A MAGYAR HELYSÉGNEVEK NEM IDEGEN EREDETŰEK
A névadás íratlan szabálya szerint, évezredeken át az egyszerű ember nevezett meg mindent a teremtési alapadományként kapott nyelvén, az örökítő sejtjeibe épített nyelvszerkezeti váz szerint. Legtöbbször ösztönszerűen, az eléje táruló látvány, kép valamely megkapó sajátossága nyomán. Vagy bizonyos idő után a használati jellemző szerint. Minden név legalább három névadó jellemzőt sűrít magába.
A hivatásos nyelvészet nagy előszeretettel vezeti le a magyar helységneveket valamely szláv nyelvből. Tombol bennük a féktelen öröm, ha egy vékonyka szalmaszálat találnak, amely abba az irányba vezet. A hasonlóság oka, hogy az ószláv nyelv is a teremtés ómagyar ősnyelvéből eredő kiágazás. A szláv szavak ősnyelvi gyökszavakból állnak. Ám a Kárpát-medencei magyar helység-, térség, víz- hegységnevek mind magyar nyelvből eredők, mert akkor a szláv nyelv még nem létezett.
A magyar nyelvből eredeztetők viszont átesnek a ló túloldalára. Szerintük minden jelentős név – Balaton, Duna stb. – csak valami képzelt őskori istenség, szentségnévből eredhet. Jó tudni! A névadások idején az események gyakorlati oldala, képe, külalakja, a velük kapcsolatos események voltak erőteljes hatással az érzékekre, érzelmekre, és rendkívül ritka, hogy magas hegyet, vagy kialakuló tengert, folyót istenség, szentség nevével nevezzenek meg. Még a GIBRALTÁR vagy az erdélyi OLTÁRKŐ sem, bár mindkettő magasztos értelmű, de nem társul melléjük istenség név.
REGÉCZ – hiába erőlködnénk szláv eredetűnek nevezni, mert REGÉCZ vára is magyar eredetű szó. Az ősi magyar REGÖSök, a kürttel, REGÉCcel kísért énekmondó dalnokok REGÉCe, kürtje nyomán kapta nevét. Ugyanígy vannak az összes felvidéki, délvidéki, őrvidéki, alföldi, erdélyi helységnevek.
REGÉC várának már a nevében volt a REGÉC tülöknév, mint CÉGÉR.
ReGéC – CéGéR hangváz: R-G-C – C-G-R
Ha volt címere, az csak a szarvból készült REGÉC, azaz kürt lehetett. A használaton kívüli kürtöt, a REGÉCt a CEGRE azaz szegre akasztják.
ReGéC – CeGRe hangváz: R-G-C – C-G-R
Ha a szláv nyelvek valamelyikén a REGÉC név SZARV jelentésű, akkor az megörökölte az ősnyelvből. Az ősnyelvben, mindennek több neve volt, és minden név több jellemző sűrítménye. Mindennek fontossága szerint adtak több megnevezést. A magyar nyelv, a ma is élő ősnyelv, így csak itt találni meg a név jelentését. A szláv nyelvek ezt is épp úgy megörökölték, mint a mezőgazdasági szerszámok, műveleti szakkifejezések és egyebek neveit.
Az R.G – G.R gyök: ReG – GeR (g > k: ger > ker > kür), RIGolyás GÖRbületet jelent. A REGőccel RIOGó hangot lehetett hallatni, mint a táROGatóval. A KÜRt KÖRértelmű szó. A SZARVat az ősiségben KÜRTnek is használták, Más hangszerek mellett KÜRTökkel is kísérték dalaikat a REGÖSök. A KÜRT neve REGÖC, REGÉC. A REGÉC, a KÜRt (g > k) GÖRbe TÜLÖKből készült, amely azelőtt a TULOK SZARVa volt: KÜRT – TÜRK r > l: TÜLK. A TÜRKök TÜLÖK szarvú ÜKRÖT, ÜKÜRT tartó nép volt, amelynek szarva KÜRTnek való.
TüRK – üKRöT– KüRT hangváz: T-R-K – K-R-T – K-R-T
Így kerek a történet. A REGÉCek utódai voltak az IGRIC énekmondók. Az iGRicek már kissé mások voltak, ők uGRándoztak, azaz tánColtak is.
ReGéC – iGRiC hangváz: R-G-C – G-R-C
TRENCSÉN – a név „elfogadott” akadémiai változata: a szláv trnka = kökény főnévből eredő szláv Trnka személynévből keletkezett az ószlovák Trnčín, és ebből fejlődött ki a magyar Trencsén és a szlovák Trenčín név.
Eddig a mese. Amikor az ősnyelvet, a mai magyar nyelvet beszélő szűzfoglalók a település első házait építették a térség trencsén, tetején, magaslatán – mivel alább még talán a víz az úr – a szláv nép és nyelv nem is létezett a Földön! Ám a hivatalos szemlélet szerint, a magyar nevű, nyelvű építői még nem létező tótok nyelvén nevezik el falujukat a kökénybogyóról. Ilyen oktondi elmélet a székelyföldi Küküllőről is van, ott török kökényből erőltetik. Úgy tűnik, a nyelvészek szeretik a tótokat, törököket kökényestől.
A későbbi időkben, a létszámban, építményekben bővülő település népe, vagy a vidék ura, védelmi céllal épített egy erődítményt. Egy szinte bevehetetlen várról van szó. Oly erős védelmi fészek, amelynek alig van párja királyi Magyarországon, Felvidéken. A bérnyelvész szerint, neve tót kökénybogyó. Akár Árpád neve az árpácskából. Nevetséges.
Melyek a névadó jellemzői TRENCSÉN várának? A leírás szerint a Vág jobb partján egy 260 méteres hegyen áll. Meg lehet nézni egy képet a várról. A TéRség fölött TRÓNoló, fölé TORNYosuló TORNYos vár. TRENCSÉN neve a vár elhelyezkedéséből eredt. Miért állítom? Mivel a magyar nyelv szóalkotó szabályai szerint van rá biztos magyarázat! Fenn a szikla sima TENYERén, TERENYén, TRENYén, TRANCSíroztak, laposítottak vár építésére alkalmas helyet.
A vár neve kezdetben lehetett: TRENYCSÉNY is. Az NY hangos változat: TRENY. A TRENY – NYERT átfordítás mutatja, hogy a TRENY, mint szikla TENYERére emelt építmény, eleve NYERT, NYERET helyzetet, ügyet jelenthet a várvédelemben. Épp a remélt NYERT ügy okán emelték a sziklák TENYERére, TRENYcsére a várat. Ez volt az ok CSÍNYe, ám a külalak is CSÍNYes volt.
