Kolumbán Sándor honlapja

Kolumbán Sándor A MA IS ÉLŐ ŐSNYELV SZÓTÁRA

Székelyudvarhely

2025

A TEREMTÉS MA IS ÉLŐ NYELVE, A MAGYAR NYELV SZAVAINAK KIALAKULÁSA

2. kiadás

 P Ő R É N  SZ Ó K I M O N D Ó    SZ Ó T Á R

Beszédhangok, ősgyökök, gyökök, hangcsoportok, szó-hangvázak elemző, magyarázó szótára.

E szótár több mint 1550, A4-es ívméretű oldalon, közel 4.000 szócikkben és további magyarázatokban bizonyítja aprólékos hang-, gyökelemzéssel, hogy a teremtés ősnyelve a bábeli nyelvkavarodás után is fennmaradt, és a nyelvek eredetét keresők számára, egyedüli ép, tiszta, kutatható közeg. Bebizonyítja, nem alaptalan állítás, hogy a mai magyar nyelv, a világ nyelvi titkainak magyarázó nyelve, hanem e kötetben leírtak által igazolt tény!

E szótár szerepe, cáfolni a hivatásos nyelvészet, idejétmúlt, bebetonozott, ferdítéseit, hazugságait. Szembemegy minden eddig elfogadott, de bizonyíthatatlan hamisító csalással, amit a magyar nyelv szavai eredetéről, magyar nyelvűeknek és idegeneknek politikai parancsra tanítanak több mint másfél évszázada. Hiszem, hogy vannak józan gondolkodású hivatásos nyelvészek, akik tudják, felismerték a téves irányt, és a kedvező pillanatra várnak véleményük kinyilvánítására, s az irányítás átvételére.

A magyar nyelv – a teremtés ma is élő ősnyelve – önmagában létező, mint alkotó Teremtője. Nem kötődik semmilyen nyelvcsaládhoz, mivel minden nyelvek anyja! A teremtés ma is beszélt ősnyelve a történelem eseményeit csendben figyelő, mozzanatait szavaiban rögzítő, igazmondó élő nagy tanúja!

Három erős bizonyíték a Kárpát-medencei több évezredes székely-magyar jelenlétre és nem keveredésre:

– ŐSNYELV, amelyet tisztán megőrzött, minden gyökszava, hangcsoportja él.

– KÖZBIRTOK-KALÁKA társadalmi rend folytonossága évezredeken át.

– FÖLDRAJZI NEVEK Bécstől Gyimesig, Árvától Zimonyig, sőt a Kárpátok mindkét oldalán, a Dunáig.

Az emberi hangok nem véletlenszerűen, makogásból alakultak ki. Minden beszédhang teremtői tervezéssel készült gondolat-, érzelemközlő remekmű. Amint a zenei hangoknak pontos helyük van a hanglétrán, s a dallamvonalban, úgy a beszédhangok is pontos megfelelő helyükre illesztendők a nyelv szavaiban! Oly élő eszközök, amelyek alkalmasak a szívbeli indulatok, érzelmek finom árnyalatnyi rezdülései, s az elmében megfogalmazódó gondolatok, érvek világos, értelmes, választékos kifejezésére. Az ember teremtetésekor kapta a zenei és beszédhangok adományát, sejtjei DNS létvezérlő rejtjelsorába ágyazva, átörökíthetően. A világ minden születő kisbabája e nyelvi váz készletével jön a világra.

Az emberi szájüreg-gégefő hajszálpontosan megtervezett teremtői mestermű! Több életfontosságú művelet – légzés, rágás, előemésztés, nyelés, hangképzés – akár egyidejű elvégezésére képes.

A legmegbízhatóbb történelmi krónikás a teremtés nyelve. E szószülő nyelv kezdettől állandóan jelen volt az ember életében: bensőséges otthoni hálóhelyén, kunyhója családi eseményein, gazdasági munkáiban, s a birtokán kívüli nagyvilági viszontagságaiban. Ébredéstől ébredésig minden vele, körülötte történőt rögzített kialakuló szavaiban. Érzékszerveit érő hatástól függően, viszontválaszként alkotott szavakat mindenre. E szóképzéshez teremtési adományként nyelvszerkezeti készletében minden szükségeset birtokolt: hangok, kéthangos ősgyökök, gyökszavak, hangcsoportok. A folyamatosan képződő szókincs, mint nyelvelemek üledékes rétegződése, kezdettől tartalmazza az emberrel történő valóságot. Gyökszavai kezdet óta változatlanok. E nyelvbe nem nyúltak bele történelemhamisítók mocskos kezei.

Ami tényekkel bizonyított, már nem hit kérdése, létező valóság! A sejti DNS csavaros létraszalagján levő. számítógépen leolvasható, hárommilliárd rejtjelből álló, létvezérlő szoftver nem mese. Igazolja a Teremtő létét, teremtés tényét. Minden megörökölt személyi jellemzőt: haj-, bőr-, hangszín, testillat, képesség, készség, hajlam, sejtvédelem, nyelvszerkezet stb. és az egyén születésétől haláláig minden vele történő, jó – rossz eseményt rögzít. A legistentelenebb, elvetemült liberális evolucionista sejti DNS-én is rajta van. Ha földhöz veri magát hitetlen dühében, akkor is. Ez nem vicc, nem mese, nem hitkérdés – színtiszta valóság!

 

A magyar nyelvről

 

„A magyar nyelv tán az egész óvilág nyelveinek gyökere és anyja”

Berzsenyi Dániel

„Legrégibb nyelv a magyar.”

Táncsics Mihály

„Az a tény, hogy anyanyelvem magyar, és magyarul beszélek, gondolkozom, írok, életem legnagyobb eseménye, melyhez nincs fogható. (…) Mélyen bennem van, a vérem csöppjeiben, idegeim dúcában, metafizikai rejtélyként. Ebben az egyedülvaló életben így nyilatkozhatom meg igazán.”

Kosztolányi Dezső

„Íme itt állunk és beszélünk ezen a gyönyörűségesen zengő magyar nyelven. Egy olyan nyelven, amely sehol az egész világon nincs, csak itt, ebben a kicsiny tündérkertben. Beszélünk egy olyan nyelven, amelynek

még rokonai sincsenek […] S íme mégis itt vagyunk! […] Itt vagyunk itthon, Európa kellős közepén…”

Móricz Zsigmond 1929

„… a nyelvhelyesség ügye nem nyelvészeti szakkérdés, hanem közügy, mindnyájunk ügye.”

Kodály Zoltán

„Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lehetett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az érzelmek titkos rezdüléseit.”

G. B. Shaw

Régi akadémiai „tudományos” nyelvészbetegség, a „karólábú – karalábé” tünet, azaz valaminek nevét nem onnan eredeztetni, amiből a látvány, hallás, íz, illat, érintés jellemzők alapján az ősiség egyszerű, természetes gondolkodású embere kiindult, nevet adott, s amire ma az összkép, szószerkezet felépítése nyomán következtethetünk.

A teremtés nyelve, teremtői tervezés eredménye, sajátos szabályokkal vezetett rendszere van, matematikai és zenei összhang jellemzi. A beszélt nyelv, gondosan, pontosan megtervezett szerkezeti vázra épül. A nyelvszerkezeti váz összetartó ereje hasonló az élő test kötőszövetéhez. A nyelvszerkezeti vázat vezérlő szerv, az emberi, sejti DNS számítógépes ütemterv örökíthető tartozéka. Ez bizonyítja, hogy egypár őstől, egy nyelvből indultunk.

Az ősiségben minden szó és név a beszélt népi köznyelven képeztetett. A teremtés nyelvének szavai nem véletlenül alakultak ki, hanem a Teremtő Isten által ésszerűen megtervezett nyelv szerves részei, amelyben az okok, okozatok értelmesen kifejezhetők, körülírhatók azonos hangokkal! A magyar nyelv szavaiban nincs egyetlen céltalanul betévedt hang se! Nincs véletlenül kialakult értelmetlen szó.

E nyelv a teremtésben a Teremtő környezetében számunkra beláthatatlan idő óta létezett. Az ember teremtése után feladatként kapta a földi körülményekhez alkalmazott élő nyelv kialakítását, minden tárgy, lény, jelenség, cselekmény megnevezésének feladatát.

A teremtés nyelve igazolja a teremtés tényét, a Teremtő létét, felülírja a kifejlődés elméletet, az evolúciós mesék képzelgő bizonyíthatatlan mendemondáit.

 

Bérnyelvész: „A hang nem értelemhordozó a nyelvben, a hang csak ott van és a szó azt jelenti, amit.”

Párhuzam: A só, ecet, cukor, paprika, bors, nem ízesítő az ételben, csak ott van, és az étel olyan, amilyen.

—

A teremtés ősnyelvének alapkövei:

1. HANG. Többesben a nyelv alapegységei, magvai.
2. ŐSGYÖK. Két hangból állók, a nyelv csírái
3. GYÖKSZÓ. Három hangból állók. Gyökből sarjad a SZÓBOKOR gyökere, törzse, összes ága, levele.

4 KÖTÖTT MÁSSALHANGZÓ-PÁROS, mint nyelvi jelzőoszlop. Körülötte kialakul a HANGCSOPORT.

5. SZÓ-HANGVÁZ alapú SZÓCSALÁD.

Fontos: NEM VÁLTOZOTT egyikük sem az évezredek folyamán!

 

Az elemzéseket nem melldöngető magyarkodásból végzem, hanem tárgyilagos okfejtéssel, mivel érdekel a szó eredete. Ilyenkor félreteendő minden oldalon a nemzeti büszkeség, mert csak a tárgyilagos elemzés elfogadható. Csak, amit nyelvi elemzéssel hangonként, gyökönként igazolni lehet.

 

Észrevételeiket a  https://www.facebook.com/sandor.kolumban.9  oldalon várom.

 

ÚJ NYELVI UTAKON

 

Szent-Györgyi Albert véleménye azokról, akik új utakat keresnek, új dolgokról gondolkodnak: „Ahhoz, hogy az ember valami egész újat meglásson, ahhoz egész másképp kell gondolkodni. És ha az ember másképp gondolkodik, azt mondják, hogy bolond.”

Az új út keresésének varázsa, eredményei, megérik a „bolond” jelző mögötti szerep felvállalását.

Ha mindenben másokat utánozol, elnyerni akarván tetszésüket, soha semmi újat nem lelsz. Szépen, csendesen, zajtalanul beilleszkedsz, besimulsz száraz, holt szabványaik közé, s éled: unalmas, eseménytelen hétköznapi életed.

Ám, ha egy kipattanó szikra megvillant valami újszerűt, megérint, tüzet fog, felgyúl benned az incselkedő kiskanóc, s megvilágítja, kiégeti az addigi üres szürke semmit – bátorságot kapsz szembemenni az érdekfeszítő ismeretlennel. Ekkor letérsz az útról oly terep irányába, ahol nem járt még senki, és egymást követve, maguktól borulnak eléd oly érdekességek, amelyeket addig senki nem látott meg, holott tömegével kínálta magát. Olyan, mint ébredéskor megpendülő zenei hang, amelyet követ egy másik, s ide-oda hullámzóan dallammá alakul, új dal születik.

Így voltam én is a magyar nyelvvel, előbb a beszédhangokkal.

Elsőszülött csöppnyi kisfiam, még nem beszélt, önfeledten játszott a szőnyegen, egy kisgolyót görgetett: gl-gl-gl-gl. Az R hangot még nem bírta kiejteni, különben gr-gr-gr-gr lett volna a hang: guri-guri-guri-guriga.

A kisgolyó gördült, s elérte a falat. Erre ő mélytorokból: – G.

Miért G? Mert addig pöRGött, GuRult, GöRdült, de ekkor meGállt, Gátnak futott, leRaGadt, véGe – G.

Így indult ismeretségem az RG – GR kötött mássalhangzó-páros jelenséggel.

Példa az életből: előáll egy azonnali megoldást követelő helyzet – süRGős! Mit tesz, aki cselekvésre kész, szoRGalmas ember? SüRGető helyzetben RöGvest uGRani kell GöRdülékenyen, beindul a süRGés-foRGás. Ilyenkor viRGoncan uGRik, füRGén, mint az üRGe, mivel a helyzet szoRonGató, nem tűr halasztást.

Rájöttem: utódnyelvekben, süRGősség jelentésű szavakban is ott e két hang: uRGent, uRGente, emeRGency.

Az RG – GR páros kapcsán kezdtem keresni a többit, minden mássalhangzót társítottam egy másikkal: PR – RP: aPRó – áRPa, koRPa – kaPRos. Ha a mássalhangzók számát hatványra emelem, meglelem számukat.

Ezek olyanok az utódnyelvi szavakban, mint útjelzők. Mutatják magukat, jelezve a szó, kifejezés ősnyelvi eredetét. Mintegy odaszólnak a kutatónak: – Ősnyelvi szavakat keresel? Itt vagyunk!

Segítségükkel megkereshető a szavak eredeti alakja. Visszahozhatók elemzésre a teremtés ma is élő ősnyelvébe, a magyar nyelvbe, az ősi rokonszavak körébe, és megmutatják valaha volt eredeti jelentésüket.

Aztán rájöttem, hogy e párosok hangkieséssel alakultak ki. A nyelvszerkezeti vázfelépítés rendszere engedi az észszerű rövidítést. Tehát előbb gyökként voltak jelen a nyelvben, majd a hangzó kiesésével alakultak kötött mássalhangzó-párossá. Példa: Aki tettre kész, süRöG, foRoG, füRGén süRGő-foRGó, nem RáGódik sokat, uGoRva uGRik, RöGvest indul, jön, szinte GuRul, GöRdül.

Ezek nyomán felismertem a HANGCSOPORT jelenséget: aNDa, iMPa, oMBa. Szavakban: ANDAlító dallamokra alUDNI, de ébrEDNI is kellemes. Az IMPAla IMPOnáló szépségű. A karOMBAn tartott kisfiamat álOMBA ringattam.

Lehet hangcsoportja egyes hangoknak is: aDa, oDú, éDe… Szavakban: ÉDEs ODÚm kEDŰs nyugODAlmat ADA nékem. A szABÓ ABAposztóból készít zsEBEs kABÁtot. Más ruhafélék: sUBA, gUBA. A zsABÓ szép ruhadísz.

 

Hangok, gyökök és szavak átforgatása

Gyökfordítás: SZeM – MeSZ, a SZEM MESZ-sze ellát. DOM – MED, a DOMb és MEDer egymás ellentéte. NYOSZ – SZUNY, NYOSZolyán SZUNNYad. REM – MER, a REMény MERésszé tesz. SZÉP – PISZ, SZÉP vagy PISZkos. TŐGY – GYÖT, a TŐGYből enyhe GYÖTréssel fejtett tej. MÉH – HÍM, a MÉHet a HÍM termékenyíti meg.

 

Hangok összeforgatása: MESTERI ISMERET, hozzáértés, munka után bő TERMÉS várható. Gondozással TEREM IS a növény. A tanulékony ember a MESTERI oktatásból MERÍT IS bő ISMERETet.

MeSTeRi – iSMeReT – MeRíT iS – TeRMéS – TeReM iS hangváz: M-S-T-R – S-M-R-T – M-R-T-S – T-R-M-S – T-R-M-S

 

Teljes átfordítás: a MANDULA magvai nyugtató hatásúak. Megfordítva teljesen: MANDULA – ALUDNAM.

