az egyszerűség, igazságosság az, ami vonz, amit becsülök, szeretek. Nem a hírnévért írtam e szótárt, így mellőzésre, el nem fogadásra már előzőleg számítva, nem élem meg kudarcként azt.

A nyelv és alkotója, az ember teremtője iránti határtalan tiszteletem, nagyrabecsülésem volt és maradt a kutatás legfőbb indító oka.

Az esélytelen nyugalmával indultam, s haladok, ám aminek való igaz voltáról bizonyítékot nyerek, ahhoz tíz körömmel ragaszkodom. Így az eddigiek folyamán fellelt ismeretekhez is, mert komoly bizonyítékaim vannak arra, hogy valóságosak. Ma már nem tud senki félrevezetni ebben.

Tudom, hogy addig nincs remény az elfogadásra, ameddig a mindenkori politika, a „mindenható” pénz, a hiteltelen, megtévesztő, hamis nyelvészetet, s a bizonyíthatatlan őstörténetet támogatja. S ameddig az ez irányban tudatlan, félrevezetett társadalom hitelt ad a megtévesztőknek.

Tinódi Lantos Sebestyén szavai: „Sem adományért, sem barátságért, sem félelemért hamisat be nem írtam, az mi keveset írtam, az igazat írtam.”

Ehhez hasonlóan: csak amit a nyelv igazol, alátámaszt, tanúsít.

Elsősorban, mint teremtés nyelvét vizsgáltam, nem csak magyar szempontból, hanem összességében. Hozzátenném még, hogy senki emberfia nem fejti meg a magyar nyelv titkait, aki nem a teremtés valóságán át kutatja. Részeredményt érhet el, de titkainak mélységeit soha nem éri el, nem érti meg, nem tárja fel.

A Biblia mondanivalója, kulcsszavainak értelme is csak a teremtés ősnyelve segítségével fejthető meg teljesen. A héber, mint kései keveréknyelv nem alkalmas arra.

Bár én csak egy vagyok azok közül, akik a hivatalos nyelvészet ellenében egy számkivetett szóeredet elméletet képviselnek, de egyre többen lesznek, mivel a nyelv rengeteg bizonyítékot nyújt, amelyek nem rejthetők véka alá.

Biztos vagyok benne, eljön a fordulat napja. Talán én azt már nem érem meg, de megérik az utánam jövők, a fiaim. Ezért leírom, legyen papíron, s ha majd egyszer fordul a szél, a szótár kései olvasói megtudják: én szóltam.

Eljön mindennek az ideje, az örökkévalóságból mindenre jut idő.

———————–

/*/ A vallásos misztikumok rémképeinek ábráit, neveit később csaló népámító vallásalapítók szőtték-fonták meg. Aztán kitalálták ellenszerként, képzelt védőként, fétisként használható, tárgyként is megalkotható, szentnek mondott, babonás rajzolatokat: kereszt, csillag, nap, hold, ábrák, képek, kusza görbe vonalak, számmisztika stb. Később lassan, apró lépésekben ezekre alapozott vallásrendszereket építettek fel, ünnepeket is szenteltek azoknak. Ugyanis népámításból, zsarolásból, ijesztgetésből, a történelem folyamán, mai napig könnyen, jól megéltek, megélnek munka nélkül.

Kitalálnak az emberiség megrémítésére valamiféle világszintű nagy bajt, aztán kidolgozzák a megmentő módot, magukat – a bajok előidézőit – megváltóként tüntetve fel. Így vetették be a számítógép vírust, aztán eladták a vírusölőt. Kitalálnak egy világjárványt, s majd hatalmas vagyonra tesznek szert az ellene alkalmazott oltóléből. Kitalálnak egy világgazdasági csődöt, leszegényítnek, aztán megjátszva az álságos jóságos jótevőt, jönnek a segéllyel. Felajánlanak nagyvonalúan banki hiteleket, majd hatalmas kamattal fizetésképtelenné tesznek, kilakoltatnak, utcára tesznek. E módszerrel mai napig épp oly könnyen, jól megélnek munka nélkül, mint az útszéli kurvaságból.

 

 

LEGYEN VILÁGOSSÁG!

 

E szótárban a szó kialakulásának folyamatára próbálok rávilágítani, ahogyan az ösztöni hangból –, amely az első benyomás által kiváltott hangkésztetés – megszületett a fő jellemzőt megjelenítő ösztöni ősgyök. Később a többi sajátosságot leíró gyökszavakkal, hangcsoportokkal kibővülve a sok – rövidebb, hosszabb – szó, amelyekben a szóelemek mindegyike rendkívül kifejező, értelemhordozó tartalommal bír.

A nyelv szavai érdekelnek meztelen pőrén, nyersen, kendőzetlen valóságban, úgy ahogyan megszülettek.

A nyelvben, a szavakat alkotó elemekben a szemenként szedhető valót, a burkolatlan igazságot keresem. A szó, kifejezés megszületését befolyásoló névadó jellemzőket vizsgálom, amelyek valaha a föld egyszerű emberének elméjét, szívét megérintették, amely jellemzők összevontan, sűrítményként beépültek az adott szóba.

Az elemzésnél több fontos dologra kell figyelni. A nyelvszerkezet felépítésének mély rejtelmei csak a szavak elemekre bontása nyomán, gyök és szófordítással tárulnak föl. Elölről olvasva, ahogyan elemenként – hangonként, gyökönként, hangcsoportonként – összeálltak valaha, vagy átforgatva, oda-vissza irányban bontva.

Minden hang, ősgyök, gyökszó, hangcsoport több értelmet képvisel. Minden gyök, hangcsoport és szó fordítható, hangjai átforgathatók. A fordítás megmutatja a kép másik oldalát, felvillant új jellemzőket. A szavakat alkotó hangváz mássalhangzói fontos útbaigazítók, e vázhangok értelemhordozó szereppel bírnak a szót körülíró, magyarázó szövegben! Szétszórva, vagy együtt is megmutatkoznak. Rokonhangok, zöngés > zöngétlen vagy fordítva.

LombERNYŐK gallyszÁRNYAIKkal megtÖRt fÉNYERŐ ÁRNYÉKA, kellemes KÉNYÁR KÖRNYEzet. A  GÖRNYEdő (k > g), fáradt KENYÉRkeresők ERŐNYERŐK, ha KORNYAdozva pihennek alatta. Nagy hőségben NYERŐK a szÁRNYÉK alatt, megtÖRt fÉNYŰ hűs ÁRNYÉKot lelők. A szÁRNYÉK alatti ÁRNYÉKban elERNYEd, megtÖRIK, lANYhul a hő EReje.

A visszatérő, ismétlődő, rugalmasan átrendeződő R-NY-K hangok értelemhordozó szerepe így válik érthetővé.

Nálam sokkal okosabbak véleménye, hogy a magyar nyelv egyetlen más beszélt nyelvhez sem hasonlít. Ebből következik, hogy elemzési módja is teljesen más, mint a többi nyelvé. A ma tudományosként elfogadott latin-német grammatikai elemző eszközrendszer nem megfelelő a teremtés nyelve, a magyar nyelv szerkezetének elemzésére.

