Kolumbán Sándor honlapja

FÖLDRAJZI NEVEK A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN

 

A földrajzi nevek megmásíthatatlan örök tanúk, amelyekre – okokat keresőn – a magyar nyelvű történészek, ősiséget kutatók érdemben, komolyan sosem kutattak, vagy ha mégis, akkor nem vontak le komoly következtetéseket.

A térségben – a Kárpátokon kívül és belül – minden megnevezés magyar nyelveredetet bizonyít. A KÁRPÁT-tenger peremén, KÖR PÁTján, partján telepedtek le, itt gazdálkodtak, élték mindennapi életüket. Itt találtak értékes kiolvasztható érceket, az akkori partokon, a mai bérceken. Beszédes megnevezés a KÁRPÁT szó, a KÁRPÁT hegyvonulat töltötte be köröskörül a PARTOK KÖR PÁT szerepét. A megnevezések hangvázai bizonyítanak.

KáRPáT – PaRToK – KöRPáT hangváz: K-R-P-T – P-R-T-K – K-R-P-T

ERDÉLY nevét, mint ERDŐN túli, élet ELVÉre jó terület. A név találó. ERDÉLY volt az EREDÉLY. A keletről jött szűzfoglalók ide értek előbb, a Kárpátok karéjára. DŐRE dús, DELI szép EREDŐ, ERDŐELVE hely. Beljebb víz volt az úr, hatalmas fEREDŐ. E fennsíkokon EREDt az új lét, belakták, körülölelték az egész térséget a gerinceken.

Ez volt a kezdet, s a kezdet mindenben meghatározó!

A székelyek élete a Kárpát-tenger peremén, a mai hegyek tetején, fennsíkjain indult a Vízözön utáni századokban, azaz Kr.e. két ezer évvel. A magyar nyelven adott: hegy, völgy nevek, s az összes Kárpátokból eredő folyók nevei, a magyar nyelv korai jelenlétének bizonyítéka. E nevek a hegyvonulat mindkét oldalán a forrásvidékük jellemzőit rögzítik. Ott indult el az élet a gerinceken. A Kárpát-tenger vízszintjének lassú, szakaszos apadásával alakultak ki a lejtőkön a vízszintes pallagok, amelyeken termesztési munkálatok folytak, s lassan követték az apadó víz partvonalát.

Ha az MTA történészeit érdekelné a Kárpát-medencei ősi történelem kezdete, akkor keresné a magyar nyelvet beszélők nyomait. Kutatna ősi települések után végig a Kárpátok gerincein, fennsíkjain, déltől északig, hosszan végig, a medence körül, mert kezdetben, mialatt a lapályt víz uralta, ott fent és a vonulaton kívüli lapályon éltek hosszú időn át a szűzfoglaló székelyek. Ők adtak nevet minden forrásnak, érnek pataknak, és az általuk adott nevek élnek mind a mai napig. A források, patakok mellett évezreden át imádati helyeik, temetőik voltak. Tehát létezik ott – valaha volt – élet, halál, kegyhelyek nyoma, amelyeket ásva, kiemelve kutatni, tanulmányozni érdemes. A székely ősvárak a hegygerinceken, hegyormokon keresendők: Budvár, Csicsér vára, Kadics vára, Zete vára, Bágy vára, Galamb vára, Firtos vára, Ika vára, Bálványos vára, Bibarc vára stb.

Nem az 1200-as években Telegdről ideköltöztetett néhány székely család nevezte meg a folyókat, hanem azok már régen, évezredekkel előbb nevet kaptak az itt lakó székelyek ajkain, nyelvén, sőt a Kárpátok összes hegye, dombja, völgye is. E szempontból a történelem egyedüli megbízható élő tanúja a köznép által beszélt nyelv, a mai tájnyelv. E nyelven neveztetett el minden földrajzi hely a Föld felszínén.

——————————————————————————————————————–
A földrajzi nevek a legerősebb bizonyíték arra, hogy az itt lakó ómagyar ősnyelvet beszélők végigélték a térség több évezredes történelmét egészében, kezdettől a mai napig. Arra is, hogy a települések kialakulásának sorrendje – eltérően az összes többi európai nagy és kistérségektől – hegyvidék > síkvidék irányú volt.
——————————————————————————————————————–

Kiindulópont a már említett Vizek közti sík mező, Mezopotámia, Sineár síksága. Innen indultak északnyugat felé Jáfet fiai, akik nem vettek részt a Bábel építésében, így ősnyelvük nem romlott meg. Az akkor beszélt nyelven adott földrajzi neveken át lehet követni az akkori eseményeket. E nép nem volt nomád életvitelű, dínomdánom vándor nép, hanem termőföldet kereső, termesztő-gazdálkodó, állattartó-tenyésztő, székes életre szoktatott, szokott, telepes beállítottságú néptörzs, amelyet a kaláka jellegű közös gazdálkodás, és erőteljes családi kötődés jellemzett.

A Kárpátokból eredő minden folyó, forrásvidéke jellemzői szerinti nevet kapta, mivel előbb a források, csermelyek, patakok körül zajlott az élet. A lassan apadó víz nyomán felszáradó földeket birtokba véve, költöztek alább-alább. E nép e térséget töltötte be, és a víztől lassan felszabaduló, felszáradó földeket vette birtokba.

Évezredek óta élnek itt. Ők alakították a térség történelmét, ennek nyomai rejlenek itt, e karéjon belül.

A Kárpátok ölelte részeken maradt meg erős, egymást segítő kalákakötődésben a letelepült székes életet élő, növénytermesztést, állattartást alapéletvitel szerűen folytató, szűzfoglaló székita, szkíta, székely nép. Ez volt és maradt az ősnyelvet megőrző nép Bécstől, Pozsonytól a Fekete tengerig.

A települések ősnyelvi, azaz magyar nevei igazolják vízapadás nyomán létrejöttüket. A forrásoknál kialakuló közösségek vitték alább a forrás nevét a patak, folyó vonalán, s így születtek később a helységek nevei. A Kárpát-medencében települések alapításának sorrendje sajátosan fordított, mivel a forrásoknál volt a szűzföld, ott épültek az első tanyák. Onnan indultak, követve az apadó vizet. A magas fekvésű tanyákkal kezdődött, s falvak többnyire csak síkvidéken épültek. Ezért őrzi a forrás jellegzetes nevét a majd kialakuló település. Ahogy apadt a Kárpát-tenger, úgy jöttek lassan lejjebb, de a csermelyekből folyóvá duzzadó vizek neveit hozták magukkal, ahogyan fent a forrásaiknál megnevezték, mivel azokat végigkövették, csúcstól torkolatig, s belakták a körülöttük levő térséget, partvidéket az évezredek alatt. Végül letelepedtek a minden oldalról hegyektől védett, felszáradó medencében.

Az évezredek alatt felszaporodó, medencét betöltő többmilliós népesség közé települt le az Árpáddal érkező maroknyi sereg, majd később beházasodva, lassú keveredésben elvegyülve. Itt tanulták újra az ősnyelvet. Árpád hadfiai, harcban edzett, kalandkedvelő, portyázáshoz szokott, attól nehezen megváló hadi nép volt. S mivel nem kapáltak, nem kaszáltak, de valamiből élni kellett, így zsákmányszerző kalandokba fogtak Európát felzaklatva, maguk ellen hangolva, ellenérzést keltve, amely mai napig meghatározza a nyugati népekkel való magyar kapcsolatokat.

 

Árpádtól a királyság megalapításáig levő száz év alatt a rabonbánt teljesen kiszorították a döntéshozatalból, így pilisi fészkét elhagyni kényszerült. Ekkor települt át a színszékely BUDVÁRra, ez lett a fő anyaszék. E térség körül maradt meg továbbra érintetlenül ma Székelyföldként ismert szűkebb területen a székely rendtartás századokon át. A Kárpát-medence többi székely népessége összeolvadt Árpád visszatérő népével. Ám azon részek tájnyelvében felbukkanó ősi székely szavak árulkodnak a lakosság valaha volt székely jellegéről, eredetéről.

Meglehet, hogy BUDVÁR hegyén Buda is épített várat a későbbi időkben, de az is lehet, hogy névhasonlóság okán csak ráfogták. A B.D – D.B gyök: BuD – DuB egyik jelentése: víz. Jóval BUDA születése előtt már létezett a BUDVÁR hegy neve, mivel alatta, körülötte még víz, tenger volt az úr. Később a vizek leapadása, rétek megtisztulása, a Kükellő, Küköllő, Küküllő folyásának kialakulása után, a mellette levő sík réten, a gömbölyű, DOBszerű BUD szikla UDVARán, BUDVARán kapott HELYet a falu, a VÁR UDVARhelye, s valószínűleg előbbi neve Budvárhely, majd Udvarhely. A BUD VÁRA nevet régen különírták, és ez kihangsúlyozza VÍZ VÁR jelentését.

KÉZDI környéke, vidéke valaha, KEZDEtben KÜZDElmesen KEZDŐ gAZDÁlkodók térsége lehetett. A KEZDEt, KEZDÉs mindig KÜZDElmes. Ugyanakkor jóKEZŰ mesterembereik voltak. KÉZDI mindig híres volt KÉZműveseiről, KÉZDIeiről. A névben a DI gyök, DIA rövidítése. A DIA, GYA gyök, valamilyen tevékenység DIAkorlását, GYAkorlását jelenti. Pl.: csizmaDIA. Egy név sosem véletlenül alakul ki. Megfigyelhető a ZD – DZ kötött mássalhangzó-páros meghatározó jelenléte velük kapcsolatos szavakban. E vidék népe munkában, küZDelemben eDZődött. BaráZDába vetette magvait, kérőDZő állatokat tartó, gaZDálkodó, javait óDZó, védő, garáZDák ellen véDekeZő, peDZő, azaz keZDeményező KÉZDI nép lakta a vidéket. A KÉZDI székely minden téren eDZett volt.

A moldvai csángók a Kárpát-tenger karéján kívül maradtak, nem mozdultak helyükről. Ma is őrzik több évezredes ősi helyüket, nyelvüket, bizonyítván, hogy nem csavargó, hanem helyüket megőrző gazdálkodók voltak, maradtak.

A palócok is őrzik első szálláshelyüket, a Csallóközt mind a mai napig. CSaLLó – PaLóC, mond ez is valamit.

A magyar nyelv szavai, megnevezései mindent elmondanak arról a népről, jellemzőiről, amely e nyelvet beszéli.

A többi magyar helység nevei sem idegen eredetűek a Kárpát-medencében: Regéc, Nógrád, Arad, Resica s a többi. A Duna mentén elterülő helységek nevei sem. Bécs, Pozsony, a Moson térség helységeinek nevei. Somorja, Bősárkány, Bős, Komárom, Izsa, Path, Dorog, Párkány, Esztergom, Zebegény, Szob és mások.

Érdemes minden magyar helység nevének eredetét megvizsgálni, hiszen mindannyi magyar eredetű: Pákozd, Tokaj, Trencsén, Visegrád, Belgrád, Nógrád s a többi is. A GRÁD szó a várak nevében a GARÁD rövidítése. A GR hangkieséssel kialakult kötött mássalhangzó-páros. Azt jelenti: beKERÍTett, GARÁDolt, GRÁDolt várak, amelyek értéket rejtenek, hiszen GARÁD, GRÁD oda kell, ahol DERÁGA, DRÁGA dolgokat őriznek.

GRáD – GaRáD – DRáGa – DeRáGa hangváz: G-R-D – G-R-D – D-R-G – D-R-G

Azt is jelenti, hogy egy uGRÁssal, GRÁDiccsal feljebb fekszik a többinél, tehát magaslatra épült. Ezt jelenti ViseGRÁD, BelGRÁD, NóGRÁD, és más várak, városok neveiben is. A gARÁD ilyen értelme megjelenik ARAD, VÁRAD, RADna és más nevekben is. Mindannyiban a védelem, megmARADás értelmét képviseli.

KOLOZSVÁR – Erdély legjelentősebb városa nevét is. Ezekről egy rövid írás van a Függelékben. Rengeteg okoskodás sújtja, terheli, fékezi, bonyolítja ma a magyarság, magyar nyelv ősiségének kutatását. A kutatók elmennek akár a Csendes óceán fenekére is, csak épp itt helyben, a magyar nyelvben nem keresik a rejtély megoldásának kulcsát.

SOMLYÓ – kellemes kicsengésű név. Kiindulás az S.M  – M.S gyök: SoM – MoS, a SOMoly, MOSoly szavakban üdeség. Szerintem, egyik jelentésben: víz, üdeség értelmű. MOSott tisztaság. Az ősnyelvben J hang és rovásjel volt, nem LY. A hangzásra kell figyelni! Az MJ páros a szoMJ szóban vízvonatkozás. A töMJén szóban üdítő illat. A Hargita legüdítőbb édesvízforrása a csíkszentimrei Büdös alatti SOMLYÓ kútfeje. Domborzatok megnevezésénél SOMLYÓ, csak SÁMLIszerű alacsony domb. A ZSÁMoly pihentető, üdítő nyugalma, vagy a ZSEMlye viszonyítása a nagyobb kenyérhez.

A hang és gyök alapú elemzés erre enged következtetni. A szóeredetnek semmi köze a szláv nyelvekhez.

 

A földrajzi neveket nem lehet elhazudni

A hivatásos – bérért és fizetésért tevékenykedő – magyarul is beszélő, vezető akadémiai nyelvészek az ősnyelvtől leszakadó, később a magyar nyelvből feltöltődő, körülöttünk élő, közénk beszivárgó néptöredékek nyelvéből származónak hazudják a földrajzi neveket, de a magyar nyelv szavainak 95 százalékát is idegen nyelvekből eredőként jegyzik, ám a gyökelemzés megmutatja a valós eredetet. Ezért utálják, tiltják a gyöknyelvészetet, mivel az igazság felderítője.

A DUNA neveiben a helyi jellemzők döntőek. Forrásától  Pozsonyig, a tengeri torkolatig DUNA neve volt. Vas-hegytől, mint tengerből  a sziklákon ESZTERhéj szerűen szétterülve szivárgóként – ISZTER, ESZTER lett a neve. A medence kiüresedett, de feljebb, a nagy kanyarban  kialakult a  GOMoly. Az onnan leERESZTŐ medernek helyileg ESZTERgom neve lett.  A sziklák leomlása után kapu nyílt, Vaskapu. Ezen az ESZTERen, erESZTERen folyt le a víz, hogy egy nagy tóba beleTÖLCSE (Tulcea), amelyet Fekete-tengernek neveztek. Évszázadok múlva az egész folyó átvette a DUNA nevet.

Az ESZTER nevet alkotó hangok jelen vannak a DnyESZTER folyó nevében, de a SZERET folyó nevében is:

DnyeSZTeR – eSZTeR – SZeReT hangváz: D-ny-SZ-T-R – SZ-T-R – SZ-R-T

A DNYESZTER és a DUNA-ESZTER közti értelmi kapcsolatot már említettem.