MaNDuLa – aLuDNáM hangváz: M-N-D-L – L-D-N-M

 

LEVENDULA, LEVINDULA – ALUDNI VELe.

LeVeNDuLa – aLuDNi VeLe hangváz: L-V-N-D-L – L-D-N-V-L

 

KANDALLÓ – átfordítva: ÓLLADNAK. ÓLADNAK fűtésére való. KaNDaLLó – óLaDNaK hangváz: K-N-D-L – L-D-N-K

Összeforgatva: Mellette van helye a fásLÁDÁNAK. Télen KELENDŐ a KANDALLÓ melege. Ha begyújtok, felÉLEDNEK a lángok, örülök a pattogó tűz DALÁNAK, akár el is ALUDNÉK mellette, s melegéből ELADNÉK a fázóknak.

KaNDaLLó – LáDáNaK – DaLáNaK – éLeDNeK – KeLeNDő – aLuDNéK – eLaDNéK hangváz:

K-N-D-L – L-D-N-K – D-L-N-K – L-D-N-K – K-L-N-D – L-D-N-K – L-D-N-K

Hihető, hogy az olaszok tudták, s azért adták e nevet, hogy hangjaival leírható legyen magyarul, mi mindenre jó?

 

SERÉNY – átfordítás: NYÉRES, a SERÉNYség NYERŐS, aki SERÉNY, SZERÉNY, erkölcsileg, anyagilag is NYERÉSre áll. Kitűnő jellemzői a SERÉNY embernek, ha mellé még SZERÉNY és ERÉNYES is.

SeRéNY – eRéNYeS – SZeRéNY – NYeRőS – NYeRéS hangváz: S-R-NY – R-NY-S – SZ-R-NY – NY-R-S – NY-R-S

Az erényes SZERÉNYSÉG, ha SERÉNYSÉGgel társul, erkölcsileg is NYERESÉGES.

SeRéNYSéG – NYeReSéGeS – SZeRéNYSéG hangváz: S-R-NY-S-G – NY-R-S-G-S – SZ-R-NY-S-G

Gyökönkénti összeforgatás:

KÁN-TOR a TOR-KÁN énekel.    KáNToR – ToRKáN hangváz: K-N-T-R – T-R-K-N

DOK-TOR a TOR-KOD nézi.        DoKToR – ToRKoD hangváz: D-K-T-R – T-R-K-D

SZO-NÁTA egyféle NÓTA-SZÓ. SZoNáTa – NóTaSZó hangváz: SZ-N-T – N-T-SZ

 

Hangonként: ABRONCS nélkül CSORBÁN néz ki a faedény: aBRoNCS – CSoRBáN hangváz: B-R-N-CS – CS-R-B-N

Innen egy lépés volt a szó-HANGVÁZ jelenség felismerése, amely a SZÓCSALÁD azonosítója. Azonos vázhangokból álló szavakkal jelenít meg egy tárgykörön belül: jelenségeket, eseménysorozatokat, mozzanatokat, tárgyakat.

 

Szócsalád: KALÁSZok SZAKÁLLasok, SZÁLKAszerű SZÁLAK védik a magvakat. KALÁSZokban KÉSZÜL, érik a mag.

KASZÁLják és csépléskor megSZÜLIK a magvakat. SZELEK fújásakor tisztítják a pelyvától. A szalmát KASZALba rakják. A SZÉLEKről a SZELEK elfújják a SZÁLAKat, amelyek KÓSZÁLva elSZÁLLÓK.

 

KaLáSZ – SZaKáLL – KéSZüL – SZáLaK – SZáLKa – SZüLiK – KaSZáL – KaSZaL – SZeLeK – SZéLeK – KóSZáL – SZáLLóK hangváz: K-L-SZ – SZ-K-L – K-SZ-L – SZ-L-K – SZ-L-K – SZ-L-K – K-SZ-L – K-SZ-L – SZ-L-K – SZ-L-K – K-SZ-L – SZ-L-K

Egy szócsaládtag szó kötődhet más szócsaládhoz is valamely közös szóképző névadó jellemző által. Példa: KÖRTE és RETEK. Egyik gyümölcs, másik gyökér, ami közös: mindkettő ehető.

Az átforgatásokért kaptam ilyen meg olyan jelzőket, de kit érdekelt, ha a kísérletek eredményei ezrével igazolják a valóságot. Lehet, bolondnak, hülyének tartani, de a legjobb úton haladok a magyar nyelv titkai megfejtésében.

E nyelv a Teremtő Isten által aprólékos pontossággal megtervezett, élő szervezetként működő gondolatközlő eszköz – élő, mozgó, lélegző, dobbanó szívű, szószülő nyelvanya. A teremtés nyelve, kifejezetten értelmes lények számára alkotott gondolatközlő eszköz. Megalkotásakor fő célja volt, hogy a beszélő lény, az önmagában birtokolt értelem-, érzelem-, érzéstömeg legfinomabb rezdüléseit is képes legyen közölni, rajta kívüliekkel. Az élőlények, jelenségek, tárgyak, cselekmények stb. nevei, megnevezései, szóalkotó hangjaikból összeálló nyelvelemeikben rejti, tartalmazza fő jellemzőit, hajlamait, adottságait, képességeit, érzelmeit, érzéseit, sőt mindezek selymes árnyalatait is. E nyelvjelenségek a kifejezés hangjainak átcsoportosításakor csillannak fel, mutatkoznak meg.

 

A hivatásos – kizárólag bérért és fizetésért tevékenykedő – nyelvészet szerint, e szótárban levő gyöknyelvészeti elemzések nem vehetők figyelembe komoly tudományos nyelvészi munkaként, csak délibábos eljátszadozás a szavakkal. Közülük egy hétokleveles agytröszt megfogalmazta levédett, különdíjazott szabályban, miszerint: „A hang nem értelemhordozó a nyelvben, a hang csak ott van és a szó azt jelenti, amit.” A hivatásos bérnyelvészet ugyanis csak száraz, élettelen utódnyelvekre szakosodott, azokra érvényes latin-germán grammatika szerint gondolkodik.

Nem érti a teremtés nyelve – az élő, mozgó, lélegző, dobbanó szívű, szószülő nyelvanya – körüli jelenségeket.

Nem kutatja a növényvilág névjelenségeit. Ugyanis a növények nevei a teremtés nyelvén, fő jellemzőik szerint adattak, és névalkotó hangjaikkal körülírhatók az elfogyasztó szervezetre gyakorolt hasznos hatásaik. Aki teremtette, tudta, mit, miért teremt olyanná, s teszi képessé az értelmes ember által beszélt nyelvet oly név alkotására, amelyek e növényeknek minden fő hasznos jellemzőjét elősorolják, kivetítik a névalkotó hangokkal. A növénynevek elemzésénél meggyőződhetnek: levendula – aludnivele, mandula – aludnám, imola – álomi, alma a test nyugalma stb. E szavak az utódnyelvekben azonos vázhangokkal vannak jelen, ám azokon jelentésük nem megfejthető.

A MANDULA neve ALMOND, egy másik nyelven: AMANDOLA. Az M.N gyök változatlan, követi az aND hangcsoport. Az U hangzó kiesik, a szóvégi LA hangcsoport átfordítva lesz kezdő: MAND-ULA – AL-MOND.

MaNDuLa – aLMoND – aMaNDoLa hangváz: M-N-D-L – L-M-N-D – M-N-D-L

Az Akadémia által szakértőkként elismert hivatalos, hivatásos nyelvészek – akik beszélik a magyar nyelvet is, bár nem sajátjuk annyira, mint Kosztolányinak – saját tévedhetetlen mindentudásukban bízva kijelentik, hogy a magyar nyelv eredetére vonatkozó tudományos megállapításaik oly erős bizonyítékhalmazokkal igazoltak, leszögezettek, s így törhetetlenek, sziklaszilárdak, megváltoztathatatlanok, tehát véglegesek, örök időkre szólók, hogy azokhoz hozzátenni, azokból elvenni nem szabad. Szerintük, elméletük annyira tökéletes egységet képező, akár egy sziklára épült, minden oldalról védett, körülsáncolt vár, amely bármilyen támadásnak ellenáll, s ez okon legyőzhetetlen, bevehetetlen! Elméletük igazságtartalmát tilos kétségbe vonni! Nyelvtörténeti, szóképződési folyamatai, nyelvtani dogmáit, a pénz mindenható ereje és akadémiai hatalom védi! Oly meggyőző érvekkel bizonyított, s oly világos, hogy vég nélküli unalmas nyelvtanórákon kell beerőltetni a tanulói, népi köztudatba!

Ám jön mégis az ismeretlen szürke tömegből néhány jelentéktelen, névtelen senki, akik nem veszik komolyan az akadémiai dogmát, miszerint a hivatalos, hivatásos nyelvészi elmélet sziklaszilárd, érinthetetlen, megbonthatatlan, törhetetlen, támadhatatlan, legyőzhetetlen. Ezek néhány határozott, jól irányzott, találó ellenérvvel megingatják, kirántják alóla az összetákolt, hamis bizonyítékhalmaz alapot, s az egész kártyavár összeomlik…, illetve összeomlana szakmailag, de az állam által pénzzel aládúcolt, biztosított támogatási pénzalap, a fizetett bér, jogdíjak varázslatos tőkeerő csirize még egy ideig összetartja.

Az általuk kiröhögött, kicsúfolt, kigúnyolt, műkedvelő nyelvészeknek az a bűnük, hogy rendkívül szeretik, értik, érzik, szívükben őrzik anyanyelvüket. Akár Kosztolányi, ’vérük csöppjeiben, idegeik dúcában’, mélyen átélik anyanyelvük minden apró, finom rezzenetét. E hozzáállásuk egyelőre nem büntethető! Ma még!

A már idézett G. B. Shaw után szabadon magamról: ’Bátran kijelenthetem, hogy évekig tanulmányoztam mélyrehatóan a magyar nyelvet, anyanyelvemet. Életművem a szerzett ismerettől sokkal értékesebb lett, egyszerűen azért, mert felismertem, hogy ez egy különös, ősi erőtől duzzadó nyelv, ez a teremtés nyelve, amely sokszorta pontosabban jeleníti meg a parányi különbségeket, az érzelmek titkos rezdüléseit, és a teremtés titkait.’

 

ÁLLÁSPONTOM,

az észérlelő, észtanító, ész tendő, esztendők alatt szerzett tapasztalatok nyomán.

 

Minden embernek esélye van az életben átélt keserű kudarcai, vagy lélekemelő sikerei sodrában érlelődni. A lassan világosodó történelmi tisztánlátás is érési folyamat következménye. Az ifjúkor elmúltával a tanulásból, olvasásból szerzett ismeretek, és a velünk történt események mozzanatainak képei letisztulnak. Világosodik a régmúltba és a jövőbelátás, rugalmasabb lesz a következtetőképesség, könnyebbé válik a dolgok megítélése, bölcsebbé lesz az ember.

Így értem be én is, bejárva néhány kanyargós ösvényt. Rengeteget tanultam, de még rengeteg tanulnivalóm van!

 

A nyelvelemzés nyomán szerzett ismereteimet nem kérkedésből teszem közzé, babérokra nem török, hírnév sem érdekel. Érett férfiként alaptermészetemmé vált a mély igazságérzet, és ebből ered, hogy utálom a hazudozást, hamisítást. Minden más egyéb mellett a vallási alaptételekben, történelmi leírásokban, nyelvészeti szóeredeztető tanulmányokban lévő hamisításokat, mellébeszéléseket is. Ezeknek tisztázását segíti a soha senki által meg nem hamisított beszélt nyelv. Mivel a beszélt nyelv az ember minden tetténél jelen volt, így az élet eseményei mentén folyamatosan kialakuló szavaiban rögzítette, őrzi az emberi közelkép történeti valóságát.

A teremtés nyelvét keresem! Ezért foglalkozom magyar nyelvi gyökelemzéssel, több mint húsz éve.

A teremtett beszédhang jelentését, emberi érzékszerveinket ért hatás viszontválaszaként, bensőnkben, ösztöni késztetés nyomán képződését igyekszem kiismerni minél mélyebbre hatóan a kiindulási szintről kezdve. Az a nyelvészi megállapítás, hogy a tagolt emberi beszédhang, makogásból, morgásból fejlődött ki, nem igaz!

Amint a zenei hangoknak pontos helyük van a hanglétrán, s a dallamvonalban, úgy a beszédhangok is pontos megfelelő helyükre illesztendők a nyelv szavaiban! A zenei és beszédhang bölcs teremtői tervezés, érzelmeink, érzéseink kifejezésre juttatásának, közlésének legfontosabb eszközei, alkotó elemei dalban és prózában.

———————————————————————————————————————————————–

A beszédhang a nyelv legfontosabb alapeleme! Meghatározó értelemhordozó szereppel bír gyökalkotóként. A szóindító gyökre épül a szóbokor rendszer. A gyök, hangcsoport, az ezekre épülő szóbokor, szó-hangváz alapú szócsalád nyelvelemek, a magyar nyelv megváltozhatatlanságát biztosító legfontosabb védelmi tényezők!

———————————————————————————————————————————————–

Az utódnyelvekben fellelhető kötött mássalhangzó-párosok segítik az ősnyelvi eredetű szavak azonosítását. Szóeredetet kutató nyelvész számára figyelemfelkeltő jelzőoszlopként állnak a szavakban. A hangok, kötött mássalhangzó-párosok köré szerveződő, három- és négyhangos HANGCSOPORT jelenség meghatározó szóközi gyökösszekötő füzérelem szereppel bír a végső értelem kialakításában.

A szó-HANGVÁZ alapján lelhetők fel a SZÓCSALÁD kötődések, SZÓTESTVÉR viszonyok. A magyar szavak egy része teljesen megfordítható, vagy alkotóelemeik hangonként, gyökönként, hangcsoportonként átforgathatók, így alakult ki a szócsalád, szótestvér jelenség. Annyi szó alakítható, ahány mássalhangzó a hangvázban. Némelykor önhangzó kezdővel is. A szócsalád magyar nyelvből kiesett tagja – a hiányzó szótestvér – valamely utódnyelvben lelhető fel.

A megnevezések kialakulása névadó jellemzők nyomán történt. A jellemzők könnyebben fellelhetők hangokra, gyökökre, hangcsoportokra, hangvázakra bontott elemzéssel. Nem lehet elégszer ismételni, mily fontosak a fent már említett névadó jellemzők! Általuk felismerhető a növény, gyümölcs nevébe épített hasznosság. Mi mire jó étekként, mely testi szervnek miben használ, mire hat? Ezt még segíti felismerni a gyümölcs alakja is.

———————————————————————————————————————————————–

A teremtés nyelve tudatosan megtervezett. nyelvszerkezet-építménye szilárd alappilléreit a beszédhangok jellemzőire épülő szócsaládok szövevényei alkotják. Csodásan felépített nyelv, amely megteremtője, létrehozója bölcsességét hirdeti.

———————————————————————————————————————————————–

Szerzett ismereteimet összevetem a történelemmel, beleértve a bibliai teremtéstörténetet. Eme összevetésből megvilágosodik a kép. Felismerhetővé válik sok megtörtént esemény, és új, élesebb körvonalú képeket nyújt azokról. Oly közelképeket, amelyeket senki, sehol nem említ. Okokról is szólnak, és fontos tanulságok szűrhetők le belőlük.

