14. Kolumbán Sándor A MA IS ÉLŐ ŐSNYELV SZÓTÁRA 14.

TÖBB MÁS ÉSZREVÉTEL

 

Minden gyümölcs ama szerv alakjára teremtetett, amelyre gyógyító, építő, erősítő hatással van táplálékként, s minden olyan nevet kapott a teremtés nyelvén, amely gyakorlati hasznát-szerepét írja le nevébe tömörítve, sűrítve.

 

Tanácsok, útmutatások, szemléltető képleírás

A PETREZSELYEM név a növény jellemzőinek sűrítménye. A P hanggal kezdődő ősgyökök jelentenek védelmet, de rendkívül kellemes testiséget (pi, po), a nemiség, szaPorodás jelenségeit is kifejezők. Ezek közül való a PE ősgyök is. A PETrezselyem növény leveleinek, gyökerének az erre való készséget, képességet növelő hatását már a kezdetek idején felismerték. A növény gyökere, szára, levele, minden része tartalmaz serkentő hatóanyagot a PETE, TERmékenység összességre. A növény egészében rejlő különleges hatóanyagainak révén már a kezdetekkor beírta magát a fontos serkentő ízesítők közé. Az ősi PETRE, PETRA jelentése: SZIKLA, azaz , a PATtanó, TÖRékeny jellemzőit összegzően.

Székelyül PETÖRZSELYÖM, PETERZSELYEM, nem véletlenül. A PETER, PETÖR szó egyik fordításban: TER-PE, TÖR-PE, a PETERzselyem, PETÖRzselyöm TERPE, TÖRPE növésű. A PETER, PETÖR is sziklajelentésű: nem hajlítható, csak TIPorható (pet), TÖRhető. A növény esetében jelképes: felTÖRése, használata nyomán ERŐt adó (petör – törep – perőt), amely a petERZSElyemnek a szervezet sejtjeiben végzendő SERkentő hatása. A pERZSEl, pÖRZSÖl, bÖRZSÖny (tűzhányó), dÖRZSÖl szavakban tűz kifejezője. A petERZSElyem, petÖRZSElyöm felületi gyulladást gátló hatása is ismert, például rovarcsípések elleni bedÖRZSÖléssel. De hORZSOlt bőrfelületre is jó hatással van. Szárított levelét ÉTElekbe mORZSOlva is szórják. Gyökerének tÖRZSE, tORZSÁja különleges ízt kölcsönöz a hús-, zöldség- és más leveseknek, de sülteknek is. A szóvégi EM kellEMi gyök, a nőiséghez is kötődő (ember, emlő stb.), de az EMésre, azaz evésre alkalmasságot is jelenti. PETER, PETRE – SZIKLA.  SZIKLA – ALSZIK fordítás mutatja a benne szunnyadó étértéket.

 

KARALÁBÉ nevét, magas KARÓ LÁBA okán, mert KARÓLÁBÚ.

KaRaLáBé – KaRóLáBú hangváz: K-R-L-B – K-R-L-B

 

KÁPOSZTA feje, KÁPja levelekre OSZTAtik.

KáPoSZTa – KáP oSZTVa hangváz: K-P-SZ-T – K-P-SZ-T-V.

 

PARADICSOM szép PIROs, PARÁDÉs ízű CSOMó.

PaRaDiCSoM – PaRáDé CSoMó hangváz: P-R-D-CS-M – P-R-D-CS-M

 

CSERESZNYE a fán, CSERen piroslik, kínálkozik, mintegy kérdezi: ESZNYE? CSER – RECS, ropogós a jellemzője. Orvosilag kÖSZvÉNY ellen is ajánlott.

CSeReSZNYe – eSZNYe ReCS hangváz: CS-R-SZ-NY – SZ-NY-R-CS

 

PÓNYIKalma kemény, de karácsonyra PONYIK, puhul, és finom.

PóNYiK – PoNYiK hangváz: P-NY-K – P-NY-K

 

RINGLÓszilva szépen RING, RINGLÓG az ágon.

RiNGLó – RiNG-LóG hangváz: R-N-G-L – R-N-G-L-G

 

RIBIZLI, BIRIZLI, PIROZLÓ, BIRIZgélve szedik le.

RiBiZLi – PiRiZLő – BiRiZGéL hangváz: R-B-Z-L – P-R-Z-L – B-R-Z-G-L

 

MÁLNA LÁM NA, egy MÁN NA, a MÁN = étek ősnyelven. Könnyen szétMÁLNA kezében. NYÁMOLható ízes gyümölcs.
MáLNa – LáM Na – MáN Na – NYáMoL hangváz: M-L-N –L-M-N – M-N-N – NY-M-L

 

ÁFONYA FONNYAsztható, ne NYAFOgj, ha lila tőle a szád:

áFoNYa – FoNYó – NYaFi hangváz: F-NY – F-NY – NY-F

 

NARANCS, CSORRANÓN folyó finom nedűje ARANYat érő érték. NYARANta sok terem, mert NYÁRANCSI növényi gyümölcs.
NaRaNCS – CSoRRaNóN – NYáRaNCS hangváz: N-R-N-CS – CS-R-N-N – NY-R-N-CS

 

SZEDERből kitűnő DESSZERt készíthető.
SZeDeR – DeSSZeR hangváz: SZ-D-R – D-SZ-R

 

S mi a GYÜMÖLCS? A növény kICSInye, GUMÓ, GYÜMŐ ÖLCSe.

GYüMöLCS – GYüMő öLCSe hangváz: GY-M-L-CS – GY-M-L-CS

A GYÜMÖLCSből készíthető DZSÜM. DZSEM, CSÜM, CSEM. CSEMEGE az íz neve. Nem angol szó, hanem angol nyelven módosult: CSEM ––> DZSEM. Nehogy már a hanghiányos utódnyelv lásson el szavakkal. GYÜMÖLCS CSEMEGE, aki GYÜMÖLCSöt eszik – CSEMEGÉL. GYÜMÖLCS és CSEMEGÉL azonos hanganyag:

GYüMöLCS – CSeMeGéL hangváz: GY-M-L-CS – CS-M-G-L

A Teremtő Isten GYÜMÖLCSbe CSOMAGOLta az életnedvet, a GYÜMÖLCS vitamin – életbánya.

GYüMöLCS – CSoMaGoL hangváz: GY-M-L-CS – CS-M-G-L

Más növények nevei is sűrítik képi-látványi, gyakorlati használtsági jellemzőiket. A szótárban a paprika, krumpli, alma, körte, citrom, barack, dió, levendula, mandula és más címszavaknál találnak erre vonatkozó leírást.

 

AKARAT, MUNKA és a NÉGY számnév jelentésbeli kapcsolata

A NÉGY szám, az AKARAT, MUNKA fogalomkörhöz tartozó. A cselekvés, MUNKA erőkifejtést kér, beindítója az AKARAT. A cselekvő KAR tettre lendüléséhez aKARat kell. A MUNKÁLás a MUNa KALimpáló mozgása. MUNKÁval keressük a MANKÁlni, azaz ennivalót. A legKeményebb MUNKA a beTAKARÍTás, ARATás volt. MUNKÁtól nem szabad KAMUN elbújni. A beTAKARÍTás AKARAT kérdése. Oda kell a KAR és AKARAT, sARlóval vágni, RAKATba RAKni KARral. Aki ARATott sARlóval, tudja, mit jelent! Az ősiségben a 4-es, NÉGYes volt a MUNKA száma. Székelyföldön –, tán máshol is – ma is használt felszólító szó a kemény tüzes munkára: NÉGYELni!

A 4 számjegy nem véletlenül a SZÉK felfordított alakja. A SZÉKet a háziasszony TAKARÍTáskor fordítja fel. A beTAKARÍTás, nagyTAKARÍTás nem SZÉKen pihenés ideje. Mindkét cselekvéshez hozzáÁLLÁS, erős AKARAT kell! Ameddig nincs KÉSZ minden, addig nincs SZÉK! A SZÉKnek NÉGY lába van – a könnyen billenő három lábbal szemben – biztonságos, billenésmentes, szilárd fekvésű. Megfigyelhetők a történelmi SZÉKes népek világszinten. Mindannyi letelepült, helytálló, -ülő, földjüket szerető, ahhoz kötődő, NÉGYelő népek voltak, saját maguknak termesztettek, tenyésztettek eleséget. Nem világpolgárok, rendkívül ragaSZKodnak szeretett szülőföldjükhöz: SZÉKelyek,  etruSZKok (toSZKánok), baSZKok, gaSZKonok, SZKotok (skót), korSZIKaiak, SZICliaiak, éSZKi/mó népek. Mind kötődik szeretett szülőföldjéhez, olyannyira, hogy kirobbantani sem lehet onnan őket, mostoha körülményeik ellenére sem.

NéGYeL – a szó váza: N-GY-L mutatja a hozzáállás LéNYeGét: Ne LéGY rest, ne LáGYaN, LaNGYosan, hanem LeGéNY módra állj hozzá, okosan, aGYaLóN, és NéGYeLj a többiekkel eGYeNLően, hogy LeGYeN, amit eGYeN a család!

NéGYeL – LeGéNY – LáGYaN – eGYeNLő – LeGYeN – aGYaLóN – Ne LéGY
hangváz: N-GY-L – L-G-NY – L-GY-N – GY-N-L – L-GY-N – GY-L-N – N-L-GY

Munkára jóAKARATtal kellett KATTanni, PATTanni, CSATTanni. TETTRE fel! FERre (fer = erő), FURton KOTORni, NÉGYelni! CSÜTölni, CSÜTÖRni, TÖRekedni, TÖKéletes TÉKolást végezni. Ezek mind a munkára felszólítás szavai voltak az ómagyar ősnyelven. Ezekből alakult ki a CSÜT-TÖR-TÖK nap neve, amely a hét legfontosabb munkanapja volt. CSÜTÖRTÖKön nem TÜCSKÖLTÖK, nem TÁCSogtok, hanem kemény AKARATtal TÖRTÖK, FÁRadtok, elTÖRődtök!