DNYeSZTeR – DuNaeSZTeR hangváz: D-NY-SZ-T-R – D-N-SZ-T-R

TERESZ nevű folyó nincs, de van TRUSZO gleccservölgy. A folyóknak viszont vannak TERASZai. A folyókon épített gátak RETESZként működnek. Áradáskor a folyó nem SZERETi a gátakat, néha megREpESZTi, áttöri.

TRuSZo – SZeReT – eSZTeR – TeRaSZ – ReTeSZ
hangváz: T-R-SZ – SZ-R-T – SZ-T-R – T-R-SZ – R-T-SZ

Az élet a mai fennsíkokon, csúcsok közelében zajlott. Tanulmányozhatja bárki a hegycsúcsok, völgyek neveit, gyorsfolyású, partot MARdosó, MARÓSan hideg, MAROS és a szomjOLTó OLT folyók hűs vizet ontó forrásvidékét. BARÓT–köve melletti forrásból eredő BARÓT-patak mellől indulók végül lent a sima térségen telepedtek le, BARÓTon.

Erőteljes példa erre a KÜKÜLLŐ forrásvidéke is sűrűn telített kövekkel, régiesen KÜEKkel, KŰKkel. Mintha a KŰK ELLEnék, szülnék. KŰK ELLIk KŰK OLLÓi, fiai, és KŰKön ÜLŐ: KÜKÜLLŐ. A világhálón felvétel is lelhető a forrásvidékről. A fenyők tőzeges fekete talajából, ORMÓs hegyekből eredő KORMOS is jó példa.

VARGYAS kezdője beszéd jelentés: VAR. VARrog, VERbál, paláVERez. A FORások, kis erek, csermelyek nevei több helyen hangkibocsátásra utalnak. A moldvai TAKOCS (ma Tecuci), kis TUKmáló, csörgedező hangú paTAKOCSka. A VARgyas forrása, lehetett FORtyogó, VARtyogó, VARgyogó CSERmelye, paTAKja kövek közt CSÖRgedező, CSORdogáló (csárogó) kis beszélő VARrogó, amely egy helyen eltűnik, majd Vízkeletnél előjön, és a szoroson VERt utat magának. VARGYAS falu alapítói, első lakói a VARGYAS forrásvidékéről induló, a folyást követő leköltözők.

A nyelvi összképből, ma is élő földrajzi nevekből ismerhető fel a kisebb térségek állapotának alakulása. Például a Kárpát-tenger vizeinek szakaszosan végbemenő lecsapolódását, mint pallagok kialakulásának feltételét, kiváltó okát. Nem emberi munka nyomán képzett lépcsőzetes térség. A víz szakaszos apadása következtében létrejövő jelenség. A Kárpát-medence lassú szakaszos felszáradása nyomán időrendben kialakuló települések nevei beszélnek létrejöttük történetéről. Például a Dunamenti helységnevek. De beszélnek a Kárpátokból eredő folyók nevei is, amelyek forrásaik jellemzőiről kapták nevüket, mivel ott indult az emberi élet a kezdetekkor, és a tengervíz apadását követve jöttek le a későbbi helyeikre a kialakuló települések lakói. A Pannon-, Kárpát-tengernek, BELTENgernek maradványa az árokszerű vágATON képződő BALATON BELTÓ.

BaLaToN – BeLTóN – BeLTeN hangváz: B-L-T-N – B-L-T-N – B-L-T-N

 

A forrásánál sűrűn lelhető csillámló ARANYszemcsékről kapta nevét az ARANYOS. Az iSZAMló, iSZAMOS iszapú szőke SZAMOSok, s az ISZApos szőke TISZA is forrásvidéke jellemzőiből nyerte nevét. E jellemzők épültek be a TISZA, SZAMOSsok nevébe. Mindannyit szőke jelzővel említik a leírások. A SZAMOS (Hideg-, Meleg-, Kis-, Nagy-), az ISZApos üledékű. De a békés TISZA TISZtA, nevét szláv eredetűként jegyzik, SZAMOS nevéért franciákig mennek a hivatásos névhamisítók, csak magyar ne legyen. Ha a KÜKÜLLŐ török, akkor SZAMOS legyen francia. Reméljük, a gyors kis TÚR patakra, a néha ZAvARos, ZAZARos ZAZARra is van idegen eredet ötletük.

Délen CSERNA kis CSERmely NA = vize. A DRÁVA, SZÁVA folyókról volt szó az előző fejezetben. A hegyvonulat további északi folyói. VISZTULA (víztoló, tisztuló), a VÁG utat vág völgyeken. A BOD gyök vizet jelent a BODrog, BÓDva nevekben. A BODROg fODROzó folyású is lehetett névadása idején. Az IPOLY nevében az IP és PO gyökök vizet jelentenek, amely POLYik. A többi folyó is mind ősnyelvi, s így magyar eredetű megnevezés.

Hasonló a ZSIL, amely kellemesen ZSOngó, LAZán, LEZSeren ZSILiző, kövek ZSIlipjén átlépő, kis patak.

A földfelszíni események, változások meghatározták a folyók körül élők életét, akik a víz apadásával a fiatalabbak családjai lassan költöztek mind alább-alább, és adtak nevet kialakuló tanyás településeiknek, helységeiknek, a folyók egész hosszában. E települések és patakok a forrás jellemzői nyomán kapott neveiket őrizték meg. Évezredek történelméről kapunk képet így, s megtudjuk a települések kialakulásának sorrendjét is. Amint már említettem, fényt derül arra is, hogy a Kárpát-medencében – többi nagytérségektől eltérően – a helységek kialakulása: hegyvidék –> alföld irányú volt. A hegyvidéki települések évszázadokkal, évezreddel régebbiek, mint a síkvidékiek.

A Kárpátokon kívüli síkvidékre leköltözve, ősnyelvűek adtak megnevezéseket. Az említett ZSIL gyök vizet jelentett az ősi nyelven. A Bokoros (Bukarest) melletti Zsilava (Jilava) Zsilleve névben is (a cseh Jihlava = Zsilleve is). Az a térség vizes, ZSILis, bokros, mocsaras volt. Ott a térséget, de a Duna mentét is ősnyelvűek lakták be előbb, és ők adtak nevet mindennek: Kalafát, Gorgó, Brajla, bereg hajlatszerű magas part, Galac, ahol hirtelen kalét, útirányt vált, keletnek fordulva, hogy majd vizét Tölcse, Tulcse a Fekete tóba. Ők építették a Bokoros nevű falut is. A mai „ősi románnak” tartott olténiai Gorj (Gorzs) térség az ősi Gorzsil névből rövidült: Gorzs. Jelentése: Zsil-hegy, Gór = hegy, Zsil = folyó.

Szintén magyar nevű a barangolható BARAGÁN, kiálló ormókkal tele TELEORMÁN. Még a Kárpátok túlsó lejtői felé folyó vizek nevei is magyar nyelvűek: Dombóvize (Dâmbovița), a halászható Gyalomvize, (Ialomița) a fürge, mérges Arges, az iparkodó Prahova, (pra = gyors, rah – har = hegy, va = víz) Poszáda (po = víz, száda = forrás szája, azaz vízfő), lehet sorolni tovább. A Moldva név is magyar, folyói: Szeret, Békás, Tatros, Bodza, a már említett Takocs. Csalhó hófehér sziklái. A névben kétszer van jelen a fehér szín neve: AL = hALvány, HÓ. Mindannyi neve magyar nyelvű gyök-hangcsoport bontásban fejthető, érthető meg. Kezdetben ott élők adtak nevet minden hegynek, völgynek, víznek.

Érdekes párhuzamok: a BARAgán – TeleORMÁN és BARAnya – ORMÁNság. De a székelyek által épített szicíliai PalERMO és TaORMIna is azonos hangcsoporttal, mint TeleORMÁn, ORMÁnság. Ez síkból kiemelkedő kisebb vagy nagyobb ORMÓkkal tarkított vidéket jelent. Ezek mind ősnyelvi nyomok azokban a nevekben.

Tudni kell: minden megnevezés legkevesebb három névadó jellemzőn alapul, tehát a fentieknek más jellemzői is beépülhettek neveikbe. Az újabb kori utódnyelvi földrajzi nevek is ősnyelvi gyökökre épülnek, mivel egyetlen nyelvnek sincsen más szóalkotó eleme, csak az ősnyelvből megörökölt gyökök, hangcsoportok.

A hivatalos, hivatásos nyelvészek nem fogadják el, keresztben áll torkukban, nem tudják lenyelni, hogy a Kárpát-medencében soha meg nem szűnő folytonossággal beszélték az ómagyar ősnyelvet. Az Árpáddal érkező, ázsiai nyelvőrlő malomból kevert nyelvvel szabaduló, besenyőktől üldözött, idemenekülő nép ezt újratanulta. Nem veszik figyelembe, a szűzfoglalók által adott földrajzi neveket, folyók, hegyek, völgyek neveit, a tenger apadása nyomán kialakuló helységneveket, amelyek a Kárpát-medence történelmi mindennapjainak több évezredes lenyomatai, a magyar nyelv állandó jelenlétének legnagyobb horderejű bizonyítékai, létező tanúi.

Sőt minden nevet, megnevezést igyekeznek tudatos erőszakossággal bármely más nyelvre csavarni-tekerni, csak épp a magyar eredetet nem keresik bennük. A más nyelvekben is fellelhető magyar szavak nem azt jelentik, hogy a magyar nyelv onnan vette át azokat, mert a magyar nyelvben kimutathatók a szó kialakulásának elemi mozzanatai, így az átvétel innen oda történt. De tessék kísérletezni a szavak azokon a nyelveken kialakulásának kimutatásával, aprólékos elemi szinten!

Azonban jó tudni, hogy aki a fentieket kimutatja, és a nyelv ma is élő eszközeivel bizonyítja, hangoztatja, azt a hivatásosak vagy mellőzik, vagy térdüket verve kiröhögik.

A kiröhögés jogát nem vitatjuk el tőlük, mivel a hatalom által fizetett bérnyelvészi hivatásos tényezőként, a gőg alanyi jogán ma még megtehetik, s hadd élvezzék ki teljesen. Ám nem kell elfeledni, hogy közvetlen életterünkben két röhögő állatot ismerünk: ló és szamár! Önjellemzésük tehát meghaladja az elvárt szintet.

A történetírás a régészet mellett támaszkodhatna a nyelvben rejlő bizonyítékokra is, de az eddigi történetírás „egyenes becsületes”, irányított voltáról már meggyőződhettünk. Tele van ferdítésekkel, hamisításokkal. Csak napjaink vagy a közelmúlt történetírását kell megfigyelni, valósággal letorkolja, szemberöhögi a drámai események átélőit, átszenvedőit nyilvánvaló, ordas hazugságaival. Legtöbb esetben a meghatározott kötelező dogmát követi, általában mindig megrendelésre készült, készül, valakik szájíze szerint. A régmúltról is ilyen stílusban tudósít.

Ám a nyelv teljesen más bizonyítékokkal rendelkezik. Ezért dúl, a világ háttérben megbújó uralmi tényezőinek sunyi, ravasz küzdelme a teremtés ősnyelve ellen, akár beszélőinek teljes kiveszejtése árán is, ha lehet.

A nyelv a földrajzi nevekben őrzi az ősi valót! A nyelvet nem érdekli a mai szóeredet hamisító nyelvészet. A végén a hamisítók szégyenülnek meg. Akinek az a célja, hogy megszégyenüljön velük együtt, ott ne hagyja őket, hiszen ma még az egész nyelveredet hamisító Akadémia, mellette áll.

——————————————————————————————————————-
A teremtés ma is beszélt ősnyelve, a magyar nyelv önmagában létező, nem kötődik semmilyen nyelvcsaládhoz, mivel minden nyelvek anyja. A világtörténelem eseményeit csendben figyelő, minden mozzanatát rögzítő élő tanú. A megtörtént események pontos ismeretéhez fontos volna, évezredek néma tanújának, az ősnyelvnek és szavainak kutatása.

——————————————————————————————————————–

Szóban szó jelenség

Amikor rád ront valaki förMEDVE, az kicsiben hasonlít a MEDVEtámadásra.

A dAJKA lányka AJKA csak szépen szól a kicsihez, nem lehet kis duhAJKA, aki AJKAival kalamAJKÁt csap.

A szorgalmas vÁSZONcselédből hűséges ASSZON lesz, ő a legnagyobb hASZON a férj számára.

Az AJNA szó kellemes jelentésű, benne van a hAJNAlban. De szeretve, gondosan ápolni jelentést is hordozott, hisz azzal vet véget a bAJNAk. Aki dAJNÁl, az AJNÁrozva, szeretve énekel.

Az Európába érkező ősnyelvet beszélők számára a SzAJNA, MAJNA, RAJNA kedvelt vizű folyók voltak, hisz nem ok nélkül adták e neveket. A SzAJNA, tiszta, iható vize jó volt a szÁJNAk.

A MAJNA a mi AJNA, kedvelt vizünk.

A RAJNA a sík róna lakóinak AJNÁrozott, kedvelt folyója lehetett.

A nyELVvel fejtjük ki ELVeinket, azzal ÉLVezzük ki az ízeket.

Okos BESZÉD tanulságait BESZEDi az elme.

A bESZÉDedet ESZED vezesse, bESZÉD közben nem ESZED ételed. Ha a bESZÉD értelmét vESZED, élesedik ESZED.

A beSZÉD lehet SZÉDítően szép.

Ő, ha bESZÉl, használja az ESZÉt.

Aki beSZÉL, kiTOLt SZÉLlel alkot hangot: TOL – TALking.

Ami a csomó SZÉLén van, azt kezdi ki a SZÉL.

Aki kaSZÁL, a SZÁLakat vágja le.

Csak az lehet szÉP, ami ÉP.

A töRÉS RÉSt üthet.

A nyeREMÉNY kilátása REMÉNYre ad okot.

 

——————————————————————————————————————-
Csaló, becstelen világ! Megy a csalás, hamisítás, átverés a történelem, nyelvészet, gyógyszeripar és más területeken is. Átvette az élelmiszeripar is. Manapság, a tudományosan kifejlesztett élelmiszerek: „Mehemed tej”, műhúsok, tyúkot nem látott tojás, vagy fakéregből készült eper ízű fagylalt, üdítők, néhány százalékos tejszín, 65%-os vaj (a többi mi?), élelmiszerek korszakában nem meglepők a széles sávon kínált intézményesített csalások termékei bármely ágazatban. Az energiaszolgáltatások is a valóságtól elrugaszkodott árakon kínálják a sok esetben vitatható minőséget (levegővel túldúsított fűtőgáz stb.). Ma, ha valamire az van írva – 100% természetes anyagból – akkor biztos, hogy legalább fele az, csak a másik része bizonytalan eredetű.
——————————————————————————————————————–

 

UTÓDNYELVI SZAVAK KIALAKULÁSA ŐSNYELVI SZAVAKBÓL

 

Az egyetlen beszélt nyelv osztódására a nyelv Teremtője adta meg jelt. Az ok: az emberi engedetlenség Bábelnél. A nyelv osztódása a fénytöréshez hasonló elven indult. Előbb három fő ág, majd azok árnyalatai.