A szó hangkieséssel kialakuló TR kötött mássalhangzó-párossal kezd. TREN, TRON értelemhordozó hangcsoport. A TREN hangcsoport kiemelkedést, magasságot jelent a peTRENce szóban is. A léTRÁN álló is magasban van. Jelent erőt is: az isTRÁNg, erős kötőelem. A TRÓN szóban erő és magasság együtt, mivel többi fölött álló díszes, TORNYos fejedelmi, királyi ülőhely. A TORONY szó rövidítése: TRON, TREN. Az alkotó hangok, magasság, TeRjedelem, erő értelmét képviselik. A T.R – R.T gyök: TöR – RoT, a kő, a szikla jelentés, de szikla TÖRhetősége, ROTos felülete is e gyökkel jeleníthető meg. Az erdélyi TORockó nevében is a sziklát jelenti. A TORony szóban elsősorban a TERmészetes, égreTÖRő TERemtett sziklaTORony nevét őrzi.
TRENCSÉN, TRENYCSÉNY vára a hegyorom TRENCSÉN, TRENcsén, trenCSÉN, emelt TREN csúCSÁN áll. Fent a sziklákon TRANCSíroztak, TRENCSíroztak, TERENYCSíroztak, laposítottak építésre alkalmas helyet, s így a sziklák TRENCSÉN, azok magas síkján épült a vár, amely a hely és a keletkezés okát, jellemzőit viseli, sűríti nevében. Mind a vár osTROMához, mind a védelméhez hozzátartozik a hadiszerENCSE. A magyar nép szólopkodását támogató véleményekkel ellentétben TRENCSÉN várának magyar nyelvi néveredetére bőséges bizonyítékkal szolgál a magyar nyelv, értelemhordozó szóalkotó elemeivel. Tehát szikla TERENCSÉN épült valaha TRENCSÉN vára.
A székelyföldi, erdővidéki Vargyas falu határában is van egy lapos tetejű TRENCSEN magaslat. Eredetileg, valószínű: TERENCS, majd TRENCSEN. Egy ideig ott volt a település, ezen a sima földmagaslaton, TRENCSEN, mivel alább még a víz volt az úr. Ám a Vargyas patak szerepe oly meghatározó volt a falu életében, hogy miután a vizek a rétekről elapadtak, a nép leköltözött a kialakuló patakmeder mellé, a Vargyas név maradt a falu végleges neve, nem Trencsén, különben ma volna egy TRENCSÉN nevű székely falu. Akkor az is szláv kökényeredetű lenne? Vargyason viszont nem éltek szlávok sosem. Nos, akkor, honnan a név?
SZEPESSÉG – SZÉPSÉG, a név a táj SZÉPSÉGE okán adatott. Az SZ.P – P.SZ gyök: SZéP – PöSZ. A táj lenyűgözően SZÉP, dombok, hegyek, völgyek, és folyóvizek. SZÉPESSÉGes táj, bő SZAPoraság, a SZEP gyök = tisztaság. A PASZ-szív érintetlen SZÉPsége egy tájnak. A P.S – S.P gyök: PeS – SeP, a PES gyök víz jelentésű, mint PESt nevében. Gyors hegyi PES vizek SEPletnek, sietnek le a völgyeken. A SEP, SÁP bő termés begyűjtése, p > b váltással BŐSég, SÁBa, SÉBa SZÉPsége BŐSégének párhuzama. Ám jelenthetnek kemencét is, hiszen a SZEPESSÉGi érclelőhelyek mellett a fémolvasztás is jellemző volt e tájon, ami már jóval a szászok ideköltözése előtti, az ősi szűzfoglalók idejéből.
Nem a cipszer névből ered a SZEPESSÉG tájnév! Nem német, sem szláv! A magyar nevű SZEPESSÉG SZÉPSZÉGES tájegység. Erről kapta nevét jóval a szászok, szlávok őslakosokra rátelepedése előtt.
SZePeSSéG – SZéPSéGeS hangváz: SZ-P-S-S-G – SZ-P-S-G-S
Mindkét nép a tatárjárás körüli időben került e tájra. A király az őslakos szűzfoglalókat önkényesen kiszorítva, hozta helyükre a szászokat, akár az erdélyi Szászföldön. Mindkét országrészben – Felvidéken és Erdélyben – a legszebb, legtermékenyebb földeket kobozta el a szűzfoglaló néptől, s adta oda az idegeneknek. Az Árpád hadai érkezéséig tisztán megőrzött országot a királyi vezetés töltötte fel idegen néppel. A SZEPESSÉG összes táj- és helységnevei magyar szavak, az előző lakosság által adottak. A szászok és tótok megörökölték a régi elnevezéseket és saját nyelvük hangzástörvényei, hangtani szabályai szerint módosították. Mindannyi magyar gyökelemzéssel felbontható, megfejthető.
ZÁHONY – hivatalos vélemény szerint: szláv eredetű. Hogyan is lehetne magyar? Némely bérnyelvész szerint etimológiailag azonos eredetű a gömöri Zahoniska nevű falunévvel, vagy a székelyföldi Zágon helység nevével. A szláv néveredet intézményesített bérnyelvészi együgyűség. Abba őrülnek bele, hogy valamilyen idegen eredetet keressenek minden magyar nevű helységnek. A székelyföldi Zágon névnek semmi köze jelentésileg ZÁHONY nevéhez. ZÁGON valaha GAZos, cserjés, ciheres, bokros GAZON alapult. Irtás után lehetett tanyát építeni ott. Teljesen más jellemzők nyomán alakult ki annak neve. Csak hát a bérnyelvészi szláv őrület.
Amikor az ómagyar ősnyelvű szűzhonfoglalók az Özönvíz utáni évszázadban letelepedtek itt, és ZÁHONY első HÁZának alapcölöpjét leverték a földbe a Tisza partján, akkor a szlávok és nyelvük még nem is létezett.
A név eredetének magyarázatához a magyar nyelv a legilletékesebb, legmegbízhatóbb tanú, amely sosem beszél mellé, soha nem hazudik, amint a nyelvészek és történészek szoktak. Tisztelet a kevés kivételnek.
A kezdő a Z.H – H.Z gyök: ZáH – HáZ. A HÁZ véd a ZUHétól, a zivatar ZUHANYától. Amely településnévben a H és NY hangok jelen vannak, ott érzelmi mélység megjelenítői. Nagybetűs Hely, a Hon, kuNYHó, Ház, taNYa, aNYa, láNY, a NYámi, NYár, árNY. E két hang mindig valamilyen belső érzelmi töltetet hordoz. Jó vagy rossz, de mindenképp mély.
ZÁHONY neve HÁZ – ZÁH fogalomkör, s mint ilyen érzelmi töltetű. ZÁHony a Hely, a ZÁH, SZÁH, a SZÁHlás, HÁZ védelem, amelynek ölébe szívesen ZUHanyunk bele. ZÁHONY, a falum, az ÁHÍtott HONY, ahol leHUNYhatom szemem. ZÁHONY HAZaHÚZ, ANYÁHOZ, tANYÁHOZ.
ZáHoNY – aNYáHoZ – taNYáHoZ hangváz: Z-H-NY – NY-H-Z – t-NY-H-Z
Az ANYÁHOZ, tANYÁHOZ hazahúzó ZÁHONY több mint a megszerezhető anyagi HASZON, bár az is.
ZáHoNY – HaSZoN hangváz: Z-H-NY – H-SZ-N
ZÁHONY néha a Tisza nem kívánt ZUHANYát is kénytelen elviselni. A névben e névadó jellemzők tömörülnek.