A teremtés nyelve megcáfol néhány bebetonozott, ám ettől még hamisnak minősülő történelmi tételt is!

E nyelv igazolja a teremtést, mint tényt! Annak erőteljes bizonyítékait hordozza magában. Fény derül apró teremtéstörténeti mozzanatokra, s olyan megvilágításba helyezi azokat, amelyek héber nyelvi bibliaelemzés nyomán soha nem jönnek felszínre! Ugyanis a teremtéstörténeteket kezdetben nem a még nem létező héber nyelven írták le, hanem az akkor beszélt nyelven, a teremtés nyelvén. Héber nyelvre átfordításnál elsikkadtak rendkívül fontos, mély értelmet hordozó, valós teremtéstörténeti mozzanatokat megjelenítő kulcsszavak, amelyek átláthatóbbá, érthetőbbé, világosabbá teszik a teremtési beszámolót. Sok valós tényt nem úgy ismerünk, ahogyan történt. Ha köztudottá válnak, akkor át kell írni a bibliai teremtéstörténet néhány alaptételének magyarázatát is! Eljön az ideje. Nem mi döntünk erről, hanem az, aki valaha leíratta arra alkalmas emberekkel, a valós teremtéstörténetet.

A Teremtő Isten léte, és a teremtés tény! Szemétbe lehet dobni a sok okoskodó istentenyésztő őstörténeti mendemonda mesét, mítoszt, s vele együtt a kifejlődés elméletet is. Világosságra jut sok sátáni tévtan, és a zsidók elfelejthetik azt, hogy ők a legősibb nép…

Felülvizsgálandó az emberi világ megírt történelme. Sok mindent, más nyomvonalba kel áthelyezni.

 

Senki ne lepődjön meg azon, hogy e szótárban a Teremtő Istenről és a teremtésről is többször szó esik, hiszen a teremtés ősnyelvének egyenes örököséről, a magyar nyelvről, s e tény nyelvi bizonyítékairól szól ez az egész könyv.

Ez okból talán több is, mint szótár.

 

NYELVBE REJTETT TÖRTÉNELEM

 

A ma oktatott, magyarnak mondott tudományos nyelvészet felszínen futtatott nyelvészei szerint nincs más út, csak a hivatalosan elfogadott finnugor elmélet útja. Ám van, aki másképp tudja, mert gyökelmélet alapú nyelvelemző kutatásai teljesen más eredményt mutatnak. A finnugor elmélet tévösvény! A finnugor ág a teremtés nyelvéből, ómagyar ősnyelvből sarjadó ág, így minden utódnyelv rokon a teremtés ősnyelvével, a mai magyar nyelvvel.

A gyöknyelvészeti elemzések által eddig feltárt nyelvi titkok hitelesítik a teremtés tényét, és mint hitelt érdemlő bizonyíték, beépíthetők a teremtést igazoló nagy összképbe. Így a teremtési világképösszesség valóságágának könnyebb megértését szolgálják. A nyelv teremtőjének bölcsességét igazolja, hogy e szavakban gazdag nyelvből alakult ki az történelem eddigi összes utódnyelve. Bizonyíték: mindannyi e nyelvben ma is élő elemekre épül! Sok nyelv kihalt, s született sok új helyükbe. Kihalt nyelvet nem gyászol senki, ha marad utódja, már új utat vág magának.

A ma ismert nyelvek, latin, germán, angolszász, szláv, hindi stb. nyelvek leánynyelvei, az utóbbi ezer év alatt értek be. Mindannyi, keveredő, egymásból töltődő nyelvek. A keleti nyelvek is keveredtek, s ezekből is újak születtek.

A teremtés nyelvének szóépítő anyaga – amely minden ma beszélt nyelv alapját képezi – oly gazdag, hogy abból továbbiakban is születhetnek új nyelvek végtelen mennyiségben. Ugyanis minden –, amit a Teremtő Isten e világra teremtett – a végtelenség jegyét viseli magán, így a nyelv is.

A magyar nyelv, amely bizonyítottan a teremtés nyelvének tisztán fennmaradt egyenes ága, nem nyelvészek tulajdona! A nyelvhelyesség őrzésével megbízott magyar nyelvész, valóságban népszolga lenne, és csak úgy elfogadható igazi szakember, ha a nyelv szavainak eredetét, kialakulását kutatva, a tényleges valóságot tárja fel!

A tudatosan csaló nyelvész, csak egy hazudozó, simlis szélhámos!

A beszédképességet, nyelvet az első teremtett ember kapta, utódaira átörökíthetően. Ő és utódai egyszerű emberekként építették fel az elmúlt évezredek folyamán, így az ő nyelvük! Ama népé, amely oly egyénekből tevődik össze, akik születésüktől fogva halálukig, bölcsőtől a sírig, mindennapjaikban beszélik, azon mesélnek, regélnek, s e nyelven dalolnak, énekelnek. A Kosztolányi idézet után szabadon: ’Akikben mélyen benn van, a vérük csöppjeiben, idegeik dúcában, metafizikai rejtélyként, és ebben az egyedül való életben így nyilatkozhatnak meg igazán.’

De a nyelvek eredetét kutató más nyelvűeké is, hiszen az ő nyelvük is ebből sarjazott, és annak minden alapvető elemét, kialakulásának titkait ebben – a teremtés ma is élő, magyarázó nyelvében – találnák meg,… ha kutatnák!

Sajnos, a mai közhasználati nyelvet, az akadémiai hivatásos nyelvészet, ízétől-zamatától megfosztott, központi szabályozásokkal, kénykedv szerint ide-oda ráncigált, merevített, kiherélt, megcsonkított, és idegen kifejezésekkel teletűzdelt nyelvvé gyúrta, kotyvasztotta. Úgy tűnik, mintha szeretnék végre kivetni, kisiklatni az eredeti nyelvszerkezeti pályáról. Ám e nyelvet alkotója védi oly értelemhordozó eszközrendszerrel, amely minden más nyelvtől eltérő, sajátos – hangokra, gyökökre, szóbokrokra, hangcsoportokra, hangvázak szócsaládjaira épülő – nyelvszerkezeti váz. A visszatérő utódnyelvi szavak soha nem épülnek be szervesen a nyelvanyába. Soha!

A nyelv egésze, tájnyelveivel, egy tömbbe tartozó nyelvi egység, minden nyelvi jelensége együtt vizsgálandó. Nem alárendeltje a tájnyelv az úgynevezett „helyes”, száraz szabályok közé szorított közhasználati nyelvnek! A tájnyelvek nem tartalmaznak mellőzendő kifejezéseket, oktatásuk kötelező volna. Azok őrzik az alapnyelv teljes színvilágának ősi árnyalatait, ízét-zamatát. Szavaiknak kiejtési módja emeli ki a nyelv ízes fordulatait, ismeretük visz el nyelvi mélységek felfedezéséhez. Közhasználati, irodalmi és tájnyelveket egyaránt párhuzamban oktatni kellene!

 

Történelem

Történetírók jelentős része az ókorban is saját népét kiemelve, gazdáját hősként, bölcsként dicsőítve, hazudva, írta krónikáit. Érthető, ura asztalánál hízott. Ebből következik, hogy a mai történészek által felhasználható ősi kútforrások jelentős hányada – enyhén szólva – nem teljesen megbízható. Csak független, kívülálló krónikás beszélt, írt igazat. Az őskortól fennmaradt történeti leírásokat a nyelvi összességgel egybevetve, párhuzamba állítva lehet elhelyezni elfogadható, oktatandó, vagy mellőzendő oldalon.

Az utóbbi kétszáz évben alig van hiteles, valós tényeket rögzítő történelmi leírás. Adott körön belül minden történész simlisen hazudik saját nemzetét dicsőítve, s háttérből irányító, diktáló uralkodó politikai irányvonalhoz igazodva ír. Vérgőzös világháborúk kirobbantói, irányítói, győztesei, valódi háborús bűnösei íratták le, erőltették be minden nép tudatába a saját szempontból kedvezőnek tartott változatot, magukat tisztára mosva. Vesztesekre kentek, hárítottak minden ártatlanul kiontott vért, Isten és emberiség ellen elkövetett bűnt, becstelenséget. Álszent módon hallgattak sajátjaikról, a világ legigazságosabb nemzeteiként akarván feltüntetni magukat. Írásaikban oly országokat vádoltak meg főbűnökkel, amelyek nem voltak háborúk okozói! Mégis rájuk kenték a vérontás kezdeményezését.

Tisztelet a kevés – mellőzött, félresöpört, elnémított – kivételt képező, becsületes történésznek!

Sajátjaink sem jobbak. Bartha Antal: A IX – X. századi Magyar Társadalom című könyvében hiteltelenítette magát: „A magyar hordák megtelepedése ezen az akkor igen ritka népességű, mondhatni teljesen üres területen.” (Kárpát-medence). Glatz Ferenc: A magyarok krónikája című életművében: „Ezek a primitív hordák, akiknél a gyermek és nőgyilkosság régi tradíció… görbe lábú gyilkosok, primitív hordák, nyelvük nem lévén csak makognak, s a sokkal műveltebb szláv törzsek szavait lopták el…”Kiem. K.S.

Úgy tárják elő, hogy ezek voltak az első magyar nyelvűek a térségben. Az MTA szerint, nem élt itt nép, a hódító rómaiak alig lelték élő lélek nyomát Kárpát-medence teljesen üres területén.  Micsoda simlis hazugság!

Sebestyén Gyula: Az Árpádok története című könyvében írja, hogy besenyők által űzött, kifosztott népként lépték át a Kárpátok vonalát, új hazát keresve. Tovább ő is hasalja a szokásos „békés szlávok” történészi zagyvát.

Ám jóval korábban a krónikás, Ammianus Marcellinus római történetíró, a térségben élő, bőven adózó népet említ. A történet szerint Kr.u. 359-ben a medence népe fellázadt a II. Constantius római császár által kiszabott súlyos adók miatt. Oly mennyiségű adóról volt szó, amelyért a császár érdemesnek látta személyesen megjelenni, tárgyalni, intézkedni. A botrányba fulladó egyeztetésnél egy indulatos őslakó lemarházta a császárt, berepült egy csizma, megtépték ruháját, s díszes trónját összetörték. A harci jelszónak vélt „marha” szó jelzi az őslakók kilétét, nyelvét.

A Kárpát-medencében 359-től 895-ig nem dúlt háború. Hová tűnt el az ősnyelvet őrző, két évezrede itt élő, szaporodó, gyarapodó, gazdálkodó székely nép, hogy csak néhány lézengő szláv élt itt a 800-as években?

Tudni kell, Árpád és népe nem átszellemült dicső, honalapító gondolattal lépte át Vereckénél a Kárpátokat, hanem vert seregként, űzötten, a sűrű erdőben surranva, átszűrődve, tapogatózva, letelepedéshez alkalmas helyet keresve.

A fennkölt, dicső győztes honfoglaló seregről szóló hangzatos történetek a költött mesék részei. Nem tudatos „hazatérés” volt, sosem lakott itt senkijük. A hunoktól hallhattak az erdőn túli hasonló nyelvű népről, mégis meglepő lehetett a békés, földművelő nyelvközeliek általi fogadtatás. Az ázsiai nyelvőrlő malomból jöttek, kevert nyelven szóltak az évezredek óta itt élő, a medencét benépesítő, a teremtés ősnyelvét híven, tisztán őrző székelyekhez, akik a mai magyarság valódi ősei. Nem az Árpáddal érkező maroknyi hadfitól népesült be a Kárpát-medence. Nem ők, hanem kis részben ők is a magyarság ősei! Az sem igaz, hogy korábban innen vándoroltak Ázsiába. A bárka az Araráton kötött ki, ma is ott van, nem a Hargitán. Hadi nép volt, elkeseredett, családjaiktól, javaiktól megfosztottan, s nem láttak más módot – ázsiai szokás szerint – kalandozva, rabolva rendbe tenni anyagi helyzetüket. A földművelés nehéz volt számukra. A hadfiak mindig lenézték a föld népét: Hé, paraszt!

Kézai a Gestában több irányba indított kalandozó rabló hadjáratokról ír, de a nemzeti történészek ezt tagadják.

Az egész honfoglalás kori összevissza „dicső mázzal” leöntött zagyva mesét megcáfolja, az Özönvíztől Kazinczyig érintetlenül, „karcolás” nélkül megőrzött teremtés ősnyelve, a magyar nyelv, szűztisztaságú állaga. Egy nyelv érintetlenül csak zárt társadalmi rendben élő, senki más néppel nem elegyülők ajkán maradhat meg! Mégis, e népről egy árva szót sem ejt az összekutyult, csillámporral behintett, dicső magyar történelem, holott szűzfoglaló népként megőrzött egy hont évezredeken át, s oly közbirtok-kaláka társadalmi rendben, javak egyenlő elosztása elve szerint élt a Kárpát-medencében, amelynek védőhálójából egyetlen ember sem eshetett ki, s nem adott okot bűnözésre sem!

Ám a nemzeti történészek – irgalomból felszedett – ’tán török eredetű zekel’ népként említik, akiket a dicső magyar hadak megtűrtek, s mint szolganépet, előre küldték nyílzápor felfogónak, majd kilökték a határok mellé bakternek. Azt is beleszövik oktalanul, hogy a pusztai – halász-vadász-madarász – ázsiaiak hozták az első ekét a Kárpát-medencébe. Évezredeken át itt élő, közbirtok-kaláka társadalmi rendű földműves, ezermester székelyeinek nem volt annyi eszük, holott ércesnevű bánya-kohász településeiken – Resica, Beszterce, Torockó stb. – vasműveseik dolgoztak? A Körös-kultúra népe tán bottal művelte földjét több ezer éven át?

Hivatásos történészként nem mesélgetni, hanem kutatni kellene!

Az MTA történész becsap közéjük: nem igaz, itt nem élt művelt, hagyományokat őrző magyar nyelvű nép! Kész!

De ez felvet néhány kérdést! Azt is tudják: hány nemzedék alatt művelődtek szláv segítséggel, vad, haramia, barbár, kegyetlen, „gyermek és nőgyilkosság régi tradíció”–jú ősmakogók – tagolt veretes magyar beszédű széplelkekké? Még volt száz év a királyság megalapításáig. E négy emberöltőn, szláv asszonyok ölén, melegágyán tettek szert oly gazdag művelt magyar szókincsre, amelyen ősmeséket, regéket, népdalokat, rímes verseket költöttek? Asszony-, gyermekgyilkolásban kedvüket lelő görbelábúak hörgő durvasága mennyi idő alatt érte el a lírai dallamköltő szintet?

Jó példa a – szintén ősnyelv egy változatát beszélő – bolgárok, akik ideérkezésük után, szláv asszonyok ölébe hullva, azoknak nyelvét vették át teljesen. A magyarok mi módon kerülték el a szlávosodást, és hogyan fejlesztették ki száz év alatt az egyik legnagyobb szókinccsel rendelkező magyar nyelvet? Az idő sürgetett, kétszázezer népdal megírása volt hátra, szavakat kellett lopkodni a „vajszívű” szlávoktól. E lopott szótömeg a makogásból mennyi idő alatt alakult át tagolt, folyékony, verselhető, énekelhető nyelvvé?  S a népmesekincs? Várták a törököket a tulipánokkal, hogy virágmotívumaik legyenek varrottasokhoz, faragásokhoz! Az MTA biztosan tudja! Őket kell kérdezni.