Az ősnyelvből utódnyelvi szavak kialakulásának több kedvező feltétele is volt. Az ősnyelvben a létfeltételhez köthető fontossági sorrendből adódóan több megnevezést kaptak a levegő, víz, élőhely, ahová születésileg kötődött: tanya, anya, szeretett lények, akik az emberhez, egyénhez kötődnek, akiktől vérvonala indul: párja, megszámlálhatatlan sarjai, kedveskedő, jelzők, jellemzők gazdag változatai sokasított megnevezést kaptak. Nemiség, szaporodás jelenségei, azokhoz kötődő sokféle változatos megnevezést, színezetet kaptak szóképzés során. A földhöz kötött ember képzeletét felcsigázza a madarak könnyed röpte, ezért is volt több mint tízféle megnevezésük. A légköri jelenségek: viharok stb. Az egyént körülvevő természeti szépségek. Esemény, életjelenség, anyag, tárgy, amely az emberi léthez, élettérhez, létfenntartáshoz szorosan kötődött, szintén több megnevezést kapott.

Kétezer éven át a földkerekségen beszélt egyetlen nyelvnek rengeteg tájszólása alakult ki. Ez mindenki számára világos, hiszen tud példákat bőséggel a mostani tájnyelvi szavakból is a változatokra. Az utódnyelvekbe távozott szavakat, ha komoly gyökelemzésnek vetjük alá, és a magyar nyelv szókincsének összességével együtt vizsgáljuk, kiderül, hogy a latin, germán, angolszász, szláv és a többi nyelvek szavai is abból az egyetlen ősnyelvből erednek, amelynek egyenes ágán megmaradt a mai magyar nyelv. Sok szó gyökelemzését elvégezve – főleg olyanokét, amelyeket idegenből eredeztet a hivatásos nyelvészet – rájöhetünk arra, hogy mindannyi az ősnyelvből ered. Olyan szavaknak is könnyedén kimutatható magyar eredete, amelyekre büszke dörgedelemmel vágják rá a magyartalan nyelvészek, hogy azok szerintük megcáfolhatatlanul szláv szavak. Elemzéskor nyilvánvalóvá váló valaha volt eredeti alakjukban oly simán épülnek, illeszkednek a magyar nyelvbe, mint Liszt, Bartók harmóniái a magyar népzenébe.

Helyzeti előnye e bérnyelvészetnek: náluk a pénz, akadémiai hatalom. Ám egy komoly nyelvi vitában széthullnának, padlóra fektethetők. Ám ők nem vállalják a vitát azon a címen, hogy a vitázó fél – szerintük délibábos zugnyelvész – rangon aluli, s így nem párbajképes. Nekem is ez a véleményem… róluk! Ismerve a teremtés nyelvének önmagában hordozott egyedül való, utolérhetetlen időtálló, kincsnek minősülő értékeit, e nyelv magas rangjához nem illőnek, lealázónak vélném, nagyképű, gőgös, fennhéjázó – tisztességes párbajra képtelen – bérnyelvészekkel vitázni.

 

Hogyan alakultak ki az utódnyelvi változatok?

ELSŐ: hangértelem változatosság, mint több irányú, rugalmas jelentéshordozó. Egy hang nem egyetlen, hanem legkevesebb három értelmet hordoz, jelen van mind a kellemes (pozitív), mind a kellemetlen (negatív) oldali kifejezésekben. A hangok mindegyike legalább három ellentétes vagy párhuzamos értelmet képes kifejezni. Ugyanígy a kéthangos ősgyökök, a háromhangos gyökszavak valamint a három és négyhangos hangcsoportok. Ahány részvevő hang, annyi változat, háromszoros értelmi bővíthetőség. Ha egyetlen részvevő hang cserélődik, már változik a gyök, hangcsoport által képviselt értelem. Ezek kifejezések változatok hatalmas tömegének képzésére adnak lehetőséget mind kedvező (pozitív), mind kedvezőtlen (negatív) oldalon.

MÁSODIK: Minden ősnyelvi gyök, hangcsoport, szó összeforgatható hangonként, gyökönként, szavanként, változatok sokaságát alakítva ki. Ezt az összeforgatási lehetőséget szemlélteti a Rubik-kocka jelenség.

HARMADIK: Bármily szóba, megnevezésbe beépülnek a gyakorlati használhatósági jellemzők. Az állatoknál, növényeknél is minden megnevezés jellemzőket tömörít. Ez is átment az utódnyelvekbe, anélkül, hogy ők értenék.

NEGYEDIK: Az ősnyelvben minden olyan létfeltétel, lény, esemény, életjelenség, anyag, tárgy, amely az emberi élettérhez, létfenntartáshoz szorosan kötődött, vagy ami rendkívül hatott az emberi képzelőerőre – a hangok rugalmassága és a fordíthatóság lehetőségeit kihasználva – több megnevezést kapott. Így volt a nőnek, gyermeknek, víznek, levegőnek, madárnak, mozgásnak, látásnak, beszédnek és minden másnak temérdek sok megnevezése. Minden lénynek, tárgynak, jelenségnek, cselekménynek stb. több jellemzője volt, van. Egyik ember ilyen szemszögből, a másik egy más szemszögből, harmadik egy harmadik szemszögből figyelte meg. Egyik emberre egyik jellemző, a másikra egy másik, harmadikra egy harmadik jellemző hatott, s így különböző megnevezések születtek. Ezeket is megörökölték, s az ők hangzástörvényeik, nyelvtani szabályaik szerint módosulva használják.

 

Példák:

HAGYMA, HAJMA neve beszédes: GYUHÁM, belsőm ehető. Ehhez úgy férsz hozzá, ha leveszed a ruhám, a HÉJAM, HAJAM. HAJA, HÉJA, MAnkálás (evés) előtt eltávolítandó. Étrendedből ki ne HAGYj MA és holnap se! MÁ HOGY-ne, nem HAGYOM ám! A magyar nyelvben a legbeszédesebb megnevezés maradt meg. Nevezték még CSÍPŐSnek is, ez a latin CEPE, a latinutód nyelvekben: olasz CIPOLLE, spanyol CEBOLLAS, román CEAPA (csápa), továbbá: albán QEPË, finn SIPULIT, cseh CIBULE alakban él. A szára, de a szétbontott HAJak belső ürege végett LUKASnak is nevezték: orosz, fehérorosz, szerb nyelveken: ЛУК (luk), ám ők nem tudják, mi okból kapta e nevet. Ez csak magyar gyökelemzéssel derül ki. HaGYMa – GYuHáM – HaGYoM hangváz: H-GY-M – GY-H-M – H-GY-M

 

FOKHAGYMA. A fokHAJma is csípős. A csípés sürgető, ÜSTÖLŐ. Az ősnyelvben ÜSTÖLŐnek is nevezték, mivel a fokHAJma csípett is, de ÜSTÖLÉst kiHAJtja a kórra HAJló HAJlamot. A kezdő ÜS – SÜ ősgyök a SÜrgős szóban is mutatja e jelentését. Az ÜST hangcsoport a TÜSTénT szóban szintén a SÜRgeTŐ gyorsaság értelmet hordozza. Az ÜSTÖLŐ szó, a SÜLŐ, SÜLETŐ égési folyamat felfokozott SÜRgeTŐ érzésének párhuzama. A román nyelvben az ÜSTÖLŐ szó – mivel a román nyelvnek nincsenek Ü, Ö hangjai, és a lágy L hang az erős R hangra vált – USTUROI alakban él, és csípőst is jelent. A szó hangváza: üSTöLő – uSTuRoi hangváz: S-T-L – S-T-R.

 

CSALÁN, CSIHÁNY – a CSALÁN, CSIHÁNY jellemzői: szép zöld dús leveleivel CSALÓN hívogat, majd ÁRTÓ módon megcsíp, és az ÉRZÉKEny bőrön égésnyom marad, mintha tűz – KOP – POK – marta volna. Ilyenkor SÜRÖGŐN forog, hogy enyhítsen fájdalmán. Ősnyelven a CSALÁNt nevezték: ÁRTÓK, ÉRZIK, KOPRÓV (tűz, éget), SÜRGŐN és más neveken. A CSÍpés ÁRTÓ volta miatti név, mivel az ÉRZÉKeny bőrt égette. A kötött mássalhangzó-párosok útmutatók: áRTó hatást RT páros, éRZékenységet RZ páros mutatja. Latin uRTica, francia oRTie (áRTó), román uRZica (éRZő), cseh koPŘiva, lengyel poKRZywa (PöRzs), a török iSiRGan (SüRG) megnevezések. A cseh KOPřiva, lengyel POKrzywa szavakban a KOP, POK gyökök a tüzes fájdalomra utalnak. A cseh kopRIVA: tüzesen – KOP – RÓVA RÓtta égette a bőrt.  A török iSiRGaN szó a SÜRGŐN-forgó utóhatás. Az említett nyelvek beszélőinek viszont halvány fogalmuk sincs arról: miért viseli e nevet a növény? A KOP, POK gyökök tűz jelentésűek voltak az ősnyelvben. A KOP gyök tüzet (fémolvasztó kúpkemence, pikírt, pokol, pék), égést jelentett, s a CSÍpés tüzesen – KOP – RÓVA RÓtta égette a bőrt, és SÜRGŐsen, székelyül: CSIHÁNY CSÍpés után kiHÁNYja magát a bőrön sok hólyag, s egy HOPRA eNYHítésre várt. A szavak tengelyében az RT, RZ, PR, RG kötött párosok, amelyek alvógyökök, és felélesztve jellemzőket leírók.

R.T – T.R gyök: RúT – TüR. A csípés RÚT érzés, TÜRni kell az elmúlásig.

R.Z – Z.R gyök: ReZ – ZüR. A csípésnél megREZzen, ZŰRös, ZavaRó, idegesítő.

P.R – R.P gyök: PoR – RoP. Akár PARázsló PORt hintene rá, ROPpant éget. Tűz = KOP, ROPogva ég, PERzsel.

R.G – G.R gyök: RuG – GuR. A csípés RÖGtön érzik, süRÖG-foROG, hogy a GORomba RÁGó érzést megszüntesse.

 

Átforgatások

Hangonként: SZIGORÚ – Rubik-kockásan fordult, hangjai érdekes kavarodásában: SZ-I-G-O-R-Ú –> R-I-G-U-R-O-SZ.  Ami SZIGORÚ, RIGUROSZ, az RÉGULÁS. De a RIGUROSZ fordítása még előhoz egy jellemzőt: SZORUGIR. Ez azt jelenti, hogy a SZIGORÚság SZOROs, SZORUlt helyzetet teremt, és a GIR – REG gyök, hogy GERinc, régiesen: GIRinc kell a RÉGula SZERint. A SZORos RÉGula, egyenes GERincet nevel. A sziGOR néha GORombává fajul. A teremtés ősnyelve becsületre tanít! Ősnyelvi, több változatban. A latin nyelv a fordított változatot örökölte meg. Rá lehet keresni a latin és leánynyelveiben. SZiGoRú – RiGuRoSZ – RéGuLáS hangváz: SZ-G-R – R-G-R-SZ – R-G-L-S

Ősgyökönként: A MADÁR egyik jellemzője: szárnyaival REPESŐ, levegőt SEPERŐ vagyis: RE-PE-SŐ, SE-PE-RŐ. A RE-PESŐ első ősgyöke: RE a szó végére kerül: RE-PESŐ > PESŐ-RE. Jelen volt mindkét (sőt több) változata az ősnyelvben. A latin nyelv nem, de leánynyelvei megörökölték. Azt jelenti, hogy azok megtartották az ősnyelvi alakot: PE-SŐ-RE. A portugál PÁ-SSA-RO, galíciai PA-XA-RO, román PA-SĂ-RE, spanyol PA-JA-RO. Alább erről bővebben.
RePeSő – SePeRő – PeSőRe – PaSaRe – PaSSaRo
hangváz: R-P-S – S-P-R – P-S-R – P-S-R – P-S-R

Teljes átfordítás: jó példa az ógörög eredetűnek tartott ÖKONÓMIA szó. Első látásra nem tűnik magyar nyelvhez kötődőnek. Ám ha megfordítjuk, és szóalkotó hangvázát nézzük, rögtön világossá válik az eredet. ÖKONÓMIA – jelentése: gazdasági élet, gazdálkodás. A szó hangváza: öKoNóMia – K-N-M, és ha megfordítjuk: MoNóKö – M-N-K. E szó teljesen fordult: öKoNóM > MoNóKö. Ebből látható, hogy az: EKONÓMia, ÖKONÓMia alapja a kéz, MuNa, annak MoNóKolása, vagyis MuNKavégzése. A gazdálkodás alapja a MUNKA. E szó mindkét változatban jelen volt ősnyelven.

Az ógörög nyelv fordított változatot örökölte. Mindkettő mai magyar nyelven is jól érthető magyar nyelvelemekből épül fel. Aki durva MuNKát végzett, MoKáNYnak nevezték. Ma egyes vidékeken a MaNYóKálás jelent aprólékos kéziMuNKát, MoNYóKolás pedig félresikerült, selejtes MuNKát:

öKoNóMia – MuNKa hangváz: K-N-M – M-N-K.

Japán KIMONÓ ruha, amely köznapi munkaruha viselet volt kezdetben. MONO = dolog. KIru = visel.  Vagyis a KIMONÓ = MUNKAviselet, ruha (Lisa Dalby: Gésa c. könyv Kimonó fej.).

KiMoNó – MuNKa hangváz: K-M-N – M-N-K

 

LAPÁT – a LAPÁT szó két gyökből áll: L.P – P.L: LaP – PaL és P.T – T.P: PáT – TáP.  P hangcsoport: APÁ összeköti. A LAPát LAPos. A laPÁT PÓTlóeszköz, a hiányos csomó, PÓTolható, TÁPolható vele a külalak épsége. Könnyedén ÁT-LAP-ÁTolható, ÁT-LOPható vele egy másik csomóba. PALlhATó, LAPogATható, TAPogatható vele a csomóba LAPátolt, átTÁPolt anyag. A LAPÁT az éPÜLETaLAPOT, TALAPot, taLAPOT építők ALAPeszköze. Aki LAPÁTolt, tudja. A magyar nyelvi eredet bizonyítéka, hogy a szóalkotó hangokkal a LAPÁT jellemzőinek összessége körülírható.