A mai nyelvtudományi szabályrend elemző eszközei, kizárólag száraz szóképekből álló utódnyelvekre érvényesek. Szavait váltakozó rugalmas fordulatokkal képező, ma is élő szószülő ősnyelv mélyreható elemzésére nem való!

Az elmúlt évezredek során önző, kalandor emberi hatalmak meghamisítottak mindent, amire rátehették kezüket. Az egyszerű embereket elnyomták, hatalmaskodtak fölöttük, önmagukat dicsőítve, hamis vallások ezreit alapították. Önzőn hazudtak, csaltak, s rablóháborúikban romboltak. A megszerzendő hatalomért tönkretettek minden teremtett, épített értéket. Önös érdekeikért milliókat küldtek halálba, embereket gyilkoltak, hazug történelmet írtak, majd újra átírták, átértelmezték saját kényük, érdekük szerint, saját gyilkosaikat, rablásaikat mentegetve.

Ma is folytatják, napjainkban, ravaszabbul, emberbarátinak, gyógymódnak hazudott gyilkos eszközökkel.

 

Egyetlen dologba nem nyúltak bele, a beszélt nyelvbe! Szerencsére, eszükbe sem jutott. El sem képzelték, hogy egy csendesen figyelő, mindent rögzítő élő tanúa teremtés beszélt nyelve tájnyelveivel – kíséri végig a világtörténelem mindennapjait, apró mozzanatait, és azokat megőrzi magában. E nyelv megmaradt egy maroknyi nép ajkán napjainkig, s mivel a Teremtő alkotása, ő megőrzi az idők végezetéig, addig, míg ember lesz a Földön! Évszázadokon át háttérbe szorították, kirekesztették, csak a nép ajkán élt, így szerencséjére, nem mocskoltak bele.

Ennek tudatában tartom egyedüli hiteles, megbízható, kutatandó forrásnak a beszélt nyelvet és annak tájszavait.

A XVIII – XIX. században a magyar nyelv megújított – művileg megrontott – változata lett közhasználatra, irodalomra ajánlott nyelv. Nagy volt a meghasonlás. Sok író, költő maradt a régi nyelvezetnél. Ám a felhíguló népességű város lassan átvette, és köznyelvét, ősi ízét elvesztett, újított nyelv uralta. Az elmúlt száz évben könyökig, térdig belerondítottak, teljesen felvizezték. Csak az egyszerű falvak, tanyák népe által beszélt tájnyelv őrzi az eredeti, szívet megérintő igazi ősi színt, dallamot, ízet-zamatot, a szavakba beépült, bennük rejlő mély bölcsességet. Sajnos, mára már az is eltűnőben van. Tudatosan tette tönkre az oktatásügy a tájnyelveket mindenhol. Unos-untalan, helytelen ejtésmódként gúnyolták hibásként címkézték, holott oktatni, ápolni kellett volna vidékenként.

A tájnyelvi szavakon át a kutató beleélheti magát az első szavak megalkotóinak helyzetébe, a tiszta, hófehér űrlapként elképzelhető érzelemvilágába. Annak, aki először találkozott az addig ismeretlen lénnyel, tárggyal, jelenséggel, cselekménnyel, s érzékeit érintő első benyomás hatására, s csak ezek által befolyásoltan, a legegyszerűbb ösztöni hanggal, ősgyökkel válaszolta meg az öt érzékkel észlelt: képben, hangban, ízben, illatban, érintésben kapott hatást. Eme, első benyomást rögzítő hang, ősgyök, gyökszó áll minden szó elején megnevezés kezdőként. A szó többi hangja, ősgyök, gyökszó, a további pótlólagos jellemzők leírói. Ezek később épültek be az újabb jellemzők felismerésével, s így alakult ki végül a teljes kifejezés. Szavak, kifejezések, nevek, megnevezések keletkezésének gyökelemzéssel kutatásakor csak a névadó jellemzők emberi érzékszervekre gyakorolt hatásából indulok ki.

Így a különböző szavak, földrajzi nevek keletkezésére vonatkozó, sokak által belemagyarázott kacskaringós, cifrázott mítoszok, legendák, ősvallások, misztikumok, istenségek, különböző hiedelmek egyáltalán nem érdekelnek. Rendkívül érdekel viszont: a lényt, tárgyat, jelenséget, cselekményt jellemző, az életben, a valóságban azt körülvevő, annak természeti környezetébe beilleszkedő, egyszerű ősi tisztasággal gondolkodó ember hangban megfogalmazott, mesterkéltség nélküli viszontválasza az észlelt lényre, jelenségre, tárgyra, cselekményre. Pontosan úgy, ahogyan a Teremtő által az örökítő sejtjeibe betáplált nyelven először kibuggyant ajkain.

– előbb a KEménység, ménység, és mert a, feltörni a diót. Látta, hogy van , amely nagy, mozdulatlan, mintha a KŐ SZÍKja a földből nőtt volna ki.  De mégis legurult a lejtőn. – Ni, IKLAt! Aztán KŐSZIKLA lett.

Egy másik úgy látta, olyan a SZIKLA, mint ki ALSZIK. A magasba nyúló SZIKLA neve KŐSZÁL lett. Ha ütötte, SZILÁK pattantak róla. SZIKLA, ha gurul, elKÓSZÁL messzire, mindent elKASZÁL. Azonos hangokkal leírható minden jellemzője.

SZiKLa – aLSZiK – KőSZáL – SZiLáK – KóSZáL – KaSZáL hangváz: SZ-K-L – L-SZ-K – K-SZ-L – SZ-L-K – K-SZ-L – K-SZ-L

Fejtegetéseimben egyszerűséget, a nyers kezdetet keresem, mivel az egyszerű földi ember elméjében megfogant eredeti, egyenes, létező valóságra ösztönösen találóhangokból, ősgyökökből, gyökszavakból, hangcsoportokból felépített – beszélt, művileg meg nem rontott nyelvet kívánom közérthetővé tenni a mai egyszerű emberek számára. S ezt a legőszintébb alázattal, tisztelettel a Teremtő iránt, aki az ember s nyelv alkotója. Az őszinte egyszerűség kizárja a mesterkélt, művi sallangot, de ettől nem jelent kezdetlegességet, alacsonyrendűséget, fejletlenséget sem.

 

Alapvető megállapítások

Az első embert Teremtője hangalkotó, tagoló beszédkészséggel, képességgel, teremtette, alkotta meg, amelyet a teremtés ősnyelvének nyelvfelépítési szerkezeti vázával, önműködő szóépítő rendszerével együtt örökítő sejtjeibe, génjeibe ültetett, sarjaira, utódaira átörökíthetően. Első és legeslegfontosabb, alapvető értelemhordozó eleme a beszédHANG volt és maradt. A tagolt, élő emberi HANG, – mint érzés-, érzelem-, értelemkivetítő – a beszélt nyelv alapja, fő építőköve, legfontosabb érzés-, érzelemkifejező, értelemhordozó a szóban. Emberi gondolatok szóban, beszédben kifejtésére a legalkalmasabb, leggyakorlatiasabb, legcsodálatosabb eszköz, amit ember birtokolhat.