ZáHoNY – ZuHaNY hangváz: Z-H-NY – Z-H-NY
PÁKOZD – P.K – K.P gyökre épülő: PáK – KáP, amely tűz, forróság vonatkozású. A K hang körül kialakuló értelemadó hangcsoport az ÁKO, a pÁKA, dÁKÓ szavakban bökő, döfő, szúró eszközt leíró. De jelent AKArati erőkifejtő mUKÁt (munka) az ősi tÁKOl, mÁKOl szavakban. Hasonlóak még: zsÁKOl, rAKOsgat és más kifejezések. A PÁKA egy hosszúszárú kákaféle növény bogos virágának neve is. Jelent még tüzesíthető, forrasztáshoz használt hegyes szerszámot. A szóvégi ZD kötött mássalhangzó-páros jelen van a tűZDel, küZD, moZDul szavakban. Összevetve így együtt nem idegenek a halászat különböző mozzanataitól. Ott lakó hölgy írta, hogy a környék mindig a halászatból élt, ennek része a PÁKÁSZat, amely egyféle küZDelem is. A ZD kötött mássalhangzó-páros a földművelő tevékenységet leíró szavakban is meghatározó: barázda, buzdul, garázda, gazda, gerezd, kezd, küzd, mozdul, pozdorja, rázda, rezdül és mások. Biztosra mondható, hogy semmilyen szláv kötődése nincs a PÁKOZD névnek. A pákászokról többet a világhálón.
TOKAJ – egyik névadó jellemzője a hegyláb, hegyAJ (alj) által éles, könyökszerű KAJla Kanyarulatra kényszerített folyó képe, látványa, amely a TOKszerű tülök KAJla hAJlatának is utánzata. Talán köthető a szőlőTŐKE helyéhez (hej) is, azonban a földrajzi fekvés képe előbb volt látható, mint a szőlőtermesztés beindulása. A moldvai szőlővidéket TOKAJból származó tőkékkel elindítók az ottani helységet COTesti néven nevezték, amelyben a TOKaj KOTesti kezdőgyök beszédes hasonlóság: COT kiejtve: KOT = könyök. A könyök, csuklós KÖTődés. A TOKAJ – JAKOT fordítás is a KAJla TOK értelmet adja. A JÁK gyök, csalós KAJlaságot jelentett az őskori, bibliai JÁKób nevében is. A nagy TÜLKŰ, KAJla szarvú szarvasmarha állattartóit Ázsiában ma is JAKUToknak nevezik.
ToKaJ – JaKuT hangváz: T-K-J – J-K-T
VISEGRÁD, BELGRÁD, NÓGRÁD – Vise-GRÁD, Bel-GRÁD, Nó-GRÁD és mások. GRÁD szó várak nevében GARÁD rövidítése, amit a szláv nyelvek átvettek. Azt jelenti: beKERÍTett, GARÁDolt, GRÁDolt várak. Egy uGRÁssal, GRÁDiccsal, GARÁDiccsal fennebb fekszik, magaslaton. De a mélybe, pinceGÁDORba is GARÁDicson, GRÁDicson megyünk le. A pinceGÁDOR, GÁTOR, elnyelő GARAT értelmű. ViseGRÁD, BelGRÁD, NóGRÁD neveiben, GARÁDolt magaslat. A gARÁD ilyen értelme megjelenik ARAD, VÁRAD, RADNA, de DOROG, és más nevekben is, védelem, megmARADás értelemmel. Az a helység, amelyet záras-kulcsos kapuval ellátott GARÁDdal, GRÁDdal bekerítenek, DRÁGA kincset is rejthet. Ilyen volt kezdettől, kincses Kolozsvár, a nóta szerint: kilenczáras kapuval. A GRÁD nem szláv eredetű! Kezdője GR – RG alvógyök, hangkieséssel alakult kötött mássalhangzó-páros: GARád.
GARáddal védik az állatokat RAGadozóktól. A mérges házőrző eb a GARádot RÁGja dühében. E várak, városok nevét a szláv GORODból eredeztetni, nyelvészi balfogás. GARÁD előbb volt, mint GOROD. Sőt a GOROD és DOROG név is a GARÁD szóból ered. A románul hangátforgatással: GARD = kerítés, szintén a GARÁD módosulat.
GRáD – DRáGa – GaRD hangváz: G-R-D – D-R-G – G-R-D
ARAD – Bánság és Alföld határán. A név a megmARADás, megmentés helyét jelenti. Ugyanígy az ősi közel-keleti ARAD neve is. Aki benne rejtőzik, megmARAD. A gARÁD, mint bekerített térség értelmét is rejti a név. Az ősi ARAD városa Közel-Keleten megerősített, bekerített, gARÁDolt város volt.
RADNA – első házai a Maros folyó partján épültek, hogy közel legyenek a NADÁRhoz, vízhez, mivel a víz létfeltétel. RaDNa – NaDáR hangváz: R-D-N – N-D-R. A név azt is jelenti, hogy maRADNA, de ha fordítjuk a szót ANDAR, akkor menne. Az ősi ANDAR szó, menést jelent. RaDNa – aNDaR hangváz: R-D-N – N-D-R. A ND hangcsoport ilyen értelmű szavakban van jelen: vÁNDOr, kirÁNDUl, mENDEgél, bANDUkol stb. Meglehet, hogy a szűzfoglalók egy csoportja kifejezte, hogy maRADNA, mások tovább vÁNDORoltak. Hasonló értelmet is rejt a moldvai DORNA, amelyet szintén magyar nyelvűek alapítottak:
RaDNa – DoRNa hangváz: R-D-N – D-R-N. Mindkettő búcsújáró hely.