LaPáT – LoP áT – TáPoL – áTLoP – PóToL – éPüLeT – aLaPoT
hangváz: L-P-T – L-P-T – T-P-L – T-L-P – P-T-L – P-L-T – L-P-T

LOPATA – orosz, ukrán román, cseh, szlovák. LaPáT – LoPaTa hangváz: L-P-T – L-P-T

Az evezőlAPÁt vízben, régiesen ÁPÁban, EPÜben mozog. Az evezőLAP-ÁT-ot, a LAPját újra és újra ÁT-helyezzük, azzal lapáTOLva TOLjuk előre a csolnakot. A LAPÁTok locsolnak, s úgy TOLják a csolnakot.

Azonban a fentiekben felsorolt, magyar nyelven kifejthető értelmet nem olvassa ki az orosz, ukrán román, cseh, szlovák nyelvű ember a LOPATA szóból. Próbálja meg bármely nyelvész a LAPÁT szó szláv nyelvi kialakulását levezetni. Van nekik éPüLeT szavuk? Ásnak ők aLaPoT annak? PóToLnak, TáPoLnak egyik csomóból a másikba? LoP áT, áTLoP egyik csomóból másikba a szláv? E fenti – LAPÁT-kapcsolatú műveleteket – L-P-T hangokkal fejezik ki a szláv nyelvek? Magyarul még van szó: LAPÁTtal LÉPETnyi távra dobják a földet. ÉPÜLET, PALOTA egy TELEPen épül. LAPÁT tervhez papírLAPOT használnak. A tervező TÉPELődött többféle – szén, beton, föld, homok stb. – LAPÁT megtervezése végett.

 

MADÁR – A levegőben könnyedén libegő, szálló, repkedő, repeső, bolyongó, burungozó, kerengő, térengő, lengő, sivalkodó szárnyasok megragadták a földhöz kötött ember fantáziáját. A felsorolt jelzők, jellemzők megnevezések is voltak egyben. Az ősnyelven a föld különböző pontjain így nevezték a repülő állatokat, s az átfordított, összeforgatott nevekből később kialakultak az utódnyelvi nevek. A LEBEGŐ, LEFEGŐ, átforgatva fegőle, fogőle, fogele. A német FOGEL, a holland VOGEL (ezer éve még egy nyelv), norvég és dán FUGL, a svéd FAGEL. De a vág szónak járásra utaló átvág értelméből is jöhet: átszeli a levegőt, utat vág, vág, szel – vágódik el – vágel. Ez fordítva vágel – levág, leveg, levegő, lebegő. S a német luft, holland lucht is. Szárnyával VERDeső – verd, berd, börd – az angol BIRD.

A már említett REPESŐ – PESŐRE a portugál PASSARO, galíciai PAXARO, román PASĂRE, spanyol PÁJARO.

BURUNGÓzóból az indonéz és maláj BURUNG.  Székelyföldön ma is használt kifejezés: burungózik a levegőben.

TÉRengő, terengő, turul, japán TORI, román vultur. A vultur szóban a vul, fordítva luv, lev, levegő.

SZÁLLÓ, a levegőben úszkáló, uszálló, az olasz UCELLO, a katalán OCELL, a francia OISEAU (oászó), a koreai SAE.

A szárnyasok a TIK (tyúk) osztályba sorolhatók, a repülni tudó szárnyas: repülőtik, a szlávoknál tömörülnek a mássalhangzók a szó elején, a reptik, ptik, pták, ptika alakra módosult. A szóban levő tik = magyar:  tik, tyúkjelentésű.

SÜVÍtő, SIVÍTó, VISOngó, levegőt hasító, sivalkodóból a latin AVIS (siva – avis). A latin nyelvek nem a latin avis-ból, hanem előző beszélt nyelvükből hozott gyökfordított repeső – pesőre alakból módosult megnevezést használták.

LENDÜLŐ, lengő lindülőből az észt LIND, a finn LINTU.

 

CSIMPÁNZ – CSIMPAszkodó, PoMpás, pOMPÁs mutatványokra képes, szeret IMPOnálni, mutatni magát, utÁNZó és öNZő természetű. Majdnem minden nyelven hasonló a neve, de egyetlen nyelv beszélői sem tudják, mit mondanak a név alkotóelemei. Náluk csak beszáradt lárvaszó.

 

LEVENDULA, LEVINDULA – jó ALUDNIVELe, nyugtató. LEVIN, LEVÉN, fürdővize, főzete nyomán INDUL a testben DÚLÓ kórtól való gyógyulási folyamat. De a LAVENDER név nem árul el semmit az utódnyelvet beszélőknek.

 

VÍZ – jellemzői: HIDeg, ÜDÍtő, de DÜHítő is. Ha elAKAd, TAVakba gyűl, a talaj FIA, PIA, POLYó, FOLYó, VÁNDorlása közben utat, MEDret VÁJ, mindent VISZ, sodor, HIDor, MOSÓ, beaVATó, VEDElhető.

Ezek jelen vannak az utódnyelvben: WATER, WASSER, WAI, AN, VATN, VAND, VANDUO, ÜDENS, VESI, UISCE, SU, VODA, APA, ACQUA, AGUA, PĀNI, MIZU, PIOGGIA, RAIN, HIDRO és mások. Ám ők nem tudják, miért az a neve!

 

EGÉR – Az egér fő jellemzői: fürge, motoszkáló, surranó, rágcsáló, rotoló. Az ősnyelv – mint a csalán, káposzta esetében – mindannyit használta. Magyar nyelven fürge, rágó jellemzője, az egér és féreg név maradt fönn.

FéReG – FüRGe hangváz: F-R-G – F-R-G / eGéR – RáGó hangváz: G-R – R-G

Francia, olasz, román nyelvek surranó nevét őrzik: román – şoarece, francia – souris, olasz – sorcino. Angol, német, motoszkáló: mause, Maus. Spanyol, katalán, galíciai, rágcsáló, fogával törő jellemző szerinti: ratón, rato, ratoli.

 

A test védőrétege nevei: BŐR, DERMA, HÜD, HIDE, PEL, IRHA. Mindegyik a BŐR valamely jellemzőjét tömöríti.

BŐR – B.R – R.B gyök: BőR – RiB. A BŐR BORítja, BURkolja, ŐRként védi a testet. A BŐR ŐRe a SZŐRe, nem kell kitépni! Ártalmas! Nem véletlen van! A BŐR hidegben REBeg, szőre kimered (mered – derme). A REBeka, ReBEKa név egyik névadója: szép BŐRű, keblű lány (reb – ber – bőr, bek – keb). A szép nő, jó BŐR, de könnyen válhat RIBanccá, ha pénzért BÉRbe adja BŐRét.

 

DERME: színe igazolja a bőrszín szerinti szÁRMAzást. A DErme szó az ellenálló DE gyökkel indul. A DERME tűRőképessége folytán jól ellenáll a hiDEgnek, MElegnek. Nagy hiDEgben DERmed, derMEd, diDEReg, rEMeg, meRED, gémBERedik (bőr), gÉMbeREDik (ém-red – dermé) DERMÉD, de bírja. Nagy hőben, melegben szereti a hűs pERMEtet, hARMAtot. Nem szereti a kARMOlást, cIRMOlást, de élvezi a finom szŐRME simogatását. Amikor DURMOlunk, húzzuk a lóbőrt, lóDERMÉt, alszunk. Ilyenkor a DERME is pihen. Bőröd, DERMÁd jellemzőit örökli gyERMEked, a kis sURMÓ. Az egészséges DERME jó MEDERben tartja a testet. Ha tERMÉszetes ápolószerrel kezeled, szép bársonyos MARAD. Még egy érdekesség: a jó, sima útra mondják: olyan, mint a bőr! Nem DÖRÖMböl MORD MÓDRA rajta a jármű. A bőr neve DERMA, az út: DROM. Angolul derm, görögül dérma, ősnyelvi örökség.

DeRMéD – DeRMeD hangváz: D-R-M-D — D-R-M-D
DeRMa – MeDeR – MeReD – MaRaD – MoRD – MóDRa – DRoM
hangváz: D-R-M – M-D-R – M-R-D – M-R-D – M-R-D – M-D-R – D-R-M

 

HÜD: az arcHÜDön meglátszik a DÜH. A HÜD nagy melegben izzadással H/ÜDíti a testet. A HIDE nagyon sűrűn ellátott érzőIDEgekkel, amelyeket ingerli a HIDEg. Nagy HIDEgben ellenáll: DE (csak azért is), s vÉDI a testet. Minden bántó hatás borzolja (bőr) a HIDE szőrét, természetes őrét, mert IDEgesíti. A szép HIDE nagyon ÉDI, s szereti, ha vÉDIk, nem cirmolják, nem karmolják, inkább simogatják. Angolul, s az északi népeknél: hide, hud.

 

PEL: mint borító lePEL, LEPi, borítja a testet. Ha megLEPetés ér, elsőként az arcbőrön, arcPELen látszik meg, bár képes LEPlezni is az indulatokat. A változatok ily hatalmas tömegéből merítettek az utódnyelvek. A latin pellicea, portugál pele, román piele stb. A nyelvek szétválásakor legtöbbjükben a különböző alakra átforgatott tájnyelvi szóalak élt, így örökölték meg, egyik-másik nyelv azt vitte magával, de amely módosult a későbbi osztódások és a kialakuló utódnyelvek sajátos hangzástörvényei, hangtani szabályai miatt.

 

IRHA – az IRHA takaróként, mintegy RUHA a test izomzatának (ruha – urha – irha). Az IRHÁra jelek ÍRHAtók. Kutyabőrre, IRHÁra ÍRták a nemesi oklevelet is. A H hang fontos a szóban, mert a H hanggal induló szavak jelentős hányada takar, borít értelmű (hó, hón, hárász, harmat, homok). A bőr IRHA felület lehet gyÚRHAtó. A vÖRHEny felületi bőrbetegség. A felszínes kényeskedés, ÚRHAtnámság. Az IRHA betegsége a RÜH. Az IRHÁból nő ki a HAIR, az IRHA burkolója, haj, szőr. Az IRHA védő HÁRÍtó, a HAIR is. Aki kORHOlás nyomán dÜHRE hajlamos, kiül arca IRHÁjára. A mARHAfélék IRHÁja jó lábbeli és RUHAanyag. Angolul a szőr, haj: HAIR, ősnyelvi örökség.

iRHa – RüH – HaiR – RuHa – HáRász hangváz: R-H – R-H – H-R – R-H – H-R-sz

 

Az utódnyelveknek –, s későbbi osztódásukból kialakuló leánynyelveiknek – nincs más szóalkotó alapanyaguk. Kizárólag a rendelkezésre álló megörökölt ősnyelvi gyökökből, hangcsoportokból képezhettek vagy képezhetnek szavakat. Csak amit megörököltek az ősi anya-nyelvből, nyelvanyából. Az utódnyelvek összes gyökszavai, hangcsoportjai kimutathatóan az ősi anya-nyelvből erednek. Nincsenek sajátos angol, francia, német japán, héber, görög, szuahéli, kecsua, dakota és más nyelvű gyökszavak, szóalkotó elemek. Még a nyelvek „szenttehene” latin nyelvnek se.

Csak az ősnyelvből származók. Ezek és az ezekhez hasonlók erőteljes bizonyíték arra is, hogy az ősnyelv – mint tökéletesre tervezett és az ember teremtésekor annak teljes vázszerkezetével együtt örökítő sejtjeibe (gén) beépített nyelv – minden egyes ősgyöke, gyökszava, kész szavai fordíthatók, átforgathatók voltak.

Hangok, hangcsoportok, hangvázak, gyökszavak több értelmezhetősége, összeforgathatóságuk, hangjaik átrendezhetősége a szószerkezetben, ad választ a megnevezések sokaságára.

 

Utódnyelvek jégként befagyott, lárvaként beszáradt szavai

Csak az utódnyelvekre érvényes, hogy a hangoknak nincs szerepe az értelemalakításban, a hang csak ott van, és a szó azt jelenti, amit. Ott csak egy befagyott, beszáradt szókép részei, élettelen csoportkép, amelyben nincs ismerős. Ha visszahozzuk, ahonnan indultak, mindjárt felismerhetők.

A csoportkép is ilyen. Idegenek nem ismerik fel, de visszahozva a családi körbe felnagyítva, közelebb hozva, egyenként felismerjük arcaikat, kik azok. Az utódnyelvi szavakat visszahozva elemzésre az anya-nyelvbe, felismerjük, mit mond ott az a hang, a leíró betű, ősgyök, gyökszó, hangcsoport. Felismerjük, milyen értelmet képvisel.

 

STONE, ROCK. Az angol nyelv két szava a KŐre, sziklára: STONE és ROCK. Mindkettő ősnyelvi örökség. Mit mond ez nekik? Semmit. Két megörökölt hangcsoport, hiába bontja elemeire, nincs értelme, jelentése angolul.

Az ősnyelv viszont választ ad a kérdésre: honnan a KŐ, a SZIKLA? A KŐrengeteg, a SZIKLA, KEmény, tömény anyag. A teremtésben magas hőfokon és hatalmas nagy nyomáson PRéselve, sűrítve, megROKKantva (rock) kialakult a kő, a SZIKLA. Ha tüze kiALSZIK, megSZILárdul, kőSZÁLlá LESZ, csendben ALSZIK. SZiKLa – aLSZiK hangváz: SZ-K-L – L-SZ-K.

De bármily erős, kemény, TÖRhető, ROKKantható. A ROKKantott, SZéTtört  szikla törmeléke oSZTható, oSZTÓN áll.

Ha arra gondolunk, hogy az ősiségben SZENT áldozat bemutatására való oltár építésére használtak kőtömböket, akkor a szó hangugrott, hangzóváltott alakjaként is elképzelhető: SZTONE – SZENT. Például Jóropa (Európa) délnyugati csücskének hatalmas kőtömbje a Nagyoltár nevet viselő Gibraltár.  Ez az IBÉRek OLTÁRa volt: G-IBR- ALTÁR.

SZToNe – SZeNT hangváz: SZ-T-N – SZ-N-T, de e jelentés nem mutatható ki az utódnyelvben.

Magyar nyelvi elemzésben az SZT páros az oSZTás, oSZTottság, oSZTatlanság, oSZThatatlanság kifejezője is. Ha régiesen mondjuk – a szó az ősiségben alakult ki – oSZTÓN törhető, RIKtolható. Fordított TSZ alakban azt is mutatja, hogy akár haTSZor, héTSZer vagy TöbbSZör oSZTható. A szóban levő NE ősgyök lehet NEMlegesség jelentésű is. A STONE NEm OSZTható vagy csak úgy, ha megROKkantom, azaz kitöRÖK belőle. Vagy a kisebb STONE az oSZTÓN oSZTOtt, ROCKból töRIK ki. A magyar nyelv még azt is tudja, hogy a KŐ RIKtolható, azaz faRAGható (k > g), RÓható, s e művelet alatt kitöRIK belőle néhány apRÓKa darab. De azt is, hogy RAKásba KÖRbe RAKható, s belőle fal RAKható.