A BESZéd szóban nem véletlen a B.SZ kezdőgyök: BeSZ – SZeB (b > v > p: szav, szöv, szap, szép), hisz a nyelv e gyökkel írja le a nemek egybefonódásának gyümölcsöző tusáját, a férfiben, nőben legbensőségesebb érzelmi vihart kavaró, legnagyobb élvezettel járó, legcsodálatosabb hatású szerelmi bódulatnak, a parány és végtelen mindenség érzetét testben legmélységesebben átélhető kifejeződését is, amely utódokkal válik gyümölcsözővé.

Azonos gyökkel írja le a két csodát: B.SZ – SZ.B: BeSZ, BaSZSZeB, SZaB. E gyökszó kezdetben nem aljas indíttatásból született, nem volt ocsmány értelmű. Mindkettő oly adomány, amelyeknél SZEBBé nem teheti semmi az emberi testben létet. De tudni kell: csak a teremtői törvény keretein belüli SZABályrend szerint!

Mindkettő termékennyé teszi az embert, és mindkettő átSZABja a jövőt, következményei egész életére kihatnak.

Nemzés – BASZ, ASSZONnal HASZon, átSZABja az élet további rendjét; születnek utódok, betöltik a Földet.

Nyelv – BESZ, szintén HASZon, nyelv születik, SZABatos, dallamos, ütemes, legSZEBB kifejezési mód, amely az egész Földet betölti. Az ember BESZélve, BESZédképességét HASZnálva, sarjait minél SZEBB BESZédre tanítva, nyelvet nemzett a Földön magának, utódainak! A mennyei térben használt nyelv létezett, földit viszont az ember alakította ki.

A B.SZ – SZ.B gyök: BeSZ, BaSZ – SZeB, SZaB jelentése: NYOM. A BESZélő NYOMja a szöveget. BASZ = mony, nyom, nemz. BESZéd – SZAVak, SZÖVeg nemzése, a beSZÉLő szót SZÜL. A BESZéd lehet SZABatos, SZÉP, SZAPora, de SZAFtosan SZABados is. Mindenki önmagához hasonló utódokat nemz, nyom (basz) a világra. A BESZédünk olyan, mint mi magunk. Legkifejezőbb, legSZEBB a SZABatos SZÉP BESZéd. „A stílus maga az ember.”  Még SZEBB, ha tájnyelvi.

A nyelv BESZéd által nemzett kicsinyei SZAVak (b > v). SZAVak sokasága: SZÖVeg. E párhuzamból köveztethető, hogy tagolt hangokkal kifejezni gondolatokat: BESZ, azaz SZÉP, legSZEBB, akár a nemzés. Az érett ember használja ESZÉt. Amit kintről BESZED az ESZED, gondolatban elmeileg azt ESZED, majd ebből lesz BESZÉD, ÉSSZEl megfontoltan, BEntről, SZÉLlel BESZÉLve. Ha SZABatosan, SZÉPen, ÉSSZEL, akkor CÉLBA (sz > c) talál, nem a SZÉLBE BESZÉL.

Kifejezni választékosan, szóban beSZÉDben minden összeSZEDett gondolatunkat ütemes versben a bennünk felhalmozódó értelmi, érzelmi töltet színes tartalmát, a legapróbb rezdülésig, BEh SZÉP! Oly SZÉDítően DÍSZes adottság, csodálatos adomány az ember számára akár a nemzés GYÖNYÖRE (genere), csak itt SZAVak SZÖVevényei születnek. Ez is egy GENÉZIS, GENERE – szavak teremtésének GYÖNYÖRE. Ezt még fokozza a dallamokban kifejtett BESZéd, beSZÉD elbódító, SZÉDítő, elragadó, szárnyalásra késztető SZÉPsége (b > p). A földi lények közül csak az ember birtokol oly képességet, hogy minden gondolatát, bánatát, örömét kifejezheti dalban is.

Kezdettől, az első emberek BESZédei nyomán addig soha nem létező SZAVak születtek a földi világra az emberi ajkakon, a nyelv kicsinyei, amelyek később kiteljesedtek, beértek és ma is élnek!

Az árnyoldalon: BESZéddel, beSZÉDdel nyomatékosan (nyom = basz) leBASZni (lenyomni, sárba taposni, SZIDni is lehet, DISZnó módon megnyilvánulni. Ilyenkor jön az intés: Fogd be a SZÁD!

A BESZÉD adományát akkor értékeljük leginkább, ha egy néma gondolatközlési nehézségeit, küzdelmét látjuk. SZÉPségét is, ha egy hallássérült kisgyerek örömét szemléljük, amikor hallókészülékén először hallja édesanyja hangját.

—————————————————————————————————————————————-

A szóalkotó nyelvelemeknek oly pontos, szoros egymáshoz illeszkedése, értelmi kapcsolata, mint a világűr bolygóinak a vonzás oda-vissza viszonyban összehangoltsága vagy az élő testet alkotó szervek egymáshoz kötődő, egymástól függő, egymásra ható láncolatban működése. A teremtett élő nyelv épp olyan tökéletes, mint bármi más a minket körülvevő teremtett világban.

—————————————————————————————————————————————-

Az élő ember lélegzik, gondolkodik, mozog, alkot, nemz, szül, utódokat nevel. Kedvező feltételek mellett az örökkévalóságon át képes erre a végtelenig. Az élő nyelv is lélegzik, mozog – nemz, szül, alkot – új, értelmes, élő szavakat képez. Az adatott nyelvszerkezeti váz birtokol minden olyan szóalkotó eszközt, amelyek használt szavai százaiban értelemhordozó élő, sajátos nyomelemként vannak jelen. E hangokat, gyököket oda kéri, helyezi a beszélt nyelvben, ahová épp szükségesek, hogy a kimondott szó, szöveg közérthető, világos legyen. E nyelv emígy is pazarul gazdag szókincse – termékeny szószülő lévén – végtelenig bővíthető tovább új szavak alkotásával.

Az élő nyelv, kifejezéstárának határtalan bősége folytán, a minket körülvevő, környező hatalmas világmindenség kiterjedésén – szélesség, mélység, magasság – végbemenő, lezajló összes jelenség bármely apró rezdülésének alapos, pontos, részletes leírására alkalmas. A földi létben, a közvetlen környezet teljességének bármi észlelhető mozzanatát, az élet összes vetületeinek – események, érzelmek, indulatok, vágyak, óhajok, kép, szín, hang stb. – kifejezésére, akár futó, ösztönös, önkéntelen rögtönzéssel, vagy átgondolt, apró részletekre menő szerkesztett szövegezésben, legfinomabb aprólékossággal, kidolgozottsággal alkalmas és megfelel.