KOLOZSVÁR – Erdély legjelentősebb városa nevét a bérnyelvészi dogma latin eredetűként jegyzi. Azonban KOLOZSVÁR, KOLOSVÁR neve a K.L – L.K gyök bővítménye: KoL – LoK. A név magyar szóelemekből épül fel, semmi köze a latin nyelvhez. Latin nyelv tán még csíráiban sem létezett KOLOZSVÁR alapításakor. KOLOS – LAKÁS átforgatás mutatja, mi az alapeleme a megnevezésnek. A szókezdő gyök jelent KULcsot is. Már a kezdettől KULcsos, LAKatra zárt, erős faLAKkal védett kincses helység, s ezt a jelzőjét mindvégig megőrizte. A kezdet mindenben meghatározó. KoLoS – LaKáS hangváz: K-L-S – L-K-S. Mivel KOLOSvár, KOLOZSvár a KULCSos, kincses jelzőt kezdettől mindig magán viselte, így elképzelhető, hogy nem tűrt falai közt SALAKnépséget. KoLoS – SaLaK hangváz: K-L-S – S-L-K. Valaha KILINCS és KULCS ugyanazt jelentette. KiLiNCS – KuLCS hangváz: K-L-N-CS – K-L-CS. Elcsavarható KALANtyú. A KULCS ősi neve KULUCS. Kezdetben lehetett KULCSOSVÁR, KULUCSVÁR, KOLOSVÁR. Hasonló a szintén kulcsos-záras KULUCStorony, KALAStorony, KALAStorom, KALAStrom, KLAStrom, KOLOStorom, amely szintén LAKÁSként épült. A település már eleve kerített lehetett, KULCSos zárhatósággal. KLAStromok vagy záras települések nevében a KAL gyök KULcsra zárható LAKra is utal. Dal is van róla: „A kapuja kilenczáras.” A kezdetek idején ómagyar ősnyelvűek telepedtek le az egész Kárpát-medencében, és azok adtak nevet településeiknek. Erre bizonyíték az összes hegyek, völgyek, patakok, folyók, helységek nevei még a Kárpátok külső oldalain is. Az L hangcsoport – OLO – a kerített telepÜLÉsek védett, védhető ÁLLApotban, nyugALOm helye voltak, ahol nyugodtan hajthatták ÁLOmra fejüket a csALÁdok. Az L.ZS – ZS.L gyök: LoZS – ZSoL, a falakon belül LAZSálható, a ZSILiző, duruZSOLó kis patak csordogálásához hasonló kellemes folyású, ZSOLtáros, ZSOLozsmázó, zsoLOZSmázó, istenes életre volt lehetőség. Erre utalhat a KOLOZS – ZSOLOK teljes átfordítás. Lehet, erős vallási kötődés jellemezte lakóit. Az SV hangcsoport – OSVÁ – kezdetben csak ÖSVÉnyféle tapOSVÁny vezetett arra, iszamos (iszapos) Szamos melletti pOSVÁnyos helyen. E megközelítési nehézség védelmet is nyújtott. Nem véletlen a kincses, kulcsos jelző – lakhatták, tulajdonukat, kincseiket féltő fÖSVÉny emberek. Az sem kizárt, hogy az ŐSVÁr épült ott előbb. A ZSV páros, mint ZS.V – V.ZS gyök: ZSiV – ViZS, a település élénk ZSIVaja, VIZSlató életjelenségeinek leírói. De névadó jellemző a ZSIVányok VIZSlató érdeklődését is felkeltő gazdagsága a kincses, KULcsos, KOLOZSvárnak. A szóvégi V.R – R.V gyök: VáR – RéV, elmékbe ROVott, biztos védett RÉVnek számító helység. A felsorolt jellemzők beépültek a helység nevébe.
BÉKÉSCSABA – nevét nyelvészek a BÉKA szlovák ŽABA nevéről erőltetik köztudatba: BÉKÉS ŽABA. A BÉKA egyik ősi nevét a sekély vízben CSOBBAnó hangról kapta: CSOBA. E nevet örökölték meg a szláv nyelvek. Ám BÉKÉSCSABA helység nem vízben CSOBOgó BÉKÁról kapta nevét, hanem egy CSABA nevű férfiről. A környék neve BÉKÉS ispán nevét őrzi, helységei innen örökölték előnevüket: BÉKÉS, BÉKÉSszentandrás, BÉKÉSsámson. BÉKÉS! Nem BÉKÁS!
DÉVAVÁNYA „Neve a szláv „Iván” keresztnév becézéséből (Ványa), és a „dívánkozni” (mai szóval: „tanácskozni”) szóból ered.” D.V – V.D gyök: DéV – VaD, DÉVA szó VÉDElem és vízjelentésű, s a víz sima térségben – az Alföldön – megreked posVÁNYOssá válik. A dák várak, DAVÁk VÉDŐárkait VÁDdal azaz vízzel töltötték fel. DÉVA ősnyelven VÉDElem értelmű, ezt jelenti az ÓVODa szóban is – gyermekVÉDŐ hely. VÁNA ősnyelven mélyedés, teknő, a NÁVA viszont hajót jelent. Tehát a VÁNA, VÁNYA – vízkapcsolatú szó. DÉVA jelent VÉDElmi magasságot és vizes mélységet is, amint a DAG – hegy, a GÖDör – mélység, GÓR – hegy, GARat – mélység. Ha átfordítjuk: DÉVAVÁNYA – ANYÁVAVÉD. Tehát DÉVAVÁNYA ősnyelvi szó, és NEDVvel, VANnal, VÁNY-nyal kapcsolatos VÉDElem az alapértelme. Nem ismerem a helységet, de nevéből az derül ki, hogy a VÍZVÉDElemnek szerepe van a névadásban.
PRÁZSMÁR – az erdélyi falu is azért kapta e nevet, mert tűzvész pusztította el, és miután a PARÁZS MÁR kihunyt, utána is még sokáig érezhető volt a környéken a PARÁZSMARta, bűzlő, PERZSelt, MARó, égett szag. PaRáZS MaR – PRáZSMáR hangváz: P-R-ZS-M-R – P-R-ZS-M-R. Az erdélyi Prázsmár székely-magyarok lakta falu volt, aztán porráégett. Nevét erről kapta, mert sokáig perzs szag volt a környéken. Később II. András király elvette a székelyektől a gazdag, jól termő Barcaságot, s németeket telepített oda, akik a Tatrang folyóról nevezték el németül. A PRÁZSMÁR névnek csak magyar nyelven van magyarázata, a parázs, perzsel, perezsmel, prezsmel szavak nyomán.
TÁRKÁNY – a szó T.R – R.T gyökből induló: TáR – RoT, a TÁR gyök erőt, annak TÉRben is hatást kiváltó TERjedelmét jelenti. E gyök a szavakban erőteljes hatást megjelenítő. A TARaj éles, meghatározó kiemelkedés, TÁRkony erős hatású ízesítő. A TORony kiemelkedő magasság, és erőt hirdet. A TÖRzs a test TERű (teher) viselője. A TÜRelem az erős jellemek ismertetőjegye. Személynévként erős, akaRATos emberi jellemzőt megjelenítő. Személynevekben: Köttöny kun fejedelem fia: TARján. TÜRje, magyar főúr. Az ősnyelvi ROTos szó –, amely jelen van a székelyföldi Sóvidéken – erőteljesen érdes, durva, RÚT felületet jelent. Az RK hangcsoport – ÁRKÁ – szintén az erőteljesség értelmét viszi be a szavakba. A hORKA a magyar törzsszövetségben meghatározó méltóság, rang. A nagy bIRKAnyáj gazdagságot jelentett. A hARKÁly erőteljes csapásokkal fORGÁcsolja (k > g) a fát. Az ORKÁn hatalmas szélvihar. A tÁRKOny erős illatú fűszer. A K.NY – NY.K gyök: KáNY – NYaK, a KÖNYök, köNYÖK erőteljes hajlat. A KONok, koNOK ember NYAKas, csöKÖNYös. TARkója moKÁNY NYAKas ember képet nyújtó. A TÁRKÁNY vagy TÁRKÁN az ősiségben fémműves volt, kovács, oda kemény – ősnyelven TÁRé – és NYAKas, KONok, koNOK KAN, vagyis férfi kellett. A Biblia által említett első fémműves, kovács, KAN, TubálKAN, tehát férfi volt. A TÁRKÁNY, kovács, KARból dolgozik, tehát munkája KAR TÉNY. TáRKáNY – KaRTéNY hangváz: T-R-K-NY – K-R-T-NY. A TÁR gyök a csiTÁR szóban is jelen van. A királyi fegyverkovácsokat csiTÁRoknak is nevezték. Ők készítették a TÁRCSA alakú, CSATÁRa használt pajzsokat, CSITÁRokat. A TÁRKÁNY kovácsnak köze volt a lószerszámokhoz is, a KANTÁR felvasazáshoz. Ha átforgatjuk: TÁRKÁN – KANTÁR. A KANTÁR a még nem betanított ló betöréséhez használatos lószerszám, benne a zabla, amely fékezi és irányítja. TÁRKÁN KANTÁRral zabolázta lovát, hogy erejét megTÖRje. TÁRKÁNY – KÁTRÁNY kapcsolat, a kovácsnak a széntől fekete, KÁTRÁNYszínű bőre. Később személynévvé vált, rang is lehetett. Helységnévbe is beépült. Nem kizárt, hogy némely településnévben a táj TARKÁN színes képét jeleníti meg. TáRKáN – KaNTáR hangváz: T-R-K-N – K-N-T-R.