Megfigyelhető, néhány utódnyelvi NÉGY számjegynév, az ősiségben kialakult, AKARAThoz kötődő módosulat. Mind KÉT KARI, KOTORÓ, NÉGYelést leíró. A nyelvosztódás után ezekből alakultak ki az utódnyelvek NÉGY számnevei: QUATRO, QUATTUOR, CATRO (katro), KETURI, PATRU, EMPAT, CSETIRE, CEITHRE, TETRA, FOUR, FIRE, NNE, AFAR, APAT és más szóalakok. Ám nem tudják, miért ez a neve a 4, NÉGY számnak. Ez csak magyarul megfejthető.

aKaRaT – QuaTRo – CaTRo – KeTuRi hangváz: K-R-T – Q-T-R – C-T-R – K-T-R

Ha AKARAT van bennem: ARATOK, TAKAROK, KOTOROK, nőnek a RAKATOK.

aKaRaT – aRaToK – TaKaRoK – KoToRoK – RaKaToK
hangváz: K-R-T – R-T-K – T-K-R-K – K-T-R-K – R-K-T-K

Aki KOTOR, kiTAKAR, és beTAKARít, RAKATba RAKTÁRoz, esetenként deszkaKERETekbe.

aKaRaT – KoToR – TaKaR – RaKaT – KeReT
hangváz: K-R-T – K-T-R – T-K-R – R-K-T – K-R-T

RÉTEKen, TEREKen KOTORva vagy kiTEKERve KERÍThető ki a RETEK. A gyökér helyén TOROKszerű üreg marad.

TeReK ReTeK – KoToR – TeKeR KeRíT – ToRoK
hangváz: T-R-KR-T-K – K-T-R – T-K-R K-R-T – T-R-K  

 

NY hang meghatározó értelemhordozó szerepe

Jelen van értelemhordozóként az: aNYa, láNY, taNYa, teNYér, táNYér, kaláNY, keNYér és más szavakban.

A tANYA ANYA nélkül sívár. Mindenki ANYÁRA vár. Az ANYA, fELESÉG készíti az ELESÉGet. A fELESÉG az ELESÉG sokFÉLESÉGének elkészítője, ez az ő FELELŐSSÉGE. A férj és család számára legfőbb, legértékesebb NYERESÉG az ANYA ERŐSSÉGE, ERÉNYESSÉGE, lelki-testi teherbírása. Az ERÉNYESSÉG, visszafogottság, de nem RENYESÉG.

FeLeSéG – eLeSéG – FéLeSéG – FeLeLőSSéG
hangváz: F-L-S-G – L-S-G – F-L-S-G – F-L-L-S-G

aNYa eRőSSéGe – NYeReSéG – eRéNYeSSéG – ReNYeSéG
hangváz: NY-R-S-G – NY-R-S-G – R-NY-S-G – R-NY-S-G

 

TENYÉR – Valaha a kezdetben a saját TANYÁján a TENYERéből evett az ember. Abban tartotta napi beszerzéséből eredő NYEReségét, nyERESÉGét, ami egyszerű ERŐt NYERŐ ELESÉG: gyümölcs, zöldség, gabona magvak vagy azokból készült kENYÉR volt. A teNYERével egész NYÁRon, az aRANYló napon gyűjtötte eRÉNYes tisztességgel a NYEReségként értékelt keNYÉRre valót, amely aRANYnál értékesebb. TANYÁRA vágyott minden ember, az volt az igazi alaplakhely.

 

TÁNYÉR – fából SZAKADó lapos DESZKÁra rátehető az ELESÉG. TENYÉR helyett, ez az első TÁNYÉR rajta KENYÉR. A dolgos TENYÉR TÉNYEREjének szerzeménye, az ANYA által sütött KENYÉR a TÁNYÉRon. Ez volt a fő NYEReség.

TaNYáRa – TeNYéR – TéNYeRő – TáNYéR
hangváz: T-NY-R – T-NY-R – T-NY-R – T-NY-R

Fából SZAKADt, DESZKÁnak nevezett darabból, mélyített FARagva, FÚRva: FARFURt, TÁNYÉRt.

DeSZKa – SZaKaD hangváz: D-SZ-K – SZ-K-D  /
FaR
ag FúR – FaRFúR hangváz: F-R-g-F-R – F-R-F-R

Így olyan evőedényt NYERt, amelybe levesnek nevezett főtt folyadékot is tölthetett, s azt náddal SZIPPAntotta fel. A leves neve SZIPA, SZUPA lett. A SZUPA, FARFUR szavak ma nincsenek jelen nyelvünkben.

 

KALÁNY – később a kavaró KALÁNYoló fából faragott, mélyített evőeszközt. A FAKALÁNY volt az, amellyel a fELESÉG vagy a LÁNY a FAzékba, faZÉKba ZÖKkentett FŐZött ELESÉGet KALÁNYolta, forgatta, utaztatta (kalé = út) örvénylően körbe, hogy ne égjen oda. Ebből lett olyan KALÁNY, amellyel meríteni lehetett a TÁNYÉRban levő levesből. Mindenkinek KÜLÖN KALÁNY, KANYÁL járt, mert nem ettek egymás NYÁLas kaNYÁLával, kaLÁNYával.

LÁNYKA kezében a KALÁNY. Az éTEKet, TÁKot KANÁLlal KÉNÁLták, KÍNÁLták. KANYÁL fordítva: LÁNYAK.

KaNYáL – LáNYoK – LáNYKa – KaLáNY
hangváz: K-NY-L – L-NY-K – L-NY-K – K-L-NY

A legény nem félt a LÁNY NYÁLától, ő szívesen kóstolt LÁNY kaLÁNYából. Változatai: KALÁNY, KANYÁL, KALÁN, KANÁL. Szép, cifrázott FAKALÁNYt még az én gyerekkoromban is faragtak a legények ajándékként a LÁNYOKnak.

Visszatekintve a szövegre érdekes, következetes értelmi összhang az NY.R – R-NY gyök: NYeR – RéNY, és az NY hangcsoport – ANYA, ENYÉ – sűrű jelenléte: teNYÉR, keNYÉR, NYÁR, NYEReség, eRÉNY, aRANY szavakban. Az éTEK neve valaha TÁK. Az éTEK TÁKolva, KOTyvasztva készült. Addig főzTÉK, ameddig forrt, KOTyogott. A T.K – K.T gyök: TáK – KoT jelen van: éTEK, TOKány, KOTor, KOTyog, KOTyvaszt. Kezdetben KOTahúsból, TIKhúsból, TYÚKhúsból, KOTyvasztottak TÁKot, levest, TOKány éTEKfélét. Nincs is oly ízletes TYÚKhúslevese a világon egyetlen népnek sem. Az ősiségben FARFÚRból TÁKEMŐ eszközökkel ettek. BeleKOTortak, FURKÁLtak velük a FARFÚRon, DESZKÁn tálalt TÁKba, éTEKbe, TOKányba, s késsel KECcintették a nagyobb darabokat. TÁKEMŐ, KOToró eszközök: kalány, villa, kés.

Utódnyelvi jelenlét

Szláv nyelveken DESZKA TÁNYÉRt jelent, de nem tudják, miért. Nincs magyarázatuk a DESZKA szó kialakulására. A FATÁNYÉR, ból FARagott FÚRt TÁNYÉR románul: FARFURie, a FAKALÁNY = FĂCĂLEȚ, azaz fakalec, de nem ismerik a szó valódi mondandóját eredetét. A TACÂM román szó alapja a T.K – K.T gyök: TáK – KoT, és az EMŐ hangcsoport. EMŐ = EVŐ. A leves angolul SOUP, németül SUPPE, románul SUPA, franciául SOUPE stb. Ám nincs rá magyarázatuk,  nem tudják, hogy a neve a kezdeti SZIPPAntásból, SZUPPAntásból ered. A lEVES EVÉS fontos, mutatja a nyelv is.

TACÂM = TÁKEMŐ – evőeszköz megnevezések román nyelven. FARFURIE = FARagott FÚRt tányér. FURCULIȚA = FURKÁLÓ villa. CUTIT = kés, KECCintő. LINGURA = kanál, kaLÁN, evés közben kiLENG a kéz LENGŐRE mozog.

A LINGURA szó románul: LING = nyalom, GURA = száj, ám a LING a LENGő nyelvből, GURA a GARAt, mélyedés.

 

Fémek korszaka, szerepük jellemzőik szerint

Már az Özönvíz előtt volt fémolvasztás és komoly fémművelés. A Biblia ír egy Tubálkan, Tubálkain nevű férfiről, aki fémolvasztó, kovácsoló mester vala. A fémek akkori jelenlétére rengeteg bizonyíték található, de ettől a régészek, történészek viszolyognak, mert az eddig megírt történelemkönyveik tűzre dobhatók komoly tényszerű, kutatás nyomán, s akkor oda a kényelmes életet biztosító jogdíj! Az Araráton, Noé bárkájában fémrácsokat találtak. Az emberi történelemre tényekkel, adatokkal igazolható írásos bizonyíték 6 ezer évre van. A többi történészi vakduma.

 

Jégkorszak egy volt. Özönvízkor a Föld sarkaira omlott nagy mennyiségű jég lassan olvadt. Több ezer év alatt elérte mostani határait. Alaszkában jég alól trópusi csordákat ástak ki. Szibériában mamutot. Ezeket a világűr hidegével érkező hatalmas jégkristály özön borította el, hogy azonnal mély-fagyasztva, és húsuk a kiolvasztás után ehető volt.

Miért nem verik nagydobra? Azért, amiért az Araráton nyugvó bárka létét sem. A DNS-ben levő, létünket, életmozzanatainkat vezérlő szoftvert sem. A piramisépítők kilétét sem. Tudniillik, ha ezeket közhírré teszik, akkor el kell ismerni a Teremtő Isten létét, a mindenség, a földi élővilág, az ember teremtésének tényét! Feneket lehet törölni a kifejlődés elmélet papírhalmazával, alágyújtani az összes történelmi hazugságokkal tele könyveknek.

 

A nyelvfejlődés mutatja, nem létezett világszinten élesen elhatárolt történelmi KŐKOR, RÉZKOR, BRONZKOR, VASKOR. Ez őstörténészi megegyezés, „hasonló hasalás” része, hogy egyformán hazudjanak a tudatlan népnek.

Itt is igaz Napóleon kijelentése: „A történelem egy csokor hazugság, amelyben többen megegyeztek.”