Az első ember a Földön nem rémséges, fagyos, zord, vad barlangi környezetben, szőrcsimbókos, makogó majomból kifejlődő bamba, bunkós, bömbölőként, jelent meg, hanem gyönyörű természeti környezetben, a Teremtő Isten mesterműveként, teremtés koronájaként, szálfaegyenes (dám) testtartású, értelmes, nyílt tekintetű férfiként.

Beszéde egyszerűen indult. Teremtésekor adatott tökéletes képességei, tehetsége, hajlamai birtokában, az érzékszerveit ért bármilyen hatást – kép, hang, illat, íz, érintés – észlelte, észrevette és azokat a hatás függvényében világosan kifejező ösztöni hangokkal megválaszolta. Az észlelt jelenségre válaszul kiejtett ösztöni hang képezte alapját a földi elemek, anyagok, lények, jelenségek első ősgyökeinek, amelyekből később kiépültek a gyökszavak.

Hangképző szervei: tüdő, gégefő, szájüreg. nyelv, teremtői mesterművek! Beszédhangjai, külön-külön, egyenként több jelentést hordozó, pontos teremtői tervezés szerinti értelem, érzelem, érzés megjelenítő eszközök. Bár rövid hangokban, ősgyökökben, gyökszavakban fejezte ki gondolatait, nem makogva, hanem a hatásra viszontválaszként, találó értelemhordozó hangokkal. Az ősnyelvben nem volt, nincs véletlenül kialakult értelmetlen szó.

Emberi génekbe, örökítő sejtjeibe ültetett nyelvszerkezeti váz önvezérlő rendszere alapján tovább épült, bővült az első beszélt nyelv, az ősnyelv, amelynek szavai egy észszerűen megtervezett nyelv szerves részei, s amelyben az okok, okozatok azonos hangokkal értelmesen kifejezhetők!

 

Minden hang lehet szélsőségek kifejezője.

J, az örömuJJongás, buJa legJobb Jó, Jav, s a gyötrő fáJdalom erőtelJes hangJa. Ha fáj, akkor: jaj vagy váj.

H, az óHaj, Hála, Hűség, de a Háborgás Harag hangja is. Az óHaj, Hajlam, érzelmi Hajlás kifejeződése: oH, aH!

D is végletek kifejezője: véD –> váDol. Az érzőiDegekre ható hiDegre: iD, DiD. KeDvelésre: éDi-DiDi.

L, a Léttel kapcsolatos: keLLem-es, -etlen, Látvány, Lám, viLág, éLet, Légzés, éteL, itaL, Lé…

A teremtés tényének bizonyítéka az is, hogy bárhol születnek e földi világra újszülöttek, bármely nyelvet beszélők közé pottyannak, kiejtett ösztöni ősgyökei, a létszükség kérő alapszavai (tej, víz stb.) azonosak! Ez bizonyítja: a nyelvszerkezeti váz, születési alapörökség! Sejtjeinkben, génjeinkben hordozzuk, és örökítjük tovább folytonosan nemzedékről nemzedékre. E folyamat határtalan, végtelen, és folytatható akár az örökkévalóságon át, mivel az ember örök életre teremtetett. Minden új emberke sejtjeiben levő teljes nyelvszerkezeti váz alapelemeivel, mint örökséggel, a nyelv alapvető ösztöni ősgyökei teljes, hibátlan készletével jön világra. Ha Európában, Ázsiában, Afrikában, netán a Csendes-óceán bármely szigetén, a brazil őserdőben születik, és azért sajátítja el oly könnyen bármely földi nyelvet, mert mindannyi a sejtjeiben örökölt, valaha volt egyetlen ősnyelv szerkezeti vázára épül, annak alapvető elemeiből.

Egyetlen ősnyelv volt, nem több! Ezt minden kisbaba bizonyítja!

Az emberi beszédhangok, ösztöni ősgyökök, gyökszavak, a hangok körül kialakuló hangcsoportok, meghatározó alapvető elemei voltak az első nyelvnek, amelyet az egész Föld lakossága beszélt.

Minden beszédhang és a velük alkotott: ősgyök, gyökszó, hangcsoport legalább három jelentést képviselt, és minden hang, ősgyök, gyökszó, hangcsoport jelen volt, van mind , mind rossz, azaz kedvező és kedvezőtlen értelmével a kifejezésekben, és teljes képleíró, hangutánzó, értelem- és érzelemkivetítő adottságának széles sávjával vett és vesz részt a szavakban, mondatokban, beszéd egészében. A hangok emberekhez hasonlóak: érzékenyek, befolyásolhatók, nem mindegy milyen társaságba keverednek. A szóban őket körülvevő hangoktól – oda-vissza hatás következtében – nagyban függ az általuk képviselt értelem, mert a hangok, ősgyökök, gyökszavak, hangcsoportok egymásra gyakorolt kölcsönhatása a legapróbb rezdülésig, mozzanatig, árnyalatig észlelhető. Ez bátran kijelenthető, szabályként is felfogható.

——————————————————————————————————————————————

Nem valós magyar nyelvkutatás, amely kizárja az emberi érzékszerveket érő – kép, hang, illat, íz, érintés – hatásokra válaszul feltörő ösztöni hangok jelentőségét, ösztöni hangokból kialakuló ősgyököket, azok bővítményeiként létrejövő gyökszavak létét, és értelemhordozó szerepüket a szavakban.

——————————————————————————————————————————————

Minden ősnyelvi ősgyök, gyökszó, hangcsoport oda-vissza fordítható, s a szón belül mindannyi, Rubik-kocka szerűen összeforgatható, átrendezhető volt és maradt. Ilyformán a szó által leírt, megjelenített akármi, többi más jellemzői is előjönnek. Minden oda-visszafordított ősgyök, gyökszó körül, a továbbiakban kapcsolódó gyökök, hangcsoportok láncolata folytán bokrosodás indul. A szóbokrokba minden egyes hang, ősgyök, gyökszó, hangcsoport újabb színt vitt, visz be, így minden parányi értelmi változást, s a legfinomabb érzelmi árnyalatot, rezdülést is képes volt, s képes ma is kifejezni. (G.B. Shaw: „… az érzelmek titkos rezdüléseit”)

 

KANGÚR, KENGURU. A dobbantó KONGÓ hang az állat egyik névadó jellemzője. Ez jelen van: KONG, PENG, RÁNG, DÖNG ősnyelvi, azaz magyar szavakban. A másik a RUGÓszerű UGRÓ mozgás. Összevonva KONGURÓ, majd KANGÚR, KANGURU, finomkodva KENGURU. Ha a KANGUR nevét átfordítjuk: KANGÚR – RÚGNAK. Az első ember látta, hogy hátsó lábaikkal dobbantva RÚGNAK, nagyokat UGORNAK, és így változtatják helyüket. Fő jellemzője ez.  A talajtól függően, KANGó, KONGó, DÖNGő HANGot ad a dobbantó RÚGás. Előbb ez tűnt fő névadó jellemzőnek. Volt, aki KANGÚRként, vagy KENGURként nevezte meg. De mondhatta UGORNOKnak, RUGNOKnak is.