Tőlük kérdezzük azt is: A nyelvváltás hogyan ment végbe oly gyorsan? A kicsi nagytól tanul, a gyerek szüleitől, tehát makogva. A tájnyelvek bizonyíték, hogy ez évezredekre kihat! Mennyi idő kell sajátos nyelvszerkezet: gyökök szóbokrai, hangcsoportjai, hangvázak szócsaládjai, szókincstára teljes kifejlődéséhez, oly szóbőséggel, hogy nyelvünkben csak a mozgás, beszéd, szólás mozzanatainak megjelenítésére, több mint 10-15 ezer egyszavas kifejezés van?

A beérkezés és jelen közt van kb. 1230 év, behatárolt, megnyújthatatlan idő! Ám a nyelv, Balassi Bálint, Tinódi, Ilosvai idején verselhető. E rövid idő alatt kialakult a verselő, rímes-dallamos nyelv? Pedig a tapasztalat úgy mutatja – évezrednyi idő kell ehhez! A latin utcanyelv utódnyelveinek ezerötszáz évre volt szükségük a letisztuláshoz!

Felvetődik egy másik kérdés: A szlávok „áldott nyelvfejlesztő” segítsége előtt, kialakulatlan, hiányos, fejletlen makogó nyelvükön, hogyan, mi módon tárgyaltak a művelt Bizánccal? A bizánci történetírók ismerték a szkíták nyelvét! Mely nyelvet? A fejletlen, makogó, érthetetlen, kifejezésre képtelen nyelvet? Makogva tárgyaltak? A makogást a bizánci történetírók miért nem említik? Csak kérdezem a történész, nyelvész uraktól.

Temérdek nyelvi, földrajzi név bizonyíték van: a tengervíz lefolyása után, a Kárpát-medence sűrűn lakott térség volt egy – ősnyelvét és közbirtok-kaláka társadalmi rendjét szigorúan őrző – ősi szűzfoglaló nép által! A történészek viszont üres térségről írnak, s oly hangon, mintha szemtanúkként számolnának be. Írnak hatalmas tömegű, mindent elsöprő hatású népvándorlás hullámokról, átláthatatlan Kárpát-medencei népi, nyelvi keveredésekről.

Urak, évezreden át víz födte a Kárpát-medencét! Ott nem volt átjárás, a Kárpátok vonulatát északon megkerülve mentek nyugat felé. Később is csak néhány – a Kárpátok sűrű rengetegén, patakok mellett valahogy átverekedő – nagyobb család, vagy törzs kért átvonulást az őslakó székelyektől, akik átengedték, de nem keveredtek velük. Hogyan is jöttek volna át nagyszámú néptömegek összes retyemutyáikkal, szekereikkel a Kárpátok ősvadon sűrű erdein?

Batu kán 1241-ben(!) másfélezer fejszés rabbal vágatott utat a tatár seregnek! Érthető?

Jön az ellenvetés: ásatások nyomán feltártak temetőket, s ezek népvándorlási bizonyítékok. Ez sem igaz. Az őslakók nem tiltották meg a gyéren átszállingózó családoknak, halottaik, saját szokásaik szerinti eltemetését. Ittlétükkor, a hunok s egyveleg szolganépeik is idetemetkeztek. Az Árpáddal érkezők is, saját ázsiai szokásaik szerint. Majd később kunok, jászok, szaracénok, mindannyi a saját ősi szokása szerint. Ezeknek nyomai a temetők.

 

A „teljesen üres területen” állítással szemben, ellenkezőt bizonyítanak az évezredek alatt itt élő székelyek által adott, több évezredes ősiségű földrajzi nevek, a Kárpátok mindkét oldalán, a Duna torkolatáig, Tölcséig (Tulcea).

Hegyek, völgyek, patakok, folyók, helységek nevei. Ezek mind magyar nyelvszerkezeti vázra, gyökökre, épülő megnevezések.  Kezdetben vízzel borított Kárpát-medencei élővilág kialakulása sajátos történettel bír, erről kevés szó esik a történészek könyveiben vagy semmi. Az élet, gazdálkodás, az akkori partvidéken, mai hegycsúcsok közelében, a hegykaréjokon, fennsíkokon, források, erek, patakok közelében indult. Ott jelentek meg az első szűzfoglaló telepesek, ott alakultak ki foltokban az első tanyák, kistelepülések. Ott vannak imádati helyeik, lelki életük nyomai, halottaik temetői. A vizek lassú, szakaszos apadása következtében, az iszap leülepedés nyomán képződő lépcsőzetes pallagokon folytatódott a földművelő, állattartó gazdálkodás. A források, patakok, fennsíkok mai napig viselik több évezredes neveiket: kűkön ülő Küküllő, iszapos, iszamos Szamosok, tiszta iszap Tisza, aranycsillámos Aranyos stb.

Vízapadás nyomán, múló évszázadok alatt, az összetartozó, összeszokott rokoni, kalákakötődésű családok ifjai alább-alább költöztek, s vitték kezdeti településük, és a forrás, patak nevét, mígnem a völgyekben, síkságokon végleg kialakult a mai települési összkép. Azokat illene kutatni!

A kialakuló falvak nevei a források, patakok neveit hordozzák, némelyekben fellelni a vízapadás körülményeinek képét. Kárpát-medence és lakói kezdeti történelmét a vízállapot alakulása határozta meg forrásoktól az alföldig. Ezt kutatva – csak a magyar nyelv és a földrajzi nevek párhuzamában haladva lehet tiszta képet nyerni.

Visszatérve a hivatásos történészi hazugságokhoz: itt nem makogók éltek, hanem érzelmileg gazdag, szoros kalákaközösség-rendi életet élő, munkálkodó – gondolataikat, őseiktől megörökölt nyelvükön közlő, megosztó – emberek. A csúcsoktól lefelé, a folyók torkolatáig kialakuló megnevezések bizonyítékai, az itt élők több évezredes történelmének. E nevek képzését késztető okokat, jellemzőket kellene kutatni, nem a makogó hazugságot szajkózni.

A néprajz, népköltészet s főként a nyelv szókincse is mást mond. Aki csak makog, annak értelme silány – ily állapotában tanulásra, alkotásra képtelen. Ha a műveletlen magyar törzsek csak makogtak, honnan a legeldugottabb magyar tájakon is a gyönyörűséges varrottas, kötött, csipkézett, szőtt minták tömkelege?

Honnan a faragott-festett bútorok, kapuk és egyéb fakészítményei, a sajátosan jellegzetes építő művészete?

Honnan az anyaságot jelképező tulipán díszelem –, amely gazdagítja varrottasaik és kelengyés ládáik színes rajzolatait, faragványait –, ha itt csak a török idők alatt kezdték termeszteni a tulipánt?

Akkor e jelképnek minősülő díszítőelemeket valahonnan hozták magukkal az ősiségből?

De ez esetben mégis rendelkeztek messzi múltból eredő műveltséggel az itt lakók! A tulipánrajzolatok bizonyítják, hogy eredetük abból a korból való, amikor a Földet a Vízözön előtti páraburok védte, mindenhol egyenlő hőmérséklet uralkodott, és a tulipán, többi virággal együtt, mindenhol virult az ősnyelvűek életterében. A virág alakjának pontos megfigyelése után kialakuló értelmes következtetés nyomán vált a nőiséget szemléltető alapmintává, az Özönvíz előtti másfél évezredben. A közbirtok-kaláka társadalmi rend is Özönvíz előtti örökség.

Nemcsak úgy kiöblögették makogó szájukat, kész a gazdag szókincs versírásra. Pár évtized alatt „makogó, asszony és gyermekgyilkosokból” hogyan váltakvolna gazdag néplélekké? A nyelv teljes szókincse nem ily rövid idő alatt alakult ki. A több ezer szebbnél szebb prózai mese és dalolható vers, kötetnyi népdal ekkorra már készen állt. Évezreden át, guzsalyos fonó-szövő, tollfosztó s egyéb kalákákon ezeket dalolták és meséket is mondtak. Jöhetett a szoknyabolond Balassi Bálint, a regös, lantos Tinódi s a többi rímfaragó verset, dalt írni, volt bőven rímekbe szedhető szó, lehetett válogatni. A magyar nyelven író költők, prózaírók hatalmas szókinccsel bírtak saját nyelvükben.

Szószegény nyelvben nincs verselés, nem lelni rímeket. Makogva nem lehet énekelni. Évezredekbe telik a nyelv feltöltése, dallamvilág kialakulása. Rímek tekintetében utolérhetetlen gazdagságú népköltészete nem jöhetett létre makogásból. A rímek a bőséges szókinccsel rendelkező nyelv hímes mintái mindig helyükre kérik magukat a versek szövegszövevényében. Népdalt, népmesét nem rendelésre írják, az élet eseményei a késztetők. A népköltészet hosszú évezredek alatt gazdagodóan bővülő kincsestár. Népdal-, népmesekincs egy nép érzelemösszességének szépségekkel telített, dúsított túlcsorduló folyamai által üdítően nedűsített, sarjadó virágözöne.

A reformkor idejére már oly gazdag volt a magyar nyelv, hogy Kazinczy „elérkezettnek vélte” a gyomlálást, kivágta belőle a dallamos félmúltat, Kiherélte a szintén dallamos jövő időt is. amelyet szépen kifogazott, mint egy fogaslécet, vagy öltözői sorfogast. Szerencsére a tájnyelvek őrzik még itt-ott ezeket a számkivetett igeidőket.

Várjuk a történészektől az események lefolyásának, a szókincs kialakulás folyamatának feltárását időrendi kimutatásban. Hogyan alakult ki ily rövid idő – néhányszáz év – alatt a világ leggazdagabb szókincsével bíró, színes, gazdag nyelv, amelyen a leggazdagabb népmesetár és népdalok több százezrei születtek?

Azt tartják, hogy az igazi tudomány, érzelem és indulatmentes. Akkor mégis mitől hiteles a fenti két történész írása? Hiszen az idézett – sarkalatos történelmi fordulópontokat leíró – állításaik, nemcsak hamis ferdítések, hanem minden tárgy- és észszerűséget, szakmai okfejtést nélkülöző, kaján, cinikus, csúfondáros, rosszmájú, mocskolódó gúnyolódó jelzőkkel teljesek! Valósággal folyik belőlük a leértékelő, gyűlölködő megvetés. Jöhet a felelet!

Beszélt nyelv, tájak nyelve – a történelem hiteles élő tanúja

Gyökelemzések kimutatják: a magyar nyelvi gyökök, hangcsoport elemek ősiségtől évezredeken át változatlanok maradtak, bizonyítván eredetiségüket. Hosszú évek alatt kikristályosodott véleményem: egyedül a beszélt nyelv mond igazat. A teremtés nyelve, az ősnyelv, amely bizonyítottan ma is él. A mindennapok beszélt nyelvét nem hamisították az emberi történelem évezredein át. Eszükbe sem jutott. A többit viszont mindent. Az irodalmi nyelvet is. A mai közéleti nyelv, a mindennapok közhasználati nyelve, már a felkavart mocsár, pocsolya képét nyújtja.

A nyelv adja tudtunkra, további észszerű következtetés nyomán: a világuralomra törő Nimród és hódító utódai nem lehettek a nyelvet megőrző néptörzs ősei!

Hódító vándor népek soha nem őrizték meg eredeti nyelvüket!

Csak egy – minden életfeltételt biztosítani képes területen – szűzfoglalóként letelepedett, atyái-anyái szokásaihoz, nyelvéhez hűségesen ragaszkodó, önmagát mindennel ellátó, önfenntartó nép volt képes erre. Oly nép, amely semmi okon nem függ mástól, nem enged sorai közé idegeneket, nem vegyül, nem keveredik semmiféle más néppel.

Ha a valóságot kívánjuk megismerni, akkor a ma is élő ősnyelvhez kell fordulni, mint megbízható forráshoz. A mindennapok beszélt nyelve, az emberrel történő testközeli eseményeket csendben figyelő, mindent rögzítő ősnyelv az egyedüli hiteles tanúja a történelemnek. A kép, hang, íz, illat, érintés emberi érzékekre hatás nyomán képződő viszontválasz szavait rögzítette. Így alakult ki évezredek alatt a nyelv szókincse, mint hatalmas szóvirágos, mintás szövedék, amelyben minden mintázat az emberekkel megtörtént eseményekről beszél. Jelen van az ősi kép a nyelvben pazar, gyönyörű összességben. mivel az eseményeket átélő emberek érzékeiket érő hatások képe, illata, íze, hangja, érintése nyomán egyre táguló, gazdagodó érzelmeiket visszavetítve alkottak neveket, szavakat. A megtörtént események pontos ismeretéhez fontos volna az évezredek hű tanújának, az ősnyelvnek és szavainak kutatása. A nép ajkán élő tájszavakban mélységesen mély igazság rejlik. Egy igazi, őszinte ember nem neveti, nem röhögi ki a különböző tájak sajátos szerkezetű, kiejtésű szavait. Inkább elgondolkodik: mit is mond mélységében az a szó? Az ősi kifejezéseket őrző tájnyelvek ma is élő szavai hordozzák a hamisítatlan ősi valóságot! Talán ezért van, hogy a magyar nyelvoktatás az iskolákban minden eszközzel elfojtani igyekszik a gyerekek tájnyelv használatát, azon a címen, hogy nem helyes, és adja a szájukba az elfogadott hivatalos városi közhasználati nyelvet: ezt így kell ejteni!

———————————————————————————————————————————————–

Nincs helyes közhasználati magyar nyelv és mellőzendő tájnyelv! Egy magyar nyelv van, ezernyi kifejezés változattal!

———————————————————————————————————————————————–

Amióta a hangok, gyökök, hangcsoportok elemzéseibe belemélyedve felleltem, megismertem a nyelv alapvető titkait, mindent átszűrök rajta. Az utódnyelvek által megörökölt szavak megfejtései nyomán kiteljesíthető az ősnyelvi szókincs, és így a régmúlt naptári, hét napjai, napközi eseményeiről még átfogóbb ismereteket nyerhetünk.

Ehhez kutatni kell az évezredek óta változatlan, állandó állagú gyökök, hangcsoportok, hangvázak kialakulásának kiváltó okait, értelmét, jelentését, színes árnyalataik mondanivalóját, lévén mindegyiknek legkevesebb három értelmi irányultsága. Gyöknyelvtani elemzés segítségével ismerhető fel a szaporodással kapcsolatos összes kifejezés, e kifejezéseket alkotó nyelvi elemek átszövik az egész magyar nyelvet, mert mindennél fontosabb volt az emberi párkapcsolat, szaporodás, hogy – teremtői parancsra – betöltse értelmes lényekkel a Földet.  Gyöknyelvtani elemzés segítségével ismerhető fel a nyelv szavainak minden árnyalatot, apró rezdülést rögzítő tartalmi gazdagsága.

Gyöknyelvtani elemzéssel ismerhető fel az emberi történelem kezdeti állapota, a mindennapok tevékenységei, eszközei, szerszámai. Szerszámnévbe sűrítményként beépült munkamozzanat (bot, lapát, kapa, kasza, kalapács stb.).