Az ilyen „koroknak” csak helyi jellegük volt. Egy adott területen kisebb-nagyobb népcsoportok letelepedési, életet újrakezdő erőfeszítéseinek alapot vető nyomai, különböző időszakokban. A nyelv szavaiban jelen vannak oly bizonyítékok, amelyek szerint a szerveződő, alakuló közösségekben a történelem korai kezdetén foglalkoztak fémolvasztással, és használták a VASat, REZet, ÓNt. A ZENE, súlyfONtolás, VÁSÁR szavak korai kialakulása is bizonyíték.

 

RÉZ – a RÉZ nevéből kiéREZhető, hogy az ÉRZelmek apró REZdüléseinek, REZzeneteinek, rezZENEteinek kifejezője, s hangszeranyagként kötődik a ZENÉhez. Nevét, kiváló REZzenő képessége, rezZENEte nyomán kapta már a kezdetek idején, az Özönvíz előtt. RÉZ, KUPRÉZ, KUPFER (cuprum, copper) megnevezésből világosan látható, kötődik a tűzhöz: POK – KOP, a KÚPkemencéhez, amelyben olvasztották. Elején legkeményebb, FER fémként ismerték, innen a kupFER név. Majd rájöttek – a vas erősebb, az kapta a FERŐS nevet. A KUPFERREZzenő hangjáért kapta a KUPRÉZ, RÉZ nevet. A nyelv bizonyítja, hogy előbb a REZet olvasztották, különben a vas nevéhez fűződne a KÚP gyök.

 

ÓN – az ÓN függőleges mélység mértékvételnél fONtos fém volt, és a súlymértékeknél is fONtoltak vele már az Özönvíz előtti építkezéseknél is. Egy szó, megnevezés soha nem alakul ki véletlenül, csak úgy, névadó ok nélkül.

A VÉLETLEN, esetlegesség SOHA nem volt TUDATOS ALKOTÓ tényező! A rögtönzés sem véletlen, kiváltó oka van. Minden szó tudatos, akaratlagos alkotás, minden szónak története van, s ha hosszabb, több a névadó jellemzője.

 

A VAS szó különleges szerepe a kezdetek idején

Mind a VAS, mind a RÉZ nevek már az egynyelvűség idején, sőt már az Özönvíz előtt kialakultak.

V.S – S.V gyök: VaS – SaV, a két ellenfelet is mutatja. A kemény VAS legerősebb rettegett ellenfele a SAV, amely képes teljesen szétmarni.

A VAS szorosan kötődik a VÁSÁR fogalmához. A VÁSÁR szó a V.S – S.V gyökből indul: VáS – SáV, az erős VAS szó az alap. A VÁSÁR sem úgy kapta nevét, hogy rádobták, mint egy pokrócot, tessék, ez a neve, vigyétek.

A nyelv szavainak kialakulásában ilyen nincs! Voltak meghatározható kezdeti okok, döntő névadó jellemzők. Minden hang sajátos értelmét viszi be a szóba.

V hang az örökös Váltás, Változás, az erős Venni, Vinni Vágy, kényszerítő ok. Vonz, beleVisz, Váltásra késztet.

S – a Súly, a Súly, az összekötéS, kapcsolódáS, csatoláS, az erőS, örököSen mágneSszerű vonzáS, Sóvár kívánSág, kényszerítő Sürgető hatáS. Egyik oldalon a bőSég, máSikon az üreSSég, ennek kitöltéSe, egyenSúlykereSéS.

Az R az eRős hatás, a cseRe, az űR kitöltésre kényszeRítő éRzés eReje.

E hangok közti űrt az Áhító, szÁllongó, nyitott Á hang tölti ki, mint vÁltÁst sürgető.

 

VÁSÁRVÁSÁRok az Özönvíz előtti másfél évezred alatt kezdődtek. A VÁSÁRnap is ekkor kapta nevét, mint heti ünnepnap, nagy találkozások, adás-vétel napja.

A teremtett világban minden kiegyenlítődésre törekszik. Ez a természet alaptörvénye. A VÁSÁR a birtokolt javak egyensúlyának, egyenlegének természetes kialakítása. Egyik vidéknek ebből SOk volt, a mÁSIknak keVÉS. Amije nincs, arra VÁSIk a foga. A vÁSÁrban mindig RÁVÁSik foga a mÁSIkra. VASerŐS, VASERejű kényszERítő ok jaVAik csERéjére, a VAK űr betöltése, hiányÉRzet SÓVÁR hatása megszűntetése. VÁSÁRra ösztönző kényszer: VAN és ŰR, sok és kis, keVÉS. Egyes jaVAk SokASÁga, más szükséges jaVAk hiánya, ŰR, VAK állapot. Ez kiegyenlítődésre, betöltésre VÁRt.

A kiegyenlítődés tisztességes megoldása: ÁRucsERE adÁS-VÉtel, vagy ÁRU megltÁSa ÁRon. A legkeresettebb erős fém a VAS volt ekkor, így szóba jöhetett, az ÁRU megltÁSA VAS ÁRon. A becsületes emberek az ÁRuk ÁRral vagy csERével megltáSÁRa törekedve láttak megoldást. ÁRucsERe addig is volt egyének közt. A karanok is összefutottak néha kereszteződéseknél, laszutaknál, lerakták ÁRuikat, némelyiket kicsERélték, innen is elVÁSott VAlamely, ÁRu, onnan is, s indultak tovább. Az ilyen ESEtek többször megISmétlődtek. ÁllandÓSUltak a helyek az ismert keresztutaknál. Az időpont a Hold járÁSA szerint tudatOSUlt, majd megszületett az időszakonként ISmétlődő VÁSÁR gondolata az utak találkozÁSÁnál, és a megfelelő időben ehhez igazodtak.

Az ilyen útkereszteződéseknél törvényszerűen épültek ki fontos települések, VÁSÁRhelyek.

Bizonyíték a mindenkori erős VARázzsal bíró, VÁSárlásra kényszerítő hatás, amely a MAGam felé VONzásban éri el a csúcsot, és vÁSÁrban teljESEdik be. A MÁGnes GOMolyító tömegVOnzÁS. A V hang Változás, Váltás fő kifejezője is a nyelvben. A VÁSÁRkor, VÁSÁRon két egymással szembenálló tényező: eladó – vevő, egyiknél van az ÁRU, a mÁSIknál az ÁR. Mindkettőnek a mÁSIkra vÁSIk a foga. Az ÁRU és az ÁR utat lt, mondhatnánk: haladási SÁVot cserél. Az ÁRUt ezen az úton, SÁVon hozták, és mivel az ÁRUt ÉRtékre, ÁRra ltják, elVÁSIk, a mÁSIk SÁVon megy tovább. Fő tényező a VEVŐ is, nélküle nincs VÁSÁR. A cserekereskedelem utáni első fizetőeszköz a VAS. Innen a mondás: Nem megyek a VÁSÁRba, mert nincs egy VASam se. Az eladott ÁRu ÉRtékét az eladó felVASalta a vevőtől. Akinek nem volt egy VASa sem, fizetés nélkül akart elVASalni. Régen a VÁSÁRi tolvajokat VASRA verték, tömlöcbe vetették.

VáSáR – VaSRa hangváz: V-S-R – V-S-R

A vÁSÁr másik jellemzője szintén az S hangcsoporttal: az ürESSÉg feltöltÉSE a bŐSÉges felhozatallal. A szózáró S.R – R.S gyök: SáR – RéS. A SÁRlással betöltünk egy RÉSt. Ősi mondás a bőségre:  annyi van, mint a SÁR. A SÁRban nagy az árufelhozatal, annyi van mindenből, mint a SÁR. Ez valós jellemzőként is él: ugyanis esős időben a SÁRtéren tényleg nagy a SÁR is. Ez sem tagadható, az sem, hogy minden váSÁR eRŐS vonzó hatÁSÚ (sár – rős, a vas másik neve: ferős), mindenki ott akart lenni. Egy ősrégi mondás: Lakodalom, sokadalom, nincsen akkor beteg asszony.

Az első VÁSÁRi fizetőeszköz a VAS volt, az akkori legnagyobb gyakorlati ÉRtékű fém. A mindennapi életben a leghasznosabb, használt fémre volt leginkább szükség. Némelyek szerint alig két évszázada elterjedő VAS pénzérmék használata után alakult ki a fent említett VAS – VÁSár kapcsolat. Ám a VÁSÁR szó olyan ősi, mint az emberi társadalom és a szó kialakulása kiváltó okainak egyike épp a VAS volt, amely az ősiségben valós gyakorlati értékének jelképes súlyával volt jelen a mindennapi életben.

A VÁSÁRban az elkelt termékre azt mondták: elVÁSott, úgy VÁSott el, hogy VASat adtak érte. Vagyis VASért elVÁSó. Ez bizonyíték arra, hogy kezdetben az áru a VÁSÁRban VAS ÁRon ment el, VASban fizették. Ez a korai kezdet, és a kezdet mindenben meghatározó, a névadásban is. Ha elkelt az áru: ez elKOPa, tán a kofa névadója. KOFÁból német KAUF. A VÁSni szó tűnni jelentésű, és érvényes a VASeszközökre is: elkopnak (tengely – persely), elVÁSnak, nyomtalanul eltűnik, kopik bizonyos részük. A másik VAS párhuzam a VÁSÁRral, az erőS, Sűrű tömörüléS. De jellemző a SÓVÁR tekintet az értékes árukra. A VÁSÁR színes forgatagának VARÁZSa örvényként magával ragad, VARSAként befog, rabul ejt, elbűvöl, nem enged szabadulni.

VáSáR – SóVáR – VaS áR hangváz: V-S-R – S-V-R – V-S-R

VáSáR – VaRáZS – VaRSa hangváz: V-S-R – V-R-ZSV-R-S

Közeli személyi kapcsolatnál, az ismerősnek hitelbe is adták, ilyenkor ROVÁSra tették, hogy feledésbe ne merüljön. Akinek már volt a ROVÁSán, annak nem adtak, ameddig nem törlesztett.

VáSáR – RoVáS hangváz: V-S-R – R-V-S

Jellemzője a mozgalmas, életteli VÁSÁRnak, VÁSÁRtérnek, hogy utána csak a tátongó, kihalt, üres, SIVÁR, ÁRVÁS képet nyújtó térség marad.