Másvalaki észlelte, hogy a KANGÚRok nemcsak UGORNAK, UGRANAK, mint a KANEGÉR – van patkány-KANGÚR is – hanem KANYARGÓ, KERENGŐ mozgásban, ide-oda ugrálva haladnak. Egy másik jellemzője: KÖNYÖRÖG valamiért. Mikor megszületik, a kicsi nagyon soványka, GERNYÁK, s így anyja egy ideig az erszényében hordja.

Mikor valamelyest megerősödnek, onnan ki- és visszaUGRANAK kölyökkorukban. Nevük lehetett UGRÁNK is.

KaNGúR – RúGNaK – uGoRNaK – KaNeGéR hangváz: K-N-G-R – R-G-N-K – G-R-N-K – K-N-G-R

KaNGúR – KaNYaRGó – KeReNGő – KeNGuRu hangváz: K-N-G-R – K-NY-R-G – K-R-N-G – K-N-G-R

KeNGuRu – KöNYöRöG – GeRNYáK – uGRaNaK hangváz: K-N-G-R – K-NY-R-G – G-R-NY-K – G-R-N-K

KeNGuRu – uGRáNK – uGoRNoK – RuGNoK hangváz: K-N-G-R – K-NY-R-G – G-R-NY-K – G-R-N-K – R-G-N-K

Egy idézet: „A KENGURU lábának dobbantása, amely tompa hangot ad, csöndes éjszakákon messzire elhallatszik.” Minden e világon, alapvető jellemzői nyomán kapott nevet a teremtés ősnyelvén, az emberi történelem első kétezer esztendeje alatt. Miért? Mert nem létezett más nyelv! Angolul: KANGAROO, németül: KÄNGURU, franciául: KANGOUROU, spanyolul: CANGURO, de ők nem tudják miért ez a neve, nem, tudják, mit rejt a név! 

 

KAMÉLEON – eredeti nevén: KAMULÉNY. Kezdetben mindenhol élt a Földön. Névalkotó hangjaival körülírja az állat fő jellemzőjének minden alapvonását. Például színeinek gyorsan elő-, és tovatűnését, látványát. Színei egymás után NYOMULÓK és MÚLÉKONYak. Dühében színe elsötétül. A névadó mondhatta: MÚLÉKONY színeit látván, elNYÁMULOK. Színváltásaival egész KÜLLEMÉN változtat. Számára a rejtőzködés KÉNYELEMmel járó, nem fárasztó művelet. KAMULÉNY mintha mondaná: színeimet váltva, NYOMULOK előre a tájban. Nyelvem a NYÚLÓKÁM, azzal áldozatom után NYÚLOK ÁM, és behúzom NYELŐKÉMbe.

KaMéLeoN – KaMuLéNY – NYeLőKéM – MúLéKoNY hangváz: K-M-L-N – K-M-L-NY – NY-L-K-M – M-L-K-NY

KaMuLéNY – NYúLóKáM – NYúLoK áM – NYoMuLoK hangváz: K-M-L-NY – NY-L-K-M – NY-L-K-M – NY-M-L-K

NYoMuLóK – NYáMuLoK– KüLLeMéN – KéNYeLeM hangváz: NY-M-L-K – NY-M-L-K – K-L-M-N – K-NY-L-M

A név végén levő LÉNY gyök utódnyelveken módosult LEON alakra, akár az oroszLÁN, oroszLÁNY esetében: LEON.

Angolul: CHAMELEON, németül: CHAMÄLEON, franciául: CAMÉLÉON, spanyolul: CAMALEÓN, de ők nem tudják mit rejt e név! Ezt is csak mi tudjuk, mert mi a teremtés ősnyelvén, az eredeti nyelven, egyenes tálalásban kaptuk!

 

Az EMBERpár, EM-BER, két FÉL egysége: EM (nő) és BER (férfi), vagy: MENŐ, ebben MEN (férfi) és ENŐ (nő).

A FELESÉG egy más nemű emberFÉLESÉG, az EGY egész azonos értékű FÉLSÉGE, legmegbízhatóbb SEGÉLŐ FŐ, vagy FŐ SEGÉLŐ férjnek, gyermekeknek.

FeLeSéG – Fő SeGéLő – SeGéLő Fő hangváz: F-L-S-G – F-S-G-L – S-G-L-F

FeLeSéG – FéLeSéG – FéLSéG hangváz: F-L-S-G – F-L-S-G – F-L-S-G

A FELESÉG szerepbe beletartozik – a férj, a családfő által biztosított alapból – a családot ellássa ELESÉGgel. Vagyis övé minden ELESÉGFÉLE elkészítésével ellátó FELELŐSSÉG is. Ez sejti DNS-e ütemtervében, vérében, elméjének, testének beépített ösztöneiben van, de a nyelv is mutatja. Az ember és nyelv teremtője tudta: mi, miért, mikor, hogyan történjen a mindennapokban, hogy fennmaradjon a rend, az élet szépsége, a szeretet tökéletes összhangban.

FeLeSéG – eLeSéG hangváz: F-L-S-G – L-S-G

FeLeSéG – eLeSéGFéLe – FeLeLőSSéG hangváz: F-L-S-G – L-S-G-F-L – F-L-L-S-G

E fenti kifejezésekkel és az összes többivel bizonyítható: a mai magyar nyelv, nem az úgynevezett honfoglalás idejétől létező. A teremtés hajnalán, az első emberektől e nyelven kaptak nevet: férfi-nő, s a körülöttük élő állatok, növények. A teremtés nyelve összhangban van a teremtés céljaival a rendeltetési szerepkörök leírásában is.

 

A mai magyar nyelv az ősnyelv egyenes ágon fennmaradt utódnyelve.

Az ősnyelv e fenti adottságai révén, szavai változatainak hatalmas bősége, kifejezéseinek megszámlálhatatlan sokasága alakult ki. Az érzékeket érintő hatások nyomán ösztönből feltörő hangokra épülő ősgyök, gyökszó, hangcsoport, hangváz változatok – az egész Földön – beszélt nyelven adott megnevezések különbözőek voltak tájanként. Más és másképpen neveztek meg lényeket, dolgokat, jelenségeket, azoknak alapvető jellemzői szerint, ugyanis több jellemzője volt mindennek, egyik emberre egyik jellemző, másikra másik jellemző hatott, s mindezekre a nyelv gazdag eszköztára megnevezésként, változatok sokaságát kínálta. Ez a mai ember által is jól ismert tájnyelv jelenség, amely élt és él a mai napig.

Egy példa: iskolai emlékeimből. A HAJÍTANI (dobni) jelenséget hoztuk elő. Hogyan mondják különböző székely falvakban? Nos: hajít, hajt, hanyitt, hángál, hánygál, hanyigál, hajgál, hajigál …, ennyire emlékszem. E kifejezési különbözőségek ellenére, ugyanarról a jelenségről van szó.