RESICZA, RESICA – az első telepesek egy kis RÉSen előtörő ICE, azaz ICÉs, iható víz forrása mellett ütötték le a sátorkarót. E jellemzők szerint adtak nevet, akár a KŰK ELLŐ, KÜKön ÜLŐ KÜKÜLLŐnek. A forrást, kis eret, patakot RÉS-ICA néven nevezték, benne kicsinyítő, és ICCA vízivó értelem. Alább a Borzava, Berzava patakba ömlik. Az sem szláv név. RESICA ÉRCES, ÉRClelő hely, fellelték az ÉRCES köveket, amelyeket a köztük levő leleményes ezermesterek kiolvasztottak, felhasználtak. A RESICA név sűrítmény: a kis RÉSen, RÉSICÉn feltörő forrás, s ÉRCES kövek. A helynév hangjai e jellemzőt is tartalmazzák. A RESICA – ACISER átfordításban a CISZÉR, CSISZÉR, CSISZÁR értelem. A CISZÉRek, CISZÁRok, CSISZÁRok, CSITÁRok, vasöntők, vasművesek, CSiSZolt díszfegyverek kovácsolói voltak. RESICA, kovácsok telephelye volt a névadások kezdetén. ReSiCa – éRCeS – CiSZéR – CiSZáR hangváz: R-S-C – R-C-S – C-SZ-R – C-SZ-R.
BESZTERCE – neve B.SZ – SZ.B gyökkel: BeSZ – SZeB kezdődik. Névadója egy forrás, ér, patak, amely mellett az első ősfoglalók letelepedtek. A táj SZÉPsége megkapó volt, ezért adták a BESZ gyökkel kezdődő nevet. Az ősnyelvű, magyar nyelvű ember e gyökkel nevezte meg az érzelmi, érzéki énjére legmélyebb benyomást gyakorló élményeit. Nemi, érzéki, élmény BASZ. Gondolat, érzelmi élmény szóban kifejezése: BESZéd. Legízletesebb falat, hentes készítmény: kolBÁSZ. Kényelmes utazójármű: BUSZ. Megvalósítás elégtételének érzete: BÜSZke. BESZterce nevében a szépségre is utal e gyökszó. A névben benne van az ősnyelvi vízértelem, forrás, patak: ESZTER. A patak, folyó SEBes, seBESfolyású, így a BESZTER-ce név sűríti e jellemzőt is: BŐSZ-, BESZ-ESZTER –> BESZTER. A környéken, felszínen is voltak ÉRCEk, amelyeket az itt letelepülő székely ezermesterek kiolvasztottak, felhasználtak. Ez mindkét BESZTERCE-vidékre – erdélyi, felvidéki – érvényes, névadó jellemző sűrítmény. Minden BESZTERCE hely szép, SZEB – BESZ színesfém lelőhely. Amúgy szép BÉRCEs tájak is. A felvidéki SZEPESSÉG egésze SZÉPSÉGES tájegység. A névben a BESZT ÉRCE értelem is jelen van, tehát tökéletes sűrítmény. A BESZ-TERCE névben jelen van az: ÉRCET nemz, BASZ értelem, mert méhében ÉRCET rejt. BeSZTeRCe – éRCeT B*SZ hangváz: B-SZ-T-R-C – R-C-T-B-SZ. Az ÉRCES tájak, mint RESICA, TOROCKÓ, BESZTERCE, nevükben hordozzák fő éRCes aRCulati jellemzőiket, amelyeket az R és C hangok rögzítenek. A BESZTERCE – ERCETSZEB átforgatás azt sejteti, hogy BESZTERCE ÉRCÉT SZEBBnek tartották. BeSZTeRCe – éRCéT SZeBB hangváz: B-SZ-T-R-C – R-C-T-SZ-B. A moldvai Aranyos-BESZTERCE nevében is jelen van minden fő jellemzője. A Kárpát-medencét betöltő tenger apadásával, lassan újabb területek szabadultak fel, s így költöztek alább a BESZTERCE patak, majd folyó mentén, végül alább építettek végérvényes települést BESZTERCE néven. A szászok, szlávok jóval később jelentek meg e tájakon, és az eredeti magyar neveket módosították, torzították saját nyelvük kívánalmai szerint.
TOROCKÓ – T.R – R.T gyök: TöR – RoT, kő, sziklajelentést is hordoz. Erről még a Trencsén címszónál. A TORony szóban elsőként az égreTÖRő TERemtett sziklaTORony nevét őrzi a gyökszó. A szikla TÖRhetősége, ROTos felülete is e gyökkel jeleníthető meg, de a PéTER névben is sziklát jelent. TORockó nevében szintén sziklát jelenti. TOROCKÓ vidék erről a felmagasodó szikláról, KŐről kapta nevét, a TÖRhető, ÉRCEKET rejtő ROCKÓ KŐről. ToRoCKó – éRCeKeT hangváz: T-R-C-K – R-C-K-T. Nem szlávul, mert a névadások idején, a vizek elapadása, felszáradás idején, nemcsak itt, hanem egész Kárpát-medencében, ómagyar ősnyelvet, teremtés nyelvét őrző, beszélő, önellátó, ezermester, földműves, állattenyésztő, szűzfoglaló, székita, szkíta székely nép lakott. Magukkal hozták az ősapjuktól, Jáfettől szerzett tudást. A TOROCKÓ – KÓTOROC átforgatásból a KOTORÁSZ szóra jutunk, amely kezdeti érces kövek KOTORÁSára utal, azaz KŐfejtésre, bányászatra, KŐTÖRÉSre. TOROCKÓ mellett álló szikla egy KŐTERASZ, kilátóhely. Évezredekkel később, a valami okon megüresedett térségbe a magyar király KÉZDI székelyeket telepített, ők eredeti nevükhöz híven, itt is kezdő, KÉZ DI, azaz KÉZ DIA, KÉZ MŰvesek voltak.