VáSáR – áRVáS – SiVáR hangváz: V-S-R – R-V-SS-V-R

Jelentős VÁSÁRok tartását fejlett VÁROSoknak engedélyeztek, és VÁSÁRVÁROS rangot kaptak. Rokon a két szó, a VÁROS rangra emelés SORÁVal VÁSÁRtartó rangot nyert. Különböző időpontokat jelöltek ki a különböző nagy VÁROSi VÁSÁRok SORÁVÁ, hogy ne essenek azonos időre.

VáSáR – VáRoS – SoRáVá hangváz: V-S-R – V-R-S – S-R-V

 

Idővel az emberi szívekben VASerősségű meghatározó vonásává vált az irigység! A mások bőségének irigylése miatt, beindult az anyagi kiegyenlítődés tisztességtelen, erőszakos úton-módon megoldása. Noé halála után kezdődő erkölcsi romlásban a semmittevő, hitvány fajzatok, mintegy felhatalmazták magukat, mások munkája, erőfeszítése során megszerzett javak eltulajdonítására, háborús rablással, loptával (harc).

Némely, azonos nyelvet beszélő, úgymond nemzetté szerveződő emberi csoportok sajátos, kezdetleges pusztai rablóállamformát hoztak létre, királyi, vezéri főség tekintélyuralommal, s jogot formáltak más nyelvet beszélők javainak, területeinek megszerzésére, elrablására, emberölésre, hogy kiirtsák, leöljék a más nyelvet beszélőket.

A veszélyben levők is védelmi rendszerbe szerveződtek. Addigi szabad életét élő tanyavilág népe, a tisztességes oldal, erődített falak mögé zsúfolódott, koszos fertőző városi életre kényszerült.  Védték szeretteik, családjaik testi épséget, hajlékaikat. Megjelent az állam intézménye, városállamok. Az állam megalakulásával elkezdődött az emberi történelem legmocskosabb, legaljasabb, némelyek által dicsőnek, hősinek nevezett, gyilkoló hadjáratokra alapozott birodalomépítés. Emberi életet semmibe vevő, asszonyt, gyermeket, öreget sem kímélő, hódító, öldöklő háborús korszak.

Mindez a mások által birtokolt, irigyelt anyagi javak megszerzése miatt, az erősebb kutya… jogán, gyilkolás, rablás útján! És a magát műveltnek tartó, mai kor embere nem szégyelli, sőt büszke e múltra! E gyakorlat jellemzi az emberiség „dicső történelmét”, amely a rabló gazemberségben napjainkig változatlan. 

Egy tárgykör jelenségeinek kulcsszavai

Magyar szövegben jelenséget körülíró kulcsszavak hangváza azonos hangokra épül. A fénykép megÖRÖKÍTett TÜKÖRkép. IKERÍTve rögzíti a pillanatot az egész KÖRÍTéssel együtt. A felvételt megrendelő olyan ruhát KERÍT elő, ami nem RIKÍT, de szép. Megfésülködik, TÜKÖRben ellenőrzi magát. Szeretné elbűvölni egész KÖRÉT, ha TÖRIK, ha szakad. Igyekszik KITÁRni legszebb önmagát, s így KITÉR a legapróbb részletekre is. Évek múltán, a kép által felidézett emlék hatása megRÍKAT. Egy csoportkép többek AKARATa nyomán készül. Mindenki TÖREKszik – a fentiek szerinti előkészülettel – szépen mutatni, senki nem akar RETEKnek látszani. E felvételekre szép hátTEREKet választanak. Fontos, hogy senki ne TAKARja a másikat. KÉRETik mozdulatlanul állni, mosolyogni. A kész felvételen meglátszik, ha valaki KIRÍTT a sorból. Végül a képet KERETbe helyezik, s KIRAKják falra a lakásban. Esetenként KIRAKATba is kerülhet.

TüKöR – iKeRíT – öRöKíT – KöRíT – KeRíT – RiKíT – TöRiK – KöRéT – KiTáR – KiTéR – RíKaT – aKaRaT – TöReK – TeReK – TaKaR – KéReT – ReTeK – KiRíTT – KeReT – KéReT – KiRaKaT mindannyi a T-R-K hangok vázára épül. A bérnyelvészet szerint viszont: „A hang nem értelemhordozó a nyelvben, a hang csak ott van és a szó azt jelenti, amit.”

 

A világűr égitestjei, avagy lapos-e a Föld?

A világűrben az uralkodó égitestforma a GÖMB alak. Nem GOMB, hanem GÖMB! A GÖMB eszményi forgástest a térben, űrben. Mivel felületi körvonalának minden pontja egyenlő távolságra van a középponttól, így az erővonalai is 360 fokban minden irányban egyenlően terjednek, s körülölelik a gömbtestet. A megfelelő erősségű, teremtőileg pontosan beállított oda-visszaható, vonzó-toló mágneses erő, a gömb alakú égitestek közt, biztosítja a térbeli egyensúlyállapotot. Ez az egyedüli alkalmazható alakzat, amely minden irányban oda-visszaható erővel fenntartja a többmilliárd égitest, egyenkénti egyensúlyát, többirányú vonzásviszonyait, többirányú mozgás közben!

Ha valaki, akkor a Teremtő tudta, mit, hogyan kell összeállítani, hogy a több százmilliárd csillagrendszerből álló világegyetem egyensúlya tökéletes legyen. Minden gömbtest vonzó-toló ereje általa lett beállítva pontosan az egyensúly megőrzése végett.

Minden égitest háromféle mozgást végez. 1. A saját tengelye körül forog. 2. Teljes testével egy adott pont körül kering. 3. E keringést – a központi csillagot követve – csavaros pályán előrehaladva végzi, a többi bolygóval összhangban, amint csillagrendszerén belül, egész naprendszerével egy tömbben, csavaros pályán előrehalad.

A csillagrendszerek ugyanígy csillagrendszer-fürtön belül, mindannyi csavaros pályán halad a világegyetem központi magja körül. Az egyensúlyt ily összetett, bonyolult mozgásban kizárólag a minden irányban egyenlő hatóerővel bíró GÖMBalak képes megtartani. Nincs más mód!

A lapos testek egymásra torlódva, menthetetlenül összeomlanának. Ehhez szükséges ismerni a mágneses testek egymáshoz viszonyulását, kölcsönhatását, a keringési vonzó-toló hatás egyensúlybiztosító erejét. Lehet kísérletezni. Néhány mágnes fémgömböt lerakni egymás mellé, vagy térben függesztve, megfigyelhető a vonzó-toló egymásra hatás. Vagy lapos mágnes gombot rakni, függeszteni egymás mellé. Meglepő lesz egymásra torlódásuk.

A GÖMB belseje, keringő testek számára ütközésmentes tér. A parány atom is GÖMB, belsejében állandó a keringés. A molekula is GÖMB, belsejében atomok keringenek. A világegyetem felépítési mintája a parány.

A Teremtő Isten teremtési titkai jelképes GÖMBben rejtettek: élettelen atomtól az élő sejtig. Valós és jelképes GÖMBből bomlanak ki az összesség elemei: élet, színek, nyelvek, zenei hangok, minden. A GÖMB palástjának körvonala bármely nézetből végtelen. A teremtett világ a végtelenség isteni kézjegyét hordozza. Bármily elmélet olyan, mint egy mértani idom. Van jobb-, bal-, elő-, hát-, alul- és felülnézete. A GÖMBnél minden nézetből azonos a kép. A GÖMB a legtökéletesebb alakzat, nem sarkos, s így kikezdhetetlen.

Ugyanígy kikezdhetetlen a Teremtő Isten léte, képessége, felségjoga, élettelen és élő művek megteremtésére!

Az emberi létet érintő bármely elmélet tartalma minden oldalról, minden szemszögből vizsgálandó, átvilágítandó: Mennyire illik bele a világmindenség valós, örök időkre szóló nagy egész összességébe?!

A bizonyítékokkal igazolható VALÓS nagy összesség olyan, mint a GÖMB: tökéletes forma: benne az élet keletkezése teremtés által, a tényleges történelem, a nyelvek kialakulása stb.

Bármely elméletet nem a személyes képzelgések meséi szerintibe, hanem a VALÓS nagy egész kirakós képei közé kell illeszteni! Ha összhangban van a valósággal, akkor hézagmentes az illeszkedés. Akkor válhat, létet meghatározó, állandó, szilárd alapú, kikezdhetetlen, megváltozhatatlan, örökérvényű törvénnyé, értékké, ha tartalma minden oldalával pontosan, teljes harmóniában, hiánytalanul illeszkedik az összességbe.

Ellenkező esetben csak egy a – bizonyos ideig felszínen úsztatott – sarlatán elméletek szemetei közül. Ez a „bizonyos ideig” időtartam akár az egész emberiség eddigia Teremtő Isten létét, a teremtés tényét tagadó, az élet szentségét semmibe vevő – tévúton bolyongása is.

Olyan, mint az emberi történelem alatt vakvágányon haladó jelenlegi tudomány által termelt elméleti és valós szemét, amely nem vezethető vissza a lét természeti körforgásába, így veszendő és elvetendő!

Az előttünk álló idő választ ad mindenre.

 

Néphagyomány öröklődés

A tájegységek, azok településeinek külön-külön sajátos táji nyelvjárása, a megörökölt alap folytatólagos folyamatosságára épül. Az ősiségben a törzsi sátorapa –, mint legmeghatározóbb törzsi tekintély – beszédmódját, hanghordozását, viselkedésmódját, életfelfogását, öltözködését követte az egész sátoralja törzs apraja-nagyja.

Ahogyan tágult a tér, szaporodott a nép, a törzs tagolódott nemzetségfők szerint, az egyes nemzetségfők váltak követendő tekintéllyé. Mindenki a saját tekintélyes nemzetségfőjét követte. Ahogyan ő beszélt, úgy beszéltek a szülők, őket követték a gyermekeik. Az egész közösségi néphagyomány: viselet, rajzok, minták, dallamok, ételek, szokások s egyebek a meghatározó köztiszteletben álló tekintélyes elődök szokásait követte. A tér tovább tágult, családonként szétszóródva települtek kisebb birtokokra. Kialakultak a kistérségi közösségek.