A VIRRAD szó, van ahol: verad, verrad, máshol virjad (rj – gerjed, erjed, borjad), virnyad. (ernyed, gyengül a sötétség a környéken, élesednek az árnyak).

Van, ahol VEDER, máshol vider, tovább vidör, odébb vüdör, még tovébb vödör változat él.

KABÁT, néhol kurta, máshol kurti, van ahol ujjas, lehet zeke, újabban zakó.

 

Minden megnevezés jellemzők sűrítménye. Örökérvényű szabály: minden szó legkevesebb három névadó jellemző összhangja nyomán rögzült a nyelvben. Nem maradhatott fenn az ősnyelvben tartósan egy szó sem, amely nem felelt meg e harmónia szabálynak. Minden olyan lény, elem, testrész, jelenség, tárgy, cselekmény, művelet, amely az ember életében meghatározó szereppel bír, vagy kedvelt, különlegesen kedvelt – több megnevezést kapott. Ilyen esetben minden alapvető jellemző, sőt az összes hangváltási lehetőség, gyökfordítás, összeforgatás módozat használatba került a névalkotásoknál. Ez főleg a párkapcsolat, szerelem, nemiség, szaporodás, család, szeretet, otthon, közvetlen élettéri környezet, létfenntartás, alkotó munka fogalomkör jelenségeit leíró, kifejező szavakban.

Minden megnevezés kezdőgyökszava a fő névadót, az embert első észleléskor megérintő, megihlető legfontosabb jellemzőt rögzítette. A szóban részvevő többi gyök és hangcsoport, más észlelt jellemzők árnyalatainak leírói, amelyek vonatkozhattak: létrejöttére, gyakorlati hasznára, külalakra, csínyre-színre, belső értékre stb. Minél hosszabb egy szó, annál hosszabb idő alatt épült fel, mivel lassan csatolódtak a közben észlelt, pótlólagos jellemzőket leíró gyökök, hangcsoportok. A teremtés nyelvének egyik fő jellemzője, képessége volt és maradt, hogy az e nyelven megnevezettekről az adott lény, jelenség, tárgy, cselekmény jellemzőinek, kísérőjelenségeinek körülírásakor, teljes körű magyarázatot ad önmagáról a megnevezésben részt vevő alkotó hangokkal!

Ezekről alább példákat hozok fel, de a szótár címszavainál is aprólékos elemzés igazolja mindezeket.

Az egész teremtés egységes alkotói alapelven nyugszik. Minden egy nagyon egyszerű – a leendő alkotás összes jellemzőit tartalmazó – rendkívül tömörített sűrítményből, alapcsomagból indul. A világegyetem megalkotóját sem tér-, sem időhatár nem szorítja, így nyitva áll az örökös megújulás, bővülés végtelenségének lehetősége.

Ez megmutatkozik az általa létrehozottak fő jellemzőiben. Minden alkotása a végtelenség kézjegyét viseli magán.

 

Mi a genézis?

Az ógörög nyelvi jelentése: GENÉZIS, GENERE = eredet, származás. A GENERE ősnyelvi megfelelője: GYÖNYÖRŰ. Az eredet nemzéssel indul, amely GYÖNYÖR forrása. A teremtésben részt vettek Isten fénytestű fiai. Hermész Triszmegisztosz: Az Atya mindent a Szó által (Logosz – Szólog) teremtett. A teremtést tervezés előzi meg, s ezt teremtői jóváhagyás, IGENEZÉS rábólintás követi. Ez az ógörög nyelv leválása után GENESZISZ alakra módosult. IGENEZÉS szó a teremtés ősnyelvén született, így vázhangjaival körülírható a szókialakulás oka, célja, s névadó jellemzői.

Ősnyelvi sajátosság: minden szó fordítható, átforgatható volt! Ez is igazolja isteni, teremtői tervezését, eredetét. A szépséges szépségek teremtése maga az örömZENGÉS. Az örömteli finoman NEGÉZŐS, helyeslő IGENEZÉS.

GeNéZiS – ZeNGéS – NeGéZőS – iGeNeZéS hangváz: G-N-Z-S – Z-N-G-S – N-G-Z-S – G-N-Z-S

 

Aki alkotott valaha szépet, amibe tudása, képessége legjavát, teljes egész önmagát, szívét-elméjét beleadta, az ismeri a mindent betöltő érzelmi túltelítettség ZENGÉS – IGENEZÉS összességet, az alkotási folyamat alatt, és a befejezett kész alkotást szemlélve. Kellemes elfogadás, negédesen NEGÉZŐS, IGENEZŐS érzet. A Teremtés könyvében írja: És látá Isten, hogy jó. Megelégedés érzete, megfelelő arra a célra, amire szánta! Ettől helyeslő IGENZÉS, elfogadás érzete tölti el. A jelenség körülíró szavai azonos hangokból állnak. Egy csodás alkotás megteremtése örömZENGÉSt kiváltó, magas szférák ZENÉjének ZENGÉSE. A GENÉZIS kezdet, olyan gyönyörű (genere), mint egy tiszta SZŰZ ÉNEKE. Ami addig nem létezett, de most hirtelen felcsendül. Átfordítva:  GENÉZISZ – SZIZENEG (g > k) SZŰZ ÉNEK. A GENÉZIS teremtési SZŰZÉNEK.   GeNéZiS – NeGéZőS – SZűZéNeK hangváz: G-N-Z-S – N-G-Z-S – SZ-Z-N-K

 

Minden egyén –, aki jó kedvében igazi szépet alkot – GYÖNYÖRŰségét leli a folyamat véghezvitele alatt, és GYÖNYÖRködik remekművében. A jól végzett munka nyomán, az eredmény láttán, az öröm, GYÖNYÖRE tölti el szívét. Ez a GYÖNYÖRérzettel végzett teremtési munka megnevezése, GENERE alakban ragadt meg az ősnyelvből kiszakadó, egyre inkább átalakuló, egyes hangjait elveszítő ógörög nyelvben.  Az ősnyelvi szó viszont mutatja, hogy a dolgok GÉNjének EREdete, GÉNEREdete, örömZENGÉSt-GENÉZISt, helyeslő IGENEZÉSt kiváltó GYÖNYÖRŰ kezdet volt. Az ősnyelv ezt a gyöngédség lágy mássalhangzóival fejezte ki. Az ógörög nyelv kiszáradva elveszítette e képességét.

GYöNYöRű – GeNeRe hangváz: GY-NY-R – G-N-R

A Teremtő az emberre bízta a földi dolgok továbbvitelét, úgymond: teremtést, így saját fajának szaporítását is: Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet! Az emberi nem továbbteremtését GYÖNYÖRŰ felemelő szerelmi, érzelmi-testi GYÖNYÖRÖZÖN összességgel tette lehetővé az emberpár számára: ÖZÖN – NŐZŐ. GYÖNYÖRÖZÖN – NŐZŐGYÖNYÖR, házastársi kapcsolatban gyümölcsöző, „Szaporodjatok, sokasodjatok…” biztatás teljesítésében.