A hét napjai neveinek kialakulása, valós jelentése, egyes napokra tervezett, ismétlődő tevékenységek szerint. Komoly oka van, miért ez a teremtés ősnyelvén: hétfő, kedd, szerda, csütörtök, péntek, szombat, vasárnap.

Számok nevei a szaporodás, munka-szabadidő tevékenység, küzdelem nyomán képződtek. A számok neveinek jelentése, mit árul el leírt alakjuk. Innen válik világossá, melyikük miért kapta a ma ismert nevét, alakját. Nem arab számok, csak náluk maradt fenn.

Az Özönvíz utáni egynyelvűség közel négy évszázada alatt keletkező ősi földrajzi nevek beszélnek a kezdetekről. E nevek jelentése gyöknyelvészeti eszközökkel megfejthető. Az állatok nevei szintén, hiszen mindannyi név az akkor beszélt ősi nyelven adatott, és alapvető jellemzőik sűrítménye.

 

 

A NYELVBŐL TUDJUK MEG

 

Minden ősi földrajzi megnevezés a teremtés ősnyelvén adatott, amelyet 2000 éven át egyedüli nyelvként beszélt az emberiség. Az emberek, érzékeiket érő hatás nyomán, alapján alkották e neveket, Özönvíz előtti több mint 1650, s utána 350 év egynyelvűség idején. A Földön, az akkori földrajzi helyek: hegyek, völgyek, folyók, tavak mindenhol ősi nyelven kaptak nevet, alapvető jellemzőik szerint. E nevekben, a kezdőgyökben jelen van az első benyomás ősi képe, később ahhoz fűződő tapasztaltaik összessége is beépült a hosszabbodó nevekbe, szavakba.

A nyelvből tudjuk meg: Özönvíz után, előbb az északi féltekén volt élet. Ekkor tudatosodott: észak hideg, zord, mord, nord, s dél meleg. Csak jóval később ismerte föl az Özönvíz utáni nemzedék, hogy a távoli dél épp oly zord, mord, nord, mint északon, de már a köztudatban rögzült az észak – nord és a dél – meleg fogalom. Ekkor kaptak nevet az északi félteke akkor belakható területének hegyei, völgyei, forrásai, patakjai, folyói, tavai, tengerei, szigetei.

A nyelvben élő megnevezésekből tudjuk meg, hogy kender, len termesztés, fonás, szövés, kötés, szappanfőzés és sok más alapvetően életfontosságú művelet már az egynyelvűség idején létezett, mivel az utódnyelvek ama alapszavak módosult alakzatait használják. Ez minden másnál is mérvadó.

A nyelvből tudjuk meg – összevetve a bibliai beszámolókkal –, hogy Özönvíz előtt semmilyen vadtermésű növény nem volt, amint ragadozók, rágcsálók, bogarak, férgek sem voltak kártevők! Mert minden növény, állat, ami teremtetett, hasznos volt. Ezt a mai világ ismeretében fel sem fogjuk.

A nyelvből tudjuk meg azt is, elemzések nyomán: mit jelentnek, mennyire beszédesek a: kumisz, nyereg, kengyel szavak, milyen értelmet hordoz a szekér, felhőc, lőcs, kapa, kasza, gereblye, kucsma, hagyma stb. neve, miért beszél zöldséget az, akinek zűrzavaros, érthetetlen a beszéde. Erről a szótár címszavainál találnak bizonyítékokat.

A nyelvből tudjuk a fekhelyek neveit. Ágy, álgy (lágy), nyoszolya (nász), matrasz (szeretem), heverő, kanapé (kender = kanap), kerevet (keretre vetett, keveredő), dívány (dévaj), fotel (tafota = selyem, futos), szófa (fesz, fa) stb. amelyek a párkapcsolat, nemiség jellemzőit sűrítik, de alakjaik, alkotó anyagaik neveit is őrzik mind a mai napig.

Azt is, hogy mily nagy KEGY a GYAKás adománya, az áGYÉK gyümölcse a GYErmeK, a kis GYEK-szon, az asSZONYi áGYÉK nászának SZONja, zonja, zöngéje, zsengéje = fia, azaz: ÉDESZ, IDISZ MAGva, kICSInye, dISZKÉje, akire bÜSZKE. Ezek a minősítések az utódnyelvek családneveiben megjelennek végződésként, előtagként Példák: JackSON, MAC Arthur, StefanIDISZ, NikolICS, DinESCU, DembinSZKI stb. Az alkotó gyökök, hangcsoportok rejtik a jellemzőket.

A nyelvből tudjuk meg, a HORTOBÁGY névben rögzítve, sűrítve van a kezdeti állapot. Kezdetben egy nagy terjedelmű, gyönyörű, Édenkert-szerű, fás-füves-tavas liget volt. HORT = kert, TOB – bot, botolható, botolt, TOBÁGY, BOT(anika) = növényi ÁGY, művelt BÁGYasztott, BÁGY = termőföld is, BOTszerű növényeket (botanika) növesztő, s hogy jól teremjen, GYÁB = vizesárok kell, GYÁBOT (bágy) kell vezetni a HORT, kert növényei (bot – tob) ÁGYához (tobágy). BÁGY = föld, azaz földművelő, BÁGYasztó. A vizek mesterséges lecsapolása előtt, nem volt puszta, mint ma.

A nyelv azt is megvillantja, hogy a JOB-BÁGY szó eredetileg JOB = munka, JOB – BAJ. Székelyföldön ma is BAJ az elvégzendő munka neve: reggeli BAJ, estéli BAJ.  Ezekről több a szótárban a címszavaknál.

A nyelvből tudjuk meg, a BOT, eszköz volt: 1. földművelő ráBOToló, roBOToló szerszám, 2. lendíthető fegyver, 3. nemi TOBzódási BOT. A magvakat BOTtal ütött lyukakba vetették, a gyümölcsöket BOTtal verték le, a gyökereket BOTtal ásták ki. Némelyik őrzi nevében a BOTot: BATUL alma, amelyet BOTOLva szereztek meg, s amelynek nem ártott az ütés. E gyümölcs tárolható ma is a BOTOLás nyomaival, csak megtaplósodik az ütés nyoma. Van olyan gyökér, amely tájnyelvi és utódnyelvi nevében őrzi a BOT nevet: BATáta, PITyóka, PETerzselyem, PETrezselyem stb. Némelyik BOT alakú, de BOTtal is PÖTckölTÉK, PITszkálTÁK ki, és úgy készítetTEK TÁKot, éTEKet belőlük. A BOToló, ráBOToló munka végét nevezték elBOTolt, elBÜTült állapotnak. Székelyföldön ma is ez a neve. Erről a bot címszónál.

Innen az utódnyelvek munkajelentésű: raBOTa, roBOTa, arBEIT, arBEJDe, arBEID, és más szavai.

A nyelvből tudjuk meg, hogy BOTkapcsolatú a szomBAT neve: munkától, BOTolástól mentes, SZOM. A BOT szó, szomBAT (szom = hiány) nevében is megjelenik már a történelem kora hajnalán. A szombat nem héber eredetű szó.

A nyelvből tudjuk meg, hogy az első fegyver is BOT volt, BOTokkal védték javaikat a szintén BOTokkal támadó hordáktól. BOTokkal hadakoztak egymás ellen. Utódnyelvekben: bate, batle, batalia, batalion stb.

A nyelvből tudjuk meg – hónapok, hetek – időbeosztás az Özönvíz előtt, az első nagycsaládok, törzsek idején kialakultak. Nem sumer, zsidó találmány. A hét napjai: hétfő, kedd, szerda, csütörtök, péntek, szombat, vasárnap, munka, közösségi tevékenység, pihenés beosztás nyomán kaptak nevet. Minden nap neve végzett tevékenységhez kötődő fő jellemzői nyomán alakult ki a teremtés ősnyelvén. Némely utódnyelvi számnév a nap sorrendi neve után: négy – csütör, öt – pént. Szláv nyelvek hétközépi szerda nap ősnyelvi nevéből alakítottak középjelentést. Házak közt középen futó, járható út a szer. Székelyeknél, csángóknál fel-, lejárnak a szeren. De, ők nem a szlávoktól vették át.

A nyelvből tudjuk meg, hogy Arkhimédész csak újra felfedezte azokat, amelyek már régtől ismertek voltak. Pithagorász tételét és a Pi számot is ismerték Özönvíz előtt a piramisok, piramidák építői, kerekek készítői.

A nyelvből tudjuk meg, hogy a cserekereskedelemből átmenetként, vas volt az első vásári fémfizetőeszköz. Ez már az úgynevezett (sosemvolt) kőkorban, jóval a (szintén mondvacsinált) bronzkor, vaskor előtt, hisz vasat, rezet Özönvíz előtt, teremtés utáni emberi történelem első évezredében már ismerték, használták. A történelemben nem léteztek az egész emberi műveltséget meghatározó szakaszokra osztó ily korok. Ezek csak Özönvíz utáni szűzfoglaló törzsek, életet újrakezdő jelenségeinek helyi nyomai. Azt is, hogy ősnyelven kaptak nevet a kezdetben belakott földrészek: JÓl ROPPAnó, PORhanyó, poronyó, JÓ ROPA, JEU ROPA termőföldű EURÓPA. A cIFRA és RIKA (gazdag) KIRÁlyi szépségű AFRI-RIKA – AFRIKA. A hatalmas kiterjedésű, nagy ÁZSIÓval bíró ÁZSIA.

A nyelvi összképből, földrajzi nevekből tudunk a térségek akkori állapotáról. A Kárpát-tenger vize szakaszos apadása, lépcsőzetes üledék pallagok kialakulása. A Kárpát-medence lassú felszáradása nyomán a folyókövető költözések, időrendben kialakuló települések nevei beszélnek létrejöttük történetéről. Székelyföldön Barót-kövénél eredő patakot követve alapították BARÓT helységét a síkon. Vargyas patak folyását követők VARGYAS falut. Előbb Trencs dombon, Trencsen (nem tót) építkeztek, a síkság felszáradása után a Vargyas patak mellé költöztek.  Detre folyását követők DITRÓt. Barasó forrásától leköltözők BRASSÓ székely alapítói. Ajta patak mellett népes családok lakhattak, három falura telt belőlük: SZÁRAZ-, KÖZÉP- és NAGYAJTA. Bölön patak forrása mellől BÖLÖN lakói.

A Duna-menti helységnevek is. Kárpátokból eredő folyók, helységek nevei, a források jellemzőiről kaptak nevet.

Erőteljes példa a KÜKÜLLŐ forrásvidéke is sűrűn telített kövekkel, régiesen KÜEKkel, KŰKkel. Mintha a KŰK ELLEnék, szülnék. KŰK ELLIk, KÜK OLLÓja, gidája, fia-lánya, KŰKön ÜLŐ: KÜKÜLLŐ. A világhálón felvétel is lelhető a KŰKKEL telített forrásvidékről. ARANYOS folyó, forrásánál sűrűn lelhető csillámló ARANYszemcsékről kapta nevét. Az iSZAMló, iSZAMOS iSZApú szőke SZAMOSok, a szintén ISZApos szőke TISZA is forrásvidéke jellemzőiből nyerte nevét, a VÍZTOLÓ s közben tISZTULÓ VISZTULA (Dr. Baráth Att. Gyula), valamint az összes többi folyó is.

A földfelszíni változásokat követő események meghatározták a folyók mellett lassan alább költözők életét, akik a források jellemzői szerint adtak nevet kialakuló településeiknek, helységeiknek, s a folyók a torkolatig forrásuk jellemzői nyomán kapott neveiket őrizték. Így kapunk képet elmúlt évezredek történelméről, s megtudjuk a települések kialakulásának sorrendjét is. Kiderül, hogy a Kárpát-medencében – Európa többi nagytérségeitől eltérően – a helységek kialakulása: hegyvidék –> alföld irányú volt. A hegyvidéki települések évszázadokkal, évezreddel régebbiek, mint a síkvidékiek. Kutatni kellene a forrásvidékek körül az első ősi telephelyek nyomait keresve.

A nyelvi összképből, földrajzi megnevezésekből ismerjük fel, hogy az ősnyelvet megőrző fő törzs itt székelt a Kárpát-medencében évezreddel a római kort megelőzően, már az Özönvíz utáni első századoktól, a térség hegy-vízrajzi kialakulása előtt. E nép letelepedése után, nem vándorolt, nem támadott más népekre, nem hódított, csak muszáj önvédelemből fogott fegyvert. Ők adtak nevet mindennek a térségben. Ők voltak a székita, szkíta nép ősnyelvet őrző, szorgalmas székely főtörzse, nem az idegenekkel keveredő Ázsiából érkezők. Árpád bejövetelét ma nem nevezik honfoglalásnak, de hazatérésnek sem lehet, mert ők Kőköz (Kaukáz) térségében éltek. Végül honfoglalás lett, mert úrrá lettek az ősnyelvet őrző, szűzfoglaló főtörzs fölött. A királyi intézmény, politikai húzásként alapított korona jogán elvette tőlük szűzfoglalásban békésen szerzett, művelt földjeiket, s az addig közbirtokrendben, ősi nyelvében élő, senkivel nem keveredő székelyek nyakára zúdították az idegen népeket. Géza és Endre királyok a Barcaság legjobb termőföldjeit királyi birtoknak nyilvánítva – Királyföld – elvették a hűséges székelyektől, kizavarták őket, s a hűtlen szászoknak adták, akik későbbi erdélyi történelmük során „megköszönték”. A magántulajdon, vagyonhalmozás, ázsiai elv következménye volt – olcsó munkaerő címén – idegen mismás népek beáramlása. Ez is a királyság idején kezdődött, az addigi közbirtokrendben tisztán megőrzött, magyar nyelvű Kárpát-medence földjére.

A nyelv, földrajzi nevekben rögzíti, mi, hogyan változott a Föld felszínén. A hatalmas tömegű sarki jég olvadása emelte világtengerek szintjét. Tagolódtak a szárazföldi területek. Öblök, csatornák, tengerek képződtek. Megszűntek a földrészek közti átjárók. A víz Atlantisz fölé emelkedett, s 1200 évvel ezelőtt a keskeny szárazföldi hátság – bereg, brig, gibr – átszakadt Afrika és Európa közt, a nagy BIGR oltárnál, Gibraltárnál. A Földközi-tenger és Fekete-tenger közti térben, egy nap alatt 40 m-t emelkedett a vízszint, Afrika, Adria partvidékén lakott térségek kerültek víz alá, elmerült Heraklion, kialakult az Átrontó-szoros (Otrantó), szigetté váltak Szicília, Korzika stb. Északon csatorna alakult ki, elvágva a kalét, utat Brit-föld felé, Alaszkánál az átkelőt elöntötte a tenger. Északi Bel-tóból Balti-tenger lett.

A nyelvi összképből, a meghatározó ősi törzsek sajátos jellemzői nyomán kapott neveiből, ismerjük fel – tetszik vagy nem tetszik – a létszámban szaporodásuk révén az alaptörzsekből kialakuló nemzetek fő jellemzőit: barangoló, csatangoló, marcangoló angolok, mongoroló mongolok, szokotáló kiszámítással élő szkotok, székelők, törők-zúzók, türkölők, galléros flancolók, spannos merev, ólálkodó viselkedésűek, kotrobáló keltaibérek stb.