Épült egy lakóház, tanya. Minden település az első cövek leverésével kezdődött. Az első család után jött a többi. Aki kora végett tapasztalt, bölcs emberként közössége tiszteletét élvezte, vagy érdekes, meghatározó, vonzó személyiségként tekintélynek fogadott el az alakuló közösség, annak sajátos beszédmódját, beszédmodorát, hanghordozását, szóhasználatát követték, ismételték. Előfordult, hogy két szomszédos falu lakóinál, két különböző típusú követendő tekintély miatt, más-más sajátos szóhasználat, beszédmód, hanghordozás szerinti tájnyelv alakult ki, amivel aztán heccelték is egymást.

Amely család viselete szebbnek, tetszetősebbnek minősült, annak szövés-, szabás-, szín- hímzésmintáit követték, utánozták a többiek. Voltak a hétközi, nyűhető anyagból készült egyszerű, mívesnapos, miesnapos sötétebb, szürkés színű gúnyák, és volt az ünnepi, innapi szövés-, szabásminták szerinti tetszetős ruhák, köntösök sajátos színvilága. Mindezek életkorhoz, alkalomhoz illően. Alapanyag: bőr, len, kender, gyapjú.

Ha akadt egy daloló kedvű leány, legény, ő lett a nótafa, s az általa énekelt dallamokhoz hasonlók születtek a többiek ajkain. A táncokban ugyanez szokásmód alakult ki. Így lett életük mindennapjainak meghatározó, élő-ható, szórakoztató színforgataga, vezérfonala évezredeken át. Mára csak képekben őrzött, beszáradt, holt múltbéli értékké merevült az egész. Csak ritkán kerül elő, mint sportfelszerelés a mérkőzésre, már nem része a mindennapoknak.

 

MANDRA, MÁNDRA

Az ősiségben, ősnyelven: MANDRA, MÁNDRA, a szép tartású, tisztes, díszke fiatal lány, nő jelzője volt. Így becézte a férfi szeretett kedvesét: MANDRÁM, s joggal volt büszke rá. Tisztelet övezte az igazi hűséges nőt.

A MANDRA – ANDRÁM átforgatás mutatja az ANDRA, ANDREA név jelentését, eredetét. ANDRÁS, ANDORÁS – ANDRA, ANDREA, ANDORA, férfi – nő nevek jelentése: deli, díszke, büszke, szép tartás, termékenység.

Az ősnyelv következetes névadási jellemzőjét mutatja, hogy a MANDRA, azaz a deli nő tálalta a szeretett férfi elé a MÁNDRÓnak is nevezett étket, amint a FELESÉG az ELESÉGet. A hűséges ASSZON, a legnagyobb hASZON a férj számára. Amint ÉVA felüdíAVÉ a férfinak. A tisztesség útjáról letérő nő kiérdemelte a RANDA, RANDÁM jelzőt.

E szócsaládhoz tartozik a később megjelenő MUNDÉR szó, amely szintén: tisztesség-, becsületjelentésű.

A HIÚZ másik neve: MUNDRUC, HIÚ szép, kecses büszke HIÚZó tartása okán kapta a pamacsos fülű nagymacska.

 

METRESZ, MAÎTRESSE

Mondják, hogy a METRESZ szó a francia MAÎTRESSE magyarított változata. De honnan van a franciáknak a MAÎTRESSE szavuk? A szó jelentése: úrnő, SZERETŐ.

Egyébként ősiségi fekvőhely név a MATRASZ, MATRAC. A MATRASZon SZERETEM a fekvést, alvást. De SZERETEM a SZERETŐMet is a MATRASZon. Minden fekvőhely nevében utalás van a kezdetektől a férfi-nő páros kapcsolatra.

A MAÎTRESSE – METRESZ szó, ősnyelvi eredetű az utódnyelvekben.

SZeReTőM – MeTReSZ – MaTRaSZ – SZeReTeM
hangváz: SZ-R-T-M – M-T-R-SZ – M-T-R-SZ – SZ-R-T-M

 

Véletlen egybeesések a nyelv szavai közt

A hivatalos nyelvészet képviselői minduntalan véletlen egybeesésről beszélnek, amikor szóalakzati hasonlóság mutatkozik egy magyar és utódnyelvi kifejezés közt. Az általuk szerkesztett szótárakban annyi ilyen „véletlen egybeesés” található, ahány címszó. Mert a magyar nyelv összelopkodott szavakból áll! Szerintük! 

Persze, azért akad néhány véletlen egybeesés, mint a ZSANDÁR – GEN D’ARMÉ, de attól a ZSANDÁR magyar szó, csak véletlenül hangzása egyezik a francia szóval. Bizonyíték, a szó tengelyében levő ND kötött mássalhangzó-páros, amely a zsaNDár szón kívül jelen van a reNDőr, cseNDőr, paNDur, daNDár szavakban, amelyek mindegyike valamilyen reNDet, cseNDet, zseNDülést ellenőrző, felügyelő. De a kezdőgyök is, mert a ZS.N – N.ZS gyök: ZSaN – NüZS,  hangzó és rokonhangváltásokkal: meghatározott ZSINórmérték, a mindenhol jelenlét, NYÜZSgés.

 

CSEREPÁR – CSARAPE

Némelyek szerint a császári had CSEREPÁRnak nevezett őrsége, a szerb CSARAPE = harisnya szóból kapta volna e gúnynevet. Ám vannak más vélemények is, amelyek a Rákóczi szabadságharc idejére teszik a szó keletkezését.

Nem tudom, így nem lehetek döntőbíró. Én csak a szó eredetét keresem a magyar nyelvben.

A magyar HARISNYA megfelelői: szerb ЧАРАПЕ, horvát, bosnyák ČARAPE, román CIORAPI, makedón ЧОРАПИ, albán ÇORAPE. Vagyis, mindannyi CSARAP, CSORÁP, SORÁP.

Bár a mai magyar nyelvben e szó nincs jelen, mégis megleljük a CSARAPE név vonatkozásait a magyar nyelvben, csak el kell végezni a gyöknyelvi hangátmozgatást, amely a gyöknyelvészeti elemzés egyik eszköze, a szóeredet megállapítására. Tehát fordítsuk meg: SORÁP ––> PÁROS.

A HARISNYA, bal-jobb, azaz PÁROS lábravaló. Valaha e néven is nevezték, amelyet az utódnyelvek némelyike megörökölt, ám nem tudják miért ilyen a szó alakja, mert náluk csak egy beszáradt lárvaszó.

S hogy megismerjük a mi nyelvünk kifejezőképességét, forgassuk át a HARISNYA szót: ANYISRAH.  Azt mutatja, hogy a HARISNYA oly RUHadarab, HÁRászféleség, ami ANYUSRA jó. E fentiekről bővebben a címszavaknál.

Valószínűség számítással, matematikával foglalkozók biztosan ismerik a véletlen egybeesések előfordulhatósági arányszámát. A tényleges véletlen egybeesések arányszáma nem százalékokban mérhető, hanem ezrelékekben. A nyelvben nincsenek véletlenek, kiszámíthatatlanság. Nincsenek, nem fordulnak elő véletlen egybeesések tömegei!

 

 

AZ ŐSNYELV, MINT ÖRÖK TANÚ A FÖLDRAJZI NEVEKBEN

 

Ha komoly vizsgálat alá vetjük nyelv kialakuló szavait, azok kialakulási időrendjéről is lehet képet alkotni, mivel ezek, mint rétegződő üledék helyezkednek el a nyelvben.

A szavak keletkezése felől alkotható kép az utódnyelvi jelenlétük nyomán.

Az emberpár bensőséges testiségének jelenségei már az egynyelvűség idején, a kezdetek kezdetén nevet kaptak. A nemi szervek nevei, a szaporodás jelenségeinek megnevezései az egynyelvűség ideje alatt képződtek. A már kialakult ősnyelvi gyökszavakból származnak az utódnyelvekben levők.

A közvetlen élettérhez tartozó elemek: levegő, víz, gyümölcsök, használati tárgyak, jelenségek, élelemszerzés eszközei, a műveletek megnevezései, mind az egynyelvűség idején alakultak ki, s az utódnyelvek onnan örökölték, majd nyelvi hangtani szabályaik, hangzástörvényeik szerint módosultak.

A hét napjai az időbeosztás: munka és ünnepnapok, az első ember egyedülléte, a Teremtővel való jó viszonya idején megtörténtek. Ádám kb. ötven évet élt egyedül. A korai években, a családok, sátoralja törzsek kialakulása idején alkalmazták a mindennapi életükben. A számok nevei is a családok szaporodása nyomán alakultak ki.

A muszáj szó kialakulása – gyökszavai és hangcsoportja elemzése nyomán – azt mutatja, hogy a Vízözön alatti katasztrófahelyzet szülte szó. A megúsztuk viszont a megmenekülés, bárka elhagyás után született szó.

Több más közt: a szappan, szapuló szavak az Özönvíz utáni egynyelvűség idején kialakultak, mivel az utódnyelvi megnevezések változatai mind az eredeti ősnyelvi szógyökből kiindulók. De a többi szavaknál is kimutatható ez a gyökegyezések nyomán.

 

A földrajzi megnevezések bizonyító ereje

A földrajzi megnevezés a legerőteljesebb bizonyíték egy nyelv ősi jelenlétére egy adott helyen. Azon a nyelven adtak nevet, amely nyelvet az ideérkező letelepülők beszéltek. A nevek módosultak idővel a nyelv átalakulásával, ám az ősi gyökök megmaradtak, felismerhetőek, és mondanivalójuk is megfejthető komoly odafigyeléssel.

Ősnyelven kaptak nevet a kezdetben belakott földrészek: EURÓPA, ÁZSIA, AFRIKA, az összes térségük, folyóik, hegyeik szintén. E földrésznevek elemzése a szótárban is meglelhető.

 

EURÓPA = JÓ ROPA. EU = , jó pora, finoman ROPPAnó röge, termőföldje volt. A Mezopotámiából útnak induló családok fő célja: ROPA, l ROPPAnó termőföld keresése. Miután ráleltek, ez lett a neve: ROPA, görögösen írva: EU ROPA. Az angol nyelv megőrizte: JU ROP. Szakvélemény: Európa termőtalaja legvastagabb, 70 cm.