GYöNYöRöZöN – NőZőGYöNYöR hangváz: GY-NY-R-Z-N – N-Z-GY-NY-R

 

A férfi-nő igazi szerelemben összefonódása is ilyen érzelemözönnel telített ZENGÉS-GENÉZIS folyamat, amelynek állandó magas szinten szárnyalása két ember teljes, őszinte odaadásától függ.

Minden művészien szépnek, hasznosnak alkotása, nemzése GYÖNYÖRrel indul, végződik.

Sőt, a szülés is GYÖNYÖRÖZÖN érzettel, ZENGÉSGENÉZISsel volt megtervezett a Teremtő által, akár a nemzés.

A fájdalommal szülés a bűnbeesés után lett kimondva büntetésként. Valószínű, az állatok GYÖNYÖRÉRZETtel élik át az ellést, szülést, fialást, fajuk egyedeinek továbbteremtését.

Anyai GYÖNYÖRÉRZETtel szülésére néha volt példa a történelem folyamán, orvosi beszámolók, anyai nyilatkozatok szólnak: még napjainkban is történik ily csoda. Az anya orgazmus bódulatában szüli meg magzatát.

 

A teremtés nyelvének összességét elemezve, mondandójának lényegét kiismerve – az anyagi világegyetem csillagrendszerei kutatásainak eddigi eredményeivel, felfedezett csodáival összevetve – felismerhető, hogy a Teremtő Isten jókedvében örömteli gyönyörűséggel teremtett mindent. A földi élővilág teremtése sem kínkeserves indulás volt! Semmiképp nem úgy, ahogyan a kifejlődés elmélet sarlatánjai az őstörténet nyögvenyelős – a legerősebb éli túl – durva meséjét elénk tárják az erről szóló könyveikben. A növényi és állati élővilág – a legparányibbtól a leghatalmasabb testűig – céllal teremtetett, és illesztetett a természeti világ öntisztuló egyensúlyának, önmagát fenntartó rendszerébe. Minden, ami körülvesz, teremtői, lángoló szépérzék alkotói terméke. GYÖNYÖRŰ ÉRZelmi ÖZÖn, GYÖNYÖRÖZÖN légkörében terveztetett, teremtetett Ezt a negédes ÖSSZGYÖNYÖRt, a mindenséget betöltő boldog érzetet fejezi ki a ZENGÉS – IGENZÉS – NEGÉZÉS összesség, amelyet a tökéletes ősnyelvtől elszakadó, hervadó ógörög nyelv, hiányos hangkészlete csak a száraz GENERE, GENEZA, GENESIS szavakban jeleníti meg.

 

 

TEREMTÉS A VÉGTELENSÉGRE

 

A Teremtőt nem korlátozza sem idő-, sem térhatár.

Alkotásait két fő jellemző határozza meg: a csodaszerű kezdet és a végtelenség, az általa teremtettek, mind a végtelenség jegyében, céljával készültek. Alkotóként minden művét vállalta, ellátta hamisíthatatlan kézjegyével.

Minden általa teremtett létező, magán viseli a végtelenségre tervezés alkotói kézjegyét.

 

Atom. Az anyagi világ alapja. Az atom, mint legkisebb részelem, az adott anyag jellemzőinek tömörített sűrítménye parányi helyen. Az atom alkotói: fő eleme a mag, s a körülötte keringő elektronok. A mag (nukleon) alkotói: protonok, neutronok. Minden atom fő alkotói: proton, neutron, elektron.

A magban levő protonok, neutronok, a mag körül keringő elektronok száma, a maghoz, egymáshoz való viszonyuk: sűrűségük, pályájuk, sebességük határozza meg, hogy milyen anyag válik belőlük. Különböző atomok egymáshoz viszonyított száma egy molekulán belüli láncolata, a molekulák közti tér, sebesség, tömörség stb. szintén meghatározó abban, hogy milyen anyaggá állnak össze.

Minden anyagnál az alkotó alap egyforma: protonok, neutronok, elektronok, és mégis micsoda széles skálája jön létre az elemeknek, több mint száz ismert vegyi elem a Földön. De a világegyetem többi égitestein is még ki tudja, mennyiféle van, s még mi jön létre?!

Mert nincs vége a teremtésnek! A teremtés végtelen folyamat! Minden, ami teremtetett, magán viseli a végtelenre tervezés sajátos alkotói kézjegyét.

 

Bolygók. A világmindenség bolygórendszerei működése, azonos alapelv szerinti az atom belső szerkezetével.

Van egy központi anyaGi maG, amely körül forog az anyagi világmindenség, amely naprendszerekből, belőlük összeálló csillagrendszerekből (galaxis), csillagrendszerek fürtjeiből áll, kiterjedve a végtelen űrben.

Az egész rendszer bonyolult csavarszerű körforgása, körforgalma, azoknak oda-vissza vonzásviszonyai önműködőre állítva, teremtői számítógéppel vezérelve, a bolygótestek belső hőjének megfelelő szinten tartása biztosítva a végtelen űr minden zugában. Az űrnek nincs vége, mert mi zárná le?

Ezen is rajta a végtelenség egyedi bölcs alkotói kézjegye.

 

Színek. Egyszerű alapon nyugszik a színek világának összessége. Egyetlen tömör csomagba – a fehér színbe –, mint egy védőburokkal ellátott szabályos gömbbe sűrítve a színvilág összessége, amely kibontva, szétszórva, pazar színpompába borít mindent a körülöttünk levő élettelen és élővilágban. A színek keveredésének nincs határa.

Ezen is rajta az egyszerűbe sűrített nagyszerűség, de viseli a színek végtelen változatainak alkotói kézjegyét is.

 

Zene. Zengő hangok harmonikus összhangzati teljessége az emberi érzés-, érzelemvilág hullámzásainak csodálatos tükörképe. A zene, akár az emberi arc, érzelmeink minden rezdülését kifejezi, a letört, mélyen lehangolt szomorúságtól, elsöprő, magasan szárnyaló örömig. Mindez egyszerű csomagolásban.

Az alaphangsor hangjaiból áll a világ összes dalkincse. Nyolc hangból (oktáv) néhány félhangból induló csodás dallamvilágban a legkifinomultabb emberi érzelmek belső rezdüléseit apró részletekig visszatükröző, kifejező fennkölt dallamok, harmóniák szerezhetők.

A harmóniák kötődnek egyes alaphangokhoz, úgy keringenek a névadó zenei hang és alaphangsor magja körül, mint a bolygók a Nap körül. Soha nem született két egyforma ihletett dallam, szerzemény.

Csak szándékos másolással ismétlődhet.

A szerzői sajátosság felismerhető a dallamokban, s alkotói lehetőségeik végtelenek. A zenén is felismerhető az egyszerűből induló, végtelenbe kiterjedés lehetőségének egyedi azonosító alkotói kézjegye.

 

Számok. A számok világa: az alapszámsor csomagja egytől tízig. Az egy és az alapszámsor köré felsorakozó tízes, százas, ezres számkörök végtelene, amelyek állandó mozgásban vannak, mint a világmindenség bolyongó testei. Az egyből indul, a mindenség összességét felöleli, szorzataik, hatványaik tömege végtelenbe vesző. A számsor soha, sehol nem ér véget, mert még mindig következhet egy újabb szám.