A román STRICA (sztrika), románul nem mond semmit, de mind beszáradt, befagyott szó, jelent elromlást, elrontást. Magyarul elemeire szedve, alvógyökeit felélesztve: SZTRIKA – SZéTöRIK A, azaz SZÉTTÖRIK A. A szóvégi A, a magyar nyelvben ma is nyomaték értelmű: A! Mindkét szóban ott van az R.K gyök: RiK, RoK, csak ők nem tudják, mit mond.  A SZÉTTÖRIK átfordítva: KIRÖTTÉSZ, azaz KÁRRÉTESZ, KÁRT TESZ.

SZéTTöRiK – KáRTTeSZ – KáRRé TeSZ hangváz: SZ-T-T-R-K – K-R-T-T-SZ – K-R-T-SZ

 

STRIKE – Ugyanerre a hangvázra épülő angol szó. STRIKE = SZTRÁJK. Angol jelentése: csapás, ütés, verés.

Ám a STRIKE, ősnyelvi eredetű szó módosulata, annak hangzóvesztett változata. A szó gyökelemzésével több összetevőjének értelmét felfedezzük. STRIKE, hangzás szerint: SZTRIKE kiejtve: SZTRÁJK. A SZTRÁJK, a STRIKE folyamán, ösSZeTöRiK, SZéTTöRiK a megSZoKoTT munkarend KÁRRÉ TESZI a folyamatot, KÁRT TESZ.

  SZTRiKa – SZTRiKe – SZéTTöRiK  hangváz: SZ-T-R-K – SZ-T-R-K – SZ-T-T-R-K 

SZ.T – T.SZ gyök: SZéT – ToSZ. SZÉTszed, TOSZogat, TÚSZként kezel. A SZTRÁJK, lesújtó, tekintély széttörő zsarolás.

T.R – R.T gyök: TöR – ReT. Folyamat megTÖRése, RETtenet előidézése.

R.K – K.R gyök: RiK – KeR. A RIK gyök egyik ősnyelvi jelentése: gazdag. A KER, KIR, KAR, valamit KIRívóan KERülni, felKARolni. a sztRIKe a RIKet, gazdagot érinti érzékenyen.

A szTrÁJK szóban nem véletlen a J hang, mivel van még másik ősnyelvi elem is. Ez a T.J – J.T gyök: TáJ – JáT. A munka ősi nevei, több más mellett: TÁK, TÁJK. A TÁKol, TAJKol ma rossz minőségű munka, de az ősiségben nem.

A TÁJ – JÁT gyök, TAJK szó mutatja, hogy a kedvvel végzett munka egyféle JÁTÉK. Azt is mutaTJa, hogy a kisgyerek JÁTékai segítségével saJÁTítja el a kézügyességet, azzal szokik rá munkára, s JÁTékos társai az ő egyívású JÁTjai.

TaJK – JáTéK hangváz: T-J-K – J-T-K

A TÁJK szóban jelen van a VÁGni ige ősi alakja: TÁJ. Az éles délkeleti VÁGószél neve TÁJfun. A FUN, FŐN = szél.

A szabó, vágó művelet neve: TAJKolás. A szabó ősi nevei: TAJkoló, TAJló. Utódnyelvi nevei: TAIlor, TAIleur stb.

A taJKol szóban a J.K – K.J gyök: JuK – KuJ. Ezek a szabások különféle módozatai. Aki szab, esetenként JUKat TÁJ azaz vág. A JUKba illik a KUJ, illeszkedik szabásminta szerint. Lehet egyféle beszögelés, a KUJ szó szöget is jelentett.

A sztráJK JUKat üt a munkafolyamaton. Munkanélküli KUJtorgás. Tehát a szTrÁJK miatt leáll a TÁKolás, TAJKolás, azaz munka. JUK, hézag keletkezik a folyamatban. KAJla módra elhajlik az eredeti céliránytól a munkától.

VERÉB – másik ősi neve: SZAPORA, SZAPORÁK. Némely északi nyelven: SPORK, SPÖRK, kiejtve: szpork, szpörk, bár nem tudják, mit jelent a szó eredetileg. Ha a hangvázba beillesztjük az alvógyököt felélesztő magánhangzót, már mutatja önmagát: SZaPORáK. SZPoRK – SZPöRK – SZaPoRáK hangváz: SZ-P-R-K – SZ-P-R-K – SZ-P-R-K.

SZTIKLA – Az üvegnek másik neve is volt. Az ősmesék üveghegye Özönvíz előtti valóság. A mesék nem hazudnak. Hazudni a történészek szoktak, tisztelet a kevés kivételnek. A SZIKLAszerű kemény, de áttetsző hegy másik neve SZTIKLA. A SZTRika szóban a TR páros mutatja az üveg TöRhetőségét, az SZT páros a TöRés utáni SZéToSZTódását, e jelentés benne a SZTikla szóban is. A sztiKLA (üveg) átteTSZő tiSZTasága végett, a tiSZTa – sztiKLA – KLÁR szavak azonos jelentésűek. A T.K – K.T gyök: TiK – KaT, az üveg TÉKolással, munkával előállíthatósága, s koppantásra kemény KATtanó hangja. Az IKLA hangcsoport a szIKLA keménysége, a rEKLÁm csillogása, a cIKLÁmen szépsége, a GLEccser (k > g) fénye, ropogása. Az utódnyelvek megörökölték a szót, de k > g váltással: GLAs, GLAss. A tiszta jelentésű német klar, francia clair, angol clear, román clar bizonyítják azonos forrásból eredésüket. Ebből alakult ki az ősnyelven, már az Özönvíz előtt a KLÁRA nőnév, áttetsző, tiszta jelentéssel.
SZTiKLa – SZiKLa hangváz: SZ-T-K-L – SZ-K-L

Az SZ, K, L, R, T hangok a SZIKLA, SZTIKLA, SZTRIKA, SZTONE, ROK, TÖR, PETÖR szavakban. A SZIKLA, ROKK, PETÖR, KÉFA, FEKVŐ, mindannyi KŐ. A PETÖR – TÖRPE, PETER – REPET (t > d) fordítás azt is mutatja, hogy REPED, és APRÓ, TÖRPE darabokra TÖRhető.

 

SZOPRÁN – olasznak mondják: SOPRANO. A SOPRA olaszul: magasra helyezett, valami feletti, emelt, emeleti. Itt magas hang. Tehát így nem magyar. Ám a hangváz mást mond. Ugyanis a SZUPER – REPESZ – REPES, magasan száll, főSZEREP az előadáson. A SZOPRÁN – REPESZŐN, REPESŐN lebeg a magasban. A SZOPRÁNt SZAPORÁN éneklik.

SZoPRáN – SZaPoRáN – RePeSZőN hangváz: SZ-P-R-N – SZ-P-R-N – R-P-SZ-N

SZuPeR – SZeReP hangváz: SZ-P-R – SZ-R-P

Ha elemeire bontjuk, rögtön kiszólnak magyarul az ismerős gyökök, hangcsoportok: Hahó, itt vagyunk! A hangszálak sűrű és kis kiterjedésű SZAPORA rezgésszáma a jellemző. A SZOPRÁN szó SZ.P – P.SZ gyökből indul: SZOP – POSZ, a SZOPRÁN a legmagasabb hangfekvés, az SZ hang kiterjedés értelmét viszi a SZO, SZU emelkedést jelentő gyökökbe (szőlő, szulák, kúszó, mászó), így a SZOP magasra taPOSást, léPÉSt, magas POSZtot jelent. A POSZt = hely, a létra magas fokára taPOS, lép, ez esetben magas fekvésű hang. Az OPRÁ hangcsoport jelzi, a szOPRÁn hang APRÓ rezgésszám nyomán alakul ki. A kÁPRÁzat és a kiválóan rezgő fém, a réz ősi neve a kOPRÉz, kUPRÉz is tartalmazza a PR hangcsoportot. A PR páros, mint P.R – R.P alvógyök: PoR – RoP, a PORrá ROPpantottság APRÓzottság gondolatát képviseli. A szóvégi R.N – N.R gyök: RáN – NőR, a RÁNdul, RENdül, n > z hangváltással: REZdül, s ez hangvonatkozású, épp, mint a refRÉN szóban. A szopRÁN elRINgató szépségű magas női hang. Mondhatjuk: NŐRe jellemző.

 

CSONKA, SONKA – a CSONKA szót az olasz nyelvből eredőként jegyzik a nyelvészek, a SONKA német – szerintük. A szó olaszul TRONCO. De románul CIUNG (csung), latinul TRUNCUS. Azonban a magyar CSONKA, SONKA szavak az eredetet, a CSONt szó gyökét is tartalmazzák, amelyből a kifejezés indul. CSoNKa – SoNKa hangváz: CS-N-K – S-N-K.

A latin és olasz TRonco, TRuncus szavak a TR kötött mássalhangzó-párossal indulnak, amely T.R – R.T alvógyök: TöR – RoT, jellemzőt rejt. Ugyanis CSONKAság lehet CSONt TÖRés, lepra esetén ROThadás eredménye. Ám ezt sem latinul, sem olaszul nem magyarázható, csak a titkok magyarázó nyelvén. A román CIUNG (csung) érthetővé teszi, hogy a CSONKA maradvány CSÜNG. De ez is csak magyarul érthető. A CSONKAság hiányállapot, nem teljes érték. Szüksége van mANKÓra, rimÁNKOdik, bÁNKÓdik, sirÁNKOzik csONKAsága miatt. E jellemzőt leíró NK hangcsoport a már említett román ciUNGU (k > g), a latin trUNCUs, az olasz trONCO szavakban is ugyanezt az értelmet hordozva, ám azokon a nyelveken nem értik, csak ha magyar nyelven elemezzük. A CSONKA – KACSON gyökátforgatással mutatja, hogy a CSONKAság a KACSON, a görbe, ívelt karon mutatkozik.  A szem CSONKAsága a KANCSALság, népiesen KANCSI.

CSoNKa – KaNCSaL – KaNCSi hangváz: CS-N-K – K-N-CS-L – K-N-CS.
Legtöbb esetben a CSÁNK, a boka CSONKUl.

CSoNKa – CSáNK hangváz: CS-N-K – CS-N-K.

 

KONGRESZ, KONGRESSZUS – a szó így nem tűnik magyarosnak, de ha az ősi beKONGatott, beharANGozott, meghirdetett országos SZERekre SEReglésekre gondolunk, már mindjárt más: KONG-RESZ – beharANGozott, KONGatott, közhírré tett SZER. Arról már nem tehetünk, hogy a latin utódnyelv a fordított gyökkel: SZER – RESZ örökölte meg sajátos hangtani szabályai, hangzástörvényei miatt. A KONG szó jelentését azonban nem ismerték és ma sem ismerik az utódnyelvek beszélői. Csak magyarul érthető, hogy a SZERen RÉSZvevők RÉSZt kapnak, ismeretet nyernek a megKONGatott, beharaNGozott beszédtárgyakról. Erről a latin nyelv nem tud semmit. Hozzátenném, hogy gyerekkoromban a templomból hazaérkező úgy köszöntötte az otthon levőket: Adjon az Isten RÉSZt a könyörgésből.

 

ÚTIRÁNY – az angol ITINERARY jelentése: útiterv. Ez valaha az ÚTIRÁNY, ÚTONIRÁNY szóból módosult, mert tulajdonképpen ez a szó mögötti értelem. Ez nem tűnik magyar eredetűnek, de ha a hangvázat nézzük, más a kép:

iTiNeRaRy – úToNiRáNY hangváz: T-N-R-R – T-N-R-NY.
Az ÚTIRÁNY néha TORONYIRÁNT: T-R-NY-R-N-T.

A fentiekből látható: minden utódnyelvi szót csak anya-nyelvébe visszahozva, gyökönként lehet kielemezni, és elemeiből kiolvasni, mi volt eredeti mondanivalója. A magyar nyelvbe visszahozva színt kap, megélénkül, életre kél az addig hervadtan, szárazan, fakón álló utódnyelvi szó. Visszaültetve anya-nyelvébe, beindul vérkeringése, megelevenedő elemi részeiben magyarázatot ad az általa képviselt összességről. Ezért is magyar a nyelv neve, mivel ez a világ nyelvi titkainak magyarázó nyelve! A világ nyelvészei innen kiindulva kereshetnék a nyelveik titkait.

Az utódnyelvek nem ismerik a szavak kialakulásának mikéntjét, mivel nyelvüknek nincs megfejtési kulcsa erre, és az alkotóelemek – hangok, gyökök, hangcsoportok – nem érthetőek vagy csak elvétve érthetőek azokon a hanghiányos nyelveken. Az utódnyelvek hanghiányos nyelvek, ezért kifejezési gondokkal küzdenek. Nem birtokolnak minden élő emberi hangot, kizárólag az ősnyelv hangkészletéből korlátolt számban megörökölt hangokkal, azok módosult változataival, a megörökölt ősnyelvi gyökökkel, hangcsoportokkal alkothatnak újabb szavakat.

Az utódnyelveken nem megmagyarázható átfogóan, teljességgel az egyes beszédhangok értelme, mondanivalója, jelentéstartalma. Az utódnyelveknek nincsenek saját hangcsoportjai, saját gyökszavai. Az utódnyelvekben található fordított gyökök, szavak érthetőek magyarul, de azokban a származéknyelvekben elemeikre bontva sem. Az utódnyelvekben a mondatszerkezetek nem változtathatók végtelenül, a szavak sorrendje nem átrendezhető tetszés szerint, mint a teremtés nyelvében, az ősnyelvben, azaz a mai magyar nyelvben. Az utódnyelvekben alkotott új szavak is csak az ősnyelv szóalkotó törvénye, szabályai szerint jöhetnek létre.

 

Kifordított nyelvek

A teremtés ősnyelvén, a mai magyar nyelven kívül minden más nyelv kifordított. Olyan, mint a béléssel kifelé felvett öltöny. Ez szó szerint is igaz, mivel rengeteg szót úgy örököltek meg az utódnyelvek, hogy alkotó gyökei fordított rendben illeszkedtek, s így első látásra nem ismerős. Példa rá a fenti: víz, madár, egér szavak változatai.

 

SPECTACULUM – amely SZ.P – P.SZ alvógyök: SZéP – PöSZ, K.P – P.K gyök: KéP – PeK, KÉP, PEK – KÉP. SZéP, PeK – SZPEK, TÁKOLat. Vagy SZéP KÉPi látványosság, ALKOTás, TÁKOLás.