A félreértések elkerülése végett, szeretném kiemelni, hogy az összes földrészeken létező, magyar nyelven jól érthető földrajzi megnevezések (tamana) nem azt jelentik, hogy ott valaha magyar uralom volt, csak azt, hogy az akkor még egyetlen ősnyelv volt, a névadók beszélt nyelve. E nyelvnek – amely a mai magyar nyelvvel azonos – akkor nem volt semmilyen neve, nem kellett megkülönböztetni semmilyen más nyelvtől. A később módosuló nyelvek beszélőinek ajkain a megnevezések is módosultak, de alkotó gyökeik, hangcsoportjaik nem változtak, s így felismerhetők.

Ázsia némely részén hadakat viselő szkíták, s még ősnyelvet beszélő volgai bolgárok adtak neveket.  Más földrajzi nevek ősnyelvi gyökökre, vizet TÖMörítő TEMze, akár a TEMes, TÖMös. OSZLÓ, ahol szétoszlott a nép. ALASZKA, fehér, ALA, küszködve, csúszkálva átmászkálható tér. ONTARIO, bő vizet ontó, néha riasztón kiönt a rió, folyó. CUZCO, inkák magas hegyi kuckója, MISSISSIPPI, iszapját messzi hordó ip, pi, víz, akár az Ipoly, Tisza, Visztula, Szamos.

Az újabb kori földrajzi nevek is ősnyelvi gyökökre épülnek, mivel egyetlen nyelvnek sincsen más szóalkotó eleme, csak az ősnyelvből megörökölt gyökök, hangcsoportok!

A nyelvészek előszeretettel jelölnek meg szavak eredőiként, közvetítőiként oly nyelveket, amelyek a történelmi újkorban alakultak ki. Végleges alakjukat alig több mint 5-800 éve elnyert, de azóta is folyton változó, alakuló nyelvek – például a latin utcanyelv utódai: francia, spanyol, portugál, olasz, okcitán stb. – a nyelv-, szóeredet kutatásban nem alapnyelvek, amelyekhez igazodni kellene! Ezek csak egy a sok többi utódnyelv közül. E nyelvek összes gyökei, szóelemei ősnyelvi eredetűek, és jelentésük, összes jellemzőik csak a mai magyar nyelven magyarázhatók meg!

 

 

ELEMZÉSEIM SORÁN felismertem:

 

… volt egy meghatározható kezdet, a teremtés pillanata. A Teremtés könyvében, a Vízözön előtti feljegyzések alapján emberek nevei, jellemzői, követhető születési sorrend, életkorok jelennek meg. Ezek tényleges létezését az elmélyült nyelvelemzés igazolja. A teremtés ténye cáfolja: az ember, az emberiség homályba vesző messzi múltból eredeztetését. Az igazság soha nem lehet homályos, csak egyenes és tiszta. Minden más szembe megy a valósággal.

 

… a tudatosan tervezett, megalkotott ősnyelv szerkezeti felépítési váza, hangjai a földi ember sejtjeibe, a DNS csavaros szalag számítógépen leolvasható ütemtervébe tápláltatott teremtésétől fogva, átörökíthetően. A nyelv oly finomszerkezetű, mint a test izomzata, a legapróbb mozdulatra is van húzóizom. Egyéb tekintetben is hasonlít az élő test belső lehetfinom életműködési mozzanataihoz. Nincs olyan életesemény, cselekmény, lény, tárgy, amit ne lehetne a legtalálóbban megnevezni, körülírni a teremtés nyelvének hangképző eszközeivel.

 

… minden később kialakuló utódnyelv e nyelvszerkezeti vázra és az ősnyelv beszédhang, ősgyök, gyökszó, hangcsoport készlet alapjaira épül. Ősnyelven kialakultak: élőlények, növények, jelenségek, élettelen anyagok stb. tömör, rövid nevei fő jellemzők sűrítményeiként. Hangsorrendjük megfordítható, összeforgatható, így érdekes ismereteket közöl rejtett jellemzőiről. Elemzésnél a szavak hangjai, gyökszavai elforgatása, és a teljes 180 fokos átfordítás is e kísérleti gyakorlat része, néha fontos titkokat fedezhetünk fel. Erről bővebben: A gyök-, szófordulás… cím alatt.

 

… mivel az ősnyelv, a mai magyar nyelv képalkotó, képleíró nyelv, így minden – lény, tárgy, cselekmény, jelenség, fogalom – neve, megnevezése a szemlélő öt érzéke valamelyikére gyakorolt hatás nyomán adatott. Később további pótlólagos jellemzők is beépültek a névbe. Egy megnevezés akkor bizonyul ősnyelvi, azaz magyar eredetű szónak, ha a képviselt értelemösszesség tárgyköri fő jellemzői leírhatók hangváza összeforgatott hangjaival: BOJTORJÁN ORJÁN BOJT van, TOBJA ORJÁN, ROJT a TOBJÁN (gumóján), TORJA BOTJÁN. Megnevezések, nevek kialakulásának tanulmányozása egy külön nyelvészeti tudományág volna, hiszen senkire, semmilyen lényre, tárgyra, jelenségre, fogalomra nem dobtak rá ok nélkül egy megnevezést csak úgy, mint egy pokrócot: nesze, ez a te neved. Az ilyen megnevezések hiú mesterkéltség nyomán születtek később személyi okokból. Jellemzők fő névadók cím alatt.

 

… a magyar nyelvben a legfontosabb értelemhordozó elem a beszédHANG. A hang a beszéd húrja, hangszála által kibocsátott jelenség, amelyet a szál megpendülésekor BEntről SZÉLlel küld a térbe. Minden kiejtett emberi HANG valamilyen késztetés nyomán, okkal keletkezik, tárgyszerű, értelmet, érzelmet, érzést kifejező, megjelenítő, küldő, közvetítő. Ahová C kell, oda nem mehet K, ahová L kell, oda nem mehet T és így tovább. A rokonhang váltásoknak viszont meghatározó szerepük van az értelemalakításban.

 

… minden beszédhang legkevesebb három értelmet képvisel mind kellemes (pozitív), mind kellemetlen (negatív) oldalon. Teljesen különbözik a lágy és kemény hangok összetételi aránya egy parancskiosztó vagy egy érzelmi töltetű szövegben. Tehát nem igaz a nyelvészi állítás, hogy a hang csak ott van, és a szó azt jelenti, amit. Minden szó, alkotó hangjaiban rejlő jellemzők függvényében hordoz valamely értelmet, és soha nem kerül véletlenül egy hang a szóba találomra. A nyelvben nincsenek véletlenek! A génekbe épített nyelvszerkezeti váz semmi ilyent nem enged.

 

… a beszédhangok hasonlók az emberekhez, rendkívül érzékenyek, mindegyik sajátos jellemzőket hordozó személyiség, de befolyásolható a másik hang által, úgymond: nem mindegy, milyen társaságba keveredik. Példa: a D hang lehet ellentmonDó: De, ám lehet váDló, vaD, Durva, és lehet keDves, véDő, éDes… Itt megfigyelhető a mély-magas önhangzók értelemhordozó szerepe. Meghatározó, milyen hangzók ölelik körül, úgymond: kik súgnak neki. A hangot rugalmassága, képlékenysége segíti, hogy a szövegkörnyezeti befolyás hatására, gyökbe, hangcsoportba, teljes szóba – a mondandó kidomborítása végett – összes jellemzői közül épp a szükségeset vigye be.

 

… minden emberi beszédhang a környezetből érkező, emberi érzékszervre ható – hang, fény, illat, íz, érintés – érzetre, érzésre adott ösztönös viszontválasz. A nyelv teljes szókincse az ember által kiejthető alaphangokra épül. Ezek a nyelv legapróbb elemei, homokszemcséi, amelyek tömörülve alkotják a nyelv, a beszéd nagy építményét. Leszögezhető örök érvényű valóság: az élő emberi beszédHANG, – mint érzés-, érzelem-, értelemkivetítő – a beszélt nyelv alapja, fő építőköve, a legfontosabb érzés, érzelemkifejező és értelemhordozó a szóban.

 

… egyetlen bevitt beszédhang megbontja sajátos jellemzőivel az addigi rendet, felborítja a szó mondandóját, kiválthatja, előhívhatja a már jelenlevő hangoknak más egyéni jellemzőit, s megváltoztatva az adott szóban addig képviselt szerepét, átviheti a jó oldalról rosszra, a szó jelentését, mondanivalóját (család – csalárd, csalán, csalás).

 

… a teremtés tökéletes nyelvének hatalmas előnye a belőle kialakuló utódnyelvek ellenében – kifejezései értelmi mélységeinek kidomborítására, mondandója árnyalására – lágyítható mássalhangzóinak, és színes: rövid s hosszú magánhangzóinak teljes tára. Ezek az érzelmek legfinomabb rezdüléseit is kifejezik.

 

… a teremtés nyelve, a mai magyar nyelv, önmagában létező, mint a Teremtő, aki létrehozta. Sem nyelvszerkezeti váza felépítésében, sem semmi másban nem hasonlít az utódnyelvekre, így nyelvtani elemzése is teljesen eltér azok elemzési módozataitól. A magyar nyelv, élő szervezet. A nyelvészet által alkalmazott száraz grammatika nem alkalmazható az élő magyar nyelvre, csak a lárvanyelvekre. Az oktatott nyelvtan teljes átszervezést igényel. Csak a hanghiányos, fogyatékos utódnyelvek igénylik a nyelvi járókeretet, a grammatikát irányítóként.

 

… mivel a teremtés nyelve, magyar nyelv önmagában létező nyelv, így nem kötődik semmilyen nyelvhez, nem függ egyetlen nyelvtől sem. Nem illeszthető be egyetlen nyelvcsaládba sem, lévén minden nyelvek anyja.

 

… egyes szavak nyelvi megjátszhatósága, a teremtés nyelve, az ősnyelv megteremtője általi bölcs tervezés nyomán válnak lehetővé. Az értelemhordozó elemek kölcsönös egymásra hatása, összefűzhetősége, áthidalási lehetősége, a gyök- és szófordíthatóság, a hangok, gyökök átrendezhetősége révén, lehetőséget adnak szavak százainak alkotására, mind az ősnyelven, mind az utódnyelveken. Az utódnyelvek által megörökölt szavak megfejtései nyomán felismerhető, kiteljesíthető a valaha volt ősnyelvi szókincs, és így a régmúltra vonatkozóan még átfogóbb ismereteket nyerhetünk. TÜKÖR mutatja az ÜKÖRT, a belenéző IKERÉT. A tükör előtt SZÉPELEG, SZÉPIGÉL a lány, nő, teszik neki a kép. Német nyelven: SPIEGEL latinul SPECULO = tükör. Nem kizárható, hogy ősnyelven a tükörre a SZÉPELGŐ, SZÉPIGÉLŐ megnevezés is élt. SZéPeLGő – SPiGeL – SPeCuLo hangváz: SZ-P-L-G – S-P-G-L – S-P-C-L. Amint a szpektákol – szépképtákoló – szépképalkotó szavak azonos hangokból állók. SZPeKTáKoL – SZéPKéPTáKoLó – SZéPKéPaLKoTó hangváz: SZ-P-K-T-K-L – SZ-P-K-P-T-K-L – SZ-P-K-P-L-K-T

 

… a ma is beszélt teremtés ősnyelve, a világtörténelem eseményeit csendben figyelő, minden mozzanatát rögzítő élő tanú. A megtörtént világformáló fő események pontos ismeretéhez fontos volna az évezredek néma tanújának, a ma is élő ősnyelvnek és szavainak mélyreható kutatása. Tán az is megállapítható lenne, milyen sorrendben születtek?

 

… a nyelv alapelemeivel – beszédhangok, ősgyökök, gyökszavak, hangcsoportok, hangvázak – bebizonyítható, hogy a Földön ma beszélt összes nyelv egyetlen tőről fakad, a kezdetben beszélt egyetlen nyelvből indul. Így természetes, hogy e nyelvet beszélő első egy pár embertől, egyetlen alomból, őstől, származik minden ember, innen, egyetlen pontból indult, terjedt szét az egész Földön a népesség és a beszélt nyelv.

 

… az első ember teremtése, életre eszmélése pillanatában csak beszédkészséget, képességet birtokolt szavakat még nem. Ekkor ejtette ki az első emberi beszédhangot. Ez volt a beszélhető nyelvépítés alapvetésének kezdő pillanata. Ekkor ezzel indult a földi nyelv! Az első értelmes érzelem-, érzéskifejező emberi beszédhang volt a nyelvi alapkő. Az ámulat hangja volt, a csodaszép környezet láttán, az A és Á nyitóhangok. A nyelv szavainak legfontosabb értelemhordozó eleme a beszédhang! Képtelenség a nyelvészek ezzel homlokegyenest ellenkező állítása. A növény- és állatvilág hosszú évtizedek során történő beható megismerésével, azok megnevezésével alakította ki a beszéd szókincsének alapjait. Az első megnevezések egy és kéthangos ősgyökök: ló, só, fű, kő, ég, hő, hű, né, pü, lé és mások. A nő megjelenésével kialakult az emberpár kapcsolata, s a nemiség legbensőségesebb jelenségeit megnevező szavak tömege. A családdá válás hozta a többi bensőséges kifejezésözönt. A családok, törzsekké szaporodásával bővült a kifejezések sokasága, a társadalmi élet jelenségeit leíró alapszókincs.  Mi történt Édenben? cím alatt.

 

… az egyetlen tőről, magból induló beszélt nyelvnek egyik fő jellemzője, megbonthatatlan váz felépítménye, amely teljesen összehangolt, bonyolult kapcsolatrendszert alkot, ám ennek ellenére, komoly odafigyeléssel követhető. Mindez, az emberi beszédkészség, beszédképesség adományával együtt, örökítő sejtekbe, génekbe ültetve, az első embertől, a ma született legutolsó kisdedig minden utódra átörökített, és átörökíthető végtelenig.

 

… a megnevezések kezdeténél, szavak kialakulásánál, az emberi örökítő sejtek DNS-ébe teremtéskor beépített nyelvszerkezeti váz önszabályozó rendszere önműködően segítette, segíti, ugyanakkor észrevétlenül kötelezte, kötelezi a mindenkori szóalkotót, az egyszerű embert, találó szóalkotó elem alkalmazására. Ez több jellemzőt sűrítő szavak esetében több apró lépésben, hosszabb idő alatt valósult meg, mígnem a tökéletes kép-, hang-, érzés-, érzelemleíró összetett, értelmes kifejezés megszületett, s teljesen letisztulva elnyerte végső alakját. A szavak kialakulásánál az érzékekre ható jellemzők, a körülmények, cselekmények, műveletek milyensége, összessége döntő, és azok sűrítve jelen vannak a megnevezésekben. Egy példa: TALÁLKOZUNK. TALálákozásnál  LÁTjuk egymást. Egymásra LELünk, úgy taLÁLkozunk. A TALÁLkozás olyan, mint egy kincsLELET. Ilyenkor, találKOZásnál, mintegy összeZÖKkenünk, koccanunk kellemesen. Évtizedek utáni találKOZáskor néha ZOKogunk az örömtől, a megelevenedő emlékeink hatására. Ilyenkor rengeteg KÖZölni valónk van. A találkoZÓN nemcsak NÉZünk egymásra, hanem NÉZeteinkről is szót váltunk. A szerelmi találkoZÓN a NÉZésnek különleges ZÖNgéje van, érzelmi, érzéki öZÖN szabadul fel, önti el a szívet. A tALÁLKOZásnál ÖLELKEZnek az emberek. Ily taLÁLKOzásnál felvidul a LELKE mindenkinek. Amikor közeliekkel találKOZUNK, érezzük, hogy érzelmi bensőnk szintjén KÖZÜNK van egymáshoz.