ToRoCKó – KőTeRaSZ – KoToRáSZ – KoToRáS – KőTöRéS hangváz: T-R-C-K – K-T-R-SZ – K-T-R-SZ – K-T-R-S – K-T-R-S
GOVASDIA, GOVASZDIA – (ez a valós eredeti neve) ennek a Hunyad megyei ősi vaslelő, majd feldolgozóhelynek. Nevében ott a VAS, és ott a székely nyelvben ma is élő GUVASD, GUVASZD, GUVASZDJA ki, bontsd ki, takard ki, bányászd ki. A DIA munkát jelentő hangcsoport, amely a DI azaz GYÍ ősgyökkel kezdődik. Jelen van a csizmaDIA szóban. A fő jellemző tehát a kiGUVASZTandó, kiGOVASZTandó kibányászandó VAS. Így lett GOVASDIA, GOVASZDIA a hely, majd a helység neve. GoVaSZDia – GuVaSZD hangváz: G-V-SZ-D – G-V-SZ-D. Ezen az ősi VASlelőhelyen bányásztak VASércet, már a korai kezdetek idején a székely ezermesterek. Majd az utódok fejlődvén szintén építettek hámort, kohót az 1800-as évek elején a történelmi Magyar Királyság területén. Tudjuk, hogy a szűzfoglalóként ideérkezők minden szükségletüket fedezni képesek, lévén közöttük mindenféle kézműves. Valójában ezermesterek voltak, önellátók. Így voltak vas, réz és más fémműveseik is. Fellelték az összes fémet tartalmazó helyeket itt már a korai időkben.
ZSIDVE – ZS.D – D.ZS gyök: ZSiD – DiZS, DÚS bőség és vízjelentést hordoz. A gazdag DÓZSe ősi neve: DÚS. A bőséget és nedvet jelenti a DÉZSa szóban is. ZSIDVE kellemes, IDVES környezet, a folyó közelsége nEDVEsé teszi a talajt, ÜDVÖs, IDVEs hely. Ez utóbbi IDVES – SIDVE hangátvetéssel kialakuló szó is lehetett névadó. A környék már a kezdetektől bő szőlő és egyéb termő kellemes hely. A hivatalos néveredet leírás szláv hatásról beszél, és ZSIDÓ névhez köti, ám amikor ZSIDVE első házainak cölöpjeit leverték a földbe, és nevet adtak a leendő településnek, semmilyen idegen népség nem élt a vidéken, csak a hegyek irányából leköltöző, a visszahúzódó Kárpát-tenger partvonalát követő, megmunkálható földet kereső székita, szkíta székelyek. A Kis-Küküllő forrásának irányából jöttek lefelé, a folyót követve. Az időben a zsidó nemzet még ki sem alakult. Akkor meg hogyan lett volna névadó? Egyébként a zsidók csak akkor telepedtek le, ha volt már egy munkás nép, akiknek a bőrén már élősködni lehet.
KÉZDIVÁSÁRHELY – hivatalos eredeteztetés sántít, mert nem Szászkézdről telepítették a mai KÉZDI vidékieket. Ez annyira valótlan feltételezés, mint az Udvarhely-székiek Biharból telepítése, amely csak néhány család lehetett a már itt élő székelyek közé. A KÉZDI tájegység, a székely őstörzs, Özönvíz utáni észak felé vándorláskor, már az első szűzfoglalók idején lakottá vált. Ők voltak itt a KEZDŐk. A székelység önellátóként minden szükségest megtermesztett, tenyésztett, minden eszközt elKÉSZÍtett a közösség magának. KÉZDI környéke a különlegesen jó hírű, JóKEZŰ KÉZművesekről, KÉZDIÁsokról kapta nevét, azok települtek ide nagyobb számban. Nem véletlen a Vargák városa ragadványnév, mert a jóKEZű csizmaDIÁk, bőrművesek jelenléte, működése mindig meghatározó volt itt. SzászKÉZD helységet a letelepítő királyi hatalom, mint első, szászoknak kijelölt KEZDŐ helyet nevezte meg így.
SZTÁNA – egyik legősibb erdélyi település. Bérnyelvész szerint szláv. Az első őstelepülések családi alapú SZTÁNÁk. Özönvíz utáni egynyelvű újrakezdés idején alakultak. SZTÁNA az ÖSZTÖN, NÁSZTŐ, NÁSZTA, szülőhely, a diNASSZTIA kiinduló helye, ahonnan ASZTÁN kisarjadt a nagy família, mafilia, s mindenki az OSZTÓN megkapta jussát.
SZTáNa – NáSZTő – NáSZTa – diNaSZTia hangváz: SZ-T-N – N-SZ-T – N-SZ-T – d-N-SZ-T
SZTáNa – aSZTáN – oSZTóN – öSZTöN hangváz: SZ-T-N – SZ-T-N – SZ-T-N – SZ-T-N
Erdélyben megfigyelhető, hogy a magyar földesurak, a beköltöztetett románságnak, a már létező magyar falvak mellett alapítottak települést, és ezeket legtöbbször Oláh előnévvel különböztették meg a már ott létező településtől. Ilyenek: Oláhszentgyörgy, Oláhgyepes, Oláhhódos, Oláhlugos, Oláhrákos, Oláhpéntek, Oláhresica és mások.
Szeredák helyei, SZERDAHELYEK
A nyelvi elemzésekből kikövetkeztethető, a gyökszavak születése, szavakká képzése, összetett szavakká alakulása bizonyítja, hogy már a korai történelmi időkben a SZERek a mindennapi élet gyakorlati RÉSZei voltak.
A hét közepén, SZERén elhelyezkedő nap megnevezése: SZERda. Ez volt a heti szer, sereglés, gyűlés napja, amikor szerét ejtették a felmerülő családi, kisközösségi gondok részletes megtárgyalásának, eligazításoknak. Ekkor adtak észszerű tanácsot a vének, batránok, nésztorok, rabonbánok a fiataloknak. Ezért kapta a nap a szer adás nevet: szerda. Ekkor kaptak adreszt, felszólítást, eligazítást, tanácsot, valami okon, névre szólóan azok, akiknek erre szükségük volt. SZERDA 180 fokos elfordítása: ADRESZ, s ez sem véletlen. SZeRDa – aDReSZ hangváz: SZ-R-D – D-R-SZ
A történelem kezdetén, már az Özönvíz előtt, a szaporodó családok, sátoralja törzsek életvitelének rendjének, rendszerbe szervezésének része volt a szer. Voltak kis és nagy családi szerek, törzsi szerek. Majd nemzetségi szerek, nagy térségi szerek, ahol szerét ejtették a fennforgó gondok rendezésének, rendszerezésének. Vagyis a társadalmi élet RÉSZe volt a SZER. A nagy szereket előre meghirdették, úgymond nagy hangon bekongatták. A bekongatott szerek neve kongresz, hangresz is lehetett, amely megnevezés az utódnyelvekben van jelen. Ma kongresz-szusnak nevezik, és a nyelvészek szerint latin eredetű szó. A valóság azonban: innen oda, majd visszatért.