SZPeKTáKoL – SZéP KéPTáKoL hangváz: SZ-P-K-T-K-L – SZ-P K-P-T-K-L

 

DEFEND – F.D – D.F gyök: FeD – DeF (f > v: véd). Aki valamit védeni kíván, azt DÖFENDés ellen FEDENDI valamilyen módon. Ez a DEFEND magatartás. A DÖF, DEF gyök a magyar nyelvben támadás. Az utódnyelvekben: DEFender = védő, DEFend magatartás a DÖFendés elkerülését szolgálta, FEDENDve.
DöFeND – FeDeND – DeFeND hangváz: D-F-N-D – F-D-N-D – D-F-N-D

Ha figyelembe vesszük a Kazinczy nyelvtöréséig érintetlen magyar nyelvben élő szóalakot: VÉDend, FEDend, akkor látható, hogy a szó az ómagyar ősnyelvben mindkét irányba fordítottan élt: FEDend – DEFend. A DEFend álláspont a DÖFendés elkerülését szolgálta. Az utódnyelvek kialakulásakor némelyik a DEFend változatot örökölte. Az nem meglepő, hogy az utódnyelvek – a magyar nyelvben ellentétes kötőszó szerepet is betöltő – minden mással szembehelyezkedést kifejező DE gyököt használják szembenálló véDElem kifejezésére.

 

ERDŐ – bizonyíthatóan magyar, ebből módosult a román cODRU, pĂDURE (c = k). A cODRU – URDOc fordítás: ERDŐ – URDOc. A pĂDuRE – ERuDĂp, az ERDŐ alaphangjaival. Ám e szavak nem értelmezhetők románul. De van még a sűrű, eszezve: SZŰRű, fás, ERDŐS SZURDOKvölgy is, amely fordítva: KODRUSZ.

eRDő – coDRu – păDuRe hangváz: R-D – c-D-R – p-D-R  vagy:
KoDRuSZ – SZuRDoK hangváz: K-D-R-SZ – SZ-R-D-K

A szótárban sok olyan szó található, amely első látásra nem hozható kapcsolatba a magyar nyelvvel, de részekre, elemeire bontva kitárul értelme, mondanivalója: abortusz, abriktol, fragmentum, dekoltázs, evakuál, fabrikál, nudli, nokedli, kurbli, klub és mások. A szóelemeknek különben nincs értelmük azokon a nyelveken. Ezekről a szótárban.

Az összeforgatott utódnyelveket rendszerbe rakni nehéz, szükség van gRAMMAtikára, hogy némi keretet, RÁMÁt adjanak azoknak. A latin, német, francia, angol, román, orosz, cseh és más nyelveknél szükség van rájuk, mert be kell szegni a szavakat elő- utóképzőkkel, ragokkal, jelzőkkel stb., hogy a szólásban, beszédben írásban érthetőek legyenek.

 

Ősnyelvi azonosítók az utódnyelvekben

Bár már esett szó kötött mássalhangzó-párosokról, mégis néhány rövid bekezdésben külön kell írni róluk.

Könnyű felismerni átlag szemlélőnek is angol szövegben az: uRGency – süRGősség,  aNGer – harag, iNGerült állapot, alloTMent – kiosztás, ami lehet egyféle illeTMény, vagy: aLTered – megváLTozott. Esetleg gaRDen (t > d) – keRT, a daNCer – táNCos, vagy fliNG – hajít, megleNGetve. Aki hoaRD – felhalmoz, összehoRD, vagy laMP – láMPa, legeND – legeNDa stb. szavakat.

A román: bâRZoit – boRZolt, bâRLog – baRLang, coTRuţă – keTRec, cuRBure – göRBület, dâMB – doMB, uRGent – süRGős, a tiNDe – száNDékozik. De a disciPLina – fegyelmez szóból csak a magyar tudja, hogy ehhez gyePLő kell (pl > bl, vagy p > b: zabla is). A conseRVa – tartósít, szóból csak magyarul beszélő tudja, hogy szárítással (ser), aszalással tartósítottak, heRVasztott, soRVasztott gyümölcsöt tároltak télire. Az RV páros az áRVa szóban is a heRVadó, soRVadó lelkiállapotot mutatja be, és az áRVaság – sajnos – egy soha vissza nem zöldülő, konzeRVált állapot.

Vagy az olasz nyelvben az: aBLuente – öBLítő, allaRMare – láRMát csap, aLTerazione – elváLTozás, amaNDola – maNDula (növ), doRMire – alvás, duRMolás. Az RM páros hanghatás vonatkozású, pl. a moRMol, döRMög, láRMa szavakban is. Az alvó ember hangokat bocsát ki: moRMolva duRMol. A loMBo – ágyék, a coMB folytatása. De miért loMB a neve az ágyéknak, amely a latin nyelvekben és az orvosi nyelvezetben él tovább? Mivel ágyékban ott a „loMB”, a szőrcsomó. A kezdet idején a szavak alkotásakor a látvány adta az ihletet. Ám ezt az olasz nem tudja.

E szavaknak magyar nyelvben minden értelemhordozó eleme kimutatható, így ősnyelvi eredetük nem kétséges.

 

A hivatalos, hivatásos nyelvészet szerint a szlávoktól örököltük szavainkat, magyar helységek szinte összes neveit. A mezőgazdasági szerszámok neveit, és más kifejezéseket is: család, vacsora, vecsernye, varkocs, medve stb.

A kapa, kasza, villa, gereblye, ásó, lapát mind BOTnyelű, BOToló, ráBOToló, roBOToló szerszámok. Kezdetben BOTtal szereztek élelmet, amellyel gyökeret ástak ki, vagy BOTot LENdítve gyümölcsöt VERtek le a fákról. BOTtal csépeltek magvakat, BOTtal ütött lyukba vetették azokat. Munkaeszközként a BOT név meghatározó szó lett. Jelen volt a BOTol, BOTra fel, boTRA fel, boTRAkap, csaTRAt, TÖRi magát, koTOR és más innen kiinduló kifejezésekben.

A német arBEIT (bot, botra), francia TRAvail, román TREaba (tróba), angol WORk (ver), holland WERk (ver), baszk LAN (lendít), orosz, bolgár, fehérorosz raBOTa, ukrán roBOTa (rábotol) és még mások mind a BOTot, vagy vele kapcsolatos mozdulatokat rögzítette, a munka nevesítésére. Tehát a BOT szó munkával kapcsolata vitathatatlan.

Bibliában említett első fémműves nevében jelen van a BOT – TOB gyök: TUBálkan. Ő kalapáccsal BOTolta, TUBálta a tüzes vasat, vagy nyújtotta a rezet. Aki sokat BOTolt TOBzódott terménye bőségétől.  Az ünnep BOTolásmentes, roBOTolás, ráBOTolás mentes nap. A bevégzett munkára még ma is azt mondják a székelyek: el van BÜTülve, azaz be van szegve, kész. BOT, a szerszám ül, pihen. A BÜTÜ, fenék is ül, mert a munka el van BOTOLva, végezve BÜTÜLve. Később –, de még az Özönvíz előtt – BOTra erősített fémekkel dolgoztak a mezőn, kampán, pampán, réten, téren. Minden BOTnyelű, BOToló, ráBOToló, roBOToló szerszám olyan nevet kapott, amilyen mozdulatokat végeztek velük. A KAPÁval KAPkodva, KAPArva vágták a talajt, a rögöt. A KASZA egy éles, KAJSZA fémlap volt, amelyet nagy ívű KAJSZA mozdulattal LENdítettek, hogy leSZAKajsza, leszaKAJSZA a füvet. A KARABlyával, GEREBlyével KARmolták, GEReznyelték a rögöket, vagy összeKARintották a leKASZÁlt füvet. A FEJSZE, FÉSZE, FÉSZI a fa szétFESZÍtésére, FEJtésére, FESZÍJtésére való. A szótárban elolvashatják a többi BOToló, ráBOToló, roBOToló szerszám – ásó, lapát, borona, kalapács stb. – neve kialakulásának folyamatát. Később BOTtal védték meg javaikat a szintén BOTokkal támadó rabló törzsektől. Innen az utódnyelvi BATere, BATaglia, BATalion stb.

 

Naptári HÉT. A hétnapos tevékenységi beosztást nem a zsidók kapták, s így a munkaSZÜNeti (szün > szüm > szom) napra vonatkozó szabályt sem. Mózes több ezer évvel később, isteni parancsra kapta törvénybe, mint korábbi hasznos teremtői rendelkezést. A SZOMBAT, a munkaSZÜNet tehát nem zsidó kezdemény. SZOM = űr, hiány, SZOM BOT, BOTolástól mentes nap. Az első embereknél a teremtés hajnalán más volt a munka jellege, a munkabeosztás, sátoralja törzsi szinten. Több ezer év múlva kialakuló héber nyelven a SZABad és BOT, BAT összeépült, így lett SZABBAT.

 

E fent felsoroltak, a BOToló roBOTtal, ráBOToló szerszámokkal, és az attól mentes SZOM nappal kapcsolatos szavak ősnyelvi eredetét igazoló bizonyítékok összességének részei. A mezőgazdasági szerszámok nevei, de minden más megnevezés is már az ősiségben, az egynyelvűség idején kialakultak, s a többi nyelvek onnan örökölték meg.

A szótárban a címszavaknál lehet tájékozódni az asztag, kasza, kapa, ásó, lapát, borona, gazda, de a család, vacsora, vecsernye, varkocs, medve és más szavaknál, amelyek elemeikre szedve bizonyítják ősnyelvi eredetüket.

Nem szláv, finnugor, német, tót, rác, bunyevác, permi, latin, hanem saját asztalnál családjával reggelizik, ebédel, vacsorázik, saját tányérjából, s eszi kenyerét a magyar. Nem szláv asztagból csépel, a magyar gazda, hanem a saját maga által szántott, boronált, bevetett földről kaszált, összevillázott, gereblyélt gabonáját a saját szérűjén.

Ha ezek után is kitartanak a szláv eredet mellett, akkor bizonyítsák be a fenti szavak kialakulását szláv nyelvelemekkel a névadó jellemzők mentén, megőrizve az összhangot az összesség keretein belül. Megnyugtatjuk a szólopkodásainkért szűziesen pironkodó, szégyenkező, aggódó, nyugtalankodó akadémikusokat: egyetlen szláv eredetű szava sincs a magyar nyelvnek! EGY FIA SZÓ SEM SZLÁV, hanem épp fordítva.

——————————————————————————————————————
A szláv nyelvek összes mezőgazdasági szakkifejezései, szerszámok nevei magyar nyelvi örökség. Csak magyarul mutathatók ki a szókialakulás lépcsőzetes fokozatai, a névadó jellemzőik nyomán. Ezek szláv vagy más nyelvekből eredeztetése a hivatásos nyelvészeket, hozzá nem értővé, szándékosan hamisító, hazug csalóvá, áltudomány képviselőivé minősíti!
——————————————————————————————————————

MALOM – OMLÓvá, LOMmá, MÁLLÓvá töri a gabonát, szétMÁLLasztja, málLASZTja, málLISZTja, LISZTté őröli a SZemeT, liSZTből téSZTát gyúrnak, keleSZTik, és koSZTra alkalmassá, eméSZThetővé sütik. A MALOM utódnyelvekben: latin MOLe, MOLendinum, angol, norvég MILL, német MÜHLe, holland MOLen, francia MOULin, spanyol MOLino, baszk MOLi, olasz MULino, dán MØLle, finn MYLLy, litván MALünas, lengyel, szlovák MŁYn, cseh MLÝn, szlovén MLIn, tadzsik MILLu, katalán MOLí, korzikai MULinu stb. Mindannyi a MÁLlasztás MaL gyök. Egyik sem tudja, mit takar a szó.

 

KLUB – angol eredetűnek tartják. Akik ugyanabba a KLUBba járnak, azok egy KaLAP alá tartoznak, nézeteik nagyvonalakban KLAPpolnak. Ennek ellenére csaK Lazán kötődnek egymáshoz (csukló = csak laza). A szófordítás szabálya szerint: KLUB – BULK. Ha a lágy L hangot szintén lágy J hangra cseréljük: BUJK. A BUJKA a fészek ősi magyar neve. A KLUB is fészek. Ha angol nyelven képződött volna, akkor sem kerülheti el az ősi anya-nyelv szóalkotási szabályait, mivel kötelezően csak annak gyökszavaiból gazdálkodhat! Nincsenek saját gyökei! Ez esetben a KL páros alvógyök. Mivel a kötött mássalhangzó-párosok hangkieséssel alakultak ki, a kieső hangot közbeiktathatjuk: K-A-L. A KLUB angol kiejtéssel KLAB. A kötött mássalhangzó-párosok alvógyökök, KL: K.L – L.K: KaL – LaK, KALAB. Ám a K-L-B hangvázzal van magyar szó: KaLiBa, és az is egy fészek, mint a KLUB – KLAB (kalab). Mai nyelvezettel a KLUBban vannak a jó BULIK. KALIBÁban is. KLuB – KaLiBa – BuLiK hangváz: K-L-B – K-L-B – B-L-K

 

GOLF – az előzőkben említett G.L – L.G gyök: GoL – LoG már az ősnyelven létezett. A GOL gyök üres LUKat, LYUKat is jelentett. A szájüregben, GOLban LÓGó nyelv taGOLta a hangot értelmes szavakká. A doLOGgal, dologGAL kitöltötték az üres időt, s ez alatt nem LÓGtak. Valamire ráhanGOLódással kitöltötték az érzelmi űrt, mondjuk, GOLF játékkal. Egy GOLót gurítottak, LÖKtek a GOL Felé, cél felé, a LUGba, LUKba, GOLba. A GOL tehát üres jelentésű is. A Föld nevű GOLó is üresen LÓG a GOLban, űrben. A GOL a LUK változata k > g hangváltással: LUG, LOG – GUL, GOL.

Nem tudom, mikor kezdhették a GOLF nevű játékot az ősnyelvűek, de szerintem nagyon korán, még az ősiségben, Özönvíz előtt. Minden játék – amelyben gömbölyűt kell lyukba juttatni – nemiséget idézi. Kezdetben a szaporulatnak óriási jelentősége volt. Benne van tudaton kívül, anélkül, hogy egyáltalán eszünkbe is jutna, vagy arra gondolnánk. Ezért oly népszerűek golyóval, labdával GÓLra játszható játékok. Izgalmi beteljesülés e játékokban a GÓL, célba érés.

A GOLF névben az LF páros L.F – F.L alvógyök: LuF – FuL. A LUF, valamiféle üresség, LEFeg, LAFog, f > v váltással: LEVegő. A FUL gyök, FULladásig tele. A GOL lyuk akkor lesz tele FULladásig, ha a GOLó belegurul: GOL Ful – GOLF. Nemiségben ez a telítettség csúcsérzete.