A mai „okos” emberek földrész nevét a föníciai Europé királylány nevéből eredeztetik. Ám az ő neve a megszöktetéséből ered: RÖPÍ-tették, JÓ RÖPÉ, EU RÖPÉ, jó szöktetés volt.

 

ÁZSIA – hatalmas kiterjedés, ÁZSI, ÁZSA hangcsoport: magas érték, ÁZSIÓ, nagy súly, mÁZSA, aki dŐZSÖl, dúsan, nagy lábon él. A bAZSArÓZSA szépségben nagyság, varÁZSOl, AZSÚr és más szavakban magas érték jelentésű.

 

AFRIKA – gyönyörű vidék: az FR hangcsoport szépséget kifejező: sÁFRÁny, pÁFRÁny, cIFRA, AFROdité, NOFREtété, rEFRÉn, FRIzura és más szavakban. AfRIKA nevében is: AFRI = szép, üdítő FoRRás, RIK, RIKA = gazdag. RIKA – KIRA, KIRÁlyi gazdagság. AfRIKA a földrészek úrnője. AFRIKA nagyon szép földrész volt a sivatagosodás előtt.

Az alábbiakról esett szó már, de e fejezetben még megemlítem.

 

A Föld nevű bolygón minden ősi földrajzi megnevezés a teremtés ősnyelvén adatott, mivel az Özönvíz előtti több mint másfél évezred, majd az utána következő 350 évi, azaz összességében 2.000 év egynyelvűség idején a teremtés ősnyelvét beszélték. Ez alatt kezdett szétterjedni az északi féltekén a gyorsan szaporodó emberiség, és ekkor kaptak neveket az akkor beszélt ősnyelven, a Földön, a földrajzi helyek: hegyek, völgyek, folyók, tavak mindenhol.

 

A nyelv nem igazolja azt a felvetést, hogy az emberiség bölcsője Dél-Afrika lenne. Ez az evolúciós mese része, csak a kifejlődés tanászok még nem egyeztek meg a „hasonló hasalás” szövegében. Annyira igaz, mint az a nézet, hogy a magyar nyelv Kárpát-medencében fejlődött ki. A teremtés ősnyelve, teremtői tervezés, előbb a Teremtő környezetében, majd a Földön elsőként Édenben beszélték. Ennek egyenes utódnyelve a mai magyar nyelv.

 

A domborulatok, mélyedések, hegyek, völgyek, folyók, tavak ősnyelvi nevei, megnevezései ezeknek a kezdeti látvány szerinti alapvető jellemzőit rejtik. E nevekben is jelen van az első benyomás ősi képe, s az ahhoz fűződő későbbi tapasztalatok összessége. Az emberek az érzékeiket érő hatás nyomán, alapján alkották e neveket.

Az Özönvíz utáni földrajzi átalakulás a megnevezésekben is tükröződik. Ekkor kapott nevet az akkori állapota szerint még csak bel tóBALTI tenger, amely átlag 55 méter mély. Szintén a hófödte, fehér, hALvány, ekkor még átmÁSZKÁLható – a mai Amerikát, Ázsiát akkor összekötő – ALASZKA sáv és sok más. A Bering-szoros mélysége 30-50 méter. A északi sarki jégtömeg lassú olvadása idején hosszú ideig szárazföldi átjáró volt. A hófödte hegycsúcsok neveiben az AL ősgyök fehér jelentést visz be: ALpok, A(L)peninni, UrAL, ALtáj, HimALája, ALaszka stb.

Szintén a nyelvből tudjuk meg: kezdetben csak az északi féltekén volt élet, ekkor tudatosodott az északi hideg, zord, mord, nord és a déli meleg fogalom. Hosszú évszázadok múlva ismerte föl az Özönvíz utáni nemzedék, a távoli dél épp oly zord, mord, nord, mint az északi, ám a köztudatban ekkorra már rögzült, dél – meleg fogalom, s így fennmaradt a nyelvben.

 

A földrajzi nevek: földrészek, tengerek, tavak, hegyek, völgyek, folyók, az első települések mind az egynyelvűség idején, a területek megismerésekor, birtokbavételekor, alapításuk idején születtek, és mai napig azokat a neveket viselik. Ismétlem: minden jelentős ősi földrajzi megnevezés a teremtés ősnyelvén adatott! Már ekkor nevet kapott a több mérföld mélységű, tátongó kATLANok, kATLANTok vidéke az északi féltekén. E nagy kATLANszerű mélyedések, a GOL Felé (üreg felé) tartó vízáramlat, a GOLF is ekkor kapott nevet. Később a feltelt nagy kATLANok, és az özönnyi vízről kapta nevét a hatalmas: k/ATLANTI özön, azaz óceán.

Ekkor kapott nevet a különleges „vízsziget” az ATLANTI özönben, azaz óceánban, a SÁRGÁSZÖLD tenger, a térség elő tengere. Névadói, a sárgászöld algák. Latin nyelvi nyomorításban: SARGASSO, de nem tudják, nem ismerik a név jelentését. Erről alább.

SaRGaS/So – SáRGáS/ZöLD hangváz: S-R-G-S-/S – S-R-G-S-/Z-L-D

 

THAMES, TEMES, azaz TEMZE nevet az első telepesek adhatták, akik még az ősnyelv egy tájnyelvi változatát beszélték, amelynek szavai a mai magyar nyelven még érthetőek, elemezhetőek. – T.M – M.T gyök: TeM MeT vízértelmű gyökként beépül a perMET, peMETő, harMAT, MATura (ősnyelvi seprű), mint perMETszóró. Lehetett TEMES, amely THAMESre módosult majd TEMZE, a vizek TÖMÖR-ülésének, TÖMZŐ-désének, TÖMZÉ-sének jelensége nyomán képzett név. Magyar megnevezésű bánsági TEMES a Dunába ömlik. Brassó fölötti TÖMÖS is ismert. Mindannyi a TEMÉRdek sűrítmény látványából születő név, a többi nagy folyó, folyam neve is ezt az értelmet hordozza.

A Földközi-tenger szintjének hirtelen 40 méteres emelkedésekor ÁTRONTÓ mindent összeRONTÓ, elÖNTŐ vizeiről kapta nevét az ÁTRONTÓ-szoros, Ez később módosult OTRANTÓI névre. Itt öntötte el a víz a mély alföld Adriát:

ÁTRoNTó – OTRaNTó hangváz: T-R-N-T – T-R-N-T

A mai Amerika területét betöltő Jáfet-utód kalota-lakota nép ősnyelven nevezte meg a folyókat, tavakat, hegyeket. EREERIE ERE, és vizét ONTÓ, ÁRAdó. ONTARIO közt, NAgy GARRAl, dübörgő hanggal omló NyAGARA, NIAGARA.

A MISZ (mosz = víz), az ISZAPot (lásd TISZA, iSZAmos) MESSZIcipeli, MESSZ-ISZIPI, a szóvégi PI = víz: MISSISSIPPI.

A PATAKként induló POTOmac, PATAwomake.

E szavakat csak magyar nyelvi gyökelemzéssel, esetenként hangváz elemzéssel lehet megfejteni.

—————————————————————————————————————-

A később kialakuló utódnyelvek szavai is csak az ősnyelvi elemekre épülhettek, épülhetnek, annak szóalkotó szabályai szerint, mivel semmilyen más nyelvi elem nincs az ég alatt, csak a teremtésnyelvi szóalkotó elemek.

—————————————————————————————————————-

A ma német ROSTOCK kikötővárost egykor az ősnyelvet beszélők alapították, nevének egyik értelme: rostokoló, azaz veszteglő hely. Egy leírás szerint: „A város neve az ősszláv nyelvből származik. Rostock szláv jelentése „a hely, ahol a víz kettéfolyik, különválik”. Az ősszláv ekkor még minden ízében ősnyelvi. Minden név, megnevezés legkevesebb három névadó jellemzőn alapul. De…, ez a folyó kettéválás, RO OSZTás is csak magyar bontásban érthető. Ősnyelven: folyó = , lévén utat RÓVÓ utat , VER magának (rover, river) a nán vagy szuROdok, szurdokvölgyben. A lehet RIASZTó, mert áRAdáskor RIOgásra ad okot (rio), új RAVÁsokat, utat ván, VERvén magának. OSZTás magyar szó, ketté OSZT és OSZT, összevonva: RO-OSZT – ROSZT. KerESZTeződés találkozás, az OSZTÓdás SZéTváló kerESZTEződés. Tessék ősszlávul levezetni. ROSTOK, ROSZTOK, ma ROSTOCK. Minden árut ideHOZTOK, majd berakodásig ROSTOKoltok. A ROSTokolás egyféle elRESTülő ácsorgás, KÖTött állapot, helyben TÖKölődés. Fordítva: ROSTOK – KOTSOR, ami lehet KÉT SOR vagy KÖT SOR, KÖTött SORos várakozás ROSTOKolás. KÉT SOR a folyó ágazás is.

 

STOCKHOLM is ROSTOCK nevéhez hasonló értelmű, közös vonás okán. Olyan helyek, ahol – kikötő lévén, kényszerűségből – várakozni, roSTOKolni kellett, s közben elOSZTani az útra bocsátandó becsomagolt, beTOKolt HOLMit: RO-SZT-TOK, oSZT-TOK-HOLM. Ezeket örökölték meg a későbbi letelepülők, de jelentésükről fogalmuk sincs.

A ROSTOK = pihenőnap értelemre, bizonyítást vár német nyelven, elfogadható magyarázattal hangonként, gyökönként német bontásban, alátámasztva a német vagy szláv nyelvekből több más szókapcsolattal, bokrosodással.

A Kárpát-medence minden térsége, hegyei, völgyei, folyói mind a teremtés nyelvén, ómagyar ősnyelven kapták nevüket, utólagosan módosult név a később betelepülő szláv, román nyelveken mind visszavezethetők a magyar nyelvbe. A Kárpátok összes folyói, a hegyvonulat bármely oldalán levők, mind a teremtés ómagyar nyelvén kaptak nevet, mivel magyar nyelvűek lakták forrásaik térségét évezredekkel előbb, és ők adtak nevet azoknak.