SZERDAHELYek a Kárpát-medencében. A SZEREDA, SZERDAHELY nevek születésének kora a messzi múltban keresendő, a Kárpát-medence felszáradása utáni időkben. A Kárpát-medencei végleges alapítású települések, térségek szerint megszervezett életviteli rendiség szerinti szereinek helyeit nevezték el szeredának, szerdahelynek. Ide gyűltek össze az időszakos nagy szerekre, sereglésekre. A Kárpát-medencében ezek a szerdahelyek voltak a központok, ahol heti és más időszaki szereket tartották. A szeredás központok kialakulásakor nem éltek más nyelvű népek a Kárpát-medencében. Minden SZERdahely törvénySZERűen a kereskedelmileg fontos utak keRESZteződésénél alakult ki. Vannak települések, amelyeknek nevében nem jelenik meg a SZER szó, csak a HELY. Ezek is szerdaHELYek voltak. Nevükben a VÁSÁR jelző bizonyít. A váSÁR is SZER, amely jelentős RÉSZe a mindennapi létnek. Végigkövethetőek a Kárpát-medencei városok HELY végződésű települései, mindannyi fontos térségi szerdaHELY központ volt kezdetektől.
Íme, néhány ősi magyar SZERDAHELY: Alsószerdahely, Bodrogszerdahely, Csíkszereda, Drávaszerdahely, Dunaszerdahely, Felsőszerdahely, Fertőszerdahely, Kaposszerdahely, Kisszerdahely, Kőszegszerdahely, Magyarszerdahely, Muraszerdahely, Nyárádszereda, Nyitraszerdahely, Ópusztaszer, Szerdahely (Románia), Szerdahely (Szlovénia), Tótszerdahely, Vágszerdahely stb. Megfigyelhető, hogy mindannyi síkvidéken, többnyire folyók mellett terül el. Bizonyítéka ez annak, hogy e helységek akkor keletkeztek, és akkor nyerték el – fekvési adottságaikból eredően – törvényszerűen, önműködően a szerdahely szerepüket, amikor a víztől már fölszáradt vidékeken állandósultak a lakott területek, és szükség volt szeredás központokra. A helységek nevében jelzőként, előnévként a térség neve szerepel: Kapos-, Kőszeg- Nyárád-, Csík-, Duna stb.
A dák törzs kilógott a székely közbirtok-kalákarendből, vezetőik hatalomra, dicsőségre vágyódása miatt. Ez lett a vesztük. Mint magyar nyelvűek, e nép is tartott SZEReket. Helységeik: Arkidava, Tamaszidava, Piroboridava nevűeken kívül, volt a mai Arad körül, SZIRidava, SZERedava, SZERedavár nevű helységük. Meglehet, épp a régen SIRInek nevezett Világosvár helyén. A másik, SZÁRmiszigetháza, SZÁRmiszegetuza nevű központjuk neve szintén SZERre utal. Az ő tájnyelvükben a dava szó, védő értelmű, és várat is jelentett. Erről alább a Dák nevek fejezetben.
Megjegyzendő, hogy Tótszerdahely neve nem azt jelenti, hogy ők voltak ott az ősi település megalapítói, hisz akkor még nem is léteztek. Azt jelenti, hogy miután beköltöztek, betódultak, betótultak, s meghatározó tömeggé váltak, átvették a helynevet Tót jelzővel. Így megvolt a lehetőségük a szűzfoglalók életvitelének utánzására, saját szeredáik megtartására, ami az ő esetükben csak a vásárokra vonatkozott. Az, hogy később – főleg Trianon után – kiszorították az őslakosok utódait, sokakat kivégeztek, hogy házaikat elfoglalják, az fő (tót, teuton, deuton) jellemzőjüket bizonyítja.
———————————————————————————————————————
E kiszorítósdi a Kárpát-medencébe besurranó, s a Magyar Királyság kebelén védelmet kereső, sunyin, hunyászkodón helyért könyörgő „jámbor, alázatos, békeszerető” népek életelve. Az őslakos nép pusztult a védelmi harcokban, miközben a bekérezkedők védett vackaikban szaporodtak, mint a nyulak. Minden befogadott betóduló népség fő-fő jellemzője azóta is a kiszorítósdi, s ősiség hazudósdi! Megtörtént, hogy miközben az őslakók férfiai a honvédő harctereken küzdöttek az osztrák gyarmatosítókkal, ezek a „jámbor, alázatos, békeszeretők”, az otthon maradt védtelen asszonyaikat, öregeiket, gyermekeiket, leölték, kirabolták, házaikat felgyújtották, s akik kimenekülni kényszerültek az erdőbe, ott a téli kegyetlen hidegben halálra fagytak. Példa volt arra is, hogy a kályhán még főtt az ebéd, amikor a „kiszorító jámbor nép” által kivégzett magyarok helyébe megérkeztek a területrablók, akik ma őslakóknak hazudják magukat. Azok, akik a feldobott csecsemőkön gyakorolták a céllövést. Leöldösni, elfoglalni házaikat, földjeiket! Ma is él e „jámbor, alázatos, békeszeretőkben” ez az életfelfogás! Tisztelet a kivételnek.
———————————————————————————————————————-
Kárpátokon kívüli földrajzi nevek, ősi magyar települések
A Kárpátoktól – akár délre, akár keletre – úgy a nagy, mint kistérségek, folyók, régi települések az ideérkező ősnyelvet beszélők, azaz magyar nyelvűek által kapott nevet.
Délen, Havaselvén is. A dombvize DAMBOVICA. Az iPARkodó, valAHOVA siető PRAHOVA folyó, a hálóvető halászok gyalomvize, JALOMICA. A tölcséralakra szétnyíló Duna delta ágak TULCSA fölött válnak szét, hogy vizüket a tengerbe TÖLCSÉk. De meglehet, hogy kezdetben ott is szétágazó, mocsarat alkotó TÖLCSÉRszerű volt az összkép. Mindenképp a TÖLCSE Át gondolatból indul a megnevezés.
BUKAREST – a város környéke mocsaras, bokros térség volt, és a település BOKOROST helyen épült, a T hang itt helyrag. A BOKOROST melletti BUDA helység szintén víz értelmet hordoz.
BuKaReST – BoKoRoST hangváz: B-K-R-S-T – B-K-R-S-T.
Ma része a városnak ZSILAVA. A ZS.L – L.ZS gyök: ZSiL – LeZS vízjelentésű: ZSIL LEVE, vize, összevontan ZSILEVE, ZSILAVA. Ez a ZSILava névben, de a Csehországi ZSILava nevében is (Zsihlava). A ZSILip, zsiLIP másik neve: vÍZLÉPcső, azaz ÍZLÉP – ZILÉP – ZSILIP. De közelben a topolyás OTOPENI.
BARAGÁN, TELEORMÁN – nagy területű BARANGolható tér, amely mellett van TeleORMÁN vidéke. Összevethető a magyar BARANYA és ORMÁNság nevekkel. RM hangcsoport, síkból kiemelkedő ORMÓk is. A valaha székelyek lakta Szicíliában PalERMO vagy TaORMIna helységek, amelyek eléggé ORMÓtlan (durva, alaktalan) hegyORMÓkra épültek.