 

ATLANTI – Vízözön után a vizek visszahúzódtak a hatalmas KATLANokba, és aránylag hosszú időn át a ma ismert földrészek viszonylag könnyen átjárhatóak voltak egymás közt, telítődve a szétszóródó élőlényekkel. Bizonyíték a szárazföldek létére a sekély tengerek fenekén, vízzel elborított városok épületei. A mai Észak-Amerika és Európa közt jelentős méretű szárazföld terület volt, de hatalmas kATLANok is. A jégolvadások nyomán elkezdett emelkedni a déli féltekén a ma Csendes nevű óceán vízszintje, terjedésének egy ideig domborzat állhatta útját. A vízszint azonban folyamatosan emelkedett. A tátongó üreget, nyílást jelentő KATLAN szó, amelyre nem KATtan tető, tehát nyitott: KATlan, katLAN, tetőtLEN. Ily hatalmas kATLANok tátongtak a mai óceánok területén, amelyek elnyelték a vizet. Európa nyugati csücske és a mai Barbados szigetek közt, több nagy üres, több mérföld mély völgykATLAN tátongott, s a folyamatosan emelkedő víz ömleni kezdett CÉLirányban tovább az ott tátongó hatalmas üres kATLAN, üreg, GOL felé, amelyet idővel feltöltött. E kATLANról kaphatta nevét az ATLANTI tenger, majd óceán. A kATLANT feltöltő, a GOL felé tartó hatalmas vízfolyás, áramlat is ez okon neveztetett meg. Végül a GOL Felé áramló Folyás neve rövidült GOLF áramlatra, hisz példaként élt az ősi játék képe a tudatukban. A szózáró LF páros, mint L.F – F.L gyök: LuF – FuL sem véletlen, hanem kapcsolódó értelmet hordozó. Ezt a LUFtot, kATLANT GOLt FULladásig feltöltötte az áramlat, és azóta is köröz a világtengerek közt. Az ott élőkben mély nyomot hagyott a látvány, s a megnevezéseket e jellemzők alapján adták a helynek, sőt a mellette elterülő földet is ATLANtosznak, ATLANtisznak nevezték. Az ott lakó ősnyelvűek élménytömege adta a megnevezési ötletet. A megnevezések az Özönvíz utáni kb. 350 év egynyelvűsége alatt történtek. A földrajzi nevek erőteljes bizonyíték az ősi egynyelvűségre. Körültekintő elemzéssel megfejthető mindannyi.

 

SARGASSO tenger – erről már volt szó, van  az (k)ATLANTI óceánban – sok más közt – érdekes jelenség, a SARGASSO tenger. Mondják: nevét a sargassum, magyarul szargasszó algáról kapta.

Pallas nagylexikona oldalairól: „Különös sajátsága az A.-nak az u. n. szargasszó-tenger, amely az Azorok, az Antillák és az északi szél. 17-39° közt terül el. Körülbelül akkora mint Franciaország; rendesen szélcsend uralkodik rajta és hol tömegesen, hol elszórtan Fucus natans borítja; ennek szine sárgászöld és barna közt váltakozik;…” Kiem. K.S.

SARGASSO – SÁRGÁSZÖLD. Ebben csak egy félnótás délibábos nyelvész lát magyar nyelvi hasonlóságot, nemde?

Ha tetszik, ha nem, e tengert nem az alig nyolcszáz éves portugálok, hanem előttük több ezer évvel az ősnyelvűek nevezték meg a SÁRGÁSZÖLD algák színéről, még az egynyelvűség idején, mint minden más földrajzi térséget: hegyet, völgyet, folyót, tengert, földrészt is sajátos jellemzőikről neveztek el, Ibériától Szibériáig és tovább, s Alaszkától a déli földekig. Az ősi népmozgásokat kutatók szerint Jáfet utódai jöttek északra, Európába, ők nem vettek részt a bábeli zűrben, így nyelvük sem tört meg. Ebből eredően, itt minden megnevezés általuk beszélt ősnyelven született.

Mivel a SARGASSO tenger mélysége 7.000 méter, feltételezhető, hogy a Föld köpenyével való közvetlen kapcsolatból ered a 18-20 fok felületi vízhőmérséklet, amely kedvező a SÁRGÁSZÖLD algáknak. A név élt folyamatosan korokon át. Később latin nyelven leírták latin írásjelekkel, eltorzított névvel, akár a Halotti beszéd szövegét. A latin nyelvűek nem ejtették az S hangot, nem is volt rá írásjelük, de nem volt Ö hangjuk sem. Így is lehetett a SÁRGÁSból SZÁRGÁSZ és a ZÖLD csak SZO, az LD páros kiesett: SÁRGÁSZÖLD >> SARGASSO. A tenger színe azóta is változatlan, és e szín önmagáért beszél a megnevezés okaként.

 

KASKAVÁL – Egy másik példa egy sajtféle neve: KASKAVÁL. E szó ma már nincs a magyar szavak tárában, de ősnyelvi gyökökből álló, és azt jelenti, hogy az ősiségben kapott nevet, az egynyelvűség idején. A hivatalos nyelvészet olasz > török > román eredetűként, közvetítésűként jegyzi. Sem olasz, sem román nyelven nincs elemzési lehetőség.

Olasz nyelven két külön is értelmes szó: caciocavallo = tehénsajt. Ám ha elválasztjuk: cacio-cavallo, és különvesszük, fura eredmény születik: cacio = sajt, cavallo = ló. Olaszul kecske = capra, juh = pecora, tehén = mucca, vacca. Ez így semmiképp nem talál. Tehát nem olasz nyelven alakult ki a szó.

Románul cas = sajt, caval = egyféle furulya vagy cső. Török nyelveken kialakulása szóba sem jöhet.

Tehát valós névadó jellemzői nem a szótárszerkesztők által megadott nyelvekben, hanem az előállítási műveletben keresendőek, amelyek csak a magyar nyelvben lelhetőek fel összességükben, és a megnevezés is ezek alapján alakult ki még a kezdetek idején, az ősnyelven.

A kezdetek idején a megoltott tejbe belesüllyesztett, kisebb méretű, sűrű szövésű, szűrőszitaként használt KASban gyűjtötték össze, KAVARgatva, az előbb csak KÁSAszerű, lassan kicsapódó, savótól elVÁLÓ, savóból KIVÁLÓ, majd túrósodó, összeÁLLÓ anyagot. Így lett KASban KAVARva KIVÁLÓ, anyag neve KAS KAVÁL, KASKAVÁLÓ.

Egy olyan élelemnek, amely a kezdetek idején már az ember étrendjének részét képezte, nem a késő ókorban, középkor-újkor határán kialakult nyelveken adtak nevet.

 

KIRÁLY – e szót német > szláv közvetítésűként jegyzik a hivatásosok. Az ősiségben KERÁL, fordítva: RÁLKE. Bővítsük: uRÁLKEdó, uRALKOdó. Értelemhordozó-e e fordított szó német, szláv nyelveken, vagy csak magyarul? KIRályt a RIKek, gazdagok közül választottak, és RIKítóan szép ruhákban járt. A KIRÁLY az URALKOdói REndeLKEzéseit ÍRÁLYban, azaz ÍRÁsban RÓJa ki, s a tRÓn tekintélyével érvényesíti. A KIRÁLY IRÁnyító, KIÁLL a nép elé. Ha a hadi helyzet válságos volt, a harctéren parancsait RIKoltva adta ki. A kapcsolatos cselekményekben jelen van a Kemény K és az eRő R hangja.

KeRáL – uRaLKodó hangváz: K-R-L – R-L-K-d.

 

PACE – jelentése: béke. A szavak elemzésénél az ősnyelvből indulunk ki. Arra kell gondolnunk, hogy a nyelvek szétzilálódása után a kifejezések egy része lemorzsolódott az ősnyelvről, kiestek használatból, de tovább éltek az utódnyelvekben. Így van oly eset, amikor valamely gyök párja már nem szóalkotó a ma is élő ősnyelvben, de fellelhető azonos értelmű utódnyelvi szóban. Ezért az összességre kell figyelni.

Ha a háború és béke fogalmak nyelvi kifejezései közt keresünk kapcsolatot, rálelünk az ellentéteket kifejező gyökök közt. Figyelni kell a körülírásra, mert ott is felbukkannak a kulcshangok. Példaként a CS.P – P.CS gyök: CSaP – PaCS.

A háborúk CSAPAtok közt zajlanak. A CSAtákat összeCSAPÁsoknak is nevezik. Harc, összeCSAPÁs közben a CSAPAtok testi kAPCSOlatba is kerülnek: közeli párbaj, fegyverek CSAttognak, kézitusa stb. Az összeCSAPÁsok közepette egyesek sorsa végképp megPECSÉtelődik. A győztes nagy CSAPÁst mér a legyőzöttre és annak országára.

A CSAták, összeCSAPÁsok végén köttetik a béke. A békét a vezérek tenyérbeCSAPással PECSÉtelik meg. A két vezér egymásba CSAPÓ tenyere, a PACSI a PECSÉt. Tehát, a PACSI, a tenyérbECSAPás a béke PECSÉtje volt a kezdetek idején. Esetenként a két egymás tenyerébECSAPó, CSAPÓ kezet jelképesen átkötötték egy rövid időre valamilyen szalaggal. Ez volt a békekötés. A béke: latinul pacem, angolul peace, franciául paix, olaszul, románul pace, máltai nyelven paċi stb.

Mind a kézfogás, tenyérbECSAPás, PACSI szóból. A nyelv szavaiban, szavakat alkotó elemekbe van rejtve minden. A tenyérbECSAPás szóban ott a PÁCSE, ami PECSÉtet, békét jelentett az ősnyelven. A kötésTEVÉS olyan, mint egy VÉSET, meghatározóan mély jelentésű! A kézSZORÍTÁS tiszta szándékot feltételezett, a CSATARÁSZásnak vége, helyét átadta a SZERETÉSnek! Az ősnyelv szavait oda-vissza, vázhangjait, gyökeit összeforgatva fellelhető a benne rejlő bölcsesség.

SZoRíTáS – SZeReTéS – CSaTaRáSZ hangváz: SZ-R-T-S – SZ-R-T-S – CS-T-R-SZ

Volt eset, amikor túszt cseréltek. Nagy értékű személyt adtak túszként, néha a király vagy hadvezér a saját fiát adta biztosítékként, hogy nem kezd újra hadi vállalkozásba. Így élt például néhány évet Atilla Rómában túszként.

Az ősnyelven a fiakat CSAPOknak is nevezték. A fatörzsből kinövő ágat Székelyföldön ma is CSAPnak nevezik. Az inka király a Nap Fia, az ő nyelvükön: Napu CSAPA.

A békekötések még biztosabbá tételét az uralkodó családok közti házassággal PECSÉtelték meg, mert az emberi kötelékek legerősebbike a nemi kötődés. Itt lép a színre a nő, mint leghatékonyabb békítő utódnemző, mert a fő béketeremtő tényező a leghatékonyabb PECSÉt a női nemi szerv, amely lehet béke helyreállító, de viszályt, háborút kiváltó ok is (Trója). Egy székely asszony mondta a lányának, aki összeveszett férjével: Eriggy haza, fekügyetök le, s béküjjetök ki! Bizony, ez az egyik leghatékonyabb helyreállító mód – béke PECSÉt. Minden megnevezés legkevesebb három névadó jellemzőre épül. PACSÉ idején nem volt CSEtePAté, azaz harc. A PACSE = béke szónak ez a valódi eredete. A szó ily értelemmel ma nincs a magyar nyelvben, ám az utódnyelvek nem adnak magyarázatot a szó keletkezésére.

 

SĂRUT – a román SĂRUT, SZÖRUT = csók, a SZERET szóból módosult. SZeReT – SZăRuT hangváz: SZ-R-T – SZ-R-T IUBIRE = szeretet, szerelem, a J.B– B.J gyök JuB – BuJ bővítményi változata: JUBire: JUBál – BUJál, BÁJol. Lehet próbálkozni a fenti nyelveken magyar nyelvi elemzés szerintivel, de egyiken sem adható vissza úgy, mint a teremtés ma is élő nyelvén, magyarul. Bővebben a címszavaknál a szótárban.

Az ősnyelvi hangok, gyökök, hangcsoportok átmentek az utódnyelvekbe is, de ott csak száraz lárvák, azokon a nyelveken nem lehet elemezni, csak ha visszahozzuk a ma is élő ősnyelvbe.

 

ÚT, DROM, DRUM – már az egynyelvűség idején szükség volt ÚTra, s építettek UTakat. Az ősnyelvben kialakultak az ÚT különböző nevei. Az ÚT Ú hangja a legalacsonyabb hang, alsó szintet jelent (kúsz). A T hang a Taposható Talaj, Táv. Különböző módon készültek az UTak. Sok helyen sekély vizű erdei patakok, folyók VÁGta, VÁJta ROVáson, ROVán, roVÁN vezettek az UTak. Hegyoldalba VÁGták, VÁJták, RÓDalták, SZELték, CSESZetelték az AVARÁN.

Nehéz, elTÖRŐDŐ munkával, TRUDÁval építettek szTRÁDÁkat, mélyített, VERt UTakat.

Ezeken a RÓTT, RÓDalt, ROVott, SZELt, CSESZetelt, VÁJt, VÁGott, KALLÉzott, VERt UTakon, DURUM, DRUM, DROM, DRÖM, DÖRÖMböltek, VÁGtattak végig. Némelyek az AVARÁN vertek ösvényt, gyalogUTat.

A kaRAVánok, karaVÁNok, kaRAVÁNok, körVÁNdor ÚTjukat RÓVA VAKARodtak végig a RAVÁN, ÚTon. A karaVÁN, DORon, úton haladó VÁN-DOR, aki RONDÁVÁ tapossa saruját. VáNDoR – RoNDáVá hangváz: V-N-D-R – R-N-D-V

Vízi ÚTon, RAVÁN, NÁVÁKRA, hajókra rakták az árut: KaRaVáN – NáVáKRa hangváz: K-R-V-N – N-V-K-R.

Az utódnyelvek megörökölték e kifejezéseket, ma ezeket használják, de a szóképződést, szavak, megnevezések gyökerét, indulását, valós eredeti értelmét nem ismerik. A WAY, VEI, VÄG, stRADa, estRADa, ROUTe, ROAD, DŌRo, DOLo, DRUM, DORoga, CALe, SOSea, CESTná, SILniční, pUT és mások elég bizonyítéknak.

R.D – D.R gyök: RóD – DöR, a magyar nyelvben RÓDaló VÁGást, ezzel járó DÖRömbölő hangot is jelenti. Az ősiségben az utakat RÓDalták, RÓTták, VÁGták, VÁJták hegyoldalakba. A kiRÓTT, tervezett ÚTvonalból fákat RÓDaltak, VÁGtak ki, a gyökerüket is kiVÁJva. Végül ÚT lett, RÁDA (stRÁDA) amelyen DÖRömböltek a RÁDLIk, DURva hangot adván. Aki az első RÁDLIn ment, az volt a LIDER, azaz vezető. Ő osztotta, mint DÍLER a parancsot.

RáDLi – LíDeR – DíLeR hangváz: R-D-L – L-D-R – D-L-R

Sivatagon át is van ÚT, DURUM, DROM, DRUM. Azt járják a DROMedárok. DROMEDÁR – RÁDEMORD teljes átfordítás elmondja, hogy a sivatagi RÁDE, azaz ÚT, bizony MORD hangulatú, A sivatagi hajóra, NÁVÁra HALOM árut TEVÉnek, hogy HAMÁLként, KAMELként cipelje.