 

… a leggazdagabb szókincs, legváltozatosabb kifejezésözön az emberi létnek azokon a területein alakult ki, amelyek legnagyobb hatást gyakoroltak érzékekre, érzelmekre, értelemre, ez okon a legnagyobb fokú érdeklődést váltották ki, lévén legfontosabbak a létben. Ebben messzire megelőz minden mást a mozgás, járás, szólás, beszéd, valamint a férfi-nő, szaporodás, család tárgykörének kifejezésözöne. Ezekhez van a legtöbb szavunk. A nyelvi gazdagság legbőségesebb, legváltozatosabb, legszínesebb, legbensőségesebb kifejezései a házaspár legbelső hálószobájából indulnak. E tárgykör szókincsének jelképes küszöbjei, kapui vannak. A szobák küszöbjén belüliek, senki másra nem tartozók! Csak kettőjük közti bensőséges, érzelmi-testi egység kifejezői. Ha ezt saját kincsként megőrzik, jó értelemben büszkék lehetnek rá. A többi e küszöbön kívül, az ősi társalkodóban, konyhában folytatódik: meghitt családi egység, vérségi kötődések: apa, anya, testvér, nagyszülők. Itt következik a házküszöb, amely a szólás szerint is „nagy határ”. Ami e küszöbön belül történik, nem tartozik a küszöbön kívüliekre. A küszöbön belül szűk, kívül bő a tér. A szókincs többi része a küszöbön kívüli bő téré: a ház körül, gazdaság, kert, kerítés kapu! Tovább rokonok, mező, aztán tágul a kör a nagyvilág felé. Ezek bővülnek a Teremtőjükkel való imádati kapcsolatuk bensőséges kifejezéseivel. E szavakkal bizonyítható a mai magyar nyelv ősnyelvi eredete. Mindenre több kifejezés, hatalmas szóbőséggel. Továbbiakban az emberi létszám bővülésével, a kialakuló közösségek életében leginkább felmerülő tárgykörök kifejezései alakultak ki.

… a nyelv szavait alkotó elemeknek oly pontos az egymáshoz illeszkedése, oly szoros értelmi kapcsolata, mint a világűr bolygótesteinek a vonzás oda-vissza viszonyban összehangoltsága vagy az élő testet alkotó szervek egymáshoz kötődő, egymástól függő, egymásra ható láncolatban működése. A növények felépítése gyökértől levélig, az osztovátán készülő végtelen szövevény. A teremtett élő nyelv épp olyan tökéletes, szorosan, szervesen összehangolt felépítésű, mint bármi más a minket körülvevő teremtett világban.

 

… a magyar nyelv, a ma is élő ősnyelv, alkotó gyökei és hangcsoportjai több ezer év múlása ellenére ma is ugyanazok, ugyanazt az értelmet hordozzák, mint a kezdetek idején. Akár hiszik, akár nem, semmi nem változott hangjaiban, gyökrendszerében, hangcsoport, hangváz készletében. Változó-e a magyar nyelv? cím alatt.

 

… a mai magyar nyelv, a teremtés nyelve – lévén élő, szószülő nyelv – minden szüleményét, fialását annyira ismeri, mint anya gyermekét. Szavainak alkotó vázhangjaival bármely körleírásban tökéletes jellemrajzot ad bármely lény, tárgy, jelenség, cselekmény megnevezésébe sűrített minden sajátosságról, s e jellemzőket színesíti a névben részt vevő magánhangzókkal (pl. MEZŐ, KALÁSZ, KAMULÉNY, LAJHÁR s a többi sok száz). A teremtés nyelvének egyik fő jellemzője, hogy egy tárgykör egymáshoz kötődő értelemhordozó kulcsszavait azonos hangváz hangokkal jeleníti meg! Szócsaládok cím alatt.

 

… mássalhangzó-párosokat – amelyek hangzókieséssel kialakult alvógyökök – egy bevitt hangzóval felélesztve új jellemzőket villantanak meg, árnyalva a szó mondandójának rejtett vetületeit. E jelenséget a nyelv önszabályozó, önszervező szóalkotó rendszere irányítja, hangelhalással, hangkieséssel engedve egyszerűsítéseket. A kötött mássalhangzó-párosok olyanok a nyelvben, mint a közúti csomópontok irányító jelzői. Összetevő hangjaik függvényében irányt mutatnak fogalomkörök jellegzetességeinek felismeréséhez. Utódnyelvi jelenlétükkel jelzik ősnyelvből származásukat, felismerhetővé teszik, mely tárgykörben voltak kifejező szóalkotók a teremtés nyelvében. Példa: süRöGő süRGő, továbbá: süRGős – urGent, emeRGencia, vagy öBLít – aBLuente és a többi ezernyi.

 

… sem a DZ, sem DZS nem minősíthető egyetlen hangnak. Mindkettő kötött mássalhangzó-páros. Erre a maDZag és lánDZSa, finDZSa szavak bizonyíték, mivel a DZ, DZS két gyök határán állók, és alvógyökként jellemzőt rejtenek a szóban. DZ: DuZ, maDZag egy csomó a zsinóron, kötélen, DUZZanat. A DZS alvógyök: DőZS, nagyot jelent. A finDZSA, finomművű, keDvelt ZSÁner ivóedény, kellemes hangulatok keltője. Mondhatnánk előkelő DŐZSölőnek is, nem a hajdani közember edénye volt. A lánDZSA, lenDítő Döfő ZSAroló fegyver. A CzF Szótár is egyetlen hangként említi, tévedés, nem gondolták át mélyebben. Ez alapon a GYZ is lehetne egyetlen hang: jeGYZő, heGYZő stb.

 

… a kötött magánhangzó-párosokat, amelyeknél kiesik a lágy mássalhangzó, s így hiányzik onnan. Példa erre a leány vagy épp a hiány szó, amely valami híján lévő állapotot leíró. A kieső lágy J-t a szóvégi N hang lágyításával pótolja: le(j)ánY, hi(j)ánY. A jelenséget a nyelv önszabályozó, önszervező szóalkotó rendszere irányítja. Ettől hajlékonnyá, dallamossá nemesedik a nyelv. A jelenség neve az ősnyelvben lehetett HIJÁnyTos, a grammatika HIÁTusnak nevezi, és latinként jegyzi, holott a szó ősnyelvi, de a száraz latinnak nem lévén lágy hangzója, nélküle ejti, s mivel a latin nyelv mély hangzókra épülő, a záró gyök O hangját U hangra váltja, ami latin jelleg.

 

… a nyelvben léteznek hangcsoportok, felismertem ezek fontos szerepét. A hangcsoport két gyökszó közti összekötő elem. Mint a falban két téglát borító, összekötő harmadik, vagy az élő sejtek közti anyag. A gyökök és hangcsoportok hangjai összeolvadhatnak a szóban. A kéthangos, egymásnak háttal álló ősgyök is értelemhordozó hangcsoportot képez (kellem), a két mássalhangzó össze is olvadhat (az ás címszónál). Hangcsoport kialakulhat egy mássalhangzó, de kötött mássalhangzó-páros körül is. Pl.: valaki szERElmes, szerELMEs, ez oly ERŐ, amely ELMEi állapot befolyásolója lehet. Vagy: két vegyi anyag összeOLVAdhat, olvADHAt. Ilyenkor ELVEsz az addigi jelleg. De ez az egymásba OLVAdó, egymásban ELVEsző folyamat ADHAt egy új, addig ismeretlen anyagot. E hangcsoportok máshová is beépülhetnek ugyanilyen értelmet nyújtva. A nemek egymásba OLVAdhatnak, olvADHAtnak, ami ÉLVEzet, s ez utódot ADHAt. A jég megOLVAdhat, megolvADHAt megOLVAdásakor ELVÉsz az addigi halmazállapot, de így vizet ADHAt számunkra. A hangcsoport a szó további rejtett értelmét is kidomborítja, megvilágítja. Hangcsoportok cím alatt.

 

… a teremtés nyelve, a magyar nyelv önszabályozásra, önszervezésre képes, mivel az örökítő sejtekbe, génekbe épített nyelvszerkezeti vázának önműködő éber, rugalmas szóépítő eszközrendszere lehetővé teszi a szóalkotó beszélő számára a menet közbeni módosításokat, összetett szavakra, bővítményekben azonos gyökre, változatos hangbeillesztésekkel, hangugratásokkal. Összetett szavak képzésekor, gyökhatárokon létrejövő új alvógyökök, hangcsoportok nem véletlenek. A nyelvben nincsenek véletlenek! Az alvógyökök a szóban leírt lény, tárgy, jelenség, cselekmény más jellemzőit kiemelő pótlólagos értelmet hordozók: gyeRMek, véRTanú, ádáMCSutka címszavaknál.

 

… a teremtés nyelve, a mai magyar nyelv minden egyes ősgyöke, gyökszava, hangcsoportja szögesen ellenkező irányba (180 fokban) megfordítható. A fordítás megvillantja, leírja a szó által megjelenített: lény, tárgy, jelenség, cselekmény több más jellemzőjét. Kész szavai, kifejezései szintén megfordíthatók vagy azok hangjai átforgathatók. Ezt nevezhetjük nyelvi Rubik-kocka jelenségnek. Ez az összeforgathatóság képessé teszi egy tárgykörön belül ugyanazokkal a hangokkal akár öt-hatféle dolog megjelenítését, a teljes körülírást is. A KALÁSZt SZÁLKAszerű SZÁLAK alkotják. Tovább: tábor, osztováta és ezernyi hasonló példa. Átforgatható gyökök, hangcsoportok cím alatt.

 

… a teremtés nyelve, az eredeti nyelv változatlan! E nyelv-anyán, anya-nyelven elemezhető az utódnyelvek teljes szókészlete gyökönként, szavanként, mivel e nyelv eredeti, megtervezett nyelvi vázszerkezetre épül, birtokolja az értelmi kapcsolati rendszer kulcsfontosságú teljes viszonyítási alapkészletét! E viszonyítási alapkészlet: az ősiségtől változatlan: értelemhordozó hangok, ősgyökök, gyökszavak, hangcsoportok, hangvázak, amelyek ezrével vannak jelen meghatározó elemként a mai magyar nyelvben.  Egy adott szó, abból a nyelvből származik, amely nyelvben elemeire bontva, érthetően, aprólékosan, akár hangonként, hangértelem alapján, a szókialakulás fokozatai magyarázhatóak. Amely nyelvben átfogó magyarázat adható névadó jellemzőiről, kialakulásának folyamatáról, szóalkotó elemeiről, és alkotó hangjaival körülírható, magyarázható mondandója. Állítani lehet bármely eredetet, de bizonyítani kell, és az már jóval nehezebb! Hogyan állapítható meg a szavak eredete? cím alatt.

 

… minden nyelv ősnyelvből eredése vitathatatlan, de vannak olyan nyelvek, amelyek szavaikban több ősnyelvi gyökelemet eredeti szószerkezeti rendeződésében őriztek meg, s így első látásra felismerhetők. Más nyelveknél hangsorrend felcserélődés miatt bonyolultabb lehet a szóeredet kereső elemzés, de nem kivitelezhetetlen. Az ősnyelvben minden gyöknek, szónak élt fordított változata is. Az összeforgathatóság ad választ az utódnyelvek szavai kialakulásának eddig még megválaszolatlan kérdésére. Ezzel magyarázható a teremtés nyelvének hatalmas, bőséges gazdagságú szókincse, szavainak irdatlan mennyisége, amely alapból később kialakultak az utódnyelvek összes szavai. Példa: hangonként: SZ-I-G-O-R-Ú – R-I-G-U-R-O-SZ. Gyökönként: RE-PE-SŐ – PE-SŐ-RE, ebből: a PÁ-SSA-RO, PA-SĂ-RE = madár. Teljes fordítás: MU-N-KA – EK-ON-OM (mo-no-ke, ki-mo-no). Utódnyelvek cím alatt.

 

… a gyökök megfordítva szögesen ellentétes értelem kifejezésére is képesek. A magyar nyelvre jellemző: azonos hangvázzal megjeleníteni ellentétes végleteket egy tárgykörön belüli kifejezésekben. Például: HeGY > < GYeH azaz mélyedés vagy DoMb > < MeDer, SZÉKel > < KÓSZál, (kis)DED > < DÉD, és az ezernyi többi. A teremtés ősnyelvén minden oda-vissza gyökkel épültek szavak különböző változatai. Átforgatható gyökökről, szavakról cím alatt.

 

… a magyar nyelv, ragozó, toldalékoló, de nem az oktatott grammatika szerinti értelemben. A magyar nyelvben nincs kifejezetten rag vagy képző, ez csak utódnyelvekre jellemző. A magyar nyelv szavai gyökök és hangcsoportok füzére. Oly ősgyökök gyökszavak töltik be a ragoknak, képzőknek nevezett szóalkotó elemek szerepét, amelyek más szavakban szókezdő, szóközi gyökök is: -ban, -ben: BANdában, BENdőben, továbbá: -ból, -ből: BELőle, BÉLben, keBELben, BELső kabátBÉLelésben és mások).  Ragozó nyelv-e a magyar? cím alatt.

 

… a teremtés nyelvének a teremtéstől kiszámítható első kétezer esztendeje alatt, az egynyelvűség idején kialakult irdatlan mennyiségű szavaiból, kifejezéseiből épülhetett fel az összes utódnyelvek teljes szókészlete. Az emberi hangképzők által kibocsátott kb. 40 hang az alapja a világ összes nyelvei több százmilliós szótömegének.

 

… az ősnyelv csak olyan nyelv lehet, amely minden érzékre ható ingert ösztönösen kibocsátott hangokkal, kéthangos ősgyökökkel megválaszolni képes, és azokból a hangokból, ősgyökökből olyan gyökszavakat, teljes szavakat alkot, amelyek annyira találóan, híven írják le az észlelt jelenséget, hogy a megnevezés hallatán a leírt kép hasonmásának képzeletbeli megalkotására késztetik a fogadó elmét. E nyelv megtervezett, sajátos szabályokkal vezetett rendszerre épül, számtani-matematikai és zenei összhang jellemzi.

 

… minden utódnyelv hanghiányos. Az olyan nyelv, amely nem birtokolja az ember által kiejthető összes hangot, fogyatékkal élő nyelv, szókincsének kialakulása e hanghiányok okozta korlátokba ütközik, és kifejezési gondokkal küzd. E megállapítás érvényes a kifejlettnek mondott, modern mai európai nyelvekre is utolsó szálig. E nyelvek sok egyszavas ősnyelvi megnevezést csak több szóval körülírva képesek kifejezni.  Utódnyelvek szavai cím alatt.