 

BOSZPORUSZ – csatorna, amely összeköti a Földközi és Fekete-tengert. Valaha csak egy nagy mélyedés, vizesárok lehetett, amelyet BŐS POROSZkáló, BŐSZ POROSZkáló, SZAPORÁS takarmányos Ökörgázló néven tartottak számon. A környék lehetett egy kiterjedt legelő, és mivel a hatalmas hosszú, széles árok édesvizű volt, oda jártak le inni az ökörcsordák. A bika, ökör ősi neveinek egyike a BŐGŐS, röviden BŐS, eszezve: BŐSZ, néha bősz is. Az éktelenül bőgő emberre ma is azt mondják: ökörködik. Mielőtt a Gibraltár földsávját át nem törte az Atlanti tenger – világtengerré válva – a Földközi-tenger is édes vizű volt, mint a Fekete-tenger. Az óceánnal összefolyás után sóssá váltak.

 

Európa régi nagyobb helységnevei is magyar bontásban érthetőek meg

MADRID Spanyol főváros. A MADRID név M.D – D.M gyökkel indul: MaD – DaM. A gyök emelt értelmű: MADár a légárba emelkedik. A MADrigál szóban emelkedett hangulat. A MADám szóban magas rangú, fenséges nőiség. DÁMszarvas, magasra emelt fővel jár. A DÓM magas épület. MADrid magas fennsíkon terül el. Európa egyik legmagasabban fekvő fővárosa. A DR hangcsoport – ADRI – jelen van a magas cÉDRUs szóban és hűvös, hideg jelentésű a cIDRI szóban. Az R.D – D.R gyök: RiD – DéR, a RIDeg, DÉR szavakban. MadRIDnak viszonylag RIDeg az éghajlata. Óspanyolul MAGERIT: MAGas és RITRIDeg.

 

KOPPENHÁGA – dán főváros. A K.P – P.K gyök: KoP – PoK, a POK tüzet jelent ősnyelven: POKol, PÁKa, PÉK és más szavakban. KOP = tűz, PEN = FENN a HÁGÓn. P hangcsoport – OPPE – idecsÖPPEn, betOPPAn az érkező, lehUPPAn. Az őrtűz hamvas szeme is lekOPPAn. A P.N – N.P gyök: PeN – NeP, a PEN = FÉNY, a PÉNtek, PÜNkösd szavakban is. A KOP FÉNYE FENN. Az ottani élet kezdetén, a hajók éjszakai tájékoztatására gyújtottak őrtüzet. Az NH hangcsoport – ENHÁ – a fENNHÉjáz szóban magas szintet jelent. A H.G – G.H gyök: HáG – GeH, HÁGó, MAGaslat. A KOP FÉNYE FENN a HÁGÓNKOP FENN HÁGÓN – KOP FÉNY HÁGÓN, KOPPENHÁGA. A város egy HALMON, HOLMEN sziget HALMÁN terül el. A kikötőt, falut, várost, valaha a teremtés ősnyelvén beszélők alapították.

 

OSZLÓ – norvég főváros. Valaha az odaérkező törzsek szétOSZLÓ helye. De közelében van az akkori ismert szigetek közül az UTOLsó, az UTOJA sziget is. Ez azt sejteti, hogy ettől északabbra még a jég volt az úr akkor.

 

RÓMA – olasz főváros. Bekerített erődítmény, kaRÁMszerűen RÁMÁba zárt város, falain belül védelmi eRŐMEt tartom. Az R.M –M.R gyök: RáM – MaR, a megMARadás helye. RÓMÁt az ősnyelvű etruszkok építették.

 

BUKAREST – román főváros első házai, tanyái, útjai, tavas, mocsaras, bokros, régiesen: BOKOROST helyen épültek. Erről még esik szó.

 

PÁRIZS – francia főváros. A várost PÁRIZS, a nőimádó trójai királyfi – alapította, és saját nevén nevezte. Őt azért hívták PÁRIZSnak, mert állandóan PARÁZSként, PARIZSként égett benne a nemi PÁRZÁSi vágy. Trója ostroma alatt is állandóan Heléna ágyában, ágyékában forgott, s oltotta PARÁZSló, PARIZSló nemi vágyait. Ez az érzelmi, testi bővérűsége okozta az ókor gyöngyének, Trójának romlását. Az általa később alapított PÁRIZS városa, azóta is viseli alapítójának nemi PÁRZÁSi túltengési jegyeit, szajhák fővárosa volt és maradt. Ezért csődültek oda a világ művészei, majd a vérbaj „áldásával” fejezték be földi pályájukat. Az alapító szabados életfelfogása korokon át jellemezte a várost.

PáRiZS – PaRáZS – PaRiZS – PáRZáS hangváz: P-R-ZS – P-R-ZS – P-R-ZS – P-R-Z-S

 

DAMASZKUSZBalkányi Szabó Lajos a Magyar ősmesékben ír róla: DAMASZkusz alapítója TÁMASZ volt, aki otthon, odú, oDÚMként, DOMOSZként, TÁMASZként védelmi helységként építette, magas, DÓM, DAM falakkal körülvéve, s ez MÓDos, gazdag rangra emelte. Tehát ősrégi név. A DAMASZ – SZÁMAD fordítás nyomán úgy is vélhető, hogy DAMASZkusz árumegállító SZÁMADók helye is lehetett valaha a kezdetek idején. Bizonyos ideig, némelyeknek állandó fÉSZKEt, vASZKOt biztosított, sőt, alkotó, ESZKÁbáló tevékenységet folytathattak falai mögött.

 

Hegyek nevei

A hegyek nevében a hófödte fehér csúcsok, mint ALaPszín, megjelenik a névben. Hangváltásokkal: ALP, ALB, ALV, ALT, de l > p módosulattal APP is. Fordítva: PLA, BLA, VLA, TLA. ALPOK, ALBOK = fehérek, azaz havas (ősi: halvas) csúcsok, a fehér, hALVány színnel, val kapcsolatosak.

 

ALPOK, hALvány, fehéren csillogó, magas hegyFOKok. Mont BLAnc, fehér csúcs, BLA – ALB = fehér, hALVány.

 

PIRENEUSOK, PIRÉNEK – a nap PÍRJÉN csillogó, sugarait már PIRkadatkor visszaverő PIRÉNeusok. PIR, PÜR = tűz. TÜZes csúcsok, lehetett TŰZhányó, de a felkelő nap PÍRja is megvillan akár a PIRamis, PÜRamida, PIReneusok.

 

APPENIN – ugyanez az APPenninek, ALPenninek, AlPENNinek fehér, ALP csúcsok FENN. A PEN gyök fényt is jelent.

 

ALTÁJ, havas, AL = fehér vidék, vagyis AL TÁJ látványa, ALTÁJ.

 

URÁL, amely URALja a környéket, de amely az ÚRról és a hófehér csúcsról – AL – is kaphatta nevét. URaló URAL.

 

HIMALÁJAa távoli látvány: HÓ HIMA, zIMA = , AL, ALÁ = fehér LEJtők. A hegység CSOMOLONGÓ magas CSOMÓja, csúcsa. A LUN – NUL gyök magasba NYÚLó, hosszú – LUN – út a magasba. A LUNG hangcsoport járást leíró szavak alkotóeleme: szálLONG, fLANGál, düLÖNGél stb. Ez a hegyre felfelé haladás módját leíró lehet, LONG út vezet fel, s nehezen szálLONGva lehet feljutni. Ez a CSOMOLUNGMA.

 

FUZSIJAMA – a japán FUZSIJama tűzértelmű, mint a székely, tüzesen kapkodó FUZSItus, a leégett PRÁZSmár nevű székely falu, de BÖRZSÖNY is, amely valaha tűzhányó volt.

 

GIBRALTÁR: GIB – BIG = nagy, IBRA = IBÉR, ALTÁR = oltár. Tudni kell, hogy ott előbb egy hídszerepet is betöltő BEREGszerű földnyelv kötötte össze Afrikát Európával, amely Afrika felső csücskén átjáró, a partvonaltól ELTÉRŐ magasságban, BEREG, BIRIG hídszerűen GÖRBE ívben, amely a BEREG vidék hátsági jellemzője.

GiBRaLTáR – eLTéRő BeReG hangváz: G-B-R-L-T-R – L-T-R-B-R-G

Párzó, BERGŐ, BEREGŐ BERbécs, azaz kos GÖRBE ívű hátának képe.

BeRGő – BeReG – GöRBe hangváz: B-R-G – B-R-G – G-R-B

Az OLTÁR, ALTÁR áldozattételnél az italáldozatot BÖGRE edényben kínálták. A nagy – BIG-GIB – szikla a napKELte jelzője, csúcsán hamarabb látszott a napsugár PÍRja, akár a PIRének, PIRamisok (b > p) csúcsán. Meghatározók a B és R hangok. A fenti névadó jellemzők mellett ez is sajátossága: GIB = nagy, IBRA = ÉBREdés, OLTÁRa. Jellemzői a GIBRALTÁR névbe sűrítve. A GIBR – BRiG, a hidat is jelent, ez volt a BEREG alakú hátság, földhíd. A félszigetet előbb IBÉR BRIT törzs BIRTa, BIRTokolta, akiket a spanosan merev – valószínűleg Spártából érkező – törzs szorított északra.

GiBR – BRiG – iBéReK hangváz: G-B-R – B-R-G – B-R-K (g > k)

Ezzel is magyarázható a GIBRALTÁRhoz ragaszkodás BRIT részről, ott kezdetben ők voltak a szűzfoglalók.

GiBRaLTáR – KeLTaiBéR hangváz: G-B-R-L-T-R – K-L-T-B-R

 

KELTAIBÉR – a KELta és IBÉR, ÉBER szavak azonos gondolatiságot hordoznak. Valamire ráÉBREdő, KELő néptörzs. GALLok, KELták kényesen büszke nép volt, elŐBBREvalónak tartották magukat minden más törzsnél. A KELTAIBÉR nép BIRTOKLÓ hajlamú volt. Későbbi történelmük bebizonyította, hogy a BRIGanti életmód sem volt megvetendő számukra. A KELTAIBÉR KOTROBÁLÓ, kószáló, barangoló nép, végleges letelepedésük előtt. RABOLTAK is vándorlásaik alatt.