Jelenben is van viszonyítási alap az UTakra. A népnyelv, köznyelv tudja: ma már olyan finom felületű UTak, DURUMok, DROMok, DRUMok vannak, mint a bőr, azaz DERMA. Aki nem halad a DURUMon, ÚTon, leMARAD.

DRuM – DuRuM – DeRMa – MaRaD hangváz: D-R-M – D-R-M – D-R-M – M-R-D.

Utódnyelvekben az ÚT megnevezései: ROAD, ROUTe, stRADa, VAG, WAY, VEJ, DRUm stb. Ám azokon a nyelveken halvány sejtés sincs, nemhogy válasz, a szavak keletkezésére, mivel ott csak beszáradt lárvaszavak!

 

VÁNDOR – a VÁNdor szó kezdőgyöke: V.N – N.V: VáN – NaV, mutatja, hogy akár a karaVÁN, kaRAVÁN, a VÁNdor, vánDOR elindul a RAVÁN, ÚTján székelyesen: AVARÁN és NAVigál célja felé a DORon, RÓDon, azaz ÚTon.

A szó tengelyében az ND kötött mássalhangzó-páros, alvógyök, hangzóval, gyökké válik: NaD, NeD – DeN, DuN stb.

A NEDv szó folyékony halmazállapot, a DUN bőség. Magyar nyelven elemezhető, mivel ősnyelvi, így saját, ma is él. A NEDv, NEDű folyik, vÁNDOrol, ÜDÉN, rENDEzett mederben, mint a DUNA vagy a DON.

Az ND hangcsoport – INDA, ANDA, ÁNDO stb. – jelen vannak az INDUlás, ANDAlgó vÁNDOrlás, rONDA vagy rENDEs szavakban értelemhordozóként. Az INDA hosszúra nő, az INDUlás kellemes, de a vÁNDOrlás hosszú ANDAlgó folyamat, a rEND kellemes, a rONDAság kellemetlen. Az ONDÓ eléri a petesejtet, megtermékenyítvén elINDUl egy folyamat, ez hosszú vÁNDOrlás, amelyet életÚTnak nevezünk. A hangcsoport jelen van az INDIa névben, ahonnan valaha népek vÁNDOrlása INDUlt. Van-e oly nyelv, amelyben az INDIa szóból ez kitetszik?

A hazatérő VÁNDORt az UDVARON, a VERANDÁN fogadta, fogadja a ház népe.

VáNDoR – uDVaRoN – VeRaNDa – WaNDeReR
hangváz: V-N-D-R – D-V-R-N – V-R-N-D – W-N-D-R-R

A WANDERER szó elemekre szedve beszél-e hordozott értelméről germán, angolszász nyelveken?

 

Néhány szó még a román nyelvben

Erre külön kitérünk, igaz nagy a rugdalózás néhány román nyelvész részéről. A világ minden nyelvének minden szógyöke visszavezethető a mai magyar nyelvbe, így a román nyelvi gyökök is, de vannak oly szavak, amelyek az együttélés nyomán a mindennapi szóhasználattal olvadtak a román nyelvbe, és módosultak hangzástörvényei szerint.

Különösen a –oa-, -ea- hangpáros használatánál: coasa – kasza, beteag – beteg, és az –ău végződésű szavaknál kell figyelni, mert jó részük magyarból egy az egyben átvett, módosult megnevezés. Pl.: Bacău (Bákó), Zalău (Zilah), Ceahlău (Csalhó), birău (bíró), solgabirău (szolgabíró) hârdău (hordó), făgădău (fo­gadó), sămădău (számadó).

 

BETEG – BETEAG, nyomorék – NIUMURUG, a menten (azonnal) helyett mondott MINTENAŞ vagy elhallgattatás végett a gye­rekre rászólás:: mukk lesz!? –> MUCLES! Ez átvitt érte­lemben náluk nem kérdés, hanem felszólítás, azt jelenti: fogd be a szád! Ez főleg Mócvidé­ken, de Görgényben is. A GULAŞ, PAPRICAŞ, HALĂU (halászháló) szavakból egy postáról érezni a magyar eredetet.

 

ANEVOIOS – nehéz, fárasztó, NEVOIAŞ – szűkölködő, és a magyar NYAVALYA, NYAVALYÁS kifejezések közt is jól érezhető a kapcsolat. E szó jelen van a betegséget kifejező BALNYAValya ősi szóban, amely BOLNAV alakra módosulva a román nyelv szókészletében áll.

 

BOLNAV – a BAL NYAValya rövidített változata. Ez már az egynyelvűség idején is létezett. A szó megfordított alakja bizonyít: BOLNAV – VANLOB, azaz VAN LOB, van láz. BoLNaV – VaN LoB hangváz: B-L-N-V – V-N-L-B

Székely tájnyelven a láz másik neve LEB, LOB. Az ősiségben, ha nagyon beteg volt, BALNYAValya gyötörte, NYAValygott, akkor mondhatták: VAN LOB, van láz, lázad van, LOBod VAN, BALNYAValyád van, BALNYÁV vagy.

 

REND – RÂND – a román rÂND = sor. Magyarul tudjuk, hogy a sor lehet rENDEs, de rENDEtlen is. Az ő nyelvükön nem hordozza ezt az értelmet. Náluk csak egy beszáradt lárvaszó.

DĂNGĂNI – harANGot ver, ami DÖNGENi kezd. Az ĂNG a hANG. Egyébként a döNGetés is haNGkibocsátó tevékenység. Az NG páros a harANG iNG, leNG mozgása, de a haNGleíró szavak végkicseNGője is: zeNG, boNG, koNG, doNG. A dĂNGănire, dĂNGănit – harANGverés, harANGozás, INGatják, lENGetik,  dÖNGetik a harANGot.

 

DĂSCĂLAŞ – tanítócska, az ĂSCĂLA – ISKOLA hangzásilag is egyezik. Az IS-KOLA az IS-meretek szerzésének LOKA, helye. Tudást ÁSKÁLÓ hely. A DESZK, DESZKELŐ nyitást jelent ősnyelven. Ez esetben nyitás ismeretek felé. A DESZKA a tőke szétnyitása több szeletre.

 

DÂMB – DOMB, halom, az OM gyök egyébként is érzelmi töltetű, de a B végződéssel még többet mond. A dOMB jelentése: szelíd hegy. A galAMB esetében az AM érzelmi gyökhöz simuló B hang a madár szelídségére, jÁMBorságára, simogatható dOMBorú pelyhes hátára utal. A cOMB simogatható, kellemes hajlatú. A gÖMB, lOMB is szelíd vonalú körív alakot jelez, de még a gÉMBeredni ige is a hideg hatására összehúzódó, dOMBoruló, gÖMBölyödő hátra utal.

 

DVORI – szolgál, valakinek, egy úrnak az uDVARában. Ez még az erdélyi fejedelmi uDVARok idejében honosodott meg a moldvai román urasági háztartások szolgálati megnevezéseiben. Az, hogy a DV mássalhangzó párossal indít, a román nyelvben jelenlevő szláv hatásnak tudható be.  A szláv nyelvekben DVORNIK alakban maradt fenn. A román nyelvben UDVORNIC, majd rövidülve VORNIC alakban használták főleg a moldvai fejedelmi UDVARban.

uDVaRNoK – DVoRNiK – VoRNiK hangváz: D-V-R-N-K – D-V-R-N-K – V-R-N-K.

Az UDVAR szó bérnyelvészet szerint szláv eredetű. De csak szerintük, mert magyarázat csak magyarul van! Értelemhordozók tömege igazolja a szó ősmagyar nyelven kialakulását. Saját UDVAra mindenkinek kEDVEs, ÜDVÖs hely, amelyet nem enged eldUDVÁsodni. OdaVÁROD szeretteidet, olyan, mintha VÁRAD lenne. Bármerre jársz, minden RAVÁD (utad), visszavezet UDVARodra, ott búcsúznak tőled, ODAVÁRnak vissza:

uDVaR – RaVáD – oDaVáR – VáRoD – VáRaD
hangváz: D-V-R – R-V-D – D-V-R – V-R-D – V-R-D

 

STOLNIC – aSZTALNOK szintén moldvai fejedelmi UDVARtartás szolgálat. Az ASZTAL szó csak a bérnyelvészet szerint szláv eredetű. Az ASZTAl az OSZTÁs helye. ASZTAlon dagASZTAnak lISZTből tÉSZTÁt. Ott fogyASZTjA ételét a család, tehát étekfogyASZTÓ hely. Az ASZTAlnál ad gondolatébrESZTŐ tanácsot a szülő gyermekének, jóra ÖSZTÖnözve, jó tettekre ÖSZTÖkélve őt. Az ASZTAlnál OSZTAnak: tanácsot, kártyát, ajándékot, szerepeket stb. A játékASZTAlt zöld pOSZTÓval terítik le. Az ASZTAl tISZTÁn szép. A tISZTA ASZTAl a ház ASSZOnyáT dicséri.

 

ESCALADA – falat vagy akadályt meghág, megmász, ESCAL – mÁSZKÁL. Az SZK hangcsoport különböző kifejezésekben a helyváltoztatás – csUSZKÁL, csÁSZKÁL, ISZKOL, mÁSZKÁL –, felhasználhatóság – dESZKA, ESZKÖz –, és műveleti – pISZKÁl – jelentéshordozó. Az SZ a csuSZamló műveletek hangutánzója, a K viszont a behatás, beaKadás jelölője, ESCALAdare – megmászás, mÁSZKÁLÁs.

A szavak eredetét igazoló, fő jellemzőket felvonultató – hang, ősgyök, gyökszó, hangcsoport, hangváz – elemzési módot egyetlen nyelv sem birtokolja, így nem bitorolhatja el a szavak ősiségi eredetét.

De, ami fő, egyetlen nyelvész sem képes eredményesen cáfolni.

 

Utódnyelvi szóalkotások, önműködő szóalkotó műveletek

Egy példa: az UÁ kötött magánhangzó-páros érzelmi nemtetszés, de a kilökődés kifejezője is.

Sokan a ma élők közül is megtapasztalták az evakUÁlást, a kilakoltatást, kilökést. Az evakUÁlást VAK üresség, űr, hIÁny követi, amely feltöltésre vár. Az UÁ kötött magánhangzó-páros hangbeültetéssel többféle értelmet kaphat. Ezek egyike az UtÁL szó, a másik a valami miatt fUtÁs. Mindegyik említett jelenség bizonyos fokú nemtetszést, esetenként UtÁlat érzését váltja ki az elszenvedő részéről, és az megjelenik a megnevezésben.

Több más mellett jelen van a mestrUÁl szóban. A menstrUÁlás, egyféle kilökődés. Az első ilyen kilökődést, kiVÁlást, kiUÁlást (v > u) Éva tapasztalta meg: EvakUÁl.

A dél-amerikai gUAnó a magyar ganéj, amely UtÁlat érzését is kiVÁltó, kiUÁltó, UtÁltató.

Az utódnyelvek beszélői viszont nem tudják, miért van ott az UÁ kötött magánhangzó-páros, hiszen az ő nyelvükben nincsenek jelen az UtÁl, fUtÁs szavak, amelyek magyarázatot adnának a páros kifejezésbeli szerepére, hogy egy bUtÁn döntő hatalom erőszakos mUtÁlása (áthelyezés) is lehet UtÁlat kiváltó. Nyelvük nem birtokolja az értelmi kapcsolati rendszer teljes viszonyítási alapkészletét, amelyek az elemzéseknél kulcsfontosságúak. A viszonyítási alapkészlet: az ősiségtől változatlan: hangértelem, értelemhordozó gyökök, hangcsoportok, hangvázak, amelyek ezrével vannak jelen meghatározó elemként a mai magyar nyelvben. Ebből látszik, hogy az utódnyelv akaratlanul olyan elemeket visz be a szavakba, amelyek találóak a fogalom körüli értelem kifejezésére, de ez nem tudatos részükről, hanem a nyelvszerkezeti vázfelépítmény késztető kényszere, ami kötelezi az utódnyelveket szóalkotásnál, az értelem kifejtéséhez, ősnyelvi elemek használatára! Ősnyelvi szóalkotó értelemhordozó elemek nélkül egyetlen utódnyelv sem létezhet! A román nyelv sem. Az alább említett értelemhordozó szóalkotó elemek képződésére, születésére csak magyar nyelven adható magyarázat.

——————————————————————————————————————
A szavaknak a mindenkori magyarázó nyelvben elemzése, a megnevezettnek több olyan jellemzőjét is felfedi, amelyről a nyelvészek által vélt eredő nyelv nem is tud. Jó példa erre a dekoltázs szó (bővebben a címszónál).
——————————————————————————————————————

 KÖR az utódnyelvekben

A KÖR ősnyelvi eredetű szó, a K.R – R.K gyökből: KöR – RöK. Alapja a KŐ – ÖK ősgyök. Az első GÖRdülő KŐ, amely KÖRös-KÖRül forogva GURult.  A RÖG is GURult KÖRbe, KEReken. Ebből erednek a latin CIRcus, CAR, CORtina, CURva szavak. Majd innen a latinhoz kötődő nyelvekbe, például a románba is: CERc = KÖR, COR = KÓRus, CORt = KÖRsátor, CORn = kifli, szarv, amelyek KÖRív alakúak. Ezzel kezdődik a CORtex, COaja = héj, amely egyféle KÉReg.

CORidor = KÖRfolyosó.

CURea = öv, amely KÖRülövező hajtószíj is lehet.

CURios = KÉRdező, kíváncsi.

CAR = szeKÉR, CAReu = KARéj, CURte cu GARd = KERített udVAR, ez a latinból átvett CUR = KÖR gyökből alakult a CURte = udVAR, CURteaza = udVARol.

CURsa = KÖR/járat, CURba = KAnyaR, KÖRív alakú útGÖRbület.

CURva = GÖRbe úton járó, erkölcstelen nő, KURtizán. Férfiváltozata KURafi.

De a franciából románba átvett TOUR, TUR = KÖRverseny, TURneu = KÖRutazás, CIRculatia RUTiera = közúti FORgalom (a tur, rut, tor-rot fordítható gyökök, ez idegen nyelvben ritka).

A KÖR hangmódosult gyökét adja a FORaj = mélyFÚRás és a FORfota = SÜRgés, FORgás.

A GIR gyök a magyar ––> latinból, olasz GIRo útján jutott el nem is oly régen a románba: GIRator = forgó, GIRatie = PÖRgés. A sens GIRatoriu = KÖR-FOR–galom. Lehet KEResni tovább nagyKÖRben.

A fent felsoroltak igazolják, hogy az utódnyelvek új szavak alkotásakor, csak eredeti ősnyelvi szóelemekből gazdálkodhatnak. Ha visszahozzuk azokat a magyarázó nyelvbe elemzésre, a szóépítmény a megnevezett akárminek többi jellemzőjét is felfedi. Szóalkotó elemeit értelmezni, megvilágítani, tartalmukra, mondanivalójára magyarázatot adni csak a magyarázó nyelven, azaz magyarul lehet.