 

… az eredeti teremtés nyelvének a magyar nyelvben megőrzött szókincse, s igéinek igekötőkkel dúsítható változatai oly hatalmas halmaz, amelyhez hasonlót külön-külön egyetlen mai földi nyelv sem birtokolhat. A mozgás, járás leírására közel 15 ezer egyszavas kifejezés, a szólás, beszéd leírására is közel ennyi.

 

… a ma is élő ősnyelv, a magyar nyelv szavai, gyökök és hangcsoportok füzérei. A nyelv egyszerűsíti a szó-felépítményt. Gyökök találkozási pontjain hasonló hangok összeolvadnak, ez figyelembe veendő gyökök keresésénél. E jelenség a csak mai sima grammatikai szótagolással nem észlelhető. Gyökelemzésnél azonban így mindig kimutatható a teljes, ép gyök. A szó külön gyökönként összeforgatva a művelet módjára is választ ad. Példa erre: VÁLOGAT – VÁL-LOG-GAT. Hogyan VÁL-LOG-GAT? Egyenként TAG-GOL-VAL, mutatván, hogy a tagok közt gol üres tér van. Ez leegyszerűsítve: VÁLOGAT – TAGOLVA. Az ősi forma: TAGOLVAL, akár: lavór – róval. A székely tájnyelvben élő jelenség: le van kaszálval, elvégezvel, a megvalósítást, befejezést jelenti. Gyökök és hangcsoportok együtt cím alatt.

 

… az utódnyelvek nem élő nyelvek, csak eredeti gyök- és hangcsoport készletre építhetnek szavakat. Egyetlen később alkotott szavuk sem lépheti át a teremtés nyelve vázszerkezete által megengedett, biztosított szóalkotási szabályösszesség határát. Szavaik beszáradt lárvaszavak, amelyeket elő- és utóképzőkkel, ragokkal keltenek életre, tesznek érthetővé, azokkal árnyalható értelmük, mondandójuk. Nincsenek saját szóalkotó elemeik, kizárólag az ősnyelvből megörököltek. Szavakat a teremtés ősnyelvének szóképző elemeiből alkothatnak, s csak az élő ősnyelvbe visszahozva, elemezve mutathatók ki az utódnyelvi szó által leírt lény, tárgy, jelenség, cselekmény jellemzői. Például a román STRICA, azaz SZTRIKA, amely románul nem elemezhető, ám alvógyökei felélesztésével megmutatható a szó eredeti alakja: SZéTTöRIK a. De minden utódnyelvi vagy onnan visszatért szó elemezhető magyarul: textil, natur, stone, spectacol, sticla, klub, kurbli, kategória stb. Utódnyelvek szavai cím alatt.

 

… a szavak hangvázai rendkívül fontos nyomravezető elemek, utódnyelvi szavak azonosításában: VáNDoR – WaNDeReR hangváz: V-N-D-R – W-N-D-R-R vagy BoDNáR – BiNDeR hangváz: B-D-N-R – B-N-D-R, MuNKa – eKoNoM hangváz: M-N-K – K-N-M, KeNDeR – ReDNeK hangváz: K-N-D-R – R-D-N-K (redneck), RiDeG – RiGiD hangváz: R-D-G – R-G-D (élő, pl. nő: frig+rigid összevonva: frigid = hideg-rideg, fagyosan viselkedik). Utódnyelvek szavai cím alatt.

 

… a magánhangzókkal végződő, igekötőknek minősülő ősgyökök (ki, be, le stb.) az ige első mássalhangzójával képeznek gyökszót, így gyökelemzésnél ez meghatározó. Példa: KIRívó – ki-rívó – RIKító, KIRakat – ki-rakat – REKlám, RÁVilágít – rá-világít, RIValda – VIRuló. Ugyanez a szabály a szóösszetételeknél is érvényes.

 

… a nyelv nem igazolja az úgynevezett „tudomány” által kialakított, oktatott, tenyeres-talpas-szőrös, görbe hátú, fára mászó, a barlang előtt bunkóval vadmalacra vadászó, makogó ősember valaha létét. E kép, tan visszavonhatatlanul, végképp eldobható. Isten tökéletes, elmei képességének teljes birtokában levő embert teremtett a Földre, sejti DNS-ében hárommilliárd kóddal, rejtjellel megalkotott – számítógépen is leolvasható – létvezérlő szoftver, minden tettünket, indulatainkat rögzíti, s a világmindenség központjában levő teremtői számítógépben tárolja. A beszélt nyelv a gondos, tervszerű teremtést igazolja cím alatt.

 

… soha nem volt egész Földre vonatkoztatható úgynevezett kőkor, bronzkor, vaskor. Ez olyan történész-régész megállapítás és tanítás része, amely kötelezően illeszkedik* a hamis, bizonyíthatatlan őslénytan, kifejlődéstan összképhez. Az igazság: ilyen „korok” csak helyi jellegűek lehettek és csak egy adott területen egy népcsoport életet újrakezdő fémfelhasználási jelenségei a helyi adottságoktól függően. A fémeket, ötvözeteket már az Özönvíz előtt használták széles körben. A vaskötődésű vásár szó már úgynevezett „kőkor” előtt kialakult. A rezgő réz, a rezzeneten, rezzeneten alapuló, zene fogalomköréhez kötődő szavai is az úgynevezett kőkor előttiek, sőt Vízözön előttiek.

 

… jégkorszakok nem történészi beszámolók szerint voltak. Vízözönkor hatalmas jégkristály tömeg hullt az addig kellemes éghajlatú sarkokra. Alaszkán trópusi állatcsordák legeltek, s a világűr hidegével omló jégkristályok temették be, fagyasztották le percek alatt, szájukban zöld, bendőjükben emésztetlen fűvel. Ezt tudatosan elhazudják, mint az Araráton fellelt bárkát, mert a Teremtő létét, s a teremtés tényét igazolja. Atlantisz és a többi földrész vagy sziget nem elsüllyedtek, hanem a vízszint emelkedett föléjük. Eltűnésüket, Özönvízkor sarkokra beomló hatalmas jégtömeg mennyiség, lassú ütemű leolvadása okozta, amely évezred alatt zajlott le. Ez okból lassan, ellenállhatatlanul megemelkedett a vizek szintje, kialakultak a világtengerek. Kezdetben átjárható – településekkel, házakkal beépített – lakott földrészek voltak, az állatok szétterjedtek. Ezekre bizonyíték a víz alatti városok, a tengerpartok közelében víz alatt levő épületek. De itt megint a teremtés tényként tagadása végett gátolja a „tudományos” beismerést.

 

… a földrajzi neveket összevetve az ismert változásokkal és azok történelmi időpontjaival, tisztázódnak a folyamatok. Jégolvadás nyomán felteltek a több km. mély kATLANok, megemelkedett a(z k)ATLANTI tenger szintje, áttörve GIBRAltár küszöbét, elöntötte sós vízzel az addig édes vizű Földközi-tengert. Ekkor emelkedett meg egyszerre kb. negyven méterrel a Földközi-tenger szintje, és a Fekete-tenger felé is utat tört, elöntvén teljesen az addigi nagy, gazdag és takaros, BŐSPÓROS ökörlegelő, -itató völgyét. A földrajzi nevek bizonyítanak. A GIBR oltárkő melletti, azaz GIBRAltári földsáv, hídszerűen emelkedő hátság, földhíd szerepet betöltő BEREG, BORGÓ, BRIG, GIBR átszakadása. Vagy a mai olasz csizmasarkot és Albániát összekötő földsávon ÁTRONTÓ, OTRANTÓ víz, azaz hIDRO ekkor öntötte el ADRIA síkságát, hatalmas sODRÓ erejével IRDAtlan pusztítást végezve, elsöpörte, víz alá temette annak part menti településeit. Ugyanekkor Afrika északi partvidékét, Héraklion városát is elöntötte, valamint a Fekete-tenger partvidékét. Ekkor váltak sóssá ezek a – korábban édesvizű – tengerek. Ősnyelvet megőrzők cím alatt.

 

… a kezdeti egynyelvűségre vezethetők vissza különböző térségekben észlelt a Tamana jelenség név és megnevezés hasonlóságai. Ezek nem a Kárpát-medencei központúság, az innen kirajzás, hanem a kezdeti világszintű egynyelvűség sziklakemény, megcáfolhatatlan bizonyítékai. Hasonló jellemzők nyomán hasonló megnevezések születtek a világon mindenhol, egymástól teljesen függetlenül a világ akkor beszélt egyetlen nyelvén. Az emberiség Özönvíz utáni kiindulása a Vizek mezeje, Vízmező, Mezopotámia. A bárka az Araráton kötött ki, nem a Hargitán!

 

… az ősnyelv, a teremtés nyelve, természetes védettségben vészelte át a történelem viharait a Kárpát-medence körül, majd a medencében. Az eredeti nyelvet csak helyben székelő, megbonthatatlanul szorosan összetartó, közbirtok-kaláka, önsegélyző társadalmi rendszerben élő nép őrizhette meg, amely soha nem vándorolt, csak termőföldet keresve terjeszkedett. Három ősnyelvőrző népcsoport: székely, palóc, csángó ma is itt él. Mindig minden téren önellátó, nem volt szüksége külső segítségre. Nem vegyült más néppel, nem engedett be sorai közé egyetlen idegen elemet sem. Nem halászó-vadászó életmód volt rá jellemző. Táplálékul a saját termesztésű, tenyésztésű anyagból készült élelmiszert használt. Ősnyelvet megőrzők cím alatt.

 

… a magyar nyelv gyökereit nem Ázsia messzi keleti vidékein kell keresni, mert minden vándorló nép keveredett és elveszítette nyelvének tisztaságát. Sehová nem kell kimenni érte. Az Özönvíz után Mezopotámiából kiindulva, már megjelentek az ősnyelv beszélői a Kárpát-medencében, azóta itt élnek. Bizonyíték az összes Kárpátokból eredő folyó neve. E folyók nevei a forrásvidékük jellemzőit rögzítik, mivel ott indult el az élet a gerinceken, és a Kárpát-tenger vízszintjének lassú, szakaszos apadásával ereszkedtek alább. E szakaszos apadáskor alakultak ki a lépcsőzetes pallagok, amelyeket megműveltek. A több évszázados apadás alatt e nép végigélte a térség történelmét. Ez tükröződik a földrajzi megnevezésekben, településeik neveiben is, például a Duna menti települések, amelyek a vízapadást követve lassan alakultak ki Bécstől lefelé. A magyar nyelvet beszélők ősiségét ezeken a hegygerinceken és a folyók vonulatain kell keresni, mert kezdetben ott folyt az élet, ott van életük és haláluk nyoma (kegyhelyek, temetők). Kutatni kellene, illene azokat. Ismertek a gyergyói illetőségű Czimbalmas Tivadar pallag kutatásai a Gyergyói havasokban, bár ő ember által, mesterségesen képzettként azonosítja. Ősnyelvet megőrzők cím alatt.

 

… a világ minden táján a földrajzi megnevezések: hegyek, völgyek, folyók, tavak, tengerek, ősi települések a teremtés nyelvén kaptak nevet természetes jellemzőik szerint. Példa: Ázsia, Afrika, Európa, Himalája, Altáj, Rajna, Madrid, Oslo, Koppenhága, Rostock, Stockholm, Sargasso-tenger, Ontario és mások. Az ősnyelv, mint örök tanú, a földrajzi nevekben cím alatt.

 

… a hivatalos, hivatásos „magyar” nyelvészet – a magyar nyelv, a magyar szavak eredetére vonatkozóan – vagy tudatlanul ferdít, vagy tudatosan hamisít. Nem ismeri fel, vagy nem akarja elismerni, hogy a magyar nyelv teljesen más beosztályozást igényel a nyelvek összességének ellenében. A magyar nyelvre –, mint élő ősnyelvre – teljesen más nyelvtani elemzési mód alkalmazandó, mint a beszáradt lárvaszavakból álló, hanghiányos utódnyelvekre. A hivatalos hivatásos nyelvészet cím alatt.

 

Azt is felismertem, hogy a felsoroltaknak a mai hivatásos nyelvészet általi elfogadása ledöntené a finnugor bálványt talapzatáról. Bár e bálványt foggal-körömmel védik, ledöntési folyamatát csak késleltetni tudják ideig-óráig, mert természetszerűen bekövetkezendő a jövőben, a megfelelő időben!

 

———————————————

/*/ A régész számára kötelező a leletek dogma szerint (kő-, vaskor stb.) osztályozása, ha a szakmában akar maradni. Különben kiutálják, peremre szorítják, még ha oly szakmai tekintély is, mint a hatalmas ismerettel bíró László Gyula professzor.

A kormegállapítások ficamai abból adódnak, hogy figyelmen kívül hagyják:

1.A fémek széleskörű feldolgozása már Özönvíz előtti. Erről a Biblia számol be, de rengeteg elhallgatott őslelet is igazolja. E tényt a régészet kötelezően mellőzni hivatott, különben elismerné a teremtés tényét, Isten létét, ami tilos.

2. 2. Az Özönvíz és járulékos kataklizmái – földrengések hatalmas csuszamlások – feltúrta, felkavarta, felforgatta az addigi talajüledék rétegeket, így sokkal korábbi földtani talaj- és szénrétegekbe kerültek, ágyazódtak be fémek és csontok. Az ásatásokkal felszínre hozott sok fémeszközt, csontanyagot az azokat körülvevő rétegek kora szerintinek minősítik. Ezt sem szabad beismerni, mert szintén a teremtés tényének elismerése volna a következmény. Egy kijelentés képet ad erről a viszolygásról: „Nem engedhetjük meg, hogy Isten betegye a lábát az ajtón.” Ch. Lewontin

——————————————-

Fontos!  E szótárban a címszavak utáni dőlt betűs meghatározások a Magyar Értelmező Kéziszótárból valók. Szintén onnan van, dőlt betűk utáni zárjelben […] a hivatásos nyelvészet minden valós alapot nélkülöző hamis szóeredet megállapítása.
Ezt követő gyöknyelvtani szóelemzés mutatja, miért hamis a nyelvészi szóeredet megállapítás. Azt is, hogyan alakult ki a szó a teremtés ősnyelvén, a mai magyar nyelven, s mily jellemzők nyomán adtak neveket.

A magyar gyöknyelvészet sajátos elemző eszközeivel, az emberi öt érzéket érő – kép, hang, illat, érintés, íz – hatás viszontválaszát keresi, a megnevezésként fennmaradó tagolt nyelvi képződményekben.
A jellemzők nyomán alakuló névképződő folyamatot vezeti le, s így a valós szóeredetre mutat rá.

A hivatásos nyelvészet képviselői, csak a magyar nyelvre alkalmatlan, vagy csak néhány pontban alkalmazható latin-német grammatika elmélet szerinti nyelvtani elemzési szabályrendjét tartják elfogadhatónak. Nézeteiktől eltérő elvi megállapításokat nevetségesnek tartván, helyesírási, szövegszerkesztési, nyelvtani meghatározási hibákat, keresve, azokba kapaszkodva, piszkálódva, megvetően ócsárolandják a könyv anyagát. Váljék egészségükre!
Ám a gyöknyelvészet itt felvonultatott elvi tételei, tengernyi nyelvi tárgyi bizonyítékai ellen semmilyen helytálló hatékony érvet nem tudnak felhozni.
Legfeljebb, hallgatnak róla, mint a sír.