KALAFÁT – dunai kikötő, hajókat javító hely. A KALAFA ősnyelven fűzfa. KALAFÁból készítettek FAKALÁnyt is. Hajórések tömésére KALAFÁT KALAPÁLtak be. E mestereket KALAFÁlóknak, KALAFÁToknak nevezték. Olaszul is, az is az etruszkok ősnyelvéből eredő. Valószínű, sok KALAFA, fűzfa volt a környéken, ami a helység fő névadója lett.
TECUCI – TAKOCS, a paTAKOCSka szóból kapta nevét. Ez egy magyar katolikus városka volt templommal, temetővel. Mára minden ilyen magyar nyom eltüntetve, még a temetője is legyalulva.
SNAGOV – a név így nem látszik magyarnak, de tudjuk, hogy az ősnyelven minden szó átforgatható volt. Ha teljesen átfordítjuk: SNAGOV – VOGANS. A tavak általában árokban, VÁGATban, VÁGÁNYban képződnek. A Balaton is ároktó. SNAGOV egy VÁGATOS, VAGINÁS ároktó, árkos, tavas hely. A VAGINA is VÁGAT. Kellemes, VAGÁNY, VAGÁNYoS, VAGÁNS hely. A bukaresti, bokorosti gazdag családoknak ott van birtokuk. VAGÁNYoS – SoNYÁGAV – VOGANS – SNAGOV.
SNaGoV – VaGáNS – VaGiNáS hangváz: S-N-G-V – V-G-N-S – V-G-N-S
SNaGoV – VaGáNYoS hangváz: S-N-G-V – V-G-NY-S
Lehet párhuzamot vonni a SNAGOV, VAGINA, VAGÁNY VÁGÁNY, és a kellemes érzet fogalomkörben.
ISLAZ – ma város a Duna mellett. ISZLÁZ az Olt torkolatától nem messzire ISZ. Az ISZ gyök létige volt: ISZ LÁZ, vagyis ott gyér bokros, fás, LAZA ISZ a térség. De az ISZ jelentheti a vÍZközelséget is. Székelyföldön, a fákkal gyéren, LAZán benőtt, ligetes erdős legelőket nevezik LÁZnak.
ARGES – forrásánál a szűzfoglaló, teremtés ősnyelvét beszélők telepedtek meg, és ők adtak nevet. A mÉRGES, ARGES folyó neve tengelyében ott az RG kötött mássalhangzó-páros, amelynek hangcsoportja a sÜRGŐs szóban is jelen van. Az ARGES GYORS folyású hegyi patakként indul, és magyarul ÁRGYES a neve. RÜGYES erdőből indul, GYORS folyású:
ÁRGYeS – GYoRS – RüGYeS hangváz: R-GY-S – GY-R-S – R-GY-S.
POSADA – POSZÁDA: PÓ = víz, SZÁDA = nyílása, szája. PÓ SZÁDA, POSZÁDA = VÍZFŐ.
Komoly elemzéssel minden régi megnevezésben felismerhető az ómagyar, ősnyelvi eredet. Ezért mondom, írom, hogy a földrajzi nevek mondják el a való igazat a történelmi kezdetekről. A kezdet mindenben meghatározó.
A valamikor magyarok által lakott Moldvában megmaradtak a folyók hegyek, völgyek, települések magyar nevei. Azokat módosították románra: SZERET – Siret, TARKŐ – Tarcău, TÁZLÓ – Tazlău, BÉKÁS – Bicaz, BODZA – Buzău.
KISJENŐ – Chisinău, CSALHÓ – Ceahlău, ŐRHELY – Orhei, BELTÓ – Balta stb.
BaLTa – BeLTó hangváz: B-L-T – B-L-T.
SZUCSÁVA – e név eredete is komoly kutatást érdemelne. A SZŰCSök, tímárok CSÁVAlében készítik ki a bőröket. A város nevét kapcsolatba hozzák a SZŰCS szóval. A SZUCSÁVA patak vizében CSÁVÁzhatták a bőröket a SZŰCSök. A helység, kedvező fekvése okán, korán VÁSÁRengedélyt kapott. Moldva hemzseg a magyar nyelvű, de román nyelvre módosított, csavart nevektől.
PRUT – ókori neve: PIRÉT, PORET. A PO, PI, PÜ gyök jelentése: víz. Tehát: PO RÉT, azaz víz rétje, RÉT POja, PÜje, vize. Ehhez ismerni kellene a forrásvidékét, mert lehet, hogy a fő forrása RÉT közepén van, amint a cseh VLTAVA, amely a VÖLGY, a VAL TAVÁból ered, és ez rögzült a nevében: VAL TAVA. Vagy a Déli-Kárpátokban a POSZÁDA, amely PO és SZÁDA szavakból áll, és vízfőt jelent.
Hasonló a már említett székely KÜKÜLLŐ, amelyet KŰK ELLIk, KŰek, kövek közül tör elő, mintegy KŰK ELLIk, KŰKön ÜLŐ. Minden forrás, patak ősnyelven kapta nevét, évezredek előtt, a szűzfoglalóktól. Magyarul bontható, szóalkotó elemei magyarul értelmezhetőek, a nevek alkotó hangjai a szó értelmét, mondandóját körülírják, megmagyarázzák.
A hivatalos néveredeztetések nem állják ki a nyelv szűrőjén elvégezhető próbát.
Évezredeken át az egyszerű ember adott nevet mindennek, teremtési alapadományként kapott nyelvén, örökítő sejtjeibe épített nyelvszerkezeti váz szerint. Többnyire ösztönszerűen, az eléje táruló látvány, kép valamely megkapó sajátossága nyomán, vagy használati jellemzői szerint. Minden név legalább három névadó jellemzőt tömörít.
Úgy tűnik, hogy a névmagyarázó bérnyelvészeken valamiféle őrületroham törne ki, ha nem szláv, sváb, szász néveredetet állapítanának meg.
Bár már volt szó róla, ha már nem tudnak szláv eredetet adni például FÜREDnek, akkor sem a természetes valós okra vonatkoztatnak, hanem egy csavarással a FÜRJről eredeztetik FÜRED nevét. Ugyanis – szerintük – a makogó görbelábúként érkező, gyermek- és asszonygyilkos ősök, félnótás, együgyű, tudatlan, balga utódnépe hajlamos hinni, hogy a FÜREDhető vízzel FÜREDést kínáló FÜREDőként kiépített helységeket tényleg a FÜRDŐikről nevezték el.
FüReD – FüRDő – FeReDő – FüReDő hangváz: F-R-D – F-R-D – F-R-D – F-R-D
Még a görög istentenyészet szerelemistennője, AFRODITÉ nevének keletkezése is, csak a teremtés ma is élő ősnyelvén nyer magyarázatot. AFRODITÉ a habokból emelkedett ki, azaz FÜRÖDÖTT.
AFRoDiTé – FüRöDöTT hangváz: F-R-D-T – F-R-D-T