Ez is magán viseli a végtelen lehetőségek, határtalanság alkotói kézjegyét.

 

Élősejt, élővilág. Élősejt, benne a végtelenre tervezett, a teremtői számítógépben tárolt, követett, s feltámadáskor az elhunyt bármikor előhívható DNS jelkészlete, kódja, amely az egyén minden megmásíthatatlan személyre szóló legapróbb jellemzőjét őrzi, örökíti utódokba.

Család, família, az egyben rejlő, kettős összetevőre (két komponens) alapozott emberi társadalom, de az egész élővilág is, mind az atom mintájára épül. A (cso)mag: két fő alkotó: férfi, nő, a központi mag. Gyermekeik – tíz, húsz – kis bolygók, akik körülöttük forognak, majd azoknak is. Így létrejönnek a családok bokrai (molekulák), egyre több, de amelyek a központi maghoz, az eredő párhoz kötődnek.

A folytatás végtelenbe nyúló, nincs két egyforma köztük! Az élővilág soha véget nem érő csodálatos önműködő körforgásra állítva, önmegújító, öntisztító képességekkel. Rajta a biztosított végtelenség, a világegyetem összes Föld-szerű – élővilág számára kedvező feltételekkel rendelkező – bolygójának betöltésére, s ellátva a végtelenség alkotói kézjegyével.

 

Nyelv. Egy alaphangsor (abc), egy készlet, amely kb. negyven – füllel észlelhető, hallható – zúGó, penGő, konGó, zenGő han G-ból áll. E hanGokból épülnek az ősgyökök, gyökszavak, hangcsoportok, szó-hangvázak. Valamennyinek a hanolt G, éGi eredetű eGY az alapja. A hAlfa nyit, s a Zet csomeGál – a hangsorban. A GYökök szóbokrai, mint naprendszerek, a szavak értelmi fogalmi körei, hangvázak szócsaládjai, mint csillagrendszerek, s tágabb értelmi körbe rendeződésük, akár a csillagrendszer fürtök. Ez összességből kialakul a nyelv egészének mindensége. Ebből a hangsorból, hangváz és gyökrendszerből áll a világon valaha és ma is beszélt összes nyelv.

Negyven hangból áll a több ezer nyelv összes szókincse, annak több százmilliós tömkelege. A Teremtő által alkotott alapnyelvből, a teremtés nyelvéből, nemcsak a ma létező 6-7 ezer nyelv, hanem végtelen számú új nyelv képezhető. Mily hatalmas, értelemmel teli, végtelenbe nyúló bővíthetőség!

A nyelv is magán viseli a végtelenség bölcs alkotói kézjegyét.

 

Ugyanaz a felépítési, működési alaptörvény érvényes az atomokra, világűrre, zenére, színekre, számokra, nyelvre és az emberi társadalom szerkezetére. Mindannyi visszatükrözi az alkotói képesség határtalanságát. Mindannyin rajta kitörölhetetlenül a jól felismerhető a megmásíthatatlan, egyedi, egyszerű képleten nyugvó, de ennek ellenére, végtelenbe nyúló kiterjedésre képessé tevő alkotói kézjegy.

 

—————————————————————————————————————————————-

Az ember nem feltaláló, csak megtalálója a Teremtő által elrejtetteknek. A történelem alatt a teremtés titkainak legfeljebb egy százalékára lelt rá. Csak, amit a Teremtő megengedett! Azzal dicsekszik széltében-hosszában, veri mellét mindenható tudományával, de többnyire azt is saját kárára használja fel. Okosabbnak tudja magát Istennél, sőt szerinte nincs is teremtője, szutykos, szőrcsimbókos, makogó önmagát is feltalálta, kifejlesztette, majd kipusztítja önmagát. Énók könyve szerint az Özönvíz előtti tudomány hamis ágon indult el. Ezért szül megoldatlan, a természeti környezetbe visszaforgathatatlan eredményeket.

—————————————————————————————————————————————

 

Van, aki beszél magyarul, és van olyan, aki érti is a nyelvet

Egy szemléltetés: Sebességváltás a gépkocsinál: Levesszük a jobb lábat a gázpedálról, ballal benyomjuk a tengelykapcsoló, azaz kuplungpedált, úgy váltunk sebességet. Ezt minden vezető tudja. (pedál – padló közeli taposó, tapodó)

Ám, aki ismeri szerkezeteit, azt is tudja, hogy:

  • ilyenkor lelassul a motorfordulat,
  • a tengelykapcsoló nyomótárcsa rugózata összenyomul, a kuplungtárcsa korongja eltávolodik a lendkerékről,
  • a motor főtengely és sebességváltó közti erőátvitel leáll,
  • váltókar mozdulatra a váltószekrény csúszó-tengelyén a villa félretol egy fogaskereket,
  • utána egy szinkronban forgó másik fogaskereket rátol a csoport-fogaskerékre.

Megtörtént a sebességet szabályozó fogaskerekek cseréje, a tulajdonképpeni sebességváltás. A kuplungpedál visszaengedésekor a tengelykapcsoló nyomótárcsa rányomja az erőátvivő tárcsát a lendkerékre, összekapcsolja a motor főtengelyt a váltóművel.

Kész a sebességváltás.

A hozzáértő minden rezzenését ismeri, szinte látja a fogaskerekeket, a csúszást, a villa, kuplung tárcsa mozdulatát.

Aki csak vezet, annyit tud:

  • jobb pedálról le a láb,
  • bal pedált benyomni,
  • váltókart előre-hátra-oldalt, majd előre vagy hátratolni, -húzni…,
  • utána bal pedálról le a láb,
  • jobb pedál nyomható. Mehet!

Ennyi a különbség a csak beszélő, és hozzáértő, szószerkezetek közé belátó közt a magyar nyelv tekintetében is!

Szeretnénk, ha mindenki megismerné a nyelv elemeinek helyezkedését, fordulatainak árnyalatait.

 

 

—————————————————————————————————————————————–

Figyelemmel kísérendők az emberi történelemnek szavakban rögzített, megnevezett jelenségei, mert nyilvánvaló, hogy a teremtés nyelve a történelem egyetlen megbízható krónikása, ebbe nem nyúltak bele a hamisítók mocskos kezei, eszükbe sem jutott. Mindent rögzített a nyelv, ami az emberrel végbement a történelem viharos évezredei alatt, mert a nyelvi szóképzés mindenhol, minden eseménynél jelen volt! Fontos a teremtés tényként elismerése, az emberi történelem ok-okozat folyamatainak világossá tétele végett. Fontos tudni, hogy az emberi történelem jelenségeinek a teremtés ősnyelvén át végzett alapos kutatása nyomán lehetséges az igazi tisztánlátás, beleértve a Bibliát is. Nem héberül, mert az nem a teremtés nyelve!

—————————————————————————————————————————————–