KeLTaiBéR – BiRToKLó – KoTRoBáL – RaBoLTaK
hangváz: K-L-T-B-R – B-R-T-K-L – K-T-R-B-L – R-B-L-T-K

 

Folyók nevei

VISZTULA, VÍZTOLÓ s közben tISZTULÓ, visz, sodor, tiszta, mosó, tisztáló. TULAALUT = OLT. OLT szomjat, tüzet. A névben levő ISZ gyök az ihatóságot is jelenti.

 

MOLDVA, MOLDOVA: MOLLOM = lágyan, lazán OLD, OLT, szomjoltó, OLDVA, LOMhán.  DOV – VOD = víz, mint VÁD, VEDer, VIDra. Hasonló az OLT folyó nevének jelentése: szomjOLTó, tűzOLTó.

Másik neve VALTAVA: VAL = völgy, ALTA = emelt, magaslat, hegyvidéki magaslati TAVA is képződhetett a forrás közelében: VÖLgyTAVA, VAL TAVA.

 

RAJNA, amely RÓNÁn átJÁRó. Kedvelt AJNÁrozott, mint a másik kettő: SZAJNA, MAJNA. A SZAJna kellemes, SZÁJnak jó, iható, a MAJna valószínű lágy vizű forrásáról kaphatta nevét.

 

DNYEPER: D.NY – NY.D gyök: DeNY – NYeD, DEN, DENY = víz, NYED, NEDv. P hangcsoport – EPEÁPA, PÜPÜ, néha APAdó víz. Sok helyen lÁPOs a környéke. PeR gyök: lePEReg, folyik. A DNYEPER – REPENYD átfordítás, gyorsan, REPENDve, RÖPENDve folyó.

 

DNYESZTER: SZT hangcsoport – ESZTE – vízOSZTÓ, ESZTER, hasonló a Vaskapun aluli ISZTERhez, mint erESZTER csatorna, víz leerESZTŐ, áradáskor ijESZTŐ, elvESZTŐ. A DNYESZTER hangjait átforgatva: ERESZTENYD. Méltósággal ERESZTEND, folyand lefelé. A DNYESZTER név s a DUNA-ESZTER összevontan párhuzamot mutat. Mindkettő összegyűlt víztömeg ESZTERhéja, leeresztője. Úgy tűnik, mintha kezdetben DoNYESZTER lett volna a neve.

DNYeSZTeR – DuNa ESZTeR hangváz: D-NY-SZ-T-R – D-N-SZ-T-R

 

DRÁVA – a DRÁVA, IDRÁVA ID = víz, IDRA, HIDRA, előhangvesztő. A DRÁVA halad a RAVÁn, azaz ROVOtt útján, DROmján. Ez a D.R – R.D gyök: DaR – RaD bővítménye, amely gyök útjelentésű a stRADa, ROAD, RUTe, ROUTe szavakban is. A DRÁVA – AVARD fordítás, RAVÁDon előre-, élre törő, győzelem gondolata. Székelyül AVARA = vágatlan út az avaron, AVAROD = utad.

 

SZÁVA – az SZ-V – V.SZ gyökre épül: SZáV – VaSZ, és vízjelentést hordoz. A VISZtula is e gyökkel indul, mindkettő VIZet is jelent.

Lehet elemezni tovább: NÉVA nedv értelmű, a VOLGA, volfoldogáló (v > f) foló, folyó. A DON, DUNA dunnányi s vizű. A PÓ, PIAVÉ, PINA (fehérorosz) PI, PÜ = víz, de a NA gyök is víz: DuNA, MajNA, RajNA, SZajNA. A folyók nevei többnyire nőiség kapcsolatúak. A többi nevek mondandója is mind ősnyelvi eredetű, és magyar nyelven fejthetők meg.

 

Továbbiak

ITÁLIA ITALközi, vízközi földön, mint Etelköz. Vízközi földön ITALIN, ITALON:

LaTiN – iTaLiN hangváz: L-T-N – T-L-N

 

VEZÚV – a VEZÚV, amely VEti a ZUVatot, vagy az ETNA, amely vET NAgyot, talán az első robbanást őrzi a név, de lehet víz értelmű is a NA gyök, hiszen vízbe ontja lávája egy részét.

 

KORZIKA – a névben a ZIK, SZIK gyök szintén SZÉK értelmű. KorZIKán szintén a SZÉKelyekre jellemző erős családi kötődések, és a KÉZművesség ezermesteri hagyománya élt.

 

SZICÍLIA – SZIKULIASZÉKELYSÉG, az erős családi kötődés nyomai mai napig jelen vannak a térségben: FAMÍLIAMAFILIAMAFIA. MAFILIA: MAF és FILIA = APÁK és FIAK. MAF – FAM = apa, FIA = fia, MAFILIA, FAMÍLIA = család.

Eredetileg nem volt bűnszövetkezet jelentése, hanem az erőteljes családi, FAMÍLIA, MAFILIA kötődést jelentette.

Persze az okos „tudós” emberek már a szót alkotó hangokkal meglelték a megoldást, mivel azok szerintük kezdőbetűi egy MAFFIÁra vonatkozó szövegnek.

Szicíliában annyi MAFFIA van, ahány nagycsalád. A szó nem a 19. században keletkezett, hanem a Vízözön előtt, az első nagy családok, FAMÍLIÁk, MAFILIÁk kialakulásakor. Ezek voltak a törzsek alapjai, sejtjei. A társadalom legkisebb sejtje a család, a FAMÍLIA, MAFILIA.

Ez az erőteljes családi kötődés jellemzi a székely elődöktől származó SZICília, SZIKulia és KorSZIKa lakóit még ma is. Szicíliát kézműves székelyek lakták.

 

Az olasz PALERMÓt valaha szikulok, azaz székelyek alapították, sápadt fehér – PALfalszerű sziklás ORMÓk körül épült. TaORMIna, a székelyek által TAR, ORMÓs sziklák mellé részben azokra épített város egy nagy térség, MESSINA része. A térség eredeti neve Zanklé (kasza) volt, ami a város természetes kikötőjének alakjára utalt. Egy leírásból: „Zanclét először a szikulok nevezték így, mivel a föld sarlóhoz hasonlít.” Ősi nyelven ANK, CAKK, KECC = vág, helyenként magyarul ma is. A KASZA SZAKAszol (cakk), KECCEnt. Körös mozdulattal, mintegy fiCANKOLva vág.

 

MESSINA neve is érthető a tenger MESSZEségét kémlelő. A szóvégi NA = víz: MESSI NA. Ameddig a SZEM MESSZI ellát, mindenütt NA, azaz víz.

 

CATANZARO, KATTANZÁRÓ neve is eredhetett a székelyektől. A Földközi tenger sekély korszaka idején száraz lábbal átjárható volt az a rész. Lehetett egy ZÁRható, ZÁROs város, ahogy Erdélyben KOLOSvár KOLOCSváros, KULCSOSváros. Székely ezermesterek akkor is voltak. Az akkori ZÁRkészítők méltán voltak büszkék saját alkotásaikra. KATANZÁRÓ kapuira lehetett jellemző a jól KATTANva ZÁRÓ szerkezet.

De ott van CÉFALU is, amely lehetett a hajdani csefálók, kézművesek telephelye.  Bár némelyek a kefale = kőfok, kőfal szóból is eredeztetik, de az is ősnyelvi ómagyar szó, hiszen sem latinul, sem olaszul nem kefale neve a kőfalnak, sziklafalnak. Az ősiségben férfinév volt: Kéfás, amely kőkemény, kőfalszerű férfiassági jellemző.

Az ősnyelv értelemhordozó elemei megjelennek különböző nyelvekben, azonos értelmet hordozva. A havasalföldi TeleORMAN, az olasz TaORMINa egyféle ORMÁNság, talajszinti egyenetlenség.

Ezeken a helyeken Jáfet SZÉKes életfelfogású, életvitelű fiai voltak az ősi névadók.

Európa Ázsia minden nagyobb hegye, folyója, térsége a teremtés nyelvén érthető névre „hallgat”. Ezeknek komolyabb elemzése az eljövendő idők feladata lehetne.

 

Nem csodálkozunk, ha a görögök és a többi győztesek történelemírói nem említik Szicília eredeti lakói által hagyott nyomokat, hanem saját tetteikként, saját nyelvükön próbálják magyarázni. Az önzés, a gőg jellemezte őket, s az akkori történetíróik sem álltak távol a hazudozástól, ha saját fényezésük volt a tét.

A Kárpát-medencei szűzfoglaló, majd azt teljesen betöltő székelyeiről is hallgat a történetírás. A történészek szinte versenyezve – a „hasonló hasalás” elvén – vonultatnak át nomád hordákat, akik mint golyózápor sepertek végig, s nyomukban csak vajszívű szlávok maradtak élve. A római megszállás idején itt élő, ősnyelvet beszélő, adózó székelyekről egy mukkanás sincs. Csak egy római történetíró tábornok említi őket.

Megjegyzendő! A Kárpát-medencén egyetlen tömeges népvándorlási áramlat sem vonult végig!

A Kárpát-medencei tömeges népvándorlás, a történészi „hasonló hasalás” elvi megegyezés része. 1241-ben Batu kán másfél ezer fejszés rabbal vágatott utat, hogy hadaival átkeljen!

Napóleon másik mondása: „Ami megtörtént, azon az Isten sem tud változtatni, csak a történészek.”

Röhej!

Kárpát-medence történelmét is teljesen átírják az újkori bitorlók – saját dicsőségüket, nem létező történelmi erényeiket zengedezve. A történelemírás a népek becstelen, gyilkos, rabló gazságainak elkendőzésére való, versengő, öndicsőítő tömény, becstelen hazugságok halmaza. Csak, ami a csövön kifér, minden szépet és jót magukról, s minden rosszat, utálatosat másokról.

Nem csodálkozunk, az utóbbi két évszázad történelmét is a győztesek hazudták tele saját javukra, mocskaikat mosva, dicstelen gazságaikat dicsőre mázolva.

A nyelvészek is a „hasonló hasalás” elvén működnek, telerakják szó- és néveredet hazugságokkal a szótárakat, s minden irományaikat.

Ám a hazugság utálatos, ragacsos máza alatt ott rejlik kitörölhetetlenül a való igazság, amely egyszer felszínre tör.